Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

Most kivételesen, életében talán először halál nyugis napja van. Nem viccelt meg senkit, a karma az ő oldalára állt (innen is köszöni!), edzett is... Minden túl nyugodt és túl csendes. Valami készülődik, s hogy ezt honnan tudja, majd meglátjátok. Minden napjába kerül némi őrültség, de ez a mai túlontúl átlagos.
Szőke fürtjei göndören, szinte már loknikban keretezik arcát - és azért szinte, mert ez a hosszúságú haj túl gyorsan kirúgja magát. Lazán lépeget a tornacipőjében, a szűk farmerében és vállpántosában, mikor a sarkon befordulva valami ronda banyát lát meg. Istenem, ki fest ilyeneket? Katasztrófa. Sosem volt az a műemlékrongálós típus, de ennek a némbernek kell egy kis szín. És mekkora bibircsókja van, azt a ku... tyafáját. Nem hallott még a plasztikáról meg a sebészetről? Nincs itt egy valamirevaló társfestmény, aki leoperálná azt a szörnyedelmet az orráról? Milyen világban élünk, MILYENBEN? Mondjuk ha mindez Heddán múlik, akkor Mona Lisa is kapna egy mellplasztikát, meg feltupírozná a haját, mert hogy néz már ki, hogy le van nyalva? Az arca tűrhető, maradhat, na de a többi...! Ebből is látszik, mennyire nem volt semmi ízlése akkoriban az embereknek.
Lazán trappol oda a vénasszonyhoz, aki máris károgni kezd. Mármint, nem károgni, hanem értitek, dumálni, meg kérdezősködni, de minek...? Mintha Hedda akarna rá válaszolni. Amúgy meg ez a nyelvezet mennyire tré már? Csak így kisasszonyozik, meg ifjú hölgy... HOL? Egyébként hála az égnek, norvég kézilabdásunk végre elsajátította a magyar szleng valamennyi ismeretes kifejezését, így simán lealáz bárkit. Ő a True Swagatron. Féljetek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=592237#post592237][b]Hedda Jorgensen - 2016.05.06. 20:21[/b][/url]

Most kivételesen, életében talán először halál nyugis napja van. Nem viccelt meg senkit, a karma az ő oldalára állt (innen is köszöni!), edzett is... Minden túl nyugodt és túl csendes. Valami készülődik, s hogy ezt honnan tudja, majd meglátjátok. Minden napjába kerül némi őrültség, de ez a mai túlontúl átlagos.
Szőke fürtjei göndören, szinte már loknikban keretezik arcát - és azért szinte, mert ez a hosszúságú haj túl gyorsan kirúgja magát. Lazán lépeget a tornacipőjében, a szűk farmerében és vállpántosában, mikor a sarkon befordulva valami ronda banyát lát meg. Istenem, ki fest ilyeneket? Katasztrófa. Sosem volt az a műemlékrongálós típus, de ennek a némbernek kell egy kis szín. És mekkora bibircsókja van, azt a ku... tyafáját. Nem hallott még a plasztikáról meg a sebészetről? Nincs itt egy valamirevaló társfestmény, aki leoperálná azt a szörnyedelmet az orráról? Milyen világban élünk, MILYENBEN? Mondjuk ha mindez Heddán múlik, akkor Mona Lisa is kapna egy mellplasztikát, meg feltupírozná a haját, mert hogy néz már ki, hogy le van nyalva? Az arca tűrhető, maradhat, na de a többi...! Ebből is látszik, mennyire nem volt semmi ízlése akkoriban az embereknek.
Lazán trappol oda a vénasszonyhoz, aki máris károgni kezd. Mármint, nem károgni, hanem értitek, dumálni, meg kérdezősködni, de minek...? Mintha Hedda akarna rá válaszolni. Amúgy meg ez a nyelvezet mennyire tré már? Csak így kisasszonyozik, meg ifjú hölgy... HOL? Egyébként hála az égnek, norvég kézilabdásunk végre elsajátította a magyar szleng valamennyi ismeretes kifejezését, így simán lealáz bárkit. Ő a True Swagatron. Féljetek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=592251#post592251][b]Járási S. Jeromos - 2016.05.06. 20:50[/b][/url]

Az első napok mindig a legizgalmasabbak. Legalábbis mások ezt hiszik. Pedig komolyan, csak jól kell forgatni a lapokat és minden nap a vidámparkban érezheti magát az ember. Még vicces dolgokat sem kell ehhez megkóstolni, höhö. Viszont úgy tényleg nem nehéz, ha van kéznél egy ormányos medvéd. Olyan, mint egy rakat három éves kis pólyás egy testbe zárva. De mégis, lehet nem imádni? Szőrös, meg cuki és ha meglátják, ugyan olyan három éves szintre süllyednek le az emberek. Na nem, mintha hősünk nem így tenne. Három éve alkotnak már beszt frend féle kapcsolatot, de mégis sokszor úgy tűnik, hogy az állat vigyáz a már felnőtt számba menő férfiemberre.
De térjünk át a lényegesebb történésekhez, bár mindennek lesz értelme, amiről eddig hadováltam, csak ki kell várni. A lényeg, hogy megérkezett. A kastélyba, a világba, az életbe... kiszabadult az anyja őrző-védő karjai közül, ezzel újabb veszedelemmel sújtva a tudatlan embernépet. És mi az első dolga? Természetesen, kisgyereket játszani az édességboltban; összetaperolni, összenyalogatni mindent, amihez csak ér. Mindezt hű társával, Rudolffal. Szerencsétlen állat megbolondul kissé az új szagoktól meg magától a placctól, de így is kb azt lehetne kiolvasni a tekintetéből, ahogy Jeromosunkra néz, hogy köpd ki azonnal, te elmeháborodott, ki tudja, hogy ki fogdosta össze már előtted!
Szóval így érnek el a kastély ezen részébe is. Jeromos arcán tömény áhítat, száját azt becsukni képtelen, az a csoda, hogy a nyálát nem folyatja bámészkodás közben. A másik csoda, hogy eddig még egy diákra sem szállt rá, mint egy idegesítő szúnyog. Lehet tényleg jó hatással lesz rá a való világ?
Viszont Rudolf a jelek szerint annál inkább szeretne új barátságokat kötni. Őszőkeségünk felé indul, biztos azok a félloknik keltették fel az érdeklődését. Hosszú orrocskáját a lábához nyomja, kissé rágcsálódni is kezd, puszta figyelemfelkeltés céljából, majd nagy, barna, csillogó szemeit a lányra is függeszti.
Már csak egy kérdés van, ami foglalkoztathat mindenkit... Ez alatt mégis merre kóborol Jeromos? Egy nagyon érdekes, talán a középkorból fennmaradt kajafoltot elemez a fal túlsó oldalán. Hisz hősünk csak úgy falja a történelmet!
Nahát, már akkoriban is volt krumplipüré?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=592291#post592291][b]Hedda Jorgensen - 2016.05.06. 22:01[/b][/url]

Talán nem is baj, hogy megszakítják hosszas elmélkedését a Mona Lisáról és annak átalakításáról. Ezt esetleg később a művészetek tanárnak bedobja, hátha tetszik majd neki az ötlet. Elvileg fiatal, tuti halad a korral, biztos fogja érdekelni a dolog.
Szóval ugye mondtam, hogy félbeszakítják, méghozzá nem is akárki. Vagyis akármi. Egy cuki ormányos maciiii! Hát kis híján felüvölt, hogy "MILYEN ÉDES ÁLLAT", csak aztán arra gondol, hogy ő is halálra rémülne a nyomorult medve helyében, ha valami emberszabású visítozni kezdene felette. Kicsit tart mondjuk attól Hedda, hogyha megpróbálja megdögönyözni, akkor az állat elszabadul és végül meggyilkolja őt is, meg a felmenőit is, pusztán a vérszag alapján. De végül átgondolja és úgy dönt, nyilván nem lehet valami oltári, benga ragadozó, ha ide beengedték. A gazdit elsőre nem szúrja ki, szóval megfordul fejében, hogy felkapja az emlőst és szalad vele, ameddig lát, csak... Mégse. Mi van, ha veszett?
Egy élete, egy halála leguggol hozzá és óvatosan először odatartja a kezét, hogy a jó szagú jószág megszaglászhassa, majd, ha engedi, akkor megsimogatja a fejét.
- Hogy te milyen tündéri vagy - az meg sem fordul a fejében, hogy az állat, becsesebb nevén Rudolf, talán a szépen besütött loknijaira hajt. Ami mindegy is, mert végre megpillantja az ismeretlen fiút, aki... Mi a fenét csinál? Oké, határozottan ijesztő. De talán az övé a maci. Akarom mondani, MEDVE. - Halihó, hello - még int is neki, erre az időszakra pedig leveszi szemét a rénszarvas nevű ormányosról. Hisz a légynek se tudna ártani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=592306#post592306][b]Járási S. Jeromos - 2016.05.06. 22:49[/b][/url]

Elsőnek ejtsünk szót medvénkről, aki láthatóan nagyon is könnyen a figyelem középpontjába került. Ha Jeromos figyelne, biztosan melegség öntené el a mellkasát, apai büszkeség, mert bizony egészen bizonyosan állítaná, hogy ezt tőle tanulta. De ugye ki tudja már, hogy miképp történt ez valójában az ókori időkben. Mert három év nagyon is hosszú idő ám.
De nem terelem feleslegesen szót, maradjunk csak szépen Rudolfnál. Orrlikai buzgón végzik a dolgokat, minden apró szagforrást azonosít. Egy ilyen jóravaló állat mellett nincs is szükség lejárati dátumra az ételeken. Szőre vonzza az ember tekintetét, olyan puhának és bársonyosnak tűnik és megsúgom, hogy az is. Legszívesebben csak hozzábújnánk és az arcunkat dörgölnénk a puha szőrméhez. Pontosan ez látszott szőkeségünk tekintetében is. Rudolf kíváncsian méregette az idegent, meg-megbökdöste orrocskájával, hogy akkor most ez is valami fura szobor, vagy tényleg tud mozogni, mint a gazdája?
Az utóbbi nyert, állatunk legnagyobb örömére. Buzgón szaglászni kezdte az óvatosan felé nyújtott kezet, hosszú nyelve végig is szántotta hirtelen a vékony ujjakat, hogy az ízét is megtapasztalja.
Eközben főhősünk régészeket meghazudtolva állapította meg, hogy a krumplipüré még e századi, sőt, talán épp ma kerülhetett fel a falra. Eddig nem gondolta, hogy ott is lehet ilyesmit tárolni, de rá kellett jönnie, hogy egészen kitűnő az ötlet. Hisz ki lenne az az idióta, aki onnan akarná lenyalogatni, ugye?
Teljes lelki békével, igazi zen állapotban fordul, mintha csak megérezte volna, hogy egy másodperc múlva hozzá fognak szólni. Bárgyú vigyor költözött Jeromos arcára, ahogy felé fordult, majd ahogy felmérte az óvatlan lány és véreb... illetve vérmedvénk helyzetét, lassan fintorrá alakult, mintha csak egy lassított komédiás filmet néznénk.
- Én nem ten... - Lassú, megfontolt szavak... akartak lenni, de már az utolsó szótag előtt megtörtént a baj. Figyelmetlen leányzónk oly gyönyörűen feszes farmerja -mely biztosan ugyan olyan szépen keretezte domborulatait állóhelyzetben -, leszakadt egy erősebb rántással. Legalábbis egy része. A kék anyag jobb lábszára immár cafatokban lógott Rudolfunk szájából, akit csupán a játékos kíváncsiság vezérelt tettére. Hát lehet rá haragudni? Ha Jeromos nem koncentrálna annyira áldozatunkra, akkor biztos gügyögve dicsérgetné állatát, hogy milyen szépen megtanult vetkőztetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=598525#post598525][b]Hedda Jorgensen - 2016.06.02. 14:44[/b][/url]

Ő tényleg csak annyit tudott, hogy ez a cukorfalat itt mennyire édesbogár és tényleg a légynek sem tudna ártani. Igen ám, azonban arról a tényről elfelejtkezett, hogy ő maga nem légy. Na de ne rohanjunk ennyire előre, szóval odatartja kezét a medvének és hagyja, hogy szagolgassa, aztán hogy meg is nyalja (hát nem extrán szuper édi?!). Minden a legnagyobb rendben.
A pokol azon a ponton látszik elszabadulni, ahol Hedda gyanútlanul az ismeretlen srácra pillant. Az már egy intő jel lehetne, ahogy viselkedik, mert most őszintén, ki akar valami falra dobott kajával foglalkozni? Maximum annyi figyelmet érdemel, hogy az ember megállapítsa, gusztustalan. De nem, Jeromos valami egészen különleges állatfaj, ugyanis kitüntetett figyelemmel viseltet a kajamaradékra.
Szőkénk persze feltűnő jelenség, gondolja ő, így egyértelmű, hogy sikerül felhívnia a figyelmet önnön fenséges személyére. S így is lesz, gondolja, amint a fiú megszólal. A megkezdett mondat már sejteti, hogy baj lesz, de mivel az utolsó szótagra már beköszön a karma is, így norvég leányzónk már csak arra lesz figyelmes, ahogy Rudolf (az az istenverte jószág) elszakítja szeretett farmerét.
- Jézusom, mi vagy te, valami vadállat? Meg vagy te veszve? Tudod, hogy mit műveltél? Mi vagy te? Az ördög maga! Még hogy aranyos cöh! - s ezennel a végzetes és hosszúra nyúló rage megkezdődik. Hedda idegbetegen magyaráz a vélhetően roppant mód megszeppent ormányos medvének, hogy igazából az élete legalább annyira értelmetlen, mint a szőre színe és tulajdonképpen nem is érti, hogy jöhetett világra. Meg azt is mondja neki, hogy direkt ilyen édesen odajött és megtévesztette (!) Heddát, hogy gaz s csalárd tettét végrehajthassa. Aztán a rellonosnak eszébe jut, hogy az állat feltehetően ugyanolyan, mint a gazdája.
- Te sem vagy jobb nála! Mi vagy te? Mi vagy te? Van neked agyad? Tudod mi az az agy? Behozol egy ilyen állatot, ami széttép? Igen? Ennyi a mondandód? ENNYI? - khm, ehhez nincs mit hozzáfűznöm, hiszen nem is hagyja szóhoz jutni Jeromost, addig azonban már eljutott, hogy közvetlen közelről bökdösse a mellkasát minden egyes dühödt mondata után. És alatt. És előtt. Vannak bajok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=598531#post598531][b]Járási S. Jeromos - 2016.06.02. 15:13[/b][/url]

Hősünk kezdte valami király grafikával rendelkező háborús videojátékban érezni magát. A lány hangja úgy járta körbe a folyosót, mint a legnagyobb főgonosz eltorzított, visszhangzó robajnak tetsző szavai. Szegény Rudolfunk pedig az ártatlan hős, kinek le kell győznie magát a sátánt. Medvénk szemében értetlenség csillogott. Ugyanolyannak látta a lányt, mint gazdáját, csak éppen a szőre volt hosszabb. Nem értette, hogy miért reagál ennyire vehemensen a játékra invitálást követően. Hisz játszani mindenki szeret, nem?
Jeromosunk mentegetőzve emelte maga elé kezeit, mintha ő tehetne az elszenvedett kárról. Pedig, ha tudná Hedda, hogy a java még csak most következik...
De maradjunk még Jeromosnál. Higgadt maradt tőle teljesen szokatlan módon, de ő sajnos tudja előre, hogy mi következhet. Száját többször is kitátja, hogy szavakat formáljon, de végül mindannyiszor képtelen halat játszani, mert a lányból vízesésszerűen ömlenek a szavak. Amivel talán nem is lenne gond, ha más frekvencián művelné. Hisz nézzünk csak szegény medvénkre, hogy milyen hatást kelt benne így.
Ha az ormányos medvék tudnának sírni, esetünkben biztosan zokogva rohanna el ijedtében. De nem, ennél keményebb fából faragták ezeket az állatokat. Lassan távolodni kezd Heddától, a farmercafatokat természetesen magával rángatva. Farkincáját a magasba emeli, mintegy figyelmeztetésként, amiből hősünk egyből képes is érteni.
- Héhéhéhéh, állj, állj, állj, állj, állj. - Mantrázza a felé viharzó szőkeségnek, de szavai nem érnek el hozzá, túlzottan belelovalta magát Őszőkeségünk szidalmazásába. A szavak szegény lelkéig hatolnak, már épp kezdi sajnálni az immár közszeméremsértő ruházatban dühöngő jelenséget. Viszont tekintete medvénkre téved és láthatóan elnyúlik az arca.
- Nyugodj le, akkor meg tudlak menteni! - Próbálja megfogni a lány kezeit, de manővere kudarcba fullad. Tekintete ide-oda cikázik állata és füstfelhő között. Már hallani tetszik a horrorfilmekből ismert krípi hangeffektust, ahogy medvéje feléjük curikkol, farkát a magasba emelve, így tiszta helyet adva a... tüzelésre.
- Fedezékbe! - Túlharsogja Hedda szidalmazását, majd az ütlegelések elől kitérve a padlóra veti magát és odébb gurul. A lánynak ideje sincs hülyének nézni őt, mivel megérezheti a bombázás kellemetlenségét saját magán. De hogy is van ez?
Medvénk hátsó nyílásából előbb szidott szőrének színéhez anyag kezd folyékony mivoltában záporozni a lányra - jobb estben csak a hátára, ha nem fordult meg. Lassan a bűz belengi a folyosó ezen szakaszát és medvénk, mint aki jól végezte a dolgát, szépen előre masírozik, faképnél hagyva a semmirekellő gazdáját. Jeromos csak remélni tudja, hogy Rudolfunk majd meggyászolja ennek végén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=601148#post601148][b]Hedda Jorgensen - 2016.06.09. 20:58[/b][/url]

Annyira féktelenül dühös! De most tényleg, hogy engedhet valaki szabadon egy ormányos medvét és hogy gondolhatta egy pillanatig is, hogy ez cuki? Oda a kedvenc farmere, mert ez az állat egyszerűen csak letépte róla, mintha csak valami cipzáras kínai termék lenne. És ennek tetejében most itt áll egy majdnem combtőig leszakított jobb szárú farmerrel, meg egy normál ballal, ami ugyanúgy hosszú. De miért pont ő?!
- Te engem ne csitítgass, mert olyat rád verek, hogy azt is leszázalékolják, aki felsegít! - idegbetegen, szinte már vérben forgó szemekkel üvölt Jeromossal, miközben az állatról immáron tudomást sem vesz. Érdekli is az a dög, gondolja magában, neki már megmondta a magáét, ellenben a szőke... A szőke. Nos, igen, katasztrófa, hogy mit meg nem engednek maguknak egyesek, de mindegy. Tulajdonképpen nem is a jószág hibája, hogy játszik - már ha egy fél emberi láb letépését annak lehet nevezni -, hanem a nyomorék gazdájáé, aki mindezt hagyja.
- Megmenteni? Engem? Ohohóó, magadat kéne megmentened, te felelőtlen, semmirekellő, senkiházi... - és sorolná tovább is, ha az eridonos nem vetné le magát a földre. Ezt Hedda már végképp nem tudja mire vélni, s a felismerés, miszerint valóban baj van, túl későn érkezik. Annyi ideje marad, hogy leguggoljon ő is, de abból a büdös valamiből, akármi is legyen, még így jut rá. A hátára. Nem sok, de ahhoz elég, hogy undorodva sikítson fel. Nem, ő tényleg nem egy plázapincsi, de azért ez még neki is sok.
Az orrfacsaró bűz hatására kis híján elájul. Jézus isten, kinek kell atomfegyver, ha egyszer lehet egy ormányos medvéje is? Ezzel emberi életeket lehet kioltani, városokat lehet a földdel egyenlővé tenni, istenemre, még a falat is szétmarja! Ha megpróbálna rákönyökölni norvég barátosnénk, biztos sikerülne neki. Jézus.
- Atyavilág, te barom, mit hoztál be ide? - kezét szorosan az orra elé tartva veti oda a szavakat Jeromosnak, aki ezennel végképp megszűnt biztonságban élni. Hedda első dolga lesz, hogy vesz egy medvecsapdát és fellógatja azt a mihaszna teremtményt, mindezt úgy, hogy Jeromosnak végig kelljen néznie. Igen, kegyetlen bosszút áll ezért, csak figyeljen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=608848#post608848][b]Járási S. Jeromos - 2016.07.16. 11:34[/b][/url]

Sosem gondolta volna, hogy már az első pár napja ennyire eseménydús lesz! Ez a hely maga a paradicsom. de komolyan. Gyönyörű emberek mindenfelé, annyi kaja, amennyit képtelenség felfalni és még a lehetőségek tárháza végtelen. Talán hősünk jobban bevetette volna magát a szőkeséggel szemben is, ha Rudolf nem vonta volna magára a rivaldafényt. De hát ilyenek az egészséges férfiak, versengenek. Ki tud többet enni, ki szedi fel a jobb nőt... és azért el kell, hogy ismerjük, medvénknek kitűnő ízlése van - ezt bizony Jeromostól tanulta el.
A kialakult helyzet komikumát annyira tudná értékelni, de látva az immár hajléktalannak kinéző tüneményt, valahogy nincs szíve önfeledtül nevetni a helyzeten. Bár... hősünk azt sem képes megérteni, hogy miért füstölög ennyire a másik, hogy majd' fel robban. Elképzelhető, hogyha nem medvénk nyitott volna tüzet, akkor a szőke ördög mindkettejüket kicsinálta volna. Bár ennél szebb halált kívánna magának bárki is?
Viszont gurulás közben elmélázik kissé, hogy mennyire menő lenne egy mugli film főhőse lenni. Csak lerántaná magával Szőkeciklont és együtt hemperegnének el az atomcsapás elől. Ha Őszőkeségünk nem féltené annyira férfiasságát, vagy bármely egyéb testrészét, akkor bizony tetszelgett volna ebben a menő szerepben. Így viszont... csak a saját bőrét volt képes menteni. Talán nem épp ezzel fog indítani az unokáiknál, ha a megismerkedésükről érdeklődnek.
Kicsit odébb, a falnak veti hátát és elnyúlt arccal figyeli az áldozatot. Talán sosem érzett lelkifurka kezd növekedni a mellkasában, ahogy figyeli a lány drámai pillanatát, ami csak az övé. Tökéletes előadásmód, de mégis mily szörnyen bűzös köntösben. Ahogy medvénk eliszkol a szőkeség halálos karrmai elől, Jeromosunk feltápászkodik és fehér zászló híján a kezeit emeli a magasba, úgy közeledik lassan felé, hogy a kezét nyújtva felsegítse... csak reméli, hogy nem ez lesz életének utolsó megmozdulása.
- Csak új neki a környezet. Sajnálom, tényleg. De tudod miért jobb az ormányos medve a borzoknál? Mert ha támad, a második fürdő után teljesen elmegy a szag. Mert most... hát nincs rózsaillat. De te így is szép vagy. - Hősünk, hogy javítson helyzetét, megereszt egy szélesebb, barátságosnak szént mosolyt, ami tán kissé bárgyúra is sikerül. De ha nem nyomják az arcát cserébe a bűz forrásába, akkor már megérte.
- Odaadom a pólóm. Csak az lett... trutyis, így vissza tudsz menni. A gatyám is odaadnám, de nem akarok én megrontani senkit visszafelé. - Szabad kezét a tarkójához emeli és kicsit meg is dörzsöli. Mit tehetne? Felajánlhatná kárpótlásul a fele királyságát, de... dehogy tenné. Neki kell az egész.