Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Volt valami megfoghatatlan a könyvekben. Na nem maguk a könyvek, hiszen azokat nem volt nehéz megfogni, kivéve ha valamiféle átok ült rajtuk, esetleg túl magas polcon voltak Lillának és nem volt nála a pálcája, vagy épp elfeledkezett róla, hogy boszorkány. De valami más. Valami olyasmi, ami az illatukból, az érzésből, ahogy lapjaik az ember ujjai alatt sercegtek lapozáskor, és mindaz az végtelen, és kifogyhatatlan tudás és képzeletet megragadó csoda, ami áradt belőlük, ahogy szemeivel falta őket a szerencsés, aki hozzájuk jutott.
Lilla nem cáfolta meg a levitásokról alkotott sztereotíp képet, ideje jó részét töltötte a nyugati szárnyban, a könyvtár csendjében. Olvasott, kutatott, de volt, hogy szeme túl fáradt volt hozzá, ő mégis itt volt, és csak ült, és fülelt a halk neszekre, melyek innen-onnan, egy-egy kötet fölött görnyedő, azt lapozgató diák vagy tanár felől érkezett. Jó volt itt, megnyugtató, mi több, feltöltötte energiával. Más talán elaludt volna unalmában, az asztalon koppant volna a feje, de Lillának ez jelentette a szórakozást.
De mégse költözhetett be ide, nem rendezkedhetett be napokra, mert mint minden halandónak, neki is szüksége volt pár alapvető dologra, mint táplálékra, és alvásra. Valamint, mivel magára adó, igényes nőnek tartotta magát, legalább kétnaponta fürdenie, hajat mosnia sem ártott, és persze voltak egyéb, intimebb ügyei is, melyeket nem csinálhatott itt.
Szóval ahogy máskor, most is eljött a pillanat, mikor hóna alá fogta a könyvet, melyet olvasott, felnyalábolta kardigánját a szék támlájáról és elindult a könyvtáros asztala felé, hogy bejegyeztethesse, mit visz ki ezúttal a teremből.
Beállt a sorba, és elmerengve nehezedett hol bal, hol jobb lábára. Voltak előtte hárman, és és épp soron lévőnél vagy negyven könyv volt, azokat igyekezett vagy vissza, vagy kivenni, de láthatóan belezavarodott, hogy melyikkel is melyik a szándéka. Ez úgy tűnik hosszadalmas lesz, gondolta Lilla, és beletörődő sóhaj hagyta el ajkait.
Enyhe légmozgás borzolta meg az apró szőrszálakat alkarján, és balra pillantva megpillantott valakit, akit bár nem ismert, mégis felismert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=819482#post819482][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2020.10.17. 15:43[/b][/url]

Volt valami megfoghatatlan a könyvekben. Na nem maguk a könyvek, hiszen azokat nem volt nehéz megfogni, kivéve ha valamiféle átok ült rajtuk, esetleg túl magas polcon voltak Lillának és nem volt nála a pálcája, vagy épp elfeledkezett róla, hogy boszorkány. De valami más. Valami olyasmi, ami az illatukból, az érzésből, ahogy lapjaik az ember ujjai alatt sercegtek lapozáskor, és mindaz az végtelen, és kifogyhatatlan tudás és képzeletet megragadó csoda, ami áradt belőlük, ahogy szemeivel falta őket a szerencsés, aki hozzájuk jutott.
Lilla nem cáfolta meg a levitásokról alkotott sztereotíp képet, ideje jó részét töltötte a nyugati szárnyban, a könyvtár csendjében. Olvasott, kutatott, de volt, hogy szeme túl fáradt volt hozzá, ő mégis itt volt, és csak ült, és fülelt a halk neszekre, melyek innen-onnan, egy-egy kötet fölött görnyedő, azt lapozgató diák vagy tanár felől érkezett. Jó volt itt, megnyugtató, mi több, feltöltötte energiával. Más talán elaludt volna unalmában, az asztalon koppant volna a feje, de Lillának ez jelentette a szórakozást.
De mégse költözhetett be ide, nem rendezkedhetett be napokra, mert mint minden halandónak, neki is szüksége volt pár alapvető dologra, mint táplálékra, és alvásra. Valamint, mivel magára adó, igényes nőnek tartotta magát, legalább kétnaponta fürdenie, hajat mosnia sem ártott, és persze voltak egyéb, intimebb ügyei is, melyeket nem csinálhatott itt.
Szóval ahogy máskor, most is eljött a pillanat, mikor hóna alá fogta a könyvet, melyet olvasott, felnyalábolta kardigánját a szék támlájáról és elindult a könyvtáros asztala felé, hogy bejegyeztethesse, mit visz ki ezúttal a teremből.
Beállt a sorba, és elmerengve nehezedett hol bal, hol jobb lábára. Voltak előtte hárman, és és épp soron lévőnél vagy negyven könyv volt, azokat igyekezett vagy vissza, vagy kivenni, de láthatóan belezavarodott, hogy melyikkel is melyik a szándéka. Ez úgy tűnik hosszadalmas lesz, gondolta Lilla, és beletörődő sóhaj hagyta el ajkait.
Enyhe légmozgás borzolta meg az apró szőrszálakat alkarján, és balra pillantva megpillantott valakit, akit bár nem ismert, mégis felismert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=819617#post819617][b]Csonka Zsombor - 2020.10.19. 23:14[/b][/url]

Könnyed, Zsomborra jellemző ruganyos léptekkel közelítette meg a könyvtárat. Nem tartozott a kedvenc helyei közé, egyszerre volt túl sok magányos lélek a szobában és túl kevés élet. Olyan volt, mintha az ósdi könyvek megfertőzték volna az olvasókat is, és egy-egy pillanatra ők maguk is száz éves nénikké meg bácsikká változtak volna. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb levitás itt töltötte ideje nagy részét. Valahogy nem szerette azokat a tudálékos tagokat. Mintha az élet minden problémájára meg akarták volna fejteni a rejtvényt a könyvek használatával. Csak aztán ha találkoztak egy-egy komolyabb szituációval, akkor meg lebegett a nagybetűs error felirat a szemük előtt.
Most is csak egy bűbájtanos könyv miatt kényszerült arra, hogy útja erre tévelyedjen. És legnagyobb bánatára úgy tűnt nem is lesz rövid a látogatás. Nagyot sóhajtva megállt a sorban, és hátravetette fejét. Hogy ilyenkor a három könyvtárosból miért nem lehetnek itt legalább ketten...
Kobakja újra mozdult, hogy megnézze hogyan haladnak elől, mire...
- Ooo... - lepődött meg a felé forduló lány láttán. Kínos. Még sosem találkoztak, de mégis azonnal tudta ki van előtte. Nem csak a történetekből, melyeket olyan sokszor hajtogatott Rara, de azért is, mert vonásai hasonlítottak a lányéra. Még akkor is, ha ég és föld volt a két lány.
- Azt hiszem még nem találkoznunk - modorolta meg magát Zsombor, és jobbját a lány felé nyújtotta. - Csonka Zsombor. - Igen, rengeteg történet jutott egyszerre eszébe az előtte állóról, de sose volt az a típus, aki mások véleményét a sajátjaként tartotta számon. Így inkább neutrálisan kezdte a beszélgetést. Legalábbis ez volt az ő álláspontja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=819723#post819723][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2020.10.21. 17:23[/b][/url]

Ha azt mondanánk, hogy Lilla fenntartásokkal kezelte a hírt, miszerint húgának van egy fiú az életében, akit talán a párjának mondhat, akkor igencsak enyhén fogalmaznánk. A levitásnak nagyon, de nagyon nem tetszett a dolog, és ezt bizony nem szégyelte Sári tudtára adni, vagy akárkiére. De mivel még testvére sem tudott róla, hogy ő tud róla, hogy mi történt vele évekkel korábban, másoknak pedig végképp fogalma sem lehetett róla, Lilla vélhetően igencsak rosszindulatúnak tűnhetett, és olyannak, aki nem akarja, hogy a kishúga boldog legyen. Attól, hogy ő köszönte szépen, egyedül is nagyszerűen elvolt, még nem kellett volna ugyanezt elvárnia Sáritól, ugyebár. Azonban Lilla nem bízott senki férfineműben, aki testvérét megkörnyékezte, és ez nem volt másként ezzel a sráccal sem. Csak azt akarja, jött a szokásos, sztereotíp gondolat, de a tapasztalat azt mutatta, hogy bizony a legtöbb pontosan csak azt akarja. És Sárinak a legkevésbé sem hiányzott, hogy valaki ismét tönkrecsessze a lelkét. Már jól volt, amennyire Lilla meg tudta állapítani, és szerette volna, ha ez így is marad.
Remélte, hogy ez a kapcsolat magától is gyorsan hamuvá foszlik, és nem kerül sor egy ilyen találkozóra, de tudta, hogy ha mégis kitartanak, akkor előbb-utóbb össze fognak futni ők ketten. És most, hogy mindkettejük kezében könyv(ek) volt(ak), a sor pedig, melyben voltak, állóra lassult, az elképzelés valósággá vált.
Lassan lepillantott a felé nyújtott kézre majd vissza a srác arcára. Nem volt erőssége megjátszani magát, olyan érzelmet mutatni, ami nem volt benne, mosolyogni, ha szomorú volt, vagy lelkesedni, mikor egyáltalán nem volt miért, így aztán még az alapvető udvariasság kedvéért sem tudta színlelni, hogy örül a találkozásnak.
- Tudom, ki vagy - felelte színtelen hangon.
Nem fogadta el a kézfogást, és be sem mutatkozott, nyilván Zsombor is tudta, ki ő. Az arcára volt írva a meglepettség, és ahogy sietett kedvesnek mutatkozni, nyilvánvaló volt, hogy tudja, hogy nem egy teljesen random emberrel igyekszik épp megismerkedni, hogy addig is legyen kivel beszélgetni, míg várnak a sorukra.
- Bár igaz, valóban nem találkoztunk még.
Nem szeretett nyilvánvaló dolgokat megállapítani, és csak azért beszélni, hogy mondjon valamit, de egyelőre nem tudta, mit kellene ebből a helyzetből kihoznia. Nem akart túlságosan ellenséges sem lenni, mert ha visszajut a dolog Sári fülébe, csak méginkább megorrol rá, de azt sem szerette volna, ha a srác úgy véli, Lillának semmi gondja azzal, hogy a húga körül legyeskedik.
Kicsit közelebb lépett, de nem túlságosan. Egy pillanatra beharapta alsó ajkát is, mielőtt a tárgyra tért volna.
- De ha már így alakult, mondom, mi a helyzet. Nagyon szeretném azt hinni, hogy legalább feleannyira érdekel téged is Sári boldogsága, mint engem, de mivel férfi vagy, vagyis természetednél fogva vannak bizonyos ösztöneid, efelől akadnak kétségeim.
Halkan beszélt, hogy lehetőleg csak a navinés hallja őt, mert ő is utálta volna más drámáját végighallgatni. Ez csak rájuk tartozott.
- Remélem, hogy rosszul ítéllek meg, mert ha nem... akkor gondjaink lesznek.
Nyugodt hangon beszélt, nem kívánt az agresszor szerepébe kerülni, jobban örült volna, ha a másikból hozza elő a rossz oldalát, és még azelőtt véget vethet ennek az egész románcnak, hogy túl sok kárt okozna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=819851#post819851][b]Csonka Zsombor - 2020.10.22. 23:10[/b][/url]

Ha Zsombornak rangsorolnia kellett volna a Vizsnyiczky családot, akkor biztosan Lilla állt volna a lista alján. Nem csak azért, mert egész eddig a pillanatig már mindenki mással találkozott, hanem mert túl sok történetet hallott már róla, hogy alapvetően egy jó kép alakuljon ki róla a srácban. És hát valljuk be őszintén az első öt perc sem győzte meg ennek ellenkezőjéről.
Habár általában nem szerette a bevezetőket a beszélgetésben, tudta, hogy az illendő. Ha pedig Raráról volt szó, akkor képes volt ellentmondani érzelmeinek és inkább a racionális felére hallgatni. Mint például most. Legszívesebben kifordult volna a könyvárból és ott hagyta volna az idősebbik Vizsnyiczkyt, hogy aztán őrlődjön magában, ameddig tud. Viszont valamiért még mindig ott állt, és zavartan nézte a levegőben lógó kezét, amelyet úgy tűnt senki nem fog elfogadni. Megrántotta hát vállát, és zsebre vágta.
Remélte, hogy akkor ennek a kínos szituációnak itt vége szakad, lehetőleg örökre, és képesek lesznek  érett felnőttekként egymás mellett ácsorogni a sorban anélkül, hogy bármit mondanának, de nem így lett. Újfent tévedett, hogy mi következik. Mondhatni ez a lány csupa meglepetés... És nem a jó értelemben.
A hirtelen támadt vihart, amit Lilla kevert, Zsombor szinte fel sem tudta fogni. Egyrészről ahogy ő szereti? Hát pedig a sztorikból nem a nagy törődés jött le. Másrészről pedig...
- Hohohoooo, hey. Easy, girl. Te most arra utalgatsz, amire gondolom, hogy teszed? - kérdezte Zsombor összevont szemöldökkel. Szúrós tekintete előbb Lillán, majd oldalra tévedt el, miközben próbálta felfogni a hallottakat. Sajnos nem eléggé időben. Ugyanis mielőtt erre reagálhatott volna, már ott tartottak, hogy Mrs. Mindent-is-tudok-rólad már meg is fenyegette.
- Na várj. Ezt így nem teheted - nevetett fel erőltetetten Zsombor. - Először is nincs jogod beleszólni Rara életébe. Pláne azok után, ahogy viselkedni szoktál vele. Másodszor pedig nem tudom milyen tapasztalataid vannak a fiúk terén, vagy mi enged arra következtetni, hogy én majd kihasználom Rarát, de tévedsz. Én SOHA nem tennék ilyet - szögezte le Zsombor, talán pont egy baritonnal hangosabban, mint kellett volna. - Én tudom mivel küzd Rara. Azt is, hogy nem könnyű neki bárkiben bíznia - vallotta be Zsombor, mert mást nem tudott leszűrni ebből a reakcióból, minthogy a lány nővére is tudja AZT.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=819890#post819890][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2020.10.23. 15:42[/b][/url]

Láttatlanban megítélni a másikat, csupán harmadik fél elmondása alapján, vagy épp saját elképzeléseiket tényként elkönyvelni - nos ebben mindketten hibásak voltak, de Lilla nem is igazán tett sikeres lépéseket annak érdekében, hogy jobb színben tűnjön fel Zsombor előtt. A srác legalább megpróbált kedves lenni, amit egyébként talán még értékelt is volna a levitás, csak nem ebben a helyzetben. Nem akkor, ha Sáriról van szó.
Úgy tűnt azonban, hogy önmagában a távolságtartó viselkedése még nem hozza zavarba a másikat, viszont szavai láthatóan célt értek, és hamar kihozták a sodrából a navinést. Egy-két szempár körülöttük egyből megtalálta őket, elvégre még ha fojtott hangon is zajlott volna a társalgás, a könyvtárban az is hangos lett volna, és Zsombor nem is annyira ügyelt rá, hogy csak Lilla hallja szavait. Őszintén felháborodottnak tűnt, de Lillát ez nem hatotta meg. Az viszont kicsit meglepte, hogy Zsombor is tud arról, hogy min ment Sári keresztül. Nem sokaknak mondta el, éppenséggel neki sem.
- Persze, tudom, te soha - forgatta meg a szemét, és ezúttal ő nevetett örömtelenül fel. - Nem, tényleg nem könnyű, és nem is kéne bíznia benned, csak mert te soha. És a másik te? Vele mi a helyzet?
Nem utalgatott igazából semmi konkrétra, nem tudott Zsomborról még annyi mindent. Szavai mögött az a gondolat húzódott meg, hogy valamennyi embernek van sötét oldala, rossz napja, vagy akár olyan tulajdonságai, melyet igyekezett elnyomni. És nem is feltétlenül arra célzott, hogy a srác azt tenné Sárival. Másként is lehet bántani valakit.
- Egyébként pedig ha valakit félrerántasz egy rázuhanó zongora elől, az is beleszólás az életébe. Talán nem kéne? - tette fel a költői kérdést, miközben kicsit előrébb lépett a könyvtáros felé, ahogy haladni kezdett a sor.
Nyilván abszurd példa volt, ő is tudta, de talán nem is annyira. Sári elemi mágus volt, ha történne vele valami, ami felszínre hozza a korábbi traumát és az érzéseket, amik akkor dúltak benne, ki tudja, mit tenne magával vagy a környezetével? Talán semmit, de nem biztos, hogy próbára kell tenni a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=820460#post820460][b]Csonka Zsombor - 2020.10.31. 17:14[/b][/url]

Érezte a hátába és oldalába fúródó szempárokat, még akkor is, ha úgy tűnt a legtöbben próbálják ezt valahogy leplezni – könyvek, egymás és polcok mögé bújva. Azonban ez volt most a legkisebb baja. Egyszerre amúgy is csak egy fenyegető jelenséggel tudott foglalkozni, és bármennyire nem így akarta első pillanatban, végül az idősebbig Vizsnyicky nyerte el ezt a címet.
Már éppen valami frappánson törte az agyát, hogy visszavágjon, mikor Lilla a velejébe talált. Pontosan tudta milyen tud lenni, mikor a düh elönti az agyát, és nem lát tőle két méterig sem. Sokszor tett már kárt másban, és még többször magában. De az Mártonhoz tartozott. Folyton azt mondogatta, hogy az egy másik ember, valaki, aki teljesen külön áll tőle. De az igazság az, hogy Márton emlékei az ő emlékei, és az ő bajai Zsomboré is.
– Kezelem. Nem olyan egyszerű, mint képzeled – sziszegte halkan, visszafojtva a göndör, mert most benne is felmerült újra a kétség. Hogy talán mégsem érdemli meg Rarát. Hogy talán nem való neki ez az egész párkapcsolat. Hogy veszélyes. Mindenkire.
– Nézd, én megpróbáltam távol maradni tőle. Én tényleg igyekeztem nem érezni semmit – magyarázkodott. Magyarázkodott? De miért? – De olyankor se én, se Rara nem voltunk boldogok. Tudom, hogy félted. Én is. De szeretem őt – vallotta be Lillának is. Eddig még csak Rarának mondta ki, és nem is hitte, hogy mással is megosztja majd. Az érzelmeit igyekezett mindig kordában tartani. De érezte, hogy ennek a Vizsnyiczkynek bizonyíték kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=820730#post820730][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2020.11.03. 17:49[/b][/url]

Egyáltalán nem szeretett konfrontálódni, sőt, igazából az emberek többségével szóba állni sem, de Zsombor látszatra pont nem olyannak tűnt, mint akit Lilla eleve leírna. Nem volt unszimpatikus az ábrázata, nem sugárzott magából olyan felsőbbrendűséget, vagy tahóságot, amitől Lillának alapból viszketni kezdene a tenyere. Szóval alapesetben valószínűleg tökéletesen normálisan elbeszélgettek volna valami tagyanyagról, vagy a varázsvilág működését illető problémakörről. Ezt azonban felülírták a körülmények, különösképp az, hogy ez a srác intim közelségbe kerülhetett a húgával.
Egy dolog nem szeretni valamit, és egy másik elkerülni, és utóbbiban, ha konfliktusról volt szó, nem jeleskedett különösebben a levitás lány. Kiváltképp, ha Sáriról volt szó. Úgyhogy durván nekiment Zsombornak, kertelés nélkül a szemébe mondta, hogy mit gondol, a legkevésbé se bánva, hogy amúgy jobb szerett nem lenni a figyelem középpontjában, ahová most nagyon is be sikerült magukat rántania. Heves reakciókra számított, szitkozódásra, még átkozódásra is, arra, hogy a navinés bizony ki fogja kérni magának, és egy pontig be is vált a jóslata, de aztán kiderült, hogy nem ok nélkül nem jeleskedett a jövendőmondás tudományában.
Meghökkent, szemöldökei kissé összehúzódtak, és feje is kicsit megbillent, Zsombor arcát fürkészve. Arra számított, hogy ez lesz az a pont, amikor el lesz küldve a picsába, ehelyett a másik lényegében elismerte, hogy Lilla nem alaptalanul aggódik.
- Kezeled..? - kérdezte szinte suttogva a szavakat. Majdnem hozzátette, hogy "de micsodát?" de gyorsan kapcsolt, hogy most nem ártana úgy tennie, mint aki tudja, miről van szó. Nyilvánvaló volt, hogy valamibe sikerült beletenyerelnie legutóbbi szavaival, és visszakérdezése így, ebben a formában még nem fedte fel, hogy nem tudja, mibe. Csak hogy kételkedik a hatékonyságában.
Viszont Zsombor hirtelen hangszínváltozása és az a bizonytalanság, ami az arcára kiült, és hangjába keveredett, cseppet sem nyugtatta meg Lillát. Épp ellenkezőleg. Arca még szigorúbb, még fenyegetőbb lett, ahogy tekintetével pásztázta a srác ábrázatát.
Végül megcsóválta a fejét, mint aki nem hisz a fülének.
- Bizonyára rettentően megszerethetted ezalatt a pár hónap alatt... és biztos vagyok abban is, hogy szentül hiszed, hogy titeket egymásnak teremtettek, és sose lennétek boldogok egymás nélkül, de képzeld csak, ez egy tündérmese. Az emberek találkoznak, együtt vannak, aztán már nem, és ezt ismételgetik.
Méghogy szereti! Fogalma sincs róla, milyen valakit annyira szeretni, hogy hajlandó legyen az ember a végletekig maga ellen fordítani akár, ha cserébe biztonságban tudhatja. És ha kell, ő bizony Sári és Zsombor közé fog állni, ha úgy látja, hogy ez a srác nem jó a húgának. Ha a legkisebb jelét mutatja, hogy bármi módon bántaná őt. Márpedig az, ami az imént a felháborodását képes volt elnyomni, olyasminek tűnt, ami bajt jelent.
A könyvtáros a háta mögött megköszörülte a torkát. Sorra került, de Lilla egyelőre nem mozdult, Zsomborra függesztette tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=821025#post821025][b]Csonka Zsombor - 2020.11.11. 10:25[/b][/url]

Minden nap egy kicsit bizakodva kelt fel, hogy esetleg aznap más lesz. Képes lesz elhagyni a múltat. Hogy már nem lesz több utána szólongatás, megjegyzések vagy szimpla félelem az emberek szemében, ha kicsit közelebb sétál. De úgy tűnt ezt az álmát minden nap sikerül valakinek visszasöpörnie az agya egyik hátsó szegletébe. A reménygyilkosok a legrosszabbak Zsombor számára. Hiszen egy-egy kis mondattal képesek elérni, hogy újra kételkedjen magában. Aztán mi marad az embernek, ha már magában sem bízhat?
Lilla flegma kérdése csak még inkább felhúzta. Olyan sokat küzdött ahhoz, hogy jól legyen. Más el se tudja képzelni ez milyen. - Kezelem. Nem fog megtörténni újra - jelentette ki, és habár sok mindenről beszélhetett volna, ő most arra gondolt, hogy elveszíteni önmagát. Hogy meghasadjon, mint előtte. Hogy képtelen legyen uralkodni a saját elméje fölött, hiszen ez a legnagyobb rémálma, mely éjszakánként és nappal is kísérti. Mintha minden körülötte lévő dolog azt próbálná neki üzenni, hogy adja föl, ő mégsem teszi. Olyankor Thomasra, Rarára és Big Jimre gondol. Az emberekre, akik miatt még talpon van és küzd.
- Nézd, nem tudom hát párkapcsolatod volt, amiből ezt leszűrted, de valószínűleg összesen egy, ami rosszul sült el. Nem minden fiú egyforma. Ahogy nem minden lány az. Hiszed vagy sem, nekem is törték már össze a szívem apró darabkákra, szóval nem kell az álszent duma, hogy a férfiak milyen otrombák. A nők is ugyanarra képesek. És ha adnál egyetlen egy lehetőséget, hogy bebizonyítsam más vagyok, rájönnél, hogy ez így van. De ameddig erre képtelen vagy, addig legalább haladhatnál a sorral - mutatott előrefelé, hogy a lány is észrevegye, ő jön. A kis monológ a szívéből szólt, és ha tehetné se vonná vissza, mert minden szava igaz volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=821202#post821202][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2020.11.14. 10:54[/b][/url]

Egyáltalán nem tetszett neki, amit hallott. Mindenre számított, de beismerő vallomásra nem. Mert Zsombor bizonytalansága alapot szolgáltatott egyébként azt nélkülöző félelmeinek, okot adott neki arra, hogy valóban féltse húgát ettől a sráctól, valamivel többet, mint a puszta tényt, hogy férfiből van. És ez nagyon, de nagyon megijesztette.
Nem fog megtörténni újra - visszhangzottak a szavak Lilla fejében, és szemei kerekre tágultak. De még mennyire, hogy nem! De ha mégis, gondoskodni fog róla, hogy Sári ne legyen még csak látótávolságon belül se!
Összeszorította ajkait, fogalma sem volt róla, miként öltse szavakba felgyülemlő érzéseit és gondolatait, főleg anélkül, hogy hangja megremegne. Fogalma sem volt hirtelen, hogy mitévő legyen, mert nem állhatott oda húgához, hogy márpedig többé nem találkozhat ezzel a veszedelemmel. Nem volt rá hatással, még annyit se ért el nála fenyegetéssel vagy utasítgatással, mintha a szüleik próbáltak volna beszélni vele.
És úgy tűnt, Zsombor sem adja meg magát. Mindent bevetni látszott, még a személyeskedéstől sem riadt vissza, ami viszont már támadásnak minősült Lilla szemében.
- Az égvilágon semmi közöd nincs az én magánéletemhez, és a messzemenő következtetéseidet is bátran megtarhatod magadnak. - Hátrapillantott, és feltartott ujjával jelezte a könyvtárosnak, hogy várjon egy pillanatot. - Nem érdekel sem a te szíved, sem az, hogy hány megátalkodott nő van a világon. Engem egyedül Sári érdekel ebben a történetben, és nem tudom, mi a te bajod, de ha megtudom, hogy veszélyt jelentesz a húgomra... - Pillanatnyi szünetet tartott, míg visszanyelte a halálos fenyegetést. - Figyelni foglak.
Azzal hátat fordított neki, és lecsapta a könyveket a pultra. Nem nézett többet vissza, és mikor végzett, elnézést kért a könyvtárostól az incidens miatt, majd távozott.