Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=807949#post807949][b]Süveges Lili - 2020.05.07. 18:19[/b][/url]

Nincs mese, időnként muszáj volt úgy tennie, mintha valóban iskolába járna ide, és nem csak szórakozni, így tehát Lilinek tanulnia is kellett olykor. Igaz, hogy előző évben jól sikerültek a vizsgái, de csak azért (bár ezt nem nagyon reklámozta), mert nagyon nagy szerencséje volt. De azt azért tudta, hogy mégse bízhatja el magát, mindig nem fog bejönni ez a taktika. Pláne, ha taktikát csinál belőle és szokást.
Szóval készülni akart, főleg, mivel úgy adódott, hogy nem is kell majd egyedül nekiveselkednie, ami azért sokat javított a helyzeten. Társaságban még egy rosszabb program is lehetett élvezetes, és az egyik szobatársával, Karolával meg is beszélték, hogy délután a könyvtárban találkoznak, és belevetik magukat a munkába.
Kicsivel azután, hogy elütötte az ötöt az óra, Lili belépett a fülsértően néma terembe, ahol szinte hallani lehetett minden egyes lapozást, és apró köhintést. Alapvetően irtózott a könyvtártól, hiszen természetével némileg összeférhetetlen volt a közeg, amiben működött. Nem értette, miért nem lehet kicsit vidámabb, üdébb egy könyvtárlátogatás. Ha ő lenne a főnök itt, biztos kevésbé lenne szigorú, bár akkor lehet kevesebb is volna, aki itt tanul, mert bizony úgy tűnt, csak a szőkének van baja az itteni nyugalommal, mindenki más a lapok fölé görnyedve olvasott, illetve jegyzetelt.
Itt-ott könyvek röppentek jobbra-balra, csak persze azzal az óvatossággal, ami azt jelentette, hogy varázslat mozgatja őket, nem egy lendületes dobás, amiért a franc essen bele, ebben a könyvben sem volt semmi hasznos tudnivaló a kákalagok szaporodásáról.
Lili megállt nem messze a bejárattól, és tekintetével a másik levitást kereste. Volt itt persze a kék házból bőven diák, de egyikük se volt elég karolás neki.
Úgyhogy várt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=807958#post807958][b]Süveges Lili - 2020.05.07. 19:29[/b][/url]

És még egy kicsit várt.
Igazság szerint, mivel épp semmit se tudott magával kezdeni, Karola késése még hosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt, pedig még Lili sem érkezett időben meg, szóval annyira sokat nem is kellett nélkülöznie a lány társaságát. Amikor azonban végre felbukkant, Lilkó arcára nyomban derűs vigyor költözött, és szinte odaszökkent háztársa mellé.
- Szia, semmi baj! - legyintett. Gyakorlatilag el is felejtette az előbbi pár percet, amíg semmi se történt.
Kicsit tényleg úgy festett Karola, mint akit frissen vertek fel legszebb álmából, attól függetlenül is látszott rajta, ha épp nem próbálja bekapni Lilit egy jól titkolt ásításnak álcázva.
- Most, hogy mondod, nem láttalak lefeküdni, pedig én is sokáig fent voltam, majdnem fél tizenegyig.
Ezért már otthon háromszor is lehordták volna, hogy miért nem alszik már, úgyhogy szinte büszke volt magára. Csak szinte, mivel így is elsőként húzta az orrára a takarót, ahogy látta.
Közben persze elindultak befelé, elvégre könyveket jöttek nyitogatni, és azt a bejáratból nehéz lett volna csinálni.
- Oké, jól hangzik - bólintott Lili, bár nem teljesen volt biztos benne, hogy tényleg így lenne.
Ahogy közeledtek a hátsó sorokhoz, úgy kezdtek egyre kevesebben lenni az emberek is. Azt ugyan nem tudta Lilkó, hogy ez azért van-e, mert félnek ott hátul valami könyvszörnytől, vagy csak egyszerűen ott vannak eldugva a senkit se érdeklő könyvek, mindenesetre mindkét lehetőség kicsit riasztónak tűnt. Csak azt nem tudta, mi a rosszabb, egy unalmas könyv, vagy egy szörny, ami megeszi őket.
- Annál izgibb, minthogy át kellett költöznöm egy másik házba, még nem történt - vigyorodott el a gondolatra, és máris repeső szívvel gondolt az új tapasztalataira és azokra, akiket közben megismert. - Neked milyen volt?
A hátsó sorokhoz úgy tűnt, mintha a fény is kevésbé szívesen ment volna, de persze könnyen lehet, hogy csak a fantáziája játszott vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=808620#post808620][b]Süveges Lili - 2020.05.16. 15:59[/b][/url]

Nem volt különösebben nagy könyvmoly a Süveges lányka, de meg tudta érteni a rajongást, amit Karola átélhetett, a letehetetlen könyv és főképp az izgalom, amit nyújtani tudott nem volt elképzelhetetlen számára.
- Áh nem, nem volt, csak fent voltam a kilátóban - rázta meg a haját. - Nézelődtem, mígnem már nem láttam semmit se.
Tőle kicsit szokatlan volt, hogy ilyen egyhangú tevékenységre fordítsa idejét, de még a múltkorában látott onnan az erdő mellett valami különös mozgolódást, és azóta próbálta megfejteni, mit is láthatott. Remélte, egy vérfarkast.
- Nekem is hiányzott a Levita, de szörnyen izgalmas volt lent a Rellonban! Valamiért úgy képzeltem, tömlöcökben laknak, és kínzópadokon alszanak, meg minden széken van középen egy vastag fémtüske. De nem.
Mintha egy egyész kicsit csalódottan csengett volna a hangja a végén, de persze örült, hogy nincsenek a zöld társai ilyesmiknek kitéve, valószínűleg túl sokáig nem élvezné még ő maga sem, ha ilyen helyen kéne élnie.
Hátraérve aztán Karola magyarázatát követve Lili is elkezdte nézegetni a könyveket, a gerinceken futtatva ujját, és már előre rettegett a mérhetetlen unalomtól, ami majd rá fog telepedni, ha az egyik ilyen furcsa szagú kötetet kinyitja.
- Várj csak, segítek! - mondta, mikor meglátta, hogy mekkora dög nagy könyvvel birkózik szobatársa. Odaugrott, és ő is rámarkolt a kötetre, épp egy pillanattal azután, hogy egy rakás boríték szóródott ki belőle.
- Hát ezek meg?
Sajnos Lilkó azzal a lendülettel meg is feledkezett róla, hogy Karola épp egy fele olyan súlyú könyvvel egyensúlyoz, mint ő maga, és már hajolt is le értük. Tucatnyi, kézzel címett, többé-kevésbé megsárgult papírból készült boríték volt, bennük vélhetően levelekkel, mert üresek biztosan nem voltak a vastagságukból ítélve.
- Ezekből biztos sok mindent megtudunk a régi varázsvilágról! - vigyorodott el, mikor kihúzva egy levelet beleolvasgatott az egyikbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=808917#post808917][b]Süveges Lili - 2020.05.19. 17:36[/b][/url]

Ha volt valami közös bennük a nyilvánvalóakat leszámítva, mint például, hogy mindketten lányok voltak, hosszú volt a hajuk, és kék a nyelvük, ha megfelelő édességet ettek, hát az a kíváncsi-fáncsiságuk. Karolának egyből tudnia kellett, mit is keresett Lili ott fent olyan későn, és a szőke tökéletesen át is érezte ezt a leküzdhetetlen tudni-vágyást. Még sajnálta is, hogy uncsi választ kell adnia.
- Neem, nem a csillagok miatt voltam - nevetett. - De nem is arról van szó, amire gondolsz. Bár persze reméltem, hogy összefutok ezzel a sráccal megint, de úgy látszik, nem tette meg állandó lakhelyének a kilátót.
Nem is igazán tudta volna megmondani, miért is akarta látni Bencét. Csak úgy. Mert szórakoztató társaság volt. Bosszantó is kicsit, de olyan jó értelemben.
Miközben megközelítették a tetthelyet, ahol majd kutatásukat végzik, felidézték a kilakoltatottságuk alatti élményeket, vagy épp azok hiányát. Úgy tűnt Lilinek, az Eridon kevésbé volt izgalmas hely, mint számára a zöldek háza, de lehet fordított esetben ott is ugyanúgy jól érezte volna magát. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Sári is ott lett volna.
Ami a figyelmességet illeti, Lilkó nem mindig szerepelt fényesen, és amint valami izgalmas bukkant fel látó- vagy bármilyen más érzékszervével felfogható mezejében, megfeledkezett arról, amivel előtte foglalatoskodott. Ez most történetesen a Karolának való segítségnyujtás volt, így szegény lány kénytelen volt egyedül megküzdeni a vaskos kötettel. Csak akkor eszmélt fel Lili, mikor jókora dörrenéssel az asztalra vágódott az olvasmányosnak épp nem tűnő kötet.
- Hííí! - sikkantott fel, és még ugrott is egyet, egy-két borítékot elejtve, vagyis inkább eldobva. - Bocsánat!
Azonban nem esdekelt sokáig, mert a kezében maradt egyik boríték nagyon is szólongatta, hogy felnyissa. De Karola megelőzte, és már bontotta is ki, majd olvasta fel tartalmát.
- Hát ez irtó menő! - lelkendezett Lili is, nem nagyon kellett Karolának felspannolnia őt. Hirtelen az unalmas kutatásból nagyon is izgalmas felfedezés vált.
- Ezt hallgasd! - hajtott szét egy másikat:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=810025#post810025][b]Süveges Lili - 2020.05.31. 22:18[/b][/url]

Maga sem tudta miért, olyan kis szégyenlős nevetgélés fogta el Lilit, minden bizonnyal azért, ahogyan Karola faggatta a őt. Pedig semmi érdekes nem volt ám!
- Jaj hát csak úgy azzaaal. Negyedikes, azt hiszem.
Gondolkodott egy pillanatig, hogy vajon mitől lenne gyanúsabb, ha megmondaná a nevét, vagy ha nem. Mert hát ugye ha elmondja, azzal azt bizonyítja, hogy emlékszik rá, ha viszont nem mondja, azzal túlzottan közönyösnek tűnhet, és az aztán végképp tök gyanús. Azt, hogy Karola esetleg ismerheti is, sőt, szorosabb is a kapcsolat köztük, mint két átlag levitás között, nem is sejtette. Úgy lehet, hogy az előbbi választ választja inkább.
- Bencének hívják, és mindenáron fent akart aludni ott, hiába mondtam, hogy megbüntethetik érte - rántotta meg a vállát, azt viszont már mellékesen direkt nem említve, hogy végül ő is maradt éjszakára. Persze nem együtt aludtak!
Ha már titkok, felfedezésük a könyvben lapuló levelek képében nagyon is érdekesnek bizonyult. És a másik lány ötlete egyáltalán nem hangzott hülyeségnek, Lilkót is épp úgy fellelkesítette. Majdnem teljesen biztos is volt benne, hogy az órán is megállja majd a helyét, ha ebből készülnek.
De mielőtt megmukkanhatott volna, Karola újabb majd újabb ötleteket dobált fel, láthatóan úgy lázba hozta az egész, hogy azt se tudta, melyik borítékot kapja fel legközelebb, vagy épp keressen-e egy üres papírt, hogy megírja saját jövő-elképzelését.
- Hűha, mit is írnék..? - tette fel maga is a kérdést, de annyira szórakoztatta még a két előbbi diák levele elképzelt jövőjükről, melyek teljesen kiütötték egymást, hogy jelenleg neki magának eszébe se jutottak saját kis céljai. De aztán mintha fejbedobták volna velük, hadarni kezdett:
- Seprűakrobatika bajnok leszek, megtanulok táncolni, és sütit sütni, egy vízesés mögött fogok élni, de néha egy nagyon magas fán, vagy egy olyan házikóban, mint a hobbitok. És lesz egy cójum is, meg egy cicám, akik nagyon jó barátok lesznek.
Hirtelen ilyesmik jutottak eszébe.
- Na és te? Itt van papír is - nyújotta, hátha Karola rögtön le is akarná írni terveit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=811704#post811704][b]Süveges Lili - 2020.06.16. 18:38[/b][/url]

Szóval ismeri. Lilike próbált nem kiadni magából semmilyen furcsa hangot, és lehetőleg pofát se vágni a sokkoló infót hallva, de nem sikerült épp pókerarcot vágnia, és a nyögés, ami elhagyta ajkait, olyan volt, mintha valaki belerúgott volna a lagylábujjába. Maga sem értette teljesen a reakciót, de remélte, hogy Karola nem von le semmiféle téves következtetést belőle.
Lili legnagyobb örömére szobatársa nem firtatta a dolgot, csak mosolygott magában, ami ugyan nem volt teljesen semleges válaszreakció, sőt, valahol még bosszantó és frusztráló is, amiért nem tudta, mit gondolhat most a lány, de legalábbis sokkal jobb, mintha rögtön elméleteket kezdett volna gyártani Bencéről és róla, mintha csak az Edictum egyik szerkesztője lenne.
És különben is, ezek után olyan izgalmas dolgokra bukkantak, melyek bizonyosan lefölöztek minden légbőlkapott pletykát. Írásos bizonyítékok, kérem szépen! Ha erre nem harapnak az újságírók, akkor Lilinek bizony komoly mérlegelésre kell bocsájtania az írott sajtóba vetett, sosevolt hitét.
Mikor aztán ő maga került sorra, hogy írjon magához amolyan vágy-jóslatot, fel sem merült benne, hogy Karola minden szavát el is hiszi majd. Lili úgy képzelte, akik ezeket a leveleket írták, hasonlóan képtelen ötletekkel álltak elő, mint ő. Persze sütit sütni még épp megtanulhat, de a többinek a valószínűségében már most kételkedett, pedig eléggé élénk kis fantáziája volt.
- Hát ha ezekek csak a fele valóra válik a jövőmben, akkor még hozzá kell adjak pár dolgot - vigyorgott lelkesen. - Mondjuk csinálok világbékét is, hogy örüljön a sok szépségkirálynő. Mindegyik azt szeretné, úgy hallottam.
Korala jóval szerényebben, és félősebben adta elő aprócska terveit, melyeket bizonyosan mind el fog érni, legalábbis Lili úgy képzelte.
- És miben vagy jó? Vagy én úgy szoktam néha nézni, hogy miben vagyok nem teljesen béna? - nevetett.
Néha azért nem volt annyira vicces, de általában pozitívan állt hozzá, hogy nem ő volt a legélesebb kés a családi fiókban.
Nem nagyon tudta, mit kezdhetnének a többi levéllel, abban se volt biztos, hogy azok írói tudták volna, mit kell velük kezdeni, így csak széttárta Karola kérdésére a kezét.
- Nem is tudom, lehet páran cikinek éreznék, ha mindenki előtt felolvasnák, amit írtak sok-sok-sok éve. Szóval vagy névtelenül jelentessük meg, vagy.. hagyjuk itt?
Talán az se elvetendő ötlet, hogy rajtuk kívül más is örömét lelné a felfedezésben, amit ezek a borítékok nekik okoztak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=812425#post812425][b]Süveges Lili - 2020.06.28. 14:15[/b][/url]

Lili nem értette igazán, Karola miért ilyen szerény és bizonytalan, biztos volt benne, hogy sokkal okosabb, meg tehetségesebb őnála, és ő mégis meg volt magával békélve így. Akkor aztán a másik lánynak végképp nem kellett volna ennyire tanácstalannak lennie önmagát illetően. Pláne, hogy mennyivel nőiesebb és csinosabb is volt nála, meg minden. Szóval még akár irigykedhetett is volna rá, hogy Lilinek szokása lett volna az ilyesmi.
- A tánc nagyon szuper dolog! Ha az jól megy, hát akkor az lesz az - lelkendezett felcsillanó szemekkel a szőke.
Elég volt Sárira gondolnia, aki szintén táncolt és nem is akárhogy. Mármint.. nem mintha látta volna ténylegesen táncolni, de bemelegíteni igen, és lényegében már abból leszűrte, hogy mennyire jó.
Visszaterelődött azonban a szó a levelekre, és Lili nem tudott nem egyetérteni Karolával, valóban nem tűnt helyénvalónak közkinccsé tenni őket. Viszont felkutatni nevek, vagy akár monogrammok és dátumok alapján volt Bagolyköves diákokat, és befogni az iskolai baglyok kétharmadát egy ilyen küldetésre már annál izgalmasnak hangzott.
Össze is rakosgatta a borítékokat egy kupacba, a könyvet pedig, amiből kipottyantak, jól kiforgatta, hátha talál még benne. Illetve egy-két másik kötetet is levett ugyanarról a polcról, és még két rég nem használt könyv lapjai közt rálelt még néhány önjóslatra.
Elosztotta Karola és maga között őket, és kutakodásba kezdhettek. Nem igérkezett egyszerű vagy akár rövid munkának, de cserébe közben elolvashatták őket, és jókat derülhettek némelyik képtelenségén.
Jó kis nap volt.