 Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Lazriell Hiuron
INAKTÍV
Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
|
|
Írta: 2015. április 8. 18:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=490498#post490498][b]Lazriell Hiuron - 2015.04.08. 18:17[/b][/url] Nyeste Ostoba szfinx! Egyszerűen nem hittem el, hogy volt képes olyan hülyeségre, hogy számokkal dobálózott nekem a klubhelyiség bejáratánál. Miután rájöttem, hogy matekoznom kéne a rejtvény megfejtéséhez, nyomban sarkon fordultam és sértődötten elindultam a nyugati szárny felé, egyenesen a könyvtárba. Az volt az egyetlen hely, ahova egy hét után már tudtam fejből az odavezető utat. Mást ne várjon el tőlem az ember. A fejemben ezek a kis polcok sokkal érdekesebb és izgalmas dolgoknak vannak fenntartva, nem holmi matematikai szabályoknak és térképeknek. Beléptem a könyvtár hatalmas ajtaján és csodálatos illat fogadott. Régi könyvek! Anya könyvtárában is volt rengeteg régi dolog, de azoknak nem sok közük volt a mágiához. Az otthoni könyvek többsége is mugli témájú volt... Persze, hiszen anya egyenesen ki nem állhatta a varázsvilágot. Apa metaforájaként kezelte azt. De 'sajnos' azzal nemsokmindent tudott kezdeni, hogy belőlem is varázslópalánta lett. Biztos vagyok benne, hogy már most elkezdett otthon imádkozni, hogy öcsém ne kapjon semmilyen levelet idén nyáron... Elmerülve a gondolataimban haladtam végig az óriási könyvespolcok között. Végigsimítottam pár régi csoda gerincét, de csak akkor zuhantam vissza a valóságba, amikor könyv helyett csak az ürességet tapogattam. Jól tudtam, hogy melyik volt az a könyv, hiszen én is azt kerestem. Két napja is azt olvastam, hogy szorgalmit készíthessek belőle művészetek órára, gondoltam most talán végre be tudom fejezni. Pislantottam párat, mire észrevettem, hogy nem sokkal odébb az egyik polc tövében ott gubbasztott valaki. Egy lány volt az, éppen elmélyülten görnyedt Da Vinci munkái fölé. Rajzolgatott. Közelebb hajoltam, hogy tanulmányozni tudjam a vázlatait, de a lakkcipőm sarka csikorgó hangot hallatott egyik lépésemnél. Ijedtemben behúztam a nyakamat, remélve hogy nem zavartam, vagy ijesztettem meg őt. Lélegzetemet visszatartva, kerek szemekkel vártam a reakciót.
|
|
|
|
|
Lazriell Hiuron
INAKTÍV
Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
|
|
Írta: 2015. április 8. 22:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=490731#post490731][b]Lazriell Hiuron - 2015.04.08. 22:36[/b][/url] Nyeste A lány döbbenten pislogott fel rám, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki megijedt, hogy leselkedem utána, vagy bármi ilyesmi... Igazából fel sem tűnt neki, hogy őt figyeltem. Lesütött szemekkel összeszedelőzködött és felállt, majd még mielőtt bármit szólhattam volna, odébbált és elvonult... Na jólvan. Igazából nem is tudom, mit kellett volna mondanom. "Bocsánat", talán..? Elkérni pedig amúgy sem illik azt a könyvet, én sem szeretem, ha ilyesmivel piszkál valaki, főleg amikor azon az egy könyvön kívül ott van még milliónyi másik. Így hát vállat vontam és megnéztem, hogy vajon van-e még azon a polcon valami Da... Vinciről. Hát persze, hogy nincs... Miért is lenne? - Kössz, Fortuna - morogtam magamban és csalódottan kirántottam véletlenszerűen egy könyvet. Híres boszorkaportrék. Most vagy kezdhetem újra a szorgalmi feladatomat egy másik témában, vagy várok holnapig, hogy kezembe vehessem azt, amit eredetileg is akartam. Sóhajtottam és próbáltam pozitívan felfogni a dolgot. Ha komolyan akarom venni az előttem még kijáratlan művészmelóhoz vezető utat, erről is tanulnom kell előbb vagy utóbb. Beletörődve a sorsomba, gyors balkanyart vettem, és lendületes léptekkel indultam meg a legközelebbi asztalhoz, amikor hirtelen kicsúszott alólam a talaj. Abban a minutumban a könyvtár padlóján nyekkentem, dobva egy látványos hátast. A könyv a hasamon puffant, én elkerekedett szemekkel próbáltam levegő után kapni, mert a tüdőm összeszorult. Fejemet oldalra fordítva megpillantottam a még guruló ceruzát, ami miatt eltaknyoltam. - Kössz... tényleg - hörögtem halkan kínomban, remélve, hogy ezt a mutatványomat senki sem látta. Lassan lábraálltam és felkaptam a ceruzát. Bár már kevésbé optimistán, de odaléptem a polcsorhoz legközeli asztalhoz, ahol a lány elmélyülten folytatta a rajzolást. Mindenféle körítés nélkül odanyomtam a ceruzáját az orra alá. - Azt hiszem, egy hiányzik - leheltem halkan és kifejezéstelen arccal vártam, hogy elvegye a grafitot.
|
|
|
|
|
Lazriell Hiuron
INAKTÍV
Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
|
|
Írta: 2015. április 11. 17:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=492221#post492221][b]Lazriell Hiuron - 2015.04.11. 17:59[/b][/url] Nyeste
Nem tudom miért vártam azt, hogy a lány bűnbánóan a szemembe nézzen, és bocsánatot kérjen. Talán... talán már kezd szokásommá válni, hogy még a véletlenekhez is bűnbakot keresek, akit hibáztathatok az aznapi rossz élményeimért. Persze ezt igazából sohasem ismerném be. A fejemben is csak egy lehetséges elméletként létezik, mint minden más.
Végül mély levegőt vettem és mindenféle problémázás nélkül megvártam, amíg a lány elveszi a ceruzát. Dadogva meg is köszönte, hogy visszaadtam neki azt. Mivel fölösleges lett volna messzebb mennem, és a lány sem tűnt egyáltalán ijesztőnek, vagy zavarónak, leültem vele szemben az asztal túloldalára. A Híres boszorkányportrék tompán puffant az asztalon és bár még mindig picit csalódottan, de kinyitottam azt. Egyszer csak Báthory Erzsébet arcképével találtam szembe magamat. Sajnos már mindent tudtam róla és az őt körülölelő legendákról. Igaz amikor régen olvastam róla, még ennél is kevesebbet tudtam a varázslóvilágról, de azon valahogy már meg sem lepődtem, hogy Erzsébetnek is volt valamiféle kapcsolata a mágiával.
Felpillantottam a lányra, érdeklődően szemlélve, hogy vajon mikor un rá arra a könyvre. Unalomnak nyoma sem látszott rajta... Mondjuk megértem. Az a könyv zseniális! Észrevettem, hogy a könyv mellett Da Vinci egyik rajzának szinte tökéletes másolata díszelgett a lapon. Még az aláírását is ugyanúgy tükörírással csinálta meg. Elég messze volt tőlem a papír, de a tükörírás képét távolról is felismerem. Amikor pici voltam, rendesen ki is kaptam érte, amikor rendszerint fordítva írtam fel a nevemet a papírra. Most már persze tudom, hogy hogyan kell "rendesen" írni (szerintem az is rendes volt), de ha akarom könnyedén megy fordítva is.
Tetszett a rajz is. Igaz, hogy csak egy másolat volt, de akkor is tetszett. A lány elmélyülten hajolt a másik munkája fölé. Rossz érzés fogott el, hogy egy perccel azelőtt még rá akartam mordulni, holott ő csak úgy viselkedik, mint én, amikor éppen valamit alkotni próbálok.
- Művészetek órára lesz? - kérdeztem kíváncsian. Habár nem igazán szeretem a társaságot, beszélgetni még annál is kevésbé szoktam, de a lányka sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint az a könyv a kezemben...
|
|
|
|
|
Lazriell Hiuron
INAKTÍV
Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
|
|
Írta: 2015. július 15. 05:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=495397#post495397][b]Lazriell Hiuron - 2015.07.15. 05:00[/b][/url] Nyeste Értetlenül bámultam vissza a lányra, úgy tűnt eléggé meglepte a kérdésem. Utólag már picit furán éreztem magamat, hogy pont művészkedés közben zavarom, de... túl kíváncsi voltam, minden érdekesebbnek tűnt most annál a buta könyvnél ami ott pihent az orrom előtt, az asztalon. Aztán az orrom elé tolt egy papírt, rajta a rövidke kérdéssel.
- Hogy miért? - ismételtem meg kissé zavarodottan a kérdést. Da Vinci a legnagyobb művészek közé tartozott. Ahogy láttam, erről a lány is biztosan tudott. Miért ne lenne lehetséges szorgalmi feladat? Akkor lepődtem volna meg, ha nem tanulhatunk róla. - Mert ott van a feladatok között - Az ölembe vettem a táskámat és előhalásztam egy pergamen darabkát. Kihajtogattam. Így már látszott, hogy több papírdarabkából lett összeragasztva az egész. Jó hosszú volt, és folyton írtam és ragasztottam hozzá az újabb és újabb dolgokat. Már egy kicsit meggyűrtem a sarkát és telefirkáltam a szélét, de lényegében csak egy lista volt rajta, semmi olyasmi, mit ne lehetett volna kidíszíteni. - Látod? - mondtam kicsit halkabban, amikor megláttam egy felénk közeledő rellonost. Ujjammal az egyik pontra böktem a lista közepén, ahova azt írtam fel, hogy egy ismert művészről készült fogalmazást is le lehet adni. Kissé behúztam a nyakamat, amikor láttam, hogy a rellonos elhalad az asztalunk előtt. De szerencsére ment tovább a dolgára, így egyáltalán nem volt okom ijedezni.
Pár másodpercre rá eszembe jutott az, hogy talán nem is az én évfolyamomba jár. A kis termete eléggé megtévesztő, de az is elképzelhető, hogy már másodikos, vagy harmadikos diák lehet. Nekik talán más feladataik vannak. Vagy talán fel sem vette ezt a tárgyat? Nem emlékszem, hogy láttam volna az órákon.
- Talán nem tanulsz művészetet? - kérdeztem picit vontatottan. Pedig elég ügyesen rajzol hozzá. Miért nem emlékszem? Azt is elég valószínűnek tartom, hogy képes vagyok úgy elbambulni órán, hogy oda sem figyelek arra, kik vannak a közelemben... sőt... Inkább ez tűnik a legésszerűbb magyarázatnak.
|
|
|
|
|
Lazriell Hiuron
INAKTÍV
Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
|
|
Írta: 2015. augusztus 12. 22:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=504543#post504543][b]Lazriell Hiuron - 2015.08.12. 22:36[/b][/url] Nyeste Mondhatom, eléggé meglepődtem, amikor a lány csendre intett. Mármint... Egészen eddig én csináltam ugyanezt anya könyvtárában. Tudom, hogyan kell viselkedni egy ilyen helyen. Nem mintha most olyan hangosan beszéltem volna, de a másik fél kommunikációs módszeréhez képest hangosnak tűnhettem.
Tovább olvasva a kis mondatokat, mosolyogva bólintok, bátorítva őt is, hogy csinálja meg a szorgalmit, ha kedvet kapott hozzá. Bár még nem tudom mennyire helyes egy másik ház diákját buzdítani arra, hogy pontokat szerezzen. Ami azt illeti nem sok diákkal beszélgettem még, sőt. Azt hiszem ez a lány az első, aki nem az én házamból való és hajlandó voltam szóba elegyedni vele. És valószínű meg sem szólítottam volna, ha nem taknyolok el a ceruzája miatt, vagy nem viszi el a könyvet.
Olvasom az újabb mondatokat. Kedvenc tantárgy? Féltem, hogy beszélgetőtársam kényelmetlenül fogja érezni magát, ha továbbra is hangosan beszélek, így hát előhalásztam a táskámból a saját ceruzámat és ráfirkantottam a választ a papírra.
"A művészetek nekem is." A számba veszem a ceruza végét és még gyorsan megtoldom pár szóval "...a gemmológia is érdekesnek tűnik". Újabb ceruzarágás, újabb kiegészítés: "...a repüléstant is...". Megráztam a fejemet és nagy betűkkel, leírtam lényegében azt, amivel elintézhettem volna az egész kérdést. "SZINTE AZ ÖSSZES" Kissé sajnálkozva fordítottam vissza felé a papírdarabot a zavaros válasz miatt. Számmal egy 'bocsi'-t artikuláltam és vártam, hogy vajon van-e kedve írogatni vagy inkább belemerülne a könyvbe.
|
|
|
|
|
