 Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.
|
|
|
|
Tristam
Nem biztos, hogy a világ legjobb ötlete volt csak úgy leülni egy kihalt, csendes folyosón, egy meglehetősen kényelmes kanapéra, ráadásul akkor, amikor fáradt. Bár sokáig küzdött ellene, és teljes erejéből igyekezett a tankönyvre koncentrálni, amit a kezében tartott, sajnos a mágiatörténet volt olyan unalmas, hogy a narkolepszia győzött, és Raven feje oldalra bukott. Aztán kicsivel később felébredt és bosszankodva folytatta az olvasást, míg nem újra elkapta a hirtelen alvás, aztán a következő ébredésnél összecsapta azt a nyamvadt könyvet és nagyot sóhajtott.
Mióta az iskolába jött annyira mozgalmas napjai voltak, hogy ritkán jött elő a betegsége, viszont most, hogy a többség már a szünetet tölti, csendes lett minden, neki meg túl sok ideje volt unatkozni - márpedig az unalom volt a legnagyobb ellensége. Elő is halászott némi édességet a zsebéből, hogy kicsit felpörgesse a szervezetét, bár egy orvos sem mondta, hogy a gumicukor jó gyógyszer, de ő mégis szerette így hinni. Fel is kelt aztán, kinézett az ablakon, aztán elgondolkodott, hogy talán jó lenne visszamenni a szobájába... Igen ám, de itt jutottunk el az okig, hogy miért is ücsörög a folyosón. Megváltoztatták a klubhelyiség jelszavát, ő meg elfelejtette. Egyelőre a lehetséges megoldásokon gondolkodott, mert sajnos ahhoz semmi kedve nem volt, hogy megkeressen egy tanerőt, de az alig szállingózó diákok miatt egyébként nehéz dolga lesz. Jobb híján végül visszahuppant egyelőre a kanapéra, de tudta, hogy ez a helyzet nem sokáig lesz tartható.
|
|
|
Raven Blackwell
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2016. szeptember 22. 19:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=621018#post621018][b]Raven Blackwell - 2016.09.22. 19:13[/b][/url] TristamNem biztos, hogy a világ legjobb ötlete volt csak úgy leülni egy kihalt, csendes folyosón, egy meglehetősen kényelmes kanapéra, ráadásul akkor, amikor fáradt. Bár sokáig küzdött ellene, és teljes erejéből igyekezett a tankönyvre koncentrálni, amit a kezében tartott, sajnos a mágiatörténet volt olyan unalmas, hogy a narkolepszia győzött, és Raven feje oldalra bukott. Aztán kicsivel később felébredt és bosszankodva folytatta az olvasást, míg nem újra elkapta a hirtelen alvás, aztán a következő ébredésnél összecsapta azt a nyamvadt könyvet és nagyot sóhajtott. Mióta az iskolába jött annyira mozgalmas napjai voltak, hogy ritkán jött elő a betegsége, viszont most, hogy a többség már a szünetet tölti, csendes lett minden, neki meg túl sok ideje volt unatkozni - márpedig az unalom volt a legnagyobb ellensége. Elő is halászott némi édességet a zsebéből, hogy kicsit felpörgesse a szervezetét, bár egy orvos sem mondta, hogy a gumicukor jó gyógyszer, de ő mégis szerette így hinni. Fel is kelt aztán, kinézett az ablakon, aztán elgondolkodott, hogy talán jó lenne visszamenni a szobájába... Igen ám, de itt jutottunk el az okig, hogy miért is ücsörög a folyosón. Megváltoztatták a klubhelyiség jelszavát, ő meg elfelejtette. Egyelőre a lehetséges megoldásokon gondolkodott, mert sajnos ahhoz semmi kedve nem volt, hogy megkeressen egy tanerőt, de az alig szállingózó diákok miatt egyébként nehéz dolga lesz. Jobb híján végül visszahuppant egyelőre a kanapéra, de tudta, hogy ez a helyzet nem sokáig lesz tartható.
|
|
|
|
|
Tristam McFly
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 49
|
|
Írta: 2016. szeptember 22. 19:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=621031#post621031][b]Tristam McFly - 2016.09.22. 19:47[/b][/url]  Nem olyan régen fejezte be az erdőben tett szokásos sétáját, és most enyhén szólva is bosszankodva rótta az iskola folyosóit. Az éjjel ugyanis nem sikerült túl sokat aludnia, hála hajnali látogatójának. Mondjuk az elmúlt pár hónapban volt már fültanuja mindenféle érdekességnek, annak azonban még nem, hogy egy totálisan részeg iskolatársa szerenádot adjon az ablaka alatt. A legszebb persze az volt az egészben, hogy hiába hajolt ki, és küldte el a hős szerelmest, az az alkohol hatása miatt egyáltalán nem fogta fel, hogy nem szívének szerelme áll az ablakban, hanem a rémálmoktól szabdalt arcú fiú, aki kérdő tekintettel nézte, és szörnyülködve hallgatta az ódát.
Igaz, haja nem volt szőke, se akkor mikor kidugta fejét az ablakon, se korábban, de ez az énekest nem igazán érdekelte. Persze próbált jófej lenni, egy ideig hallgatta, aztán szóvá tette lágy baritonján, hogy az ének rossz helyen szól, a srác csak pár órával később immár rekedten tudta abbahagyni ezt a dallamot, Tristam pedig addigra jó pár ősz hajszállal gazdagodott.
Szíve szerint melegebb éghajlatra küldte volna el a kéretlen szerelmest, azonban mégsem tudott erőszakot tenni magán. Helyette inkább lement, útba igazította, és elfogadta a címzés nélküli levelet, és megígérte, hogy igen, a leányzó kezébe juttatja. Igen, annak a lánynak fogja adni, aki szőke, kék szemű, szép... és illik rá az összes létező sztereotípia.
Így tehát, mikor meglátta a kidőlt, kanapén unottan ücsörgő lányt, egyszerűen képtelen volt másra gondolni, csak a tegnapi borzalmas éjjelére. Célzottan indult tehát a kanapé felé, majd állt meg a lány előtt és csípőre tett kézzel intézte hozzá szavait.
- Kérlek máskor, ha lehet a szerelmi ügyeid próbáld okosan intézni, mert hála neked és a barátodnak, szereztetek nekem egy kellemetlen éjszakát. Én nem tudom, hogy min vesztetek össze, vagy hogy mit csináltál vele, hogy kényszert érzett arra, hogy éjjel kettőkor ossza meg a világgal hogy mennyire szeret téged, de ez máskor ha lehet inkább csendben és kettőtök között kerüljön már lejátszásra! Ja és ezt neked küldte! - mondta, majd sietősen a lány kezébe nyomta a fehér, itt ott bor foltos borítékot, melyen se címzés nem volt található se semmi. Arra már nem is akart gondolni, hogy vajon a szerelem mellett még milyen gondolatokat szülhetett az alkoholmámoros éjjel a fiatal fiú agyában...
|
|
|
|
Raven Blackwell
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2016. szeptember 22. 20:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=621045#post621045][b]Raven Blackwell - 2016.09.22. 20:04[/b][/url] TristamKis híján ismét elaludt, mikor egy hang rángatta vissza a valóságba. Először egyáltalán nem értette, hogy mit is akar tőle a másik, mégis milyen barátra gondol, milyen összeveszésre, és úgy általában mi a csuda gondja van, úgyhogy előbb elnyílt ajkakkal és teljes döbbenettel nézett rá, aztán homlokráncolós töprengéssel, végül mikor szóhoz jutott, akkor kicsit oldalra billentett fejjel felelt. - De hát nekem nincs is barátom - jegyezte meg, mert mostanra már nagyjából kibogozta, hogy miről is lehet szó. Normális ember ettől a hangnemtől egyébként, amit a vele szemben álló megengedett magának, valószínűleg igencsak mérges lett volna és elküldi melegebb éghajlatra. Nem így Raven. Kíváncsian vette inkább el a kezéből a borítékot, aztán gyorsan ki is bontotta, mert egyrészt a levéltitok, mint olyan, nem jelentett neki túl sokat, másrészt meg érdekelte, hogy mégis mi lehet a rejtély nyitja. - Ó, de kár... - szontyolodott el aztán. - Ez a szobatársamé - pillantott ismét a másikra. - Megmondjam neki, hogy kérjen tőled bocsánatot? - kérdezte érdeklődő és kicsit talán együttérző hangnemben, mert biztosan nem volt jó érzés, hogy megzavarták a fiú álmát. Zsebre rakta aztán a levelet, mert majd odaadja a lánynak, akivel egy ideje közös szobán osztoztak. Őszintén szólva Raven kicsit már unta is, hogy mindig a barátjáról beszél, hol azért, mert éppen odavan érte, hol meg azért, mert összevesztek. - Kérsz gumicukrot? Energiát ad, úgy látom rád férne, úgy nézel ki, mint akit megcsókolt egy dementor - nyújtotta a fiú felé a zacskót, jóindulatú hangon kínálva az édességet. - Ne haragudj, sürgős dolgom támadt, majdnem elfelejtettem, hogy van még egy halaszthatatlan tennivalóm! Örültem a találkozásnak, szia! - jelentette ki hirtelen a lány, majd visszaviharzott a körletébe. /Lezártam a játékot, mert Raven Blackwell közben törölve lett./
|
|
|
|
|
