Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Már rég el kellet volna hagynom a könyvtárat, de lázasan kerestem egy kötetet. Ha az angolok megcsinálták, a mi aranykáink miért ne tettek volna hasonló lépéseket? Hogy mit kerestem? Magam sem tudtam, de valahol a mágiatörténeti résznél próbálkoztam, hátha rábukkanok valamire, amiben benne van a magyar aranyvérű családokról minden, ami publikus információ. Továbbra sem tettem le a szándékomról, hogy megismernem magam a múltamon keresztül, hogy mit örökölhettem az őseimtől, és talán egy kis jó pontom is lesz ezzel az új tantárgyamból, A mágia elmélete és gyakorlatából.
Mivel anya nem igazán akart a segítségemre lenni, sőt, egyre inkább igyekszik tévútra vinni, más módot kell találnom, hogy megismerjem az apukámat.
Csak akkor döbbentem rá, hogy talán már nem kéne itt tartózkodnom, amikor a karórámra pillantottam. Egyszerű kis bizsu, de anyu pár bűbájjal egész pofássá varázsolta. Nem szoktuk nagyon elengedni magunkat költekezésben, úgyhogy biztos nem fogok janicsár-Rolexszel villogni. Bár néha jó lenne, ha anyu lazítana a pórázon néha, és nem szorongana annyit a költségvetésünk miatt. Ha elhinné végre, hogy élünk annyira jól, de… lehet, hogy talán még ő sem engedte el valahol apát gondolatban. Ha tudnék legilimentálni, belenéznék a fejébe, még ha nem is lenne túl etikus.
Így, vagy úgy, de előbb-utóbb találok utat rá, hogy jobbá tegyem a helyzetünket. Például most azzal, hogy szépen megkérem a könyvtáros nénit, ha még itt van bent, hogy eresszen ki, nem szeretnék itt aludni.
- Öhm, hahó! – A pultja felé igyekezve őt szemléltem, kár, hogy a könyvtorony miatt alig láttam, mocorog-e arra valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=705134#post705134][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.10.07. 21:39[/b][/url]

Már rég el kellet volna hagynom a könyvtárat, de lázasan kerestem egy kötetet. Ha az angolok megcsinálták, a mi aranykáink miért ne tettek volna hasonló lépéseket? Hogy mit kerestem? Magam sem tudtam, de valahol a mágiatörténeti résznél próbálkoztam, hátha rábukkanok valamire, amiben benne van a magyar aranyvérű családokról minden, ami publikus információ. Továbbra sem tettem le a szándékomról, hogy megismernem magam a múltamon keresztül, hogy mit örökölhettem az őseimtől, és talán egy kis jó pontom is lesz ezzel az új tantárgyamból, A mágia elmélete és gyakorlatából.
Mivel anya nem igazán akart a segítségemre lenni, sőt, egyre inkább igyekszik tévútra vinni, más módot kell találnom, hogy megismerjem az apukámat.
Csak akkor döbbentem rá, hogy talán már nem kéne itt tartózkodnom, amikor a karórámra pillantottam. Egyszerű kis bizsu, de anyu pár bűbájjal egész pofássá varázsolta. Nem szoktuk nagyon elengedni magunkat költekezésben, úgyhogy biztos nem fogok janicsár-Rolexszel villogni. Bár néha jó lenne, ha anyu lazítana a pórázon néha, és nem szorongana annyit a költségvetésünk miatt. Ha elhinné végre, hogy élünk annyira jól, de… lehet, hogy talán még ő sem engedte el valahol apát gondolatban. Ha tudnék legilimentálni, belenéznék a fejébe, még ha nem is lenne túl etikus.
Így, vagy úgy, de előbb-utóbb találok utat rá, hogy jobbá tegyem a helyzetünket. Például most azzal, hogy szépen megkérem a könyvtáros nénit, ha még itt van bent, hogy eresszen ki, nem szeretnék itt aludni.
- Öhm, hahó! – A pultja felé igyekezve őt szemléltem, kár, hogy a könyvtorony miatt alig láttam, mocorog-e arra valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=705637#post705637][b]Révay Franciska Veszna - 2017.10.14. 22:22[/b][/url]

Az a nagy helyzet, hogy a takarodó előtt fél órával a könyvtár ajtaja egy hatalmas kattanással mágikusan lezár. Ez egy figyelmeztetés a könyvtárosnak is, hogy itt az ideje, hogy a még bent tartózkodókat figyelmeztesse a takarodóra, kiengedje őket, illetve, hogy a kint hagyott, és a napközben visszahozott könyveket visszapakolja a helyére.
A kattanáskor már úgy véltem, egyedül vagyok, hiszen rápillantva a lapra minden érkező mellett ott volt a távozás aláírása is. Nem is kerestem senkit, csak szépen elindultam a dolgomra, visszapakolni a könyveket, azt a csinos kis halmot, amit egész nap gyűjtögettem. Igazából napközben már vissza szoktam vinni a kupacokat, melyek addig felgyűlnek, de most valahogy nem sikerült.
A második kupac végeztével, visszasétálva a helyem felé, hallom meg a "hahót". Ezek szerint valakit mégiscsak sikerült bezárni. Na ez szép kör lesz. Kicsit gyorsítok a lépteimen, mivel a benti cipőm egy vékony talpú balerina, így nem nagyon hallatszik a közeledésem sem.
- Fruzsi?
A kérdés végére már mosolygok is, hiszen jó viszont látni egy Eridonost. Még én is tanulok, de már magántanulóként, hiszen most a szakmai gyakorlatomat töltöm itt, mint segédkönyvtáros. Tildának is könnyebb így, nem csak ő van talpon egész nap, nekem is, mert van saját keresetem, nem mintha apa bármit is megvonna tőlem, de jó a gondolat, hogy az én pénzem van a pénztárcámba.
- Lezárt az ajtó. Viszont szerintem, ha elkap egy prefektus a folyosón, akkor nagy bajba kerülhetsz. Elkísérlek mindjárt a klubhelyiségedig, csak ezt a pár könyvet még visszarakom. Van kedved segíteni?
Ami azt illeti a pár könyv három kupac, melyekbe tizenkét és tizenöt könyv közötti halom van. Szerencsére elég csak a megfelelő polchoz vinni őket, onnantól a mágia megoldja a helyrejutásukat.
- Mi a helyzet vele? A vizsgák óta nem is láttalak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=705647#post705647][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.10.14. 23:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=706320#post706320][b]Révay Franciska Veszna - 2017.10.22. 13:17[/b][/url]

- Nem könyvtáros, csak segéd. Gyakorlat, bevétellel.
Igazából eljöhettem volna ingyen is, de adódott egy ilyen lehetőség, és akkor már éltem vele. Az utolsó évemet magántanulóként fejezem majd be, valljuk be, az jobban is áll nekem, mint a kötött program. A jegyeim látványosan javulnak, mióta én osztom be az időmet, és a tananyagot. Sokkal szívesebben olvasok utána dolgoknak, vagy gyakorolok, más napszakokban, mint az előírt. A tervet követem, mellette pedig a szakmai gyakorlatomért pénzt kapok. Az apáról íródó könyvem is halad, már számos fejezeten vagyok túl, és úgy érzem, méltó és szennymentes történet kerekedik ki majd a végére.
- Órára? Melyik órán kutattok családfát?
Ez vagy csak egy kifogás, vagy nagyon új tárgy lehet, mert mi még mugli - és mágusismereten is csak annyit tanultunk, hogy "ja, vannak a máguscsaládok" és akkor fel lett sorolva pár név, de nem ez volt a lényeg. Viszont nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hogy miért kellhet a jegyzék. Mi is ajándékba kaptuk, egy morcos úrtól, aki azt mondta, jó lenne, ha mindenki tisztába lenne itt a tisztelendő nevekkel. Valószínűleg a gyerekét jó párszor elkapták már, vagy éppen nem bújhatott ki valami kellemetlen órai gyakorlat alól.
- Óóó igen, hallottam, a híres Várffy, amikor átjöttem ide, még akkor is beszéltek róla. A neve, a tekintete, az izmos teste, meg a kviddicses lépései. Nagyon híres volt mindig. Mondjuk látni még nem láttam, errefelé nem járt.
A tárgya pedig mesterszakon már nem fordul elő, így igen kicsit esélyem van rá, hogy megismerjem a híres férfit. Maximum, ha itt ebédelek vagy vacsorázok, és éppen akkor ö is erre jár. Van pár ismert név, akiket így csak valamennyire tudok beazonosítani. Várffy, Palarn, Egerszegi. De hát ilyen az élet.
- Nyugis, helyben van, tetszett is. Igazából még nem akarok messzebb menni, a húgom még kicsi hozzá, apa sokat van távol. Ez a függetlenné válásom első lépése, aztán majd idővel jön a többi is. Mit szeretnél felfedezni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=707013#post707013][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.10.29. 22:26[/b][/url]

– Az a legjobb, nem? – én tuti örülnék, ha olyan helyen tölthetném a gyakorlatom, ami némi keresettel is honorálja az elvégzett munkát, feltéve, ha jól is végzem azt. Francit simán el tudtam itt képzelni, annak ellenére, hogy ex eridonos. Bármikor számíthattam rá, amíg ugyanolyan diák volt, mint mi, és továbbra is simán fordulhattam hozzá, és nem hinném, hogy lehetetlenség lenne a számára, hogy kisegítsen néhány könyv után érdeklődő, tudásszomjjal teli nebulót.
 – Várffyén. Kicsit pontatlan volt a szorgalmim, úgyhogy utána járok a dolgoknak, plusz nem árt, ha a sajátom után is kutatgatok kicsit. Hátha apa neve szerepel valahol. – Na jó, Franci érdemelt annyi bizalmat, ha már egy bő évig a mentorom volt, hogy ennyit tudjon a tervemről, mire kellett az a könyv.
 – Nekem sokkal inkább az jön be, hogy nem kertel, nem rizsázik, csak a lényeget löki. A humorérzéke se utolsó. Tuti dőltek utána a csajok a diákéveiben. – Legalább is én ezért kedveltem volna, ha akkor vagyok diák, most viszont a tanárom, és házinyúlra nem emelünk vadászpuskát.
 – Ez igen. Te is bőven példaértékű vagy a hozzáállásoddal, mások már rég fütyültek volna arra, hogy testvérük is van. Mi a helyzet Lilivel? – érdeklődtem az évfolyamtársam felől, ő navinés, úgyhogy ritkán láttam, de talán a Halloween közeledtével kicsit több lehetőségem lesz ismerkedni a korombeliekkel.
- Hú, nem is tudom. Egyelőre leginkább a társaságba szeretnék jobban beleszokni, alig volt időm az első évben, nem tett jót ez a vizsga előtt két héttel érkezés. Még célokat se nagyon volt időm felállítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=707372#post707372][b]Révay Franciska Veszna - 2017.11.05. 14:45[/b][/url]

- De végül is, igen.
Én is örülök, hogy ilyen jól sikerült választanom. Persze nem volt könnyű. Az első itt töltött évem végén a vizsgáim borzalmasan sikerültek, akkor volt az is, hogy én már tudtam, hogy szeretem Ash-t, de neki nem mondtam még el. Akkor betegedtem bele szó szerint ebbe a lehetetlen helyzetbe. Az egész első évem egy katasztrófa volt, olyan frusztrált voltam, hogy nem is értem, hogy nem robbantam fel. Aztán persze minden jobb lett, minden kiderült, elindult az édesebb része az életemnek, Ash mellett még motiváltabbá váltam a tanulásra, és a sok közösségi tevékenység, és kiváló eredmény meghozta a gyümölcsét. Sokkal nyugodtabb vagyok most, már majdnem az élet minden területén.  
- Azt hallottam, ő nagyon megköveteli a dolgokat.
Mondjuk szerencsére én tényleg csak a pletykákat hallottam, nem is lenne most szükségem arra, hogy egy tanár ne engedélyezze, hogy itt legyek. Amióta ezt csinálom, érzem, hogy erre volt szükségem.
- Szeretnéd megtalálni őt, igaz?
Kérdezem egy kis hallgatás után. Tudom, hogy ez senkinek sem könnyű téma, még akkor sem, ha valaki mosolyogva igyekszik felfogni. Apa előtt én sem nagyon szoktam mondogatni, de azért olykor gondolok anyára. Milyen lehet most, mik azok, amiket tőle örököltem az arcomon kívül, mi az, amit csinál, vagy amit gondol rólunk. Látom persze a folyosókon a testvéreimet, akik nem is tudják, hogy a testvéreim, és olyankor mindig hálát adok az égnek, hogy én apa mellett nőhettem fel. Nem akarnék olyan lenni, mint ők, utálnám magam. Bár gondolom leginkább fel sem tűnne, hogy van más lehetőség is a bunkó snobságon túl.
- Talán van róla kép a régi évkönyvekben.
Felpillantok a polcra, ami előtt állunk, a sors is lehet, hogy így akarta, mert pont a fejem fölött ott sorakoznak az iskola évről évre kiadott évkönyvei és lefűzött Edictumjai. Tuti, hogy tele vannak pletykával és fényképekkel róla, elvégre ő is egy rellonos fiú, szinte már kötelező volt dögleni érte.
-  Folyton rohan, ahogy látom. A tanulmányaival nem foglalkozik annyit, mint kellene, de pozitívum azt hiszem, hogy fiúzás helyett inkább a korcsolyázásra és a színházra fordítja az idejét. Tényleg, ha szeretnél színházba menni, van egy csomó vendég jegyem. Apa most ritkábban lép itt fel, de Lili már nem csak a gyerekszerepeket kapja meg, szóval sokszor látható.
Persze a nagy álma, hogy Júlia legyen, idén nem jött össze. Ebben a színházban az az egyik legnagyobb megtiszteltetés, és most egy új, de nagyon tehetséges lány, Ami – aki Amália, de utálja a nevét – kapta meg, míg a másodszerep maradt Csengénél. De a húgom nem olyan, aki feladja, csak még lelkesebb lett tőle.
- Megértem, azért a vizsgák előtt két héttel jönni merész, valóban. Viszont akkor idén célszerű a lehető legtöbb rendezvényre elmenned, én is így csináltam. Nekem katasztrofális volt az első évem, aztán a második olyan jó, hogy én sem akartam elhinni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=707778#post707778][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.11.10. 23:07[/b][/url]

Szerettem vele beszélni, egy picit sajnáltam is, hogy már nem ő volt a mentorom, bár Emily-vel is jól kijöttem, de mégse ugyanaz, mint Francival. Jól esett a tudat, hogy a közelben maradt, itt a könyvtárban bármikor találkozhatok vele, amíg itt tölti a gyakorlatát, vele szemben már kialakult egy egészséges bizalom a tavalyi év alatt, és kicsit ragaszkodóbb voltam hozzá. Szívesebben beszéltem vele az iskola gondjaimról, Emily-hez még kellett idő, hogy megszokjam.
- Igen. Cserébe az ő órái minőségiek. Komolyan, sose unatkozom nála. Képzeld, az egyik órám után beszélgettem vele, volt pár dolog, amit nem értettem teljesen, tök normálisan elmagyarázta. Sokkal jobb, mint egy száraz, unalmas tankönyvet nyálazgatni – lehet, hogy most én is tipikus Várffy-imádóként viselkedtem, de na. Bírtam, és kész, kérdéses, meddig lesz szimpatikus. Bár itt a tanárok java része általában jó arc, és tudott is tanítani úgy, hogy ne dőljünk ki az órákon, mintha álomtalan álom bájitallal ütöttek volna ki mindenkit.
Franci telibe találta a gyenge pontom. Igen. Egyelőre ez volt a legfontosabb célom, minden másnál fontosabb. Szükségem volt apára, de ugyanakkor elérhetetlen. Már nem tartozik hozzám, sőt, tulajdonképpen soha nem is volt igazán családtag. De akkor miért kapaszkodom az illúziómba annyira ilyen képtelenül? Be kellett volna látnom, hogy lehetetlent kívánok, ám erre még nem éreztem, hogy képes lennék. Talán tényleg igaza van Huszty tanár úrnak, és többet kéne meditálnom, magamba mélyednem, és megtalálnom a választ a kérdéseimre. Itt vannak, sejtem, csak nem akarom elfogadni őket. Még nem akarom feladni. Azt kéne tennem, de nem visz rá a lélek. Kell az apukám.
- Igen – bólintottam.
Ú, király! Az évkönyvekre nem is gondoltam eddig. Lelkesedésem hamar visszaáramlik belém, amint túllendültünk az apám témakörén. Jobb is, ha egyelőre félre teszem, bármennyire is fontos.
- Átnyálazom őket holnap, hátha találok érdekeset – vigyorogtam. Nem árt tudni, ki is az, akit az ember szövetségesnek választ, legyen az tanár, diák, vagy más egyéb, létező egyed.
- Wow, jól lefoglalja magát, de aki megteheti, annak könnyű – hát igen. Bár most egész jó hónapunk van így, ősszel-télen, bár mostanában főleg gyógyító főzetek kerülnek eladásra, olyan, amit anya gyógyítói végzettség nélkül is eladhat. – Tényleg? Tutira?
Vendégjegy színházba… ú, ez túl értékes, vajon elfogadhatom? – El szabad fogadnom? Túl értékes egy ajándék lenne. Nem tudnám mivel viszonozni.
- Igen, kész katasztrófa volt az első évem, de anya magánleckéinek hála, sikerült átmennem. Nem is kellett annyira durván sokat pótolnom. Egyedül a Gyógynövénytanom lett siralmas, az csak E, a többi jegyem mind V meg K lett. Meglátom, mit engedhetek meg. Az lenne a legjobb, ha betölteném a tizenhatot, akkor én is elmehetnék dolgozni, és lenne zsebpénzem. Csomó terhet vennék le anya válláról. – Francinak annyira klasszak az ötletei, és engem is mindig inspirál. Hasonló szeretnék majd lenni, mint ő, őt szinte mindenki kedveli, ismert, és tök kreatív.
- Franci, milyen érzés testvérnek lenni? Én utálom az egyke érzést. Remélem, apunak van másik gyereke is, még ha nem is én vagyok a családja, de jó lenne a tudat, hogy a másik legalább félig a testvérem. Akkor már mégse lennék egészen egyedüli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=707982#post707982][b]Révay Franciska Veszna - 2017.11.12. 14:10[/b][/url]

- Ez mondjuk igaz. Meg én úgy vagyok vele, hogy sokkal jobb lenne, ha mondjuk, lenne egy egységes tananyag, amit a korábbi könyvekből valaki összerak, és az lenne az, amit ha álmodból felkeltenek is tudnod kell. Sokszor szaladtam bele abba, hogy csak egy könyvet volt időm rendesen elolvasni, kijegyzetelni, a többit meg hozzáolvastam, és sok pontatlan, meg ellentétesen leírt nézet volt, és akkor egyrészt döntsd el, hogy melyik igaz, másrészt meg, ha valamit leírsz, és a tanár másra gondol, akkor már eleve így jártál.
Na meg aztán, ha ott állsz, mondjuk a mindennapi munkádban, ami akár auror, akár könyvtáros, akár tanár, akkor mégsem állhatsz neki betéve tudni Platon összes tanát és azt, ahogy mondjuk négy öt elmélkedő más és más megközelítésből vizsgálta hat-nyolc könyvön át. Ezért lenne jó, ha lenne egy emberke, aki szépen összerakná, mint egy jegyzetet, és azt tennék a hivatalossá. A diákok fejét teletömik mindenfélével, és amikor a tudását kell visszaadnia, akkor mindenféle lényegtelen információ között kell bogarászni.
- Remélem, hogy sikerrel jársz. Bár vannak portalanítók, a többségük csak felületes munkát végez, ezeket meg nem nagyon lapozgatja senki. Készítek ki neked hozzá kézfertőtlenítőt, meg törlőt, hogy ne legyél csupa piszok, meg szerintem egy kötényt is.
Nekünk is van, hogy védje a ruhánkat, amikor ezer éves könyveket pakolunk át, meg nézünk meg. Nem kellemes, de ilyennek is kell lennie. Elvégre, nem lehet minden csupa móka és kacagás, nem igaz?
- Igen, azért ez nem olcsó, tény.
Lili is sokszor frászban van, hogy mennyibe kerül, de ügyes kislány, és tehetséges, apa pedig eléggé jól áll ahhoz, hogy mindenben támogasson minket. Na persze nem úgy, mint mondjuk Lexa szülei, akik képesek voltak gardróbot építeni a lányuknak, csak mert éppen haragudott a költözés miatt, de azért az értelmes dolgokat ő is szereti. Meg aztán azt hangoztatja mindig, hogy ez befektetés a jövőbe.
- Ugyan, nem kell viszonozni. Szívesen adom. Tényleg tele vagyunk vele. Régebben a páromat el tudtam rángatni néha magammal. De ő most messze van, és az se biztos, hogy egy pár vagyunk még.
Ezt a témát valahogy kerüljük Ash-sel, és bár tudom, hogy kínos a helyzet, most valahogy én sem erőltetem. Nekem nincs olyan, aki miatt másként gondolkoznék, de nyilván ismerjük és szeretjük egymást annyira, hogy szóljunk a másiknak.
- Tizenhatot? Én úgy tudom, hogy van pár hely lent, ahol már tizennégy éves korodban elkezdhetsz dolgozni. Persze jóval kevesebb időben, de ugyanazért a bérért, mint a diákmunkások. Volt valami pályázati lehetőség, vagy mi, amit, ha beadtak, kijöttek és megvizsgálták a körülményeket, és ha megfelelt, akkor megadták a lehetőséget nekik. a Pillangóvarázs meg a Czukorvarázs tutira foglalkoztat tizenhat év alattiakat is, mert nyáron a húgom is dolgozott ott, és ő csak most lesz tizenöt.
A kérdése egy kicsit meglepett, nem vártam egy ilyen éles váltást. Én is egyke voltam sokáig, tudom milyen érzés az. Lili csak néhány éve része az életünknek, de ez a pár év egészen más emberré tett.  
- Nem rossz. Én az elején nem fogadtam jól, hogy apáék örökbefogadnak egy másik gyereket. Aztán valahogy láthatatlanul közelebb kerültünk egymáshoz. Egykének lenni nem a legjobb dolog a világon, ha hajlamos vagy magányosnak érezni magad, de nem biztos, hogy jó a másik családot alapító fél gyerekeit látni. Én például látom a testvéreimet itt nap, mint nap. Hárman vannak, két fiú meg egy lány. Ők nem tudják, hogy testvérek vagyunk, de nem is akarnám. Borzalmasan gőgösek. Persze ez egyedi eset. Talán nálatok jobb a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=708053#post708053][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.11.12. 19:58[/b][/url]

Egyetértettem vele. Sokszor olyan gyorsan és olyan mértékben változnak szinte évente a követelmények az oktatásban, hogy szegény diákok csak kapkodják a fejüket, és kiül rajtuk a Grumpy Cat-féle What the hell-kérdés.
A mugli oktatásban se sokkal jobb a helyzet, de hát nem aggathatunk mindent egyetlen egy emberke nyakába. A kötelező hivatalos tantervet összeállítani kemény munka, és több emberes, énszerintem, de ez csak a saját véleményem, nem biztos, hogy feltétlenül igazam van. Sajnos ebben nem én vagyok Franci kompetens beszélgetőtársa, túl fiatal vagyok, hogy releváns, kompetens döntéseket és válaszokat hozzak egy ilyen komplex, nehezen átlátható témakörben.
Persze, sokszor sok a rizsa, és némelyik rizsa-adagnak még csak töredékét sem használjuk többet soha, de van, aki meg pont abban az irányban megy tovább, akkor ő ne is tudjon róla? Legfeljebb ha engem nem érdekel egy adott szövegrész, átugrom a fenébe, de nem venném el mástól a lehetőséget, csak az érdektelenségem miatt nem szeretnék korlátozni mást a tudásszomja csillapításában.
- Ú, köszi. Hát igen, néha elég sok elbujdosott kincsre lelhetünk egy könyvtárban – szerettem olvasni, de azért nem vittem túlzásba, ha nem volt muszáj. Ha valamit kötelezően rám erőltettek, sose volt jó vége a dolognak, újabban elkezdtem ellene lázadozni, mondjuk ez inkább anya felé esett meg. Magam sem értettem a viselkedésem miértjeit, nem is mertem feszegetni ezeket a határokat, nehogy kinyissak akaratlanul is olyan bicskákat, amik aztán megbántanák a környezetem.
Újabban eléggé meglepte anyát, hogy én büntetőmunkákat is kapok, nem szokott hozzá a szófogadatlansághoz, ezek elhallgatásához meg pláne nem. Aztán megdöbbenésemre a legutóbbi levelében még ő kért bocsánatot, mert szerinte ezt a folyamatot ő generálta bennem, de közölte, hogy apámmal kapcsolatban ne számítsak haladásra. Tesz róla, hogy ne érjek el eredményt. Remek, egyre jobb, még hátráltat is. Na, többek között ezért sem voltam mostanában olyan túl jó gyerek.
- Tényleg… nagyon köszönöm. Még eddig sose voltam színházban – nem volt rá se pénz, se idő. Csak tudnám, anya miért nem ereszt egy kicsit önön pórázán, neki is könnyebb lenne, ha nem centizgetne mindent annyira mániákusan. Kinek akar bizonygatni és mit? Látszott rajta nyáron is, hogy egyáltalán nem biztos magában. Mostanában hetente írogat, mindig rákérdez, hogy vagyok, kivel találkoztam és mikor. Biztos aggódik a pubertás korom miatt, megeshet.
- Ó, ha én párkapcsolatot emlegetnék anyának, már rég kitérne a hitéből és körmöt rágva bőgne a nénémnél – valószínűsíthető verzió. - Szerinte még nem vagyok elég érett hozzá, hogy ilyenbe belevágjak. Inkább éljem ki magam. Ráérek később „elköteleződni”.
- Köszi, körbeérdeklődöm. Hátha még a későbbi önéletrajzomra is rak egy kis pluszt – yah, újabb indok, amiért majd lemehetek hétvégén a faluba.
- Én szörnyen egyedül érzem magam. Anya se akar pasizni miattam, pedig tehetné. Nem fogom kikészíteni az ipsét, ha nem bántja meg anyut – ja, legalább látszólag normális lehetne a családunk, ha nevezhető annak. Miféle közösség az, ahol nem lehet őszintén beszélni egymással, csak a huza-vona megy, meg az örökös titkolózás? Ha nekem családom lesz, én tuti őszinte leszek a gyerekemmel. Talán illúzióromboló lehet, de nem akarok majd „tökéletes” anyuka lenni. Nem érdekelnek az elvárások, habár ez a témakör nálam még nagyon a jövő muzsikája.