Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed. A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe. Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak. Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is. Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent. A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
ValValKinézetMost, hogy szinte minden időmet a bűbájok gyakorlásával töltöm, ami még mindig gyatrán, vagy inkább egyáltalán sehogy nem megy, a tanulmányi átlagom leromlott. Még a téliszünet előtt adtak a kezembe egy levelet, hogy adjam oda apának. A levélben pedig leírták, szépen világosan, hogy a legtöbb tárgyamból troll vagy hitvány minősítést kapok félévkor, ha nem szedem össze magam. Holnap egy csomó javítódogám lesz, így a hétre száműztem a pálcát az ágyam alá, a dobozába, és csak a könyveim és beadandóim fölött gubbasztottam. Leginkább azért, mert szégyelltem magam az átlagomért, főleg mivel nincsen semmi látványos eredménye a bűbájok gyakorlásának, másrészt mert ahelyett, hogy apának adtam volna a levelet, elégettem. Így ha tényleg mindenből megbukok, akkor elég nagy veszekedés lesz otthon. A mágiatörténet könyv utolsó fejezete előtt sóhajtva szusszanok egyet, mert annyi adatot kijegyzeteltem, hogy egyszerűen már készen áll az agyam a felrobbanáshoz. Fogalmam sincs, hogy ez hogyan lesz meg, de muszáj lesz megtanulnom, nem akarok szégyent hozni apára. Kyle-ra gondolok, arra, hogy milyen gonddal készíti a pálcáit, és hogy valamilyen szinten őt is cserben hagytam, hiszen a tökéletes pálcám, ami ott és akkor melegséget csempészett belém, most ott hevet az ágyam alatt. Nem ezt érdemli. Ő is csalódni fog bennem, mert béna vagyok. Lehunyom a szemem, kicsit végiggondolom a legújabbkor bűbájosainak első hullámát, mielőtt a szemeimet megdörzsölve visszahajolnék a papírok fölé. Jöjjenek az 1950 utániak.
|
|
|
Emily Dorothea Fisher INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3 offline RPG hsz: 394 Összes hsz: 1136
|
Írta: 2018. január 14. 14:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711776#post711776][b]Emily Dorothea Fisher - 2018.01.14. 14:47[/b][/url] ValValKinézetMost, hogy szinte minden időmet a bűbájok gyakorlásával töltöm, ami még mindig gyatrán, vagy inkább egyáltalán sehogy nem megy, a tanulmányi átlagom leromlott. Még a téliszünet előtt adtak a kezembe egy levelet, hogy adjam oda apának. A levélben pedig leírták, szépen világosan, hogy a legtöbb tárgyamból troll vagy hitvány minősítést kapok félévkor, ha nem szedem össze magam. Holnap egy csomó javítódogám lesz, így a hétre száműztem a pálcát az ágyam alá, a dobozába, és csak a könyveim és beadandóim fölött gubbasztottam. Leginkább azért, mert szégyelltem magam az átlagomért, főleg mivel nincsen semmi látványos eredménye a bűbájok gyakorlásának, másrészt mert ahelyett, hogy apának adtam volna a levelet, elégettem. Így ha tényleg mindenből megbukok, akkor elég nagy veszekedés lesz otthon. A mágiatörténet könyv utolsó fejezete előtt sóhajtva szusszanok egyet, mert annyi adatot kijegyzeteltem, hogy egyszerűen már készen áll az agyam a felrobbanáshoz. Fogalmam sincs, hogy ez hogyan lesz meg, de muszáj lesz megtanulnom, nem akarok szégyent hozni apára. Kyle-ra gondolok, arra, hogy milyen gonddal készíti a pálcáit, és hogy valamilyen szinten őt is cserben hagytam, hiszen a tökéletes pálcám, ami ott és akkor melegséget csempészett belém, most ott hevet az ágyam alatt. Nem ezt érdemli. Ő is csalódni fog bennem, mert béna vagyok. Lehunyom a szemem, kicsit végiggondolom a legújabbkor bűbájosainak első hullámát, mielőtt a szemeimet megdörzsölve visszahajolnék a papírok fölé. Jöjjenek az 1950 utániak.
|
|
|
|
Valery Madelaine Fisher INAKTÍV
†antichrist† offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 68
|
Írta: 2018. január 14. 15:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711780#post711780][b]Valery Madelaine Fisher - 2018.01.14. 15:06[/b][/url] Allan fenyegetése megijesztette - ugyan nem tartósan, de addig biztosan, amíg meg nem szabadul az égett pulóverrel járó terhektől. Arra már rájött, hogy nem tudja megjavítani. Ha nem lenne olyan nyeszlett a varázsereje, mint amilyen, akkor sem lenne képes rá, hogy reparáljon egy melegítőpulóvert. Így, ultimate megoldásként, csináltat egyet, ami, ha szerencsés, ugyanúgy fog kinézni, és Allan észre sem fogja venni a változást. Emilyre csak azért van szüksége, hogy megszerezze Adrian szagát. Tudja, hogy a lány szoros kapcsolatban áll vele, ha mást nem, hát azért, ahogy viselkedett vele a megjelenése estéjén. Egy elsőstől érdeklődte meg, nem túl kedvesen ugyan, de hatékonyan, hol tartózkodik éppen nővére. Előzőleg kihegyezett a szobája falán egy sarlót, amikor az idegesítő szobatársai nem voltak bent. Szúróeszközt nem hozhat be, ezt hamar tudtára adták, amikor megfosztották a tőrétől - azt viszont senki nem mondta, hogy nem járkálhat pénzérmékkel a zsebében. Csendben nyit be a könyvtár ajtaján, nem szándékozik nagy zajt csapni most sem. Halk léptekkel közelíti meg testvérét, majd egy széket a lány mellé húzva ül le. Jobb keze mutató- és középsőujja közé fogja a kis érmét, miközben bal kezével az asztalhoz szegezi Emily karját, tenyérrel felfele, míg jobbjával feltűri a pulóver ujját. - Elmondom, mire van szükségem, és te meg fogod nekem szerezni, most - visszafojtott, halk hangon beszél, miközben az eridonos bőrének nyomja a pénz kihegyezett végét. - Te sem akarhatod, hogy meglássák rajtad őket.
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3 offline RPG hsz: 394 Összes hsz: 1136
|
Írta: 2018. január 14. 15:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711783#post711783][b]Emily Dorothea Fisher - 2018.01.14. 15:28[/b][/url] ValVal
Éppen A. S. Shafiq munkásságát tanulmányozom, amikor hirtelen, a semmiből, ott terem mellettem Valery. Az írónő munkássága nagyon lefoglalhatott, hiszen egészen addig nem tűnt fel a húgom, amíg el nem kapta a karomat. - Mit...? A kérdés a torkomra fagy, ahogy a korábbi pénzérme a bőrömbe vájódik. Érzem, ahogy a hideg végigfut a hátamon, az érintésétől, és a hideg érme tolakodó megnyilvánulásától. Nem akarom. Nem akarom, hogy itt legyen, hogy hozzám szóljon, hogy bármilyen közöm is legyen hozzá. Szívem szerint minden kapcsolatot megszakítanék a múlttal, és azt hittem, azzal, hogy ide jöttünk meg is történt ez az elválás. Valery felbukkanása azonban világos üzenet, bárhol is vagyok, ő megtalál. Az ujjaim ökölbe feszülnek, de nem rántom el, sejtem, hogy egész mélyen benne van már, ha megmozdítom, még a végén megvág. - Mondd, neked semmi sem elég? Kérdezem végül nyugalmat erőltetve a hangomba, ami őszintén hatalmas teljesítmény, kiváltképp, hogy a torkomban dobog a szívem, és megint ott van az az érzés, amit gyűlölök. Azt akarom, hogy megtegye, érezni akarom, ahogy a húsomba vág. Nem szabad, nem kellene ezt gondolnom, és mégis, alig várom, hogy az első, hirtelen jött fájdalom átjárjon. De nem szabad. Nem normális ez az érzés, és nem akarom, hogy ezt érezze. - Nincs itt az anyád Valery, nincs hatalmad felettem. Most pedig, ha megbocsátasz, tanulni próbálnék. Nem hiszem, hogy segítene a dolgon az, hogy nincs itt a nő, aki életet adott nekünk. Valery megúszhatta a dolgokat, de féket sosem kapott, élvezi, ha valaki megriad, és megtesz neki bármit. Én ezt nem akarom megadni neki, még akkor sem, ha tudom, hogy ő az egyetlen, aki megadhat nekem valamit, amire vágyok.
|
|
|
|
Valery Madelaine Fisher INAKTÍV
†antichrist† offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 68
|
Írta: 2018. január 14. 15:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711784#post711784][b]Valery Madelaine Fisher - 2018.01.14. 15:55[/b][/url] Meg sem hallja Emily kérdéseit. Ahogy a hirtelen jött bátorságát bizonyító mondatot sem. Meggyőződése, hogy Allannel ellentétben, Emily tényleg csak beszél. Erről árulkodik a jelenlegi helyzet is. Szorítása megfeszül a lány csuklóján, ahogy áthullámzik rajta az első adag düh. Nem azért jött, hogy ez a korcs kérdezgessen tőle, hanem azért, hogy elmondja mi kell neki, Emily pedig, szófogadó kiskutyaként el is hozza neki. - Allanról van szó - összeszűkülnek szemei, ahogy kimondja a legutálatosabb nevet az egész világon. - Szeretnéd, ha miattad lenne szomorú, Emily? Azt szeretnéd, hogy miattad legyen baja? - oldalra billenti fejét, hogy jobban rálásson testvére arcára. Ez amolyan aduászként szolgált mindig is. Ez a buta fruska bármikor, bármit képes volt elviselni, vagy megtenni azért, hogy Valery ne árthasson Coltonnak, miért is változhatott volna ez? Semmi nem lett más, éppen csak az idő járt el felettük. - Nincs? - vonja fel szemöldökét, ahogy ismét rászorít a kezére. - Nincs hatalmam? - jóízűen nevet fel, ahogy megrázza a fejét. - Nem Emily, most ugyanúgy viselkedsz velem szemben, de most nem ezért vagyok itt - vonja meg vállát. Még. Most még nem ezért van itt, de már hiányzik neki, és tudja, hogy a lánynak is hiányzik. Próbálhatja letagadni, eltakarni, titokban tartani, de ez semmit sem változtat azon, hogy élvezte. - Meg kell szerezned nekem Allan pasijának a parfümjét. Nem nekem kell. Neki. Érted?
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3 offline RPG hsz: 394 Összes hsz: 1136
|
Írta: 2018. január 14. 16:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711785#post711785][b]Emily Dorothea Fisher - 2018.01.14. 16:13[/b][/url] ValVal- Miattam? Valószínűleg szomorú lenne, ha látná azt, amiért úgy öltözködöm, mint egy százhúsz kilós fiú. Valószínűleg. Adrian gondolom majd elmondja neki, fogalmam sincs. Más miatt nem hiszem, hogy szomorú lenne. Esetleg azért ha eltűnnék, de csak addig, amíg meg nem tudná, hogy bele vagyok esve a srácba, akit ő is szeret. Ha ezt megtudná, úgy vélem, megkönnyebbülne. Nem kellene az arcomat néznie, miközben lopott pillantást vált vele. Elgondolkodok ezen, és csak Valery nevetése ránt vissza a valóságba. Hiába mondja, amit mond, akkor sincs hatalma felettem. Engem nincs, aki megvéd, én magam vagyok. A testvéreim ostobának néztek, amikor azt mondtam, láttam, hogy Valery itt van, és most, amikor kiderült, hogy tényleg, olyan mintha az összes köddé vált volna. Családi összetartás. Nevetséges. - Pedig ez az igazság. Rántom el a kezem, és ezzel a mozdulattal a bőrömön is egy nyílás keletkezik, alóla pedig kibuggyan, és meglepően bő patakban indul neki a vér. A benttartott levegőt hosszan engedem ki, miközben megnyalom az ajkaimat, a kezemet pedig az ölembe ejtem, inkább a pulcsim, mint a könyvtári könyv nyelje el a vérem. - Miért lenne rá szüksége? Van a táskájában egy üveggel. Nem biztos, hogy most is van, de a múltkor láttam. Lehet, hogy már annyira jól megvannak együtt, hogy ugyanolyat használnak, nem tudom. Igyekszem kerülni a témát, elég rendesen. - Nem fogok neked lopni a barátaimtól.
|
|
|
|
Valery Madelaine Fisher INAKTÍV
†antichrist† offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 68
|
Írta: 2018. január 15. 15:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711888#post711888][b]Valery Madelaine Fisher - 2018.01.15. 15:52[/b][/url] - Én megkértelek szépen, hogy hozz el nekem valamit, te mégsem teszed meg. Ki más miatt, hmm? - jogosan vetődik fel a kérdés, hogy Valery életnézetével nincs-e valami probléma? De, van. Az előbbi kérdése több ponton is hibádzik. Először is, egy épeszű ember a kérlek szépen szavakat használja testi fenyítés helyett, másrészt pedig, ő intézte el a pulóver kiégését, így pedig, minden az ő hibájának ítélendő. Ezt viszont soha nem fogja beismerni, próbálkozzunk akárhogy is, úgyhogy lapozzunk is. Valery lát, és megjegyez dolgokat. Így pontosan emlékszik, hogyan néz Allan a problémás harmadikra, és hogyan néz Emily, ugyanerre az emberre. Roppant hasonlóan. Azt is tudja, hogyan néz Adrian rájuk. Roppant különbözően. Mindezt összevetve, levonja a következtetést, miszerint, amíg Allan jogosan szerelmes az eridonosba, addig a nővérének lányegesen kevésbé szabad ezt megtenni. Bár nem érti magát az érzés mélyebb vonalait (ahogy az összes többiét sem, a düh és kedvtelés alapbeállításokon kívül), képes az azonosítására. És arra is képes rájönni, hogy Ems nem akarja, hogy ezt a bátyjuk megtudja, ha egyáltalán még nem vette tudomásul. Amit nehezen hisz el, Allan újabban elég ellenszenvesen néz a lányra, ha Adrian a közelben van. Emberek. Hogyan képesek elbírni ennyi érzéssel, és miért jó ez nekik? Sosem fog választ kapni erre a kérdésre. - Nem kell ellopnod! - csattan fel hirtelen jött dühtől, majd megrázza a fejét. - Nem kell ellopnod - teszi hozzá szinte azonnal, lényegesen nyugodtabb hangszínben. - Utána visszaviheted, vagy azt csinálhatsz vele, amit akarsz. Nekem csak pár percig kell, amíg befújom vele Allan ruháját. Látod? Nem akarok rosszat csinálni - lepillant Emily kezére, miközben egészen halványan elmosolyodik. - Ha megteszed ezt nekem, ha megteszed, akkor megadhatom őket neked, Ems.
|
|
|
|