Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=776891#post776891][b]Edith Ixchel Payne - 2019.10.04. 23:01[/b][/url]

Theon
Én

Magamat nem zavartatva lépdelek a fiú mellett, kezeimet nadrágom puha szebeibe süllyesztem. Mamuszom tapadókorongos talpa viccessé teszi a járkálást a kihalt folyosókon, néha csikorgó hangot hallat. Nevezhetnénk a mai estét taktikai ismerkedésnek is. Bár azért reménykedem hogy tévedek, de tavaly csak pár apró hajszálon múlt, hogy nem maradtam még egy évig élvezni a másodikat. Igazi kapcsolati tőke tehát összeismerkedni az alattam járókkal, ha úgy haladok a tanulmányaimban ahogy számítani lehet rá, előfordulhat hogy hamarabb kell majd lepacsiznom velük mint így elsőre gondolnám.
- Erre? - szólalok meg viszonylag halkan, majd ha bólint benyomom a könyvtár ajtaját, hogy beléphessünk. Nem mondhatom, hogy minden zeg-zugát ismerem a helynek, sőt meglehetősen kevésszer fordultam meg idebent ezelőtt. Kettőt lehet találni miért nem vagyok valami felékszült a vizsgákon. Találomra indulok meg minél beljebb, hogy ne legyünk rögtön kiszúrhatóak ha valakit zavarna, hogy nem alszunk még ilyenkor. - Sajnálom, de nem ismerem ki itt túlságosan magam - jegyzem meg továbbra is hátamat mutatva a fiúnak. Hacsak nem szól rám, vagy nem vezet el másfelé, belépek egy sorba, lassan lépdelve kezdem leolvasni a könyvek gerincére nyomott címeket. Pálcám magasabbra emelkedik hogy jól lássam a felső sorokat is, majd lesüllyed mikor az alsó polcok kerülnek sorra. Nem keresek semmi konkrétat igazából, az egyetlen részleg ami talán megfogna az az elemi mágiához kapcsolódik, de az meg elég komoly része a mágiának ahhoz, hogy valószínűleg nem gyártanak belőle olyan könyvet ami lekötné koncentrálni képtelen elmémet. Nos, azt pedig végképp nem hiszem, hogy képeskönyvek lennének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=778119#post778119][b]Edith Ixchel Payne - 2019.10.14. 19:09[/b][/url]

Theon
Én

Van abban valami szép, hogy egy prefektussal járok tilosban. Mondjuk még nem hozta fel, hogy ez számára probléma lenne, se akkor amikor megbeszéltük ezt a kis kiruccanást, se most, mikor találkoztunk. Nem zavartatom tehát magamat én sem, szavainak megfelelően fordulok be jobbra a könyvespolcok közé. Nem úgy nézek azért körbe mint aki sosem járt még itt, nincs az arcomon gyermeki csodálkozás, se óriási bizonytalanság. Lassú, ruganyos léptekkel szédelgek át a soron, a köteteket vizslatva, pálcámból derengő fény komolyan csillan meg arcomon. Mikor lehajolok jobb oldalra megvizsgálni közelebbről egy borítót, kiengedett hajam mögül úgy szűrődik át a fehér fény, ahogy egy sűrűn benőtt erdő aljnövényzetébe a telihold fénye. Oda, ahol Theon áll kísértetiesen imbolygó árnyak vetülnek, hozzám viszont nem hallatszik el motyogásának lényege, csak néhány halk hangocska. Épp csak annyi amiből felmerül bennem, hogy esetleg hozzám szólt, értelmet nem hallok a duruzsolás mögé.
- Hm? - kérdezek vissza felé pillantva. Jobb kezemmel fülem mögé söprök egy tincset, arcom úgy fordítom felé, bőröm nappal megszokott meleg árnyalatát bántóan sápadtra festi a pálcafény. Lehet, hogy lenne olyan testvérem aki most reflexből dorgálna meg, hogy nem illik így visszakérdezni, de valószínüleg arra is csak egy újabb, értetlen "hm?" lenne a válaszom.
Ha válaszol bármit is, felegyenesedek, hiszen a kis közjáték elég arra, hogy ráeszméljek, ahol az árvácskák ültetése külön szekciókat foglal el, valószínűleg nem találom meg az elemi mágiával foglalkozó köteteket. Ha nem zökkent ki lehet, hogy reggelig olvasgatnám a gerinceket, és nagyon megörülnék ha mondjuk tavirózsára vagy vízililiomra bukkannék, de ezzel megmentette derekamat a hosszas görnyedéstől. Na nem mintha olyan öreg lennék, ez csak a nagyoktól ellesett szófordulat. Szívesen, hogy kikotyogom a titkaitokat.
- Te mit keresel? - kérdezek rá előbb erre, majd arra is ami tényleg érdekel jelen pillanatban. - Tudod merre lehetnek az elemi mágiás részek?
Ha valamit, akkor a dupla tagadást nem tudtam megszokni az évek alatt, így hacsak néha nem figyelmeztetem magam, általában nem is használom. Minek? Olyan bonyolulttá tesz mindent. Halvány mosollyal lépdelek vissza felé válaszra várva, egész testtartásomból sugárzik a nyugalom, nem sietek sehová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780590#post780590][b]Edith Ixchel Payne - 2019.11.11. 21:52[/b][/url]

Theon
Én

Nem igazán tűnik fel, hogy arrébb somfordál, annyira elmélyülten keresgélek, pedig ha mást nem is, azt azért igazán észrevehetném, hogy pálcájának halvány fénye már nem ragyog látóterem szélén úgy mint eddig. Kicsit össze is húzom a szemem ahogy felpillantva csak a sorok végén látok valami alig kivehető halvány derengést, de nem igazán gondolom tovább a dolgot. Bátran szólalok meg tehát, kikérve véleményét, hiszen azért mégsem illik tök csöndben lenni egy közös szervezett programon... Még akkor sem ha éppenséggel a könyvtárban ejtjük meg azt a bizonyos találkozót. Kérdésemre messzebbről érkezik válasz mint sejtettem volna, így kíváncsian meg is indulok valamerre a hang irányába. Hogy meglepődök-e azon hogy olvasni látom? Kérem alássan, ugyan miért tenném, könyörgöm egy könyvtárban vagyunk! Sőt igazából nem is akarom én beleütni az orrom abba mit olvas - de a borítóra csak rátéved a tekintetem. Úgy fordul felém mint Cody amikor titokban elcsen egy falat kóstolót az asztalról evés előtt, és nem akarja, hogy megszidják, nem csoda hát hogy rögtön keresni kezdem mi hibádzik.
- Fordítva - jegyzem meg kedvesen, utalva arra, hogy a betűket elég nehezen olvashatja így el, és kap egy amolyan "ugye nem gondolod hogy beveszem?" szemöldökfelvonást mindemellé. Ha tippelnem kéne azt mondanám a kötet mögött egy másik is rejtőzik, de ez rögtön meg is cáfolódik ahogy becsapva visszahelyezi a polcra. Tekintetem végigfut zárkózott sziluettjén, majd állom tekintetét - nem értem miért bámul. Tekintetének kereszttüzében ácsorgok kicsit zavartan, majd ahogy kínomban körbefordulok (mondani kéne valamit nem?), szemeim megakadnak egy keresett kifejezésen.
- Ohó - mosolyodok el, majd a szemközti sorhoz lépve leemelem azt a kötetet,  amelynek gerincén "A víz mélyén" cím szerepel. Igazából nekem már annyi elég, hogy víz, és rá is repülök... Picit bűntudatom van amiért korábban jól láthatóan megzavartam, így most igyekszem minél kevésbé zavaró lenni, és szótlanul rápillantok. Ha még mindig néz, a polcoknak döntve a hátam csúszok le törökülésbe, és pálcámat fejem mellett egy könyvre helyezem, hogy fénye rávetüljön a borítóra. Ismét felpillantok Theonra, majd vissza a könyvre, és végül hümmögve kezdem olvasni hangosan a fülszöveget.
- "A várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg - és hoz felszínre." Miért van olyan érzésem, hogy ez nem egy tankönyv lesz? - nevetem el magam. Fejemet félrebiccentem, kíváncsian várom mit szól zsákmányomhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=787988#post787988][b]Edith Ixchel Payne - 2020.01.06. 06:08[/b][/url]

Theon
Én

Mit sem sejtve olvasok tovább, miközben a fiú levetődik mellém. Épp, hog csak a fülszöveg végére érek, s kikapja a kezemből a kötetet. Elengedem meglepettségemben, de amúgy sem túl jó dolog könyvek után kapdosni, a lapok okozta vágások igencsak fájdalmasak tudnak lenni az ujjakon, tenyéren. Ha igazán vicces lennék, ide szúrhatnék be valami olyasmi poént, hogy ezért veszélyes az olvasás, vagy ezért nem járok én könyvtárba, de minden ami eszembe jut csak a kicsik pityergő arca, amikor hasonló megesett velük. Talán Daisy és David veszekedtek egy képeskönyvön? Nem is emlékszem már pontosan, de az egyiküknek szép kis sebecskéje lett, elég keservesen is sírt miatta. Megpróbáltam én megnyugtatni, de se sebhegesztő bűbájom nem vaolt talonban, se tapasztalatom mit is kéne csinálni, így csak egy zsepit szorítottam a tenyerére, és kérleltem, hogy ne sírjon. Jó nővér vagyok, tudom. Pislogva figyelem, ahogy végre valami felkelti a mellettem ülő figyelmét, bár, hogy pont egy ilyen téma legyen az... kicsit ijesztő vagy Theon.
- Hát - töprengek el -, igazából simán lehet. Mármint, azok után, hogy vannak lóméretű pókok, én egy ilyen történeten már meg sem lepődnék. Ha jól láttam az író mugli, szóval biztosan valami gyilkos ár a háttérben - fogalmam sincs, csak találgatok -, de lehet, hogy az egésznek van valami alapja mondjuk a varázsvilágban.
Nem ez lenne az első alkalom, hogy valami ami itt létezik, oda is kihat, vagy éppen fordítva. Olyan szép szimbiózisban csavarodik egymás köré a két világ, hogy talán azt sajnálnám legjobban abban, ha mugli lennék - lemaradnék két kultúra ilyen nagymértékű összeolvadásáról. Térdeimet felhúzom, hogy államat rájuk támaszthassam, pálcám fejünk felől, a polcról nyújt fényt. A könyvet fixírozom, ami Theon kezében nyugszik, úgy teszem fel kérdésemet.
- Miért érdekel ennyire? Ha létezne, mit csinálnál?