30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2012. december 19. 23:17 | Link

Veronika

Nyakunkon a Karácsony, a Nagyteremben már készülődnek a bál előkészületei, mindenki ünnepi lázban ég, és még kiélvezi a szünet előtti esetleges szabadidejét a kastélyban. Így van ez velem is, kellő nyugodtság és meghittség uralkodik rajtam. Már az ajándékok miatt sem aggódom, mindenkinek elkészítettem, amit neki szánok majd. A tanulnivalókkal is jól állok, nincs miért idegeskednem. Különben sem szoktam, nyugodt és megfontolt ember vagyok, és igyekszem elérni, hogy a környezetem is ilyen legyen. Alig várom, hogy hazatérjek otthoni szobámba, hiszen ha valahol, ott mindig nyugalomra találok, hiszen én rendeztem be, ahogy azt megálmodtam magamnak. Na de még van pár nap a hazatérésig, addig is kiélvezem az ittlétet.
Eszembe jutott, hogy most mást se csinálnék szívesebben, minthogy kedvenc elfoglaltságomnak hódoljak, ez pedig az olvasás. Rengeteg könyvet hoztam magammal az évkezdéskor, de rájöttem, azokat otthon is tudom folytatni, most ideje feltérképezni a könyvtárat a nyugati szárny első emeletén. Biztos rengeteg érdekes könyvet rejt, amelyek még számomra is újdonságok lesznek.
Befejeztem hát semmire sem jó tevékenységemet a szobában ülve, egyébként sem értem, eddig miért találtam érdekesnek, hogy az ágyamon fekve rakosgatom a könyveimet abc-sorrendbe a pálcám segítségével. Szerettem kísérletezni, összehangolódni pálcámmal, ehhez kétség sem fér.
Magamra kaptam kedvenc pulóveremet, és a taláromat, majd kibattyogtam a szobából, le a klubhelyiségbe, közben találkoztam pár ismerős ismeretlennel, értem ezalatt azt, hogy látásból ismerem őket, mindig mosolygunk egymásra, köszönünk is, de még nem folytattunk eszmecserét. Na, ha visszatérek, pótolom ezt a hiányosságot, mert sok szimpatikus arc is van közöttük.
A nyugati szárny felé veszem az irányt, a folyosó kihalt, hallom kopogó lépteimet, el is szórakoztat a dolog, hogy figyelem lépteim ritmusát. Az ember sok apró örömet lelhet egyszerű életszituációkban, ha egy kicsit odafigyel. Végre elértem a hatalmas barna faajtót, belépve máris derűvel töltött el, hogy ezt az elfoglaltságot választottam magamnak a délutánra. Fejemmel odabiccentettem a pult mögött ülő könyvtáros néninek, de nem mentem oda, lévén csak olvasgatni jöttem, semmi konkrét  célom nincs, amiért a segítségét kérjem. Továbbhaladva éreztem a tekintetét, ahogy végigmér engem, nem is volt ezzel semmi gond, hisz új arc voltam számára. Azt hiszem hamarosan törzsvendég leszek, és akár össze is barátkozhatunk.
Néhány diák ült a fotelekben, csendben olvastak, vagy tanultak.
Rengeteg könyv tárult a szemem elé, ezért random elindultam a sorok között, megálltam egy sor közepén, és leemeltem a polcról egy régi, vaskos, barna könyvet. A mágia története. Ez állt a könyv fedőlapján. Hmm, hát végül is… kezdjük az alapoknál, gondoltam magamban. Nekiálltam hely után kutatni magamnak, kiszúrtam egy egyedül üldögélő lány, aki hosszú, göndör hajával nagyon bájosnak tűnt.
- Szia! Ne haragudj, leülhetek ide? – kérdeztem tőle suttogva, mosolyra húzódó szájjal, remélve, hogy nem zavartam meg valami fontos dologban.

Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. január 18. 14:58
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 21. 13:05 | Link

Ágota

A mai nap uncsi. Uncsi. Uncsi. Uncsi. Úgy volt, hogy ma sok órája lesz, meg vizsgagyakorlása, de mindenki teljesen meg van őrülve a karácsonyért, ami persze szép és jó ötlet, és ő is nagyon szereti, de nem akkor, amikor ő szabadságot vesz ki és felmászik ide, hogy vizsgára készüljön, ráadásul Áron is órát tart, így nem tud valami tanársegédes dolgot csinálni. Ha így folytatja mérgében még szorgalmikat is ír a tanároknak, hogy érezzék a törődést.
Bosszúsan érkezik meg a könyvtárba, ha már itt van, akkor megoldja maga is ezt a tanulás dolgot. Itt is minden csendes, a könyvtáros néni pedig láthatóan pityókás már az elfogyasztott likőrmennyiségtől. Tegnap látta, amikor tojás - és csokoládélikőrt vásárolt, az ábrázatát nézve pedig már nincs sok belőle. Mindegy, amúgy se tudna segíteni. Legalább jól érzi magát.
Ő maga sem szeret bosszankodni, de ilyenkor nagyon nem jön össze. Nagyon fél ettől a buta varázstani alapok vizsgától és szeretne rendesen átmenni.  Kívülről igyekszik higgadt maradni, de belül majd fel tudna robbanni.  Itt vannak ugye ezek az érzelmek, amik most teljesen rohamozzák folyton, közben a büntetése, mely megnehezíti a szabad közlekedését és a munkában lévő hajtás is befigyel. Egyszerűen nem tud mit tenni. Tutira, kellene az emberekre egy gomb, amit ha megnyomnak, kijön belőlük az összes gőz. Szép álom, csak sajnos az álmok most rajta nem segítenek.
A sorok között elindulva összeszedi a könyveket, melyektől csodát remél és az alig tizenöt, nem éppen vékony könyvvel visszatér. A háta mögötti asztalra helyezi őket, levéve az elsőt, elővéve a füzetét és ez íróeszközeit, hogy ha olvas valamit, akkor kiírja.
Olyan fél órája ül már itt, csak három sort írt le, ekkor szólítja meg egy lány.  Felpillantva rá, egyből elmosolyodik, hihetetlenül aranyos arcú a lányka, tipikusan olyan, akire akkor se tudna haragudni, ha akarna. Persze nem akar, hiszen nincs is rá oka.
- Persze, dobd csak le magad.
Kicsit arrébb húzza a füzetet, hogy a lánynak legyen elég helye. Nem akar illetlen lenni, hiszen ha már ilyen kedvesen kérdezte, akkor illik rendesnek lennie.
- Veronika vagyok és te?  

Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2012. december 22. 21:12 | Link

Megkönnyebbülésemre a lány elmosolyodik, készségesen helyet csinál nekem az asztalon, úgyhogy helyet foglalok, és lepakolom újonnan szerzett könyvemet, aminek mindjárt nekilátok, ugyanis vannak még mára terveim olvasnivaló gyanánt.  A lányt Veronikának hívják, tudom meg ezt iménti bemutatkozásából.
- Ágota. Ágota vagyok. – fedem fel kilétemet én is, lehetőleg suttogóra fogva, hiszen könyvtárban vagyunk. – Nagyon szép neved van egyébként, hogy becéznek? Mit tanulsz, ha szabad kérdeznem? – érdeklődöm, mivel látom, hogy a lány nyitott egy beszélgetésre, talán egy kis lazítás után jobban fog menni neki a tanulás. Nem elsős, annyi bizonyos.
 – Egyébként idén kezdtem ebben az iskolában… - folytatom mondandómat, hisz tapasztalatból tudom, hogy ha én kezdeményezek, a másik fél is könnyebben feloldódik, és megbízik bennem. Nem mintha feltételezném, hogy ő nem bízik bennem, de a magabiztos kezdés mindig fontos. Nagyobb közösségben persze sosem én vagyok a szószóló, de jellememből adódóan ez természetes. Meghagyom a szereplést azoknak, akiken látom, hogy égnek a vágytól, hogy kibontakoztassák személyiségüket.
Itt viszont ketten vagyunk, így sokkal könnyebben megy, hisz egyértelműen látom a reakcióit.
- A hazatérés előtt mindenképp fel szerettem volna térképezni a kastély könyvtárát, hisz nagyon szeretek olvasni, szinte nincs olyan műfaj, amiben ne találnám meg a kedvemre való olvasmányt – tájékoztatom Veronikát ittlétemről, ha már én is kérdezősködtem felőle.
Bizony…elmerengek magamban, hogy mennyi életszituációmhoz hozzátartozott az olvasás, a könyvek. Hiszen ezért is tanácsoltak el mugli iskolámból. Biztos mindenkinek van ilyen elfoglaltsága, ami nélkül nem teljes az élete, s szinte függősége tárgya lesz. A zene is ilyen, de a hozzám legközelebb álló személynek, az unokatestvéremnek például a sport az élete. Vele ellentétben én sosem voltam sportos alkat, és jól érzem magam a bőrömben, de egyszer-egyszer rá tud venni egy futásra, habár inkább azért egyezem bele a dologba, hogy időt töltsek vele.
- Van esetleg kedvenc íród? – folytatom a kérdezősködést, de hát mindig érdekel, ki mit szeret, nem tehetek róla. Előbb megkérdezem ezt, minthogy a kedvenc ételéről érdeklődjek, teszem azt. Hát, kinek ez, kinek az.  Szeretem, ha újdonsággal állnak elő, hátha Veronika is meglep valamivel.
Eszembe jut, hogy minden évben legyártok előre kis cetliket, amiket egy csinos kis befőttesüvegben tárolok. Ezeken a fecniken minden napra akad egy kis üzenet, és talán csak a szerencsém miatt, de mindig aktuálisak. Legközelebb hozok egyet Veronikának is, ha találkozunk, hátha még fel is dobom a napját.  
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. január 18. 15:00
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 3. 14:44 | Link

Ágota <3

- Verocsnak általában, vagy Ronnienak, de az nekem túl amerikai, mert nem azt mondják simán, hogy "Roni", hanem, hogy "Ráni", mint az utolsó dalban. Az egy film és…varázsló vagy mugli családban nőttél fel?
Mert ha előbbi, akkor bizony el kellene magyarázni neki, mi is az a film. Az ő szülei nyitottak, emellett a nagybátyja mugli, így gyerekként is elég sok muglis dolgot csinált. Ennek ellenére, még mindig lenyűgözi minden, amit mugliismereten hall.
- A szüleim Hopenak, de az meg elég indiános. Egyébként nyitott vagyok mindenre. És téged? Még sosem hallottam az Ágotát becézni.
Ilyen hosszúra is rég nyúlt a bemutatkozása, de a lány aranyos, ő meg igazán lelkes, így szívesen beszél, csak sajnos sokat, de legalább a hangmagasság megfelelő, mert a vén banya még nem áll itt, hogy megfegyelmezze, vagy kitessékelje innen.
- Ez most éppen illúziómágia. Flaviu professzorasszonynál tanulom már másfél éve, de most kicsit elhanyagoltam a gyakorlást, így "büntetésből" olvasnom kell. Azt mondta, majd a vizsgák után újra kezdjük. Jó lenne, ha azok sikerülnének legalább.
Erre nem olyan büszke, kicsit el is húzza a száját, miközben beszél. Jó lenne meg nem történté tenni a dolgot, de mostanában valahogy nem megy neki a koncentráció. Nem tehet róla, tiniskedik a teste, az agya, mindene. Olyan, mint egy nagy tini, pedig már húsz éves a szentem.
- De vicces, én pedig idén fejezem be, ha minden jól megy. Melegváltás.
Oké, vannak olyan kis apróságok, hogy szeretne mestertanoncnak maradni, de ha minden jól megy, akkor idén az alapot teljesíti, lesz papír a kezében, elindulhat az élet rögös útján.
- Melyik házban vagy? Én a navinében.
Érdeklődik is, hiszen a ház sokszor sok mindent elmond az emberről. Oké, történnek félreosztások, de az is szerinte inkább olyan, hogy a süveg egy kis vérpezsdítést szeretne. Ilyen az ő házukban például McKenzie, vagy a rellonban Yarista, sőt, neki még valahogy Endre is kilóg a navinések közül, Beáról nem is beszélve. Mégis, jó, hogy a ház tagjai.
- Nagyon szeretem Varró Danit, ő nagyon cuki verseket ír. Mindig örömmel olvasom, ha pedig komolyabbra vágyok, akkor Radnóti az elsőszámú kedvenc. Te kiket szeretsz? Na és írók?
Szeret olvasni, mindig új élményt jelent számára az a könyv is, amit már sokadszor olvas újra és újra. Az illúziómágiát el is felejtve csukja be és csúsztatja félre a könyvet, Ágota most sokkal, de sokkal érdekesebb.
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. január 6. 23:31 | Link

Verocska<3

Verocs, nagyon tetszik ez a név. Igazán illett a kislányos arcú lányhoz, persze jó értelemben találtam kislányosnak. Nagyon emlékeztetett egy kiskori jó barátomra, ha belegondolok, rá is nagyon illett volna ez a név. Ha egyszer felnövök, és lányom lesz, hasonló nevet fogok neki adni. Amitől az embereknek jó érzése lesz.
- Ágonak nyugodtan hívhatsz – mosolyogtam, és tovább hallgattam, mit mond. Illúziómágiát tanult, mint kiderült, számomra ez még nem mondott sokat. Úgy tűnik, ő nem önszántából van itt, mint én, de hátha a beszélgetésünk végén hálás lesz Flaviu professzorasszonynak, hogy büntetésre ítélte. Sejtésem, miszerint nem elsős, szintén beigazolódott, sőt, legalább 4 évfolyammal előttem jár. Örültem egy felsőbb éves barátnak, hisz tapasztalata jóval több, mint az enyém. Talán nem fogok többet eltévedni a kastélyban sem… ez bizony még olykor előfordult, nem ismertem még ki magam teljesen a folyosókon. Habár a festmények illedelmesen kisegítettek olykor. Szerettem a festményeket, azt éreztem, hogy sosem vagyok egyedül a hatalmas épületben.  Nagyon mókás odaköszönni nekik, és némelyik még süveget is emelt a tiszteletemre.
- A Levitába lettem beosztva, aminek nagyon örülök. Úgy érzem, megtaláltam a helyem ebben a házban. – meséltem a lánynak vidáman, s azt is megtudtam, hogy ő Navinés. Kíváncsi vagyok, a Levitába illőnek talál-e majd. Az ismerkedésünk jól haladt. Varró Danit én is szerettem, ha lazább, mókásabb dolgot vágytam olvasni. Különben kislány koromban is sokat olvasott nekem apukám tőle. Nagyon szerettem ezeket az estéket – azt hiszem, itt gyökeredzik a könyvekhez, irodalomhoz való ragaszkodásom. Apukám mindig tudta, mit kell olvasni nekem, mire vágyom, s később, amikor önállóan is olvasni kezdtem, szintén tőle kértem tanácsot. Nagyon művelt ember ő, de a munkájához is elengedhetetlen az olvasottság. Nem volt szűk látókörű, minden műfajban járatos volt. Egyedül az orvostudományhoz kapcsolódó könyvek nem érdekelték, ezt azonban nem bántam, hiszen engem sem vonzottak.
- Fodor Ákos a kedvenc költőm. Ő az, akinek a kötetét bármikor előkapom, és akár csak egy 3 soros versikén akad meg a tekintetem, mindig aktuális. Picit elvont, és valakinek csak üres szavak egymás után pakolgatva. Sok alkalommal többször is el kell olvasni, mire megérti őket az ember. Ezért is szeretem. – magyaráztam Verocsnak, és a gondolatmenetet nem fejeztem be magamban, rájöttem, hogy milyen érdekes, hogy az ember számára mit jelentenek egy költő írásai. Lehet, hogy teljesen más életszituációban íródott, és még csak a hangulata sem stimmelt azzal, amit én éreztem a vers vagy haiku olvastán. A mugliknál például nem szeretném az irodalom órákat. Amikor unokatestvérem tanult nálunk, sokszor odaültem mellé, hogy lássam, mit tanul. Nem tetszett, hogy a verseket közösen elemzik, és van egy bevett magyarázat a vers megfejtésére. Nem hagyják az embert szabadon gondolkodni. Mindenki mást lát bele, ezt nem korlátolhatjuk. De hát mindegy, örültem, hogy nekem nem gátolta semmi és senki a gondolataimat.
- Coelho írásait is nagyon szeretem, bár az is filozofikus, de regényszerű. – mondtam a lánynak, kíváncsi lettem, ismeri-e ezeket.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. január 18. 15:06
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 15. 17:24 | Link

Ágocska <3

- Ágo. Tetszik. Furcsa, de azt hiszem nincs is Ágota nevű ismerősöm, így nincs viszonyítási alapom. Te vagy az első és egyetlen Ágom.
Mosolyog a lányra kedvesen. Olyan tipikusan aranyos arcú kislány, akivel csak kedves tud lenni az ember. Szereti az ilyen kedves arcú embereket. Nem is érti, hogy eddig miért nem ismerkedett annyira az iskolába, hiszen Mary is ilyen aranyos arcú, kedves és nagyon szeretnivaló ember. Mintha vonzaná magához a világos aurával rendelkező embereket. Persze kellett ehhez a nyitáshoz Áron is. Ő volt az első barátja, ő indította el az úton. Amikor a tanársegéde lett, ki kellett állnia az emberek elé, akik az órán vagy az óra után kérdeztek, amiből beszélgetés lett, és ebbe a beszélgetésbe annyira belejött, hogy most már nem is tud leállni.
- Levita? Akkor te nagyon okos vagy.
Látszik a pontversenyen is, és az iskolában is ez az első jelző, amivel illetik a levitásokat. Ez mondjuk kedvesebb jelző. Sokan a navinéseket például maradékként illetik, pedig nem azok. Szerinte a navinések kedvesek és jószívűek, csak vannak, akik nem értékelik ezt, ilyenek például azok, akik maradékként emlegetik őket.
- Fodor Ákos? A neve ismerős, de nem olvastam még tőle semmit. Rokonod talán?
Na nem mintha a Fodor vagy a Széles olyan ritka lenne, és csak azért, mert ő ténylegesen a házvezető-helyettese rokona, még nem jelenti azt, hogy csak mert azonos a vezetéknevük, attól máris rokonok lesznek. Persze ki tudja. Viszont most egy kicsit butácskának érzi magát a feltételezés miatt, de reméli, hogy a lány nem fogja kinevetni vagy hasonlók.
- Őt viszont ismerem!
Ezen újra fellelkesül. Szereti, ha van valami azonos azzal, akivel beszélget. Amikor Coelhoval megismerkedett, épp egy igen rossz időszaka volt az életének. Szőke volt, Franciaországban élt, ismeretlenek között és nagyon hiányolta Áront, akivel rossz viszonyban vált el a hülye érzelmi hullámzásai miatt. Mármint a sajátjai miatt, Áronnál csak kiváltotta ezeket. Ezen még most is csodálkozik, de így történt. Viszont az írások segítettek elgondolkozni. Segítettek tisztábban látni. Segítettek abban, hogy visszatérve az iskolába helyesen döntsön.
- Volt régebben a suliban mágikus irodalom óra. Biztos élvezted volna. Aztán a tanár elment valahova, nem is tudom mi lett vele. Pedig ígéretes volt a dolog szerintem.
Miközben beszél ujjaival a könyv fedelén játszik. Rossz szokása, de muszáj valamivel lefoglalnia az ujjait, így könnyebben tud figyelni a beszélgetőpartnerére.
- A regényeket szereted?

Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. január 18. 16:07 | Link

Veronika<3

A lány mosolyából és arckifejezéséből arra következtettem, hogy valamiféle erős, kölcsönös szimpátia alakult ki köztünk. Amikor csak hallgatod a másikat, és nem tudod, miért, de jó érzéssel tölt el hallgatni őt, és figyelni, mit árul el a szemkontaktus. Mindig próbálok úgy a szemébe nézni valakinek, hogy később fel tudjam idézni, milyen érzés volt, és lássam magam előtt a kedves arc részleteit, a nevetéséből fakadó ráncocskákat, vagy a boldogságot rejtő szemíriszt. Verocsnak nem volt nehéz megjegyezni az arcát, és tudtam, hogy később is fel fog idéződni bennem.
Mosolyra húztam szám a lány kijelentése miatt, miszerint a Levitások okosak. Valóban ez a legközismertebb jelzője e ház diákjainak. Én nem tartottam magam kiemelkedően okosnak. Bennem a kíváncsiság és a tudni akarás erős, ez motivált világéletemben. De be kellett látnom mindig is, hogy ami nem érdekelt, azt sosem tanultam meg. S bizony voltak olyan témák, amikhez nem tudtam volna hozzászólni, de még csak véleményt formálni sem.
El is feledkeztem előttem fekvő könyvemről, úgyhogy két válaszadás között fel is ütöttem valahol a közepénél, és olvasni kezdtem.
„Az ősi természeti népek ugyan nem ismerték a körülöttük lévő természet - mai fogalmakkal mondva - tudományos működését, de megértették a fizikai valóság mögött meghúzódó magasabb világok működési mechanizmusát. Pontosan tudták, hogy az a világ, amiben élnek nem az első és nem az utolsó a létező világok között. Ismerték a síkok egymásra épülését és kialakulási folyamatát.
Elődeink hitvilágában elterjedt az a hiedelem, hogy a növények, az állatok és a természeti képződmények szellemmel vagy lélekkel rendelkeznek. Ezt nevezik animizmusnak, a latin anima -lélek szóból.”

Latin… tanultam latinul is, emlékszem nagyon küszködtem vele, de édesapám alapműveltségnek tartotta. Visszatértem a navinés lánnyal való beszélgetésemhez, most sokkal jobban érdekelt, hiszen ezt máskor is el tudom olvasni.
- Nem, sajnos nem a rokonom, de örülök a névegyezésnek – mondtam mosolyogva, és bár sokszor megkérdezik, mindig szívesen elmondom, nem is ért váratlanul a kérdés.
Nagyon örültem annak, hogy Coelho neve nem volt ismeretlen számára, rajta is ezt az izgatottságot véltem felfedezni.
- Kár, hogy már nincs ilyen óra, valóban élveztem volna – erősítettem meg a lány feltevését.
- Szeretem, igen, a történelmi témájúakat különösen.  – válaszoltam. – Tudod mit? Cserélhetnénk könyvet. Adnék neked egy olyat, ami rám nagy hatással volt, és te is adnál egy számodra meghatározót. Aztán megbeszéljük tapasztalatainkat. – ötleteltem Veronikának, biztosan nem véletlen, hogy a könyvtárban futottunk össze. Talán ez lesz ismeretségünk első meghatározó momentuma. A könyvek összekötik az embereket.
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 26. 22:59 | Link

Ágo <3

- Én is örülnék neki, tök jó, bár lehet, nagyon utálod már. Szívesen olvasnék azonban tőle, mondjuk megmutathatnád a kedvenceidet. Mindig vevő vagyok a versekre.
Nem egyet meg is tanult kívülről. Olyanokat, amelyeket nagyon szeret. Álmából felkelve is tud idézni például Radnótit, József Attilát, Adyt, vagy éppen Varrót. Sőt, van egy nő is. A nevét mindig elfelejti, de nagyon érdekes versei vannak. Majd megkérdezi az anyukáját, tőle örökölte a versek ilyen fokú szeretetét. Bármikor le lehet kötni velük, legjobban a szomorú, szerelmi verseket szereti, melyek bánatosan gyönyörűek.
- Biztosan, én is szívesen járnék rá. Jobban lekötne, mint mondjuk a bűbájtan.
Inkább az elméleti tárgyak mennek neki, a gyakorlatival mindig ily problémái voltak, persze sikeresen és igen szép eredménnyel vizsgázott minden évben mindenből, csak éppen ott van az a kis plusz, hogy a gyakorlatiért ő akár kétszer vagy háromszor annyit is megküzdött, mint egy olyan ember, aki szeretett volna jó eredményeket elérni a vizsgákon.
- Hú, ez szuper ötlet. Hirtelen egy csomó eszembe jutott, szóval szívesen.
Így legalább a kontaktus is megmarad, nem kell attól tartania, hogy egy idő után a lány eltűnik majd az éterbe, hiszen a könyvek mindig össze fogják tartani őket, ennek pedig nagyon örül, hiszen az irodalom nagyon lényeges részét teszi ki az életének és örül, hogy talált egy olyan embert, akivel ezt megoszthatja.
- Nincs kedved eljönni hozzánk? Itt lehet, nem nézik olyan jó szemmel azt, hogy be nem áll a szánk, otthon meg kényelmesen ellehetünk a könyvek között, sőt anyukám sütött tegnap egy csomó sütit, amit egy hétig eszünk majd, segíthetnél benne, ihatunk teát, meg forró csokit, vagy amit szeretnél.
A végére már annyira fellelkesül, hogy elfelejt suttogni és csak a második krákogást hallja meg, amit a könyvtáros néni felé intéz. Na igen, nem szép dolog a hangoskodás, és pont erről szeretett volna ő is érvelni, csak úgy tűnik nem találta meg a megfelelő csatornát a dologhoz. Kicsit lehajtja a fejét, hogy a néni lássa mennyire megbánta a tettét, de amikor visszatér az asztalához érdeklődve Ágotához fordul.
-Nos Ágo?
Érdeklődik izgatottan, hogy mennyire hozta meg a dologhoz a lány kedvét. Nem szeretné ráerőltetni magát persze, de nagyon érdekli, hogy miként dönt.

Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. február 6. 23:12 | Link

Verocska  Smiley

Örültem, hogy Veronikának tetszett az ötlet, szerettem másokkal megosztani élményeimet, szerettem átadni azt az érzést, amit bennem keltett egy-egy vers vagy könyv olvasása. Ráadásul úgy tűnt, a lány nem beletörődésből mond igent, nem is tűnt terheltnek a gondolattól, tényleg szívesen beszélgetett velem erről. El is kezdtem gondolkodni, mi lesz az első, amit kölcsönadok a lánynak. Valami vidám jutott eszembe, ami passzol a személyiségéhez, ahhoz, amit először megmutatni vélt magából. Bár eszembe jutott egy olyan is, aminek a címében a lány neve szerepelt, de az nem épp a legüdítőbb olvasmány, nem akarom rögtön elrettenteni a lányt. Az élet játéka! Ez az! Ez a legelsők egyike, amit olvastam - villant át agyamon. Rövid, lényegre törő, lélekbe ható és tanulságos olvasmány. Alig vártam, hogy elhozzam neki. Illetve azt is, hogy ő mivel lep majd meg engem. Direkt nem árultam el neki, mire jutottam, had legyen neki meglepetés.
Egyre jobban belejöttünk a beszélgetésbe, és kis lendülettel egyre hangosabban is beszéltünk,még gesztikuláltunk is,  s ezen feleszmélve Veronika rögtön felkínált egy lehetőséget, miszerint látogassak el hozzájuk. Hihetetlenül megörültem neki, ennek talán látható jele is volt, mikor felegyenesedtem, mint akinek a hátára csaptak, és kitágítottam szemeimet. Ez a heves viselkedés nem nagyon illett a könyvtár meghitt csöndjébe, reméltem azonban, hogy nem zavartam meg senkit, de rögtön visszafogtam magam, a könyvtáros hölgy szúrós tekintetére különösen. Majd lelkendezek odakinn. Kedvem lett volna a nyakába ugrani a lánynak, mint ahogy a régi ismerősöknél bevett szokás ez.
A süti meg a tea különösen jól hangzott, szinte láttam magam előtt a jelenetet. A homályos szobát, ahol az újdonsült ismerősök helyet foglalnak egy-egy babzsákban, egymással szemben, balra tőlük található egy asztal, ami alig magasabb, mint a föld szintje, rajta a kancsóval meg a tál süteménnyel, amit könnyen elérünk ülve is. A két lány kezében a csere-könyv van, s néha megosztják egymással olvasott mondatuk mélységét vagy épp humorát. Alig vártam, természetesen rögtön hangot is adtam lelkesedésemnek, ami már fizikailag megnyilvánult.
- Term…természetesen elfogadom a meghívást, és hálás köszönet! Hova is megyünk pontosan? – érdeklődtem a részletekről, és próbáltam zavaromat leplezni, mely arról árulkodott, hogy hálám mérhetetlen, hisz még csak most találkoztunk, máris lehetőségem van elmenni hozzájuk. Csodálatos dolog a szimpátia két ember között. Éreztem, hogy ő sem húz falakat közénk, és hamar túlléphetünk a friss ismertség zavarán. Talán holnap már úgy beszélgetünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Kellettek az ilyen emberek az életembe, főleg ebbe a még ismeretlen közegbe. Habár a kastély falai, s közössége sosem tűntek zordnak és idegennek. Talán ide tartoztam. Sőt, biztosan, hiszen akkor nem lennék itt. Na de elég az elmélkedésből, azt javasoltam a lánynak, induljunk útnak.
- Akkor mehetünk is, ugye?  - kezdeményeztem az indulást, becsuktam könyvemet, majd gyorsan elhelyeztem azt, vissza a helyére. Majd betoltam a székemet, kicsit meghúztam taláromat a vállamon, ellenőriztem pálcám helyét, aztán várakozón néztem Veronikára. Kaland. Izgalom.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet