Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed. A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe. Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak. Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is. Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent. A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Farkas Piroska Beáta INAKTÍV
Pirinyó offline RPG hsz: 25 Összes hsz: 154
|
Írta: 2020. február 1. 02:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=791232#post791232][b]Farkas Piroska Beáta - 2020.02.01. 02:07[/b][/url] AnastasiaHát itt van. A könyvtár. Végre megérkezett! De hogy ez miért is akkora dolog? Beus az egyik legszerencsétlenebb teremtmény a világon. Kis túlzással. Ha belegondolunk, szó szerint kicsivel. Korábbi szerencsétlen események sorozatának végkifejleteképp ugyanis megátkozta valami apró, manó-törpe-kobold szerű, borzasztó természetű kis valami, ami hatására Beus 30 - pontosabban 33, de ki számolja... - centivé változott. Azóta ugyan látta már pár doktorbácsi, de a valami haragjának utóhatása megmásíthatatlanul megmaradt: minden holdhónapban három előre meghatározhatatlan napra újból összetöpörödik, hogy aztán az egyébként hétköznapi és különösebb nehézségekkel nem járó dolgokat, mint pl. mosdóba járást, kajaszerzést vagy a lépcsőzést vért izzadva végezze el. De komolyan. Bárki emberi lény - kivétel a mozgássérültek -, aki panaszkodik a felfelé lépcsőzésre, elmehet a fenébe... Éjnek évadján úgy határozott, dacára a kimenő lejártának, felkerekedik és elmegy a könyvtárba. Szörnyen nehéz napja volt, fáradt és hisztis, de mind e mellett, vagy inkább éppen ezért annyira mérges, hogy képtelen volt álomra hajtani a fejét. Még mindig haragudott a törpeszerűségre azért, amit vele tett, no meg a világra, amiért az hagyta neki. Ez az érzés pedig egyelőre minden észérvet legyőzött a fejében. A lelke mélyén tudta jól, ez az állapot örökre megmarad. Szülei nem csak Magyarország minden nevesebb mágus gyógyítójához vitték el, még a Szent Mungót is megjárta, sőt azt elsőként, de már nem tudták véglegesen visszafordítani a folyamatot. És ha ők nem, akkor senki. Ennek ellenére Beus szerette volna hinni, hogy talál valamit, ami segít. Ha vissza nem is változik, de ha legalább lenne valami, amivel előre tudhatja, mikor következik be a következő töpörödés... Ő már csak így hívta. Töpörödés. Persze a kastély hatalmas hely egy barbibabánál alig nagyobb személynek, így kénytelen volt igénybe venni egy megértő házimanó segítségét, akivel az Eridon toronytól számított második folyosón akadt össze, és aki volt olyan kedves nemcsak szemet hunyni a takarodó fölött, de el is vitte őt a célállomáshoz. Így belegondolva, egyedül, ekkorka lábbakkal képtelen lett volna egy nap alatt is megtenni ezt a roppant tekintélyes távolságot. De most itt van, végre itt van, és már az egyik, a manó által hozzácipelt asztalon heverő nyitott könyvön térdelve merengett.
|
|
|
|
Farkas Piroska Beáta INAKTÍV
Pirinyó offline RPG hsz: 25 Összes hsz: 154
|
Írta: 2020. február 7. 23:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=792379#post792379][b]Farkas Piroska Beáta - 2020.02.07. 23:39[/b][/url] AnastasiaEgyszerűen képtelen odafigyelni arra amit olvas. Járkálnak ugyan a szemei a sorokon, már egy ideje újra és újra ugyanazon a soron, de semmit sem fog fel belőle. Tulajdonképpen azt sem tudja, mit keres pontosan. Ez a rész elvileg egy növesztő szérumról szól, de eddig nem tűnik valami biztatónak számára. Elvégre, ha ez hatásos lenne, akkor legalább a Szent Mungó gyógyítóinak eszébe jutott volna. Legalábbis ez a logikus, vagy nem? Bár ennyi erővel ez mindenre elmondható lehet, amit egy iskolai könyvtárban fellelhet. Végül is, a gyógyításról nagyobb és több ismerete van - legalábbis kellene, hogy legyen - egy elit varázs-kórház gyógyítócsapatának, mint egy általános varázslóképző intézmény könyvtárának. Még ha szakosodott iskolában lenne... Annak több értelme lenne. Valóban. Ennek így semmi értelme. De aludni nem tud, így meg legalább úgy érzi, tesz valami hasznosat is magáért és a helyzeten való segítésért. Bár a lelke mélyén pontosan tudja, hogy ezzel nem jut előrébb. Morfondírozásában egy hang zavarja meg. Egy kedves, bár valahogy mégis szigorú női hang. Egy pillanatra meg is feledkezik jelen állapotáról és csak annyit fog fel, hogy ő egy átlagos, takarodót figyelmen kívül hagyó diák, aki most kemény büntetésre számíthat. Hirtelen fordul egyet ennek gondolatára a gyomra, aztán rájön, hogy talán a legjobb, ami most történhet vele, az egy kiadós, hosszú lejáratú büntetés. Talán az lekötné és elvonná a figyelmét aktuális gondjairól. Bár jobban belegondolva, jelen méreteivel magának sem tudna kiötölni olyan büntetést ami testhezálló és végrehajtható feladat lenne számára. De hát a mögötte álló hölgy biztos elég tapasztalt és kreatív, hogy kitaláljon valamit. - Jó estét! - köszön kedvesen, mikor végre ráveszi magát, hogy megforduljon. Hangjában nyoma sincs a korábbi idegességnek. Már nem bántja a büntetés gondolata. Sőt inkább kíváncsi lenne, mit szabnának ki egy harminc centis embernek. A hölgy kérdésére viszont már nem válaszol azonnal, gondolataiba merülve törpöl, mi lehet az a felelet, ami nem hangzik se bugyután, se kifogásnak. Végül rájön, hogy olyan nincs, így inkább kerek perec megmondja a ki nem fejtett igazat. - Igen, nekem valóban fontos. Megoldást kerestem egy problémámra, de sajnos itt létem ideje alatt kénytelen voltam rádöbbenni, hogy én ehhez kevés vagyok. És sajnos jó eséllyel a könyvtár is. De legalább megpróbáltam. - húzza kissé keserédes mosolyra a száját. Nem szeretné sajnáltatni magát, de túl fáradt hozzá, hogy leplezze, valami igenis zavarja. Azt már, hogy a hölgy akarja-e tudni, mi is a probléma, rá bízza, magától nem mond többet. Az már tényleg nem az ő műfaja. - Mi a büntetésem? Gondolom, itt így működnek a dolgok. Ha valakit tilosban találnak, büntetés jár, ugye? - kérdezi fürkésző tekintettel. Hangjában őszinte tisztelet csendül, kis bizonytalansággal és talán némi reménnyel. Nem igazán volt ideje belerázódni a mindennapok rutinjába, így a szabályok sem tisztázódtak le benne teljesen, de kicsit tényleg reméli, hogy ezek után nem kell rögtön ágyba bújnia, hanem legalább csinálhat valamit. Akármit. Ha egy hatalmas fogkefével kell reggelig takarítania a hölgy... Nos, bármijét ami elég kicsi, és nincsenek magas falai, mint egy üstnek, neki megfelel.
|
|
|
|
Farkas Piroska Beáta INAKTÍV
Pirinyó offline RPG hsz: 25 Összes hsz: 154
|
Írta: 2020. február 14. 20:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=794007#post794007][b]Farkas Piroska Beáta - 2020.02.14. 20:41[/b][/url] Anastasia,,Egy kutatás fontossága néha felülírja a szabályt.'' Végül is, ez eléggé néhának, tekintve, hogy a helyzetem igencsak egyedi. Ráadásul először szegek szabályt a Bagolykőben - a tény pedig, csupán a napokban érkeztem, a helyzetet tekintve abszolút mellékes. A hölgy szemügyre veszi, mivel igyekszem gyarapítani ismereteim e kései órán, és nem is mond rá semmit. Mit is mondhatna? Intelligensnek tűnik, feltehetően már rég összerakta a puzzle közepét legalább. Az igazat megvallva, jelen pillanatban különösen értékelem diszkrécióját. Vagyis, értékeltem, amíg meg nem szólalt mégis. Bár ez a megnyilvánulás inkább volt együtt érző, mint gúnyos, vagy igazából mint akármi más, és mégis rendkívül nyílt és tárgyilagos. - Köszönöm. - mondom, kissé meglepve. Jelenlegi küllemem ellenére valóban valódi büntetésre számítottam. Végül is, nálam sokkal rosszabb sorsú diákok is kiérdemelték már, vagy tévedek? - Értettem! Igyekezni fogok a későbbiekben. - Ígéretet nem teszek, mert esélyes, hogy lesz még ilyenre precedens. Minden esetre az esetleges büntetőmunka nem ijesztene el. A ,,kétkezi munka erősíti a jellemet'', ahogy nagyapám mondotta mindig. Nos, erről nem nyilatkozhatok, minden esetre annyi biztos, hogy ha kétkezi feladatot kell ellátnom, nekem az általában felüdülést jelent. Olyankor érzem igazán, hogy van időm magamra, a lelkemre, gondolataimra. Alkalmat ad a fejben történő rendrakásra is. - Azt hiszem, ki fogom bírni valahogy. - mosolygok már én is a velem szemben helyet foglalóra. Eddig kifejezetten szimpatikusnak tűnik. Valóban hálás vagyok neki a megértésért, még ha kicsit vágytam is a munkára. Most azonban, ahogy beletemetkezik a dolgába, és én is visszatérek az enyémhez, újból szembesülnöm kell a kilátástalanság érzésével. Hogy még se adjam át magam neki teljesen, egyszer csak megrázom magam, és hirtelen felindulásból előszedem a farzsebembe rejtett noteszom és tollam, miket már korábban a megfelelő méretűre zsugorítottam annak érdekében, hogyha így ébrednék, ne maradjak íróalkalmatosságok nélkül. Nyomban körmölni is kezdek, leginkább jegyzeteket bájitalokról, bűbájokról, füvekről, mindenről, aminek köze lehet a méretváltáshoz. Eleinte csak a növesztők neveit, illetve ha van nekik, más fontos tulajdonságit jegyzem le, később már a kicsinyítőket is. Ki tudja, talán ott rontom el mindig, hogy csak a növekedésre koncentrálok a helyett, hogy a zsugorodás módjait és miértjeit kutatnám... Igen, ez lehetséges... - állapítom meg és rögvest neki is veselkedek a kicsinyítő hatású bűbájok kikeresésének. Már találtam ki ki is írtam pár dolgot, mikor tüsszentésre leszek figyelmes. - Egészségére! - pillantok fel a papírból, de mikor vissza hajolok, ismét tüsszent. - Egészségére! - mondom ismét, majd megismétlem harmadszor, de mostanra teljesen kizökkenek. Leteszem a tollam, és újból az ismeretlen hölgyre figyelek. - Kívánjon valamit! - mondom mosolyogva, mert ugyan a tüsszentés nem kellemes, három egymás után következő hapciért jár a keksz kívánság. De nem állok meg ennyinél. Mostanra annyira telegyűlt a fejem, hogy kénytelen vagyok kicsit mást csinálni, ami valamilyen tekintetben aktív, ellentétben a bambulással, de nem is kapcsolódik a könyvhöz meg a témához. S ugyan a világért sem zavarnám meg jótevőmet éjszakai teendői elvégzésében, de ha már úgyis megszakadt a koncentrációja, kihasználom az alkalmat. - Megkérdezhetem, hogy ön miért van itt ilyen későn? - kérdem oldalra döntött fejjel, őszinte érdeklődéssel. Valóban kíváncsivá tett, mert ahogy elnézem, valóban nem valami sűrű a könyvtár forgalma ilyenkor, vagyis talán a hölgy is valamilyen égető problémával érkezett. Ki tudja, talán tudnak segíteni egymásnak...
|
|
|
|
Farkas Piroska Beáta INAKTÍV
Pirinyó offline RPG hsz: 25 Összes hsz: 154
|
Írta: 2020. március 7. 22:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=797418#post797418][b]Farkas Piroska Beáta - 2020.03.07. 22:39[/b][/url] Anastasia- Ó, ne tessék félni, a triplatüsszentés kívánság mindig valóra válik! De nagyon pontos megfogalmazást igényel, nehogy kijátssza az embert. A tüsszentés huncut dolog ám. - figyelmeztetem jókedvűen, mert mikor ilyenkor kívánásra ösztökélem az embereket, általában nem örömteli mosollyal, hanem rosszalló szemöldökráncolással jutalmaznak meg. Egyre szimpatikusabb a hölgyemény számomra. - Ránk gondol? - pillogok meglepetten. - Érdekes. Nálunk Székelyföldön ha csuklik csuklik az ember, mindig azt mondják, valaki emleget. De ezt így még nem hallottam. - Kíváncsi lennék, milyen tudományok bújnak meg az efféle mondások eredetét képező hiedelmek mögött. Ki tudja, lehet egyáltalán nem igazak, de ha ennyire elterjedt, talán mégis lehet bennük igazság. - Viszont akár így van, akár nem, azt így se-úgyse tudjuk meg, hogy ki emleget vagy gondol ránk ilyenkor. - morfondírozok fennhangon. Pedig milyen jó is volna, nekem legalábbis. Csak sajnos azzal az is együtt járna, ha én beszélek valakiről, azt a valaki is megtudná, nem csak a traccsparter és gondolom, annak már nem csak én, hanem a helyemben senki sem örülne. Bár, ha így működne, az volna a természetes és tán fel se vetődne, hogy ez így, ilyen formában kellemetlen. Jaj, túl késő van már, ha így folytatom, sose keveredek ki ezek közül a gondolatok közül...- A lélek? - nézek fel kissé meglepetten a hölgyre. Hirtelen jött a kérdés, bár ha azt veszem, én milyen képtelen gondolatokkal élek eme kései órán (is), teljesen rendben van ez így, és némi nyugalommal tölt el, hogy nem csak én töprengek ilyen elrugaszkodott dolgokon. - Egyikben sem. - vágom rá szinte azonnal, ahogy a kérdést értelmeztem. - Mármint szerintem. - teszem hozzá gyorsan, mert hát nem vagyok tudós, nem tudhatom biztosra, de így, előzetes kutatás vagy bárminemű képzésnek híjján teljesen biztos vagyok válaszomban. Habár jobban belegondolva, tudhatja ezt egyáltalán bármely ,,tudós'' biztosra? Egyáltalán milyen ,,tudós'' kutatja ezt?- Ó, kérek szépen! - csillan fel a szemem a kakaó említésére. Jól fog esni az agyamnak, meg úgy mindenemnek. Nem is emlékszem, mikor ittam utoljára. Pár pillanattal később már boldogan szippantom be az édes-kesernyés nedű illatát, majd megemelem a velem szemben ülő felé. - Egészségére! Mmmm, ez elképesztően finom! - mondom hálásan, ahogy meg is ízlelem. Úgy érzem, már olajozott agykerekekkel térhetek vissza a megkezdett témánkhoz. - Szerintem a lélek nem teljesen fizikai természetű, nem úgy anyag, mint a testünk... Nos, bármelyik része. Vagy bármilyen tárgy bármelyik része. Változékony, képlékeny, több síkon jelen levő, energiával rendelkező intelligens, érző és gondolkodó dolog, ami egyszerre anyagi és egyszerre független minden fizikai valóságtól. Mindenhol ott van bennünk, teljesen átjár, elér a testünkön kívülre is, és mégsem található meg egyetlen szervünkben sem. Szerintem a lélek egy olyan... Valami, ami külső segítség nélkül a testbe zárt értelem számára felfoghatatlan és megfogalmazhatatlan. - ahogy az én megfogalmazásom is kissé talán nehézkes, viszont társalkodótársam nyilván megérti, hogy az általa felhozott témáról nem lehet oly könnyeden gondolatokat megfogalmazni, mint arról, milyen ételnek van helye egy adott egyén gyomrában, annak ízlése szerint és milyennek lehetőleg több méterre tőle. - A könyve mit ír erre a kérdésre? - érdeklődöm. - És ön mit tetszik gondolni erről, függetlenül a könyvtől? - ez az, amire főképp kíváncsi lennék, bár most, hogy ez a téma feljött, igazából mindkettő érdekes lehet. Valójában kimondottan örülök, hogy a hölgy feldobta a témát, magamtól valószínűleg sosem jutott volna eszembe.
|
|
|
|