36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2020. március 24. 21:46 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára


-ÁÁHH... - magas, elkeseredett hangvételű és rendkívül hangos sikolyba fojtja elképed dühét. További nyomatékosításként talpát is a kemény padlóhoz csapja, karjait makacsul fonva össze mellkasa előtt. Sőt, egy pillanatig még mintha levegőt sem venne, úgy vörösödik el az arca és puffad fel, akárcsak egy mókus pofája, ha teletömte mogyoróval. Összeszorítja a szemét, csak ajka mozog hangtalanul, ahogy elszámol háromig, majd egy jóval halkabb "áhh" kíséretében kifújja a levegőt. Ezzel egyidejűleg még arra is ráébred, hogy itt az "APUUUU" csatakiáltás nem fog válaszra találni, sem a galád festményt nem rémíti meg, mindössze őt fogja nevetség és pletyka tárgyává előléptetni. Mély levegőt vesz, kurta szusszanással kifújja, aztán mosolyt varázsol arcára, mintha az iménti jelenet meg sem történt volna. Haját lesimítva azért körbepillant, nem látta-e valaki, majd amint megbizonyosodott róla, hogy hallótávolságon belül senkit nem látni, visszafordul a kép felé.
- Mondd még egyszer - közli kimérten, igyekezve szúrósan nézni közben a festményen egyelőre még egész jó kedélyűen kacarászó kisasszonyra. Közben a kép alá biggyesztett kis plakettre is vet egy pillantást. Vállát hátravetve kihúzza magát, ismét összefonja a mellkasa előtt a karjait, és felnéz a képre. - Amália Terézia Wilhelmina, azt mondtam, mondd még egyszer, mi a véleményed a ruhámról. Ne kelljen háromig számolnom - mondja ellentmondást nem tűrő hangon, fenyegető éllel, amelynek kiemelésére végül még jobb kezét is a kép elé emeli, egyelőre csak mutatóujját nyújtva ki. - Egy... - A válasz nevetgélés egyelőre, bár mintha nem lenne már olyan életteli. - Kettő... - Hangzik el, és már a hüvelykujját is kinyújtja. A nevetgélés szakadozik. - Kettő és fél... - Igazából nem tudja még, hogy mi lesz, ha eljut háromig, de eléggé félelmetes, a portré mintha kissé el is sápadt volna, de lehet, hogy csak a világítás teszi. - Kettő és háromnegyeeed... A pincében fogsz megpenészedni, de komolyan. Ezt a ruhát a nagynéném varrta, és igenis szép és divatos, csak te vagy ilyen fűzőbe és krinolinba szorult taláros őskövület.
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 24. 22:15 | Link


outfit|a tanév első napjaiban|music


Vegyes érzései voltak az új tanév kapcsán. Egyrészről örült, hogy végre újra találkozhat a barátaival és megpattanhat otthoneról. Nem kell elviselnie a nővére savanyú pofáját és azt csinál amit csak akar. Másrészről viszont félt. Sőt egyenesen rettegett, ha belegondolt abba, hogy Zsombival találkozni fognak. A kis pesti kiruccanásuk óta nem látta a fiút, ott és úgy váltak el, ahogy elváltak. Egész szünetben ezen rágódott, hogy mi a fene ütött belé. Hiszen nem is ismerte! Mégis valami olyat indiított el benne, amit egyszerre vágyott és rettegett. Bízott benne és vonzódott hozzá, ehhez kétség sem fér. Olyan volt, mint egy mágnes, vonzotta és taszította. Ha már az érzéseitől nem tudott szabadulni legalább a miértekre kíváncsi lett volna. Miért pont most? Miért pont ő? Miért, miért, miért? A szokásosnál is jobban tele volt a feje, úgy érezte, lassan megbolondul. De nem akarta keresni a fiút. Az túl egyértelmű és közeledő magatartás lett volna. Neeem, inkább szépen csendben az őrület szélén várta, hogy mit lép Zsombor. Lehet ő is így gondolkozik és egyszer egy szép napon majd véletlenül fognak egymásba botlani? Vajon mit akar tőle a fiú? Esetleg már el is felejtette? Kérdések, kérdések mindenütt.
Úgy érezte, muszáj kiszellőztetnie a fejét. A többiek még mind élménybeszámolót tartottak, berendezkedtek, ő meg addig szépen csendben lelépett. Ment bele a vakvilágba, mint egy holdkóros. Majdnem felborított egy csapat navinés elsőévest, nem yőzött bocsánatot kérni utána. Úgy döntött, muszáj kicsit összekapnia magát, így gondolatai lenyugtatására elindította fejben a lejátszási listáját, amelyet nagyon kedvesen a külvilág tudtára is bocsájtott hamiskás dudorászásával.
Így érte el lassan a Bibircsókos banya folyosóját egy vidám dalocskát hümögve, mikor meglátta a portré előtt álló leányzót és a bezsélgetésből is elvsípett egy-két szót.
- Mit tett az a szegény festmény, hogy a pincébe akarod száműzni? - nevetett a nála fiatalabbnak tűnő lányra. A portrék általában nem szoktak nagy balhét csapni, persze volt egy-két szemtelenebb alak, de Sári már megszokta őket az elmúlt három évben.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. március 24. 22:15
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2020. március 24. 23:00 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára


A festmény nem veszi teljesen komolyan, még ha feszültté is válik, miközben ő elszámol lassan háromig, hogy aztán kimondja az első fenyegetést, ami eszébe jut. Ettől aztán kipukkan a feszült várakozás kis buborékja és a portréalak terebélyes legyezője mögé bújva rázkódik a nevetéstől. Ilyen sem történt még vele. Már majdnem nehezére esik nem eltátani a száját, hiszen otthon a portrék mind rettegnek tőle, hiszen tudják, hogy ha elszámol háromig, akkor abból semmi jó nem származik. Egy kurta nyüsszentés elhagyja a száját, de mindez elveszik a portré kacarászása közben. Ez bosszúért kiált. Nem hagyhatja, hogy kinevessék büntetlenül. Mi több, kénytelen lesz itt megmutatni, hogy ő márpedig nem csak ám úgy akárki. Még szerencse, hogy egy újabb hisztirohamtól megmenti a kérdés, amely meglepetésként éri. Nem kezd újabb kör toporzékolásba, hogy tehetetlenségének valamiféle hangot adjon. El is felejti, hogy talán hisztizhetne is tovább, eredménytelenül visítva az apja után, bármilyen szépen visszhangozzák is itt esetleg a falak a hangját. Itt egyedül lesz kénytelen megoldani a problémáit. Muszáj felnőnie, ahogyan azt éppen az apja tanácsolta nem is olyan régen a szerinte nem is annyira impozáns nagyteremben tőle búcsúzkodva. Türelmetlenül szusszantva vet még egy pillantást a portréra, majd egy képzeletbeli tincset a füle mögé igazít, következő mozdulatával pedig kisimít egy ráncot sötétkék talárján. Ama csoda, amelyről már az egész folyosó tudhatja, hogy nagynénje munkája, éjkék, ezüstszürke szegéllyel és ugyanolyan színű csipkével a nyaka és az ujja körül. Szerinte igazán szép és a nagynénje még arra is ráérzett, hogy levitás színösszeállításbán készítse el. Ami pedig a legfontosabb, zsebe van és még külön pálcatartót is varrtak az ujjába.
- Szerinte ódivatú a talárom, pedig a nagynéném tervezte és varrta. Övé a legforgalmasabb mágusszabászat egész Szalamandra-Szentegyeden. Fogalma sincs ennek a portrénak, mit beszél - magyarázza szeme sarkából azért még vetve egy pillantást a portréra, aztán újabb képzelt ráncot simít le talárja ujján a csipkén. - Polixénia néni készíti a legszebb talárokat, minden magára valamit adó máguscsalád nála varratja a ruháit.
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 25. 09:54 | Link


outfit|a tanév első napjaiban|music

Nehezen állta meg, hogy ne röhögje ki szegény lányt. Ő úgy gondolta magáról, hogy néha kicsit túlreagálja a dolgokat és hajlamos indokolatlanul is hisztizni. Na de ez még neki is sok volt. Mert bár kifejezetten érdekelte mások véleménye  a külsejéről és igencsak jót tett az önbizalmának, ha valaki megdicsérte, de egy butuska festmény beszólását így magára venni talán szükségtelen volt.
- Ha ez megnyugtatat, szerintem nagyon szép a talárod - kacsintott cinkosan szöszkére. Nem látszott rajta, hogy hazudna, tündéri mosolya és hanglejtése tökéletesen igazinak és minden szarkazmusról mentesnek tűnt. Valahol mélyen pedig egyet kellett értenie szegény Amália Terézia Wilhelminával. Manapság senki nem vesz fel ilyeneket, a puccos aranyvérmániás elkényeztetett kölykökön kívül. Nincs bennük semmi szép és ráadásul nem is kényelmesek Iskola egyenruháját is csak akkor hordta, mikor nagyon muszáj volt, órákon kívül talán soha senki nem látta benne. Néha egy-egy karótnyelt prefektus megpróbálta megbüntetni, mert hát milyen dolog már az, hogy nem viseli az egyenruháját az iskola épületében, de eddig még mindig megúszta. Egész egyszerűen addig beszélt és magyarázkodott, míg a másik már el is felejtette, hogy miért akarta megbüntetni. Szeretett egyedi lenni és kitűnni a tömegből, ráadásul borzasztóan érezte magát az egyen szoknyában és térdzokniban. Az öltözködés számára önkifejezés volt, és nem szerette ha nem érezhette önmagát önmagának.
- Ühüm, értem. - Életében nem is hallott még erről a nőről, nem hogy talárt varrasson nála. Ilyen névvel biztos hallott volna már róla, ha tényleg jelentős személy lenne a divatvilágban. A mugli és a mágusvilág legfrissebb divat híreivel is képben volt, betéve tudta az összes jelentősebb tervező nevét, melyik cég mikor milyen kollekciót bocsátott piacra és mik a tervek a jövőre nézve. A mágiatörit nem tudta megjegyezni, ezeket első hallásra, ennyit számított az, hogy mi érdekelte őt igazából.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2020. március 25. 19:42 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára


- Ó, köszönöm. Szerintem nagyon ráérzett, hogy levitás leszek, pedig ezt még a tanév kaptam tőle - magyarázza máris a dicséret hallatán, még fordulva is kicsit jobbra, majd balra, hogy egészében látni lehessen a szerinte igenis szép talárt. Lehet, hogy a muglibarát mágusoknak ódivatúnak tűnhet. A mugliknak meg aztán egyenesen furcsa. Néztek is rájuk mind a két alkalommal, amikor megfordultak muglik lakta vidéken a szüleivel. Mindez azonban mit sem érdekli, ő ugyanis büszke és a szokásokhoz meg hagyományokhoz nagyon ragaszkodó aranyvérű család sarja. Akkor sem fog olyan fura ruhákat hordani, mint ők, ha fejére is álla a világ. A talárok kényelmesek és gyönyörűek tudnak lenni. A nagynénje meg még ugyan csak most tör be a divatvilágba, de az egész család azt mondogatja, hogy nagy reménység. Még csak huszonhárom éves, mégis a egymásnak adják a kilincset a szabászműhelyében Szalamandra-Szentegyeden. A nagypapája szerint ugyan dolgoznia sem kellene és ez csak valami bolond mai eszme, hogy önálló akar lenni, de azért mindenki más nagyon büszke rá. Ha egyszer végez a tanulmányaival, akkor talán ő is sikeres nő lesz. Igaz, most még azt sem tudja, mit szeretne majd egyszer tanulni, hiszen annyi lehetőség áll előtte, de van még öt éve kitalálni.
- Te hogyhogy nem hordasz talárt? Azt mondták, hogy iskolaidőben kötelező és megbüntethetnek még ezért is, mert nem az egyentalár, pedig azért azt kicsit szebbre szabhatták volna - kérdezi kíváncsian. Nem is olyan rég szólt rá az egyik idősebb levitás a klubhelyiségben, hogy azért a szabály az szabály és ha nem vigyáz, még a végén takaríthatja a baglyok tornyát hétvégén. Még egy fél pillanatig ácsorog egy helyben a választ várva, majd úgy dönt, biztos, ami biztos, megnézi a kép keretét, mozdítható-e, mert úgy nevesse ki őt bárki, hogy azt megbánja. Még akkor is, ha csak egy portré.
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 25. 20:28 | Link


outfit|a tanév első napjaiban|music

- Érdekel a divat, elismerem a szépet - vigyorgott rá. Tényleg, a szépet elismerte, ezért is nem tetszett neki ez a csipkés valamicsoda, de hát na, a véleményét meg kellett tartania magának, ha nem akart ő is egy hisztiroham áldozata lenni. Márpedig épp arra volt a legkevésbé szüksége, legkisebb baja is nagyobb volt annál, mint hogy egy elsőéves levitás aranyvérmániás kiscsaj sikítását hallgassa.
- Ó, tudod, én már régi motoros vagyok errefelé a szabályszegésben. Tudják, hogy engem egy kis büntetőmunka nem akadályoz meg az önkifejezésben. Meg különben is, a legjobb prefektussal könnyű ledumálni a dolgokat, nem akarnak ők rosszat ám. De azért te ne csináld ezt, tartsd be a szabályokat mert tényleg kikaphatsz! - tanácsolta mint bölcs és öreg diák aki segít ahol tud. Élvezte, hogy végre már nem ő a legkisebb és kioktathatja az újoncokat mi hogy megy errefelé. Nem akarta ő belevinni a kis szöszkét a rosszba, elég volt, ha magát bajba keverte. Meg különben is, ha tetszik neki az a talár, amit visel hát hordja sokat, legalább nagyjából betartja így a szabályokat.
A kép természetesen mozdítható, szegény Amália Terézia Wilhelmina velőtrázóan fölsikolt ahogy a lány kissé elemeli a faltól. Sári arca fintorba torzult és gyorsan visszanyomta a képet.
- Én nem tenném. Ez tényleg szabályszegés. És amilyen hangosan visít ez a nőszemély biztosan lebuksz és nem túl szép a tanév első hetében büntetőmunkára kerülni. Különben is, mit szólnának a háztársaid, ha pontot vonnának le miattad? - nézett komolyan a lányra. Igazából csak nem akarta hallgatni a festmény visítását, meg belekeveredni ebbe az ügybe. A lány tipikusan olyannak tűnt, mint aki minden gond nélkül rá keni az egészet és a szülei megmondták, hogyha az első hónapban büntetőmunkát kap elfelejtheti a szokásos nyári pesti kiruccanását Biához. Márpedig ez tartotta életben, szóval vigyáznia kellett mit is csinál.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2020. március 26. 21:59 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára


- Értem - feleli, miután egy kurta igenlő hümmögésről úgy ítéli, nem elégséges válasz. Mi több, még csak nem is illedelmes vagy nőies, pedig illemtanból jeles volt ám az ausztriai nevelőintézetben, ahol egészen tizennégy éves koráig oktatták minden szépre és jóra, ahogy az egy aranyvérű nemesi család leszármazottjához illik.  Utána persze jött az a fránya betegség, ami miatt nem kezdhetett itt még tavaly, de ez már csak a sors fura kis kitérője, semmi esetre sem akadály. Nem állítja meg semmi abban, hogy kitanulja a mágia minden csínját és igenis roppant sikeres nő legyen belőle, bármely szakmát is választja majd a számtalan lehetőség közül. A szabályszegés minden esetre nincs a választható lehetőségek listáján, ebben biztos. Nem arra nevelték. Meg aztán ha netán még úgy is alakulna, ő aztán váltig letagadná, hogy ő volt, hiszen ő jó kislány. A kép keretét azért mégiscsak megpiszkálja, hogy lássa mozdítható lenne-e. Különben még üres fecsegésnek minősülnének a fenyegetései, akkor meg még inkább nevetség tárgya lenne.
- Most az egyszer azért hagyom békén, mert olyan elvetemülten visít, mint akinek éppen kikaparják a szemét - mondja, nyomatékosan hangsúlyozva, mihez is hasonlít a portré hangja, még egy pillantást vetve rá, majd ellép a faltól. Megigazítja talárja képzelt és tényleges ráncait, majd aprót szusszan és elmosolyodik. - Kitalálok valami jobbat majd, amiért én nem kapok büntetést, a kisasszony viszont egy életre emlékezni fog rá, hogy egy Szikszayt nem szokás kinevetni. Különben még nem is tudom, hogy hívnak. Én Izidóra vagyok - mutatkozik be kezet nyújtva. - Szikszay - teszi hozzá a biztonság kedvéért. Mégsem lehet mindenki tisztában vele, hogy apukája jelenleg a Legfelsőbb Mágikus Bíróság tagja. Azt meg igazán nincs honnan tudnia mindenkinek, hogy ő annak a Mikes Annának lánya, aki a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályát fogja vezetni pár éven belül, ha minden jól megy. Elvégre már most is az osztályvezető helyettese. Ő meg az ő kicsi lányuk lehet. Dadusok hada nevelte fel ugyan, de mégis, az ő egyetlen, tökéletes gyerekük.
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 27. 21:45 | Link


outfit|a tanév első napjaiban|music

Ha nem értenéd bajok is lennének, gondolta magában, de inkább nem szólt egy szót sem, úgy tűnt jobb ha csendben marad, mielőtt valami olyat mer kiejteni a száján, amit a kisasszony esetlegesen a szívére vesz és az ő szemét is szeretné kikaparni, vagy miről magyarázott. Őszintén nem igazán figyelt az üres fenyegetőzésre, mert onnantól, hogy ő elhúzott onnan már nem érdekelte az egész.
- Szerinted hagyd csak. Sok portré unalmát a diákságon vezeti le, jobb ha ehhez hozzászoksz, mert minden festményt nem tudsz megleckéztetni. - Újabb anyai jótanács a lánynak. Nagyon segítőkész és féltő kedvében volt, hogy így próbálta megóvni szegény kis levitást a bajba kerüléstől, nem is értette mi ütött belé. Nem volt ő alapvetően rosszindulatú, de nem különösebben nem volt ínyére, hogy csak úgy önzetlenül, pusztán segítőkészségből és jószándékból mindenkinek jót akarjon. A barátaival persze más volt a helyzet, akiket igazán szeretett, azokért kérdés nélkül megküzdött volna egy sárkánnyal, átgyalogolt volna az égő tűzön és kiugrott volna a harmadikról. Ok és cél kellett, hogy a jócselekedetei teljesen szívből jöjjenek, ezt csak a szeretet volt képes megnyitni benne. Még ha ez a gondolat gyomorforgatóan nyálasnak is látszott számára. Bírta a ő a romantikát, a filmvásznon és a mugli regényekben egyaránt, de azért volt, ami még az ő gyomrának is sok volt. Például a nyálas becenevek. Hát azért van az embernek neve, hogy úgy szólítsák, nem? Ha meg nem tetszik, hát egy-egy névből rengeteg becenevet lehet kreálni, nem kell rögötön az édesem, kincsem, nyuszifülem készletből válogatni. Sem használni, sem eltűrni, hogy így hívják nem volt hajlandó, egyedül a szüleitől. De nekik úgyis mindent szabadott.
- Vizsnyiczky Heléna Sára szolgálatodra. Sára egyébként, nem Heléna, az Eridonból. - Udvariasan kezet fogott lánnyal és ismét elkönyvelte magában, hogy ez a világ legidétlenebb dolga, mikor két kamaszlány kezet fog. Felesleges udvariaskodás, semmi több.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2020. március 28. 21:31 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára


- Tulajdonképpen... ez igaz - válaszolja alig észrevehető megtorpanást közbeiktatva. Bájos mosolya még hihetőbbé is teszi, hogy teljesen naivan egyetért ezzel a meglátással. Pedig ugyan már. Miért is ne leckéztethetne meg minden egyes portrét, amelyik unalmában az ő kárára szórakozik? Igaz, hogy itt nem válik be az, ami otthon, a birtokukon álló nagy kúriában beválik, de ez nem jelent semmit. Amúgy sem tenne semmi olyat, ami miatt a szülei egy pillanatig is haragudnának vagy amivel folt esne makulátlan hírnevén és erkölcsi magatartásán. Mégiscsak biztos van ebben az iskolában is valami nyilvántartás, mint a nevelőintézetben, ahová feljegyzik, hogy valaki magaviseletből pusztán elfogadható, vagy kiváló, esetleg troll. Mindazonáltal nem is ez a lényeg, hogy feljegyzik-e, hanem hogy van a bosszúnak olyan módja is, amelytől nem lesz piszkos a keze és nem nyúlkál pókhálóba sem, mégis móresre taníthatja a galád egyéneket. Meg is fogja mutatni annak a vicces kedvű úrhölgynek ott a falon, hogy vele nem ér packázni. Hogy is mondta Lili? Megtanítja kesztyűbe dudálni? Azaz. Bármit is jelent, Amália Terézia Wilhelmina meg fogja tanulni, az már biztos. A hogyant azonban nem most fogja kitalálni. Majd később. Ebben a pillanatban lefoglalja éppen, hogy bemutatkozzon, mint ahogy azt illik mégiscsak.
- Sára. Örvendek - feleli a kézrázást követően, majd a kötelező körökön túl máris kevésbé kényszeredett a mosolya. Ez az illemtan inkább valami belenevelt kényszerű valami, semmint egy belső késztetés. Egyszer talán csak kinövi. Vagy nem. Ki tudja ezt is most még, mi lesz egy év múlva, vagy akár csak holnap.
- Eridon? Emlékszem rá a prospektusból, amit kaptunk az iskoláról. Kicsit azt reméltem, oda kerülök, mert annyira jól néz ki a piros az aranyszínnel, de végül is ez a kék is szép az ezüsttel. Csak ne egy fán laknánk, bár azt hallottam, hogy nagy renoválás várható. Nem fontos. Régóta tanulsz már itt? Milyen? Sokfélét hallottam az iskoláról, és nem tudom, kinek is lehet hinni, mire is számítsak pontosan. Anya nem nagyon akart ide engedni - magyarázza. Mégiscsak érdekli, miért ment bele az anyukája csak úgy abba, hogy itt járjon, hogy ha bármi baja esik Karácsonyig, akkor azonnal átíratja a Herzbergbe. Éppen csak az a problémája, hogy eddig is Ausztriában volt, már ott is honvágy gyötörte, hát mi lenne még Svájcban? - Ugye nem tartalak fel?
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 29. 17:47 | Link


outfit|a tanév első napjaiban|music

- Na látod, ugye ugye - bólogatott egyetértően. Elkönyvelte magában, hogy remek hatással van az emberekre. Általában. Igazán meggyőző tud lenni ragyogó mosolyával, kellemes hangszínével és könnyed hazugságaival. Legtöbbször csak azt mondta, amit az emberek hallani akartak tőle és így mindenki megbízott benne.
- Eridon, igen - bólintott ismét. Hogy mennyit fecseg ez a csaj... És hogy lehet valaki ennyire sekélyes? Ez a fajta felszínesség még őt is megdöbbentette. Csak azért választani egy házat, mert tetszik a színösszeállítás. Nehezen tudta felfogni, hogy hogy lehetett valakinek ez a prioritási listáján előrébb legyen, mint a belső értékek és a közösséghez való tartozás.
- Most vagyok harmadéves, szóval mondhatjuk, hogy rég óta járok ide. Egyébként szerintem anyukád jól tette, hogy elengedett. Ha szorgalmasan tanulsz és csak rikán kerülsz bajba, akkor igazán jól fogod érezni magad szerintem. Biztosan sok barátod lesz és hamar beilleszkedsz - mosolygott rá a levitásra. Igyekezett valami olyan motivációs beszédet összehozni, ami alapján a kis szőke tényleg elhiszi, hogy ennél jobb helyen sehol sem lenne a világon. Sári tényleg szeretett itt lenni, szóval ezzel nem volt probléma, de ilyen elvakultan állítani hogy itt az élet tényleg ennyire egyszerűen csillámló és rózsaszín, lehet, hogy túlzás volt. Hiszen sehol sem ilyen, akármelyik iskolát nézzük, mindenhol vannak kisebb-nagyobb problémák és nehézségek. Főleg első évben, amikor még minden annyira új és az ember nehezen találja a helyét. A későbbiekben könnyebb lesz, miután barátokra találnak, megismerik a tanárokat és már csak minden második héten tévednek el.
- Jaj, dehogyis, én tökéletesen ráérek, ne aggódj. - Jobb dolga nem lévén, ha nem is szívesen ugyan, de hajlandó volt idejét a kis szőkére áldozni.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2020. március 30. 20:46 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára


Nevezhetjük sekélyesnek is, de tulajdonképpen ennél többet számára nem mondott a prospektus, minthogy milyen színekben pompáznak az egyes házak diákjainak talárjai, mi a címerállat vagy éppen hogyan is néz ki maga a címer. Na persze, volt egy kis összefoglaló is mindegyik történetéről megemlítve az alapító nevét is, valamint pár sor arról, hogy mik lennének az alapvető értékek, de hát az csupa olyan általánosság, ami számára a legkevésbé sem döntő. Tanulni bármelyik ház diákjaként tud, ahogy a szüleit is büszkévé tenni. Azt meg sajnos nem tudja mondani, hogy azért szeretne netán Navinés lenni, mert az anyukája is oda járt, ugyanis az anyukája Amerikában tanult, mivel a politikai hatalom elől menekültek és csak két évtizede, hogy visszatértek az ősi birtokokra Zágonba. Az apukája meg Svájcban tanult, ahová őt is küldeni akarták, de sikerült kikuncsorognia, hogy hadd ne legyen ismét egy másik országban, messze tőlük. Vagyis egész pontosan nehéz lett volna számára bármilyen más szempont mentén dönteni részleges információk alapján, hogy melyik ház is szimpatikus. Végtére is ez volt igazán szembeötlő. Kívülről viszont valóban sekélyesnek tűnhet, aminek azonban nincs igazán tudatában, saját szempontjából teljességgel logikus a döntés, annak pedig még kevésbé van tudatában, mit is gondolnak róla, úgyhogy teljes lelki nyugalommal mosolyog és kérdezget ahelyett, hogy saját nézőpontját megpróbálná megvédeni. Nincs is mit megvédeni, hiszen nyíltan nem érte semmilyen kritika, esetleges mögöttes tartalmakban pedig nem fog máris az első pillanatban gondolkodni, nem hiszi ő, hogy mindenki utálná első látásra vagy irigyelné, vagy bármi. Mégiscsak kell az ilyen erős érzelmekhez alap is, tehát ezekre gyanakodni és kijelentéseket megkérdőjelezni bőven ráér később is.
- Áh, majd csak túlélem - feleli, ráhagyva a lányra, hogy csakis az lehet gond, amit ő mond. Igazából ő hallotta, mert hallgatózott egyik este még otthon, hogy az anyukája annyira feldúlt, hogy kiabál az apukájának, és még az ajtót is elfelejtette rendesen becsukni az ebédlőben. Annyit biztosan hallott, hogy az anyukája nem szereti ezt a helyet, valami minisztériumi izét is emlegetett, de az apukája meg azzal csitította, hogy az már évekkel ezelőtt volt, és különben is, ha baj van, átíratják. Vagy magántanuló lesz. Hogy pontosan mire gondoltak, azt nem tudja, de reméli, tényleg csak valami régi történet, ő pedig fél információkat nem mesél. Még az kéne, hogy pletyka legyen itt belőle. Ő aztán nem pletykál. Sára viszont közli a kérdésére válaszul, hogy ráér. Mosolyogva biccent is felé ennek hallatán.
- Milyenek a tanárok? Van valami jó tanácsod, tapasztalatod, kinél mire érdemes figyelni? - kérdezi inkább, erről talán mégiscsak sokat tud mesélni egy harmadikos. Legalábbis többet, mint ő. - Azt hiszem, valahol erre van a Nagyterem is, ha nem tévedek. Szerinted ilyenkor is lehet kakaót szerezni, vagy csak az akkor van, ha éppen reggeli, ebéd- vagy vacsoraidő van?
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 31. 22:30 | Link


outfit|a tanév első napjaiban|music

- Hát, ha a Levitába kerültél akkor valószínűleg tényleg nem lesz gond ezzel – bólogatott helyeslően. A pedáns kékek meg a tanulás mániájuk az egyike volt azoknak, amit sosem tudott megérteni. Ismert persze jó arc Levitásokat is, de a legtöbbjükről azért meg volt a véleménye. A legtöbbjük – mint például a kedves s hőn imádott nővérkéje – ki sem dugta az orrát a klubhelyiségből, vagy a könyvtárból. Minden vizsgája szín jeles lett és előszeretettel vágott fel azzal, hogy milyen nagyon hűde okos. És ő nem bírta ezt a hencegést, meg felvágást az eszükkel. Arról senki nem tehetett, hogy okosnak, vagy butának született. Ha valami olyannal dicsekedtek volna, ami nem a szerencsének és a jó genetikának köszönhető, még talán el is tudta volna fogadni.
- Ohó, hát hogy a manóba ne lehetne. Egyébként igen, ugyanezen az emeleten van a nagyterem. De ha most szeretnél kakaót inni javaslom, hogy fáradjunk le a konyhába – vigyorgott rá a szöszkére. Ezer meg egy éve volt már lent, épp ideje volt meglátogatnia a kedvenc manóit. Szerette a közös étkezéseket, ez amolyan társasági esemény volt. Ilyenkor terjedtek a legjobban a hírek és mindenki minden egyes jelentéktelen mozdulatát aprólékosan ki lehetett elemezni. Imádták a csajokkal. Kaja, fiúk és jókedv, mi más kellett volna még. Megbeszélték kivel mi történt aznap, elküldtek minden tanárt a sunyiba, aki épp túl sok házi feladatot adott fel, vagy megbüntette őket valami apróságért. De tavaly rengetegszer jártak le tilosban a konyhába, hogy elcsenjenek ezt-azt, ha épp arra jártak, szóval Sári már jó ismerős volt arrafelé. A manók nagyon szerették, mert mindig nagyon aranyos volt velük, ezért a legtöbbször meglepték egy kis ezzel-azzal, mikor mi volt készen, s neki a füle botját sem kellett mozdítania, hogy hozzájusson bizonyos finomságokhoz. Ezt persze például a prefektusok nem értékelték annyira, mikor egészuen véletlenül lent találták, de ez már a járulékos veszteség volt csupán.

Hozzászólásai ebben a témában

Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2020. április 4. 21:38 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára


Önkéntelenül is kihúzza magát még picit, habár egyébként is meglehetősen egyenes a tartása. Akár egy féltucat könyvet is el tudna egyensúlyozni. Az intézetben elég sokat gyakorolták, hogyan is lehet megfelelően egyenes a háta az embernek, hogy ne kapjon gerincferdülést. Milyen csúnyán is néz már az ki, ha valaki úgy görbül, mint valami kérdőjel. A Levitáról nem alkotott egyébként még semmilyen konkrét véleményt, ami a közösséget illeti. Azt csúnya leáltalánosításnak tartja, hogy az összes levitás színjeles diák lenne például, hiszen mindenkinek vannak azért gyenge pontjai. Neki például nagyon jó a memóriája, de nem megy az éneklés. Mindig csak tátognia volt szabad a kórusban is emiatt. Senki sem lehet tökéletes. Azt illetően van azonban egy jó megérzése, hogy be fog tudni illeszkedni. Úgy általában eddig barátságosnak találta a levitásokat, kedvesnek, befogadónak és segítőkésznek. Még kicsit emésztgeti a megfigyeléseit aztán, és idővel bizonyára sokkal mélyrehatóbb és komolyabb érvekkel is fogja tudni indokolni, miért is szereti a Levitát, mint azzal, hogy szépek a színei. A szfinxért például már most nem rajong, de ez puszta apróság, amin egyébként sem tudna változtatni. Majd megtanul együtt élni vele inkább, hogy övéké a legfurább és szerinte legkevésbé menő házállat.
- De azért is megbüntethetnek, ha elkapnak, nem? - kérdezi, ha már a konyha kerül szóba. - Azt mondta a lány, aki körbevezetett, hogy nem szabad takarodó után kint lenni meg a konyhába bejárni, mert azzal csak zavarjuk a manókat, és persze... - sorolja, mi mindenért is lehet itt bajba kerülni. Legalábbis azt, amiről tud, de inkább elnyeli a mondat végét. - De persze, ha azt mondod, hogy jobb, menjünk. Van valami titkos bejárója? Imádom a manókat amúgy, úgyhogy végül is... otthon van kettő is, Csillám meg Puszedli. Nem rabszolgasorsban, vagy ilyesmi, szabad manók és fizetést kapnak. Itt is szabad manók dolgoznak rendes munkaviszonyban az iskolával? - ered meg a nyelve. Tényleg imádja a manókat, mi több, a M.A.J.O.M. lelkes híve. Jár a manóknak is az alkotmányos jog.
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. április 7. 18:36 | Link


outfit|a tanév első napjaiban|music

Automatikusan utánozza a lány mozdulatát. Közel olyan egyenes, ha nem egyenesebb egy kicsivel, mint a másik. Ez volt az egyik legelső dolog, amit megtanult a balettórákon. Ritka volt a fizikai erőszak, de ha valaki nem volt elég egyenes azt bizony jól hátbavágták és egy életre megtanulta a helyes tartást.
- Ó, de még mennyire. Szóval csak akkor gyere velem, ha nem félsz – kacsintott rá cinkosan. Nem volt valami ildomos már az első napokban belerángatni a „kicsiket” a rosszba, de hát nem az ő ötlete volt igazából, ő csak boldogan asszisztált a folyamathoz. Meg persze ha már arrafelé jártak úgy gondolta, eszik valami finomat. Vagy nem is tudta igazából, hogy tényleg enni kívánt-e, vagy csak már a gondolat maga ösztönözte arra, hogy egyen, de hát igazából mindegy is volt, úgysem hízott egy dekát sem az ilyen kényszerevések után. Pedig nem ártott volna felszednie néhány kilót, mert az összes bordája és a medencecsontja már-már vészesen kilátszott halovány, szinte fehér bőre alatt, így még ijesztőbbé téve az összhatást. Más lányok azért küzdöttek, hogy leadjanak néhány fölösleges kilogrammot, ő viszont szívesen fogadta volna őket. Hihetetlenül boldoggá tette volna, ha a mérleg hatvan felé billen ötven helyett, de úgy tűnt, ez pusztán álomkép marad.
- Nem, vagyis nem tudom mennyire titkos annak, aki nem tudja, hol keresse. – Ajkai felfeé kunkorodtak, mikor meghallotta szegény manók nevét. Csillám és Puszedli? Ez pont olyan, mintha két csillámpóni neve lenne, nem pedig házimanóé. De hát nem várt többet a lánytól. Azért nem röhögte szemtől szembe, beérte azzal az aprócska, sejtelmes mosollyal.
- Nos őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy szabad manók-e vagy sem, ez az iskolavezetés dolga és nem az enyém. Amíg pedig nem az én dolgom, addig nem avatkozom bele. – Micsoda hazugság volt ez, szerencse, hogy a plafon nem szakadt rájuk.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. április 7. 18:37
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2020. április 11. 19:41 | Link

Sára


Ha kicsit is illene, akkor most erre a mondatra válaszul az ő száját is egy egyet nem értő chh hang hagyná el, mint ahogy azt hallotta már párszor. Azonban úgy nevelték, hogy sem ez nem illendő, sem az, hogy a fejét rázva lóbálja esetleg az összes haját mások arcába, úgyhogy mindezen lehetőségekkel nem élve tömören válaszol.
- Nem félek - feleli tisztán és érthetően. Ugyan mitől is félne. Ha rajtakapják, hogy tiltott helyen jár, mégsem egyedül lesz és majd ártatlan tekintettel elveszett bárányka módjára eladhatja, hogy más vitte a rosszba. Hiszen ő a nagytermet javasolta. A konyha már a nála pár évvel idősebb eridonos ötlete volt. Igaz, a manók azért érdeklik, nagyon is. Talán éppen olyan remek kis barátokra lelhet itt is közöttük, mint otthon, ahol Puszedli például mindig készít neki karamellás pattogatott kukoricát és forró kakaót habcsókkal, ha a szülei ismét sokáig dolgoznak és lemondják a megbeszélt családi vacsorát. Attól mindig jobb kedvre is szokott derülni.
- Értem - jegyzi meg a válaszra, amely igazából nem válaszolja meg a kérdését, viszont jogosnak mondható, hiszen az iskolavezetés dolga eldönteni, hogy fizeti-e a konyhán dolgozó manókat, vagy koszt és kvártély ellenében rabszolgasorban tartja őket. - Azért remélem, szabad manók, akik rendes fizetést kapnak. Mégiscsak járnak nekik is az alkotmányos jogok. Igaz, a mi régi manónk meg nem akarta elfogadni apukámtól a neki ajándékozott ruhadarabot, mert attól félt, hogy akkor mennie is kell. Szegény Csúzli túlságosan is megszokta, hogy a család tulajdona - meséli. Ugyan cseppet sem biztos benne, hogy mindez érdekli is a másik lányt, viszont úgy véli, itt az alkalom egy kis aktivitásra és felhívni mások figyelmét rá, milyen fontos is, hogy az értelmes lényeknek úgy általában biztosítva legyenek a jogaik és pont olyan fontosnak és értékesnek érezzék magukat, mint amilyenek. - Majd megkérdezem a manókat, hogy mi is a helyzet itt velük. Te sokat jársz amúgy a konyhába? Összebarátkoztál velük?
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. április 12. 21:43 | Link


outfit|a tanév első napjaiban|music

- Helyes. De ne gondold, hogyha lebukunk, elviszem helyetted a balhét. - Olyan bájosan és kedvesen fenyíti be igazából a másik lányt, hogy talán észre sem lehet venni a cukormázas külsőbe burkolt kis agressziót. De pont olyan aljasnak tűnt, mint egy igazi vérbeli rellonos még levitás létére is, így jobbnak látta tudatni a picike hercegnővel, hogy ő még maga helyett sem tudja vállalni a felelősséget, nem még más helyett.
- Szegénykém - fejezte ki együttérzését szegény pórul járt Csúzli iránt. Na nem mintha kifejezetten érdekelte volna, hogy mi van a Sziklai vagy Szikszai vagy milyen család házimanójával. Hát igen, nem igazán figyelt oda a bemutatkozásnál sem. Meg hát a manókról sem volt túl sok tapasztalata, mert nekik otthon sosem volt. Nem is volt rá szüksége, édesanyja jól főzött, tánctanár lévén pedig szabad időbeosztás mellett dolgozhatott, így arra volt ideje amire csak akarta. Valamint néha napján, ha úgy alakult, akkor az édesapja is besegített otthon, valamint tőle és Lillától is elvárták, hogyha otthon voltak, akkor valamit azért tegyenek azért, hogy a ház csillogjon és villogjon. Feltehetőleg tőle örökölte tisztaságmániáját, ami aztán az idő elteltével átalakul egy tisztaságmániás rendetlenségbe. Utóbbi kamaszkora kezdetén ragadt rá, talán lázadásból, talán lustaságból, ezt nehéz lenne megmondani.
- Nem mondanám, hogy sokat járok le, de néha megfordulok odalent. És igen, egészen jól kijövünk, mert nem kezelem tárgyként vagy rabszolgaként őket. – Vállat vonva indul meg lefelé. Ha menni akarnak, hát haladjanak, azért nem ér ő erre rá egész nap. Lehet, hogy füllentett egy kicsit a konyhában tett látogatásai gyakoriságáról, de azért azt mégsem mondhatta egy ilyen aktivista szellemű lánynak, még a végén bevágta volna a hisztit, hogy halálra dolgoztatja szegényeket. Abban viszont igazat mondott, hogy nagyon megbecsülte a munkájukat, mindig hálás volt, ha a segítségére siettek.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet