30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. március 18. 19:03 | Link

Másnap


Első napom egészen eseménytelenül telt, ami, valljuk be, nem csoda, hiszen most épp szünet van, a diákok örülnek, ha bármi mással foglalkozhatnak, mint a könyvek, és a tanulás. Én persze másként voltam vele annak idején, de az más kérdés, nem véletlenül kerültem végül ide, ugyebár.
Szóval nem nagyon lep meg, hogy nem rohamozták még meg a tudományok alatt roskadozó polcokat, hogy merítsenek belőle egy adagot maguknak, az viszont annál inkább, hogy ennek ellenére is egész napomat leköti a tennivaló. Én balga pedig azt hittem, hogy most majd mennyi időm lesz olvasni, végigrágni az egész könyvtárat, melyre diákéveim alatt nem jutott időm, és most, egészen meglepő módon még egyet sem volt alkalmam kinyitni.
Rengeteg papírmunka szakadt rám, kérvények, átkérések, és kiadások, leltározás, és persze szortírozás. Sokan hajlamosok voltak késni a könyvek visszahozásával, vagy többet akartak a megengedettnél kivenni, vagy, ami a legtöbb gondot okozta, nem oda tették vissza a köteteket, ahová kellett volna. Néhány polc ugyan meg lehetett bűvölve, hogy tiltakozzon, ha olyat tesznek rá, ami nem hozzá tartozik, de ilyenkor csak az összes többi is a földön kötött ki, ami megint csak nem eredményezett kevesebb munkát. De az is lehet, hogy csak simán meglazult a csavar, és a könyvek a gravitáció hatására bukdácsoltak le. Néha már nem tudom, hol keressek mágiát, és hol csak a véletlen művének tekintsem az eseményeket.
Végül aztán, mikor estére, kissé porosan, fáradtan, de elégedetten a pult helyett az egyik olvasó asztalhoz telepedtem, igen nagy örömmel húztam magam elé az egyik kötetet, amit direkt kihagytam a pakoláskor, remélve, hogy majdcsak végzek még ebben az életben, és belekukkanthatok.
Az Ókori japán mágiakultusz címet viselte, és a legkülönlegesebb az volt benne, hogy tusrajzok díszítették, melyek, akár a mágusfotók, mozogtak. Csavarodtak, íveltek, kanyarodtak, ahogy a mozgást követték, és ha nem lett volna maga az olvasmány is érdekes, órákig csak ezeket nézegettem volna.
Felkapcsoltam a lámpát, és abban a biztos tudatban vágtam a sorok közé, hogy mára már semmi dolgom, és ez a könyv lesz a társaságom egészen hajnalig.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 18. 19:43 | Link

Matilda

Az első két napja az új létesítményben egészen csendesen telt leszámítva furcsa ismerkedését Abigéllel és a rénszarvasával. A kis plüssállat leírásáról először azt hitte, igazi, hús-vér állatról van szó, de szerencsére helyreigazították, hogy erről szó sincs, dehogy. Mondjuk eléggé out of ordinarynek ítélte volna, ha a Bagolykőben egy életnagyságú, igazi rénszarvas szaladgál fel-alá, mint háziállat. Akkor talán ő is elhozhatta volna otthonról a kutyáját, ami egy kisebb póni nagyságát is eléri kevert vére és a szülők fajtája és jellemjegyei miatt.
Amire azonban eddig nem volt ideje, az a könyvtár megkeresése. Az előbb, a klubhelyiségben odasomfordált pár ücsörgő diákhoz és makogva megkérdezte, merre találja azt a sokak által elkerült helyet, amit néhány diák t'án még "kínzókamra" névvel is ellátna, már aki utál olvasni. Ez rá egyáltalán nem igaz. Szereti kihasználni az eidetikus memóriája előnyét, nevezetesen, hogy párezer szót képes egy perc alatt elolvasni, így gyakorlatilag úgy tűnik, mintha csak forgatná unottan a könyveket, de nem is olvasna. Pedig nagyon is falja a szavakat, betűket, s mind-mind képek formájában felrémlik az agyában is ezzel párhuzamosan. A fantáziája ugyan nem a legremekebb, viszont a vizualizálása kiemelkedő. Ha valamit elolvas, az azonnal képekbe folyik át az agyában, alakot ölt.
Sokig kanyarog így estére a folyósókon, mire ráakad az emlegetett nyugati szárny első emeletére, azon belül is a feltételezhető könyvtárra. Hatalmasat nyel, a torka fel-alá liftezik egy sort. Az ujjai remegni kezdenek, mégis erőt vesz magán és lenyomja a kilincset.
A látvány, mi elé tárul, még a lélegzetét is elállítja: hatalmas, impozáns tér, vörös szőnyeg (bár ettől nem érzi magát világhírességnek), s az az illat, ami talán csak az ő agyában él, mégis érzi... hát az teljességgel a könyvtárak jellegzetes, régi könyvektől és tudástól terhes levegője. Tétova léptekkel vánszorog beljebb, a négy méteres ajtó pedig halkan, szinte nesztelenül csukódik be mögötte. Egy lépés, két lépés... a pult mögött nincs könyvtáros. Hol lehet? Észreveszi, hogy valaki itt jár? Ide-oda tekintget, forog a szeme erre-arra, no meg követi a feje is az említett szervet. Idegesen húzogatja a felsője ujját, ami ma éppen sötétkék és hibádzik a szvetter, hogy elrejtse az esetleges kíváncsi szemek elől, de a farmert ma sem tagadta meg a pillangókkal díszített tornacipőjével együtt. Átlép a sárgaréz kapun is, vélhetően az olvasó részhez érve, de itt megáll egy pillanatra ismét. Körbenéz, sóhajtozik egy sort, végül miután alaposan körbejáratta a tekintetét, sőt ellépegetett egyik, majd másik irányba is, hogy felmérje az embersűrűséget (nulla), végre észrevesz valakit az egyik asztalnál. Mintha olvasna -hiszen mi mást tudna egy könyvtárban csinálni az ember? Kérdezi magától a laikus-, így meg elég nehezen veszi rá magát, hogy zargassa feltételezett iskolatársát, mégis e mellett dönt hamarosan.
-Ne haragudj... Khm... Nem tudod véletlenül, hol lehet a... a könyvtáros? Khm... Új vagyok még és gondolom, ahhoz, hogy kivehessek könyvet, kell az adminisztráció? Azt hiszem... Szóval esetleg van ötleted, hol találom őt? Meg hogy néz ki? Ne haragudj, ha megzavartalak az olvasásban. Nem akartam... - cincog, kérem. Ráadásul elég szemlesütve cincog. Nem igazán megy a szemkontaktus, de nem rosszból. Egyszerűen nulla önbizalommal és önértékeléssel bír, plusz gyűri keményen a felsője ujját, húzza-nyúzza, hogy tényleg ujjbegyig érjen hosszban.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. március 18. 20:17 | Link

Miss Katie


Gyomrom többször megkordul, miközben aktuális kedvencem fölé hajolok, de vacsora helyett a szavakat falom inkább. Ilyenkor tulajdonképpen észre se veszem szükségleteim, régen nem egyszer előfordult, hogy eszelős sietséggel kellett a mellékhelyiséget felkeresnem, de valahogy sose tanultam ezekből az esetekből. Anyám biztosra veszi például a mai napig, hogy egy könyv fölé hajolva fognak megtalálni halálom napján, egyszerűen mert elfelejtek levegőt venni. Mondtam neki, hogy ez badarság, mert a szabályos levegővétel nem tudatos cselekvés, de úgy látszott nem egészen elégedett a válaszommal.
Néhány perc alatt túlrágom magam az első fejezeten, és aztán a tartalomjegyzéket ütöm föl, csak, hogy lássam előre, mi minden miatt kell már előre izgulnom. Néha a könyv utolsó sorát is elolvastam, mielőtt nekivágtam volna, rémesen rossz szokásom volt, de egy történelmi tanulmány esetén ennek nem sok értelme volna. De ennek ellenére is kellően belemerülök, észre sem véve a mozgolódást, ami a helyiség másik végében kél. Pedig csak a hatalmas kapu tárul fel, semmi különösebb. De ilyenkor akár fejbe is vághatnának, azt se venném észre rögtön. Voltaképp lehetséges, hogy egész egyszerűen csak arra jutok tudat alatt, hogy teljesen normális dolog, hogy valaki bejön a könyvtárba. Elvégre azért van, hogy bejöjjenek. Majd szépen foglalkozik vele a könyvtáros. Igen, ez a rész még nem teljesen tiszta számomra, hogy ÉN vagyok az a könyvtáros, akinek foglalkoznia kéne vele. Így aztán csak aztán kapok észbe, mikor már egészen közel van hozzám (persze még így is tisztes távolságban), és megszólít.
Ugyebár tudnivaló, hogy a könyvtárakban illik nagyon csöndesen és rendesen viselkedni, de ez a leányzó igencsak túlzásba viszi a dolgot, mert egy szavát se értem.
Zavartam rápillantok nagyapám szemüvege mögül, melyet nem is emlékszem, mikor biggyesztettem az orrom hegyére (persze felette, vagy alatta olvastam mindig, hiszen nem volt szükségem ilyen erős okuláréra), és először csak valami értelmetlen valami hagyja el a számat, amit még én se tudok értelmezni, nem hogy szegény lány.
 - Öööö.. - valami ilyesmit sikerül második nekifutásra produkálnom, miközben jobban megnézem első vendégemet. Bőre fakó, a félhomályban, mely a könyvtárban uralkodik, különösen fehérnek tűnik, fekete haja pedig jó erős kontrasztot biztosít mellé. Nem sokkal alacsonyabb nálam, de években mérve körülbelül egy évtized van közöttünk. Elsősforma diáklány. És végre az is eljut a tudatomig, hogy a könyvtárost keresi.
Elmosolyodok végül, bátorításul, mert félek, hogy rojtosra fogja gyűrni felsője ujját, és már nyújtom is ki a kezem a könyvtárosi pult felé, hogy megmutassam hol találja a könyvtárost. Aztán zavarodottság ül ki az arcomra, és visszarántom a karom, és úgy teszek, mintha ki sem nyújtottam volna. Ezt persze eléggé hiába, de nem érdekes.
 - Hát, ami azt illeti, nem a pultnál találod - mondom neki, bár ezt valószínűleg már akkor tudta, mikor elhaladt mellette, és az igencsak magányosan állott ott a sárgaréz kapu előtt.
Gondolok egyet, és becsukom a könyvet magam előtt. Egy kicsit máris gonosznak érzem magam, de azért megkérdezem:
 - Tudtad, hogy nem is szabadna itt lenni a könyvtáros jelenléte nélkül?
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. március 18. 21:32
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 18. 21:00 | Link

Matilda és Katie

Az utóbbi napokban teljesen kifogytam az olvasnivalóból. Egy könyvem volt még, aminek az olvasását már fél éve halogattam, de azt nem is szándékoztam megkezdeni. Ugyan az újonnan felfedezett elhagyatott könyvtárba is gyakorta besurrantam, de nem haladtam úgy a latinban és a többi kultikus nyelvben, ahogy szerettem volna. Általában naponta vagy fél órát szótáraztam, aztán hagytam a fenébe az egészet. Utólag sajnáltam, hogy nem figyeltem oda latinórán. Mellesleg az is a rejtekhelyem ellen szólt, hogy nagyon poros a helyiség. Hiába nyitok ablakot, úgy fél percre tisztítom meg a légteret. Az évek során lerakódott port nem tudom csak úgy megszüntetni. Már kerestem varázsigét, amivel portalanítani tudom az egész hóbelebancot, de csak olyat találtam, ami egy tárgyra hat ki, márpedig ha könyvenként esnék neki a takarításnak, annak sosem lenne vége.
 Ezen filózva sétáltam el a harmadik otthonomhoz. A pesti szobámon, és a dzsumbulylakon kívül talán itt töltöttem a legtöbb időmet. A kezemben roskadozva tartottam a regénykupacot, amit vissza kellett szolgáltatnom, és átkoztam magam, hogy hagytam felhalmozódni ezt a könyvhegyet. Hála az égnek nagyjából hamar megérkeztem a célomhoz, és egy kis bajlódás árán be is jutottam. Hogy ezzel az járt, hogy elejtettem a poggyászom, majdhogynem mellékes. Tompán puffantak egyet, és már szedtem is fel mindet. Odabent egy bizonytalan lány, és vele szemben egy... másik bizonytalan lány állt. Ennyi bizonytalanság láttán én sem voltam benne biztos, hogy jó helyre jöttem-e, de igyekeztem megemberelni magam.
 - He... khm, heló - szenvedtem ki egy udvariasnak szánt köszönést, és körbesandítottam. A könyvtáros néninek se híre, se hamva nem volt. Úgy határoztam, én is beállok bizonytalankodni, hátha megtudom a könyvtárosnéni bizonytalan hollétét.
 - Merre találom a hölgyet, akit megillet ez a tonnányi tudás? - kérdeztem, a kezemben egyensúlyozott könyvek felé biccentve.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. március 18. 21:20
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 18. 21:40 | Link

Matilda és Lagger

Való igaz, motyog szegény, sőt nagyon érthetetlen módon motyorászik, így nem csoda, hogy az előtte ülő lány/nő nem érti, miket hord itt össze. Szemeit lesüti, a ruhaujját nyújtogatja, a szavát alig érteni. Introvertált egy teremtés, s mivel olyan tüzetesen pásztázta abban a pillanatban a szőnyeget, mikor ismeretlen megszólítottja a pult felé akart mutatni, de megszakította a mozdulatot, erről lemaradt. Már csak akkor pislog fel kissé kérdőn, sőt talán gyermeki-csodálkozón, mikor megjegyzik, hogy a pultnál aligha fog ráakadni a keresett személyre. Ezt a konzekvenciát már sajnos ő is levonta, de egyrészt ötlete sincs, hol keresse a könyvtárost, másrészt nem tudja, hogyan néz ki a jelenlegi. Szoktak lenni könyvtárak, ahol az elődők portréjait kifüggesztik, de az aktuálist sosem. Ezt a jellegzetességet itt még nem ellenőrizte, de mint az előbb említve lett, esélyesen nem is menne sokra vele.
Rémület ül ki az arcára, sőt rákezd a lehető legrosszabb szokására, a szájszéle rágcsálására, mikor nekiszegezik a kérdést. Kissé hangosabban kezdi szedni a levegőt is, ami azt illeti.
-É-Én... én nem tudtam. Ami azt illeti, a legtöbb könyvtári szabályzat szerint a tag, avagy leendő tag köteles hivatalos belépőkártyával rendelkezni, a meghatározott számú könyveknél többet nem kölcsönözhet ki, a könyvtár épületéből nem tulajdoníthat el könyvet az illetékes tudta, beleegyezése és a regisztrációs folyamat elvégzése nélkül, ellenkező esetben lopásnak minősül az eltulajdonítás és.... és.... én nem tudtam, hogy itt más szabályok vannak érvényben.- onnantól kezdve, hogy "Ami azt illeti..." elhadarta gyakorlatilag a mondandóját, csak a végén lassított le kissé, mert kifogyott a szuszból, na meg a felszólaláshoz szükséges bátorságból is. Mielőtt azonban mélyebben belefolyhatnának a témába, zajt hall, amitől még ugrik is egyet ijedtében, odanézni sem mer, mi történhetett, csak következtetésektől kattog az agya, hogy valaki elejthetett egy halom könyvet, amik teljesen ilyen hangot szoktak kiadni, ha földet érnek. Nemsokára megjelenik egy harmadik személy is (vélhetően az előbbi zaj okozója), egy lány, aki láthatóan ugyanazzal a problémával kűzködik, mint ő: nem találja a kihelyezett és kinevezett könyvtári felelőst, alias könyvtárost.
-Ne-Nem tudni, hol van. Ez a kedves hölgy, lány... szóval megállapítottuk, hogy nincs a pultnál és nem lehet csak úgy itt tartózkodni a könyvtáros jelenléte nélkül és... és... - megint a ruhája ujját húzogatja, megint padlót bámul, közben halvány pír önti el az arcát, de ez a félhomályban talán nem tűnik fel. Iszonyatosan zavarban van, mert az emberekkel való kommunikáció nem éppen az erőssége, ahogy azt a helyzet is mutatja.
-A...A... A nevem... A nevem Runa... amúgy.- nyögi ki végül a szőnyegnek, de valójában persze a két nőnemű egyednek intézte szavait, akik egy légtérben tartózkodnak vele éppen. Azért udvariatlan sem akar lenni.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. március 19. 16:33
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. március 18. 22:09 | Link

Bizonytalankodók


Az oly vágyott olvasgatás úgy tűnik elmarad, de valahogy mégsem bánom, ugyanis végre egy teljes nap elteltével valakinek a szolgálataira lehetek. Csak akkor vajon miért nem közöltem még vele, hogy engem keres? Motyog, zavarban van, és mikor kiszökik számon a kérdés, jól nekiszegeződve szerencsétlen lánynak, csak méginkább elbizonytalanítom, sőt, még rá is hozom a frászt. Még az is felmerül bennem, hogy menten sarkon fordul, és elrohan, de talán földbe is gyökereztettem a lábát.
Már éppen megszánnám, és bevallanám aljasságom, hogy megnyugtassam, nincs semmi baj, de a következő pillanatban felhangzó váratlan zajra összerezzenek. Most már nincs a szemembe ékelődve megannyi betű, mely nem enged az általuk alkotott világból szabadulni, a vörös szőnyegre potyogó kötetek, melyekből meglepően sokat vélek hallani, pedig csak úgy rántják tekintetem a könyvtár másik felébe. Meg is roppan kicsit a nyakam, és majdnem egy sikkantásra is futja ijedtemben, de pont nincs elég levegőm, hogy összejöjjön. Még szerencse, rém kínos lenne.
Aztán, ahogy meresztem a szemem, a könyvkupac a földről felemelkedik, majd kissé imbolyogva elindul felénk. Kicsit forog is jobbra-balra az olvasó részbe érkezne, ahol immár érdeklődve figyelem a közeledő kis tudáshalmot. Mint kiderül, a végén egy másik diák is van, nem csak úgy magától jöttek vissza a kötetek. Pedig az milyen jó lenne.
A kupac mögül egy köszönés is felhangzik, majd csakhamar egy kérdés, ami az én hollétemre irányul. Illetve, hogy egész pontosak legyünk, a könyvtáros hollétére. Persze, nem vártam, hogy majd kiplakátozzák az iskolát az arcképemmel, hogy íme, az új könyvtáros, az igazság szerint még zavart is volna, de azért zavarba ejt a dolog, hogy többen is a diáknak vélnek. Ennyire fiatalnak néznék ki? Nem vagyok olyan hűde magas, és megőszülve se huszonnégy éves létemre, szóval nem meglepő, ha egy idősebb diáktársuknak vélnek, ha jobban belegondolok. Egyébként is én voltam az, aki úgy érezte, visszajött egy újabb tanévre csupán, szóval ha még magamnak sem hittem el, hogy én itt dolgozok, akkor másnak miért kéne erre gondolnia?
De ebből még nem kéne következnie, hogy szívom a vérüket szegényeknek. Valahogy mégsem tudom megállni, így mikor a mondandója végén Runa néven bemutatkozó lány beavatja az újonnan érkezettet, hogy nincs sehol a könyvtáros, és itt se volna szabad lennünk, nem bírom ki, hogy ne üssem tovább a vasat még egy kicsit.
 - És azt hallottam, nagyon hirtelen haragú a könyvtáros hölgy, és hát.. jajj annak, akit engedély nélkül itt talál.. hallottam ezt-azt mesélni róla.
Komolyan bólogatok, drámai arcot vágok, egész jól játszom a szerepem, legalábbis nem nevetem el, szóval talán még be is jöhet, csak azt tudnám, miért csinálom ezt. Nem leszek túl népszerű könyvtáros, ha elijesztem innét a diákokat. Így is olyan nehéz olvasásra bírni őket, én meg még itt húzom is őket.
 - Én.. Matilda vagyok - teszem azért hozzá, és igyekszem kezem bedugni a szőnyeg és Runa tekintete közé, hogy hátha azért megfogja. Arra jutok, hogy ha nem tudják, hogy hogy festhet a könyvtárosuk, talán a nevét se hallották még, szóval nem kell álnéven gondolkoznom.
Az új lány felé is érdeklődve fordulok. Ő se tűnik idősebbnek Runánál, a jól megrakott kupac láttán pedig kis boldogság fog el.
 - Azt mind elolvastad? - kérdezem, kicsit megfeledkezve róla, hogy most épp megrettenve kéne lennem, mert bármikor utolérhet minket a könyvtárosnéni bosszúja.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 19. 18:54 | Link

Könyvmolyok

Egy ideig még megpróbáltam megtartani a könyveket a mancsomban, de hamar beláttam, hogy nem vagyok jó kondiban. Másodszorra nem terveztem, hogy elejtem az egészet, úgyhogy inkább óvatosan letettem a földre, figyelve rá, hogy stabil legyen. Csak ezután szenteltem figyelmet a társaságomnak. Mint rájöhettem, a két bizonytalanka tudott beszélni, bár az egyik meglehetősen nehezen adta a tudtomra az információit. Tekintve, hogy nekem meg a hallásommal vannak gondok, tíz másodpercbe tellett, mire megértettem, mit akar valójaban. Sejtettem, hogy nem lesz nagy sikere a társalgásnak.
 - Mi?! - sopánkodtam, a kelleténél talán kicsit hangosabban. - Ez eddig nem igy volt. Ki az az idióta, akinek ez eszébe jutott?
Ahogy véget vetettem a kirohanásomnak, már meg is bántam. A leányzót bizonyára nem fogom megnyerni az ideges viselkedésemmel, és ami azt illeti, talán egy bátrabb embert is meglepett volna a reakcióm. Én sem pont így akartam kifejezni magam, de gyakran hamarabb eljár a szám, mint kéne. A lány azonban nem szaladt el sikítva, hála az égnek, még arra is rávette magát, hogy bemutatkozzon.
 - Lagger - mondtam minden terjengős szöveget mellőzve. Általában, ha valakivel ismerkedtem, még hozzátettem egy-két mondatban azt is, hogy a valódi nevem Letícia, csak senki, még a tanárok sem hívnak így, meg a szokásos, de nem tartottam fontosnak, hogy ezt a jelenlegi helyzetben is megemlítsem. Ha érdekli őket, megkérdezik - gondolom én. A habogó lányról kisult, hogy Runának hívják, a másikat, aki idősebbnek látszott nálunk, pedig Matildának. Remek, legalább ennyivel okosabb lettem.
 - Hirtelen haragú? - húztam el a számat a hír hallatán. - Nekem csak annyit mondtak, hogy egy új nőci érkezett, de részleteket nem tudtam meg. Remélem, nem olyan rossz... Igazából akkor lenne igazán jaj nekem, ha letenném ide a könyveket, hátha megtalálja, és elszelelnék. Szóval akkora gond csak nem lesz.
Reméltem, hogy ez még a túl sok beszéd határain belul esik. Nem szoktam céltalanul fecsegni, de ezt fontosnak tartottam megemlíteni, csak hogy húzzuk az időt. Feltett szándékom volt megvárni az új alkalmazottat, hogy lerójam a tartozásom, és nem mellesleg megtudjam, kivel fogok várhatóan pár évig napi rendszerességgel jópofizni. Matilda is belement az időhúzósdiba, vagy legalábbis kíváncsi volt, mert feltett nekem egy - amúgy teljesen jogos - kérdést. Automatikusan a lábamnál álló halomra pillantottam.
 - Igen - vontam vállat kicsit zavartan. Az emberek mindig megdöbbentek, amikor megtudták, mennyit olvasok. Számomra ez kicsit kínos volt, felvágósnak éreztem magam, ha nem mentegettem magam szerényen. - Persze nem egyszerre, már jó ideje halmozódik fel nálam ez a sok cucc.
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 20. 23:40 | Link

Bizonytalan művelődők

Eléggé félős felesleges ijesztgetés nélkül is, hát még mikor ennyire hatásosan hozzák rá a frászt. Nem lehet itt tartózkodni könyvtáros nélkül? Igaz, ilyet most először hall és tapasztal, de annyira meggyőzően adja elő a lány ezen állítását, hogy semmi okát nem látja kételkedni benne. Ráadásul rögtön ezután könyvek puffanásának jellegzetes zaja töri meg az alapzajszerű beszélgetésük monotonítását. Nem mer odanézni, mert füleiben szinte puskaropogásszerű zaj volt ez, s ki tudja, talán sérültje is akadt a könyvzápornak, de ez esetben a később Matildaként bemutatkozó lány biztosan rászólna, hogy menjen ő is segíteni a mentőakcióban. Mivel ez nem történik meg, legközelebb már csak akkor pislog fel, mikor az újonnan érkezett lány láthatóvá válik könyvhalma lekerültével a földre. Szinte azonnal tájékoztatja a maga bizonytalan, akadozó nyelvű módján, hogy valójában nekik nem is lenne itt lenniük most, hiszen a könyvtáros nincs jelen, ez pedig, ha jól értelmezte, szabályszegés.
Hátrahőköl ijedten a szerinte roppant hangos méltatlankodástól, sőt még hátra is lép egyet, hogy biztos legyen benne, a hirtelen méreg céltáblájává nem ő fog válni rövid úton. Miután egy kicsit lenyugodott, úgy három-négy másodperc múlva, hajlandó eredeti távolságát felvenni a leányzóval szemben, de még mindig kissé ijedten pislog rá a szeme sarkából, mintha várna egy következő hangos kitörést. Mint kiderül, Lagger néven szólíthatja meg ezentúl –úgy tűnik- könyvmoly társát, s a nevet egy halvány mosollyal nyugtázva elraktározza az emlékezetébe. Ez a kis törékeny, pozitív megnyilvánulás viszont úgy eltűnik a vonásai közül, mint nyári esőben a porba döngölt cipőnyom, amint az idősebb lány tovább ecseteli, mennyire borzasztó lehet ez az új könyvtáros. Kapkodva szedi a levegőt, miközben megszólal.
-Ésh... ésh.... Hjajjistenem. Azt hiszem... azt hiszem majd... majd valami nagyon komoly magyarázattal kell szolgálnunk neki, ha itt talál minket. És itt fog. Hiszen biztosan mindjárt itt lesz, nem lehet messze. Gondoljátok, hogy... hogy akár ki is tilthat ezért minket innen? Azt nem bírnám ki.- ha valaki nem mond valami pozitívat, a kezdődő szipogása mindjárt átmegy hüppögésbe, aztán majd egy adott ponton elvonul egy sarokba és elkezd sírdogálni, hogy őt bizony most ki fogják rakni ebből a szép, impozáns könyvtárból, pedig hány és hány könyvet falhatna még be ahelyett, hogy csak vágyakozva bámulja az ajtót, amin nemrég bejött, mert kitiltotta egy vérengző könyvtáros.
Szerencsére Matilda immár hivatalos bemutatkozása és kezének megjelenése a szőnyeg és a szemei között kizökkenti kissé, s ugyan bátortalanul, de belehelyezi hófehér bőrrel fedett mancsát Matilda nagyobb méretű kezébe. Vérszegényen megszorítja, s ugyanilyen minőségű mosollyal nyugtázza a bemutatkozást, majd erre is bólint, hogy jelezze, az információt elraktározta valahol, valahogyan. Az már kérdéses, hogy nem-e fogja mégis másként hívni alkalomadtán Laggert vagy Matildát, mert szokott művelni ilyeneket. A bejárónőjüket legalább egy hónapon keresztül más és más neveken szólította, míg megtanulta, hogy Patricia és nem mondjuk Ludmilla.
Míg Lagger és Matilda a könyvek mennyiségét és azok időtartambeli hosszát vitatják meg, ő igyekszik észrevétlenül letelepedni a könyvkupac közelében nemes egyszerűséggel a földre. Igazából a könyvek már azóta bizgerálták a fantáziáját, hogy Lagger megjelent velük, de most ért el a tűréshatárára, s ha nem csapnak rá a kezére, ő bizony leveszi a legfelső kötetet és mohón beleolvas legalább az első lapokba. Nem tűnhet többnek egyszerű lapozásnál, mivel nagyjából 20000 szó per perc sebességgel tud olvasni az eidetikus memóriájának köszönhetően.
- Nahát, ez a könyv még nem is járt a kezemben. Érdekesnek találtad? Ajánlanád? Mit tudsz róla mondani?- nos, az előbbi félénkségének jelenleg nyoma sincs, ahogy a földről felpislog csillogó szemekkel Laggerre, remélve, hogy választ is kap a gyorsan elhadart kérdéseire. Valahogy amint könyvet kaparintott az ujjai közé, elszállt a bizonytalansága és a makogása, ami eddig, a rövid kis beszélgetés alatt fémjelezte.

//elnézést, hogy megvárattalak titeket Smiley //
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. március 21. 20:57 | Link

Két kis áldozat


Az idáig oly csöndes könyvtár most megtelik némi élettel, nem túl hangossal persze, mert azt egyébként sem illene, de Runa személyében egy kicsit talán túl halkkal is. Őt ellensúlyozandó, a könyvkupacos lány ijedség helyett felháborodással reagál szavaimra, ráadásul olyan váratlan hévvel, ami annyira meglep, hogy először le sem esik, hogy épp le lettem idiótázva.
Pislogok párat, de meglepettségem csak akkor hagy alább, mikor ő is bemutatkozik. Egy újabb meglepetést okozva, ugyanis nem nagyon tudom hová tenni a nevét. Becenév volna talán? Vagy csak én nem vagyok elég tájékozott? Utóbbi egészen rossz érzéssel tölt el, így aztán elhatározom, hogy utánajárok a dolognak. Csak persze nem úgy, hogy megkérdezem tőle. Egy könyv előtt nem kell szégyellnem tudatlanságom, nem úgy azelőtt, akitől az ismeretlen tudás származik.
 - Hát nem tudom, mennyire idióta - folytatom fémművesi tevékenységem végül - de az biztos, hogy hiába kamuznátok neki. Kiszagolja a füllentést egy kilométerről azzal a haaatalmas görbe orrával. A jókora kiguvadt szemeivel pedig végig azt lesi, ki hogyan hajtja a könyvek lapjait.. de kitiltani nem fog, sőt, épp ellenkezőleg - fejezem be rém sejtelmesen, hogy nehogy azt gondolják, hogy ez azt jelenti, hogy bezárják őket ide és annyit olvashatnak amennyit akarnak.
Viszont már kezdek attól tartani, hogy túlzásba estem a nem létező rút boszorkány könyvtáros nő leírásával, így aztán megvárom, emészthető volt-e az eddigi hanta, és inkább szemügyre veszem a Runa által fellapozott könyv borítóját, no meg azt is, amiről leemelte azt. Emlékezetem szerint, a leltári íveken olvasottak alapján ezzel a két kötettel jó ideje csúsztak már a visszahozatalát illetően. Talán a többivel sem volt ez másként, de Lagger szerencséjére nem voltam az a könyvtáros, akivel épp ijesztgettem őket.
Miközben Runa Laggert faggatja a kötetről, én felállok, és előhúzom pálcámat, suhintok majd a maradék könyvkupac felé bökök vele, mire azok felemelkednek és csuklómozgásomat követve ellebegnek a könyvtárosi pult irányába. Egy kis pöccintés a végén, és a súlyos gyűjtemény halkan puffan a kemény fán. Nemsokára úgyis el kell végezzem a papírmunkát vele, és persze a helyére kell őket tennem.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 23. 20:17 | Link

Könyvmolyok

nem mintha zavart volna, de nagy meglepetésemre Runa csak úgy se szó, se beszéd lekapott egy könyvet a kupacomról, mialatt Matilda a könyvtárosnéni rémképét vázolta éppen elénk. Persze sejtettem, hogy van benne valami, hiszen csak nem hazudna ok nélkül, de nem igazán tartottam valósághűnek, amilyen élvezettel ecsetelte az állítólagos banya természetét. Csak reméltem, hogy valóban nem olyan brutális, mint ahogyan azt az idősebb lány elmondta. Nem is kommentáltam a személyleírását, nem hiszem, hogy erre bárki tud annél jobbat mondani, hogy "Jaj". Helyette inkább szemügyre vettem a Runa által kiválasztott kötetet. Egy mugli által írt, a római birodalom idejében játszódó regény volt az. Elmosolyodtam, a félénk lány rögtön megütötte a főnyereményt.
 - Hú, nekem nagyon tetszett - mondtam, a kelleténél talán egy kicsit lelkesebben. - Ritkán találni olyan történelmi témával foglalkozó írót, aki nem viszi túlzásba a történelemtananyag átadását a regényében, de ez kifejezetten ilyen. Szerintem érdemes elolvasnod.
Valamilyen érthetetlen oknál fogva az jutott eszembe, hogy ha most ülnék, akkor izgatottan elkezdenék lógázni a lábaimmal, de hát nem ültem, szóval erről szó sem lehetett. Helyette érdeklődve figyeltem, ahogy Matilda nekiállt valami papírhalmot rendezni. Erről eszembe jutott egy tisztázatlan kérdés. Reméltem, hogy nem olyat érdeklődök meg, ami már kiderült, csak elkerülte a figyelmemet.
 - Apropó, Matilda, te mit is keresel itt? - kérdeztem kíváncsian pislogva. - Csak vonz a tilosban járás lehetősége, vagy feltétlen szükséged van a könyvtáros banyára, meg ilyesmi?
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 25. 13:03 | Link

Matilda & Lagger

Egy idő után már nem is nagyon figyel Laggerre és Matildára, meg a rémisztő könyvtáros boszorkányról szóló hírekre, hanem leveti magát a földre és lekapja szemérmetlenül a legelső könyvet a kupac tetejéről, ami szembe jön vele. Az pedig, ahogy Lagger szavaiból kiveszi, egy regény, melynek az ókori Rómát választották színhelyéül. Miközben a lány azt taglalja, mennyire tetszett neki és mi a véleménye róla, lapozgatja úgymond a könyvet, s valahol a tizenötödik oldalon tart már, mikor hirtelen becsukja. Azért mégsem ő vette ki, s Lagger előbb el kell számoljon a könyvtárossal erről a könyvről, szóval jobb lesz visszatennie a torony tetejére.
-Nagyon jól hangzik, amit mondtál róla. Azt hiszem, megvárom, míg... hjajj, hol lehet a könyvtáros? Csak jönne már. Tudod, még nincs meg az adminisztrációm, mert most jöttem az iskolába és gondoltam, megkeresem, de ugye nincs sehol, de a segítsége nélkül meg nem tudok kikölcsönözni egyetlen könyvet sem.- kicsit búsan csüggeszti le a fejét és vet egy vágyakozó pillantást az előbb forgatott könyv felé. Lagger rengeteget olvasott, ezért őszinte elismeréssel adózik neki. Lényegében mindenkit tisztel, aki könyveket búj és nem szörnyűlködik, hogy minek kell olvasni egyáltalán. Olyan emberek is akadtak már az életében, sajnos. Most azonban, hogy Lagger Matildához intézett két igen érdekes kérdést, inkább ő is az idősebb leányzó felé fordul némi félénk érdeklődéssel a szemeiben, s testtartásában. Ő nem ilyen bátor, mint Lagger, hogy csak úgy kérdőre vonjon egy feltehetően felsőbbéves diákot, de attól még a válasz érdekli őt is, hiszen valóban itt találták Matildát és a könyvtáros sehol sem volt. Ezért a lánynak is „büntetés” jár majd, ha minden igaz, amit elmondott az imént arról a vérengző, szinte emberevőnek lefestett iskolai munkatársról.
-Esetleg leírhatnád a külsejét nekünk, hogy tudjuk, hogyan néz ki, ha összefutunk vele a folyosón.- ennyit azért merészelt hozzátenni a társalgáshoz és végül is nem is elhanyagolandó a kérése. Fogalmuk sincs, hogy egészen pontosan hogy néz ki az a nő, elvégre Matilda elég ködösen írta le és leginkább a természetére és "nyomozói" képességeire hagyatkozott. Egy-két fizikai jellemzőt nem ártana ismerniük, ha mondjuk belerohannak valahol a hölgybe.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. március 25. 18:58 | Link

Római lánykák


Kissé megfeledkezve szerepemről nekiállok dolgozni, de a két fiatal lánynak nem tűnik fel a dolog igazán, talán mert lelkesen belefeledkeznek máris a Runa által csent könyvről való diskurálásba. Örömmel figyelem őket, ahogy sugárzik belőlük ugyanaz a szeretet ezek iránt az írott csodák iránt, ami bennem is lobog. Két gyakori látogatóm biztosan lesz. Illetve, a könyveknek.
Némán hallgatom én is, amit Lagger mesél a kötetről, és mivel nem emlékszem, hogy annak idején olvastam volna, elraktározom a fejemben, hogy később belekukkantsak. Persze nagy valószínűséggel csak akkor, ha majd Runa is visszahozta. Habár most leteszi, miután ahogy elnéztem elolvasott egy egész fejezetet belőle, látszik rajta, hogy nem szívesen hagyná itt. Én mindenesetre egy újabb pálcaintéssel a többi tetejére levitálom át a pultra. Ekkor üti meg fülem a már nem egészen irodalmi témájú kérdés a fülemet, melyet éppenséggel pont nekem szegeznek. Kicsit össze is rezzenek, mire a regény lecsúszik a többiről és kinyílva az asztalra esik. Gyorsan suhintok egy újabbat, hogy becsukódjon, majd azzal a lendülettel visszaperdülök a két lány irányába, és mosolyt húzok az arcomra.
 - Hogy én? - kérdezek vissza nagy szemeket meresztve Lagger felé. Végül is egészen logikus a kérdése, ami azt illeti. Jól bekamuztam nekik, hogy itt a vég, de, tekintve, hogy diáknak adom ki épp magam, ez rám is igaznak kéne legyen, ahhoz képest pedig túl nagy nyugodtságot, sőt, már-már önfeledtséget mutatok. Gyorsan el is kezdem pörgetni a fogaskerekeket az agyamban, hogy erre most mit is mondjak, de közben Runa is érdeklődve rám pillant, és szavai beugrabugrálnak tekergő gondolataim közé, beilleszkednek szépen új gondolatokat szülnek, és némi önbizalmat sugároznak ki belőlem arcomra kiülő mosolyom által.
 - Nos, éppenséggel akár össze is kapcsolhatjuk a két dolgot - válaszolom mindkettejüknek. - Én a könyvtáros utasítására vagyok itt, szóval nekem lehet. Sőt, igazából büntetésben vagyok, szóval muszáj is.
Miközben beszélek, az egyik polchoz lépek, és elkezdem olvasgatni a cédulákat rajta, míg meg nem találom, amit keresek. Akkor egy pálcamozdulattal megbillentem az egészet, mire több tucat könyv inogni, dőlingélni kezd, de valami csoda folytán talán, de csak a tetejéről esik le pár kötet, egész pontosan albumok. A kinyújtott karjaimba zuhannak, amitől majd' összeesek, de végül csak nem gyűrnek maguk alá. Még az hiányozna, elég volt az első nap eltemetnem magam az ókori varázstörténelemmel.
Leteszem az asztalra a két lány elé a féltucat albumot, és rájuk tenyerelek. Mármint nem a lányokra.
 - Ezek évkönyvek, egykori diákok fotóival, neveivel. Az a dolgom, hogy szépen sorba tegyem őket. Ami azt illeti, egy rosszul sikerült átoknak hála jópár lapjuk kiszakadt, és csak úgy lehet megjavítani, ha előbb a megfelelő oldalak közé kerülnek a lapok.
És ami azt illeti, ez teljesen igaz is volt az utolsó szóig. Csak annyi volt a csavar benne, hogy nem a könyvtáros utasítására kellett megcsinálnom, ugyanis az én voltam ugye. Ez volt az egyetlen feladatom, amit el akartam máskorra napolni, de némi segítséggel, amit most aljasul megszerzek magamnak reményeim szerint, már nem is lesz olyan vészes.
 - A könyvtárosnő vezetékneve Gryllus, és tudom, hogy itt tanult annak idején. Ha segítetek rendbe tenni ezt a katyvaszt, megtalálhatjátok a képét valamelyik albumban.
És ezzel az önlebuktató kampány, de egyben a semmi-kedvem-hozzá feladatom befejezésének terve készen állt. Biztos voltam benne, hogy nem fogják egyhamar kiszúrni a képem, úgyhogy volt időnk közben akár beszélgetni is. Már ha egyáltalán belemennek a dologba. Még nem volt ez sem biztos, de azért reméltem, van bennük játékkedv. Még azért gyorsan biztosítottam őket egy fontos dologról:
 - És ne aggódjatok, a .. banya nem fog egy darabig még visszajönni.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. március 25. 19:02
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 27. 19:06 | Link

Könyvmolyok
(bocsánat a késésért)

Mosolyogva figyeltem, ahogy Runa falja a könyvet. Nem állítom, hogy jó emberismerő volnék, de erről a lányról sütött, hogy odavan a könyvekért. Azon is csak kicsit lepődtem volna meg, ha fél óra elteltével jelenti, hogy kiolvasta a könyvet. Jó persze, ez elég erős túlzás, nem hiszem, hogy egy valamire való vastagságú könyvet bárki ki tudna olvasni fél óra alatt... Runa szófukarságát hirtelen mintha elsöpörték volna. Kicsit a valamivel fiatalabb önmagamra emlékeztetett; beszélt, ha volt miről, egyébként pedig csendesnek látszott. Érdeklődve hallgattam, ami azt illeti, még akkor is csüngtem volna a szavain, ha a portalanítási szokásairól kezd el beszélni. ~ Jé, beszél ~ jegyeztem meg, magamban mulatva.
 - Értem - bólintottam, amikor befejezte. - Átérzem, elég bosszantó lehet.
Szívesen kérdezősködtem volna még, hogy hogy tetszik neki a suli, meg ilyenek, de nem akartam erőszakos lenni. Ha esetleg lesz még dolgunk egymáshoz, úgyis meg fogom tudni, jó esetben. Matilda közben egy igazán hihető választ adott a kérdésemre. Kicsit talán csalódtam, izgalmas lett volna valami összefüggéstelen magyarázatot kapni, amin tudok agyalni, de ezt a vágyat betudtam annak, hogy túl sok detektívregényt olvastam. Újabban már egy egyszerű plakátról is tudtam összeesküvéselméleteket gyártani, persze csak vicc szintjén. Érdeklődve közelebb léptem a helyhez, ahol Matilda a munkáját végezte. Sejtettem, hogy nem pusztán a mi kíváncsiságunk enyhítésére ajánlotta fel ezt a módszert, hanem azért, hogy hamarabb végezzen, de valószínűleg az ő helyében én is ezt tettem volna.
 - Hát, ha a banyától mentve vagyok, én meglesném - mondtam, komisz mosollyal az ajkamon. Kíváncsi voltam rá, kivel fogok nap mint nap találkozni.
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 28. 12:11 | Link

Kutatók

Lagger jól látja, ez a kislány bizony rajong a könyvekért, szabályos és tisztes könyvmoly annak rendje és módja szerint, no meg mellé kapott egy kis ajándékot az égiektől, hogy fotografikus a memóriája, így szó szerint villámgyorsan olvas. Tényleg egy fejezeten túl van, mire leteszi a halom tetejére a könyvet, ekkora pedig a félénksége is elszáll jótékonyan. Csak egy könyv kellett hozzá.
Nemsokára a figyelme már Matildára terelődik neki is és valóban, a magyarázat, amellyel szolgál nekik idősebb "társuk", elég kielégítő ahhoz, hogy figyeljen is rá és komolyan is vegye. Érdeklődve követi Matilda mozdulatait, az előkerülő albumokat is megszemléli egyelőre tisztes távolságból, aztán a magyarázaton azért kicsit elcsodálkozik, mert valami nagyon hirtelen üt szöget a fejében.
-Miért nem akarod te elárulni nekünk, hogyan néz ki? Ha megbüntetett és ennyi mindent tudsz róla, biztos a kinézetét is észben tartottad... Nahát...- talán pont Matilda szerencséjére nagyon gyorsan átállt az agya arról a gondolatról, hogy talán pont Matilda a könyvtáros (ezzel vádolta volna meg következőnek), arra, hogy az albumokat kezdje el nyálazni. Ugyanis már rá is vetette magát az elsőre. Minden, ami nyomtatott formátumú, érdekli.
-Kettéosztjuk?- fordul Lagger felé és igen, most először mosolyog is. Kezd tényleg feloldódni a lányok társaságában. Már csak a könyvtárost kellene leleplezni, kicsoda is valójában.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. március 31. 11:46 | Link

Leendő leleplezőim


Próbálom visszafojtani elégedett mosolygásom, mert nem csupán felhívtam magamra a figyelmüket, de úgy tűnik érdeklődést is kiváltottam belőlük cseles kis tervemmel. Annak idején csak egy szürke egérke voltam, akit senki sem vett észre, és bár most se vagyok sokkal színesebb (habár öltözködésben már igen), azért alakulok. Habár úgy tűnik átlátszóbb a mesém, mint képzeltem, és nem is vagyok túl jó színésznő, mert Runa kérdésekkel kezd bombázni, miközben az albumokat eléjük teszem az asztalra. Addig van időm gondolkodni a válaszon, míg leülök velük szemben, szóval nem épp sok, de valamit csak összekaparok.
 - Hát én, izé. Az a helyzet, hogy mikor még itt volt, sötétebb volt, mint most, úgy kellett felkapcsolnom pár kislámpát itt az asztalokon. Szóval annyira nem jegyeztem meg az arcát.
Ez egész kielégítő válasznak tűnik, de az is eléggé egyértelmű, hogy nincs kedvem ehhez a melóhoz, szóval hozzáteszem:
 - Meg aztán, hogy őszinte legyek, így hamarabb kész lesz, és mókásabb is így megtudni. Az uncsi, ha csak úgy elárulom... Mármint izé! Ha egyáltalán el tudnám.
Így aztán összedörzsölöm mancsaim, és várakozóan nézek rájuk. Laggerre nem is kell sokat, ráharap a játékra, és Runa is beszáll a dologba, valószínűleg már csak egyszerűen azért is, mert egy könyvforma valami került a keze ügyébe. Kettéosztják a halmot, de persze magamnak is elveszek párat, azért nem vagyok én rabszolga hajcsár. Persze ügyelek rá, hogy ne legyen az enyéim közt az, amelyikben engem is jegyeznek, mert úgy nem volna sok értelme a dolognak ugye.
 - És.. honnan jöttetek? - kérdezem, hogy ne néma aktakukacokként dolgozzunk. - Melyik házba érkeztetek? Van-e kedvenc tantárgy? Én annak idején az átváltoztatástant nagyon szerettem.
Közben jól szemléltetem is a műveletet: felnyitom az albumot, kiveszem belőle azokat az oldalakat, amelyek nem akarnak ott maradni, vagyis amik ki vannak belőle szakadva, és egyenként megkeresem az első, vagy az utolsó név alapján, hogy melyik másik két lap közé való. Többnyire több lap is hiányzik ugyanarról a helyről, ezeket először sorba rendezem, és aztán teszem be a helyükre. Később aztán majd a javítást magát elintézem, csak legyen a helyén minden. Miközben dolgozom, leesik, hogy túlzottan is a feladattal foglalkozom, és nem is csinálok úgy, mintha keresném a könyvtáros nevét, szóval gyorsan visszalapozok a G betűhöz és elkezdem nézegetni a lapok hasábjait nagy érdeklődést tettetve.
 - Hát itt nincs - jelentem ki, csalódottságot rejtve hangomba, és nyúlok a következő kötetért.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 31. 23:42 | Link

Detektívcsoport

Már szinte égtem a vágytól, hogy megtudjam, ki ez a nyanya, és mit akar. Runa készségesen felajánlotta hogy osszuk ketté az átkutatandó albumokat, ami bizony nem rossz tipp.
 - Aha, persze - bólintottam rá, és viszonoztam a lány mosolyát, ami meglepett egy kissé, de egészen aranyosnak találtam. A mancsomba kaparintottam a terhelő bizonyítékot rejtő albumkupac felét, és izgatottan kezdtem lapozgatni benne. Magamat ismerve volt egy olyan érzésem, hogy szinte biztosan nem én fogom megtalálni, de sosem lehet tudni, mikor fordul a kocka. Mialatt lázasan kutakodtam, fél hallószervvel Matilda mondókáját hallgattam.
 - Húha, lehet, hogy igazából valami maffiatag az, és azét burkolózott félhomályba, hogy ne ismerhesd fel - jegyeztem meg szórakozottan. - Mondjuk rosszul fogalmaztam, így az jön le belőle, hogy te is a maffiához tartozol, hiszen csak úy tudod felismerni.
Nem tudom, milyen benyomást kelthettem a gondolatmenetemmel. Persze nem gondoltam komolyan a dolgot, de olyan arcot vágtam hozzá, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ilyesmiket feltételezni. Aggodalmat színlelve néztem Matilda szemébe.
 - Te, ugye nem vagy maffiózó? - kérdeztem riadtan, aztán elröhögtem magam. Igazán érdekelt a könyvtáros kiléte, de nem akartam csak keresgélni, és segítség híján hagyni Matildát, szóval lopva a lány mozdulatait lesve igyekeztem jól elrendezni a lapokat. Persze a nénit nem találtam meg.
 - Pesti vagyok - válaszoltam a kérdésére. -, navinés. Eee... talán a melodimágia. Minden érdekel, ami egy kicsit is... várj, mi az, hogy te annak idején?
Ez nekem teljesen érthetetlen volt. Talán csak egy bizonyos évfolyamig tanítanak átváltozástant? Reméltem, hogy jól értettem Matilda szavait, és hogy mindemellett nem kattantam meg.
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 3. 14:47 | Link

Nyomozás

Egy ideig félredöntött fejjel bámul Matildára; próbálja eldönteni, hogy most igazat mond neki a lány, vagy sem. Végül arra jut, hogy ez egy teljesen lehetséges helyzet: nincs elég fény, nem igazán tudod megfigyelni a veled szemben állót, így Matilda magyarázata szilárdlábakon áll meg elméjében. Elfogadja, sőt arra is bólogatpárat, hogy önmagában unalmas volna helyrepofozni ezeket az albumokat. Segítenek Laggerrel egy (vélt) iskolatársuknak, ez így teljesen rendben van.
Lagger megjegyzésére elfutja a kuncogás, két kezével takarja el a száját, hogy csak alig-alig szűrődjön át a nevetgélése. A maffiás megjegyzésen szórakozik ennyire jól, természetesen és már teljesen felszabadultan, ha lehet ilyet mondani egy ilyen nyulambulam leány esetében. Igazán viccesnek találja továbbá azt is, hogy Lagger feltételezi, talán Matilda is maffiatag. Pedig, ha igaz lenne, szaladhatnának, ki merre lát, mert a bűnszervezetekkel nem jó packázni.
Végül az albumhalmot ketté, illetve háromba osztják el, bár kutatói vágytólégve Lagger meg ő kapják a nagyobb oszlopokat. Valójában ő és Lagger égnek a vágytól, hogy leleplezzék ezt a rejtélyes könyvtárost, Matilda így-úgy már "látta" . A lapokat előbb összegyűjti, aztán a Matildáról lelesett módszerrel elkezdi kutatni, melyik utolsó név melyik elsővel állítható sorrendbe, s a megfelelő helyekre igyekszik betuszkolni a rakoncátlan lapokat, hogy később könnyebb legyen a helyükre illeszteni őket. Közben persze figyel másik két társára is, az elhangzó kérdést is megválaszolja tisztességesen.
-Én Svédországból, Stockholmból és a Levitába osztottak be.- ami azt illeti, ha eddig nem is figyeltek fel rá, most talán mégis megüti a fülüket a kissé pattogós-erős akcentusa és néha a szósorrend és -használat is kétes nála, de azért elég derekasan helytáll, igyekszik. A kedvenc tantárggyal kapcsolatos kérdés hallatán egy pillanatra megáll a lapok rendezgetésében és kicsit tűnődve pillant Matildára.
-Még nem tudom. Eddig magántanárom volt, ami a varázslást illeti, de mugli iskolába jártam, úgy hogy később tudnék erre rendesen felelni. De azt hiszem, a bűbájtan tetszett legjobban azok közül, amire oktatott a tanárnőm.- neki fel sem tűnik a nyelvbotlás, ami Lagger fülét szinte rögtön megüti és rá is kérdez Matildánál, hogy akkor ez most hogy is van? Erre már ő is érdeklődve fordul egy perc erejéig Matilda felé, ám mindez, ami most elhangzott, újraéleszti nemrég kelt gyanúját, hogy Matilda takargat előlük valamit, így lázasan kezd lapozgatni a harmadik könyvben. Hirtelen megforgatja helyben, majd a másik kettő orra alá dugja. Igazából ő nem látja olyan nyilvánvalóan a hasonlóságot a régi Matilda és a mostani között, ezért is hangzik el részéről a következő, elmés megállapítás:
-Miért titkoltad, hogy így hasonlít rád? A testvéred? Bár őt is Matildának hívják a könyv szerint... Áhá, az unokanővéred, ugye?- izgatottan néz Matildára olyan arcot vágva, mint aki megütötte a lottó főnyereményét.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. április 6. 13:29 | Link

Maffiatagok


Hozzáfogunk a munkához, szerencsémre nem bánják, ha kicsit meg kell dolgozniuk a tudásért, ami igazából nem is meglepő. Ilyen kis könyvmolyoktól nem is várna mást az ember. Szomjazzák a tudást, és szeretik azt maguk megszerezni.
Szóval a kupac eloszlik köztünk, és aztán fogy is gyorsan. Mégiscsak hárman vagyunk rá, és szerencsére nincs is olyan sok, csak néhány albumot ért kár. És miközben épp a helyére nyomom az utolsó lapján is az első albumomnak, Lagger elméletét hallgatva elnevetem magam. Olvastam mindenféle könyveket a témában, és a maffiózós filmekkel is jó viszonyban voltam mindig, így különösen tetszik a gondolatmenete, így aztán bár mindhárman jót derülünk rajta, gyorsan eloltom a hozzám legközelebb álló fényforrást, és kissé reszelősre fogom a hangom:
 - A keresztanya nem szereti ha kutakodnak utána. Nagyon. Nem.
Aztán, hogy lássam mit is csinálok, pálcám egy koppintásával újra világosságot csinálok, és folytatom az albumrendezést, de közben figyelmesen hallgatom a két lányt, hogy merről jött, hová érkezett.
Egész kellemes csevej alakult ki.. illetve alakult volna, ha hirtelen nem esik le, hogy mit is kérdezett az imént Lagger. Egy pillanat töredéke alatt ráébredek, hogy elszóltam magam, de arra, hogy frappáns választ találjak ki, már nem elég ennyi idő, így aztán csak "ööö"-zök egy sort, és gyorsan úgy csinálok, mintha találtam volna valami érdekes lapot, aminek nincs még meg a helye, pedig igazság szerint az pont jó helyen volt.
Rosszabbul megy nekem ez a színészkedés, mint gondoltam, észre se vettem, hogy gyanúsan fogalmazok, csak miután rákérdeznek. Így javítani is feltűnőbb rajta.
 - Hát aa.. őő.. - kezdem habogva, és próbálom megtippelni, hány évet lehet "annak idején"-nek tekinteni, de bárhogy is tekerem, ez bizony azt jelenti, hogy jó pár évről van szó. - Már leadtam régebben, mert más.. irányba szeretnék elindulni. Szóval értitek, nagyon jó kis tantárgy, csak nincs rá szükségem a későbbiekben..
Próbálom hihetően előadni, igazság szerint teljesen hiába, mert miközben magyarázok, Runa beletemetkezik az előtte fekvő albumba, és csakhamar az orrunk elé tolja. Na, ennyi volt, megtalált. Belenyugvóan elmosolyodom, hogy vége a játéknak, de aztán amiket mond, kénytelen vagyok hangosan felnevetni. Izgatott arcát látva érzem, hogy mélyen belopta magát a szívembe ártatlan kis naivitásával.
Megsimogatom a feje búbját, olyan kis bocsánatkérően, nehogy úgy érezze, rajta nevetek, és mellékelek egy mosolyt is, magamba fojtva a nevetést.
 - Nem egészen, Runa, de nagyon közel jársz. Nincs ikertestvérem, és én vagyok az első, és egyetlen Matilda az egész családban.
Közben Laggerre pillantok, hogy neki összeállt-e a kép, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy igen.


//bocsánat a késlekedésért, kicsit hosszú hetem volt Smiley//
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 8. 18:21 | Link

Nyomozó maffiózók

Matilda keresztanyás válasza nagyon mulattatott. A kezembe támasztottam a homlokomat,  és csendesen vihogtam, csak a vállaim rázkódása árulta el, hogy nem relaxálok, vagy ilyesmi. Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor a lány elkezdett válaszolni a kérdésemre. Igen, ez egy kicsit hosszabb folyamat volt, megspékelve egy kicsi "ööö"-zéssel, amivel szinte elárulja, hogy elszólta magát. Ha kihagyta volna a bizonytalankodós részt, én kétlem, hogy gyanakodtam volna a teljesen logikus válaszára. Viszont még faggatni se kezdhettem, amikor Runa rávetette magát az egyik albumra, és valami egészen furcsát talált. Én már bele sem szóltam a dolgok mozgásába, csak rám nem jellemző módon csendesen hallgattam őket. Matilda vallomása, vagy milye eléggé elgondolkodtatott. Nem kell ahhoz zseninek lenni, hogy ki tudjuk deríteni, mit akart mondani azzal, hogy ő az egyetlen Matilda a családban, de azért mulattatott, hogy nekem kell lerántani a leplet a turpisságról. Pár másodpercig tétováztam, nem akartam butaságot mondani, de Matilda szinte bíztatóan rámtekintett, és ez megadta a kegyelemdöfést.
 - Hát, akkor minden jogunk megvan azt hinni, hogy te vagy az a bizonyos banya - mondtam tárgyilagosan, és igyekeztem nem mosolyogni. - De ez továbbra sem zárja ki a keresztanya mivoltodat.
Azért az érdekelt volna, hogy mi értelme volt ennek az egésznek, de előbb meg akartam tudni, hogy helyes volt-e az okfejtésem. Egyébként sejtettem, hogy Matildát az unalom hajtotta, bár, ki tudja?
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 9. 18:42 | Link

Lehull a lepel

Hárman könnyebben megy a kutatás, mint ha Matildának egymagában kellene kínlódnia ezekkel az albumokkal javítgatás címszó alatt. Még izgalmassá is válik a feladat, hiszen most kideríthetik, hogyan néz ki „a banya”, azaz újonnan kinevezett könyvtárosuk. Rendkívüli lelkesedéssel vág bele a feladatba, a többiek mintájára lapozza az értékes köteteket, böngészi a neveket, közben pedig összegyűjti, rendszerezi, majd helyükre rakja a kiesett oldalakat. Nem nehéz így haladni, főleg, hogy közben Matilda még rákontráz Lagger viccére a maffiózókkal kapcsolatban, s eljátssza, hogy ő most bizony a keresztanya. Ő részéről csilingelő nevetéssel jutalmazza a nagyon is élethű előadást, még röviden össze is csapja kétszer-háromszor a két tenyerét elismerésképpen. Láthatóan Lagger is értékelte a frappáns kis színészkedést, nem hiába remeghetnek a vállai; mivel a hőmérsékletet megfelelőnek érzi, esélyesen nem a fázás az ok.
A beszélgetés tovább folyik, ám egy adott ponton Matilda furcsa kis nyelvbotlást követ el, minek következtében Lagger rögtön lecsap az információ töredékre. Ez neki fel sem tűnt volna, ám így márő is hegyezi a fülét, mereszti a szemét, vajon mit felel erre Matilda, de közben szunnyadó nyomozói érzékei is felpörögnek és kutatni kezd az előtte fekvő maradék pár albumban, s bizony az egyik oldalon megleli Gryllus Matildát fényképpel együtt. Hogy mennyire hasonlít erre a Matildára! Ezért is osztja meg rögtön az észrevételét másik két társával és feltételezi hangosan is, hogy talán rokon a két leányzó, illetve utóbbi, Gryllus már nő a javából bizonyára. Ám Matilda elneveti magát ahelyett, hogy elkezdené magyarázni a rokoni kapcsolatot. Ezt ő nem nagyon tudja értelmezni, ezért is pislog csodálkozóan, bár a buksisimogatásra oldalra dönti a fejét és aranyosan elpirul kissé. A fényviszonyokat tekintve azonban ez lehet, hogy nem is tűnik most fel, de a kérdő arckifejezése talán annál inkább. Először nem is érti, mire akar kilyukadni Matilda, így Lagerre pillant segélykérően, hogy gyújtson fényt az ő gyermeki kobakjában is. Lagger pedig eleget is tesz ennek a néma kérésnek, bár inkább Matilda biztató pillantásától ösztökélve.
-Óh! – csodálkozó-felismerő „Óh” ez, ráadásul van benne egy tetemes adagnyi, leplezetlen öröm is.- Te vagy a könyvtárosunk? De hát... De hát.... Nem értem. Miért kerestetted meg önmagad? Ez kicsit... furcsa, nem?- ismét Laggerre pillant, vár tőle valamiféle véleményt vagy elmésséget, akármit. Vagy csak ő furcsállja a dolgot?
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. április 12. 21:01
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. április 14. 19:08 | Link

Leleplezők


Örömmel látom vendégeimen, hogy egész jól (vagy épp borzalmasan rosszul) beválnék, mint keresztanya, no persze nem a testvérem gyermekének keresztanyjaként, hanem egy maffiaklán vezéreként. Noha előbbiben is már majdnem bizonyíthattam, hiszen bátyám a sárkányok kergetése mellett azért csak elcsípett egy feleséget is valahol a vadomban, és úton volt a család nevének várományosa is.
De most egy kisbaba pesztrálása helyett néhány album volt, amiről gondoskodnom kellett, amihez ráadásul segítséget is kaptam, szóval nem volt olyan megterhelő ez a fajta keresztanyaság.
Nem úgy a kamuzás. Rémesen hazudok, ezt eddig is tudtam, és most sincs másként, ha épp nem összeakad a nyelvem zavaromban, akkor anélkül szólom el magam, hogy észrevenném, és egyáltalán tudatosulna a dolog. Most is csak lassan értem meg, hogy már hiába a próbálkozás. Szóval ennyi volt, lebuktam.
Lagger, aki idősebbnek tűnik Runánál már teljesen képben van, mikor előkerül a kép is a hozzám tartozó névvel, és bár idősebb vagyok az idegesen integető képmásomnál, azért tisztán látszik, hogy az bizony én vagyok. Runa pedig még mindig zabálnivalóan aranyos, így miután Lagger 'te vagy az a bizonyos banya' feltevésére nevetve bólogatok egy sort, újból muszáj vagyok megsimogatni a lány feje tetejét.
- Hát.. keresztanyai mivoltomnál fogva gonosz vagyok, szóval gondoltam kicsit szívom a véretek - teszek vallomást próbálva némi bűnbánást is mutatni, de nehezen sikerül a dolog. Vagy leginkább sehogy.
- Csak egy kis játék volt, ne haragudjatok. Gondoltam így szórakoztatóbb, mintha csak simán közlöm, hogy én vagyok a könyvtáros, és aztán kikértek valamit, és már itt se vagytok.
Remélem, hogy nem veszik zokon a kis szórakozásomat, és nem kezdik el terjeszteni az iskolában, hogy micsoda egy szenya (nem szendvics) ez az új könyvtáros csaj.
- Ha megbocsájtotok, cserébe felajánlom, hogy beveszlek titeket a klánba - mondom nagylelkűen újra elővéve a rekedtes hangot és a hozzá tartozó baljóslatú arcot, a hatás kedvéért. Így olyan, mintha felajánlanám nekik, hogy vagy csatlakoznak, vagy mennek a halakkal úszni. Erre a gondolatra azonban elnevetem magam, szóval végül mégse hangzik annyira meggyőzően a rejtett fenyegetés.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 19. 20:14 | Link

Emberiség

Amikor Matilda bevallotta a tettét, diadalittasan elvigyorodtam, és ezzel egy időben lestem Runa reakcióját is. Engem speciel nem zavart a kis turpisság, és végtére is jól jött ki, de nem tudtam, hogy a másik lány is így van e ezzel. Amikor megszeppenve elkezdett hebegni- habogni, és megkérdezte, hogy ez nem furcsa-e, annyira édes volt, hogy nem tudtam megállni nevetés nélkül.
 - Hát, tényleg nem szokványos - adtam be a derekamat. Matilda ezalatt nekiállt mentegetni magát egy cseppet, de én igyekeztem megnyugtatni a lelkiismeretét.
 - Nekem tetszett, tényleg izgalmasabb volt, mint a rutinos látogatás - mosolyogtam rá. Egész biztos voltam benne, hogy ezzel feldobta a napomat. Matilda átment a vizsgán, biztos voltam benne, hogy kedvelni fogom, ami ugye nem hátrány, tekintve, hogy sokat fogunk találkozni. És ismét bizonyította, hogy a humorérzékével sincs gond. Köhécselni kezdtem, mert amikor a klános viccet bedobta, valami porféleség a torkomon akadt, és ez egészen úgy jött ki, mintha a meglepetés miatt produkáltam volna magamat.
 - Nem igazán van választásunk, ugye? - nevettem a köhécselés miatt könnyes szemmel. Kicsit nehéz volt az ártatlan arcú lányt maffiavezérnek elképzelni, de olyan jól játszotta a szerepét, hogy nem sok kellett volna ahhoz, hogy megijedjek tőle, de szerencsére nem volt túl rémisztő látvány.
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 20. 21:42 | Link

Klántagok

Ha Matilda bűnszervezetet alakítana, egy ilyen meggyőző előadás után ő részéről vigyorogva állna be tagnak. Na persze addig fejlesztenie kell még egy kicsit az önbizalmán meg a bátorságán is, de ha nem is éri el a hű de szuper szintet addig, akkor is belépne. Ám valószínűleg erre a bűnszervezetes dologra legfeljebb Halloween alkalmából kerülhetne sor. Az milyen vicces lenne, hogy Al Capone bandájaként rohangálnának szerte a kastélyban.
A turpisság azonban kitudódott, s Lagger volt az, akinek hamarabb leesett a tanusz. Ő világosítja fel ezt az eltájolt kislányt is, hogy Matilda nem holmi gonosztevő, vagy megbüntetett kisdiák, mint ők, hanem maga a rémes banya, a könyvtáros. Ezen aztán rendesen el is csodálkozik, sőt mi több, rácsodálkozik Laggerre, aztán Matildára, s felteszi a számára adódó kérdést: miért játszotta a titokzatost Matilda? A feje simogatására elmosolyodik kiscica módjára, mert jólesik neki a kedves gesztus, sőt egy cicamosolyt villant Laggerre is a nevetés hallatán. Valahogy ez alatt a ki tudja, hány perc alatt rohamosan megkedvelte első látásra ezt a két embert.
-Nekem is nagyon tetszett. Másokkal eljátszhatnád ám. Mi nem mondjuk el senkinek. Vagy elmondjuk?- rápislog Laggerre kérdőn, de nem amolyan „Ha elmondod, meghalsz”, mert úgy ő jelenlegi személyiségét nézve képtelen nézni, hanem amolyan „Nem ígérhetek helyetted igazából, de kíváncsi vagyok a véleményedre” . Matildát ezzel a húzással ő is nagyon megkedvelte elsőre, márpedig, ha ember lánya könyvtárban „lakó” fajta, nem mindegy, hogy utálják egymást a könyvtárossal, vagy minimum szokványos vagy pont jó a kapcsolatuk.
-Hát úgy nézem, sarokba vagyunk szorítva.- ezúttal már próbál őis színászkedni és sápítozós fejet vágni, de a széles vigyora, amivel helyettesíti a nevetését, elárulja jócskán. Ő talán még Matildánál is átlátszóbb színészpalánta.
-Azt hiszem, muszáj lesz belépnünk a... mi is a klán neve, Keresztanya?- ismét Laggerre néz egy szélesebb ajakgörbülettel és valahogy úgy, mint aki büszke kicsit, hogy valaminek a részese lehet, még ha fiktív is.
-Lehetnénk a szárnysegédeid! Esetleg szükséged van két könyvtáros segédre? Persze csak a felszínen. Amúgy mi lennénk a...- itt Lagger felé pördül segítségért- ... Hogy is hívják azokat a pasikat a filmekben, akik megpuhítják az ellenséget? Azok a napszemüveges manusok az öltönyben. Beöntenek betonba és ledobnak a mólóról.- magyarán a verőlegényekre próbál célozgatni nagy erőkkel. Reméli, Lagger tud segíteni az ügyben.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. április 21. 09:09 | Link

Verőleányok


Lebuktam, ennyi volt a móka, és örömmel látom, hogy nem csak engem szórakoztatott a két lány bolondítása, Laggernek láthatóan kimondottan tetszik a maffiózó élet, Runa pedig olyan édesen naiv, hogy meg kell zabáljam. Persze nem szó szerint, az még egy maffiavezértől is durva lenne. De a fejsimogatás megy,a lány pedig akár egy kiscica, már csak épp nem dorombol mellé.
- Örülök, hogy tetszett - mosolygok rájuk kedvesen, mikor se nem épp nevetek, se nem a keresztanyát játszom. - Lehet el is játszom, csak hát előbb-utóbb megtudja majd az iskola úgyis, az évnyitón legkésőbb. Gondolom - igazából nem tudom biztosan, hogy én is bemutatásra kerülök-e majd az új tanárokkal együtt, melyekből több is akad, amennyire hallottam suttogni.
Mikor aztán újra színészi "tehetségemhez" fordulok, a lányok is követik példámat. Nem tudom, hogy köhécsel ilyen hitelesen Lagger, ráadásul könnyes szemmel, de jól meg is irigylem, hogy jobban színészkedik nálam. Runa is játsza az elképedtet, mint aki tudja, hogy most az élete múlik azon, mit felel, de a vigyor ott van a végén, ahogy nekem is, szóval annyira nem sikerül drámaira a jelenetünk, de szerencsére nincs is közönségünk, aki fújolna, mi pedig így is jól elvagyunk.
- A klán neve Cosa Libra. És nincs választásotok - felelem nagy komolyságot erőltetve az arcomra, és a hangomba reszelősséget kölcsönözve, majd kezemmel lassú, intő mozdulatot teszek a könyvespolcok felé. - Vagy beálltok, és hűségesen szolgáltok minden bizonnyal rövid életetek végéig.. vagy kikölcsönöztök pár könyvet.
A végére már Matilda, a könyvtáros szól belőlem, nem a Keresztanya. Kemény döntés elé állítottam őket, gondolom nevetve.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 21. 15:18 | Link

Cosa Libra

Én örvendek, hogy Matilda örül, hogy tetszett a csíny, és Runa sem éppen úgy néz ki, mint aki menten elsírja magát, szóval minden szép volt és idilli. Lelkesen bólogatok, amikor Runa felveti, hogy a könyvtárosunk esetleg másokat is átejthetne.
 - Szerintem osztatlan sikere lenne, én mindenesetre nem árulkodok - mondtam mosolyogva, válaszként a lányka kérdésére. Kicsit hízelgett nekem, hogy érdekli a véleményem, bár ezalatt a röpke ismeretség alatt is megsejtettem, hogy Runa alapjáraton igyekszik minden ilyen apróságra odafigyelni, nehogy valami könnyen dühbe jövő ember esetleg nekiálljon megcibálni, vagy ilyesmi. Matilda kijelentette, hogy nincs lehetőség a kilépésre a szektából, mire játékosan tiltakozni kezdtem.
 - Ha az életem eleve rövid lesz a Cosa Librában, akár ki is nyírhatsz azon nyomban! - forgattam drámaian a szememet. Eszembe sem jutott, hogy most, hogy kisült az, Matilda a könyvtáros, esetleg magáznom kéne, és sejtettem, hogy ezt nem is várja el, bár sosem lehet tudni, ugye. Megvan az esélye annak is, hogy csak addig nézi el két gólya tegezését, amíg meg kell tartania az inkognitóját. - De nekem családom van... úgy látszik, kénytelen vagyok kölcsönözni.
Elképzeltem egy olyan világot, ahol a könyvkölcsönzés komoly áldozatnak számít, és bizony nem volt kedvemre való. Azért igyekeztem minél drámaibb arcot vágni az elhatározásomhoz.
 - Esetleg ajánlassz valamit? - tettem még hozzá, lazább hangnemben.
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 24. 20:23 | Link

Cosa Libra

A játék nagyon élethű volt, míg tartott, bár Matildának azért még lesz mit fejlesztenie gengszteri képességein, ha egy-két illetlen és gonosz nebulóra is így kíván ráijeszteni. Hatásos módszer volna elhíresztelni, hogy a könyvtáros néni a helyi keresztanya. Persze kérdés, mennyien hinnék ezt el? Bizonyára jót mosolyognának a diákok, hogy saját maffiavezérük is van az iskola berkein belül. Lagger is közli, hogy nem árulja el Matilda mesterkedését, így hát van rá esély, hogy egy-két alkalommal még pár gyanútlan diákot átejthet ezzel Matilda. És nem mellesleg Lagger nagyon jól látja, Runa próbál figyelni a részletekre, bár inkább azért, mert ő maga olyan kis túlérzékeny (nem hisztizős, csak minden hülyeséget a szívére vesz, amit nem kellene, azt is) és nem akar másoknak is rossz szájízt okozni bármilyen módon. Magyarán túl sokat gondolkodik.
-Addig viszont játszhatod a kemény maffiavezért... Ane-san.- elvigyorodik lelkesen, mert ezt a megnevezést még az egyik japán rajzfilmből leste el, ahol így szólították meg a női yakuza főnököt. Ez azonban mind semmi ahhoz képest, amilyen hitelesen alakít Lagger. Teljesen át tudja adni magát a szerepnek, legalább neki, Runának úgy tűnik, ami őt is arra sarkallja, hogy megpróbáljon kicsit a félős, ódzkodó tag szerepébe bújni. A mosoly meg a kuncogás persze elárulják, de jó így együtt bohóckodni hármacskán.
-Jajj neee, nem szabad Laggert megölni. Akkor ki lenne a... aaaa.... postásod? – próbál nagyon kétségbeesettnek tűnni, de minduntalan meg-megráng a szája sarka az elfojtott mosolygástól. Mikor aztán meghallja a lehetőségeiket, nem bírja tovább: felbugyog belőle a kacagás (persze fele olyan hangosan, mint egy átlag embernél szokott ez történni), s lassan már görnyedezik, potyognak a könnyei is.
-Háháhát... nihincs váháhálasztáháháshunk, uhuhuhugye?- vár egy kicsit, míg a jókedve csendesül, addig törölgeti a könnycseppeket szempilláiról, s mikor végre megregulázta magát, megköszörüli a torkát, hogy szólhasson is.
-Azt hiszem, én mégis csak belépek... de kölcsönöznöm is muszáj lesz. Sőt, beköltözök a könyvtárba, hehehe.- végül is ő döntött úgy, hogy minden tárgyat felvesz, az meg egy bizonyos fokú könyvtárban állomásozással fog járni ezentúl. Elkezd rá felkészülni lelkiekben is.
-Nem akarok ünneprontó lenni, de ha már így rád találtunk –az ő fejében sem fordul meg, hogy magázza ezentúl Matildát-, elárulod, mi kell ahhoz, hogy legálisan bejárjak hozzád ide és elvigyek néha pár könyvet? Néha sokszor? Légyszi légyszi?- aranyos cicamosolyt virít Matildára, mint aki tényleg egy ma született bárányka- mert az is .
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. április 28. 21:27 | Link

Cosa Libra


Habár a két leányzó előtt már lebuktam, inkognitómat, és álcámat, mely valódi énemet, a rettegett maffiavezért rejti, nem kell feladnom, hiszen tartani fogják a szájukat. Még szép, hogy tartani fogják. Ha valódi maffiavezér lennék, és nem a "könyvtárosnéni", most gonoszul összedörzsölném a kezeim, és kacagnék egy sort. De ehelyett velük nevetek az egészen. Jó móka volt.
- Köszönöm, nektek. Hálám jeléül tényleg életben hagylak titeket. Téged is, kedves Lagger - mondom még utoljára a Keresztanyaként, nagylelkűségem fitogtatva.
Miután kinevetgéltük magunkat, azért, ha a szerep lezárásaként, de visszatérek eredeti szakmámhoz, hiszen nyilván a könyvek miatt vannak itt valójában. Még ha csak visszahozza is valaki a kikölcsönzött darabokat, aki ilyen toronnyal érkezik, mint Lagger, az valószínűleg szívesen el is vinne párat. Talán nem ugyanannyit, de ilyen falánk könyvzabálók bizony nem távoznak kincsek nélkül.
Runa próbál levegőhöz és szavakhoz jutni a nevetéstől, mely valósággal rázza, és melynek láttán én is a számra szorítom a kezem, hogy visszafojtsam kissé jókedvem a hangoskodástól. Mégiscsak könyvtárban vagyunk és példát is kéne mutassak, vagy mi a szösz. Közben próbálok válaszolni leendő postásomnak is.
- Lehet egyszerűbb lenne megkérdezned, hogy mit nem ajánlok - mondom némi töprengés után, de azért csak a kezébe nyomok egy kötetet, mely egy pálcaintésemre röppen hozzánk. - Ezt viszont kötelezővé tenném. Illetve, ezt is.
Nem árulok el részleteket, én is úgy fogtam a kezembe nemrég, hogy mindössze a címét láttam, és az alapján nem tudtam volna megítélni. De a második sor után már éreztem, hogy nem fogom letenni, míg el nem olvasom, és így is lett.
- Elárulom, a klántagoknak bármit - mosolygok Runára, és majdnem megint megsimogatom a fejét, csak tartok tőle, hogy a végén még nekiállok bögyörgetni, mint valami kiscicát. - Annyi a dolog, hogy odahozod szépen az asztalomhoz, és én feljegyzem, miket viszel, mikor viszed, és megmondom, hogy nagyjábóóól mikorra kelleneee visszahozni.
- A visszahozatalnál szintén a pultnál kell zaklatni - mondom, és ezzel egyidőben fel is állok és odasétálok az említett bútordarabhoz, és a könyvekhez, melyeket Lagger visszahozott. Magam elé húzom a leltári ívet, és rábökök a pálcámmal, mire a lapok, mintha szél kapna bele pörögni kezdenek, míg meg nem állnak ott, ahol elődöm a torony egyik emeletét képező könyv címét bevéste. Az utolsó rubrikában jelzem a szignómmal a könyv visszatértét testvérei közé.
Amint ez megvan, egy újabb pálcasuhintásra a kötet elröppen a helye felé. Persze sejtem, hogy nem fog odatalálni, mert még nem ismerem annyira a könyvek pontos lelőhelyét, de ezt a lányoknak nem kell tudnia. Mosolyt villantok feléjük.
- Szóval, parancsoltok még valamit?
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. április 28. 21:28
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 30. 16:38 | Link

Cosa Libra

Egészen megkedveltem a két lányt. Jó volt, hogy egy kedves, aranyos könyvtárost kaptam vén banya helyett, akinek a humorérzéke is rendben van. Azt hittem, a kérdésemre kapok pár címet, esetleg leírást, és majd nekem kell megkeresnem az említett regényeket, de Matilda ezzel is megkönnyítette a dolgomat, mivel a könyveket kézbe kaptam. Megforgattam a kezemben az egyiket, és ösztönösen meg is szagoltam. Jó illata volt. Nemigen találkoztam még rossz illatú könyvekkel, egy példa volt rá, de azt azonnal le is tettem, azóta sem nyúltam hozzá.
 Figyelmesen hallgattam Matilda kurta beszámolóját arról, hogy is fog zajlani az adás-vétele a dolognak, bár nem sok újdonság volt benne. Az otthoni, mugli könyvtáramban annyi volt a változás, hogy számítógépek olvasták be a regényeket, a belé tett chipek alapján, de ez sem volt egy bonyolult rendszer. Figyelemmel kísértem, ahogy a lány elindítja a könyvkupacomat valamerre, és nem győztem csodálkozni, hogy ezek mint hogy fognak az otthonukra találni, csak így elsőre. Nem kérdeztem rá, sejtettem, hogy valami olyan varázslat lehet a dologban, amit az én kis kobakom még nem érthet meg, vagy ilyesmi. Viszont azt is sejtettem, hogy a látogatásom a vége felé csoszog. A könyveket kézhez kaptam, a régieket visszaadtam. Matilda kérdésére, miszerint óhajtok-e valamit, nem tudtam volna igenlő választ adni. Gondoltam, pontot teszek a látogatásom végére.
 - Eee... nem igazán - vontam meg a vállam. - Szerintem ennyi lenne.
Lassan elindultam az ajtó felé, ahol nem is olyan régen beestem, és mielőtt kisétáltam volna rajta, még visszanéztem a vállam felett.
 - Hali! - biccentettem mosolyogva, és elindultam, hogy a szobámban áttanulmányozhassam a kapott regényeket.
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 5. 12:23 | Link

Cosa Libra- Finale

Lassan a nevetgélése és vigyorgása szépen mosolygássá szelídül, főleg, mikor meghallja, hogy nem kell „kínok kínjával távozniuk az élők sorából”, azaz életben hagyja őket a rettegett könyvtáros Keresztanya. Így már mindjárt jobb kedvvel fog holnaptól bebuckalakósodni ide, az ódon kötegek tornyai közé tanulási célból. Bizony, azt tervezi, hogy második otthonaként a Levita után a könyvtárat nevezze meg. Matilda sokat fogja még itt látni lábatlankodni napkeltétől napnyugtáig, mikor éppen nincs órája.
Nos akkor rátérhetnek az adminisztratív részre is lassan és már ő is érzi, hogy ennyi nevetgélés után kitűzött céljukat is ideje megvalósítaniuk. Míg Lagger a könyvek ügyén tárgyal Keresztanyuval, addig ő türelmesen várakozik, végül pedig előadja saját óhajtá-kérdését is a „hogyan kölcsönözzünk” témában. A válaszra ő is elmosolyodik aranyos-kislányosan, hogy nekik bizony akkor bármit szabad. Most fél centit hízott a mája is egyben.
-Ééértem, ez így teljesen világos.- mostanra már felszabadultan tud bólogatni és semmi merevség nincs már a mozdulataiban. Egészen legyőzte a gátlásait két ilyen szuper társaságnak hála. Integet Laggernek, mikor a lány távozik és még egy „Szia” köszönést is utána ereszt búcsúzóul egy mosollyal körbeölelve, majd rápislog Matildára, nagy levegőt vesz és belefog saját listájába.
-Hát úgy áll a dolog, hogy megköszönném, ha segítenél néhány könyvet előásni nekem. Jól jönne valami útmutató az Elfeledett Varázslatok Tanához, Asztrológiához, Átváltoztatástanhoz, Gemmológiához és Önismerethez... így indításnak.- azaz még fog ő ide jönni és Matilda is talán majd hozzászokik, hogy szinte minden nap itt lábatlankodik majd a kis gólya a keze alatt. Ha kedves könyvtárosunk hajlandó megszánni a cica-gólyát és összeszedeget vele néhány könyvet a témákban, azért nagyon hálás lesz ám és ezt szóban is kifejti úgy két percen keresztül lépten-nyomon megköszönve a segítséget felváltva egy adag hálálkodással is.
-Tényleg nagyon nagyon köszönöm, hogy segítettél nekem. Holnap találkozunk... mert elég sűrjen fogok ide járni tanulni, ha nem baj.- jegyzi meg mosolyogva a könyhalom mögül kikukkantva, miután Keresztanyu feljegyezte a „miket visz el” és „mikor viszi el” adatokat.
-Szép estét neked! – köszön elé szépen, ahogy illik, majd kissé imbolyogva, de végül sikeresen távozik a könyvtárból fel a levitások körleteihez.

//Köszönöm szépen a játékot  Cheesy  ! //
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet