Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Minden egy álommal kezdődött. Nem volt benne semmi különös, vagy épp minden furcsa volt. Gondolkozott rajta, hogy ez az új Illuminated tarot paklija miatt lehet, mindig nagyon érdekes érzés fogta el, mikor azt kevergette. Jósolni meg sem próbált még vele, lényegében kicsikét félt is tőle.
De az álomra visszatérve, csak azt látta, hogy egy tanteremben ül és egy feladat felett nagyon izgul. Felébredve nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, de a rá következő jóslástan órán elhangzott "mindennek jelentősége van" mondat után inkább leült tanulni. Vagy valami olyasmi. Nem szerette megcsinálni a házikat, legtöbbször sikerült neki kibújni alóla, ezért is esett nehezére egyedül leülni és azokat a buta tekercseket írogatni.
Nem tudná pontosan megmondani, mikor jött rá a legjobb megoldásra, nem volt egy kiemelkedő pillanat. Alíz jelentkezett egy órán, Viki utána pedig megkérdezte, hogy nem csinálják meg együtt a jóslástan házit. Értelmetlen lenne véletlennek nevezni, hiszen Viki okkal erre a tantárgyra készült. Az asztrológiát leszámítva ez volt egyetlen tantárgy, ami érdekelte, ráadásul a navinés lány úgy tűnt, mint aki szintén szereti a jövő tudományát.
Szóval így kötött ki a könyvtárban, kivételesen állatok nélkül. Olive volt az egyetlen, akire rá merte bízni őket, azok után, hogy amikor legutóbb a szobájába zárta be a kedvenceit, azok más holmijait is szétszedték. Egyre jobban fontolóra vette, hogy él a lehetőséggel, és beköltözik a Merkovszky házba, ahol saját szobája lehet.
Lepillantott az üres pergamenre maga előtt, kicsit elszégyellte magát, amiért megint elkalandozott.
- Már azt sem tudom, miről kell ötven centis beadandót írni - sóhajtott fel, majd elnyúlt az asztalon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=692712#post692712][b]Kornai Viktória - 2017.07.26. 13:17[/b][/url]

Minden egy álommal kezdődött. Nem volt benne semmi különös, vagy épp minden furcsa volt. Gondolkozott rajta, hogy ez az új Illuminated tarot paklija miatt lehet, mindig nagyon érdekes érzés fogta el, mikor azt kevergette. Jósolni meg sem próbált még vele, lényegében kicsikét félt is tőle.
De az álomra visszatérve, csak azt látta, hogy egy tanteremben ül és egy feladat felett nagyon izgul. Felébredve nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, de a rá következő jóslástan órán elhangzott "mindennek jelentősége van" mondat után inkább leült tanulni. Vagy valami olyasmi. Nem szerette megcsinálni a házikat, legtöbbször sikerült neki kibújni alóla, ezért is esett nehezére egyedül leülni és azokat a buta tekercseket írogatni.
Nem tudná pontosan megmondani, mikor jött rá a legjobb megoldásra, nem volt egy kiemelkedő pillanat. Alíz jelentkezett egy órán, Viki utána pedig megkérdezte, hogy nem csinálják meg együtt a jóslástan házit. Értelmetlen lenne véletlennek nevezni, hiszen Viki okkal erre a tantárgyra készült. Az asztrológiát leszámítva ez volt egyetlen tantárgy, ami érdekelte, ráadásul a navinés lány úgy tűnt, mint aki szintén szereti a jövő tudományát.
Szóval így kötött ki a könyvtárban, kivételesen állatok nélkül. Olive volt az egyetlen, akire rá merte bízni őket, azok után, hogy amikor legutóbb a szobájába zárta be a kedvenceit, azok más holmijait is szétszedték. Egyre jobban fontolóra vette, hogy él a lehetőséggel, és beköltözik a Merkovszky házba, ahol saját szobája lehet.
Lepillantott az üres pergamenre maga előtt, kicsit elszégyellte magát, amiért megint elkalandozott.
- Már azt sem tudom, miről kell ötven centis beadandót írni - sóhajtott fel, majd elnyúlt az asztalon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=692787#post692787][b]Széplaki Alíz - 2017.07.26. 20:26[/b][/url]

Egy ideje végre sikerült nyugodtabban aludnom, ennek köszönhetően egyáltalán nem éreztem magam rossz passzban. Az elmúlt két hét során csak kétszer használtam altatót, valamiért kevesebb meredekebb álmom volt, mint amennyi általában lenni szokott, és persze gyakoroltam is azokkal az eszközökkel és tanácsokkal, amelyekkel a tanárom látott el. Reméltem, hogy sikeresen fogok teljesíteni az idei vizsgákon is, ezért összeszedtem magam és tanultam ezerrel, de még mindig úgy éreztem, hogy ez nem lesz elég a kiválóhoz. Szerda délutánra megbeszéltem egy találkozót Kornai Vikivel a könyvtárban, hogy segítsek neki a jóslástan háziban. Szívesen segítettem a prefektus társamnak, akárcsak a legjobb barátnőmnek, Majának, ugyanis vele sokszor összeültünk, hogy a közreműködésemmel megírjuk a házijait vagy rávezessem egy-egy nehezebbnek tűnő feladatnál a megoldásra. Megfigyeltem, hogy nagyon gyorsan teltek a napok így év vége felé és máris azon kaptam magam, hogy hét közepe lett. Délután, az órák után találkoztam Vikivel a könyvtárban, hogy segítsek neki a háziban, találtunk is egy nyugalmas sarkot magunknak, ahová nyugodtan leülhettünk és megvitathattuk a lényeges információkat és válaszolhattam a felmerülő kérdésekre. A lány nem tűnt túl lelkesnek, ami a házit illette, de épp azért voltam ott, hogy adjak neki egy kis löketet, hogy megírhassa a leckét.
- Tudod, két téma volt... vagy a kedvenc történelmi jósodról írsz vagy egy általad preferált jóslásformáról - mondtam neki mosolyogva. Biztos voltam benne, hogy amikor feladta a leckét Attila, akkor gondolatban nagyon messze járhatott vagy épp más, kellemesebb elfoglaltságot talált magának.
- Látom iszonyat lelkes vagy. Nyugi, azért vagyok itt, hogy segítsek - jegyeztem meg biztatóan, majd vártam a válaszát, hogy eldönthesse, melyik téma mellett szeretné letenni a voksát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=693144#post693144][b]Kornai Viktória - 2017.07.29. 22:37[/b][/url]

- Kedvenc történelmi jós? - kérdezett vissza, hátha eszébe jut valami, ha hangosan kimondja.
De nem, senki nem jutott eszébe. Persze, megjegyzett párat óráról, de egyikőjük sem állt közel hozzá annyira, hogy több könyvet is átnyálazva össze tudjon szerezni annyi infót, ami elég lett volna a házihoz. Nem, annál sokkal jobban tetszett neki a másik téma, arról viszont talán egy könyvet is tudott volna írni.
Azonnal kiegyenesedett, csillogó szemekkel nézett Alízra. A nap, de valószínűleg a hét legjobb hírét közölték most Vikivel, érthető, hogy ennyire megörült neki.
- De ez a másik téma jobban tetszik, így nem lesz baj.
Lehet, hogy korán ivott a medve bőrére, mert végignézve a maga elé kikészített könyveket rájött, hogy még sincs kedve a kutatómunkához.
- Köszi, tényleg. Ez a keresgélés nem igazán az én művészetem - nagyot sóhajtott, magához vett azért egy könyvet, amit találomra kinyitott, csak azért, hogy úgy tűnjön, mintha nem csak levegőt lopni jött a könyvtárba.
Alíz felé nézett, de nem látta, hogy min ügyködik a lány, ezért inkább meg is kérdezte.
- Te melyiket választod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=693677#post693677][b]Széplaki Alíz - 2017.08.02. 20:42[/b][/url]

Csak sóhajtottam egyet, miután észrevételeztem, hogy Viki kedvenc történelmi jósa nem létezik, szóval nincs neki, de szerencsére nem láttam teljesen reménytelennek a helyzetet, mert még ott volt talonban a másik téma. Az ügyben sem tűnt túl lelkesnek, de valamivel jobban tetszett neki az a feladat. Bevallom, engem is jobban megfogott az utóbbi téma, így én is inkább azt választottam.
- Én a második témát választom. Azon belül a Tarot kártyákat, ugyanis a saját képességemen kívül azt preferálom leginkább. Neked melyik jön be jobban? A kártyák, az inga, esetleg valami más? Próbáld meg kigondolni, hogy melyiket tennéd a második számú helyre, ha rangsorolni kellene őket... vagy esetleg az első a nyerő, a sajátod? - kérdeztem vissza.
Láttam, hogy nem lesz egyszerű feladat ez a leckeírás, de hittem benne, hogy legbelül a lány is szeretné teljesíteni ezt a feladatot, hiszen azért keresett meg, hogy segítsek neki. Mivel hittem benne, hogy egységben az erő, ezért úgy gondoltam, hogy közösen talán könnyebben dűlőre jutunk és gyorsabban, hatékonyabban teljesítjük ezt a projektet. Arra gondoltam, hogyha Viki még több erőt fektet a jóslástanba, akkor egyre jobban fog menni neki, aztán ki tudja, talán még az is előfordulhat, hogy a jövőben ezzel fog foglalatoskodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=695693#post695693][b]Kornai Viktória - 2017.08.10. 20:40[/b][/url]

Mielőtt válaszolt volna, előkapta a táskájából a legújabb pakliját. Az utóbbi időben nem volt túlságosan szabad, mert sokat edzett a közeledő kviddics meccsre, éppen ezért még nem is sikerült neki külön tartót készítenie. Eddig mindig anyagokból varrt, de ez a pakli olyan különleges volt neki, hogy arra gondolt, mást is kipróbál. Talán fából készíthetne valamit, majd utánanéz.
- Nézd, ez a legújabb paklim. Mamám küldte, valami piacon találta. Arany tarot a neve. - A szemei szinte szó szerint csillogtak, miközben kiterítette a kártyákat, hogy Alíz is jól láthassa.
Miközben a lapokat nézte, erősen gondolkozott a navinés kérdésén. Mármint azon, hogy melyik lenne neki a második kedvenc jóslástípusa. A helyzet az volt, hogy a tarot első helyen, kilométereket verve a többire állt, a többit pedig egyformán kedvelte.
- Persze a sajátom lenne a legjobb, de abban nincs kihívás. Mármint ha már itt vagyok, akkor dolgozni is kellene, nem? - Összepréselte az ajkait egy pillanatra, bólintott egyet, majd jól kigondolt ötletét mondta. - Másodiknak azt hiszem a teafűből való olvasás lenne. Szerinted beleírhatom, hogy azért tetszik, mert előtte nagyon finom a tea?
Igazán imádta a teákat, bár a hozzá kapcsolódó jóslás még nem ment annyira. Nagyon zavaros voltak nekik ott az alakzatok, nem egyszer fordult elő, hogy mást látott, mint amit kellett volna. Még a jósgömb sem nehezítette meg ennyire a dolgát, pedig azzal is nehezen birkózott meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=695840#post695840][b]Széplaki Alíz - 2017.08.11. 20:25[/b][/url]

- Ó, arany tarot! - kiáltottam fel hangosan, majd gyorsan a szám elé tettem a kezem, mert mégiscsak egy könyvtárban voltunk, ahol elvileg csendben kellett volna csevegnünk.
Az egyik diák a közelünkben lévő asztal mellől úgy nézett rám, mint aki simán megfojtana egy kanál vízben, aztán, amikor szúrósan ránéztem, inkább úgy döntött, hogy visszatér az olvasmányához.
- Bocs! De akkor is.. úúúúúú de jóóóól néééz kiii! Mázlista! - mondtam neki lelkesen, mert ilyet se láttam még ebben a verzióban. Nagyon tetszett, szépen, lassan megcsodáltam a kártyalapokat, pontosabban az azokon lévő ábrákat.
- Az arany tarot egy varázslatos képzeletvilágra épül, amelyet Ciro Marchetti festőművész illusztrációi keltenek életre. Ó ez varázslatos! - olvastam el a kártyapakli dobozának hátlapján található rövid leírást.
Miután kiujjongtam magam és alaposan szemügyre vettem az összes kártyalapot, visszaadtam őket a lánynak és megköszöntem, hogy megmutatta.
- Persze, ebben igazat adok neked... a saját jóslásformában nincs annyi kihívás, mint a többiben, de a fejlődés folyamatában azért akad. Persze, nyugodtan írhatod a teát, mármint hogy mennyire ízlik. Szerintem ezzel személyesebbé teszed a leckét, nekem tetszik - feleltem neki biztatóan. Attila egyébként is jó fej volt és laza, úgyhogy biztosan nem ellenezte volna az ötletet. Különben is úgy ismertem meg, mint aki sokat ad az egyediségre.
- Hogy megy a teafüves jóslás? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már felhozta a témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=696769#post696769][b]Kornai Viktória - 2017.08.18. 21:45[/b][/url]

Leírhatatlan öröm járta át, mikor végre valaki úgy reagált a kártyáira, mint ahogy az illő volt. Legalábbis Viki mindenkitől azt várta el, hogy szájtátva nézzék a büszkeségeit.
A furán figyelő fiú Vikitől is megkapta a gonosz tekintetet, mert hát neki is értékelnie kellene az értékes holmit. De nem, ő csak azon akadt fent, hogy a könyvtárban csendben kell lenni. Milyen unalmas az ilyen!
- Ugye? Én is azonnal szerelmes lettem beléjük. Olyan szépek és az energiájuk is olyan király. Ráadásul végre lett egy Nap paklim is.
Talán nem véletlen, hogy Viki azokhoz a paklikhoz vonzódott, amik a Holddal álltak kapcsolatban. Nem egyszer virrasztott a telihold fényénél, hogy a kártyáit azzal az érdekes energiával tölthesse fel.
- Ha szeretnéd, majd megmutatom a Joie de Vivre paklimat is. Tisztára olyan,
 mint az Alíz csodaországban.
A kártyák után már nem is tűnt neki annyira jó dolognak a teafüves jóslás. Azt is igaznak érezte, amit Alíz mondott. Rengeteg tanulnivaló van még a kártyákról, legszívesebben ezzel töltené el az egész életét. Na jó, talán még egy kicsit kviddicsezne is.
- Elég nehezen... igazából szerintem az a leggyengébb oldalam. A többi egész jól megy, azt hiszem legalábbis. Neked melyik a kedvenced?
Futólag gondolt rá, hogy csacsogással nehéz lesz házit írni, de rájött, hogy ezt így nagyon élvezi. Ritka, amikor olyannal beszélhet, aki legalább annyira szereti ezt, mint ő maga.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=703419#post703419][b]Széplaki Alíz - 2017.09.22. 18:47[/b][/url]

Láttam Vikin, hogy örült, hogy tetszett nekem a pakli amit hozott, de tényleg valóban különleges volt. Mindig is szerettem a különleges dolgokat, úgyhogy szívesen fogadtam azt is, amikor bejelentette, hogy van Joie de Vivre paklija is.
- Nem mondod?! Arra iszonyat kíváncsi vagyok! De izgi! - dörzsöltem össze a tenyeremet vihogva, egy kicsit úgy látszott, hogy megint nagy hangot adtam az örömömnek, mert egy másik diák nagyon mérgesen nézett fel rám a könyvéből. Azt sugallta a tekintete, hogy jobb lesz, ha elhallgatok, mert különben nem áll jót magáért. Engem nem érdekelt, mert nem tudott megfélemlíteni ezzel, úgyhogy szúrós tekintettel néztem rá. Egy ideig farkasszemet néztünk, majd lehajotta a fejét és inkább folytatta az olvasást.
- Ennek sincs nagyobb öröme az életben, mint minket lesni a könyvtárban - mutattam a srácra az ujjammal Vikinek bosszúsan.
- Miért zavarja, hogy kommunikálunk? Menjen és olvasgasson a szobájában, ha minden idegesíti - tettem hozzá kicsit zabosan.
- Nekem a Tarot a kedvencem - válaszoltam neki mosolyogva. Tudtam, hogy ő is szerette a kártyavetést, de most sikerült még jobban megismernem kicsit.
- És hogy haladsz az elemi mágiával? Milyen elemed is van? Víz? - kérdeztem tőle pironkodva, mert nem voltam biztos benne, de igazából nem is beszéltünk erről részletesebben. Tudtam, hogy Vikit ez a két tárgy érdekelte a legjobban. Sajnos nekem nem volt alapvető elemem, de ettől függetlenül szerettem ezt a tantárgyat és érdekelt is a téma.