[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=282038#post282038][b]Ombozi Manósapka Sára - 2014.04.24. 22:21[/b][/url]
Alexis - NEKED TELJESEN ELMENT AZ ESZED! - Tudatosította a fiúban, ha magától nem jött volna rá, hátha végre belátja, hogy elmebajos. Ki tudja, talán ha kiabál vele, megszeppen vagy végre észreveszi magát. Egy iskolában van, vagy mi a fene! Itt pedig nem illik nyilvánosan így viselkedni. Bár Alexis nem úgy néz ki, mint akit egyáltalán érdekel, hol, hogyan lehet viselkedni. Ez pedig Sára számára elviselhetetlen.
Amikor azonban az ökle felé lendül, újabbat visít, az ökle kicsit súrolja, de még időben hátratántorodik. Nem káromkodik, még ilyen helyzetben is csak magában ontja a szitokszavakat, viszont a pálcájáért nyúl, lévén jobb fegyvere most nincs. Elvégre még csak nem is az az igazi szuperhősnő, aki be tudna húzni neki. Na nem, sosem pazarolná a művészkezecskéit egy ilyen pondróra, mint Alexis. Meg az amúgy sem nőies. Na nem mintha az átokszórás az lenne, de mégis, talán stílusosabb. Ő sosem volt barbár amazon módjára viselkedni, kerek szemekkel néz az eridonosra, mintha meg tudná ölni velük.
A következő pillanatban, mielőtt még rendesen rászegezhette volna a pálcát, a fiú hasba készült rúgni. Kikerülni ugyan nem tudta, de a pálcáját jól megmarkolta, lefelé beledöfte a fiú combjába, de figyelt arra, hogy ne törje el. Remélhetőleg ez a "kis" fájdalom megállította abban, hogy nagyot rúgjon bele, ennek ellenére ismét hátratántorodott, szabad kezét, a hasára simította. Köhögött is kicsit, nem bírta a fájdalmat, nem volt hozzászokva. Hunyorogva próbált kiegyenesedni, Alexist nézte, de nem szórakozott sokat. Mielőtt még Alexis felocsúdhatott volna az egészből, egy hirtelen mozdulattal szegezte rá az életmentő pálcát.
- Everte Static! - Nyögte ki az első varázslatot, ami eszébe jutott, és ha az eltalálja Alexist, akkor bizony hátrahőköl ő is egy kicsit. Emellett pedig légtornászokat megalázó biztossággal repül fel, fordul meg tengelye körül és érkezik vissza a talajra. Sára keze remeg, az adrenalin dolgozik benne, kapkodja a levegőt, próbál kiegyenesedni, de még mindig fáj a hasa. Az agya gőzösen dolgozik, mi lehetne az, amivel megvédhetné magát.
- Planta Lubricus! - Lő ez újabb átkot a fiú felé, ha már felállt volna, ez bizony kigáncsolja majd őt, és pár percig nem is tud majd felállni. Sárának van ideje gondolkodni, nagy levegőket vesz, bár ez igen fájdalmas jelenleg.
- Jobban jársz ha... ha befejezed és eltűnsz! Komolyan szét fogom átkozni a fejed! - Mondta, miközben remegve emelte rá a pálcát továbbra is, de komolyan izzott a tekintete, szemöldökeit összevonta. Végtére, még félelmetes is volt.