36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rhédey I. Pandora
INAKTÍV


× Panda ×
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 185
Írta: 2019. április 13. 19:56 | Link

    
¤ ¤ ¤


- Már elmondtam, nem vagyok tolvaj - sóhajtottam tényleg elég keserűen meredve már a padlóra. Nem volt kedvem hadakozni vagy vitázni, nem ő az első, aki meggyanúsít, és abból, ami néha van, biztos nem is az utolsó. Ettől még nem hazudtam, hogy nekem nem kellene semmire az órája, ha pénzre lenne szükségem van két kezem meg lábam, el tudok menni keresni munkát. Meg igazából ezen már nem kell fájjon a fejem. - Bók? - kérdeztem elég értetlenül, tényleg nem értettem most mi is történik. Előbb olyan elutasító, haragos és gyanúsító volt, ebbe nem fér semmi dicséret, se felém se úgy amúgy. És nem is tűnt nekem úgy, hogy erre érdemes lennék szerinte. Igaza volt abban az otthoni barátaimnak, hogy lehet hogy nem vagyok olyan teljesen, mint ők, de olyan sem, mint az emberek. Nem fogom én megérteni mindig, mi is zajlik.
- Mi - meredtem rá nagy szemekkel, aztán kicsit elvörösödve néztem másfelé, áhhá, vicc. Érdekességeket tanulok ma is, bár ezt valószínűleg el fogom felejteni, általában nem azért nevettetek meg embereket, mert olyan mókás tréfákat ismerek. Inkább van valami, amiben már annyira eltérek, hogy az röhejes.
- Ne haragudj, nem úgy értettem - kértem végül elnézést az előbbi indulatért egy nagy sóhajjal. - Csak azt mondtam, ha más is a tiéd, nyugodtan keresd ki, azt legalább már nem a tanároknak kell kiokoskodni - vontam picit a vállamon. Én tényleg úgy gondoltam, hog átadom nekik, ők pedig majd jól kiokoskodják mi és hova való, és senkinek nem lesz ebből kára.
- Navine - mondom, mikor a mondandója végére ér, aztán hirtelen ráncolom össze a nózim - már nem a nevem, nyilván, az a házam. Szóval én meg Pandora - mondtam végül a nevem is, majd megingattam a fejem a felajánlásra. Nem ismétlem meg magam, hogy nincs rá szükségem, és emlékeim szerint - én igyekszem bízni magamban - nem is akartam elvenni vagy eltulajdonítani.
- Ez kedves tőled - billegtem kicsit, aztán csak a dobozt jobban megmarkolva kicsit kínosan éreztem magam, így megkerülve elkezdtem elindulni tovább, aztán még megálltam. - De ugye erre van a tanári, azt jól mondták?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. április 22. 17:02 | Link

Pandita Cheesy

Hát persze, hogy nem az, nem tolvaj. Csak egy csomó ember elveszti a tárgyait, amit ő meg megtalál. Kezdek kételkedni a szavaiban, valahogy nem áll össze az egész. Most akkor tudja, hogy tolvaj, de nem direkt, vagy mi? Emiatt nem tolvaj? A világ egyik bíróságán sem hinnék el ezt, hacsak nincs erre valamilyen hatósági papírja. Na, mindegy, majd figyelek a szőke legközelebbi közeledésére, és jól elzárok előle mindent. Vagy néha felkeresem és megérdeklődöm, hogy nála van-e az elveszett Bagolyház, ehhehe. Az, hogy visszakérdezget, már meg sem lep, inkább nem magyarázok, mert örülök, hogy meglett az óra.
- Ja, vagy úgy. Akkor nem kérek semmit, másom nem tűnt el, amiről tudok - vonok vállat, de azért még jól kifaggatom. Elvigyorodok a nevére, majd, hogy ne nézzen teljesen hülyének neki is elmondom, az éppen támadt gondolatomat.
- Akkor, ami a kezedben van az Pandóra szelencéje? Azért remélem nem veszélyes - vigyorgok, és nem is akarom megbántani, csak eszembe jutott. Szerencsére a fura ajánlatomat egy nagyon nagyszerű lépéssel lépte át, amiből bármi is kisülhet majd. végül ott hagy, én pedig egy rövid elmélkedés után szintén elindulnék, ha nem szólalna meg mögöttem a csilingelő hangja.
- Igen, pont arra. Elkísérjelek? - ajánlottam fel neki hirtelen, bár kezd úgy tűnni, mintha nem akarnám elengedni. Szó sincs róla, csak túl kedves vagyok sokszor, ami biztosan a káromra válik egy idő után majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. augusztus 18. 20:51 | Link

Bence

Banyarablás


Megjelenés



Számtalanszor végigsétáltam már ezen a folyosón, de sosem tudtam nyugodt lenni, mert a vén banya folyamatosan károgott rám vagy épp pletykált valamit a többieknek. Marha idegesítő egy nő volt, nem csodáltam, hogy végül magára maradt, hiszen ki tudna elviselni egy ilyen károgó hárpiát? Egyszer-egyszer még elment volna, hogy másokat - beleértve engem is - zrikál, de hogy folyamatosan, az már azért sokk volt számomra. Mégis kinek képzelni magát? Egy nap megdumáltam Bencével, hogy eltávolítjuk ezt a némbert a kastélyból, hiszen úgy mindenkinek jobb lesz, ha minél messzebb kerül a köreinkből. Szerintem senkinek sem fog hiányozni. Az beszéltük meg, hogy a Pofix (Langlock) - Nyelvragasztó rontás (a célszemély nyelvét a szájpadlásához ragasztja) varázslat segítségével fogjuk elcsendesíteni a nyanyát, aztán majd fénypostával, vagy bagolypostával és egy kis zsugorító bűbájjal egybekötve egyenesen Las Vegas-ba küldjük. Egy rossz szava sem lehet ránk ezek után, hiszen nagyon menő helyre fog kerülni, ráadásul ott aztán pletykálkodhat kénye-kedve szerint. A megbeszélt napon megjelentem a helyszínen Bencére várva, hogy végrehajthassuk a nagy akciót, amely mindannyiunk javára fog szolgálni. Kényelmes öltözetben jelentem meg, vidám hangulatban, hiszen végre egy negatív emberrel vagyis festménnyel kevesebb lesz a kastélyban. Korábban értem oda, mint Bence, türelmesen vártam, míg megjelenik a fiú. Nagyon izgatott voltam, hogy vajon hogyan fog sikerülni a tervünk, reméltem, hogy minden rendben fog menni és aztán minél messzebb tudhatjuk majd magunktól a Bibircsókos banyát.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. augusztus 20. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Ismerem, mint a rossz pénzt!
Írta: 2019. augusztus 18. 21:37
| Link

Erről a folyosóról, szerintem nincs diák aki ne tudna. Nekem az első élményem, nem volt túl kellemes vele, de sokadjára mentem el a folyosón, mindig kaptam valami megjegyzést a ruházatomra. Sokáig nem szóltam hozzá, de aztán betelt a pohár, mert rossz fát tett a tűzre. Egy pénteki estén, feldúltan kerestem fel a folyosót. Hogy képzeli ez a vénasszony? Most aztán megkapja tőlem a beosztást, gondoltam. Azt terjesztette, hogy az imádott virágaimat, egy olyan szerrel táplálom, amit csak a fekete piacon lehet kapni! Miután valaki elmondta nekem ezt, feláltam az ebédlőasztaltól, és úgy rohantam a banya folyosójára, mint akit kergetnek. Majdnem fellöktem pár embert, olyan mérges voltam. Természetesen, az eset után felkerestem őket, és bocsánatot kértem.
- Megmondaná asszonyság, hogy miért teszi ezt az emberekkel? Szégyelje magát, hogy hazugságokat terjeszt az egész iskoláról, a dolgozókról, és a diákokról! És még csodálja, hogy egyedül maradt? - vágtam hozzá szóáradatomat a banyához, miután odaértem.
Nem felelt rá, csak döbbenten nézett, majd felhúzta az orrát, és kivonult a keretből.
- Remélem, hogy nem jön vissza! - morogtam, majd visszatértem a Nagyterembe.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 18. 21:38
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. augusztus 21. 19:21 | Link


A múltkori kis kalandunk után - nem olyan kalandunk, oké? -, újabb adrenalinlöketre van szükségünk. Mármint nekem és Danának. Nekem ilyenkor azért, mert Masám nem ér rá, ez így a vizsgaidőszakban többször előfordul, mint általában, de hát ez van, így hanyagolnom kell arcpirosító látványát és... a  többit. Na mindegy is, megbeszéltük a Navine fő-szőkéjével, hogy megint csinálunk valami vicceset. Végül egyik nap arra jutottunk, hogy kivételesen megkíméljük a diáksereget a csínytől és lelkiismeretes jótevők leszünk. Talán az Edictumosok nem fognak neki örülni annyira, de hát ugye mindenkivel nem lehetünk rendesek, mert olyan nincs. Szóval a banya. Nem is tudom kinek az életét nem keserítette meg már, vagy valótlanságokat állítva, vagy csak olyan dolgokról tudott, ami nem rá tartozott, viszont nagyon könnyedén megszabadult tőle. Én szándékosan zöldre festett talárral, és megbűvölt házcímerrel érkeztem a helyszínre, sőt, még egy csinos kis Zorro maszkot is feltettem magamnak egy olyan folyosón, ahol nem volt festmény, aki súghatna majd a vén szipirtyónak. Nagy lendülettel léptem a folyosóra, és ott volt ő, aki soha senkitől sem fél, és még attól sem, hogy bármi rossz származhatna abból, amit bármikor is elkövet, legyen az bármi. Ha ez érthető volt, akkor jól írtam le.
- Csőőő, Erica! - vigyorgok az álnéven szólított lányra, aki egészen dekoratív, mint általában, ha szabad így mondani, de inkább a fullos buksza lenne a mai jellemzés rá, ha csak külsőleg néznénk.
- Leesett egy csomó gomb a kontrollekről és rámásztak a nadrágodra? - kuncogok, miközben odaérek és adok neki két puszit, ha akarja és hagyja.
- Itt van a delikvens, akit a kastély hősei megfelelő tárgyalás után elítélnek majd? - hát igen a megfelelő tárgyalás és az elítéljük valahogy nem fér össze, de hát már úgyis megbeszéltük, hogy mit akarunk. Közben megnézem a fotót, ahol a banya éppen most azt teteti, hogy alszik. Pedig mindenki tudja, hogy biztosan ébren van, engem nem ver át!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. augusztus 21. 20:12 | Link

Bence

Banyarablás


Megjelenés



- Szia Zöld Lámpás! - néztem végig vigyorogva a fiún, hát nem gondoltam volna, hogy jelmezbál is lesz este. Mindenesetre nagyon beöltözött, nehogy felismerjék, plusz én is kaptam tőle egy szép becenevet.
- Ha tudtam volna, hogy jelmez parti lesz, én is inkább máshogy öltözöm fel. Szólhattál volna előbb, tök jó móka lett volna! - ugrattam a srácot.
- Honnan tudtad? - mosolyogtam rá, majd adtam neki én is két cuppanósat, nem is tudom, mi lett volna velem nélküle. Kevés olyan őrült embert ismertem itt a suliban, aki ennyi mindenben benne volt, mint én. Talán ezért is alakult ki köztünk szoros barátság, nélküle szétuntam volna itt az agyamat, na meg az se volt mellékes, hogy bármikor számíthattam rá ez pedig fordítva is igaz volt. Múltkor még Masával is összefutottam, persze tilosban voltam épp, de jó fej volt, mert repkedett kicsit velem ennek ellenére is, őt is nagyon bírtam. Na meg még Zsombival is volt egy kis tilosban járásunk, az is remek móka volt, de Bencén kívül nem volt állandó "bűntársam", na meg azért ő ismert a legjobban Laurán és Alízon kívül. Nagyon megbecsültem mindhármójukat, hiszen sokat számított, hogy nem voltam magamra hagyatva és mindig ott voltak mellettem.
- Igen, itt van a bűnös némber - feleltem neki egy cinkos pillantással.
- Úgy látom, azt tetteti, hogy épp alszik. Oda kéne menni, mintha bevennénk, hogy nagyban szundít, aztán fecsegni előtte halkan valami hülyeséget, hogy nyugodtan fülelhessen, majd hirtelen, mikor nem számít rá, elhallgattathatnánk a nyelvragasztó rontással. Mit szólsz hozzá? - kérdeztem tőle mosolyogva. Úgy gondoltam, minél természetesebben viselkedünk, annál nagyobb sikerünk lesz, hiszen úgy nem fog majd gyanút, hogy épp ellene irányul a merényletünk. Ha osonnánk és úgy próbálnánk meg, ki tudja, mi lenne. Tutira ezerrel fülel és elkezdene rikácsolni, az pedig iszonyat jól megy neki... szóval a lebukás esélye elég nagy lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. szeptember 5. 12:17 | Link


- Zöld mi? - fintorgok kérdően Erica-ra, gőzöm sincs, hogy miről beszél. Biztos ez is egy olyan film, amit nem láttam. De most volt nemrég a Rágott-köpőcsöves vérpixie, egyelőre annak a hatása alatt vagyok. Gyorsan oda is érek hozzá, miközben a szöszke engem fixíroz, biztos nincs jobb dolga, mint kiröhögni egy ilyen nagyszerű bajtárst. Imádom ezt a csajt!
- Bocs, pedig küldtem meghívót. Ezek a baglyok ennyire megbízhatatlanok manapság? - a vigyorom őszinte a kérdés természetesen nem. Ha egy bagoly nem ér oda, azt vagy elfogták, vagy elpusztult. Más esetről nem tudok. De, ha már ő ugrat engem, én is fogom őt!
- Velem is előfordult már, Erica - vigyorgok, mert mondjuk ez a név pont nem illik rá. Szerintem a Dana tökéletes neki. Na de, térjünk át a hősi feladatra, mindenki érdekében. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék magunkról mesélni, de nem vagyok annyira beképzelt, hogy meg is tegyem. Mármint hangosan.
- A terv jó, kezdjük - vidámságom töretlen, ahogy jelenleg az összes csontom is. Felajánlom a karomat, hogy Dana belém karolhasson, ezzel is fokozva a pletykafészek örömét. Csak tudja, hogy Masa a barátnőm, máris úgy indulhat a pletyka, hogy megcsaltam őt. Azért remélem sikerül a terv, különben mosakodhatok a Levitások legszebb terelője előtt. Odaérünk így, vagy úgy, de már előtte belekezdek valamibe, majd Dana úgyis folytatni fogja, gondolom.
- Amúgy a múltkor láttam Várffy professzornál egy harmadikost. Éppen arra jártam és bekopogott hozzá. Megvártam míg kijött és képzeld, a haja tiszta csapzott volt. Nagyjából egy fél óra telhetett el, te hallottál erről? - nagyjából ekkor érünk oda a banyához, a lépteink szinte észrevétlenül lassulnak be. Érdeklődve és kicsit évődve nézem Danát, csak, hogy a szerepnek tökéletesen megfeleljek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. szeptember 6. 18:41 | Link

Bence

Banyarablás


Megjelenés



- Igen, ő egy igazi szuperhős! - világosítottam fel Bencét a Zöld Íjászról lelkesen.
- Tud ám bánni az íjjal is, nagyon ügyes! - tettem hozzá a mutatóujjam feltéve, hogy bizony ez is fontos információ.
- Hm... kár, hogy eltért a bagoly a kijelölt úttól. Tök jól felöltöztem volna - húztam el a szám játékosan, kezemet a fiú vállára téve mókásan.
- Akkor hajrá, szochiopaták! - biztattam Bencét meg magamat, miközben egyre közelebb értünk a banyához.
Erőteljesen belekaroltam a srácba, mivel minél hitelesebbnek kellett lennünk a gonosz némber előtt. Karonfogva sétáltunk a portréja felé, minden gondot magunk mögött hagyva.
- Ó, igen! Hallottam már Emily-ről, hogy totál odavan Várffy professzorért. Állítólag a férfi sem vetette meg a lányt, szóval egyáltalán nem csodálkoznék, ha valóban történt volna valami köztük - feleltem Bencének halál komoly arccal. Ha szerepet kellett játszani, azzal egyáltalán nem volt gondom, most is próbáltam magamból kihozni a legjobbat.
- Na, és velünk mi lesz? Mikor mondod meg végre Masának, hogy végül engem választottál? Imádom az együtt töltött pillanatokat, de azért jó lenne, ha végre megmondanád neki, mi a szitu - mondtam jól érthető hangnemben, rá-rá sandítva a banyára, hogy értse minden szavát a beszélgetésünknek, aztán másszon bele abba a bizonyos csapdába. A banya immár két különböző szaftos pletykát is kapott, úgyhogy nem volt min elégedetlenkednie. A tervünk idáig tökéletesen működött.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 6. 18:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. szeptember 19. 15:09 | Link


- Kösz, akkor én nem vagyok az, mi? - öltök nyelvet viccelődve, de persze nem veszem komolyan a szeleburdi lányt. Egyébként sem hiszem, hogy ezzel arra akart célozni, amire én kiforgattam a szavait.
- Hű, még azzal is? - hülyülök tovább, de itt az ideje rátérni a hét műtrágyájára. Szerintem nagyszerű ötlettel állt elő Dana, komolyan , ha lehetne életműdíjat adnék érte előre.
- Nem vagyok én ló, vagy kentaur, hogy legyen patám - de meglepődöm, ahogy bizalmasan... nos, hozzám bújik? Na, mindegy, ezt a fantasztikus álcát én találtam ki, szóval egy szavam sem lehet. Nem mintha, annyira kellemetlen lenne, de egy apró bűntudatfoszlány felsejlik hátul a bőröm alatt Masa irányába. Talán nem fogom neki ezt az esetet említeni. Egyelőre.
De, hogy meg tudjam szokni az ál-andalgást, gyorsan megkezdjük az akciót. Dana jól lereagálja, a Banya pedig szunyókál. Na, perszeee, nyilván.
- Naaa, ne. Azért Várffy prof nem ereszkedik le a pórnéphez... szerintem - elgondolkodom, hogy mennyire lehet ez hiteles, de pletykának olyan biztos. Hiszen azt lehet tudni, hogy a professzor kapós a lányok körében, de azért ő biztosan megválogatja a hálótársait. Dana viszont csavar a sztorin, azonnal elpirulok, ahogy felém szegezi a kérdését. Hogy ez hiteles-e vagy sem, azt nem tudom, de látványos.
- Hát, hát... - a habogásom, talán nem segít, de kedvesen rámosolygok mégis! Ezt, hogy csináltam, baszki?
- Jól van, nemsokára elmondom neki - kihúzom magam és szembefordulok vele úgy, hogy ő háttal legyen a festménynek. Közelebb húzódok mosolyogva az arcához, finoman figyelve arra, hogy Dana szőke feje kitakarja és úgy tűnjön, hogy meg szeretném csókolni. Remélem azért ő is veszi a lapot! Mármint Dana. Suttogni kezdek, ahogy közeledek hozzá és lassan a zsebembe nyúlok a pálcámért, majd mosolyogva megmarkolom.
- Kész vagy? Tiéd a pofix... egy, kettő, hárooom - mondom, majd Danától ellépve, megkezdem az én varázslatomat a Banyára.
- Prohibere - nos, ez csak egy ötlet, de ha minden igaz, a vásznon lévő talajhoz ragassza a felvillanó varázs őkelmét. Most viszont nagyon mosolygok már, remélem a beszélőkéje is beragad Dana varázslata után. Szét fogom röhögni magam, ha sikerül!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. szeptember 21. 22:06 | Link

Bence

Banyarablás


Megjelenés



- Még lehetsz! - kacsintottam rá nevetve. Végül is csak rajta múlt a dolog!
- Bizony ám! De jó neki, úgy megtanulnék íjászkodni! - mondtam neki álmodozó hangnemben. Bizony nem lenne rossz célba lövőst játszani, talán majd egyszer kipróbálom, aztán majd kiderül, mennyire vagyok jó benne.
- Jaj, ne is légy az! Tudod, hogy csakis saját magadért szeretlek! Nem szeretném, hogy megváltozz bárkiért vagy bármiért is! - mondtam neki csilingelő hangon, jó hangosan, hogy a szunyálást tettető banya is hallja minden szavamat. Minél hitelesebbek vagyunk, annál jobb. Bence meg egyébként is benne volt a dologban, hiszen megvitattuk, hogy hogyan kellene lépre csalni a galád festményt. Egy szavam sem lehetett, ő volt a tökéletes bűntárs és remekül játszotta a szerepét.
- Az lehet, hogy nem ereszkedik le, de azért ha tetszik neki Emily, lehet, hogy kivételt tesz. Végül is, ki tudja? Nem tudhatjuk, mi zajlik a háttérben valójában - közöltem vele sejtelmesen, mintha egy igazi pletykáról lenne szó. Közben egyre közelebb lépdeltünk a portré irányába, majd egy kis idő után már oda is értünk, épp elé. Miután feltettem neki a "nagy kérdést", meglepődve vettem észre, hogy hebegett-habogott eleinte. Te jó ég, Bence! Most légy erős! Le ne buktass minket, kérlek! Majd szerencsénkre rögtön kapcsolt és válaszolt is, aminek hatására teljesen megkönnyebbültem.
- Helyes. Végre véget ér ez a kettős játék - szegeztem rá komoly pillantással a tekintetem. Nem hiába jártam színjátszós csoportba, remekül ment a színészkedés. Amúgy is gyakorolni akartam az ott elsajátítottakat, hát most volt rá módom bőven. Hirtelen megfagyott a vér az ereimben, mikor közelebb húzott magához, mintha meg akarna csókolni, pár másodpercig nem tudtam mire vélni a dolgot, de aztán sikeresen kapcsoltam, hogy ez is az ördögi tervünk része, majd miután elsuttogta, hogy mi a további teendő, a tettek mezejére léptem. A fiú kimondta a Prohibere varázslatot, mire a banya egyenesen ráragadt a vásznon található talajra. Én sem tétlenkedtem, tudtam, hogy rögtön cselekednem kell, ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen ez az akció. Elővettem a pálcámat, aztán határozott mozdulattal a portréra szegezve jól érthetően kimondtam a varázsszót:
- Pofix!
A varázslat hatására a nyanya egyenesen megkukult, egy árva szó sem jött ki a száján, pedig láttam rajta, hogy igyekezett kimutatni az őt ért sérelmet.
- Adj egy pacsit! Nagyok vagyunk! Sikerült! - lelkendeztem boldogan, hiszen a nehezén már túl voltunk.
- Most már csak a zsugorító bűbáj van hátra, aztán már küldhetjük is egy bagollyal Las Vegas-ba - közöltem Bencével boldogan. Remekül alakult idáig minden, ez egy tökéletes csapatmunka volt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. szeptember 29. 14:53 | Link


A lányok nagyon kreatívak, komolyan mondom. Van, ahol a srácok jobbak, de van, ahol a lányok verhetetlenek. A kamu dumákban szerintem a csajok sokkal ügyesebben otthon vannak, és szenzációsan tudják forgatni a kitalált sztorit. Hihetően, és ha kell, még egy kést forgatnak meg benned. Sok lesz már ez a forgatás, pedig még kamera sincs nálam. Szerencsére most nem ez a helyzet, viszont, ahogy kapcsolt Dana, az valami hihetetlen penge volt. Úgy andalgunk, mint egy szerelmespár, ami számomra rohadt kényelmetlen, még akkor is, ha Danába bármelyik fiú bele tudna esni és bárki cserélne most velem. Nekem viszont most ott van Masa és szerencsére a kiülő pirosságot nem csak ez a kis szerepjáték okozza, hanem egy kis szégyenpír is fokozza. Na, mindegy, Dana csúcs csaj, szóval... hagyjuk. EBből már nem nagyon tudok kijönni jobban. Viszont elégedett leszek, hogy mikor eljátszom, hogy meg fogom csókolni, akkor azért meglepődik. Hála a magasságos Merlin agyonfésült szakállának.
- Bizony véget, vele szemben is tiszteletlenség lenne. Talán már így is az - Amit mondok ráadásul erre a szituációra is igaz kissé, bár még nem érzem úgy, hogy a határt átléptem volna. Remélem, majd, ha egyszer elmesélem Masának, ő sem fogja úgy érzeni. Megkezdjük a Bagolyköpet Las Vegasba akciónkat és... tökéletesen sikerül! Na, ez már igen! A kárörvendő vigyorom nem is lehetne szélesebb, legalább annyira intenzív, mint Dana lelkesedése. Lepacsizom vele, sőt még meg is ölelem és megpörgetem.
- Zseniális vagy Erica - röhögöm felé, majd szépen odasétálok Danába karolva a festményen szenvedő banya felé.
- Sajnálatos ügy ez, de lesz egy pár hetünk, hónapunk nyugodtan. Tudja banya, egy kis nyugalom így év elejére - aztán Dana, aki ezek szerint "józanabb", mint én, máris a terv véglegesítése felé siettet. Milyen jó, hogy itt van, nem?
- Reducio - suhintok és a kép összemegy nagyjából egy korbaeli ikon méretére. Sajnos a hatás nem tudom mennyi ideig tart, de mivel elkezd zunhanni a kép - jó, mindenre én sem gondolhatok, cselekednem kell.
- Vingardium leviosa - mielőtt lepottyanna a festmény és nem túl szimpatikus lakosa éppen elkapok és Dana kezébe lebegtetem.
- Nálad van a csomagolópapír? Meg a cím? - kérdezem a lányt, miután magához veszi a festményt. Remélem igenlő a válasz és amint elkészülünk, mehetünk a bagolyházba. vagy saját bagollyal is lehetne, de jobb az, ha egy általános viszi, ehehe.




/Folytatás a Bagolyházban/
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 6. 02:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. november 28. 10:46 | Link

Ms. Ainsley
első járőrözésem | minden kaland és minden játék | petyus

A folyosó jéghideg falának dőlök egy elégedett sóhajjal, miközben jobb tenyeremben egy notesz pihen, amibe mindenféle színben villogó pennámmal vések be néhány betűt, szót, majd mondatot. Talárom szigorúan rajtam, hiszen ez az első járőrözésem. Baromi izgalmas, és igaz, hogy sokan nem akarnak még komolyan venni, mégis inkább szót fogadnak, mert lyukat beszélek a hasukba arról, hogy miért is járnak jobban, ha nem kóricálnak takarodó után a folyosókon. Persze én ezt inkább annak könyvelem el, hogy hasznos diákká váltam a suliban, és innentől vége van a prédalétnek. Nem lesznek már olyanok, akik piszkálhatnak, mert fontos szereplője vagyok a mágustanoda társadalmának.
- Krisztina, Weöres – motyogom, és vésem be az idősebb lány nevét a noteszbe. Visszaküldtem egy figyelmeztetéssel a hálókörletébe.
Taláromon prefektusjelvényem gondosan csiszolva csillog, mellette az eridon jelvény. Úgy érzem, hogy ez egy szuper este lesz. Nagyon sok cukrozott gyömbérlevet ittam – egy pici kólát is, de erről pszt –, hogy semmiképpen ne aludjak el az éjszakai műszakban. Farmernadrágom szára lóg ki csupán a talár alól, ami egy fehér sportcipőben végződik. Fejemen most is, mint mindig baseball sapka. Eddig még nem szóltak érte, így hordom.
- Küldetés folyamatban – motyogom a noteszbe, mintha egy walkie talkie lenne. Ellököm magam a faltól, és tovább indulok. Lépteim akkurátusak, szinte lopakodok, és minden sarkon kiugrok, hogy rajta tudjak kapni valami csínytevőt. Csepreghy Petya vagyok, az eridon prefektusa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 6. 10:57 | Link

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Az, hogy az elmúlt időszakban nincs büntethető státuszban, jelentősen megkönnyíti a dolgát. Mikor utoljára e falak között élte mindennapjait, sajnálatos módon hozzá kellett szoknia, hogy éjszaka csak óvatosan, körültekintéssel közlekedhet, illetve a legkisebb neszre is figyeljen fel. Így nem csoda, hogy későn végezvén a gazdaságin, elnyűtten és fáradtan is kiélezettek érzékei. Hallani vél lépéseket, talán azt is, milyen irányból jönnek, de reakcióideje jelentősen megcsappan kimerültségéből adódóan.
Így hát, mikor az ifjú Péter úgy dönt, hogy pozíciót vált és a következő sarkon szinte szó szerint ugrik ki Jules elé, a nő felsikkant és hátraugrik. Jobbját azonnal szívére teszi, mert bármennyire is legyen felkészült, ilyen orv támadást még nem igen követtek el ellene. Döbbenten emeli tekintetét a bongyor haj tulajdonosára, akinek vállán egyből kiszúrja a prefektusi jelvényt. Ó, hogy az a...
- Úgy tudtam, hogy a prefektusok feladata a kiszökdöső diákok lefülelése, nem pedig megölése - szívverése még mindig szapora, ahogy légzése is némileg egyenetlen. Nem ijedős típus egyébként, a lelkiismerete is tiszta, mint a patyolat, csak éppenséggel, ha random gyerekek ugrálnak váratlan helyekről, az még őt is megijeszti. Az a csoda, hogy nem egyből küldte az átkot pálcájával, pedig, ha nem farzsebében lenne, valószínűleg Petya a járőrözésének hátralévő idejét sóbálványként töltené a Bibircsókos banya társaságában. Jó ég!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. december 13. 08:23 | Link

Ms. Ainsley
első járőrözésem | minden kaland és minden játék | petyus

- Nincsen jele szabályszegő életformának – suttogom ismét a „walkie talkie”-mba. A következő sarkon ismét ugrásra készen állva, hiszen attól függetlenül, hogy Weöres óta nem találkoztam senkivel sem, nem jelenti azt, hogy nem is fogok. Így gyermeteg játékossággal szökkenek ki egy szöglet után. Női sikoly, hátra hőkölés. Először azt hiszem, hogy én sikítottam ijedtemben – hiszen belül fejemben ezt tettem –, de amikor meglátom a fiatal hölgyet magam előtt, megkönnyebbülök. Mestertanonc lehet. De az is meglehet, hogy végzős. Talár nélkülisége elbizonytalanít, ezért prefektus jelvény után kezdek kutakodni kékjeimmel, de meg kell állapítanom, hogy nem egy vérből valók vagyunk. Ekkor meghallom az ijedtséghez párosított mondatot, amire jellemző magas kis kuncogással válaszolok.
- Ne haragudj – marad még mosolyom csíkszemmódba kapcsolt ábrázatomon. Noteszemmel hadonászok a kezemben, miközben folytatom a mondandómat. – Csak közben picit szórakoztatom magam. Figyelj – emelem jobb kezem vastag mutatóujját a levegőbe és nyújtom felé a noteszemet. – Ez a walkie talkie-m – vigyorgok fogatlanmód. Mostanság nem tudom hordani a műfogsort, mert felsérti az ínyemet, habár megint vannak fogkezdeményeim, amikkel talán már tud valamit kezdeni az ünnepek előtt a fogorvos.
- Prefektus vagyok – teszem végül hozzá hóbortos vállrándítással, irdatlanul selypítve. Szemeim kedvesen csillognak, miközben talárom zsebébe rejtem a mutogatott noteszt. – Csepreghy Petya, Eridon – biccentek. – Te mit csinálsz ilyen későn a folyosón? – nem számonkérő a kérdésem, csupán kötelességem megkérdezni. Hiszen meg sem fordul a fejemben, hogy egy itt dolgozóval van dolgom és nem egy diáklánnyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 19. 10:13 | Link

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Egy kisebb fajta lábon kihordott hátsó fali infarktus után kezét szívére teszi, hogy megpróbálja lassítani annak irdatlan tempójú verdesését. Nem nyugtatja meg a tény, hogy nem valami szörnyeteg rémisztette így meg, hanem csak egy kedves kisfiú - aki e pillanatban sok mindennek tűnik, csak épp kedvesnek nem -, de a bocsánatkérésre azért biccent egy némát.
Már épp azt hinné, hogy valami varázslatos dolog következik majd, várja a nagy titkot, mire... Mire előhúz egy walkie talkie-t? Jules-ból önkéntelenül is kibuggyan a nevetés, ezt pedig csak fokozza Petya fogatlan mosolya. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy együtt szórakoznak jól, vagy inkább csak ő olyan gonosz, hogy ezt a szitut, ebben a formában viccesnek találja. - Hát te aztán nem vagy semmi. Gondolom rettegnek tőled az éjszakai suhancok - egy mosoly továbbra is arcán pihen, ahogy figyeli az eridonost. Mik vannak! Ilyen fiatalon már prefektus, ráadásul nem is akármilyen! Aki egyszer összefut vele éjjel, az biztos, hogy többé nem fut sehová. Szívverése némiképp rendeződni látszik, ahogy légzése is visszaáll normálisra.
- Sohasem jöttem volna rá - mulatságosnak tartja, hogy Petya mindezt kijelenti ezek után, mintha csak nem lenne egyértelmű. Mégis, minden rosszindulatú gondolata ellenére édesnek találja a bongyor fejet a kitörő lelkesedéssel keverve. Érdekes elegy, de semmiképp sem rossz. - Próbálom elkerülni a legádázabb felügyelőket - bujkáló mosollyal arcán figyeli a fiú reakcióját, majd, hogy ne szegje meg az illedelmesség és udvariasság szabályait, végül kezet nyújt. - Morticia vagyok, az új gazdasági igazgató. Örvendek a szerencsének, Péter - nagyon hivatalosan mutatkozik be, s igyekszik közben nem elnevetni magát. Ezek után az sem lepné meg, ha a srác tisztelegni kezdene és jelentést adna. Ha ez bekövetkeznék, nos, ott elveszítenénk Jules-t.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. január 2. 17:01 | Link

Ms. Ainsley
első járőrözésem | minden kaland és minden játék | petyus

Most sem nyújtom a kezemet a bemutatkozás mellé, hiszen az olyan hivatalos. Egyáltalán nem értem a kézfogást. Nekem amolyan erőfitoktatásnak számít. Aki jobban, magabiztosabban fog rá a másik kezére, annak nagyobb a… az önbizalma. Ezen gondolatból magamhoz térve dőltöm oldalra a fejem, akár egy fülét hegyező bébieb. Várom a másik válaszát, elvégre tényleg meg kell tudnom, hogy mi járatban van errefelé. Lehetséges, hogy prefektus, csak nem hordja a talárt és a jelvényt. Kiszáradt ajkamat nyalom, és kérdőn meredek a másikra, aki irigylésreméltó magabiztossággal áll előttem.
- Rettegnek, bizony – mondom gyermeki komolysággal. Még előre is dőlök a lány felé, hogy oda tudjam súgni a következőket. – Dehogyis! Próbálok tök jó arc lenni mindenkivel. De nem én írom a szabályokat. Nem egyszerű sheriffek élete, Angyalom – igazítom meg képzeletbeli cowboy sapkámat, és rákacsintok játékosan a másikra. Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki ő. Nem viselkedik diáklányosan. Attól mérföldekkel érettebbnek tűnik minden mozdulata és szava. A következő mondatra komolytalanmód megforgatom kékes szemeimet, és elmosolyodok. Szemtelenkedik az Igazság Ökré… akarom mondani, Öklével. Hallatlan!
- Olybá tűnik, hogy nem sikerült, igaz? – emelem még mindig Móka Mikit játszva jobb szemöldökömet a magasba, ami a következő mondatokra lefagy. Morticia, gazdasági igazgató, Péter. Ezek a szavak maradnak meg a fejemben, miközben elkezdek zuhanni az univerzum sötétjében. Gyomromat összerántja a valóságba való visszatérés, és egy hatalmasat nyelve tekintek fel a nőre.
- Elnézést… én nem… tényleg… fogalmam sem volt róla – hebegek és habogok, miközben kilépek az aurájából, amit eddig masszívan piszkáltam. Ajkaimat fogkezdeményeimre húzom, majd újra szólásra nyitom a szájamat. – Elvégre olyan jól néz ki… ööö, olyan fiatalos… aucs, vagyis… - Merlinre! A végén még azt hiszi, hogy rányomul egy tizenöt éves foghíjas prefektus. Ebből jelvény-elvétel lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Joyce A. Han
INAKTÍV


"Racionáltalan" szám
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2020. január 11. 16:51 | Link

Theon


Éppen a könyvtárba szaladt, hogy az új álommelójához szerezzen pár könyvet. Ezen a héten már harmadszorra gondolta meg magát a mi leszek ha nagy leszek kérdésben. Aznap reggel még árus akart lenni, ezért a testvérének elkezdte mutogatni a karkötőit, hogy mi mennyibe kerül, de persze Lloyd nem vett semmit. Talán azért gondolta meg Joy magát (megint).
Így történt, hogy pontosan azon a délutánon a folyosón beleszaladt egy számára teljesen ismeretlen iskolatársába. De így szó szerint, szaladt, és ráesett, ezzel feldöntve mindkettejüket. Joy így annyit gondolt, mit képzel ez, hogy nem figyel maga elé? Bele se gondolt, hogy ő lehet a hibás, az nem ő lenne. Melyik univerzumban van az, hogy Joyce Aurora Han-nak elsőre az jut eszébe hogy ő a hibás? Hát egy távoliban, az biztos.
Gyorsan talpra ugrott, de nem hagyhatta ott a srácot szó nélkül, nem tudta megállni.
- Hé, vak vagy? - normális hangerőn mondta, tehát kiabálva. De ez is hozzátartozik Joyce-hoz, nem tud normális hangerőn beszélni, mindig kiabál. Amikor meg ő azt gondolja, hogy na ez kiabálás, már mindenki megsüketült, a siketek duplán. De úgy nem szokott beszélni, megszokta hogy már a neki normális hangerőért is mindenki szól neki, hogy ne legyen ennyire hangos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. január 11. 17:44 | Link

Joyce

Én egy hatalmas bunkó vagyok. Azt hittem, hogy mindent megkaphatok, hogy csak úgy játszadozhatok bárkivel kedvem szerint. Most már kezdem érteni, hogy ez nem így megy. Nem azt mondom, hogy megjavultam vagy valaha is fogok, de talán másként kéne gondolnom az emberekre. Nem csak úgy, mint egy egyszerű játékra.
Fáradtan roskadok le a Bibircsókos banya előtti kanapéra. Beletúrok rövid szőke tincseimbe, majd ugyanazzal a kézzel leveszem már-már rám nőtt napszemüvegemet.
Jogos a kérdés, hogy akkor mi lett a vége a benettes kalandomnak. Semmi jó. Én egy tapló paraszt voltam, mint mindig. Megpróbáltam megcsókolni, neki pedig ez nem tetszett. Tudhattam volna, hogy ez lesz a vége, hisz már az első alkalommal is rosszul reagált arra, amit tettem vele. Tudhattam volna, mégsem cselekedtem másként. Talán ezt nevezik megbánásnak? Túl sok fájdalmat okoztam már neki, valahogy jóvá kell ez tennem neki.
Felkelek. Fogalmam sincs, egyáltalán miért ültem le, mintha várnék valakit. Úgysem fog jönni, akire várok. Inkább visszamegyek a klubhelyiségbe, aztán megeszek egy rakás fagyit. Igen, télen. Fura vagyok, tudom.
Az egyik perben még állok, másikban már ülök a kemény földön és a hátsómat simogatom. Mi a leborult szivarvég? De most komolyan, honnan jött ez a buta liba? És miért a halál faszáért ordít velem?
- Nem, de látom te igen – nyögök egyet, majd feltápászkodom. Kezeimet keresztbe fonom magam előtt, úgy tekintek le az aprócska lányra. Hosszú és vékony termetem árnyékot vet rá, szemeimben flegmaság gyűlik össze. Eltekintek oldalra, ahol még az előbb feküdtem és az eltörött szemüvegemre, ami minden bizonnyal kiadhatta a reccsenő hangot, mikor földet értem.
- Tartozol nekem – elsétálok a törött kiegészítőig, felveszem kezembe, majd meglengetem a lány előtt. – Fizess! – Hajolok előre, hogy benne legyek a személyes terébe, hátha a lelki terror képes elérni valamit nála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Joyce A. Han
INAKTÍV


"Racionáltalan" szám
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2020. január 11. 18:42 | Link

Theon


Hogy ő vak? Kikéri magának, csodálatos látása van! Nagyon sok aprócska részletet észrevesz bárhol, bármikor! Na az aztán teljességgel kizárt, hisz ha vak lenne, akkor nem látná, hogy hol akarja megütni a srácot. De még visszafogja magát. A hangsúly a még-en van.
- Én nem vagyok vak! - harci pózba áll, és ugrál. Mint egy izgága kisgyerek, úgy néz ki kívülről. - Vagy teszteljük le? Eltalálom a jobb szemed az öklömmel? - ami persze csak azért fájt volna a másiknak, mert a szem az szem. De Joy a babakezeivel nem ütött volna túlságosan erőset. És őszintén, kicsit félt valahol belül attól hogy most meg akarja ütni, de nem mutatta.
Amikor azt a törött napszemüveget meglengette előtte, elkezdett nevetni.
- Úristen, bele ne halj abba hogy eltört ez a szar! Egyáltalán miért van rajtad télen, idebent? - ahogy a személyes terébe hajolt a másik, legszívesebben hátrébb lépett volna egy jó nagyot, de nem tette. - Mivel fizessek? Nem dolgozom, hogy legyen pénzem... - igaz van zsebpénze, de abból nem adna soha se egy kis hülye napszemüvegre. Főleg egy olyannak, aki miatt elesett a folyosón. És természetesen Joy továbbra is úgy gondolja, nem az ő hibája. Miért is lenne? Ő csak sietett, nem csinált semmit! A srác nem állt arrébb mikor Joy épp arra szaladt. Erről ő nem tehetett. A srác füleinek meg egy perc csendet, a lány annyira kiabált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. január 11. 19:40 | Link

Joyce

Elhúzom a szám. Büszke kis görcs, mit képzel? Nevetni kezdek, hisz ezen a szituáción csak azt lehet. Azt hiszi, hogy bánthat engem? Csak egy szavamba kerül és már itt sincs, hanem a gyengélkedőn szenved. Lenézek a pálcikakezeire. Szörnyű látvány a csaj, még állítom a halálnak se kellene. Mert, hogy nekem nem, az biztos.
- És mondd csak, mivel tervezed? Ezekkel? – nevetek, miközben rámutatok a kicsinyke ökleire. Még megkarcolni sem tudna velük, pláne, hogy nem is ér fel, olyan alacsony a csaj.
Ellépek a szemüvegemért, majd felmutatom neki. Nem szeretem, ha valaki hozzáér a cuccaimhoz, vagy kárt okoz bennük. Most, hogy már nincs pénzem, nagyon nehezen tudok bármit is megvenni. Dolgozni pedig nem óhajtok elmenni, még akkor sem, ha éhen pusztulok. Szóval elég pipa vagyok. Ez is, meg a benettes ügy sem tett most jót a lelkemnek, úgyhogy valamin vagy valakin még ma ezt le fogom verni. Vagy mást csinálni.
- Szóval még vak is vagy – ellépek egy percre, megfordulok, majd vissza, miközben a szemem körülötti sebesülésekre mutatok. Igen, jó dolog, ha az ember napszemüveget hord örökké, de rajtam nem csak a stílus miatt van. Sajnos a műtétemnek nyomai vannak, méghozzá nem is olyan szépek. Arcom felső részét vágások nyoma tarkítja, amik még ha már el is kezdtek gyógyulni, még mindig elég rosszul néznek ki.
- Lenne egy-két ötletem – Közelebb hajolok ismét a lányhoz, hogy a szavakat belesuttoghassam a fülébe. Majd ahogy ezt megtettem, egyik kezemet a fenekére vezetem. Lehet hogy komolyan nem gondolok tőle semmit, de azért mégsem szabadna elengednem ezt a helyzetet csak úgy. És nem is fogom. Na most légy nagyokos, Kisanyám!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 12. 14:00 | Link

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Próbál komoly arckifejezéssel figyelni az eridonosra, de nehezére esik visszatartani kitörni készülő nevetését. Mi több, szinte már lehetetlennek tűnik a küldetés. Ahogy Petya közelebb hajol, Jules is így tesz, elvégre nem árt, ha ismerjük az ellenfelünk taktikáját, így legközelebb könnyebben kicselezhetjük. Ez eddig tökéletes terv is lett volna, a következő pillanatban azonban érkezik is a becézés: Angyalom. Itt már nem bírja tovább és tényleg egy kuncogás kíséretében összeborzolja a göndör, barna fürtöket.
- Én már csak tudom Kisördög. De ember legyen a talpán, aki még így is szembeszáll veled - arcán ragadó mosolya és meg-megcsillanó zöld íriszei az egyébként komoly vonásait teljesen ellágyítják. Szigorú, gyakran flegmának tűnő mimikája most kedvessé változik, ahogy ezt a foghíjas, ámde rendkívül lelkes, cserfes szájú prefektus palántát hallgatja. Ha lenne öccse, ha lehetett volna, ilyennek képzelné el. Már most tudja, hogy Csepreghy-t a szárnyai alá veszi. - Bizony, olybá tűnik - óvatosan, alig láthatóan préseli össze ajkait, amikor pedig elérkezik az idő, kezét nyújtja és bemutatkozik.
Ez az a pont, ahol Petya rajzfilm szerűen reagál, hiszen leesik neki, hogy nagyjából kettő perce kit nevezett az angyalának. Bár ezt a becenevet Jules már úgyis megtartja, azért mulattatja a tény, hogy ekkora sokkot okozott ezzel az egésszel. A lábon kihordott infarktusa után elvárható, hogy ő is meglepetést okozzon.
- Semmi baj, te csak a munkádat végezted - próbál nagyon rigorózusnak mutatkozni, pusztán a hatásfokozás kedvéért. S lám, mennyire jól teszi, hiszen ezután Petya csak még mélyebbre merül saját zavarában, ekkor viszont a szőke nem bírja tovább és ismételten felnevet. Bár az eridonos hátrébb lépett, hogy növelje a távolságot, a nő ezt most ismét lecsökkenti. - Örülök, hogy szépnek tartasz, ez igazán kedves tőled - leguggol, hogy megfogja a srác mindkét kezét, íriszei a másik kékjeit keresik, miközben arcáról nem múlik a mosoly. Láthatóan nem neheztel, még csak különösebben feldúltnak sem mondható, ami némi megnyugvásra adhat okot. - Nyugodtan tegeződjünk, Kisördög. De egy dolgot ígérj meg. Nem okozol minden császkálónak szívrohamot - nehéz komolyan venni, miközben hangjából érződik, mennyi jó kedélyű e pillanatban. Még fél szemöldökét is felvonja, amolyan "oké katona?" stílusban. Ügyes lesz, csak izgul és még nem tudja, hogy is működik ez, ám a lelkesedését letörni semmiképp sem szabad. Ezért is nem teszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Joyce A. Han
INAKTÍV


"Racionáltalan" szám
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2020. január 19. 22:41 | Link

Theon


Felfújta az arcát, oké a kis pálca kezeivel nem tudna a fiúnak ártani. Leengedte a mancsait, és csak dühösen bámult fel a másikra. De nem mondott semmit, csak nézett. Ha a szemeinek olyan szuperereje lett volna, hogy akire csúnyán néz, az meghalna, akkor Theon már minimum ötször halott lett volna, meg még sok más ember is ezen a földkerekségen. De most koncentráljunk arra a pillanatra, mikor a srácot akarta kinyírni a két szemével.
Nem is igazán foglalkoztatta, hogy a srác a hülye napszemüvegét mutogatta neki. Hisz ha összetörött, akkor minek csinálja még a hisztit? Hagyja már őt békén. Nem tudja megcsinálni, és ha megtudná, akkor se mutatna túl sok hajlandóságot rá, nem az ő problémája.
- Geez. - és ezt nem azért mondta, mert elszörnyedt volna, hogy hu de megsajnálta a srácot - Bele ne halj, hogy valaki elvert és megvannak a nyomai. - megforgatta a szemeit, és már készült volna indulni tovább, mikor a srác olyat tett, amire Joy egyáltalán nem számított.
Ahogy a fenekéhez ér a srác keze, Joyce sikítva elkezdi csapkodni a srácot.
- Úristen, te beteg vagy! - próbált neki ártani a gyenge kezecskéivel ami persze nem nagyon akart neki összejönni. - Fhúj, eszedbe ne jusson még egyszer hozzám érned! - szerintem Theon füleinek áshatjuk a sírját, úgy kiabál, még a megszokottnál is hangosabban a lány. Mondjuk meg lehet érteni, egy hölgy fenekét senki se tapogassa!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. január 20. 19:55 | Link

Görcs no.2

Igen, elég ellentétekre épülő ember vagyok. Jól lehet a csaj a halálnak se kellene, az én fejemben mégis megfordul, hogy egy-két menetre azért el bírnám viselni. Végül is van a világon szatyor, amivel letakarhatom a fejét. Az úgy sem olyan érdekes. Buta kis görcs.
Hangos nevetés hagyja el a szám, ahogy szemeimbe versenyszellem költözik. Ő néz fel rám, én pedig ő rá le. Arca felfújva, kezei szorosan mellette. Legszívesebben hoppon hagynám, hisz semmi érdekes sincs benne, untat, mint állat, mégis a szemüvegem érdekében nyösztetem még egy kicsit. Végtére is csóró vagyok mostanság, ha pénzt nem is, de valami mást még kicsikarhatok tőle.
- Jól gondoltam, hülye is vagy – számat lekonyítva vonom meg a vállam. Eskü, ez az iskola kifejezetten magas rátán sorakoztatja fel a retardáltakat. Úgy látszik, mint minden másnál, az elsősök felvételénél is lejjebb mentek az elvárások. Különben ez a hangos tyúk nem lenne itt.
Közelebb lépek hozzá, majd fülébe suttogok, miközben a kezem délebbi területekre kalandozik. A reakció nem marad el, a csaj kiakad, majd ütögetni kezd. Elröhögöm magam, hisz azokkal a karokkal még álmában sem tudna bántani, nem hogy a valós életben. Hagyom egy darabig, hogy kiélhesse magát, majd amint megunom, elkapom a kezeit és egy kicsit talán túlságosan is erősen közelebb rántom magamhoz velük.
- Ha nem tudsz semmivel fizetni, akkor kénytelen leszel kibírni, amíg kiélem magamat – egyik kezemmel elengedem a mancsait, de a másikkal éppen eléggé tartom ahhoz, hogy ne tudjon egyszerűen kicsusszanni a felügyeletem alól. Jól begyakoroltam már a szigorúságot, végtére is prefektus vagyok már egy ideje. Csak nehogy valakinek eljárjon a szája, hogy elsősöket molesztálok szabadidőmben. Benett végül nem köpött, de bármelyik másik áldozatom bármikor képes lenne rá, Ahogy valószínűleg az előttem szenvedő lány is.
- Tudod, ha nem ellenkezel, sokkal élvezetesebb lesz minden – közlöm, miközben egyre közelebb hajolok a nyakához, majd bezárom a mozdulatsort egy csókkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. január 27. 09:58 | Link

Ms. Ainsley
első járőrözésem | minden kaland és minden játék | petyus

Nem tudom, hogy lehetséges-e ennél vörösebbnek és sápadtabbnak lennem ezekben a pillanatokban. Egyszer érzem, hogy a szívem ki fog ugrani a helyéről, a másikban pedig olyan érzéssel szédülök meg, mintha leesne a vércukorszintem, és halálosan sápadtnak látom magam lelki szemeimmel. A nő szemei kedvesen csillognak ugyan, de ez mit sem segít azon az érzésen, amit a gazdasági igazgató „lejónőzése” okozott. Nem tudok viselkedni, tényleg nem fogok csodálkozni azon, hogyha most elveszi a jelvényemet, és ennyi volt a prefektusosdi. Nem akarom. Szinte kérlelően fúrom kékjeimet a nő szemeibe. „Nem akarok a tajigára kerülni”, visszhangzik a klasszikus idézet a fejemben, miközben hatalmasat nyelve nyitom szólásra elfehéredett ajkaimat.
- Nem szépnek; gyönyörűnek – kapok a szám elé. Nem is értem. What’s wrong with me? Seriously. Éppen amikor javíthatnék a helyzeten, kicsúszik valami olyan a számon, ami megint visszadob ugyanabba a szituációba, mint amiből már épphogy menekültem volna. – Ezzel nem segítettem magamon, igaz? – vágok fancsali képet.
Beszív és kifúj. Zavartan nyúlok nyakamhoz, s belülről kezdem el rágcsálni a szájamat. Így van megírva a sorsom; mindig valami furcsaságot kell csinálnom. Mély levegőt veszek, és megpróbálom túltenni magam a történteken. Zavaromban taláromat kezdem el igazgatni, s arra, hogy „tegeződjünk” felkapom a fejemet. Ebből érzem, hogy talán mégis én túlzom el a dolgot, és Morticia nem is haragszik annyira.
- Megígérem – mondom végül arcomat a márványpadló felé fordítva. Szinte érzi forró arcom, ahogyan a hideg felcsap alólam. – De… ha rossztevő lenne… lennél, akkor baromira megijedtél volna, ugye? – érkezik a közvéleménykutatásom. Jó lenne tudni, hogy milyen érzést vált ki a másikból, hogy engem, a komoly prefektust látta meg a folyosón, aki mégis engedékeny és kedves. Mint egy jó sheriff.
- Igazából ma már több szabályszegőt is lekapcsoltam – dicsekedek végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. február 18. 14:54 | Link

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

A kijavításra megemelkednek szemöldökei, visszafojtott nevetését csupán szája szélén megjelenő gödröcskéi árulják el. Igazán nem szeretné zavarba hozni a másikat, de nehéz megállnia, hogy nyíltan mulasson az eridonos viselkedésén. Ezt a jeget a következő kérdés töri meg, mikor is a helyzet abszurditása végképp napvilágot lát.
- De, nagyon is - jó kedélyűen kuncogni kezd és szíve szerint adna egy puszit a kisfiú homlokára vagy arcára, de talán túl korai, így ehelyett csak szórakozottan mosolyog esetlenségén. Kár is kellemetlenül éreznie magát, Jules közel sem látszik emberevőnek, hiszen nem is az. Ha mondjuk ugyanezt a monológot Felagundnak nyomta volna le, volnának kétségei a sikerét illetően, de itt még közel sem tartunk. Legfeljebb házsártosságában hasonlít a bájitaltan tanárra, ez pedig épp elegendő.
Elégedetten biccent egyet, bizonyára rengeteg életet ment meg azzal, hogy megállítja Petya partizánakcióit. Már épp gondolná, hogy akkor ez ennyi volt, mikor önmagát meg nem hazudtolva, a srác folytatja, Jules pedig ismét felnevet. - Igen, de szerintem ez a lábon kihordott infarktusomból egyértelmű volt - hamiskásan somolyog, mikor végre rátérnek a lényegre: Petya érdemeire. Elismerő pillantásokkal illeti az elhangzottak után, bár magában sokkal inkább gondolja, hogy mennyire édes. Ha lehetne kisöccse, biztosan ilyet szeretne, de már nem lesz, szóval be kell érnie Petyával, belőle is épp csak egy találkozásnyival.
- Te aztán nem vagy semmi. A folyosók rettegett őrzője - akárha egy cégért mutatna, a levegőben húzza végig kezét. Képzeletben már megjelentek a betűk egymás mellett, szép sorban, s kiadják az ajkai által formát szavakat. Ez az illúzió csupán csak egy pillanatig tart, mielőtt visszafordulna az eridonoshoz, óvatosan saját órájára sandítva közben. - Na jól van Kisördög. Csak így tovább, kapcsold le a rosszalkodókat. Még látjuk egymást - rákacsint és mielőtt meggondolhatná magát, egy apró puszit nyom a göndör fürtökbe, hogy kikerülve a fiút eltűnjön a folyosó sötétjében. Ennyi izgalom mára bőven elég volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. március 15. 18:57 | Link

.találkozzunk újra. de ez most már nem a megszokott.


Most, hogy lement az a francos vizsga, olyan elánnal vágta a körtelébe a táskát minden jegyzettel és úgy van vele, hogy következő tanévig ne is lássa. Zsibog a feje minden alkalommal, úgy érzi, hülye ötlet volt eleve ez a tanulósdi, mert ő aztán ilyenkor tényleg azt érzi, hogy öreg hozzá. De ez hülyeség, még nincs harminc sem, de mivel közelebb van, mint a húsz, azért néha aggódik. Nem-e vicc az, ahogy itt van, amit művel, megint túlgondol, túl sokat gondol és minden probléma. Nem, nem most kéne ezen kattognia, sőt, az lenne a legjobb, ha kikapcsolna és lelazítana, inni egy pofa sört, mert hirtelen még ehhez is kedve lett, mik elő nem jönnek. Aztán kicsit mégis másfelé veszi az útja, megleli végre a játszószobát, amely normál esetben a kondival érne fel és meglepi, hogy erre gondolt bárki is. Aztán beleveti magát.
Frissen tusolva, kellemes zsibbadással tagjaiban indul meg végül, hogy majd egy jót egyen, csalással, egyenesen a konyhában. Aztán elindul a pizzázóba dolgozni, majd haza, jó kör lesz, már megszokta, hogy amúgy elfoglalt mint a fene, és már-már majdnem mindjárt elhiszi, mennyire fontos ember is ő, de igazából csak beosztani nem tudja rendesen az időt és csapong, no meg ott van az, hogy valami kell a zsebbe is, még ha a nagy kiadások miatt nem fájhat a feje, mert le van róla tiltva. Szusszan egyet, vállát átmozgatva hagyja, hogy a helyére roppanjon és leereszti a kezét. Jó hely az, jó arra, hogy kipucolja agyát, néha nem is árt, mert feltelik, mint valami pohár és nem tud mit kezdeni vele. Az iskola falai között sétálva mindig frusztrált, tekintve, hogy a nem is olyan régmúltban nem csak a vizsgák voltak a legnagyobb baja, vagyis az sem volt baj, hanem olyasmi, amely kilökte rendesen a komfortzónából. Hazudna, ha azt mondaná, nem direkt kerülte a bázist és kicsit vonta ki magát az ötletelésből, azonban örökké sem menekülhet, nincs is rá semmi oka, csak a fura agya és felzaklatott lelkivilága. Azonban, manapság úgy érzi, leülepedett benne a dolog annyira, hogy értelmesen nyilatkozzon, azonban semmi visszhangja nincs, nem indult el olyan láncolat, amelyet kellemetlenül fogadna és ezért valahol hálás. Mégsem azért indul el, hogy köszönetet mondjon, vagy bármi más miatt keresse fel, ő sem tette, így a dolog ennyiben maradt, annyiban, amire aznap éjjel jutott. Hogy ez semmi, mintha meg sem történt volna, lapozni kell és nem újra meg újra belesüppedni. Mindjárt visszafordul és fut még egy kört komolyan, ha megint elmennek erre a gondolatai, de kissé sajgó tagjainak egyelőre ez elég is volt, holnap bizonyára így is meg kell küzdenie majd az izomlázzal. Egyelőre? Ez a folyosó is olyan, mint a többi és kezdi idegelni. Hirtelen azt sem tudja, merre kanyarodjon majd, ahol a cél sejti és morog is egy sort. Ő tuti, hogy beleékelődik az alaprajzba egyszer és megpusztul, mielőtt kijutna. A hirtelen felbukkanó kanapéra veti le magát és dől hátra, nagy késztetést érezve, hogy mint valami főúr, rágyújtson, de csak az öngyújtó babrálásáig jut, mert hát, mint minden rendes folyosót, más is használja. És a tilosban bagzó prefektus nem menő látvány, sokaknak. Így marad, hogy mint valami hülyegyeerek, kattog a zippo az ujjai között és elbámul az érkező irányába. Már épp futna tekintete másfele, sőt, át is siklik a páncélra a távolban, amikor mégis visszafordul a feje felé, szinte már fájdalmas gyorsasággal. Hogy is van az, hogy amire gondolnak, azt be lehet vonzani? Mert most így érzi magát, meg, hogy az előbbi magabiztossága ellenére, a közeledő, nagyon is ismerős sziluett láttán nyel egyet. Késő felkelni és úgy tenni, mint aki semmit sem látott és épp siet, nem? De? Fene. Csak normálisan, lazán, Helvey. Csak épp nem megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. március 15. 19:20 | Link

Belián
újra látlak / ne haragudj rám

A vizsgaidőszakban mindig az a legjobb, hogy lefoglalja az agyadat, akár akarod, akár nem. Bár nem vittem túlzásban most sem a tanulást, de azért oda kellett tennem magamat, mert itt a cuki mosolyom nem volt elég, hogy átengedjenek, mint majdnem egész életemben. Itt keményen belekérdeztek az anyagba, ha éppen olyanjuk volt a tanároknak, én meg - elég nagy túlzással - de vért izzadtam. Ez akkor még helytálló is lett volna, ha legalább még töröm a magyart, ám egy ideje itt vagyok, hallom, ahogy beszélgetnek körülöttem, a magyarórák is sokat segítettek, szóval már értek is magyarul és beszélem is a nyelvet, így az, hogy nem értem, amit mondanak nekem, aligha lehetett kibúvó pár vizsga alól. A problémát mégis sikeresen abszolváltam, a baglyot elküldtem anyáméknak, hogy minden jó, átmentem azokból is, amiktől mondjuk tartottam, az egyetemen is minden oké, ott is sima-liba volt minden. Az információk tömkelege mégis zsibong az agyamban, néha azt sem tudom hol vagyok, csak feleszmélek, hogy ismét rossz folyosóra fordultam és vergődhetek vissza az eredeti folyosóra, ami nekem kell.
Hálás vagyok, még mindig, amiért az agyam le volt és van is foglalva, mert így nem kell felesleges dolgokon gondolkodnom, amik csak lehúznak. A DÖK halad és hasít, mindenki odateszi magát, a következő ötlet már ki is pattant a tagok fejéből, én meg, mint jó vezető, szabad kezet adtam mindenkinek, hogy cselekedjék meg, amit szeretnének, amit elképzeltek. Engem egyelőre hagyjanak lógva, majd ha kialudtam magam, akkor beszélhetünk mindenről és áldásomat is adom az elképzelésekre, de addig csak ötleteljenek, én meg nyitott szemmel, alvás közben hallgatom őket. Főleg egy embert. Aki valószínűleg kerül, direkt nem néz rám, sokkal halkabb a megbeszéléseken, mint ahogy megszoktam, de talán ez nem is baj. Nem várom el, hogy harsány legyen, hogy csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna, mégis ez történik. Mert ő is, és én is figyelmen kívül hagyjuk a másikat, nem találkozunk a kötelezőkön kívül, talán a folyosókon is direkt nem futunk össze? Nem tudom, részemről ez ugyanúgy működik, ahogy eddig tette, de ő másképpen működik, én pedig ezt kihasználtam. Borzalmas, tudom én, de mit tehettem volna? Elsodort magával a tudat, hogy felfedte magát előttem és nem vágyik másra, mint én egész életemben; attól elvonatkoztatva szeressék, ami valójában. Ugyanarra vágyunk, pár pillanat erejéig még a fájdalmát is képes voltam elvenni, amiért hálás volt, hogy aztán - mert biztos vagyok benne - utáljon, megvessen, és haragudjon rám. Mindhármat megérdemlem, talán még többet is, még akkor is, ha képtelen voltam kihasználni a helyzetet a végsőkig. Pedig megtettem volna, szívesen megtettem volna. Ám mégsem sikerült, mert... ő más.
És csak emlegetni kell, mert ahogy befordulok a folyosón pillantom meg, ahogy mint valami báró terpeszkedik a kanapén. Halvány mosollyal ajkaimon intek neki, majd sétálok is tovább, hogy végül a kanyar előtt pár méterrel torpanjak meg. Nem mehetek el csak így. Hiába mondtam el akkor is párszor, nem volt tudatánál, nem is biztos, hogy értette, mit mondok neki. Megtorpanok, kezeimet zsebem mélyére süllyesztem, fejemet előre biccentem, így tincseim előre hullanak arcomba. A mosoly, amivel intettem neki, már sehol nincs, úgy tűnt el, ahogy a jókedvem is, ami nem is volt jelen igazán. Mert eljött az a találkozás, amit egyikünk sem akart, mégis megtörténik, mert nem menekülhetünk magunk elől örökké, bármennyire is az lenne a legegyszerűbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. március 15. 20:27 | Link

.találkozzunk újra. de ez most már nem a megszokott.


És akkor tökre jogos a kérdés, hogy az eddigi nyugalmas semmi hogyan váltott át mozgalmas akármibe. Mert már lassan ott van, hogy nem az a gondja, hogy elfoglalt, hanem, hogy amellett annyi dolog van, amire figyelnie kell, illik, hogy megszeppen szinte. Mert tökre úgy tűnik, hogy közvetlen és mégse az, mert még mindig nagyon jól elfoglalja magát egymaga és csendben, csak a csend manapság ritkábban sikerül, mint hiszi. Pedig, az könnyen jön, nem? Nem egyszer hallotta már fél füllel, hogy panaszkodnak az unalomra, tessék, neki meg szinte pont abból nem jut. Nagy levegőt vesz, kiengedi. Ez ilyen, valamiért egy kis mágnes, ami bevonzza a történéseket, dolgokat, még ha néha nem jók vagy épp kellemetlenül érzi magát, mert szokatlan. Előbb vagy utóbb tanul, megszokja, csak neki idő kell, időt kér mindenkitől némán. Vagy megkapja, vagy elkönyvelik furának, ez van.
És most pillanatok alatt eléri valaki, hogy az agya megint csak körülötte forogjon. Pedig, nincs mágia, nincs az, amiről magyarázott, mert csak jön, nem is számol vele, ő sem érzi. De azt igen, hogy megint feltelik elméje az emlékekkel, azokkal, amik történtek, kissé még talán ajkai is bizseregnek, mintha három másodperccel ezelőtt csókolta volna nem, nem pedig isten tudja mikor, mert nem is számolta. Igen, lehet kicsit látványos volt, hogy elvonult és másképp viselkedett és talán ez a többieknek fel sem tűnt, talán neki sem teljesen, de kicsit szégyelli magát. Mint valami gátlásos, lelkis fruska, aki nem tudja kezelni normálisan, amit lehet, hogy kellene. Mert hát, semmi olyan nem volt pár csókon és már-már iszonyatos közelségen kívül. És mégis volt, mert ha ő nem áll le, akkor simán belefut az egészbe, odaadja magát bármire és nem tudja, ha most elkezdené, megállna-e ismét és ő tiltakozna-e, és azt sem érti, hogy jut ilyen hirtelen az eszébe. Mert hülyeség, mert minek. Ki kell söpörnie a fura és hirtelen feltörő gondolatokat, mert közelít és nem, nem biztos, hogy egyáltalán rá is néz, vagy hozzá is szól, de nem nézhet ki úgy, mint amennyire rakás szerencsétlenségnek érzi magát jelenleg. Szinte szorongatja azt a gyújtót, amit eddig könnyedén pörgetett ujjai között. Hogy elég, mondja magának, és szedje már össze magát. Hogy mi is ez? Miért is van ez? Nem érti. Ő nem akar ilyen lenni. Valaki segítsen rajta...
Összerezzen, ahogy megemeli a kezét és int neki, mint aki most ébredt, úgy mered rá. A mosolyra, amely természetes és semmit mondó, de főleg arra, hogy már megy is. Hogy ennyi, neki bizonyára nincsenek kételyei, kérdései. Benne nincs semmi, ahogy jól számolta ki. És ez valahogy helyre billenti, de nem tudja, ennek örülnie kell vagy épp fájjon. Nem tudja, mit akar tőle, az a nagy helyzet.
- Hello, Mihail – kissé nehezen, halkan jön ki belőle, elfelejt úgy inteni, ahogy akár ő, csak ül tovább, kicsit előre is dől, amint távozik. Ennyi volt, és fúj egyet, mert ő reagálta túl, pánikolt be egy pillantásról. Verné a fejét a falba megint, hogy ennyire szerencsétlen. Mikor lesz már könnyebb? Mert nem most, ugyanis megáll. Megáll és fejét lehajtva mintha várna valamire. Bambán pillant rá, akaratlanul emelkedik fel a kanapéról és örül, hogy nem jön most más erre. Odalépkedne, de csak annyi sikerül, hogy a folyosó közepére sétál és bámulja a hátát, azt, amibe belekapaszkodott akkor. Nyel egy újabbat, mert mondhatna már valamit, de nem teszi és ha ő sem fog, tovább megy, lelki szemei előtt már távozni látja, majd eltűnni. És lehet, az lenne jó, a legjobb. De végül csak kiböki.
- Ne haragudj, hogy nem voltam tegnap a gyűlésen. A... vizsgámra készültem, meg ilyenek – és hazudik, pedig megígérte, hogy nem teszi. Nem, nem ő ígérte, hanem a kába valaki, aki valahol mocorog benne és válaszokat követel. Bármit. Hogy aztán ő is lehajtsa a fejét és megdörzsölje az orrnyergét. Nem ezt akarta mondani, de az okos szavai most elhagyták. És fogalma sincs, ha egyáltalán reagál rá a másik, mit tesz. Sosem látott zavarral áll szemben és tehetetlen. Segíts.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2020. március 16. 04:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. március 15. 21:16 | Link

Belián
újra látlak / ne haragudj rám

Csak elsétálni. Nem foglalkozni azzal, hogy ahogy meglátom, agyamat rögtön megrohamozzák az emlékek. Ajkának érintése, miközben többet és többet követel tőlem. Puha érintései, amik mindegyre határozottabbak, amik mindent el akarnak venni tőlem, még azt is, amit adni sem tudnék. Testének melege, ahogy hozzám simul, pedig már ki tudja mióta csak emberként állok előtte, nem vélaként. Illata, amely körbelengett minket, legalábbis az én lényemet biztosan. Beleitta magát tüdőmbe és utána még biztos voltam benne, hogy napokig éreztem. Mindent. És ahogy most meglátom, a képek automatikusan állnak neki pörögni agyamban, mert minden apró, halk sóhajra ugyanúgy emlékszem, mint arra, ahogy határozottan és mindennemű félelem nélkül tépte le magáról szinte a pólót, hogy láttatni engedje azt, ami ő valójában. Teljes valójában. Mert ez ez egy nagy lépés volt, mikor mindössze arra kértem meg, hogy ne hazudjon nekem. Nem tette, valóban, de egy ilyen titkot felfedni egy másik ember előtt, aligha lehet könnyű. Mágiával talán, ámbár ha a mágia elmúlik és leesik mégis mit tettél, vajon milyen érzés lehet?
Szemeimet összeszorítom, ahogy a kérdés megfogalmazódik bennem. A bűntudat savként marja agyamat és minden tagomat, ahogy beékelődik minden sejtembe, és el sem mozdul onnan. Ne is mozduljon. Igaza van. Feltéptem a sebeket, amikor azt ígértem, hogy eltüntetem a fájdalmat, amit okoznak. Ehelyett mit tettem? Feltéptem őket, elmélyítettem őket, amennyire csak megengedhettem magamnak, majd a felismeréssel vegyes önutálattal hagytam ott a srácot, és menekültem el onnan, hogy ne kelljen szembe néznem azzal, amit tettem. Pedig én csak segíteni akartam. Őszintén segíteni, de a kérdés, amely most megfogalmazódott bennem, marja mindenemet és nem ereszt el, egy pillanatra sem. Fejem egy pillanatra tisztul ki, miközben megtorpanok, ahogy halk és bátortalan köszönése csapja meg fülemet. Belián hangján hallani a nevemet, valami furcsa érzéssel tölti meg testemet és agyamat egyaránt a bűntudat mellett. Nem tudom mi. Nem akarom tudni, hogy mi. Csak állok, fejemet előre biccentem, a kanapé nyikorgásából tudom kikövetkeztetni, hogy valószínűleg megmozdult, talán fel is állt. Az utóbbi bejön, mert amikor ismét megszólal már mögöttem van pár méterrel. Hátam mögött áll, nekem pedig azonnal meg van az ingerenciám arra, hogy megforduljak, ismét a falnak passzírozzam siralmas lelkét, és most ne eresszem, amíg azért nem könyörög, hogy kegyelmezzek neki. De nem teszem. Nem mozdulok, csak hallgatom, amit mondd. Ajkaimon gonoszkás vigyor terül el, fejemet hátravetem, mikor befejezi, halkan kuncogok fel. Az elmém nem borult meg, ép vagyok esküszöm, de nem megkértem, hogy ne hazudjon nekem? Erre tessék, kezdjük az egészet elölről. Fejemet előre biccentem, majd vállam felett, komor arccal pillantok hátra rá.
- Megkértelek, hogy ne hazudj nekem - fordulok felé végül teljes testemmel, de megtartva a távolságot. Pedig nem akarom. Ölelni akarom, csókolni, hogy ne haragudjon rám, amiért ezt tettem vele, nem volt szándékos, csak bocsásson meg. De nem teszem. Mert nem tehetem meg, egyszerűen nincs jogom hozzá, bármennyire vágyom azt az érintést, amit akkor, a Tanulószobában kaptam tőle. Ami elhitette velem, hogy engem is lehet szeretni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. március 15. 21:46 | Link

.találkozzunk újra. de ez most már nem a megszokott.


Menj el. Menj. Az, hogy ezt most magának, vagy a másiknak mantrázza, nem tudni. Csak felbukkan benne, mint akkor a nem-ek, az akkori tiltakozás, halkan és óvatosan, de határozottan kérve. Mert nem tudja, hogy kellene-e egyáltalán erről bármit is beszélni, hogy fel kellene-e hozni újra és újra, mert míg az élmény jó volt, a bizsergés és az érzések jók voltak, utána már határozottan nem. Hogy amint kiürült, üresség volt a helyén, míg kijózanodott és felfogta a valóságot. Üresség, amely tud marni és amely emlékeztette, emlékezésre kényszerítette. Mert nem kell fojtó vágynak lenni, vagy beteljesületlen szerelemnek ahhoz, hogy az üresség fájjon, hogy egyszer ő már mindent kiszaggatott onnan, kigyomlált és találkozott vele. Hogy kicsit visszavitte a kezdőkörre, amikor rájött, az addigiaknak vége és fogalma sincs, hogyan tovább. Pontosan erre emlékeztette és ijesztette meg, hogy milyen és mennyire rossz volt. Hogy betömni próbálta bármivel, de sosem telt meg, hogy a hiány olyan dolog, amit ezen érzések mellett nem akart újra. Mert mindig érzett, mindig jobban figyelt ezekre, ő ilyen típus, de a hirtelen és erőszakos rántás, amellyel ebbe a világba érkezett, nem volt jó kísérő. Nem esett neki jól, és az, hogy ezt felelevenítette benne, jobban fájt, mintha soha, egy pillanatra se vett volna el semmit. Mert tette volna azt, pacsiztak volna le és jó éjszakát. Ehelyett bámulta a plafont, marta magát és próbálta kimosni, lemosni magáról az egészet.
És egészen eddig a pontig azt hitte, sikerült is. És tudatában sincs ennek, mert nem beszélt róla, ennyire nem mélyedtek bele abba, csak a külsőt mutatta és egy megnevezést, ami illik rá. Bár ne tett volna semmit, és a harag, amely emiatt felgyűlt, benne van. Nem szereti, nem szereti a negatív dolgokat, egyszerűen ő is az, és taszítja, az életről viszi le, amely már olyan jól ment neki. Amelyet már ő is elismert, hogy tökre más, könnyedebb, kevesebb a teher. Hogy mennyire kevés emberrel kell hadakoznia, mennyire jó, ha tud beszélni, vagy csak leülni és hallgatni, ha olyan napja van. És miközben feltépi magában a múltat, megint visszaesik, mintha semmi sem történt volna, lelke mégis közben követel, hogy valaki találja meg, hogy valaki megint érjen hozzá. Akár Ő. De nem teszi, közönyös ellépkedése azt mondja, ne várjon semmit, de mégis, meg akar szólalni. Idegen helyzet, ezerfelé kavargó gondolatai pedig nem segítik. Mit kellene mondani? Hogy jó volt, köszi az élményt? Vagy hogy most akkor hogyan állnak, hogyan nem? Ahogy azt az eddigi időszak mutatja, a nem felé hajlik. Mindegy is. Továbbra sem szerelmes, továbbra sincs semmiféle köd, csak egyszerűen értetlen és nagyon elviszi a gondolatait a másik, olyan irányba, amit nem tud kezelni. Mert más, más, mint az a nő, akit akkor, azon az éjjelen fel akart hajtani, más mint bármelyik ami valaha, valamilyen módon az életében volt. Más, mert nem is nő és mégis, ez a legkisebb probléma. És tényleg. Erre most jön rá.
Elteszi inkább a gyújtót, esetlen magyarázkodása után jobb ha semmi nincs a kezébe, amely kárt okozhat bármiben. Értetlenül ráncolódik a homlokra arra, ahogy felnevet az egészen, ez olyan most, mint valami pofon inkább. Oké, hogy nem veszi komolyan, hogy nem vesz semmit komolyan, de mégis, azért... azért nem ezt várta. El kell mennie, a komor arc is ebben segíti, hogy hagyja itt a francba, legyen ő is ilyen és kész, szarja le az egészet. Az lenne a legkönnyebb. Mégis marad, rápillant, de teljesen a tekintetébe nem mászik bele, azt kerüli. Mintha félne, mintha nem akarna megint belegabalyodni. Tiszta fejjel akar beszélni, nem lép közelebb. Még ne menj el.
- Megint nem hazudtam – ajakira mégis keserű mosoly ül ki, szemeit egy pillanatra lehunyja. A hideg rázza a szavakra, mert felbukik benne, hogy hogyan érezte magát akkor. Nem lehet. Nem. Egyszerűen nem.
- Tanultam, dolgoztam, máshol voltam. Máshol, mint te, tudom. Félig szándékos, félig nem. De nem tudtam mást tenni. Nem tudok – hangja elhalkul, szinte már azt mondja, ennyi elég is volt. Nem erőlteti, nem húzza, nem akar semmit. Csak kimondja. De mit is? Az jó kérdés. Maga sem érti, miért magyarázkodik neki, miközben feje tiszta és mégsem. Ez bonyolult, sóhajt is rá egy nagyot. Ebben van benne minden, nem a szavaiban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet