36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. július 10. 22:55 | Link

Lilla


A gondnoki munkakör - merthogy ez szakmának a legnagyobb jóindulattal is alig nevezhető - egyik számára nagyon is kellemesnek mondható velejárója, hogy még azokra a helyekre is van kulcsa, ahová talán az igazgatónak sincs. Mindenhová bejut, hiszen az ő dolga a karbantartás is, mi több, a munkaköri leírásában - amelyet elejétől a végéig elolvasott egyébként, apró betűs résszel együtt - ez a fő feladatköre, és nem a diákok után történő szaladgálás vagy az ékes káromkodás, amikor meglátja, mit műveltek már megint egyik vagy másik teremben a berendezéssel. Ennek eredményeként tulajdonképpen neki egyes egyedül még a tanári szobákhoz is van hozzáférése, noha oda azért be nem teszi a lábát, hacsak nem kérik szépen, legalább fél nappal előre, hogy Merlin szakállára, nézze már meg a pislákoló fáklyákat vagy legyen szíves beengedni és felügyelni a kártevőirtókat, amíg ki nem pusztítják az utolsó bundimunt is. Mi másért is lenne akkora kulcscsomója, hogy legalább másfél kilót nyomhat és néha direkt hurcolja a kezében, zörgetve, mert már messziről hallatszik az egymáshoz csapódó fém zaja és elijesztheti vele az útjába tévedő diákokat. Jelen pillanatban azonban csupán azért van a kezében az említett kulcscsomó, mert az egyik kopott, oxidálódó rézkulcsot éppen annak az ajtónak a zárjába illeszti, amelyet behúzott maguk mögött, amint Lillát követve kilépett rajta. Nyikorog az ajtó, csikorog benne a kulcs is, miközben nagyot ránt a kilincsen maga felé húzva előbb, aztán kicsit fölfele is megrántja, mielőtt nagyot kattanna a zár, ahogy végre valahára elfordul a kulcs.
- Na ezt is rendbe kell hoznom - közli még egy utolsó pillantást vetve az ajtóra, majd Lillára emeli a tekintetét, egyetlen szempillantásnyi ideig elidőzik az arcán, aztán végighordozza rajta tetőtől talpig, majd pedig vissza. A szája szögletében megbújó mosolyt újabban le se lehet törölni az arcáról, arról nem is beszélve, hogy mindenki nagy meglepetésére az utóbbi időben lelkesen fütyörészni szokott a folyosón alig fordítva figyelmet olyan dolgokra, amiknek láttán eddig legalább fél órán keresztül szidott Hencidától Bonchidáig mindent és mindenkit.
- Hoppá. Pókháló van a hajadban... - állapítja meg, és közelebb lép, hogy kihúzza Lilla hajából az említett pókhálót. - Még le kell mennem a pincébe, majdnem elfelejtettem, hogy állítólag megrongált valaki egy portrét, szóval meg kellene néznem, mi igaz belőle. Van kedved csatlakozni? - kérdezi olyan hangsúllyal, hogy szinte már várja is az ember, hogy kacsint-kacsint.
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 16. 18:38 | Link

Álmos

Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a ballagásom után is legalább hetente egyszer, de inkább gyakrabban meg fogok fordulni a Bagolykő falai között, biztosan hangosan kinevettem volna. Ha pedig még azt is hozzátette volna ez az élesen jövőbe látni képes illető, hogy olyan helyeit fogom megismerni a kastélynak, amelyeknek az elmúlt hat évben még csak a létezését sem sejtettem, hát biztosan hahotáztam volna hangosan, de ami még valószínűbb, hogy egész egyszerűen hitetlenül elküldtem volna a fenébe.
De ha az ember történetesen az iskola gondnokának a barátnője, akkor mégis történhetnek ilyen csodák. A gondnokokról azt hinné az ember, hogy maguknak való, nőkkel még véletlenül sem foglalkozó - ha mégis, akkor huszonöt éves házasságban levő, a nejükkel már legalább egy évtizede nem törődő - mogorva alakok... Pedig! Álmosról sem igazán sejti senki, hogy a kulcscsomóját kifejezetten illetlen cselekedetek végrehajtására használja, ahogyan attól is biztosan nagyon csúnyán kiakadna pár szülő, hogyha megtudná, hogy hány helyiséget vizsgáltunk meg szükségtelenül közelről idáig. Mert én természetesen készségesen segítek neki az elhagyatott szobák khm... Portalanításában. Én már csak ilyen dolgos barátnő vagyok.
Éppen most végeztünk az egyik ilyen helységgel, én pedig óvatosan, minél kevesebb feltűnést keltve lépek ki, éppen eltüntetve a fejemről az elégedett mosolyt, amit nem sokkal korábban rakott az arcomra. Kihalászik egy pókhálót a hajamból, én pedig elkapom a derekát, mielőtt még eltávolodna, nyomok egy puszit a szájára, csak hogy tudjátok... Megköszönjem.
- Oh igen, abszolút. Ráadásul szükséged lehet ott a szakértelmemre. Nagyon jól értek a portrékhoz - meg egy nagy frászt, azt. De tény ami tény, egészen úgy hangzottam, mint aki nem viccel.
Egyébként meg kell említenem, döbbenetes számomra, Álmos mennyire könnyedén csinálja ezt az egészet, azt hinném, hogy jobban félti az állását. A másik döbbenetes dolog, hogy én ezt a könnyedséget mennyire imádom. Korábban azt hittem, hogy bele vagyok habarodva, de mit tudtam én még akkor arról, milyen látvány ez az ember a sejtelmes mosolyával és a kulcscsomóval, ahogyan éppen bezárja mögöttünk az ajtót... Atyaég. Miközben ezen gondolkodom, a pillantását követem, próbálom kitalálni, merre is fogunk elindulni. Tudom hol van a pince, de ő mindenhová tud legalább egy rövidebb utat.
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. július 16. 21:47 | Link

Lilla


Felméri, hol van szükség bármilyen karbantartási munkálatra, még mielőtt túl késő lenne a javításhoz és teljes generálnak néznének elébe. Azt aligha díjazná a gazdasági igazgató vagy éppen az igazgató, tekintve, hogy mekkora csillagászati összegekbe tud itt kerülni bármi, ha kicserélni kell mindenestől. Tessék, azt is megállapította az imént - több portré is tanúsíthatja, akárcsak Lilla -, hogy bizony ezt az ajtót is rendbe kell hoznia, még mielőtt egyszer csak lehetetlenné válik kinyitni anélkül, hogy be kellene rúgnia egy félóriásnak. Lilla csak segít ebben az egész helyzetfelmérésben, hiszen négy szem többet lát, mint kettő, ezt senki sem vitathatja. A portré állapotának megvizsgálásához is jól jöhet a szakértelme, amit éppen megemlít, ami nagyszerű, mert győzködni sem kell, hogy szegődjön mellé a felfedező körút egy újabb szakaszára még.
- Sejtettem én - állapítja meg sokat sejtetően emelve meg a bal szemöldökét és mosolyát is megvillantja, szabad jobb keze pedig megtalálja a helyét Lilla csípőjén - a másikat csak azért nem simítja oda, mert ott csörög még mindig a kezében a kulcs, amire a pincében is szükség lesz, addig pedig távol tartja a túlságosan kíváncsi diákokat -, úgy húzza picit közelebb, hogy még egy röpke csókot kiköveteljen magának. Erre aztán senkinek sem lehet egy szava sem, szerény véleménye szerint legalábbis. Kulturáltan kezelik a kapcsolatukat, nem sértenek meg semmiféle szabályt sem, ami pedig a pletykás portrékat illeti, ők engedékenyen megígérték, hogy nem terjesztenek semmit sem róluk, különben még elfelejti megnézni őket, ha valami történne velük. Remek dolog ám az iskola gondnokának lenni.
- Ismerek egy rövidebb utat arra. Jártál már a tavaszi napkeltés kép mögötti folyosón? Mert ha még nem, most megmutathatom - ajánlja nagylelkűen körbepillantva, hogy merre is van most az arra, de az említett kép itt is van, mindössze öt méternyire tőlük. Kezét még mindig Lilla derekán felejtve tereli abba az irányba, hogy aztán közösen feltérképezzék ezt a nem túl ismert szakaszát is az iskolai folyosóknak.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. július 16. 22:20 | Link

Rosszalkodó nem diákok

- Liffi egy szép manó, Liffi egy okos manó, Liffi egy ügyes manó!
Liffinek van egy gazdája, de nem szabad róla beszélni. Titok, és ha Liffi ezt valakinek elmondja, akkor Liffinek ki kell ugrania a legmagasabbik toronyból, vagy le kell esnie minden lépcsőn, vagy kalapáccsal kell ütnie az ujjait. Mivel Liffinek nincsen kalapácsa, ezét Liffinek el kell lopnia azt attól a gonosz arcú idős fiútól, akinek van kalapácsa. Liffi nem nagyon érti, hogy neki miért lehet kalapácsa, hiszen a kalapács veszélyes, és Liffi tudja is ezt. Az igazgató bácsi nem engedi, hogy a gyerekek bántsák egymást, és Liffi bizony látta, hogy két éjjellel ezelőtt két nagy fiú összeverekedett, és büntetést kaptak. Nagyon jól is tették, de ezt Liffinek nem szabad hangosan kimondania, mert akkor meg kell büntetnie magát, és az Liffinek nagyon fáj. Liffi, csak és kizárólag a gazdájának mondhatja ezeket el, mert a gazda megérti Liffit. Manóesküre! Azt mondta, hogy:
- Liffi egy szép manó, Liffi egy okos manó, Liffi egy ügyes manó!
A titkos gazda nagyon szereti Liffit, és Liffi neki szívesen mesél. Elmeséli azt is, hogy az igazgató bácsi amikor nincs itt, akkor a titkárnője néha behozza a kisméretű emberlányt is. Sőt Liffi azt is tudja, hogy a kisméretű emberlány sokszor játszik bújócskát a nárciszmezőn elbújó Karolával, és Liffi azt is tudja, hogy Karola mindig az unikornisokhoz bújik el. Mert Liffi egy okos manó. A múltkor a titkos gazda azt kérdezte Liffitől, hogy ki az az új lány, aki az iskolába jött, és Liffi elmesélte neki, hogy az a Kedves bácsinak, aki igazából nem kedves, a kedves lánya. Liffi nagyon szereti azt a kedves kislányt, mert mindig mosolyog. Azt is mondta Liffi a titkos gazdának, hogy szerinte örökbefogadta, mert nem olyan, mint ő. Ő tényleg kedves.
Liffi ilyenkor, amikor okos dolgokat mond, akkor ajándékot kap a gazdától, amiket Liffi mindig a sokvirágos napkeltés kép mögötti folyosón a harmadik tégla mögé, ami alulról a hatodik sorban van rejti el. Liffi pedig most csokis kekszet szeretne enni, olyat, amilyet a titkos gazda adott neki, amiben vannak olyan finom darabkák is, ezért Liffi benyit oda, és Liffi nem tudja, hogy mi van ott, de Liffi nagyon megijed.
- ÁÁÁÁÁ!
Liffi nagyon fél ettől a csúnya, idős fiútól, mert Liffi tudja, hogy van kalapácsa, és azzal bánthatja Liffit. Pedig ő nem akarta ezt látni, de ez nem az ő helyük, ez Liffi titkos helye! Ide Liffi szokott jönni! Viszont a fiún a múltkor nem volt ruha, pedig Liffi tudja, hogy ő szabad emberfiú, és neki lehet ruhája. A titkos gazda is megígérte, hogy kap majd Liffi is ruhát, de erről nem szabad beszélni.
- Csúnya fiú! Csúnya lány!
Kiabál még mindig Liffi és bár igyekszik a szemét eltakarni a fülével, Liffinek túl nagyok a szemei és az emberfiú is túl nagy. A sarokba fordulva Liffi nem tud mást csinálni, mint kicsit toporzékol, mert Liffi nagyon megijedt. Aztán, mert Liffinek nem szabad toporzékolni, elkezd a fejét a falba verni. Liffi ne szép manó, Liffi nem okos manó, Liffi nem ügyes manó. Liffi rossz manó.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 16. 22:58 | Link

Álmos és a bolond manó

Arra, hogy állítása szerint sejtette, halk kuncogás hagyja el az ajkaimat. Nem mintha atomfizikusnak kellene ehhez lennie, elég ha ismer, márpedig elég jól ismer. Még akkor is eléggé ismerne, ha az elmúlt egy évet nem is vennénk bele, csak az utóbbi pár hetet. Mondjuk úgy, hogy a programunk témáját tekintve nem igazán volt változatos, inkább csak a tartalom szempontjából.
Szóval végül a csókba belenevetek egy kicsit, aztán elengedem, hogy neki tudjunk indulni a következő programpontnak. Persze nem tévedtem, ismer rövidebb utat, már hogyne ismerne. Szinte szóról-szóra megegyezik a mondata azzal, amit az imént gondoltam. Megint mosolyoghatnékom támad.
- Dehogy jártam, a kép létezését sem igazán vettem eddig tudomásul - vonom meg a vállam kicsit értetlenül, mintha durva feltételezés lenne a részéről akár az is, hogy valaha bármilyen átjáróban jártam már ebben a kastélyban. Igaz ami igaz, szerintem én még az átlagos diáknál is kevesebb titkos folyosót ismerek itt, mert ahogy mostanában kezd kiderülni, azért van egy jó pár.
Egyébként szép festmény. Egy gyors pillantást vetek rá, mielőtt feltárulna a mögötte elhelyezkedő átjáró, ahova Álmos mögött lépek be.
Utána pedig nem is tudom mi történik, még hozzá sem tud szokni a szemem a kevesebb fényhez, máris valami éktelen üvöltést hallok. Először nagyon megijedek hogy baj van, de aztán gyorsan összerakom, hogy nem Álmos a hang gazdája. Rosszul hangzik, de az az első gondolatom, hogy akkor olyan nagy baj már nem lehet. Megeshet, hogy a világ és benne a számomra fontos dolgok arzenálja beszűkült egy kissé.
- Mi a... ? - nézek értetlenül továbbra is a hang irányába, mire egy házimanót pillantok meg, aki éppen a falba veri a saját fejét. Előkapom a pálcámat és odavilágítok, hogy jobban lássam a manót, mert Álmossal elálljuk a rendes nappali fényt, ami a bejárat felől jönne. Egyáltalán nem ismerős. Na nem mintha valaha olyan baromi sokat tanulmányoztam volna az arcukat.
- Mi bajod? - kérdezem, de nem megyek közelebb. Habár sajnálom a kis lényt, sosem neveltek úgy, hogy házimanókat ölelgessek, vagy ilyesmi. Talán nem is érintettem meg még egyet sem életemben, és nem is hiszem, hogy most kezdeném el. Tanácstalanul nézek Álmosra. Mi a jó fene...?
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. július 17. 00:07 | Link

Lilla és a manó


- Hát akkor most - válaszolja Lillát máris a kép irányába terelgetve, hogy aztán a képkeretet nemes egyszerűséggel félrehajtva együtt tűnjenek el a titkos folyosón. Ha nem egy sötét, mindössze egyetlen pislákoló fényű fáklyával megvilágított, pókhálós titkos rövidítésről lenne szó, még előre is engedné lovagiasan a lányt, de jelen esetben az idegenvezető szerepét is be kell töltenie, nem csak a szíve hölgyét piedesztálra emelő fényes páncélú szőke hercegét. A derekát sem engedi el, úgy teszi meg az első pár lépést teljes mértékben gyanútlanul, majd hirtelen dermed le, amint felhangzik az éktelen rikácsolás. Egyetlen hatalmas ráncba gyűrődik homloka, ahogy két szemöldöke összeér és kénytelen-kelletlen elengedi Lillát. Tesz két igazán hosszú lépést, hogy mielőbb elérje a manót, aztán pedig fülön csípve veszi rá, hogy ne fordítson nekik hátat, legalábbis a lánynak semmiképpen sem.
- Tisztázzunk valamit. A barátnőm nem csúnya, szóval kérj bocsánatot - közli vele ellentmondást nem tűrő hangon, mutató- és hüvelykujja között tartva a manó hatalmas fülét, bár arra figyel, hogy ne nyúzza, bármennyire is idegesnek tűnik éppen jelen helyzetben. Még ha ölelgetni nem is fogja, vagy éppen a buksiját simogatni, hogy megnyugodjon, azért annak tudatában van, hogy a manó is érez és nem akar fájdalmat okozni neki.
- Különben is mi ez a hisztéria? Kapsz egy fél zoknit, ha nem mondod el, mitől visítasz ennyire - fenyegeti meg a legkomolyabb dologgal, ami hirtelen csak eszébe jut. Nem mintha adna ruhát egy iskolai manónak, hiszen esze ágában sincs utcára juttatni egyet sem, ezt azonban a manónak nem kell tudnia. - Szóval... akarod a zoknit, vagy ügyes, okos és őszinte manó leszel?
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. július 21. 09:56 | Link

Rosszalkodó nem diákok

- NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM!
Liffinek nem szabad hazudnia, és Liffi nem is fog hazudni, mert ha Liffi hazudik, akkor meg kell büntetnie magát. Amikor Liffi megbünteti magát, akkor Liffinek fáj. Ezért is nem fordul most meg Liffi, csak nézi a falat a szemhéján keresztül, mert, hogy Liffinek be van csukva a szeme, bizony. Liffi nem is akarja kinyitni, mert múltkor is úgy félt.
- Liffi nem mondja, hogy nem csúnya!
Liffi nem szeret toporzékolni, de Liffi most toporzékol, sőt, pánikol, sőt fél. Liffi nem boldog, Liffi nem akar itt lenni, Liffi csak a munkáját akarja elvégezni. Liffi szabad akar lenni, de nem a gonoszkodó fiú miatt, hanem mert a gazdája, a titkos gazdája majd felszabadítja őt, és akkor Liffi megint szabad manó lehet, de persze, ha szabad lesz, Liffi akkor is valakinek a manója lesz, a gazdájáé, csak akkor már nem lesz titkos gazda. Liffi mindjárt sírni fog. Aztán... vége. Liffi hallott valamit, amit a fiú mondott, és Liffinek most ezt végig kell gondolnia.
- Liffi ügyes manó.
Liffit mindig mindenki megdicséri, hogy milyen ügyes és milyen szorgalmas. A múltkor az igazgató bácsi adott neki cukrot is. Olyan cukrot, amit Liffi szeret, és ezért Liffi nagyon boldog volt. Mert Liffit megdicsérték.
- Liffi okos manó.
Liffi hangocskája visszatért, most már magabiztosan mondja, hogy ő okos manó, és ez igaz is. Liffi okos. Mert Liffi mindent meg tud jegyezni, még akkor is, amikor a feladatait csinálja. Így el tudja mondani a titkos gazdának, amit hallott, és akkor a titkos gazda nagyon kedves vele.
- Liffi őszinte manó.
Liffi sosem hazudik. Mert akkor Liffinek forró szenet kellene ennie, és Liffi fél, hogy akkor többet nem tud majd beszélni, és akkor Liffi tudja, hogy a gazda szomorú lesz, és akkor egy másik manó kell neki, és akkor Liffit el fogja felejteni.
- Liffi látta, ahogy a két ember ruhátlanul összeolvad. Liffi nem akarta látni, de látta. Liffi szeme kiégett, és Liffinek forró vizet kellett magára öntenie, mert Liffi hibázott.
Ezzel a mondattal pedig egy pukkanás is együtt jár, Liffi pedig a semmibe vész.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 21. 22:19 | Link

Álmos

Az abszurd az, hogy jól elszórakoztat, ahogyan Álmos fülön ragadja a manót. Így most egészen magamévá tudom tenni a gondolatot, hogy ő a "gonosz gondnokbácsi", aki itt mindent és mindenkit megreguláz, ettől a gondolattól pedig félig nevethetnékem van, félig pedig imponál. Nem vagyok normális. Tovább rontja a helyzetet Álmos visszakézből adott megjegyzése, mely szerint szép vagyok - itt már a fülemig érne a szám elégedettségemben, ha nem próbálnék a manó miatt komolyságot erőltetni magamra. Picit megnyalom a szám szélét.
Mindenesetre a jókedvem csak addig tart, amíg - egy meglepően hosszú szóváltást követve - Liffi ki nem nyögi végre, hogy mi a baja velünk. Akkor a mosolyom leolvad. Először nem is teljesen értem, miről beszél... Mi az, hogy ruhátlanul? De aztán beugrik, hogy igenis csináltunk mi itt dolgokat ruhátlanul - vagy legalábbis az átlagosnál kevesebb ruhában. A felismerés jókorát koppan, én pedig tovább a faggatnám a manót arról, mégis mikor és hogyan, de méginkább arról, hogy mihez akar kezdeni ezzel az információval. Álmosnak ugyanis ez akár az állásába is kerülhet, én pedig egy pillanatra kétségbe is esek, miközben egyik kezemet meglepetten a számhoz kapom. A manó eltűnt.
- Ó basszus, Álmos... - nyekkenek fel a hirtelen kellemetlen felismeréstől, némileg ijedten pillogva rá, de utána az arcom megkomolyodik. Elég itt a beszariságból, most nem ennek van itt az ideje.
- Hogyan hallgattatjuk el? - érdeklődöm, hátha neki van már valami terve erre. Azért kicsit csalódott vagyok most, leginkább attól, hogy akkor valószínűleg ennek a dolognak itt és most szakadt vége. Nem állítom, hogy kicsit sem önző most a gondolkodásom, de hát van ilyen.
- Egyáltalán hogyan láthatott meg minket? - dőlök most már a falnak, elgondolkodva szemlélgetve a fénycsóvát, amelyet a pálcám továbbra is a padlóra vet.
- Elképzelhető, hogy behoppanált valamikor? Nem vettük volna észre...? - ez utóbbi már inkább csak költői kérdés. Persze, hogy nem vettük észre. Nem igazán szoktam ilyenkor rajta kívül bármit is észrevenni.
Utoljára módosította:Somoskői Lilla, 2018. július 21. 22:22
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. július 21. 22:42 | Link

Lilla és Liffi


- Na ide figyelj, te kis szemtelen... azonnal kérj bocsánatot, vagy Merlin áporodott szakállára esküszöm, hogy megemlegeted - dühöng egy sort, és csak az tartja vissza attól, hogy valami hihetetlenül csúnyán és nyomdafestéket nem tűrő szavakat használva mondja mindezt, hogy Lilla is ott áll mellette. Igaz, hogy nagyon sokáig a legkevésbé sem zavartatta magát e téren, de most mégis valahogy benne van, hogy legalább ő miatta kicsit lehet jól neveltebb is, az eddig megalapozott reputációjában az különben sem tud már semmiféle kárt tenni. Végül azért holmi kis dicséretfélével ér célt, Liffinél úgy látszik, ez válik be, hiszen a mantra hatására, miszerint ügyes manó, okos manó, mi több, őszinte manó, kinyögi, hogy mit látott. Egy egészen kurta pillanatig páni hangulat lesz úrrá rajta, leheletnyit sápadtabb is lesz, mint szokott, aztán nagyot szusszanva rázza meg a fejét, amikor a manó nyomtalanul eltűnik, hiába igyekszik tovább szorongatni szerencsétlen fülét. Vesz egy nagy levegőt, majd belefúrja ujjait a hajába végigtúrva tincsein, és ajkait lebiggyesztve megvonja a vállát.
- Nem vagyok biztos benne, hogy bárki is elhinné neki, amit mond. Meg aztán... a portrékat is megzsaroltam kicsit, tudják, hogy ha eljár a szájuk, akkor lőttek a karbantartásuknak, bármi bajuk történik, márpedig itt a diákok nem szokták kímélni őket. Talán Liffit is megkereshetném és csak van gyenge pontja - válaszolja elgondolkodva, igyekezve teljes mértékben higgadtnak maradni. Bár ami azt illeti, abban sem lát óriási tragédiát, ha netán a manó beköpi és neki hisznek, viszont valami oknál fogva még mindig úgy áll hozzá, hogy ezek a kis lények könnyen manipulálhatóak, legfeljebb kimagyarázza, hogy holmi összeesküvés áldozata.
- Kár, hogy mindenhová bejárhatnak. Tulajdonképpen ez az ő hibája, mert az ajtót zárni szoktam. Még az hiányzik, hogy egyszer egy diák nyisson be valahová, aztán szülők akarják a fejemet érte karón látni - jelenti ki a fejét csóválva a gondolattól is. Igaz, kifejezetten óvatosnak sosem volt nevezhető, de mégiscsak ügyel a részletekre, felesleges balhéra egyiküknek sincs szüksége. Azon az időszakon túl van már javarészt, amikor mindenre és mindenkire dühös volt, ezért bárhol és bármikor hajlandó volt egy jó kis balhét csapni vagy ökölharcot provokálva vagy párbajt, de most már eddig sem megy el, nemhogy Lillát belerángassa még ráadásnak valamibe.
- Szóval... maradjunk abban, hogy előkerítem Liffit és elbeszélgetek vele. Biztos van az az édességmennyiség vagy az a színű zokni, ami meggyőzi arról, hogy ne meséljen senkinek. Ha mégsem, akkor majd kitaláljuk, mi legyen a B terv, jó? - kérdezi közelebb lépve a lányhoz, és átkarolva a derekát közelebb húzza magához.
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 23. 23:28 | Link

Álmos

Van valami abban, hogy ilyen harciasan ragaszkodik ahhoz a bocsánatkéréshez, szinte mintha a becsületemet próbálná védeni, pedig annak aztán éppen már mindegy. Tudom, hogy itt lenne az ideje leállítanom, benyögnöm hogy "ugyan Álmos, ez teljesen felesleges" - az is, egyébként - de olyan örömmel nézem a dolgot, hogy eszem ágában sem lenne egyelőre leállítani. Hadd csinálja csak. Aztán persze a dolog hamar érvényét is veszíti, hirtelen sokkal fontosabb kérdéseink akadnak ennél.
Rövid kétségbeesés után figyelmesen hallgatom a megoldási javaslatait. Mintha eleinte kicsit lesápadt volna, de most egészen határozottnak tűnik, nekem legalábbis teljesen profin el tudja adni, hogy uralja a helyzetet. Könnyebb megoldás híján, elhiszem hát neki, hogy a manó lefizethető, ha pedig mégsem az, akkor sem lesz a szava hiteles a miénkkel szemben. Ez tulajdonképpen logikus is. Azért a portrék megzsarolásán nevetek egy kicsit, mert ilyen gondnokot sem hordott még a Bagolykő a hátán, aki a portrékkal ilyesféle ügyekbe keveredik, az is tuti.
- - adom be végül a derekam, végül is, ő itt a munkakör betöltője, ő szegi meg a szabályokat, majd ő el is simítja a problémát... Én teljesen ártatlan vagyok itt. Asszem. Mindenesetre jól hangzik, még ha a fele sincs igaz, akkor is. Végül is, Álmos jelenleg is jól demonstrálja, ki itt a nagyobbik franc kettőnk közül. Szegény manó ködfelhője, amelyben az imént tűnt el az alakja, még ki sem hűlt teljesen, ennek ellenére én mégis máris Álmos karjai között találom magamat. Pedig ez aztán tényleg nem egy zárt szoba, ki tudja hány diák tud erről a titkos folyosóról. Jobb kezemmel végigsimítok az arcán.
- Jó nagy hülye vagy - mondom szeretetteljesen, nyomok egy gyors csókot a szájára, aztán kicsusszanok a karjai közül és elindulok tovább a titkos folyosón. Mára talán ennyi elég az ártatlan lelkek megrontásából, már ami minket illet.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet