36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 9. 18:48 | Link


A rágásom megáll, amikor kiderül, hogy Molka névtelenül kapta a bonbont. Kicsit még zavar is, hogy ki küldözget neki bonbont, valami titkos hódoló netán? Végül is csini lány, és az a nagy szemüveg kiemeli a szemöldökíveit, ami olyan vagánnyá és dögössé teszi. Nem mintha lenne ideálom, de több szépségtípus is tetszik, de azok annyira különbözőek egymástól, mint a pergamen és a varázslépcső. Jó, extrém dolgokba nem kell belegondolni, nekem sem jönnek be a túl vékony, vagy túl telt lányok, de a kettő között sok típus van. Ott van Nóri, akinek angyali arca bárkit elbűvöl, vagy itt van Molka, aki, viszont aki az előbb említetteken felül még jó fej is. Nóri is jó fej, mielőtt bárki belekötne, szóval van pár lány. Lili, Léda, Vagdaltka… Gyakorlatilag, akikkel eddig találkoztam, mind tetszik valamiért és erről valószínűleg nem kizárólag a külsőjük tehet. De visszakanyarodván az elejére, nem is értem, hogy miért ne lehetne Molkának hódolója, na, mindegy is.
- Azért ne legyél buta, hogy kelendőbbnek tűnj – vigyorgok, majd mivel rájövök, hogy ez nem túl okos mondat volt, még azért hozzáteszem a véleményem. – Szerintem te csinos csajszi vagy, a szemüveg pedig pluszt ad, de szerintem nélküle is csinos maradnál – mosolyodom el, remélem elég motivációt adtam neki, hogy jobban tetsszen magának. Mégiscsak egy fiú mondta el neki az igazat róla. – Szóval nem hinném, hogy aggódnod kéne a leendő hódolók miatt – eszek meg még egy bonbont közbe, ami már el is telít, és az endorfinszintem magasra is vitte, bármi legyen is az, de anya szokta mondani édességevés után. Az viszont nem esik jól, hogy azt hiszi róla, hogy nem kedvelem.
- De bolond vagy! Rosszul láttad – mosolyom most már teljes, és ingatom a fejem is, majd meggondolatlanul megpróbálom megölelni. Annyira nem is meggondolatlanul, inkább bizonyításképpen. – Bírom azt a Levitás búrádat, Molka! Szóval ne képzelődj – álfenyegtem meg az ujjaimmal. - Mihez lenne kedved? Csak most hagyjuk ki a középkort – nevetek fel jóízűen, hát ez a lány ki tud találni ám butaságokat rólam!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 17. 09:29 | Link

Nem túl sűrűn kap ajándékot ismeretlenektől, de egészen mélyen, valahol hisz abban, hogy ő is, mint a lányok egy része, igenis megérdemli a figyelmet, azt hogy nőként kezeljék, és hogy mindenféle kedves, és tetszetős ajándékokkal elkápráztassák. Így tehát nem is érti, hogy Bence miért lepődik meg annyira, és ha nem lennének jóban, alighanem ezt a pillanatnyi tétovázást a szívére venné. Mert hát nem épp a legjobb emberismerő, kissé nehezen olvas a sorok között, és eszébe sem jutna azt feltételezni, hogy Bence esetleg nem amiatt lepődik meg, mert hogy valaki ajándékkal lepte meg, hanem amiatt, hogy vajon ki lehetett az illető.
- Nem akarok nem okos lenni. Szeretem hogy van sütnivalóm, még akkor is, ha amúgy egyértelmű helyzetekből képtelen vagyok kimászni, mert életképtelen az egész lényem... - húzza el a száját csalódottan, és emlékeiben feldereng a múltkori könyvtáros eset, és az, ahogy a fiú több ízben is megmentette. És ennek az emléknek a hatására aprócska szívét melegség és hála önti el, melynek egyértelmű centruma Bence. Vajon megköszönte már neki? Mondott neki hála imát, vagy csak makogott abban a pillanatban és a könnyeit törölgette? Már nem is emlékszik a helyzetre, abban azonban bizonyos, hogy azután az eset után minimum egy nagy tábla csokival kellett volna megkeresnie a fiút, akinek az életét köszönheti. Ő pedig botor volt, bátortalan és igazából figyelmes. Mert hát látta a fiút azzal a lánnyal a buliban, ami miatt nem találta illendőnek, hogy felé futkosson.
- Hát ez kedves tőled! Tényleg! Csak tudod, én valahogy nem pont így látom magam. - húzza el a száját, és inkább nem is kezdi el ecsetelni, hogy ő mit lát a tükörben minden reggel. A karikás szemeit, amivel álmosan pislog a világra, a kávé illatára felélénkülő bőrét, tagjait, lelkét és azt a kis vézna fiús testalkatú lányt, aki valójában.
- Jó jó! Akkor nem képzelődöm! - kúszik mosoly az arcára, majd mellé egy halovány pír is, ahogy kissé szégyenlősen a fiúra pislog. Íriszei egy perc erejéig elvesznek a másik lélektükreiben, és most először tudatosul is benne hogy milyen szépek a fiú szemei.
- Hát tudod... asszem ezután a csoki után valami őrültséghez lenne kedvem. Belopóznék valahova... vagy kimennék hintázni az esőbe... vagy nem is tudom ... szeretnék új élményeket, egy cigit, egy randit, egy önfeledt hullámvasutazást, bármit! - néz Bencére csillogó szemekkel, hiszen a fiú sokkal "vadabb" nála, hátha van valami őrült ötlete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 18. 15:57 | Link


Komolyan mondom, a lányokkal mindig baj van, ha a saját külsejükről van szó. Sajnos nem mi határozzuk meg – kivéve, ha van százfűlé főzetünk, vagy véla szerzetnek születtünk, esetleg valamilyen mágikus tulajdonsággal vagyunk felruházva -, hogy hogyan nézzünk ki. De amúgy a muglik ebben sokkal jobbak, olyan sok ilyen izét… smukkot raknak magukra és akkor szépek lesznek, persze reggel ezt mindig újra kell csinálni, vagy ilyesmi.
- Most mire gondolsz? Szerintem mindened megvan, ami kell, hidd el – nevetek fel és pirulok egy kissé el. Na, ezt aztán most jól meggondoltam, és királyul ki is mondta. Bence, egyszer a szókimondóságod fog a sírba vinni, és ne legyen nekromanta, aki kihoz. – A mugliknál meg van az a smukk, és azt felteszed, és akkor szebb vagy. Hallottam egyszer lányokat beszélgetni, csak nem nagyon érdekelt, de te ebben biztosan sokkal járatosabb vagy. Úgyis hozzád kell majd járnom korrepetálni mugliból – sóhajtozom, de azért szépen fogyasztom a bonbonokat. Ha már egyszer ilyen finomak, már nem is nagyon bánom, hogy kapott valakitől Molka, mert megosztja velem. Hát nem cuki egy csaj? De!
- Tudom, azért segítelek ki a Lóránt féle nézőpontból, ami általában helyes – ha még nagyképűbb akartam volna lenni, még azt is hozzáteszem, hogy: „mint én”. Majd legközelebb!  Végre letisztáztuk, hogy Molka igenis elég jó csaj, plusz kezd fogyni a bonbon, valamit kéne még kezdeni a délutánnal, ezért gyorsan rákérdezek, hogy mihez lenne kedve. Nos, nem fukarkodik a témával, át kell gondolnom, hogy mi is lenne a legjobb mindkettőnknek. Talán, ha lefeküdnénk aludni, haha!
- Tehát akkor be kell lógni egy vidámparkba, ahol a nagy ijedségre és a sikerre el kell szívni egy cigit, aztán felülni a hullámvasútra, ott randit kérni tőled és… - vakarom meg a fejem mosolyogva, végül vállat vonok. – Eddig jutottam – fintorgok egy kicsit, de közben egyébként valós dolgokon is gondolkodom. Csak egyelőre nem akarnak manifesztálódni a gondolataim között a megfelelő lehetőségek.
- Állítólag van itt valahol egy vízesés, abban fürödhetünk… ö… ha a múltkori után van még kedved – a végére már kicsit elbizonytalanodom. – Mondjuk, ide nem dobnának be, az pozitívum, nem? – előkapom a pálcám és szórakozottan vezényelni kezdek vele, mint egy karmester. Furán érzem magam, szóval közelebb csusszanok Molkához.
- Vagy éjjel ki kéne szökni a tetőre és bámulni a csillagokat, itt úgyis sok torony van, nem? – gondolkodok el, mélyen a szemeibe nézve. Aztán rájövök, hogy túlságosan is közel kerültem hozzá, szóval jól bele is pirulok, és felállok. – De kár, hogy nem tudom televarázsolni – nézek rá az üres dobozra bűnbánatosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 19. 16:33 | Link

- Jó hát az hogy mindenünk megvan, még nem jelenti azt hogy szépek is vagyunk. Mármint, van pont úgy két lábam, két fülem mint mondjuk Angelina Jolie-nak, mégsem vagyok olyan nő! Már ha tudod ki ő... - mondja igazán okosan bólogatva a fiúnak, majd kutató tekintete annak arcát kezdi fürkészni. Nem ugyanolyan formájú a szája mint az Adriané, és a szeme árnyalata sem hasonló, mégis nagyon szép. Kisfiús bája igazán magával ragadó és bár egyelőre Molka agyában még nem fordult meg az, hogy férfiként tekintsen Bencére, be kell ismernie, hogy tetszik neki amit lát. Az pedig más kérdés, hogy az Eridon buliban látott lány miatt, még akkor is összehúzta a gyomrát valami ismeretlen görcs, mikor Adrian-ra gondolt és Bencét csak a szeme sarkából látta táncolni azzal a kék szeművel. Pedig ha jobban belegondolna akkor arra is rájöhetne, hogy ez nem más, mint a féltékenység zöld szemű szörnye, azonban egyelőre ezek a dolgok nem aggasztják. De talán csak azért, mert hiába minden okossága mégis képtelen összerakni ezeket a nyilvánvaló dolgokat.
- Csak szólj ha kellek! - mosolyog a fiúra a korrepetálással kapcsolatban. Hiszen miért is ne segítene, ő a muglik között nőtt fel, és a vére sem tiszta, ez pedig azt jelenti, hogy egy kicsit talán többet tud az ottani világról, mint egy varázsló család gyermeke.
- Helyes? Ez igen, te aztán szerény vagy! - veregeti vállon a másikat, és maga sem érti hogy miért. Normál esetben egyáltalán nem tenne ilyet. Nem szólna be, nem cselekedne ilyen furán és nem mondaná ki a vágyait hangosan, pláne nem egy fiúnak.
- Jó akkor ... mit szólnál ha megtanítanál úszni? Felőlem ott is maradhatunk estig, hogy lássuk a csillagokat! - hadarja lelkesen, és a fiú kezébe kapaszkodik, mikor az közelebb hajol. Tekintete elveszik a csillogó lélektükrökben, és akármennyire is szeretne arrébb húzódni, képtelen megmozdulni, mintha csak egy jó kis sóbálvány átok sújtotta volna. Ajkai elnyílnak, orrába beletolul a fiú bőrének, és fűszeres parfümjének illata, szájának csokoládétól édes aromája, és a lány önkéntelenül is hatalmasat nyel, arcára pedig vöröslő pír mászik. Tekintetét csak akkor kapja el, mikor Bence feláll mellőle zavartan.
- Hát, jó lenne ha tele tudnánk varázsolni... - mondja csalódottan.
- De van még egy nagy tábla csokim a szobámban... - jegyzi meg halkan, majd ő is feláll, hogy immár egy magasságba kerüljön a fiúval.
- Szóval akkor megtanítasz úszni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. július 10. 22:55 | Link

Lilla


A gondnoki munkakör - merthogy ez szakmának a legnagyobb jóindulattal is alig nevezhető - egyik számára nagyon is kellemesnek mondható velejárója, hogy még azokra a helyekre is van kulcsa, ahová talán az igazgatónak sincs. Mindenhová bejut, hiszen az ő dolga a karbantartás is, mi több, a munkaköri leírásában - amelyet elejétől a végéig elolvasott egyébként, apró betűs résszel együtt - ez a fő feladatköre, és nem a diákok után történő szaladgálás vagy az ékes káromkodás, amikor meglátja, mit műveltek már megint egyik vagy másik teremben a berendezéssel. Ennek eredményeként tulajdonképpen neki egyes egyedül még a tanári szobákhoz is van hozzáférése, noha oda azért be nem teszi a lábát, hacsak nem kérik szépen, legalább fél nappal előre, hogy Merlin szakállára, nézze már meg a pislákoló fáklyákat vagy legyen szíves beengedni és felügyelni a kártevőirtókat, amíg ki nem pusztítják az utolsó bundimunt is. Mi másért is lenne akkora kulcscsomója, hogy legalább másfél kilót nyomhat és néha direkt hurcolja a kezében, zörgetve, mert már messziről hallatszik az egymáshoz csapódó fém zaja és elijesztheti vele az útjába tévedő diákokat. Jelen pillanatban azonban csupán azért van a kezében az említett kulcscsomó, mert az egyik kopott, oxidálódó rézkulcsot éppen annak az ajtónak a zárjába illeszti, amelyet behúzott maguk mögött, amint Lillát követve kilépett rajta. Nyikorog az ajtó, csikorog benne a kulcs is, miközben nagyot ránt a kilincsen maga felé húzva előbb, aztán kicsit fölfele is megrántja, mielőtt nagyot kattanna a zár, ahogy végre valahára elfordul a kulcs.
- Na ezt is rendbe kell hoznom - közli még egy utolsó pillantást vetve az ajtóra, majd Lillára emeli a tekintetét, egyetlen szempillantásnyi ideig elidőzik az arcán, aztán végighordozza rajta tetőtől talpig, majd pedig vissza. A szája szögletében megbújó mosolyt újabban le se lehet törölni az arcáról, arról nem is beszélve, hogy mindenki nagy meglepetésére az utóbbi időben lelkesen fütyörészni szokott a folyosón alig fordítva figyelmet olyan dolgokra, amiknek láttán eddig legalább fél órán keresztül szidott Hencidától Bonchidáig mindent és mindenkit.
- Hoppá. Pókháló van a hajadban... - állapítja meg, és közelebb lép, hogy kihúzza Lilla hajából az említett pókhálót. - Még le kell mennem a pincébe, majdnem elfelejtettem, hogy állítólag megrongált valaki egy portrét, szóval meg kellene néznem, mi igaz belőle. Van kedved csatlakozni? - kérdezi olyan hangsúllyal, hogy szinte már várja is az ember, hogy kacsint-kacsint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 16. 18:38 | Link

Álmos

Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a ballagásom után is legalább hetente egyszer, de inkább gyakrabban meg fogok fordulni a Bagolykő falai között, biztosan hangosan kinevettem volna. Ha pedig még azt is hozzátette volna ez az élesen jövőbe látni képes illető, hogy olyan helyeit fogom megismerni a kastélynak, amelyeknek az elmúlt hat évben még csak a létezését sem sejtettem, hát biztosan hahotáztam volna hangosan, de ami még valószínűbb, hogy egész egyszerűen hitetlenül elküldtem volna a fenébe.
De ha az ember történetesen az iskola gondnokának a barátnője, akkor mégis történhetnek ilyen csodák. A gondnokokról azt hinné az ember, hogy maguknak való, nőkkel még véletlenül sem foglalkozó - ha mégis, akkor huszonöt éves házasságban levő, a nejükkel már legalább egy évtizede nem törődő - mogorva alakok... Pedig! Álmosról sem igazán sejti senki, hogy a kulcscsomóját kifejezetten illetlen cselekedetek végrehajtására használja, ahogyan attól is biztosan nagyon csúnyán kiakadna pár szülő, hogyha megtudná, hogy hány helyiséget vizsgáltunk meg szükségtelenül közelről idáig. Mert én természetesen készségesen segítek neki az elhagyatott szobák khm... Portalanításában. Én már csak ilyen dolgos barátnő vagyok.
Éppen most végeztünk az egyik ilyen helységgel, én pedig óvatosan, minél kevesebb feltűnést keltve lépek ki, éppen eltüntetve a fejemről az elégedett mosolyt, amit nem sokkal korábban rakott az arcomra. Kihalászik egy pókhálót a hajamból, én pedig elkapom a derekát, mielőtt még eltávolodna, nyomok egy puszit a szájára, csak hogy tudjátok... Megköszönjem.
- Oh igen, abszolút. Ráadásul szükséged lehet ott a szakértelmemre. Nagyon jól értek a portrékhoz - meg egy nagy frászt, azt. De tény ami tény, egészen úgy hangzottam, mint aki nem viccel.
Egyébként meg kell említenem, döbbenetes számomra, Álmos mennyire könnyedén csinálja ezt az egészet, azt hinném, hogy jobban félti az állását. A másik döbbenetes dolog, hogy én ezt a könnyedséget mennyire imádom. Korábban azt hittem, hogy bele vagyok habarodva, de mit tudtam én még akkor arról, milyen látvány ez az ember a sejtelmes mosolyával és a kulcscsomóval, ahogyan éppen bezárja mögöttünk az ajtót... Atyaég. Miközben ezen gondolkodom, a pillantását követem, próbálom kitalálni, merre is fogunk elindulni. Tudom hol van a pince, de ő mindenhová tud legalább egy rövidebb utat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. július 16. 21:47 | Link

Lilla


Felméri, hol van szükség bármilyen karbantartási munkálatra, még mielőtt túl késő lenne a javításhoz és teljes generálnak néznének elébe. Azt aligha díjazná a gazdasági igazgató vagy éppen az igazgató, tekintve, hogy mekkora csillagászati összegekbe tud itt kerülni bármi, ha kicserélni kell mindenestől. Tessék, azt is megállapította az imént - több portré is tanúsíthatja, akárcsak Lilla -, hogy bizony ezt az ajtót is rendbe kell hoznia, még mielőtt egyszer csak lehetetlenné válik kinyitni anélkül, hogy be kellene rúgnia egy félóriásnak. Lilla csak segít ebben az egész helyzetfelmérésben, hiszen négy szem többet lát, mint kettő, ezt senki sem vitathatja. A portré állapotának megvizsgálásához is jól jöhet a szakértelme, amit éppen megemlít, ami nagyszerű, mert győzködni sem kell, hogy szegődjön mellé a felfedező körút egy újabb szakaszára még.
- Sejtettem én - állapítja meg sokat sejtetően emelve meg a bal szemöldökét és mosolyát is megvillantja, szabad jobb keze pedig megtalálja a helyét Lilla csípőjén - a másikat csak azért nem simítja oda, mert ott csörög még mindig a kezében a kulcs, amire a pincében is szükség lesz, addig pedig távol tartja a túlságosan kíváncsi diákokat -, úgy húzza picit közelebb, hogy még egy röpke csókot kiköveteljen magának. Erre aztán senkinek sem lehet egy szava sem, szerény véleménye szerint legalábbis. Kulturáltan kezelik a kapcsolatukat, nem sértenek meg semmiféle szabályt sem, ami pedig a pletykás portrékat illeti, ők engedékenyen megígérték, hogy nem terjesztenek semmit sem róluk, különben még elfelejti megnézni őket, ha valami történne velük. Remek dolog ám az iskola gondnokának lenni.
- Ismerek egy rövidebb utat arra. Jártál már a tavaszi napkeltés kép mögötti folyosón? Mert ha még nem, most megmutathatom - ajánlja nagylelkűen körbepillantva, hogy merre is van most az arra, de az említett kép itt is van, mindössze öt méternyire tőlük. Kezét még mindig Lilla derekán felejtve tereli abba az irányba, hogy aztán közösen feltérképezzék ezt a nem túl ismert szakaszát is az iskolai folyosóknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. július 16. 22:20 | Link

Rosszalkodó nem diákok

- Liffi egy szép manó, Liffi egy okos manó, Liffi egy ügyes manó!
Liffinek van egy gazdája, de nem szabad róla beszélni. Titok, és ha Liffi ezt valakinek elmondja, akkor Liffinek ki kell ugrania a legmagasabbik toronyból, vagy le kell esnie minden lépcsőn, vagy kalapáccsal kell ütnie az ujjait. Mivel Liffinek nincsen kalapácsa, ezét Liffinek el kell lopnia azt attól a gonosz arcú idős fiútól, akinek van kalapácsa. Liffi nem nagyon érti, hogy neki miért lehet kalapácsa, hiszen a kalapács veszélyes, és Liffi tudja is ezt. Az igazgató bácsi nem engedi, hogy a gyerekek bántsák egymást, és Liffi bizony látta, hogy két éjjellel ezelőtt két nagy fiú összeverekedett, és büntetést kaptak. Nagyon jól is tették, de ezt Liffinek nem szabad hangosan kimondania, mert akkor meg kell büntetnie magát, és az Liffinek nagyon fáj. Liffi, csak és kizárólag a gazdájának mondhatja ezeket el, mert a gazda megérti Liffit. Manóesküre! Azt mondta, hogy:
- Liffi egy szép manó, Liffi egy okos manó, Liffi egy ügyes manó!
A titkos gazda nagyon szereti Liffit, és Liffi neki szívesen mesél. Elmeséli azt is, hogy az igazgató bácsi amikor nincs itt, akkor a titkárnője néha behozza a kisméretű emberlányt is. Sőt Liffi azt is tudja, hogy a kisméretű emberlány sokszor játszik bújócskát a nárciszmezőn elbújó Karolával, és Liffi azt is tudja, hogy Karola mindig az unikornisokhoz bújik el. Mert Liffi egy okos manó. A múltkor a titkos gazda azt kérdezte Liffitől, hogy ki az az új lány, aki az iskolába jött, és Liffi elmesélte neki, hogy az a Kedves bácsinak, aki igazából nem kedves, a kedves lánya. Liffi nagyon szereti azt a kedves kislányt, mert mindig mosolyog. Azt is mondta Liffi a titkos gazdának, hogy szerinte örökbefogadta, mert nem olyan, mint ő. Ő tényleg kedves.
Liffi ilyenkor, amikor okos dolgokat mond, akkor ajándékot kap a gazdától, amiket Liffi mindig a sokvirágos napkeltés kép mögötti folyosón a harmadik tégla mögé, ami alulról a hatodik sorban van rejti el. Liffi pedig most csokis kekszet szeretne enni, olyat, amilyet a titkos gazda adott neki, amiben vannak olyan finom darabkák is, ezért Liffi benyit oda, és Liffi nem tudja, hogy mi van ott, de Liffi nagyon megijed.
- ÁÁÁÁÁ!
Liffi nagyon fél ettől a csúnya, idős fiútól, mert Liffi tudja, hogy van kalapácsa, és azzal bánthatja Liffit. Pedig ő nem akarta ezt látni, de ez nem az ő helyük, ez Liffi titkos helye! Ide Liffi szokott jönni! Viszont a fiún a múltkor nem volt ruha, pedig Liffi tudja, hogy ő szabad emberfiú, és neki lehet ruhája. A titkos gazda is megígérte, hogy kap majd Liffi is ruhát, de erről nem szabad beszélni.
- Csúnya fiú! Csúnya lány!
Kiabál még mindig Liffi és bár igyekszik a szemét eltakarni a fülével, Liffinek túl nagyok a szemei és az emberfiú is túl nagy. A sarokba fordulva Liffi nem tud mást csinálni, mint kicsit toporzékol, mert Liffi nagyon megijedt. Aztán, mert Liffinek nem szabad toporzékolni, elkezd a fejét a falba verni. Liffi ne szép manó, Liffi nem okos manó, Liffi nem ügyes manó. Liffi rossz manó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 16. 22:58 | Link

Álmos és a bolond manó

Arra, hogy állítása szerint sejtette, halk kuncogás hagyja el az ajkaimat. Nem mintha atomfizikusnak kellene ehhez lennie, elég ha ismer, márpedig elég jól ismer. Még akkor is eléggé ismerne, ha az elmúlt egy évet nem is vennénk bele, csak az utóbbi pár hetet. Mondjuk úgy, hogy a programunk témáját tekintve nem igazán volt változatos, inkább csak a tartalom szempontjából.
Szóval végül a csókba belenevetek egy kicsit, aztán elengedem, hogy neki tudjunk indulni a következő programpontnak. Persze nem tévedtem, ismer rövidebb utat, már hogyne ismerne. Szinte szóról-szóra megegyezik a mondata azzal, amit az imént gondoltam. Megint mosolyoghatnékom támad.
- Dehogy jártam, a kép létezését sem igazán vettem eddig tudomásul - vonom meg a vállam kicsit értetlenül, mintha durva feltételezés lenne a részéről akár az is, hogy valaha bármilyen átjáróban jártam már ebben a kastélyban. Igaz ami igaz, szerintem én még az átlagos diáknál is kevesebb titkos folyosót ismerek itt, mert ahogy mostanában kezd kiderülni, azért van egy jó pár.
Egyébként szép festmény. Egy gyors pillantást vetek rá, mielőtt feltárulna a mögötte elhelyezkedő átjáró, ahova Álmos mögött lépek be.
Utána pedig nem is tudom mi történik, még hozzá sem tud szokni a szemem a kevesebb fényhez, máris valami éktelen üvöltést hallok. Először nagyon megijedek hogy baj van, de aztán gyorsan összerakom, hogy nem Álmos a hang gazdája. Rosszul hangzik, de az az első gondolatom, hogy akkor olyan nagy baj már nem lehet. Megeshet, hogy a világ és benne a számomra fontos dolgok arzenálja beszűkült egy kissé.
- Mi a... ? - nézek értetlenül továbbra is a hang irányába, mire egy házimanót pillantok meg, aki éppen a falba veri a saját fejét. Előkapom a pálcámat és odavilágítok, hogy jobban lássam a manót, mert Álmossal elálljuk a rendes nappali fényt, ami a bejárat felől jönne. Egyáltalán nem ismerős. Na nem mintha valaha olyan baromi sokat tanulmányoztam volna az arcukat.
- Mi bajod? - kérdezem, de nem megyek közelebb. Habár sajnálom a kis lényt, sosem neveltek úgy, hogy házimanókat ölelgessek, vagy ilyesmi. Talán nem is érintettem meg még egyet sem életemben, és nem is hiszem, hogy most kezdeném el. Tanácstalanul nézek Álmosra. Mi a jó fene...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. július 17. 00:07 | Link

Lilla és a manó


- Hát akkor most - válaszolja Lillát máris a kép irányába terelgetve, hogy aztán a képkeretet nemes egyszerűséggel félrehajtva együtt tűnjenek el a titkos folyosón. Ha nem egy sötét, mindössze egyetlen pislákoló fényű fáklyával megvilágított, pókhálós titkos rövidítésről lenne szó, még előre is engedné lovagiasan a lányt, de jelen esetben az idegenvezető szerepét is be kell töltenie, nem csak a szíve hölgyét piedesztálra emelő fényes páncélú szőke hercegét. A derekát sem engedi el, úgy teszi meg az első pár lépést teljes mértékben gyanútlanul, majd hirtelen dermed le, amint felhangzik az éktelen rikácsolás. Egyetlen hatalmas ráncba gyűrődik homloka, ahogy két szemöldöke összeér és kénytelen-kelletlen elengedi Lillát. Tesz két igazán hosszú lépést, hogy mielőbb elérje a manót, aztán pedig fülön csípve veszi rá, hogy ne fordítson nekik hátat, legalábbis a lánynak semmiképpen sem.
- Tisztázzunk valamit. A barátnőm nem csúnya, szóval kérj bocsánatot - közli vele ellentmondást nem tűrő hangon, mutató- és hüvelykujja között tartva a manó hatalmas fülét, bár arra figyel, hogy ne nyúzza, bármennyire is idegesnek tűnik éppen jelen helyzetben. Még ha ölelgetni nem is fogja, vagy éppen a buksiját simogatni, hogy megnyugodjon, azért annak tudatában van, hogy a manó is érez és nem akar fájdalmat okozni neki.
- Különben is mi ez a hisztéria? Kapsz egy fél zoknit, ha nem mondod el, mitől visítasz ennyire - fenyegeti meg a legkomolyabb dologgal, ami hirtelen csak eszébe jut. Nem mintha adna ruhát egy iskolai manónak, hiszen esze ágában sincs utcára juttatni egyet sem, ezt azonban a manónak nem kell tudnia. - Szóval... akarod a zoknit, vagy ügyes, okos és őszinte manó leszel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 19. 15:56 | Link



Elégedetten lépek ki a könyvtárból, miután megtalálom és kiveszem a harmadikos Átváltoztatástan könyvet.  Naná, hogy pont annak a tárgynak a felszerelését kellett otthon felejtenem, amit a saját apám tanít, mert ez önmagában nem lenne elég kínos. Már jó pár hete itt vagyok, és ez alatt az idő alatt igyekeztem a legkevesebb kellemetlenséget okozni neki, otthon is, és itt is, a suliban. Ebbe az íratlan fogadalomba pedig beletartozik, hogy nem hívom fel magamra feleslegesen a figyelmet, ami egyébként nem nehéz, mert sosem voltam egy balhés lány, ráadásul a legtöbben kedvelnek, így meglep a dolog, hogy amikor elsétálok egy csapat diák mellett az órára indulva, az egyik kiveri a kezemből a könyvet, egy másik pedig olyan megjegyzést sziszeg az orra alatt, hogy kettéáll tőle a fülem. A lábam gyökeret ver, és hitetlen képet vágva fordulok meg.
- Mit mondtál? – nézek a lány szemébe, aki szenvtelenül ismétli meg az előbbi trágár megnyilvánulását.
Továbbra is értetlenül állok a helyzethez. Életemben nem láttam még a lányt, se a fiút, aki kirepítette a kezemből a tankönyvet a folyosó másik oldalára.
- Segíthetek valamiben? – A hangom szemernyi indulatot sem tartalmaz, ami láthatóan a velem szemben állókat felidegesíti.
- Azt hiszed, hasra esünk tőle, hogy prefektus vagy?
- Ha én mennék oda apucihoz, azzal a hírrel, hogy a lánya vagyok, szerinted engem is kineveznének?
Felvont szemöldökkel kapkodom a fejem a megszólaló diákok között. Hatan néznek vissza rám gyűlölködő pillantásokkal, fiúk-lányok vegyesen. Felfogni sem tudom a hallottakat, megszólalni pedig végképp nem, a meglepettségtől. Kínomban már elmosolyodom ebben az abszurd helyzetben, és megrázom a fejem, majd hátat fordítok nekik, és a könyvemért indulok, próbálva meg sem hallani az utánam kiabált sértéseket. Ha az a céljuk ezzel, hogy provokáljanak, hát nem fog sikerülni. Más prefektus biztos büntetőfeladattal jutalmazná ezt a viselkedést, de nem adom meg nekik ezt az örömet. Engem nem tudnak ezzel kihozni a sodromból.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 20. 09:23 | Link

Ms Kelevitz


A könyvtár lesz az a hely, ahová Gilbert szívesen eljár a nap bármelyik szakaszában. Így történt ma is. Egy jó kis olvasmányért nézett fel az alagsor sötétségéből, és sikeressé is vált a küldetés. Egy nagyon poros, öreg könyvet talált, amiben nagyon régi varázsmesterségekről írnak. Izgalmasnak ígérkezik, így a könyvtáros engedélye után magához kapja, és elindul kifelé a hatalmas helyiségből. Ám ekkor megtorpan, mert két diák sutyorogni kezd egy lány mögött. Nem szeretik őt, ez elmondható. Sőt, kifejezetten megvetik az egész személyét, de a lány ebből egyelőre mit sem észlel. Gilbert sem veszi annyira fel a dolgot, elvégre semmi köze nincsen hozzá, hogy mi történik közöttük. A sötét könyvtárból a világos folyosóra érkezik, ahol hunyorítva néz az alagsor felé vezető közlekedő irányába. Fekete nadrágos visel, egy szürke elegánsabb bőrcipővel és a talár rellon jelvényével díszítve. Büszkén húzza ki magát, ami még így is egy görbe testtartást eredményez. Szemei beesettek, arcbőre száraz, dús ajkai repedezettek. Semmiképpen nem kelti egy egészséges fiatal látszatát. Igazság szerint, egy picit szédül is, de mindennapossá kezd válni ez az érzés, így nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. Annál inkább izgalmasabb, hogy piszkálás zaja töri meg a folyosó csendjét. Ők azok. Vagyis az a két diák, akik trágár dolgokat súgtak össze a felsőbb éves lány háta mögött. Gilbert feléjük fordítja sápadt képét, de úgy látja, hogy a levitás lány – aki olybá tűnik prefektus – igen jól bírja a kiképzést. Elsétál a veszekedők mellett. Egyértelmű, hogy szegény lány tanárgyerek. Nem túl szerencsés helyzet, ezt mind tudhatjuk.
- Ha te mennél oda, akkor biztosan elvinne az igazi apádhoz. Egyenesen a kocsmapulthoz – utal arra, hogy bizonyára rossz családi háttér és irigység miatt viselkedik így a lánnyal. A prefektusra néz és biccent egyet, közben tovább sétál. Aztán olyan gyorsan történik minden. „Mit mondtál?”, kérdez vissza a srác, akinek Gilbert címezte a mondatot. Szedi a lábait és hamar be is éri a lomha rellonost, aki a léptek zajára megfordul, és kap is egy gyomrost. Fájdalmasan nyög egyet, ahogyan a falnak támaszkodik, s hangosan szuszog. Jól eltalálta a helyet, ahol a legkellemetlenebb.
- Apád büszke lenne. Nevezz be egy kocsmai verekedésre – motyogja az orra alatt.
Ezért értelemszerűen kap még egyet a gyomrába. El is kapja az ütéstől a hányinger, de nem üt vissza.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 20. 13:43 | Link



A hátam mögött szájkaratézók közt beállt hirtelen csend arra ösztökél, hogy visszapillantsak rájuk. Tágra nyílt szemmel nézek az újonnan érkezőre, aki velem ellentétben, nem hagyja szó nélkül a piszkálódók megszólalásait, majd biccent felém egyet. Még mindig meglepett arcot vágok, de a szám halvány mosolyra húzódik a fiú szemébe nézve.
Tetszik a srác stílusa, ilyen esetekben nekem se jönne rosszul, ha tudnék valami frappáns visszaszólást produkálni, csak úgy a nyelvem hegyéről odavetni, de mivel korábban nem történt velem hasonló, így erre se nagyon vagyok felkészülve.
A mosoly hamar lehervad az arcomról, mikor leveszem a tekintetem a szeplős arcról, és meglátom a rellonos után siető, nagyobb darab fiút, aki nem is tétovázik sokáig, amint a másik visszafordul, az öklével beleboxol annak gyomrába.
Figyelmeztetni sem volt időm, minden olyan hamar történt. A szám elé kapom a kezem, ahogy a nagydarab fiú újra megüti a falnak tántorodottat, de ekkorra már alig két méter választ el tőlük. A szemem sarkából látom, hogy a festményalakok ijedten néznek össze, és egyik másik fel is szisszen.
A nagydarab egy harmadik ütésre emeli a kezét, amikor odaérek, és elkapom a csuklóját, egy félhangos "állj" kiáltás mellett. Könnyen kiránthatná a szorításomból, de nem teszi, helyette a képembe röhög, és hátranéz a többiek hűlt helye felé. Valószínűleg már a bunyó kezdetekor elsunnyogtak, nem akartak itt lenni, amikor egy tanár véletlenül erre jár, és meglátja a ramazurit.
A fiú leereszti vaskos kezét, és mogorván lök még egyet a másikon, majd fordultában a vállával taszít rajtam is, kis híján felborítva, és mint aki jól végezte dolgát, elindul a folyosón.
- Jól vagy? - lépek oda a fiúhoz, bal kezemmel a jobb vállamat masszírozva.
Persze hogy nincs jól, kétszer a gyomorszájába vágott ököllel egy barom. A bal kezemet felé nyújtom, hogy segítsek neki elrugaszkodni a faltól.
- Máskor, ha ilyen van, csak hagyd őket szórakozni. Ha nem reagálsz rájuk, hamar megunják - mondom halkan, a cipőjét bámulva -, De... köszönöm, hogy nem hagytad - teszem hozzá, a szemébe nézve, elmosolyodva.
Ha elfogadja a kezem, segítek neki visszanyernie az egyensúlyát.
- Szeretnél elmenni a gyengélkedőre? - kérdezem, tudatva vele, hogy szívesen elkísérem, ha már miattam verték meg.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 20. 14:58 | Link

Ms Kelevitz


Próbálna gúnyosan mosolyogni, és még valamit odaszúrni a behemótnak, de végül egy szó sem jön ki a száján. Borzasztó a fájdalom a gyomrában, de az a szerencse, hogy ez az érzés egészen hamar elmúlna, ha nem kapna még egyet. Kezd megbarátkozni a gúnynevével, amit ezek után rá fognak ragasztani. Egy; nem üt vissza. Kettő; a tanár bácsi kicsi lányát védi. Három; betegesnek kinéző, nyeszlett kissrác. Ezekből nem nehéz egy jó kis szájhagyomány útján terjedő sztorit vagy egy frappáns gúnynevet összehozni. Gyomrára helyezi jobb tenyerét és annak hosszú ujjait, majd pihegve felnéz a bizonyára felsőbb éves vagy – az intelligencia szintből kiindulva – többször bukott hegyomlásra. Szinte várakozóan mereszti rá hatalmas barna szemeit, amik most a fájdalomtól valamelyest összeszűkülve fókuszálnak az ökölre. Ekkor azonban meglepő dolog történik; a prefektus odajön, és rámarkol a „bully” csuklójára. Na, tessék. Négy; egy lánynak kell megmentenie a verekedé… a veréstől. Nagyot nyel, miközben gyötrelmes képet vágva tekint a tőle idősebb lányra. Eközben a „troll” morogva, búcsúzóul lök egyet-egyet mindkettőjükön.
Et voila! Asszonyverés. Még ez is jól áll, barátom…” – de ezt már csupán gondolja. Nem azért, mert fél egy újabb ütéstől, hanem azért, mert már nincsen ereje megszólalni. Még mindig a falnak támaszkodva figyeli, ahogyan a behemót egyre csak távolodik. Noha távolodó pontnak sem mondanám, hogy aprócska.
Úgy tesz, mintha a lány segítő bal kezét észre sem venné, és elrugaszkodik öregemberesen a jéghideg faltól. Mindeközben jobb kezét még mindig a gyomrán tartja, szinte érzi, ahogyan lüktet benne a hasán keresztülvonuló ér. Nem is szinte… valóban erősen pulzál. Mélyet sóhajtva tekint a rá mosolygó, köszönetet mondó leányra. Legszívesebben mondaná, hogy ő csupán egy önpusztító hülye gyerek, akinek rossz napja van, és úgy érezte muszáj megveretnie magát, de inkább ezt magában tartja, és úriember módjára – igaz, hogy teljes fapofával – biccent egyet a prefektus irányába. Lenéz kezére, de nem fogadja el a segédkezet, ismét úgy tesz, mintha nem látta volna, így elnéz a másik irányba, s a kérdésre újra, kikerekedett szemekkel néz vissza.
- Á – csóválja meg a fejét egy halk nyögés kíséretében. – Nincsen rá szükség – és igazat beszél. Valóban nincsen értelme a gyengélkedőre menni, hiszen hamarosan el fog múlni a fájdalom. Mondhatni; katona dolog.
- Te jól vagy? – kérdez vissza, miközben citromba harapott képpel néz el a lány mellett.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. július 21. 09:56 | Link

Rosszalkodó nem diákok

- NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM!
Liffinek nem szabad hazudnia, és Liffi nem is fog hazudni, mert ha Liffi hazudik, akkor meg kell büntetnie magát. Amikor Liffi megbünteti magát, akkor Liffinek fáj. Ezért is nem fordul most meg Liffi, csak nézi a falat a szemhéján keresztül, mert, hogy Liffinek be van csukva a szeme, bizony. Liffi nem is akarja kinyitni, mert múltkor is úgy félt.
- Liffi nem mondja, hogy nem csúnya!
Liffi nem szeret toporzékolni, de Liffi most toporzékol, sőt, pánikol, sőt fél. Liffi nem boldog, Liffi nem akar itt lenni, Liffi csak a munkáját akarja elvégezni. Liffi szabad akar lenni, de nem a gonoszkodó fiú miatt, hanem mert a gazdája, a titkos gazdája majd felszabadítja őt, és akkor Liffi megint szabad manó lehet, de persze, ha szabad lesz, Liffi akkor is valakinek a manója lesz, a gazdájáé, csak akkor már nem lesz titkos gazda. Liffi mindjárt sírni fog. Aztán... vége. Liffi hallott valamit, amit a fiú mondott, és Liffinek most ezt végig kell gondolnia.
- Liffi ügyes manó.
Liffit mindig mindenki megdicséri, hogy milyen ügyes és milyen szorgalmas. A múltkor az igazgató bácsi adott neki cukrot is. Olyan cukrot, amit Liffi szeret, és ezért Liffi nagyon boldog volt. Mert Liffit megdicsérték.
- Liffi okos manó.
Liffi hangocskája visszatért, most már magabiztosan mondja, hogy ő okos manó, és ez igaz is. Liffi okos. Mert Liffi mindent meg tud jegyezni, még akkor is, amikor a feladatait csinálja. Így el tudja mondani a titkos gazdának, amit hallott, és akkor a titkos gazda nagyon kedves vele.
- Liffi őszinte manó.
Liffi sosem hazudik. Mert akkor Liffinek forró szenet kellene ennie, és Liffi fél, hogy akkor többet nem tud majd beszélni, és akkor Liffi tudja, hogy a gazda szomorú lesz, és akkor egy másik manó kell neki, és akkor Liffit el fogja felejteni.
- Liffi látta, ahogy a két ember ruhátlanul összeolvad. Liffi nem akarta látni, de látta. Liffi szeme kiégett, és Liffinek forró vizet kellett magára öntenie, mert Liffi hibázott.
Ezzel a mondattal pedig egy pukkanás is együtt jár, Liffi pedig a semmibe vész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 21. 18:47 | Link



Elhúzom a kezem. Rájöttem már, hogy a fiúk mindig nagynak és erősnek akarnak mutatkozni, akkor is, amikor fáj, és ebbe nem tartozik bele az, hogy elfogadják egy nőnemű személy segítségét. Vagy bárki másét.
- Rendben, ahogy akarod - nyújtom fel a két kezem a füleim magasságába, kifeszítve a tenyereimet, amolyan jónyugineöljmeg módon, biztosítva róla a fiút, hogy nem huzakodom elő a gyengélkedő ötletével újra, és segítő kezet sem nyújtok, ha nem kéri. Nehogy csorba essen a jól kiépített imidzsén.
- Velem minden rendben, épphogy csak meglegyintett - vonom meg véletlenül épp a fájó vállam, mire halkan felszisszenek, és odakapom a kezem.
Nem nézek a fiúra, szégyenemben elpirulok, hogy most én akartam lazának tűnni, és felsültem vele. Igaz, hogy nem kaptam akkorát, mint a rellonos, de az amúgy is megviselt testemnek ez a kis lökés is elég volt ahhoz, hogy fájjon. Nem hevertem még ki teljesen a toronyban történteket. Se lelkileg, se fizikailag, és azt hiszem, egy darabig nem is fogom.
Ez esetben szerencsém volt, leginkább azért, mert lány vagyok, és annyi még talán van az ilyen eszetlen behemótban is, hogy lányt nem ütünk meg, de az már nem jutott eszébe, hogy a gyengébbel se kezdünk. Márpedig láthatóan a védelmemre kelő srác nincs egy súlyban a másikkal. Hogy gyorsan eltereljem a témát, bemutatkozom.
- Amúgy Maja vagyok.
Talán nem is érdekli a nevem, lehet, hogy épp elég neki, hogy miattam kapott pár gyomrost, és inkább el is felejtené az egészet, nemhogy a nevemmel törődjön...
Elkapom a pillantásom a srácról, és körülnézek a folyosón. Egy lélek sincs itt rajtunk kívül, na meg persze a festményalakokon kívül, akik még mindig érdeklődve vizslatnak minket. Több festmény üresen lóg a keretében, a szomszéd képen csoportot alkotva.  
- Uhh, ha ezek egyszer elkezdenek pletykálkodni... - vonom össze a szemöldököm, az egyik ablak melletti képet bámulva, ahol három alak verődött össze, hogy sutyorogjanak a történtekről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 21. 22:19 | Link

Álmos

Az abszurd az, hogy jól elszórakoztat, ahogyan Álmos fülön ragadja a manót. Így most egészen magamévá tudom tenni a gondolatot, hogy ő a "gonosz gondnokbácsi", aki itt mindent és mindenkit megreguláz, ettől a gondolattól pedig félig nevethetnékem van, félig pedig imponál. Nem vagyok normális. Tovább rontja a helyzetet Álmos visszakézből adott megjegyzése, mely szerint szép vagyok - itt már a fülemig érne a szám elégedettségemben, ha nem próbálnék a manó miatt komolyságot erőltetni magamra. Picit megnyalom a szám szélét.
Mindenesetre a jókedvem csak addig tart, amíg - egy meglepően hosszú szóváltást követve - Liffi ki nem nyögi végre, hogy mi a baja velünk. Akkor a mosolyom leolvad. Először nem is teljesen értem, miről beszél... Mi az, hogy ruhátlanul? De aztán beugrik, hogy igenis csináltunk mi itt dolgokat ruhátlanul - vagy legalábbis az átlagosnál kevesebb ruhában. A felismerés jókorát koppan, én pedig tovább a faggatnám a manót arról, mégis mikor és hogyan, de méginkább arról, hogy mihez akar kezdeni ezzel az információval. Álmosnak ugyanis ez akár az állásába is kerülhet, én pedig egy pillanatra kétségbe is esek, miközben egyik kezemet meglepetten a számhoz kapom. A manó eltűnt.
- Ó basszus, Álmos... - nyekkenek fel a hirtelen kellemetlen felismeréstől, némileg ijedten pillogva rá, de utána az arcom megkomolyodik. Elég itt a beszariságból, most nem ennek van itt az ideje.
- Hogyan hallgattatjuk el? - érdeklődöm, hátha neki van már valami terve erre. Azért kicsit csalódott vagyok most, leginkább attól, hogy akkor valószínűleg ennek a dolognak itt és most szakadt vége. Nem állítom, hogy kicsit sem önző most a gondolkodásom, de hát van ilyen.
- Egyáltalán hogyan láthatott meg minket? - dőlök most már a falnak, elgondolkodva szemlélgetve a fénycsóvát, amelyet a pálcám továbbra is a padlóra vet.
- Elképzelhető, hogy behoppanált valamikor? Nem vettük volna észre...? - ez utóbbi már inkább csak költői kérdés. Persze, hogy nem vettük észre. Nem igazán szoktam ilyenkor rajta kívül bármit is észrevenni.
Utoljára módosította:Somoskői Lilla, 2018. július 21. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. július 21. 22:42 | Link

Lilla és Liffi


- Na ide figyelj, te kis szemtelen... azonnal kérj bocsánatot, vagy Merlin áporodott szakállára esküszöm, hogy megemlegeted - dühöng egy sort, és csak az tartja vissza attól, hogy valami hihetetlenül csúnyán és nyomdafestéket nem tűrő szavakat használva mondja mindezt, hogy Lilla is ott áll mellette. Igaz, hogy nagyon sokáig a legkevésbé sem zavartatta magát e téren, de most mégis valahogy benne van, hogy legalább ő miatta kicsit lehet jól neveltebb is, az eddig megalapozott reputációjában az különben sem tud már semmiféle kárt tenni. Végül azért holmi kis dicséretfélével ér célt, Liffinél úgy látszik, ez válik be, hiszen a mantra hatására, miszerint ügyes manó, okos manó, mi több, őszinte manó, kinyögi, hogy mit látott. Egy egészen kurta pillanatig páni hangulat lesz úrrá rajta, leheletnyit sápadtabb is lesz, mint szokott, aztán nagyot szusszanva rázza meg a fejét, amikor a manó nyomtalanul eltűnik, hiába igyekszik tovább szorongatni szerencsétlen fülét. Vesz egy nagy levegőt, majd belefúrja ujjait a hajába végigtúrva tincsein, és ajkait lebiggyesztve megvonja a vállát.
- Nem vagyok biztos benne, hogy bárki is elhinné neki, amit mond. Meg aztán... a portrékat is megzsaroltam kicsit, tudják, hogy ha eljár a szájuk, akkor lőttek a karbantartásuknak, bármi bajuk történik, márpedig itt a diákok nem szokták kímélni őket. Talán Liffit is megkereshetném és csak van gyenge pontja - válaszolja elgondolkodva, igyekezve teljes mértékben higgadtnak maradni. Bár ami azt illeti, abban sem lát óriási tragédiát, ha netán a manó beköpi és neki hisznek, viszont valami oknál fogva még mindig úgy áll hozzá, hogy ezek a kis lények könnyen manipulálhatóak, legfeljebb kimagyarázza, hogy holmi összeesküvés áldozata.
- Kár, hogy mindenhová bejárhatnak. Tulajdonképpen ez az ő hibája, mert az ajtót zárni szoktam. Még az hiányzik, hogy egyszer egy diák nyisson be valahová, aztán szülők akarják a fejemet érte karón látni - jelenti ki a fejét csóválva a gondolattól is. Igaz, kifejezetten óvatosnak sosem volt nevezhető, de mégiscsak ügyel a részletekre, felesleges balhéra egyiküknek sincs szüksége. Azon az időszakon túl van már javarészt, amikor mindenre és mindenkire dühös volt, ezért bárhol és bármikor hajlandó volt egy jó kis balhét csapni vagy ökölharcot provokálva vagy párbajt, de most már eddig sem megy el, nemhogy Lillát belerángassa még ráadásnak valamibe.
- Szóval... maradjunk abban, hogy előkerítem Liffit és elbeszélgetek vele. Biztos van az az édességmennyiség vagy az a színű zokni, ami meggyőzi arról, hogy ne meséljen senkinek. Ha mégsem, akkor majd kitaláljuk, mi legyen a B terv, jó? - kérdezi közelebb lépve a lányhoz, és átkarolva a derekát közelebb húzza magához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 23. 09:22 | Link

Ms Kelevitz


A fiúk mindig nagynak és erősnek akarnak mutatkozni. Tények. Azonban Gilbert esetében csupán arról beszélünk, hogy egyszerűen nem bírja az emberi érintést. Ez nem a lány személye ellen szól, persze. A prefektus kifejezetten szemrevaló. És még azt is érdemes hozzátenni, hogy nincsen benne sovinizmus sem. Az ifjú Saárossy egy 14 esztendős kissrác, akit még nem ért annyi inger eddigi élete során, hogy megfelelően tudjon viselkedni társaival. Ahonnan ő jött, az egy szeparált varázsközösség, ahol a szülei nem engedték barátkozni, játszani a sarki játszótéren vagy „kacsázni” a közeli tó tükrén.
Barna szemei visszavándorolnak a lányra, aki szemérmeskedő magatartásról tesz tanúbizonyságot, amikor válaszol a srác kérdésére. Nem eshetett neki jól a dolog, még ha próbálja is mutatni, hogy minden rendben van. Gilbert oldalra dönti fejét, mint egy kíváncsi kiskutya, majd hunyorítva fókuszál egy pár másodpercig iskolatársára. Amolyan „I see what you did there” arckifejezéssel – ahogy’ az angol mondaná.
A gyomrában dúló kínzó fájdalom egyre inkább enyhül, s ezzel egyidőben keserves pihegése is kezd alább maradni. Tenyerét leemeli hasáról. Szétnéz maga körül hiányérzetéből kiindulva, és amikor meglátja a márványpadlón heverő bájitaltan könyvét, egy halk nyögés kíséretében leguggol érte. Ám mikor felegyenesedne, újra utoléri a nyilaló érzés, így a lány karjába kapaszkodik bele, úgy kel fel, másik kezében a kötetet szorongatva. Egy bocsánatkérő pillantás után gyorsan elengedi őt, majd a bemutatkozás után ő is elárulja nevét.
- Gilbert – biccent illedelmesen. – Örvendek – teszi még hozzá.
Nehéz nem észrevenni, hogy Maja eközben teljesen másfelé tekintget. Valami elvonja a figyelmét, noha, igazság szerint nincsen miről elvonnia, hiszen Gilbert nem az a fajta jelenség, aki elveszi a másik eszét és le sem tudja venni róla a tekintetét. A festmények viszont most igen elevenek és pletykaéhesek. Mindig is gyűlölte a fiú a varázsvilág festményeit. Fintorogva tekint végig az egyik csoportosulásra. Őket nézve teszi fel a kérdést a lánynak.
- Régóta megy a piszkálás? – elvégre csak egy prefektus, biztosan felsőbb éves. Furcsa, hogy az évek alatt nem tudta rendre inteni ezeket a csirkefogókat. Túlságosan kedvesen áll hozzá azokhoz, akik így viselkednek vele. Ez így nem helyénvaló. Legalábbis Gilbert fejében valahogyan nem áll össze a kép.
- A levitások is kemény diákok hírében állnak – szúrja őzszerű szemeit Maja szempárjába.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 23. 23:28 | Link

Álmos

Van valami abban, hogy ilyen harciasan ragaszkodik ahhoz a bocsánatkéréshez, szinte mintha a becsületemet próbálná védeni, pedig annak aztán éppen már mindegy. Tudom, hogy itt lenne az ideje leállítanom, benyögnöm hogy "ugyan Álmos, ez teljesen felesleges" - az is, egyébként - de olyan örömmel nézem a dolgot, hogy eszem ágában sem lenne egyelőre leállítani. Hadd csinálja csak. Aztán persze a dolog hamar érvényét is veszíti, hirtelen sokkal fontosabb kérdéseink akadnak ennél.
Rövid kétségbeesés után figyelmesen hallgatom a megoldási javaslatait. Mintha eleinte kicsit lesápadt volna, de most egészen határozottnak tűnik, nekem legalábbis teljesen profin el tudja adni, hogy uralja a helyzetet. Könnyebb megoldás híján, elhiszem hát neki, hogy a manó lefizethető, ha pedig mégsem az, akkor sem lesz a szava hiteles a miénkkel szemben. Ez tulajdonképpen logikus is. Azért a portrék megzsarolásán nevetek egy kicsit, mert ilyen gondnokot sem hordott még a Bagolykő a hátán, aki a portrékkal ilyesféle ügyekbe keveredik, az is tuti.
- - adom be végül a derekam, végül is, ő itt a munkakör betöltője, ő szegi meg a szabályokat, majd ő el is simítja a problémát... Én teljesen ártatlan vagyok itt. Asszem. Mindenesetre jól hangzik, még ha a fele sincs igaz, akkor is. Végül is, Álmos jelenleg is jól demonstrálja, ki itt a nagyobbik franc kettőnk közül. Szegény manó ködfelhője, amelyben az imént tűnt el az alakja, még ki sem hűlt teljesen, ennek ellenére én mégis máris Álmos karjai között találom magamat. Pedig ez aztán tényleg nem egy zárt szoba, ki tudja hány diák tud erről a titkos folyosóról. Jobb kezemmel végigsimítok az arcán.
- Jó nagy hülye vagy - mondom szeretetteljesen, nyomok egy gyors csókot a szájára, aztán kicsusszanok a karjai közül és elindulok tovább a titkos folyosón. Mára talán ennyi elég az ártatlan lelkek megrontásából, már ami minket illet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 24. 16:30 | Link



Egy hosszú pillanatig visszabambulok a barna kiskutyaszemekbe. Így, félrebillentett fejjel tényleg olyan, mint egy ölelgetni való kutyus. Biztos egy csomó lány odavan érte, vagy ha még nincs, majd lesz.
A gondolataimból a csuklómra font keze ránt vissza a valóságba. Megfeszítem a karom, hogy stabilan tartsam, míg feláll. A bocsánatkérő pillantásra csak aggódó tekintettel megrázom a fejem, hogy nincs semmi baj. Talán mégis el kellene mennie a gyengélkedőre, de nem hozom fel az ötletet még egyszer, inkább a közeli kanapé felé mutatok.
- Nem szeretnél leülni?
Ilyen állapotban nem szívesen hagynám magára, meg persze felelősnek is tartom magam a történtekért, ezért hozom fel ötletként a portré alatti ülőalkalmatosságot. Mégiscsak kényelmesebb ott beszélgetni, főleg Gilbert – ahogy utóbb megtudtam a nevét – miatt.
- Én is örülök – bólintok felé, és igazat mondok. Egyrészt azért, mert nem szokásom hazudni, másrészt mert, ha ilyen módon is, de megvédett, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Rólam könnyen lepereg az ilyesmi, nem veszem nagyon a lelkemre, és hamar el is felejtem, de jól esett, hogy nem hagyta szó nélkül ezt az egészet.
- Á, nem – legyintek -, ugyan harmadéves vagyok, de csak félév előtt érkeztem ide.
Furcsának tűnhetett a viselkedésem a piszkálódókkal prefektus létemre, ezt aláírom.  De új még nekem ez, a prefektusi munka, de a diákság és az iskola is. Mindennap jönnek szembe új arcok, és én mellettük kicsinek és jelentéktelennek érzem magam, akinek nincs joga büntetőfeladatot adni, ha úgy hozza a sors. És ezt nem csak a magasságom mondatja velem. Elvégre, még az elsősök is régebb óta járnak ide, mint én. És pont én oktassak ki másokat? Őszintén nem is értem én sem, a kinevezést. Talán azoknak a diákoknak igazuk van, és apu miatt szavaztak bizalmat nekem. Vagy lehet, hogy a Levita toronybeli események is közrejátszottak?
- Kemények? – elgondolkozom – Nem tudom. Igazából ritka az olyan, aki egyértelműen besorolható egyetlen házba. Legalábbis szerintem. Hiába levitás, vagy rellonos valaki, lehetnek olyan tulajdonságai, amik nem teljesen a saját házába illenek, nem? – viszem fel a hangsúlyt a mondat végén, kérdést formálva.
Egyik lábamról a másikra nehezedem, és a bal kezemből átteszem az átváltoztatástan könyvet a jobba, amíg beszélek, végig Gilbert barna szemeibe nézve.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 26. 09:11 | Link

Ms Kelevitz


A szédülés valóban kezd múlni. Noha csak akkor, hogyha éppen nem fel s le guggol majd áll. Ebbe az „érintkezés dologba” mintha egyről a kettőre beleszokott volna, hiszen eddig soha nem volt ilyenekre példa. Azért ennyire visszamaradott ez a tök általános cselekvés nála, mert otthon soha nem értek hozzá. Dajka nevelte kisebb korában, akit nem fogadott el. Anyja pedig messziről mosolygott rá, egy ölelést nem kapott soha, hiszen csak meg kellett őt szülnie, hogy legyen majd „trónörökös”, illetve ezt várja el a társadalom; kell a gyerek. Gilbert érzelmi intelligenciája is ezért fekszik a béka hátsórésze alatt. Nem kapott szeretetet, érintést, nyugtatást. Azonban nevelő apja igen kemény pofonokkal tudta jutalmazni, amikor valami olyat csinált, ami rossz fényt vet a családra. S amikor Gilbert még azt merte válaszolni, hogy az az ember nem is a család tagja… akár a nadrágszíj is „befigyelhetett”.
A lány karját elengedve nyel egy nagyot, ahogyan végignéz a folyosón. Csupán néhány diák indul meg az egyik tanteremből. Dús szemöldökét ráncolva nyúl farzsebéhez, ahonnan egy gyönyörű, antik zsebórát kap elő, hogy ellenőrizze, mennyi az idő. Bizonyára valamilyen külön óra, büntetés vagy valami hasonló lehetett, hiszen e tájt nem nagyon szoktak már órákat tartani.
- Biztosan nem árt, ha lepihenek egy kicsit – válaszol a távolba meredve, majd akkurátus módon átvezeti barnáit a lány szemeibe. Lépteit meg is indítja az ülőalkalmatosság felé, miközben tovább társalognak a prefektussal. A mondatra összeszorítja ajkait, és hümmög egyet-kettőt. Szóval, Maja is évközben érkezett. Meglepő, hogy mennyi diák érkezik csak úgy a semmiből. Gilbert is így érkezett, szorgalmi időszakba csöppenve, azt sem tudva, hogyan működik a bagolyköves rendszer. Sorstársra lelt egy pillanat erejéig, de amint bekebelezte volna ez a romantikus gondolat, elhessegeti, és ledobja magát a kanapéra. Ültében felnéz a feje fölött lévő portréra, majd vissza a lányra.
- Jogos – bólint egyet. – Csak sokat hallottam másoktól, hogy olyan rellonos vagyok – mondja értetlenül fintorogva. – Akármit is jelentsen.
Azzal mélyet sóhajtva méri végig az előttük elhaladó diákokat. Érdekes figyelni az embereket. Talán ez a legérdekesebb dolog a világon. Nézni őket és tanulmányozni. Okulni az ő hibáikból vagy akár újra elkövetni azokat. Érdekfeszítő az emberi magatartás. Ezután irtózatosan maga elé bambulva túr göndör tincsei közé, szemei kecskebéka módjára düllednek, s nagyokat szuszog.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 28. 11:08 | Link



Miután Gilbert elengedi a kezemet, néhány diák szállingózik ki az egyik terem ajtaján. Akár azt is hihetném, hogy azért veszi el a kezét az enyémről olyan hirtelen, hogy ne lássák meg. A diákok azonban felénk se néznek, unott arccal sétálnak tovább a folyosón. Biztos extra számmisztikán, vagy mágiatörténeten voltak. Legalábbis ha én lennék a helyükben, tuti ezekről az órákról kijőve vágnék ilyen fanyar képet, de a jóslástan sem maradhat ki a top háromból. Még szerencse, hogy nekem nem kell korrepetálás ilyenekből. Meg úgy semelyikből sem, még ha nem is szeretem egyiket-másikat, azért össze fogok tudni szedni egy E-t a vizsgán.
Lopva Gilbert zsebórájára nézek, no nem azért, mert a külseje tetszik annyira, bár nem csúnya, antik darabnak néz ki, de inkább az idő érdekel.
Magamban nyugtázom, hogy van még annyi, hogy leüljek vele a kanapéra beszélgetni egy kicsit, de utána igyekeznem kell majd Átváltoztatástanra. Ez az utolsó órám ma, ami pont kényelmesen jön ki, hiszen apu tanítja, és ha vége, rögtön megyünk is haza.
Lecsüccsenek mellé, és követem a tekintetét a fejünk feletti festményre. A banya most épp a kereten kívül van, biztos egy másik festményben vendégeskedik.
- Hát, az előbbi megszólalásaidból ítélve... lehet, hogy igazuk van - vigyorgok a fiúra -, Tudomásom szerint a rellonosoknak vannak a legjobb csípős beszólásaik. Irigyellek.
Persze ez az irigység nem teljesen igaz. Nekem ezidáig nem volt szükségem az ilyesmire, és nem is szokásom visszaszólogatni. Remélem a továbbiakban sem lesz szükségem Gilbert szuperképességére, mert bízom benne, hogy nem fog történni többé ilyesmi. Pár nap, és elfelejtik majd, legközelebb már valami máson fognak lovagolni.
- Azt hiszem, lassan indulnom kell. Még lesz egy Átváltoztatástanom. - mutatom fel a kezemben szorongatott könyvet, - Biztos minden rendben? Magadra hagyhatlak?
Ha mégis azt mondja, hogy elmenne a gyengélkedőre, szívesen elkísérem, még talán van annyi időnk, hogy odavigyem, és az órára is beérjek. Biztatóan mosolygok rá, hogy tudja, számíthat rám, ha segítség kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. augusztus 20. 22:49 | Link

ZSOMBI
délelőtt a könyvtárból kifelé jövet | x

Rendesen lehúzza a táskámat az a csomó könyv, amit kivettem most a könyvtárból. Nem valószínű, hogy elolvasom őket, de már a tudat is, hogy itt vannak velem, a szorgalmasság érzésével tölt el és azzal a meggyőződéssel, hogy igenis megfelelően felkészülök a vizsgáimra.
- Akartál egy lányról mesélni... - fordulok a mellettem bandukoló Zsombihoz, akivel együtt vetettük be magunkat az imént a könyvek birodalmába, és aki még valamikor reggel említett valakit, akivel történt valami és amiről bizalmasan beszámolna nekem. Nagyon rejtélyesen hangzik az egész, az meg csak növelte a rejtélyességét, hogy valahogy elterelődött róla a szó, úgyhogy idáig függőben maradt az egész. Azt meg még nem is sejtem, hogy most is függőben fog...
- Hé! - csattan fel a felsőbb éves eridonos, mikor összeütközik barátommal. Igazából vállal nekimenek egymásnak, az sem egyértelmű, ki a hibás. Tény, elvontam kicsit háztársam figyelmét ezzel az iménti felütéssel talán.
- Szólj a süket-néma pasidnak, hogy nézzen az orra elé! - förmed ránk a srác, furcsamód hozzám intézve szavait, felénk fordulva, arcán fura mosollyal, miközben végigpillant rajtunk, majd a mellette lévőkre kacsint. Összevont szemöldökkel nézek rá, majd Zsombira, hogy jól van-e, majd vissza a főnixre.
- Nem süket-néma és... és mi nem... mi barátok vagyunk - állok elő magabiztos, lehengerlő visszavágásommal zavartan. Persze valójában nem is akartam visszavágni, mert nem vagyok az a fajta, csak szerettem volna tiszta vizet önteni a pohárba. Lehet különben, tényleg azért mondta nekem, amit mondott, mert komolyan azt hiszi, hogy prefektustársam nem hall és nem tud beszélni. Jut eszembe: nem semminek kell lenni ahhoz, hogy két prefektussal kekeckedjen valaki. Jó, nem vagyunk a legfélelmetesebbek a szakmánkban, de akkor is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 21. 12:38 | Link

Thomas


A kezében jó pár könyvet cipelt. Minden elhatározás ott volt benne, hogy bizony ő azokat el is fogja olvasni, bár rettentően félt tőle, hogy felesleges a próbálkozása, hiszen akár el is felejtheti majd őket addigra, mire szüksége lenne rá.
Lányról? Nem értette miről beszélt barátja, ráadásul nem akarta megemlíteni, hogy nem emlékezett rá, hogy ma máskor találkoztak volna már. Így is elég rossz volt, hogy rázúdította azt a sok mindent a múltkor. - Tom...
Hirtelen egy erős váll csapódott neki az övének, mire az eddig kezében tartott könyvhalom leesett a földre. Zsombi nézte, ahogy ott hevernek. Az arca kétségbeesésről tanúskodott, és talán fájdalomról. Aztán hirtelen már megváltozott. Az arca megkeményedett, a szeme valami sötétségről tanúskodott, amit mintha nem tudta volna visszafojtani. Megfordult, nem is foglalkozott már a folyosón szerte szóródó holmijaival.
- Hey s*eggfej! - kiáltott a távolodó eridonos felé. - Ha bajod van velem, akkor a szemembe mond beszari. Vagy nem mersz idejönni a kétajtós szekrény haverjaid nélkül? - mondta ki a szavakat meggondolás nélkül a fiú. Állkapcsa megfeszült, a düh a fejébe szállt, és látszódott rajta, hogy ha a másik visszaszól neki, akkor biztosan nincs ami megállítsa. Hiába oktatta az a Riley pasi már hetek óta arra, hogy ezt az érzelmét zárja magába, egyszerűen nem tudott rajta uralkodni. Pláne, ha nem csak őt bántották ezzel. Hiszen Thomast is biztosan kényelmetlenül érintette a téma, hallatszódott a hangján. És ha magát nem védi meg, akkor bizony Mártonnak kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. augusztus 23. 20:45 | Link

ZSOMBI
délelőtt a könyvtárból kifelé jövet | x

Azt mondtam volna, hogy nem vagyunk a legfélelmetesebbek a szakmánkban? Tény, hogy én biztosan nem, viszont Zsombi más tészta. Alapvetően ő sem az az alkat, akitől bárki csak úgy megrettenne. Viszont, ha felbosszantják, ott aztán lesz ne mulass.
Igazából nem mondanám, hogy kényelmetlenül érintett, amit odaszólt nekünk a srác. Inkább az zavar, ahogyan mondta. A lenéző stílusa, amit valahogy helyre akartam rázni. Csak hát ehhez nekem nincs meg a tehetségem. Inkább még jobban ki szoktam húzni a gyufát vagy nevetségességre adni okot. Persze, én ezt soha nem érzem.
Hajolnék le barátom könyveiért, amikor hirtelen az eridonos után kiált, aki egyébként már éppen ment volna dolgára. Elkerekedik kissé a szemem Zsombi kitörésén és nyitom a számat a lenyugtatására, amikor a piros nyakkendős visszalép hozzánk, jelezve a társainak, hogy maradjanak csak itt nem messze.
- Barátok, mi? - vigyorog ránk kekeckedőn.
- Azt már hallom, hogy kuka nem vagy - néz végig prefektustársamon.
- Édes, ahogy véded a fiúkádat - mosolyog vissza haverjai felé, hogy lássa, mennyire jól mulatnak a szövegén, aztán visszafordul hozzánk.
- Barátok, ja. Mint a bácsikád meg az a festőgyerek, igaz? - szól nekem hátra Zsombi válla felett. Kihagy egy ütemet a szívverésem. Pislogok párat zavartan és a szemöldököm is erősen összevonom. Liam bácsi? Honnan ismeri Liam bácsit és milyen festőgyerekről beszél? Csak állok háztársam mögött, könyveivel körülvéve, értetlen képpel, próbálva magamban összerakni, mégis mit jelent ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 23. 23:40 | Link

Thomas


Arca semmi érzelmet nem mutatott. Kihúzta magát, és egy fél fejjel az eridonos felé kerekedett. Széltében lehet nagyobb volt és izmosabb, Márton akkor is kihasználta a fölényét, hogy onnan nézhessen le a másikra.
- Menj innen, amíg szépen kérem - mondta ki ridegen a szavakat. Szinte ijesztő volt az egész egybe. Az összes izma megfeszült, tenyere ökölbe görbült. Mégis az arcán és a hangján úgy uralkodott, mintha egy kicsit sem esne nehezére.
- Ne merj rosszat mondani a családjáról!
- Hangja végre megemelkedett. Eddig bírta. Mind a két tenyerét a másik mellkasára tette, és akkorát lökött rajta, amekkorát csak tudott. A másik jó pár lépést tett hátra, mire visszanyerte az egyensúlyát, de nem esett el. A két haverja a háttérben feszülten figyelt, de nem jöttek közelebb.
- Akarsz egyet? - kérdezte a piros, de nem jött közelebb.
- Próbáld csak meg!
- Szeretnéd?
- Gyere csak!
- Márton annyira vágyott erre az ökölharcra, mint a sivatagi róka a vízre. Túl sok mindent zárt mostanában magában, és le kellett vezetnie valakin, és tökéletesen kapóra jött most ez neki. Igaz, hogy nem tudott sokat a verekedés művészetéről, de néhány alap ütést és védést sikerült megfigyelnie a filmekből.
- Tudod... - mosolyodott el féloldalasan az ismeretlen. - Kezdem megérteni a szüleid miért hagytak itt. Egy ilyen kattant gyereket én sem akarnék - hátrafordult, hogy a haverjaival összeröhögjön. Ez volt az utolsó csepp Mártonnak. Támadt.
Két-három könnyed, mégis határozott lépéssel ott termett közvetlenül a fiú előtt, és mielőtt az visszafordulhatott volna teljesen, lendült az ökle. Csont csontot ért, és egy pillanattal később az eridonos az orrát fogta és keze tele volt a saját vöröslő vérével.
Márton agyában tengett az adrenalin, és gyorsan vette a levegőt, mint aki lefutotta a maratont. Marka zsibbadt, de alig érzékelte. Mindig beszélt, járt a szája, de igazán még soha nem ütött meg senkit, és még ő maga is meglepődött rajta, hogy most megtette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. augusztus 24. 00:17 | Link

ZSOMBI
délelőtt a könyvtárból kifelé jövet | x

Próbálok jelen lenni, csak közben a gondolataim is őrülten cikáznak. Őrülten és tompán. Mintha, ami körülöttem történik, nem is itt volna, hanem pár folyosóval arrébb. Viszont, ahogy barátom felemeli a hangját, az visszaránt a jelenbe. Elhűlve hallgatom a szóváltást, a szívemet a torkomban érzem dobogni a dulakodás közben és mikor az eridonos megadja a kegyelemdöfést, már tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Nem mintha bármelyik pillanatban is úgy tűnhetett volna, hogy ennek jó vége lesz. Zsombi (mármint, akit én még mindig Zsombiként ismerek) ökle lendül és a másiknak hamar már nem csak a nyakkendője és a talárján lévő címere vöröslik.
- Elég! - pattanok közéjük, nem is gondolkodva.
- Hagyjátok abba! - tartom ki kezemet mindkét irányba.
- Ezt most befejezzük - jelentem ki kész tényként, miközben prefektusi jelvényemet lekapom taláromról, alját ujjaim közé fogom és így mutatom fel. Tehát koránt sem hivatalos módon, csak éppen ráterelve a hangsúlyt, hogy mindenki értse, ezt most mint prefektus mondom és aki ennek ellenszegül, egy prefektus utasításának szegül ellen. Higgyétek el, én vagyok a legjobban meglepődve a saját lépésemen! Azon, hogy egyáltalán eszembe jutott a tisztségem és hogy éljek is vele.
Az eridonos nyöszörögve fogja az orrát, a társai pedig már közelítettek volna beszállni a bunyóba, de a jelvényem megteszi a hatását legalább annyira, hogy elgondolkozzanak, ez megéri-e. Sérült társuk eldönti helyettük. Valami röfögésszerű, megvető hangot hallat és szépen sarkon fordul, haverjaihoz lépve, akik körbeveszik őt, zsebkendőt nyújtanak neki, amit elutasít és inkább elkezd szidni minket, távolodva tőlünk a többiek gyűrűjében. Az a gyanúm, nem annyira az ésszerűség bírta jobb belátásra, hanem a fájdalom, amit Zsombi okozott neki és a félelem, hogy újra megteszi.
Leengedem a jelvényemet, lassú mozdulatokkal visszatéve taláromra és közben barátomra pillantok. A szemeimbe könny szökik a semmiből. Gyorsan megyek inkább felszedni a szanaszét heverő könyveket. Az én irományokkal megrakott táskám a márványpadlón fekszik. Nem is tudom, mikor csúszott le a vállamról. A néhány bámészkodó, aki megállt a csetepatét nézni, most tovább megy. Van, aki azért közelebb lebegtet egy-két könyvet nekünk segítségül. Bólintok nekik, miközben szipogva gyűjtögetem Zsombi könyveit, görcsben álló gyomorral. Megviselt ez az egész. Mindig megvisel. Nem bírom az erőszakot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 24. 00:33 | Link

Thomas


Csak állt. Mint akit sóbálvánnyá változtattak. A kezét nézte, a zsibbadás egyre erősödött, és tudta, hogy észhez kéne térnie abban az esetben, ha az eridonos újabb csapásért jönne vissza. De képtelen volt. Egyedül Thomas ébresztette fel révüléséből. Meglepődött azon mennyire határozott volt barátja, talán még sose látta így. Tisztelte, amiért neki eszébe jutott olyan, mint a jelvény, hiszen az ő talárján is ott virított az a bigyó, bár nem nagyon értette miért. Ez a kis összetűzés is arra utalt, hogy mennyire nem neki való ez a tisztség.
Ahogy mindenki elkezdett körülöttük mozgolódni, a tekintetük összekapcsolódott. Nem volt sok idő, mégis Mártonnak egy életnek tűnt. Haragudott rá a navinés. És látta a szemében megcsillanó könnyeket is. Csak éppen azt nem értette, hogy miért rá. Mit tett, ami ennyire rosszul jött ki.
Próbálta visszapörgetni az eseményeket az elméjében, és csak egy dologra tudott következtetni. Hogy nem is ő volt a hibás, hanem talán olyan titkot mondott el a két srác, ami nem lett volna publikus.
Odacsoszogott Thomas mellé, és ő is elkezdte szedni a könyveket. - Ne figyelj rájuk. Azt se tudják miről beszélnek. Ráadásul a bácsikád olyan messze van, hogy semmit nem is sejthetnek - próbált a fiú megnyugtató hangnemet megütni, hiszen biztos volt benne, hogy ez bántotta barátját. Más nem lehetett.
Mikor az egyik könyvéért nyúlt, akkor vette észre, hogy bizony az  ő ökle is felrepedt amikor behúzott a másiknak, és az alvadt vér most ott vöröslött a kézfején. Nem akart vele foglalkozni. Csak azt akarta, hogy Tom jól legyen, legalábbis jobban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. augusztus 24. 01:03 | Link

ZSOMBI
délelőtt a könyvtárból kifelé jövet | x

Nem haragszom rá, nem haragszom én senkire. Még ha tenném is, annyira zűrös most a fejemben minden, hogy már régen el is felejtettem volna. Nagyjából, mint barátom szokta a dolgokat. Viszont, ahogy csatlakozik a könyvszedegetéshez és megszólal, eszembe jut egy s más. Világosan eszembe jut, amit mondtak. Szipogok még egy kicsit, megtörlöm a szemem és bólogatok, miközben felállok a könyvhalommal a kezemben.
- Persze, igazad van - értek egyet barátommal. Legalábbis ez csúszik ki a számon. Hiszen különben tényleg igaza van, csak én érezni most nem ezt érzem. Hogy akkor miért hagyom rá mégis? Nem tudom. Jobban esik ezt mondani most. Talán akkor elhiszem én is. Vagy ilyesmi.
- És te se hallgass rájuk! - nézek Zsombi szemébe pár perc óta először. Hiszen az ő fejéhez is hozzávágtak pár rémes, gonosz dolgot. Gyengén, de bíztatóan és őszintén mosolygok rá barátomra, miközben a kezébe nyomom a könyveit. Felkapom aztán a földről a táskámat és vállamra vetem, hogy indulhassunk tovább.
- Elég rendesen bemostál neki - állapítom meg, próbálva visszafogni derűmet, ám azért csak ott bújkál a mosoly a szám szélén, ahogy oldalra nézek háztársamra, miközben bandukolunk tovább. Hiába rendítenek meg az ilyen helyzetek, így utólag azért - akármennyire nem szép dolog ez - egy kicsit jólesik felidézni az eridonos ábrázatát, ahogy rájött, mégse ő itt a legnagyobb legény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet