30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. április 12. 10:45 | Link

Dolánszky Alex


Mikor megtudtam, hogy nem sikerültek a vizsgáim, vagyon le voltam törve, még a szobámat is alig hagytam el. Nem értettem, hogy mi van velem, hisz ez a viselkedés nem jellemző rám. Bár így utólag belegondolva talán azért nem sikerültek a vizsgáim, mert mindvégig pesszimista voltam, és ezt mondogattam magamnak: "Úgysem fog sikerülni a vizsga, mert nem volt elég időm tanulni rá, hisz a vizsgaidőszak előtt körülbelül 1 hónappal kerültem be az iskolába."
Elhatároztam hogy az idei tanévben mindent megteszek hogy sikerüljenek a vizsgáim. Így az első adandó alkalommal - vagyis a mai napon - az egész napot arra szánom, hogy a könyvtárban tanuljak. Megreggelizek, és egyből indulok is a könyvtárba. belépek az ajtón, és kicsit meglepődök, mikor észreveszem, hogy alig van pár ember a könyvtárban. Köszönök a könyvtáros nőnek, aki szerintem nem is figyelt rám, annyira lefoglalta a könyv amit épp olvasott. Elindulok a polcok között, szinte az egész könyvtárat végigjárom. Sokféle könyvet látok a polcokon, mind egy-egy híres varázsló, esetleg mugli író könyve. Vannak köztük varázsigékkel, sárkányokkal, repüléssel foglalkozó könyvek. De én csak egy könyvet keresek. Mégpedig a jóslástanra kiírtak egyikét. Enyhén félredöntöm a fejem, hogy jobban lássam a könyvek címét, így megyek végig több soron keresztül, míg rá nem találok a keresett irományra. Kemény borítós, nem túl vastag könyv, a gerincén rajta is van a szerzője és címe " Michael Laitman:  Kabbala kezdőknek" Leveszem a polcról, és visszamegyek az asztalokhoz. Leülök az egyik asztal mellé, kezembe  veszem a könyvet, s elkezdem olvasni, nem is figyelek a körülöttem lévő dolgokra, csak a könyvre.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. április 14. 20:47
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 15. 17:53 | Link

Keiko

Szombat van és unalom. Még csak most kezdődött el a tanév, de a Levitában máris mindenki tanul. Hiába is próbálkoznék be ilyenkor bárkinél, úgyis elhajtanának, hogy most nincs idejük beszélgetni. A klubhelyiséget őrző szfinx még előző héten adott egy feladványt, úgyhogy most vele sem tudom múlatni az időmet, amíg arra rá nem jövök. Valahogy nincs ideje az embernek az órák és házik között fejtörőkön agyalni.
Ha már mindenki ennyire készül jövő hétre, én is csinálok valamit, ami mondjuk olyan, mintha tanulnék, de azért mégsem annyira kötelességszagú. Például nonverbális varázslás órákra akarok járni Erdőshöz, úgyhogy nézek valami könyvet a témában, hogy azért ne teljesen sügéren álljak a feladatnak. Amíg a könyvtárba érek, addig is járatom az agyam a szfinx feladványán, hátha jutok valamire. Nem mondhatja mindegyik az előtte lévő sapka színét, mert akkor sorra kihullanak, max véletlenül ússza meg egy-egy...
A keleti és nyugati szárny első emelete közötti (nem annyira) titkos rövidítő átjárónak köszönhetően pikk-pakk ott van az ember a könyvtárban. Némi port felköhögve a régi szarvasos falikárpittól kibukkanok a könyvtár folyosóján. A jóslástanterem ajtaja ezúttal láthatatlan, de úgysem arra van szükségem, hanem nem messze tőle a könyvtárra. Ha felesben végigmondják a sapka színeit, akkor meg csak a fele éli túl. Sőt, ha páratlanul vannak...
Á mindegy - benyitok a könyvtárba, mosolyogva köszönök a könyvtáros nőnek/lánynak - állítólag levitás volt! -, de amúgy már veszem is az irányt az olvasóterem felé. Nincsenek túl sokan. Lehet, hogy csak az én házam képes ilyenkor is tanulni?
Mondom, tessék. Aki nem a toronyban tanul, az itt a könyvtárban - vonom le a következtetést, mikor meglátok egy elsős kiscsajt a házamból egy könyvet lapozgatva. Ennél többet sajnos nem tudok róla, mert nem volt ott az évnyitós activity-n. Társaságban lenni mindig jobb, mint egyedül, ezért egyből felé tartok.
- Helló - szintén mosollyal köszönök az ázsiai lánynak. Hogy kínai vagy japán-e, vagy valami egyéb...? van ember, aki különbséget tud tenni?
- Zavar, ha idecuccolok én is? - kérdezem az asztalra bökve.
- Mit tanulsz? - kérdem még a könyve borítóját vizslatva, ha hagyja, hogy csatlakozzam.
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 7. 14:48 | Link

Alex

Eleinte nem is gondoltam volna, hogy ilyen érdekes lehet ez a könyv, de ahogy olvasom egyre inkább bele merülök a rejtelmeibe. Először a tartalomjegyzéket olvasom el, majd a kabbala történetét tanulmányozom át. Néhány részt többször is át kell olvasno, mire megérte, hogy miről is van szó. Nem figyelek a külvilágra, csak a könyvre, így azt sem veszem észre hogy valaki közeledik felém. Kicsit rémülten nézek fel, mikor meghallom, hogy valaki köszön nekem.
- Sz-szia!- hebegtem, mikor rájövök, hogy illendő lenne nekem is köszönnöm. Megkérdezi, hogy idecuccolhat-e, én azt felelem, hogy nyugodtan, közben végig azon gondolkodom, hogy vajon honnan ismerem ezt a srácot. Pár percig még gondolkodom, s rájövök hogy ő is Levitás, hisz sokszor láttam már a Levita klubhelyiségében.
A pár percen át tartó- szerintem -kínos csendet a srác törte meg kérdésével: Mit tanulsz?- hangzott a kérdés, közben feltűnően tanulmányozza a könyv borítóját.
-Öhm... Kékessy Fréda professzor adott néhány olvasmányt a jóslástan órára, és gondoltam eljövök és elkezdem olvasni az egyiket.- felelem, közben kicsit megemelem a könyvet, hogy jobban lássa a címét.
Ezek után újra csendbe burkolózunk, és én folytatom az olvasást, bár most nem haladok olyan gyorsan vele, mint előzőleg, mert pár percenként felnézek,hogy lássam mit csinál a fiú.
Nem sokára pár rosszalkodó "gyerek" szaladt el mögöttem, s az egyik kicsit túl közel volt hozzám, így nekiment a szék támlájának, amitől én a földre estem, de annak a fiúnak semmi baja sem lett, rohant tovább mintha mi sem történt volna. Egy pár pillanatba beletelt, mire elmúlt a döbbentségem, és akkor elkezdek nevetni.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 8. 23:30 | Link

Keiko

Kicsit megijesztettem a lányt, de szerencsére emiatt nem orrolt meg rám. Előfordult már, hogy elküldtek a búsba. Ő megengedi, hogy helyet foglaljak, ezért arrébb tolok egy széket, hogy a helyére gurulhassak, és a táskámat leakasztom a kerekesszék támlájáról, mert szükségem lesz valamire a jegyzeteléshez.
- Az jó - lelkesedem neki, mikor elmondja, mire kell a könyve. Örülök, hogy tudom valamihez kapcsolni, amit mondott.
- Kékessy nagyon jó fej. Milyen a jóslástan? Ha okos vagy belőle, kikupálhatsz - hunyorgok rá, bár ő elsős, én meg harmadikos vagyok, szóval elvileg előbbre járok. Mondjuk az ingázás megy, de az elsős elméleti anyaggal tuti tudna újat mondani. Mindegy is, csak vicc volt.
Eztán egy kicsit el kell mennem, de csak egy percre leszek távol, ugyanis a bűbájtan könyvek között egyből kiszúrom a nekem kellő darabot a nonverbális varázslásról. Ilyen simán még nem lett meg kötet ebben a könyvtárban. Mire visszaérek, a lány ugyanúgy ül ott és olvas. Nem tudom eldönteni, zavarhatom-e, ezért inkább én is kinyitom a magam könyvét, és fellapozom a tartalomjegyzéket, hogy lássam, miből élünk.
Arra már felkapom a fejem, hogy asztaltársam a földre kerül. Előkapom a pálcám, hogy egy figyelmeztető átkot küldjek a randalírozókra, de eltűnnek a polcok között, mire ezt megtehetném. Az ember azt hinné, nem óvodások járnak ide. Visszafordulok a lányhoz. A nevetésén nekem is mosolyognom kell. Nyilvánvaló, hogy nem lett semmi baja, de olyan aranyos, hogy így tud nevetni ahelyett, hogy bosszankodna.
- Megvagy? - kérdezem azért udvariasan. Megvárom, míg visszaül a helyére, aztán a könyvem felé fordulok. És rájövök, hogy egyáltalán nem érdekel, mi áll benne, ha itt a lehetőség beszélgetni egy aranyos valakivel.
- Amúgy hogy hívnak? Én Alex vagyok - mosolygok rá. A bemutatkozás valahogy mindig kimarad az elején.
- Milyen a suli? - érdeklődöm kezdésképpen. - Nemigen látlak a közösségi akciókon. Szereztél már ismerősöket?
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 9. 18:23 | Link

Alex

Nézem, ahogy a srác arrébb rakja az egyik széket, hogy kerekesszékével közelebb kerüljön az asztalhoz. Mikor elmondom hogy milyen könyvet olvasok, lelkesedik a professzor iránt, gondolom őt is tanítja, és kedvelheti. Még viccelődik is - szerintem -, hogy taníthatnám őt. Vagyis csak remélem hoy viccelődik, mert alig tudok még valamit jóslástanból. Amikor az a fiú lelöka székről, már veszi is elő a pálcáját, viszont a fiúk hamar eltűnnek a szemünk elől. Megkérdezi hogy megvagyok-e még.
- Igen, nincs semmi bajom- felelem közben visszaülök a székre. Mindketten folytatjuk az olvasást, de ez nem tart sokáig, mert hamar megtöri a csendet, és megkérdezi hogy mi a nevem, és azt is elmondja, hogy őt Alexnek hívják.
-Én Keiko vagyok- válaszolok egy mosoly kíséretében.
Aztán arról érdeklődik, hogy milyen a suli, és vannak-e ismerőseim.
-A suli nekem nagyon tetszik szeretem, és szerintem az emberek itt mind nagyon kedvesek, de még nem igazán sikerült tartós kapcsolatot kialakítanom senkivel. Én kicsit nehezen barátkozom, a szülővárosomban is sakk néhány barátom volt akiket már egész kis korom óta ismerek. Szeretek egyedül lenni mert akkor mindent tisztán át tudok gondolni, vagy nyugodtan tudom olvasni a kedvenc könyveim. De azért néha jó egy baráti körben lenni, de sajnos itt még nem barátkoztam senkivel igazán.
Miután ezt kimondom lesütöm a szemem, és arra gondolok, hogy most biztos egy olyan embernek tart, aki egy  gyáva könyvmoly. Ezt jól megcsináltam, most biztos el fog menni.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 15. 11:40 | Link

Keiko

Keiko - háhá! Nagyon büszke vagyok a fejemre, hogy ebből már ki tudom találni, hogy japán nemzetiségű. De akkor vajon hogy kerül ide, Magyarországra? A kínaiak ellepték már az országot - legalább is ami Budapestet illeti -, na nem, mintha zavarna. Ő viszont perfektül beszél magyarul, úgyhogy nyilván van valami jó kis sztorija is, mit keres itt.
Hosszan válaszol a kérdésre, amiből levágom, hogy azért tudna ő barátkozni, ha akarna, mert nem olyan, mint azok a lányok, akikből úgy kell kirángatni bármit is.
- Nem hiszem, hogy probléma lenne a barátkozási módszereiddel - kacsintok rá -, ha mással is tudsz így beszélgetni.
El is határozom, hogy nem hagyom elkallódni itt a suliban és a Levitában, nehogy már elsős kora végére ne szerezzen magának egy kupac havert!
- Hol a szülővárosod? - kérdezem hát tovább. - Magyarországon születtél? Vagy hogy költözött a családod ide?
Csak remélni tudom, hogy nem vagyok tapintatlan ezekkel a kérdésekkel. Más részről rengeteg a fura figura és a külföldi diák a Bagolykőn, úgyhogy biztos nem érzi magát ettől kényelmetlenül itt, engem meg ugye minden érdekel...
Figyelek rá is közben, de addig is, pótcselekvésként előveszem a pálcám, és egy valaki más által az asztalon hagyott ceruzát bűvölök vele. A sajátomat inkább nem, hátha véletlenül felgyújtom. Ezt meg úgy is valaki más hagyta itt, már biztos rég megfeledkezett róla.
A cél, hogy nonverbálisan megpróbáljam lebegtetni. Ez a bűbáj az elsők között volt, amit tanultunk, gondoltam nem érdemes nehezebbel kezdeni. Persze hiába erőlködöm nem kimondani a varázsigét, de mégis végrehajtani a bűbájt, hiába. Nem történik semmi. Talán nagyképű dolog volt azt gondolni, hogy felgyújtanám a pálcámat. Valószínűleg nem olyankor kéne ezt próbálgatni, mikor a fél fülem és szemem Keikon van. De most többre nincs lehetőségem, és így legalább elmondhatom, hogy gyakoroltam. Valamicskét.
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 15. 20:35 | Link

Alex

- Lehet- válaszolok, mikor mondja hogy szerinte nincs probléma a barátkozási módszereimmel. Kacsintását egy mosollyal köszönöm meg.
- Japánban születtem, pontosabban Osaka-ban- felelek a rám zúduló kérdésáradatra, közben próbálok nem idegeskedni, bár ez nem nagyon működik, mert a hangom végig remeg.- Szintén Japánban születtem, de apám magyar származású, így sokszor ellátogattunk ide- lehajtom a fejem, és veszek egy mély levegőt, hogy elkergessem a fejemből apám emlékeit.
Próbálom elterelni a figyelmem, hogy ne idegeskedjek ennyire, ezért figyelem, ahogy Alex egy ceruzával játszik. Pontosabban a pálcájával bűvöli azt.
- És veled mi a helyzet? Nem nehéz egy kicsit a közlekedés a kerekesszékkel?- érdeklődöm, mert hát miért csak én beszéljek? Meg amúgy is, engem érdekelni szokott mások hogyléte.- És egyáltalán hogy kerültél kerekesszékbe?- kérdezem, s remélem, nem zavarja őt ezen kérdésem, közben elveszem a ceruzát, mielőtt még valami baj történne, s az itt heverő egyik lapra kezdek el firkálgatni vele.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 22. 14:34 | Link

Keiko-sama

Nem érem be annyival, amit mond a származásáról.
- És hogy ismerkedtek meg a szüleid? És akkor most ideköltöztek, vagy mi? Hogyhogy itt jársz suliba?
Aztán rám terelődik a szó, úgyhogy válaszolhatok a szokásos kérdésekre, addig felfüggesztem a ceruzabűvölést. Úgyse megy.
- Nem nehéz, mert tud lebegni a székem, így a lépcsőkön nem egyesével kell lejönnöm, mint ahogy otthon Budapesten. Az az igazi szívás!
Míg veszek egy nagy levegőt ahhoz, hogy belekezdjek a sztoriba arról, hogy hogyan is lettem nyomorék, egy egykedvű pöccintéssel újra megpróbálom a néma vingardium leviosát a cerkán. Nem feltételeztem, hogy működni fog, úgyhogy nem is lepődöm meg rajta, hogy nem így történt. Ú! Úgy látszik, Keikoé volt a grafit.
- Bocsi! - mondom neki egy zavart mosollyal, hogy kérdés nélkül piszkáltam a cuccát, aztán visszakanyarodom a kérdéséhez.
- Ja, szóval az úgy van - kezdek bele a sztoriba -, hogy apám zsupszkulcsokkal foglalkozik a minisztériumban. Tudod, befognak hibásan működő vagy átkozott zsupszkulcsokat, és apa azt vizsgálja, mi lehet a bajuk, és hogyan lettek félrebűvölve. Gyakran hazahozza a munkáját, és általában a dolgozószobájába nem is szoktunk bemenni, de aznap - ez három éve volt nyáron - kerestem valamit nála. Már nem emlékszem, mit, de nem találtam meg. Volt egy zsupszkulcs az asztalán, amit levertem. Ilyen műanyag fólia, amibe becsomagolják hatosával az ásványvizeket. Na, szóval abban buktam fel, és az leszakította a lábaimat. Aztán mittom. Az egyik ispotályban keltem, megvoltak a lábaim, csak nem működtek. Azt mondták, visszanövesztették őket, de az elszúrt zsupszkulcs miatt valamiért nem tudtak megjavulni rendesen.
- Szóval valahol a világban ott figyel a két lábam, csak rám várva - vigyorgok rá, hogy elüssem valamivel a nyomasztó sztori élét, és Keiko ne érezze úgy, hogy sajnálnia kéne vagy valami.
- Na, én feladom a nonverbális varázslást, te hogy állsz a jóslástannal? - váltok, és elkezdem visszarámolni a használatlan papírjaimat a táskámba. - Ha ráérsz, visszamehetnénk a Levitába. Tudsz sakkozni például?
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 24. 22:11 | Link

Alex

- Hehe, akkor viszonylag könnyű dolgod van - viccelődöm, halk nevetés kíséretében. -, mármint Bagolykövön belül.
- Az anyám itt, Magyarországon járt orvosi egyetemre, és apámmal a Nemzeti Múzeumban találkoztak, és egyből egymásba szerettek. Mondhatni szerelem volt első látásra. Japánba költöztek, ott születtem meg én is. Mikor apám megkapta a mostani állását itt, akkor szinte minden idejét Pesten töltötte csak nagy ritkán jött haza, végül el is váltak. Nem iauan hallottam felőle, míg egyszer azzal állított be hozzánk, hogy elmondja, hogy én ide fogok járni. Vagyis inkább egy parancs volt - hangosan most egy kis megvetést lehetett hallani az utolsó résznel, bár ez nem meglepő. Elvileg azért árok ide, mert apám többet akar vele lenni, bár ezt nem nagyon hiszem, mert most is csak havonta egyszer látogat meg - fejezem be egy megvető - hát hogy is mondjam - szisszentés kíséretében, majd lerakom a ceruzát a kezemből, amivel eddig firkálgattam.
- Mivel még nagyjából csak elméleti részt vettünk, így azt kell mondanom, hogy egész jól megy, de szerintem a gyakorlati résszel sem lesz gond - felelek Alexnek.
- Öhm... Sakkozni? - kérdezek vissza. - Hát az alapokkal tisztában vagyok,tudom mivel hova kell lépni, de még nem játszottam úgy nagyjából... soha - mondom, közben nevetek.
Visszateszem a könyvet a helyére, s mikor visszaérek ezt mondom:
- De szívesen játszanék veled. Indulunk? - kérdezem, és indulok is kifelé a könyvtárból.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. május 24. 22:22
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet