36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. november 28. 10:46 | Link

Ms. Ainsley
első járőrözésem | minden kaland és minden játék | petyus

A folyosó jéghideg falának dőlök egy elégedett sóhajjal, miközben jobb tenyeremben egy notesz pihen, amibe mindenféle színben villogó pennámmal vések be néhány betűt, szót, majd mondatot. Talárom szigorúan rajtam, hiszen ez az első járőrözésem. Baromi izgalmas, és igaz, hogy sokan nem akarnak még komolyan venni, mégis inkább szót fogadnak, mert lyukat beszélek a hasukba arról, hogy miért is járnak jobban, ha nem kóricálnak takarodó után a folyosókon. Persze én ezt inkább annak könyvelem el, hogy hasznos diákká váltam a suliban, és innentől vége van a prédalétnek. Nem lesznek már olyanok, akik piszkálhatnak, mert fontos szereplője vagyok a mágustanoda társadalmának.
- Krisztina, Weöres – motyogom, és vésem be az idősebb lány nevét a noteszbe. Visszaküldtem egy figyelmeztetéssel a hálókörletébe.
Taláromon prefektusjelvényem gondosan csiszolva csillog, mellette az eridon jelvény. Úgy érzem, hogy ez egy szuper este lesz. Nagyon sok cukrozott gyömbérlevet ittam – egy pici kólát is, de erről pszt –, hogy semmiképpen ne aludjak el az éjszakai műszakban. Farmernadrágom szára lóg ki csupán a talár alól, ami egy fehér sportcipőben végződik. Fejemen most is, mint mindig baseball sapka. Eddig még nem szóltak érte, így hordom.
- Küldetés folyamatban – motyogom a noteszbe, mintha egy walkie talkie lenne. Ellököm magam a faltól, és tovább indulok. Lépteim akkurátusak, szinte lopakodok, és minden sarkon kiugrok, hogy rajta tudjak kapni valami csínytevőt. Csepreghy Petya vagyok, az eridon prefektusa.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 6. 10:57 | Link

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Az, hogy az elmúlt időszakban nincs büntethető státuszban, jelentősen megkönnyíti a dolgát. Mikor utoljára e falak között élte mindennapjait, sajnálatos módon hozzá kellett szoknia, hogy éjszaka csak óvatosan, körültekintéssel közlekedhet, illetve a legkisebb neszre is figyeljen fel. Így nem csoda, hogy későn végezvén a gazdaságin, elnyűtten és fáradtan is kiélezettek érzékei. Hallani vél lépéseket, talán azt is, milyen irányból jönnek, de reakcióideje jelentősen megcsappan kimerültségéből adódóan.
Így hát, mikor az ifjú Péter úgy dönt, hogy pozíciót vált és a következő sarkon szinte szó szerint ugrik ki Jules elé, a nő felsikkant és hátraugrik. Jobbját azonnal szívére teszi, mert bármennyire is legyen felkészült, ilyen orv támadást még nem igen követtek el ellene. Döbbenten emeli tekintetét a bongyor haj tulajdonosára, akinek vállán egyből kiszúrja a prefektusi jelvényt. Ó, hogy az a...
- Úgy tudtam, hogy a prefektusok feladata a kiszökdöső diákok lefülelése, nem pedig megölése - szívverése még mindig szapora, ahogy légzése is némileg egyenetlen. Nem ijedős típus egyébként, a lelkiismerete is tiszta, mint a patyolat, csak éppenséggel, ha random gyerekek ugrálnak váratlan helyekről, az még őt is megijeszti. Az a csoda, hogy nem egyből küldte az átkot pálcájával, pedig, ha nem farzsebében lenne, valószínűleg Petya a járőrözésének hátralévő idejét sóbálványként töltené a Bibircsókos banya társaságában. Jó ég!
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. december 13. 08:23 | Link

Ms. Ainsley
első járőrözésem | minden kaland és minden játék | petyus

- Nincsen jele szabályszegő életformának – suttogom ismét a „walkie talkie”-mba. A következő sarkon ismét ugrásra készen állva, hiszen attól függetlenül, hogy Weöres óta nem találkoztam senkivel sem, nem jelenti azt, hogy nem is fogok. Így gyermeteg játékossággal szökkenek ki egy szöglet után. Női sikoly, hátra hőkölés. Először azt hiszem, hogy én sikítottam ijedtemben – hiszen belül fejemben ezt tettem –, de amikor meglátom a fiatal hölgyet magam előtt, megkönnyebbülök. Mestertanonc lehet. De az is meglehet, hogy végzős. Talár nélkülisége elbizonytalanít, ezért prefektus jelvény után kezdek kutakodni kékjeimmel, de meg kell állapítanom, hogy nem egy vérből valók vagyunk. Ekkor meghallom az ijedtséghez párosított mondatot, amire jellemző magas kis kuncogással válaszolok.
- Ne haragudj – marad még mosolyom csíkszemmódba kapcsolt ábrázatomon. Noteszemmel hadonászok a kezemben, miközben folytatom a mondandómat. – Csak közben picit szórakoztatom magam. Figyelj – emelem jobb kezem vastag mutatóujját a levegőbe és nyújtom felé a noteszemet. – Ez a walkie talkie-m – vigyorgok fogatlanmód. Mostanság nem tudom hordani a műfogsort, mert felsérti az ínyemet, habár megint vannak fogkezdeményeim, amikkel talán már tud valamit kezdeni az ünnepek előtt a fogorvos.
- Prefektus vagyok – teszem végül hozzá hóbortos vállrándítással, irdatlanul selypítve. Szemeim kedvesen csillognak, miközben talárom zsebébe rejtem a mutogatott noteszt. – Csepreghy Petya, Eridon – biccentek. – Te mit csinálsz ilyen későn a folyosón? – nem számonkérő a kérdésem, csupán kötelességem megkérdezni. Hiszen meg sem fordul a fejemben, hogy egy itt dolgozóval van dolgom és nem egy diáklánnyal.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 19. 10:13 | Link

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Egy kisebb fajta lábon kihordott hátsó fali infarktus után kezét szívére teszi, hogy megpróbálja lassítani annak irdatlan tempójú verdesését. Nem nyugtatja meg a tény, hogy nem valami szörnyeteg rémisztette így meg, hanem csak egy kedves kisfiú - aki e pillanatban sok mindennek tűnik, csak épp kedvesnek nem -, de a bocsánatkérésre azért biccent egy némát.
Már épp azt hinné, hogy valami varázslatos dolog következik majd, várja a nagy titkot, mire... Mire előhúz egy walkie talkie-t? Jules-ból önkéntelenül is kibuggyan a nevetés, ezt pedig csak fokozza Petya fogatlan mosolya. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy együtt szórakoznak jól, vagy inkább csak ő olyan gonosz, hogy ezt a szitut, ebben a formában viccesnek találja. - Hát te aztán nem vagy semmi. Gondolom rettegnek tőled az éjszakai suhancok - egy mosoly továbbra is arcán pihen, ahogy figyeli az eridonost. Mik vannak! Ilyen fiatalon már prefektus, ráadásul nem is akármilyen! Aki egyszer összefut vele éjjel, az biztos, hogy többé nem fut sehová. Szívverése némiképp rendeződni látszik, ahogy légzése is visszaáll normálisra.
- Sohasem jöttem volna rá - mulatságosnak tartja, hogy Petya mindezt kijelenti ezek után, mintha csak nem lenne egyértelmű. Mégis, minden rosszindulatú gondolata ellenére édesnek találja a bongyor fejet a kitörő lelkesedéssel keverve. Érdekes elegy, de semmiképp sem rossz. - Próbálom elkerülni a legádázabb felügyelőket - bujkáló mosollyal arcán figyeli a fiú reakcióját, majd, hogy ne szegje meg az illedelmesség és udvariasság szabályait, végül kezet nyújt. - Morticia vagyok, az új gazdasági igazgató. Örvendek a szerencsének, Péter - nagyon hivatalosan mutatkozik be, s igyekszik közben nem elnevetni magát. Ezek után az sem lepné meg, ha a srác tisztelegni kezdene és jelentést adna. Ha ez bekövetkeznék, nos, ott elveszítenénk Jules-t.
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. január 2. 17:01 | Link

Ms. Ainsley
első járőrözésem | minden kaland és minden játék | petyus

Most sem nyújtom a kezemet a bemutatkozás mellé, hiszen az olyan hivatalos. Egyáltalán nem értem a kézfogást. Nekem amolyan erőfitoktatásnak számít. Aki jobban, magabiztosabban fog rá a másik kezére, annak nagyobb a… az önbizalma. Ezen gondolatból magamhoz térve dőltöm oldalra a fejem, akár egy fülét hegyező bébieb. Várom a másik válaszát, elvégre tényleg meg kell tudnom, hogy mi járatban van errefelé. Lehetséges, hogy prefektus, csak nem hordja a talárt és a jelvényt. Kiszáradt ajkamat nyalom, és kérdőn meredek a másikra, aki irigylésreméltó magabiztossággal áll előttem.
- Rettegnek, bizony – mondom gyermeki komolysággal. Még előre is dőlök a lány felé, hogy oda tudjam súgni a következőket. – Dehogyis! Próbálok tök jó arc lenni mindenkivel. De nem én írom a szabályokat. Nem egyszerű sheriffek élete, Angyalom – igazítom meg képzeletbeli cowboy sapkámat, és rákacsintok játékosan a másikra. Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki ő. Nem viselkedik diáklányosan. Attól mérföldekkel érettebbnek tűnik minden mozdulata és szava. A következő mondatra komolytalanmód megforgatom kékes szemeimet, és elmosolyodok. Szemtelenkedik az Igazság Ökré… akarom mondani, Öklével. Hallatlan!
- Olybá tűnik, hogy nem sikerült, igaz? – emelem még mindig Móka Mikit játszva jobb szemöldökömet a magasba, ami a következő mondatokra lefagy. Morticia, gazdasági igazgató, Péter. Ezek a szavak maradnak meg a fejemben, miközben elkezdek zuhanni az univerzum sötétjében. Gyomromat összerántja a valóságba való visszatérés, és egy hatalmasat nyelve tekintek fel a nőre.
- Elnézést… én nem… tényleg… fogalmam sem volt róla – hebegek és habogok, miközben kilépek az aurájából, amit eddig masszívan piszkáltam. Ajkaimat fogkezdeményeimre húzom, majd újra szólásra nyitom a szájamat. – Elvégre olyan jól néz ki… ööö, olyan fiatalos… aucs, vagyis… - Merlinre! A végén még azt hiszi, hogy rányomul egy tizenöt éves foghíjas prefektus. Ebből jelvény-elvétel lesz.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 12. 14:00 | Link

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Próbál komoly arckifejezéssel figyelni az eridonosra, de nehezére esik visszatartani kitörni készülő nevetését. Mi több, szinte már lehetetlennek tűnik a küldetés. Ahogy Petya közelebb hajol, Jules is így tesz, elvégre nem árt, ha ismerjük az ellenfelünk taktikáját, így legközelebb könnyebben kicselezhetjük. Ez eddig tökéletes terv is lett volna, a következő pillanatban azonban érkezik is a becézés: Angyalom. Itt már nem bírja tovább és tényleg egy kuncogás kíséretében összeborzolja a göndör, barna fürtöket.
- Én már csak tudom Kisördög. De ember legyen a talpán, aki még így is szembeszáll veled - arcán ragadó mosolya és meg-megcsillanó zöld íriszei az egyébként komoly vonásait teljesen ellágyítják. Szigorú, gyakran flegmának tűnő mimikája most kedvessé változik, ahogy ezt a foghíjas, ámde rendkívül lelkes, cserfes szájú prefektus palántát hallgatja. Ha lenne öccse, ha lehetett volna, ilyennek képzelné el. Már most tudja, hogy Csepreghy-t a szárnyai alá veszi. - Bizony, olybá tűnik - óvatosan, alig láthatóan préseli össze ajkait, amikor pedig elérkezik az idő, kezét nyújtja és bemutatkozik.
Ez az a pont, ahol Petya rajzfilm szerűen reagál, hiszen leesik neki, hogy nagyjából kettő perce kit nevezett az angyalának. Bár ezt a becenevet Jules már úgyis megtartja, azért mulattatja a tény, hogy ekkora sokkot okozott ezzel az egésszel. A lábon kihordott infarktusa után elvárható, hogy ő is meglepetést okozzon.
- Semmi baj, te csak a munkádat végezted - próbál nagyon rigorózusnak mutatkozni, pusztán a hatásfokozás kedvéért. S lám, mennyire jól teszi, hiszen ezután Petya csak még mélyebbre merül saját zavarában, ekkor viszont a szőke nem bírja tovább és ismételten felnevet. Bár az eridonos hátrébb lépett, hogy növelje a távolságot, a nő ezt most ismét lecsökkenti. - Örülök, hogy szépnek tartasz, ez igazán kedves tőled - leguggol, hogy megfogja a srác mindkét kezét, íriszei a másik kékjeit keresik, miközben arcáról nem múlik a mosoly. Láthatóan nem neheztel, még csak különösebben feldúltnak sem mondható, ami némi megnyugvásra adhat okot. - Nyugodtan tegeződjünk, Kisördög. De egy dolgot ígérj meg. Nem okozol minden császkálónak szívrohamot - nehéz komolyan venni, miközben hangjából érződik, mennyi jó kedélyű e pillanatban. Még fél szemöldökét is felvonja, amolyan "oké katona?" stílusban. Ügyes lesz, csak izgul és még nem tudja, hogy is működik ez, ám a lelkesedését letörni semmiképp sem szabad. Ezért is nem teszi.
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. január 27. 09:58 | Link

Ms. Ainsley
első járőrözésem | minden kaland és minden játék | petyus

Nem tudom, hogy lehetséges-e ennél vörösebbnek és sápadtabbnak lennem ezekben a pillanatokban. Egyszer érzem, hogy a szívem ki fog ugrani a helyéről, a másikban pedig olyan érzéssel szédülök meg, mintha leesne a vércukorszintem, és halálosan sápadtnak látom magam lelki szemeimmel. A nő szemei kedvesen csillognak ugyan, de ez mit sem segít azon az érzésen, amit a gazdasági igazgató „lejónőzése” okozott. Nem tudok viselkedni, tényleg nem fogok csodálkozni azon, hogyha most elveszi a jelvényemet, és ennyi volt a prefektusosdi. Nem akarom. Szinte kérlelően fúrom kékjeimet a nő szemeibe. „Nem akarok a tajigára kerülni”, visszhangzik a klasszikus idézet a fejemben, miközben hatalmasat nyelve nyitom szólásra elfehéredett ajkaimat.
- Nem szépnek; gyönyörűnek – kapok a szám elé. Nem is értem. What’s wrong with me? Seriously. Éppen amikor javíthatnék a helyzeten, kicsúszik valami olyan a számon, ami megint visszadob ugyanabba a szituációba, mint amiből már épphogy menekültem volna. – Ezzel nem segítettem magamon, igaz? – vágok fancsali képet.
Beszív és kifúj. Zavartan nyúlok nyakamhoz, s belülről kezdem el rágcsálni a szájamat. Így van megírva a sorsom; mindig valami furcsaságot kell csinálnom. Mély levegőt veszek, és megpróbálom túltenni magam a történteken. Zavaromban taláromat kezdem el igazgatni, s arra, hogy „tegeződjünk” felkapom a fejemet. Ebből érzem, hogy talán mégis én túlzom el a dolgot, és Morticia nem is haragszik annyira.
- Megígérem – mondom végül arcomat a márványpadló felé fordítva. Szinte érzi forró arcom, ahogyan a hideg felcsap alólam. – De… ha rossztevő lenne… lennél, akkor baromira megijedtél volna, ugye? – érkezik a közvéleménykutatásom. Jó lenne tudni, hogy milyen érzést vált ki a másikból, hogy engem, a komoly prefektust látta meg a folyosón, aki mégis engedékeny és kedves. Mint egy jó sheriff.
- Igazából ma már több szabályszegőt is lekapcsoltam – dicsekedek végül.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. február 18. 14:54 | Link

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

A kijavításra megemelkednek szemöldökei, visszafojtott nevetését csupán szája szélén megjelenő gödröcskéi árulják el. Igazán nem szeretné zavarba hozni a másikat, de nehéz megállnia, hogy nyíltan mulasson az eridonos viselkedésén. Ezt a jeget a következő kérdés töri meg, mikor is a helyzet abszurditása végképp napvilágot lát.
- De, nagyon is - jó kedélyűen kuncogni kezd és szíve szerint adna egy puszit a kisfiú homlokára vagy arcára, de talán túl korai, így ehelyett csak szórakozottan mosolyog esetlenségén. Kár is kellemetlenül éreznie magát, Jules közel sem látszik emberevőnek, hiszen nem is az. Ha mondjuk ugyanezt a monológot Felagundnak nyomta volna le, volnának kétségei a sikerét illetően, de itt még közel sem tartunk. Legfeljebb házsártosságában hasonlít a bájitaltan tanárra, ez pedig épp elegendő.
Elégedetten biccent egyet, bizonyára rengeteg életet ment meg azzal, hogy megállítja Petya partizánakcióit. Már épp gondolná, hogy akkor ez ennyi volt, mikor önmagát meg nem hazudtolva, a srác folytatja, Jules pedig ismét felnevet. - Igen, de szerintem ez a lábon kihordott infarktusomból egyértelmű volt - hamiskásan somolyog, mikor végre rátérnek a lényegre: Petya érdemeire. Elismerő pillantásokkal illeti az elhangzottak után, bár magában sokkal inkább gondolja, hogy mennyire édes. Ha lehetne kisöccse, biztosan ilyet szeretne, de már nem lesz, szóval be kell érnie Petyával, belőle is épp csak egy találkozásnyival.
- Te aztán nem vagy semmi. A folyosók rettegett őrzője - akárha egy cégért mutatna, a levegőben húzza végig kezét. Képzeletben már megjelentek a betűk egymás mellett, szép sorban, s kiadják az ajkai által formát szavakat. Ez az illúzió csupán csak egy pillanatig tart, mielőtt visszafordulna az eridonoshoz, óvatosan saját órájára sandítva közben. - Na jól van Kisördög. Csak így tovább, kapcsold le a rosszalkodókat. Még látjuk egymást - rákacsint és mielőtt meggondolhatná magát, egy apró puszit nyom a göndör fürtökbe, hogy kikerülve a fiút eltűnjön a folyosó sötétjében. Ennyi izgalom mára bőven elég volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet