Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

Éppen a könyvtárba szaladt, hogy az új álommelójához szerezzen pár könyvet. Ezen a héten már harmadszorra gondolta meg magát a mi leszek ha nagy leszek kérdésben. Aznap reggel még árus akart lenni, ezért a testvérének elkezdte mutogatni a karkötőit, hogy mi mennyibe kerül, de persze Lloyd nem vett semmit. Talán azért gondolta meg Joy magát (megint).
Így történt, hogy pontosan azon a délutánon a folyosón beleszaladt egy számára teljesen ismeretlen iskolatársába. De így szó szerint, szaladt, és ráesett, ezzel feldöntve mindkettejüket. Joy így annyit gondolt, mit képzel ez, hogy nem figyel maga elé? Bele se gondolt, hogy ő lehet a hibás, az nem ő lenne. Melyik univerzumban van az, hogy Joyce Aurora Han-nak elsőre az jut eszébe hogy ő a hibás? Hát egy távoliban, az biztos.
Gyorsan talpra ugrott, de nem hagyhatta ott a srácot szó nélkül, nem tudta megállni.
- Hé, vak vagy? - normális hangerőn mondta, tehát kiabálva. De ez is hozzátartozik Joyce-hoz, nem tud normális hangerőn beszélni, mindig kiabál. Amikor meg ő azt gondolja, hogy na ez kiabálás, már mindenki megsüketült, a siketek duplán. De úgy nem szokott beszélni, megszokta hogy már a neki normális hangerőért is mindenki szól neki, hogy ne legyen ennyire hangos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=788606#post788606][b]Joyce A. Han - 2020.01.11. 16:51[/b][/url]

Éppen a könyvtárba szaladt, hogy az új álommelójához szerezzen pár könyvet. Ezen a héten már harmadszorra gondolta meg magát a mi leszek ha nagy leszek kérdésben. Aznap reggel még árus akart lenni, ezért a testvérének elkezdte mutogatni a karkötőit, hogy mi mennyibe kerül, de persze Lloyd nem vett semmit. Talán azért gondolta meg Joy magát (megint).
Így történt, hogy pontosan azon a délutánon a folyosón beleszaladt egy számára teljesen ismeretlen iskolatársába. De így szó szerint, szaladt, és ráesett, ezzel feldöntve mindkettejüket. Joy így annyit gondolt, mit képzel ez, hogy nem figyel maga elé? Bele se gondolt, hogy ő lehet a hibás, az nem ő lenne. Melyik univerzumban van az, hogy Joyce Aurora Han-nak elsőre az jut eszébe hogy ő a hibás? Hát egy távoliban, az biztos.
Gyorsan talpra ugrott, de nem hagyhatta ott a srácot szó nélkül, nem tudta megállni.
- Hé, vak vagy? - normális hangerőn mondta, tehát kiabálva. De ez is hozzátartozik Joyce-hoz, nem tud normális hangerőn beszélni, mindig kiabál. Amikor meg ő azt gondolja, hogy na ez kiabálás, már mindenki megsüketült, a siketek duplán. De úgy nem szokott beszélni, megszokta hogy már a neki normális hangerőért is mindenki szól neki, hogy ne legyen ennyire hangos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=788611#post788611][b]Theon Delacroix - 2020.01.11. 17:44[/b][/url]

Én egy hatalmas bunkó vagyok. Azt hittem, hogy mindent megkaphatok, hogy csak úgy játszadozhatok bárkivel kedvem szerint. Most már kezdem érteni, hogy ez nem így megy. Nem azt mondom, hogy megjavultam vagy valaha is fogok, de talán másként kéne gondolnom az emberekre. Nem csak úgy, mint egy egyszerű játékra.
Fáradtan roskadok le a Bibircsókos banya előtti kanapéra. Beletúrok rövid szőke tincseimbe, majd ugyanazzal a kézzel leveszem már-már rám nőtt napszemüvegemet.
Jogos a kérdés, hogy akkor mi lett a vége a benettes kalandomnak. Semmi jó. Én egy tapló paraszt voltam, mint mindig. Megpróbáltam megcsókolni, neki pedig ez nem tetszett. Tudhattam volna, hogy ez lesz a vége, hisz már az első alkalommal is rosszul reagált arra, amit tettem vele. Tudhattam volna, mégsem cselekedtem másként. Talán ezt nevezik megbánásnak? Túl sok fájdalmat okoztam már neki, valahogy jóvá kell ez tennem neki.
Felkelek. Fogalmam sincs, egyáltalán miért ültem le, mintha várnék valakit. Úgysem fog jönni, akire várok. Inkább visszamegyek a klubhelyiségbe, aztán megeszek egy rakás fagyit. Igen, télen. Fura vagyok, tudom.
Az egyik perben még állok, másikban már ülök a kemény földön és a hátsómat simogatom. Mi a leborult szivarvég? De most komolyan, honnan jött ez a buta liba? És miért a halál faszáért ordít velem?
- Nem, de látom te igen – nyögök egyet, majd feltápászkodom. Kezeimet keresztbe fonom magam előtt, úgy tekintek le az aprócska lányra. Hosszú és vékony termetem árnyékot vet rá, szemeimben flegmaság gyűlik össze. Eltekintek oldalra, ahol még az előbb feküdtem és az eltörött szemüvegemre, ami minden bizonnyal kiadhatta a reccsenő hangot, mikor földet értem.
- Tartozol nekem – elsétálok a törött kiegészítőig, felveszem kezembe, majd meglengetem a lány előtt. – Fizess! – Hajolok előre, hogy benne legyek a személyes terébe, hátha a lelki terror képes elérni valamit nála.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=788617#post788617][b]Joyce A. Han - 2020.01.11. 18:42[/b][/url]

Hogy ő vak? Kikéri magának, csodálatos látása van! Nagyon sok aprócska részletet észrevesz bárhol, bármikor! Na az aztán teljességgel kizárt, hisz ha vak lenne, akkor nem látná, hogy hol akarja megütni a srácot. De még visszafogja magát. A hangsúly a még-en van.
- Én nem vagyok vak! - harci pózba áll, és ugrál. Mint egy izgága kisgyerek, úgy néz ki kívülről. - Vagy teszteljük le? Eltalálom a jobb szemed az öklömmel? - ami persze csak azért fájt volna a másiknak, mert a szem az szem. De Joy a babakezeivel nem ütött volna túlságosan erőset. És őszintén, kicsit félt valahol belül attól hogy most meg akarja ütni, de nem mutatta.
Amikor azt a törött napszemüveget meglengette előtte, elkezdett nevetni.
- Úristen, bele ne halj abba hogy eltört ez a szar! Egyáltalán miért van rajtad télen, idebent? - ahogy a személyes terébe hajolt a másik, legszívesebben hátrébb lépett volna egy jó nagyot, de nem tette. - Mivel fizessek? Nem dolgozom, hogy legyen pénzem... - igaz van zsebpénze, de abból nem adna soha se egy kis hülye napszemüvegre. Főleg egy olyannak, aki miatt elesett a folyosón. És természetesen Joy továbbra is úgy gondolja, nem az ő hibája. Miért is lenne? Ő csak sietett, nem csinált semmit! A srác nem állt arrébb mikor Joy épp arra szaladt. Erről ő nem tehetett. A srác füleinek meg egy perc csendet, a lány annyira kiabált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=788623#post788623][b]Theon Delacroix - 2020.01.11. 19:40[/b][/url]

Elhúzom a szám. Büszke kis görcs, mit képzel? Nevetni kezdek, hisz ezen a szituáción csak azt lehet. Azt hiszi, hogy bánthat engem? Csak egy szavamba kerül és már itt sincs, hanem a gyengélkedőn szenved. Lenézek a pálcikakezeire. Szörnyű látvány a csaj, még állítom a halálnak se kellene. Mert, hogy nekem nem, az biztos.
- És mondd csak, mivel tervezed? Ezekkel? – nevetek, miközben rámutatok a kicsinyke ökleire. Még megkarcolni sem tudna velük, pláne, hogy nem is ér fel, olyan alacsony a csaj.
Ellépek a szemüvegemért, majd felmutatom neki. Nem szeretem, ha valaki hozzáér a cuccaimhoz, vagy kárt okoz bennük. Most, hogy már nincs pénzem, nagyon nehezen tudok bármit is megvenni. Dolgozni pedig nem óhajtok elmenni, még akkor sem, ha éhen pusztulok. Szóval elég pipa vagyok. Ez is, meg a benettes ügy sem tett most jót a lelkemnek, úgyhogy valamin vagy valakin még ma ezt le fogom verni. Vagy mást csinálni.
- Szóval még vak is vagy – ellépek egy percre, megfordulok, majd vissza, miközben a szemem körülötti sebesülésekre mutatok. Igen, jó dolog, ha az ember napszemüveget hord örökké, de rajtam nem csak a stílus miatt van. Sajnos a műtétemnek nyomai vannak, méghozzá nem is olyan szépek. Arcom felső részét vágások nyoma tarkítja, amik még ha már el is kezdtek gyógyulni, még mindig elég rosszul néznek ki.
- Lenne egy-két ötletem – Közelebb hajolok ismét a lányhoz, hogy a szavakat belesuttoghassam a fülébe. Majd ahogy ezt megtettem, egyik kezemet a fenekére vezetem. Lehet hogy komolyan nem gondolok tőle semmit, de azért mégsem szabadna elengednem ezt a helyzetet csak úgy. És nem is fogom. Na most légy nagyokos, Kisanyám!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=789957#post789957][b]Joyce A. Han - 2020.01.19. 22:41[/b][/url]

Felfújta az arcát, oké a kis pálca kezeivel nem tudna a fiúnak ártani. Leengedte a mancsait, és csak dühösen bámult fel a másikra. De nem mondott semmit, csak nézett. Ha a szemeinek olyan szuperereje lett volna, hogy akire csúnyán néz, az meghalna, akkor Theon már minimum ötször halott lett volna, meg még sok más ember is ezen a földkerekségen. De most koncentráljunk arra a pillanatra, mikor a srácot akarta kinyírni a két szemével.
Nem is igazán foglalkoztatta, hogy a srác a hülye napszemüvegét mutogatta neki. Hisz ha összetörött, akkor minek csinálja még a hisztit? Hagyja már őt békén. Nem tudja megcsinálni, és ha megtudná, akkor se mutatna túl sok hajlandóságot rá, nem az ő problémája.
- Geez. - és ezt nem azért mondta, mert elszörnyedt volna, hogy hu de megsajnálta a srácot - Bele ne halj, hogy valaki elvert és megvannak a nyomai. - megforgatta a szemeit, és már készült volna indulni tovább, mikor a srác olyat tett, amire Joy egyáltalán nem számított.
Ahogy a fenekéhez ér a srác keze, Joyce sikítva elkezdi csapkodni a srácot.
- Úristen, te beteg vagy! - próbált neki ártani a gyenge kezecskéivel ami persze nem nagyon akart neki összejönni. - Fhúj, eszedbe ne jusson még egyszer hozzám érned! - szerintem Theon füleinek áshatjuk a sírját, úgy kiabál, még a megszokottnál is hangosabban a lány. Mondjuk meg lehet érteni, egy hölgy fenekét senki se tapogassa!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=790011#post790011][b]Theon Delacroix - 2020.01.20. 19:55[/b][/url]

Igen, elég ellentétekre épülő ember vagyok. Jól lehet a csaj a halálnak se kellene, az én fejemben mégis megfordul, hogy egy-két menetre azért el bírnám viselni. Végül is van a világon szatyor, amivel letakarhatom a fejét. Az úgy sem olyan érdekes. Buta kis görcs.
Hangos nevetés hagyja el a szám, ahogy szemeimbe versenyszellem költözik. Ő néz fel rám, én pedig ő rá le. Arca felfújva, kezei szorosan mellette. Legszívesebben hoppon hagynám, hisz semmi érdekes sincs benne, untat, mint állat, mégis a szemüvegem érdekében nyösztetem még egy kicsit. Végtére is csóró vagyok mostanság, ha pénzt nem is, de valami mást még kicsikarhatok tőle.
- Jól gondoltam, hülye is vagy – számat lekonyítva vonom meg a vállam. Eskü, ez az iskola kifejezetten magas rátán sorakoztatja fel a retardáltakat. Úgy látszik, mint minden másnál, az elsősök felvételénél is lejjebb mentek az elvárások. Különben ez a hangos tyúk nem lenne itt.
Közelebb lépek hozzá, majd fülébe suttogok, miközben a kezem délebbi területekre kalandozik. A reakció nem marad el, a csaj kiakad, majd ütögetni kezd. Elröhögöm magam, hisz azokkal a karokkal még álmában sem tudna bántani, nem hogy a valós életben. Hagyom egy darabig, hogy kiélhesse magát, majd amint megunom, elkapom a kezeit és egy kicsit talán túlságosan is erősen közelebb rántom magamhoz velük.
- Ha nem tudsz semmivel fizetni, akkor kénytelen leszel kibírni, amíg kiélem magamat – egyik kezemmel elengedem a mancsait, de a másikkal éppen eléggé tartom ahhoz, hogy ne tudjon egyszerűen kicsusszanni a felügyeletem alól. Jól begyakoroltam már a szigorúságot, végtére is prefektus vagyok már egy ideje. Csak nehogy valakinek eljárjon a szája, hogy elsősöket molesztálok szabadidőmben. Benett végül nem köpött, de bármelyik másik áldozatom bármikor képes lenne rá, Ahogy valószínűleg az előttem szenvedő lány is.
- Tudod, ha nem ellenkezel, sokkal élvezetesebb lesz minden – közlöm, miközben egyre közelebb hajolok a nyakához, majd bezárom a mozdulatsort egy csókkal.