Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Fáj, lüktet, zsibog, éget. Hol az az istenverte Adamon?! Felforgatom a szobám, a polcaim és csak a kiürült dobozra találok a padlón. A k.rva életbe! Az üveg csattanással a padlón landol és a hajamba túrva az ágyra roskadok. Megoldás kell. Most.
Úgy közlekedek a folyosókon napok óta, mint egy kivert kutya. A jobb lábam keservesen gyűlöl, amiért a múltkor szerencsétlenkedtem és nem sikerült a lovon maradnom. Minden egyes lépésnél megvolt az inger, hogy felszisszenjek, miközben végighaladtam a kastélyon, a nyomorult könyvtárhoz, ahol legalább a részem egy kis szegmensének visszakapásához vezető út első kövét reméltem lelni.
Szóval végül megálltam az ajtó előtt, majd vettem két nagyobb levegőt, eltűrve az arcomból pár tincset és igyekeztem nem úgy húzni magam utána  lábam, mint egy féldöglött róka.
Arra számítottam, hogy még mindig az a fura könyvtárosnő van itt, de végül is, nem sok dolog változott, ez egy másik érdekes, szőke nő volt. Megköszörültem kicsit a torkom, majd a pulthoz léptem.
- Jó napot... egy kis segítségre lenne szükségem - pillantottam körbe, hogy most egyedül voltunk-e, vagy számíthatok mások hallgatózó füleire. Úgy tűnt, elég nagy a csend.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=741446#post741446][b]Edler Bonnie - 2018.11.22. 22:47[/b][/url]

Fáj, lüktet, zsibog, éget. Hol az az istenverte Adamon?! Felforgatom a szobám, a polcaim és csak a kiürült dobozra találok a padlón. A k.rva életbe! Az üveg csattanással a padlón landol és a hajamba túrva az ágyra roskadok. Megoldás kell. Most.
Úgy közlekedek a folyosókon napok óta, mint egy kivert kutya. A jobb lábam keservesen gyűlöl, amiért a múltkor szerencsétlenkedtem és nem sikerült a lovon maradnom. Minden egyes lépésnél megvolt az inger, hogy felszisszenjek, miközben végighaladtam a kastélyon, a nyomorult könyvtárhoz, ahol legalább a részem egy kis szegmensének visszakapásához vezető út első kövét reméltem lelni.
Szóval végül megálltam az ajtó előtt, majd vettem két nagyobb levegőt, eltűrve az arcomból pár tincset és igyekeztem nem úgy húzni magam utána  lábam, mint egy féldöglött róka.
Arra számítottam, hogy még mindig az a fura könyvtárosnő van itt, de végül is, nem sok dolog változott, ez egy másik érdekes, szőke nő volt. Megköszörültem kicsit a torkom, majd a pulthoz léptem.
- Jó napot... egy kis segítségre lenne szükségem - pillantottam körbe, hogy most egyedül voltunk-e, vagy számíthatok mások hallgatózó füleire. Úgy tűnt, elég nagy a csend.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=741583#post741583][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.11.25. 09:00[/b][/url]

Sokan furcsálják talán, hogy dolgozom, hiszen csak pár hónapja született meg Anna, de nekem erre szükségem van. Akkor döntöttem el ezt, amikor megéreztem, hogy ha nem csinálok valami hasznosat, akkor az a lelki egészségem rovására fog menni. Nem mintha a gyermekünk gondozása ne lenne a világ leghasznosabb és legáldásosabb tevékenysége, de nekem ki kellett rántania valami plusznak, ez pedig a munka volt, amit imádok csinálni.
Annát amúgy nem hagyom senki másra, csak nagy néha kérem meg Lilit, hogy vigyázzon rá, ha éppen olyan helyre megyek, hogy nem vihetem magammal, vagy Farkas nem tud otthon lenni vele. Éppen ezért most is, jóllakottan, lelkes sóhajokkal alszik mögöttem, és bár csend van, azért még extra csendesítést is adtam neki, hogy biztosan nyugodtan tudjon aludni. A jelenléte megnyugtat, és mivel nagyrészt az egész gyerek egy nagy tejbetök vigyor, így úgy vélem, nem lesz itt baj.
A könyvtárba ilyentájt csak lézengenek, éppen két lány ment ki, ami azt jelenti, hogy egyetlen fiú van bent, ő viszont sokszor olyan szinten belemerül a kutatásaiba, hogy sokadszor vállkocogtatásra érzékeli csak meg, hogy befurakodtam az intim szférájába. Az ilyen pillanatokat kihasználva pedig én magam is kutatok, főleg azt, hogy meg tudjuk-e oldani, hogy Amál velünk utazhasson, mert valóban nem tesz neki jót, hogy csak hétvégente megyünk haza. Tudom, hogy nekünk így a legkényelmesebb, főleg lelkileg, de akkor sem szeretem, hogy a döntésem miatt van egy ilyen plusz negatív része a mindennapokba. Bonnie érkezéséig nem jutok messzire a témában, csak feltételezik a most olvasott könyvben is, hogy ez lehetséges, és a dzsinekkel érvelnek.
- Szia, mondd csak.
Látom, hogy körbepillant, halványan elmosolyodom, megértem, hogy ilyenkor az ember zavarban van.
- Egy fiú van bent, de őt az se lendíti ki, ha nekiállunk kánkánozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=741730#post741730][b]Edler Bonnie - 2018.11.27. 12:59[/b][/url]

Tényleg nem az n hetem, hónapom, évem, életem volt már ez, mindenkinek egyszerűbb lett volna, ha nem zavartatom magam a létezéssel. De ha már egyszer itt voltam és adta magát a lehetőség, nem ártott volna ténylegesen csinálni is valamit, mert ha lerohad a lábam és nem lehetek soha többé kutya sem, abból bizony senki nem profitál. Így döntöttem el, hogy megemberelem magam és zombi módjára indultam, csoszogva a könyvtár felé.
A nő is éppen belemerült nagy lelkesen valamilyen kötetbe, így nem igen akartam zavarni, de közben mégis kénytelen voltam, legalább egy kicsit igénybe venni a segítségét.
Szóval a köszönés után futólag körbepillantottam, ki is hallhat minket, de a szám nem volt egetrengető.
- A helyzet az, hogy van egy kis problémám - mondom én, felvezetve a gondot, ami éppen megkeserítette az életemet, és nem, nem a beugró emlékképekre gondolok. Bár, lehet, hogy azoknak sem ártana, ha rájuk lenne nézve, miért történik ez.
- Animágiával kapcsolatos könyvekre lenne szükségem. Kb az összesre - böktem ki végül nemes egyszerűséggel, mert fogalmam sem volt, hogyan is kéne nekiállni a keresésnek. - Vagy ha van olyan, ami a felmerülő problémákra összpontosít, az is jó. A lényeg, hogy a témába passzoljon.
A bal lábamra terheltem a súlyom, így nem kellett attól tartanom, hogy a jobb majd csak úgy kicsuklik alólam, mint egy bicska.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=742191#post742191][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.12.06. 08:09[/b][/url]

- Az összesre?
Kicsit megemelem a szemöldökömet, ahogy felsejlik lelki szemeim előtt a könyvtár azon szeglete, ahol az animágia kötetek helyezkednek el. Azt hiszem, lenne értelme az éjjel-nappal könyvtárnak, ami egyszer felmerült, de leszavazták. Mondjuk nem is baj, mert elég sok duruzsoló tinihormon gyülekezne össze itt.
- Tehát problémák. Gyakorlott animágia használó vagy, vagy kezdő?
Mert hát ugye az se mindegy, és nem akarom egyből elrettenteni. Felkelve rápillantok Annára, de mivel békésen alszik, nyugodtan sétálok hátra a vörös hajú lánnyal, hogy megmutassam neki, mennyire sok könyv is van a keresett témakörben.
- Nos, az Animágiáról általában nem rossz, foglalkozik néhány problémával, leginkább azokkal, amelyek gátolják az átváltozást, illetve említést tesz néhány veszélyről is, ami akkor ér, ha az átalakulás közben kizökkensz.
A kötet, amit említek, csodás bársony borításával le is érkezik, és a kívánt fejezetnél feltárul, de nem kényszeríti bele magát a lány kezébe, türelmesen elfoglalja a helyét a könyvek előtti párkányszerű részen.
- Aztán van Varkovilovics műve, az Elátkozott átváltozás, ami csak a negaívumokat hozza. Eléggé vonalas az írás, jól leírja, de akkor tudom leginkább ajánlani, ha valakit el akarsz téríteni az animágiától.
Most egy méregzöld könyv érkezik, vékonyabb, mint a társa, elején Jusuf Varkovilovics mérges tekintettel méregeti a rá pillantókat.
- Végül pedig itt van Rányóczki Ábel: Hogyan védhette volna ki Marika a karmokat? című műve. A címével ellentétben nem rossz könyv. Megtörtént eseteket dolgoz fel, könnyű befogadni az új ismereteket, és tényleg, sok hibát megmutat, hogy hogyan kezeld egyszerűen.
A piros könyv elején az említett Marika, bongyor szőke szép arca pillog, majd felemeli madárkarmait.
- De az egész polc animágiával foglalkozik, így nyugodtan nézelődj, és ha valami kérdésed van, csak szólj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=742209#post742209][b]Edler Bonnie - 2018.12.06. 15:14[/b][/url]

- Úgy valahogy - közöltem bólintva egy kisebbet, hiába láttam rajta, hogy kissé hitetlenül fogadja a tényt. Pedig lehet, hogy tényleg minden könyvet el kell olvasnom, mire eljutok odáig, hogy megtaláljam... a megoldást, önmagam. A megoldás bennem van.
- Mondhatjuk, hogy gyakorlott, bejegyzett - vontam meg a vállam, mert nem akartam azt mondogatni mindenkinek, mi is az én keresztem. Épp elég  volt, hogy Olivér és Bogna is tudta, akár csak Keve, meg azóta Lilinek is elárultam.  
- Őt elvinném - bólintottam egyetértően, mert ezt anno olvastam, de akkor a könyvnek nem ez a része volt a számomra fontosabb információ. Mert akkor tanulni akartam és nem ez volt a lényeg. Az ujjaim rá is csúsztak a vörös bársony borítóra és az ölembe vettem. Nem fogom csak úgy itt hagyni.
- Nem-nem, saját magamnak lenne és nem lebeszélés célzattal - ráztam meg a fejem kissé elborzadva, mert mi ezt Kevével anno nagyon szerettük, nem hiszem, hogy jó hatással lenne a lelkemre ez a könyv. Ha esetleg mégsem tudom megoldani és rokkant animágus leszek, majd akkor kikölcsönzöm, hogy ne fájjon a lelkem utána.
A tekintetem erősen a nőre szegeztem, egy halvány mosolyt meg is engedve magamnak, mikor kimondta a könyv amúgy rettenetesen címét.
A borító is kicsit vicces volt, de azért a bársony vörösességre raktam és magamhoz öleltem magamhoz közel őket.
- Köszönöm a segítséget, lehet, hogy egyelőre csak ezt a kettőt viszem magammal és ha nem találom meg a megoldást, visszajövök még keresni. Ésszerűen hangzik, ugye? - kérdeztem felvont szemöldökkel, majd összevontam a szemöldökeim kicsit. - Te vagy a Révay lány, ugye? Franciska.
Pár hónapig ide járt, még akkor, mikor én is, de aztán megint elköltöztek, így nem mondhatnám, hogy barátok lettünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=742533#post742533][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.12.12. 08:26[/b][/url]

- Mindig csodálom azokat, akikben megvan a képesség, hogy különlegesek legyenek.
Mondom neki lelkesen, mosolyogva, és így is gondolom, hiszen a gyermekem apja is rendelkezik különlegességekkel. A húgom is, ha azt vesszük, hogy túlteng benne a mágia, bár azt hiszem, az nem olyan szerencsés, mint, hogy valaki animágus.
- Milyen az állati alakod?
Érdeklődöm, és remélem, hogy nem veszi tolakodásnak, mert tényleg nem azért kérdezem, hogy akkor most ezzel visszaéljek, csak simán szeretem a mágia különlegességét. Én amit fel tudok mutatni, az a negyedvélaság, ami csak azokra van hatással, akik mondjuk gyengébbek az alap lénymágiák elleni védekezéssel, szóval kábé Dwayne szívja meg, és hát Farkas. Az utóbbi időben ő is többször mondta, hogy a mágiám sokat dobott a kapcsolatunkon, és Ilián se állja meg, hogy ne fejtse ki folyton azt, hogy milyen nagyon ügyes vagyok, hogy sikerült gyereket szülnöm egy meleg férfinak. Bevallom, az utóbbit már meg sem hallom, de azért az előbbi picit bánt, mert Farkas jó apa, csodálatos, és odaadó férj, de mi van, ha ez tényleg egy jel, hogy ki akar ebből az egészből lépni? Én azon csevegek neki, hogy jöhetne a második baba, közben meg azon gondolkozik, hogy mi lenne, ha inkább elválnánk. Csak félek erre rákérdezni, olyan hülyén venné ki magát.
- Kicsit késő is lenne, nem?
Kérdezek vissza most már határozottan mosolyogva, az előbbi gondolatmenetet jól elzárva magamba. Nem akarok folyton ezen problémázni, mert még a végén tényleg okot adok arra, hogy a férjem elhagyjon.
- Szerintem teljesen logikus. Elvihetnéd a fél polcot is, de a látványa csak frusztrálna, és minél inkább benned van az "olvasni kéne" gondolat, annál demotiváltabb leszel. A kettő éppen ideális arra, hogy fellapozd, és ha úgy van, visszatérj.
Közben visszalépve az asztalhoz kinyitom a nagy szekrényt, amiben minden diák és oktató, valamint a külsős beiratkozók kártyái is találhatóak. Az a jó ebben a rendszerben, hogy kiugrik az a kártya, amire szükségem van, így Edler Bonnie nevét én előbb megtudom, mint ő az enyémet. Bár, be kell vallanom, némiképp meglepődök a beazonosításon.
- Igen, én vagyok.
Érdeklődve pillantok felé, majd felemelem a kártyáját.
- Te pedig Edler Bonnie. Ismerős a neved.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=742535#post742535][b]Edler Bonnie - 2018.12.12. 10:37[/b][/url]

- Goldendoodle. Nem tudom, láttál-e már olyat, egy viszonylag nagytestű, vörös kutyus - magyaráztam, mutogatva, hogy körülbelül mekkora is vagyok kutyaként. A vicces ebben az volt, hogy ha az állati alakomban két lábra álltam, majdnem magasabb voltam, mint amúgy normál esetben. Kicsit gáz, de mindenkinek megvan a maga keresztje.
Azt hiszem, nem sok szégyellni való van ebben, mert sokat dolgoztam érte, hogy képes legyek az átváltozásra, a mágiám ilyen jellegű kiterjesztésére. Az egyetlen gond ezzel az volt, hogy most nem ment és ez rettenet mód bosszantott engem.
- Nem feltétlenül. Akár bele is nyugodhatnék, hogy elvesztettem az erre való képességemet és elengedhetném.
De nem teszem. Mert a lényem része és nem akarom, hogy bármi elvesszen belőle, hogy a kis szőrös egy életre eltűnjön a lelkemből. Kicsit talán bele is keserednék, hiszen sok kalandban és jó dologban lehettem részes miatta. Keve nem lenne büszke rám, ha csak így lemondanék róla.
- Én is így gondoltam - bólintottam, kicsit megnyugodva, majd szélesen elmosolyodtam. Boldoggá tett a tény, hogy valaki végre nem tart őrültnek. Még ha csak egy ilyen egész furcsa dolog miatt is.
Felemelte a kártyámat, lépéselőnyben volt, mert az én nevem ott állt, így csak bólintottam egy aprót, apró, kicsit talán szégyenlős mosollyal.
- Igen, én lennék. Jártunk ide egy időben, de nem igazán volt alkalmam közelebbről megismerni. Átiratkoztál másik suliba. De LLG-n melletted ültem! - bólogattam apróbbakat, mielőtt még letettem volna a könyveket a pultra, elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=743376#post743376][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.12.22. 21:29[/b][/url]

Bonnie

- Nem, még nem láttam, de utána fogok nézni, vaaagy, igen, majd ha újra sikerült átváltoznod, akkor megmutatod.
Ettől függetlenül azért megnézem majd, hogy legalább felismerjem, de mindenképpen szeretném biztatni, és nem olyan elcsépelt szövegekkel, hogy hamarosan majd biztos újra minden tökéletes lesz, meg minden csak idő kérdése. Ha valaki, akkor én szerintem tudom, hogy néha a leglehetetlenebbet is meg kell tudni oldani, és csak frusztráló az, amikor valaki azt mondja, hogy minden szebb lesz. Ez nem igaz, minden más lesz. Nem szebb, nem jobb, csak másabb. Minden költözésünkkor másabb embereket ismertem meg. Amikor viszont láttam Asht, másabbak lettek az érzéseim, amikor elment, összeomlottam, és idővel nem szebb lett minden, pusztán másabb. Új dolgokra figyeltem fel, máshogy alakult az életem. Hiszem, hogy akkor is jó életet élnék, ha most vele lennék, és tudom, hogy így is jó van, hogy Farkassal vagyok. Más, és ehhez hozzá kellett szokni.
- Én se tudnék. Persze, vannak nem kellemes képességek is, de szerintem a tiéd kifejezetten hasznos. Kár lenne érte, és kár lenne azért a sok küzdelemért, ami az évek során együtt járt ezzel. Én sem adnám fel.
De még mennyire, hogy nem. A sajátomat nem szeretem. Még akkor sem, ha harmatgyenge. Az érzékeny emberek számára akkor is olyan, mint a drog. Főleg azt hiszem, azért nem szeretem, mert Farkas olyan sokszor felhozza mostanában. Már nem tudok nyíltan bízni benne, hogy szeret, csak reménykedni.
- Nem történt olyan furcsa érzelmi löket az életedben, ami átmenetileg blokkolja? Olvastam róla, hogy ez is egy komoly kiváltó ok lehet a tanult és egyes veleszületett képességek blokkolódásának is.
Nem tudom, hogy ez most honnan ugrott be, szeretek érdekes dolgokról olvasni, és volt egy nagyon jól összeszedett cikk is erről, elég jól meg tudom jegyezni az ilyeneket. Bezzeg, a mugli matek érettségim, csak hajszál híján érte el a kettest.
- Valóban? Sajnálom, hogy nem ismerkedtünk meg jobban. Igen nagy "hobbim" volt az iskolaváltás gyerekként.
A hobbi szónál elmosolyodom, és még idézőjelet is mutatok.
- De ha van kedved, bepótolhatjuk. Mondjuk egy ebéd mellett.
Amúgy sem mondhatom el magamról, hogy olyan sok barátom lenne. Jó lenne, ha kicsit növelném a számukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=743836#post743836][b]Edler Bonnie - 2018.12.26. 09:35[/b][/url]

Végeredményben úgy látszott, hogy nem is tart őrültnek és hogy lassan, de biztosan minden haladgat vissza a normális felé. A szőke lány úgy tűnt, érdeklődik a dolgaim után, ezt pedig nagyon értékeltem, mert nem mindenki tudott lelkesedni sem a kutyák, sem a működőképtelen képességem iránt. Ez néha kicsit bántott is.
- Nem szeretek feladni semmit. Ahogy törések után is visszaültem a lóra, úgy azt hiszem, ezzel is csak mennem kell tovább - bólintottam kisebbeket, mert így volt. Nem az a lány vagyok, aki egy kis zökkenő után kiszáll és más hobbi után néz, ha az lennék, túl sok dolgot kellett volna már abbahagynom.
A furcsa érzelmi löketre egy pillanatra ledermedtem, majd egészen lassan fújtam ki a bent tartott levegőt. Mert mondhatnám, hogy nem történt semmi, mindezt rezzenéstelen arccal és üres tekintettel, de nem lenne igaz és én tudnám, hogy hazudtam.
- De. Történtek dolgok, amiknek nem voltam kontrolljában és eléggé megviseltek, így lehet, hogy az a kiváltó ok.
Hosszabb ideje talán ő az első, akinek nem kötöttem az orrára, hogy két hónapig intenzív elvonón voltam az ELME-ben, de nem éreztem helyénvalónak, hogy ezzel traktáljam. Meg van a maga gondja, nem kell mellé még az enyémet is ismernie.
- Előfordul az ilyesmi, nem kell sajnálni. Gondolom így kellett lennie és megvolt az ok a váltásra is - villantottam rá egy bíztató mosolyt, ahogy letettem a könyveket a pultra elé. Nem igazán voltam nagy társasági bogár akkor sem, de volt egy pár fontos ember az életemben, olyanok, mint Kevu.
- Az ebéd jól hangzik. Több, mint jól. Szóval ha lesz kedved, nyugodtan szólj, én nem futok el sehova.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=743851#post743851][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.12.26. 11:04[/b][/url]

Bonnie

- Lóra?
Tudtam, hogy valahonnan ismerem a nevét, de azt hittem, hogy csak azért, mert itt láttam, amikor rendezgettem az új és visszatérő diákok papírjait. De nem, nem csak innen, és nem csak a múltból.
- Te vagy a húgom első nem férfi lovasoktatója.
Mondom határozottan, mert biztos vagyok benne, hogy az. Lili annyit mesélt róla, hogy lehetetlen, hogy ne ő legyen. A szépségéről és egyediségéről beszélt nekem, és arról, hogy mennyire más, de mégis mennyire jó, hogy ő az, akivel összehozta az élet. Tudtam én, csak miközben a feladatomat csináltam, nem akartam, hogy azt lássa, hogy intenzíven gondolkozom azon, hogy mégis, honnan ismerhetem. Ami meg még ennél is kellemetlenebb, hogy ő viszont simán elmeséli, hogy én ki vagyok a múltból, és nem azért, mert az apámat tudja, nem. Ő engem tud. Szükségem van barátokra, nem tompulhatok el ennyire.
- Viszont múltidőben beszélsz róluk, szóval akkor már jó úton jársz. Egy jó könyv, és szerintem a dolog megoldódik.
Biztos vagyok benne, hogy így lesz. Miután én is elengedtem a szorongást és a szomorúságot Ash miatt, megérkezett az életembe Farkas, és azóta egy új, korábban nem számított irányba ment az életem. Én pedig örülök annak, hogy így történt. Szeretem Asht, mindig is szeretni fogom, de mi ketten nem egyeztünk annyira, mint hittem, hogy fogunk.
- Mindenképpen. Várj csak!
Előveszem a határidőnaplómat, és felcsapva lépek oda mellé. Nem nagyon van mit titkolnom, szóval nyugodtan állok mellé vele.
- Oké, szóval a hétfő meg a csütörtök kritikus nálam, de a többi nap eléggé szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=744096#post744096][b]Edler Bonnie - 2018.12.28. 17:33[/b][/url]

- Tudom, nem egy menő hobbi, de nekem az  életem - vontam meg a vállamat, mert ha nem lett volna a lovaglás, teljesen más ember lennék, 17 teljes évem alakult volna más ösvény szerint, más emberekkel és időtöltésekkel. Tán sosem lettem volna gyógyszerfüggő, vagy nem is érek el ennyit.
- Lilié. Igen. Mesélt rólam? - kérdeztem kissé megdöbbenve. Őszinte leszek, amint Eugén felajánlotta a lakást, elfogadtam az ajánlatot. Nem akartam teher lenni és ha egész pontos akarok lenni... féltem. Hogy megint közel kerül hozzám valaki és amint megtudja, milyen is vagyok valójában, kihátrál, elfut és vissza sem néz, nehogy megbánjon valamit velem kapcsolatban. Ez volt az én keresztem, nem akartam senkit túl közel engedni, aki csak úgy elhagyhatott.
- Ebben reménykedem én is.
Mert vörös, göndör szőrcsomó a másik felem volt, egy olyan lény a lelkemben, akit nem utasítottak vissza, toltak el soha és aki feltétel nélküli mosolyra késztette az embereket. Egy eszköz, hogy segítsek másokon. Ha nem féltem volna, hogy mik a lehetséges zökkenők a sztoriban, elmentem volna egy terápiás-kutya képzésre.
- Mit szólnál a szerdához? Háromtól négyig lovagolok, de ha neked mondjuk a fél öt még jó, akkor ott megejthetünk egy teát, vacsit, ami jól esik - mosolyogtam rá bíztatóan. Azt hiszem, hogy talán el kéne engednem a múltat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=744539#post744539][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.12.31. 23:07[/b][/url]

- Nem menő? Viccelsz?? Bár tudnék lovagolni!
A hangomból érezheti, hogy komolyan gondolom. Egyszer próbáltam, vagyis kétszer, ha számít az, hogy egyszer Lilivel is elmentem, mert akkor biztos jó lesz. Nos ő ott maradt, én meg nem. A tánc az egyetlen, amit közösen csinálunk, pontosabban Anna óta csak átjárok hozzá, hogy néha úgy érezzem, tettem azért, hogy a férjem kívánatosnak lásson. A két csík pedig a teszten eléggé az én malmomra hajtja a vizet.
- Igen, mondta, hogy tök jó, mert nincs egyedül. Amúgy is, éppen azt a korszakát éli, amikor sorra követi el a hülyeségeit, jó is, hogy nincs egyedül.
Van ez a Vajda sztori, amitől nekem speciel feláll a szőr a hátamon. Nem hiszem el, hogy ennyi esze van, hogy tényleg egy olyan fiút választott, akinek ilyen hírneve van. Nagyon remélem, hogy nem valami hülye népszerűségi verseny miatt szedte fel, meg nem is azért, mert akkora szentet akar belőle csinálni. A végén vagy megégeti magát, vagy olyan lesz, mint ő. Előre félek, bármelyik is lesz a valós. És hiába mondja Farkas, hogy ne lássak rémeket, és mindenki változhat. Nem könnyű igazamnak lenni, ha a férjem az élő példa erre. Közben előkerül a naptár, nézzük a napokat, és a szerdára bök.
- Szerintem tökéletes. Be is írlak egy egész estés programnak.
Mondom vidáman, és jó hosszan, fél öttől a nap végéig kiírom a nevét, és azt, hogy tea és vacsi. A naptár pedig reggel szépen jelezni fog, hogy úgy tervezzem a napomat, hogy egy ilyen király programom van.
- Annyira örülök neked! Mindig is szerettem volna egy kicsit nosztalgiázni, meg megtudni, hogy kivel mi lett.
Őszintén mondom, és azt hiszem, amit a legjobban várok a héten, az ez lesz. Komolyan mondom, annyira jó lesz végre egy kicsit mást is csinálni, és egy olyan emberrel lenni, aki életem egy fontos szereplője lehetett volna. De! Ennek így kellett lennie. Nekem ma be kellett jönnöm, és neki éppen ma kellett segítséget kérnie, hogy újra találkozhassunk! Tökéletes!