Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Horváth Milán Lóránt

outfit.

Másodéves lettem első nekifutásra. Na nem, mintha attól kellett volna félni, hogy megbukok, mert nem tanultam eleget, mert mást se csináltam egész évben, csak tanultam, leszámítva azt az időt, amit Sárival töltöttem, de ez még így is rengeteg tanulással töltött órát jelent tanévben mérve. Inkább tartottam tőle, hogy valami gyakorlati részt elbénázok a lehető leghamarabb, de mint látszik, csak sikerült mindenből ütnöm a mércét. Meg is ünnepeltük apuval a teljesítményem, aztán meg visszatértem örömére úgy döntöttem, nagy fába vágom a fejszém. Ha már ilyen jól ment ez a tanév, kutatni fogok és teljesen belemerülök a racionális tudományokba. Főleg az antropológia kezdett nagyon érdekelni meg a pszichopatológia, úgyhogy még a múlt héten kifosztottam a könyvtárat és elcipeltem a szobámig vagy másfél tucatnyi olvasnivalót. Nem ellenkezett a mennyiség miatt senki, csak arra lettem emlékeztetve, hogy majd időben hozzam vissza, lehetőleg egy héten belül, hogy mások is hozzáférhessenek, ha netán ezen témák valamelyike terén vágynának további ismereteket szerezni. Épp sikerült délelőtt az utolsó könyvnek is végére érnem, és azt is eldöntöttem, hogy legközelebb bizony figyelni fogok a mennyiségre, vagy úgy járok, mint ez alkalommal - három napja alig aludtam, hogy mindent elolvashassak, ami csak érdekelhet egy magamfajta információfüggő és kíváncsi könyvmolyt. Annyi mindenről nem volt eddig fogalmam, hogy most az egész szobámat beterítik a macskakaparással írt jegyzeteim és esetlen rajzpróbálkozásaim, de majd ha a könyvtárat intéztem, összeszedem őket. Nem szeretnék elkésni, ha már egyszer a mára ígértem vissza minden egyes olvasmányt, így gyorsan összekapom magam, aztán jöhet is az embert próbáló gyakorlat: eljutni a könyvtárig úgy, hogy a halom könyvből, ami mögül még csak ki se látok, egyet se tegyek tönkre, illetve a saját testi épségemnek se ártsak, na meg másokénak sem. Csoda, hogy nem vágódom el sehol és nem ütök el senkit, egyszóval épen és egyben beérek a könyvekkel együtt a könyvtárba, ahol első dolgom a könyvtáros asztalára tenni őket. Nem épp a legcsendesebb találkozás zajlik le asztal és könyvhalom között, de azért igyekszem nem fokozni a zajt, óvatosan emelem el a kezeimet a könyvek mellől, ugyanis ha most leborulna a belőlük álló torony, az bizony még hangosabb lenne. Az asztal szélére támaszkodom kifújva magam, fülem mögé igazítom az arcomba omló hajam, és körbenézek. Nem látom sehol a könyvtárost, aki múltkor olyan készségesen segített megtalálni minden egyes kötetet, de ha nincs itt, hát várok, addig is előhúzom szoknyám zsebéből a kissé gyűrött papírdarabot, amire az újabb beszerzendő kötetek listáját kapartam fel még indulás előtt. A lábjegyzetek igazi kincsesbányát jelentenek, ha olvasnivalót keres az ember lánya, most azonban el kell döntenem, mit akarok először elvinni, és mit legközelebb, egyben ennyi ugyanis tényleg túl sok lenne. Elmerengve, homlokomat ráncolva pislogok a lapra, szabad kezemmel még mindig az asztalt támasztva, de néha majd felpillantok, végül a karórámra. Nem kell még indulnom órára, de azért jó lenne, ha lassan jönne valaki, akinek igénybe vehetem a segítségét, vagy mindenkit elnyelt volna itt a föld?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=406883#post406883][b]Weöres Ioana Médea - 2014.10.20. 16:11[/b][/url]

Horváth Milán Lóránt

outfit.

Másodéves lettem első nekifutásra. Na nem, mintha attól kellett volna félni, hogy megbukok, mert nem tanultam eleget, mert mást se csináltam egész évben, csak tanultam, leszámítva azt az időt, amit Sárival töltöttem, de ez még így is rengeteg tanulással töltött órát jelent tanévben mérve. Inkább tartottam tőle, hogy valami gyakorlati részt elbénázok a lehető leghamarabb, de mint látszik, csak sikerült mindenből ütnöm a mércét. Meg is ünnepeltük apuval a teljesítményem, aztán meg visszatértem örömére úgy döntöttem, nagy fába vágom a fejszém. Ha már ilyen jól ment ez a tanév, kutatni fogok és teljesen belemerülök a racionális tudományokba. Főleg az antropológia kezdett nagyon érdekelni meg a pszichopatológia, úgyhogy még a múlt héten kifosztottam a könyvtárat és elcipeltem a szobámig vagy másfél tucatnyi olvasnivalót. Nem ellenkezett a mennyiség miatt senki, csak arra lettem emlékeztetve, hogy majd időben hozzam vissza, lehetőleg egy héten belül, hogy mások is hozzáférhessenek, ha netán ezen témák valamelyike terén vágynának további ismereteket szerezni. Épp sikerült délelőtt az utolsó könyvnek is végére érnem, és azt is eldöntöttem, hogy legközelebb bizony figyelni fogok a mennyiségre, vagy úgy járok, mint ez alkalommal - három napja alig aludtam, hogy mindent elolvashassak, ami csak érdekelhet egy magamfajta információfüggő és kíváncsi könyvmolyt. Annyi mindenről nem volt eddig fogalmam, hogy most az egész szobámat beterítik a macskakaparással írt jegyzeteim és esetlen rajzpróbálkozásaim, de majd ha a könyvtárat intéztem, összeszedem őket. Nem szeretnék elkésni, ha már egyszer a mára ígértem vissza minden egyes olvasmányt, így gyorsan összekapom magam, aztán jöhet is az embert próbáló gyakorlat: eljutni a könyvtárig úgy, hogy a halom könyvből, ami mögül még csak ki se látok, egyet se tegyek tönkre, illetve a saját testi épségemnek se ártsak, na meg másokénak sem. Csoda, hogy nem vágódom el sehol és nem ütök el senkit, egyszóval épen és egyben beérek a könyvekkel együtt a könyvtárba, ahol első dolgom a könyvtáros asztalára tenni őket. Nem épp a legcsendesebb találkozás zajlik le asztal és könyvhalom között, de azért igyekszem nem fokozni a zajt, óvatosan emelem el a kezeimet a könyvek mellől, ugyanis ha most leborulna a belőlük álló torony, az bizony még hangosabb lenne. Az asztal szélére támaszkodom kifújva magam, fülem mögé igazítom az arcomba omló hajam, és körbenézek. Nem látom sehol a könyvtárost, aki múltkor olyan készségesen segített megtalálni minden egyes kötetet, de ha nincs itt, hát várok, addig is előhúzom szoknyám zsebéből a kissé gyűrött papírdarabot, amire az újabb beszerzendő kötetek listáját kapartam fel még indulás előtt. A lábjegyzetek igazi kincsesbányát jelentenek, ha olvasnivalót keres az ember lánya, most azonban el kell döntenem, mit akarok először elvinni, és mit legközelebb, egyben ennyi ugyanis tényleg túl sok lenne. Elmerengve, homlokomat ráncolva pislogok a lapra, szabad kezemmel még mindig az asztalt támasztva, de néha majd felpillantok, végül a karórámra. Nem kell még indulnom órára, de azért jó lenne, ha lassan jönne valaki, akinek igénybe vehetem a segítségét, vagy mindenkit elnyelt volna itt a föld?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=406935#post406935][b]Horváth Milán Lóránt - 2014.10.20. 18:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=407229#post407229][b]Weöres Ioana Médea - 2014.10.21. 11:52[/b][/url]

Horváth Milán Lóránt

Beérve a könyvtárba a tetemes visszaszolgáltatandó olvasmányadagommal pár pillanatig egyedül ácsorgok a könyvtáros asztalánál, várva, hogy valaki szakavatott visszatérjen oda, de addig is van időm átnézni azt a listát, amire a kikölcsönzendők címeit jegyeztem fel. Ennek a listának se fogok soha a végére érni, minden alkalommal csak hosszabb lesz, de legalább olvasni szeretek, így nem gond. Éppen azt próbálom meg kibogozni, mit is jelenthet az egyik rövidítés - legközelebb talán érdemes lesz valamelyik sarokba feljegyeznem azokat is, hogy ne zavarodjak bele a sok lehetőségbe - amikor valaki megkérdezi, segíthet-e. Felpillantok a listából, át a könyvkupac fölött és bólogatni kezdek hálás mosollyal arcomon.
- Szia. Igen, mármint ha itt dolgozol, akkor igen. Épp visszahoztam ezeket, és ha kell, szívesen vissza is pakolászom a helyükre, mert tudom, honnan szedtem le őket, becsszó, nem fogok új sorrendet kitalálni nekik, csak valahol van egy lista, amiről ki kellene húzigálni minden kötetet, amit visszahoztam. Legalábbis eddig úgy volt, gondolom, nem változott semmi - csak úgy dől belőlem a szó, elvégre könyvekről beszélünk, ilyenkor gond egy szál se, azazhogy inkább az problémás, hogy befogjam a számat. Viszont fontos, hogy részletesen előadjam, mit szeretnék, elvégre senki sem gondolatolvasó, még akkor sem, ha biztos tudja, mi a dolga. Csak nem lehetek annyira pofátlan, hogy levágjam ide neki az egész halmot, aztán köszöntem szépen, ő csináljon vele, amit akar. Egyben elég nehéz lenne ezekkel a polcok között lavírozni, úgyhogy körülbelül a fele adagot bemérve már emelem is, hogy vigyem elrakosgatni a helyükre, amikor akad még egy kérdése felém, sőt, inkább kettő is. Kíváncsi a szentem, és kicsit érdekes a kérdésfelvetés, mármint én nem így fogalmaznék, és feltehetően Sári aztán végképp kiszűrne belőle valamit, de ez csak részletkérdés. Lepillantok a kötetekre, majd vissza rá, és megvonom a vállam.
- Ahogy elnéztem, nem sűrűn kölcsönzik ki őket, de engem érdekel. Viselkedéskutató leszek, szóval kötelező is lehetne akár, de ha már így kérdezed, nem az. Viszont, amíg visszapakolászom őket, meg tudnád mondani nekem, hogy ezek megvannak-e itt? - fél kézzel szorítom magamhoz nagy nehezen a sok könyvet, amíg ismét előszedem szoknyám zsebéből a listát és elé teszem.
- Ööö... nehezen olvasható az írásom, azért elnézést előre is - mondom kissé elhúzva a szám, gyakorlatilag egy macska szebbet produkálna, ha tintába mártanák a karmait, mint ahogy én írok, de azért ha az ember elég alaposan megnézi, akkor csak ki lehet olvasni. Megkönnyebülten szusszantok fel, amikor ismét végre két kézzel tartom a könyveket, és még mielőtt elrobognék pakolászni, azért megvárom, mit is mond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=408484#post408484][b]Horváth Milán Lóránt - 2014.10.23. 19:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=417146#post417146][b]Weöres Ioana Médea - 2014.11.06. 10:12[/b][/url]

Horváth Milán Lóránt

Lepakolászok, hogy listát bogarásszak, és közben megjön a segítség is. Megrázom a fejem, mert szerintem aligha jelentene az akadályt, hogy első napos, egyébként is pontosan tudom, mit honnan szedtem le, így éppen a helyére fog minden visszakerülni. Gond egy szál sem.
- Hát... tényleg érdekel - válaszolom, kezébe nyomom a listát, és már indulnék is cipekedni, amikor kitalálja, hogy a lebegtető bűbáj mennyivel egyszerűbb lenne. Nem ellenkezem, végtére is igaza van, nálam ezzel csak annyi a gond, hogy épp nincs nálam pálca - valószínűleg az asztalomon van a ceruzáim között, vagy ilyesmi - ráadásul még ezt az egyszerű varázslatot is képes vagyok elrontani.
- Köszi - motyogom. Ez néha annyira megalázó tud lenni, de végülis igaza van amúgy, úgyhogy hagyom lebegni a könyvkupacot és követem. Rakosgassunk vissza mindent a helyére, közben meg azért amit látok, hogy olvasnám, azt éppen leszedegetem szép sorban, és gyűjtögetem másik kupacba, ne kelljen már visszasétálni mégegyszer.
- Ó, ha te még olvashatatlanabbul írsz, az... lehetséges? Most komolyan, néha én nem bírom kiolvasni, mit írtam. Remek orvos lehetnék, ha a dolgok gyakorlati oldalához is értenék, úgyse tudná senki kibogarászni, mi a diagnózis - mosolyodom el, aztán kicsit nyújtózkodom, hogy leszedjek egy kötetet még a felső polcról, de azzal meg is állok. Elég lesz feleannyi, mint amit visszahoztam, és az ő idejét sem rabolom legalább, hogy levadásszon nekem még jó néhány könyvet.
- Minden visszakerült? Ezeket vinném akkor egyelőre - térek vissza az asztalhoz, megvárom, amíg kihúzgálja amit visszahoztam, és beírja ezeket, hogy elvittem, aztán zsebembe gyömöszölöm a listát.
- Köszönöm a segítséget, további szép napot - köszönök el, és már ott sem vagyok, elvégre ki kellene használnom a maradék szabadidőmet ma még olvasásra az órák előtt.