36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 11. 19:16 | Link

Rachel
pizsi


Nem tudott aludni, a szőke már órák óta csak forgolódott abban a jégveremben, amit ő szobának hívott. Hol a jobb oldalán próbált elaludni, hol a baloldalán. Hiába telt szórakoztatóan a kora estéje a férjével, de egyszerűen nem bírt elaludni. Késő éjjel volt, körülbelül tizenegy óra, amikor kócosan felült, karjaival támasztotta meg felsőtestét és a békésen szundikáló Dióra pillantott. Irigy volt, hogy a srác milyen könnyedén bealudt, ő meg.... nem.
Egy hang nélkül kikecmergett az ágyból s mezítláb, egy könyvet felkapva az éjjeliszekrényéről, elhagyta a szobáját, hogy a klubhelyiségben álmosra olvashassa magát. Nem nézte meg ugyan a könyv borítóját, hogy mi szerepelt rajta, viszont abban reménykedett, hogy valami extraunalmas dologról írt.
A rellon klubhelyiségében a két dobermann valószínűleg nemrégiben még aludtak, de amikor megérkezett a szőke éberen figyelték a lányka mozdulatait. Ő csak rámosolygott a két kutyára és jól megdörgölte a fülük töveit. Utána persze ledobta magát az egyik kanapéra, és az ölébe vette a papírköteget. Szerencséjére valami dögunalmas mágiatörténet könyvet sikerült előhalásznia, így valószínűleg hamar be tud aludni. Reményei szerint.
Már egy ideje olvasott, de.. valahogy nem érezte, hogy az álommanó ott járt volna nála, sőt egyre inkább azt érezte, hogy kezdett felélénkülni, ez nem volt jó, nagyon nem. Kétségbeesetten fúrta bele az arcát a dohos illatú könyv lapjai közé, míg léptek hangjaira lett figyelmes. Felkapta a fejét a könyvből, csoda, hogy nem maradt a homlokán pár betű, hisz olyan erősen szorította oda a fejét nyüszítve.
A lépések egyre hangosabbakká váltak, és egyre közelibbnek hatottak, hunyorogva próbálta kiszűrni az alakot, aki felé közeledett a sötét alagsori folyosón. Sajnos nem volt túl bíztató a látvány, meg úgy az egész helyzet, és ez a jelenet beleillett abba a buta horrorfilmbe, amit megnézetett vele pár hónapja Gwen. Azután a film után nem sokat aludt a szőke, fújt is egy kicsit az eridonosra.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 11. 20:03 | Link

Karina


Január 11. 22:39

A Rellonos nagyon kipihente magát, mert délután is ledőlt szundítani egy kicsit, holott ez nem volt szokása, mert általában délután nem tudott elaludni, csak éjszaka, viszont most sikerült neki, mert kellőképpen fáradt volt hozzá.
Annak nem látta értelmét, hogy álmosság nélkül feküdjön le, mert attól csak rosszabb lenne, ha forgolódna egész éjjel, ezért inkább úgy döntött, hogy tesz egy kis sétát, mert legalább addig telik az idő. Úgy gondolta, hogy szétnéz egy kicsit a klubhelyiségben, felvett egy fehér köntös pizsamájára, megfésülte borzas haját, majd kilépett szobájából.
Kinn nagy csönd honolt, egy árva lélek sem járhatott arra, legalábbis a nagy nesztelenségből arra következtetett, hogy teljesen egyedül van, míg az említett helyiséghez nem ért, ott ugyanis ahogyan közeledett a teremhez, meglátott valakit. Egyre hevesebben vert a szíve, mert nem szeretett volna lebukni takarodó után, de mivel a másik személy már nagy valószínűséggel észrevette őt, így bármennyire is szeretett volna, nem oldhatott kereket, kénytelen volt tovább folytatni az útját az ismeretlen alak felé.
Óvatos léptekkel közeledett, gondolatban fontolgatta, hogy milyen kifogást fog találni a tilosban járására, mikor észrevette, hogy egy ismerős lány álldogál a szobában. Mikor már egészen közel ért hozzá, ráismert, mert a faluban már találkozott a szőkével, aminek nagyon örült, szinte madarat lehetett volna fogatni vele, mert nem egy olyan személlyel hozta össze a sors, aki számonkérte volna rajta, hogy mit keres itt az éjszaka közepén.
- Szia Karina, de jó, hogy te vagy az, már azt hittem, hogy egy prefektus tartózkodik itt. Te sem tudsz aludni? -érdeklődött vidáman Rachel, miközben megejtett egy mosolyt a lány felé.
Remélte, hogy diáktársa nem tér még vissza szobájába aludni, mert egyedül rettentően unatkozott volna, most jól esett neki egy kis társaság, főleg azért is, mert a nap nagy részét egyedül töltötte nagy magányában, úgyhogy most feldobódott Karina láttán. Nem ismerte annyira a szőkét, de barátságosnak vélte első találkozásuk után és érdeklődőnek, úgyhogy szívesen tartózkodott a társaságában.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. január 11. 21:34
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 11. 21:28 | Link

Rachel
pizsi

Úgy érezte magát Karyn, mintha öt-hat energianövelő főzetet itattak volna vele. Meg sem érezte a fáradtságot, pedig már épp itt lett volna az ideje az alvásnak, hisz reggel tanítás, ő meg még mindig kinn kóricált, vagyis már megint kinn kóricált.
Hű szokásához híven fejét a könyv lapjai közé nyomta, úgy dörmögött mindenfélét az anyanyelvén s nyüszögött. A kínlódásának léptek zaja vetett véget. Hatalmasra kerekedett szemekkel kezdte vizsgálni, hogy ki közeledhetett felé, aztán már hunyorított, remélte, hogy majd úgy jobban lát. A két kutya is felfigyelt s lassan a sötétárnyból egy ismerős lány vonalai rajzolódtak ki. Az alak nem volt más, mint Rachel. Mielőtt még megjelent volna a lányka, Karyn szíve majd' kiugrott a helyéről az izgatottság miatt. Szerencséjére nem tanár jött vele szembe, hanem csak az egyik ismerőse, akivel pár hete találkozott a faluban. Széles mosoly húzódott végig azon a pirospozsgás arcán és a jobbmancsával integetett a lánykának.
- Szia. Én is örül, hogy csak te lenni az és nem egy tanár. - megkönnyebbülve szólt oda a gólyának s folytatta.
- Hát, nem igazán. Én sajnos nem fáradt. - lebiggyesztette az ajkait.
- Én csak itt ül és olvas ezt. - felemelte azt a méretes könyvet, amit azokkal a vézna ropikarjaival igyekezett anélkül a levegőben megtartani, hogy ne ejtse magára,vagy valamelyik kutya fejére esetleg lábára.
- Te? hogy-hogy erre? Te sem tud aludni?
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2016. január 12. 21:36
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 11. 21:55 | Link

Karina



Rachel látta, hogy a szőke is nagyon kipihent, akárcsak ő, ennek pedig nagyon örült, mert legalább nem kellett unalmasan, egymagában töltenie az éjszakát, ha már egyszer nem tudott aludni.
- Én sem vagyok álmos, egyáltalán nem jön álom a szememre, úgyhogy inkább kijöttem sétálni egy jót. A szobámban túl unalmas lett volna és már mindenki alszik. -magyarázta Rach, közben tekintetét a lányról a könyvre szegezte, melyet diáktársa eléje tartott:
- Mi a címe? Érdekes legalább? -érdeklődött a lány, közben arra gondolt, hogy nem sok kedve van olvasni, inkább valami izgalmasabbat csinálna, mondjuk szétnézne, ha már egyszer sétálni indult, ebben pedig remélte, hogy csatlakozik hozzá Karina.
- Van kedved sétálni egyet? Itt sem rossz, ne érts félre, de a blökik nem tudom, hogy meddig maradnak nyugodtak, plusz felfedezhetnénk más helyet is, mondjuk ahol még nem jártunk, vagy jártam. Ahogy gondolod, rajtad áll. -nézett végig a szőkén, akit akcentusa ellenére jól megértett, sőt, egész jól elsajátította ezt a nyelvet.
A lány keresztbe tette karjait, csak állt a másik előtt, nem ült le, mert reménykedett benne, hogy pozitív választ kap, ha meg nem, akkor megy tovább egyedül, aztán rosszabb esetben visszajön, ha nem találja fel magát, arra pedig semmi esetre sem gondolt, hogy eltévedne, mert bízott szerencséjében.
- Hm, egyébként van valami beceneved, vagy hogy szereted, ha szólítanak? Én Rachel, vagy Rach, a barátaim is így hívnak, ami nem nagy meglepetés. -mondta kedvesen a másiknak, mert egyrészt nem akart udvariatlan lenni, ha már a szőke ilyen rendes volt vele, másrészt mindenkinek van egy számára kedves és gyűlölt megszólítása - az utóbbit szerette volna messziről elkerülni.
Érdeklődően tekintett végig Karinán és a könyvön, amit tartott, majd türelmesen várta a választ, és bízott benne, hogy vele tart diáktársa az "ismeretlenbe".
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 12. 22:15 | Link

Rachel
pizsi


Megkönnyebbült, ahogy megtudta, hogy csak Rachel volt az, és nem a mumus vagy valami más. Azonnal üdvözölte a kis gólyát, örült neki.
- Sétálni? Az biztos jó móka lenni. De én azt gondol, nem van biztonságban a diák, ha kint van késő este a hálókörletén. - igyekezett a lehető legérthetőbben összepakolni a szavakat, amik igencsak nyögvenyelősre sikerültek és megizzasztották Karinát.
- Ez csak mágiatörténet könyv, elég unalmas, ezért is gondol én, hogy ettől én talán álmos, ha én ezt olvas. - nem bírta tovább a levegőben tartani azt a tízkilós könyvet és inkább visszaejtette a kanapéra azokkal a ropiharcos karjaival.
A válasz előtt még gondolkodott kicsit, hisz éppen az előbb jelentette ki, hogy nem túl biztonságos kinn mászkálni, ráadásul őt már egyszer elkapta egy prefi, de akkor szerencsére megúszta egy alkuval, büntetés nélkül. Az elején jól is indult, de mire már kezdett volna beindulni a  halloweeni buli, ő addigra degeszre falta magát valami ördögi fuvallat miatt édességgel és az egyik lányvécében kötött ki, a toalett előtt térdepelt és színeset ásított. Azóta nem is igazán evett édességet, kicsit tarott tőlük, meg attól is, hogy megint elkaphatja az édességláz.
- Hm.... Na jó, legyen. Én elmenni veled, de mi lenni nagyon óvatos. - emelte fel a mutatóujját, hogy nyomatékosítsa a mondandóját, komolyan gondolta. Aztán már oda is sietett az ajtóhoz, s kinyitotta, kilépett rajta, megvárta a lánykát és elindult.
- Hát, itt engem mindenki nevez Karina, otthon engem mindenki nevez Karyn és engem nem nagyon becéz senki, én nem is nagyon szeret emiatt becenév enyém. Igazából csak a férjem, Dioméd szólít máshogy. Ő mindig jégvirág vagy valami hasonló névvel illet, ha nem asszonynak nevez.  - vonta meg a vállát, ahogy válaszolt Rachelnek. Jobban bele gondolva valóban nem becézte őt senki sem, mert a Karynt illetve a Karinát nem is igazán lehetett úgy becézni, mint más női nevet.  Maximum Karinka vagy Kari, de az utóbbitól valószínűleg fejre állna és hisztérikarohamot kapna. Valószínűleg. Még nem tapasztalta a valóságban, de nem is akarta.
- És.. merre is akar te menni? Mert én sem ismer minden itt, és ha mi eltéved, az nagy móka. - mosolyogva pillantott rá, szőke haját a válla felett hátradobta és csak a csupasz talpainak halk topogását lehetett hallani felőle. Így az elején kicsit tartott a kinti bóklászástól, de ahogy egyre messzebb kerültek a rellontól, kezdett fokozatosan felbátorodni.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 12. 22:44 | Link

Karina


- Valóban igazad lehet, nagyon óvatosnak kell lennünk, minden esetre klassz, hogy velem tartasz! -válaszolta boldogan a Rellonos, mert így nem fog unatkozni a éj hátralévő részében Karyn társaságában.
Becenevek terén a lány kiegyezett a Karinával, illetve a Karyn-nal, a többi megszólítást természetesen nem vállalta magára, mert tuti, hogy nem lenne tőle a másik boldog, ebben a témában pedig nagyon közel állt az igazsághoz.
- Nyugalom, nem fogunk eltévedni, ha meg mégis, majd feltaláljuk magunkat valahogy! -felelte teljes nyugalommal Rachel, miközben kilopóztak a helyiségből és óvatosan, halk léptekkel, feltűnést nem keltve megindult Karinával az oldalán, a Rellonost pedig inkább a kíváncsiság hajtotta, mintsem a lebukástól való félelem.
Jó tíz perc múlva egy rejtélyes jellegű folyosón találták magukat, ide vezette Rach a szőkét, igaz nem ez volt az úti célja, csak épp ide lyukadtak ki, amit egyáltalán nem bánt Rach, mert még sosem járt itt és az újdonság hatása alatt állt.
- Nézd, mennyi kép és páncélos van itt, ráadásul milyen rendezett minden, hihetetlen! -ujjongott a lány, miközben tekintete egy kényelmesnek tűnő kanapéra tévedt, és bár nem volt fáradt, mégis levetődött oda, mert valahogy nem bírt ellenállni a kísértésnek, hogy kipróbálja ezt a komfortos ülőkét.
- Gyere, nagyon király ez a hely! - invitálta maga mellé a szőkét, közben pedig kényelmesen elhelyezkedett az ülőalkalmatosságon és teljesen átjárta a hely rejtélyes varázsa.
Rachel nem is sejtette, hogy a pletykás Bibircsókos banya területén tartózkodnak, mivel egyáltalán nem ismerte ezt a területet és magát a portrét sem, így teljes mértékben annak a tudatában volt, hogy jelenleg csupán ő és Karina tartózkodik ezen az elhagyatott helyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 13. 19:13 | Link

Rachel
pizsi


- Én nem fél, hogy mi eltéved, mert, te mond, mi feltalál mi. - Vagy valami ilyesmi. Karinában a séta elején ott motoszkált legbelül egy igenerős ellenérzet, nem tartotta túl jó ötletnek a kinti sétát, de ahogy megmozgatta azokat az elgémberedett pálcikalábait, egyre jobban tetszett neki is ez a kis csavargás. Nem is figyelte az utat, csak haladt ölbe tett kezekkel és figyelte a falakon lévő festményeket, amik mellett elhaladtak. Irigykedett, ő is így szeretett volna szenderegni, mint azok az összemázolt vásznak.
Nem telhetett el olyan sok idő, de már a kastély egyikvégéből a másikba keveredtek, ráadásul már az első szinten jártak nem is olyan messze a nagyteremtől, ahol nemrégiben bulizott egyet, Karyn. Őszintén szólva, a szőkének halványlila hópelyhe sem volt arról, hogy hol a hóviharban csámborogtak, egy dologban viszont biztos volt, hogy még mindig a kastélyban mászkáltak.
- Szerinted.... én fel tud venni a páncélsisak? Legalább egy? Vagy ez a sok páncél él? - csillogó szemekkel ácsorgott az egyik lovagi páncél előtt, a mellvértben pedig homályosan tükröződött a jégtömblány tejfölszőke üstöke és elmosódott arca.  Karjaival pedig a sisak felé nyújtózkodott, le szerette volna venni. Ám amikor maga mellé pillantott egy röpke másodpercre aztán visszakapta a tekintetét a páncélkupacra, mert azt hitte, hogy ott állt mellette Rachel, de nem. Nem volt ott a lány. Megszakította a nyújtózkodását, ismét maga mellé pillantott. Először azt hitte, rosszul látott és sajnos be kellett ismernie, tényleg nem állt ott senki, csak a képzelete játszott vele az imént. A keresett lányka pedig pár méterrel arrébb volt odébb, egy gyönyörű –valószínűleg kézzel varrott- kanapén hevert, őt hívogatta. Karyn úgy hagyta ott az újdonsült tükrét, mintha az valami hősugárzó dolog lett volna.
- De puha. - felnyögött, ahogy elsüppedt a szófában. Kikászálódott egy kicsit, hisz szinte feküdt, úgy beleesett abba a felhőpuhaságú bútordarabba, aztán felnézett maguk felé, de a képkeret belseje, a vászon üres volt. Nem tájkép volt az, tudta ezt a szőkeség, mert nem látott rajta semmi tájképre utaló motívumot, csendéletnek sem mondta volna, inkább portrénak, ha lett volna rajta valaki, de senkit nem látott.
- Te, Rachel. - bökte meg a társnőjét - Én azt gondol, valami nem ok a festmény. Valami nincs ott, te tud miért? Én nem lát festménylakó sehol, amikor mi jönni ide. - jól megbeszélte magával a dolgokat, ez tény és való, de vajon mit fog ehhez a felfedezéshez szólni a rellonos?
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 13. 20:03 | Link

Karina


Amint Karina felhívta figyelmét a hiányzó festménylakóra, Rach felnézett maga felé és meglepődve tapasztalta, hogy bizony, egy üres vásznú  képkeret lógott ott nagy magányában.
- Huh, hát nem is tudom....lehet, hogy ő sem tudott aludni és elment csatangolni. -mondta vállát megvonva a Rellonos, miközben tekintetét a szőkére szegezte és látta rajta, hogy eléggé felspannolta ez a rejtélyes eltűnéses eset.
A lány erőt vett magán és felállt a kényelmes ülőalkalmatosságból, majd tekintetét újra a kép hűlt helyére irányította, de nem tudta megfejteni a dolgot, végül is elég sok kép volt itt, bárhová elzarándokolhatott, de az is lehet, hogy szégyenlős és csak úgy elbújt. Sejtelme sem volt róla, hogy kit ábrázolhatott a "valószínűleges portré" hűlt helye, de valahogy érezte, hogy nem egy statikus tájképről van szó.
- Látom, nagyon izgat a dolog, akár játszhatnánk nyomozósdit is az eltűnt képen lévő személy kapcsán. - mondta vigyorogva Rachel, miközben szétnézett és látszólag mindent rendben talált, érdekes módon az összes kép ott volt a helyén és csak erről az egyről hiányzott a főszereplő.
- Na, hol kezdjük? Kit kérdezzünk ki? - toppant oda a lányhoz érdeklődve, miközben két tenyerét összedörzsölte és tette kész, mókás fejet vágott hozzá. Általában visszafogottabban viselkedett, de ez a helyzet most újra előhozta kíváncsi és gyermeki énjét, pláne, hogy Karyn ilyen nagy érdeklődést mutatott ez ügyben.
Rachel ezután odalépett a páncélosokhoz és elkezdte lecibálni az egyik fejéről a sisakját, hogy felvehesse, de annyira hevesen rángatta, mert nem akart lejönni róla, hogy majdnem felborult vele, az utolsó pillanatban billentette vissza szerencsétlen kiszemeltet vissza az egyensúlyába, mielőtt az hangos zörejjel a földön landolt volna.
- Holy shit! Bocsiii!!! -mondta pironkodva a szőkének, miután végre a helyére állította a páncélost és viszonylag csendesen elintézte a dolgot, ő tényleg csak fel akarta próbálni azt a sisakot.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 14. 16:04 | Link

Rachel
pizsi


Majdnem elsüllyedt abban az altatóan puha szófán, nem bírta, ahogy közrefogta a bőrhuzat s nyomban szabaduló művész vált a jégvarázslóból. A kikecmergés közben felpillantott maguk fölé, amikor erőlködve kicuppantotta hátsófelét a szétmállóan lágy garnitúrából. Megvillanó szemeivel egy üres vásznú keretet szúrt ki. Azonnal megbökdöste Rachelt, érdekesnek találta a dolgot.
- Tudnak ezek elhagyni képkeret? - döbbenten kérdezett vissza, szemei olyanok voltak, mint egy kíváncsi kis boci szemei. Karyn tudta, hogy az ottani festmények tudtak mozogni illetve beszélni, de azt soha nem gondolta volna, hogy ezek képesek voltak elhagyni a vásznukat és átlibbenni valakihez egy csésze teára vagy egy kehely fagyira. Otthon is mozogtak a szobrok, az nem lepte volna meg, sőt ő is tudott olyan szobrokat előidézni a képességének köszönhetően, de sétáló portrét nem.
Csak bólintott vigyorogva a nyomozás hallatán, jól mondta a rellonos, Karina teljesen fel volt spannolva.
- Én gondol úgy, mi kérdez azt! - rámutatott egy olyan portréra, ami egy középkorú boszorkányt ábrázolt s lehunyt szemekkel mormolt valamit. Karyn úgy gondolta, biztos csak egy varázsigét dörmögött a nő és valószínűleg ébren is lehetett emiatt. A szőke már épp megindult volna, amikor a zörgésre felfigyelt. Nem látta tisztán a félhomályban, hogy mit is csinált tulajdonképpen Rachel, de egy biztos volt, hogy hangosan csinálta.
- Shh.. Rach! - sutyorogta és odarohant, ám akkorra már a lány helyrerakta a bádoghalmazt. Ura volt a helyzetnek. - Te meg mi a fene művel?! Ide jönni fog egy.... várjál csak, te beszélsz angolul? - magyarul kezdte el a halk ripakodást, viszont angolul zárta a mondatot, hangszintje hipp-hopp átváltott. Először megrovónak tűnt, aztán egy gyors fordulatot véve máris a megkönnyebbülés hallatszott rajta.
- Te tudsz angolul? Miért nem mondtad? Vagyis miért nem kérdeztem? - öklével fej bekólintotta sajátmagát.  „ Hát persze, én buta! ”  A jégcsaplány annyira megörült, hogy el is felejtette az iméntizörgést. Persze még nem örülhetett, mert lehet, hogy a másik nem is tudott angolul csak pár kifejezést és lehet, nem is értett az ő hadarásából semmit. Szóval egyelőre csak reménykedve várta a választ s egy széles mosoly virított a képén, hófehér fogsorát villogtatva.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 14. 18:57 | Link

Karina


Rach megkönnyebbült, hogy nem csapott nagyobb zajt miután visszaállította helyére a páncélost, nagy kő esett le a szívéről, de még mekkora! Miután elvégezte a műveletet és kifújta magát válaszolt a szőke kérdésére, hiszen hallotta amit kérdezett, csak épp a sisaklevétellel volt elfoglalva.
- Azt olvastam, hogy egyes portrék olyan képességgel bírnak, hogy több interakcióra is képesek az élőkkel, én úgy tudom, hogyha kedvük tartja, akkor képről képre járhatnak, úgy viselkednek, mint amikor megfestették őket. Ez elég misztikusan hangzik, de minden esetre én biztos nem festetném le magamat, valahogy nekem túl bizarr ez a dolog. -ecsetelte a Rellonos, majd csodálkozva a lányra nézett, nem igazán értette, hogy miért olyan nagy cucc, hogy az imént elejtett egy angol kifejezést.
- Apám amerikai, ott is laktunk egy kisvárosban, ott nőttem fel, úgyhogy mondhatni ez az anyanyelvem. A magyart is elsajátítottam, mert itt élünk már elég régóta, ugyanis apám itt kapott egy jobb álláslehetőséget, úgyhogy alkalmazkodni kellett a helyzethez. -mondta röviden a lány kicsit szomorúan, mert mindig is Fairview-nek tekintette az igazi otthonát, imádott ott élni. Szerencsére nagyon jó nyelvérzékkel áldotta meg a sors, így nem okozott számára különösebb gondot elsajátítani ezt a sokszínű, viszonylag nehéz nyelvet. A koreait csak anyjával használta, de általánosságban az angol nyelv állt a középpontban, amit egyáltalán nem is bánt, mert mindig kedvenc kertvárosa jutott erről az eszébe.
- Tényleg, te hová valósi vagy? -érdeklődött Rachel, miközben újból megpróbálta levenni a kiszemelt sisakot, de most óvatosabban kezdte el rángatni, közben azon gondolkodott, hogy vajon hová tűnhetett a képről a főszereplő, mert látnia kellett volna, ha szomszédol valahol, de egyik képen sem látott semmilyen "rendellenességet", igaz, nem is ismerte ezeket a képeket, így nem is volt benne biztos, hogy nem bújik meg valamelyik szoknyája alatt...
Egyre csak erőlködött, de nem jött le az a gonosz sisak, csak a páncélos forgolódott közben, így inkább abbahagyta a ráncigálást és odasétált a képekhez, mert jobban érdekelte a kép körüli rejtélyes eset.
- Mit gondolsz, hol rejtőzik ez a "walking portrait"? -kérdezte érdeklődő hangnemben Karinától, miközben kíváncsian fürkészte a többi képet és próbált rájönni a dolog nyitjára.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 14. 21:04 | Link

Rachel
pizsi


Inter...micsoda? A szőkeségnek halványlila hópihéje sem volt arról, hogy mit jelentett ez a szó. Sőt, az egész monológot nem vágta, nem értett belőle sokat csupáncsak néhány kifejezést, viszont a lényeget leszűrte, miszerint vannak festmények, amik el tudnak kóborolni. Remek.
Ő csak bólogatott, mint akinek kötelező, legalábbis ennyivel letudta az egészet. A művészetet is csak a szobrászat miatt vette fel.
Hatalmas mázlija volt, amikor megszólalt a másik angolul, legalább nem kellett továbbra is a magyar nyelvel szenvednie, nyomiként kommunikálnia másokkal.
- Amerika? Az jó hely, ott van mellettünk. - Vigyorgott a szőke, immáron angolul folytatta a társalgást, neki úgy sokkal könnyebb volt.
- Én Grönlandon születtem, a szüleim és a nagyszüleim illetve az egész falu ahol lakom, ott mindenki jégvarázsló. - kedves mosoly kíséretében mesélt a szülőhelyéről. Szeretett ott lakni, hideg volt, jó volt a testvéreivel és Dióval naphosszakat együtt lófrálni, hógolyózni, meztelenül úszni a jeges tengervízben. Imádta.
- Ne segítsek? - odalépett Rachel mellé, ő magasabb volt ugyan, de attól ő is nyújtózkodott, mert azt a páncélt sem házi manókra tervezték. - Mindjárt meg vaaan... - szintúgy rángatni kezdte a tökfedőt, de az meg se moccant. Feladták. Helyette visszakanyarodtak az eltűnt festménylakó utáni nyomozáshoz.
- Fogalmam sincs, kérdezzük meg attól a mormoló boszitól. - mutatott ismét arra a festményre, amire pár perce is szemet vetett. - Elsőtanúnak tökéletes lesz.
Magabiztosan odatipegett, ha Rachel vele tartott, akkor megvárta és csak azután szólalt meg, ha nem jött akkor azonnal beszélni kezdett, amint megérkezett a hölgy elé.
- Öhm.. Csókolom. - ráköszönt az asszonyra, mire az hármat, négyet felhorkantva felébredt. Hoppá, ez bizony aludt. És nem mormolt, hanem horkolt… ekkora szívást.  – Bocsánat néni, a kései zavarásért, de mi... - még végig sem mondta, de a festmény azonnal rájuk ripakodott.
- Még van bőr a képén, kisasszony! Hát szabad-e így viselkedni az éjszaka közepén egy festménnyel?! Kikérem magamnak!  Nem elég hogy Ön és a kis barátnője zaklatták azt a szerencsétlen lovagi páncélt, de még fel is merészelnek költeni?! Engem?! Ez hallatlan! - úgy rikácsolt a banya, ahogy a torkán kifért.
- Shhh... Shh... halkabban, kérem! - ujját az saját ajkaihoz helyezte Karyn, hogy legalább ezzel el tudja csitítani a nőt, aztán kétségbeesetten Rachelre pillantott. Arcára volt írva az a tipikus: Most mi a fókát csináljunk? kifejezés.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 14. 21:29 | Link

Karina


- Oh, látom egyszerűbb neked, ha átváltok angolra, legyen úgy! -mondta határozottan Rach, neki semmi baja sem volt a magyarral, sőt szerinte aranyosan törte a nyelvet a szőke, de tudta, hogy nyilván mindnekinek a saját anyanyelvén a legkönnyebb társalogni, ezért tekintettel volt a lányra.
Rach immár angol nyelven megismételte az interakció szót és annak jelentését, úgyhogy most már száz százalékosan úgy gondolta, hogy teljes mértékben kielégítette a másik kíváncsiságát.
- Ó, milyen kicsi a világ! Igaz Grönlandon még sosem jártam, de nagyon buli lehet ott élni! Az egyetlen negatívum az, hogy én fázós típus vagyok, de ettől eltekintve jó móka lehet, legalábbis annak, aki megszokta a hideget.
A Rellonos nem volt tisztában a jégvarázslással, még sosem találkozott olyan személlyel a közvetlen környezetében, aki ezzel az adottsággal rendelkezik, de volt róla azért sejtése, hogy mekkora ajándék lehet bizonyos szituációkban ez az adottság, már ha azt takarja, amire gondol.
Látta Karinán, hogy nagyon szeret ott élni, szeretetteljesen mesélt a szülőföldjéről, ez a dolog pedig közös volt bennük, mert ő is imádta a kertvárost, ahol felnőtt és mindig is vissza húzta oda a szíve.
Sajnos a sisakot ketten sem tudták leráncigálni a páncélosról, pedig minden erejüket bevették, de hiába, így jártak.
Rachel követte a szőkét az unszimpatikus boszi felé, de nem jártak jól, amikor megszólalt rikácsoló banyhangján. A lány kétségbeesett, de látta, hogy társa is nagyon tanácstalan volt és egyikük sem akart lebukni.
A Rellonos elrohant a lány mellől és egy fehér lepedővel tért vissza, amelyet a kényelmes és csalogató ülőalkalmatosság mellett talált a földön. Nem értette, hogy hogyan kerülhetett oda, idáig észre sem vette, de nem is érdekelte, mert vészhelyzet volt és a megoldásra koncentrált, nem hagyta, hogy gondoltai összevissza kavarogjanak fejében.
Rach sietve visszatért, és lepedőjével egy nagy lendülettel a banyára célzott, majd gyorsan rádobta. Először nem sikerült becéloznia a képet, de másodszor végre eredményesen letakarta a banyát, majd odafordult a szőkéhez:
- Rajta, csinálj valamit, használd mondjuk a jégvarázsló képességedet, vagy akármit!
A Rellonos nem tudta, hogy mire számíthat, egyelőre sikeresen letakarta a boszit, igaz ezt a trükköt egy könyvben olvasta, ott takarta le valaki a papagáját, amikor megunta a rikácsolását és a madár utána el is hallgatott, majd elaludt. Nem volt biztos benne, hogy ez a portrénál is működőképes dolog, de merte remélni, hogy legalább addig elcsitul a némber, amíg Karyn jéggé fagyasztja, vagy csinál vele valamit, amitől csöndben marad, vagy akár megdermed.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 15. 01:17 | Link

Rachel
pizsi

Most már mindent értett, amit Rach magyarázott neki, mosolygott s jobb kedvre derült.
- Ez vicces, mert én ezzel pont fordítva vagyok, otthon is jó, viszont otthon az érzelem nem igazán ismert fogalom. Bennem is csak most kezdenek az ilyen cuccok kicsírázni, és napról napra egyre jobban ki tudom fejezni az érzelmeimet, de soha nem leszek erre képes százszázalékosan, mint te vagy mindenki más, aki nem jégvarázsló. - Látta, hogy a társa már megint azt a bádogbödönt próbálta leráncigálni a helyéről. Oda ment hát, mert gondolta, ha együttes esővel leszedik, ő is felpróbálhatja, hogy milyen is az a sisak. Csak attól félt, hogy nem látott volna ki belőle és neki ment volna falnak, vagy, hogy belülről tiszta piszok meg pókháló, pfuj.
Hamar megunták a sisakcibálást, inkább folytatták ott, ahol abbahagyták, az eltűnt festmény keresésénél.
Oda is lépett a szőke az egyik kiszemelt mázolmányhoz, ami a lányoknak úgy tűnt, mintha mormolt volna egy varázsigét, viszont az nem mormolás volt, hanem sokkal inkább horkolás. Balszerencséjükre sikerült felébreszteniük a legzsémbesebb festményt, amit eddig a hátán hordott a Föld. A banya hatalmas rikácsolásban tört ki, olyan volt, mint egy kerge papagáj, ami nem bírta befogni a csőrét. Karinát leginkább a nagyanyjára emlékeztette, az a nő is pont ugyan ilyen volt. Kétségbeesette pillogott Rachelre, azt várta, hogy a lány majd megoldja a helyzetet, erre az hozott egy fehér leplet, amit ráhajított a képre. Nem is kellett több, a nő mégjobban fújta.
- Szólni fogok a házvezetőtöknek, ti pimasz kölykök! Hogy merészelitek ezt?! Szedjétek le rólam, nem halljátok?! Azonnal szedjétek le! – szó szerint visított.
- Ezt meg honnét szedted? Meg mit fagyasszak rajta? - értetlenkedve kérdezett vissza, félszemmel a képre sandított aztán vissza a lánykára. Tudta, ha továbbra is ott maradnak, akkor előbb-utóbb a többi festmény is felbátorodhat és még nagyobb bajba kerülhetnek. Gondolkodnia kellett, gyorsan. Eszére hallgatva elkapta Rachel kezét, elkezdett rohanni, húzva a lányt maga után, ha tetszett neki, ha nem. Útközben egy jeges hógolyóval megdobta az egyik páncél sisakját. Szerencsére az lepottyant a szilárd lövedék miatt. Akkor egy pillanatra megállt, hogy felvegye a fejfedőt és Rachel kezébe nyomta, úgy rohant tovább, a rellonig meg sem állt.
Pihegve borult a térdeire.
- Ez... ez meleg volt. - majdnem kiköpte a tüdejét, nem volt ő hozzászokva ennyi futáshoz, ahhoz ő túl kényelmes volt.
- Figyelj.. - pihegte - Holnap... holnap, nappal elmegyünk és megnézzük jó? Én ma már nem kockáztatom az életemet. - kezdte lassan kifújni magát végre, érezte, hogy múlta légszomja, ami a nagy hajtás miatt volt az elébb neki. - Ne hari, de ha az a valami elment onnét, nem hiszem, hogy visszatalálna előttünk. - Ekkor szemei a lány kezei közt lévő sisakra terelődött, amit úgy szorongatott, mintha az élete múlt volna rajta.
- Öhm... csini sisak. - felnevetett, s amikor már kifújta teljesen magát, felegyenesedett és megindult a kanapé felé, ahol hagyta a mágiatörténet könyvét.
- Figyu, akkor én jégszintesbe teszem magamat, ha gondolod, reptess felém egy baglyot holnap és akkor visszamehetünk keresgélni vagy valami. - Kedvesen mosolygott a lányra, aztán rá is kacsintott utána csak a könyvét felkapva megindult a hálókörletek felé. - Jó éjt, Rach! - kiáltott egyet, aztán eltűnt a sötét folyosón.


// köszöntem a játékot.  Pirul //
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2016. január 15. 21:13
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet