Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=382166#post382166][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.11. 12:06[/b][/url]

Most, hogy szinte szó szerint fürödhettem a magányban és a szabadidőben, úgy döntöttem, kicsit bemegyek a kastélyba, körülnézek, mi változott. Utoljára vizsgázni voltam benn, de az is egy vagy két héttel ezelőtt volt. A tény, miszerint ismét a szinglik sorát gyarapítom megkönnyebbüléssel, de ugyanakkor szorongással is töltött el. Nem épp úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt megálmodtam anno, de Murphy törvényei örök érvényűek, így nem lepődtem meg semmin sem.
Ezúttal kutakodni indultam, valami tiltott dologra lettem volna kíváncsi, ha már több időt töltök Misivel, mint eddig. Jobb beleásni magam a mocskosabb dolgokba, akár varázslatok, akár muglidolgok terén. A könyvtárban egyenesen a biológia könyvekhez indultam, az anatómia miatt (köhöm, köhöm...), majd átbaktattam a varázslatokat és a veszélyes varázslatokat tartalmazó részleghez. Egy elsős lehet, hogy problémába ütközött volna e téren, mestertanoncként viszont nem volt nagy cucc összekapirgálni, amit akartam. Ledobtam magam az egyik asztalhoz és felcsaptam mindkét könyvet, hogy nekikezdjek a munkának. A könyvtáros, akinek korábban már köszöntem most sehol sem volt, legalábbis nem láttam, így végképp elmerülhettem a gondolataimban és a választott olvasmányaimban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=382207#post382207][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.11. 13:05[/b][/url]

Épp rendkívül elmélyülten olvasgattam, mikor valaki leült velem szembe és már nyitott egy köszönéssel. A hang ismerős volt, a hozzá társított kép azonban meglepett. Valami iszonyatos nagy gond lehet, ha Dwayne akar tőlem… Mondjuk bármit is. De üsse fenyő, egye kavics, borítsunk fátylat a múltra, gondoltam én, úgyhogy becsuktam az előttem lévő könyveket, hogy figyelmemet teljesen birtokolhassa a férfi.
- Az attól függ, mire – hátradőltem és kíváncsian figyeltem, hogy mi lenne a feladatom. Jobban megnézve Dwayne-t, még a szokásosnál is rosszabbul festett. Mármint, ezzel nem azt mondom, hogy sose nézett ki jól, csak általában nyúzott, de mintha most lenne még valami. Még több valami. Mikor legutóbb találkoztunk az Ispotályban, megkockáztatom, még akkor sem tűnt ilyen furcsának. Egyetlen dolog fix csak: ha bántotta Lénát, megcsalta, vagy akármi, én magam nyírom ki puszta kézzel. Lehet, hogy utána életem végéig egy cellában fogok rohadni, de már az elején is leszögeztem, hogy erre allergiás vagyok. Mindenesetre próbáltam pozitívan hozzáállni a dologhoz, ha bármi is történt volna a nővel, arról tudnék. Elméletileg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=384997#post384997][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.14. 20:35[/b][/url]

Felvontam szemöldököm a kijelentésére, miszerint az agyam kell neki. Igazából már az is meglepő volt, hogy arra a véleményre jutott, hogy van agyam. Ezt nem néztem volna ki Dwayne-ből, de még véletlenül sem akartam konfliktusba keveredni vele, így a csípőből érkező visszakérdést lenyeltem és az asztalra tett papírokra néztem. Közelebb húztam magamhoz a minisztériumi pecséttel ellátott papírokat, mikor elhangzott az a félmondat, ami lesokkolt. Összevontam szemöldököm és zavartan pillantottam a férfira.
- Léna elment? Mi az, hogy elment? – hitetlenül pislogtam. Nyilván nem szórakozik, mert miért tenné, de akkor is. Ők elvileg boldogok voltak, vagy mi a franc, akkor most miért nem együtt fordítanak otthon? A kérésre bólintottam egyet, de ott villogott a kis lámpácska, hogy valami nem stimmel. A nő még csak nem is említette a távozást.
- Szívesen segítek – küldtem egy kis mosolyt felé, de láttam rajta, hogy eléggé meggyötört. Nem, ez badarság. Teljesen össze van zuhanva. Neki most nem a papírokkal, hanem magával kéne foglalkoznia. Minimum. Egyértelműen ki van írva a fejére a világfájdalom, amit tudom, hogy sosem vallana be. Főleg nekem nem. A papírokra fordítottam a tekintetem. Egy felszólítás volt. A papír és Dwayne között járattam a tekintetem. Fegyelmi tárgyalást szimatoltam, amit alátámasztott az iromány is. Ajjaj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=385308#post385308][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.15. 15:53[/b][/url]

Csak biccentettem a köszönetnyilvánításra. Nem olyan nagy szám ez, pár oldalt lefordítok, nekem pár perc, neki óriási segítség és talán, elképzelhető, hogy a kapcsolatunk is rendeződik. Valamelyest. Mondjuk nem kívánjuk azt, bárcsak lett volna Taigetosz, mikor a másik született. Részünkről hatalmas előrehaladás lenne már ez is. Bár fogalmam sem lehet, mi jár néha Dwayne fejében, illetve lehetne fogalmam, de azért annyira nem vagyok elvetemült, hogy tényleg meg is nézzem. Nem élhetek vissza ezzel, főleg tanárral szemben nem... Még.
- Úgy értem, hogy én erről egy szót sem tudok. Mi az, hogy elment? - most már határozottan éreztem magamon, hogy az ideg kúszik fel az agyamba. Nincs az az Isten, hogy valóban elmenjen. Meg amúgy is, hová? Aztán megérkezett a válasz, amitől egekbe szaladt a szemöldököm. Indonézia. Mi a pokol van ott, ami miatt csapot-papot itt hagyott? Megráztam a fejem.
- Mégis mit keres ott? És mikor pattant ki ez a rendkívül zseniális ötlet a fejéből? - hangvételem erősen ironikusra sikeredett, de nem is bántam. Úgy is szántam, ahogy mondtam. Nem is szólt, csak lelépett. Olyan baromi nehéz lett volna hozzám vágni egy rohadt baglyot? Csak annyit, hogy pusztuljak el itt, ő meg ott fog, pá, nekem aztán totál mindegy lett volna. De semmit nem kaptam, most vágja Dwayne az arcomba, hogy elment.
- Meg sem próbáltad feltartani?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=390232#post390232][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.23. 12:28[/b][/url]

Nem bírtam elhinni, hogy csak úgy lelépett. A düh és a zavar egyvelege kavargott bennem. Az egy dolog, hogy nem szólt, de valóban mindent hátrahagyott? Még az sem segített megérteni a helyzetet, hogy megígérte, írni fog, meg hazalátogat. Egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni a választását.
- Ez így akkor sem oké – megráztam a fejem és továbbra is hitetlenül meredtem Dwayne-re. A harag, amit Léna iránt éreztem átcsapott dühbe, amit a férfi kapott meg. Hagyta elmenni. Olyan nincs, hogy ő megpróbálta, de „nem sikerült”. Ilyen nem létezik. Jómagam ismerem már annyira a férfit, hogy tudjam, amit akar, azt eléri. Végül is, Léna Őt választotta…
- Mármint? – felvontam szemöldököm és kérdőn néztem rá. Végül láttam rajta, hogy ez neki is kellemetlen téma, így kérdésére bólintottam és a papírokra néztem, majd visszaadtam őket. A férfit bámultam és hátradőltem a székemben ismét, hogy aztán halálos nyugalommal szólalhassak meg.
- Fegyelmi tárgyalás egy hét múlva tízkor. Az ügy miatt. Matildát említik még benne – Dwayne arcát vizslattam, hogy leolvashassak róla valamilyen reakciót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=418272#post418272][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.08. 20:47[/b][/url]

Az egész élet egy rohadt véletlen. Véletlenül kezdesz el létezni, hiába gondolod előre elrendezettnek. A sors nekiállt szőni és te is beleakadtál a fonalába. Ezért találkozol az emberekkel, ezért sírsz, ezért mosolyogsz, ezért szeretsz vagy utálsz és ezért élsz. Bármennyire is meglepő, néha a dolgoknak nincs különösebb oka. Csak úgy lesznek és megtörténnek. Ennek tudom be azt is, hogy valaki felborított és rajtam terpeszkedik. Valószínűleg fel lennék háborodva és azonnal lerúgnám magamról az illetőt, ha nem tudnám már csak a szívdobbanásából is, hogy ő az. Bármennyire is filmbe illően nyálas, attól még igaz, hogy én erre a szívverésre aludtam el sokszor. Ezer közül is megismerem ezt a súlyt, nem mellesleg pedig ezt a kellemes illatot. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy semmi sem történik csak úgy, annak kikaparom a szemét.
Annyira megdöbbent az egész helyzet, hogy nem tudom, hogyan reagáljak. Átölelni nem volna helyénvaló, hiszen már nem vagyunk együtt, azóta mások végzik el ezt a feladatot helyettem, nekem pedig ezt éppúgy tudomásul kell vennem, mint neki. Viszont lelökni magamról sem túl etikus, hiszen nem leprás, vagy ilyesmi, de még csak különösebben zavarónak sem mondanám a jelenlétét. Csak a szituáció nevetségesen kínos. Kinyögni egy „sziát” életidegen lenne, mert ki az a marha, aki ebben a helyzetben csak úgy odadob a másiknak egy köszönést?  Áh, dilemmák hada van bennem, miközben a másodpercek ugyanúgy telnek, egyes hollywood-i tévhiedelmekkel ellentétben ilyenkor nem lassul le az idő. Az úgy túl egyszerű lenne. Végül nagy nehezen kezemet magunk közé csúsztatom és finoman tolom le magamról. A feketeségben úgysem látni semmit nagyon, aminek igazán örvendek, mit ne mondjak…
- Mostanság az a módi, hogy ledózerolod az embereket? Haladunk a korral – biccentek elismerően, bár ebből valószínűleg egy kukkot sem lát. Hangom viszont kifejezetten szórakozott, bár kissé bosszankodó is. A lapockáimnak annyira nem jött be a földdel puszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=418279#post418279][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.08. 20:51[/b][/url]

Furcsa. Az egész szituáció. Nem is találkoztunk szinte azóta az eset óta. Meg sem nevezem a napot, mert akkor sutba kéne dobnom a büszkeségem, hogy bőghessek egy százas csomag zsepi mellett. Vagy inkább annak felhasználásával. Mindegy. A lényegen akkor sem változtat, hogy rühellem az egész mizériát, mert két ilyen szép marha, mint mi, nem nagyon akad a földön. Illetve a Földön. Értsük ezt az egész sárgolyóra, úgy sokkal hatásvadászabb.
- Tanulnivaló mindig van, csak olyan nincs, aki tanul is – kellőképpen erélyesen szúrom közbe a megjegyzésemet, itt pedig már fellehető a jól megszokott gúny gyengébb árnyalata is. Nem, az utóbbi időben nem tudok máshogy kommunikálni, Dwayne is majdnem lecsapott emiatt – szó szerint -, amit még Lénának sem újságoltam el. Valahol megértem a férfit, valahol viszont vallom, hogy fulladjon bele a saját mocskába. Na de várjunk. Hogy jutottunk Dwayne-ig? Áh, hagyjuk.
- Bármily meglepő is a látvány, nem kell bemutatkoznom a könyvtárnak, ha belépek. Mostanság gyakori vendég vagyok itt – cinizmus? Soha, azt se tudom mit jelent. A kérdése pedig igen sokat elárul az utóbbi időben kialakult viszonyról kettőnk közt. Nem tud rólam semmit, én sem róla semmit, ezen pedig egyikünk sem próbált változtatni. Az elején elvártam, hogy jöjjön. Aztán már csak vártam. Végül reménykedtem. Utána pedig bevettem a lesz*rom tablettát és egyszerűen hidegen hagyott, hogy mit csinál és kivel. Nem keresett, én pedig nem alázom meg magam jobban a szükségesnél, így hagytam, hadd élje az életét. Biztos nem lehetek olyan fontos, ha ilyen jól megvan nélkülem.
- Te látom terrortámadásra készülsz, csak rossz helyen sütötted el a fegyvert – a könyv felé biccentek, amiből valószínűleg az ég egy adta világon nem lát semmit. De én azért bólogatok itt, mint valami hülye. Ejnye, belemegyek egy olyan párbeszédbe, ami csakis katasztrófába torkollhat, csak azt nem tudom, melyikünk cérnája fog előbb elszakadni. Úgyis rég veszekedtünk már egy jót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=418288#post418288][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.08. 20:57[/b][/url]

Felvonom szemöldököm és majdnem képen röhögöm. Lehet, hogy David Bennett számára a tanítás nem kezdődött el, de valójában már rég folyik. Tény, hogy az utóbbi időben egyáltalán nem láttam, de attól, hogy a kastély felé sem bagózik, még van tanítás.
- Járok továbbra is, de nem minden hétvégén – ezzel lezártnak tekintem a kérdést. Ha velem élne, ha nem dobott volna ki és sértett volna vérig, ha nem neki állna még mindig feljebb, akkor talán hajlandó lennék bővebben válaszolni. Amióta kilépett az életemből, azóta nem jár neki alanyi jogon a beszámolóm, ezzel élve pedig nem is mondok többet annál, mint amennyit másnak említenék. Ő akarta, erre vágyott. Azt mondta, legyen vége. Hát most vége van. Ha savanyú a szőlő, arról már nem én tehetek.
- Kivéve, amikor nem – a beszélgetésünk kissé kétértelművé válik az elhangzó mondatokkal. Nem úgy értettem a fegyvert, ahogy valószínűleg ő sem, viszont ez az egész kezd egyre kínosabbá válni. Igazából pár másodperc hatásszünet után nem bírom tovább és kitör belőlem a nevetés. Ha azt hinnénk, hogy egy gyors mosolyról beszélek, egy felkacagásról, akkor mindenki tévedésben él. Úgy rám tör a hullám, hogy muszáj vagyok hanyatt vágódni, mert nem bírom. Talán erre mondják azt, hogy valaki megőrül. A legfurább az egészben, hogy minden feszültségem most szakad fel, ebben az egyetlen hosszú nevetőgörcsben, hogy a végére patakzó könnyekkel próbáljam kontrollálni a légzésemet, nehogy eláruljam magam. Felszakadt a seb, a fenébe is.
- Keresgélni pár könyvet anatómiával kapcsolatban, meg a késekkel sokat foglalkozom mostanság, persze csak elméleti szinten – sikerül úgy kinyögnöm a mondandómat, hogy nem hallatszik belőle, hogy kész könnyzápor zúdul le az arcomon és hát… Akaratlanul is elejtek egy utalást. Na ha eddig nem kezdeményezett David, ezután biztos nem fog. Sok mindenkivel meg tudna birkózni a fejében, sőt, bárkivel, egyetlen embert kivéve. Mihaelt. Pedig ha tudná, hogy nincs is szüksége rá…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=423104#post423104][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.18. 18:52[/b][/url]

Bár nem terveztem, de ez a nevetés kissé... Intimmé teszi a pillanatunkat. Milyen jogon ölelget engem David, meg karol át, már elnézést?! Dédelgesse a... A csajait, ne engem. Oh, ja igen, elérnek ám hozzám a hírek. Kowai is rajta leledzik a listán, hah! Csak azért nem véleményezem a silány választásait, mert az nem lenne méltó a büszke ex szerepéhez. Borzalom. Mindenesetre inkább arrébb megyek, hogy a kis bizalmas közelségünk szolid távolsággá szelídüljön. Nem kell a balhé.
Szép lassan elcsitulok és megint csend telepszik ránk, mígnem végre választ adok a kérdésére. Akaratom ellenére is sikerül belesűrítenem egy utalást, amit végül beharapott ajkakkal bánok meg. De miért is? Tök felesleges ezen rágnom magam, már nem vetélytársak, hiszen David nem akar tőlem semmit. Ebben állapodtunk meg. Nem rúghatja fel a szabályokat. Kérdésére keresztbe fonom karjaimat a mellkasomon, majd izomból felülök.
- Az utóbbi időben sokat beszélek Mihaellel. Bővíteném a témaköröket - teljesen határozottan és lazán mondom ki a szavakat, de mindeközben belül feszülten várom a reakciót. Biztosan érdekli. Nem teheti meg velem, hogy nem érdekli. Ha szeret, ha valaha is szeretett, akkor meg kell akadjon ennél a pontnál. Biztosan érezni fogom rajta a feszültséget, muszáj. De persze miért is? Dobott. Azért, mert már nem szeret. Szóval hiába is várok bármit. Az eddigi feszült várakozás teljesen feloldódik bennem és hanyag nemtörődömség veszi át helyét. Kit érdekel?
- És te mit keresel itt? - a kérdés barátságtalanabbra sikerül, mint terveztem, de már mindegy. Törökülésbe húzom a lábaimat és kissé előre dőlve könyökeimet megtámasztom a térdemen. Figyelek. Már hogyne figyelnék?