25. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Elsős diák


Mr. Főnixbébi
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 326
Írta: 2018. április 9. 18:48 | Link


A rágásom megáll, amikor kiderül, hogy Molka névtelenül kapta a bonbont. Kicsit még zavar is, hogy ki küldözget neki bonbont, valami titkos hódoló netán? Végül is csini lány, és az a nagy szemüveg kiemeli a szemöldökíveit, ami olyan vagánnyá és dögössé teszi. Nem mintha lenne ideálom, de több szépségtípus is tetszik, de azok annyira különbözőek egymástól, mint a pergamen és a varázslépcső. Jó, extrém dolgokba nem kell belegondolni, nekem sem jönnek be a túl vékony, vagy túl telt lányok, de a kettő között sok típus van. Ott van Nóri, akinek angyali arca bárkit elbűvöl, vagy itt van Molka, aki, viszont aki az előbb említetteken felül még jó fej is. Nóri is jó fej, mielőtt bárki belekötne, szóval van pár lány. Lili, Léda, Vagdaltka… Gyakorlatilag, akikkel eddig találkoztam, mind tetszik valamiért és erről valószínűleg nem kizárólag a külsőjük tehet. De visszakanyarodván az elejére, nem is értem, hogy miért ne lehetne Molkának hódolója, na, mindegy is.
- Azért ne legyél buta, hogy kelendőbbnek tűnj – vigyorgok, majd mivel rájövök, hogy ez nem túl okos mondat volt, még azért hozzáteszem a véleményem. – Szerintem te csinos csajszi vagy, a szemüveg pedig pluszt ad, de szerintem nélküle is csinos maradnál – mosolyodom el, remélem elég motivációt adtam neki, hogy jobban tetsszen magának. Mégiscsak egy fiú mondta el neki az igazat róla. – Szóval nem hinném, hogy aggódnod kéne a leendő hódolók miatt – eszek meg még egy bonbont közbe, ami már el is telít, és az endorfinszintem magasra is vitte, bármi legyen is az, de anya szokta mondani édességevés után. Az viszont nem esik jól, hogy azt hiszi róla, hogy nem kedvelem.
- De bolond vagy! Rosszul láttad – mosolyom most már teljes, és ingatom a fejem is, majd meggondolatlanul megpróbálom megölelni. Annyira nem is meggondolatlanul, inkább bizonyításképpen. – Bírom azt a Levitás búrádat, Molka! Szóval ne képzelődj – álfenyegtem meg az ujjaimmal. - Mihez lenne kedved? Csak most hagyjuk ki a középkort – nevetek fel jóízűen, hát ez a lány ki tud találni ám butaságokat rólam!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tülk Imola
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 17. 09:29 | Link

Nem túl sűrűn kap ajándékot ismeretlenektől, de egészen mélyen, valahol hisz abban, hogy ő is, mint a lányok egy része, igenis megérdemli a figyelmet, azt hogy nőként kezeljék, és hogy mindenféle kedves, és tetszetős ajándékokkal elkápráztassák. Így tehát nem is érti, hogy Bence miért lepődik meg annyira, és ha nem lennének jóban, alighanem ezt a pillanatnyi tétovázást a szívére venné. Mert hát nem épp a legjobb emberismerő, kissé nehezen olvas a sorok között, és eszébe sem jutna azt feltételezni, hogy Bence esetleg nem amiatt lepődik meg, mert hogy valaki ajándékkal lepte meg, hanem amiatt, hogy vajon ki lehetett az illető.
- Nem akarok nem okos lenni. Szeretem hogy van sütnivalóm, még akkor is, ha amúgy egyértelmű helyzetekből képtelen vagyok kimászni, mert életképtelen az egész lényem... - húzza el a száját csalódottan, és emlékeiben feldereng a múltkori könyvtáros eset, és az, ahogy a fiú több ízben is megmentette. És ennek az emléknek a hatására aprócska szívét melegség és hála önti el, melynek egyértelmű centruma Bence. Vajon megköszönte már neki? Mondott neki hála imát, vagy csak makogott abban a pillanatban és a könnyeit törölgette? Már nem is emlékszik a helyzetre, abban azonban bizonyos, hogy azután az eset után minimum egy nagy tábla csokival kellett volna megkeresnie a fiút, akinek az életét köszönheti. Ő pedig botor volt, bátortalan és igazából figyelmes. Mert hát látta a fiút azzal a lánnyal a buliban, ami miatt nem találta illendőnek, hogy felé futkosson.
- Hát ez kedves tőled! Tényleg! Csak tudod, én valahogy nem pont így látom magam. - húzza el a száját, és inkább nem is kezdi el ecsetelni, hogy ő mit lát a tükörben minden reggel. A karikás szemeit, amivel álmosan pislog a világra, a kávé illatára felélénkülő bőrét, tagjait, lelkét és azt a kis vézna fiús testalkatú lányt, aki valójában.
- Jó jó! Akkor nem képzelődöm! - kúszik mosoly az arcára, majd mellé egy halovány pír is, ahogy kissé szégyenlősen a fiúra pislog. Íriszei egy perc erejéig elvesznek a másik lélektükreiben, és most először tudatosul is benne hogy milyen szépek a fiú szemei.
- Hát tudod... asszem ezután a csoki után valami őrültséghez lenne kedvem. Belopóznék valahova... vagy kimennék hintázni az esőbe... vagy nem is tudom ... szeretnék új élményeket, egy cigit, egy randit, egy önfeledt hullámvasutazást, bármit! - néz Bencére csillogó szemekkel, hiszen a fiú sokkal "vadabb" nála, hátha van valami őrült ötlete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Elsős diák


Mr. Főnixbébi
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 326
Írta: 2018. április 18. 15:57 | Link


Komolyan mondom, a lányokkal mindig baj van, ha a saját külsejükről van szó. Sajnos nem mi határozzuk meg – kivéve, ha van százfűlé főzetünk, vagy véla szerzetnek születtünk, esetleg valamilyen mágikus tulajdonsággal vagyunk felruházva -, hogy hogyan nézzünk ki. De amúgy a muglik ebben sokkal jobbak, olyan sok ilyen izét… smukkot raknak magukra és akkor szépek lesznek, persze reggel ezt mindig újra kell csinálni, vagy ilyesmi.
- Most mire gondolsz? Szerintem mindened megvan, ami kell, hidd el – nevetek fel és pirulok egy kissé el. Na, ezt aztán most jól meggondoltam, és királyul ki is mondta. Bence, egyszer a szókimondóságod fog a sírba vinni, és ne legyen nekromanta, aki kihoz. – A mugliknál meg van az a smukk, és azt felteszed, és akkor szebb vagy. Hallottam egyszer lányokat beszélgetni, csak nem nagyon érdekelt, de te ebben biztosan sokkal járatosabb vagy. Úgyis hozzád kell majd járnom korrepetálni mugliból – sóhajtozom, de azért szépen fogyasztom a bonbonokat. Ha már egyszer ilyen finomak, már nem is nagyon bánom, hogy kapott valakitől Molka, mert megosztja velem. Hát nem cuki egy csaj? De!
- Tudom, azért segítelek ki a Lóránt féle nézőpontból, ami általában helyes – ha még nagyképűbb akartam volna lenni, még azt is hozzáteszem, hogy: „mint én”. Majd legközelebb!  Végre letisztáztuk, hogy Molka igenis elég jó csaj, plusz kezd fogyni a bonbon, valamit kéne még kezdeni a délutánnal, ezért gyorsan rákérdezek, hogy mihez lenne kedve. Nos, nem fukarkodik a témával, át kell gondolnom, hogy mi is lenne a legjobb mindkettőnknek. Talán, ha lefeküdnénk aludni, haha!
- Tehát akkor be kell lógni egy vidámparkba, ahol a nagy ijedségre és a sikerre el kell szívni egy cigit, aztán felülni a hullámvasútra, ott randit kérni tőled és… - vakarom meg a fejem mosolyogva, végül vállat vonok. – Eddig jutottam – fintorgok egy kicsit, de közben egyébként valós dolgokon is gondolkodom. Csak egyelőre nem akarnak manifesztálódni a gondolataim között a megfelelő lehetőségek.
- Állítólag van itt valahol egy vízesés, abban fürödhetünk… ö… ha a múltkori után van még kedved – a végére már kicsit elbizonytalanodom. – Mondjuk, ide nem dobnának be, az pozitívum, nem? – előkapom a pálcám és szórakozottan vezényelni kezdek vele, mint egy karmester. Furán érzem magam, szóval közelebb csusszanok Molkához.
- Vagy éjjel ki kéne szökni a tetőre és bámulni a csillagokat, itt úgyis sok torony van, nem? – gondolkodok el, mélyen a szemeibe nézve. Aztán rájövök, hogy túlságosan is közel kerültem hozzá, szóval jól bele is pirulok, és felállok. – De kár, hogy nem tudom televarázsolni – nézek rá az üres dobozra bűnbánatosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tülk Imola
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 19. 16:33 | Link

- Jó hát az hogy mindenünk megvan, még nem jelenti azt hogy szépek is vagyunk. Mármint, van pont úgy két lábam, két fülem mint mondjuk Angelina Jolie-nak, mégsem vagyok olyan nő! Már ha tudod ki ő... - mondja igazán okosan bólogatva a fiúnak, majd kutató tekintete annak arcát kezdi fürkészni. Nem ugyanolyan formájú a szája mint az Adriané, és a szeme árnyalata sem hasonló, mégis nagyon szép. Kisfiús bája igazán magával ragadó és bár egyelőre Molka agyában még nem fordult meg az, hogy férfiként tekintsen Bencére, be kell ismernie, hogy tetszik neki amit lát. Az pedig más kérdés, hogy az Eridon buliban látott lány miatt, még akkor is összehúzta a gyomrát valami ismeretlen görcs, mikor Adrian-ra gondolt és Bencét csak a szeme sarkából látta táncolni azzal a kék szeművel. Pedig ha jobban belegondolna akkor arra is rájöhetne, hogy ez nem más, mint a féltékenység zöld szemű szörnye, azonban egyelőre ezek a dolgok nem aggasztják. De talán csak azért, mert hiába minden okossága mégis képtelen összerakni ezeket a nyilvánvaló dolgokat.
- Csak szólj ha kellek! - mosolyog a fiúra a korrepetálással kapcsolatban. Hiszen miért is ne segítene, ő a muglik között nőtt fel, és a vére sem tiszta, ez pedig azt jelenti, hogy egy kicsit talán többet tud az ottani világról, mint egy varázsló család gyermeke.
- Helyes? Ez igen, te aztán szerény vagy! - veregeti vállon a másikat, és maga sem érti hogy miért. Normál esetben egyáltalán nem tenne ilyet. Nem szólna be, nem cselekedne ilyen furán és nem mondaná ki a vágyait hangosan, pláne nem egy fiúnak.
- Jó akkor ... mit szólnál ha megtanítanál úszni? Felőlem ott is maradhatunk estig, hogy lássuk a csillagokat! - hadarja lelkesen, és a fiú kezébe kapaszkodik, mikor az közelebb hajol. Tekintete elveszik a csillogó lélektükrökben, és akármennyire is szeretne arrébb húzódni, képtelen megmozdulni, mintha csak egy jó kis sóbálvány átok sújtotta volna. Ajkai elnyílnak, orrába beletolul a fiú bőrének, és fűszeres parfümjének illata, szájának csokoládétól édes aromája, és a lány önkéntelenül is hatalmasat nyel, arcára pedig vöröslő pír mászik. Tekintetét csak akkor kapja el, mikor Bence feláll mellőle zavartan.
- Hát, jó lenne ha tele tudnánk varázsolni... - mondja csalódottan.
- De van még egy nagy tábla csokim a szobámban... - jegyzi meg halkan, majd ő is feláll, hogy immár egy magasságba kerüljön a fiúval.
- Szóval akkor megtanítasz úszni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Gondnok, Végzett Diák, Független varázsló


álomjáró
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 65
Írta: 2018. július 10. 22:55 | Link

Lilla


A gondnoki munkakör - merthogy ez szakmának a legnagyobb jóindulattal is alig nevezhető - egyik számára nagyon is kellemesnek mondható velejárója, hogy még azokra a helyekre is van kulcsa, ahová talán az igazgatónak sincs. Mindenhová bejut, hiszen az ő dolga a karbantartás is, mi több, a munkaköri leírásában - amelyet elejétől a végéig elolvasott egyébként, apró betűs résszel együtt - ez a fő feladatköre, és nem a diákok után történő szaladgálás vagy az ékes káromkodás, amikor meglátja, mit műveltek már megint egyik vagy másik teremben a berendezéssel. Ennek eredményeként tulajdonképpen neki egyes egyedül még a tanári szobákhoz is van hozzáférése, noha oda azért be nem teszi a lábát, hacsak nem kérik szépen, legalább fél nappal előre, hogy Merlin szakállára, nézze már meg a pislákoló fáklyákat vagy legyen szíves beengedni és felügyelni a kártevőirtókat, amíg ki nem pusztítják az utolsó bundimunt is. Mi másért is lenne akkora kulcscsomója, hogy legalább másfél kilót nyomhat és néha direkt hurcolja a kezében, zörgetve, mert már messziről hallatszik az egymáshoz csapódó fém zaja és elijesztheti vele az útjába tévedő diákokat. Jelen pillanatban azonban csupán azért van a kezében az említett kulcscsomó, mert az egyik kopott, oxidálódó rézkulcsot éppen annak az ajtónak a zárjába illeszti, amelyet behúzott maguk mögött, amint Lillát követve kilépett rajta. Nyikorog az ajtó, csikorog benne a kulcs is, miközben nagyot ránt a kilincsen maga felé húzva előbb, aztán kicsit fölfele is megrántja, mielőtt nagyot kattanna a zár, ahogy végre valahára elfordul a kulcs.
- Na ezt is rendbe kell hoznom - közli még egy utolsó pillantást vetve az ajtóra, majd Lillára emeli a tekintetét, egyetlen szempillantásnyi ideig elidőzik az arcán, aztán végighordozza rajta tetőtől talpig, majd pedig vissza. A szája szögletében megbújó mosolyt újabban le se lehet törölni az arcáról, arról nem is beszélve, hogy mindenki nagy meglepetésére az utóbbi időben lelkesen fütyörészni szokott a folyosón alig fordítva figyelmet olyan dolgokra, amiknek láttán eddig legalább fél órán keresztül szidott Hencidától Bonchidáig mindent és mindenkit.
- Hoppá. Pókháló van a hajadban... - állapítja meg, és közelebb lép, hogy kihúzza Lilla hajából az említett pókhálót. - Még le kell mennem a pincébe, majdnem elfelejtettem, hogy állítólag megrongált valaki egy portrét, szóval meg kellene néznem, mi igaz belőle. Van kedved csatlakozni? - kérdezi olyan hangsúllyal, hogy szinte már várja is az ember, hogy kacsint-kacsint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
Független boszorkány, Végzett Diák


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 278
Írta: 2018. július 16. 18:38 | Link

Álmos

Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a ballagásom után is legalább hetente egyszer, de inkább gyakrabban meg fogok fordulni a Bagolykő falai között, biztosan hangosan kinevettem volna. Ha pedig még azt is hozzátette volna ez az élesen jövőbe látni képes illető, hogy olyan helyeit fogom megismerni a kastélynak, amelyeknek az elmúlt hat évben még csak a létezését sem sejtettem, hát biztosan hahotáztam volna hangosan, de ami még valószínűbb, hogy egész egyszerűen hitetlenül elküldtem volna a fenébe.
De ha az ember történetesen az iskola gondnokának a barátnője, akkor mégis történhetnek ilyen csodák. A gondnokokról azt hinné az ember, hogy maguknak való, nőkkel még véletlenül sem foglalkozó - ha mégis, akkor huszonöt éves házasságban levő, a nejükkel már legalább egy évtizede nem törődő - mogorva alakok... Pedig! Álmosról sem igazán sejti senki, hogy a kulcscsomóját kifejezetten illetlen cselekedetek végrehajtására használja, ahogyan attól is biztosan nagyon csúnyán kiakadna pár szülő, hogyha megtudná, hogy hány helyiséget vizsgáltunk meg szükségtelenül közelről idáig. Mert én természetesen készségesen segítek neki az elhagyatott szobák khm... Portalanításában. Én már csak ilyen dolgos barátnő vagyok.
Éppen most végeztünk az egyik ilyen helységgel, én pedig óvatosan, minél kevesebb feltűnést keltve lépek ki, éppen eltüntetve a fejemről az elégedett mosolyt, amit nem sokkal korábban rakott az arcomra. Kihalászik egy pókhálót a hajamból, én pedig elkapom a derekát, mielőtt még eltávolodna, nyomok egy puszit a szájára, csak hogy tudjátok... Megköszönjem.
- Oh igen, abszolút. Ráadásul szükséged lehet ott a szakértelmemre. Nagyon jól értek a portrékhoz - meg egy nagy frászt, azt. De tény ami tény, egészen úgy hangzottam, mint aki nem viccel.
Egyébként meg kell említenem, döbbenetes számomra, Álmos mennyire könnyedén csinálja ezt az egészet, azt hinném, hogy jobban félti az állását. A másik döbbenetes dolog, hogy én ezt a könnyedséget mennyire imádom. Korábban azt hittem, hogy bele vagyok habarodva, de mit tudtam én még akkor arról, milyen látvány ez az ember a sejtelmes mosolyával és a kulcscsomóval, ahogyan éppen bezárja mögöttünk az ajtót... Atyaég. Miközben ezen gondolkodom, a pillantását követem, próbálom kitalálni, merre is fogunk elindulni. Tudom hol van a pince, de ő mindenhová tud legalább egy rövidebb utat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Gondnok, Végzett Diák, Független varázsló


álomjáró
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 65
Írta: 2018. július 16. 21:47 | Link

Lilla


Felméri, hol van szükség bármilyen karbantartási munkálatra, még mielőtt túl késő lenne a javításhoz és teljes generálnak néznének elébe. Azt aligha díjazná a gazdasági igazgató vagy éppen az igazgató, tekintve, hogy mekkora csillagászati összegekbe tud itt kerülni bármi, ha kicserélni kell mindenestől. Tessék, azt is megállapította az imént - több portré is tanúsíthatja, akárcsak Lilla -, hogy bizony ezt az ajtót is rendbe kell hoznia, még mielőtt egyszer csak lehetetlenné válik kinyitni anélkül, hogy be kellene rúgnia egy félóriásnak. Lilla csak segít ebben az egész helyzetfelmérésben, hiszen négy szem többet lát, mint kettő, ezt senki sem vitathatja. A portré állapotának megvizsgálásához is jól jöhet a szakértelme, amit éppen megemlít, ami nagyszerű, mert győzködni sem kell, hogy szegődjön mellé a felfedező körút egy újabb szakaszára még.
- Sejtettem én - állapítja meg sokat sejtetően emelve meg a bal szemöldökét és mosolyát is megvillantja, szabad jobb keze pedig megtalálja a helyét Lilla csípőjén - a másikat csak azért nem simítja oda, mert ott csörög még mindig a kezében a kulcs, amire a pincében is szükség lesz, addig pedig távol tartja a túlságosan kíváncsi diákokat -, úgy húzza picit közelebb, hogy még egy röpke csókot kiköveteljen magának. Erre aztán senkinek sem lehet egy szava sem, szerény véleménye szerint legalábbis. Kulturáltan kezelik a kapcsolatukat, nem sértenek meg semmiféle szabályt sem, ami pedig a pletykás portrékat illeti, ők engedékenyen megígérték, hogy nem terjesztenek semmit sem róluk, különben még elfelejti megnézni őket, ha valami történne velük. Remek dolog ám az iskola gondnokának lenni.
- Ismerek egy rövidebb utat arra. Jártál már a tavaszi napkeltés kép mögötti folyosón? Mert ha még nem, most megmutathatom - ajánlja nagylelkűen körbepillantva, hogy merre is van most az arra, de az említett kép itt is van, mindössze öt méternyire tőlük. Kezét még mindig Lilla derekán felejtve tereli abba az irányba, hogy aztán közösen feltérképezzék ezt a nem túl ismert szakaszát is az iskolai folyosóknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Kalandmester



offline
RPG hsz: 557
Összes hsz: 798
Írta: 2018. július 16. 22:20 | Link

Rosszalkodó nem diákok

- Liffi egy szép manó, Liffi egy okos manó, Liffi egy ügyes manó!
Liffinek van egy gazdája, de nem szabad róla beszélni. Titok, és ha Liffi ezt valakinek elmondja, akkor Liffinek ki kell ugrania a legmagasabbik toronyból, vagy le kell esnie minden lépcsőn, vagy kalapáccsal kell ütnie az ujjait. Mivel Liffinek nincsen kalapácsa, ezét Liffinek el kell lopnia azt attól a gonosz arcú idős fiútól, akinek van kalapácsa. Liffi nem nagyon érti, hogy neki miért lehet kalapácsa, hiszen a kalapács veszélyes, és Liffi tudja is ezt. Az igazgató bácsi nem engedi, hogy a gyerekek bántsák egymást, és Liffi bizony látta, hogy két éjjellel ezelőtt két nagy fiú összeverekedett, és büntetést kaptak. Nagyon jól is tették, de ezt Liffinek nem szabad hangosan kimondania, mert akkor meg kell büntetnie magát, és az Liffinek nagyon fáj. Liffi, csak és kizárólag a gazdájának mondhatja ezeket el, mert a gazda megérti Liffit. Manóesküre! Azt mondta, hogy:
- Liffi egy szép manó, Liffi egy okos manó, Liffi egy ügyes manó!
A titkos gazda nagyon szereti Liffit, és Liffi neki szívesen mesél. Elmeséli azt is, hogy az igazgató bácsi amikor nincs itt, akkor a titkárnője néha behozza a kisméretű emberlányt is. Sőt Liffi azt is tudja, hogy a kisméretű emberlány sokszor játszik bújócskát a nárciszmezőn elbújó Karolával, és Liffi azt is tudja, hogy Karola mindig az unikornisokhoz bújik el. Mert Liffi egy okos manó. A múltkor a titkos gazda azt kérdezte Liffitől, hogy ki az az új lány, aki az iskolába jött, és Liffi elmesélte neki, hogy az a Kedves bácsinak, aki igazából nem kedves, a kedves lánya. Liffi nagyon szereti azt a kedves kislányt, mert mindig mosolyog. Azt is mondta Liffi a titkos gazdának, hogy szerinte örökbefogadta, mert nem olyan, mint ő. Ő tényleg kedves.
Liffi ilyenkor, amikor okos dolgokat mond, akkor ajándékot kap a gazdától, amiket Liffi mindig a sokvirágos napkeltés kép mögötti folyosón a harmadik tégla mögé, ami alulról a hatodik sorban van rejti el. Liffi pedig most csokis kekszet szeretne enni, olyat, amilyet a titkos gazda adott neki, amiben vannak olyan finom darabkák is, ezért Liffi benyit oda, és Liffi nem tudja, hogy mi van ott, de Liffi nagyon megijed.
- ÁÁÁÁÁ!
Liffi nagyon fél ettől a csúnya, idős fiútól, mert Liffi tudja, hogy van kalapácsa, és azzal bánthatja Liffit. Pedig ő nem akarta ezt látni, de ez nem az ő helyük, ez Liffi titkos helye! Ide Liffi szokott jönni! Viszont a fiún a múltkor nem volt ruha, pedig Liffi tudja, hogy ő szabad emberfiú, és neki lehet ruhája. A titkos gazda is megígérte, hogy kap majd Liffi is ruhát, de erről nem szabad beszélni.
- Csúnya fiú! Csúnya lány!
Kiabál még mindig Liffi és bár igyekszik a szemét eltakarni a fülével, Liffinek túl nagyok a szemei és az emberfiú is túl nagy. A sarokba fordulva Liffi nem tud mást csinálni, mint kicsit toporzékol, mert Liffi nagyon megijedt. Aztán, mert Liffinek nem szabad toporzékolni, elkezd a fejét a falba verni. Liffi ne szép manó, Liffi nem okos manó, Liffi nem ügyes manó. Liffi rossz manó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Somoskői Lilla
Független boszorkány, Végzett Diák


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 278
Írta: 2018. július 16. 22:58 | Link

Álmos és a bolond manó

Arra, hogy állítása szerint sejtette, halk kuncogás hagyja el az ajkaimat. Nem mintha atomfizikusnak kellene ehhez lennie, elég ha ismer, márpedig elég jól ismer. Még akkor is eléggé ismerne, ha az elmúlt egy évet nem is vennénk bele, csak az utóbbi pár hetet. Mondjuk úgy, hogy a programunk témáját tekintve nem igazán volt változatos, inkább csak a tartalom szempontjából.
Szóval végül a csókba belenevetek egy kicsit, aztán elengedem, hogy neki tudjunk indulni a következő programpontnak. Persze nem tévedtem, ismer rövidebb utat, már hogyne ismerne. Szinte szóról-szóra megegyezik a mondata azzal, amit az imént gondoltam. Megint mosolyoghatnékom támad.
- Dehogy jártam, a kép létezését sem igazán vettem eddig tudomásul - vonom meg a vállam kicsit értetlenül, mintha durva feltételezés lenne a részéről akár az is, hogy valaha bármilyen átjáróban jártam már ebben a kastélyban. Igaz ami igaz, szerintem én még az átlagos diáknál is kevesebb titkos folyosót ismerek itt, mert ahogy mostanában kezd kiderülni, azért van egy jó pár.
Egyébként szép festmény. Egy gyors pillantást vetek rá, mielőtt feltárulna a mögötte elhelyezkedő átjáró, ahova Álmos mögött lépek be.
Utána pedig nem is tudom mi történik, még hozzá sem tud szokni a szemem a kevesebb fényhez, máris valami éktelen üvöltést hallok. Először nagyon megijedek hogy baj van, de aztán gyorsan összerakom, hogy nem Álmos a hang gazdája. Rosszul hangzik, de az az első gondolatom, hogy akkor olyan nagy baj már nem lehet. Megeshet, hogy a világ és benne a számomra fontos dolgok arzenálja beszűkült egy kissé.
- Mi a... ? - nézek értetlenül továbbra is a hang irányába, mire egy házimanót pillantok meg, aki éppen a falba veri a saját fejét. Előkapom a pálcámat és odavilágítok, hogy jobban lássam a manót, mert Álmossal elálljuk a rendes nappali fényt, ami a bejárat felől jönne. Egyáltalán nem ismerős. Na nem mintha valaha olyan baromi sokat tanulmányoztam volna az arcukat.
- Mi bajod? - kérdezem, de nem megyek közelebb. Habár sajnálom a kis lényt, sosem neveltek úgy, hogy házimanókat ölelgessek, vagy ilyesmi. Talán nem is érintettem meg még egyet sem életemben, és nem is hiszem, hogy most kezdeném el. Tanácstalanul nézek Álmosra. Mi a jó fene...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Gondnok, Végzett Diák, Független varázsló


álomjáró
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 65
Írta: Tegnap, 00:07 | Link

Lilla és a manó


- Hát akkor most - válaszolja Lillát máris a kép irányába terelgetve, hogy aztán a képkeretet nemes egyszerűséggel félrehajtva együtt tűnjenek el a titkos folyosón. Ha nem egy sötét, mindössze egyetlen pislákoló fényű fáklyával megvilágított, pókhálós titkos rövidítésről lenne szó, még előre is engedné lovagiasan a lányt, de jelen esetben az idegenvezető szerepét is be kell töltenie, nem csak a szíve hölgyét piedesztálra emelő fényes páncélú szőke hercegét. A derekát sem engedi el, úgy teszi meg az első pár lépést teljes mértékben gyanútlanul, majd hirtelen dermed le, amint felhangzik az éktelen rikácsolás. Egyetlen hatalmas ráncba gyűrődik homloka, ahogy két szemöldöke összeér és kénytelen-kelletlen elengedi Lillát. Tesz két igazán hosszú lépést, hogy mielőbb elérje a manót, aztán pedig fülön csípve veszi rá, hogy ne fordítson nekik hátat, legalábbis a lánynak semmiképpen sem.
- Tisztázzunk valamit. A barátnőm nem csúnya, szóval kérj bocsánatot - közli vele ellentmondást nem tűrő hangon, mutató- és hüvelykujja között tartva a manó hatalmas fülét, bár arra figyel, hogy ne nyúzza, bármennyire is idegesnek tűnik éppen jelen helyzetben. Még ha ölelgetni nem is fogja, vagy éppen a buksiját simogatni, hogy megnyugodjon, azért annak tudatában van, hogy a manó is érez és nem akar fájdalmat okozni neki.
- Különben is mi ez a hisztéria? Kapsz egy fél zoknit, ha nem mondod el, mitől visítasz ennyire - fenyegeti meg a legkomolyabb dologgal, ami hirtelen csak eszébe jut. Nem mintha adna ruhát egy iskolai manónak, hiszen esze ágában sincs utcára juttatni egyet sem, ezt azonban a manónak nem kell tudnia. - Szóval... akarod a zoknit, vagy ügyes, okos és őszinte manó leszel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet