36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. július 28. 23:02 | Link

Parammparamm Belle és Tilda, hadd szóljon  :3

Rahedli adag piercing van a fejembe vésve, de viccen kívül. Anyától kaptam egy méretes istenezést az arcomra, vörös is lett a képem utána egy teljes napig, de megérte. A füleim végiglyukasztotta otthon egy haver, a tetoválásokra pedig találtam itt elég uborkaszerű szépséget a rellonosok között. Ember, el nem hinnétek, mennyi agyament kis giliszta csúszkál ide-oda a suliban különböző hobbikkal. Én is lesokkoltam, mikor megláttam, hogy úristen, az egyik tetkózik, a másik seprűket bűvöl meg javít, a harmadik a pálcádat karbantartja, szóval van itt pár igenfinom ínyencség, ha válogatni akarunk. Kész piac.
Nadekérem, az még finomabb volt, mikor kifogtam azt a csajt, a bigét, tudjátok, na. Szóval Belle-t. Elsőre kajak lánynak nézett, de már kezdem megszokni, hogy itt nem tudják, mit jelent a gatya, és csak arcból ítélnek. Európaiak, erre mit mondhatnék? Bocsmár, hogy anyám koreai, húú, én meg vágott szemű lettem. Mno, visszatérve Belle-hez, a csajt egész véletlen fogtam ki. Történetesen átestem rajta a hálójában, ahol aludni akartam. Véletlen, nem-e? Na. Úgy. Az is adott vagy két pofont, de örültem is neki. Vissza is adtam pár nyálas csókkal arra a szép képére, meg eláztattam a haját, hadd örüljön magának, de végül csak megbékültünk. Jó lány ő, csak néha elgurul a gyógyszer, vagy mintha gurulna ide-oda. Fene se tudja, de az tény, hogy a nővére itt dekkol a suliban, könyvtárosként, meg helyettes vezető is a levitásoknál. Ja, az okosoknál. Ők amúgy tényleg redva okosok; megáll az eszem, mennyi szemetet bevesz az agyuk, én annyit nem tudnék ülni és magolni, amennyit ezek füstölik az agyuk a könyvtárban. Brrr, a Jóisten őrizzen meg a könyvektől, és Belle nővére pont könyvtáros kell legyen, ojjé.
Kitaláltuk, hogy ideje előre hozni az április elsejét és tesztelni, hogy ityeg a szívroham Tildánál (így hívják a nőcit- szerintem királyság a neve, mintha Titánnak keresztelték volna. Teen Titans rulzz). Előkajtattam Avery egyik csecse gyűrűpárosát, az egyiket Belle ujjára nyomtam, a másikat a sajátomra. Döbbenés első elem: eljegyeztem a csajt. Kíváncsi leszek, mikor akar majd csontot törni a boszi.
- Hellóbellóóóóóó! Hogy ityeg? Szevasztok, szevasztok, nem kell felállni, jól vagytok így, tényleg. - Láttátok már a széles vigyorom? Neeem? Épp Belle kezét fogva masírozok be a könyvtárba- mindketten rendkívül elégedett pofát fogunk vágni mindjárt, ha a sok ledöbbent könyvmoly felénk sziszeg, hogy pofa befog, Tilda meg ránk szörnyűlködik. Nem vagyok az illem mellszobra, na...
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. július 28. 23:05
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. július 28. 23:26 | Link

Tildu és Alexizzant

Először is le kell szögeznem valamit. Alexis Lyall nem normális. Nem úgy, mint Leonie, mert a vöröske, mondjuk aranyosan-idegesítően nem normális. Alexis viszont veszélyesen nem normális. Mondjuk a megismerkedésünk hasonlóan kezdődött, mint a terelőlánnyal, ő is az ágyamban akart valamit csinálni. Meg fogom nézni, hogy van-e ott méz, hogy rájönnek a hangyák, vagy mit tudom én, de néha már félek lefeküdni, hogy ki botlik belém éjjel. Azért, hogy tudja, hogy hol a helye, kapott két sallert, meg egy fejmosást, erre mit csinált? Majdnem lesmárolt a marhája, ráadásul akkor még lánynak nézett ki. Na, mindegy, ő biztosan másképp emlékszik, nekem viszont határozottan eszemben van még pár rúgás és hiszti részemről. Valamiért mégis kibékültünk valamikor – na, ennyire tudom az egészet -, és éppen kapóra jön, hogy Tildát kicsit…. hát, hogy is mondjam szépen… megszívassuk. Alexis persze benne volt egyből, nem is vártam mást tőle, de az ötlet kissé bizarr.  Főleg azért, mert ha Léda véletlenül megtudja, tutira kinyirbál minket ollóval, a következő Edictum címlapról, aztán pedig elássa a holttesteinket. Két eridonossal több, vagy kevesebb kit érdekelne? De ezen ráérek még aggódni, hogy lássa Tildu kivel van dolga, felvettem az egyik ruhát a száz közül, amit nekem vett valamimre. Mivel ezeket nem szoktam használni, gőzöm sincs, hogy milyen alkalomra vette, de ez az egyberészes szoknyaruha, vagy mi, még egész jól is állt nekem. Hagytam, hogy a szobatársam kisminkeljen – persze nem túlságosan, nem vagyok bohóc -, majd találkoztam ezzel az idiótával. Először is, nagyjából két percig röhögtem rajta, hogy hogyan néz ki, ezért a sminkemet ő igazította vissza, mivel a sírásom elmosta. Nem tudom milyen lett, de nem is érdekel igazán. Megkaptam a gyűrűt, még le is térdelt a marhája, és persze igent mondtam neki. Szóval kézen fogva mentünk elújságolni a hírt Tildának, Alexis „okosan” be is köszönt nekik. Viszont, hogy megmutassam milyen jó menyasszony vagyok, közbe kellett vágnom.
- Jaj drágám, pszt már, halkabban. Ez egy könyvtár, ahol a sok nyominak tanulnia kell, és mi a tesómhoz jöttünk. Helló Tilduuuuuu! – integetek már messziről, majd lóbálva az összefogott kezünket odalépkedünk a tesómhoz.
- Na, mit szólsz, szép? - mutatom a gyűrűt, majd Alexisre is ránézek, és egy arcpuszit nyomok a közelebbi pofijára, közben pedig szerelmesen vigyorgok.
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2014. július 28. 23:27
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. augusztus 7. 19:49 | Link

A l e x i s
N
N


Az emberek általában külső alapján ítélnek. Meglátnak valakit, és ha nem tetszik nekik rögtön, amit látnak, nem is akarják megismerni, hogy mi minden rejtezik amögött, amit mutat. De ez nem csak személyekre igaz. Lehet egy furcsa ételről, egy bájitalról, egy növényről, vagy akár egy könyvről szó: nem néznek a felszín alá, csak azt látják, hogy csúnya, büdös, és ránézésre is kellemetlen bármiféle kapcsolatba kerülni vele. Én leginkább az utolsó példáján tanultam meg, hogy nem minden a borító. Olvastam már olyan könyvet, melynek konkrétan rohadt a külseje, és különös foltok tarkították. Nem próbáltam rájönni, milyen természetűek, helyette csipeszt tűztem az orromra, és már olvastam is. Ez van, izgalmas darab volt, nem is bántam meg.
Szóval igen, úgy hiszem elmondhatom magamról, hogy nem ítélkezem a külső alapján. Igaz, emberek esetében még nem is igazán volt rá alkalmam, illetve okom. Bár sok varázsló és boszorkány hódolt még most is régmúlt divatnak, hordott csúcsos süveget, és járt (még férfi létére is) hosszú, szoknyás ruhában, valamint válogatta össze ruhatárát a legelképesztőbb, össze nem illő módon, mikor varázstalanok közé volt kénytelen menni, ilyen dolgokon sosem akadtam fel. Igazság szerint saját külsőmmel sem sokat foglalkoztam. A ruháimat zömében kaptam, vagy örököltem, és mikor fel kellett valamit venni, hát felvettem. Aztán legfeljebb kicsit furán festettem, bár sosem szóltak meg miatta.
A kissé csapongó időjárásra ma egy kardigánnal feleltem, és hosszú, sötét nadrággal; a könyvtárban egyébként sem volt soha túl meleg vagy túl hűvös, de a hiedelmekkel ellentétben néha azért kimozdultam innét, mostanában még sűrűbben is, mióta a Levita házvezető helyettese lettem. Ami még mindig elképesztő volt. Nemkülönben a ricsaj, melyre váratlanul felkaptam a fejem. Számban egy ceruza lifegett, a végét rágicsáltam, mint valami kisegér, de aztán kifordult ajkaim közül, és az előttem fekvő könyv lapjai közé esett. Meglepetten pislogtam a közeledő hangoskodókra. Mióta itt vagyok, még egyszer sem kellett rendet vágnom a kötelező "csendet a könyvtárban" szabály miatt, noha már tükör előtt elgyakoroltam, felkészülve a lehetséges esetre. De ami felém közeledett a két kézen fogva járó alak képében, arra bizony aligha készültem fel.
- Annabell..! - hápogok, és először fel sem sikerül fognom, hogy mit mutogat. Akkora hanggal jöttek be, hogy most a fél könyvtár néz felénk, bosszús és érdeklődő arcok sokasága.
- Tudod jól, hogy a könyvtárban nem szabaaaa... - Valahogy nem sikerül befejeznem az intést, mert kiszúrja a retinám a gyűrűkön megcsillanó fény, és hirtelen elengedhetetlen vágyat érzek a szájtátásra.
Rengeteg dolog kezd el megdöbbentő sebességgel cikázni a fejemben, de zömében félgondolatok, és összeszedetlenek. Rámeredek a testvérkém kezét szorongató nagyon fiatalnak tűnő srácra, és arra, ami rajta van. Egy mugli fémdetektor felrobbanna, mielőtt bekapcsolnák, ha a közelébe kerülne. De nem ez zavar, noha a külsejét meglátva Anya sírva fakadna, Apa pedig agyvérzést kapna. A bátyánk reakcióját viszont nem tudom elképzelni. Valószínűleg jót derülne rajta mindenesetre.
Én viszont? Csak nézek ki a fejemből, és pár másodpercre elfelejtem, hogy kell levegőt venni. Rettentően vigyorog mindkettő, örülnek maguknak és egymásnak. Emésztem az eseményeket még néhány másodpercig. Ez a fiú éretlennek és pimasznak tűnik, olyannak, akit a legkisebb mértékben is maradi gondolkodású emberek elzárnának valahol, vagy legalábbis húsz méterre elkerülnének. Én nem  vagyok ilyen, a külső egy dolog, még akkor is, ha kifejezi a belsőt. Nem ez zavar.
- Mikor történt ez? - nézek végül Annabellre. Még mindig úgy érzem, mintha kóvályognék, álomszerűnek tűnik, hogy a húgom felbukkan előttem.. eljegyezve! Megrázom a fejem; nem, ez annyira abszurd. Nem ilyennek ismerem őt.
- Te pedig..? - pislogok a srácra.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Ha dúl az agybaj...
Írta: 2014. augusztus 27. 07:03
| Link

Grillhusik

Szegény Belle, el nem tudom képzelni, mit várt. Elvégre szóltam jó előre, hogy ha házasság, akkor megadjuk a módját és a cigányzenekar ott fogja húzni az esküvői banketten, de még ha egy tetves eljegyzés, akkor is kijár, hogy gyűrűt lopjak a formás szálka kis ujjára. Szóval én rendes, takaros ember vagyok, az anyukám jól kioktatott, mekkora füles jár az eltolt viselkedésért. Nem szeretek játszadozni a női haraggal, JÓ? Így is fáj még az a két pofon, amit Belle leosztott, pedig csak udvarias akartam lenni és nem a szekrényben, a melltartói között megrohadni. Ezentúl viszont meg sem kérdezem, ő mit akar, ha már én hordom a ga.... jó, vannak szoknyáim is, be lehet fogni, oké? Nekem tetszenek és nem skót stílusban hordom őket. Ahhoz azért senkinek semmi köze a kiválasztottakon kívül. Igyekszem nem leragadni egyetlen embernél.
Belle fenére jófej, úgy láttam, még díjazza is a bátyám gyűrűjét, még ha kicsit fityeg is azon a vékonyka ujján, de mondtam, hogy majd bevétethetünk belőle, csak előbb legyen meg az esküvői torta- legjobb biztosíték, hogy tényleg a feleségem. Feleség, JÉZUSOM! Oké, tisztázzuk, ez nekem még nagyon nem kell, csak vicc szintjén. Látod, hogy kiráz a hideg egy rendes nászünnepség gondolatára? Megházasodni? Én? SOHA! Előbb halok meg hétszer sárkány általi halálban (és ahhoz csak fel kellene húznom a családom bármelyik tagját, menő tüzet tudnak okádni képzeletben is már) . Hogy Belle hogy üti meg a bokáját ezzel a mesével, na hát addig nem vitte az agyam, csak kajak ráálltam a dologra, de szólt volna, ha nem akarja, nem? Mondjuk akkor is rántom magam után a kulimászba, de meglett volna a neve, hogy kinyitotta a száját és ellenkezett az ötletem ellen. Ahogy az ellen sem, hogy újrasminkeljem, mert rongyossá röhögte magát és a kencéjét. A lányok rém borzalmasak, ugye? Kifestik magukat jó drága marhaságokkal (a vízfesték miért nem jó nekik?), aztán szétröhögik az agyuk és bumm, elkenődött minden. Hozhattam rendbe az egészet azzal a szemböködős borzadállyal (szemspirál) meg a kis pamacs lótúróval (az lehetett a por állagú alapozó), aztán térdre rúgtam magam és jött a „Velem vagy vagy ellenem, Bözsi?” romcsi kérdésem. Nem volt túl sok választásunk, így hát egy életre szóló őrültséget fogadtunk egymásnak ott helyben, majd megindultunk a nővéréhez.
Titán természetes élőhelye a könyvtár; növényevőnek néz ki, de Tilda szerint ragadoz, ha a könyveihez érnek. Ebből leszűrtem, hogy bottal fogom megpiszkálni, mint tigrist az állatkertben, ha morogni-vicsorogni látom a csajt. Állítólag rendszeresen kivizsgálják, nem-e ragasztották rá a cronicus hülyeségitisz nevű szörnyen fertőző betegséget, ugyanis ezt a fajt rövid távon kinyírja a kórság, leépíti az agysejtjeiket és limitált szériakiadásról beszélünk mégis....
- Belle, mi az a „tanulás” ? – Marha értelmes a fejem, vágod? Kb annyi tömény szarkazmust rejtettem a hangomba egyetlen szó mögé, hogy egy fél SS hadsereget elrejtene, a másik fele meg sortüzet nyitva kilógna a védvonalból. Mikor Belle elsüti a „Na mit szólsz?” kérdést, muszáj eleresztenem és lassan, kitárt karokkal körbefordulnom, mint valami jólnevelt grillcsirke a nyárson, hadd döntse el Titán, hogy „Három kiló húsz deka a gyerek. Maradhat?” henteséknél szülés...
- Te biztos szép vagy, mint egy pár frissen mosott zokni. – Szerelmetesen rebegő hangom egyszerűen hányingerkeltően jól sikerül, de ez is ilyen egyszeri és megismételhetetlen rendszerhiba lehetett nálam. Titánról süt, hogy másnak képzelte a háziállat pofámat, valami nyugisabbra és kevésbé szívinfarktust okozóra pedálozott, de bocsmár, a piercingeimet és a tetkóimat redva nehéz volt beszerezni, oké? Nem is akarták megcsinálni, csak kikönyörögtem, de még anya aláírását is odahamisítottam, amiért külön szíjat hasítottak a szép hátamból. Oké, Titánnál rendszerleállás lépett fel, SOS SOS, süllyed a hajó, beállt a Windows Kékhalál, újraindítást kérünk! Ha az nem megy, dobd ki a hardot és rakj újat. Ja nem, Titán nem tud helyben agyat műteni önmagán. Úristen, talán most csináltunk infit Belle nővérének? Ritka király!
Szinte látom az arcán, ahogy mindjárt megkérdezi: Ugye ez csak egy álom? Ziher, hogy rávágom: Meg is haraplak, ha akarod, de ez a valóság.  Szegény, ez lehetett neki az ultimate pörölycsapás a fejre. Mikor rám terelődik az a döbbent nézés, leesik a tantusz, hogy a nevem érdekli, vagy legalábbis a lábméretem. Na nem, az titkos infó, anyukám, sajnálom, nem fogsz hozzáférni.
- Alexis Lyall, de leendő Grillhusi Alexis. Ja nem, Gryllus, na. Drágám, olyan ritka hülyén megjegyezhető családneved van. Felvennéd végre a Lyall-t? Annabelle Lyall tök menően hangzik. A gyereket is Lyallnek anyakönyvezzük majd úgyis... – Oké, ez totál random hülyeségként jött ki a számon, ezért még lehet, kapok két pofont, de annyira adta magát, hogy ha esküvő, akkor jön a gólya is. Remélem, Belle-nek nincs pasija, aki tényleg hozzon neki Belle.rar-t, mert akkor ritka nagy kakiban vagyok ....
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. augusztus 27. 07:10
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. szeptember 5. 11:27 | Link

Tildu és Alexizzant

Már nagyon vártam, hogy mi lesz a könyvtárban. Belülről majd szétvetett a nevetés, ahogy kézen fogva jártam a folyosókon Alexissel. Tényleg nagyon őrült a srác, ráadásul minden nem normális dolgokra kapható. Ha azt mondtam, volna, hogy menjünk és nyaljunk el egy fagyit, biztos azt mondta volna, hogy a tó közepén egy fűszoknyában, miközben esik a hó, mert úgy menő. Szóval nagyon nem egyszerű eset, de sokszor vicces és nekem most erre volt szükségem. Furcsán éreztem magam, néha még bele is pirultam, ahogy ránk néztek a többiek, csodálattal, vagy épp utálkozással. nekem semmi bajom ennek a lököttnek a kinézetével, mert legalább ha el akarna futni, elég egy mágnes és máris itt marad.
- Nézd meg a szótárban, te bolond – vigyorgok a „jegyesemre”, Tildának pedig már látom a fején, hogy le akarna minket inteni, amiért hangoskodtunk a szentélyében. Sosem értettem, hogy mit élvez ebben, a sok poros, meg sárga könyv között élni. mivel igazán jó húg vagyok, sosem vetettem a szemére ezt tizenötmilliónál többször, de még mindig kevesebbszer, mint azt, hogy hagyjon már békén.
- Leckéket vettél Leonietől, hogy ilyen hülyeségeket mondasz, te kis cucu – az arcát a kezembe veszem Alexisnek és finoman megrázom jobbra balra. Remélem észhez tér, hiszen be kell jelenteni Tildusnak, hogy mi bizony nemsokára összeházasodunk. Illetve sosemkor, de egyelőre ezt még nem kívánom felfedni előtte.
- Hát Alexis mindig is a szívem csücske volt, és ha már végül is jól megvagyunk egymással, akkor majd összeházasodunk. Tök cukik a tetkói, meg a piercingjei, nem mondhattam nemet. De most nem? Boldog vagyok végre Tilduuuuu – elengedem Xis kezét és ráugrok a nővéremre, jól átölelem, megszorongatom. Néhány másodperc múlva elengedem őt, majd visszalépek Alexis háta mögé, és átkarolom őt. Onnan kukucskálok ki, Tilda közben Alexisre kíváncsi, a fiúcska pedig hozzá mérten be is mutatkozik. A végére viszont felhúzom a szemöldököm, mert azért ne lépjünk már át bizonyos határokat. Még hogy gyerek, hát normális e vagy?
- A nevünket majd még megtárgyaljuk, nyuszifülzsiradékom – búgom és a vállára teszem a fejem, bár ehhez pipiskednem kell egy picit.
- Gyerekek meg majd később, legalább egy évet még várjunk, nem? – „finoman” azért bokán rúgom, hogy lássa, tényleg szeretem, De az arcomon lila köd borította rózsaszín álomvilág ütközik ki, csak, hogy tovább folytassuk a kis játékunkat.
- Tilduuu, ugye leszel a tanúm? Doriánra sosem lehet számítani – mondom kicsit keserűen, nagyon régen láttam a bátyámat. Tény, hogy mindig ír levelet, meg még ajándékokat is küld, de nagyon hiányzik, és az ő hiányát Tilda nehezen pótolja, de főleg nem. Ő más, Tilda is más, azért remélem nem nagyon fog megsértődni majd, ha kiderül az egész móka. De addig élvezzük ki!
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. szeptember 6. 17:06 | Link

A l e x i s
N
N


Egyelőre fogalmam se volt, mit kéne gondoljak vagy érezzek. Csak meredtem a párosra, próbáltam értelmes, odaillő kérdéseket feltenni, és persze mindenekelőtt becsukni a számat, mielőtt berepül egy légy.
A srác körbeforgott, mint valami bemutatón, mintha Annabell megszemlélésre hozta volna ide, hogy az áldásomat kérje.
Az a furcsa gondolat kúszott a fejembe, hogy nem is teljesen abszurd az elképzelés, lehet, hogy nem is ez a fiú, hanem Annabell kérte meg az ő kezét?! Ha a húgom valaha megházasodik, valóban ez tűnt valamiért egy logikus forgatókönyvnek, de hogy máris? Ez nem lehet, biztos megint elaludtam olvasás közben, és most álmodom.
De aztán a becsapódó Annabell magamhoz térített. Ha álmodtam is, elég élénk álom volt, mert éreztem, ahogy megszorongat kicsit. Pedig már ez is önmagában álomszerű volt: Annabell megölel? Engem?
- Té-tényleg? - néztem rá húgomra bizonytalanul. Nem láttam ilyennek évek óta. Hát tényleg boldoggá teszi őt ez a fiúcska? Nincsenek előítéleteim, tényleg, de akkor is. Megint őt figyeltem, miközben elregélte, hogy milyen megjegyezhetetlen a nevünk, és hogy fel kéne már vegye a nevét, a gyereket majd úgyis...
- A gyereket..? - nyöszörögtem hirtelen, és Annabellre kaptam a tekintetem, mintha máris azt nézném, kerekedik-e a hasa. Egy sokkoló információ bőven elég volt mára. Az én kicsi húgocskámról van szó, mégis mikor nőtt fel ennyire??
Észre sem vettem a finom jelzést, amit Ann Alexisnek küldött, mert úgy csüngtem szavain, mintha az életem függne tőle. A vállára hajtotta a fejét, és tovább rebegtette pilláit felé, én meg csak néztem, mint az a bizonyos erupment az újkapura.
- Én.. hát persze, hogy..! - mondtam kissé bizonytalanul. Nem azért, mert nem akartam a tanúja lenni - dehogynem. Más nem is tenne boldogabbá. De rendkívül féltettem, és nem akartam, hogy rossz döntést hozzon ilyen fiatalon.
- De.. ugye még vártok vele? Néhány hónap.. év, tudjátok, nem sok az. - Hozzám jöttek, nem akartam durva lenni és kioktató. Abból szegény Ann már eleget kapott tőlem, el is űztem kissé magamtól. De most úgy tűnt, ismét szeret, vagy legalábbis elég fontos vagyok számára. Megjegyzéséből persze kihallottam, hogy Dorián az, akit a legjobban hiányol most.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. szeptember 6. 17:08
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet