Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=50200#post50200][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.22. 18:18[/b][/url]

Fejében össze- vissza keringtek a kusza gondolatok, amikkel nem sok mindent tudott kezdeni. Nem akart a sok érdekesebbnél érdekesebb foszlánnyal egyedül lenni, de bátyja mellett még annyira sem. Nem romlott meg ugyan köztük a jó viszony, de karácsony óta teljesen máshogy viselkedett. Ennek persze elég nagy mértékben Sharlotte volt az oka, de az nem foglalkoztatta akkor. Tudta, hogy nem lenne szabad még elmennie otthonról, de valamiért nem tudta megállni, így halkan leosont a földszintre, és kabátját magára dobva már el is tűnt. Felsietett a kastélyba, bár nem igazán tudta, mit fog ott kezdeni. Valamit tenni akart a gyötrő gondolathullámok ellen, de magányában azok csak erősödnek, így valami olyan kellett, ami kellő mértékben lefoglalja. Elsőképp a könyvtár jutott eszébe, majd afelé véve az irányt, meg is győződött a hely eme célra való tökéletességéről. Hamar odaért, lábait gyorsan szedte, mert kevesebbet akart eltölteni azokkal a visszatérő mondatokkal múltjából, miket inkább elfelejtene örökre. Ahogy rájött, mit tett, mikor minden egyéb figyelmeztetés nélkül elment otthonról, akaratlanul is rátörtek azok a gyötrő érzések, amiket az emlékek hoznak magukkal. A könyvtárba belépve lelassított, nagyon halkra vette a figurát, a vele háttal ülő alakot látván. Nem akarta megzavarni, még az is felmerült benne, hogy csak így elnézegeti szépen csendben, ellesz úgy, hogy hozzá sem szól. Kabátját nesztelenül vetette le, és helyezte egy székre, majd hálát adva az Égnek, hogy nem magassarkúban ment, kopogás nélkül odasétált egy könyvespolchoz. Rá se nézett, hogy mit, csak levett egy könyvet, majd akkor sem figyelve a kezében tartott tárgyra sétált át az olvasórészbe, ahol az ismeretlen is volt. Leült a székre, melyen kabátja is lógott, majd vetett egy pillantást a műre. Nem volt rajta semmi, borítója teljesen üres, szürke látványt nyújtott. Ennél sokkalta érdekesebbnek tartotta a másik figyelését, aki szemmel láthatóan valamit javított. Jobban megfigyelve észrevette a papírkupacot, amiből szinte teljesen egyértelműen tudott következtetni, hogy dolgozatokat javít, akkor pedig valószínűleg tanár. Agyát kattogtatta egy darabig, bár válaszra nem jutott. Legalább már elterelte gondolatait ezzel az újdonsággal, de immáron azon törte a fejét, hogy ki ülhet előtte. Nem szólt hozzá, de elmosolyodott saját tanácstalanságán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=50423#post50423][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.22. 20:36[/b][/url]

Csendben elfoglalta magát, ahogy gondolatait sikerült terelnie. A múlton nem rágódott, inkább azt próbálta kideríteni, hogy ki lehetett az ismeretlen. Nagyon sok lehetőség nem volt, de ötletei ettől függetlenül sem akadtak. Csak nézte értetlenül, abban keresett valami választ, hogy kinézete alapján csökkentse a lehetőségeket a másik kilétére. Szemmel láthatóan nem volt idős, valószínűleg a harmincat sem érte el. Ez tényleg segített, mivel maradt egy pár tanár ugyan, de szinte mindegyik fiatalabbikkal találkozott már. Egy mosoly is kiült arcára, mely után nem sokkal már el is múlt öröme, melyet a csendes megfigyelés miatt érzett. A férfi megszólalt, az már nem is érdekelte, hogy az az egy szó sem tartozott kifejezetten a kedves csoportba. Válaszolni nem igazán tudott, így kissé felnevetett és megvonta vállát. Tekintetét visszaemelte a könyvre egy pillanatra, amely tulajdonképpen feleslegesen volt ott, valami időhúzóként, majd vissza is tért az előtte ülőre. A helyzet nem zavarta, nem igazán bizonyult ott bő szavúnak. Csak nézett ki magából, ráadásul a tanárra. Akkor sem tudta még kilétét, fogalma sem volt róla. Akkorra nem is igazán érdekelte, csak a tudatalattija dolgozott még.
~ Ez.. nem a SVK tanár? ~ tette fel magának a kérdést, pillanatnyi meglepődése talán ki is ütközött arcán. Nevéről akkor sem volt fogalma, de legalább be tudta azonosítani úgy nagyjából. Nem vette fel ugyan a tárgyat abban az évben, de ismerősnek tűnt neki. Egészen addig csak úgy nézte a tanárt, onnantól már pár végigmérő, de látatlan pillantást is vetett a másik felé, aki addigra abbahagyta a javítást. Valamiért a papírkupacról ösztönösen a könyvre nézett, mely már zavarta kissé, ezért visszarakta helyére. Lassan, szinte csoszogva tért vissza a székhez, majd kicsit sem nőiesen dobta le magát. Megint megtalálta az előtte ülő tekintetét, akkor pedig egy kérdő pillantást vetett felé. Hogyan, s miként tovább. Nem akarta zavarni semmivel sem, de a helyzeten muszáj volt nevetnie, közben körbenézett. Mikor visszaért eredeti helyzetébe tekintete megint megtalálta a férfiét, de az övét akkor már hirtelenből elemelte onnan.
- Na? - nevetett fel egy kicsit, ahogy szándékosan a másik szemébe nézett. Ha nem akar beszélni csendben lesz, ha más, akkor is jó. Neki mindegy, beszélgetni is szeret, de így is elvan. Gondolatai akkor sem fognak visszatérni az előzményekhez, ha csendben lesz, mert agya attól ugyanúgy kattogni fog a témán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=50665#post50665][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.23. 08:11[/b][/url]

Igazán jól elszórakozott magán és saját hülyeségén is. Jó a memóriája, de akkor cserben hagyta, és szerencsétlenségét csak nevetéssel tudta elfogadni. Ez nem a tanár felé irányult, de mivel folyamatodan őt nézte, így nagyonis ugy tűnhetett, hogy rajta nevet. Pedig azt magának szánta, de abba is hagyta kis idő után. A férfi első kérdésére nem válaszolt, csupán arca rorzult el egy pillanatra, kicsit sem kedves alakot felvéve, majd vissza az eredetibe. Gondolt rá, hogy még egy kedves mosolyt is megereszt, de ha addig nem tűnt teljesen szellemi fogyatékosnak, azután változott volna ez a nézet. A könyvtől megszabadult, bár addig sem volt rá semmi szüksége. Úgy tervezte, hogy majd olvasni fog és nem foglalkozik az idegennel, de tudatalattiját sokkal jobban érdekelte a másik kiléte. Ezért produkált olyan viselkedést, amit még ő maga sem értett.
A tanár következő megszólalásától maradék jókedve is elillant. Lehet, hogy fogalma sem volt, milyen jelentőségű mondatot ejtett ki száján, de Sharlotte ezt övönalulinak vélte.
- Örülnék, ha bármit is tudnék mondani anyámnak - váltott át hirtelen valami gúnyosabb hangnembe, de tekintetét tovább fúrta a másikéba. Abban sem látszott már semmi boldogság, csak a hidegség, amit sikerült visszahozni egy mondattal. A kérdésre nem válaszolt, de még a tanár zavartságát is teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Csak nézte, de már nem érdekelte, ki ő, sokkal inkább idegesítés céljából futtatta rajta szemeit. Érdekelte a reakció, mert a sajnálatos emlékidézést valamilyen módon vissza akarta fizetni. Tekintetét nem vette le az alanyról egy pillanatra sem, egy titokzatos félmosoly csúszott fel arcára, ahogy lábait elhelyezvén ő is törökülésre váltott. Fejében bosszúvágy kezdett kialakulni ezen ballépése miatt, és ezt percről-percre többször is megállapította magában. Semmi rosszat nem akart, csupán még egy kis feszültséget a másik részéről. Így is eleget tett azzal, hogy ott van, nem akarta tetőzni. Csupán kölcsönösen kifejezte, hogy nem túl szimpatikus neki a tanár. Szinte mozdulatlanul figyelte, néha nézett csak rá a dolgozatokra kezében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=50926#post50926][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.23. 15:01[/b][/url]

Az, hogy büntetése alatt látogatott el egy olyan helyre, ahova az nem terjedt ki, mér nem is érdekelte a tanár megjegyzése után. Teljesen félretett mindent, csak idegesíteni akarta, másra nem is figyelt. Tekintete futkározott rajta, azutáni megnyilvánulását pedig elengedte a füle mellett. Természetesen mindent értett belőle. A feltételezésen, hogy a szimpátiát akarja kicsikarni a másikból majdnem újra elnevette magát, de talán csak szemében látszott, hogy véleménye és akarata ettől teljes mértékben eltér. Éppen, hogy az ellenkezőjét akarta. Sokat nem tulajdonított általában az első benyomásnak, de akkor nem volt meg a szimpátia a kezdetektől fogva, éppen ezért nem is akart ezen változtatni. Sokkal érdekesebbnek találta idegesíteni a férfit.
- Őszintén? Semmit - mondta majdnem nevetve, de ugyanazon gúnyos hangsúllyal. Nem akarta elárulni, min nevetgélt, vagy éppen miért nézte, de célját láthatólag elérte, mert a vak is észre vette volna, hogy irritálja a férfit a bámulás. Határozottan észrevehető volt rajta a feszültség, majd a kissé gyerekes bosszút kiélvezve pattant fel székéről. Távozni még véletlenül sem akart, csak ténylegesen olvasni valamit. Levett hát a legközelebbi polcról egy újabb könyvet, aminek témája a bájitalkészítés volt. Nem épp az, ami akkor a legeslegjobban érdekelte, de azért megteszi. Az előbbinél szebben, láthatólag a sorokban elmerülve ült vissza, majd tekintetét még egy pillanatra felemelte az előtte ülőre, de azonnal vissza is a szövegre. Semmi kedve nem volt ezek után magyarázkodni, kellett egy kis idő, amíg kitalál valami normális magyarázatot, miért is tette, amit tett. Végül is nem túl jó érv az, hogy idegesíteni akarta, még akkor is, ha hihető. Úgy tervezte, már teljesen figyelmen kívül fogja hagyni, hogy mit csinál a férfi, de hogy sikerül-e neki, az már más téma. Lehet, hogy elérte célját, de önkontrollja akkor kezdett gyengülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=51474#post51474][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.24. 08:02[/b][/url]

Az ő saját kis tömör válasza után továbbra sem érthette a máik, hogy mi volt az ok, ráadásképpen pedig még büntetést is kapott. Semmi problémája nem volt vele, nagyon jó ötletek kezdték elözönleni.  Miután rájött, hogy nem is okoz akkora nagy problémát, próbált valami kedves mosolyt elerőltetni magára elfogadásképpen, de nem lett az igazi. Egy leheletnyi gúny még benne volt, szeme pedig csillogott. A keresett könyvben próbált ezután ismét elmerülni, még fél pillantást sem vetett a tanárra. Szinte teljesen levegőnek nézte, mintha ott sem lenne, de tekintetét még csak a közelébe se engedte. Csak egy nagyon nagynak mondható zörej zökkentette ki. Ott csend volt, a hangkülönbségtől meg is fájdult cseppet a füle. Ez nem volt elég, természetesen az asztalra kellett esnie egy elég szerencsétlen gyereknek, és az ott lévő tintatartó tartalma a dolgozatokon és ruhájukon landolt. Arcára egy pillanatra kiült a düh, és hogy ezt a szép pillantást a levitás is lássa lassan felé fordította. A tanárhoz hasonlóan kezébe temette volna fejét, de nem akarta utánozni, ne legyen már más, amibe bele tud kötni.
- Köszönöm - mondta az előbbieknél valamivel kedvesebb hangon, mikor a férfi eltüntette talárjáról a tintát. Ez volt az, amire egyáltalán nem számított, és tényleg lehetett érezni a dolgon, hogy megtiszteltetés. De miért tisztelné meg, ezek után bármivel is? Agya nem kattogott a dolgon, a másik mondat egy darabig el sem jutott elméjéig. Amint ez megtörtént még egy nagyon kedves mosolyt vágott, majd hirtelen felállt.
- Viszlát! - mondta egy kicsit erősebb hangsúllyal, mint az eddigiek, ahogy még egy utolsó, ugyancsak gúnnyal teli pillantást vetett a tanárra. Hasonlót kapott a fiú is, majd tettetett idegességgel megfogta kabátját és elég feltűnően elviharzott. A ruhaneműt csak a helyiségből kiérve vette fel, maga sem tudta miért. Talán a hitelesség kedvéért. Az 'Örvendek a szerencsének' elmaradt, semmi ilyesmi nem volt, nem szeret hazudni. Az egyetlen jó az volt, hogy idegesíteni tudta a férfit.