Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

Óóó, ez telitalálat volt! Láttátok a szőke fejét? Úristen, micsoda arcot vágott. Vajon kivédi? Csak egy sima krémest dobtam neki... aha, vagy húszat egyszerre. Áh igen, igen, talán az elején kellene kezdenem a sztorit, ugye?
Ha most körbepörögnék előttetek, láthatnátok az összes vízilovat az alsógatyámon és a hiánytalanul szőrmentes mellkasom is. Valahogy ez nálam genetikai gikszer, hogy a szőr az lekopik. Na mindegy is, a virgácsaim még mindig nagyon mutatósak, főleg ha csak az alsóm van rajtam és semmi egyéb. Averynek van miért irigykednie rám! Na jó jó -mondhatnátok- , de hogy jön ide a képbe a folyosó, húsz krémes szőnyegbombázása és Tejfel az orrunk előtt? Mert van egy szőke csajszi is kódnevén Tejfel, pont az orrom előtt pár méterrel.
Mentem én a nagyterembe, hasamat vakarva, szivárványos hajam dobálva, akár egy büszke póni, már be is lapátoltam a reggelim, mikor ez a ... lány ez egyáltalán? Na jó, legyen lány. Szóval már épp végeztem volna, mikor EZ bevágtatott és oda sem figyelve úgy meglökött, hogy előreestem, bele a teámba. Hát ember, a forró tea NAGYON fáj. Úgy NAGYON, aláhúzva, ez pedig meg sem állt, hogy elröfögjön egy "Bocsi"-t. A Lyall család jelszava, hogy "Szemet szemért, fogadat kiütöm, ha kötözködsz!" , így aztán a kiscsajnak hamar kerítettem egy jó nagy adag ragacsos csokitortaszeletet és hátulról megdobtam vele. Aztán a maradék húsz krémesemmel a tálamon felmásztam az asztalunkra, végigszaladtam a háztársaim között és a nyomomban felharsanó amazoni üvöltést bezsebelve még jobban rákapcsoltam a kijárat felé.
Ezért vagyunk most itt, ahol, a folyosón. Tejfelke elég bepöccentnek tűnik. Nem szereted a krémest? hülyegyerek, nem tudod, mi a jó neked! Nesze, még krémes, még, MÉÉÉG! Ezt védd ki, ha tudod, köszönjükEmese!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=268320#post268320][b]Alexis Lyall - 2014.04.06. 21:08[/b][/url]

Óóó, ez telitalálat volt! Láttátok a szőke fejét? Úristen, micsoda arcot vágott. Vajon kivédi? Csak egy sima krémest dobtam neki... aha, vagy húszat egyszerre. Áh igen, igen, talán az elején kellene kezdenem a sztorit, ugye?
Ha most körbepörögnék előttetek, láthatnátok az összes vízilovat az alsógatyámon és a hiánytalanul szőrmentes mellkasom is. Valahogy ez nálam genetikai gikszer, hogy a szőr az lekopik. Na mindegy is, a virgácsaim még mindig nagyon mutatósak, főleg ha csak az alsóm van rajtam és semmi egyéb. Averynek van miért irigykednie rám! Na jó jó -mondhatnátok- , de hogy jön ide a képbe a folyosó, húsz krémes szőnyegbombázása és Tejfel az orrunk előtt? Mert van egy szőke csajszi is kódnevén Tejfel, pont az orrom előtt pár méterrel.
Mentem én a nagyterembe, hasamat vakarva, szivárványos hajam dobálva, akár egy büszke póni, már be is lapátoltam a reggelim, mikor ez a ... lány ez egyáltalán? Na jó, legyen lány. Szóval már épp végeztem volna, mikor EZ bevágtatott és oda sem figyelve úgy meglökött, hogy előreestem, bele a teámba. Hát ember, a forró tea NAGYON fáj. Úgy NAGYON, aláhúzva, ez pedig meg sem állt, hogy elröfögjön egy "Bocsi"-t. A Lyall család jelszava, hogy "Szemet szemért, fogadat kiütöm, ha kötözködsz!" , így aztán a kiscsajnak hamar kerítettem egy jó nagy adag ragacsos csokitortaszeletet és hátulról megdobtam vele. Aztán a maradék húsz krémesemmel a tálamon felmásztam az asztalunkra, végigszaladtam a háztársaim között és a nyomomban felharsanó amazoni üvöltést bezsebelve még jobban rákapcsoltam a kijárat felé.
Ezért vagyunk most itt, ahol, a folyosón. Tejfelke elég bepöccentnek tűnik. Nem szereted a krémest? hülyegyerek, nem tudod, mi a jó neked! Nesze, még krémes, még, MÉÉÉG! Ezt védd ki, ha tudod, köszönjükEmese!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=269412#post269412][b]Ombozi Sára - 2014.04.07. 22:19[/b][/url]

Sára a szokásos étkezéshez ment le a nagyterembe. A Rellon arcai között már egész sok ismerős volt, nem kellett attól félnie, hogy unatkozik. Beszélgetett és amikor meglátta egyik ismerősét, odament, hogy köszönjön neki. Muszáj volt jó kapcsolatokat kialakítania, hiszen megtanulta hamar, hogy ez jelenti a hatalmat. Amikor ment, észre sem vette, hogy meglökött egy srácot. De már nem is volt éhes, a beszélgetés után úgy döntött, elhagyja a termet és visszamegy inkább a Rellon alagsorába.
Nyugodtan ment, nem is nagyon figyelt oda. Az esze már akörül járt, hogy ma alkotni fog, valami hatalmasat és maradandót. Lelki szemei előtt képzelte el, ahogy csinos kis kezei közé veszi az ecsetet és megindul a tánc a lapon és a kusza vonalakból lassan kialakul valami egész, valami igazán jó. Libabőrös lett már attól is, ha rágondolt az alkotás érzésére.
Ám a következő pillanatban egy regimentnek elegendő süti landolt a fejében. Nem volt valami kemény, elsőre nem is tudta, mi az, hiszen csak valami puha találta el a fejét. Amikor odanyúlt, hogy megtapogassa, egy adag habos-babos sütit fedezett fel, megnézte a kezét. Lenyalta az ujját, a vihar előtti csend volt, ahogy mozdulatlanul állt, csak az egyik kisujja ugrált türelmetlenül.
- Kösz a krémest, bárki is szánta... - Mondta sötét hangon majd nyelt egyet és megfordult. Kitolta csípőjét, oldalára támasztotta kezeit. Zöld szemei szikrákat hánytak, ahogy körbepillantott. Egyből kiszúrta Alexist, ráemelte tekintetét és lassan, féloldalasan elmosolyodott. Érezte, ahogy a feszültség gejzírként tör elő belőle, felemelte kezét, rámutatott.
- Mégis hogy képzelted, te pondró?! - A történések hatására hirtelen éles hangon kiabált, igazán dühös volt, a hajából és a földről vett maradék krémest és sütit vett fel, odalépett, Alexis arcába túrta az egészet. - Mégis mi a fene bajod van, haaa? - Kérdezte a kínzás közben, majd elengedte és a saját takarítására fordította inkább energiáit. Közben morgott és néha káromkodott is... a hajára igazán mérges volt, most pedig aztán mehetett órákon át mosni, hogy újra egészséges és cukormentes legyen. Lepillantott, miközben a haját tisztogatta, meglátta a cipőjét. Ott volt rajta némi sütidarab, a fiú felé emelte.
- Nyald le. - Mondta szigorú hangon, miközben a lábára mutatott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=271019#post271019][b]Alexis Lyall - 2014.04.10. 12:40[/b][/url]

Sackó

Ha harc, hát legyen harc! Te akartad, Nyuszifül, úgy felkenlek a falra, mint a glettet tatarozáskor, ha nem kérsz a végén bocsánatot. Teljesen te vagy a hibás és a krémeseket is megérdemelted a képedbe, de kaphatsz mást is, csak gyere közelebb, te rondaság. Bár ahogy elnézlek, inkább Pávának kereszteltek volna, ahogy tologatod itt a csípőd. Remélem, hamar szükséged lesz egy protézisre, Csontváz!
Eh, arrébb menni, arrébb menni, jön a robogó rondaság; a végén még rám néz és én is olyan felfújt hörcsög leszek, mint ő... Hogy mit mondott... ?
- Nézd már, a csontvázak tudnak beszélni. Nám, inkább rikácsolni. Nem tanítottak meg, hogy kérj bocsánatot, ha nekimész valakinek? Akkor nem dobáltalak volna meg, te utolsó varjú! – Tényleg úgy rikácsol, mint egy repedtfazék csóka. Hogy nem kell a torkára Negro ennyi krákogós szó után? Elképesztő... PFFFF! Ez a számba ment, hé! Esküszöm, hogy felragasztom a falra, ezt nem viszi el szárazon ez a hangyászsün. Lendül az öklöm, Nyuszifül, és a te képedben áll meg, ha elég hülye vagy egy helyben maradni. Úgyis szőke vagy, nem kell használd az agyad. Na végre abbahagyta. Már akartam hívni a pszichiátriát, hogy szőke nő sokkos állapotban, hozzák a hátulkötőst és a fodrászt. A cipője... nyaljam le. Hülye ez? Nyilván hülye, és még fogadom, büszke is rá. Na figyelj, angyalom, ilyen szépen, de tényleg i-lyen szé-pen nézek le a cipődre. Nézem nézem nézem –látod? – és amennyiben nem vagy egy Batwoman, a reflexből felcsapódó, kicsi gyomrodat megcélzó térdem nehéz lesz kivédened. Igen, éppen gyomron készüllek rúgni, Nyuszifül és jó, ha tudod, a reflexeim tökéletesen szuperálnak, sőt az sem zavar, hogy lány vagy. A szememben inkább rikácsoló varjúnak könyveltelek el, csak a tollas hátad hiányzik a képből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=282038#post282038][b]Ombozi Manósapka Sára - 2014.04.24. 22:21[/b][/url]

- NEKED TELJESEN ELMENT AZ ESZED! - Tudatosította a fiúban, ha magától nem jött volna rá, hátha végre belátja, hogy elmebajos. Ki tudja, talán ha kiabál vele, megszeppen vagy végre észreveszi magát. Egy iskolában van, vagy mi a fene! Itt pedig nem illik nyilvánosan így viselkedni. Bár Alexis nem úgy néz ki, mint akit egyáltalán érdekel, hol, hogyan lehet viselkedni. Ez pedig Sára számára elviselhetetlen.
Amikor azonban az ökle felé lendül, újabbat visít, az ökle kicsit súrolja, de még időben hátratántorodik. Nem káromkodik, még ilyen helyzetben is csak magában ontja a szitokszavakat, viszont a pálcájáért nyúl, lévén jobb fegyvere most nincs. Elvégre még csak nem is az az igazi szuperhősnő, aki be tudna húzni neki. Na nem, sosem pazarolná a művészkezecskéit egy ilyen pondróra, mint Alexis. Meg az amúgy sem nőies. Na nem mintha az átokszórás az lenne, de mégis, talán stílusosabb. Ő sosem volt barbár amazon módjára viselkedni, kerek szemekkel néz az eridonosra, mintha meg tudná ölni velük.
A következő pillanatban, mielőtt még rendesen rászegezhette volna a pálcát, a fiú hasba készült rúgni. Kikerülni ugyan nem tudta, de a pálcáját jól megmarkolta, lefelé beledöfte a fiú combjába, de figyelt arra, hogy ne törje el. Remélhetőleg ez a "kis" fájdalom megállította abban, hogy nagyot rúgjon bele, ennek ellenére ismét hátratántorodott, szabad kezét, a hasára simította. Köhögött is kicsit, nem bírta a fájdalmat, nem volt hozzászokva. Hunyorogva próbált kiegyenesedni, Alexist nézte, de nem szórakozott sokat. Mielőtt még Alexis felocsúdhatott volna az egészből, egy hirtelen mozdulattal szegezte rá az életmentő pálcát.
- Everte Static! - Nyögte ki az első varázslatot, ami eszébe jutott, és ha az eltalálja Alexist, akkor bizony hátrahőköl ő is egy kicsit. Emellett pedig légtornászokat megalázó biztossággal repül fel, fordul meg tengelye körül és érkezik vissza a talajra. Sára keze remeg, az adrenalin dolgozik benne, kapkodja a levegőt, próbál kiegyenesedni, de még mindig fáj a hasa. Az agya gőzösen dolgozik, mi lehetne az, amivel megvédhetné magát.
- Planta Lubricus! - Lő ez újabb átkot a fiú felé, ha már felállt volna, ez bizony kigáncsolja majd őt, és pár percig nem is tud majd felállni. Sárának van ideje gondolkodni, nagy levegőket vesz, bár ez igen fájdalmas jelenleg.
- Jobban jársz ha... ha befejezed és eltűnsz! Komolyan szét fogom átkozni a fejed! - Mondta, miközben remegve emelte rá a pálcát továbbra is, de komolyan izzott a tekintete, szemöldökeit összevonta. Végtére, még félelmetes is volt.