30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 387
Írta: 2020. április 7. 17:09 | Link

Kazi mester

- Van egy lány... nő. Nem tehetek róla, simán csak irritál, maga cuki, de biztos magának is van olyan, akit nem bír elviselni. De nem kötöttem bele, meg semmi, pedig az átváltozás előtti napon volt, és olyankor előjön valami hülye hiperérzékeny oldalam. Na mindegy. Szóval kicsit egyedül szerettem volna lenni, erre betrappolt az a tyúk, elkezdte játszani az agyát, hogy ő a mit tudjam én minek a reklámarca, meg, hogy simán szétverné a fejem egy terelőütővel. Full bolond a nő, én mondom magának, és kisgyerekeket tanít.
Amúgy jó, ebből a szempontból én eléggé ártatlannak hatok, de valljuk be, nem én fenyegettem meg először, ő kezdte az egészet.
- Szóval közöltem vele, hogy éjjel széttépném, ha méltó lenne rá, de nem az. És ehhez tartom is magam.
Mondjuk elméletileg senkit se kellene széttépnem, de azért nagyon nagy volt a kísértés rá, hogy kicsipkézem a modell pofáját. De! Nem tettem meg. Szóval tök jó arc voltam.
- Nem védem amúgy magam, a telihold előtt meg utáni elviselhetetlen vagyok. Páran megpróbáltak már a közelemben lenni, de gyűlölöm, ha olyankor bárki is ténylegesen a közelemben van.
Sosem engedtem senkinek, hogy ott legyen, amikor átváltozom, pedig néha olyan jó lenne, ha fogná a kezem valaki, vagy csak a tudat meglenne, hogy nem vagyok riasztó. De tudom, hogy az vagyok, tudom, hogy az egész szörnyen ijesztő és kiábrándító, és nem szeretném, ha az a kevés ember, aki fontos nekem, így lásson.
- Figyelek.
Fordulok kicsit felé, nem ugrándozom, mert azért ketten ülünk egy párkányon, elég közel egymáshoz, gyakorlatilag csak a hold árulja el, hogy én is itt vagyok, elvesznék különben a sötétben. Ahogy mesél a mosolyom egyre szélesedeik, elképzelem, ahogy egy fürtös kisangyalként elmeséli, hogy milyen nagy kutyájuk van, aztán szegény postást mennyire megrémíti, és hogy mennyire jót nevet ezen. A végén én is kacagok, még a könnyem is kicsordul attól, amit mesél, mert előttem van a kép.
- Nagyon eleven gyerek lehetett. Imádom.
Tényleg, nagyon nevetek, a testem vidáman rázkódik a fel-feltörő jókedve, végül hangosan sóhajtok egyet. Csóró postás.
- Gondolom, nem ez volt az egyetlen rosszalkodása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 285
Összes hsz: 596
Írta: 2020. április 7. 18:36 | Link


outfit|a tanév első napjaiban|music

Automatikusan utánozza a lány mozdulatát. Közel olyan egyenes, ha nem egyenesebb egy kicsivel, mint a másik. Ez volt az egyik legelső dolog, amit megtanult a balettórákon. Ritka volt a fizikai erőszak, de ha valaki nem volt elég egyenes azt bizony jól hátbavágták és egy életre megtanulta a helyes tartást.
- Ó, de még mennyire. Szóval csak akkor gyere velem, ha nem félsz – kacsintott rá cinkosan. Nem volt valami ildomos már az első napokban belerángatni a „kicsiket” a rosszba, de hát nem az ő ötlete volt igazából, ő csak boldogan asszisztált a folyamathoz. Meg persze ha már arrafelé jártak úgy gondolta, eszik valami finomat. Vagy nem is tudta igazából, hogy tényleg enni kívánt-e, vagy csak már a gondolat maga ösztönözte arra, hogy egyen, de hát igazából mindegy is volt, úgysem hízott egy dekát sem az ilyen kényszerevések után. Pedig nem ártott volna felszednie néhány kilót, mert az összes bordája és a medencecsontja már-már vészesen kilátszott halovány, szinte fehér bőre alatt, így még ijesztőbbé téve az összhatást. Más lányok azért küzdöttek, hogy leadjanak néhány fölösleges kilogrammot, ő viszont szívesen fogadta volna őket. Hihetetlenül boldoggá tette volna, ha a mérleg hatvan felé billen ötven helyett, de úgy tűnt, ez pusztán álomkép marad.
- Nem, vagyis nem tudom mennyire titkos annak, aki nem tudja, hol keresse. – Ajkai felfeé kunkorodtak, mikor meghallotta szegény manók nevét. Csillám és Puszedli? Ez pont olyan, mintha két csillámpóni neve lenne, nem pedig házimanóé. De hát nem várt többet a lánytól. Azért nem röhögte szemtől szembe, beérte azzal az aprócska, sejtelmes mosollyal.
- Nos őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy szabad manók-e vagy sem, ez az iskolavezetés dolga és nem az enyém. Amíg pedig nem az én dolgom, addig nem avatkozom bele. – Micsoda hazugság volt ez, szerencse, hogy a plafon nem szakadt rájuk.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. április 7. 18:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 111
Összes hsz: 417
Írta: 2020. április 9. 17:52 | Link

Angyalkám


Csak a lányomra kell gondolni és máris bólogatni kezdek. Nos igen, van egy-két ember, aki nem fér be a tűrőhatáraimba.
- Milyen bájon tancinéni lehet - hümmögök. Aztán jön a másik oldal is. Édes, általában ezt a részt el szokták hallgatni. Méltányolom, hogy Odett ebből sem hagy ki.
- Milyen bájos tini popsztár vérfarkas lány lehet - hümmögök, akárcsak az előző hölgyike említése után. Közben magamban mosolygok. Kicsit cukkolom a lányt, bár van egy olyan érzésem, hogy inkább ő is csatlakozni fog a mosolygáshoz mintsem oldalba csapni, hogy " Na de Kazi bá!".
- Megértem. Az ember nem mindig akarja megosztani a gondjait, akkor sem, ha odanyújtják mások a vállukat, hogy átvegyenek egy kis terhet. Csináld csak magad, Angyalkám, állj ki azért, ha egyedül akarod végigvinni. Viszont, ne felejtsd el, hogy van segítség, ha rászorulsz - teszem hozzá. Nincs semmi értelme szenvedni, ha létezik kéz, ami kihúzzon a vízből. Ha meg jó a kicsit úszkálni, akkor a kéz remek helyen van ott, ahol van.
Ezután belekezdek a jutalommesébe. Ahogy egyre mélyebbre jutok a történetben, úgy érzem Odett jókedve is nő. Ez melegséggel tölti el a bensőm. Talán tényleg szeretem a gyerkőcöket, mindenkiét, az enyémen kívül.
- óh, dehogy - rázom a fejem nevetve - mindig kitaláltam valamit, amivel szórakoztattam magam, meg a körülöttem élőket. Például volt, amikor elhitettem az alattam élő férfival, hogy szellem lakik a lakásába. Azt hiszem valami állata hunyt el. Talán egy macska vagy aranyhal. Nem is tudom, viszont azt tudom, hogy akkor nagyon divatos, nagy képernyős tévéje volt, ami senki másnak a házban. Tudod egyáltalán mi az? - tartok szünetet, rátekintve. Folyton megfeledkezem arról, hogy nem muglik között vagyok, hogy még egy egyszerű zseblámpa is tud sokkolni valakit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 34
Írta: 2020. április 11. 19:41 | Link

Sára


Ha kicsit is illene, akkor most erre a mondatra válaszul az ő száját is egy egyet nem értő chh hang hagyná el, mint ahogy azt hallotta már párszor. Azonban úgy nevelték, hogy sem ez nem illendő, sem az, hogy a fejét rázva lóbálja esetleg az összes haját mások arcába, úgyhogy mindezen lehetőségekkel nem élve tömören válaszol.
- Nem félek - feleli tisztán és érthetően. Ugyan mitől is félne. Ha rajtakapják, hogy tiltott helyen jár, mégsem egyedül lesz és majd ártatlan tekintettel elveszett bárányka módjára eladhatja, hogy más vitte a rosszba. Hiszen ő a nagytermet javasolta. A konyha már a nála pár évvel idősebb eridonos ötlete volt. Igaz, a manók azért érdeklik, nagyon is. Talán éppen olyan remek kis barátokra lelhet itt is közöttük, mint otthon, ahol Puszedli például mindig készít neki karamellás pattogatott kukoricát és forró kakaót habcsókkal, ha a szülei ismét sokáig dolgoznak és lemondják a megbeszélt családi vacsorát. Attól mindig jobb kedvre is szokott derülni.
- Értem - jegyzi meg a válaszra, amely igazából nem válaszolja meg a kérdését, viszont jogosnak mondható, hiszen az iskolavezetés dolga eldönteni, hogy fizeti-e a konyhán dolgozó manókat, vagy koszt és kvártély ellenében rabszolgasorban tartja őket. - Azért remélem, szabad manók, akik rendes fizetést kapnak. Mégiscsak járnak nekik is az alkotmányos jogok. Igaz, a mi régi manónk meg nem akarta elfogadni apukámtól a neki ajándékozott ruhadarabot, mert attól félt, hogy akkor mennie is kell. Szegény Csúzli túlságosan is megszokta, hogy a család tulajdona - meséli. Ugyan cseppet sem biztos benne, hogy mindez érdekli is a másik lányt, viszont úgy véli, itt az alkalom egy kis aktivitásra és felhívni mások figyelmét rá, milyen fontos is, hogy az értelmes lényeknek úgy általában biztosítva legyenek a jogaik és pont olyan fontosnak és értékesnek érezzék magukat, mint amilyenek. - Majd megkérdezem a manókat, hogy mi is a helyzet itt velük. Te sokat jársz amúgy a konyhába? Összebarátkoztál velük?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 285
Összes hsz: 596
Írta: 2020. április 12. 21:43 | Link


outfit|a tanév első napjaiban|music

- Helyes. De ne gondold, hogyha lebukunk, elviszem helyetted a balhét. - Olyan bájosan és kedvesen fenyíti be igazából a másik lányt, hogy talán észre sem lehet venni a cukormázas külsőbe burkolt kis agressziót. De pont olyan aljasnak tűnt, mint egy igazi vérbeli rellonos még levitás létére is, így jobbnak látta tudatni a picike hercegnővel, hogy ő még maga helyett sem tudja vállalni a felelősséget, nem még más helyett.
- Szegénykém - fejezte ki együttérzését szegény pórul járt Csúzli iránt. Na nem mintha kifejezetten érdekelte volna, hogy mi van a Sziklai vagy Szikszai vagy milyen család házimanójával. Hát igen, nem igazán figyelt oda a bemutatkozásnál sem. Meg hát a manókról sem volt túl sok tapasztalata, mert nekik otthon sosem volt. Nem is volt rá szüksége, édesanyja jól főzött, tánctanár lévén pedig szabad időbeosztás mellett dolgozhatott, így arra volt ideje amire csak akarta. Valamint néha napján, ha úgy alakult, akkor az édesapja is besegített otthon, valamint tőle és Lillától is elvárták, hogyha otthon voltak, akkor valamit azért tegyenek azért, hogy a ház csillogjon és villogjon. Feltehetőleg tőle örökölte tisztaságmániáját, ami aztán az idő elteltével átalakul egy tisztaságmániás rendetlenségbe. Utóbbi kamaszkora kezdetén ragadt rá, talán lázadásból, talán lustaságból, ezt nehéz lenne megmondani.
- Nem mondanám, hogy sokat járok le, de néha megfordulok odalent. És igen, egészen jól kijövünk, mert nem kezelem tárgyként vagy rabszolgaként őket. – Vállat vonva indul meg lefelé. Ha menni akarnak, hát haladjanak, azért nem ér ő erre rá egész nap. Lehet, hogy füllentett egy kicsit a konyhában tett látogatásai gyakoriságáról, de azért azt mégsem mondhatta egy ilyen aktivista szellemű lánynak, még a végén bevágta volna a hisztit, hogy halálra dolgoztatja szegényeket. Abban viszont igazat mondott, hogy nagyon megbecsülte a munkájukat, mindig hálás volt, ha a segítségére siettek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 527
Összes hsz: 3818
Írta: 2020. április 13. 13:04 | Link

.találkozzunk újra. de ez most már nem a megszokott.


Ahhoz képest, hogy elkerülte ezt a találkozást, hogy aztán mégis belement és beszélgettek, minden a feje tetejére állt. Nem kell ezt féltétlen rossznak értelmezni, még ha amúgy meg is lepi. Nagyon. De nem ad ennek már szót, hiszen nem is tudna. Azt hitte, hogy a sérülések, a személye mind-mind negatív példák és hátrányok tömkelege lesz, hogy majd legyintenek, ráhagyják, hogy olyan, amilyen, az érzékenyebbek majd jajongnak és megpróbálnak segíteni és a többi. Hogy ez majd visszaveti, kevesek értik meg, ő is keveseket ér majd el, de kényelmes lesz és nem hadakozik. Hogy nem is veszik talán észre igazán, majd ő lesz a fura srác a sok közül. És ezzel szöges ellentétben emelik ki, figyelnek a hibákra, arra, hogy ő a legtöbb rosszról tudja, milyen. Tudja milyen ha nagyon fáj, ha még a levegő mozgása is idegőrlő, ha a fáradtság olyan, amely nem csak sötét karikákat fest szeme alá, hanem mély árkokat, a karban nincs emelésnyi erő. Ha tudja, mi a rossz, mi a hadakozás és mi a harc, mert ha most nem is, akkor megtette. Muszáj volt, még ha el is engedte egy pillanatra. És legfőképp tudja, milyen egyedül. Még akkor is, amikor vannak körülötte, beszélnek hozzá, kérdeznek tőle. Mert a titkok, a történések ezt hozták magukkal, csendes, társas magányt, amiben leült más mellé és ott volt, de mégsem. Mert ismernek egy felet, egy részt belőle és mégsem a teljeset. Hogy tudja, miről beszélt, beszél a másik és nem azt a sajnálatot érzi, nem azt a pillantást adja, mint mindenki. Hanem megértést, bólintást, olyasmit, amit ő sem képzelt ugyan, de érzi, hogy jóleső a másiknak. Hogy kilépett az árnyékból, felállt és egyenesen hozzá sétált a tömegben, hogy ott lehessen és figyeljen rá. Lehet, hogy amik történtek, amiket mondott és vallott a mágia miatt történtek, de csak könnyítette az utat. Lehet, hogy az még mindig nem tetszik neki és morogna, de megtörtént, olyan, amelyet már nem lehet megváltoztatni és amely, mint sok más dolog, nem rajta múlt, mások döntötték el, de könnyebb és jobb megoldásokat, helyzeteket szült. Hogy nem tudja, mi lesz és mi nem, de akkor, ha már kimondta, nem hátrál meg. Talán szavai bizonytalanok, bénák, elhatározásai általánosságban biztosak, csak nehezen jönnek elő. Nehezebben. Sok mindent nem tud és bizonyára nem is fog, mert nem vallatni akarja, kikérdezni, a lényeg elég, ő is annyit adott, minden más meg csak, van. Nem jött fel, nem jött még fel és lehetségesen nem is fog. Semmit sem tud, mert az események megint másfelé pörögnek, megint nem ő a határozott és irányító, csak ismét hagyja magát elsodródni. Ezért nem tervez, ezért spontán sokszor és tűnik szétszórtnak, de kezdi megtanulni, hogy az eseményeket nem egyedül irányítja, már nem és lehetetlen kiszámolni. Ő képtelen rá.
Legalább magát próbálja meg itt tartani, bár nehezebb úgy, ha ajkain csügg a másik, mozdulnak az övéi is, keresik és kóstolnak. Nehéz minden ilyenkor, de igyekszik. De mire is? Jó kérdés. Aprót szusszan, majd mélyet sóhajt, feje mozdul, el tőle és engedve a húzásnak dől vele. Aprókat pislogva néz körbe, még mindig ott vannak, ahol, még mindig a folyosó falának dőlve rezdül meg az apró csókokra nyaka bőrén. Az érzékeny pontra sóhajt fel és válik mindene libabőrössé, ahogy eddig szorongatta az anyagot, most úgy engedi el és simulnak ujjai a vállára, szemeit ismét lehunyva felejti el, hol van. Mert a zavar jön, a zavar megint vele van, gyomra aprókat rándul, vagy csak úgy érzi, elönti bőrét az ajkai érintése, az apró csókok. Sajátjait mosolyra húzza, elengedi magát, ahogy ujjait is egy pillanatra, majd ismét, amikor elhúzza onnan. Hamar utat talál felsője alá, a bőre feszül és szusszanva tolja ki egy kicsit, aprót csak mellkasát, hogy jobban simulhasson az ujjai alá. A sebhelyeihez ér, oda, ahova viszolyogva gondol és undorral, amit nem akarna sosem más által érintetni. Most ott van, végigköveti, szisszen, mintha neki is fájna, pedig ő nem érez semmit, csakhogy égni kezd kissé, bizseregni. De semmi más. Nem mozdul, nem borul úgy libabőrbe, mint minden más. Sóhajtva hajtja le kissé a fejét, mert tapintásra is érezni, mi tombolt abban a fenevadban. Mi árat fizetett az életért. Elgondolkodott már elégszer, hogy mi lett volna a jobb, ha ott meghal, vagy ha ezzel él. Sokat gondolkodott rajta. Most már halad az élet felé, a válasz egészen kész van. Csak a mély és sötét pillanatokban tér csak vissza. Elmereng, ahogy a kérdés felhangzik, vállát kezdi cirógatni, most ismét aprónak és semminek érzi magát. Fejét dönti végül a falnak, tekintete a plafonnal szegeződik. Feltódulnak benne az emlékek, mert olyan ritkán kérdeznek tőle ilyet, hogy soha. De mindig emlékszik. Kicsit mélyebb levegőt vesz.
- Idén lesz a hetedik év. De mindig úgy érzem, hogy csak tavaly, tegnap, vagy néha, hogy sosem – hangja halk, kissé fátyolos. Nem tudni, hogy az előbbiek miatt kába még, vagy ez már új. Nem tudja, hogy jól esik neki a kérdés, vagy fájó. Hisz aki tette, annak a dolga volt, neki viszont nem. Lassan öleli át mind a két kezével, eltávolodva egy kicsit a faltól, de hagyva, hogy kezének maradjon helye is.
- Közel sem olyan, mint beleszületni, tudom. Sejtelmem sincs, az milyen. Én előtte nem voltam semmi sem – kapaszkodik karjaival belé, lágyan körözgetve ujjával a hátán. Ő csak áldozat, egy ideje. De mint mondta, figyel, nem magára, nem a farkasra. Figyel.
- Bántottak érte valaha? - oda és vissza, apró kérdések. Tudja, hogy a gyerekek milyenek, felnőni valami mással milyen. Vagy akár a felnőttek. Az emberek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Fanni
Prefektus Eridon, DÖK tag, Ötödikes diák


sziporka
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 33
Írta: 2020. április 15. 18:34 | Link

az évnyitó után | újra látlak


Feszengve ücsörgök az évnyitón a vörös-arany szegélyű talárban, amit idáig csak a vizsgák alkalmával öltöttem magamra, hiszen azok voltak az egyedüli események, amelyeken magántanulóként részt vettem. Itt-ott picit szűk, néhol pedig bő, de korábban ez cseppet sem zavart, hiszen minimális volt az idő, amit benne töltöttem. Finoman megráncigálom az ujját, miközben fél füllel hallgatom az igazgatói beszédet, néha fel-felpillantva a diákságra. Önkéntelenül ismerős arcok után kutatok, mintha bármi esély lenne rá, hogy a sokaságban kiszúrok valakit a vizsgákról.
A kelleténél gyakrabban pillantgatok át a Rellon asztalára is. Krisi ismerős vonásait ezer közül is kiszúrnám, így már hamar megtalálom őt a sok kis fejecske között. Biztos nem szeretné, hogy átüljek hozzá.
Kissé kesernyés szájízzel kóstolok bele az ételbe, és bár érzem, hogy mennyire finom, és jól is esik, mégsem tudok pár falatnál többet magamba kényszeríteni. A gyomrom kavarog az izgatottságtól vegyes feszültségtől.
Amikor legközelebb felpillantok a tányéromból, már épp látom, ahogy Kristóf az asztaltól felállva elindul a Nagyterem ajtaja felé. Sietve törlöm meg a számat egy szalvétával, és már pattanok is fel a székemről, mintha csak parázson ültem volna, hogy sietős léptekkel én is meginduljak a sorok között. Bár nagyon igyekszem, mégis már csak az ajtón kilépve, a folyosón tudom beérni őt. Óvatosan elkapom a talárja jobb ujjának szélét, és picit megrántom, épp csak annyira, hogy észrevegyen maga mögött.
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 387
Írta: 2020. április 15. 22:18 | Link

Kazi mester Love

- Ha lesz még gyereke az életben, be ne írassa az előkészítőbe sportra. Nála még én is jobb vagyok.
Pedig nálam azért a mozgás kimerül abba, hogy egy perc alatt ha kell öt sajtbureszt is betolok, de az, hogy durván szeretek enni, nem jelenti azt, hogy nem élvezem ki a ételt. Mert de, nagyon is. Szóval én és a mozgás. Mondanám, hogy jó terelő lennék, mert ebben az egyben biztos vagyok, de a kviddics nekem összeférhetetlen. Mondjuk nyilván, inkább arról mondok le, mint D-ről, de ez már csak ilyen.
- Hé!
Játékosan megbököm a vállammal a vállát, de azért mosolygok, sőt, talán egy kicsit kuncogok is, hiszen megállapításra jutottam a történettel kapcsolatban. Most még mosolygok persze.
- Ez úgy hangzott, mint egy pocsék mágikus szappanopera nyitánya. ÚRISTEN!
Elkerekedett szemekkel nézek rá, mert ezzel egy nagyon csúnya igazságot mondtam ki. És ez sajnos tényleg igaz. Szóval ami az előbb még vicces volt, most éppen kétségbe akar ejteni. Durván. Egy kicsit megemelkedek, de aztán visszahanyatlok, és megint elnevetem magam, mert a sok kis mellékes szál, Barnabás, Damyan, Belián és Zina, mind ezt támasztják alá.
- Egy mágikus tini szappanopera díva vagyok.
Ő kellett ahhoz, hogy jobb kedvem legyen, mert az, ahogy azt mondja "Angyalkám" valami olyan, amitől egyáltalán nem utálok Angyalnak lenni. Komolyan mondom, még mindig nem tudom elképzelni, hogy mondjuk tényleg üvölti ezt a szót, vagy fenyegetően mondja, nekem valami olyan, amitől kicsit boldogabban ver a szívem. Mielőtt bárki félreértené, nyilván apakomplexusom van, de nem csak szexuális értelemben, hanem mindenhogyan. Az idősebb férfiak társaságában találom meg önmagam, és velük érzem jobban magam. Talán mert mindig is idősebbek vettek körül, talán azért, mert valahogy a közelükben én, mint fiatalabb nő, merek gyenge lenni. A kortársaim között nem vagyok képes elengedni azt a képet, amit felépítettem magamről, itt meg főleg nálam fiatalabbak vannak, akik még hallgatnak is engem, fontos a kialakított kép fenntartása.
- Egy halott aranyhal szelleme?
Emelkedik meg a szemöldököm, és nem tudok nem vigyorogni azon, amit mesél, és kicsorduló könnyeimmel csak bólogatok.
- Persze, még jogosítványom is van. Komolyan, ha egyszer el akar menni valahova, elviszem. Én úgyis csak felnőtt kíséretében hagyhatom el a környéket, leginkább a magáéban, szóval... átvezetek önért az országon is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 787
Írta: 2020. április 20. 21:31 | Link

Belián
újra látlak / ne haragudj rám

Minden évvel egyre csak rosszabb lett. Rosszabb lettem. Önmegtartóztatást kellett volna tanulnom, mert túlságosan elszaladt a ló, de ehelyett ültem a muglik között, teljesen más fajként, és áhítattal figyeltem a nőt, aki a szorzás rejtelmeibe avatott be minket. Szerettem órákra járni, teljesen mindegy, hogy milyen óra volt, egyszerűen csak örömködtem neki, mert ha órán ültem, nem bánthattak. Sehogy. Nem kellett tartanom a bántó szavaktól, attól, hogy megdobálnak, rúgnak vagy ütnek, esetleg mindez egyszerre. Nem kellett tartanom semmitől, de egyszer mindennek vége szakad. A szüneteket túléltem, igyekeztem túlélni, de lelkem már rég meg volt törve, amikor testem ugyanúgy cipelte tovább mindenhova, mert nem tehetett mást. Voltak kötelezettségei, amiknek eleget kellett tennie, különben csak még rosszabbra fordult volna minden. Sokáig gondolkodtam azon, hogy aznap mi vitt rá a cselekvésre. Talán lelkem megtörtsége, ami véglegessé vált, talán az, hogy testem is kezdte feladni a küzdelmet, így elindított egy automatikus védelmi mechanizmust. Annyi a biztos, hogy bevált. Ösztönként jött elő bennem, hogy elkapjam a gyűlölettel teli barna tekintetet, ami engem szuggerál, majd egyre közelebb és közelebb furakodott személyesterembe. Elkaptam, és többé nem eresztettem, pedig nem is gondoltam rá, nem is akartam, egyszerűen megtörtént. Évekig tökéletes csend honolt agyamban, lelkemben és testemben egyaránt, mert a probléma, ami minden napomat megkeserítette, megszűnt, megszüntettem. Megszüntettem azzal, hogy egyszerűen elmosolyodtam, és a probléma igazából talán saját magát szüntette meg, egyetlen mosolyomnak hála. Évek tökéletessége, ami a mindent jelentette akkor. Az áhítat, ahogy én figyeltem a tanárokat, akik tudásukat adták át nekem, úgy nézett rám ő is minden egyes pillanatban, mintha nem lenne holnap. És jó volt, jól esett, nem akartam elengedni, mert elhittem, hogy ez őszinte szeretet, hogy magamért szeret és akar a közelemben lenni. Nem így volt, mert megtört az ő lelke is, ahogy a másik feje, amit a betonba csapott, amiért hozzám ért. Pedig olyan tökéletesnek tűnt. Az is volt igazából, egészen addig a pillanatig. Onnantól minden megváltozott, és kényszer volt elmennem az RJ-be. Nem akartam. A megszokott tökéletességet akartam, azt, amihez hozzászoktam az évek alatt, ami csendet teremtett bennem, de minden hiábavaló volt, mert felvettek, és mehettem a cuccommal együtt. Szépen indult, majdnem tökéletesen, egészen addig, amíg védekezni nem kezdtek ellenem. Életemben először tört fel belőlem a véla, aki bennem él, megmutatva a valódi arcát, amitől sikítva rohantak el a diákok. Az igazi véla, ami szintén én voltam. Ami szintén én vagyok. Hangja szaggat ki az események sorozatából, kissé összerezzenek, ahogy megszólal. A hála úgy fut végig minden porcikámon, mintha most érezném először, amiért megszólalt, amiért elsöpörte az emlékeket. Nem akarok emlékezni.
- Hét év – suttogom a szavakat, tarkóján pihenő ujjaimon kívül semmim nem mozdul. Nem tud megmozdulni, nem is akarnék. A közelsége az, a hangja, amely még a talajon tart és nem hagyja, hogy elvesszek. Testem nyomódik az övének jobban, ahogy átölel. A mozdulat olyan automatikusnak hat, kékjeim egy pillanatra pattannak ki, ahogy agyam dolgozza fel, mi is történik. Mikor is öleltek meg utoljára? Nagyot szusszanva hunyom le ismét szemeimet, halkan nevetek fel a kérdésen, tarkóján pihenő ujjaim abbahagyják a mozgást, mellkasára simított kezem kissé lejjebb ereszkedik. Közel sem olyan, mint beleszületni. Vajon melyik lehet a rosszabb? Amikor hangja végre kiszaggatott az emlékekből, ismét visszatérhetek hozzájuk. A verésekhez, a szitkokhoz, a szavakhoz, amelyek mindennap egyre csak jobban és jobban tépték a lelkemet. Pólója alól csusszan ki kezem, tarkójáról óvatosan húzom el a másikat, miközben ellépek tőle.
- Volt rá példa – már-már szégyellős mosoly kerül fel ajkaimra, ahogy elkapom pillantását. Közelebb hajolok, lehunyt szemekkel lehelek apró csókot ajkaira, egyáltalán nem törődve a lány csapattal, akik elcaplatnak mellettünk, túlságosan hangosan. Irritálóak. Elszakítom magamat tőle, óvatos mosollyal ajkaimon kapom el a már engem figyelő kékeket.
- Mennem kell – arcára simítom kezemet, lágy csókot lehelek homlokára, mielőtt véglegesen ellépnék tőle és arra indulnék, amerre eredetileg tartottam. A sarkon befordulva mosolyom már őszintén ékesíti ajkamat. Talán meglepő lehetne, hogy így csak még inkább megbámulnak. Most nem érdekel. Semmi nem érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 527
Összes hsz: 3818
Írta: 2020. május 23. 01:54 | Link

.találkozzunk újra. de ez most már nem a megszokott.


Lehet számokat vetni, osztani és szorozni, de vajmi keveset tud arról, mögötte mi áll, ahogy ő sem kezdte el regélni, pedig amúgy nála, úgymond, semmi sem bonyolult. Sőt mi több. Ha csak fele annyira sejtené az igazságot, ahogy néha meg-megismer történeteket, akkor rájön, hogy semmi sincs és semmi olyan főleg, amelytől az ő szavai fontosabbak lennének. Így sem gondolkodik úgy, de önös nézete, a sok év alatt beleivódott az elméjébe és nehezen enged fel. Igen, jöhetnek a fura, pocsék és elcsépelt életigazságok; másnak sokkal rosszabb volt, van és lesz, mindig szenved valaki, mindig jobban és a többi. Mint mikor gyereknek a „lehetnél kitűnő, mert a másik is az”, de már igazából ott megtanulta, tanulja bárki, hogy igen. Az a különbség, hogy ő nem az a valaki, ő saját maga, a saját kis gondjaival, a saját szemétkupacokkal, amiken ücsörög. És mégis, látni mást könnyebb, ahogy hallgatni is. Magának már unalmasak az önfekélyező dolgok, a tények, amelyeket ismer. Talán ezért olyan kíváncsi mindenre, legyen az dolog, személy vagy csak hely, mert egyszerűen ingerszegény helyről érkezve, akaratlanul kapkod mindenfelé a maga kis tempójában. Hogy végig csak várt talán valakire, valamire, amire figyelhet, amely elviszi olyan helyre, amely szebb és jobb. Hát, várhatta volna. Ő nem a hercegnő a toronyban, aki hajzuhatagát leengedve hagyja felmászni a megmentőt, ő csontváz lett volna a toronyban, aki kihagyta a lehetőséget, hogy az ajtó zárva sem volt sosem. Ezeknek mind mindegy már, hiszen itt van és el sem rohant.
Érzi, ahogy összerezzen, kicsit mintha a másik is elveszett volna fejben, valahol, bárhol, mint az előbb kicsit saját maga is. Úgy néz ki, ez akaratlanul történik meg vele, újra és újra. Beszél és elmereng, pedig aztán, sosem volt szokása, mint valami rossz öregember. Le kell gyűrnie, a melankólia egy része sikerült, állítólag már nincs a tekintetében sem sokszor olyan, amelytől az embernek kedve lenne leültetni és megnyugtatni, pedig épp nincs semmi. Esetlen mozdulatok, ahogy átöleli és nem is gondolja, hogy ez most a jó „válasz” akármire. Csak megtörténik, mint amúgy mostanság minden más is, vagy épp ez is, mármint, ami nem olyan rég ment le kettejük között. Nem mondaná, hogy most sokkal okosabb, csak inkább... nyugodtabb? Valahogy úgy. Nem tudja megfogalmazni. Könnyebb a léleknek, hogy kiöntötte és mégsem, mert esetlen és suta. Annak érzi minden tagját, ahogy rezdül az érintésekre, még ha azok lazulnak, távolodnak.
- Azt hiszem, erről nem lett volna szabad kérdeznem. Ne haragudj – mert kellemetlen, miért ne lenne. Lesüti a tekintetét is, hogy valóban nem azt akarta, hogy erre gondolni kelljen, vagy az ő hét évére. Bármire. Aprót szusszanva pillant vissza rá, ahogy közeledik felé és ismét megérzi ajkait, mintha megint csak az első lenne. Ez mindig ilyen? Vagy egyáltalán, lesz? Mi lesz most? Kérdezné, de egyszerűen nem jön ajkaira egyik szó sem. Viszonozza, nézi, ahogy ellép, most nem hunyja le a szemeit és vár másra, nézi és nem tud kérdezni, mára minden okos(abb) szavát ellőtte. Mindegy. Felesleges is lenne, vagy megint csak tapintatlan, zavaró. Oké. Semmit sem ért.
- Persze, persze, menj csak. Majd összefutunk még valamikor – mosolyodik el. Nem tudja mikor, hogy, csak a DÖK vagy amúgy is, nem nagyon tervezget, csak azt, hogy nem bújik el megint, annyira. Egy sóhajtással engedi el, csusszannak le tagjairól a kezei és a falnak dőlve néz utána. Arcát dörzsöli át, most tiszta volt a feje végig, mégis, úgy érzi, mégsem, mert volt minden. Felőle. Még mindig csodálkozik azon ahogy fogadta, nem pedig újabb nevetés és akármi. Mindenen csodálkozik. Lassan tolja el magát a faltól, igazgatja meg a felcsúszott felsőt, mintha muszáj lenne mindent kisimítani, aztán fordul egyet és eredeti útját folytatja. Hátrapillant, akaratlan, nem mintha várna bárkit is, aztán saját ajkát rágcsálva halad tovább előre. Az, hogy mit hoz a holnap, egyelőre a legkisebb problémája. Úgy minden más is. Fogalma sincs mi ez és mégis, vannak válaszai, de most nem bonyolít semmit sem túl. Csak hagyja megtörténni.

//köszönöm <33//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Babett Mirtill
KARANTÉN


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 194
Írta: 2020. augusztus 25. 13:34 | Link

Kazanov bácsi
(sz)fi(n)x, hogy Navinés leszek | kinézet

A jéghideg falnak dőlve, karba tett kézzel és keresztbe tett lábakkal várakozok a folyosón. Magam elé meredek, s próbálom megfelelően összeszedni a gondolataimat, szinte ajkam is meg-megmozdul, ahogyan fejben megfogalmazom a beszédemet. Igen, beszédemet. Hiszen nehogy azt gondolja akárki is, hogy terv nélkül érkeztem, és csak Dai-ra vagy Ivettre várok a folyosón. Nem. De nem ám. Küldetésem van. És legfőképpen elegem. Sokféle szcenárió játszódik le lelki szemeim előtt, de ha ma nem teszem meg, akkor soha nem fogom. És még az utolsó évemben is bámulhatom Karola és Bence képét. Ahogyan mindkét diák formája kirajzolódik lelki szemeim előtt, látványosan elfintorodva horkanok fel. Nem bírok ki még egy napot abban a házban, ahol ők vannak. Újabb bizonyíték ez arra, hogy a felnőtt viselkedés fényévekre van még tőlem.
Zsörtölődve, idegességtől remegő kezeimmel nyúlok kipirosodott orcámhoz, miközben egy csapat diák elől kísérlem meg az elbújást. Nem mintha sokan leállnának velem beszélgetni, nem kockáztatok; végén még elszalasztom Kazanovot.
Kínzóan üres percek telnek el újfent, de a könyvtárból még mindig nem jött ki senki sem. Be mennek, de ki nem jönnek? Hogyan lehet ez? Mondjuk, nekem sem ártana inkább benn ülni és készülni a vizsgáimra, azonban a jelenleg bennem kavargó érzések fontosabbak; beszélnem kell vele. Lehajtom fejemet, és ajkaimat kezdem harapdálni, amikor hallom végre, hogy nyílik a könyvtár ajtaja. Vadászó nagymacskaként kapom fel buksimat, azonban csak egy diáklány és egy -fiú sétálnak ki rajta. Újabb fintor csúfítja ábrázatomat, hogy még ők is milyen bájosan nevetgélve hagyják maguk mögött a könyvtárat. Élvezd ki, amíg tart, gondolom egy pesszimista sóhajjal.
Hátra hajtom fejemet, így tincseim a hideg falnak koppannak, én pedig lehunyom szemeimet, és mélyeket sóhajtozva folytatom a várakozást. Erre kell járnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 111
Összes hsz: 417
Írta: 2020. augusztus 25. 21:38 | Link

Drinóczi lányka


Megjött a váltás, a műszakomnak ezennel vége. Mélyet sóhajtok, pedig egész kellemes délután volt ez is, a könyv amit forgattam remek, a diákok csendesek. A vizsgaidőszak mindenkit megemberel, még ha csak egy teszt erejéig is.
Bárcsak minden hónapban lenne egy vizsgahét. Jaj de utálnának a gyerkőcök ha ezt hangosan is kimondanám magamban. Elmosolyodom ezen a gondolaton, aztán szedelődzködni kezdek. Nincs sok holmim, A bögrémet hamar kiöblítem, hogy a holnapi kávé ízét ne rontsa el a beleszáradt zacc, aztán néhány papírt magamhoz veszek. Néhány kérelem, egy-két lány máshol szeretne aludni, mert összeveszett ezzel, vagy azzal. Illetve van itt szünetet kérő is, aki valami családi hétre kéredzkedne el. Ezeket majd aláfirkantom a naviba. Aztán körbenézek, mindenki megvan-e, s ha amarra sincs már dolgom lecammogok a kis lakásomba, hogy visszamélyedhessek a könyvem izgalmas világába. Apropó, azt is sietve felkapom. Intek a könyvtárosbácsiknak, aztán kilépek az ajtón. A folyosón gyér a fény, ma borús nap van, a felhők elzárják a nap útját. Egy nagyobb csoport halad el mellettem, hangosan köszönnek, én mosolyogva intek nekik. Aztán ott egy magában ácsorgó leányka is. Bizonyosan szedi össze a bátorságát, hogy bemenjen a könyvtárba tanulni. Na igen, ahhoz régen nekem is győzködnöm kellett önmagamat. A fizikai része mindennek könnyedén ment, ám az elmélet, nos, az olyan iránti érdeklődésem lényegében harmincéves korom után kezdett kialakulni. Most már egész sokat tudok ülni a fenekemen és magolni, csakúgy, hobbiból. Hihetetlen, az ember mennyit változik élete során.
- Jó napot! - köszönök oda mikor elhaladok a magányosan ácsorgó mellett, aztán robogok is tovább, a komótos, de mások számára talán kicsit gyorsabb tempómban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon, Elsős diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 27
Írta: 2021. január 13. 12:07 | Link

Időnként elgondolkozom hogy kerültem a Rellon házba. Vagy Rollen. Mindig összekeverem. Mindegy, sose tudtam rollerezni. De gyakran láttam Moszkva utcáin öltönyös fickókat repeszteni vele. Esztétikai trauma.
Nagy áldozatok árán, a már említett, ominózus tízforintost dobálgatva elcsalinkázok a folyosóig, közben sacc per kábé tizenháromszor megyek a rossz irányba, de ráérek, nem? Elképzelésem sincs, mi a szöszért diszkrétebb hely az elhagyatott erkélynél egy pletykás vén muff budoárja, de mindegy is, oda bízom. Csillogó szemekkel bámulom az egyik kiállított páncélt, akarva akaratlanul is elképzelem, ahogy meghódítom benne Narniát, csak az a fránya trutymófolt az egyik karján rondít bele tökéletes fantazmagóriámba. Megnyálazom a mutatóujjam, serényen suvickolni kezdem a vállvérten ékeskedő betolakodót, majd meglepetten konstatálom, hogy a páncélt fél centis por réteg gátolja a tündöklésben. Egyet se félj, majd én megmentelek!
Fél percbe se telik, és a fennkölt páncél koszburkán sután rajzolt Gucci biléták, szmájlik, szívecskék, meg egyéb genitáliák virítanak.
Így ni. Tökély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon, Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 55
Írta: 2021. január 13. 12:51 | Link

Viszonylag pontos - azaz csak negyven percet késik a megbeszélt találkozóról. A holdkórosok úgyis megvárják. Többnyire nem sietnek sehova.
- Csá, hogyishívnak - köszön udvariasan (sic!) már messziről, és odaslattyog a bizarr külsejű lány meg a páncélja mellé.
- Kidekorálod, mielőtt fölveszed? - kérdezi a mellvértet borító vaskos porrétegbe ágyazott szívecskét vizslatva. - Írd bele a nevemet, lécci'. Ricsi vagyok.
Ezzel letudta a hivatalos részt, úgyhogy jöhet a gyakorlatias. Míg a lány piszmog a háta mögött, és ízlés szerint további mintákkal ékesíti a lovagpáncélt, addig előhúz egy NERF vízipisztolyt a kapucnis pulcsija zsebéből. Élénk narancs-kék markolatú műanyag vacak, bosszantásra és exorcizmushoz pont ideális fegyver. (Minden másra tökéletesen használhatatlan.)
- Húzzál máshova kukkolni! - morran rá a kanapé fölötti portrén sasoló rusnya boszorkányra, és pofán küldi egy masszív vízsugárral, hozzácsapva egy random ördögűzés latin szövegét, szigorúan fonetikusan kiejtve.
Persze ez az egész csak arra jó, hogy a banya sziszegve arrébb slisszanjon két festménnyel. Felszívódni nyilván nem fog, legfeljebb amíg megszárad a kerete.
- Na - zuttyan le elégedetten Ricsi a kanapéra. Visszasüllyeszti a vízipisztolyt a zsebébe, és ugyanazzal a mozdulattal előhúz egy áttetsző műanyag tasakot, amit két ujja közé csippentve meglenget a levegőben a lány felé. - Ezt imádni fogod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon, Elsős diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 27
Írta: 2021. január 13. 13:05 | Link

Olyannyira elmerültem önnön képzőművészeti tehetségem fitogtatásában, hogy pikk-pakk elrepül az a negyven perc, és nem érzékelek belőle az égvilágon semmit.
- Csőzi. - dünnyögöm az orrom alatt, minden koncentrációmat felemészti az alkotás gyönyöre. Majd mikor az utolsó golyót is felrajzoltam az utolsó mindenki tudja mire, elhátrálok, és könnyekig hatódva csodálom legfrissebb műalkotásom.
- Oksa. - lezserül ráfirkantom még gyors, hogy kicsi Ricsimicsi, pont a fütykös fölé. Találó. Aztán mikor másfelé figyel, sebtében mellé kerül egy plusz jel, egy szívecske, meg egy stilizált...
- ...Nyuszi. - bököm oda, mihelyst felrajzoltam. Elvégre így hívnak. - Ez a nevem. - nem árt nyomatékosítani. Szórakozottan figyelem az eksönt, a bumburnyák banya vonyítva elodáz, én meg kárörvendően kacarászok.
- BOMBA! - rikoltok fel, és törökülésben becsapódok mellé a kanapéra. Izgatottan összedörzsölöm két tenyerem, mélyet szippantok a levegőbe, s kéjes nyögéssel konstatálom, hogy mocskosul be fogok állni.
- Megtekerem én, fél karral nehéz.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 13. 13:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon, Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 55
Írta: 2021. január 13. 14:26 | Link

A kanapé fájdalmasan nyekken a becsapódó nyúlbomba súlya alatt, és Ricsi is huppan egyet ültében, nagyjából egy centire emelkedve, majd visszapottyanva az ülőkére.
- Nyugi, Nyuszi - mondja, aztán a lány kezébe ejti a tasakot. - Elsőosztályú, limitált széria. Ne sokat tegyél bele, mert két napig aludni fogsz.
A termesztőt Imperio alatt sem nevezné meg, de nincs is jelentősége. Látszik a Nyúlon, hogy neki aztán mindegy. A lényeg, hogy füstöljön.
- Nincs ám eltörve - pillant a karjára. - Csak megbotlottam az ö...
Lépcsőben?
Küszöbben?
Levitás kiscsaj széthagyott bőröndjében?
- Az ukrán maffiában - böki ki végül. Ez a magyarázat kiválóan indokol minden egyéb zúzódást is, melyek itt-ott kivillannak a talár alól a szabad bőrfelületeken meg az arcán.
A pulcsija zsebébe kotor, és előhúz egy felcímkézetlen tégelyt. Nézegeti kicsit, majd visszacsúsztatja, és keres egy másikat. Kajak ugyanolyan mint az előző, de mégis lehet különbség, mert ezúttal bólint, lepattintja a kupakot, és a befáslizott tenyerébe szór két ciánkék kapszulát.
- Neked mi a defekted? - kérdezi érdeklődve. - Nagyon nem úgy festesz, mint apa kicsi hercegnője.
Megemeli a kezét, mint aki tósztot mondott éppen, majd rutinosan bekapja a két tablettát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon, Elsős diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 27
Írta: 2021. január 13. 14:57 | Link

Így utólag talán ésszerűtlen volt meghitelezni neki a cuccot, és gyanakvásra is adhatott volna okot a késése, de annyi felelősségtudat sincs bennem mint egy befőtt koviubiban, szóval tök nyóc.
- Jaja, érzem, nem kell a marketing. - mohón kikapom a kezéből a zacsit, meg se várva míg a kezembe pottyan, és vadul szaglászni kezdem.
- Áh, még friss. - nyálkahártyámra tapad a kenderenyv megmásíthatatlan bukéja, ennyiből már azt is megmondom mikor szüretelték. Kicsit mintha kábszis lennék.
- Aha. - pillantok rá bambán, azóta nekiveselkedtem a tekerésnek: olcsó OCB papír, karácsonyi képeslapból farigcsált szűrő, és az ikonikus Hello Kitty grinder. - Velem jófejek voltak. Bátyám szerint suttyók. - felelem vállat rántva, elvégre mi sem természetesebb, mint bratyizni az ukrán maffiával.
- KÉSZ! - emelem a magasba az elkészült produktumot, olaszos csókkal koronázva. Kicsit csálé, de egészen precíz. Van benne cucc bőven. Honnan máshonnan kotornám elő a gyújtót, mint a melleim közül, ami - nyilvánvalóan - fuldoklik a rózsaszín glittertől, és egy fordított kereszt van rajta alkoholos filccel átszínezve. Érdekel is engem a templomi hókuszpókusz, csak a színe miatt vettem. Meggyújtom a cigi hosszú, eltekert végét - amit én diplomatikusan csak fitymácskának hívok - hagyom hogy leégjen, majd istenesen beleszippantok, fejemet hátradobom, és extatikus nyögéssel fújom ki a füstöt.
- Perfekt. A francért bogyózol te meg? - a bogyó szar. Többnyire. Nem is szoktam bogyózni. Nyúlbogyózni, legfeljebb. Vigyorogva átnyújtom neki a cigimet. - Bajtárs?

Defekt? Milyen defekt? Kérdőn összeráncolom tiritarka pici pöttyökkel díszített homlokom.
- Nincsen nekem defektem. - épp csak meggyőződésem, hogy túl tökéletes vagyok erre a planétára.

Tíz perc se telik bele, és agyamat behálózza a tompa bizsergés, a tér előttem pöppet irizál, még a nyelvem is összeakad néha.
- Hé, Ricsike... - nehezemre esik megszólalni a fojtott kacajtól - Tudod hova ül a tehén a buszon? - vigyorogva tolok még egy rövidke slukkot - Legelőre! - könnyezve felvonyítok, röhögve beletemetem az arcom fűtől bűzölgő tenyerembe, majd nemes egyszerűséggel eldőlök, egyenest a csávó ölébe. És hangosan nevetek.
Nyuszi off.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 13. 15:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon, Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 55
Írta: 2021. január 13. 16:49 | Link

Igazából már félúton szólni akart, hogy az sok lesz, Nyuszi ne csináld! De a lány olyan lelkesen csavarta a cigikéjét, hogy Ricsi végül csak a mutatóujját emelte fel enyhén tátott szájjal, aztán visszaejtette a kezét az ölébe.
Az ukrán maffiához nyilván semmi köze nincs (még?), de azért bólogat, mint aki nagyon is megérti.
- Ja, nekem is van egy bátyám. Világi cimbarom.
Ennyit fűz hozzá, a többiről mélyen hallgat. Inkább a mágikus öngyújtóra fókuszál, ami a lány keblei között manifesztálódik egy rózsaszín csillámporos felhőpuff kíséretében. Neki is kéne egy ilyen metálszürkében. Még a fordított kereszt is jöhet. Ha létezik túlvilág, a Friccer tutira csípi a fajtájukat.
- Ez csak fájdalomcsillapító - vonja meg a vállát. - A természet néha figyelmeztet, hogy mit nem kéne tennem, én meg: "WiTnESs mE!"
Lendületesen végighúzza a begörbített mutatóujját a szája előtt kétszer, mintha festékszórót fogna. Iconic Mad Maxes referencia.
- Nem kérek, kösz - utasítja el a felajánlott spanglit. - A kettő együtt nem majális.
Miközben a lány lazul, ő kellemesen érzéketlenné válik. Nem nyomasztja gondolat vagy emlék, mert az agya kikapcsol, hogy megvédje. Pont erre való a ciánkék: leválasztja az embert a fájdalmas valóságról.
Tompa mosoly kúszik az arcára, mihelyst a csaj az ölébe dől.
- Mondtam, hogy jó cucc. Látod? És te még azt hitted, marketing.
Szórakozottan csavarja az ép keze ujjaira a Nyuszi egyik tincsét, mely a szőke egy meghatározhatatlan, de kimondottan természetellenes árnyalatában pompázik.
- Nyomi vagy - motyogja a tré tehenes vicc után, bár messze nem biztos benne, hogy a Nyúl hallja-e még. - Teccessz nekem. Asszem.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 13. 16:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 82
Írta: 2021. január 13. 17:07 | Link

Az ejtőző fiatalok és kedves házvezető társam


Hogy hogyan is került oda egy kanapé? Éppen a folyosóra? Nos az ilyen esetekről olykor a tanári karnak sincs sejtése, de hogy hogyan kerül oda két tanár, ráadásul éppen két házvezető? Erre igazán könnyű válaszolnom: Sosem vezet jó útra az, ha az ember gyereke piszkálni kezd egy portrét, főleg ezen a folyosón nem. A hír, miszerint két gyermek éppen igen illegálisan éli mindennapjait a folyosón, pillanatok alatt fut végig a megfelelő kereteken, hogy aztán eljusson a tanári szobába is, ahol két férfiember bőszen dolgozva - nem, nem kártyázva (de) - tölti az esti járőrözés előtti nyugodtnak hitt perceket.
- Én csak azt mondom, hogy Zina lassan kamaszkorba lép, szóval nyilvánvalóan hasznos lenne Odettnek elbeszélgetni vele, mint ezen a korszakon már átesett farkasnak. Nem kellene az, hogy drámai fordulatok legyenek itt a törékeny békében. A múltkor a miniszter állt felettem, miközben a bájitalokat főztem.
A mondat végén a hangom kissé lejjebb halkítom, miközben a pálcámat előhúzom, és bár én egy igazán zen fickónak tartom magam, vannak dolgok, amik ki tudnak hozni a sodromból. Ilyen az, ha valaki illegálisan fogyaszt bájitalt, vagy tudatmódosító szereket. Tök mindegy, hogy hány éves kölyökről is van szó.
- Locomotor Mortis!
Suttogom kétszer, nehogy még valamelyikőjüknek olyan nagyon eltávozni támadjon kedve, így legfeljebb csak elugrálhatnak, de mivel a hírek szerint van bennük anyag rendesen, ez a veszély nem különösebben fenyeget minket. Arcomon pofátlan vigyorral - senki se mondta, hogy mindig jó gyerek voltam - engedem előre Damyan-t és csak utána kerülöm meg én is a kanapét, hogy lássam, mivel is állunk szembe.
- Micsoda látvány, még most is csöpög a víz abból a szerencsétlen vászonból, kedves kolléga.
Bal kezem zsebre téve a jobbal az üres vászon felé mutatva ingatom meg a fejem, mintha ez lenne a legnagyobb baj, pedig valljuk be, vannak itt tabletták, szagok, melyek arra engednek következtetni, hogy bizony a kibontakozó szerelem hamarosan egészen biztosan könyvelhető büntetőmunka lesz. Jó, rendben, bevallom, titkon nagyon dörzsölöm a tenyerem, hogy büntessek, még ha a saját kölyköm is az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
Diák Rellon, Elsős diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 27
Írta: 2021. január 13. 17:11 | Link

Ha szólt volna is csinálnám, szóval olyan nagyon mindegy, hogy nagyon, Nyuszinak nincsen diriga. Mit mutogat ez meg.
- Bájos lehet. - nyugtázom, és előkerül a gyújtó. Halkan serceg, szikrát szór, majd lángra lobban. Mint az otthoni rezsó. Tudom, gyújtottam már cigit vele. Meg konyhát is.
- Blöh. Anélkül is benyel a szar, hogy elnyomnád. Onnantól csak nem veszed észre. Cheers! - ha nem kér, hát nem kér, én vígan elszipkázok rajta.
És bumm. Beüt az agyhalál, csuda jó móka a képszakadás, meg is ijedek, mikor kinyitom a szemem, és tök sötét minden. Meg fiú szagú. Furcsállóan forgatom a szemem, valami motyogást is hallok a fejem felett, sandán kitekintek oldalra, hát nem a csávó ölében vagyok?
Bánom is én. A hátamra fordulok, fejem a combjain, békaperspektívából mélázok csontos pofázmányán.
- Alulról egész szép vagy. - incselkedve a nyelvemre harapok, s játékosan kacarászva megpöckölöm nem létező tokáját. - Szoktál te jókedvű is lenni? - nem akaródzik felhagyni a pimasz pöckölgetéssel, közben rajta fekszem, mint egy lomha krumplis zsák. Asszem jól alakult ez a nap.
Ám még mielőtt ezt elkönyvelhetném, behatol a látóterembe egy pálca, meg két tantobá.
- Ajaj.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 13. 17:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damyan Volkov
Házvezető Rellon, Világalkotó


Farkaska | FloorKlór
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 381
Írta: 2021. január 13. 17:43 | Link

Farkasházy kolléga és a szabályszegők

Ha valamiről kiemelten hírhedt a Bagolykő Mágustanoda, az a kastély falain belül fénysebességgel száguldó pletykaáradat, hiszen itt egy csorba téglának is füle van. Egy másik ismertetőjegy lehet, hogy ingerszegénynek éppenséggel nem nevezhető a környezet, bármi megeshet, a huzamosabb ideje itt lakók már szemrebbenés nélkül lépnek túl a jelentéktelen abszurditásokon. Komolyabb baklövéseket még évek múltán is felemlegetnek, bár igazságtartalmuk jócskán megkérdőjelezhető, minél több kézen, (szájon, fülön), generáción megy keresztül az információ. Egy ilyen szaftos fogás pedig, miszerint két kicsike kábítószerek arzenálját teszteli épp a félreeső szakaszon, aminél feltűnőbb helyet tulajdonképp csak akkor választhattak volna, ha a nagyteremben csapják ki az étkezőasztalra a felhozatalt, egy csekkolást mindenképpen megér.
Oh, és persze a nívós oktatói gárda. Nem feledkezhetünk meg az iskolánk reputációját végtelen magaslatokba emelő tanárokról sem! Nehogy már csak kétes dolgokat emeljünk ki, hát a végén még az jönne le, pocsék BK-snak lenni.
 - Abszolút igazad van, beszélek ezzel kapcsolatban Odettel később. – Bólint rá rövidre zárva a témát, hiszen pillanatokon belül oda is érnek a tett színére, illetőleg tényleg a navinés Angyalka az expert a témában, és Zinával is közvetlenebb kapcsolatot ápol.  
Eszébe sem jut biztonsági lépéseket tennie, ahogy kollégájának – mégis meddig jutna két, náluk jócskán alulképzettebb varázslócsemete, ha menekülőre fognák?
Öltönynadrágja zsebébe mélyesztett kezekkel, kedélyes mosollyal lép a két nyakon csípett jómadár elé, és pár pillantásnyi méricskélést követően a levegőbe szimatol és tagadhatatlan szakértelemmel húzza fintorra ajkait. Gondterhelten sóhajt.
 - A mai fiatalok miért ilyen átgondolatlanul balgák, ha szabályszegésről van szó? – a kérdés természetesen költői csupán. A bolgár férfi szabadelvűsége senkinek sem ismeretlen, így feltételezhetően Rudolfot sem lepi meg a nyitány, a józsaru és rossz zsaru szerepkörök leosztása is teljesen egyértelmű. – Azt kérem szépen – lustán mutat a tekert cigarettára, és nyújtja érte a kezét.
Utoljára módosította:Damyan Volkov, 2021. január 13. 17:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon, Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 55
Írta: 2021. január 13. 17:50 | Link

Locomotor mortis - jó hecc, NYIHAHAH! Mintha nyargalni kezdenének full betépve meg leszedálva. Egyikük sem mozdul a kanapén, sőt különösebb erőfeszítéseket sem tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék az esetleges következményeket.
Fact: itt van két felnőtt hímpéldány a bazi kihalt folyosón, mert a hisztis banya val'szeg leadta a drótot, hogy dobna rá valaki egy házat az Ózban! Pedig a vízipisztoly vitathatatlanul jó ötlet volt.
- Hé, helló Rudolf bá' - köszön vidáman, mikor felismeri a házvezető tanárát. - Hogy s mint?
Félelemérzet zéró.
Tekintélytisztelet zéró.
Érzelmi intelligencia... hát azért az van valamennyi, de legalábbis ott motoz benne a késztetés, hogy a körülmények ellenére tovább babrálja a Nyuszi tincseit. Főleg miután amaz kijelentette, hogy a Ricsi egészen szép alulról.
- Nem csináltunk ám semmit – mondja kajak ártatlanul, egy Broadway-színész gyakorlottságával. Ez a mondat többször hangzik el a szájából, mint az "igen" meg a "nem" együttvéve, úgyhogy vérlázítóan hitelesen cseng.
- Maguk egy pár? - kérdezi kíváncsian hol az egyik pasasra nézve, hol a másikra. Végtére is együtt jöttek a sötétben, és lengetik a pálcát. Lol. - Átadjuk a kanapét?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 82
Írta: 2021. január 13. 18:10 | Link

Az ejtőző fiatalok és kedves házvezető társam


- Legalább az agyát még nem teljesen szívta el.
Az is pozitívum, nem? Mármint felismer, így, azt hiszem, büszke lehetek rá, ez eggyel jobb, mint a múltkori kislány, aki harmadszorra is bemutatkozott nekem, míg Hegénél teljesen kiakadt, hogy ő is ott volt eddig. És valljuk be, én elmegyek egynek, de azért Hege olyan, aki megmarad az emberek tudatában. Szóval én ezt azért magamban egy jó pontnak írom fel, bár sajnos Koppány barátunk valahonnan mínusz kétszázról indult, pedig nem vagyok elítélő, csak szeretem, ha legalább a tisztelet illúzióját megadják. Komolyan, mindenki képes, akkor ő miért nem? Ráadásul még ez a szörnyű ízlésficam, hogy legalább a minőségre ráment volna, ha már ilyen szerekkel tompítja agyi kapacitását.
- Talán azt hiszik, hogy nem szeretjük a kihívást. Lehet, hogy fásultnak nézünk ki?
Végignézek rajta, és nem, egyáltalán nem az, aztán végig magamon, és még mindig az van bennem, hogy egyáltalán nem. Jól nézünk ki. Na, az ilyen gondolataim miatt néztek már akkor is melegnek, aztán néznek most is, ahogy kiveszem a szavaikból. Angliában éltem és szeretem a mellényeket meg az ápolt megjelenést, most komolyan de tényleg komolyan? Szemöldököm egy kicsit feljebb szökken, mert tudom, hogy csak provokál, és nyilván azt kéne válaszolnom, hogy a nőket szeretem, de nem, egy ilyen vitába nem szabad beleállnom, helyette szusszanva pillantok a másikra.
- Damyan?
Mert tudom, ismerem, tudom, hogy ő majd tudja a tökéletes választ, ami mondjuk valószínűleg kellőképpen kellemetlen lesz nekem, de ő majd nagyon jót fog szórakozni rajta. Helyette a tekintetem a lányra téved, és azon gondolkozom, hogy ha már most ennyi a maximum, amit elvár az élettől, akkor elég ingerszegény lehet szerencsétlenem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
Diák Rellon, Elsős diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 27
Írta: 2021. január 13. 18:25 | Link

Jah. Szóval a pirosak muftija latinul tüsszent, bár nem feltétlenül értem a miértjét; jelen pillanatban a dimenzióváltástól jobban parázom mint a mozgásképtelen végtagjaimtól.
De hogy ezek a tanárbácsik milyen szépek. Olyan... Tömörek. Markánsak. Nyami. Ám miután változtattam a mimikámon bamba lajhárról kevésbé bambára, majd révetegen körbenyaltam a fűtől kiszáradt ajkaim, lassan - nagyon lassan - zümmögni kezd a koponyámban a tény, hogy ezek ketten létező emberek, és nem csak éteri hallucinációk. S aztán... Nos, tulajdonképpen nem csinálok semmit. Tulajdonképpen mindegy. Minden mindegy. Porszemek vagyunk az univerzumban, egy merő abszurditás, létünk csupán múló szeszély az eternális KÁOSZBAN!!4!!négy
Ez a briliáns felismerés pedig olyannyira megcsap, hogy reflexből felegyenesedek, majdhogynem összekoccanva Ricsike állkapcsával, és már-már tapsot várnék, amikor tudatosul, hogy mindez csak a fejemben történt.
- Oh. - mérem végig a két tanárt, kissé szédelegve. Valami motoszkál, mintha beszélnének hozzám, Farkaska valami fáról magyaráz, amit olyan őszinte átéléssel ragadok meg, hogy az már-már filmbeillő. - Maga egy gyöööönyörű fa, tanár úr. Igen. Egy naaaagy... Ö, fűzfa! Az. Nagy lombkoronával, meg... Levéllel. Igen, sok levéllel. - a szemem valszeg ketté áll, és a mondatszerkesztés is okoz némi problémát, de az agyamon átfutó tévképzetekben rendkívül megnyerő vagyok. Hát nem nyilvánvaló, hogy a csodálatos bók hallatán megenyhül? - Sok boldogságot kívánok maguknak. - teszem hozzá elcsukló hangon, még egy üveg pezsgőt is képzelek a kezembe, és aléltan vigyorgok mellé. - Hupsz. - Ricsike vállának dőlök, másképp a padlón landoltam volna.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 13. 18:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damyan Volkov
Házvezető Rellon, Világalkotó


Farkaska | FloorKlór
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 381
Írta: 2021. január 13. 18:39 | Link

Farkasházy kolléga és a szabályszegők

Nem ismeretlen számára a jelen szituáció, a Rellon ház fejeként tapasztalhatott már cifrábbat is; ha a sorra elhangzó mondatok és/vagy a vele szemben tanúsított tiszteletlenség után csak pár ezüstérme landolna minden alkalommal erszényében, egész szép kis backup vagyont tudna felhalmozni. Szórakozott mosolya egy pillanatra sem rezdül, a fiú kérdésére jókedvű, kurta nevetést hallat és leplezetlenül emeli tekintetét Rudolfra, hogy lecsekkolja tetőtől talpig. Kacsint.
 - Oh, Farkasházy házvezető kolléga úr nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy élettársának tudhassa szerény jómagamat – sajnos. Még? Nem rak túlzó nyomatékot a tisztjüket fémjelző szavakra, de leheletnyit hangsúlyozza. Igazából amikor csak teheti, prefektusaira bízza azt a felemelő feladatot, hogy elkószált és rosszban sántikáló diáktársaik után kajtassanak, de két újonc, pont a Banya orra előtt? Ígéretesnek indult, egyelőre kellőképp jól is szórakozik. – Igazán mutatós kis semmi ez, amit még véletlenül sem csináltatok – bólogat, és mikor egyik gyerek sem kapkod azért, hogy átadják a kért cigit, pálcáját segítségül hívva megszerzi. Közelebbről is megszagolja, hogy még markánsabb grimaszba torzuljon arca, még egy halk, undorodó hangeffekttel is megerősíti nemtetszését. Legalább fogyasztanának valami minőségi cuccot!
 - Büntetőmunkát javaslok – kezd bele, továbbra is némiképp a fiatalok feje fölött átbeszélve a tanerőnek címezve. – Nem hinném, hogy pár kósza pont elvesztése kellő hatást érne el. Mondjuk fényesre sikálhatnátok a Banya portréját a következő… - töprengve felnéz a festményre, mintha nem tudná már jó előre, mennyire lője be. – Két hétben. Mágia nélkül. – Vázolja elképzelései alapjait, persze még jócskán tudná tovább csűrni, hagy teret az eridonos kollégának, hátha túlszárnyalja a kreativitását. Amúgy meg láthatóan világukat nem tudják épp a kölykök, minek túráztassa túl magát?
Utoljára módosította:Damyan Volkov, 2021. január 13. 18:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon, Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 55
Írta: 2021. január 13. 18:53 | Link

A házvezető tanára szinte pöfögi a frusztrációt és az önbizalomhiányt, amitől egy komikusan fontoskodó - és pedagógusnak teljesen alkalmatlan - bazári majom érzetét kelti benne, de erről natürlich mélységesen hallgat.
- HORKH!
Mindössze ennyi bukik ki a száján, aztán inkább befogja. Ha nem csapják ki még ma, akkor le kell húzniuk együtt pár évet, azt' mindenkinek jobb a békesség.
A Nyuszi megvilágosodásának és hirtelen felülésének folyományaként reflexből hátrahőköl, mert ha nem, abból Big Bang lesz, és a párhuzamos univerzumban keletkező nem-szénalapú létformák gondolata némileg aggasztja a Ricsit.
- Egy csinatos nim-FA! - teszi hozzá a rendkívül éles meglátását a Nyúl transzcendentális monológjához. - Egyébként manapság tökre elfogadott homárnak lenni, ne tessenek aggódni.
Megpaskolja a lány arcát oldalról, és rezignált pislogással nézegeti a cigilebegtetős bűbájt. Mekkora fancy szarság, nem lett volna elég kivenni a kezéből?
- Orvosi mariska, csaxólok - mondja. - Nem kell lesajnálni azért, mert nem tetszik felismerni a minőséget.
Nemröhög.
- Ezen mit kell sikálni? - bök felfelé hüvelykujjal a csöpögő keretre. - Hát olyan szép meg tiszta ez már, hogy a tanár úr láthatja benne a tükörképét.
NEMRÖHÖG!
- Igen, szóval komolyan, lesikáljuk ám, de még hogy! - bólogat maflán vigyorogva. - Két hétig sikáljuk, azt' megtanuljuk a leckét, hogy ne üljünk le ide a kanapéra, hanem máshova üljünk. Világos!
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 13. 18:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 82
Írta: 2021. január 13. 19:58 | Link

Az ejtőző fiatalok és kedves házvezető társam


Nem nagyon kell mondanom semmit, mert az arcom úgyis beszél helyettem, és valljuk be, azok a körök, amelyekben én mozgok, többnyire igen messze vannak ettől. Kár, mert a legtöbb diákom értelmes, józan, annak ellenére, hogy Eridonos vehemenciával van megáldva, és úgy vélem a nyugodt hétköznapoknak, ahol a legvészesebb eset Dia túlzó rajongása volt, végleg vége.
- Milyen kár.
Se, mert valljuk be, mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné, és bár mi régóta ismerjük egymást, mégsem kívánok egy lenni azok közül, akiket Volkov meg tudott nyerni magának, mert nekem bőven elég Martha, és mindaz, ami vele jár. Amíg azon a történeten nem tudok túllendülni, amíg ébren fekszem, ábrándozom, addig fel sem merül bennem az opció, hogy más. Kérdés, hogy mi van akkor, ha én sosem tudom kivonni magam a vörös nőszemély jelentette bűvkörből. Nos, akkor Teodor feladata lesz egyedül a családi név továbbvitele. Ő egy válással, én egy felbontott eljegyzéssel, igen rosszul állunk. Nagy valószínűség szerint amúgy Damyan csinálja jól, de morálisan nekem nem összeegyeztethető, főleg, mivel nem próbáltam még. Azonban, amikor a mellettem álló fűzfa és nimfa lesz egyszerre, nem tudom leplezni a mosolyom.
- Gratulálok Volki, úgy néz ki, minden nap egy újabb elismerés. Életrajzba való.
Vidáman paskolom meg a vállát, mert valljuk meg, egy legendás kviddicseshez éppen ez illik, hogy nimfai minősítésbe jelenjen meg. A mosolyom kiszélesedik, amikor arról kezdenek el magyarázni, hogy nem tudja, hogy mi a minőség. Éppen neki, zseniális. Rendesen zseniális.
- Nem hiszem, hogy a minőség olyan nagyon mérvadó lenne, maga a tett és a birtoklás ugyebár, már némi következményt így is von maga után.
Túl a büntetőmunkán, amire hevesen bólogatok, és felpillantva a banyára, akinek kaján vigyora csillan, egyetértően bólogatok.
- Azonban érdemes megjegyezni, hogy itt nem csak egy keretet kellene alaposan megtisztítani, hiszen, ha jól emlékszem, negyvenhét portré sorakozik ezen a folyosón, vétek lenne ha csak mert magasabbra rakták, a többiek nem osztoznának ebben a kiváltságban.
Felpillantva a magasabban elhelyezkedőkre, biztos kellemes izomlázat fog okozni az, mire végeznek. Milyen szomorú, ugyebár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
Diák Rellon, Elsős diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 27
Írta: 2021. január 13. 20:19 | Link

Egy kicsit elszontyolodok. Be kell valljam. Oroszföldön elkeserítően ritkák az édibédi meleg párok, pedig én oooolyan szívesen nézegetném őket.
- Aaaaz, nimfa. Höhö. - bódultan nevetgélek, mint akinek semmi gondja az életben. Ez minőség drágám, színtiszta minőség. Nincs ezeknek ízlése. Féloldalasan elfordítom a fejem a büntimeló hallatán, értetlenül pislogok, majd Ricsike képébe tolom a sajátomat, épp csak nem ér össze az orrunk. Kigúvadt, kíváncsi szemekkel bámulok rá.
- Te, ezek tudják hogyha valamit egyszer lepucolsz, az két hétig úgy marad? - kérdezem hitetlenkedve, mintha itt sem lenne a két másik. Hagyom a hímeket lejátszani a rituális köreiket, miszerint ki tud nagyobb dákóval offolni, én csupán csendben összekucorodok a kanapén, és gyermeki lelkesedéssel malmozok. Nahát, olyan mintha tizenkét ujjam lenne... Bele is szívnék a cigikém elhaló csonkjába, de szomorúan kell konstatálnom, hogy eltűnt. Nyilván fogalmam sincs hova, holott három másodperce lebegtette arrébb a jóképű tanárbácsi, de ki emlékszik már arra?
- Akkor most meg vagyunk büntetve? - kihúzom magam, elvégre meggyőződésem, hogy valami nagy dologra jöttem rá. Érdekes, mintha rémlene valami arról, hogy ebben a pillanatban is épp valamelyik szobában kellene körmölnöm hogy jó kislány leszek. Elfelejtettem volna?
- Kösz a kalandot. - hirtelen ötlettől vezérelve keblemre ölelem a Ricsikét, jó pajtik leszünk mi, tudom én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damyan Volkov
Házvezető Rellon, Világalkotó


Farkaska | FloorKlór
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 381
Írta: 2021. január 13. 22:05 | Link

Farkasházy kolléga és a szabályszegők

Már-már lenyűgözve figyeli a kibontakozó jelenetet, Rudolf sajnálkozására pedig vet a férfi felé egy vigyort – ó, ha tudná, miről maradt le! Szokás dobálózni azzal, hogy soha ne mondd, hogy soha, és ha fiatalabb kollégája egy nap mégis meggondolná magát, tárt karokkal fogadná kicsiny… khm, háztartása újabb tagját. De abból a korból már jócskán kiöregedett, hogy győzködni próbáljon bárkit bármiről.
És igaz ez a fiatalokra is.
 - Feltétlenül kiegészítem, meglehetősen találó! – És tényleg, már attól eltekintve, hogy néminemű zavar van a fogalom terén, ugyanakkor manapság már egyre lazább a gender téma, és a bolgártól távol álljon, hogy magára vegye, ha szépséges női teremtményekhez hasonlítják. Bár ha a mitológiai vonalon maradunk, talán inkább a szatír szerepe illene rá tökéletesen, véletlenül sem száll vitába.
A minőség kérdésköréhez nem fűz semmit, számára bőven elég a tudat, hogy van némi múltja és tapasztalata a legkülönfélébb tudatmódosító szerekkel. Ízlések és pofonok.
 - Bízom benne, hogy az irónia érzékelését csak a fogyasztott szerek tompítják – ártatlan megjegyzés a két ifjonc értetlenkedésére a tisztogatás kapcsán. Persze lehetséges, hogy kizárólag számára szórakoztató részlet, hogy a rongáláshoz hasonlatos feladatot osszon ki, őszintén, a legkevésbé sem érdekli. Felőle a két hetet is végigkacarászhatják ezen szorgoskodás közben. – Tegyük tisztába a dolgokat – saját rendkívüli humorérzékén ezúttal fel is kuncog, aztán egy-egy némítóbűbájt szórva a huligánjaikra hívja fel magára a figyelmet; beszélhetnek, csak hallani nem fogja senki. Bizony, itt az idő elhordani a csúnya-rossz tanerőket a búsba! – Elég súlyos kihágáson értünk titeket, és tulajdonképp nektek áll feljebb. Kicsit készségesebb hozzáállás esetén az sem kizárt, hogy beültem volna mellétek egy slukkra és adok egy rapid ismertetőt a hogyan kerüld el a vezetőséget kisokosból. Eszem ágában sincs illemtan órát tartani vagy lobbizni az alapvető tiszteletért; nem érdekel mit gondoltok rólam. Azonban ez egy iskola, az anarchia elkerülése érdekében meg akad néhány szabály, amik megértéséhez és ügyes kijátszásához nem szükségeltetik kétezer IQ. – Full chillben magyaráz, egy kicsit talán még lassabban is, mint indokolt lenne, de hát be van tépve mindkét gyerek, na! Bár lehet, egyszerűbb fogalmazásmódot igényelne a helyzet. Már mindegy. – Fogkefékkel fogtok sikálni, és ha bármelyik portré által panasz érkezik rátok, átmehetünk a trófeaterembe, Várffy-Zoller igazgatóhelyettes úr bizonyára örömmel venné, ha a neve minden díján kifogástalanul csillogna. – Ismét int pálcájával, ezzel a pár pillanatig tartó biztosítéka, hogy mondandóját közbevágás és heherészés nélkül befejezhesse, leszáll a delikvensekről, folytatódhat a bomlás. Számol azzal, hogy talán át se ért az üzenet, de hát most... ez van.
Utoljára módosította:Damyan Volkov, 2021. január 13. 22:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon, Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 55
Írta: 2021. január 13. 22:57 | Link

Az a baj, ugye - bár ezt Volkov már kapiskálja -, hogy Ricsi teljesen és tökéletesen telibe rakja a tanári tekintélyt, meg úgy nagyjából minden tekintélyt a világon. Mégis hogyan vegyen komolyan egy nevelőt, aki kapkodva mentegetőzni kezd, ha egy tizennégy éves lebuzizza?
- Aha-tökjó - bólogat, mint a rugós kiskutya egy Wartburg hátuljában.
Ezt a gyepminőségi cuccot végleg el kéne engedni, bácsik, mert ha bárkit érdekelne (de nem érdekel), hogy honnan van (de az nem számít), akkor elképzelhető (ne képzelegj!), hogy olyasmit találnának nála (de nem találnak), ami tényleg megüti a kifogástalan színvonalat. Elvégre Ricsi perfekcionista a maga módján.
- Most így... ez cink? - kérdezi a fejét bizonytalanul félrebillentve, miközben végigpillant a sötét folyosó portréin. A két pasas érzékelhetően rápörgött, hogy valami frappáns büntetőfeladattal álljanak elő, aztán ez mi a rák?
- Nincs itt egy Tiltott Rengeteg, ahol unikornisra kell vadászni?
Valamit kever gondolatban, oda se neki. Nyilvánvalóan semmit nem fog tanulni ebből a büntetőfeladatból sem fogkefével, sem nélküle, legfeljebb végiglocsolja az összes freskót, a falakat, a padlót és a házvezetője idegeit nátronlúggal.
- Ennek az anekdota-gyanús történetnek egyértelműen a tipik magyar tanári mentalitás a katarzisa - mosolyodik el már-már elnézően, ami az ő esetében jóformán karakteridegen arckifejezésnek számít. - Maguknak pedagekkóknak sosem az a kérdés, hogy a diákok miért mutatnak szélsőséges viselkedési mintákat, hanem hogy hogyan büntessék meg őket érte. Talán nem kellett volna megbukni serdülő pszichóból az egyetemen, WEHEJJE!
Újabb Lakatos Koelhói bölcsesség, köszönjük-viszlát. Szíve szerint huhogva rágyújtana, kis híján meg is teszi, de a Nyuszi épp akkor dönt úgy, hogy a keblére öleli őt.
- Whoa! - nyögi az állát a lány nyakhajlatához támasztva gyengéden. Már az imént is majdnem beleakadt a gondolatba, mikor a Nyúl az orrát dugta az övéhez, de most végleg elveszíti a fonalat. Hát akkor meg nem mindegy, hogy min vetyegnek a langyik? Ez így olyan...

jó.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 14. 21:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet