Látod, ilyen egy igazi könyvmoly - járás közben is a könyvet bújja, még az arcát se látni tőle. Az is a cél, mondjuk - mert bár meglehetősen cikinek érzi, hogy látszik a kötet címe, de legalább addig se látszik az arca. A sálat pedig már megunta.

100 hasznos tipp tinibosziknak - ezért a címért ő kért elnézést, mikor meglátta a könyvtárban, amikor pedig kétségbeesetten felütötte és meglátta, mi van benne, akkor pedig már nem is próbálkozott. Mindenesetre még mindig ebben volt a leghasznosabb varázsige a geometriával meglepően szoros viszonyt ápoló pattanások kezelésére - még ugyan nem mérte le milliméterre pontosan, de meg van róla győződve, hogy az a két hatalmas, csúnya, vörös pattanás a homloka és az orra kellős közepén trónol. A legkellősebb közepén, mégpedig.

Szóval most türelmetlenségében a folyosón járva olvassa el a vonatkozó oldalt, hogy a legközelebbi mosdóban rögtön ki is próbálhassa. Szégyenli a képét, amire, kivételesen, most rednes, valós oka is van.

Látod, ilyen egy igazi könyvmoly - járás közben is a könyvet bújja, még az arcát se látni tőle. Az is a cél, mondjuk - mert bár meglehetősen cikinek érzi, hogy látszik a kötet címe, de legalább addig se látszik az arca. A sálat pedig már megunta.

100 hasznos tipp tinibosziknak - ezért a címért ő kért elnézést, mikor meglátta a könyvtárban, amikor pedig kétségbeesetten felütötte és meglátta, mi van benne, akkor pedig már nem is próbálkozott. Mindenesetre még mindig ebben volt a leghasznosabb varázsige a geometriával meglepően szoros viszonyt ápoló pattanások kezelésére - még ugyan nem mérte le milliméterre pontosan, de meg van róla győződve, hogy az a két hatalmas, csúnya, vörös pattanás a homloka és az orra kellős közepén trónol. A legkellősebb közepén, mégpedig.

Szóval most türelmetlenségében a folyosón járva olvassa el a vonatkozó oldalt, hogy a legközelebbi mosdóban rögtön ki is próbálhassa. Szégyenli a képét, amire, kivételesen, most rednes, valós oka is van.

Bözske

Megint kószálni támadt kedvem és most egy új folyosó felfedezésére indultam, melynek neve a Bibircsókos banya folyosója nevet kapta. Igazából a neve alapján nem túl bíztató, de egész helyes kis hely. Mindenhol, ahol nyitva volt az ajtó, oda bekukkantottam. Itt még toalett ajtaja is ki van cicomázva. Igazán otthonos, és ahogy az ablakon beszökött az enyhe napfény a szobrok és oszlopok félhomályt nyertek. Ahogy sétáltam az én árnyékom is halovány képet öltött. Árnyjátékot játszva ahogyan mentem hátrafelé valami keménybe ütköztem. Hátrafordultam és egy könyv gerince hatolt a lapockáimba.
- Kukucs - húztam arrébb a könyvet és egy arc tárult elém - Hát te? - mosolyogtam a tanoncra. A homlokán és az orrán éktelenkedő piros pattanásokon akadt a szemem.
- Óh, hát emiatt? - szomorú arcot vágtam - De ezt el lehet tüntetni, nemde? - mondtam immár mosolyogva.

Puff. Mármint, szó szerint is, mert mint kiderült, csinosan belegyalogolt valakibe, de úgy ezt is gondolja, hogy puff, mert mit szúrnak ki rajta elsőnek, na mit? Háhá, nyertél.

 - El. - mondja színtelenül és enyhén rekedten és barátságtalanul, majd elszégyelli magát, és emberi módon kezd kommunikálni. Szigorúan a könyv mögül, ugyanis gyorsan felhúzta az arca elé, hogy legalább az orra ne látszódjon. - Mármint, bocs, hogy belédmentem és amúgy meg, ja, öhm.. szóval arra készülök. Hogy eltüntessem őket. Ott. - a végére kicsit szakadozott lett, de két, feltűnően pattanásmentes lány közeledik balról, és minél gyorsabban be akar slisszolni a mosdóba, és olyankor nem a folyékony beszéden jár az agya. Az mondjuk egy lehetőség, hogy a lányok is a mosdóba mennek, de akkor meg így járt, ő megpróbálta.

De nem, ők mennek tovább, szóval ők ketten itt állnak a mosdóban, és ez kicsit abszurd, és a kis navinés lerakja a könyvet a mosdó szélére, vizes lett, de bánja is ő, és előveszi a pálcáját, és utoljára megnézi a rémesen gyanús, borzasztóan buta varázsigét a könyvben, és kimondja, és nincs az az isten, hogy ő ki merje nyitni a szemét, hogy megnézze, milyen lett a végeredmény. A végén már gyanakodott, de vitte a lendület. Mert persze, az is lehet, hogy csinosabb lett, mint valaha, de ugye ő sose volt egy mintavarázsló, és ez az
arca, amit mindenki láthat.

 - Na, milyen lett? - kérdi a másiktól csukott szemmel, enyhén vinnyogva. Lécci, lécci, lécci...

Bözske

Amikor meglátott egyből az arca elé húzta a könyvet. Láthatóan ahogyan a lány meglátta a másik két erre haladót, összerezzent és beszaladt a mosdóba. Amikor utána mentem körülnéztem odabent. A Navinés lerakta a könyvet a vízbe, én erre felkaptam, becsuktam, és egy száraz helyre helyeztem. Utoljára elolvasta a varázsigét, majd belevágott. Mikor meghallottam mi a varázsige gyanakodni kezdtem, hogy ez nem fog sikerülni, de mire figyelmeztettem volna már késő volt. Ránéztem, de a látvány visszataszító volt. Mégtöbb nagy, piros dudor keletkezett az arcán, a meglévőkből pedig gennyes váladék folyt ki. - Úr isten! - mondtam neki kidülledt szemekkel. Miután elhagyta a mondat ajkaimat máris megbántam. Szegény lányra a frászt hozom, de ha kinyitná a szemét biztosan sikítana. - Annyira nem is néz ki rosszul. - mondtam a helyzet rendbehozása érdekében. Csak ki ne nyissa a szemét. Amint a tükörbe néztem és láttam mindkettőnket elkezdtem elemezni a kinézetünket. Az ő haja sötétebb mint az enyém, emiatt jobban ki van hangsúlyozva a pattanása.

Ahogy a másik cizelláltan felsikít, a kis navinés vére nem fagy meg az ereiben, még véletlenül sem, és nem határozza el, hogy még sötétben sem nyitja ki a szemét soha többé. Tudjátok, ha ő nem látja, más se látja. Hű, de sírni volna kedve.

Nagyon tapogatni se meri az arcát, csak áll ott, csikorgatja a fogát, meglepően kreatív módokat eszel ki a könyv elpusztítására és a saját feje betörésére, majd pár másodperces csönd után megkérdezi a csukott szemhéjától, hogy

 - Most akkor mi legyen?

Azért ilyen nyugodt meg összeszedett, mert egyáltalán nem az. Majd mindjárt jön az a pont, hogy kiborul, és vinnyogni kezd és jajgatni, de addig még lehet vele beszélni.

 - Van egy sálam, azt rátekerem. - közli, majd neki is áll a műveletnek, csak hogy kiderüljön, hogy a pattanásai még érzékenyek is. Na, ez az a pont, ahol vinnyog. Összefüggéstelenül és folyamatosan és egy sállal az állán, mert addig jutott, és olyanokat vartyog, hogy a "jó büdös macska harapná le az ujját anak, aki ezt kitalálta" meg hogy "óóóóbasszus" meg hogy "édesjóistenem". Ja, és olyat is, hogy "elkísérsz a gyengélkedőre, ha szépen megkérlek?"