Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=340111#post340111][b]Podmaniczky Ádám - 2014.07.20. 18:25[/b][/url]

Verőfényes délutánunk van, a legnagyobb tömeg közepén igyekszünk megközelíteni a következő óra helyszínét, útitársammal, aki történetesen a hátamon foglal helyet. A lányka lába még gyenge egy kicsit – ezzel győzködöm legalábbis magam -, így evidens, hogy két óra között állok a rendelkezésére és viszem A pontból B pontba. Jobban is jár így, hiszen ez a nagy tömeg még a végén elsodorná, és akkor Uff nagyfőnök egy hétre is képes lenne gyengélkedőfogságra ítélni, ezt pedig egyikünk se szeretné.
- Már csak két óra, és vége is a napnak. Utána szeretnél valamerre menni?
Fordulok félig a lány felé, amikor a nagy tömeget már magunk mögött hagyjuk. Amióta így viszem Gwent, kicsit olyan érzésem van, mintha ő Kagome, én meg Inuyasha lennék. Csak sajna nincsenek olyan jó reflexeim, mint egyik kedvenc anime szereplőmnek – mugli gyerek vagyok, nem idegen nekem a tévé fogalma – és persze azzal se lennék beljebb, ha plátói szerelmemtől – speciel Rubya tanárnőtől – íjász órákat vennék, mert ahhoz is a másik főszereplő ért, és nem az a karakter, akit jelenleg én hozok.
A banya folyosójára képve, kicsit el is húzom a számat. Az a vénasszony a múltkor is össze-vissza pletykált rólam, és tudom, hogy már alig várja, hogy újabb csemegével szolgáljanak neki. Ezt a folyosót igyekeznek a diákok elkerülni, de vannak helyzetek, amikor muszáj erre jönni. Ilyen ez a mostani is, késésben vagyunk, és sajna erre a legrövidebb.
- Kicsit lecsúsztál.
Ez csak egy apró figyelmeztetés, hogy lelassítok és kicsit feljebb lököm magamon a lányt, akit igazi úriember módjára a lábainál fogok, hogy ne essen le, és nem a fenekénél, ahogy sokan tennék fütyörészve. Ennek ellenére persze rajtam megy az összesúgás, hogy milyen egy nőcsábász vagyok. Pedig nincs is sok lány az életemben, három…max öt, de hát még nem tudtam dönteni. Gyakorlatilag szinglinek számítok, hát nem furcsa?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=344629#post344629][b]Podmaniczky Ádám - 2014.07.27. 15:26[/b][/url]

- Csárdába?
Meglepetésemben majdnem elejtem az előbb helyreigazított lányt. Nem gondoltam volna, hogy épen ő. Oké, Gwen nem egy angyal, de azért csárdába ilyen fiatalon? Én például még sosem voltam, és valahogy nem is vágyom, pedig igencsak nagykorú vagyok már itt a mágusvilágban.
- Oda azért nem vinnélek, ha nem probléma. Mondjuk legyen a cukrászda, és aztán az édességbolt, de a csárdába ilyen fiatalon nem kéne menned. Tele van veszélyes alakokkal, akik ki tudja mit csinálnak egy olyan fiatal lánnyal mint te.
Nem úgy hangzik, mintha először menne oda, ami még jobban megrémít, hiszen, ilyen fiatalokat nem kellene a csárdába beengedni, akkor se, ha vajsört isznak, aminek az alkoholtartalma egy epres nyalókáéval  egyenlő.
- Persze, én is táska nélkül gondoltam, meg iskolai talár nélkül, mert az is szörnyen zavar. Öltözzünk mondjuk sárgába. Mit szólsz?
Közben megérkezünk a következő óra helyszínéhez. A többiek már egészen hozzászoktak ahhoz, hogy cipelem a lányt, sőt, van, aki szabályosan féltékenyen néz. Erre én csak jót tudok mosolyogni. Én nem vagyok az a párkapcsolat ember még, így ha akar valamit tőlem, hát akkor majd megkeres szépen, addig meg jót mosolygok ezen a helyzeten. Sőt még fokozom is, mert lehajolok és nyomok egy puszit a szőkeség arcára.
- Akkor óra után itt vagyok érted, okés?
A mondat végére még kacsintok is egyet, majd a pozitív válasz után felveszem a táskám, és egy intés után elindulok abba az irányba, ahonnan jöttem, mert még nekem is oda kell érnem órára.