36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. június 7. 20:18 | Link

Antoinette Myra Blackburn

Nagyon zsúfolt a folyosó. Hétköznap délelőtt, két óra között, a legtöbb diák éppen órára tart, vagy onnan jön. Gergő nem érzi túl kellemesen magát a tömegben, de neki is el kell jutnia a következő órájára. Közben mogyorót eszeget egy zacskóból, ma még csak kétszer étkezett és ez az ő világában roppant kevés. Igazából ha tehetné, éjjel-nappal enne, de most meg kell elégednie a mogyoróval, amit út közben bekap. Egy sietős diák nem előre figyel, majdnem feldönti, végül azonban pont elkerüli. Azon gondolkozik, vajon Zója mennyire fogja megölni, ha éppen pár percet késik, mert mondjuk nem tudott átverekedni azon a csomó elsősön, aki éppen előtte beszélget. Nem mintha ne lenne meg hozzá az ereje, meg a fizikuma, de azért mégsem szívesen lenne útjában senkinek.
Aztán befordul a következő sarkon, órára menet, hirtelen meg kell torpannia. Földbe gyökerezik a lába, a teste nem követi a parancsokat. Nem tud megmozdulni, és az érzéstől meg is szédül, a falnál támaszkodik meg. Hunyorogva pillant előre, az emberek jönnek-mennek, és mintha ott sem lennének. Emberemlékezet óta nem volt már vele ilyen, most sem érti az egésznek a lényegét.
Fekete tekintete idegesen jár az emberek között, tárgyakat keresve. Teljesen összezavarja, a szeme nem látja, de érzi, tudja, hogy ott van valami, amitől félnie kell. Egy tárgy, amivel nagyon rossz dolog történt és el akarja mesélni neki. Hívja, ragaszkodik hozzá, ő viszont legszívesebben menekülne. Valószínűleg képtelen megszabadulni a kapcsolattól. Már így is épp eléggé utálja magában, mert akaratlanul jut hozzá emberek titkaihoz. Akaratlanul mászik bele olyan dologba, amelyekbe egyáltalán nem akar.
Lassú, darabos léptekkel indul csak meg előre, bent tartja a levegőt, minden izma megfeszül és azért imádkozik, csak jusson végig a folyosón, csak jusson el a túloldalára és hadd tűnjön el innen, minél előbb.
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Bakonyi Szívajkú Gergely
Írta: 2016. június 7. 21:24
| Link

#posztcsere lesz #kétajtós szekrény

Hasogat a fejem reggel óta, mintha csak egy láthatatlan fejszét vágnának bele újra és újra egyenesen a homlokom közepébe. Érzem a lüktetést és a vér áramlását az ereimben, halántékomon kidudorodik az ér, amit enyhítő hunyorgással kísérve tapintok ki ujjbegyeimmel.
A folyosón állok, hátamat és a fejemet a hideg kőfalnak vetem. Várok valakire, de fogytán a türelmem. Csak nem jön... Jobb lábam a gyűlő feszültségtől járni kezd, de nem hallani a cipőm kopogását az előttem elhaladó diákok zaja mellett.
A várt személy mellett arra is várok, hogy a fájdalomra beszedett pirulák hatni kezdjenek. Nehéz dolog ez, majdnem annyira, mint a táskám, ami szinte tőből szeretné lehúzni az egész vállamat. Nem elég, hogy tele van a jogi tankönyvekkel, még az edzésre összerakott mez és kviddicstalár is ebbe van begyömöszölve. Előbb lesz tartva a délutáni edzés, így még arra se lesz időm, hogy lerohanjak a Rellonba táskát cserélni.
Egy kivételével minden a táskában van. Az az egy az ütő. Sosem használtam még, csak akkor egyszer, nem gurkón. Ujjaimmal szorosan markolom, mintha félnék tőle, hogy valaki elveszi. Azt mondanám, szükségem van rá. Posztcserés edzést tartunk és a fogóból terelő mondhatni, nem az én világom, de szeretném ha Kristóf büszke lenne rám, ha már egyszer ő szervezett be.
Lassan csillapodni kezd a fájdalom, már nem érzem a halántékom lüktetését, csak a homlokomat érő csapásokat. Mély levegőket veszek, mintha az segítene és résnyire nyitott szemeimen keresztül nézek végig az embereken akik elsuhannak előttem.
Megakad a tekintetem egy ismerős, tömegben nem éppen eltünedező alakon és ijesztő viselkedésén. Minden erőmet összeszedve lököm el magam a faltól, hogy közelebb sétálva hozzá karjára fonjam ujjaimat. Szemöldököm kérdőn szalad fel, és lassan formálom meg a szavakat gondolatban...
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. június 7. 22:35 | Link

Antoinette

Lépked, mintha éppen a jövőből jött robot lenne. Furcsák, természetellenesek a mozdulatai. Gombóc növekedik a torkában, mert érzi, hogy itt van valami, ezen a zsúfolt folyosón, és csak rá vár. Senki más nem érzi körülötte, és megint annyira egyedül van ezzel, és képtelen megfogalmazni. Irritálja a helyzet.
Hirtelen valaki közelít felé, azt hiszi, megint neki akarnak menni, de most már semmi ereje arrébb menni. Érzi a finom érintést, a karján, és olyan érzés most neki, mintha villám csapna belé. Először csak a kezekre pillant, majd feljebb, Nette arcára. Elkapja a másik tekintetét, de valahogy az emberi érzékei nagyon használhatatlanok jelen pillanatban. Nem meri levenni a szemét a másikról. Mert tudja, érzi, hogy akkor megtudná, hol van az a tárgy, valahol a közelében. Mereven áll, miközben valaki meglöki egyik oldalról a vállát. Maguk mögé pillant, finoman Nette hátára rakja a kezét, hogy óvón húzza el egy másik diák elől. A folyosó közepén megakasztják a forgalmat, és aki nem figyel, nekik megy. Látja a felhúzott szemöldököt, érti a kérdést.
- A... táskád... - nyökögi a szavakat. Hangja reszelős, nehezen lehet érteni, régen beszélt legutóbb és a hangszálai feladták a hangot. Közben le lehet olvasni arcáról egy-két dolgot, hunyorítanak szemei akaratlanul is, egy pillanatra megráncolja szemöldökét. Még mindig megfeszülnek izmai, merev a testtartása. Hallhatóan nyel egy nagyot, azon kapja magát, hogy egy ideje nem vett levegőt, úgyhogy nagyot szippant belőle.
- Mi van... a táskádban? - tudja, hogy iszonyat hülyének fogják nézni. De pontosan érzi, hogy ott van valami, ami egy rettenetes titkot akar a fülébe súgni. Neki pedig iszonyú kettős érzései vannak. Akarja is hallani, de legszívesebben futna. Messzire. Ingermentes környezetbe, ahol nem robbannak fel az érzékei.
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2016. június 7. 23:29 | Link

#mutasd a táskád #itt a piros, hol a piros

Az érzékeim be vannak rozsdásodva most, hogy szinte minden idegszálammal azon vagyok, hogy ne mozdítsam rossz irányba a fejem, ahonnan még egy villámcsapás szerű fájdalom is érkezhet a fejembe, mégis feltűnik Gergő és az ő érdekes mozgása.
Segítségként lépek oda hozzá, szeretném megkérdezni, jól van-e, de a szavak még nem jönnek. Remélem csak, hogy mielőtt kinyögöm, ő megfejti, mintha csak activityt játszanánk egy csapatként. Tekintetünk összeakad és miközben ő láthatóan erősen a saját maga darabkáinak összeszedésére koncentrál, én azon vagyok, hogy legalább egy választ kapjak a fel nem tett kérdésemre akár azzal is, hogy csak nézünk egymásra.
Gergő érintésére csak késve reagálok, mikor már látom, hogy sikerült úgy megállítanom, hogy a folyosó kellős közepén egy helyben ragadjunk meg. Önkéntelenül, egyensúlyomat keresve lépek egy fél lépésnyit hozzá közelebb, kezem a karjáról a táskám pántjára csúszik. Meg kell emelnem kissé, különben leszabná bal végtagom teljes egészében.
- Hm? - hümmentek vissza mikor megszólal a bőven fölém magasodó eridonos. Hüvelykujjam az említett kiegészítő pántja és a vállam közé szorul. A kíváncsiság és a megkönnyebbülés szinte egy időben jelentkeznek. Határozottan azt érzem, hogy a fejfájás kezd múlni és a gyógyszer használ. Kezdenek kitisztulni gondolataim és a hunyorgásból is képes vagyok már engedni, így kissé oldalra döntöm a fejem.
- Könyvek, kviddicstalár, zokni és bugyi... - sorolom el ha már így rákérdezett, bár nem igazán értem, miért érdekli. Biztos ma van a mi van a táskámban? világnapja, vagy tudom is én. Az is eszembe jut, hogy ebben a helyzetben - jobbomat magam előtt tartva, az ütőt szorongatva - a gurkóverő is olyan, mintha a táskámban lenne.
- Rosszul nézel ki, mi a gond? - arcom lassan kisimul, és az ütőt tartó kezemmel nyúlok bal karja felé. Ha nem állítja meg a kezem, a kérdéshez kapja az érintést is apró zavaró tényezővel...
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. június 7. 23:57 | Link

Antoinette

Nem a táska. Nem a táska. Nem a táska! - ordítja valami a fejében, abban a pillanatban, amikor az ütő felé indul meg. Nette hangja elenyésző, ahogy minden más is. Megfeszült izmai gyorsan reagálnak, de nem eléggé. Hátrahőköl, az ütő mégis eléri, ő pedig hirtelen egészen máshol van.
Kellemes, narancsos környezet. Talán egy öltöző, nem tudja pontosan megmondani. A nap lemenőben van, lassan vége mindennek, és érzi ezt a csontjaiban is. Mindjárt vége. Ártatlanul fekszik egy padon, nem figyeli az eseményeket körülötte. Egy ideges, ingerült kéz fogja meg hirtelen, az apró ujjak erősen szorítják. Próbálná behunyni a szemét, de nem megy. Lendül egyet, majd ismét egyet. A világ vörösbe borul, hajszálak tapadnak hozzá. Meglendül újra és újra és újra, a dulakodás zaját lassan néma csend váltja fel. A nyugalom felé ringat mindent és mindenkit, és ahogyan érezte: vége van. Vége.
Örökkévalóságnak tűnő másodpercek voltak, a valóságban azonban csak megfagyva bámult a semmibe egy pár pillanatig. Nem volt több, csak pár pillanat, csak egy emlék. Ő viszont még mindig a hatása alatt áll, pupillái tágak. Megfogja Nette felkarját, eltántorog a falig. Egy-két diákot fellök közben, de azok csak morgolódva mennek tovább, őt viszont most nem érdekli. Támaszték kell neki, a fal, hogy megtartsa. Ha kicsit is gyengébb lenne a gyomra, már valószínűleg rég megszabadult volna a tartalmától. Így csak csendesen, holtsápadtan bámul maga elé, a földre, miközben szorosan lehunyja a szemeit. Mély levegőket vesz, itt van, a valóságban, ez még nem is biztos, hogy megtörtént, lehet, hogy csak az elméje űz vele gonosz tréfát. Ismét a lány arcára emeli tekintetét. Életében először nem úgy ér egy nőhöz, mintha törékeny virág volna. A karján ragadt a keze, így húzza közelebb kicsit, hogy ne kelljen olyan hangosan beszélnie. Nem is tudna.
 - Tiéd az ütő? - kérdi halkan, szinte lehelve a szavakat. Ennyit kell tudni, hogy nem félreértés. Hogy nem valami szörnyűség, amiről ő sem tud. Hogy ez a valóság, vagy valami más. Fogalma sincs, teljesen össze van zavarodva.
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2016. június 8. 10:50 | Link

A mellettünk elhaladó, órára igyekvő emberek felől olyan szófoszlányok ütik meg a fülem, mint a húzzatok már az útból és a menjetek szobára. Morognak, mert a jó részt elfoglalunk az útból, ezáltal lassul a forgalom. Csakhogy ez sem eddig, sem most nem érdekel.
Nem tudom levenni a szemem róla. Valami nagyon furcsát érzek rajta és próbálom megérteni. Valamiért mélyen a segíteni akarás hajt és az eszembe sem jut, hogy talán én váltottam ki belőle ezt a fajta rosszullétet. Ugyan, miért is tenném? Furcsállom, hogy az eddig rendben levő érintkezés nem zavarta, ahogy viszont az ütővel közelítek felé, hátrafelé mozdul.
Alig láthatóan emelem meg szemhéjam és ujjbegyeimet finoman érintem a karjához. Hiába kérdezek rá, mi történt vele amitől ennyire kivan, szavak nem érkeznek részéről, csak egy érintés, ami teljesen más, mint előtte. Nem mondhatnám, hogy fájdalmasan fog a karomra, de érzem az erejét annak ellenére, mennyire látszik rajta a rosszullét. Legalábbis nem tudok másra következtetni...
Csak várok. Várok arra, hogy mondjon valamit, miért érdekli a táskám tartalma és mi köze annak ahhoz, hogy mindjárt elhányja magát.
Ellenkezni nem akarok és persze nem is tudnék, visz magával azon a pár lépésen, feldöntve mindenkit aki az utunkba kerül. Sziszegve forgatom a fejem körkörös mozdulatokkal és most már nehéz tartani a táskát. Ledobom a földre és kissé megdöntöm a fejem ahogy Gergőre nézek.
Kérdése villámcsapásszerűen ér. Egész testemben meghűl a vér, arcomra az értetlenség ül ki, de érzem ahogy kiszökik belőle a vér és átveszi a sápadtság az uralmat. Pár másodperc alatt futnak át a gondolatok agytekervényeimen.
Vajon tudja? Vagy csak ezzel szeretné elterelni a saját figyelmét? Igyekszem nem a legrosszabbra gondolni amikor eszembe jut, hogy nem ártana pislogni is. Néhány gyorsabb szempilla rebegtetést követően felszusszanok.
- Egy ideje, igen - vonom meg a vállam és elkapom a tekintetem róla. Lenézek a kezemben tartott terelőütőre, ami...hát valljuk be, tartogat titkokat. Olyan titkokat, amiket nem osztanék meg csak úgy bárkivel. - Miért érdekel?
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. június 9. 17:03 | Link

Antoinette

A lány csendesen vár, figyeli Gergőt és valószínűleg nem ért semmit. Nem csodálkozik rajta, ő maga sem ért semmit. Egyszerűen ösztönösen cselekszik, ahogy az érzékei diktálják neki. Lassan, apró darabokból építi magát újra, mély levegőket vesz és elég hamar lenyugszik. Ez talán a másik különleges képessége, nagyon nehéz kilökni őt a lelki békéjéből. Bár semmi emberfeletti nincs benne, ő mégis lassan kiegyenesedik, úgy hallgatja a lány válaszát.
Amikor meghallja, nyel egy nagyot, ádámcsutkája ugrik egyet. Elringatja magát abba a hitbe, hogy ez egy álom volt. Nem más, egy rossz álom. Amikor az ember felébred belőle, akkor még megrázó, de a nap történései lassan kitörlik elménkből, felülírják. Nettére pillant, apró, féloldalas mosolyra húzza az ajkát.
- Irigykedem rá, egyszer szívesen kipróbálnám - válaszolja csendesen, mintha minden rendben lenne, közben pedig teljesen kiegyenesedik. Régen kviddicsezett már, amióta otthagyta az iskolai kviddicscsapatot, hiányzik neki a sport. Ez volt a kedvenc elfoglaltsága, még akár a jövőjét is el tudná képzelni ezen a pályán, most mégis megrekedt a kviddicsboltban, híres emberek ereklyéit tisztogatva, ahelyett, hogy ereklyéket gyártana ő maga. De nem lázad ellene, soha, semmi ellen nem lázadt, különösképpen nem is ellenkezett. Inkább csak beletörődött abba, hogy addig kell nyújtózkodnia, amíg a takarója ér.
- Nekem viszont órám lesz, mennem kéne lassan - mutat az önismeret tanterem irányába, közben pedig elengedi Nette karját. Tudja, hogy iszonyú furcsán viselkedett, de nagyon reméli, hogy megússza ennyivel.
Nem, nem, nem - ellenkezik valami az elméje hátuljából kiindulva, hamar elfoglalja a gondolatait. Meg kell tudnia, mi volt ez. Hiszen lehetett valaki másé az ütő, mielőtt még hozzá került. Fogalma sincs, amit látott, mikor történt és ki tette. Sőt, valószínűleg a tulajdonosa már régen börtönben ül, vagy hasonló. Igen, nincs miért aggódni.
- Elkísérjelek inkább? Nehéznek tűnik a táskád - állapítja meg, miközben nyújtja a kezét, hogy elvehesse a lánytól. Halvány mosoly is ül ajkain, mintha eddig csak azt szerette volna kinyögni, hogy biztosan nehéz a táskája. Igen, csak ezért hebegett róla, miközben majd' elájult. Egyértelmű.
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2016. június 9. 19:36 | Link

Azt hiszem, most aztán minden értetlenség kiül az arcomra. Fél szemöldököm magasabbra szalad és pislogok rá válaszokra várva. Milyen rosszullét az, amiből egyik pillanatról a másikra ki lehet gyógyulni és még...mosolyogni is tud utána?
- Fogó vagyok amúgy - vonom meg a vállam. Sosem volt annyira vonzó számomra a többi poszt, mint ez. Az apró cikesz után való kutatás olyan figyelmet igényel, hogy képes elvonni a figyelmem minden másról. Abban a néhány órában csak a kis labda és én vagyunk, na meg néha a gurkók és amnézia. Valahogy ez az utóbbi kettő nem hiányzik, de szerencsére olyan csapattársaim vannak, akik nem egyszerű szedett-vedett diákok.
Aprót sóhajtok és követem az irányt mutató kezét tekintetemmel. Bólintok, hogy persze, hisz a folyosóról is kezdenek eltűnni az emberek, nekünk is mennünk kellene. Még egy órám van indulás előtt és azt hiszem, a várva várt személy már nem fog megérkezni. Nyúlok is a földre ejtett táskámért, hogy egy újabb teherkocsi súlyával erősítsem meg szerencsétlen vállam.
Épp szólásra nyitom a szám, de Gergő megelőz. Önkéntelenül mosolyodok el, egy pillantást vetek a szavakat formáló ajkára, majd a szemébe nézek miközben átadom neki a jól megtömött bőrt.
- Igazából... Nincs kedved lelépni? Elkísérhetnél az edzésre és addig esetleg mesélhetnél erről a...rosszullétedről - igyekszem elhessegetni a kétes gondolatokat és az ezzel megszülető aggályokat. - Mágusjogom lenne, de nagyon-nagyon nincs kedvem hozzá - kissé lebiggyesztem alsó ajkam, hátha ezzel meggyőzöm arról, hogy nekem ez mindkettőnknek egy jobb lehetőség. Na meg...nála van a táskám.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet