37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Könyvtár - Evelin Ordassy hozzászólásai (22 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 21:04 | Link
Bíborka

Így estefelé kedvet kaptam kicsit sétálni. Már megint egy új helyre keveredtem. Sikeresen találtam egy könyvtárat. Elméletben erre még nem jártam. Bementem.Levettem az egyik polcról egy könyvet. Helyetfoglaltam és olvasni kezdtem.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 21:42 | Link
Evelin miközben békésen olvas. Hangos zajokat hall. Ijedtében eldobta a könyvet amit éppen olvasott. Később nyögdécselést hall. Evelin odasiet. Egy nagy könyvkupacot talál. Elkezdi a könyvek alatt nyögdécselő élőlényt kiszabadítani.
- Gyere had segítsek.
Evelin sikeresen kiásta a könyvküpac alól. Elkezdte a könyveket a kezébe gyűjtögetni. Amikoz megtelt a keze visszapakolta a polcra ahova a könyvek valók. Szépen sorban.
- Mijáratban erre? Jobban vagy?
Kérdezte Evelin.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 22:16 | Link
Evelin elmosolyodva nézi a kis manót.
- Várj még! Nembírta megállni és utána kiállt. Odamegy a kis manó mellé.
- Esetleg elkísérhetlek? Nemártana rád jobban odafigyelni. Egyszer még komolyabb bajod is lehet. Annak nem örülnék. Evelin vidáman mondja a kis manónak.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 22:46 | Link
Evelin elneveti magát. Máris jobb kedve lett.
- Nem haragszom. Míért is haragudjak. Én legalább szeretem az őszinteséget. Nem úgy, mint mások.
Evelin egy kicsit megkedvelte a vicces kis manót. Legalább nem unatkozik.
- És mi dolgod az ablakokkal? Mert szerintem mind rendben van.
Kérdezi Evelin kíváncsian.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 23:14 | Link
Evelin megint elmosolyodtk.
- Elég érdekes munkának hangzik. Időm meg van hogy halgassalak. Majd holnap egy kicsivel többet tanulok.
Evelin örül, hogy végre egy jó társaságba keveredett. Életében először lát manót, és azt is magyon megkedvelte. Azt gondolta magában hogy ez a manó egy tünemény.
Bárcsak gyakrabban összefutna vele.
Evelin megint hozzákezd beszélni.
- És mit szoktatok tenni egy hibás ablakkal? Ugye az számodra nem veszélyes?
Evelin érdeklődött tovább.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 23:56 | Link
Evelin megint elmosolyodik ezen a tündéri manón. Végül megszólal.
- Az nem baj ha nem értesz mindenhez. Én sem értek mindenhez. Egy kis tanulást meg kihagykatok. Majd bepótolom holnap. Ha véletlen találnál még egy kóbor könyvkupacot akkor inkább szólj a saját érdekedben.
Nemkéne az ujjaidat ropogtatnod. Még bajod lehet belőle. Remélem nem lett baja az ujjaidnak.
Evelin ma nagyon beszédes kedvében van. Azért is folytatja a mondandóját.
- Nem kérsz egy kis csokit? Attól biztos jobban lennél. Én már csak tudom. Mindig van nálam.
Evelin leguggol a manóhoz. És felényújtja a csokit.
- Ezt nem utasíthatod vissza. Fogadd el. Megérdemled. Olyan szorgos kis manó vagy.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 15. 23:20 | Link
Már a nevetőgörcs kerülget. Ez a manó egy tünemény. Ilyen manót még nem láttam. Bár ő az első akit látok. Azt hiszem egy életre megkedveltem ezt a kis manót. Sőt az összes manót. Egyszerűen már a nevetés kerülget. Végre egy kis jó kedv. Ùgy is egész nap unatkoutam. Nem tudtam elképzelni amit a manó, pontosabban a kis Bibi mondott. A csoki csak nem méreg. Maximun a kutyáknak, de a manóknak biztos nem. Az nem lehet hogy nem evett még  csokit. Akkor majd most!
- Biztosan nem kérsz? A csoki nem méreg. Na a kedvemért egy kis kostolót? Ezt nem utasíthatod vissza. Kérlek!
Könyörögtem a kis manónak. Megint odanyújtottam a csokit. Hátha megérzi az illatát. Akkor biztos megkívánja. Egész biztosan ízlene neki, mert csak nagyon kevés ember nem szereti a csokit. Vagyis ő manó. Már elfelejtettem.
- Na, biztosan nem kérsz? Senki nem halt bele egy kis csokiba.
Győzködtem tovább a kis manót hátha elfogadja.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 14:51 | Link
Már a nevetés folytogat. Ahogy látom a manók nem esznek csokit. Minden nap tanul valami újat az ember. Ma is tanultam.
- Magadra vess. Köszönöm, hogy tanítottál valami újat. Mostmár tudom, hogy a manók nem esznek csokit.
Mosolyogtam a kis manóra, nézve ahogyan elhátrál. A kis tünemény csakazértis nekiment a könyvespolcnak. Majdnem ráestek, már meginz, a könyvek. Ilyen nem létezik. Szerencsélyére hamar észbekaptam. Varázsolhattam volna, de az egyszerűbb megoldások híve vagyok. Odaszaladtam és elkaptam a billegő polcot. Csak pár könyv potyogott le. Szerencsére egyik sem a manóra. Ezt legalább megúszta. Nem szeretném, hogy baja essen. Nem örülnék neki. Ahoz túlságosan megkedveltem őt. Azt a pár könyvet ami leesett a kezembe összeszedtem, és ugyan olyan sorrendben visszatettem a polcra. Közben nevettem.
- Legközelebb szerintem a könyvtárat kerüld el. Az egy ilyen kis manónak baleset veszélyes, de belátom, hogy ez az én hibám volt. Nem kellett volna téged csokival kínálgatni. Ugye nem haragszol rám?
Kérdeztem bűnbánóan, hátha megbocsájt.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 22:45 | Link
Gondoltam magamban, hogy ez a manó egy tünemény. Túlságosan is megkedveltem. Kimondottan szeretem a manókat. Tündéri terentmények.
- Nem a te hibád volt hanem az enyém és az ügy lezárva.
Győzködtem a kis manót. Már megint letérdeltem mellé mert olyan kis alacsony. Úgy mondom, mintha külömb lennék. Nekem is gondot okoz a magasabb polcok elérése. Végülis igaz, hogy magasabb vagyok a manónál, de az lenne furcsa ha nem így lenne. Olyan aranyosan gondolkozik ez a kis manó. Ha lehetne egész nap elnézegetném, de lehet hogy a manónak elege lenne belőlem. Azért is megszólalok.
- Szerintem a második.
Mondtam a manónak, hátha szivesen veszi a segítségemet. Észrevettem még egy kóbor könyvkupacot. Pont az ablak előtt volt. Nem hagyhattam ott. Még baja esne a manónak. Gondolkodni kezdtem. Eszembejutott még bűbájtanóráról a lebegtető bűbáj. Most épp itt az ideje a gyakorlatban is kipróbálni. Gondoltam magamban. Kinondtam szépen halkan a varázsigét. Remélve hogy a manó nem haragszik meg hogy varázsolgatok a háta mögött.
- Vingardiun Leviosa.
Egyesével lebegtettem a könyveket nagy odafigyeléssel, mert nem akartam hogy leessenek. Végülis nehéz dolgokról volt szó, amelyek képesek egy manót a földhözszorítani. Csak egy könyv esett le. Odasétáltam, felvettem, de a polc magasan volt így megfogtam egy széket és odavittem. Visszaraktam a könyvet. A széket pedig a helyéretettem.
- Na, és tovább? Van még valami munkád? Mert szerintem az ablakoknak nincs baja.
Mosolyogtam a manóra.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 22. 15:07 | Link
Carl Tender

Egy kicsit ki akartam kapcsolódni. Első utam, pontosabban sétám ide a könyvtárba vezetett. Gyakran járok erre. Általában amikor sétálni kezdek a legkülönfélébb helyekre tévedek. Volt olyan amikor egészen a faluig elcsámborogtam. Az csak véletlen volt, elméletben. Besétáltan a könyvtárba. Elvileg már jártam erre, nem először vagyok itt. Szeretem ezt a helyet. Szemügyre vettem a polcokat, a legfelül volt egy könyv ami megtetszett. A fejembe vettem, hogy nekem az kell. Én nem értem el. Túl alacsony vagyok. Gondolkoztam egy kicsit. Megfogtam egy széket és odavittem a polchoz. Ráálltam és levettem a könyvet. Utána amikor leszálltam a székről, megfogtam és visszavittam a helyére. Leültem az egyik asztalhoz és olvasni kezdtem. Valami gyógynövényes könyv volt. A legtöbb növényt már úgy is ismerem, nem találtam benne szinte semmi újat. Azért érdekes könyv volt. Hamar megismételtem a kis rituálémat. Ide-oda pakoltam a széket. Meg a könyveket. Persze mindig a helyükre raktam őket vissza. Nem szeretem a rendetlenséget. Utána amikor meguntam ezt az egészet, leültem egy könyv mellett és csöndben olvastam.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 23. 00:53 | Link
Miközben olvasgatok, valami zajt hallok. Valaki éppen erre sétál. Na, mindegy nem foglalkozok vele. Olvasok tovább. Vagyis próbálok. Hirtelen valaki rámköszönt. Bevallom egy kicsit megijedtem, erre nem számítottam volna. Hirtelen becsuktam a könyvet. Egyépként amikor rájöttem, hogy az egyik tanárral van dolgom, megörültem. Remélem őt nem borítom ki. Egy tanárt már sikerült. Még egyet nem szeretnék. Azért már kár lenne. Meg végre ismerkedhetek egy tanárral is.
- Dehogy is zavar. Kifejezetten boldoggátesz, hogy itt van. Legalább van társaságom. Valami gyógynövényes könyvet vettem le már megint. Számomra nincs már benne semmi újdonság. Esetleg tudna ajánlani valamit? Szivesen meghallgatom.
Félrecsúsztattam a már úgyis becsukott könyvet. Kényelmesebben elhelyezkedtem a széken.
- Tudom, hogy egy kicsit beszédes vagyok, de kérem ne haragudjon ezért, mentségemre szóljon, hogy az utóbbi napokban lettem ilyen. Elméletben.
Mérget vettem volna arra, hogy öt percnél nem húzza velem tovább. Végülis ki tudja, talán ő elnézőbb tanár mint a többi. Folalmam sincs, még nem ismerem. Remélem, most lesz alkalmam megismerni.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 23. 01:22 | Link
Ez a kis manó, ez egy igazi tünemény. Nála barátságosabb lényt még nem láttam. Imádom a manókat. Elvégre vele találkoztam először közülük. Na, sebaj. Igaza van, nekem tanulni kéne, neki pedig a munkáját végezni. Az ablakok épek. Mostmár nincs itt semmi dolga. Hagyom had menjen a dolgára. Nem zavarom tovább, bármenyire is szivesen tenném.
- Na, jó. Menj az utadra, de vigyázz magadra. Ha segítség kell, szólj nyugottan. Neked bármit. Örülök, hogy megismertelek.
Amikor a mondandóm végére értem, vettem egy nagy levegőt, mert mint szokásomhoz híven mindent egy szuszra mondok el. Kissé szomorkásan de elengedtem a kis manót. Levettem egy könyvet a polcról és kinyitottam. Utána olvasni kezdtem. Kissé unalmas volt. Na, sebaj ezt is muszáj megcsinálni. Ezt a napot nem fogom egy hamar elfelejtemi. Ebben már biztos vagyok. És a beszélgetésünknek a legfontosabb része az, hogy mint megtugtam a manókat ne kínálgassam csokival. Az embereknél viszont beválik. Na, ezen még rágódni fogok egy darabig.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 13. 22:26 | Link
Shara Rogers

Egy kicsit már megint unatkoztam, így csak a szokásos mellett döntöttem, elindulok sétálgatni. Most kivételesen a kastély falai közt maradtam, általában a szabadban járkálok, de most beértem a kastéllyal is. Pont útbaesett a könyvtár, hát mit volt mit tenni bementem, úgyis van még egy-két tanulással kapcsolatos dolgom, amiért úgyis bekellett volna jönnöm ide. Most itt az ideje, hogy benézzek, hát meg is tettem, csak a szokásos fogad, sok könyv, legalább van választék. Hamar ki is választottam egy nekem szinpatikus könyvet, csak sajnos már megint a polc tetején volt. Gondolkodnom kellett, hogy tudnám leszedni onnan, támadt is egy ötletem. Mivel, hogy kicsi vagyok és nem érem el, növeljük a magasságot, erre az elvre jutottam. Hamar körültekintettem a könyvtárban és kiszemeltem magamnak egy széket, ő lesz a szerencsés áldozat. Odamentem, megfogtam és odaállítottam a polc elé és rááltam. A könyvet így már leemelhettem a polcról. Utána mindent a helyérepakoltam, ahogyan kell és leültem az egyik asztalhoz. Az áldozatom egy Bűbájtan könyv volt. Hamar kinyitottam, pont a lebegtetőbűbájnál, abban a pillanatban ügrott be, hogy egyszer-kétszer átgondolhattam volna a dolgokat cselekvés előtt, akkor kevesebb erőfeszítésembe került volna. Már késő, így is megszereztem a könyvet, akkor olvassunk is bele. Az elejérelapoztam és el is kezdtem. Síri csöndben üldögéltem a sok könyv közt, igazi kikapcsolódás volt a nap végén. Csak egy a bökkenő, nem vagyok valami türelmes hangulatomban és meguntam az olvasást viszonylag hamar. Így hát becsuktam a könyvet és csak azt teszem amit szoktam, ülök és nézek ki a fejemből. Az előttem lévő asztal a könyvel nagyon érdekes volt, bizonyára ha bejön valaki és így talál elmebetegnek fogy tartani, végül is ilyet épelméjű ember nem csinál, de én nem arról vagyok híres.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 14. 10:36 Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 16. 00:19 | Link
Shara Rogers

Miközben csendesen nézegettem az asztalon lévő könyvet, kikapcsoltam az anyam, elméletben. Kiélveztem a síri csöndet, a nyugalmat és megfelelő alkalmát láttam, hogy átvegyen a tananyagot, úgymond átismételjem amit eddig megtanultam. Hamar hozzá is kezdtem, az agyam, gondolataim akörül jártak, egy kicsit elkalandoztam. Békés csendben való gondolkodásom egy apró kis bökkenő zavarta meg, lépteket hallok, érdekes mindig összefutok valakivel bárhol is járok éppen. Azt hittem nem hozzám jön, de tévedtem. Amikor megszólított azt hiszem egy kicsit meglepődtem, nem számítottam rá.
- Halihó!
A lány leült velem szenben az asztalhoz, mindenbizonnyal egy darabig fel kell függesztenem a gondolataimban való elmerülést. Akadt egy újabb áldozatom, akit a kérdéseimmel bombázhatok, milyen jó napom van ma is. Kezdjük az alap kérdésemnél.
- Mi járatban erre?
Erre általában kapok választ, erre az egyre még minden ember válaszolt, akinek feltettem, ez már olyan alapkérdés nálam. Nemrégiben tanultam egy fontos dolgot, vagyis dolgokat. Egy bölcs "ember" azt mondta nekem, hogy rosszat nem lehet kérdezni, bizonyára igaza van, szóval ehez tartom magam. Az egyik barátnőm pedig egészen mást mond, részben ő is egyet ért ezzel, az ő mondása "rossz kérdés nem létezik, csak roszkor teszed fel." Milyen igaza van neki is. Na, nem baj, már megint elkalandoztam egy kicsit. Szépen lassan felemelem a tekintetem a könyvről és a lányra emelem, egy kis gondolkodás utám olyan érzésem lett, mintha ismerném már valahonnan, de ez még kétszer sem biztos.
- Találkoztunk már valahol?
Kíváncsi szemekkel tekintettem a lányra, kíváncsi voltam a válaszára, el sem tudtam képzelni mit fog mondani. Annyi biztos érdekesen nézett a könyvre ami előttem van, nem tudom mi a célja, de jobban tenné ha kitálal, vagy ha nem úgyis kihúzom belőle, de azzal lehet egy kicsit rosszul járna...
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 16. 00:20 Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 17. 22:55 | Link
Carl Tender

Nem is tudom, egy kicsit én is elkalandoztam, de szerencsére én is észbekaptam még időben. A válasz egyetlen pillanatáról sem maradtam le, türelmesen érdeklődve hallgattam a tanárt, végül is ezt teszik a "jó" gyerekek, nem tudom magamat besorolhatom-e ebbe a kategóriába, most hogy belegondolok nem valami jó dolog jóval takarodó után kint kóvájogni, de már leszokóban vagyok, vagyis próbálok. Apropó, már megint elkalandoztam, már más vizeken evezek, itt az ideje lélekben visszatérni. Érdekes könyvajánlót kaptam aminek nagyon örülök, kevés az ilyen kedves ember, vagyis akad szépszámmal, de ritkán fut velük össze az ember, azt hiszem. Vagyis akivel már találkoztam itt az iskolában egytől egyig kedves ember, azt hiszem, velem kedvesek voltak. Azt hiszem a bácsi más, nem az amit hittem, ő még nem menekült el előlem. Érdeklődve hallgattam tovább, gondosan ügyelve arra, hogy ne kalandozzon el a figyelmem közben.
- Ki nem hagynám, majd utánanézek és elolvasom.
Mosolyogtam kedvesen, mint ahogyan itt mindenkire. Az utána következő dolog nagyon meglepett, ilyen tanárt sem minden nap látni, nem elég, hogy nem mászik tőlem a falra, hanem még a kérdéseimre is válaszol és még túl is teljesíti. Azt hiszem megtalálatam a kedvenc tanárom itt az iskolában. Csak néztem a bácsira, mint borjú az újkapura, nem tudtam az újonnan megtudt információkat hova besorolni, dolgozott rajta az agyam egy darabig aztán felfogtam, céltért az információ. Felmerült bennem pár gondolat, igen nagyon is érdekel a könyv, még nem igazán hallottam róla, és... hát... érdekel és kész, de...
- Igen érdekelne az a könyv... De a bácsi miatta nem kerül bajba?
Azt hiszem túl aranyosan fogalmaztam, ez valamikor rámjön, remélem hamar abbamarad. Akkor kaptam észbe, lebácsiztam a tanárurat, most lehetséges, hogy kivág az ablakon. Nyeltem egyet és eltekintettem az ablak felé, az ablak csukva volt. Már elsütötték nálam azt a poént, hogy "ha nem maradsz csöndben, kiváglak az ablakon" féle, az én kis aranyos válaszom pedig "de hát az ablak csukva van", voltak nálam sajnos ilyenek, valamikor egy kicsit megnől a szám, de a beszelgetés vége az lett, "az emgem mit érdekel" megnyugodhatnak afelől, hamar elhúztam a csíkot onnan. Csak nem harap a bácsi, azért, mert lebácsizom, már megint kezdem...
- Ugye nem haragszik a bácsi, hogy lebácsizom, ha akarja használhatom a tanárurat is, de az nehéz lesz...
Szerintem a legjobb az lenne ha végre befognám a számat, ha eddig nem vágott ki az ablakon, most valószínű, hogy megteszi, vagy az, hogy krónikusan nevetni kezd és azt hiszi kicsit zakkant vagyok, de most pont jó hangulatomban kapott el, egy kicsit hangulatember vagyok és nem a legszerencsésebb időben találkozott velem a "bácsi."
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Shara Rogers
Írta: 2014. augusztus 23. 01:22
 | Link
Már megint egy érdekes hozzáállású emberrel hozott össze a sors. Nem tudtam hirtelen mire vélni a reakcióit. Csak nézett, nézett és nézett engem, úgy is fogalmazhatnék, hogy bámult. Ehhez  nem vagyok hozzászokva, bizonyára érdekes látványt nyújtok, de akkor is ez egy kicsit bosszant. Egy kicsivel később szerencsére megszólalt, aminek persze nagyon örültem. Végre befejezte az én érdekes látványon tanulmányozását, bár még mindig azon kattog az agyam, hogy mi bennem az érdekes. Már megint elkalandoztam, szóval megint a szokásosat művelem, mint mindig, nem oda figyelek ahova kéne.
- Nem baj, nem haragszom, bár nem nagyon vagyok hozzászokva az ilyesmihez...
Én miért is haragudnék, nincsen rá semmi okom, eleve sem vagyok az a harag tartó típus, bár kivételes alkalmakkor hajlamos vagyok rá, de ez nem ilyen, ezt elnézem.
- Biztosan nem találkoztunk már?
Én mindig biztosra megyek, akkor is ismerős és kész, lehet, hogy tényleg igaza van, de a rákérdezés nem árt, de ha másodjára kérdezed ugyan azt, az már lehet. Hoppá, már megint kezdem előröl, pedig már milyen jól haladtam...
- Elnézést a kérdésért, gyakran kérdezgetek különböző dolgokat, amit a legtöbb ember nem kedvel, ha te is közéjük tartozol, akkor jobban jársz, ha továbbállsz, vagy nem biztos, hogy ép elmével túléled a velem töltött időt...
Mosolyogtam rá kedvesen, még, hogy ép elme, az kéne nekem is ilyen helyzetekben, most valószínű, hogy menekülőre fogja. Én a helyében minden bizonnyal azt tenném, saját magam szerint is van olyan amikor egyenesen kibírhatatlan leszek, bár az már régen volt.
- Tényleg a könyv, el is felejtettem. Parancsolj, használd egészséggel.
Egy kedves mosoly kíséretében átcsúsztattam a könyvet az asztal másik oldalára, én már kigyönyörködtem magam benne, ő legalább még használni is akarja, jobb helyen van nála a könyv. Még egy kedves mosoly kíséretében lefagytam és mintha valami apró reakciót vártam volna, figyeltem a lányt, persze úgy hogy ne vegye észre.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 23. 19:45 Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 2. 19:46 | Link
Carl bácsi!

Csak bámultam a bácsit tágranyílt szemekkel és értetlenül pislogtam rá, el sem tudtam képzelni, hogy min nevet ilyen jót. Erre a még fel sem tett kérdésemre hamar kaptam választ. Szerencsére nem haragudott a bácsizásért, vagyis azt hiszem, a szavaiból ezt vettem ki. Csak mosolyogtam először a bácsi szavain, amelyben engedélyt adott a "bácsi" jelző használatára.
- Most olyan boldoggá tett ezzel a bácsi!
Legszívesebben megöleltem volna, de abban a pillanatban szerencsére rájöttem, hogy ezt nem kellene, mégis csak egy tanárról beszélünk... milyen kár érte... Afelől is megnyugtatott, hogy ő nem kerül bajba, ha odaadja nekem a könyvet, ennek örülök. Most, hogy belegondolok egy kicsit felesleges volt a kérdésem... Miért ajánlotta volna fel, ha bajba kerülne miatta? Azt hiszem még egyszer átgondolom a kérdéseimet, mielőtt feltenném őket az esetleges áldozatomnak. Mélyen elméláztam ezeken a gondolatokon... Akkor kaptam észbe, amikor megindult a bácsi egy "Gyere velem" féle felszólítással.
- Azonnal!
Nem ártana sietnem, ha lépést akarok vele tartani, el sem tudja képzelni, hogy az én rövidke lábaimmal milyen nehéz ez. Ha jól láttam hátrapillantott a bácsi, gondolom nem akart elhagyni. Egy kis séta után a mesekönyvek közt teremtünk, már olyan régen olvastam ilyen könyveket... Olyan jó volt újra látni őket. Amikor észbekeptam a bácsi már egy létrán termett, csak reménykedni tudtam, hogy ne essen le, mert én hajlamos vagyok az ehhez hasonló instabil dolgokról csak úgy, teljesen váratlanul lepottyanni. Aggodalmaskodva figyeltem a magasban lévő bácsit... Akkor nyugodtam meg, amikor közel került a földhöz, bizonyára észrevehető volt rajtam a megkönnyebbülés. Átadott nekem egy bizonyára régi könyvet, amitől egy kicsit ki is rázott a hideg. Először szemügyrevettem a kezemben lévő könyv külsejét, bizonyára érdekes olvasmány lehet, bár nem a borítóról kell megítélni a könyvet, ezt már nagyon jól megtanultam az ittlétem alatt.
- Megnyugodhat a bácsi, én mindig igazat mondok, vagyis azt hiszem...
Ezen elméláztam, nem emlékszem olyan alkalomra, amikor ennek ellentétét tettem volna.
- Még egyszer köszönöm a bácsinak!
Egy kedves mosolyt követően egy hatalmas ölelésben részesítettem a bácsit, remélem nem haragszik meg érte. Szerencsére észbekaptam és nem kezdtem el ropogtatni, annak bizonyára nem örült volna... Csak egy tanárról van szó, nem?
- Ugye nem haragszik ezért az aprócska kis köszönet nyilvánításért?
Még egy kedves kis mosoly, tudom, nem szabad csak úgy megölelni az embereket, de én már csak ilyen vagyok...
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. szeptember 9. 20:24 Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 9. 19:54 | Link
Shara Rogers

Bevallom, nagyon érdekes ez a lány, ilyet sem minden nap látni... Olyan furcsa érzés fog el a közelében, kiráz tőle a hideg. Lehet, hogy igaza van és nem láttam még soha, de akkor is érdekes érzésem van vele kapcsolatban... Elmorfondíroztam ezeken a gondolatokon, amikor érkezett felém egy nagyon érdekes kérdés, amit nem hagyhattam megválaszolatlanul.
- Hát... nem is tudom. Te olyan ép elméjűnek tűnsz.
Ezt a mondatot egy kedves mosoly kísérte, de amit utána mondott az nagyon furcsán hangzott, egyből végetvetett a minikámnak. ~Ezt nem nagyon értem...~ Honnan jöhetett a lány? Miért mondta ezt, pont nekem? Olyan kényszer kapott el hirtelen, a tudatalattim azt diktálta, hogy meg kell kérdeznem, de még vártam vele egy kicsit... még nincs itt az ideje. Én az emberek többségével ellentétben szeretek válaszolni a kíváncsi jövevényeknek... A lány csendben megköszönte a könyvet, amire csak bólintottam neki. Nekem úgysincs rá nagy szükségem, szólal neki szívesen átadtam. Utána még több kérdés érkezett felém, amelyekre muszáj választ adnom.
- Hát nem is tudom, olyan érdekesnek tűnt ez a könyv...
Remélem ez egy kielégítő válasz volt a számára, bár nem árultam el valami sok információt vele... Belémnyilalt valami, bizonyára a kíváncsiság és nem tudtam tovább magambantartani a kérdéseim.
- Amit az előbb mondtál... Honnan is jöttél? Persze semmi közöm hozzá, de ha kell valaki aki meghallgat, akkor én mindig rendelkezésre állok...
Lehet kicsit érdekes módon fogalmaztam, tudom, hogy semmi közöm hozzá és igazság szerint nem is valószínű, hogy érkezik rá válasz, erre az eshetőségre is felkészültem... Jártam már úgy egy párszor... De voltak kivételek is... Például egy nagyon bölcs "ember", aki azt mondta, hogy rosszat nem lehet kérdezni. Ezt a mondatot egy életre az agyambavéstem. Egy kicsit megint elkalandoztam, de sikerrel visszatértem a jelenbe. Csendben vártam a válaszát, de fel kellett tennem még egy kérdést...
- Mesélhetnél magadról egy kicsit, ha van kedved hozzá?
Egy kedves mosolyt intéztem már megint a lány felé és vártam a válaszait, ha lesznek...
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 25. 18:06 | Link
Shara Rogers <3 <3 <3
~Zárás~

Annyira szeretem az ilyen napokat... Ebben az iskolában annyi érdekes emberrel volt szerencsém találkozni, meg persze barátkozni is... Azt hiszem a mai nap eseményei is erre hajlanak... Itt üldögél előttem egy leányzó... de ez akkor is más egy kicsit, vele kapcsolatban van valami furcsa érzésem... Most, hogy belegondolok, már száz százalékig biztos vagyok benne, hogy miért... egy Rellonossal hozott össze a sors... Még nem volt szerencsém találkozni zöldekkel, eddig... Végül is ez a tény nálam nem jelent semmit, attól még őt is megkedvelhetem... A lány felnézett a könyvből és beszélni kezdett hozzám... a szavai egy kicsit érdekesen hangzottak... ~Hogy, hogy amíg jobban meg nem ismerem?~ Ez már aztán furcsa... Ezeken a gondolatokon is elkalandoztam, ami persze az én esetemben várható volt... Ennek a lány vetett véget azzal, hogy közelebb hajolt hozzám és suttogni kezdett... A suttogás nem is furcsa, mert végül is csak egy könyvtárban vagyunk... Sikerrel bemutatkozott nekem, amiből persze magától értetődik, hogy ezt én is viszonozom...
- Én Evelin vagyok, de neked megengedem, hogy Eve-nek, vagy Evinek vagy Evusnak szólíts... Válaszd ki valamelyiket amelyik szimpatikus...
A lány látszólag is elgondolkodik valamin, aztán bele is kezd a mondandójába... Még a szavam is elakadt - ami ritka, csak mondom... - amikor hallgattam a lányt... El sem tudom hinni ezt az egészet... Már megbántam, hogy feltettem azt a bizonyos kérdést.
- Hát... Őőő... erre azt sem tudom, hogy mit is mondjak...
Elkezdtem nézelődni, forgolódni a székemen... a kibúvót kerestem a válasz adás elől, életemben először... Nem gondoltam volna, hogy ez is megtörténhet egyszer. A nézelődésem közepette azt hiszem, egy csoda folytán megjelent a "megoldás". A cicám volt az, megállt az ajtónál, pont akkor amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Szépen lassan felálltam és elindultam a felé...
- Ha most megbocsájtasz indulnom kell... Megjött a cicám és biztosan éhes, megyek megetetni. Szia Shara!
A tekintetem a cica felé fordítottam, aki amikor meglátta, hogy megyek egyből meg is indult, én pedig szélsebesen utána. Integettem még párat hátra, majd kámforrá váltam. Remélem a lány ezt nem veszi rossz néven, meg abban is bízom, hogy még lesz szerencsém találkozni vele...  
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2015. január 20. 21:30 | Link
Isidor kedves
~ az én stílusos belépőm ~

Jujj... leesett a havacska, végre valahára fehér minden! Milyen kár, hogy a kastélyban nincs olyan fehér izé, mert olyan jó lenne hógolyózni idebenn is. Fogadni mernék, hogy még a mozgó falfestmények is beállnának egy körre, ha szépen megkérném őket. Vagyis... egyátalán nekik szabad olyat?  Nah... majd én kiderítem, holnap tudom mit csinálok. Reggel, mint már megszokták tőlem, iszonyatosan korán keltem, mivel tudtam jól, hogy ma még tanulnom is kell. Meg persze egy rakat könyvet is vissza kell szolgáltatnom a könyvtáros néninek. Amint ráncbaszedtem magamat, - ami a felöltözést, a macskaetetést és a hajamba való masniaggatást jelenti - útnakindultam egy hatalmas rakat könyvecskével egyenesen a könyvtár nevű tőrzshelyemet megcélozva. A folyosókat és a különféle termeket egymás után róttam le, úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy merre megyek. Semmit sem láttam az elém magasló könyvkupactól. Még az volt a szerencsém, hogy a cicám szorosan a lábam mellett nyávogott, vagyis szebben fogalmazva hangjeleket adott, hogy merre menjek. Ritka alkalom ez, hogy hajlandó volt velem összedolgozni. Lehet, hogy most is csak azért teszi, mert adtam neki a reggeli adag gumicukromból. Sőt... biztos emiatt van. A könyvtár küszöbét átlépnem sajna nem sikerült, amint odaértem belérúgtam. Hogy az a... Szusszantam egyet, majd újult erővel átszökkentem rajta. A polcok között cikáztam immáron csak azzal a szent céllal, hogy találjak egy asztalt és leboríthassam rá az összes könyvet, amit idáig elcipeltem. Hát... a négylábú bútor meg is lett. A síri csendet egy csattanás törte meg, ami annyit jelentett, hogy én szépen elintéztem a könyvek lepakolós részét. Ügyesen nekimentem az egyik asztal szélének. Fogadni merek, hogy megint keletkezett egy csúnya lila folt a lábacskámon. A könyveim lepotyogtak, sőt... az asztalon tornyosuló irományok is mind egy szálig a földön kötöttek ki. Az ütközés valami olyasfajta erejű volt, hogy talponmaradni sajna nem tudtam. Szépen leereszkedtem a helyéről elmozdult asztal mellé, a hátamat egyenesen nekivetettem és igyekeztem mély levegőket venni. Sírni nem akartam, mert már nagy vagyok hozzá. Hogyan néznének rám az emberek, bele sem mertem gondolni. Szépen magamhozhívtam a cicámat, aki kissé idegesen, de odabaktatott hozzám.
Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2015. január 20. 23:37 | Link
Isidor kedves

Helyetfoglaltam, vagyis az igazságot megvallva összeestem a helyéről elmozdított asztal mellett. Gondosan leültem a földre, igyekezve a legkevesebb fájdalmat okozni magamnak ezzel. Amint leérkeztem és felvettem egy számomra kedvező ülésipózt, magamhoz hívtam a macskámat, aki idegesen ámbár, de odakocogott hozzám. Az izgatottságra meg is volt a megfelelő oka, történetesen nem voltunk egyedül a könyvtárban. A benn - gondolom tanulás közben - megzavart illető bizonyára meghallotta a lakberendezésem hangjait és ezeket követve könnyen a nyomomra is akadt. A bent leledző emberke pedig nem volt más, mint egy jó barátom, Isidor. Persze hogy mindig ott kellett lennie, amikor szükségem volt rá. Történetesen kellett valaki, aki összekapar erről a nyamvadt padlóról. Rámköszönt a szentem, majd egy gonosz kérdést tett fel. Tudhatná, hogy nem direkt rendeztem át a könyvtárat, csak véletlenül történt. Ki az az elmebeteg aki direkt akarja eltörni a csontjait ilyesfajta indoktól vezérelve...
- Szia! Nagyon vicces, tessék kicsit együttérzőbbnek lenni és nem kiröhögni engem.
A fiú, mint hozzá oly megszokott módon, különösebb erőfeszítés nélkül, pár pálcalendítés segítségével a helyérerakott mindent. Ezért is nézek rá fel annyira... ha én próbálnám meg ugyanezt, akkor ott csak nagyobb rendetlenség keletkezne. Viszont valami történt. Isidor egy pillanatra megdermedt és csak úgy random szembefordult velem. Kezdett ijesztő lenni, itt valami készült... viszont, vajon ellenem? Nem... nem hiszem. A fiú elémmagasodott és valami furcsa monológba kezdett. Egy párszor meg is akadt közben. Elhallgattam, magamhozszorítottam a cicát és szépen felemeltem a kobakom. Egy halvány mosollyal és tátott szájjal hallgattam a mondanivalóját. Az eleje megvolt, felfogtam. Viszont, amint eljutott a tudatomig a kérdése, az összeköltözésről a szám becsukódott, majd leengedtem a fejem. Most viszont rajtam látszott, hogy kattogtak odabenn a fogagaskerekek. A döntések határoznak meg minket. És a fiú hozott egyet, amit remekül kifejezett a kérdéssel. Én pedig a válaszommal fogok majd döntést hozni, eldönteni, hogy mi legyen. És ez pedig nem egy akármilyen döntés... Nem olyan, mint a többi, nem a ruhám, vagy a gumicukor színét kellett meghatároznom. Ez hosszabb időre szólt. Egy darabig gondolkodtam, átvettem magamban a következményeket, mint ahogyan szoktam. Azt hiszem ismerem eléggé ahhoz a fiút, hogy tudjam nem akar nekem rosszat. Szóval...
- Hááát... Öhhmmm... Őőö... miért is ne. Ha nagyon szeretnéd, akkor rendben.
Egy nagyon furcsa kissé erőltetett mosolyt sikerült kicsalnom az arcomra. Nem mintha nem lettem volna boldog, de félek. Minden megint megváltozik majd. Viszont nézzük azt, hogy nem egyedül kell majd megbirkóznom vele. A macskám szorításán emgedtem kicsit, aki persze egyből megmoccant. A jószág mozdulata a lábam fájós szakaszát érte, amely miatt persze szisszentem még egyet.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2015. január 21. 11:00 Szál megtekintése
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2015. január 22. 17:24 | Link
Isidor kedves

Valószínűleg ma állítottak életem egyik legnagyobb döntése elé, de ez most már a legkisebb gondom. Viszonylag hamar eldöntöttem mit akarok és szerintem jól sikerült. Isidoron látszott, hogy valóban szeretné a dolgot és persze én is szerettem volna a közelében tudni magam. Iszonyatosan kedvelem a fiú társaságát, de lehet, hogy csak azért, mert azon kivételes emberek közé tartozik akik elviselik a jelenlétem maguk mellett. A válaszom megadtam neki, kicsit akadozva, de megérkezett felé és Isidor persze azonnal fel is fogta azt. Az immáron mellettem üldögélő fiú szavai amolyan nyugtató hatásúak voltak számomra. Szépen csendben érdeklődve hallgattam a szöveget és szorgosan jegyezgettem fel a kobakomban a fontosabb információkat. Viszont amint vége lett és az utolsó szó is elhangzott vettem egy kísértetiesen nagy levegőt és mint ahogyan szoktam egy nagyformátumú monológba kezdtem.
- Hááát... szerintem alaposan meggondoltam a dolgot és egy halálbiztos igent mondanék... Mert hááát... az igazságot megvallva én is boldog lennék, ha mellettem lennél. Mert amúgymeg unatkozok és pontosan tudod, hogy nem szeretem az unalmat. És eleve, a kastélyban leledző szabályok még mindig magasak nekem. Példának okáért az a csúnya rossz takarodóidő... tudom, hogy ez most pont nem ide tartozott, de nah. Biztosan szép kis házikód lehet. Ráadásul még berendezésre vár, az a legjobb. Szeretek pakolni, meg dekorálni is. És nézzük a jó oldalát... majd megerősödsz a lakberendezés során, mert ugye te sem gondoltad komolyan, hogy majd én tologatom a szekrényeket? Az a te dolgod lesz, viszont majd megmondom, hogy merre is igazítsd el a bútorokat. De ugye számoltál azzal is, hogy sok dologban különbözünk? Ugye tudod, hogy lesz sok-sok szabályom, amit be kell majd tartanod? Gonondolom neked is lesznek kikötéseid, amikhez persze jó kislányhoz méltóan igyekszem majd alkalmazkodni. Viszont még előttünk a nap nagy része is... A haditervem a következő... Te szépen felemelsz és elcammogunk Uff bácsihoz a gyengélkedőre, mert az már biztos, hogy a lábikóm mostani állapotában nem fogok innen felkelni. Utána, meg ha fel tudok majd állni igazán kimehetnénk majd hógolyózni is... neeem? És ha marad időnk elkezdünk összecsomagolni, szépen elköszönünk az itteni kedves kékségektől és szépen elbaktatunk innen amint lehet. Áll az alku? Jó... tudom kicsit sokat beszéltem, de na... ideges vagyok és fáj a lábam. Tessék elnézőnek lenni.
Erről a monológról ennyit, kicsit sokat beszéltem, már megint. A szöveg nagy részét kicsit elhadartam, de szerintem érthetően kifejeztem. Ismerem a fiút, remélhetőleg nem zavarta össze, hogy szóhoz sem hagytam jutni. Igyekeztem csak a legszükségesebb gondolatokat elmondani neki, ami többé-kevésbé sikerült is.


Szál megtekintése
Könyvtár - Evelin Ordassy hozzászólásai (22 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet