30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 18 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 23. 20:10 | Link

Kowai

A mosoly gyorsan eltűnik az arcomról. Sikerült megkötöznöm a lábát mégis felém vetődik és elkapja a taláromat. Húzni kezdi és érzem, hogy szorítja a nyakamat. Megint ez a szörnyű érzés. Nem kapok levegőt, majd egy pillanat múlva a nyakamban lévő fájdalom más helyre költözik. Pontosabban az oldalamra. A Erisnek sikerült leterítenie a földre. Mivel a támadás hirtelen ért ezért a pálcák kiestek a kezemből és elgurultak. A fölöttem lévő lány a kezeivel mindenhol üt ahol ér. Mikor a karommal próbálok védekezni belém harap. Talán vámpír a csaj? Az egyik helyen ahol megharapott kibuggyan a vérem. Érzem a vérem vasas illatát, amit már megszoktam. Sikerül betalálnom egyet a szeme alá. Olyan erősre sikeredett az ütés, hogy szerintem holnapra belilul. Kapálózni kezdek, hogy kiszabadítsam magam. Ahol sikerül ott ütöm és rúgom. Majd hirtelen észreveszem, hogy a bilincs eltűnt a lábáról. Tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, de abban bizakodtam ennél erősebb lesz. Sikerül elkapnom a talárját és úgy próbálom meg lehúzni magamról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 689
Összes hsz: 6190
Írta: 2014. március 23. 20:52 | Link

Kowai és Jones
Hölgyeim, viselkedjünk már. Rolleyes

Éppen a rellon körletben tétlenkedik, figyeli a klubhelyiségben tartózkodó diákokat, közben csendesen tisztítja szőlőfa pálcáját és a térképre gondol, amivel még bőségesen van munkájuk, de reményeik szerint elkészülnek a tanév kezdetére. A többi ház lehetséges jelszavai járnak fejében, mikor eszébe jut, hogy még vissza kell vinnie egy könyvet a könyvtárba, nehogy a csinos könyvtároskisasszony múlni nem akaró elmebajjal ajándékozza meg őt az esetleges késedelméért. A szobájába indul, hogy felkapja az Átváltoztatástan alapjai című évtizedek alatt rongyosra olvasott művet, és fütyülve induljon ki a mindig hűvös alagsorból.
Ugyan még szünet van, de már nem utazik haza, helyette Kowaival tölti felszabaduló idejét, hogy a nagy durranást tervezzék a térkép mellett, ami felemészti nappalaikat, s olykor éjjeleiket is. A lány egészen elviselhető, kedveli a vele töltött időt, és olyan dolgokat is szívesen mond el neki, amit mások előtt rejteget. Ilyen Michelle is, akiről csak ritkán és keveset, de szövetségesének beszél. Kowai ha nem is válaszol barokkos körmondatokban kialakult szerelmi bánatára, legalább meghallgatja azokat az apróságokat, amelyek kicsusszannak szájából.
A könyvtár felé halad, egyik kezében a vaskos könyvet tartja, másik szabadon lóg az oldala mellett. Lassú léptei visszhangot vernek a folyosórészlegen, azonban dallamos füttyhangját furcsa nyögdécselések és verekedés hangjai szakítják félbe. Felvonja egyik szemöldökét, és szabad kezével pálcájáért nyúl, hogy ha kell közbeléphessen a harcba. A következő sarkon befordulva látja meg az egymáson fekvő lányokat, hol egyikük, hol másikuk üt, karmol s harap. Pálcáját leengedi, sokkal jobban élvezi ahhoz a látványt, hogy egyszerűen közbelépjen a párharcba. Tudhatta volna, hogy Kowai lesz az egyik fél, hiszen nem igazán érti meg magát lány társaival, amit az is bizonyít, hogy ismét szobát keres a rellon körletben.
Noel hosszú félmosolyra húzza ajkait, féloldalasan a falnak dől, és úgy nézi Kowai macskaszerű mozgását, vámpírharapását, és azt követően az áldozat kicsorduló vérét. Elismerő bólintással jutalmazza szövetségese technikáját, majd mikor a földön fekvő fél elejti az eddig erősen markolt pálcákat, egy mozdulattal löki el magát a faltól és komótosan sétál oda a lányokhoz.
- Vigyázhatnál jobban is a pálcádra - mondja a sötét hajúnak, miközben lehajol értük és felveszi mindkettőt. - Ha nem csal az emlékezetem, akkor ez már a második alkalom, hogy elveszik tőled.
Az egymást tépő lányokkal szembeni fal tövébe telepszik, és ha felnéz rá Kowai, akkor huncutul rákacsint. Ilyen egyszerű ez, jókor kell jó helyen lenni. Saját pálcáját készenlétben tartja, ha bármelyik fél ugrana, azonnal megátkozhassa azt. Csillogó szemekkel nézi tovább az eseményeket, tagadhatatlanul tetszik neki a látvány, hallása issza a küzdelem hangjait, szaglása elraktározza a vér illatát. Csodás, lányok, csak így tovább!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádja
11.22.
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 21:55 | Link

Balhésok.

Ma egész jó kedvem van. Csak néhány órám volt, azok se voltak túlságosan tragikusak, a diákság egészen megemberelte magát és normálisan bírt viselkedni. Eddig minden menedrendszerűen alakul, sehol egy átkozódó Rellonos, vagy egy óráról lógni próbáló kis szerencsétlen... Egész idilli kép. Lassan semmi sem rondíthat bele a képbe, mivel lassacskán megindul lefelé a Nap a horizonton és véget ér ez a nap is. De addig még van egy kis idő, várjuk ki a végét.
Egy kellemes délutáni sétára indultam csak a kastélyban, gondoltam szétnézek, hátha történik valahol valami. Mert ez egy olyan hely tudniillik, ahol mindig van valami fennforgás vagy akármi bármi más. De ahogy a nyugati szárny első emeleti folyosójához közeledek, a kastély megint csak bebizonyítja, hogy "Igen, jól látod. Nem lehet egy perc nyugtod sem itt.". A látvány, ami elém tárul, nem egészen mindennapos. Legalább is számomra. A folyosó kellős közepén, két hölgyemény fetreng, igencsak harcias hangokat hallatva, tőlük nem messze, pedig egy úriember ücsörög a fal tövében mosolyogva. Ha nem érezném úgy, hogy most azonnal szét kell valahogy szednem a verekedő párost, akkor valószínűleg a tarkómat vakargatva megállnék a folyosó végében és erősen elgondolkodnék azon, hogy itt vajon mi történhetett. De mivel tanár vagyok és kötelességem fenntartani a rendet, így villámgyorsan előkapom a talárom zsebében megbúvó pálcámat és azonnal célra tartok vele. A sötétebb hajú, csuklyás lány van felül, őt veszem célba egy jól irányzott lövéssel.
- Mobilicorpus! - remélem a hölgynek erős tériszonya van, fel is lebegtetem vagy 3 méter magasra, had szokja az ottani levegőt egy kicsit. Hátha lehiggad.
- Szabad kérdeznem, hogy mi folyik itt? - sandítok oldalra az egyetlen kommunikációra képes lényre, a fal tövében kucorgó vigyorira. Remélem hajlandóak beavatni a kis dolgukba, ugyanis amíg valami értelmes választ nem kapok, addig a keresztespók fent marad a plafon tájékán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. március 23. 22:12 | Link

Jones, Ombozi, Mészáros.


* Jones küzd azért a nyomorult kis életéért, csak nem adja fel a harcot. Eris már észre sem veszi, hogy a pálca rég kirepült a másik kezéből, ő dühödten püfföli a lányt. Bekap ő is néhány ütést, ez még hetek múlva is látszódni fog a sápadt bőrén, de a legkevésbé sem érdeklik a harci sebhelyek, mert itt most kegyetlenül bűnhődnie kell annak, aki vele ki mert babrálni. Közben megérkezik Ombozi is a terepre, és bár Kowaihoz szól, a lány jobban le van kötve a másik csaj hajának tépésével, mintsem, hogy Noel megjegyzéseire reagáljon. Ha megtehetné is biztosan csak fintorogna, mivel való igaz, amikor az iskolába került, majdnem egy hasonló szituációba keveredett, csak akkor azzal a prefektus sráccal. Aztán jött Bennett, aki miközben Eris fojtogatta, eltörte az előző pálcáját. Bárhogy is volt, most a jelenre kell koncentrálni. Jobb kezével állkapcson üti a lányt, beleharap a védekező karjába, amiből a vér is előbukkan. Kesernyés fém íze csapja meg a száját, most egy kicsit úgy érzi magát, mint egy vámpír, amitől az anyja oly annyira félti, hogy egy keresztet tetováltatott az arcára. Támadó kígyószerű hangot hallat, s újra bele akar marni Gwenbe, de ekkor valami különös erő felrántja őt a magasba. Kapálózni kezd, most veszi csak észre, hogy a lábairól elmúlt az átok, de egy tanár is felbukkant a színen. Idegesen néz ide-oda, most pillantja meg először Ombozit, aki bátorítóan kacsint rá, ő pedig hirtelen azt sem tudja, hogy mit tegyen. A magasságtól ugyan nem fél már, hiszen kviddicsezik és az első meccsét viszonylag sikeresen is vette, de hát azért seprű nélkül majdnem a plafonra kenődni nem egy megszokható dolog. Hisztérikusan üvölt egyet, a tanárnő kérdésére pedig idegesen ordítani kezd. *
- Ez a kis csitri elvette a pálcámat!! Az én pálcámat!! Elrohant vele és nem adta vissza!! * Néha segítségkérően Ombozira pillant, hátha ő olyan régóta itt van, hogy látta az esetet, csak ő nem vette a fiút észre. Ekkor pillantja meg Noel kezében a két pálcát, de nem nézi sokáig, tekintetével inkább a lányra néz, felé kapálózik a körmeivel, mintha most is ki akarná kaparni a szemeit, hogy elterelje a figyelmet a háztársa kezeiben lévő, kérdéses eszközökről. *
Utoljára módosította:Eris L. Awer-Kowai, 2014. március 23. 22:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 23. 22:31 | Link

Kowai, Mészáros és Ombozi

Mivel a fülem a padlónak van tapadva lépteket hallok. Nincs messze a léptek gazdája, talán a következő folyosón. A pálcámat nem érem el, hogy használni tudjam. A hangok egyre közelebbről érkeztek, Eris pedig még mindig rajtam van. A vér már mindkettőnket beterít. Érzem ahogy megszárad az arcomon. Nem mondom de nagyon kellemes érzés. Szeretem ha verekedés közben a vérem keveredik a másikéval. A nagybácsim szerint nagyon morbid tudok lenni, ami szerintem jó. Ha bosszút akarok állni nem lehetek nyámnyila, akkor vesztenék és én nem vagyok vesztes. Eris újra belém mélyeszti a karmait. Már mindenem nagyon fáj de nem foglalkozom vele, addig bírom amíg nyerni nem fogok. Közben a lépéseket már nagyon közel hallom. Amint kilátok egy fiút pillantok meg aki az oszlopnak dől. Az öltözetéből ítélve ős is Rellonos. Ha Erisnek fog segíteni akkor egy kicsit bajban leszek de nem érdekel. Ha kell mindkettőjükkel elbánok. A srác mondott pár szót Erisnek de szerintem õ nem hallotta. Ahogy hallom a fiú leül a kõre és egy pillanatra meglátom ahogy a bunyónkat nézi. Egy pillanatra elbambulok és ez elég neki ahhoz, hogy a hajamat tépje. Hangosan felsikoltok. Nem tudom meddig húzta a hajamat de a következõ pillanatra azt veszem észre, hogy már nem rajtam van hanem az égen. Látom, hogy egy tanárnõ próbálja meg a magasban tartani kissebb-nagyobb sikerrel. Megkérdezi, hogy mi folyik itt amira Eris elordítja a válaszát.
- Õ támadt rám - próbálok nyugodtan válaszolni de ez inkább hörgésnek hallatszik.
Leveszem a pillantásomat a tanárnôrõl majd elindulok a Rellonos fiú felé a pálcámért. Mikor odaèrek a kezemet nyúktom érte.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. március 23. 22:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 689
Összes hsz: 6190
Írta: 2014. március 24. 13:02 | Link

Kowai, Jones és Mészáros tanárnő


A lányoktól nem messze, velük majdhogynem egy szinten ülve nézni a harcot szemet gyönyörködtetően kellemes látvány, amivel élete során ezidáig sajnos még nem találkozott. Szövetségese ébenfa pálcáját összefogja a másikéval, sajátját pedig a párosra szegezi, hiszen soha nem tudni, hogy mikor fordulnak ellene. Ha háztársnőjének eldurran az agya - ahogy jelen esetben is történt -, akkor senkit sem kímél, még őt sem. Az ismeretlen fél talán azt hiszi, hogy győzedelmeskedhet Kowai felett, legalábbis a kitartás és túlélési ösztön úgy tűnik nem engedi meg neki egyelőre a küzdelem feladását.
Noel halkan kuncog a lányok macskaszerű mozgásán, és egymás ellen irányuló dühös csatakiáltásaikon, amelyek főleg a sötét hajú ajkait hagyják el. Nem meglepő, hogy ennyire dühös, elég csak visszagondolni az előző incidensre, amikor a törött pálcáért kapott büntetésének nyomait hosszú hetekig viselte sápadt bőrén. Most viszont - hála a pontos érkezésnek -, nem lesz alkalma a szigorú anyának elbánni lányával, és ez elégedettséggel tölti el szívét.
A földön harcoló lányokba feledkezve észre sem veszi, hogy társaságuk akad, méghozzá tanári titulust viselő, aki egyszerű pálcamozdulattal szedi le Kowait az ismeretlen félről, s repíti a magasba. Noel felszaladó szemöldökkel követi a seprű nélkül lebegő lány útját, akit a tanárnő, mint egy pókot emel a sarokba, hogy utána hozzá fordulhasson.
- Én a könyvtárba szerettem volna eljutni, aztán valami furcsa oknál fogva itt ragadtam - emeli fel mutatóba az Átváltoztatástan alapjait, majd a felé igyekvő ismeretlen lányra pillant. - Kellene a pálcád, mi? Kowainak is kellett volna, mégsem adtad oda neki.
Nem tesz semmit, hiába nyújtja kezét pálcájáért a vérző fél, ő magánál tartja azt, és a magaslati levegőt élvező háztársát túlordítva közli a tényeket a lánnyal. Aztán a tanárnőre néz, felkel a földről, és saját szőlőfa eszközét Kowai pálcájával egyetemben a zsebébe csúsztatja.
- Tegyen vele úgy, ahogy jónak látja - mondja a szőke tanerőnek, és átnyújtja neki az egész kialakult helyzetért felelős lány pálcáját. - Ó, és míg el nem felejtem, nagyon jó vizsgalapot állított össze az évfolyamomnak.
Elmosolyodik, majd hátat fordítva a népes társaságnak kósza vigyort küld a plafonon csüngő Kowainak. Biztonságban van a pálcája, immáron megnyugodhat, a büntetésért viszont amit kapni fognak, nem vállal felelősséget. Markában erősen szorítja a vaskos könyvet, és folytatva füttydalát, lassan sétál tovább a könyvek dohos birodalmába.
Micsoda egy nap! Lelki szemei előtt újra, és újra visszajátssza a vérre menő macskaharcot, hangosan nevetve egy-egy momentumon, majd a hűvös könyvtárban egyenesen a kisasszonyhoz viszi néhány nap késedelemmel tarkított könyvét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádja
11.22.
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 26. 08:46 | Link

Balhésok.

Nem mindennapi látvány egy nők közt zajló verekedés. De mit nők, hát ők még lányok, a kamaszkor kellős közepén, biztos kicsivel több tesztoszteront nyeltek be a napi adagból, mint kellett volna. Emlékszem rá, mikor én voltam diák, akkor ezeket a dolgokat párbajozással döntöttük el egymás között, nem testi harccal. Bár varázslatokból és ütésekből egyaránt szép és maradandó sérüléseket lehet beszerezni, van egy fiú a családban, tapasztalat beszél.
A felreptetett hölgy üvölt szabályosan, mintha valamije éppen nagyon fájna, eléggé egybefüggő hangorkánnak hat a kiabálása. Sikerül belőle kihámoznom a pálca szót, ebből következtetek rá, hogy valószínűleg amiatt verekedhettek össze. A földön fekvő csak annyit hörög, hogy a másik kezdte a támadást. A fiú pedig azt állítja, hogy nincs benne a keze a dologban, ő csak egy errejáró volt. Ettől nem lettem sokkal okosabb, mivel nem túlzottan értem a keresztes lányt, de biztos valami olyasmi, hogy elvették a pálcáját. Vagyis ez a leglogikusabb verziója a történteknek számomra.
- Igaz ez? - fordulok az eddig földön levő, ám most felálló és nem kicsit vérző lányhoz. Pont a másikuknak van eléggé gyilkolásra termett feje, de manapság nem lehet tudni.
A fiú, Noel, szavaiból már világossá válik, hogy tényleg lenyúlták a sötét szemű pálcáját, amiatt van a balhé. Ő maga távozásra fogja, a kezembe nyomja a vérző egyén pálcáját, majd kapok egy bókfélét az összeállított vizsgasoromért. Némán biccentek neki, majd megvárom, hogy eltűnjön a folyosón. Ekkor visszafordulok a lányok felé. A keresztest lejjebb lebegtetem, de nem teszem le a földre, pont olyan feje van, hogy ha eléri a másikat, akkor azonnal nekiesik.
- És most mit kezdjek veletek? - teszem fel a kérdést, amire még magam sem tudom a választ.
Utoljára módosította:Mészáros Gréta, 2014. március 26. 08:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 669
Összes hsz: 1117
Írta: 2014. április 3. 21:20 | Link

Elena


Egy lila színű, egy éves gyermek magasságának megfelelő manószerű lény mászkál a folyosón a Nagyterem előtt. Nem rég érkezett a kastélyba, és bújt ki a dobozából, hogy elinduljon, és felfedezze a kastélyt. Nagyon-nagyon vágyik már arra, hogy találkozzon egy diákkal, vagy tanárral, vagy akárkivel. Puha, szőrös plüsstappancsai nem vernek hangot a folyosón, elvégre vattával van kitömve.
Tinky Winky, amíg arra vár, hogy valakivel végre találkozzon, megkocogtatja TV hasát, de sajnos az nem fog semmilyen adást. Pedig úgy emlékszik, a gyártója váltig állította, hogy működni fog, de mégsem, így eléggé elszomorodik, vékony, pityergő hangon sírdogálni kezd.
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. április 3. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. április 4. 19:57 | Link



Mesélő



Egy újabb fárasztó nap, semmi más. Újra bele kell rázódnia a mindennapi tanulásba, majd a délutáni elfoglaltságokba, ennyi az egész. Csak ezért lehet ilyen kedvetlen ma, semmi másért. Ám, hiába is hitegette magát ezzel a gondolatsorral, a lelke mélyén tudta, hogy nem így van, nem az energiavámpír diáktársai az okai a lehangolt magatartásának. Minden egy bizonyos illető miatt történik, akivel az évnyitón találkozott ismét, és akit olyan bunkó módon taszított el magától. Az a rémült tekintet, amely a cselekedete után nézett vissza rá. Igaz, csak egy éve tapossa az iskola padlóját, mégis úgy érzi, beleszeretett a fiúba. De nem véletlenül használatos a múlt idő. Próbál magán változtatni, hogy ne legyen az aki régen volt, és sajnos ebben az új jövőben, nincs helye annak az ifjú varázslónak. Bármennyire is fájdalmas ezt kimondani. Épp a Nagyterem előtti folyosón sétálgat, gondolataiba meredve, mikor egy síráshoz hasonló hangot észlel. Nem áll meg, csak maga elé bámulva csörtet tovább, miközben magával vitatkozik. Ne vegyél róla tudomást, csak menj tovább! Ne vegyél róla tudomást, csak menj tovább! Többé nem fogok segíteni nekik, többé már nem! Mikor a folyosó végéhez ér, lábai lecövekelnek, majd nagy erőt véve magán, visszaindul, hogy megkeresse azt, aki ezeket a síráshoz hasonló hangokat hallatja.
 - A fenébe is! Nem bírom tovább!
Hamarosan megtalálja a parányi kis lényt, mely a Nagyterem előtt zokog, Tv hasát kocogtatva. Elena fejét felszegve baktat oda hozzá, majd megállva a lény előtt, néz le rá.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. április 4. 19:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 669
Összes hsz: 1117
Írta: 2014. április 5. 15:27 | Link

Elena

Tinky Winky búskomoran sírdogál tovább, olyan hangot hallatva, mintha macskát nyúznának. Nem tehet róla szegény, sosem volt még Tubbybarátai nélkül egy idegen helyen, ahol még a hasába épített TV sem működött. A fején lévő antennát kezdi vakargatni plüssmancsával, hátha az a hibás, az nem fogja az adást, de semmi változás nem tapasztal. Hanem aztán érkezik egy lány, akinek nagyon megörül, hiszen így végre nincs egyedül! Fel is emeli vattaáztatta szemecskéit nagy magányosan, a totális érzelmi hullámzást sugározva - lehet, hogy a következő percben megint sírva fakad. Bátorságot merítve magából közelebb lépked, zavartan húzogatja plüssoldalán a címkéjét, majd vékonyka hangon megszólítja a lányt.
-Tinky Winky vagyok- közli tőmondatban, nem a nagy monológok Teletubbyja ő sem, ahogy a hozzá hasonlóak sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. április 6. 21:08 | Link

Sárika-Márika-kis Jutka


Óóó, ez telitalálat volt! Láttátok a szőke fejét? Úristen, micsoda arcot vágott. Vajon kivédi? Csak egy sima krémest dobtam neki... aha, vagy húszat egyszerre. Áh igen, igen, talán az elején kellene kezdenem a sztorit, ugye?
Ha most körbepörögnék előttetek, láthatnátok az összes vízilovat az alsógatyámon és a hiánytalanul szőrmentes mellkasom is. Valahogy ez nálam genetikai gikszer, hogy a szőr az lekopik. Na mindegy is, a virgácsaim még mindig nagyon mutatósak, főleg ha csak az alsóm van rajtam és semmi egyéb. Averynek van miért irigykednie rám! Na jó jó -mondhatnátok- , de hogy jön ide a képbe a folyosó, húsz krémes szőnyegbombázása és Tejfel az orrunk előtt? Mert van egy szőke csajszi is kódnevén Tejfel, pont az orrom előtt pár méterrel.
Mentem én a nagyterembe, hasamat vakarva, szivárványos hajam dobálva, akár egy büszke póni, már be is lapátoltam a reggelim, mikor ez a ... lány ez egyáltalán? Na jó, legyen lány. Szóval már épp végeztem volna, mikor EZ bevágtatott és oda sem figyelve úgy meglökött, hogy előreestem, bele a teámba. Hát ember, a forró tea NAGYON fáj. Úgy NAGYON, aláhúzva, ez pedig meg sem állt, hogy elröfögjön egy "Bocsi"-t. A Lyall család jelszava, hogy "Szemet szemért, fogadat kiütöm, ha kötözködsz!" , így aztán a kiscsajnak hamar kerítettem egy jó nagy adag ragacsos csokitortaszeletet és hátulról megdobtam vele. Aztán a maradék húsz krémesemmel a tálamon felmásztam az asztalunkra, végigszaladtam a háztársaim között és a nyomomban felharsanó amazoni üvöltést bezsebelve még jobban rákapcsoltam a kijárat felé.
Ezért vagyunk most itt, ahol, a folyosón. Tejfelke elég bepöccentnek tűnik. Nem szereted a krémest? hülyegyerek, nem tudod, mi a jó neked! Nesze, még krémes, még, MÉÉÉG! Ezt védd ki, ha tudod, köszönjükEmese!
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. április 6. 21:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 7. 22:19 | Link

Alexis

Sára a szokásos étkezéshez ment le a nagyterembe. A Rellon arcai között már egész sok ismerős volt, nem kellett attól félnie, hogy unatkozik. Beszélgetett és amikor meglátta egyik ismerősét, odament, hogy köszönjön neki. Muszáj volt jó kapcsolatokat kialakítania, hiszen megtanulta hamar, hogy ez jelenti a hatalmat. Amikor ment, észre sem vette, hogy meglökött egy srácot. De már nem is volt éhes, a beszélgetés után úgy döntött, elhagyja a termet és visszamegy inkább a Rellon alagsorába.
Nyugodtan ment, nem is nagyon figyelt oda. Az esze már akörül járt, hogy ma alkotni fog, valami hatalmasat és maradandót. Lelki szemei előtt képzelte el, ahogy csinos kis kezei közé veszi az ecsetet és megindul a tánc a lapon és a kusza vonalakból lassan kialakul valami egész, valami igazán jó. Libabőrös lett már attól is, ha rágondolt az alkotás érzésére.
Ám a következő pillanatban egy regimentnek elegendő süti landolt a fejében. Nem volt valami kemény, elsőre nem is tudta, mi az, hiszen csak valami puha találta el a fejét. Amikor odanyúlt, hogy megtapogassa, egy adag habos-babos sütit fedezett fel, megnézte a kezét. Lenyalta az ujját, a vihar előtti csend volt, ahogy mozdulatlanul állt, csak az egyik kisujja ugrált türelmetlenül.
- Kösz a krémest, bárki is szánta... - Mondta sötét hangon majd nyelt egyet és megfordult. Kitolta csípőjét, oldalára támasztotta kezeit. Zöld szemei szikrákat hánytak, ahogy körbepillantott. Egyből kiszúrta Alexist, ráemelte tekintetét és lassan, féloldalasan elmosolyodott. Érezte, ahogy a feszültség gejzírként tör elő belőle, felemelte kezét, rámutatott.
- Mégis hogy képzelted, te pondró?! - A történések hatására hirtelen éles hangon kiabált, igazán dühös volt, a hajából és a földről vett maradék krémest és sütit vett fel, odalépett, Alexis arcába túrta az egészet. - Mégis mi a fene bajod van, haaa? - Kérdezte a kínzás közben, majd elengedte és a saját takarítására fordította inkább energiáit. Közben morgott és néha káromkodott is... a hajára igazán mérges volt, most pedig aztán mehetett órákon át mosni, hogy újra egészséges és cukormentes legyen. Lepillantott, miközben a haját tisztogatta, meglátta a cipőjét. Ott volt rajta némi sütidarab, a fiú felé emelte.
- Nyald le. - Mondta szigorú hangon, miközben a lábára mutatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2014. április 8. 17:48 | Link

Axi-maxi *-* (gonosz Mesélő így utólag xd)
Előzmények...

    Első szabály. Ha egy értékes hangszer van a kezedben, ne engedd el csak azért, hogy tapsolhass. Ha akkor is egy ilyen van a kezedben, mikor ezt mondom, előbb tedd le – mondom tedd, ne dobd! – és úgy jegyzetelj, de semmiképp se ereszd el. Hogy miért? Mert ha megteszed, instant szívroham lesz a vége, legalábbis a tulajdonosra nézve. Jah, még valami. Ha lopsz valakitől, az ne rellonos legyen. Ennek indoklása szintén pofon egyszerű. A zöld ház tagjai vérengző őrültek, akik fenyegetőznek és igazából a torkodnak ugranak, szóval történjék bármi, ne_menj_a_közelükbe. Vili?
- Jaj, ne parázz már, vigyázok rá – legyintgetek hanyag eleganciával, aztán meghallgatom azt a monológot is, hogy régi és blablabla és ha baja lesz blablabla, akkor őt kinyírják és blablabla és akkor én is meghalok blablabla. Teljesen unott arckifejezésemen látszik, hogy full felesleges magyaráznia bármit is, mert abszolúte hidegen hagy, hogy ki fogja őt kicsinálni azért, mert játszom a hangszerén. Nem tűzgyújtásra viszem! Ráadásul, ha engedné, már rég elbazseváltam volna rajta pár nótát – ala muzsika tv – és visszakapta volna. Lehet, hogy nem is én vagyok a csökkent értelmiségi!
- Oké, oké – hagytam rá, azzal sarkon fordultam és megint futni kezdtem. Amíg szónokolt, addig szervezetem tökéletesen feltöltődött, úgyhogy részemről éjszakába nyúló fogócskázásba is kezdhettünk volna, mind a lábam, mind a tüdőm remekül bírná. Aztán egyszer csak képszakadás, mert valami iszonyatosan nagy és kemény dolog vágódik a hasamba. A francba, az a nyavalyás zongora. Kiterülök a földön, mint a büdös bogár, de a hegedűnek semmi baja, úgy szorítom, mint valami kincset. Nagy nehezen összeszedem magam és felállok, de a hasam eléggé fáj, szó, ami szó. Nyelek egyet és megint elindulok, ezúttal azonban sokkal megfontoltabban, plusz nem vagyok hajlandó hátra nézni. Hátha az a nyüves zajcsináló megint előttem terem és most a bordám töri.
    Végigrohanok a déli szárnyon, egyenesen a keleti részleg felé, ahol a hófehérkés banya (értsd: bibircsókos banya) dekkol naphosszat. Bár mondjuk mi mást tehetne… Csak nem foghatja magát és sétálgathat ide vagy oda. Bekanyarodva oltári nagyot fékezek és megállok a szépséges rondaság előtt, majd nekilátok ledarálni a sztorim – lévén annyi előnyöm volt, hogy míg kifújom magam, háromszor, három féleképpen elmondom ugyanazt a történetet. Igaz, a kezemet a hasamra kellett még mindig szorítsam, de a lendületem nem volt akkora, hogy túlságosan letaglózzon az ütközés ereje, ráadásul mikor még artista voltam, tanyáltam és kaptam nagyobbat is, így mondhatni rutinból zártam ki a fájdalmat.
- Képzelje, van itt egy rellonos srác, akinek megtaláltam ezt a gyönyörű hegedűjét. Játszanék én rajta, de zsémbes, mint egy öregasszony, aztán nem hagyja és zsörtölődik. Hát most tessék elképzelni, ez mekkora pofátlanság már! – szinte fel is háborodom a végére a sztorinak. Nos, lehet, hogy a fiú nem ugyanígy mesélte volna a történetet, de én lelkesen folytatom. – Aztán elkezdtem rohanni és mikor megálltam utolért és politikusokat maga mögé utasítva szónokolt nekem, utána meg legyintettem és elkezdtem futni, de akkor meg egy zongora termett előttem és BUMM! Tetszik tudni ezért fáj most a pocakom, de edzett vagyok én ám. Nem maradhatok viszont túl sokáig. Biztosan követ – és ahogy ezt kimondom be is fordul a sarkon -, úgyhogy csókolom néni, még majd elmondom a sztori végét! – azzal szép lassú kocogásba kezdek, nem fitogtatva teherbíró képességem és kímélve sajgó tagjaimat. Ejj, valakinek hosszú napja lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. április 9. 21:04 | Link



Tinky Winky



Hiába mondogatja magának, hogy menjen tovább, ne foglalkozzon a síró kis lénnyel, legbelül még is érzi, hogy segítenie kell. Hiába korholta magát a szünetben, a benne lévő jóság még mindig erősebb az új Elenánál. Így hát fogja magát, majd a síró lényecske felé veszi az irányt. Valószínűleg a szőrmók nem rég kerülhetett a kastélyba, ugyan is eddig nem látta még, vagy csak nem vette észre, mert annyira kis pöttöm. Odasétál mellé, majd lenéz a kis lényre, mire ő visszatekint rá és megmondja a nevét. Az eridonos lányka sem szeretne udvariatlan lenni, ugyan is Tinky Winky, ha jól nézi nemsokára újból sírva fakad.
 - Örvendek Tinky Winky. Én Elena Rose vagyok. - mondja, majd egy halvány kis biztató mosolyt vet a szőrmókra. Hát akkor ma lelkizni fog, nem szeretné újból sírva látni, ezért sebtében helyet foglal a folyosó falának dőlve. Cseppet sem zavarja, hogy a Nagyterem ajtaja mellett ücsörögnek, ha valakinek nem tetszik, akkor ott a régi jól bevált elv, a megszoksz vagy megszöksz.
 - És, miért sírdogálsz itt egyedül? - kezdeményezi a beszélgetést, megpróbálkozva azzal, hogy megtörje a kínos csendet, ami a folyosóra szállt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. április 10. 12:40 | Link

Sackó

Ha harc, hát legyen harc! Te akartad, Nyuszifül, úgy felkenlek a falra, mint a glettet tatarozáskor, ha nem kérsz a végén bocsánatot. Teljesen te vagy a hibás és a krémeseket is megérdemelted a képedbe, de kaphatsz mást is, csak gyere közelebb, te rondaság. Bár ahogy elnézlek, inkább Pávának kereszteltek volna, ahogy tologatod itt a csípőd. Remélem, hamar szükséged lesz egy protézisre, Csontváz!
Eh, arrébb menni, arrébb menni, jön a robogó rondaság; a végén még rám néz és én is olyan felfújt hörcsög leszek, mint ő... Hogy mit mondott... ?
- Nézd már, a csontvázak tudnak beszélni. Nám, inkább rikácsolni. Nem tanítottak meg, hogy kérj bocsánatot, ha nekimész valakinek? Akkor nem dobáltalak volna meg, te utolsó varjú! – Tényleg úgy rikácsol, mint egy repedtfazék csóka. Hogy nem kell a torkára Negro ennyi krákogós szó után? Elképesztő... PFFFF! Ez a számba ment, hé! Esküszöm, hogy felragasztom a falra, ezt nem viszi el szárazon ez a hangyászsün. Lendül az öklöm, Nyuszifül, és a te képedben áll meg, ha elég hülye vagy egy helyben maradni. Úgyis szőke vagy, nem kell használd az agyad. Na végre abbahagyta. Már akartam hívni a pszichiátriát, hogy szőke nő sokkos állapotban, hozzák a hátulkötőst és a fodrászt. A cipője... nyaljam le. Hülye ez? Nyilván hülye, és még fogadom, büszke is rá. Na figyelj, angyalom, ilyen szépen, de tényleg i-lyen szé-pen nézek le a cipődre. Nézem nézem nézem –látod? – és amennyiben nem vagy egy Batwoman, a reflexből felcsapódó, kicsi gyomrodat megcélzó térdem nehéz lesz kivédened. Igen, éppen gyomron készüllek rúgni, Nyuszifül és jó, ha tudod, a reflexeim tökéletesen szuperálnak, sőt az sem zavar, hogy lány vagy. A szememben inkább rikácsoló varjúnak könyveltelek el, csak a tollas hátad hiányzik a képből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 10. 14:58 | Link

Cuki Erik  *-*

Egész tisztes sprintet vágnak a nyuszika begyűjtése érdekében. A végére már mindketten szaporán szedik a levegőt, de óh, ha a nyuszika megvan, megérte a fáradtságot, nem? Ha belegondolunk, milyen olcsón megúszták –elvégre négy szárny plusz az alagsor mind szabad pályaként szolgált Riának- , még meg is köszönhetik, hogy a kicsike még tényleg csak gyerek és nem futotta szemfülesebb menekülési tervre a nyuszifejéből.
A cilinder viszont nem szerepelt a begyűjtési tervek között. Átváltoztatták a nyulacskáját? Ezentúl lesz egy remegő cilindere? Nem túl jó kilátások és egészen addig rágcsálja érte a szája szélét, míg meg nem nyugtatják, hogy nem, nem így van, nem kell pánikolni. Hatalmasat sóhajt válaszképpen egy „Hála az égnek!” felszólalással egybekötve, hogy jelezze, mennyire megnyugodott. Ettől még nem fog zöld utat adni a kis szökevénynek a cilinder levételével; Ria szabadságszeretete túl nagy.
- Tényleg? – kapja fel a fejét a láthatatlan akadályok emlegetésére.- Mesélnél róluk? Hogyan hozzátok létre? Meg tudnád tanítani a varázslatot? – annyira felkeltették az érdeklődését, hogy most még azt is elfelejti, átlagos esetben nem szokott senkit így letámadni a kérdéseivel. A kedves segítő azonban még a leghalványabb tartózkodási szándékát is gyorsan eltörölte az állatka begyűjtésével és a hasznos tipp elhintésével.
- Ez remek lenne! Mikor érnél rá? Ó, de hát csomagokkal vagy, még le kell pakolj, gondolom... Meg biztosan elfáradtál az utazástól. – hangja a végére motyogássá halkul, hintázni kezd lábfejein, kezeit pedig a háta mögött összekulcsolva malmozni kezd az ujjaival. No és persze a földhöz intézi a tapintatos szavakat holmi pihenésről és fáradtságról, még véletlen sem jut eszébe felnézni a hős nyuszivadászra. Ellenben Kuma létezését mindenképp közölni óhajtotta, ha már a nyulak vannak fő témaként terítéken. No nem úgy tálalva, nem nem. Távol áll minden gondolata a nyuszipecsenyétől, sőt ki nem kapna sírógörcsöt, ha belegondolna, hogy az ebédet, vagy a vacsorája nemrég még ugrándozott és a bajszát mosta fél manccsal?
Nos igen, közben a csomagokat is össze kellene szedni talán, de Riát is. Úgy gondolta, amíg Hős Lovag összeszedi a cókmókját, addig ő valahogy Riát tartja egy helyben, de milyen kedves! Segíteni próbál a fiú ismét, bár a ketrec és Ria így összeadva elég siralmas látványt kelt a kicsi lelkében. Mármint a nyuszitulajéban, mert a kisállat csak a bajszát mozgatja meg a változásra és érdeklődve izeg-mozog egy keveset új otthonában.
- Semmi baj, hálás vagyok neked. Így nem fog megszökni, és ha hazaért, majd bekerül a rendes házába. Mint hogy elszaladjon megint, jobb lesz neki egy kényelmes ketrecben, vagy majd egy láthatatlan védőfalasban. – hálás-biztatóan mosolyog fel iskolatársára, miközben felegyenesedik kezébe fogva a vesszőketrecet kedvencével együtt és megindul a másik oldalán vissza a tett eredeti színhelyére.
- Vicces neve van. Sok a szalamandra felétek? Vagy mi a falu háttértörténete? Írtak helytörténeti könyvet róla? Mert jó lenne elolvasni, de mesélhetsz is ám. Van kedved? – úgy látszik, még fel van pörögve a nyuszivadászat miatt, ezért jár egyfeszt a szája. Persze befogni főleg akkor fogná be, ha Erik elszaladna előle, de amíg ez be nem következik, valószínűleg a kérdésfolyam nem áll meg.
- Áh, értem. Akkor egy évvel jársz majd feljebb tőlem, ez remek. Hátha sokat fogunk még találkozni. – egészen belelkesül a gondolattól, hogy új ismerőse lesz (minek nem örül ez a lány?)  és lehet rá számítani, hogy hangos és meglehetősen lelkes üdvözléssel illeti a jövőben Eriket minden találkozásukkor, csak hogy kifejezze lelkesedését.
- Most fogok harmadikba menni ééés idén töltöm a tizenhatot. De sajnos nem vagyok eridonos, ne haragudj. Én a szfinxekhez tartozom, levitás a szerelésem hétköznapokon. Bár az eridonosok nagyon aranyosak, köztük is biztos jól érezném magam. – morfondírozik hangosan Erik pakkját bámulva, ahogy lebeg az orruk előtt. Ria egészen lenyugodott mostanra a ketrecében, csak nem lesz vele baj a továbbiakban.
- Ha találkozol egy indián lánnyal, na ő eridonos, úgy tudom. Ő biztos elvezet a házatokba. – nem túl sok és hasznos infó, de Leonie-n kívül nem is tudja, ismer-e más eridonost látásból... ja de, hát a saját évfolyama embereit ismeri, de miért is jutna eszébe... Hát miért is...
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. április 10. 14:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. április 10. 15:46 | Link

A fiú még mindig kicsit megvan lepve a szóáradatos lánytól, zavarában ringatózva irányítja maguk előtt a csomagokat. Ekkora érdeklődést még nem mutatott soha senki irányában.
Megbeszélik, hogy majd összejönnek valamikor nyuszigátakat szabni, mert az említett védővarázslatokat nem lehet pár szóval elmagyarázni, külön időt kell szánni a gyakorlásukra.
Szóba kerül Erik faluja is, ami a fiúnak nagyon kényelmes, hiszen addig sem lepleződik le, mennyire keveset tud erről a kinti világról.
- Talán újságcikket írtak már róla - morfondírozik. - De mi inkább mesélni szoktunk. Valaha sok szalamandra volt, de ez még a falu történetének elején, amikor a szabad ég alatt gyújtottak tüzeket. Azért Szalamandrán minden évben készítenek egy nagy, mágikus máglyát, és olyankor sok a szalamandra. Ahol én lakom, az Szent-Egyed, de a két falu összeolvadt.
Egyéb érdekeset nem tud mesélni a falu történelméről, ezért elhallgat. Ha otthon lenne, tudná, kihez kell fordulni az izgalmas történetekért. Annyira megszállottja lett az egész világ megismerésének, hogy elfelejtette, mennyi érdekességet rejt saját hazája. Ha senki nem írt még könyvet Szalamandra-Szentegyedről, neki kéne írnia egyet.
Egy s más kiderül a lányról is, például, hogy a szfinxek házába jár. Erik meg a főnixekébe, bár még nem érzi magát odatartozónak, de örül, hogy a lány jó véleménnyel van az Eridonról is.
- Indián lány? - kérdez vissza. Fogalma sincs, az milyen lehet. Nagyon kíváncsi, vajon észre fogja-e venni, hogy ő az, ha találkozik vele.
Mivel Runa sem tudja, hol a vörös klubhelyiség, egy ponton ketté válnak útjaik. A lány a szfinxek klubhelyiségébe megy, Erik pedig tovább lebegteti az egyre sötétebb folyosókon utazóládáját és hátizsákját, remélve, hogy a megfelelő emberbe botlik bele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 669
Összes hsz: 1117
Írta: 2014. április 10. 21:13 | Link

Elena

Tinky Winky azonnal a szívébe zárja a lányt, hiszen az kedvesen néz rá, és nem is sétál tovább. Pöttöm vattaagya ezt a barátságosság jeleként fogja fel (vagy talán a bűbáj a felelős, amit rá szórtak) és ahogy a lány leül, szépen odasétál a közelébe. Az eridonos nem rest kérdést se feltenni neki, mire megint nagy szemekkel tud válaszolni első körben, de aztán azért meg is szólal.
-Egyedül vagyok- közli megint tőmondatban, a Teletubbyk ugyanis, ha valaki nem tudta volna, csak pár szóban képesek beszélni. Ismét megkocogtatja tévéhasát, majd nagyot sóhajt mellé, végül megint a lányra néz.
-Nem működik!- a hangja megint picsogóra vált, amit, ha a lány jót akar, próbál elkerülni, és erre Tinky Winky egy remek alternatívát is kínál, ahogy megint egyel közelebb lép, és széttárja plüssvégződéseit.
-Tubbyölelés?- kérdezi reménykedve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 18. 13:28 | Link

Piroska és a hegedűm
túsztárgyalási hadművelet ^^

Ne parázzak... Ne parázzak?! A fenébe is, a kezében van a majd' háromszáz éves, kisebb vagyont érő hegedűm, amit csak úgy elenged, mert tapsolni van kedve. Ez nem olyan, hogy majd lesz másik hangszerem, és minden meg van oldva. Valószínűleg fel se fogja, mit tart a kezében, engem meg itt a szívroham környékez, pedig nem is az a gond, hogy hegedülni akar, hanem az, hogy pont azt a hegedűt kellett lenyúlnia, és még látom is, mennyire figyel rá. Pár perc és már rohan is tovább. Nagyszerű. Nagy levegő, és tessék szépen futkározni utána, hadd játsszunk itt üldözőset minden erre járó nagy örömére. Rohanok is, nem kell kétszer mondani, nemsokára pedig épp láthatom feltápászkodni, miután feltehetőleg a zongorával találkozott, amit valami eszement tehetett csakis a folyosó kellős közepére. Újabb kimaradó szívdobbanás. Csak ne essen baja a hangszernek. Ja, hogy neki se ártana nem betegszobára jutni, mert a végén még rám fogják? Lehet, bár ha ez a jelen állapot így marad, a végén én is mellette végzem. Végigszalad a folyosókon a keleti szárny fele, én meg utána, aztán a bibircsókos banya folyosóján éppen befordulok a kanyarban, amikor meglátom a portré előtt ácsorogni. Úgy tűnik valakinek nagyon gyorsan el kell mesélni az éppen aktuális sztorit. Fogalmam sincs, mennyit futottam távolság tekintetében idáig, de újra nehézkesen sikerül csak levegőt venni, és a lépem környékén is szúr az oldalam. Fene a technikáját az egésznek, majd pont arra is figyelek, hogy kettő be, kettő ki, vagy hogy van az egész. Kezemet az oldalamra szorítva fordulok be a folyosóra végül, és fel is adom a futást. Egyelőre. Kellene legalább két nyugodt perc, hogy összeszedjem magam.
- Állj már meg, hallod? Kössünk kompromisszumot. - kiáltok utána. Egyelőre inkább nem tervezem megenni a fejét, mert energiám se lenne hozzá, úgyhogy ideje új taktikát alkalmazni.  
- Ha épségben visszakapom utána Hieronymust, akkor megengedem, hogy hegedülj rajta. - ajánlom, mert kezdek jobban tartani attól, hogy nekicsattan ismét valaminek, vagy csak egyet legyint, és a hegedű is repül azonmód, jobb, ha egyességet kötünk. Mindenkire nézve kellemesebb következményekkel jár.
- Tudsz egyáltalán hegedülni? - kérdezem azért a végére, remélve, hogy igen lesz a válasz, vagy még ettől is pórul járhat szerencsétlen Hieronymus. Újabb nagy levegőt veszek, majd teszek felé egy lépést, remélhetőleg nem szaladt még el. Ránézésre mégse vagyok én a gonosz farkas azért, csak nem hiszi, hogy megenném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2014. április 18. 14:56 | Link

Axi-maxi *-*
    Na hát hol is folytassam. Szóval ott volt az a hatalmas nagy zongora, ami direkt beizélt, talán telepostázott, vagy hogyan nevezik… Na mindegy, nekem jött és én meg kifeküdtem. Még épp elkaptam tekintetemmel az érkező penészvirágot, de nem hagytam túl sok időt az agonizálásra, lévén bármikor megfoszthattak a szerzeményemtől. Ennyi rohangálás, meg hősi seb után aztán már csak a küszöbön fekvő holttestemen át adom vissza játék nélkül. De ez gondolom stimmt.
    Ismét rohanni kezdtem és a keleti szárny folyosóján dobtam be magam az egyik festménynek. A banyuskának. Bár inkább nem hívom így, mert mint tudjuk: Öreganyó nem vénanyó! Na szóval hevesen gesztikulálva mutogattam neki, hogy mi történt, tiszta Panda Péteresen, amikor guggolni, meg henteregni, meg kommandózni kell… Úristen, kezdek félni a mínuszban lévő értelmiségi szintemtől. Na de a lényeg most már tényleg, hogy mindent elmeséltem töviről hegyire, majd megint megjött az üldözőm, hogy a ménkő csapna bele. Megforgattam szemeimet és még utoljára köszöntem egyet, aztán elindultam lassan. Az előny nálam volt, hiszen a meglopott hímnemű épp a nyelvén lépkedett előrefelé és az oldalát fogta. Szegény pára! Csak a szavai állítottak meg, ugyanis ekkor már meg is perdültem tengelyem körül.
- Nekem az a tapasztalatom, hogy aki kompromisszumot ajánl, az a dolgokat mindig a saját javára akarja fordítani… - gyanakvóan méregettem, természetesen megtartva a tisztes tíz méteres távolságot – hát nehogy már itt kapálózzon nekem a hegedáért, hö! Alkuját hallva kezemet szám elé emeltem, mintha legalábbis baromi nagy dilemmában állnék önmagammal. Tudod, elemek harca, egyik oldalon angyalka, mások oldalon ördögöcske duruzsolnának… Aztán a végére kitörő örömmel rohantam oda hozzá és tényleg, a szó szoros értelmében rávetettem magam és megöleltem.
- Hogy te milyen édes pofa vagy! Köszcsiiiii! - lelkendeztem, mint valami eszelős, aztán kérdésére megálltam és ezen is eltöprengtem. Életemben először fogtam hegedűt a kezemben, de nem akartam elveszíteni a jóindulatot, amit rögtönözve kaptam, így füllentettem egy kicsit… Nagyot.
- Hát én nagyon jól tudok! Már hogy ne tudnék? Igazi művésznek születtem! – és nagyjából elég is ennyi mondanivaló egyelőre. Az kétségtelen, hogy művésznek születtem, az azonban már egészen biztos, hogy ha baja esik ezek után a hangszernek, nekem annyi. Búcsút inthetek mind a kilenc életemnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 20. 22:03 | Link

Piroska és a hegedűm
és még mindig

A hegedűtolvaj meglehetősen jól bírja szusszal, még a zongorával való találkozás ellenére is. Kergetném én szíves örömest egész nap, ha nem érezném, hogy vészesen fogy a levegőm a nem éppen megfelelő légzéstechnika alkalmazásának hála, és még annál is jobban féltem a hegedűm épségét, hát utána szólok és kompromisszumot ajánlok neki. Az arcára kiülő gyanakvó ábrázat nem sok jót ígér, ahogy az sem, amit válaszol, szerencsére az azonnal rávágott ajánlatom elég meggyőzőnek tűnik ahhoz, hogy ne kezdjen ismét szaladni előlem a drága hangszeremmel együtt. Helyette pillanatokon belül rám veti magát és megszorongat lelkesedésében. Ennyire nem osztozom azért az örömében, szóhoz se tudok jutni a lelkesedésétől sem, de nem teszek ellene semmit. Felszusszantok, ha elenged, majd a biztonság kedvéért rákérdezek, tud-e hegedülni. Még nem győzött meg arról, sajna, hogy a hangszer jó kezekben van nála, valamiért még az sem, hogy igazi művésznek született.
- Ez azért elég általános kijelentés. A húgom is igazi művész, csak éppen a hegedűmet sose adnám a kezébe, mert a ecsetre jobban rááll a keze, mint a vonóra. Szóval csak úgy kíváncsiságból... mit is takar a művész a te esetedben? - kérdezek rá a biztonság kedvéért, közben meg a hátamat a falnak vetve szépen leülök a földre, ölembe téve a mesterhegedűt, amit egészen idáig a kezemben szorongattam a vonójával együtt.
- Figyelj, nem baj, ha nem megy. Nem fogok harapni érte, becsszó, legfeljebb segítek, hogy menjen és ne az legyen az első mozzanat, hogy szemedbe csap egy elszakadt húr, ha netán nem menne. Persze, ha megy, akkor ez nem áll, de mégis... hm? - teszem hozzá az imént mondottakhoz, és kérdőn pislogok fel rá. A düh elpárolgott futás közben, most már csak az mozgat, hogy féltem a hegedűmet, még mindig, és szeretném, ha ebből a helyzetből, ha már adott, mindenki ép bőrrel kerülne ki. Ő is, Hieronymus is, és végeredményben én is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 24. 22:21 | Link

Alexis Cheesy

- NEKED TELJESEN ELMENT AZ ESZED! - Tudatosította a fiúban, ha magától nem jött volna rá, hátha végre belátja, hogy elmebajos. Ki tudja, talán ha kiabál vele, megszeppen vagy végre észreveszi magát. Egy iskolában van, vagy mi a fene! Itt pedig nem illik nyilvánosan így viselkedni. Bár Alexis nem úgy néz ki, mint akit egyáltalán érdekel, hol, hogyan lehet viselkedni. Ez pedig Sára számára elviselhetetlen.
Amikor azonban az ökle felé lendül, újabbat visít, az ökle kicsit súrolja, de még időben hátratántorodik. Nem káromkodik, még ilyen helyzetben is csak magában ontja a szitokszavakat, viszont a pálcájáért nyúl, lévén jobb fegyvere most nincs. Elvégre még csak nem is az az igazi szuperhősnő, aki be tudna húzni neki. Na nem, sosem pazarolná a művészkezecskéit egy ilyen pondróra, mint Alexis. Meg az amúgy sem nőies. Na nem mintha az átokszórás az lenne, de mégis, talán stílusosabb. Ő sosem volt barbár amazon módjára viselkedni, kerek szemekkel néz az eridonosra, mintha meg tudná ölni velük.
A következő pillanatban, mielőtt még rendesen rászegezhette volna a pálcát, a fiú hasba készült rúgni. Kikerülni ugyan nem tudta, de a pálcáját jól megmarkolta, lefelé beledöfte a fiú combjába, de figyelt arra, hogy ne törje el. Remélhetőleg ez a "kis" fájdalom megállította abban, hogy nagyot rúgjon bele, ennek ellenére ismét hátratántorodott, szabad kezét, a hasára simította. Köhögött is kicsit, nem bírta a fájdalmat, nem volt hozzászokva. Hunyorogva próbált kiegyenesedni, Alexist nézte, de nem szórakozott sokat. Mielőtt még Alexis felocsúdhatott volna az egészből, egy hirtelen mozdulattal szegezte rá az életmentő pálcát.
- Everte Static! - Nyögte ki az első varázslatot, ami eszébe jutott, és ha az eltalálja Alexist, akkor bizony hátrahőköl ő is egy kicsit. Emellett pedig légtornászokat megalázó biztossággal repül fel, fordul meg tengelye körül és érkezik vissza a talajra. Sára keze remeg, az adrenalin dolgozik benne, kapkodja a levegőt, próbál kiegyenesedni, de még mindig fáj a hasa. Az agya gőzösen dolgozik, mi lehetne az, amivel megvédhetné magát.
- Planta Lubricus! - Lő ez újabb átkot a fiú felé, ha már felállt volna, ez bizony kigáncsolja majd őt, és pár percig nem is tud majd felállni. Sárának van ideje gondolkodni, nagy levegőket vesz, bár ez igen fájdalmas jelenleg.
- Jobban jársz ha... ha befejezed és eltűnsz! Komolyan szét fogom átkozni a fejed! - Mondta, miközben remegve emelte rá a pálcát továbbra is, de komolyan izzott a tekintete, szemöldökeit összevonta. Végtére, még félelmetes is volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 3. 22:05 | Link

Tinky Winky



Különös, hogy most rajtuk kívül egy lelket sem látni ezen a folyosón. Általában tömve szokott lenni és a diákok már egymást tapossák csakhogy bejussanak a Nagyterembe reggelizni vagy ebédelni.
Kényelmesen nekidől a hideg kőfalnak, tekintetét a kis szőrmókra emelve. Sosem látott még ilyen lényt a kastélyban az egyszer biztos. Bár az igazat megvallva mostanában nem sokszor mozdult ki a szobájából. Ha pedig mégis megtette akkor is csak órákra járt, plusz néha-néha találkozott valamelyik régi barátjával. Mondhatni teljesen elszigetelte magát a társadalomtól. Pedig tavaly nem volt ám ilyen! Egy imádni való, energiabomba kislányt rejtett az Elena Rose név. És nézzen rá most az ember. Nem hasonlít már cseppet sem a régi önmagára.
Hirtelen megrázza a fejét, hogy az imént felmerülő gondolatokat valahogy száműzze a fejéből, ám ez nem ilyen könnyű. Figyelni azért még tud Tinky Winky szavaira, de a válaszadás nem ennyire egyszerű. Ezért is van, hogy kissé habozva válaszol a Teletubby mondatára.
- Hidd el, ezzel nem vagy egyedül. Én is magányos vagyok.
Lehet, hogy a kis Elena keménynek mutatja magát, de a lelke mélyén nagyon is magányos. Jó, ott van neki a szobatársa Gwen, de őt is manapság kevésszer látja mivel mire Lena felkel, a lánynak már se híre se hamva. Szóval marad a mindennapos magány, ami mint sötét felleg ereszkedik a lányra. De lehet, hogy még Tinky Winky-n lehet segíteni, ha Elenán nem is.
 - Megpróbáljam megjavítani? Talán a Reparo segíthet.
Elég rég használta már ezt az igét, de egyszer mindent meg kell próbálni, főleg, mert a kis szőrgombolyag mindjárt sírva fakad (ismét) azt pedig a mostani állapotában Elena nem sokáig bírná. De ha a Tubby megöleli attól nem csak a lány, de a kis lényecske is jobban érezheti magát. Szóval...
 - Persze!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 11. 18:00 | Link

Banya.
öltözet



Értelmetlen időszak. Az utóbbi pár napjának körül-belül se eleje, se vége, nem is különböztek egymástól. Edzés, dobolás, evés, ivás, alvás. Tömör lényeggel ennyi is a napi rutinja. Saját háza van, ennek ellenére nem kell túl sokat pakolásznia, takarítania, mert rendbe tartja otthonát ahhoz képest, hogy férfi.
Kora délután -az ebéd után- úgy dönt, hogy feltérképezi a kastélyt. Mióta hazatért Magyarországra, még nem is volt bent, csak a suli területén, szabadtéren. De ez más, felidézi a régi emlékeket, elmélázhat a múlton. Talán még olyan rejtekhelyre is bukkanhat, amit nem fedezett fel diákként. Ahhoz, hogy haladjunk is, az első lépés az, hogy Chuck felöltözik, belövi a haját, majd kilép a házból. Zárás után már vissza sem néz, kényelmes tempóban sétálgat a suli felé, mint akinek annyi ideje van, mint a tenger. Nem véletlenül, talán mert pont így is van? Igen, ez lesz az, még jó, hogy nem fájdul bele a feje a sok henyélésbe. Szerencsére nagy hangsúlyt fektet a testére: az edzésre és a táplálkozásra; ha nem így lenne, akkor könnyen lehet, hogy elhízna. A pénz meg ugye a másik; a szülei sem szegények, ennek hatására volt miből befektetni és összejött neki. Csak a zenék után járó jogdíj után is szép summát kap, az egyéb juttatások meg még többet jelentenek számára. Ezek ellenére jól gondolkodik és foglalkozik valamivel, nem lopja a napot. Vagyis nem mindig. Rugalmas munkája van, ha munkának lehet mondani. Abból él, ami a szenvedélye, kis szerencsés. A dobolásért pénz kapni neki olyan, mintha ingyen adnák. Az elején még furcsán is érezte magát, hogy azért fizetnek, hogy nem csinál jóformán semmit, csak zenél. De hát meg kell szokni, hogy kereslet van a profizmusra. Apja is a zenész szakmában gazdagodott meg gitárosként, szóval az ösvény ki lett taposva előtte, neki csak végig kell mennie rajta, sikerült is rátévednie, majd meglátjuk mi lesz a későbbiekben.
A kis gondolkodás közben alig veszi észre, hogy elhagyja a falut és már a friss pázsiton sétálgat a kviddicspálya mellett, majd tovább is lépked. Nem áll meg a pályánál, semmilyen emlék nem köti oda, nem szereti ezt a sportot.
Kis idő múltán bent is van a kastélyban. Felnéz a plafon felé tanácsért, hogy most merre induljon, de nem sokkal okosabb, nem kap választ senkitől. Pár diák suhan el mellette csupán, nem tőlük fog útbaigazítást kérni. Azért ismeri a kastélyt, ez nem olyan dolog, amit el lehetne felejteni, hacsak nem volt felújítás. De ahogyan az ábra mutatja, nem volt. A lépcsőházban elkezd felfelé lépkedni a fokokon, majd amikor éppen olyan kedve van, lefordul valamelyik folyosón. Direkt nem figyeli, hogy pontosan melyiken, majd csak kilyukad valahol. Amikor már a folyosón van, föleszmél, itt elég sokat járt, amikor diák volt. Sokszor kellett itt átmennie az órák közötti szünetekben. Különösebb emlék ide sem köti, de azért végignéz a festményeken. Érdekes, hogy mindegyik külön személyiség egy keretben, és mennyire mások. Pont olyanok, mint az emberek, de  legalább lehet őket idegesíteni, úgy sem árthatnak a bűnösnek. No nem mintha Chuck-nak az lenne a célja, hogy olyat bántson, aki nem tud védekezni; az a gyengéknek való.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibircsókos Banya
INAKTÍV


Olaj, vászon - 1656
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 56
Írta: 2014. május 13. 17:55 | Link

Chuck


Ezek a tavaszi délutánok! Megőrül tőle a dereka, kikészíti ez a sok változás az időjárásban, nehézkesebbé teszi a portrék közötti járkálást, szörnyű, szörnyű. De legalább a szuper-különleges képessége így is megvan; azaz bőven el tud bármelyik festményben rejtőzni úgy, hogy még az abban lakó alak sem veszi észre. Banya néni hosszas fáradozás után, derekát pihentetve tér vissza a saját festményébe a szokásos pletykaszerző körútjáról. Ugyan most leginkább azoknak az alakoknak a társaságát kereste meg, akik nem tudnak kimozdulni a kereteik közül, de hasznos információforrásnak számítanak.
- Ez az átkozott időjárás! Ch... - Nyög fel szegény néni, majd megigazgatja a kendőjét, hiszen két kacarászó diák tart felé. Mozdulatlanságba mered, amíg elhaladnak mellette, ő pedig szinte kigubbaszkodó szemekkel figyeli a vonulást, mintha jobban is hallana ettől. Olcsó diákcsínyről megy a diskurzus, valamelyik Ombozi már megint alkotott. Az öregasszony megnyalja ajkait és a fejét kezdi el csóválni. Már megint ezek az Ombozik. Jött a fiú, az meg a bagolykáira hozta a többit. Sebaj, van legalább egy kis alapanyag, amiből lehet dolgozni. No meg aztán azért rendes ez a Noel gyerek, mindig csillogó szemekkel hallgatja végig, amikor leszolgáltat egy kis infót a kastély falain belülről. Banya néni ismét megdermed, most a kivarrott testű fiatalembert figyelve. Ismerős, ismerős, régi diák volt egyszer, úgy bizony! Még talán a nevére is emlékszik, csak az évek... az évek azok kivettek egy keveset a memóriájából, de bárhol felismeri a volt arcokat. A boszorkányporté kifejezetten szereti a visszatérő egyéneket, úgyhogy ezegyszer megszegi saját szabályát, hogy önként szólítsa meg.
- Nocsak, nocsak, mugli ruhában illik visszatérni Welch fiam? És mik ezek a színes mijjacsudák a karodon? Meg azok a füledben? Ejj, hova fajul ez a mai fiatalság, legalább Te mutatnál nekik példát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 13. 20:49 | Link

Banya.
öltözet





Rég nem járt a Kastélyban. Mostanság a faluban találja meg mindazt, amire szüksége van. Ott tud változatosan edzeni, kajálni, szabadtéri programokat találni. Nem mintha utóbbiból olyan sok valósult volna meg amióta visszajött. A lényeg, hogy már nincsen szüksége a könyvtárba járásra, magolásra... Ebben amúgy sem jeleskedett, és mégis milyen sokra vitte már eddig is, ez a sors iróniája.
Viszont ahogy az ábra mutatja, csak odatévedt valahogy a kastélyba, azon belül is a Banya folyosójára. Bírta az öreget, közben elgondolkodik, hogy él-e még, vagy a suliban még mindig ő-e a nagy térfigyelő kamera. Nem tudja annyira, hogy ez hogy megy. Egyáltalán meg tud halni egy festményben lakó alak? Tökéletes kérdés, egyszer reméljük megtudja rá a választ. Ahogy sétálgat és nézelődik, hirtelen megszólítja valami, illetve valaki azon az ismerős, régi emlékeket felidéző, harsány hangon. Bizony nem halt meg, nagyon is él. Erre el kell mosolyodnia és fel is nézni az öreg nénire.
- Emlékszik még rám? Pedig az öregek ha jól hallottam, akkor feledékenyek szoktak lenni, nem? Nem vagyok diák, nem kell egyenruhát viselnem. Mondjuk akkor sem volt rajtam egyszer sem - kezdődik a beszélgetés az öreggel. Nem véletlenül állt le beszélgetni, mindig is szerette annak ellenére, hogy a legpletykásabb egyén, akit a Föld valaha a hátán hordott. Ez egy tény, érdemes nem megfeledkezni róla. És főleg nem ejteni szót az ellentétes nemről, az hiányozna még... Egyszer fecsegett úgy, hogy nem tudott még csak a banya létezéséről sem; aztán nem sült ki belőle semmi jó sem.
- Ezek? - mutat a karjára vigyorogva. Tudja ő ám, hogy mire gondol a másik a falon, de néha jól esik játszani a hülyét.
- Tetoválás, fültágító. Tudom, a maga korában még híre sem volt az ilyesminek - csak a szokásos tisztelet kaján vigyorral fűszerezve.
- Pont én? Tudja, hogy akkor ez egy szörnyetegnevelde lenne - próbál humorizálni közel lépve a banyához. Pontosan olyan, mint évekkel ezelőtt volt, egy idő után már nem lehet több ránca az embernek. Na mindegy is, a kezdeti dolgok után Chuck most lesz olyan udvarias és érdeklődik egy kicsit. Már most érzi, hogy ez egy pozitív emlék lesz számára.
- Hogy tetszik lenni? Mik a mostani friss pletykák? Mondjuk lehet, hogy én már nem is ismerem a mostani "rossz gyerekeket". - szomorú, de lehet, hogy így van. Megtörtént a váltás és kiöregedett ebből az iskolai mizériából. Inkább passzoljunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2014. május 16. 18:52 | Link

Axi-maxi *-*

    Lótifutás a folyosókon, napi rutin, nem akadály! Szegény alsós srác viszont igen nehezen bírja a gyűrődést. Lehet, hogy lassítanom kéne, de akkor meg megkísérelné az utolérésemet, azt meg csak nem hagyhatom! Na mondjuk miután végre megállok és hagyom, hogy szóhoz jusson, egész szimpatikus ajánlatot kapok, a bökkenő csak ott van, hogy szavakkal tudom bizonyítani mindössze hegedűtehetségemet, mert ha én ehhez tényleg hozzányúlok, ott kő kövön nem marad. Azt mondják, hogy ilyen esetben csak az üveg törik, de nekem szent meggyőződésem, hogy fal is reped. Na mindegy, azért értékelnem kell a próbálkozását, így jól megszorongatom, amíg ő kitalálja, hogyan törje le a lelkesedésemet, ami mint tudjuk, esélytelen, csak néha úgy kell tenni, mintha… Értitek.
- Hát izéé… Én melodimágus vagyok és eléggé értek a hangszerekhez, meg úgy a zenéhez is… - megint egy hazugság. Attól, hogy melodimágus vagyok, még nem fogok tudni minden hangszeren játszani, ez akkora sületlenség, hogy így utólag végiggondolva örülök, hogy ennek Kahlil nem lehetett fültanúja. De tényleg. Szerintem repülhetnék, mint szélviharban a villanyoszlop. Na de a következő ajánlat már sokkal ínyemre valóbb. Ennek oly módon adok hangot, hogy üvöltve vetem rá magam, aminek hatására még az is elképzelhető, hogy eldőlünk, mindenesetre a lelkesedésemnek nem szégyellek hangot adni.
- FOGADJ ÖRÖKBE APUKÁÁÁÁM! – oké, ez valami rossz vicc lehet, minek ordítok én olyat egy rellonosnak, hogy fogadjon örökbe, meg hogy apukám? Mindenesetre ez valami olyasmit fed, hogy igen, nagyon örülnék, ha segítene, mielőtt nemcsak a hegedűnek és nekem, hanem az összes kastélyakónak és a berendezésnek is baja esnék. Mert azt bizony tuti fix, hogy nem bírnám fizetni zsebből, de még pénztárcából sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 17. 02:08 | Link

Piroska
és túl aranyos vagy ahhoz, hogy vacsora légy, megtartalak ; )

Azt se tudom, hány folyosón rohanok végig a vakmerő leányzó meg a hegedűm nyomában, de a végére már kezdem nem igazán bírni az iramot, úgyhogy más megoldást kell találni erre a helyzetre. Kompromisszumosat például, ha már a fenyegetés nem használ. Valamit nekem is ajánlani kell, ha közös nevezőre akarok vele jutni, úgyhogy beadom a derekam, legyen meg, amit szeretni, hegedülhet, csak aztán épen kapjam vissza Hieronymust. Úgy tűnik, ebbe még ő is belemenne, de a biztonság kedvéért jobbnak látom megkérdezni, hegedült-e életében, elvégre nem egyforma minden hangszer. Nekem is hiába nyomnak kezembe egy kürtöt, nem tudnék vele mit kezdeni, de még a zongorával se, vagy épp a csellóval, még ha vonóshangszeren játszom is. Mindegyik más és külön kis világ. Gyorsan kiderül, hogy melodimágusba sikerült botlanom. Na, legalább a zenét biztosan szereti, máglyát rakni a hegedűmből ő se akar majd ezek alapján, de még mindig nem győzött meg, így bár bólogatok, azért kételkedem abban, hogy épen megúszná ezt a találkozást a hegedű, inkább szedek elő a tarsolyomból egy újabb ajánlatot. A reakció elemi erővel érkezik, és mint kiderül, van ám tüdeje a leányzónak, kétségtelenül. Pislogok egy sort meglepetten a válaszra, de elég gyorsan összeáll azért a kép szerencsére. Szóval elkél a segítség. Valahogy sejtettem, de ha már belement, hogy segítsek, akkor az jó pont a javára, úgyhogy - bár nem szokásom az ilyesmi, ha mások kezében van a legféltettebb kincsem - elvigyorodok, és megemelem a kezemben lévő hangszert.
- Semmi gond... na, az a lényeg először is... elárulod, mi a neved? Én Axel vagyok, úgy mellékesen... és akkor igen, azt akartam mondani, hogy húzd ki magad, mert ha nem jó a tartásod, a hegedű is furán szólhat, de ezt majd hallani fogod, ha előfordul. Egyelőre illeszd a válladhoz, így... - mutatom is, ha már itt a kezemben a mesterhegedűm is, és bár megfordult a fejemben, hogy felajánljam, hogy cseréljünk, nem fogom. Még a végén meggondolná magát, viszont további üldözősdihez nincs kedvem, szóval hegedüljünk. Ha már a tartása rendben van, akkor folytatom is az alapokról a kiselőadást, és be kell vallanom, hogy élvezem azért egy kicsit. Szívesen tanítanék egyszer valakit hegedülni, még ez a gyorstalpaló is jó dolog, mert látom, hogy valakit érdekel ez a csodaszép hangszer. Egyéni vélemény ugyan, de nekem a világon nincs csodálatosabb hangszer a hegedűnél.
- Gitároztál valaha? Utálom a gitárhoz hasonlítani, de azért annyira talán mégsem más... szóval lefogod a húrt, és ha furcsa a hang, csúsztatod az ujjad odébb rajta. Szóval csak érzéssel. Sok idő, amíg az ember rendesen beletanul ebbe, főleg, hogy gyorsan tudjon korrigálni hibákat, de bízom benne, hogy ha melodimágus vagy, menni fog ez - jelentem ki, bár némi kétségem azért akad azt illetően, hogy minden tökéletesen fog menni, de vágjunk bele.
- Különleges kívánság, bármi kedvenc, amit játszani szeretnél? - kérdezem azért, hogy tudjam, mit is mutassak innen tovább, elméleti síkon itt már csak vaktában tapogatóznék egyébként is, egyszerűbb, ha mutatom Lisbethen, mit merre hogy, mintha órákon át beszélnék mindenféléről, mint a vonóhasználati technikák, meg pengetés, meg ilyen apróságok. Ha érdekli, lehet róla szó, de azt majd csak elmondja, ha így van, egyelőre meg hegedüljünk, ha ezt szeretné, és lássuk, mi lesz ebből.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 17. 02:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 669
Összes hsz: 1117
Írta: 2014. május 22. 21:17 | Link

Elena

A nap kezd váratlan fordulatként egyre jobbá válni Tinky Winky számára. Bár Tubbybarátait nem találja, de itt van az eridonos lány, aki nagyon kedves vele, és amit hall tőle, az alapján már ketten magányosak. Vagyis akkor nem is magányosak! Ez még épp annyi információ, amit csöppnyi pamutesze fel tud fogni, így kezd kissé felderülni, de még nem az igazi önmaga, hiszen hiányoznak neki a többiek. El kellene mennie megkeresni őket, de előbb még ölelést kér a lánytól, erre az... előveszi a pálcáját.
A kis szőrmók arca átcsap rémültbe, ahogy a lány a hasára szegezi a pálcát. Hiába mondja, hogy megölelheti, ez számára a nemtetszés totálisan egyértelmű kinyilvánítása, így megremeg cérnaszája, és ismét bömbölésben tör ki, csak úgy visszhangzik tőle az egész folyosó, ha nem a kastély, s eközben fel is pattan, hogy puha végződésein elmeneküljön a helyszínről, mielőtt még belé döfnék azt a botot. Az élet mégis csak kegyetlen...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. június 8. 15:19 | Link

Aisha - 2014.06.07. éjfél utáni délutánon, azaz éppen nyolcadika van  Rolleyes

- Ne pattogjál, nekem is gáz ekkora dinnyéket cipelni a mellkasomon, jóóó? - Mire mennék az értelmes, IQ fighter megjegyzések híján? Valószínűleg több neuronom maradna, mint ennek a kötöznivaló szerencsétlennek. Hiába próbálom a szájába rágni, hogy Alexis vagyok, nem egy becserkészendő bige, csak röhög. Hát én mindjárt képen törlöm, esküszöm. Már amúgy is plafonon vagyok az idegtől, hogy se Lilike, se senki nem tudja, merre van a bátyám, erre valami trógerség folytán még az alaptartozékom is átalakult. Hallottatok már egy ilyet? Oké, szeretem szoknyában villogtatni a virgácsaim, de sohasem értettem egyet a kasztrálással! Ez már majdnem annak minősül, bahh.
Tényleg, így alaposan megnézve totál nagy melleim nőttek, hm. Te jó ég, ez legalább D kosár, azanyja! Szerintem Ave így rám se ismerne. De miket beszélek? A saját háztársam se vágja le, hogy Alexis Lyall vagyok, nem valaki más. Na jó, apukám, ennyi volt a móka mára. Akkora pofont adok neki, hogy heves csókolózásba kezd a fallal és még csak szerelmi bájital se kellett hozzá. Hogy is mondta egyszer anyám? A pofon mindent megold? Tényleg meg kell köszönnöm neki a jó tanácsot!
- Ha mindenki ilyen retardált állatként fog viselkedni, felrobbantom a gőtefarokba az egész kócerájt! - Egy kis dühöngés még nem ölt e... de, a dühöngő őrültek embereket szoktak ölni. Jó na, nekem is elgurulhat a gyógyszerem, ha mínusz egy szerv, plusz három másikkal ébredek tegnap éjjel után. Először azt hittem, már álmodok és csak bealudtam Leonie nyulán, de reggel szembesülnöm kellett a borzalmas ténnyel, hogy nagyon nem így van: szó szerint lány lettem, bár az ázsiai pofám megőriztem továbbra is. Ha megtudom, minek köszönhető ez a kavarc, valakinek ledugom a vécékefét az orrán! Fulladjon meg a kakától, amit kavart!
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. június 8. 16:48
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 18 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet