28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2015. november 4. 12:56 | Link

Kilt Zoltán

 - Uh, ne haragudj. - pislog bocsánatkérően, mikor hallja, hogy szegény másik majdnem tökkelütött lett. Nem, ezek a viccek nem segítenek a helyzeten, de egyszerűen muszáj elsütni öket, elnézést kérek mindenkitől. Az mondjuk egy maradandó belépés lett volna, ha üdvözlésül fejen vágja a másikat egy tökkel. A királynő nagyon vonul, annyira vonul, hogy tökkel szórja a népet, érdekes egy kép lenne.

 - De jó. - próbál hálásan mosolyogni, de nem igazán sikerül, ugyanis prüsszögve nevet a tökös szellem kifejezésen. Tökös kiscsaj lesz a navinésből hamarosan, és nem ám átlagos kicsicsaj, hanem szellem - ez már egy új szuperhős, a Tökös Szellemcsaj. (katt ide)

 - Én látom, ott van.. ott.. ott benn. - ezt már egy perccel később mondja, miután ő is beállt tököt keresni, és meg is látta szegényt egy páncél mögé beszorulva. A hangja a végén csalódott lesz, mert a páncél nem tűnik olyannak, aki elegánsan odarúgná nekik a kiegészítőt. Inkább olyannak, aki nagyon csúnyán néz rájuk, és még inkább a falhoz szorítja a tököt, mondván, hogy ez az enyém, aki kapja, marja.

Hát.. oké. A kis navinés nem érzi úgy, hogy ő ezzel éppen ellenkezni tudna, na.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. november 4. 12:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. november 4. 13:34 | Link

Roszos Annamária


 Ez az eset nem a legrosszabb volt. Nem mindenki mondhatta el magáról, hogy tökös eset esett a lába - jobban mondva a feje mellett - elé. Jókedvűen igyekeztem megnyugtatni a kis szellemet.

- Dehogy haragszok. Ha eltaláltál volna, akkor az biztos azért lett volna, hogy jobban felfigyeljek rád.

 Pár perccel később meglelte a szellem a tökét, bár nem a legjobb helyen. Ahogy én is szemügyre vettem, rájöttem, hogy bizony kemény feladat várt rám. De nem lehetetlen, így minden erőmet latba kellett vetnem.

- Mindjárt visszakapod.

 Próbáltam még megnyugtatóbban mondani, hiszen feladatomnak tűztem ki, visszaszerezni a tököt attól a csúf páncéltól. Mintha végig azt sugallta volna, hogy ő márpedig megtartja azt a darabot. Feltűrtem a ruhám ujjait, majd bátran odaléptem és erősen - persze azért arra ügyelve, hogy ne tegyek kárt benne - megfogtam a tököt és elkezdtem húzni, forgatni.

- Add ide, az nem a tiéd!

Nyögtem üzenetem a páncélnak címezve. Bár nem úgy tűnt mint aki engedné. Makacsul ragaszkodott hozzá, de nem adtam fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2015. november 4. 16:39 | Link

Kilt Zoltán

Csodálattal nézi a küszködő megmentőjét, ahogy illik. Fogja a bátorságát, és elkezdi cibálni a tököt a páncél sarka mögül, ezt a kis navinés nem csinálná meg. Ahogy így belegondol, elegánsan sarkon libbenne, majd miután egészen biztos abban, hogy a csúnya, gonosz Hókuszpók, izé, páncél, már nem látja, valami nagyon csúnyát mutatna neki. Így viszont szépen biztatja a másikat, kellő távolságot tartva a páncéltól. Nem szereti őket; harapósan néznek, és csúnyán zörögnek.

 - Na, ne már, hozunk.. hozunk neked valamit cserébe, jó? Egy rendes tököt, nem ilyen csoffadtat, mit szólsz hozzá? - ő most, kérem szépen, egy tökért alkudozik egy mogorva páncéllal. (katt ide megint) Mint ez előre megjósolható volt, nem túl sok eredménnyel. Sőt, ha ez még lehetséges, a páncél még rondábban néz rá.

 - Akkor két tököt..? - néz reménykedve, de nem sok sikerrel, amire aztán fel is hagy az alkudozással, és egy "Jaj, már..!" felkiáltással vállalja azt a kockázatot, hogy a páncél csinosan orrba rúgja, és a másik oldalról nyomni kezdi kifelé szerencsétlen tököt a gáláns megmentője irányába. A tökön repedések mutatkoznak, a kis navinés nyög és csúnyákat gondol, a páncél meg hagyja. Ez festőért kiált, kérem szépen. "Életkép a Bagolykőben egy szombat délután".
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. november 4. 16:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Nikolai Eccelstone
INAKTÍV


#Miguel
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 238
Írta: 2015. november 30. 22:15 | Link

Keve


Szeretek prefektus lenni, arról viszont fogalmam sincs, hogy Emma néni mit ivott, mikor kinevezett a jelvény birtokosává. Mindenesetre nem ellenkeztem, bolond is lettem volna, hiszen így egész éjszaka járhatom a folyosókat, minden következmény nélkül. A legcsudijobb pedig az, hogy olyasmiket láthatok, amiket nappal nem biztos, hogy észrevennék. Ezek a dolgok, amik nem is dolgok, hanem inkább lények, vagy… szellem, igen az lesz az. Szellemek, akik átlebegnek a falon, és eltűnnek. A kíváncsiság vezérelt, és már osontam is az egyik után, mikor megpillantottam a folyosó közepén. Érdekelt, hogy hova is megy, de az jobban, hogy miként is megy át a falon úgy, hogy semmi baja nem esik. A varázsvilág furcsa dolgai ezek, amikre kell válasz, és én vagyok az, aki meg is keresi ezeket. Próbáltam a lehető leghalkabban követni, –egyáltalán hogyan hallanak? – hogy ne vegyen észre, de mikor megállt a lebegésben, –ezt se értem, hogyan művelik, én is akarom a művészetét– és megfordult, gyorsan ugrottam be az egyik páncél mögé. Az ütő is megállt bennem, de mikor kikukucskáltam a mozgó fém mögül, megnyugodva nyugtáztam, hogy a szellem lebeg tovább úti célja felé. Kiléptem fedezékem mögül, és követni kezdtem a célpontomat. Mikor befordult a folyosó végén, sietősebbre vettem a lépteimet, és szerencsémre, meg nem is, pont láttam, hogy átmegy a szemben lévő falon. Csalódtam, de mivel láttam hol ment át, nem álltam meg. Körbenéztem nem e figyel valaki, és mivel senki nem volt a közelben, elindultam. A fal előtt álltam meg, és kerestem rajta valamit, de azt senki nem kérdezze, hogy mit, mert magam sem tudom. Valami jel biztos van, ami miatt át tud menni a szellem a falon, de nem találtam meg. Végül hirtelen jött ötlettől vezérelve mentem hátrébb, és nekifutásból próbálkoztam, hátha átjutok a falon. Mondanom sem kell, hogy nem jutottam át, helyettem a vízszintesbe kerültem, és mindenféle színben pompázó csillagok lebegtek a szemeim előtt. Egy biztos: futás hatására nem nyílik meg a fal, itt biztosan más lesz a kulcs, de mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2015. december 22. 19:10 | Link

Clariette Aye Dante

Látod, ilyen egy igazi könyvmoly - járás közben is a könyvet bújja, még az arcát se látni tőle. Az is a cél, mondjuk - mert bár meglehetősen cikinek érzi, hogy látszik a kötet címe, de legalább addig se látszik az arca. A sálat pedig már megunta.

100 hasznos tipp tinibosziknak - ezért a címért ő kért elnézést, mikor meglátta a könyvtárban, amikor pedig kétségbeesetten felütötte és meglátta, mi van benne, akkor pedig már nem is próbálkozott. Mindenesetre még mindig ebben volt a leghasznosabb varázsige a geometriával meglepően szoros viszonyt ápoló pattanások kezelésére - még ugyan nem mérte le milliméterre pontosan, de meg van róla győződve, hogy az a két hatalmas, csúnya, vörös pattanás a homloka és az orra kellős közepén trónol. A legkellősebb közepén, mégpedig.

Szóval most türelmetlenségében a folyosón járva olvassa el a vonatkozó oldalt, hogy a legközelebbi mosdóban rögtön ki is próbálhassa. Szégyenli a képét, amire, kivételesen, most rednes, valós oka is van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Clariette Aye Dante
INAKTÍV


Bébisárkány*-*
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 434
Írta: 2015. december 22. 21:34 | Link

Bözske

Megint kószálni támadt kedvem és most egy új folyosó felfedezésére indultam, melynek neve a Bibircsókos banya folyosója nevet kapta. Igazából a neve alapján nem túl bíztató, de egész helyes kis hely. Mindenhol, ahol nyitva volt az ajtó, oda bekukkantottam. Itt még toalett ajtaja is ki van cicomázva. Igazán otthonos, és ahogy az ablakon beszökött az enyhe napfény a szobrok és oszlopok félhomályt nyertek. Ahogy sétáltam az én árnyékom is halovány képet öltött. Árnyjátékot játszva ahogyan mentem hátrafelé valami keménybe ütköztem. Hátrafordultam és egy könyv gerince hatolt a lapockáimba.
- Kukucs - húztam arrébb a könyvet és egy arc tárult elém - Hát te? - mosolyogtam a tanoncra. A homlokán és az orrán éktelenkedő piros pattanásokon akadt a szemem.
- Óh, hát emiatt? - szomorú arcot vágtam - De ezt el lehet tüntetni, nemde? - mondtam immár mosolyogva.
Utoljára módosította:Clariette Aye Dante, 2015. december 22. 22:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2015. december 24. 09:56 | Link

Clariette Aye Dante

Puff. Mármint, szó szerint is, mert mint kiderült, csinosan belegyalogolt valakibe, de úgy ezt is gondolja, hogy puff, mert mit szúrnak ki rajta elsőnek, na mit? Háhá, nyertél.

 - El. - mondja színtelenül és enyhén rekedten és barátságtalanul, majd elszégyelli magát, és emberi módon kezd kommunikálni. Szigorúan a könyv mögül, ugyanis gyorsan felhúzta az arca elé, hogy legalább az orra ne látszódjon. - Mármint, bocs, hogy belédmentem és amúgy meg, ja, öhm.. szóval arra készülök. Hogy eltüntessem őket. Ott. - a végére kicsit szakadozott lett, de két, feltűnően pattanásmentes lány közeledik balról, és minél gyorsabban be akar slisszolni a mosdóba, és olyankor nem a folyékony beszéden jár az agya. Az mondjuk egy lehetőség, hogy a lányok is a mosdóba mennek, de akkor meg így járt, ő megpróbálta.

De nem, ők mennek tovább, szóval ők ketten itt állnak a mosdóban, és ez kicsit abszurd, és a kis navinés lerakja a könyvet a mosdó szélére, vizes lett, de bánja is ő, és előveszi a pálcáját, és utoljára megnézi a rémesen gyanús, borzasztóan buta varázsigét a könyvben, és kimondja, és nincs az az isten, hogy ő ki merje nyitni a szemét, hogy megnézze, milyen lett a végeredmény. A végén már gyanakodott, de vitte a lendület. Mert persze, az is lehet, hogy csinosabb lett, mint valaha, de ugye ő sose volt egy mintavarázsló, és ez az
arca, amit mindenki láthat.

 - Na, milyen lett? - kérdi a másiktól csukott szemmel, enyhén vinnyogva. Lécci, lécci, lécci...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Clariette Aye Dante
INAKTÍV


Bébisárkány*-*
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 434
Írta: 2015. december 25. 18:34 | Link

Bözske

Amikor meglátott egyből az arca elé húzta a könyvet. Láthatóan ahogyan a lány meglátta a másik két erre haladót, összerezzent és beszaladt a mosdóba. Amikor utána mentem körülnéztem odabent. A Navinés lerakta a könyvet a vízbe, én erre felkaptam, becsuktam, és egy száraz helyre helyeztem. Utoljára elolvasta a varázsigét, majd belevágott. Mikor meghallottam mi a varázsige gyanakodni kezdtem, hogy ez nem fog sikerülni, de mire figyelmeztettem volna már késő volt. Ránéztem, de a látvány visszataszító volt. Mégtöbb nagy, piros dudor keletkezett az arcán, a meglévőkből pedig gennyes váladék folyt ki. - Úr isten! - mondtam neki kidülledt szemekkel. Miután elhagyta a mondat ajkaimat máris megbántam. Szegény lányra a frászt hozom, de ha kinyitná a szemét biztosan sikítana. - Annyira nem is néz ki rosszul. - mondtam a helyzet rendbehozása érdekében. Csak ki ne nyissa a szemét. Amint a tükörbe néztem és láttam mindkettőnket elkezdtem elemezni a kinézetünket. Az ő haja sötétebb mint az enyém, emiatt jobban ki van hangsúlyozva a pattanása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2015. december 26. 15:05 | Link

Clariette Aye Dante

Ahogy a másik cizelláltan felsikít, a kis navinés vére nem fagy meg az ereiben, még véletlenül sem, és nem határozza el, hogy még sötétben sem nyitja ki a szemét soha többé. Tudjátok, ha ő nem látja, más se látja. Hű, de sírni volna kedve.

Nagyon tapogatni se meri az arcát, csak áll ott, csikorgatja a fogát, meglepően kreatív módokat eszel ki a könyv elpusztítására és a saját feje betörésére, majd pár másodperces csönd után megkérdezi a csukott szemhéjától, hogy

 - Most akkor mi legyen?

Azért ilyen nyugodt meg összeszedett, mert egyáltalán nem az. Majd mindjárt jön az a pont, hogy kiborul, és vinnyogni kezd és jajgatni, de addig még lehet vele beszélni.

 - Van egy sálam, azt rátekerem. - közli, majd neki is áll a műveletnek, csak hogy kiderüljön, hogy a pattanásai még érzékenyek is. Na, ez az a pont, ahol vinnyog. Összefüggéstelenül és folyamatosan és egy sállal az állán, mert addig jutott, és olyanokat vartyog, hogy a "jó büdös macska harapná le az ujját anak, aki ezt kitalálta" meg hogy "óóóóbasszus" meg hogy "édesjóistenem". Ja, és olyat is, hogy "elkísérsz a gyengélkedőre, ha szépen megkérlek?"

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2015. december 29. 01:13 | Link




Mintha egy egészen kicsit tilosban járna Keve, de ez nem is igaz, vagyis nem teljesen. Egyáltalán nem így tervezte, csak kicsit elütötte időt azzal a szép barnával, akit egészen a háza bejáratáig kísért. Az ott való fűzögetésből – nem, nem gyöngykarkötőt csináltak, erről mindenkit biztosíthat - későn eszmélt, meg hát különös, - neki prefektusnak tűnő - hangok ütötték meg a fülét. Szóval tipli volt, ahogy a lába bírta. Még újra csend lett egy beugró részben bujkált, valami páncél mögött, már egészen kezdett megnyugodni, mikor egy koppanást puffanás követett. Szerencse, avagy kinek és mi, de éppen kifelé tekintgetett így premier plánban végignézte a jelenetet. Kiszakadt belőle a röhögés, de ahogy bénázva rázkódott tőle és próbált felállni sikeresen megfejelte a páncélt. Áú. Az élet visszavág, szokták mondani.
- Halld haver, a falnyalást nem neked találták ki. - Mondja, miközben próbálja abbahagyni a röhögést, a szitu volt ilyen mókás, nem a csávó, esze ágában sincs tiszteletlennek lenni, főleg, mivel hirtelen eszmél is, hogy kivel van dolga. Tudja, hogy a srác prefektus, ráadásul náluk. Nyel egyet még a fájós fejét dörzsölgeti.
- Ő ütött előbb, mi?
Érdeklődik szerinte felettébb humorosan, miközben közelebb sétál és kezet nyújt. Igyekszik a tényt elmismásolni, hogy itt járkál és még nem a navinében, pláne, hogy az imént körberöhögte szegény párát, aki ezért wc-t pucolni is elküldhetné. Ha elfogadja a segítséget, felhúzza, aztán kérdőn jártatja tekinteté a fal meg a prefektus között. Egyszer csak hirtelen, - az imént általa ugyan nem látott, de a másik által igen – szellem bukkan fel röhögve a falból, majd tűnik el. Keve ugrik egyet hátra, drámaian a szívéhez kap és kiált fel.
- Azt a rohadt… Ez mi volt?
Várja a válaszokat a másik sráctól, miközben az agya még fel se dolgozta az iméntieket. Mi a jó büdös élet folyik itt? Hogy jött ott, meg tűnt el? Rosszabb ez mint a pálcával vizet csinálunk hülyeség, komolyan. Három év alatt először látott ilyet, ez komolyan nem létezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 11. 19:16 | Link

Rachel
pizsi


Nem tudott aludni, a szőke már órák óta csak forgolódott abban a jégveremben, amit ő szobának hívott. Hol a jobb oldalán próbált elaludni, hol a baloldalán. Hiába telt szórakoztatóan a kora estéje a férjével, de egyszerűen nem bírt elaludni. Késő éjjel volt, körülbelül tizenegy óra, amikor kócosan felült, karjaival támasztotta meg felsőtestét és a békésen szundikáló Dióra pillantott. Irigy volt, hogy a srác milyen könnyedén bealudt, ő meg.... nem.
Egy hang nélkül kikecmergett az ágyból s mezítláb, egy könyvet felkapva az éjjeliszekrényéről, elhagyta a szobáját, hogy a klubhelyiségben álmosra olvashassa magát. Nem nézte meg ugyan a könyv borítóját, hogy mi szerepelt rajta, viszont abban reménykedett, hogy valami extraunalmas dologról írt.
A rellon klubhelyiségében a két dobermann valószínűleg nemrégiben még aludtak, de amikor megérkezett a szőke éberen figyelték a lányka mozdulatait. Ő csak rámosolygott a két kutyára és jól megdörgölte a fülük töveit. Utána persze ledobta magát az egyik kanapéra, és az ölébe vette a papírköteget. Szerencséjére valami dögunalmas mágiatörténet könyvet sikerült előhalásznia, így valószínűleg hamar be tud aludni. Reményei szerint.
Már egy ideje olvasott, de.. valahogy nem érezte, hogy az álommanó ott járt volna nála, sőt egyre inkább azt érezte, hogy kezdett felélénkülni, ez nem volt jó, nagyon nem. Kétségbeesetten fúrta bele az arcát a dohos illatú könyv lapjai közé, míg léptek hangjaira lett figyelmes. Felkapta a fejét a könyvből, csoda, hogy nem maradt a homlokán pár betű, hisz olyan erősen szorította oda a fejét nyüszítve.
A lépések egyre hangosabbakká váltak, és egyre közelibbnek hatottak, hunyorogva próbálta kiszűrni az alakot, aki felé közeledett a sötét alagsori folyosón. Sajnos nem volt túl bíztató a látvány, meg úgy az egész helyzet, és ez a jelenet beleillett abba a buta horrorfilmbe, amit megnézetett vele pár hónapja Gwen. Azután a film után nem sokat aludt a szőke, fújt is egy kicsit az eridonosra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 11. 20:03 | Link

Karina


Január 11. 22:39

A Rellonos nagyon kipihente magát, mert délután is ledőlt szundítani egy kicsit, holott ez nem volt szokása, mert általában délután nem tudott elaludni, csak éjszaka, viszont most sikerült neki, mert kellőképpen fáradt volt hozzá.
Annak nem látta értelmét, hogy álmosság nélkül feküdjön le, mert attól csak rosszabb lenne, ha forgolódna egész éjjel, ezért inkább úgy döntött, hogy tesz egy kis sétát, mert legalább addig telik az idő. Úgy gondolta, hogy szétnéz egy kicsit a klubhelyiségben, felvett egy fehér köntös pizsamájára, megfésülte borzas haját, majd kilépett szobájából.
Kinn nagy csönd honolt, egy árva lélek sem járhatott arra, legalábbis a nagy nesztelenségből arra következtetett, hogy teljesen egyedül van, míg az említett helyiséghez nem ért, ott ugyanis ahogyan közeledett a teremhez, meglátott valakit. Egyre hevesebben vert a szíve, mert nem szeretett volna lebukni takarodó után, de mivel a másik személy már nagy valószínűséggel észrevette őt, így bármennyire is szeretett volna, nem oldhatott kereket, kénytelen volt tovább folytatni az útját az ismeretlen alak felé.
Óvatos léptekkel közeledett, gondolatban fontolgatta, hogy milyen kifogást fog találni a tilosban járására, mikor észrevette, hogy egy ismerős lány álldogál a szobában. Mikor már egészen közel ért hozzá, ráismert, mert a faluban már találkozott a szőkével, aminek nagyon örült, szinte madarat lehetett volna fogatni vele, mert nem egy olyan személlyel hozta össze a sors, aki számonkérte volna rajta, hogy mit keres itt az éjszaka közepén.
- Szia Karina, de jó, hogy te vagy az, már azt hittem, hogy egy prefektus tartózkodik itt. Te sem tudsz aludni? -érdeklődött vidáman Rachel, miközben megejtett egy mosolyt a lány felé.
Remélte, hogy diáktársa nem tér még vissza szobájába aludni, mert egyedül rettentően unatkozott volna, most jól esett neki egy kis társaság, főleg azért is, mert a nap nagy részét egyedül töltötte nagy magányában, úgyhogy most feldobódott Karina láttán. Nem ismerte annyira a szőkét, de barátságosnak vélte első találkozásuk után és érdeklődőnek, úgyhogy szívesen tartózkodott a társaságában.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. január 11. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 11. 21:28 | Link

Rachel
pizsi

Úgy érezte magát Karyn, mintha öt-hat energianövelő főzetet itattak volna vele. Meg sem érezte a fáradtságot, pedig már épp itt lett volna az ideje az alvásnak, hisz reggel tanítás, ő meg még mindig kinn kóricált, vagyis már megint kinn kóricált.
Hű szokásához híven fejét a könyv lapjai közé nyomta, úgy dörmögött mindenfélét az anyanyelvén s nyüszögött. A kínlódásának léptek zaja vetett véget. Hatalmasra kerekedett szemekkel kezdte vizsgálni, hogy ki közeledhetett felé, aztán már hunyorított, remélte, hogy majd úgy jobban lát. A két kutya is felfigyelt s lassan a sötétárnyból egy ismerős lány vonalai rajzolódtak ki. Az alak nem volt más, mint Rachel. Mielőtt még megjelent volna a lányka, Karyn szíve majd' kiugrott a helyéről az izgatottság miatt. Szerencséjére nem tanár jött vele szembe, hanem csak az egyik ismerőse, akivel pár hete találkozott a faluban. Széles mosoly húzódott végig azon a pirospozsgás arcán és a jobbmancsával integetett a lánykának.
- Szia. Én is örül, hogy csak te lenni az és nem egy tanár. - megkönnyebbülve szólt oda a gólyának s folytatta.
- Hát, nem igazán. Én sajnos nem fáradt. - lebiggyesztette az ajkait.
- Én csak itt ül és olvas ezt. - felemelte azt a méretes könyvet, amit azokkal a vézna ropikarjaival igyekezett anélkül a levegőben megtartani, hogy ne ejtse magára,vagy valamelyik kutya fejére esetleg lábára.
- Te? hogy-hogy erre? Te sem tud aludni?
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2016. január 12. 21:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 11. 21:55 | Link

Karina



Rachel látta, hogy a szőke is nagyon kipihent, akárcsak ő, ennek pedig nagyon örült, mert legalább nem kellett unalmasan, egymagában töltenie az éjszakát, ha már egyszer nem tudott aludni.
- Én sem vagyok álmos, egyáltalán nem jön álom a szememre, úgyhogy inkább kijöttem sétálni egy jót. A szobámban túl unalmas lett volna és már mindenki alszik. -magyarázta Rach, közben tekintetét a lányról a könyvre szegezte, melyet diáktársa eléje tartott:
- Mi a címe? Érdekes legalább? -érdeklődött a lány, közben arra gondolt, hogy nem sok kedve van olvasni, inkább valami izgalmasabbat csinálna, mondjuk szétnézne, ha már egyszer sétálni indult, ebben pedig remélte, hogy csatlakozik hozzá Karina.
- Van kedved sétálni egyet? Itt sem rossz, ne érts félre, de a blökik nem tudom, hogy meddig maradnak nyugodtak, plusz felfedezhetnénk más helyet is, mondjuk ahol még nem jártunk, vagy jártam. Ahogy gondolod, rajtad áll. -nézett végig a szőkén, akit akcentusa ellenére jól megértett, sőt, egész jól elsajátította ezt a nyelvet.
A lány keresztbe tette karjait, csak állt a másik előtt, nem ült le, mert reménykedett benne, hogy pozitív választ kap, ha meg nem, akkor megy tovább egyedül, aztán rosszabb esetben visszajön, ha nem találja fel magát, arra pedig semmi esetre sem gondolt, hogy eltévedne, mert bízott szerencséjében.
- Hm, egyébként van valami beceneved, vagy hogy szereted, ha szólítanak? Én Rachel, vagy Rach, a barátaim is így hívnak, ami nem nagy meglepetés. -mondta kedvesen a másiknak, mert egyrészt nem akart udvariatlan lenni, ha már a szőke ilyen rendes volt vele, másrészt mindenkinek van egy számára kedves és gyűlölt megszólítása - az utóbbit szerette volna messziről elkerülni.
Érdeklődően tekintett végig Karinán és a könyvön, amit tartott, majd türelmesen várta a választ, és bízott benne, hogy vele tart diáktársa az "ismeretlenbe".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 12. 22:15 | Link

Rachel
pizsi


Megkönnyebbült, ahogy megtudta, hogy csak Rachel volt az, és nem a mumus vagy valami más. Azonnal üdvözölte a kis gólyát, örült neki.
- Sétálni? Az biztos jó móka lenni. De én azt gondol, nem van biztonságban a diák, ha kint van késő este a hálókörletén. - igyekezett a lehető legérthetőbben összepakolni a szavakat, amik igencsak nyögvenyelősre sikerültek és megizzasztották Karinát.
- Ez csak mágiatörténet könyv, elég unalmas, ezért is gondol én, hogy ettől én talán álmos, ha én ezt olvas. - nem bírta tovább a levegőben tartani azt a tízkilós könyvet és inkább visszaejtette a kanapéra azokkal a ropiharcos karjaival.
A válasz előtt még gondolkodott kicsit, hisz éppen az előbb jelentette ki, hogy nem túl biztonságos kinn mászkálni, ráadásul őt már egyszer elkapta egy prefi, de akkor szerencsére megúszta egy alkuval, büntetés nélkül. Az elején jól is indult, de mire már kezdett volna beindulni a  halloweeni buli, ő addigra degeszre falta magát valami ördögi fuvallat miatt édességgel és az egyik lányvécében kötött ki, a toalett előtt térdepelt és színeset ásított. Azóta nem is igazán evett édességet, kicsit tarott tőlük, meg attól is, hogy megint elkaphatja az édességláz.
- Hm.... Na jó, legyen. Én elmenni veled, de mi lenni nagyon óvatos. - emelte fel a mutatóujját, hogy nyomatékosítsa a mondandóját, komolyan gondolta. Aztán már oda is sietett az ajtóhoz, s kinyitotta, kilépett rajta, megvárta a lánykát és elindult.
- Hát, itt engem mindenki nevez Karina, otthon engem mindenki nevez Karyn és engem nem nagyon becéz senki, én nem is nagyon szeret emiatt becenév enyém. Igazából csak a férjem, Dioméd szólít máshogy. Ő mindig jégvirág vagy valami hasonló névvel illet, ha nem asszonynak nevez.  - vonta meg a vállát, ahogy válaszolt Rachelnek. Jobban bele gondolva valóban nem becézte őt senki sem, mert a Karynt illetve a Karinát nem is igazán lehetett úgy becézni, mint más női nevet.  Maximum Karinka vagy Kari, de az utóbbitól valószínűleg fejre állna és hisztérikarohamot kapna. Valószínűleg. Még nem tapasztalta a valóságban, de nem is akarta.
- És.. merre is akar te menni? Mert én sem ismer minden itt, és ha mi eltéved, az nagy móka. - mosolyogva pillantott rá, szőke haját a válla felett hátradobta és csak a csupasz talpainak halk topogását lehetett hallani felőle. Így az elején kicsit tartott a kinti bóklászástól, de ahogy egyre messzebb kerültek a rellontól, kezdett fokozatosan felbátorodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 12. 22:44 | Link

Karina


- Valóban igazad lehet, nagyon óvatosnak kell lennünk, minden esetre klassz, hogy velem tartasz! -válaszolta boldogan a Rellonos, mert így nem fog unatkozni a éj hátralévő részében Karyn társaságában.
Becenevek terén a lány kiegyezett a Karinával, illetve a Karyn-nal, a többi megszólítást természetesen nem vállalta magára, mert tuti, hogy nem lenne tőle a másik boldog, ebben a témában pedig nagyon közel állt az igazsághoz.
- Nyugalom, nem fogunk eltévedni, ha meg mégis, majd feltaláljuk magunkat valahogy! -felelte teljes nyugalommal Rachel, miközben kilopóztak a helyiségből és óvatosan, halk léptekkel, feltűnést nem keltve megindult Karinával az oldalán, a Rellonost pedig inkább a kíváncsiság hajtotta, mintsem a lebukástól való félelem.
Jó tíz perc múlva egy rejtélyes jellegű folyosón találták magukat, ide vezette Rach a szőkét, igaz nem ez volt az úti célja, csak épp ide lyukadtak ki, amit egyáltalán nem bánt Rach, mert még sosem járt itt és az újdonság hatása alatt állt.
- Nézd, mennyi kép és páncélos van itt, ráadásul milyen rendezett minden, hihetetlen! -ujjongott a lány, miközben tekintete egy kényelmesnek tűnő kanapéra tévedt, és bár nem volt fáradt, mégis levetődött oda, mert valahogy nem bírt ellenállni a kísértésnek, hogy kipróbálja ezt a komfortos ülőkét.
- Gyere, nagyon király ez a hely! - invitálta maga mellé a szőkét, közben pedig kényelmesen elhelyezkedett az ülőalkalmatosságon és teljesen átjárta a hely rejtélyes varázsa.
Rachel nem is sejtette, hogy a pletykás Bibircsókos banya területén tartózkodnak, mivel egyáltalán nem ismerte ezt a területet és magát a portrét sem, így teljes mértékben annak a tudatában volt, hogy jelenleg csupán ő és Karina tartózkodik ezen az elhagyatott helyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 13. 19:13 | Link

Rachel
pizsi


- Én nem fél, hogy mi eltéved, mert, te mond, mi feltalál mi. - Vagy valami ilyesmi. Karinában a séta elején ott motoszkált legbelül egy igenerős ellenérzet, nem tartotta túl jó ötletnek a kinti sétát, de ahogy megmozgatta azokat az elgémberedett pálcikalábait, egyre jobban tetszett neki is ez a kis csavargás. Nem is figyelte az utat, csak haladt ölbe tett kezekkel és figyelte a falakon lévő festményeket, amik mellett elhaladtak. Irigykedett, ő is így szeretett volna szenderegni, mint azok az összemázolt vásznak.
Nem telhetett el olyan sok idő, de már a kastély egyikvégéből a másikba keveredtek, ráadásul már az első szinten jártak nem is olyan messze a nagyteremtől, ahol nemrégiben bulizott egyet, Karyn. Őszintén szólva, a szőkének halványlila hópelyhe sem volt arról, hogy hol a hóviharban csámborogtak, egy dologban viszont biztos volt, hogy még mindig a kastélyban mászkáltak.
- Szerinted.... én fel tud venni a páncélsisak? Legalább egy? Vagy ez a sok páncél él? - csillogó szemekkel ácsorgott az egyik lovagi páncél előtt, a mellvértben pedig homályosan tükröződött a jégtömblány tejfölszőke üstöke és elmosódott arca.  Karjaival pedig a sisak felé nyújtózkodott, le szerette volna venni. Ám amikor maga mellé pillantott egy röpke másodpercre aztán visszakapta a tekintetét a páncélkupacra, mert azt hitte, hogy ott állt mellette Rachel, de nem. Nem volt ott a lány. Megszakította a nyújtózkodását, ismét maga mellé pillantott. Először azt hitte, rosszul látott és sajnos be kellett ismernie, tényleg nem állt ott senki, csak a képzelete játszott vele az imént. A keresett lányka pedig pár méterrel arrébb volt odébb, egy gyönyörű –valószínűleg kézzel varrott- kanapén hevert, őt hívogatta. Karyn úgy hagyta ott az újdonsült tükrét, mintha az valami hősugárzó dolog lett volna.
- De puha. - felnyögött, ahogy elsüppedt a szófában. Kikászálódott egy kicsit, hisz szinte feküdt, úgy beleesett abba a felhőpuhaságú bútordarabba, aztán felnézett maguk felé, de a képkeret belseje, a vászon üres volt. Nem tájkép volt az, tudta ezt a szőkeség, mert nem látott rajta semmi tájképre utaló motívumot, csendéletnek sem mondta volna, inkább portrénak, ha lett volna rajta valaki, de senkit nem látott.
- Te, Rachel. - bökte meg a társnőjét - Én azt gondol, valami nem ok a festmény. Valami nincs ott, te tud miért? Én nem lát festménylakó sehol, amikor mi jönni ide. - jól megbeszélte magával a dolgokat, ez tény és való, de vajon mit fog ehhez a felfedezéshez szólni a rellonos?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 13. 20:03 | Link

Karina


Amint Karina felhívta figyelmét a hiányzó festménylakóra, Rach felnézett maga felé és meglepődve tapasztalta, hogy bizony, egy üres vásznú  képkeret lógott ott nagy magányában.
- Huh, hát nem is tudom....lehet, hogy ő sem tudott aludni és elment csatangolni. -mondta vállát megvonva a Rellonos, miközben tekintetét a szőkére szegezte és látta rajta, hogy eléggé felspannolta ez a rejtélyes eltűnéses eset.
A lány erőt vett magán és felállt a kényelmes ülőalkalmatosságból, majd tekintetét újra a kép hűlt helyére irányította, de nem tudta megfejteni a dolgot, végül is elég sok kép volt itt, bárhová elzarándokolhatott, de az is lehet, hogy szégyenlős és csak úgy elbújt. Sejtelme sem volt róla, hogy kit ábrázolhatott a "valószínűleges portré" hűlt helye, de valahogy érezte, hogy nem egy statikus tájképről van szó.
- Látom, nagyon izgat a dolog, akár játszhatnánk nyomozósdit is az eltűnt képen lévő személy kapcsán. - mondta vigyorogva Rachel, miközben szétnézett és látszólag mindent rendben talált, érdekes módon az összes kép ott volt a helyén és csak erről az egyről hiányzott a főszereplő.
- Na, hol kezdjük? Kit kérdezzünk ki? - toppant oda a lányhoz érdeklődve, miközben két tenyerét összedörzsölte és tette kész, mókás fejet vágott hozzá. Általában visszafogottabban viselkedett, de ez a helyzet most újra előhozta kíváncsi és gyermeki énjét, pláne, hogy Karyn ilyen nagy érdeklődést mutatott ez ügyben.
Rachel ezután odalépett a páncélosokhoz és elkezdte lecibálni az egyik fejéről a sisakját, hogy felvehesse, de annyira hevesen rángatta, mert nem akart lejönni róla, hogy majdnem felborult vele, az utolsó pillanatban billentette vissza szerencsétlen kiszemeltet vissza az egyensúlyába, mielőtt az hangos zörejjel a földön landolt volna.
- Holy shit! Bocsiii!!! -mondta pironkodva a szőkének, miután végre a helyére állította a páncélost és viszonylag csendesen elintézte a dolgot, ő tényleg csak fel akarta próbálni azt a sisakot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 14. 16:04 | Link

Rachel
pizsi


Majdnem elsüllyedt abban az altatóan puha szófán, nem bírta, ahogy közrefogta a bőrhuzat s nyomban szabaduló művész vált a jégvarázslóból. A kikecmergés közben felpillantott maguk fölé, amikor erőlködve kicuppantotta hátsófelét a szétmállóan lágy garnitúrából. Megvillanó szemeivel egy üres vásznú keretet szúrt ki. Azonnal megbökdöste Rachelt, érdekesnek találta a dolgot.
- Tudnak ezek elhagyni képkeret? - döbbenten kérdezett vissza, szemei olyanok voltak, mint egy kíváncsi kis boci szemei. Karyn tudta, hogy az ottani festmények tudtak mozogni illetve beszélni, de azt soha nem gondolta volna, hogy ezek képesek voltak elhagyni a vásznukat és átlibbenni valakihez egy csésze teára vagy egy kehely fagyira. Otthon is mozogtak a szobrok, az nem lepte volna meg, sőt ő is tudott olyan szobrokat előidézni a képességének köszönhetően, de sétáló portrét nem.
Csak bólintott vigyorogva a nyomozás hallatán, jól mondta a rellonos, Karina teljesen fel volt spannolva.
- Én gondol úgy, mi kérdez azt! - rámutatott egy olyan portréra, ami egy középkorú boszorkányt ábrázolt s lehunyt szemekkel mormolt valamit. Karyn úgy gondolta, biztos csak egy varázsigét dörmögött a nő és valószínűleg ébren is lehetett emiatt. A szőke már épp megindult volna, amikor a zörgésre felfigyelt. Nem látta tisztán a félhomályban, hogy mit is csinált tulajdonképpen Rachel, de egy biztos volt, hogy hangosan csinálta.
- Shh.. Rach! - sutyorogta és odarohant, ám akkorra már a lány helyrerakta a bádoghalmazt. Ura volt a helyzetnek. - Te meg mi a fene művel?! Ide jönni fog egy.... várjál csak, te beszélsz angolul? - magyarul kezdte el a halk ripakodást, viszont angolul zárta a mondatot, hangszintje hipp-hopp átváltott. Először megrovónak tűnt, aztán egy gyors fordulatot véve máris a megkönnyebbülés hallatszott rajta.
- Te tudsz angolul? Miért nem mondtad? Vagyis miért nem kérdeztem? - öklével fej bekólintotta sajátmagát.  „ Hát persze, én buta! ”  A jégcsaplány annyira megörült, hogy el is felejtette az iméntizörgést. Persze még nem örülhetett, mert lehet, hogy a másik nem is tudott angolul csak pár kifejezést és lehet, nem is értett az ő hadarásából semmit. Szóval egyelőre csak reménykedve várta a választ s egy széles mosoly virított a képén, hófehér fogsorát villogtatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 14. 18:57 | Link

Karina


Rach megkönnyebbült, hogy nem csapott nagyobb zajt miután visszaállította helyére a páncélost, nagy kő esett le a szívéről, de még mekkora! Miután elvégezte a műveletet és kifújta magát válaszolt a szőke kérdésére, hiszen hallotta amit kérdezett, csak épp a sisaklevétellel volt elfoglalva.
- Azt olvastam, hogy egyes portrék olyan képességgel bírnak, hogy több interakcióra is képesek az élőkkel, én úgy tudom, hogyha kedvük tartja, akkor képről képre járhatnak, úgy viselkednek, mint amikor megfestették őket. Ez elég misztikusan hangzik, de minden esetre én biztos nem festetném le magamat, valahogy nekem túl bizarr ez a dolog. -ecsetelte a Rellonos, majd csodálkozva a lányra nézett, nem igazán értette, hogy miért olyan nagy cucc, hogy az imént elejtett egy angol kifejezést.
- Apám amerikai, ott is laktunk egy kisvárosban, ott nőttem fel, úgyhogy mondhatni ez az anyanyelvem. A magyart is elsajátítottam, mert itt élünk már elég régóta, ugyanis apám itt kapott egy jobb álláslehetőséget, úgyhogy alkalmazkodni kellett a helyzethez. -mondta röviden a lány kicsit szomorúan, mert mindig is Fairview-nek tekintette az igazi otthonát, imádott ott élni. Szerencsére nagyon jó nyelvérzékkel áldotta meg a sors, így nem okozott számára különösebb gondot elsajátítani ezt a sokszínű, viszonylag nehéz nyelvet. A koreait csak anyjával használta, de általánosságban az angol nyelv állt a középpontban, amit egyáltalán nem is bánt, mert mindig kedvenc kertvárosa jutott erről az eszébe.
- Tényleg, te hová valósi vagy? -érdeklődött Rachel, miközben újból megpróbálta levenni a kiszemelt sisakot, de most óvatosabban kezdte el rángatni, közben azon gondolkodott, hogy vajon hová tűnhetett a képről a főszereplő, mert látnia kellett volna, ha szomszédol valahol, de egyik képen sem látott semmilyen "rendellenességet", igaz, nem is ismerte ezeket a képeket, így nem is volt benne biztos, hogy nem bújik meg valamelyik szoknyája alatt...
Egyre csak erőlködött, de nem jött le az a gonosz sisak, csak a páncélos forgolódott közben, így inkább abbahagyta a ráncigálást és odasétált a képekhez, mert jobban érdekelte a kép körüli rejtélyes eset.
- Mit gondolsz, hol rejtőzik ez a "walking portrait"? -kérdezte érdeklődő hangnemben Karinától, miközben kíváncsian fürkészte a többi képet és próbált rájönni a dolog nyitjára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 14. 21:04 | Link

Rachel
pizsi


Inter...micsoda? A szőkeségnek halványlila hópihéje sem volt arról, hogy mit jelentett ez a szó. Sőt, az egész monológot nem vágta, nem értett belőle sokat csupáncsak néhány kifejezést, viszont a lényeget leszűrte, miszerint vannak festmények, amik el tudnak kóborolni. Remek.
Ő csak bólogatott, mint akinek kötelező, legalábbis ennyivel letudta az egészet. A művészetet is csak a szobrászat miatt vette fel.
Hatalmas mázlija volt, amikor megszólalt a másik angolul, legalább nem kellett továbbra is a magyar nyelvel szenvednie, nyomiként kommunikálnia másokkal.
- Amerika? Az jó hely, ott van mellettünk. - Vigyorgott a szőke, immáron angolul folytatta a társalgást, neki úgy sokkal könnyebb volt.
- Én Grönlandon születtem, a szüleim és a nagyszüleim illetve az egész falu ahol lakom, ott mindenki jégvarázsló. - kedves mosoly kíséretében mesélt a szülőhelyéről. Szeretett ott lakni, hideg volt, jó volt a testvéreivel és Dióval naphosszakat együtt lófrálni, hógolyózni, meztelenül úszni a jeges tengervízben. Imádta.
- Ne segítsek? - odalépett Rachel mellé, ő magasabb volt ugyan, de attól ő is nyújtózkodott, mert azt a páncélt sem házi manókra tervezték. - Mindjárt meg vaaan... - szintúgy rángatni kezdte a tökfedőt, de az meg se moccant. Feladták. Helyette visszakanyarodtak az eltűnt festménylakó utáni nyomozáshoz.
- Fogalmam sincs, kérdezzük meg attól a mormoló boszitól. - mutatott ismét arra a festményre, amire pár perce is szemet vetett. - Elsőtanúnak tökéletes lesz.
Magabiztosan odatipegett, ha Rachel vele tartott, akkor megvárta és csak azután szólalt meg, ha nem jött akkor azonnal beszélni kezdett, amint megérkezett a hölgy elé.
- Öhm.. Csókolom. - ráköszönt az asszonyra, mire az hármat, négyet felhorkantva felébredt. Hoppá, ez bizony aludt. És nem mormolt, hanem horkolt… ekkora szívást.  – Bocsánat néni, a kései zavarásért, de mi... - még végig sem mondta, de a festmény azonnal rájuk ripakodott.
- Még van bőr a képén, kisasszony! Hát szabad-e így viselkedni az éjszaka közepén egy festménnyel?! Kikérem magamnak!  Nem elég hogy Ön és a kis barátnője zaklatták azt a szerencsétlen lovagi páncélt, de még fel is merészelnek költeni?! Engem?! Ez hallatlan! - úgy rikácsolt a banya, ahogy a torkán kifért.
- Shhh... Shh... halkabban, kérem! - ujját az saját ajkaihoz helyezte Karyn, hogy legalább ezzel el tudja csitítani a nőt, aztán kétségbeesetten Rachelre pillantott. Arcára volt írva az a tipikus: Most mi a fókát csináljunk? kifejezés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 14. 21:29 | Link

Karina


- Oh, látom egyszerűbb neked, ha átváltok angolra, legyen úgy! -mondta határozottan Rach, neki semmi baja sem volt a magyarral, sőt szerinte aranyosan törte a nyelvet a szőke, de tudta, hogy nyilván mindnekinek a saját anyanyelvén a legkönnyebb társalogni, ezért tekintettel volt a lányra.
Rach immár angol nyelven megismételte az interakció szót és annak jelentését, úgyhogy most már száz százalékosan úgy gondolta, hogy teljes mértékben kielégítette a másik kíváncsiságát.
- Ó, milyen kicsi a világ! Igaz Grönlandon még sosem jártam, de nagyon buli lehet ott élni! Az egyetlen negatívum az, hogy én fázós típus vagyok, de ettől eltekintve jó móka lehet, legalábbis annak, aki megszokta a hideget.
A Rellonos nem volt tisztában a jégvarázslással, még sosem találkozott olyan személlyel a közvetlen környezetében, aki ezzel az adottsággal rendelkezik, de volt róla azért sejtése, hogy mekkora ajándék lehet bizonyos szituációkban ez az adottság, már ha azt takarja, amire gondol.
Látta Karinán, hogy nagyon szeret ott élni, szeretetteljesen mesélt a szülőföldjéről, ez a dolog pedig közös volt bennük, mert ő is imádta a kertvárost, ahol felnőtt és mindig is vissza húzta oda a szíve.
Sajnos a sisakot ketten sem tudták leráncigálni a páncélosról, pedig minden erejüket bevették, de hiába, így jártak.
Rachel követte a szőkét az unszimpatikus boszi felé, de nem jártak jól, amikor megszólalt rikácsoló banyhangján. A lány kétségbeesett, de látta, hogy társa is nagyon tanácstalan volt és egyikük sem akart lebukni.
A Rellonos elrohant a lány mellől és egy fehér lepedővel tért vissza, amelyet a kényelmes és csalogató ülőalkalmatosság mellett talált a földön. Nem értette, hogy hogyan kerülhetett oda, idáig észre sem vette, de nem is érdekelte, mert vészhelyzet volt és a megoldásra koncentrált, nem hagyta, hogy gondoltai összevissza kavarogjanak fejében.
Rach sietve visszatért, és lepedőjével egy nagy lendülettel a banyára célzott, majd gyorsan rádobta. Először nem sikerült becéloznia a képet, de másodszor végre eredményesen letakarta a banyát, majd odafordult a szőkéhez:
- Rajta, csinálj valamit, használd mondjuk a jégvarázsló képességedet, vagy akármit!
A Rellonos nem tudta, hogy mire számíthat, egyelőre sikeresen letakarta a boszit, igaz ezt a trükköt egy könyvben olvasta, ott takarta le valaki a papagáját, amikor megunta a rikácsolását és a madár utána el is hallgatott, majd elaludt. Nem volt biztos benne, hogy ez a portrénál is működőképes dolog, de merte remélni, hogy legalább addig elcsitul a némber, amíg Karyn jéggé fagyasztja, vagy csinál vele valamit, amitől csöndben marad, vagy akár megdermed.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 15. 01:17 | Link

Rachel
pizsi

Most már mindent értett, amit Rach magyarázott neki, mosolygott s jobb kedvre derült.
- Ez vicces, mert én ezzel pont fordítva vagyok, otthon is jó, viszont otthon az érzelem nem igazán ismert fogalom. Bennem is csak most kezdenek az ilyen cuccok kicsírázni, és napról napra egyre jobban ki tudom fejezni az érzelmeimet, de soha nem leszek erre képes százszázalékosan, mint te vagy mindenki más, aki nem jégvarázsló. - Látta, hogy a társa már megint azt a bádogbödönt próbálta leráncigálni a helyéről. Oda ment hát, mert gondolta, ha együttes esővel leszedik, ő is felpróbálhatja, hogy milyen is az a sisak. Csak attól félt, hogy nem látott volna ki belőle és neki ment volna falnak, vagy, hogy belülről tiszta piszok meg pókháló, pfuj.
Hamar megunták a sisakcibálást, inkább folytatták ott, ahol abbahagyták, az eltűnt festmény keresésénél.
Oda is lépett a szőke az egyik kiszemelt mázolmányhoz, ami a lányoknak úgy tűnt, mintha mormolt volna egy varázsigét, viszont az nem mormolás volt, hanem sokkal inkább horkolás. Balszerencséjükre sikerült felébreszteniük a legzsémbesebb festményt, amit eddig a hátán hordott a Föld. A banya hatalmas rikácsolásban tört ki, olyan volt, mint egy kerge papagáj, ami nem bírta befogni a csőrét. Karinát leginkább a nagyanyjára emlékeztette, az a nő is pont ugyan ilyen volt. Kétségbeesette pillogott Rachelre, azt várta, hogy a lány majd megoldja a helyzetet, erre az hozott egy fehér leplet, amit ráhajított a képre. Nem is kellett több, a nő mégjobban fújta.
- Szólni fogok a házvezetőtöknek, ti pimasz kölykök! Hogy merészelitek ezt?! Szedjétek le rólam, nem halljátok?! Azonnal szedjétek le! – szó szerint visított.
- Ezt meg honnét szedted? Meg mit fagyasszak rajta? - értetlenkedve kérdezett vissza, félszemmel a képre sandított aztán vissza a lánykára. Tudta, ha továbbra is ott maradnak, akkor előbb-utóbb a többi festmény is felbátorodhat és még nagyobb bajba kerülhetnek. Gondolkodnia kellett, gyorsan. Eszére hallgatva elkapta Rachel kezét, elkezdett rohanni, húzva a lányt maga után, ha tetszett neki, ha nem. Útközben egy jeges hógolyóval megdobta az egyik páncél sisakját. Szerencsére az lepottyant a szilárd lövedék miatt. Akkor egy pillanatra megállt, hogy felvegye a fejfedőt és Rachel kezébe nyomta, úgy rohant tovább, a rellonig meg sem állt.
Pihegve borult a térdeire.
- Ez... ez meleg volt. - majdnem kiköpte a tüdejét, nem volt ő hozzászokva ennyi futáshoz, ahhoz ő túl kényelmes volt.
- Figyelj.. - pihegte - Holnap... holnap, nappal elmegyünk és megnézzük jó? Én ma már nem kockáztatom az életemet. - kezdte lassan kifújni magát végre, érezte, hogy múlta légszomja, ami a nagy hajtás miatt volt az elébb neki. - Ne hari, de ha az a valami elment onnét, nem hiszem, hogy visszatalálna előttünk. - Ekkor szemei a lány kezei közt lévő sisakra terelődött, amit úgy szorongatott, mintha az élete múlt volna rajta.
- Öhm... csini sisak. - felnevetett, s amikor már kifújta teljesen magát, felegyenesedett és megindult a kanapé felé, ahol hagyta a mágiatörténet könyvét.
- Figyu, akkor én jégszintesbe teszem magamat, ha gondolod, reptess felém egy baglyot holnap és akkor visszamehetünk keresgélni vagy valami. - Kedvesen mosolygott a lányra, aztán rá is kacsintott utána csak a könyvét felkapva megindult a hálókörletek felé. - Jó éjt, Rach! - kiáltott egyet, aztán eltűnt a sötét folyosón.


// köszöntem a játékot.  Pirul //
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2016. január 15. 21:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 15. 17:27 | Link

Karina


Másnap


Rach aznap este nehezen tudott elaludni, sokat forgolódott, mert gondolatai folyamatosan az éjjel történtek körül forogtak és nem tudta befolyásolni ezt a folyamatot, így csak pár órát aludt.
Izgalmas éjszaka volt, egyrészt jót mókáztak Karinával, kedvelte a szőkét, mert jól kijöttek és ő is olyan kalandvágyó volt, akárcsak Rach, tehát az éjjel nagyszerűen szórakoztak és még egy sisakot is kapott a lánytól, amit gondosan elrejtett szobájában, úgy gondolta, hogy megőrzi magának emléknek. Másrészt viszont nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy mi történt miután elhagyták a helyszínt, és vajon mennyire neheztel rájuk a nagyszájú boszi, valamint felismerné -e őket. Az utóbbinál reménykedett, hogy nem, sokaknak nagyon rossz az arcmemóriája és valamennyire sötét is volt a helyiségben, ráadásul még lepedőt is kapott az arcába, hátha nem fog emlékezni rájuk.
~ Muszáj megnéznem, hogy lett -e valamilyen következménye a tettünknek, Karina úgyis felvetette, hogy találkozzunk ma és menjünk vissza keresgélni a helyszínre. Azt hiszem, hogy élek a lehetőséggel! ~
A Rellonos úgy döntött, hogy nem gondolkodik tovább a dolgon, nincs értelme annak, hogy ezen eméssze magát, úgyhogy megejtett egy baglyot a szőke felé, melyben a következőt írta:

"Kedves Karina!

Nagyon jól éreztem magam tegnap, remekül elszórakoztunk, de nagyon furdal a kíváncsiság, hogy mi történhetett a portréval, miután otthagytuk és egyáltalán lett -e valamilyen következménye a dolgoknak. Egyébként is szívesen visszamennék, hátha találunk még valami érdekeset ott és kíváncsi vagyok az üres képkeret gazdájára is. Ha benne vagy, találkozzunk a klubhelyiségben 13:00-kor, én mindenképp ott leszek és várlak, aztán majd együtt elindulunk a felfedező körútra.
Addig is, minden jót!

Üdv.:

Rachel"


Miután megírta a levelet és elküldte volt még két órája, hogy elinduljon, addig rendet rakott a szobájában és kitakarított, majd elment letusolni, hajat mosni, aztán kényelmes, lazább ruhát vett fel: egy sötét farmert, fekete hosszú ujjú felsőt és vele megegyező tornacipőt húzott, haját kiengedve hagyta és úgy indult el a klubhelyiség felé. Ő ért oda először, a szőke még nem volt ott, de remélte, hogy eljön és együtt mennek vissza a "tett helyszínére".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 16. 17:52 | Link

Rachel
rici-ruci


Másnap.

Jót tett a szőkének az esti mókázás, kellőképpen elpilledt a végére, nem is bánta, hogy vissza kellett rohanniuk a rellonba. Miután elköszönt az újdonsült barátnőjétől, mosolyogva tért vissza a jeges kuckójába, ahol még mindig ott aludt a férje. Visszafeküdt az ágyba, nem bújt hozzá, azt olyan nyálasnak tartották mind a ketten. Inkább csak a Dió irányába fordulva feküdt, lehunyt szemekkel várt még egy kicsit s el is nyomta az álom. Az éjszakai kalanddal álmodott, sőt tovább álmodta, de sajnos a rosszabbik végletével, mert nem prefektus előtt feleltek, hanem egy tanár előtt, egy olyan rettentően meleg szobában, ahol a lány nem bírt megmaradni el is ájult az álmában. Rach pedig nem tudta felébreszteni.
 Reggel felriadt, úgy pattantak ki a szemei s ült fel az ágyban, hogy még a verejték is lecsurgott a halántékán. Nagyon ritka, ha ő verítékezett, de ez az álom még a jeges lányt is megizzasztotta. Oldalra nézvén már nem volt mellette Dió, a hangok alapján biztos zuhanyozott. A helyén egy levelet talált, Rachel írta.
Szemeivel gyorsan átfutotta a sorokat, ajkai mosolyra görbültek. Az ágy mellett volt az oldaltáskája, abból kikereste az egyik pennáját és egy rövidke választ írt a leányzónak.
„Kedves Rachel!

Én is élveztem a tegnap esti szórakozásunkat, ezért örülök, hogy benne leszel a folytatásban. 13:00-kor találkozunk.
Üdv.: K.”


A K betű mellé még egy mosolygós kis hóembert is odarajzolt, elkapta a hév, de aztán gyorsan elküldte a cetlit, mert fogalma sem volt arról, hogy valójában mennyi is volt a pontos idő. Csak egy kis ablaka volt, amin nem igazán szűrődött be annyi fény, hogy képes legyen eldönteni Karyn, hogy reggel volt-e vagy délután.
Összekapta magát a levél után, elhúzott ő is zuhanyozni Dió mellé utána pedig felöltözött és rendet vágott a szobába. Egy heves csókcsata után hagyta, hogy az ura menjen a dolgára, ő is így tett, hisz párperc híján délután egy óra volt. Vagy lehet el is volt egy óra.
Ahhoz képest, hogy aznap még egy falatot sem evett, nem volt éhes, nem érezte az éhséget a kíváncsiság éltette. Meg is érkezett a klubhelyiségbe, ahol már várt rá Rachel.
- Szia! - mosolyogva és integetve lépett oda hozzá azzal a hűvös testével aztán már indultak is vissza.
- Sikerült elaludnod? - kilökte a rellon bejáratát a vállával majd előre ment.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 16. 19:25 | Link

Karina


A Rellonos nagyon örült, mikor meglátta Karyn-t a megbeszélt helyen a megbeszélt időpontban, egy mosoly kíséretében köszöntötte:
- Helló, örülök, hogy újra eljöttél, legalább megnézzük, hogy mi történt, mióta ott hagytunk csapot-papot.
Elindultak szép lassan a tett helyszínére, közben Rachel illedelmesen válaszolt a szőke kérdésére:
- Tulajdonképpen nem igazán aludtam jól, sokat forgolódtam, tartok ugyanis attól, hogyha a banya felismer minket, akkor bepanaszol a tanároknál. Nagyon remélem, hogy rossz az arcmemóriája, de arra is kíváncsi vagyok, hogy rajta van -e még a lepedő. Ki kellene eszelni valami tervet, nem is tudom, nincs olyan helyiség, ahol el lehetne sikkasztani ezt a rikácsolós portrét? Tudod, ahol nem találnának rá. Mondjuk odáig elvinni sem lenne egyszerű, mert egyfolytában rikácsolna, hacsak be nem tapasztjuk valamivel a száját, de feltűnő lenne úgy is, hogy egy nagy festményt szállítunk valahova és hogy a helyiségben hűlt helye lenne. Van még valami ötleted? Én abban bízom, hogy azért nem volt világos és talán nem ismeri fel az embert.
Rach levegőt sem vett, úgy folytatta izgatottan, egyébként egy hét alatt nem beszélt ennyit egyszerre, de most úgy érezte, hogy jobb, ha minden gondolatát közli a másikkal:
- Továbbá ott van az az üres képkeret, ami nyugtalanít, nem tudom, hogy hová tűnhetett a gazdája...remélem,, hogy nem volt aznap a helyiségben.
~ Bár hová mehetett volna, csak szomszédolt valahol...talán elaludt? Remélem! Oh, awful situation! ~
Amúgy remekül éreztem magam, amíg ez a rikácsoló boszi ki nem nyilvánította a véleményét. -fordult oda Karinához, majd kilépett kicsit, hogy ne maradjon le a lánytól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 18. 20:48 | Link

Rachel
rici-ruci


Amint betoppant a Klubhelyiségben, egy mosoly ült ki azon a pirospozsgás arcán. Ezzel a mosollyal párhuzamban üdvözölte az újdonsült barátosnéját és érdeklődött is tőle, hogyan is telt neki az éjszaka további része, miután szétváltak a rellonban.
- Pff. Nem fog az felismerni! – lekezelően legyintett egyet - Nem voltak épp túl jók a fényviszonyok, meg szerintem rövidlátó is volt. Meg különben is, szerintem csak a formánkat láthatta, meg az én hajamat, ha kirikított a sötétségből és ennyi. Nem tud az semmit sem ránk kenni. - vonta meg lazán a vállát Karina. De egyébként igaza volt, a világos hajszín valóban látszódott abban a kevéske holdfényben, ami épphogy be tudott férkőzni az ablakon. Megvilágította ugyan, de egy világos folton kívül nem sok látszódott a jégvarázslóból. Kizárt dolognak tartotta, hogy a portré rájuk bizonyítsa, hogy ők ott jártak a múlt éjjel.
- Szerintem kicsit feltűnő lenne, ha sipákoló portrét elköltöztetnénk a helyéről... - Karyn szerint annak a mázolmánynak nagyobb volt a hangja, mint egy üvöltő jegesmedvének. Annyi különbséggel, hogy az előbbinek a hangja a rikácsolás végett volt nagyobb erejű, míg az állatnak mélyebb, öblösebb volt az üvöltése.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. - egy mosollyal Rach vállára helyezte jéghideg pracliját, próbálta megnyugtatni. - Szerintem tök mókás lesz ismét ott tekeregni és megkeresni a hiányzó láncszemet. Remélem még nem mászott vissza a helyére... - kínjában elpillantott balra, le a földre, de aztán ismét kacagva pillantott vissza a lánykára.
Miután elindultak ki, a klubhelyiségből. Karyn nevetgélve vágtatott végig a folyosókon, nagyjából emlékezett útra, de nem teljesen.
- Tegnap este merre is mentünk fordultunk itt, jobbra vagy balra? - pillantott rá Rachelre kérdőn közben kezeivel az általa felsorolt irányokba mutatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 18. 21:25 | Link

Karina



Rachel megnyugodott a lány szavait hallva, hogy szerinte nem ismerheti fel őket a pletykafészek, és lelke mélyén őszintén remélte, hogy Karinának igaza lesz ezzel kapcsolatban.
Keze tényleg jéghideg volt, le sem tagadhatta volna származását, de egyben megnyugtató is volt jelenléte, aminek a kissé kétségbeesett Rellonos nagyon örült.
- Én is remélem, hogy az üres képkeret gazdája még nem tért vissza, nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon hol kóborolhat most és hol töltötte az éjszakát. -a lány elgondolkodott, hogy hová tűnhetett el ilyen nyomtalanul az a portré, valamint gyanította, hogy egészen biztosan abban a helyiségben szomszédol valahol, ahol tegnap éjjel ők is jártak, hiszen ott van a hűlt helye a kényelmes ülőalkalmatosság felett, máshova pedig nem mehetett.
- Gyere, balra megyünk, let's go! -válaszolt újdonsült barátnőjének egy mosoly kíséretében, hiszen idő közben egész jó kedve kerekedett a szőke hatására, mivel nevetgélve mentek végig a folyosón és kezdte elfeledni, ami miatt valóban aggódott.
~ Remélem, hogy megtaláljuk a keret főszereplőjét, hm...vajon rajta van még a lepedő a rikácsoló boszorkányon? ~
Kis idő elteltével odaértek a helyiségbe, ahol éjjel tartózkodtak, a Rellonos meglepően vette tudomásul, hogy a fehér lepel még mindig a banyára van terítve, ezek szerint még senki sem járt előttük a szobában, vagy aki erre járt, az nem merte, illetve akarta levenni róla az anyagot, amin kicsit elcsodálkozott, viszont remélte, hogy az előbbi feltételezése volt helyénvaló.
- Nézd, még mindig rajta van a banyán a lepedő! -mutatott suttogva a portréra vékony ujjaival Rach, miközben Karina felé fordult, majd a kényelmes ülőkére tévedt tekintete és az üresen lógó képkeretet kezdte el vizslatni:
- Micsoda mázli! Még mindig nem tért haza a kép gazdája, vajon merre lehet?
Rach izgatottan fürkészte végig a helyiséget, majd egy cinkos vigyorral a szőkére nézett és várta, hogy mit szól mindehhez a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 19. 17:38 | Link

Rachel
rici-ruci


Tanakodóan figyelte Karina azt a fránya kereszteződést. Mehettek volna jobbra, de akár mehettek volna balra is. Igazából halványlila fókája sem volt róla, hogy ugyan merre mehettek volna tovább. Szerencsére Rachel itt kisegítette őt, miután rákérdezett.
Vigyorogva haladt Rachel mellett, tartotta a lánnyal a tempót, nem akart volna túl gyorsan végiggaloppozni a folyosókon. Hosszúak voltak a lábai, figyelnie kellett, hogy mekkorát s milyen tempóban lépett. A végén még otthagyta volna akaratlanul is a barátosnéját.
Egy olyan öt-tíz perccel később el is érkeztek arra a folyosóra, ahol az előző éjjel aktívkodtak egy sort. Oda is siettek a múltéjjeli színhelyre, ahol még mindig ott állt az a bizonyos kanapé, ami felett lógott az üres keret, illetve a lepedővel letakart nősténymázolmány. Rachel susogására vigyorogva bólogatott, majd mutató ujját az ajkai elé helyezte, hogy halkítson magán a lányka. Szabad hüvelyk ujjával, a lepedővel letakart festmény felé mutatott, ami torkaszakadtából óbégatott.
- Segítsééég! Valaki szedje már le előlem ezt a fehér leplet! Könyörgöm, valaki! Mentsenek meg! – már könyörgött kínjában a festmény, a többi pedig a fülbe dugott újjal voltak elfordulva attól az egy hangoskodótól. Karina odalépett a lepedőhöz, megragadta az alját s lerántotta a lepet a festményről, ami a szemeit eltakarva elhallgatott a hirtelen világosság miatt, utána csak sziszegett és átkozódott párpillanatig, de hamar elhallgatott.
- Jól tetszik lenni, néni? - kérdezett rá az asszonyra magyarul Karyn, teljesen ártatlan arcot vágva, mintha csak most érkezett volna oda és úgy tett, mintha semmiről sem tudott volna. Abban reménykedett, hogy a festmény nem fogja felismerni, eddig úgy tűnt a szőkének, hogy nem is fogja őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 19. 19:30 | Link

Karina


Rach rögtön elhallgatott, amint a szőke csendre intette, nagyon ügyelt arra, hogy ne rontson az amúgy sem fényes helyzetükön, de bizakodó is volt egyben, mert Karina megőrizte higgadtságát és bízott benne, hogy jól fognak alakulni a dolgok.
~ Vajon hol lehet a másik főszereplő? Fényt derítünk erre is az tuti! ~
Miközben elmélázott a helyzeten, kicsit felgyorsultak közben a dolgok körülötte, ugyanis barátnője kézbe vette az irányítást, amit jelen pillanatban egyáltalán nem bánt, mert volt benne egy kis feszültség amiatt, hogy hogyan fog végződni a kis kalandjuk.
A Rellonos kíváncsian figyelte az eseményeket, ahogyan Karina lerántja a rikácsoló banyáról a leplet, melynek félig-meddig örült, mert elviselhetetlen hangja volt a némbernek.
~ Basszus, de hangos, remélem, hogy kissé visszavesz magából, mit képzel magáról? Nem irigylem a többi festményt, nehéz lehet elviselni ezt a visító, undok nőszemélyt. Nem is értem, hogy miért örökítette meg magát az utókornak? Tovább akarja borzolni a kedélyeket? Biztos, hogy még nem tette helyre senki, akkor nem lenne ekkora arca. Remélem, hogy nem ismer fel minket, nagy a tét. ~
Barátnője elővette cukimuki énjét és ártatlan kislány módjára, szívből jövő kedvességgel érdeklődött a banya hogyléte felől. Ezen Rach majdnem szétröhögte magát, de még időben kapcsolt, mert tudta, hogy a hahotázással csak magára mérgesítené a gonosz boszit, az pedig végképp nem hiányzott neki, úgyhogy összeszedte magát és jó kislány módjára illedelmesen állt a szőke mellet, ráadásként pedig még egy ártatlan, bájos mosolyt is elejtett a portré felé. Ők aztán tényleg nem tudnak semmiről, éjszaka pedig nagyban aludták az igazak álmát, ááá dehogy jártak ők itt, dehogy takarta le lepedővel a konok némbert, dehogy vitte magával a páncélos sisakját és őrizte meg emlékbe, ők csak két ártatlan, mit sem sejtő lányka, akik ezen a szép délutánon épp erre jártak.
A Rellonos egyelőre jobbnak látta, hogy nem szólal meg, hagyta a banyát kibontakozni és lelke mélyén remélte a legjobbakat, úgyhogy kíváncsian, fürkésző tekintettel figyelte tovább az eseményeket, miközben szorosan odalépett Karina mellé és várta, hogy mi fog történni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet