Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=692787#post692787][b]Széplaki Alíz - 2017.07.26. 20:26[/b][/url]

Egy ideje végre sikerült nyugodtabban aludnom, ennek köszönhetően egyáltalán nem éreztem magam rossz passzban. Az elmúlt két hét során csak kétszer használtam altatót, valamiért kevesebb meredekebb álmom volt, mint amennyi általában lenni szokott, és persze gyakoroltam is azokkal az eszközökkel és tanácsokkal, amelyekkel a tanárom látott el. Reméltem, hogy sikeresen fogok teljesíteni az idei vizsgákon is, ezért összeszedtem magam és tanultam ezerrel, de még mindig úgy éreztem, hogy ez nem lesz elég a kiválóhoz. Szerda délutánra megbeszéltem egy találkozót Kornai Vikivel a könyvtárban, hogy segítsek neki a jóslástan háziban. Szívesen segítettem a prefektus társamnak, akárcsak a legjobb barátnőmnek, Majának, ugyanis vele sokszor összeültünk, hogy a közreműködésemmel megírjuk a házijait vagy rávezessem egy-egy nehezebbnek tűnő feladatnál a megoldásra. Megfigyeltem, hogy nagyon gyorsan teltek a napok így év vége felé és máris azon kaptam magam, hogy hét közepe lett. Délután, az órák után találkoztam Vikivel a könyvtárban, hogy segítsek neki a háziban, találtunk is egy nyugalmas sarkot magunknak, ahová nyugodtan leülhettünk és megvitathattuk a lényeges információkat és válaszolhattam a felmerülő kérdésekre. A lány nem tűnt túl lelkesnek, ami a házit illette, de épp azért voltam ott, hogy adjak neki egy kis löketet, hogy megírhassa a leckét.
- Tudod, két téma volt... vagy a kedvenc történelmi jósodról írsz vagy egy általad preferált jóslásformáról - mondtam neki mosolyogva. Biztos voltam benne, hogy amikor feladta a leckét Attila, akkor gondolatban nagyon messze járhatott vagy épp más, kellemesebb elfoglaltságot talált magának.
- Látom iszonyat lelkes vagy. Nyugi, azért vagyok itt, hogy segítsek - jegyeztem meg biztatóan, majd vártam a válaszát, hogy eldönthesse, melyik téma mellett szeretné letenni a voksát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=693677#post693677][b]Széplaki Alíz - 2017.08.02. 20:42[/b][/url]

Csak sóhajtottam egyet, miután észrevételeztem, hogy Viki kedvenc történelmi jósa nem létezik, szóval nincs neki, de szerencsére nem láttam teljesen reménytelennek a helyzetet, mert még ott volt talonban a másik téma. Az ügyben sem tűnt túl lelkesnek, de valamivel jobban tetszett neki az a feladat. Bevallom, engem is jobban megfogott az utóbbi téma, így én is inkább azt választottam.
- Én a második témát választom. Azon belül a Tarot kártyákat, ugyanis a saját képességemen kívül azt preferálom leginkább. Neked melyik jön be jobban? A kártyák, az inga, esetleg valami más? Próbáld meg kigondolni, hogy melyiket tennéd a második számú helyre, ha rangsorolni kellene őket... vagy esetleg az első a nyerő, a sajátod? - kérdeztem vissza.
Láttam, hogy nem lesz egyszerű feladat ez a leckeírás, de hittem benne, hogy legbelül a lány is szeretné teljesíteni ezt a feladatot, hiszen azért keresett meg, hogy segítsek neki. Mivel hittem benne, hogy egységben az erő, ezért úgy gondoltam, hogy közösen talán könnyebben dűlőre jutunk és gyorsabban, hatékonyabban teljesítjük ezt a projektet. Arra gondoltam, hogyha Viki még több erőt fektet a jóslástanba, akkor egyre jobban fog menni neki, aztán ki tudja, talán még az is előfordulhat, hogy a jövőben ezzel fog foglalatoskodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=695840#post695840][b]Széplaki Alíz - 2017.08.11. 20:25[/b][/url]

- Ó, arany tarot! - kiáltottam fel hangosan, majd gyorsan a szám elé tettem a kezem, mert mégiscsak egy könyvtárban voltunk, ahol elvileg csendben kellett volna csevegnünk.
Az egyik diák a közelünkben lévő asztal mellől úgy nézett rám, mint aki simán megfojtana egy kanál vízben, aztán, amikor szúrósan ránéztem, inkább úgy döntött, hogy visszatér az olvasmányához.
- Bocs! De akkor is.. úúúúúú de jóóóól néééz kiii! Mázlista! - mondtam neki lelkesen, mert ilyet se láttam még ebben a verzióban. Nagyon tetszett, szépen, lassan megcsodáltam a kártyalapokat, pontosabban az azokon lévő ábrákat.
- Az arany tarot egy varázslatos képzeletvilágra épül, amelyet Ciro Marchetti festőművész illusztrációi keltenek életre. Ó ez varázslatos! - olvastam el a kártyapakli dobozának hátlapján található rövid leírást.
Miután kiujjongtam magam és alaposan szemügyre vettem az összes kártyalapot, visszaadtam őket a lánynak és megköszöntem, hogy megmutatta.
- Persze, ebben igazat adok neked... a saját jóslásformában nincs annyi kihívás, mint a többiben, de a fejlődés folyamatában azért akad. Persze, nyugodtan írhatod a teát, mármint hogy mennyire ízlik. Szerintem ezzel személyesebbé teszed a leckét, nekem tetszik - feleltem neki biztatóan. Attila egyébként is jó fej volt és laza, úgyhogy biztosan nem ellenezte volna az ötletet. Különben is úgy ismertem meg, mint aki sokat ad az egyediségre.
- Hogy megy a teafüves jóslás? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már felhozta a témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=700886#post700886][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 22:07[/b][/url]

Prefektusi kötelességeimnek eleget téve elkezdtem járőrözni a folyosókon. Minden nagyon kihalt volt, egy árva lélek sem tartózkodott kinn. Nem is csodáltam ezt, hiszen ki akarná magát büntetőmunkára fogni? Nem igazán volt választék azokból a személyekből, de nem is igazán szerettem a poszt azon részét. Az egyik prefektustársam hasfájással küszködött, úgyhogy azt javasoltam neki, hogy menjen csak be a szobájába pihenni, majd én helytállok helyette is és élt ezzel a lehetőséggel. Sajnáltam szegényt, hogy így alakult az estéje, de nem tudtam rajta segíteni, bár reménykedtem benne, hogyha kipiheni magát, akkor talán másnapra felépül. Sajnáltam, hogy Majácska társaságát nélkülöznöm kellett, mert időnként bekukkantottam hozzá a járőrözésem alatt, aztán jól elbeszélgettünk és elviccelődtünk, de most nem volt alkalmam arra, hogy meglátogassam. Nemrég kaptam tőle a hírt, hogy teherbe esett, ami nagyon váratlanul ért, de megbeszéltünk, hogy időnként meglátogatom. Annak örültem, hogy jól alakult az élete és ilyen fiatalon saját családot alapíthatott, de reméltem, hogy ez nem fog kihatással lenni az eddigi kapcsolatunkra és továbbra is ugyanolyan jó barátnők leszünk, mint idáig.
Amint ezen gondolkoztam, hirtelen megláttam egy ismeretlen alakot a Könyvtár bejáratánál. Ránéztem az órámra és bizony már elmúlt az az időszak, amikor bárki szabadon tartózkodhatott erre. Csak hátulról láttam az ismeretlent, aki menten meg is szólítottam:
- Helló! Mi járatban erre? Már elmúlt az az időszak, amikor itt tartózkodhatnál!  
Úgy gondoltam, hogy ebből bizony büntetőmunka lesz, úgyhogy már azon gondolkodtam, hogy milyen feladatot rójak ki az elkószált diákra, amikor hirtelen egy ismerős érzés fogott el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=700890#post700890][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 22:41[/b][/url]

- Ó! Szóval eltévedtél? - kérdeztem tőle élcesen, majd közelebb léptem, hogy szemügyre vegyem legújabb áldozatomat, akinek hamarosan bűnetetőmunkát fogok kiszabni... azaz mégsem... Hirtelen lehidaltam, amikor a hold fényében megláttam a fiút, amint felém fordult, hiszen egy ismerős személyt véltem felfedezni benne.
- Oliver?! - kérdeztem meglepődve, nem is tudtam rögtön lereagálni a dolgot.
- Úristen, Oliver! - kiáltottam neki miközben a srác felém haladva már át is ölelt, amit rögtön viszonoztam. Ő volt az a fiú, akire kisebb korunkban vigyáztam. Amikor Timi magához vett, a szüleivel jó szomszédi viszonyt ápoltunk, időnként pedig vigyáztam Oliver-re is, amikor a szülei nem tartózkodtak otthon. Te jó ég, milyen kicsi a világ!
- Hallod, alig ismertelek fel! Nagyon sokat változtál! Kész fiatalember vagy! - mondtam neki mosolyogva. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy végre egy olyan emberrel találkoztam az iskola falai között, akit már régóta ismerek.
- Képzeld prefektus lettem a Navine házban, ráadásul jövőre ötödikes leszek és utána mesterszakon tanulhatok tovább! De mondd csak, hogy kerültél ide? És melyik házba osztottak be? - érdeklődtem a fiútól kíváncsi tekintettel. Ő volt az, akivel mindent meg tudtam beszélni, ráadásul tudott a helyzetemről, a múltamról, amely egy cseppet sem volt rózsás. Kivéve azt a részt, miután Timi örökbe fogadott.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy! - mondtam neki kedvesen. Ez az este volt a nap fénypontja, már rég voltam ennyire boldog, mint most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=700905#post700905][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 23:26[/b][/url]

- Ugyan, de hogy! Hisz ki lenne akkor az éjszakai áldozatom? - élcelődtem nevetve a fiúval.
- Azért egy birkózást már nem biztos, hogy bevállalnék veled. Túl nagyra nőttél - tettem hozzá vigyorogva, miközben végigmértem a fiút és megállapítottam, hogy bizony most már ő a nagyobb nálam.
- Nos, igen, idősebb lettem - húztam el a számat, amikor Oliver megállapította, hogy sokat változtam, majd megint elnevettem magam:
- Tudod nem a biológiai kor számít, hanem az, hogy az ember hány évesnek érzi magát valójában!
Gyerekkorunkban sokat játszottunk sheriff-eset, általában Oliver volt a rosszfiú, aki rettegésben tartotta a várost, én pedig a jófiú szerepét öltöttem magamra, aki valamilyen úton-módon elkapta és méltón megbüntette.
- Igazad van, nem áll tőlem messze ez a hivatás. Tudod, ha most nem ismertelek volna, akkor tuti kiszabtam volna rád egy fránya büntetőmunkát, úgyhogy nagy szerencséd van velem, fiatalember! - mondtam neki viccelődve. Bár ami azt illette, végül is igazat mondtam neki, mert ha tényleg nem ismertem volna, tuti, hogy rosszul járt volna velem... csak azért is!
- Rendben, egye fene! - feleltem neki beletörődve, majd egy mosoly kíséretében hozzátettem:
- A legjobbkor jöttél. Tudod a legjobb barátnőm babát vár, szóval most én is igencsak egyedül érezném magam nélküled. Na, nem mintha nem lenne elég ismerősöm, de érted - vázoltam fel neki gyorsban az aktuális szociális helyzetemet.
- Ó! Szuper! Ez remek hír! És hogy érzed, sikerültek a vizsgáid? Mondd, hogy igen! Ugye így van? - kérdeztem tőle tágra nyílt szemekkel. Nagyon reméltem, hogy igent mond és itt marad, mert ha nem, akkor egy nagy seggberúgás várta részemről.
- Hú, hát elég sok minden történt velem... Timi jól van, továbbra is a táncnak él. Bár ennek köszönhetően inkább a tánctáborokat választotta, mintsem velem találkozzon ünnepekkor. Szóval a szabadnapjaim nagy részét itt töltöttem a kastély falai között. De egyébként jól megvagyunk. Eldöntöttem, hogy itt szeretném élni az életem, ebben az univerzumban. Szeretnék Bogolyfalván venni egy kis házikót és itt tanítani... de előtte Futurológia mesterépzésen szeretnék továbbtanulni mesterszakon. Képzeld, előjött egy olyan képességem, amiről idáig tudomásom se volt! Képes vagyok megálmodni mások jövőjét. Ja, és anyám írt 17 év után! - foglaltam össze a tudnivalókat velem kapcsolatban. Megpróbáltam a lényegre szorítkozni és röviden elmesélni, hogy mi történt velem, hiszen biztos voltam benne, hogy a fiúnak még meg kell emésztenie a hallottakat. Tisztában voltam vele, hogy túl sok információval küldtem meg egyszerre, de úgy éreztem, hogy joga van tudni, mik történtek velem és benne aztán tényleg igazán bíztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=700967#post700967][b]Széplaki Alíz - 2017.09.13. 11:49[/b][/url]

- Eszem ágába sincs! - válaszoltam neki, miközben nyelvet nyújtottam rá, majd elnevettem magam. Tudtam, hogy én is idősebb lettem, de szerencsére nem sokat változtam az elmúlt évekhez képest, talán annyit, hogy érettebb gondolkodású lettem és sötétebb lett a hajszínem.
- Inkább ne akard, hogy büntetőmunkára fogjalak... az maga lenne a kínok kínja. Bár ismerek pár olyan tanárt, aki még nálam is jobban élvezi ezt a fajta büntetést. Na, velük én se szívesen húznék ujjat - feleltem eltűnődve. Hallottam már pár rémtörténetet azokról a diákokról, akiket rendesen kikészítettek ezek a hírhedt tanítók.
- Igen, így alakult az élete. Tényleg nagyon fiatal még, de végül is, akivel együtt van jól kijönnek, össze is házasodtak, és szeretik egymást, meg aztán tényleg szeretnék ezt a babát, szóval drukkolok nekik, hogy minden rendben menjen - válaszoltam Oliver-nek  mosolyogva. Nagyon is igaza volt abban, hogy a barátnőm még fiatal, de tiszteletben tartottam a döntését és az volt számomra a legfontosabb, hogy ő boldog legyen.
- Eszem ágában sincs! Még annyi tervem van! Egyelőre még élni akarok, szóval érted... aztán később jöhet a családalapítás, ha úgy alakul, de én most így jól elvagyok. Mindennek megvan a maga ideje, én még nem érzem ennek szükségét - osztottam meg a véleményemet a fiúval.
- Még egy növényről sem tudok gondoskodni, mindig kidöglenek mellőlem a virágok. Viszont van egy macskám, még Timitől kaptam, őt elhoztam magammal. Nincs vele gond, megetetem, megitatom, aztán alszik egész nap - fűztem hozzá vigyorogva.
- Szuper! Akkor nagy valószínűséggel itt maradsz és még a seggberúgás-nyaktekerés kombót is megúszod.
Örültem, hogy lesz még egy olyan személy az életemben, akihez bizalommal fordulhatok és akire számíthatok majd, ha valami baj történik. Volt jó pár ismerősöm és pár kialakulóban lévő barátságom is, de ez azért mégiscsak más volt, mert már eleve ismertük egymást, így eleve nagyobb bizalommal voltunk a másik iránt.
- Én sem értem igazán, hogy miért a táborokat választotta Timi. Tudom, hogy a tánc a mindene és fontosak számára a fellépések, de pont olyan időpontokban voltak ezek a rendezvények, amikor hazalátogathattam volna. Emiatt azért pipa vagyok rá - feleltem a fiúnak kicsit dühösen, mert képtelen voltam megérteni, hogy miért nem én szerepeltem a nőnél az első helyen, hiszen mégiscsak ő nevelt fel.
- Egyébként milyen volt London? Hogy érezted magad ott? - kérdeztem tőle témát váltva. Kíváncsi voltam, hogy hogyan érezte ott magát, még ha nem is tartózkodott ott huzamosabb ideig és mennyire viselte meg a költözés.
- Ha elakadnál ám a tanulásban, csak szólj. Tudok segíteni és megvannak még a másodikos jegyzeteim, tananyagaim is, na meg a többi évfolyamos is, nem dobtam ki semmit - ajánlottam fel a srácnak a segítségemet. Annak idején nekem is könnyebb lett volna, ha ismerek egy olyan felsőbbévest, aki tud segíteni, de akkoriban magamnak kellett boldogulni.
- Igen, valóban nagyon bizarr az egész... még nem tudom kontrollálni az álmaimat, sokszor vannak rémálmaim, szóval gyakran vagyok kialvatlan. Akkor jobb, ha kerülsz, mert nagyon hisztis és nyűgös tudok lenni - tettem hozzá nevetve. Én aztán tényleg figyelmeztettem Oliver-t, úgyhogy nem mondhatja később, hogy nem szóltam neki előre, ha esetleg olyan állapotban talál, amikor saját magamat sem bírom elviselni.
- Szóval most a tanárommal azon dolgozunk, hogy képes legyen irányítani az álmaimat. Aztán később a tanítás mellett szeretnék segíteni másoknak is, akik hasonló problémával küszködnek vagy esetleg megakadályozni olyan dolgokat, amiknek szörnyű következményei lesznek. Volt már rá példa, hogy megakadályoztam egy rossz álomkép beteljesülését, mert pont jó helyen voltam jó időben, nem is egyszer - rögtön eszembe jutott az a pár alkalom, amikor meg tudtam akadályozni egy-egy szörnyű tragédia bekövetkeztét, ilyenkor pedig örömmel töltött el a tudat, hogy meg tudtam menteni valaki életét vagy éppen a testi épségét.
- Hú, hát anyám... nem semmi az a nő. Itt a levele a zsebemben. Ne kérdezd, hogy miért őrizgetem ott és hurcolom magammal. Viszont most jól jött, hogy itt van, mert legalább el tudod olvasni - nyújtottam át a kissé meggyűrt irományt a fiúnak:

"Édes kislányom!


Nem is tudom, mit írhatnék. Végre sikerült a nyomodra akadnom, miután alig pár naposan olyan hirtelen elszakítottak tőlem. Szerelemből fogantál, de apámnak más tervei voltak, ezért távoli rokonokhoz kellett utaznom, míg világra nem jöttél, aztán pedig nyomtalanul eltűntél a szemem elől. Attól tartottam, hogy képes és kitesz az erdőbe, annyira dühös volt, amiért kvibli az apád, de hála az égnek, amikor egy éve elhunyt, a hátramaradt iratai között akadt egy nyomravezető is. Annyira örülök. Szeretnélek látni is ennyi idő után, ha van rá mód.


Ölel szerető anyád,
Liliomfay Heléna"

- Na, mit szólsz? Először mérges voltam rá, igaz most is az vagyok, de úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt a találkozásra. Persze megtartom tőle a tíz lépés távolságot, de szeretném megismerni a múltam és esetleg még a képességemmel kapcsolatban is segíthet. Már küldtem neki egy baglyot, de még mindig nem válaszolt. Az is lehet, hogy csak haszonszerzésből keresett fel, fene tudja - biggyesztettem le az ajkaimat, miközben figyeltem, ahogyan Oliver jóanyám levelét olvassa.
- Ja, és Timinek nem szóltam erről, nem akartam, hogy feleslegesen aggódjon. Az is lehet, hogy semmi se lesz a találkából - tettem hozzá komoly arccal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=701030#post701030][b]Széplaki Alíz - 2017.09.13. 18:34[/b][/url]

- Igen, én is így gondolom. A legjobbakat kívánom nekik. Ő mindig itt volt mellettem és számíthattam rá, ez pedig nagyon sokat jelent nekem. Manapság kevés az igaz barát - feleltem a fiúnak.
- Valóban így gondolod? Hát köszi. Az igaz, hogy te is megmaradtál mellettem - állapítottam meg széles vigyorral. Eszembe jutott, amikor egyszer közösen főzőcskéztünk, pontosabban én főztem, Oliver pedig a kuktám volt. Aztán olyan jól sikerült a kaja, hogy mindketten gyomorrontást kaptunk tőle. Timi és a szülei jól lehordtak minket, sose felejtem el azt a napot.
- Szuper lesz! Már alig várom! - válaszoltam neki jókedvűen, miközben már le is játszottam az agyamban, hogy hova fogom elvinni, hiszen csomó látnivaló volt a faluban is, na meg klassz helyek, ahol finomakat lehetett enni-inni.
- Ez az! Ne kíméld! - jól esett, hogy a fiú ennyire a lelkén viselte a sorsomat, nem is mondtam neki azt, hogy ne szóljon be a nevelőanyámnak, mert valóban megérdemelt már egy kis fejmosást. Még mindig a bögyömben volt amiatt, hogy a tánc volt számára az első.
- Igen, azt hallottam, hogy Londonban eléggé esős és ködös az időjárás. Az viszont szuper, hogy ilyen kreatívak. Kár, hogy itt nálunk nem lehet ilyen klassz dolgokat kapni. A sör illatú radírt szívesen bevetném egy-két órán - válaszoltam teljes beleéléssel a srácnak.
- Ugyan, nincs mit, viszont ezekkel könnyebben fogsz boldogulni és némi lépéselőnnyel leszel a többiekkel szemben - húztam ki magam büszkén, hogy segíthettem neki.
- Rendben, szívesen jósolok neked Tarot kártyával - vágtam rá beleegyezően, hiszen már jó pár embernek vetettem kártyát, mióta híre ment, hogy jóstanonc vagyok. Ez pedig nekem is a hasznomra vált, mert legalább gyakorolhattam a jövendőmondás eme formáját.
- Persze, ezért is küldtem neki egy levelet, de még nem válaszolt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani, arra pedig pláne, hogy hogy néz ki, milyen ember - mondtam neki izgatottan. Hirtelen gyors léptek zaja ütötte meg a fülemet, úgyhogy intettem a kezemmel a fiúnak, hogy ideje indulnunk, mielőtt még lebuknánk.
- Gyere, visszakísérlek a hálókörletedbe! Ideje indulnunk! - fogtam kézen Oliver-t, hogy visszavezethessem a Levitába. Nagyon örültem ennek a viszontlátásnak, annak pedig különösen, hogy egy ismerős arcot üdvözölhettem a baráti körömben. Az élet számos váratlan fordulatot tartogat és valóban kicsi a világ, hiszen ki gondolta volna, hogy pont itt futunk össze ennyi idő után?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=703419#post703419][b]Széplaki Alíz - 2017.09.22. 18:47[/b][/url]

Láttam Vikin, hogy örült, hogy tetszett nekem a pakli amit hozott, de tényleg valóban különleges volt. Mindig is szerettem a különleges dolgokat, úgyhogy szívesen fogadtam azt is, amikor bejelentette, hogy van Joie de Vivre paklija is.
- Nem mondod?! Arra iszonyat kíváncsi vagyok! De izgi! - dörzsöltem össze a tenyeremet vihogva, egy kicsit úgy látszott, hogy megint nagy hangot adtam az örömömnek, mert egy másik diák nagyon mérgesen nézett fel rám a könyvéből. Azt sugallta a tekintete, hogy jobb lesz, ha elhallgatok, mert különben nem áll jót magáért. Engem nem érdekelt, mert nem tudott megfélemlíteni ezzel, úgyhogy szúrós tekintettel néztem rá. Egy ideig farkasszemet néztünk, majd lehajotta a fejét és inkább folytatta az olvasást.
- Ennek sincs nagyobb öröme az életben, mint minket lesni a könyvtárban - mutattam a srácra az ujjammal Vikinek bosszúsan.
- Miért zavarja, hogy kommunikálunk? Menjen és olvasgasson a szobájában, ha minden idegesíti - tettem hozzá kicsit zabosan.
- Nekem a Tarot a kedvencem - válaszoltam neki mosolyogva. Tudtam, hogy ő is szerette a kártyavetést, de most sikerült még jobban megismernem kicsit.
- És hogy haladsz az elemi mágiával? Milyen elemed is van? Víz? - kérdeztem tőle pironkodva, mert nem voltam biztos benne, de igazából nem is beszéltünk erről részletesebben. Tudtam, hogy Vikit ez a két tárgy érdekelte a legjobban. Sajnos nekem nem volt alapvető elemem, de ettől függetlenül szerettem ezt a tantárgyat és érdekelt is a téma.