28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2013. november 4. 22:02 | Link

Eris

*Látta, ahogyan a szemöldök a magasba húzódik, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy Noel a lány gondolataiban legyen. Eltudta képzelni, milyen szemtelennek és bosszantónak találta őt a társaság, és ez vigyorgásra késztette. A válasz pedig, miszerint ő sem tetszik a másiknak, csak hangot adott vidámságának, és nevetett egy jó ízűt.*
- Akkor helyben vagyunk - tisztázta a dolgot, és jókedve elmoshatatlannak tűnt. -Awer-Kowai, aha. Üdv.
*A kézrázást gyorsan lezavarták, a fiú már nagyon kíváncsi volt a szívességkérés mibenlétére, a nagy tervre, aminek részesévé válhat.*
- Hogy mit szeretnél tőlem?! - kiáltott fel zavarodottan, gondolatban jókedve és a hirtelen jött, s annál gyorsabban távozó adrenalin után kapkodott. - Büntetődolgozat? Józan vagy te?
*Megrázta a fejét, és jobbjával végigsimított sima arcán. Kowai közben részletesen is elmesélte átkai szórásának rövid történetét, telehalmozva szavait arcmimikával, flegmázással és gúnnyal.*
- Azt nem értem csupán, hogy ha már teszel valamit, miért nem teszed úgy, hogy az jó legyen? - lökte el magát a faltól, és a lány felé lépett kettőt. Dühös lett, amiért valami jó buliból kell kimaradnia azért, mert ez a szerencsétlen itt előtte még az átkokat sem tudja jó helyen, jó időben használni. - Ááá, inkább nem mondok semmit. Te...
*Amikor meghallotta Kowai házvezetőnőjének nevét, az úgy csengett emlékezetében, mintha hallotta volna már. Ne.*
- Rellonos vagy - jelentette ki, majd ismét vigyorra húzta száját, és továbbfűzte mondandóját. - Nem kell teljesítenem a szívességet, elég ha megvárom, míg elfáradsz, és magadtól elviszel a Rellonhoz.
*Fogait villantva figyelte Kowait, és dühe, mint előbb az adrenalin, elszállt. Semmi kedve nem volt dolgozatot írni, főleg nem más nevében, mégis úgy érezte, ez a munka rámarad.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. november 4. 22:18 | Link

Ombozi.


* Az idegen fiú felnevet, Eris nemtörődöm módon fogadja. Ahogyan azt is, hogy megrökönyödik a kérésén. Naná hogy józan, de még mennyire. De nem fogja leírni azt huszon-harminc sorban, hogy mennyire szereti a prefektusokat és mennyire nyalná a... kacsójukat. Ombozi megrázza a fejét. A lány nem reagálja túl. *
- Sajnos visszhangzik az alagút, az az idióta pedig arra járt. Egy átok választott el attól, hogy elnémítsam a csajt, ő pedig pont akkor lépett a színre, mint valami szuper-megmentő. Az ilyeneknek kéne jól letörni a szarvát.
* Fénytelen szemeiben némi remény csillan, hogy talán a srác inkább arra vágyott, hogy egy jó kis bosszú-tervben segédkezhessen. Arra is sorkerül, de előbb ezt kell megírni, különben pontlevonás jár majd a Rellonnak. Azt pedig személyes ügyek miatt nem hagyhatja, ugyanis a lány, akit akkor nem sikerült elintéznie, Levitás. A fiú fogja a lapot és rájön hogy Eris Rellonos. Fantasztikus felfedezésének hangot is ad, miszerint inkább megvárja amíg a lány ágyba nem kényszerül. Antihősnőnk gyengéd, hideg mosollyal megvonja a vállát. *
- Azt hiszed félek takarodó után kint lenni, nehogy büntetőt kapjak?
* A hangsúly mindent elmond, bevállal ő minden büntetőmunkát, ezt az egyet kivéve. Ha a fiú pedig elfogadja az ajánlatát, nemhogy visszavezeti Eris a hálókörletbe, de még egy csatlóst is magáénak tudhat. Az pedig, ilyen kemény világban elég nagy dolog kéremszépen. Ombozi fogvillantásához sem szól semmit. Önmérsékletet kell tanúsítania. *
- De ha nem, hát nem. A kastély egy labirintus, ha szívesen kóricálsz itt, mint egy kopogószellem, akkor sok sikert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2013. november 5. 11:01 | Link

Eris

A lány érzéketlennek mutatja magát, és nem biztos, hogy ez csak egy álca részéről. Egyedül ücsörögni éjnek évadján egy eldugott folyosó sötétjében bátorságra és hidegvérre utal. Noel más. Szereti az érzékek játékát, ritkán láttatja magát elérhetetlennek, ridegnek. Noha ő sem a legbarátságosabb fajta, tele van élettel, igaz céltalanság és bágyadtság keveredik benne, de az élet ott ül szemei feketéjében.
- Ez nem magyarázza azt, miért szúrtad el - mondja őszintén, nem híve a jópofizásnak. - Eszesnek tűnsz, olyannak, aki tudja mikor mit léphet. Ez a dolgozat majd ráébreszt, hogyan pusztíts.
Szavai visszhangot vernek a kihalt folyosón, úgy csengnek, mintha ő pontosan tudná hogyan kell elkövetni a tökéletes bűntényt. Kiéhezett és talán túlságosan is mohó egy jó kis balhéra, amelyben ő irányító maradhat, a háttérben meghúzódva nézheti a játékot. Kowaiban szövetségest lát, és erősen hiszi, hogy a lány is így vélekedik még ismeretlen személyéről.
- Pontosan tudom, hogy nem félsz kint lenni - rázza meg a fejét. - Ugyanakkor te is tisztában vagy azzal, hogy nem írok helyetted holmi büntetőfeladatokat.
Összefont karokkal nézi Kowait, majd egy hirtelen támadt ötletből kifolyólag odalép hozzá, és ha ő hagyja, felhúzza a földről.
- Gyere, bóklásszunk együtt - kéri csillogó zöldekkel a lányt. - Mutass valami érdekeset nekem.
Ha a lány nem óhajt késő esti sétára menni az új fiúval, akkor Noel egyedül vág neki az útnak, de ha Kowaiban kedvet sikerül ébresztenie egy kis éjszakai túrára, akkor arra viszi útja, amerre a kisasszony vezeti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. november 8. 19:09 | Link

Ombozi.


* Eris részéről az érzéketlenség nem egy álca. Ez a valója, talán mélyen, legbelül van benne némi érzés, de ahogy tud mindent elnyom. Mert az érzelmek gyengeségek, amiket ki kell irtani. Gyengeséggel nem lehet madarat fogni. A gyengéket megölik, képtelenek életben maradni. És ő mindenáron ragaszkodik az élethez. Némi sértődöttséggel kihúzza magát. Elszúrni, persze. Nem az ő hibája, az az idióta prefektus elvette a pálcáját. De több ilyen hibát nem fog véteni. *
- Sok sikert akkor a keresésedhez. Alku nélkül nem kapsz semmit.
* Bár egy kicsit sajnálja már, amit az imént mondott, hiszen ez a srác talán nagy segítségére lehetne. Talán tud valamit, amit ő nem. Egy olyan taktikát, amivel megleckéztethetné a prefektust. Egy cselt, egy átkot, amivel kicselezhetné azt a fogói éles-szeműségét. *
- Mellesleg... aki mászkál, azt hamarabb elkapják.
* A lány teljesen biztos abban, hogy Noel rá fog fázni ha némileg tapasztaltabb személy nélkül indul neki éjnek évadján megkeresni a hálókörletét. Még ha abba a semmirekellő Dominicba is botlik bele, még ő is megbünteti ezért. Persze maga miatt nem aggódik, aki csöndben van és mozdulatlan, azt nehezebben veszik észre. A fiú a kezét nyújtja, Awer-Kowai nem adja a sajátját. Ő neki jó itt, ha ez az idegen végképp nem írja meg helyette a dolgozatát, akkor ő lesz kénytelen. Vagy befog valami idióta Navinést és kiver belőle egy tekercsnyi szöveget. *
- Csak nem képzeled...?
* Vonja fel az egyik szemöldökét a felkínált sétálásra. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2013. november 9. 12:49 | Link

Eris

Hogy az érzelmek gyengeségek volnának? Talán inkább mélyen az a gyenge, aki így gondolkodik. Noel mentalitása hasonló a lányéhoz, mégis érzelmileg túlfűtött, és ezt őszintén be is vallja. Összetett jellemek keverednek benne egyenes emberbe gyúrva.
- Mi vagy te, tán kalóz? - kérdez vissza az alku szóra célozva, és már ekkor sejti, hogy a kastélyban töltött első estéje ennél már nem lesz izgalmasabb, a lány nem fog titkos alagutakat, és rejtekhelyeket mutatni neki, és az is kizárt, hogy bemutatja pár értékes embernek. Ezt némileg sajnálja, hiszen többet remélt ettől a helyzettől, és többet sugallt felé ez a piszok nőszemély. Egyelőre viszont nem tehet többet, könyörögni nem fog semmiért, nem adja meg azt az örömöt partnernőjének, hogy az őt könyörögni lássa egy kis móka kedvéért. Kowai aztán megpróbálja felhívni háztársa figyelmét a rá leselkedő veszélyekre, most például egy éjszakai őrjáraton lévő prefektusra. Előfordulhat, természetesen, de Noel sem az az ijedős fajta.
- Te most ijesztgetni próbálsz? Engem? - vonja fel szemöldökét, és lehajtva fejét egy kis nevetést is hallat. Persze, ez a lány még nem ismeri őt, mint ahogy itt jelenleg senki, és ez így rendjén is van. Annyit viszont gondolhatna, hogy pár prefektustól, meg egy holdfényes éjszakától nem fog maga alá csinálni. Ezután már meg sem lepődik azon, hogy Kowai nem fogadja el a felé nyújtott jobbját. Az elutasítás várható, a fiú pozitív hozzáállása szintúgy.
- Képzeltem - feleli, s kezét visszahúzza. - De semmi baj. Reméltem, hogy emlékezetessé teszed az első éjszakámat, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.
Elfordul, a sötét folyosót veszi szemügyre, majd egy apró sóhaj kíséretében ismét kis monológba fog.
- Mindenesetre örülök, hogy észrevettelek, és sok sikert kívánok a dolgozatodhoz - mondja udvarias mosollyal. - Milyen jó, hogy az én pálcám kéznél van, míg a tied valahol egészen máshol pihen... Hát akkor, jó éjt!
A mosoly gonosz vigyorrá húzódik, és Noel tekintete elválik a lány körvonalaitól. Tetszik neki ez a stílus, úgy érzi, ez megér még egy misét, és bízik abban, hogy útjuk keresztezi még egymást ezután is. A folyosók kihaltak egész útja során, nem találkozik sem kószáló diákokkal, sem szörnyekkel, de még prefektusokkal sem. A hálókörletet szinte azonnal megtalálja, de az álomba merülés ezen az éjszakán sem könnyű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Tulipánvölgyi Flóra
Tündér



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 108
Írta: 2013. december 29. 13:33 | Link

Tündértudós néni ^^

*Szeretem, imádom, sőt, oda meg vissza vagyok a karácsonyért, de mégis lebiggyedt a szám a napokban. Ennek is több oka van biztos, de engem egy valami bánt, ha ezt így hívják. Hiába rajzolgatok szép képeket, sok tündérrel, amolyan boldog és nagy családiakat, mikor tudom, hogy egyedül vagyok. Tulajdonképpen semmit sem tudok magunkról, magamról, ráadásul mást nem is látok ilyen cuki fülecskékkel, ezekkel az elképesztő szárnyacskákkal vagy ilyen pisze mini nózival. Mikor láttam, hogy mennyire aranyosak együtt a barátok, rokonok, párok, testvérek és azt, hogy mennyire örülnek egymásnak, kicsit elvonultam a kis zugomba és el is pityeredtem. De ez nem mehet így tovább. Nem akarok ennyire buta tündérke maradni. Ezért is fordultam így az ünnep elteltével a hávé nénihze, Szendrei professzorhoz, hátha tud nekem mesélni. Sajnálatomra se ideje - szerintem kedve sem -, se megfelelő tudása nem volt hozzá éppen ezért azt javasolta nekem, hogy keressem fel az iskola egy másik tanárát, Mészáros Grétát. Nem tudtam pontosan ki a néni, csak azt, hogy nála én olyan tananyagféle vagyok. Ez egyszerre tett büszkévé; tény, ami tény, hogy szép vagyok, különleges, cuki és érdeklődnek irántam, de nem ez a lényeg most; és csillant fel tőle a szemem, hiszen akkor ő biztos többet is tud rólam! Ő lesz az én emberem. Ahhoz azért nem fűztem sok reményt, hogy a családomról kiderül valami, de biztos ismer hozzám hasonló lényeket, akkor pedig már egy hatalmas lépést tettem előre. Ezért is határoztam el, hogy meg fogom keresni, de egyelőre nem tudtam mit is kell neki mondanom. Meg kicsit féltem is, hogy berak egy üvegbe és az asztalára kitesz dísznek, mutatós lennék kétségtelen, de én jól érzem magam szabadon a navinések között. Ajj, hogy soha semmi nem mehet könnyen. Egy kis feszültség levezetés gyanánt döntöttem úgy, hogy kicsit körbereppenek a kastélyban, bár félve. Mindig vannak olyanok, akiktől félnem kell. Nem véletlenül… Éppen azzal játszottam, hogy belebújtam a páncélok sisakjaiba, és próbáltam valami morgás félét kiadni, engem szórakoztatott, bár maximum éles cincogásnak hallatszott. Ekkor hallottam meg, hogy valaki szintén itt jár, meg mintha valami papírok szóródtak volna szét. Kíváncsian hajoltam ki a kis résen, hogy megnézzem ki az. Nem tudtam milyen közel lehet, de nagyon érdekelt, az biztos. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 29. 15:43 | Link

Tündérke

Ma furcsán nagy az érdeklődés irántam. Reggel egy srác keresett meg, hogy okítsam egy kicsit a legendás lények tudományának mesterségére, majd egy csillogó szemű elsősbe botlottam a keleti szárnyi folyosón, aki minden áron maga akarta, saját kezűleg eljuttatni hozzám a szorgalmiját. Nem kicsit lepődtem meg, hogy ő még az ünnepek alatt is plusz feladatokat csinál. A többesszám a szorgalmi mennyiségére vonatkozott, ugyanis hirtelenjében legalább 4 lapot számoltam össze, amiket a kezembe nyomott. Érthetetlen ez a nagy lelkesedés, biztosan Levitás lehet, ők ilyen fáradhatatlanul szorgosak.
A gondolatra elmosolyodom, ahogy keresztül vágok a nyugati szárnyi folyosón, hogy visszamenjek a tanterembe és ismét nekilássak a szorgalmik és beadandók javításához. Eszembe jut, hogy valaha én is ilyen kis mitugrász voltam és egy perc nyugtot sem hagytam a tanáraimnak, folyamatosan szorgalmikkal bombáztam őket. Hiába, mégis csak Hollóhátas voltam, se a szüleim, se a professzorok, se én magam nem is vártam el kevesebbet az akkori énemtől. És a sok-sok éjjeli tanulás és órákon át való szenvedés végül megtérült. Hiszen tanár lettem és varázslényekkel foglalkozhatok, ami mindenért kárpótol.
Ahogy átvágok a folyosón, egy hangra leszek figyelmes. Mintha valaki beszorult volna valahova és most vinnyog, mert ki szeretne onnét szabadulni. Tanácstalanul körbetekintek, hogy mégis ki és hol eshetett fogságba, de a nagy forgolódás közben kicsusszannak a szorgalmik a kezemből és őszi falevél módjára hullanak le a folyosó padlójára. Nem igazán esek kétségbe a dologtól, sokszor előfordult már, hogy szanaszéjjel szórtam a papírjaimat, így nem lepődök a dologtól. Amint lehajolok, hogy felszedjem a földön heverő holmimat, halk kuncogásra leszek figyelmes. De ez nem az az emberi nevetés, amit hallani szoktam a kastélyban, ez természetfelettien vékonyka hangú. Gyorsan felkapkodom a szorgalmikat a földről, biztonságba helyezem őket a kezemben, és elindulok arra, ahonnan a nevetést hallani véltem. Egy páncél előtt álltam meg végül, de semmi különlegeset sem véltem benne felfedezni - ha leszámítjuk a vastag réteg rozsdát. Már épp ott voltam, hogy továbbmenjek, mikor igazán halk motoszkálás szűrődött ki az előbb említett bádogjószágból. Hirtelen mozdulattal lekaptam a páncél fejét és - őszinte meglepetésemre - egy kis tündért találtam benne.
- Most megvagy te kis csirkefogó! - mondom, miközben játékosan elkapom az apró fülecskéjét. Érdekel, hogy mi járatban van errefelé egy pixi, kíváncsivá tett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tulipánvölgyi Flóra
Tündér



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 108
Írta: 2013. december 29. 16:47 | Link

Tündértudós néni ^^

*Ritkák azok az alkalmak, mikor úgy kalandozom a kastélyban, hogy annak ne lenne valami következménye. Velem tényleg mindig történik valami, ráadásul az esetleg többségében pórul is járok. Már mikor elkezdtem játszadozni, akkor fura érzésem lett, de nem foglalkoztam vele különösebb módon. Élénken él benne a legutóbbi ilyen eset, amikor az egyik elsős eridonos kislányra a frászt hoztam, ő nem tudja, de én is megijedtem, szóval sose lehet tudni mi sül ki ezekből az alkalmakból. Mosolygósan bujkálok a páncélban, egészen a zajok hallatáig. De megint kezd minden elcsöndesedni a folyosón. Már majdnem azt hiszem, hogy magamra maradtam, mikor árnyékot látok, ettől megijedve hátrébb akarok repülni, de beleütközve a páncél hátsó felébe zajongani kezdek. Megint megcsináltam, gratulálok kedves Flóra! Kicsit szidalmazom magam, de a következő pillanatban már eltűnik az eddig bújtató fejrész a fejem fölül, egy szőke nénivel találom szembe piciny szárnyas valómat. Belém fagyott a szó, nagy szemekkel, megdöbbenve tekintek rá. Utána meg már a grabancom is elkapta. Hajaj, most aztán pácban vagyok. Tutira biztos, hogy nekem itt nem szabadna játszanom, és ezért most olyat kapok, hogy azt még majd a dédunokáim, már ha nekem lehet olyan, nem tudom, is megemlegetik. Megint ugyan ott tartok, már persze ami a tudásomat illeti. Nem lesz ez így jó… De nincs időm ezen agyalni. Elkezdenék beszélni, de az csak abban nyilvánul meg hogy éles, szinte elviselhetetlen hangok jönnek ki a torkomon. Nekem is előbb kéne gondolkodni, mint a számat jártatni. Közben felismerem azt is, aki az elkapóm lenne. Egészen olyan, mint ahogy Véda néni leírta őt nekem. Miután beszélt, az oldalamra kötött mini tasakomból port szórok rá, így érteni fogja azt, hogy mit is mondok.*
- Nem akartam semmi rosszat, tényleg, véletlen volt, mármint csak, indultam vissza a Navinébe. Bocsánat.
*Hadarva mondom végig, aztán lesütött szemekkel várom a reakciót. Szemeim felcsillantak hátha engedi, hogy érdeklődjek nála, egy próbát megér nekem.*
- Maga tetszik lenni az LLG tanárnéni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 30. 01:26 | Link

Tündérke

Érdekesnek ígérkezik ez a mai nap. Ahhoz képest, hogy jó 30 órája nem aludtam, egészen tűrhető a viselkedésem, nem nyeltem még le senkit keresztben, sőt, még az újabb plusz munkát is egész készségesen és mosolyogva vettem át a delikvenstől. A reggeli kis eszmecsere után egészen felfrissültnek érzem magamat, úgy tűnik, rászorultam már egy kis társaságra és csevelyre, pedig nem vagyok az a kifejezetten szociális típus. Oké, ha valaki hozzám szól, azt nem torkollom le, hogy mi a fenét képzel magáról, hogy meg mert szólítani, de nem igazán igénylem azt, hogy valaki mindenáron társalogni próbáljon velem. Védával beszélgetek mostanság a legtöbbet, hiszen egy teremben, felváltva tartunk órát és elengedhetetlen, hogy néha csevegjünk a másikkal. Ő jelenti pillanatnyilag minden szociális interakciómat. Szóval ma valahogy úgy vagyok vele, hogy az elmúlt időszak _összes elmulasztott beszélgetését és találkozását most kell bepótolnom. Ez egy ilyen nap. Meglepetésekkel teli.
Nagy szemeket meresztek a két ujjam között virnyákoló kis szárnyasra, és csak most tűnik fel, hogy nem pixi, hanem tündér. No fene, nem is tudtam róla, hogy a kastélyban élnek és mászkálnak efféle lények. Nekem soha senki nem szól semmiről. Talán ez egy nagyon jó és nyomós indok arra, hogy végre elkezdjek társasági életet élni. Szemlátomást tündérke nagyon szeretne velem közölni valamit. Mármint az éles sipákolása és a kapálózása erre utal. Csak én meg nagyon nem értem, hogy mit akarhat mondani. Viszont ez a sivítás fülettépő, szóval hirtelen elengedem a fülecskéjét és a tulajdon hallószervemhez kapok. Nem ez az a hang, amit altatódalként szeretnék, az biztos.
A kis virgonc valamit kotorászik az oldalán lévő tasakban, majd kivesz belőle valamit, amit felém dob, és hirtelen megértem, hogy mit mond. Néhány pillanatig döbbenten meredek a tündérre, annyira szokatlan és új élmény nekem ez az egész. Tündérport használt, teljesen biztos. Hallottam már róla, tudtam a létezéséről, de eddig még soha nem használták rajtam, és ez teljesen... furcsa.
- A-a, semmi gond - mondom és közben fejrázással erősítem meg, hogy tényleg nem haragszom rá. Ugyan már, semmi rosszat nem akart, csak játszott valószínűleg. A tündéreknél gyakori.
 - Igen én vagyok az. Szólíts nyugodtan Grétinek - mondat közben pedig odanyújtom neki a kisujjamat, mintegy bemutatkozás gyanánt. Hihetetlen, hogy ma rám vadászik mindenki... Mit követtem el, hogy pont ma, mikor olyan eszementül kialvatlan vagyok, a sors rám szabadít egy rakás embert... ja, meg egy tündért.
- Ne haragudj, nem volt még alkalmam tündérekkel beszélgetni, eléggé új még számomra a dolog - időközben felfigyeltem rá, hogy simán, nyitott szájjal bámultam szegényre, ami azért nem egy illedelmes dolog. Remélem nem az a gőgös fajta, aki ennyin megsértődik és azonnal tovaszáll...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tulipánvölgyi Flóra
Tündér



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 108
Írta: 2014. január 2. 17:14 | Link

Tündértudós néni ^^

*Utoljára azzal váltunk el egymástól az egyik navinéssel, hogy jobban oda kell figyelnem arra, hogy hol bóklászom, arra ki kaphat el. Teljesen igaza volt, bár akkor csak legyintettem. Nem sejtettem - ó, dehogyis nem -, hogy pont egy néni fog nyakon csípni. Egy kicsit azért megnyugtat, hogy nem a bájitalos bácsi jött erre, mert tuti valamit főzött volna belőlem, vagy nem az átkos néni, hát, tőle is jól megijedtem volna! Tehát tulajdonképpen a jobbik rossz ez most nekem, igaz? Vagy legalábbis így érzem. Kicsit kevésbé kapálózva, bár tisztes távolságból szórom rá a port, aminek köszönhetően az első problémát áthidaltam. Jöhet a többi, szerencsére nem akar megbüntetni - amúgy tündért szabad büntetni?-, úgyhogy fellélegezve tekintek rá, és ismerem fel benne a lénygondozós tanárt. Az, hogy megengedi, hogy a keresztnevén szólítsam, rádöbbentett arra, még be sem mutatkoztam eddig. Látványosan a homlokomra csaptam, majd kicsivel csökkentve a távolságot, megfogtam a felém mutató ujjat, gondoltam ez az a szokás lehet, amit már láttam a diákok között. Mikor megismerkednek, akkor gyakran ráznak kezet. Ez nálam kicsit nehézkes, maximum engem tudna jól megrázni.*
- Gréti. Az szép név, az enyém is az, mármint Flóra vagyok…
*Tényleg szeretem a saját nevemet, na. Egyébként meg, szerintem nem véletlenül lett ez a nevem. Vannak a mesékben, most nem jut eszembe melyikben, jó tündérek, és az egyiket is így hívják. Egyszer Emma olvasott fel nekem egyet, abban hallottam. Már ott is jól hangzott, hát még akkor, ha én mondom! Visszakanyarodva a nénire, aki közben a kissé bamba tekintetemmel találkozhat, és éppen bocsánatot kér a semmiért, akaratlanul is megkacagtat. Mikor a pocimat már nem kell fognom a rázó nevetéstől, akkor ránézek.*
- Fura, hogy a néni, szóval Te, tanítasz engem, vagyis na, a szárnyasokról, és még soha nem találkozott velünk. Pedig tudod… kerestelek, vagyis akartalak már…
*Kezdek bele sejtelmesen, ráadásul már komoly hangszínre is váltok. A felém hagyott kézfejére repülök, remélem, nem rémítem meg vele, és rácsücsülök. Aztán egy hatalmas sóhaj után felhúzom a lábaim, két kezemmel rákönyökölök, és a fejem támasztom, kicsit lemondó arckifejezéssel.*
- Tudod, senki nem ismer, tud semmit, ami érdekel, hiába kértem, hogy meséljenek a családomról, vagy csak arról, milyenek lehetnek. De senki nem tudja mik, vagy kik azok a tündérek igazán. Te se tudsz nekem mesélni róluk, rólunk?
*Nézek rá, és hadarom szinte el a mondókámat, pici vagyok, de bármire képes szinte, ha valamire kíváncsiságom erősen kiterjed. Ilyen a múltam, a jövőm és a jelenem. Meg úgy saját magam. Például sosem értettem, hogy miért kell a kis poromat használni, idő volt, mire rájöttem, de azt mai napig nem tudom, miért nincs senki, aki az én nyelvemet értené. Pedig annyi, meg annyi diák jött külföldről, fura nyelveket beszélve.*
- Gréti, én most vagyok 9 éves, azt mondta nekem egy levitás kislány, hogy szerinte a tündérek nem tudnak olyan sokáig élni, mint az emberek… akkor én öreg vagyok? És lehet, hogy…
*Ki sem merem mondani neki, csak lehajtom a fejemet, miközben végignézek a tetemes papírkupacon, amit hozott. Biztosan van jobb dolga is nálam, sőt, ahogy elnézem eléggé elhavazták. Szegény néni, illetve Gréti. Még remélem a válaszokat, addig végig a száját és a szemeit figyelem.*
- Nem akarlak ám feltartani, tényleg nem csinálok ma már több bajt…visszamegyek a helyemre!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 7. 01:29 | Link

Tündérke

Egy dolgot már nagyon megtanultam életemben: a tündéreknek nehezen áll be a lepénylesőjük. Komolyan, attól függetlenül, hogy megérted-e, hogy miről beszélnek éppen neked vagy sem, nagyon nem tudják megállni azt, hogy ne hallassák a kis hangjukat. Ami, lássuk be, abban az esetben, ha nincs a kéznél éppen egy kis tündérpor, nagyon kellemetlen élmény tud lenni az ember fülének. Mert ezeknek a kis jószágoknak a hangja valami olyasmire hasonlít, mint mikor a tanár körme megszalad a táblán. Eléggé fülsértő.
- Örvendek Flóra! - egyes sztereotípia kipipálva. A tündérfélék nagyon hiúk, ezért is hajlandóak üvegbe záródni néha. Mert így egy lakás, egy otthon díszét képezhetik a szépségükkel. Flórának éppenséggel a neve tetszik nagyon magán. Aztán kacagásra fakad, ami még így is, hogy most már értem azt, hogy mit mond, eléggé furcsa hangot generál. Megállom, hogy ne akarjam ismételten befogni a fülemet, ami egy kicsit nehéz, de viszonylag hamar abbahagyja a nevetést.
- Nem azt mondom, hogy nem láttam még tündért. Csak beszélgetni nem volt még alkalmam veletek. Kevés olyan mágikus lény van, akivel ne találkoztam volna eddigi életem során - először megcsóválom a fejemet, hogy ráerősítsek a tényre, hogy igenis volt már dolgom tündérekkel, sőt, még pixikkel és doxykkal is. Az utóbbi kettő jelentősen kellemetlenebb élmény volt. Utána pedig rámosolygok a kis szárnyasra, hogy megnyugtassam. Kissé meglep, hogy ráreppen a kézfejemre, de nem ijdek meg tőle, inkább a banya portréja alatti kanapé felé sétálok, hogy ott leüljek kicsit. Rámfér, hogy megálljak egy kicsit pihenni. Közben meg csak úgy záporoznak a kérdések és az információk, azt se tudom hova legyek hirtelen, annyi mindent elmondott.
- Nem tudom, hogy mennyit tudok neked segíteni, igazából nagybestiákra vagyok szakosodva, nem sokat kutattam a tündérek után, de ha kérdezel, akkor lehet, hogy tudok válaszolni neked - biztos vagyok benne, hogy most le fogom lombozni némileg a hangulatát, de szó, mi szó, tényleg nem sokat foglalkoztam az apróbb varázslényekkel, így a tündérekkel vagy más kis szárnyas lényekkel sem. Szeretnék segíteni neki, de nem tudom, hogy az én tudásom mire lesz itt elegendő.
- Micsoda, komolyan? - képedek el teljesen a megállapításon. - Hát ez a lány vagy nem tanul LLG-t, vagy nem hozzám jár be órára. Ugyanis a tündérek sokkal tovább is élhetnek, mint az emberek - bátorítóan mosolygok a kis szárnyasra, látom mennyire letöri a gondolat, hogy ő már öreg. Pedig nem az, egyáltalán nem, a maga kis 9 évével még nagyon is gyereknek számít. Tudtommal a tündérek kétszer annyi ideig élnek ideális esetben, mint mi, emberek.
- Egyáltalán nem tartasz fel. Sőt, örülök, hogy egy kicsit kihúztál a munkám alól, sokat dolgoztam mostanában nagyon - ismét csak megrázom a fejemet, tulajdonképp boldog vagyok, hogy egy kicsit ki tudok kapcsolni, az utóbbi időben úgyis kezdett kiújulni a migrénem. Lehet egy cseppet túlhajtom magamat, ha a munkáról van szó. - Nos, kérdezz nyugodtan, ha szeretnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2014. január 23. 14:33 | Link

Karácsonyi bál
~ Lyra, az örök királylány

Lyra jelzése, szemöldökfelhúzása egyértelművé tette a nagyteremben kialakult helyzetet. A rellonos túllépte az egyébként is állandóan feszegetett határokat, és nem volt lehetőség tovább játszani a másik tűrésfokával. A fiú megköszönte Kowainak a kellemes estét, hogy megtisztelte őt jelenlétével, emellett pedig azt, hogy a bál, és az ő kedvéért a hétköznapoktól eltérően, csinosan kiöltözött, amit nem várt el tőle, hiszen elképzelni sem tudta, hogy háztársnője szekrénye szép ruhákat is rejteget magában.
Kowai tökéletes ellentéte volt Lyra. Csodaszép királylányként jelent meg legrosszabb pillanatában is, és porcelánbaba szépsége a legerősebbeket is magával ragadta. Noelt ez a szépség, a gyönyörű mézillatú haj, kedvességet sugárzó szemek csábították el, de hamar észbe kapott. Valahol mélyen a tudata alatt nagyon is tudta miért nem a szőke levitást kérte fel partnerének az iskola karácsonyi báljára.
- Várj!
A siető lány után kiált, és utat törve magának szalad utána. A folyosó ahova keverednek nem biztos, hogy a legmegfelelőbb hely erre a beszélgetésre, viszont a rellonos nem képes tovább várni. Itt az ideje, hogy szertefoszlassa a közös jövő képét, hogy lerántsa a tavaszra tervezett kóborlásuk álomleplét. Utolérvén a szőkét sokáig csendesen sétál mellette. Szívesen mondaná, hogy milyen csinos, és azt is tudja, hogy bocsánatkéréssel tartozik, amiért egész este elhanyagolta őt. Hagyta, hogy megküzdjön az egyedülléttel, míg ő ha nem is tökéletesen, de nagyon jól szórakozott saját körével.
- Nem akarok kapcsolatot.
Nem szokása kertelni, de ez a gyorsaság, és ez a fajta tiszta beszéd még őt magát is meglepi. Kedvesebb, és a helyzethez méltón, együtt érzőbb akart lenni. Nem néz Lyrára, csak miután kimondta szavait, és akkor sem látszik szomorúság arcán. A randevúk, és a szerelmes pillanatok nem őt képviselik, és bár csak éppen megtapasztalni volt ideje ezeket a romantikus perceket, érzi, hogy ez nem az ő útja. Baljával merengve vakarja meg füle tövét, majd leül a Bibircsókos banya portréja alatt fekvő kanapéra.
- És nem akarom veled tartani a kapcsolatot sem.
Felpillant a szőkére. Tart attól, hogy erős átkoknak lesz hamarosan kis gazdája, de vállalnia kell az őszinteséggel járó kockázatot. Ha lehetne úgy, hogy csak akkor találkoznak, amikor egymás közelségére vágynak, Lyrától neki az sem kellene. Ő ezt nem érdemli meg. Semmi kétség afelől, hogy Noelt megérdemelte volna, mert nem. Kár, hogy annak idején a rellonos behúzta a csőbe, és nem engedte sárkánykarmai közül.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. január 23. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. január 23. 18:09 | Link

Sárkánybúcsú

A Nagyteremből kilépve nem lassított tempóján, szinte végigvágtatott a folyosókon, meg sem hallotta a neki szánt kiáltást. Mikor aztán feltűnt mellette Noel, rájött, hogy bizonyára mégsem képzelte a hangját, azonban ez sem sokat könnyített az őt átjáró idegességen. Némán haladt tovább, nem érezte szükségét, hogy megszólaljon, és tartott attól is, hogy olyat mondana, amit később megbánna. Bántották őt a bálon történtek, azonban ez nem volt elég ok számára ahhoz, hogy hirtelen felindulásból cselekedjen - az nem az ő stílusa volt. Ettől függetlenül érezte, hogy zaklatottsága egyre csökken, ahogy haladnak a néma folyosókon, jó hatással volt rá a fiú jelenléte, és persze nem utolsó sorban az is jól esett neki, hogy végül csak észrevette a rellonos, hogy ő is létezik még. Ezek után a másik kiejtett szavait nem is tudta értelmezni először, hirtelen torpant meg és fordította hitetlenkedő tekintetét a fiú arcára. Várakozóan meredt rá, várta, hogy az elnevesse magát, vagy esetleg kijavítsa korábbi mondatát, hogy rosszul fogalmazott - azonban ezek egyike sem történt meg, Lyrának pedig rá kellett jönnie, hogy nem hallotta rosszul a fiú kijelentését.
Ledermedve követte szemeivel a kanapéra leülő alakot, ajkait továbbra sem hagyta el egy apró hang sem, egyelőre csak próbálta megfejteni, hogy mit is jelent mindez. Mikor aztán a másik folytatta mondandóját, az őt lefagyasztó jég is megtört, és akaratlan szaladtak ki az eddig magában tartott kétkedő szavak.
- Hogy... Tessék?
Reménykedve figyelte a sárkányt, habár már sejtette, hogy semmi vicc nincs abban, amit az előbb mondott neki. Nem volt problémák nélküli a kapcsolatuk, ő mégsem érezte azt, hogy rosszul alakult volna. A kezdeti nehézségek ellenére a téli kiránduláson jól megvoltak, ő pedig ezt biztatónak tartotta, a lehetősége sem merült fel benne annak, hogy a másik véget szeretne vetni mindennek.
Kétségbeesetten pörgette végig magában az elmúlt hetekben történt eseményeket, kereste magában a hibát - mert egész biztosan ő hibázott -, azonban csak a számára kedves emlékek jutottak eszébe. Nem felejtette el a cukrászdában elejtett pár mondatot, vagy a részeg freskók folyosóján történteket sem, azonban ő túllépett ezeken és eddig azt hitte, hogy a rellonos is így volt velük. Ezek szerint mégsem.
Észre sem vette, de már kész tényként kezelte, hogy a másik komolyan gondolja a szakításukat, így a kezdeti döbbenet helyett már csak szomorú beletörődéssel ült le mellé a kanapére, hogy onnan figyelje tovább arcélét.
Ezek után már csak egy kérdés motoszkált a fejében, amire mindenképpen választ akart, választ kellett kapnia.
- Miért?
Várakozóan fúrta komor tekintetét a másik jáde szemeibe, egyértelművé téve ezzel, hogy erre választ vár, és ezt Noel semmilyen módon nem tudja kikerülni nála. Hallania kellett az okot, egyrészt, hogy tanuljon belőle - elvégre alapelvei közé tartozott, hogy ugyanazt a hibát kétszer nem követi el -, másrészt pedig önmaga miatt is: ha egy másik lány miatt történt ez, akkor muszáj lesz valahogy rendbe tennie az önértékelését is.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. január 23. 18:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2014. január 23. 21:37 | Link

Királylány

A lány mintha nem értené miért történik velük az, aminek nem most kellene, nem itt, és nem így, ilyen módon. Noel nem gondolkodik túl sokat döntései előtt, és még egyetlen hirtelen felindultságából eredő ítéletében sem csalódott, így a mostani - igaz, sokkal érzékenyebb területen - történő változáson sem rágódott sokáig. Jött az érzés, majd gondolat gondolatot követett, és ő hamar elhatározásra jutott levitás kedvesével kapcsolatosan. Nincs több vele töltött perc, és nincs több beszélgetés, mert ő ezt akarja, méghozzá azonnal és pontosan így. Nem törődik azzal, hogy a másik mit szeretne, hogyan érez eziránt, hiszen csak az számít, hogy ő maga mit gondol. Csalódás lehet a szőkének, de ő mossa kezeit. Nem hazudott, és nem ígért semmit Lyrának. Jó volt, és finom ajkai sokáig hiányozni fognak neki, de majd vigasztalódik más lányok szájával, eltölti idejét más társaságában, és az élet úgy halad tovább, hogy hetek múltán már senki nem fog emlékezni erre a kapcsolatra. Elfelejtenek mindent, s lassan ők is továbblépnek.
- Szakítok veled.
Hidegen mondja, tekintetéből néma üresség olvasható csupán ki, a lány nem láthat bennük semmit, ha mégis úgy érzi, akkor csak beképzeli. Belül viszont valami egészen furcsa érzet kerülgeti a rellonost. Talán fájdalmat érez, a veszteség verejtéke csorog le gerince mentén a zakó alatt. A szőke lány jó családból való, gyönyörű, és hajlandó volna mindarra, amire a sárkány megkérné. Olyan lány, akit bemutathatna otthon, akivel a legelőkelőbb helyeken is büszkén megjelenhetne. Értelmiség, akivel megoszthatná összes gondolatát, és elképesztően dögös, akinek képtelenség ellenállni. Jövőt tervezhetne vele, gyerekeik születhetnének, és örökké szerethetné.
- Nem érzek irántad semmit, és nem látom értelmét annak, hogy együtt legyünk. Visszafogsz, én meg rossz irányba terellek téged. Lássuk be, te levitás vagy, akinek a jövőjén kell gondolkodnia, nem pedig egy rellonossal mászkálni a temetőben éjnek évadján.
A lány helyet foglalásában benne van minden. Látja rajta a fiú, hogy most érti meg: köztük valaminek vége. Csak nézi őt az érzéketlenség mögé bújva, mert hiába az őszinteség, valamit nem lehet felvállalni. Neki meg aztán főleg nem. Hogy érez-e iránta bármit is, maga sem tudja, de az túlzás, és erős amit szavakkal kimond. Nem húzza a dolgot, a fájdalommal spórol, ha hamarabb végeznek.
- Butaság volt, baklövés, amitől elönt a düh.
Előredől, térdeire könyököl, és a padlóra mered. Utálja azt, hogy volt egy kapcsolata, amit azért harcolt ki magának, mert elöntötték az érzések. Utálja, és legszívesebben megsemmisítené az összes emlékét ezzel kapcsolatban. Utálja a mellette csendesen meghúzódó lányt is, amiért belement ebbe az oltári nagy bolondságba, és nem volt annyi esze, hogy ellent mondjon a zöld szemű halálnak. Idiótának, és tehetetlennek érzi magát ezekben a percekben Noel, akinek őrült módon szökik fel vérében az adrenalin. Lyrával kellene törődnie, de csak arra tud gondolni, hogy hogyan csinálhatná vissza, tehetné meg sem történtté.
- És ez a te hibád, mert gyönyörű vagy, én pedig gyenge voltam, amiért nem tudtam másra gondolni csak rád! Elönt a méreg, ahogy eszembe jut, hogy egész nap te éltettél, a szád, meg a csókjaink gondolata. Az életem nem állhat egyszerűen belőled, érted? A magam ura akarok lenni, aki eléri mindazt, amit akar. Céljaim vannak, és olyan terveim, amikbe sajnos nem fér bele senki más rajtam kívül.
Mérge szaporán utazik vérében, elérve összes testtáját. hangja erőteljes, a lányt hibáztatja mindenért, direkt bántja, és legszívesebben felé fordulna, hogy a gyakorlatban is kifejezze haragját, bánatát, és erőszakosságát.
- Nem élhetek érted! És nem élhetek másért sem. Nem kell az életembe nő. Vess meg érte, mindenért, de ez nem nekem lett kitalálva. Sajnálom, hogy a cukrászdában nem mondtál nemet. Bosszús vagyok emiatt, és minden más miatt is. Sajnálom.
Rápillant a lányra, és ha Lyra visszanéz rá, valószínűleg azt látja, hogy halántékán dagadnak az erek. Szemeiből eltűnik a ridegség, a semmiből düh válik, és félelmet kelthető lehet eltorzult arca. Ennek nem így kellett volna történnie. Nem most, nem így, és egyáltalán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. január 23. 22:17 | Link

Hirtelen befordul a sarkon azzal az elszánt gondolattal, hogy most már végre megtalálta a háza klubhelyiségét, leteheti a csomagjait és belevetheti magát az újdonságok felfedezésébe. Még senkivel nem elegyedett szóba, de találkozott jó pár kósza lélekkel, míg az Eridon lakrészébe igyekezett. Most bár belátja, hogy hiba volt nem leszólítani őket. Pedig gyerekjátéknak tűnt az egész. Meglett a kastély, bejárati csarnokon be, nyugati irányban fel az első emeletre, festmény egy fiatal hölggyel, bemondani neki, hogy "Tűzkorona" és már helyben is van. Nem szólt arról a fáma, hogy külön kihívás megtalálni a lányt a képen. Az is lehet, hogy mellette állt, csak éppen a rossz irányba indult el az elején - ébred benne a gyanú. Azóta már lépcsőzött fel, lépcsőzött le, fordult be itt és ott, mégis harmadszorra kerül ki erre a folyosóra tele képkeretekkel és fémpáncélokkal.
- Ennyire egyszerű nem lehetek, de megesküdnék, hogy eddig három különféle irányból érkeztem ide - motyogja magának, de nem kap választ. Ebben a szent minutumban dönt úgy, hogy feladja az akciót.
- Gyertek - szól hátra a válla fölött és feltartja a pálcáját. Megvárja, míg lebegő ládája és hátizsákja is beúszik mellé a sarkon túlról, és egy fénygömböt varázsol a folyosó innenső végébe. Ha valaki netán erre járna, reményei szerint felkelti a figyelmét a világosság, és rá talál. Ha igazán nagy szerencséje van, az illető azt is tudja, hol az Eridon ház klubhelyisége, benne a számára kiutalt szekrénnyel.
Végül is cipekednie nem kell, miért ne iktathatna be cserét abban a napirendben? Előbb a felfedezés, aztán a berendezkedés.
Megkezdi kényszer szülte bámészkodását - itt bőven van látnivaló. A páncélok a folyosó két szélén nem sokban különböznek egymástól és azoktól sem, amelyeket eddig szinte minden folyosón látott a kastélyban. Miért van itt egy egész hadsereg? Nem tartja túl barátságosnak a díszletet. Szemügyre veszi a sok festményt is. A legtöbb valamiféle tájkép, ritkán találni bennük egy-egy igazi személyt. Egy kopaszodó férfire mégis rátalál egy üres szoba és egy dombon álló egyszarvú képe között. A fickó a szája elé teszi a kezét, jelezvén, Erik meg se szólaljon. A fiú értetlenkedve néz rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. január 26. 17:10 | Link

Sárkány

Nem hitte volna, hogy valaha ekkora káosz lesz az elméjében, hogy a különböző hangulatú - dühös, csalódott, értetlen, szomorú, hitetlenkedő - gondolatok ilyen őrült módon fogják kergetni egymást, és hogy őket egyetlen egy dolog tartja majd össze: Noel. Érezte az őrület halvány cirógatását, melyet csak az egyre erősebben lüktető kérdésvihar nyomott el. Miért? Hogyan? Mióta? És megint csak, miért? Miért most? Miért velük?
Vágyódással gondolt apja merengőjére, azonban most nem használhatott semmi ehhez hasonló tárgyat, ami könnyített volna az őt szétfeszítő zűrzavaron, kénytelen volt saját józanságára hagyatkozni. Ez utóbbi nehezebb feladatnak bizonyult, mint először gondolta, mikor ugyanis a másik  - értetlenkedésére - bővebben kifejtette, hogy mire is gondolt, szinte érezte, ahogy a szavak éles szilánkokként karcolják tűréshatárát. Pislogás nélkül meredt a hideg, jáde szemekbe, miközben az egyébként áhított ajkak kiejtették a végzetes mondatokat.
A felháborodás lassan átvette gondolatai felett az uralmat, ahogyan hallgatta a fiú fejtegetését. Honnan veszi a bátorságot, hogy megmondja, mi neki a jó? Hogy mer dönteni helyette? És ha ő már határozott, és vele szeretne lenni? Semmit sem számít az ő akarata?
Itt egy pillanatra elakadt, ekkorra ugyanis tudatosodott benne az első mondat. Mégis miért számítana az ő kívánsága, mikor Noel nem érez iránta semmit? Az előbbi heves indulata, az igazságtalanság érzete átvágott a teljes letargiába, ahogy emésztette ennek a jelentését. Nem érez iránta semmit. Semmit. Nem jelentettek neki semmit az együtt eltöltött percek, a beszélgetések, a finom ugratások... Az érintések, a szorítások, a csókok... Semmi. Fájdalmasan visszhangzott benne ez az egy szó, miközben tehetetlenségében - jobb ötlet híján - helyet foglalt ő is.
Fáradtan ejtette ki az első - és egyben utolsó - kérdését, melyre még választ kellett kapnia, ám erre is már csak a végső belenyugváshoz volt szüksége. Valahol lelke mélyén már tudomásul vette a másik döntését, és azt is, hogy ebbe most - legnagyobb bánatára - nincs beleszólása. Nem erőszakolhatja rá a társaságát a fiúra, és nem is akarja ezt tenni. Pont a varázsát veszítené el a dolog, ha bármelyikük részéről is, de kényszer lenne a kapcsolatuk, ő pedig ezt a legkevésbé sem akarja.
Az érzései újra visszatértek a teljes káoszhoz, ahogyan az újabb magyarázatot hallgatta. Az első pár mondat még beleillett a Noel döntéséről alkotott képébe, azonban mikor a fiú az "ő hibájáról" kezdett mesélni, végleg elvesztette a fonalat. Tehát számított neki, legalább egy egészen kicsit biztosan - és pont emiatt kell szakítaniuk. Érezte, ahogy a kétkedés mellett az indulat ismét visszatér belé, felháborodás árasztotta el az igazságtalanság, a rellonos ítélete miatt. Vele párhuzamosan tűnt el Noelből az eddig jelenlévő higgadtság, hogy azt a féktelen harag váltsa fel, mely csakis ellene irányult - ám ezzel nem törődve csak a saját dühére koncentrált. Az utolsó "sajnálommal" telt meg a pohár, melyről Lyra pontosan tudta, hogy nem felé irányul, hanem a történtek felé. Volt párja azt sajnálja, hogy történt közöttük bármi is.
Amikor Noel felé fordult, és találkozott pillantásuk, a fiú szemeiben már csak lángoló haragot vélt felfedezni a levitás, az előtte ott lévő hidegség a saját kékjeibe költözött. Megelégelte a hallgatást, hogy mindenért őt hibáztatták, hogy a fiú gyengesége miatt neki kell szenvednie.
- Nem hittem volna, hogy csak ennyi telik tőled.
Sötét derűvel ejtette ki a szavakat, megkeményített szíve összes cinizmusát beléjük csempészte, hogy a sárkány érezze, komolyan gondolja, amit mond.
- Azt hiszed magadról, hogy erős vagy, hatalmas dolgokra hivatott, miközben az önmagadba vetett hited megőrzésére sem vagy képes, ha egy másik személy is a képbe jön. És ne merd azt mondani, hogy az én hibám, mikor te vagy képtelen együtt élni azzal, hogy más is létezik rajtad kívül.
Szája szegeltébe egy tőle szokatlan, megvető fintor költözött, miközben beszélt, azonban hangja elárulta igazi érzelmeit: csak egy hajszál hiányzott, és a hisztéria eluralkodott volna rajta. Azonban az a pici löket még nem érkezett el, még tartotta magát, erős akart maradni, miközben befejezi mondandóját. Tisztában volt vele, hogy kettőjük közül neki fáj ez jobban, benne fog nagyobb űrt hagyni a másik, ám ez nem volt elegendő ok ahhoz, hogy eldobja megmaradt méltóságát. Nem, majd később tombolhat, sírhat, magába zuhanhat, de az nem most lesz, nem itt, és főleg nem előtte. Ezt hajtogatva magában folytatta megszakítás nélkül a beszédet, az előbbiektől függetlenül nem akarta kockáztatni, hogy elveszíti a kontrollt.
- Lehet hihetetlen, de az élet nem csak a nagy célok teljesítéséből áll, tudod az igazi élvezetet gyakran az apróságok adják. Ha képtelen vagy ezt elfogadni, ha csak magadnak fogsz élni... Nos, én örömmel nézem majd végig, ahogy kiégsz, egyedül azt az embert fogom sajnálni, akivé válhattál volna. De hát a te döntésed.
Tartott tőle, hogy messzire ment a rellonos kioktatásával, azonban visszaszívni a szavait már nem tudta - és őszintén? Nem is akarta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2014. február 2. 10:04 | Link

Királylány

Haragja és dühe hamarosan alászáll, a homlokán lüktető ér is megnyugszik, amint élete egy volt szereplője megosztja vele gondolatait, és a róla alkotott - valószínűleg bántó célzattal elsorolt - véleményét.
- A veled való kapcsolatomra tényleg csak ennyi telt. Nem számít már semmit, és azt gondolom, hogy a legelején a cukrászdában ülve is tudtuk, hogy felesleges a körítés, ebből nem lesz semmi valódi.
A kanapénak dőlve beszél, karjait mellkasán fonja össze, és csak és kizárólag előre néz. Nem hajlandó megtisztelni a lányt azzal, hogy ránéz, és a neki szánt szavak sem érdeklik. Nem hatják meg sem öntudatát, sem önbecsülését. Csak előre néz, csak magával törődik, és tökéletesen higgadttá válva mosolyodik el a lányból kitörő cinizmuson.
Egyértelmű, hogy összes erejére szüksége van a szőkének, hogy megpróbáljon lelket beszélni rellonos társába, de indulatait sajnos hiába sorolná a végtelenségig, Noel döntését, és céljait nem mozdítaná a saját akaratának megfelelő irányba.
- Erős vagyok, és vannak céljaim. Engem gyengítesz, a céljaim elérésében pedig nem tudsz segítségemre lenni. Ha egyszer valakinél lehorgonyzom, az olyan lány lesz, aki beállítottságában és akaratában hozzám illő.
Kijelentése mögött nem rejt élő személyt, nem céloz senkire, de érzékeltetni akarja a köztük levő különbségeket. Nem érzi magát felsőbbrendűnek a szőkénél, de egyenrangúnak sem gondolja magukat.
- A szavaiddal csak annak adsz hangot, amit már eddig is tudtunk mind a ketten. Nem hiába soroltak minket két külön házba. A levita és a Rellon más személyiségeknek ad otthont. Én vérbeli sárkány vagyok, és amerre visz az utam, ott mindent felégetek magam körül.
Halványan elmosolyodik, ahogy megjelenik lelki szemei előtt a szárnyaló magyar mennydörgő, és visszanéz rá. Hívogatja őt látomása, jól tudja: mennie kell, hogy célt érjen. Feláll, és öltönyét megigazítva indul vissza a folyosón.
- Ó, és még annyit...
Felmutatja jobb mutatóujját, de nem fordul hátra. Lyra nem érdemel több pillantást, maradjon csak meg saját kék közegénél, kioktatásával pedig hagyja a zöld házat, mert a végén még bántódása esik.
- ...Amikor végleg felégetett a bennem lakozó tűz, és a szavaiddal élve teljesen kiégtem, akkor hívd majd meg egyszerű, átlagos hétköznapi életedbe azt az embert, akit sajnálnod kell. Elmegyek, és végignézek a családodon, hogy végül boldogan léphessek ki házad ajtaján, és belőletek merítve erőt tovább repülhessek a határtalan égen.
Nincs több mondandója, mutatóujját behajtja a többi közé, kezét maga mellé engedi, és továbbsétál. Végtére is örül nyereségre vezető veszteségének, és biztos abban, hogy nem követi el még egyszer ugyanezt a hibát. Ha kapcsolatba is kezd egyszer valakivel, saját házából választ majd, és nagyon körültekintően jár el. Lyrát lezártnak tekinti, akire évek múltán úgy fog emlékezni, hogy ő volt az a lány, aki megmutatta a tojáshéját feszegető kis sárkánynak az igazi célokkal teljes utat. Történetüket így tekinti befejezettnek, és e perctől kezdve övé a szabadság, és függetlenség oltára. A folyosók visszhangozzák elégedett nevetését, de teste már homályba vész.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. február 2. 10:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2014. február 14. 16:45 | Link

~ Erik ~

*Éppen a napi járőrözésem végzem. Sajnos ma estére csak engem osztottak be járőrözésre, ami annyiból rossz, hogy nincs társaságom. Én pedig köztudottan szeretek beszélgetni, cseverészni, illetve szeretek meghallgatni másokat. Persze egyedül is szeretek járőrözni, mert ilyenkor olyan dolgokat figyelek meg a kastélyban, amit a mindennapos rohanásban nem láthatok. A fényviszonyok ilyenkor mások és ezt is szeretem az esti sétákban. Nem is értem miért nem lehet mondjuk éjfélig a kimenőt... szerintem akkor sem járkálnának sokkal többen, hiszen akik elfáradnak azok úgyis ledőlnek, akik meg mászkálni akarnak ilyenkor, azok úgyis fognak. Ezért vagyunk ugyebár mi, hogy elkapjuk a "rosszcsontokat". Hát én még nem igazán kaptam rajta éjszakai baglyot, de azért előbb-utóbb biztosan lesz ilyesmi. Nem hiszem, hogy megbüntetnék ezért bárkit is, hiszen én sem értek egyet ezzel a dologgal, de ugye a szabály az szabály és persze az illető hozzáállásától is függ, hogy kap-e valamiféle büntetést, mert van akinek nincs kegyelem és most nem arra gondolok, hogy pofára adnék megrovást.*
~Ilyenkor olyan más minden.~*Lassan sétálok és közben nézelődök. Össze-vissza mászkálok a kastélyban és még semmiféle problémával nem találkoztam az este folyamán, de most valami furcsa fényt látok a Bibircsókos banya folyosó irányából. El is indulok abba az irányba, nem szeretném ha valami baj történne pont akkor amikor én vagyok szolgálatba küldve. Lépteimet felgyorsítom, de amennyire csak tudom lehalkítom, hogy meglephessem azt aki ott van és esetleg rosszban sántikál. Már messziről látok valami alakot a fényben, közelebbről pedig kirajzolódik, hogy az egy fiú. Már biztosan ő is észrevett, ha csak bele nem merült a nagy bámészkodásba.*
- Szép estét!*Köszönök rá egy bájos mosollyal, de közben körbenézek, hátha ő csak valami "elterelő művelet". Azért persze reménykedem a legjobbakban.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2014. február 14. 16:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 16. 22:30 | Link

Egy hang riasztja fel dilemmájából, mire is gondolhatott a festményalak. Ráköszön valaki, Erik pedig rögtön odafordul. Egy nagyon kedves mosollyal megáldott szőke lányt pillant meg.
- Merlinnek hála! - emeli égnek pálcás és pálcátlan kezét a fiú. Úgy kizökken a megkönnyebbülésben, hogy elfeledkezik mögötte lebegő cuccairól, mire ezek hangos puffanással a padlón landolnak. A ládában még csörömpölés is hallatszik (a tértágító bűbájnak köszönhetően, mintha egyenesen egy polcról zuhant volna le valami üvegcse). Na, ennyit a felvételi levélben elrendelt bájitaltan-eszközkészletről.
- Sokkal zsúfoltabbnak gondoltam egy mágusiskolát, tele növendékkel - motyogja, de csak félhangosan, ami amolyan megszokás nála. Otthon gyakran nem érdekelt senkit, mi a véleménye egyes témákban, ezért amikor épp nincsen megkukulva, rászokott arra, hogy mondja is meg ne is, amit gondol.
- Nagyon hálás lennék, ha megmutatnád, merre van az Eridon lakrész - folytatja, ezt már hangosabban és érthetőbben ejtve ki. - Ki tudja, mióta rostokolok itt, de senki nem járt errefelé.
Agyába különös gondolat férkőzik. Talán túl sokat jártatta a száját, erre utalhatott előre a festményen lévő férfi. Itt van ez a sok páncél, ridegen, mozdulatlanul állnak sorfalat. Aztán egyszer csak felbukkan egy túlontúl kedvesnek, már-már angyalinak tűnő fiatal lány, és megszólítja. Fantáziájának több se kell, hogy beinduljon. Könnyen lehetségesnek tartja, hogy az a sok diák, akiről szó volt, nem véletlenül redukálódott olyan kevésre, mint amennyivel találkozott rövid ittléte során, és nem véletlenül kerülték el messzire ezt a folyosót. Tudnak valamit!
- Mi járatban vagy itt, ahová még a bundimun se fészkeli be magát? - kérdezi könnyednek szánt hangon, gondolatai másik felével varázspálcája teljes tudatában, hogy ha szükséges, rögtön használhassa azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. február 28. 20:59 | Link

Néminemű bekavarás
milyen is a mackós pulcsi, ami hanorac?

Elszabadult. Délelőtt még aludt, terpeszkedett álmában a kis szőrgombóc. Szuszogott, rúgott egyet-egyet. És nem kellett volna felügyelet nélkül hagynia. Ó, nem. Igaz, hogy aranyos, édes, ölelnivaló és nem volt szíve ketrecbe tenni, de ettől még az ő sara, hogy elugrált a kis tapsi. Istenem, még olyan picúrka; mi lesz, ha baja esik? Ráadásul annyiféle veszélyes jószágot is tartanak egyesek, hogy egy percet sem élne szegényke, ha összetalálkozik eggyel.
Lélekszakadva rója a folyosókat, botladozik, szólongatja a kis répazabálót: „Ria, Ria hol vagy?” . És a nyuszi nem felel, nem makog, nem illegeti a fülét, hogy itt van, tessék érte jönni és ölbe venni őt. >>Ria<< önérzetes lánynyuszi, nem kell neki bébszitter. No persze, még azt sem tudja, hogy vannak fiúnyuszik a világon, még semmit sem tud magáról Az Életről. Az aggódó, kétnapos gazdija pedig holtra vált fejjel botorkál immár a keleti szárnyból áttérve a nyugatiba, hogy hol az ő kis állatkája. Egy kanyar, két kanyar, három kanyar...

Közben az említett önérzetes nyuszilány éppen aprókat ugrálva halad az első emelet egyik híresebb folyosóján. A banya szobra előtt egy pillantásra megtorpan, oldalra biggyeszti a fejét, komótosan nyammant egyet egy darab papíron, amit valószínűleg egy könyvtári könyvből roppantott ki, majd újból ugrálni kezd egyenes vonalú egyenletes mozgásban előre. Pár méterrel arrébb sikerül akadályokra találnia: két ember és némi poggyász. A poggyász pedig remek ugródeszka, ugye? Hopp, egy láda, hopp, egy táska, hopp, egy fiú válla! Beleszuszog újdonsült pihenőhelyének fülébe, még nedves orrát is nekinyomja az embergyereknek. Nagyon érdekes!

- RIA! –a fennhangon megejtett szólítás bizony egy töpszli, nagyjából százötven centis, fekete hajú, kék szemű leánykától származik, aki teniszeiben, farmerében és szürke kapucnis mackós pulóverében egy jól táplált egér benyomását keltheti. Majdhogynem kommandózva közelíti meg az ácsorgó fiút és lányt, de közben nem felejt el bólogatva köszönni nekik. A nyuszi ugyanis figyel, sőt érezhetően remeg a fiú vállán.
- Ne mozogj... Ha ugrik, akkor viszont kérlek, kapd el. – halkan, de érthetően intézi kérlelő szavait az ismeretlen fiúhoz, hátha az hajlandó a nyúlfogásba besegíteni, hogy Ria ne szökhessen tovább a kelleténél.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. február 28. 21:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 28. 21:50 | Link

Egy újabb fél perc, és tovább bámulva a szemben állót újra meggondolja magát: biztosan takarodó is elmúlt már - ezen a sötét folyosón nem lehet megállapítani -, és a lány csak ellenőrizni jött a kastélyszárnyat, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Erik azt fontolgatja, hogyan mutatkozzon be, hiszen már elszúrta az első benyomást azzal, hogy össze-vissza jártatja a száját a köszönést és ismerkedést átugorva. Épp belekezdene a szépítésbe, de meghallja a dobbanásokat. Biztos benne, hogy nem a naplója pattogott le a cuccok halmán a bőrönd belsejében, mert mindent jól rögzített - jó, az üvegtárgyakon ez nyilván nem segített, amikor az imént nagyot zakóztak a padlóra.
Fordultában, hogy megnézze, mi okozza a zajt, egy szürke nyuszikezdemény pattan a vállára. A fiú meglepetten eltartja a fejét, és grimaszolva próbál lenézni a jószágra, aki elsőre nagyon barátságosnak tűnik, de tudjuk, hogy a fwoopert is csak addig jó hallgatni, míg be nem golyózol tőle.
Eleddig kihalt volt az egész környék, most meg egymás után történnek a meglepetések és érkeznek az új szereplők. Kiáltás harsan, Erik összerezzen, és a nyuszi is berezel a vállán.
- Bocsi - suttogja a nyúlnak Erik, igazán nem akart ráijeszteni. Nem elég a hangzavar, még földrengést is szimulál a picinek. Beér a képbe a hang tulajdonosa: egy mackópulcsis csöpp gyerek - na, nem mintha maga az új fiú ne csak 167 centi magas lenne -, és Eriknek rá kell jönnie, hogy a vállán Ria ül, a szökevény. Ettől még nem érti, miért kell így rákiáltani egy kisnyúlra, pláne, ha éppen magunkhoz akarjuk édesgetni, de nem tiszte vitatkozni a gazdival, így a lányka parancsára mozdulatlan marad. Biztosan csak megijedt, ahogy meglátta kedvence hűlt helyét.
A fekete hajú közelít, a nyuszi megrezzenti orrát, és elrugaszkodik a vállról, elsuhan a kinyújtott lánykezek között. Erik rögtön rászegezi a pálcáját, de elvéti a dermesztő átokkal. Túl gyors és túl pici a jószág. Felhúzza a nyúlcipőt, és Erik utána iramodik. Ha már az elkapásos dolgot rosszul kivitelezte, az a minimum, hogy felhajtja neki. Kinyújtott pálcás kézzel szalad a folyosón, a pakkját hátra hagyva, de a fénygömb, amit még az odaérkezésekor varázsolt a levegőbe, szerencsére követi. Pár méter után alkalmas a helyzet a cselekvésre: varázspálcájából mályvaszín fénysugár lövell ki, és amint a menekülő állathoz ér, a fénypászmák szétszaladnak, a helyükön egy cilinder marad, csapdába ejtve Riát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. március 2. 11:55 | Link

Talán túl hangos volt, túl kemény a kis mókicával szemben. Egy pillanatra meg is szeppen, pont miután elóbégatta magát, de gyorsan kapcsol, hogy épp egy körözött szökevénnyel van dolga. Ria profi módon meglépett előle; ez volt a hála, mert nem akarta egy csúnya ketrecbe betuszkolni a nyusszt. Ha visszatérnek a szobába, biztonsági okokból most már száz százalék, hogy a rácsos házában landol. Nem elég, hogy Hugo, a baglya pár napja önállósította magát és világgá ment köszönhetően a folyamatos nézeteltéréseiknek, most még az új nuszkóját is veszítse el? Na ne!
A jelen pillanatban tőle telhető legudvariasabban megkéri a fiút, hogy ne mozduljon és sűrűn fohászkodik, hogy a másik lány se moccanjon meg, mert komolyan sírva fakad, ha elüldözik a kis állatot pár kiszámíthatatlan mozdulattal. Lassan, óvatosan közelít, lábujjhegyen jár, minden idegszálával Riát fürkészi. A nyuszi bajsza hevesen mozog ide-oda – biztosan megérezte, hogy rá „vadásznak” és ezzel kihasználja a következő pillanatot: huss, elrugaszkodik az eddig pihenőhelynek használt vállról és nekiiramodik.
Kislányunk hiába kap a nyuszicsemete után, Ria fürgébben mozog nála és nem óhajt padlót nyalni, mint Runa, aki –míg újonnan kelt vadásztársa a kicsike után veti magát- csodásan térdre borul a nyuszi hűlt helye előtt. Némi szerencsétlenkedést követően összeszedi magát és jóval lemaradva az új diák-Ria páros mögött, a szökevény után iramodik ő is. Mire beéri a duót, a fiút már egy cilinder társaságában találja.
- Ugye nem változtattad cilinderré? – könyörgő mind a hangja, mind a tekintete, és hát elég árulkodó a sok aggodalmas pillantás, amit a cilinderre vet. Nem tudna mit kezdeni ezentúl egy remegő bajszú cilinderrel, ami ugrál. Ha hajlandóak megnyugtatni, hogy Ria nem ment át semmiféle változáson, hatalmasat sóhajt és nekikezd hálálkodni.
- Annyira köszönöm, hogy elkaptad. Olyan fürge és nem volt szívem bedugni a ketrecébe. Láttad, milyen pici, depressziós is lehet a bezártságtól. -  ugyan nem ért a nyuszipszichológiához, de feltételezi, hogy az állatok igenis depressziósak lehetnek a négyoldalú rácsoktól. Ria meg még pöttöm, nem akarná, hogy baja legyen.
- Képzeld, van a kastélyban egy rózsaszín plüssnyuszkó is; a neve Kumagoro, a lovag. Általában a Levitában él, de feltűnhet bárhol lényegében. – valószínűleg saját nyuláról asszociált rögtön Kumára, sőt az is megfordult most a buksijában, hogy megkéri a hős nyulat pár répa fejében, hogy okítsa Riát.
- Amúúúgy.... A csomagjaid... hátramaradtak. – közli a nyilvánvalót megszeppenve, miközben leguggol a cilinder mellé. Még nem merte elmozgatni, hátha a nyuszi kihasználja a hirtelen jövő alkalmat és megint meglép.
- Új vagy, igaz? A nevem Runa. Téged hogy hívnak? Honnan jössz? Hányadik évfolyamba jársz? Idősebbnek tűnsz az elsősöknél. Vagy elsős vagy? – Ha eddig nem fáradt le a másik, majd most. Amennyi kérdést a nyakába kap, nem csodálkozna senki, ha startból inkább elmenekülne.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. március 2. 14:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. március 6. 22:44 | Link

Erik liheg néhányat, a hirtelen sprint nem szerepelt a korábbi tervei között. Ő csak szerette volna megtalálni a fekhelyét, bepakolni a szekrényébe és esetleg körbesétálni a kastélyban. Most már tudja, milyen nagy és kacifántos ez az épület, úgyhogy valami kisebb célt kell maga elé tűznie. De hát még a háza titkos helyiségét sem találta meg.
Mire összeszedi magát, a nyuszitulajdonos is beéri. Száját csücsörítve fojtja el mosolyát.
- Nem változtattam cilinderré, a kalap alatt van - biztosítja a lányt, és amikor az elfordul, muszáj szabadjára engednie a mosolyt, nem bír az arcizmaival. Milyen kedves lány - gondolja - nem akarta bezárni a nyusziját.
- Mi láthatatlan akadályokkal őrizzük az állatainkat - jegyzi meg, fellelkesedve arra, hogy esetleg segíthet valami olyanban, amiben jó. És esetleg szerezhet egy első jó ismerőst ezen a helyen. - Ha gondolod, mutathatok egy-két trükköt. Láthatatlan kerítés, kiábrándító bűbáj meg ilyesmik.
A mackópulcsisnak úgy megered a nyelve, hogy Erik, miután a lány végez, csak áll kerek szemekkel, próbálja befogadni a szóáradatot. A mondatok lassan csordogálnak lefelé a jelentés homokórájában. Egy varázslatos játék? Aki akármikor felbukkan? Ki irányítja és vajon mi az értelme?
Nem tudakolja meg egyelőre ezeket, mert aggódik, hogy valami nagy butaságot kérdezne.
- Értem - mondja inkább. Talán ezért nem keresték annyira a társaságát otthon a vele egyidős gyerekek. Jobban kéne igyekeznie a csevegés fenntartásában.
Seráfütty, a kis hölgyemény helyette is darálja a szót.
- Igen, tényleg - jut eszébe elmaradt ládája és hátizsákja. Visszafordulna értük, de ahogy a másik leguggol a cilinderhez, eszébe jut, hogy még szükség lehet rá.
- Inkább... - kezdi, és hagyja, hogy a cselekedete beszéljen tovább helyette: rákoppint a kalapra, mire az egy vesszőketrececskévé alakul, benne Riával. Szeretne répát is varázsolni a nyuszinak, de sajnos nem tud róla, hogy lenne varázsige, amivel a semmiből ételt lehetne létrehozni.
- Ne haragudj... a ketrec - mondja, mert nem sikerül egy értelmes, hosszú mondatot összehoznia. - Csak a szállításhoz.
Ha Runa nem ódzkodik arról, hogy végül mégis be lett zárva kis kedvence, így már nyuszistól, együtt sétálhatnak vissza a hátrahagyott idegenhez és a csomagokhoz.
- Új vagyok, igen - mondja a halk szavú fiú. - Eriknek hívnak és az ország egy másik szegletéből jöttem, egy faluból, amit Szalamandra-Szentegyednek hívnak.
- Itt tizennégy évesen vagy elsős, ugye? Én tizenhét vagyok, és a negyedik évfolyamba vettek fel. De most még csak ismerkedem az iskolával, jövőre kezdem igazán.
Na, egész jól mennek a kerek mondatok! Közben a srác újra elvégzi a lebegésbűbájt a pakkján. Ahogy a láda megmozdul és felemelkedik, a korábban összetörött holmik megcsörrennek benne, ezzel együtt Erik arcizma megrándul. Nem lesz olcsó pótolni az üvegcséket.
- És te mennyi idős vagy, hányadik évfolyamos? - Bízik a szerencséjében. - Nem az Eridon esetleg a házad? - kérdezi reménykedve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tulipánvölgyi Flóra
Tündér



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 108
Írta: 2014. március 14. 01:53 | Link

Tündértudós néni ^^
Bocsáááánat  Sad

*Miután sikerült a kacagáshullámból kikecmeregnem, és még be is mutatkoztam, ezzel is letudva egy… szabályt? Valami ilyesminek hívták a nagyok, akik tanítottak, mindegy. Lényeg, hogy én kedves voltam és ő is velem. Gréti. Igazán szép név, olyan hangzása van, mint egy virág név. Vajon a néni szereti a virágokat? Biztos, nincs olyan lány, aki ne szeretné, és a néni is csak lány. Ó, most nézem csak, milyen szép aranyhaja van neki is. Ezzel a lendülettel sétálok kicsit a kezén, majd a vállához repülök, hogy a hajából egy tincset a kezembe vehessek, azzal a céllal természetesen, hogy megvizsgáljam, az enyémmel összehasonlítva. Amilyen hosszú neki, nekem annyira rövid minden szála, de egész hasonló színe van, meg a tapintása is.*
- Néni, nekünk a hajunk ugyan olyan szép? A néninek is van tündér rokona, azért van aranyhaja? Nekem lehet olyan rokonom, aki ilyen nagy, és… ember?
*Érdeklődöm csillogó tekintetemmel, szerencsére nem fülsértő hangomon, hála a tündérporomnak, ami mindig kisegít. mire is mennék nélküle! Bár, már egészen fogyóban van, de szerencsém van, mert a virág, aminek a virágpora szükséges nekem, az tavasszal és ősszel virágzik, és termel virágport, szóval nemsokára mehetek gyűjtögetni, mint a méhecskék. Bzzz-Bzz-Bzz. Egyébként a navinések is kis méhecskék, szorgosak, sárga-feketék, cukik és szeretik a mézet, meg a virágokat és tudnak szúrni is! Mármint nem szó szerint, hanem, ismerek olyat, aki ügyesen tud visszavágni, ha bántani akarták. Nagyon eszes és cseles, mint az a nagylány, azt hiszem, Zoénak hívják.*
- Láttál már Unikornist is? Sokan mondogatják a mi házunkban, jaj, igen, ha még nem mondtam volna, navinés kislány vagyok ám, a klubhelyiségben van kis mini birodalmam, én vagyok a szoba dísze! Szóval, van, aki nagyon szeretne látni, de mindenki azt meséli neki, hogy sosem fog…
*Kezdek bele ismét az aggodalmaskodásba, bár ezúttal kevésbé vagyok megrémült, mint amikor elgondolkodtam, azon, amit ezután tettem fel először valakinek kérdésként. A korom. Érdekes dolog, mert azt látom, hogy itt mindenki, már kiskorától kezdve tisztában van az alapvető dolgaival a fajtájának. Én meg… hát, nem vagyok túl okos, sőt, kifejezetten tudatlan vagyok, mai nem egy jó dolog.*
- Csak azért érdekelt ám a kor, mert még nagyon sok rajzötletem van, de nem tudom, lesz-e időm mindre, meg szeretnék még sok helyet látni a kastélyban, a legnagyobb vágyam pedig egy barát ám, mármint, van nekem, de egyik sem tündér, te nem tudod esetleg, hol találkozhatnék eggyel? Esetleg, van még a kastélyban? Kicsit rosszul érzem magam ettől, hogy egyedüli vagyok, még akkor is, ha jó különlegesnek lenni…
*Nyüszögöm el a bánatom, mintha az, valami eszméletlen nagy probléma lenne, amitől kitör a mugli harmadik világháború, de én tényleg annak érzem. Közben szabadkozom azért, mert mégsem traktálhatom minden apró dologgal, de nagyon aranyosan még engem tart szórakozásnak, ami jólesik, mosolyra is húzódik a szájacskám, és a kék szemeimmel az ő arcát fürkészem. Jobban megnézve, tetszik a nózija. Nekem olyan nagyon gömbölyű, az övé meg olyan más. Hát, ha örül, ha nem, a haja után ezt is szívesen szemügyre venném, mindebből viszont csak azt láthatja, hogy lebegek előtte, közben pedig az orromat taperolom, meg a levegőben az övéhez méregetem, félszemmel lesve a távot és az arányt. Biztos mókás vagyok.*
- Van az a madár, tudod melyik, amelyik olyan, mint egy rossz kisbaba, folyton nyivákol, vagy mit csinál, na, én attól félek, valahogy tudom, hogy félnem kell tőle, az érdekelne, hogy van ellene valami orvosság? Valami lötty, amit ráöntök és elszalad, vagy ilyesmi? Mert nem vagyok sárkány, hogy esetleg sülthusit csináljak belőle, se nagy Merlin, hogy elvarázsoljam, ha veszélyeztet…
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. március 16. 18:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 11:56 | Link

Tündérke

Az egyik kezemben egy nagy kötegnyi papírmunka pihen, a másikban pedig egy tündér csücsül. Egy maroknyi munka és egy nála kisebb maroknyi szórakozás. De nekem most ez is sokat jelent, szerintem a tanári gyakorlatom óta nem jártam legendás lény közelében. Nem igazán van időm utazgatni már, mint régen, most a tanítás van előtérben és ez eléggé sok szabad percemet leöli. De egyszer nagyon szívesen visszatérnék ahhoz a világjáró életmódhoz, szerettem az éveket állatok tanulmányozásával tölteni.
Meglepődök, mikor a hajam után nyúl, és nagy elánnal nézegetni és tapogatni kezdi. De aztán jót mosolygok csak a kis megállapításon.
- Nem, nekem nincsen a rokonaim között tündér, nem is lehetne.
De csapjuk hozzá, hogy kétségtelenül nagyon vicces lenne, ha lehetne mondjuk egy szárnyas kis unokatestvérem. Ő lehet nem örülne nekem annyira, mert állandóan vizsgálgatnám.
- Az tény, hogy ritka dolog, ha valaki lát unikornist, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy találkozzon eggyel - mondom Flórának. Én már voltam egyszarvú-lesen, ha valakinek nincs végtelen türelme, akkor ne is vágjon bele a dologba. Hihetetlen, mennyi időt képes az ember beáldozni arra, hogy életében legalább egyszer találkozzon egy unikornissal. Nekem két napom ment rá, míg előkerült egy. De teljesen megérte, akár két hetet is hajlandó lennék rááldozni, hogy újra láthassak egyet.
- Nem kell aggódnod, biztosan meg tudsz rajzolni még mindenfélét - simogatom meg a mutatóujjammal a tündérke buksiját. Aranyos, hogy ennyire túlaggódik mindent, pedig semmi oka nem lenne rá, mert ahogy az előbb is említettem, tovább élnek, mint az emberek. Aztán csak a homlokomat ráncolom a soron következő kérdésre. - Nem tudok róla. Arról sem tudtam, hogy te itt vagy - ami pedig meglehetősen rosszul érintett, mivel lényegében én nézek utána a kastélyban élő, nem emberi lényeknek. A manókra is néha ránézek, hogy mi van velük, de azt nem tudtam, hogy egy tündérnek is lehet néha a körmére kéne kukkantsak. Ezek után legalább lesz néha okom, hogy elnézzek a Navine felé.
Enyhén elkerekedett szemekkel hallgatom, hogy Flóra valami sikítós madárról beszél, amit szeretne jó távol tartani magától, ha lehet. Kattognak a fejemben a kerekek, nem tudok rájönni, hogy mire gondolhat, talán a fáradtság teszi, de egyáltalán nem jönnek a gondolatok. Aztán leesik a tantusz.
- Ja, az augurey-re gondolsz! - teszem meg a nyilvánvaló kijelentést, aztán továbbfűzöm a gondolatmenetet. - Nincs ellene semmiféle "gyógymód", hogy úgy mondjam. Különben csak akkor rikácsol, ha eső közeleg, egyébként csendben van. És nem fog bántani, mert nem eszik tündért, ne aggódj - az utolsó gondolatot mosolyogva fűzöm hozzá, remélem ő se gondolta, hogy egy augurey megeheti. Finnyásabbak annál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tulipánvölgyi Flóra
Tündér



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 108
Írta: 2014. március 19. 15:31 | Link

Tündértudós néni ^^
Köszönöm a beszélgetést! Kiss

*Összegezve ezt a rövidke kis időt, azért kivételesen megérte lebukni, hiszen se elfenekelést, se leszúrást nem kaptam, helyette sok segítséget! Akármennyire szeretek a portrékkal feleselni, vagy a páncélokban játszani, azért ez is tetszett. Főleg mert jól megnézhettem a nénit közelről, anélkül, hogy az lepöckölt volna, mint valami elkóborolt porszemet. Túlzás lenne azt mondanom, hogy porszem a méretem, de nem vagyok nagyobb egy hörcsögnél biztosan.  Mindenesetre, visszaköltözött mosollyal a pofikámon nézek rá és eresztem el a tincset a kezemből, meg kíváncsiskodok a rokonságáról. Érdekel, mert ki tudj, lehet találkoztam már családtaggal, csak nem tudok róla? Az viszont elég szomorú, hogy neki nincs.*
- Pedig egész szép vagy te is, érdekes dolog ez.
*Miközben kimondom ezt a bókfélét, vagy olyasmit, a szemeibe nézek, amiben felfedezem az érdeklődés mellett a furcsállást is a mutatványaimra. Teljesen igaza van, gondolom az emberek nem szokták egymást így vizslatni meg vizsgálgatni, de egyszer mindent meg kell tapasztalniuk, nem? Mikor máskor tehetné ezt meg, ha nem itt és nem most, velem.*
- Te már láttál sokat? Tényleg annyira aranyosak és szépek? Szerinted is olyanok, mint a navinések? Vagy ez tévesztés, a méhecske jobban illene arra a… hogy hívják azt, a lényünket, jajj, mindjárt eszembe jut! Őőő… címerállat!
*Fecsegek össze meg vissza, ami meglepő módon nem riasztotta el az lény tudósomat, aki igencsak készséges velem. Látom, ahogy pár percre elmereng, ekkor nézek a papírkupacára. Átreppenek arra az oldalra, és most a másik oldalamról előveszek egy kis csillámot a zsebemből. Mi mást hordanék ott? ki gondolta volna, igaz? Szép színes is lehetne, de ma sárga-fekete van nálam, ház reklám mindenhol! Egy szívecske formájú csillámfoltot csinálok az egyik lap szélére, meg egy csillámos olyan tetkót a néni kezére, ha hagyja. Még alkotok, figyelem azt, ahogy beszél hozzám.*
- Akkor most örülök is, meg nem is, jó lesz, hogy rajzolhatok még soookat, vagy rengetegeeeeet, de annak, hogy ezt egyedül kell, annyira nem. Szerinted valaha kerül ide még másik tündér rajtam kívül?
*Nézek rá reményteli várakozással, mert tényleg arra számítok, hogy most bátorítóan majd mond valami szipi-szupit, és mindennek happy end lesz a vége. A felajánlását arra, hogy bármit kérdezhetek, azonnal kihasználom, és meg is bombázom a csúnya madár témájával. Mikor kimondja a nevét, már nekem is beugrik, így helyeslően csak bólogatok rá, majd keserédesen végighallgatom, hogy nincs ellenszere. Nem szeretem a madarakat, őt meg pláne, ha tehetném megtiltanám, hogy bárki a kastélyba hozza őket, egyszer egy megtámadott, ha meg akar enni, ha nem, inkább maradjon messze, mert túl finom falat lennék.*
- Eső? Olyan jósolós madár ő akkor?
*Ahogy ezt kimondom, a folyosó másik végéről a nevem kiabálja egy kislány, biztos a házvezető néni küldte utánam, megint, nyomozni és visszaparancsolni a házba. De még alig játszottam. Kicsit leszegett fejjel várom, hogy esetleg még mondjon valamit a néni, aztán elkezdek búcsúzkodni.*
- Köszönöm a sok információt! Nagyon kedves a néni, nem olyan, mint a házvezető helyettes bácsi, ő nem szeret, mert fél, hogy becsillámozom a kupáit! Na, de most ahogy hallod, jobb, ha megyek, mert bajban leszek!  Sziiiiiia!
*Kiabálom, miközben már reppenek is a folyosó egyik vége felé, ahonnan a hang jött. Ott várt engem Odett, a mai fuvarom. Békésen a vállára csücsültem és el is indultunk a Navine felé.*


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 17:52 | Link

Tündérke
köszönöm a lehetőséget. Cheesy Kiss

Kellemes ez a kis társalgás, hozzá tudnék szokni, ha Flóra néha belibbenne csak hozzám a terembe és a kis semmiségeiről és az általa nagyon komolynak vélt problémáiról folytatnánk eszmecserét. Sokkal jobb lenne, mint egyedül ott kuksolni a sok pergamen között és várni, hogy hátha Véda jön, és beszélgetünk kicsit a napunkról, a diákokról, a problémáinkról. Szomorú, hogy az ember ennyire képes izolálni magát, de végül is javarészt az én hibám. Kár ezen keseregni. Ráadásul ma elég nagy a forgalom nálam az átlagoshoz képest, ott van reggelről Axel, meg a szorgalmis Levitás is. Most meg a tündérke.
Egészen furcsán tudnak bókolni ezek a kis szárnyasok. Érződik a szavakból, hogy önmagukat helyezik az első helyre, mindenki más csak utánuk következik, de azt hiszem ez így van rendjén. A természet és mi, emberek, alkottunk már furcsa lényeket, ráadásul a tündérek még a kevésbé fura kategóriába esnek. Így csak megértően bólogatok Flóra arra irányuló megjegyzésére, hogy én is "egész szép vagyok".
- Hát azért olyan aranyosnak nem mondanám őket, inkább félénkek, de szépnek tényleg szépek - igen, meg ha jól rájuk hozod a frászt, akkor a szarvuk dísze lehetsz egy darabig, de ezt már inkább nem mondom ki. Nem akarom lerombolni szegény, unikornisokról kialakított képét. Bőven elég, ha ennyit mondok el neki. Remélem megelégszik ennyi információval.
- Nem tudom, hogy a Navinések is olyan izgő-mozgóak-e, mint a méhkaptár, de könnyen lehet - kuncogok a bajszom alatt a címerállatcsere gondolatára. Furcsa lenne ezek után, ha egy batár nagy méh lenne az unikornis helyén a Navine címerben. Azt hiszem, konzultálnom kéne erről a dologról Védával és Istvánnal is. Meg sem próbálom elképzelni ezt a beszélgetést, jobb úgy mindenkinek.
- Ühüm - dünnyögöm, miközben figyelem, ahogy kipingálja az egyik szorgalmis pergamen szélét. Aztán észbe se kapok, de már a kezem van soron a rajzolósdiban. Meghat, hogy így el tudja foglalni magát egyszerűen ezzel és közben beszélget velem. Keveseknek fűlik a foguk hozzá, hogy egy tanárral diskuráljanak, amennyiben a másik fél nem tanár.
- Fogalmam sincs - felelem kissé elmélázva a dolgon. - Én mindenesetre remélem, hogy nem kell egyedül rajzolgatnod majd mindig - teszem hozzá mosolyogva. Rossz lehet, hogy így egyedül van, és nincsen senki a kastélyban, aki hasonlítana rá. De biztos vagyok benne, hogy az unikornis csikókkal is jót játszik a sárgák tornyában, és talál majd magának egy rajzpartnert.
- Igen, valami olyasminek tartják... - nem mondom tovább a mondatot, mert közben valaki a folyosó végéről Flóra nevét kiabálja. Biztos Véda küldte a lányt, hogy nézzen rá a tündérke tíz körmére. Gondolom nem lehet alaptalan a feltételezése, hogy valami rosszaságot csinál éppen valamerre a szárnyas.
- Hát, örültem a találkozásnak Flóra. Istvánnak meg nyugodtan kend össze egy-két kupáját - kacsintok még egyet az utolsó mondatom mellé, majd figyelem, ahogy a tündér elreppen a kezemről és a lányhoz reppen. Jut eszembe, nekem is mennem kéne. Van még egy halom javítani valóm. De előbb irány a konyha és egy bögre kávé!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. március 23. 18:55 | Link

Jones.


* Szemtelen egy fruska. Kikapja a pálcáját a kezéből, és még neki áll feljebb. Eris vérben forgó szemekkel szorongatja a vadidegen lány torkát, közben pedig a pálcáját igyekszik kicsavarni a másik kezéből. Érzi, hogy az ujjai között a lány hangszalagjai értelmetlen hangokon rezegnek, ezzel a külvilág felé hörgést produkálva. Érzi, ahogy lüktet a vér a másik nyakában, ahogy a körme beleváj a másik húsába. Ha nem sikerül visszaszerezni a pálcáját, itt helyben megfolytja a lányt, ebben biztos, bármennyire is elborult az agya. Ám ekkor váratlan fordulat történik, mivel a sötét hajú lány figyelmét leköti, hogy a saját pálcája után nyúljon, és mert úgy tűnik, hogy Gwen jártas némileg a verekedésben, pillanatok alatt megfordul és ledobja magáról Erist, aztán szaladni kezd. Kowainak beletelik pár pillanatba, hogy felfogja; még mindig nem nála van a pálcája, sőt, ez a kis csitri még magával is vitte, mikor elfutott. Na most aztán a keresztes tetoválású lány tényleg bepöccen, belekapaszkodva a mellette lévő könyvespolcba tápászkodik fel és a másik lány után iramodik, közben a sietségtől lehull a fejéről a csuklya és láthatóvá válik az egész arca. Kikeveredvén a könyvsorok hosszú fogságából látja, hogy a tolvaj ép kimegy a könyvtár ajtaján. Balszerencséjére szalad, merthogy a mi Erisünk minden nap lejár futni a kviddicspálya köré, hogy aztán fönt a magasban is bírja majd az iramot, úgyhogy nem kell majd sok idő, míg utoléri. Kimegy ő is a könyvtárból, ide-oda kapkodja a fejét, hogy meglássa, merre ment a másik, amikor pedig megtalálja az iránt, megindul. *
- Gyere vissza te manóivadék!! Add vissza a pálcámat!!! * Ordít, már majdhogynem habzó szájjal. Ezt a a kis csaj nagyon meg fogja még keserülni, azt elhiheti, csak kapja vissza épségben a fegyverét. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 23. 19:17 | Link

A pálcát vizsgálgattam, amikor a szemem sarkából megpillantottam, hogy már utol is ért. Mivel nem vagyok jó futó a és már a tüdőm is fáj ezért úgy gondoltam, hogy a további futás kilőve. Mivel seprű sincs a kezemben ezért azt sem tudom használni az, a varázslatot meg amivel idehívhatnám még nem tanultam. Ha nem találok ki valamit akkor utolér.
- Gyere vissza te manóivadék!! Add vissza a pálcámat!!!- hallom ahogy kiabál de nem nagyon érdekel. Megpróbálok újra elindulni de a lábaim és a belső szerveim nem bírják. Már csak pár méterre van tőlem és látom a vérben forgó szemeit. Most már nagyon ijesztő ez a cafka, de engem még most sem rémiszt meg. Ismerem a fajtáját. Apuci pici lánya aki mindent megkap. Na de most móresre tanítom. Felé tartom a pálcámat és elkiáltom magam:
- Locomotor Mortis.
A fegyveremből egy kis fénysugár jelenik meg és elszáll feléje. Mikor látom a varázslatom hatását gonoszan elmosolyodom.
- Így próbálj meg futni - mondom neki. Egy újabb tökéletes lábbilincselő átok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. március 23. 19:54 | Link

Jones.


* Eris elől menekülni a világ legnagyobb ostobasága, ugyanis eléggé bosszúálló típus, és ha az adott alkalommal nem tud az áldozata után nyúlni, később nagyon csúnyán visszavág. A lány szalad, szalad, de fáradni kezd, Erisnek ez meg se kottyan, végül ezért érdemes volt végigszenvedne Bennett edzéseit. Alig pár méter van közte, és a pálcatolvaj között, alig pár méter, és biztosan kicsinálja a lányt, meg fogja bánni, hogy vele kikezdett. A másik időnként hátrafordul, hogy megnézze, mennyi távolság van még köztük, aztán emeli a saját pálcáját, és felé küld egy átkot. Nincs menekvés, amiatt a pár méter miatt nem tud előle kitérni. Elrugaszkodik a földtől, hogy rávesse magát Gwenre. Az átok betalál, a lábai összebilincselődnek, most vagy soha, ez az egy esélye van, hogy elkapja ezt a csitrit. Hatalmas mázlijára elkapja a másik lány talárját és a lendülettől leteríti őt magával együtt a folyosó hideg padlójára. Az esés fáj, de nem szabad feladni. Felhevült indulatokkal kezdi el rángatni az Eridonos haját, másik kezét ökölbe szorítva próbál beadni egy gyomrost, aztán ha sikerül, ha nem, a fejét veszi célba a kezeivel. Időnként, ha Gwen védekezni próbál a kezeivel, még bele is harap egy nagyot. Szinte hisztérikus eufóriában veri a lányt, ahogy csak tudja és igyekszik távol tartani a fájdalommal a pálcákat magától. Itt most már nem csak az a lényeg, hogy loptak tőle, hanem, hogy még el is próbált ez a csaj futni előle. Ezt egy Kowai, de még egy Awer sem hagyhatja annyiban, sőt, ha kitudódna, oda lenne a jó híre a házon belül. *
- Na ehhez mit szólsz, ha??? * Ordít torkaszakadtából, miközben ott próbálja ütni és ráncigálni a vadidegent, ahol csak tudja. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet