30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 18 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. május 6. 20:21 | Link


Most kivételesen, életében talán először halál nyugis napja van. Nem viccelt meg senkit, a karma az ő oldalára állt (innen is köszöni!), edzett is... Minden túl nyugodt és túl csendes. Valami készülődik, s hogy ezt honnan tudja, majd meglátjátok. Minden napjába kerül némi őrültség, de ez a mai túlontúl átlagos.
Szőke fürtjei göndören, szinte már loknikban keretezik arcát - és azért szinte, mert ez a hosszúságú haj túl gyorsan kirúgja magát. Lazán lépeget a tornacipőjében, a szűk farmerében és vállpántosában, mikor a sarkon befordulva valami ronda banyát lát meg. Istenem, ki fest ilyeneket? Katasztrófa. Sosem volt az a műemlékrongálós típus, de ennek a némbernek kell egy kis szín. És mekkora bibircsókja van, azt a ku... tyafáját. Nem hallott még a plasztikáról meg a sebészetről? Nincs itt egy valamirevaló társfestmény, aki leoperálná azt a szörnyedelmet az orráról? Milyen világban élünk, MILYENBEN? Mondjuk ha mindez Heddán múlik, akkor Mona Lisa is kapna egy mellplasztikát, meg feltupírozná a haját, mert hogy néz már ki, hogy le van nyalva? Az arca tűrhető, maradhat, na de a többi...! Ebből is látszik, mennyire nem volt semmi ízlése akkoriban az embereknek.
Lazán trappol oda a vénasszonyhoz, aki máris károgni kezd. Mármint, nem károgni, hanem értitek, dumálni, meg kérdezősködni, de minek...? Mintha Hedda akarna rá válaszolni. Amúgy meg ez a nyelvezet mennyire tré már? Csak így kisasszonyozik, meg ifjú hölgy... HOL? Egyébként hála az égnek, norvég kézilabdásunk végre elsajátította a magyar szleng valamennyi ismeretes kifejezését, így simán lealáz bárkit. Ő a True Swagatron. Féljetek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Járási S. Jeromos
INAKTÍV


A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2016. május 6. 20:50 | Link



Az első napok mindig a legizgalmasabbak. Legalábbis mások ezt hiszik. Pedig komolyan, csak jól kell forgatni a lapokat és minden nap a vidámparkban érezheti magát az ember. Még vicces dolgokat sem kell ehhez megkóstolni, höhö. Viszont úgy tényleg nem nehéz, ha van kéznél egy ormányos medvéd. Olyan, mint egy rakat három éves kis pólyás egy testbe zárva. De mégis, lehet nem imádni? Szőrös, meg cuki és ha meglátják, ugyan olyan három éves szintre süllyednek le az emberek. Na nem, mintha hősünk nem így tenne. Három éve alkotnak már beszt frend féle kapcsolatot, de mégis sokszor úgy tűnik, hogy az állat vigyáz a már felnőtt számba menő férfiemberre.
De térjünk át a lényegesebb történésekhez, bár mindennek lesz értelme, amiről eddig hadováltam, csak ki kell várni. A lényeg, hogy megérkezett. A kastélyba, a világba, az életbe... kiszabadult az anyja őrző-védő karjai közül, ezzel újabb veszedelemmel sújtva a tudatlan embernépet. És mi az első dolga? Természetesen, kisgyereket játszani az édességboltban; összetaperolni, összenyalogatni mindent, amihez csak ér. Mindezt hű társával, Rudolffal. Szerencsétlen állat megbolondul kissé az új szagoktól meg magától a placctól, de így is kb azt lehetne kiolvasni a tekintetéből, ahogy Jeromosunkra néz, hogy köpd ki azonnal, te elmeháborodott, ki tudja, hogy ki fogdosta össze már előtted!
Szóval így érnek el a kastély ezen részébe is. Jeromos arcán tömény áhítat, száját azt becsukni képtelen, az a csoda, hogy a nyálát nem folyatja bámészkodás közben. A másik csoda, hogy eddig még egy diákra sem szállt rá, mint egy idegesítő szúnyog. Lehet tényleg jó hatással lesz rá a való világ?
Viszont Rudolf a jelek szerint annál inkább szeretne új barátságokat kötni. Őszőkeségünk felé indul, biztos azok a félloknik keltették fel az érdeklődését. Hosszú orrocskáját a lábához nyomja, kissé rágcsálódni is kezd, puszta figyelemfelkeltés céljából, majd nagy, barna, csillogó szemeit a lányra is függeszti.
Már csak egy kérdés van, ami foglalkoztathat mindenkit... Ez alatt mégis merre kóborol Jeromos? Egy nagyon érdekes, talán a középkorból fennmaradt kajafoltot elemez a fal túlsó oldalán. Hisz hősünk csak úgy falja a történelmet!
Nahát, már akkoriban is volt krumplipüré?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. május 6. 22:01 | Link


Talán nem is baj, hogy megszakítják hosszas elmélkedését a Mona Lisáról és annak átalakításáról. Ezt esetleg később a művészetek tanárnak bedobja, hátha tetszik majd neki az ötlet. Elvileg fiatal, tuti halad a korral, biztos fogja érdekelni a dolog.
Szóval ugye mondtam, hogy félbeszakítják, méghozzá nem is akárki. Vagyis akármi. Egy cuki ormányos maciiii! Hát kis híján felüvölt, hogy "MILYEN ÉDES ÁLLAT", csak aztán arra gondol, hogy ő is halálra rémülne a nyomorult medve helyében, ha valami emberszabású visítozni kezdene felette. Kicsit tart mondjuk attól Hedda, hogyha megpróbálja megdögönyözni, akkor az állat elszabadul és végül meggyilkolja őt is, meg a felmenőit is, pusztán a vérszag alapján. De végül átgondolja és úgy dönt, nyilván nem lehet valami oltári, benga ragadozó, ha ide beengedték. A gazdit elsőre nem szúrja ki, szóval megfordul fejében, hogy felkapja az emlőst és szalad vele, ameddig lát, csak... Mégse. Mi van, ha veszett?
Egy élete, egy halála leguggol hozzá és óvatosan először odatartja a kezét, hogy a jó szagú jószág megszaglászhassa, majd, ha engedi, akkor megsimogatja a fejét.
- Hogy te milyen tündéri vagy - az meg sem fordul a fejében, hogy az állat, becsesebb nevén Rudolf, talán a szépen besütött loknijaira hajt. Ami mindegy is, mert végre megpillantja az ismeretlen fiút, aki... Mi a fenét csinál? Oké, határozottan ijesztő. De talán az övé a maci. Akarom mondani, MEDVE. - Halihó, hello - még int is neki, erre az időszakra pedig leveszi szemét a rénszarvas nevű ormányosról. Hisz a légynek se tudna ártani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Járási S. Jeromos
INAKTÍV


A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2016. május 6. 22:49 | Link



Elsőnek ejtsünk szót medvénkről, aki láthatóan nagyon is könnyen a figyelem középpontjába került. Ha Jeromos figyelne, biztosan melegség öntené el a mellkasát, apai büszkeség, mert bizony egészen bizonyosan állítaná, hogy ezt tőle tanulta. De ugye ki tudja már, hogy miképp történt ez valójában az ókori időkben. Mert három év nagyon is hosszú idő ám.
De nem terelem feleslegesen szót, maradjunk csak szépen Rudolfnál. Orrlikai buzgón végzik a dolgokat, minden apró szagforrást azonosít. Egy ilyen jóravaló állat mellett nincs is szükség lejárati dátumra az ételeken. Szőre vonzza az ember tekintetét, olyan puhának és bársonyosnak tűnik és megsúgom, hogy az is. Legszívesebben csak hozzábújnánk és az arcunkat dörgölnénk a puha szőrméhez. Pontosan ez látszott szőkeségünk tekintetében is. Rudolf kíváncsian méregette az idegent, meg-megbökdöste orrocskájával, hogy akkor most ez is valami fura szobor, vagy tényleg tud mozogni, mint a gazdája?
Az utóbbi nyert, állatunk legnagyobb örömére. Buzgón szaglászni kezdte az óvatosan felé nyújtott kezet, hosszú nyelve végig is szántotta hirtelen a vékony ujjakat, hogy az ízét is megtapasztalja.
Eközben főhősünk régészeket meghazudtolva állapította meg, hogy a krumplipüré még e századi, sőt, talán épp ma kerülhetett fel a falra. Eddig nem gondolta, hogy ott is lehet ilyesmit tárolni, de rá kellett jönnie, hogy egészen kitűnő az ötlet. Hisz ki lenne az az idióta, aki onnan akarná lenyalogatni, ugye?
Teljes lelki békével, igazi zen állapotban fordul, mintha csak megérezte volna, hogy egy másodperc múlva hozzá fognak szólni. Bárgyú vigyor költözött Jeromos arcára, ahogy felé fordult, majd ahogy felmérte az óvatlan lány és véreb... illetve vérmedvénk helyzetét, lassan fintorrá alakult, mintha csak egy lassított komédiás filmet néznénk.
- Én nem ten... - Lassú, megfontolt szavak... akartak lenni, de már az utolsó szótag előtt megtörtént a baj. Figyelmetlen leányzónk oly gyönyörűen feszes farmerja -mely biztosan ugyan olyan szépen keretezte domborulatait állóhelyzetben -, leszakadt egy erősebb rántással. Legalábbis egy része. A kék anyag jobb lábszára immár cafatokban lógott Rudolfunk szájából, akit csupán a játékos kíváncsiság vezérelt tettére. Hát lehet rá haragudni? Ha Jeromos nem koncentrálna annyira áldozatunkra, akkor biztos gügyögve dicsérgetné állatát, hogy milyen szépen megtanult vetkőztetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Nikolai Eccelstone
INAKTÍV


#Miguel
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 238
Írta: 2016. május 16. 12:30 | Link



Ha nem fájna a fejem, jobban mondva nem vérezne, akkor még én is nevetnék a kialakult helyzeten, de így csak fájdalmas szisszenések hagyják el a számat, és tudatják Kevével, hogy élek. Ja, még élek, bár lélekjelenlétem kevesebb van, mint eddig. Az is csodaszámba megy, hogy még nem estem össze. Szívás lenne prefektus létemre.
– Én se önszántamból kóstoltam meg. Kergettem a társunkat, aztán ő eltűnt a falban. Érted? csak úgy shuuu, átment rajta… azt hittem nekem is menni fog, nem jött be. –pedig sokkalta egyszerűbb lehetne az élet, meg az órára járás is, ha át lehetne menni a falon. Nem lenne az, hogy elkésel, mert meg kellett kerülnöd a fél birtokot, hogy eljuss a másik terembe.
– Inkább a csini nővérkét keressük meg. Az az indiánszerű hapsi ijesztő, és a hideg ráz minden alkalommal, ha látom. –ez most nagyon úgy hangzott, mintha sűrű vendég lennék a gyengélkedőn, de ez egyáltalán nem így van. Csak, hát akárhányszor odakerültem, mindig at indiánfazon bukkant fel, mintha más nem is lenne ott. Pedig ekkora suli nebulóállományát biztosan nem egyedül látja el, és csak én lehetek olyan baromi peches, hogy mindig őt fogom ki.
Keve nevetni kezdett a szellem kifejezésre. Igen, tényleg vicces… lenne, ha nem a saját szemeimmel láttam volna a… lényt? Jobban átgondolva a helyzetet, tényleg röhejes, de sajna ez a valóság. A nagy fejtegetésére felröhögtem volna, ha nem hasított volna éles fájdalom a fejembe. Hozzá vagyok szokva az esés-keléshez, de ahhoz nem, hogy szétcsapjam a fejem a falban. Elég szépen belementem, csodálom, hogy még nem ájultam el… pedig a szélén vagyok már. – Ha vicc lenne, nem szaladtam volna fejjel a falnak… Drót lehet, de ez határozottan nem egy lepedő volt. Valami itt nem stimmel, de hogy mi, azt nem tudom… Derítsük ki, csak előbb nézzünk be a gyengélkedőre. Mindjárt leesik a fejem. –természetesen csak képletesen, de még mindig nem egy jó dolog, ha az ember veszekszik egy fallal, vagy az?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. június 2. 14:44 | Link


Ő tényleg csak annyit tudott, hogy ez a cukorfalat itt mennyire édesbogár és tényleg a légynek sem tudna ártani. Igen ám, azonban arról a tényről elfelejtkezett, hogy ő maga nem légy. Na de ne rohanjunk ennyire előre, szóval odatartja kezét a medvének és hagyja, hogy szagolgassa, aztán hogy meg is nyalja (hát nem extrán szuper édi?!). Minden a legnagyobb rendben.
A pokol azon a ponton látszik elszabadulni, ahol Hedda gyanútlanul az ismeretlen srácra pillant. Az már egy intő jel lehetne, ahogy viselkedik, mert most őszintén, ki akar valami falra dobott kajával foglalkozni? Maximum annyi figyelmet érdemel, hogy az ember megállapítsa, gusztustalan. De nem, Jeromos valami egészen különleges állatfaj, ugyanis kitüntetett figyelemmel viseltet a kajamaradékra.
Szőkénk persze feltűnő jelenség, gondolja ő, így egyértelmű, hogy sikerül felhívnia a figyelmet önnön fenséges személyére. S így is lesz, gondolja, amint a fiú megszólal. A megkezdett mondat már sejteti, hogy baj lesz, de mivel az utolsó szótagra már beköszön a karma is, így norvég leányzónk már csak arra lesz figyelmes, ahogy Rudolf (az az istenverte jószág) elszakítja szeretett farmerét.
- Jézusom, mi vagy te, valami vadállat? Meg vagy te veszve? Tudod, hogy mit műveltél? Mi vagy te? Az ördög maga! Még hogy aranyos cöh! - s ezennel a végzetes és hosszúra nyúló rage megkezdődik. Hedda idegbetegen magyaráz a vélhetően roppant mód megszeppent ormányos medvének, hogy igazából az élete legalább annyira értelmetlen, mint a szőre színe és tulajdonképpen nem is érti, hogy jöhetett világra. Meg azt is mondja neki, hogy direkt ilyen édesen odajött és megtévesztette (!) Heddát, hogy gaz s csalárd tettét végrehajthassa. Aztán a rellonosnak eszébe jut, hogy az állat feltehetően ugyanolyan, mint a gazdája.
- Te sem vagy jobb nála! Mi vagy te? Mi vagy te? Van neked agyad? Tudod mi az az agy? Behozol egy ilyen állatot, ami széttép? Igen? Ennyi a mondandód? ENNYI? - khm, ehhez nincs mit hozzáfűznöm, hiszen nem is hagyja szóhoz jutni Jeromost, addig azonban már eljutott, hogy közvetlen közelről bökdösse a mellkasát minden egyes dühödt mondata után. És alatt. És előtt. Vannak bajok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Járási S. Jeromos
INAKTÍV


A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2016. június 2. 15:13 | Link



Hősünk kezdte valami király grafikával rendelkező háborús videojátékban érezni magát. A lány hangja úgy járta körbe a folyosót, mint a legnagyobb főgonosz eltorzított, visszhangzó robajnak tetsző szavai. Szegény Rudolfunk pedig az ártatlan hős, kinek le kell győznie magát a sátánt. Medvénk szemében értetlenség csillogott. Ugyanolyannak látta a lányt, mint gazdáját, csak éppen a szőre volt hosszabb. Nem értette, hogy miért reagál ennyire vehemensen a játékra invitálást követően. Hisz játszani mindenki szeret, nem?
Jeromosunk mentegetőzve emelte maga elé kezeit, mintha ő tehetne az elszenvedett kárról. Pedig, ha tudná Hedda, hogy a java még csak most következik...
De maradjunk még Jeromosnál. Higgadt maradt tőle teljesen szokatlan módon, de ő sajnos tudja előre, hogy mi következhet. Száját többször is kitátja, hogy szavakat formáljon, de végül mindannyiszor képtelen halat játszani, mert a lányból vízesésszerűen ömlenek a szavak. Amivel talán nem is lenne gond, ha más frekvencián művelné. Hisz nézzünk csak szegény medvénkre, hogy milyen hatást kelt benne így.
Ha az ormányos medvék tudnának sírni, esetünkben biztosan zokogva rohanna el ijedtében. De nem, ennél keményebb fából faragták ezeket az állatokat. Lassan távolodni kezd Heddától, a farmercafatokat természetesen magával rángatva. Farkincáját a magasba emeli, mintegy figyelmeztetésként, amiből hősünk egyből képes is érteni.
- Héhéhéhéh, állj, állj, állj, állj, állj. - Mantrázza a felé viharzó szőkeségnek, de szavai nem érnek el hozzá, túlzottan belelovalta magát Őszőkeségünk szidalmazásába. A szavak szegény lelkéig hatolnak, már épp kezdi sajnálni az immár közszeméremsértő ruházatban dühöngő jelenséget. Viszont tekintete medvénkre téved és láthatóan elnyúlik az arca.
- Nyugodj le, akkor meg tudlak menteni! - Próbálja megfogni a lány kezeit, de manővere kudarcba fullad. Tekintete ide-oda cikázik állata és füstfelhő között. Már hallani tetszik a horrorfilmekből ismert krípi hangeffektust, ahogy medvéje feléjük curikkol, farkát a magasba emelve, így tiszta helyet adva a... tüzelésre.
- Fedezékbe! - Túlharsogja Hedda szidalmazását, majd az ütlegelések elől kitérve a padlóra veti magát és odébb gurul. A lánynak ideje sincs hülyének nézni őt, mivel megérezheti a bombázás kellemetlenségét saját magán. De hogy is van ez?
Medvénk hátsó nyílásából előbb szidott szőrének színéhez anyag kezd folyékony mivoltában záporozni a lányra - jobb estben csak a hátára, ha nem fordult meg. Lassan a bűz belengi a folyosó ezen szakaszát és medvénk, mint aki jól végezte a dolgát, szépen előre masírozik, faképnél hagyva a semmirekellő gazdáját. Jeromos csak remélni tudja, hogy Rudolfunk majd meggyászolja ennek végén.
Utoljára módosította:Járási S. Jeromos, 2016. június 2. 15:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. június 7. 20:18 | Link

Antoinette Myra Blackburn

Nagyon zsúfolt a folyosó. Hétköznap délelőtt, két óra között, a legtöbb diák éppen órára tart, vagy onnan jön. Gergő nem érzi túl kellemesen magát a tömegben, de neki is el kell jutnia a következő órájára. Közben mogyorót eszeget egy zacskóból, ma még csak kétszer étkezett és ez az ő világában roppant kevés. Igazából ha tehetné, éjjel-nappal enne, de most meg kell elégednie a mogyoróval, amit út közben bekap. Egy sietős diák nem előre figyel, majdnem feldönti, végül azonban pont elkerüli. Azon gondolkozik, vajon Zója mennyire fogja megölni, ha éppen pár percet késik, mert mondjuk nem tudott átverekedni azon a csomó elsősön, aki éppen előtte beszélget. Nem mintha ne lenne meg hozzá az ereje, meg a fizikuma, de azért mégsem szívesen lenne útjában senkinek.
Aztán befordul a következő sarkon, órára menet, hirtelen meg kell torpannia. Földbe gyökerezik a lába, a teste nem követi a parancsokat. Nem tud megmozdulni, és az érzéstől meg is szédül, a falnál támaszkodik meg. Hunyorogva pillant előre, az emberek jönnek-mennek, és mintha ott sem lennének. Emberemlékezet óta nem volt már vele ilyen, most sem érti az egésznek a lényegét.
Fekete tekintete idegesen jár az emberek között, tárgyakat keresve. Teljesen összezavarja, a szeme nem látja, de érzi, tudja, hogy ott van valami, amitől félnie kell. Egy tárgy, amivel nagyon rossz dolog történt és el akarja mesélni neki. Hívja, ragaszkodik hozzá, ő viszont legszívesebben menekülne. Valószínűleg képtelen megszabadulni a kapcsolattól. Már így is épp eléggé utálja magában, mert akaratlanul jut hozzá emberek titkaihoz. Akaratlanul mászik bele olyan dologba, amelyekbe egyáltalán nem akar.
Lassú, darabos léptekkel indul csak meg előre, bent tartja a levegőt, minden izma megfeszül és azért imádkozik, csak jusson végig a folyosón, csak jusson el a túloldalára és hadd tűnjön el innen, minél előbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
INAKTÍV


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5649
Bakonyi Szívajkú Gergely
Írta: 2016. június 7. 21:24
| Link

#posztcsere lesz #kétajtós szekrény

Hasogat a fejem reggel óta, mintha csak egy láthatatlan fejszét vágnának bele újra és újra egyenesen a homlokom közepébe. Érzem a lüktetést és a vér áramlását az ereimben, halántékomon kidudorodik az ér, amit enyhítő hunyorgással kísérve tapintok ki ujjbegyeimmel.
A folyosón állok, hátamat és a fejemet a hideg kőfalnak vetem. Várok valakire, de fogytán a türelmem. Csak nem jön... Jobb lábam a gyűlő feszültségtől járni kezd, de nem hallani a cipőm kopogását az előttem elhaladó diákok zaja mellett.
A várt személy mellett arra is várok, hogy a fájdalomra beszedett pirulák hatni kezdjenek. Nehéz dolog ez, majdnem annyira, mint a táskám, ami szinte tőből szeretné lehúzni az egész vállamat. Nem elég, hogy tele van a jogi tankönyvekkel, még az edzésre összerakott mez és kviddicstalár is ebbe van begyömöszölve. Előbb lesz tartva a délutáni edzés, így még arra se lesz időm, hogy lerohanjak a Rellonba táskát cserélni.
Egy kivételével minden a táskában van. Az az egy az ütő. Sosem használtam még, csak akkor egyszer, nem gurkón. Ujjaimmal szorosan markolom, mintha félnék tőle, hogy valaki elveszi. Azt mondanám, szükségem van rá. Posztcserés edzést tartunk és a fogóból terelő mondhatni, nem az én világom, de szeretném ha Kristóf büszke lenne rám, ha már egyszer ő szervezett be.
Lassan csillapodni kezd a fájdalom, már nem érzem a halántékom lüktetését, csak a homlokomat érő csapásokat. Mély levegőket veszek, mintha az segítene és résnyire nyitott szemeimen keresztül nézek végig az embereken akik elsuhannak előttem.
Megakad a tekintetem egy ismerős, tömegben nem éppen eltünedező alakon és ijesztő viselkedésén. Minden erőmet összeszedve lököm el magam a faltól, hogy közelebb sétálva hozzá karjára fonjam ujjaimat. Szemöldököm kérdőn szalad fel, és lassan formálom meg a szavakat gondolatban...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. június 7. 22:35 | Link

Antoinette

Lépked, mintha éppen a jövőből jött robot lenne. Furcsák, természetellenesek a mozdulatai. Gombóc növekedik a torkában, mert érzi, hogy itt van valami, ezen a zsúfolt folyosón, és csak rá vár. Senki más nem érzi körülötte, és megint annyira egyedül van ezzel, és képtelen megfogalmazni. Irritálja a helyzet.
Hirtelen valaki közelít felé, azt hiszi, megint neki akarnak menni, de most már semmi ereje arrébb menni. Érzi a finom érintést, a karján, és olyan érzés most neki, mintha villám csapna belé. Először csak a kezekre pillant, majd feljebb, Nette arcára. Elkapja a másik tekintetét, de valahogy az emberi érzékei nagyon használhatatlanok jelen pillanatban. Nem meri levenni a szemét a másikról. Mert tudja, érzi, hogy akkor megtudná, hol van az a tárgy, valahol a közelében. Mereven áll, miközben valaki meglöki egyik oldalról a vállát. Maguk mögé pillant, finoman Nette hátára rakja a kezét, hogy óvón húzza el egy másik diák elől. A folyosó közepén megakasztják a forgalmat, és aki nem figyel, nekik megy. Látja a felhúzott szemöldököt, érti a kérdést.
- A... táskád... - nyökögi a szavakat. Hangja reszelős, nehezen lehet érteni, régen beszélt legutóbb és a hangszálai feladták a hangot. Közben le lehet olvasni arcáról egy-két dolgot, hunyorítanak szemei akaratlanul is, egy pillanatra megráncolja szemöldökét. Még mindig megfeszülnek izmai, merev a testtartása. Hallhatóan nyel egy nagyot, azon kapja magát, hogy egy ideje nem vett levegőt, úgyhogy nagyot szippant belőle.
- Mi van... a táskádban? - tudja, hogy iszonyat hülyének fogják nézni. De pontosan érzi, hogy ott van valami, ami egy rettenetes titkot akar a fülébe súgni. Neki pedig iszonyú kettős érzései vannak. Akarja is hallani, de legszívesebben futna. Messzire. Ingermentes környezetbe, ahol nem robbannak fel az érzékei.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
INAKTÍV


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5649
Írta: 2016. június 7. 23:29 | Link

#mutasd a táskád #itt a piros, hol a piros

Az érzékeim be vannak rozsdásodva most, hogy szinte minden idegszálammal azon vagyok, hogy ne mozdítsam rossz irányba a fejem, ahonnan még egy villámcsapás szerű fájdalom is érkezhet a fejembe, mégis feltűnik Gergő és az ő érdekes mozgása.
Segítségként lépek oda hozzá, szeretném megkérdezni, jól van-e, de a szavak még nem jönnek. Remélem csak, hogy mielőtt kinyögöm, ő megfejti, mintha csak activityt játszanánk egy csapatként. Tekintetünk összeakad és miközben ő láthatóan erősen a saját maga darabkáinak összeszedésére koncentrál, én azon vagyok, hogy legalább egy választ kapjak a fel nem tett kérdésemre akár azzal is, hogy csak nézünk egymásra.
Gergő érintésére csak késve reagálok, mikor már látom, hogy sikerült úgy megállítanom, hogy a folyosó kellős közepén egy helyben ragadjunk meg. Önkéntelenül, egyensúlyomat keresve lépek egy fél lépésnyit hozzá közelebb, kezem a karjáról a táskám pántjára csúszik. Meg kell emelnem kissé, különben leszabná bal végtagom teljes egészében.
- Hm? - hümmentek vissza mikor megszólal a bőven fölém magasodó eridonos. Hüvelykujjam az említett kiegészítő pántja és a vállam közé szorul. A kíváncsiság és a megkönnyebbülés szinte egy időben jelentkeznek. Határozottan azt érzem, hogy a fejfájás kezd múlni és a gyógyszer használ. Kezdenek kitisztulni gondolataim és a hunyorgásból is képes vagyok már engedni, így kissé oldalra döntöm a fejem.
- Könyvek, kviddicstalár, zokni és bugyi... - sorolom el ha már így rákérdezett, bár nem igazán értem, miért érdekli. Biztos ma van a mi van a táskámban? világnapja, vagy tudom is én. Az is eszembe jut, hogy ebben a helyzetben - jobbomat magam előtt tartva, az ütőt szorongatva - a gurkóverő is olyan, mintha a táskámban lenne.
- Rosszul nézel ki, mi a gond? - arcom lassan kisimul, és az ütőt tartó kezemmel nyúlok bal karja felé. Ha nem állítja meg a kezem, a kérdéshez kapja az érintést is apró zavaró tényezővel...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. június 7. 23:57 | Link

Antoinette

Nem a táska. Nem a táska. Nem a táska! - ordítja valami a fejében, abban a pillanatban, amikor az ütő felé indul meg. Nette hangja elenyésző, ahogy minden más is. Megfeszült izmai gyorsan reagálnak, de nem eléggé. Hátrahőköl, az ütő mégis eléri, ő pedig hirtelen egészen máshol van.
Kellemes, narancsos környezet. Talán egy öltöző, nem tudja pontosan megmondani. A nap lemenőben van, lassan vége mindennek, és érzi ezt a csontjaiban is. Mindjárt vége. Ártatlanul fekszik egy padon, nem figyeli az eseményeket körülötte. Egy ideges, ingerült kéz fogja meg hirtelen, az apró ujjak erősen szorítják. Próbálná behunyni a szemét, de nem megy. Lendül egyet, majd ismét egyet. A világ vörösbe borul, hajszálak tapadnak hozzá. Meglendül újra és újra és újra, a dulakodás zaját lassan néma csend váltja fel. A nyugalom felé ringat mindent és mindenkit, és ahogyan érezte: vége van. Vége.
Örökkévalóságnak tűnő másodpercek voltak, a valóságban azonban csak megfagyva bámult a semmibe egy pár pillanatig. Nem volt több, csak pár pillanat, csak egy emlék. Ő viszont még mindig a hatása alatt áll, pupillái tágak. Megfogja Nette felkarját, eltántorog a falig. Egy-két diákot fellök közben, de azok csak morgolódva mennek tovább, őt viszont most nem érdekli. Támaszték kell neki, a fal, hogy megtartsa. Ha kicsit is gyengébb lenne a gyomra, már valószínűleg rég megszabadult volna a tartalmától. Így csak csendesen, holtsápadtan bámul maga elé, a földre, miközben szorosan lehunyja a szemeit. Mély levegőket vesz, itt van, a valóságban, ez még nem is biztos, hogy megtörtént, lehet, hogy csak az elméje űz vele gonosz tréfát. Ismét a lány arcára emeli tekintetét. Életében először nem úgy ér egy nőhöz, mintha törékeny virág volna. A karján ragadt a keze, így húzza közelebb kicsit, hogy ne kelljen olyan hangosan beszélnie. Nem is tudna.
 - Tiéd az ütő? - kérdi halkan, szinte lehelve a szavakat. Ennyit kell tudni, hogy nem félreértés. Hogy nem valami szörnyűség, amiről ő sem tud. Hogy ez a valóság, vagy valami más. Fogalma sincs, teljesen össze van zavarodva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
INAKTÍV


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5649
Írta: 2016. június 8. 10:50 | Link

A mellettünk elhaladó, órára igyekvő emberek felől olyan szófoszlányok ütik meg a fülem, mint a húzzatok már az útból és a menjetek szobára. Morognak, mert a jó részt elfoglalunk az útból, ezáltal lassul a forgalom. Csakhogy ez sem eddig, sem most nem érdekel.
Nem tudom levenni a szemem róla. Valami nagyon furcsát érzek rajta és próbálom megérteni. Valamiért mélyen a segíteni akarás hajt és az eszembe sem jut, hogy talán én váltottam ki belőle ezt a fajta rosszullétet. Ugyan, miért is tenném? Furcsállom, hogy az eddig rendben levő érintkezés nem zavarta, ahogy viszont az ütővel közelítek felé, hátrafelé mozdul.
Alig láthatóan emelem meg szemhéjam és ujjbegyeimet finoman érintem a karjához. Hiába kérdezek rá, mi történt vele amitől ennyire kivan, szavak nem érkeznek részéről, csak egy érintés, ami teljesen más, mint előtte. Nem mondhatnám, hogy fájdalmasan fog a karomra, de érzem az erejét annak ellenére, mennyire látszik rajta a rosszullét. Legalábbis nem tudok másra következtetni...
Csak várok. Várok arra, hogy mondjon valamit, miért érdekli a táskám tartalma és mi köze annak ahhoz, hogy mindjárt elhányja magát.
Ellenkezni nem akarok és persze nem is tudnék, visz magával azon a pár lépésen, feldöntve mindenkit aki az utunkba kerül. Sziszegve forgatom a fejem körkörös mozdulatokkal és most már nehéz tartani a táskát. Ledobom a földre és kissé megdöntöm a fejem ahogy Gergőre nézek.
Kérdése villámcsapásszerűen ér. Egész testemben meghűl a vér, arcomra az értetlenség ül ki, de érzem ahogy kiszökik belőle a vér és átveszi a sápadtság az uralmat. Pár másodperc alatt futnak át a gondolatok agytekervényeimen.
Vajon tudja? Vagy csak ezzel szeretné elterelni a saját figyelmét? Igyekszem nem a legrosszabbra gondolni amikor eszembe jut, hogy nem ártana pislogni is. Néhány gyorsabb szempilla rebegtetést követően felszusszanok.
- Egy ideje, igen - vonom meg a vállam és elkapom a tekintetem róla. Lenézek a kezemben tartott terelőütőre, ami...hát valljuk be, tartogat titkokat. Olyan titkokat, amiket nem osztanék meg csak úgy bárkivel. - Miért érdekel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. június 9. 17:03 | Link

Antoinette

A lány csendesen vár, figyeli Gergőt és valószínűleg nem ért semmit. Nem csodálkozik rajta, ő maga sem ért semmit. Egyszerűen ösztönösen cselekszik, ahogy az érzékei diktálják neki. Lassan, apró darabokból építi magát újra, mély levegőket vesz és elég hamar lenyugszik. Ez talán a másik különleges képessége, nagyon nehéz kilökni őt a lelki békéjéből. Bár semmi emberfeletti nincs benne, ő mégis lassan kiegyenesedik, úgy hallgatja a lány válaszát.
Amikor meghallja, nyel egy nagyot, ádámcsutkája ugrik egyet. Elringatja magát abba a hitbe, hogy ez egy álom volt. Nem más, egy rossz álom. Amikor az ember felébred belőle, akkor még megrázó, de a nap történései lassan kitörlik elménkből, felülírják. Nettére pillant, apró, féloldalas mosolyra húzza az ajkát.
- Irigykedem rá, egyszer szívesen kipróbálnám - válaszolja csendesen, mintha minden rendben lenne, közben pedig teljesen kiegyenesedik. Régen kviddicsezett már, amióta otthagyta az iskolai kviddicscsapatot, hiányzik neki a sport. Ez volt a kedvenc elfoglaltsága, még akár a jövőjét is el tudná képzelni ezen a pályán, most mégis megrekedt a kviddicsboltban, híres emberek ereklyéit tisztogatva, ahelyett, hogy ereklyéket gyártana ő maga. De nem lázad ellene, soha, semmi ellen nem lázadt, különösképpen nem is ellenkezett. Inkább csak beletörődött abba, hogy addig kell nyújtózkodnia, amíg a takarója ér.
- Nekem viszont órám lesz, mennem kéne lassan - mutat az önismeret tanterem irányába, közben pedig elengedi Nette karját. Tudja, hogy iszonyú furcsán viselkedett, de nagyon reméli, hogy megússza ennyivel.
Nem, nem, nem - ellenkezik valami az elméje hátuljából kiindulva, hamar elfoglalja a gondolatait. Meg kell tudnia, mi volt ez. Hiszen lehetett valaki másé az ütő, mielőtt még hozzá került. Fogalma sincs, amit látott, mikor történt és ki tette. Sőt, valószínűleg a tulajdonosa már régen börtönben ül, vagy hasonló. Igen, nincs miért aggódni.
- Elkísérjelek inkább? Nehéznek tűnik a táskád - állapítja meg, miközben nyújtja a kezét, hogy elvehesse a lánytól. Halvány mosoly is ül ajkain, mintha eddig csak azt szerette volna kinyögni, hogy biztosan nehéz a táskája. Igen, csak ezért hebegett róla, miközben majd' elájult. Egyértelmű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
INAKTÍV


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5649
Írta: 2016. június 9. 19:36 | Link

Azt hiszem, most aztán minden értetlenség kiül az arcomra. Fél szemöldököm magasabbra szalad és pislogok rá válaszokra várva. Milyen rosszullét az, amiből egyik pillanatról a másikra ki lehet gyógyulni és még...mosolyogni is tud utána?
- Fogó vagyok amúgy - vonom meg a vállam. Sosem volt annyira vonzó számomra a többi poszt, mint ez. Az apró cikesz után való kutatás olyan figyelmet igényel, hogy képes elvonni a figyelmem minden másról. Abban a néhány órában csak a kis labda és én vagyunk, na meg néha a gurkók és amnézia. Valahogy ez az utóbbi kettő nem hiányzik, de szerencsére olyan csapattársaim vannak, akik nem egyszerű szedett-vedett diákok.
Aprót sóhajtok és követem az irányt mutató kezét tekintetemmel. Bólintok, hogy persze, hisz a folyosóról is kezdenek eltűnni az emberek, nekünk is mennünk kellene. Még egy órám van indulás előtt és azt hiszem, a várva várt személy már nem fog megérkezni. Nyúlok is a földre ejtett táskámért, hogy egy újabb teherkocsi súlyával erősítsem meg szerencsétlen vállam.
Épp szólásra nyitom a szám, de Gergő megelőz. Önkéntelenül mosolyodok el, egy pillantást vetek a szavakat formáló ajkára, majd a szemébe nézek miközben átadom neki a jól megtömött bőrt.
- Igazából... Nincs kedved lelépni? Elkísérhetnél az edzésre és addig esetleg mesélhetnél erről a...rosszullétedről - igyekszem elhessegetni a kétes gondolatokat és az ezzel megszülető aggályokat. - Mágusjogom lenne, de nagyon-nagyon nincs kedvem hozzá - kissé lebiggyesztem alsó ajkam, hátha ezzel meggyőzöm arról, hogy nekem ez mindkettőnknek egy jobb lehetőség. Na meg...nála van a táskám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. június 9. 20:58 | Link


Annyira féktelenül dühös! De most tényleg, hogy engedhet valaki szabadon egy ormányos medvét és hogy gondolhatta egy pillanatig is, hogy ez cuki? Oda a kedvenc farmere, mert ez az állat egyszerűen csak letépte róla, mintha csak valami cipzáras kínai termék lenne. És ennek tetejében most itt áll egy majdnem combtőig leszakított jobb szárú farmerrel, meg egy normál ballal, ami ugyanúgy hosszú. De miért pont ő?!
- Te engem ne csitítgass, mert olyat rád verek, hogy azt is leszázalékolják, aki felsegít! - idegbetegen, szinte már vérben forgó szemekkel üvölt Jeromossal, miközben az állatról immáron tudomást sem vesz. Érdekli is az a dög, gondolja magában, neki már megmondta a magáét, ellenben a szőke... A szőke. Nos, igen, katasztrófa, hogy mit meg nem engednek maguknak egyesek, de mindegy. Tulajdonképpen nem is a jószág hibája, hogy játszik - már ha egy fél emberi láb letépését annak lehet nevezni -, hanem a nyomorék gazdájáé, aki mindezt hagyja.
- Megmenteni? Engem? Ohohóó, magadat kéne megmentened, te felelőtlen, semmirekellő, senkiházi... - és sorolná tovább is, ha az eridonos nem vetné le magát a földre. Ezt Hedda már végképp nem tudja mire vélni, s a felismerés, miszerint valóban baj van, túl későn érkezik. Annyi ideje marad, hogy leguggoljon ő is, de abból a büdös valamiből, akármi is legyen, még így jut rá. A hátára. Nem sok, de ahhoz elég, hogy undorodva sikítson fel. Nem, ő tényleg nem egy plázapincsi, de azért ez még neki is sok.
Az orrfacsaró bűz hatására kis híján elájul. Jézus isten, kinek kell atomfegyver, ha egyszer lehet egy ormányos medvéje is? Ezzel emberi életeket lehet kioltani, városokat lehet a földdel egyenlővé tenni, istenemre, még a falat is szétmarja! Ha megpróbálna rákönyökölni norvég barátosnénk, biztos sikerülne neki. Jézus.
- Atyavilág, te barom, mit hoztál be ide? - kezét szorosan az orra elé tartva veti oda a szavakat Jeromosnak, aki ezennel végképp megszűnt biztonságban élni. Hedda első dolga lesz, hogy vesz egy medvecsapdát és fellógatja azt a mihaszna teremtményt, mindezt úgy, hogy Jeromosnak végig kelljen néznie. Igen, kegyetlen bosszút áll ezért, csak figyeljen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Járási S. Jeromos
INAKTÍV


A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2016. július 16. 11:34 | Link



Sosem gondolta volna, hogy már az első pár napja ennyire eseménydús lesz! Ez a hely maga a paradicsom. de komolyan. Gyönyörű emberek mindenfelé, annyi kaja, amennyit képtelenség felfalni és még a lehetőségek tárháza végtelen. Talán hősünk jobban bevetette volna magát a szőkeséggel szemben is, ha Rudolf nem vonta volna magára a rivaldafényt. De hát ilyenek az egészséges férfiak, versengenek. Ki tud többet enni, ki szedi fel a jobb nőt... és azért el kell, hogy ismerjük, medvénknek kitűnő ízlése van - ezt bizony Jeromostól tanulta el.
A kialakult helyzet komikumát annyira tudná értékelni, de látva az immár hajléktalannak kinéző tüneményt, valahogy nincs szíve önfeledtül nevetni a helyzeten. Bár... hősünk azt sem képes megérteni, hogy miért füstölög ennyire a másik, hogy majd' fel robban. Elképzelhető, hogyha nem medvénk nyitott volna tüzet, akkor a szőke ördög mindkettejüket kicsinálta volna. Bár ennél szebb halált kívánna magának bárki is?
Viszont gurulás közben elmélázik kissé, hogy mennyire menő lenne egy mugli film főhőse lenni. Csak lerántaná magával Szőkeciklont és együtt hemperegnének el az atomcsapás elől. Ha Őszőkeségünk nem féltené annyira férfiasságát, vagy bármely egyéb testrészét, akkor bizony tetszelgett volna ebben a menő szerepben. Így viszont... csak a saját bőrét volt képes menteni. Talán nem épp ezzel fog indítani az unokáiknál, ha a megismerkedésükről érdeklődnek.
Kicsit odébb, a falnak veti hátát és elnyúlt arccal figyeli az áldozatot. Talán sosem érzett lelkifurka kezd növekedni a mellkasában, ahogy figyeli a lány drámai pillanatát, ami csak az övé. Tökéletes előadásmód, de mégis mily szörnyen bűzös köntösben. Ahogy medvénk eliszkol a szőkeség halálos karrmai elől, Jeromosunk feltápászkodik és fehér zászló híján a kezeit emeli a magasba, úgy közeledik lassan felé, hogy a kezét nyújtva felsegítse... csak reméli, hogy nem ez lesz életének utolsó megmozdulása.
- Csak új neki a környezet. Sajnálom, tényleg. De tudod miért jobb az ormányos medve a borzoknál? Mert ha támad, a második fürdő után teljesen elmegy a szag. Mert most... hát nincs rózsaillat. De te így is szép vagy. - Hősünk, hogy javítson helyzetét, megereszt egy szélesebb, barátságosnak szént mosolyt, ami tán kissé bárgyúra is sikerül. De ha nem nyomják az arcát cserébe a bűz forrásába, akkor már megérte.
- Odaadom a pólóm. Csak az lett... trutyis, így vissza tudsz menni. A gatyám is odaadnám, de nem akarok én megrontani senkit visszafelé. - Szabad kezét a tarkójához emeli és kicsit meg is dörzsöli. Mit tehetne? Felajánlhatná kárpótlásul a fele királyságát, de... dehogy tenné. Neki kell az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Raven Blackwell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 22. 19:13 | Link

Tristam

Nem biztos, hogy a világ legjobb ötlete volt csak úgy leülni egy kihalt, csendes folyosón, egy meglehetősen kényelmes kanapéra, ráadásul akkor, amikor fáradt. Bár sokáig küzdött ellene, és teljes erejéből igyekezett a tankönyvre koncentrálni, amit a kezében tartott, sajnos a mágiatörténet volt olyan unalmas, hogy a narkolepszia győzött, és Raven feje oldalra bukott. Aztán kicsivel később felébredt és bosszankodva folytatta az olvasást, míg nem újra elkapta a hirtelen alvás, aztán a következő ébredésnél összecsapta azt a nyamvadt könyvet és nagyot sóhajtott.
Mióta az iskolába jött annyira mozgalmas napjai voltak, hogy ritkán jött elő a betegsége, viszont most, hogy a többség már a szünetet tölti, csendes lett minden, neki meg túl sok ideje volt unatkozni - márpedig az unalom volt a legnagyobb ellensége. Elő is halászott némi édességet a zsebéből, hogy kicsit felpörgesse a szervezetét, bár egy orvos sem mondta, hogy a gumicukor jó gyógyszer, de ő mégis szerette így hinni. Fel is kelt aztán, kinézett az ablakon, aztán elgondolkodott, hogy talán jó lenne visszamenni a szobájába... Igen ám, de itt jutottunk el az okig, hogy miért is ücsörög a folyosón. Megváltoztatták a klubhelyiség jelszavát, ő meg elfelejtette. Egyelőre a lehetséges megoldásokon gondolkodott, mert sajnos ahhoz semmi kedve nem volt, hogy megkeressen egy tanerőt, de az alig szállingózó diákok miatt egyébként nehéz dolga lesz. Jobb híján végül visszahuppant egyelőre a kanapéra, de tudta, hogy ez a helyzet nem sokáig lesz tartható.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristam McFly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 49
Írta: 2016. szeptember 22. 19:47 | Link



Nem olyan régen fejezte be az erdőben tett szokásos sétáját, és most enyhén szólva is bosszankodva rótta az iskola folyosóit. Az éjjel ugyanis nem sikerült túl sokat aludnia, hála hajnali látogatójának. Mondjuk az elmúlt pár hónapban volt már fültanuja mindenféle érdekességnek, annak azonban még nem, hogy egy totálisan részeg iskolatársa szerenádot adjon az ablaka alatt. A legszebb persze az volt az egészben, hogy hiába hajolt ki, és küldte el a hős szerelmest, az az alkohol hatása miatt egyáltalán nem fogta fel, hogy nem szívének szerelme áll az ablakban, hanem a rémálmoktól szabdalt arcú fiú, aki kérdő tekintettel nézte, és szörnyülködve hallgatta az ódát.
Igaz, haja nem volt szőke, se akkor mikor kidugta fejét az ablakon, se korábban, de ez az énekest nem igazán érdekelte. Persze próbált jófej lenni, egy ideig hallgatta, aztán szóvá tette lágy baritonján, hogy az ének rossz helyen szól, a srác csak pár órával később immár rekedten tudta abbahagyni ezt a dallamot, Tristam pedig addigra jó pár ősz hajszállal gazdagodott.
Szíve szerint melegebb éghajlatra küldte volna el a kéretlen szerelmest, azonban mégsem tudott erőszakot tenni magán. Helyette inkább lement, útba igazította, és elfogadta a címzés nélküli levelet, és megígérte, hogy igen, a leányzó kezébe juttatja. Igen, annak a lánynak fogja adni, aki szőke, kék szemű, szép... és illik rá az összes létező sztereotípia.
Így tehát, mikor meglátta a kidőlt, kanapén unottan ücsörgő lányt, egyszerűen képtelen volt másra gondolni, csak a tegnapi borzalmas éjjelére. Célzottan indult tehát a kanapé felé, majd állt meg a lány előtt és csípőre tett kézzel intézte hozzá szavait.
- Kérlek máskor, ha lehet a szerelmi ügyeid próbáld okosan intézni, mert hála neked és a barátodnak, szereztetek nekem egy kellemetlen éjszakát. Én nem tudom, hogy min vesztetek össze, vagy hogy mit csináltál vele, hogy kényszert érzett arra, hogy éjjel kettőkor ossza meg a világgal hogy mennyire szeret téged, de ez máskor ha lehet inkább csendben és kettőtök között kerüljön már lejátszásra! Ja és ezt neked küldte! - mondta, majd sietősen a lány kezébe nyomta a fehér, itt ott bor foltos borítékot, melyen se címzés nem volt található se semmi. Arra már nem is akart gondolni, hogy vajon a szerelem mellett még milyen gondolatokat szülhetett az alkoholmámoros éjjel a fiatal fiú agyában...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Raven Blackwell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 22. 20:04 | Link

Tristam

Kis híján ismét elaludt, mikor egy hang rángatta vissza a valóságba. Először egyáltalán nem értette, hogy mit is akar tőle a másik, mégis milyen barátra gondol, milyen összeveszésre, és úgy általában mi a csuda gondja van, úgyhogy előbb elnyílt ajkakkal és teljes döbbenettel nézett rá, aztán homlokráncolós töprengéssel, végül mikor szóhoz jutott, akkor kicsit oldalra billentett fejjel felelt.
- De hát nekem nincs is barátom - jegyezte meg, mert mostanra már nagyjából kibogozta, hogy miről is lehet szó. Normális ember ettől a hangnemtől egyébként, amit a vele szemben álló megengedett magának, valószínűleg igencsak mérges lett volna és elküldi melegebb éghajlatra. Nem így Raven. Kíváncsian vette inkább el a kezéből a borítékot, aztán gyorsan ki is bontotta, mert egyrészt a levéltitok, mint olyan, nem jelentett neki túl sokat, másrészt meg érdekelte, hogy mégis mi lehet a rejtély nyitja.
- Ó, de kár... - szontyolodott el aztán. - Ez a szobatársamé - pillantott ismét a másikra. - Megmondjam neki, hogy kérjen tőled bocsánatot? - kérdezte érdeklődő és kicsit talán együttérző hangnemben, mert biztosan nem volt jó érzés, hogy megzavarták a fiú álmát.
Zsebre rakta aztán a levelet, mert majd odaadja a lánynak, akivel egy ideje közös szobán osztoztak. Őszintén szólva Raven kicsit már unta is, hogy mindig a barátjáról beszél, hol azért, mert éppen odavan érte, hol meg azért, mert összevesztek.
- Kérsz gumicukrot? Energiát ad, úgy látom rád férne, úgy nézel ki, mint akit megcsókolt egy dementor - nyújtotta a fiú felé a zacskót, jóindulatú hangon kínálva az édességet.
- Ne haragudj, sürgős dolgom támadt, majdnem elfelejtettem, hogy van még egy halaszthatatlan tennivalóm! Örültem a találkozásnak, szia! - jelentette ki hirtelen a lány, majd visszaviharzott a körletébe.

/Lezártam a játékot, mert Raven Blackwell közben törölve lett./
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. október 2. 22:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. január 1. 18:58 | Link

Kaisch Ráhel kisasszony

Mióta nem volt prefektus nem igazán foglalkozott olyasmivel, hogy az éjszaka közepén diákok után kajtasson, tanári rang ide vagy oda. Most viszont nem tudott aludni, és úgy esett, hogy miközben a folyosókat rótta azzal a céllal, hogy kicsit kifárassza magát, éppen az orra előtt slattyogott el egy tilosban járó. A diák nem láthatta Sebastiant, mert éppen egy merőleges folyosón haladt, de az ifjabbik Selwyn hamar a nyomába eredt, és kergetőzés lett a vége. Meg kell hagyni, ügyes egy diák volt, mert mindig úgy helyezkedett menekülés közben, hogy egy varázslattal se lehessen eltalálni.
Aztán a srác befordult egy sarkon, kicsivel utána Sebby is, csak hogy majdnem fellökjön egy lányt. Váratlan fordulat, alig tudta elkerülni, hogy neki menjen az idegennek, de meglátta a helyzetben rejlő lehetőséget.
- Segítsen elkapni! - utasította a diákot és a csuklójánál fogva már húzta is magával, nem tudván azt sem, hogy prefektus vagy éppen egy másik szabályszegő a delikvens, de nem is izgatta igazán. Annál jobban érdekelte viszont, hogy ki az, aki ilyen ügyesen (és meglepően gyakorlottan) mozgott a terepen. Aztán persze elengedte a lányt, de csak remélni merte, hogy engedelmeskedik annak, amit mondott. Mindenesetre, bármi is történt, Sebastian el akarta kapni az eredeti célpontját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 277
Összes hsz: 2225
Írta: 2017. január 6. 20:53 | Link

Selwyn nemHV professzor


Megszoktam már, hogy ilyenkor alig járkálnak erre, így én is nyugodt szívvel lapozok a könyvben, miközben a dolgom végzem. Nehéz volt az átállás, szeretem kialudni magam, így az éjszakai járőrözések felértek valami rituális kínzással, de aztán... aztán megszoktam.
Most meg már úgy ismerem a kastélyt, mint a tenyerem, még csak eltévedni sem tudok, ami azért tök jó dolog. És a csend, ezek a kihalt folyosók eszméletlen jól esnek nekem. Hála égnek, még nem volt komolyabb dolgom, senkit nem kellett megbüntetnem, és ennek kimondottan örülök is.
- Nyaff - nyikkanok, a hirtelen változás miatt. Valaki megfogja a csuklóm, én meg annyira ledermedek, hogy gondolkodás nélkül megyek utána, anélkül, hogy felfognám, mit is mondott. Te jó ég, és ha megöl? Megrázom a fejem, ilyen tévképzetek csak azóta gyötörnek, mióta a halálfalókról végeztem kutatómunkát és... kicsit mélyebbre ástam magam a dologban. Nem mondanám, hogy már hidegen hagy a téma, épp csak nem bírok több kegyetlenséget befogadni. Így rettenetesen félek, minden furcsa alaktól.
- Azt hiszem, elvesztettük - nézek körbe, de semmi jelét nem látom annak, hogy az illető még a környékünkön lenne. Cseles, azt meg kell hagyni.
Aztán tekintek csak arra, aki bevont engem az egészbe, de ez öreg hibának minősül. Kék szemeim egyből elkerekednek, és biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt leszek fehérebb a falnál is.
- Van jelvényem, nem loptam... kaptam - motyogom, hevesen mutogatva a kérdéses tárgyra, s igen... egyből magyarázkodni kezdek, miközben óvatosan hátrálok is. Ha csak belegondolok, hogy nemrég még a csuklóm szorította, a hideg láthatóan ráz ki, mert ugyanezzel az elánnal, a nyakammal is tehette volna ugyanezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. január 10. 10:03 | Link

Kaisch Ráhel kisasszony

Jó, lehet, hogy nem volt a világ legátgondoltabb dolga egy random diák karját elkapni és bevonni az üldözésbe, de Sebastian remélte, hogy így talán sikerül megcsípni azt a másikat. Tulajdonképpen még az is lehet, hogy van olyan szerencséje, hogy egy prefektus segítségét kéri. Erről azonban egyelőre mit sem tudott, csak igyekezett a szökevény srác után, de aztán csakhamar be kellett látnia, hogy a mellette lévőnek igaza van.
- Fenébe - szusszant bosszankodva, mert nagyon nem szerette, ha ilyesmi történik. Üldözés helyett azonnal meg kellett volna próbálnia leszedni a diákot, csak fenemód értette a kölyök a dolgát. Nos, legalább annyit elkönyvelhetünk, hogy Seth biztosan remekül végzi a dolgát SVK-n, ha így tudnak menekülni a diákok.
Megfordult hát és figyelmét inkább a lányra irányította. Homlokráncolva próbálta felismerni, de nem sokra ment az erőlködéssel, mert a lány még megközelítőleg sem volt ismerős számára. A hirtelen magyarázkodás miatt aztán felvonta a szemöldökét, megbámulta a jelvényt, a sápadt arcot, a hátrálást... Mi a csuda.
- Maga minden tanártól így retteg, vagy csak engem tüntet ki a kiváltsággal? - kérdezte végül. Mondjuk a jelvény alapján már legalább azt tudta, hogy navinés a kisasszony, ami legalább részben megmagyarázta számára a helyzetet. - Elnézést, hogy úgy megragadtam a kezét, csak reméltem, hogy ketten el tudjuk kapni a srácot - intett a fejével abba az irányba, amerre eltűnt a szemük elől a szabályszegő. - Ugye nem okoztam fájdalmat? - érdeklődött még a maga kimért stílusában, amiről az ember nem igazán tudta volna eldönteni, hogy valóban kíváncsi a válaszra, vagy csak illemből kérdezi. Mindenesetre most tényleg érdekelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 277
Összes hsz: 2225
Írta: 2017. január 15. 21:06 | Link

Selwyn nemHV professzor


Nem tudom igazából, hogy most szerencsésnek érezzem magam, vagy kezdjek egyből egy papot keresni, aki szépen feladja nekem az utolsó kenetet. Bár amíg Selwyn professzort a renitens foglalja le, azt hiszem nincs mitől félnem, csak együtt kell működnöm vele. Szegény, ha tudná, hogy az egyetlen prefektust fogta ki, akivel aztán az égadta világon semmit nem ér...
- Ne vegye úgy a szívére. Valaki "fürgeláb" bájitallal bizniszel ahogy hallottam, ha ez is annak az utóhatása, még Forest Gumpnak se lett volna semmi esélye - próbálom békíteni, egy halvány mosollyal az arcomon, hátha nem nyel le keresztben. Mondjuk az is lehet, hogy ez meg csak olaj a tűzre. Úristen, nem akarok én még meghalni, tök fiatal vagyok hozzá, talán adjam a némát? Akkor meg azon akad ki, plusz azt már most buktam. Hol van ilyenkor Zója, vagy... bárki?
- Igen... nem - ijedten vágom ki magam gyorsan. A kérdés annyira letaglózott, hogy legszívesebben a falba süppednék. Mármint.. oké, segítenem kellett volna neki, de arról nem volt, hogy még szóval is tart, és nyíl egyenesen, köntörfalazás nélkül nekem szegezi azt a kérdést, amire aztán végképp nem merek válaszolni. Esküszöm, ha nem félnék tőle annyira, most elismerően biccentenék, amiért ilyen jól beletrafált.
- Ez annál összetettebb - azért valami magyarázatfélével mégis előrukkolok, mielőtt még teljesen leírna, bár van olyan érzésem, hogy azt már elcsesztem.
- Semmi gond, és nem... nem hiszem... nem - körözök kicsit, így a végére már határozottan állíthatom, hogy a karom épségben van, erre még egy mosoly is az arcomra kúszik.
- Megjegyeztem az arcát, ha tényleg a bájitalról van szó, azt kiszedem belőle legközelebb... nem tűnt harmadikosnál idősebbnek, azokkal meg még talán el is bírok - már ha nem rellonos volt, ha rellonos volt, akkor azt csinál, amit akar, vagy szólok valakinek, hogy segítsen, mert én velük le nem állok... Oké, tudom, hogy nem egy pöpec, prefektushoz méltó hozzáállás ez, de ez a meló nem ér annyit, hogy engem is fellógassanak valamelyik toronyba... pedig simán meg tudnák tenni.
Utoljára módosította:Kaisch Ráhel, 2017. január 17. 13:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. január 22. 15:11 | Link

Kaisch Ráhel kisasszony

Rezzenéstelen, és kissé hideg tekintettel figyelte a lány kínlódását, azon tűnődve, hogy vajon mégis mi a fenéért tart tőle ennyire, mikor látszik a jelvényén, hogy navinés, tehát Seth a házvezetője, úgyhogy nem lehet neki nagy újdonság egy Selwyn. Ráadásul Sebbynek végképp nem rémlett, hogy valaha is találkoztak volna, úgyhogy még csak beszólni se tudott neki eddig véletlenül. Általában ezt vetik a szemére utólag, mármint, hogy megbánt másokat, pedig Sebastiannak ez nem szokott igazán célja lenni.
- Megmagyarázná, hogy mit ért összetett alatt? - kérdezett végül vissza egyszerűen, zsebre dugva a kezeit és a falnak támaszkodva, mint aki hosszútávra rendezkedett be. Ó igen, sajnos Ráhel kifogta egy olyan pillanatát, amikor beszélgethetnékje van.
Bólogatva vette tudomásul, hogy szerencsére a lánykának nem esett baja annak hála, hogy úgy megragadta, viszont ezen a ponton kezdett kíváncsi lenni arra, hogy kivel is van dolga.
- Neve, évfolyama? A házat már tudom - biccentett a jelvény felé jelzésképp, miközben továbbra is merőn nézte a prefektát. Mikor aztán a lány elkezdte magyarázni, hogy kivel bír el talán, akkor felvonta a szemöldökét, és pár pillanatig némán meredt rá, mielőtt megszólalt volna.
- A varázslással vagy a bátorságával van gondja? - érdeklődött, hogy vajon miért fél egy prefektus érvényesíteni a jogait, bár a hangjában nem volt semmi bántó, egyszerűen csak kíváncsi volt. Hovatovább, ha az elsőről van szó, azon még segíteni is lehet. Igen, Sebby fejében teljesen megmagyarázhatatlan módon felmerült a gondolat, hogy esetleg, mármint talán, korrepetálhatná a lányt, ha a varázslás nem megy neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 277
Összes hsz: 2225
Írta: 2017. február 4. 18:25 | Link

Selwyn nemHV professzor



El tudtam képzelni, ennél sokkal jobb találkozást is, sőt, ha rajtam múlt volna, ez a találkozás meg sem történik. De Merlin útjai kifürkészhetetlenek, és ha már egyszer lehetőségem adódik rá, nem ártana legyőzni ezt a félelmem is, nem?
Egyelőre pozitív a csalódás, ami annyiban merül ki, hogy bár percek óta élvezzük egymás társaságát, még minden végtagom a helyén van. A professzor hozzáállása azonban mit sem változik, ugyanaz a merev, semmit mondó tekintet, a kifürkészhetetlen arc, ami engem az őrültbe kerget, de komolyan.
- Nem konkrétan Öntől félek. Vagyis... nem csak Öntől, hanem a magához hasonló emberektől, akiknek az arcáról semmit nem lehet leolvasni. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni velük, nem tudom, mire számítsak tőlük, és egy olyan megfelelési kényszerrel küzdő embernek, mint amilyen én vagyok, ez egy elég komoly érvágás - motyogom a kastély padlóját vizslatva, mintha nem láttam volna már elégszer. De talán így megérti, habár azt erősen kétlem, lévén én magam sem értem ezt az egészet, annyira meg nem ment el az eszem, hogy Zójával vitassam meg ezt, viszont már utánanéztem.
- Aszociális személyiségzavar.... valószínűleg ilyenem van, a tünetek szinte ugyanazok - vonok vállat, bár azt meg nem mondom, miért osztom meg ezt vele, talán, mert nem akarom, hogy amiatt utáljon, mert félek tőle.
- Kaisch Ráhel - utálok a teljes nevemen bemutatkozni, nem akarom, hogy egyből mindenki apámra asszociáljon, már pedig nincs több Kaisch itt Bogolyfalván, vagy csak én nem tudok arról, hogy lenne.
- És elsős... az előkészítőből jöttem fel - nem tudom, ezt miért kell hozzátenni, de a többiek is ezt csinálnák, mintha ettől aztán más bánásmódban részesítenék, pedig nem. Ugyanúgy keresztülnéznek rajta, ami lehet, csak számomra öröm. Én úgyse bírom sokáig, ha folyton figyelnek.
- K vagyok eddig mindenből, a testvérét meg most nyúzom azzal, hogy tanítson nekem olyan bűbájokat, amik túlmutatnak egy ajtó kinyitásán, és hasznomra is lehetnek. Úgyhogy a bátorság itt a ludas, vagy nem is tudom. Azt hittem, ha megbizonyosodok arról, hogy képes vagyok felsőbb éves varázslatokra, akkor egy másodéves rellonossal is elbírok itt a folyosón. Eddig még nem jött össze, ha büntetni kell, mindig viszek magammal egy felsőbb éves prefektust, őt legalább komolyan veszik, engem csak szemközt röhögnek a legtöbbször, de amíg nem egy toronyban lógva kötök ki, ez sem zavar - mosolyodok el halványan, akkor már felülve az ablakpárkányra, amit a nyanya nagy elégedetlenséggel konstatál, és nem fél hangot adni ennek. Nem mintha annyira zavarna. Most nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 26. 21:22 | Link

Lora
könyvecském | daily look

A szobámban gyorsan felkaptam a szoknyámat és a kedvenc felsőmet. Gondoltam elmegyek, sétálok egy kicsit a kastélyban, leülök olvasgatok vagy csak elmerengek egy kicsit. Megfogtam a könyvemet, amit már korábban az ágyamra dobtam és beletettem a kis táskámba. A pálcámtól elkezdve a kis csecsebecséimen keresztül, mindenemet abban tartottam.
    Kiléptem a szobámból, majd a Nyugati szárny felé indultam. Padok, székek, vagy asztalok után kutattam a szememmel. Miközben kerestem a tökéletes pontot az olvasásra, elkezdtem kutakodni az oldalamon nyugvó szütyőmben, hátha találok valami kis rágcsálnivalót, de semmi nem akadt a kezeim közé.
    Nem sok séta után felfedeztem a banya portréja alatti óriási kanapét. Boldogan süppedtem bele. Egy ideig csak nézelődtem, figyeltem a páncélokat, a portrékat, ahogy halkan egymással beszélgetnek. Mosolyra húzódott a szám és belenyúltam a táskámba és kivettem a könyvemet.
    Fellapoztam és el kezdtem olvasni. Annyira belemerültem a könyvbe, hogy teljesen elvesztettem az időérzékemet. Már lassan egy órája olvashattam, amikor úgy döntöttem, hogy kinyújtóztatom a csontjaimat és sétálgatok egy kicsit.
    Sétáltam egy keveset, majd belenyúltam a táskámba és egy hajgumi segítségével gyors kontyba csavartam a hajamat. Lassan mászkáltam a folyosón a képeket bámulva. Néha-néha megálltam, hogy a számomra érdekesnek tűnő képeket közelebbről is megnézhessem. Amikor már eléggé kinyújtóztattam magam, visszaindultam a jó kis ülőhelyem felé.
     Beledobtam magam és felhúztam a lábaimat, hátha így még jobban kényelembe tudom magam helyezni. A fejemet hátrahajtottam és elővettem ismét a könyvemet.
   
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. május 26. 21:52 | Link

Ainsley

Meg kellett sétáltatni az új taláromat.
Tegnap szembesültem a hatalmas csomaggal és oda voltam az izgatottságtól, hogy vajon mi lehet benne, ki küldhette, meg hogy én ilyen hatalmas pakkot, ah, még sosem kaptam itt. Ismerkedtem a csomag anyagával, kinézetével, illatával. Olykor eltettem a sarokba, aztán meg újra elővettem, úgy éreztem, nem bírom tovább, azonnal fel kell bontanom. Zavartságomnak köszönhetően, nem sikerült elolvasnom a cikormányos betűket, melyek elárulták volna, ennek a titokzatos küldeménynek bizony édesanyám a feladója.
A szobatársaimat is kérdezgettem, vajon honnan jöhetett a csomag, de ők csak megvetően néztek rám és összenevettek a hátam mögött. Nem igazán tetszett nekik ez a különös lelkesedés, meg irigyek is voltak, mert még sosem várta őket ilyen hatalmas volumenű dobozka az ágyukon. Na mindegy, az én kedvemet nem tudták elrontani, rendkívül örültem s tudatában voltam annak is, hogy ez az ajándék sok munkába és fáradtságba kerülhetett a szüleimnek, valószínű napokat tölthettek el miatta a szántóföldeken.
Megfogadtam, hogy nagyon vigyázni fogok az új szerzeményre és csak különleges alkalmakkor veszem majd fel. Ez a mai nap is egy ilyen ünnepnek bizonyult a számomra, az első körút a csodás felöltőmben. Nem is érezhettem volna jobban magam, szinte röpködve sétálgattam a folyosókon. Mintha hatalmas betűkkel karcolták volna a taláromra, új vagyok, tessék engem megdicsérni. Persze, a százas mosoly sem hiányozhatott az arcomról, a napsütés hozzám képest elbújhatott volna. Csodás gondolataim közepette, pillantottam meg egy lányt, aki éppen könyvet olvasott. Ismerős volt nekem, már többször összefutottunk a kastélyban, de még sohasem volt alkalmam megszólítani. Köszörültem egyet a torkomon és közelebb léptem hozzá:
- Szia! Van itt még hely nekem is? - mosolyogva pillantottam felé, hátha meglágyul a szíve az irányomban.
- Mi jót olvasol? - érdeklődtem, hiszen láttam, hogy egy méretes könyv lapul a kezében. Én utáltam a könyveket, de szívesen megkérdeztem másoktól, mit olvasnak.
- Ja -  itt mélyen a talárom zsebébe nyúltam, mintha valami tágító bűbájjal ellátott hatalmas tarisznyában kutatnék.
- Ez a levél, azt hiszem, a tiéd - nyújtottam felé, egy dőlt betűs írással ellátott, kék borítékban elhelyezett kis levelet. Együtt volt óránk és láttam, hogy otthagyta, a padban, aminél ült. Úgy véltem, fontos lehet neki, s mivelhogy összetalálkoztunk, s nem szándékoztam magamnál tartani, örömmel nyomtam a kezébe.



Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. május 26. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 26. 22:23 | Link

Lora
könyvecském | daily look

Felpillantottam a könyvemről és az előttem álló lányra emeltem a tekintetem. Emlékeztem rá, volt közösen óránk. Még nem nagyon volt alkalmunk beszélgetni, csak látásból ismertem.
     - Persze, nyugodtan - mosolyogtam rá kedvesen. - Nem akarok udvariatlan lenni, de Lora, igaz? - kicsit elpirultam, hogy nem voltam biztos a nevében, de a későbbi félreértések elkerüléséért inkább megkérdeztem, minthogy eltévesszem. Elővettem a könyvjelzőmet és a helyére tettem, majd becsuktam és az ölembe helyeztem.
     - Egy mugli írónő könyve, amiben fél angyalokról ír. Szerintem igazán érdekes, de ritkán olvasok ilyeneket. Gondoltam követem kicsit a "divatot",
 aztán olvasok valami sikerkönyvet
- kuncogtam. Ritkán szoktam fantasy vagy tini romantikus regényeket olvasni. Inkább a klasszikusok kedvelője vagyok, nem rajongok az ilyenekért, de néha jó egy kis kikapcsolódás. - Te is szoktál olvasni? - pillantottam rá reménykedőn, hátha találok valakit, akivel meg tudom beszélni ezeket. Persze a Levita tele van hozzám hasonló könyvmolyokkal, de mindig felüdülés számomra egy másik könyvszeretővel beszélgetni.
     - Köszönöm szépen - vettem el tőle a borítékot. - Már kerestem a szobámban, de azt hittem, hogy valamelyik táskámban vagy zsebembe felejtettem - örültem, hogy megtalálta nekem. - A szüleim küldték,
 gondolom már aggódtak értem. Régen nem tudtam velük beszélni
- elszomorodtam. Elég nehéz időszak ez most nekik és szörnyen éreztem magam, hogy nem lehettem velük, pedig biztos voltam abban, hogy minden segítség jól jött volna nekik. Nem akartam ott kibontani, mert ha valami rossz hírt kaptam, akkor nem hiszem hogy tudtam volna kezelni.
     - És te? Hogy-hogy erre jársz? - próbáltam valami témát feldobni, de a kreativitásom nem éppen a tetőfokán volt aznap. - Egy kis mozgásra vágytál vagy valami dolgod van erre felé? - pillantottam rá érdeklődően. - Persze, csak ha nem titkos, nem akarok illetlen lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. május 26. 22:57 | Link

Ainsley

Kicsit meglepődtem, hogy a lány, emlékszik a nevemre. Csak remélni tudtam, hogy nem az Edictumban olvasottak alapján azonosított be engem. Egy ideig örültem, a hirtelen jött hírnévnek, és sok kérdésnek, amit a trollos kalanddal kapcsolatban tettek fel nekem, de aztán az egész kezdett nagyon kimerítővé és nyomasztóvá válni a számomra. Ha már valaki úgy kezdte a mondatait, hogy olvastam egy újságban a történetedet, és szeretném, ha kicsit bővebben kifejtenéd a tapasztalataidat, kikerekedtek a szemeim, és gondolatban elküldtem valami nagyon meleg éghajlatú, rendkívül pusztító kontinensre.
De  most nyugodt maradtam, s miután elhessegettem a fárasztó és felidegesítő gondolatmeneteket, válaszra kerekítettem ajkaim:
- Igen, Lora vagyok, már párszor találkoztunk - világítottam a téma kicsit kellemesebb oldalára, sugallva a lány felé, hogy ne kérdezősködjön semmiről, amit egy bizonyos lapban olvashatott, különben ki fogja vívni az ellenszenvemet. Érdeklődve hallgattam, ahogy áradozott a könyvekről, habár én egyáltalán nem voltam otthon ebben a világban. Sőt, legszívesebben elaludni szerettem a hosszabb terjedelmű műveken.
- Nem, én nem szeretem a könyveket - hangzott a kiábrándító válasz. Lehet, ezzel nem nyertem meg, mint barátomat, de nem akartam senkinek sem hízelegni. Vagy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, vagy nem. Ez van, ezt kell szeretni.
- De úgy látom, te nagyon szívesen tanulmányozod őket - jegyeztem meg mosolyogva, hiszen azért felnéztem rá. A műveltség kulcsait tartotta a kezeiben. Ráadásul sokkal jobb időtöltés volt, mint durmolni a szobájában, azt be kell vallani.
- Sajnálom, hogy csak levélben tartod velük a kapcsolatot - az együttérzés kiült az arcomra. Tudtam, milyen az, ha egy időre meg kell válni a szüleinktől. Nagyon nehéz volt nekem is, ezeket az érzéseket, élményeket feldolgozni.
- Örülhetsz, hogy nem egy rellonos találta meg, ők nem lettek volna ilyen kedvesek - eddigi tapasztalataim alapján ezt kellet mondanom. Leginkább kicikizték és megvetették az embereket, semmi jóindulat nem fért meg bennük, az biztos.
- Nincsen semmi dolgom, a szokásos köröket tettem meg a kastély falain belül - virítani szerettem volna az új taláromban, na de mégsem közölhettem ezt és így az újdonsült barátommal.
- És te, hogyhogy pont a banya portréja mellett találtál kényelmes ülőhelyre? Vigyázni kell vele, nagyon kíváncsi. Látod a méretes füleit? Most is hallgatózik - sejtelmesen suttogtam, mire valószínű rájöhetett, hogy róla van szó és elszégyellve magát, megbújt egy másik képrámában.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. május 26. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 18 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet