36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 24. 15:35 | Link

Matilda.

Milyen szerencse, hogy épp a mai napra sikerült a könyvtárlátogatást időzíteni, hiszen eleve a könyvtáros segítségére számít, ugyanis fogalma sincs, a hatalmas könyvbirodalom melyik berkében keresgéljen zenetörténet és főleg kották után. Igaz ugyan, hogy érkezéskor inkább köszön az asztalnak, és talárját porolgatva úgy halad el előtte, mintha ott sem lenne, de a polcok közé érve eszébe jut, miért is van itt, így hamar visszafordul. A talárt eltünteti a táskájában, igaz, hogy a ruhadarab valószínűleg nem köszöni meg azt, ahogy belegyömöszölte, de ez a legkisebb gondja. Visszaérve az asztalhoz ismét köszön illedelmesen, majd felteszi a kérdését, reménykedve, hogy nem harapják le a fejét, amiért nem akar minden áron magyarul beszélni. Megkönnyebbülten szusszant fel, amikor angolul érkezik a válasz, és elmosolyodik. Arra számít, hogy közlik, merre is keresse a polcot, ahol ilyen könyveket talál, ehelyett azonban meglepetésére a könyvtárosnő kilép az asztala mögül és inti, hogy kövesse. Megy ő már is, annál jobb, ha nem küldik csak úgy el egy iránnyal, mert még a végén képes és eltéved. Nem lenne az első alkalom, amilyen csodásan tud tájékozódni ő általában. Csodálkozva pislog körbe, ezen a részén a könyvtárnak nem járt, ezek szerint, nagyobb annál is, mint feltételezte, a kérdés így egy fél perccel körülbelül később jut el az agyához, mint normális esetben tenné, de máris bólogat rá.
- Igen. Ühümm... Annabell? Nem hiszem, hogy találkoztunk volna, de nem kizárt. Megkérdezhetem hányadéves? - érdeklődik máris, visszatérve a jelen síkra a könyvek enyhén megbabonázott módon történő bámulásából, majd máris elhúzza a száját csak úgy magának, és bocsánatkérően pislog a könyvtárosnő felé.
- Ühm... bocsánat, még be se mutatkoztam, pedig már illett volna. Axel Sjőlander, másodéves rellonos. - mondja máris, miután zavartan beletúrt a hajába. Ilyet se sűrűn szokott csinálni, mert igyekszik a jó oldalát mutatni, de most mégis sikerült elfeledkezni a bemutatkozásról, bár örül, hogy nem jóval később jutott eszébe.  
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. november 24. 15:35
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 3. 19:36 | Link


Ha már úgyis ráér, és más épp úgysem szorul segítségére, úgy dönt tehát, hogy elvezeti a fiút a keresett részleghez. Persze magának se árt, ha gyakorolja az útvonalat, még nem is teljesen biztos benne, hogy épp ott kell keresni a kottákat, ahol gondolta. De most majd biztosra megy, és addig is legalább egy újabb lelkes kis könyvbújót ismer meg. Neki mindenki az, aki beteszi ide a lábát, mert a kényszer nem látszik mindegyikük arcára kiülni. De Matilda ha azt látja, is hajlamos egész másként értelmezni az undorral keveredő kedvtelenséget a diákok arcán. Ez a nebuló azonban nem mutatja jelét ennek, sőt, inkább érdeklődő pillantásokat küldöz szét maga körül, rácsodálkozik a könyvtár azon részére, melyen Tilda épp átvezeti. A könyvtáros ezt igen nagy örömmel látja. Először ő is hasonló ábrázattal vonult végig a sorok közt, sőt, igazándiból később is előfordult még párszor.
- Harmadikos már, és pirosban utazik - feleli a húgáról való érdeklődésre. Kicsit még fel is szegi állát közben büszkeségében. Nem az ő érdeme, de azért még lehet büszke a kishúgára. Bár jó lenne, ha több indokot szolgáltatna rá.. de hát Matilda a kicsivel is beéri. És ha Annabellről van, ez többszörösen igaz. Már-már akkor is boldog, ha semmi rosszat nem hall róla egy napig.
Közben a srác kissé zavartan bemutatkozik, így Tilda is visszakanyarítja figyelmét rá. Lassít, majd meg is torpan, ahogy a rellonos felé fordul.
- Axel? Örvendek. Én Matilda vagyok - ki is nyújtja megszokásból a pracliját felé, és kedves mosolyt fűz mellé, mely azonban nem megszokásból jön, hanem természetéből fakadóan. - Sokadéves könyvaddikt.
Felpillant, és abban a pillanatban látja, hogy meg is érkeztek. Zenekönyvek, zenetörtélelmi lexikonok, és külön, zenészeknek szentelt példányok fala tornyosul előttük. Némelyik kötet gerinccel befelé néz, hogy a lapjai közé csúsztatott bakelitlemez is elférjen. De ezekből külön kis kollekció is látható kicsit odább.
- Helyben volnánk - jelenti ki az egyértelműt, hiszen felcsillanó szeme már előre elárulta. - Tudod esetleg konkrétan, hogy mit keresel, vagy átfogó kutatást végzel?
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 10. 00:24 | Link

Mathilda.

Hálás is ő máris a könyvtárosi útmutatásért és főleg a segítségért, mert ha most csupán egy olyan instrukciók kapott volna, hogy a harmadik polcnál balra, aztán keletnek előre, akkor este is itt toporogna minden eredmény nélkül, kerengve a polcok között, mint a bolygó hollandi. A végén belőle lenne a könyvtár szelleme, ha nem vigyáz. Biztosabb, ha nem hagyják egyedül betévedni a polcok közé, és mintha ezt a kedves könyvtárosnéni is elkerülni szeretné, megy szépen vele. Ámuldozva követi, hiszen ennyi gyönyörűséget még életében nem látott, és több is van belőlük, sokkal több, mint feltételezte első látásra. Ha már hozzászóltak, abbahagyja a rácsodálkozást, szerencsére - ugyanis nem sok kellett volna ahhoz, hogy a nyálelválasztása is beinduljon, aztán megtöltene itt mindent DNS-mintával, mintha bárkinek is számítana a továbbiakban, hogy itt járt, vagy sem. Tán ha egyszer híres hegedűművész lesz, és önéletrajzot írnak róla, akkor, de az még jócskán odébb van, úgyhogy most jobb, ha nem jut el addig a szintig. Be is csukja a száját, mert eltátani sikerült, majd elgondolkodik, ismerheti-e a könyvtáros húgát, de sem a név, sem a ház, nem segít, szerencsére az is kiderül, miért, hiszen nem egy évfolyamban tanulnak.
- Értem. Én csak másodéves vagyok, biztos ezért nem találkoztunk még. - válaszolja végül, és csak most jut eszébe, hogy hoppácska, nem éppen illemtudásra valló módon sikerült elfelejtenie a bemutatkozást. Megejti kissé zavartan, mert ilyet sem sűrűn szokott művelni, majd elmosolyodva fog kezet a nővel végül, és végképp fülig szalad a szája arra a tömör bemutatkozásra. Frappáns, igazán.
- Huh, az jó dolog. És mindenfélét tetszik olvasni? - kérdezi, és ha már megálltak, kénytelen körbenézni, miért is. Vigyorogva észrevételezi, hogy ez a cél, ugyanis az orra előtt rengeteg zenei témában írt könyvet lát, és ismét eltátja a száját.
- Juj, mennyi jó könyv. Nem is tudom, ezeket hogy lehet elvinni? Vagy el lehet egyáltalán vinni? Néhány kottát keresnék, főleg Schuberttől, és... uuhhh... - végighúzza az ujját óvatosan az egyik könyv gerincén, majd kérdőn pislog a könyvtárosnénire.
- Ha jól viselkedek, csendben leszek és enni a konyhába járok, egy hálózsákkal beköltözhetek átfogó kutatást végezni? - ellenállhatatlan bociszemeket mereszt, mint ötéves gyerek, aki megpróbálja meggyőzni a szüleit, hogy az úgy bizony jó lesz, ahogy ő szeretné. Annyi gyönyörűség van itt, fogalma se volt erről eddig.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 10. 00:24
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 15. 10:47 | Link


- Az valóban meglehet - és persze az sem kizárt, hogy ha egy évfolyamba járnának, se ismernék egymást, de nem valószínű. Legalábbis a srác már biztos észrevette volna Ann-t, ha húga őt nem is. Nem feltétlenül azért, amiért egy lány feltűnhet egy fiúnak, hanem mert Annabell hajlamos a viselkedésével feltűnést kelteni.
Végül eljutnak a bemutatkozásig is, Matilda kis önjellemzése is betalál, mert Axel jókora mosollyal jutalmazza. A könyvtáros kisasszony mosolya is szélesebbre húzódik kérdésére.
- Pont, ahogy mondod, mindenfélét olvasok.
Ő maga is alaposan megcsodálja a szekciót, ahová érkeztek, mert bár már látta korábban is, még nem igazán időzött itt el. Pedig tervezte, hogy mélyít a polcokon, hogy ne gerinccel befelé kelljen azoknak a bakelittel felszerelt daraboknak ülniük a helyükön, mert így bizony sorra lehet őket kihúzogatni, hogy meglelje valaki, amit tuképp keres. Közelebb is lép, és biccent a fejével a polc felé a rellonosnak, hogy jöjjön ő is.
- El lehet vinni őket, persze. Beírjuk a nagy könyvbe a pultomon, hogy mikor, és mit vittél el, aztán már csak visszahoznod kell, még év vége előtt lehetőleg. Ez az elmélet, gyakorlatilag csak annyit tudsz elvinni, amennyit elbírsz, ezzel a problémával már párszor szembesültem.
Nevetgél egy sort, mert bizony valóban nem ritkán látni őt a folyosón baktatni annyi könyvvel a kezében, ami mögül ki sem látszik az arca. Szerencsére mindig akad egy-két diák és tanár, aki rászól, hogy vigyázzon, oszlop, vagy lépcső, vagy épp lovagi páncél, mielőtt felbukna, vagy épp lebukna egy miatt. Néha azért elmorfondírozik rajta, hogy nem kéne a szerencséjét kísértenie.
- Sajnos nem engedhetem meg, hogy itt maradj éjszakára - rázza meg a fejét, mert a hálózsák említése azt sugallja, hogy a beköltözést nem csak nyitvatartási időre érti Axel. - Tudod, házirend, ugyanaz a szabály vonatkozik a könyvtárra is, mint az összes tanteremre, és folyosóra az iskolában. Éjszaka csak a hálókörletetekben és klubhelyiségetekben lehettek.
Kénytelen kicsit elnézni balra, mert most a szemébe nézés e szavak kiejtése közben nem menne zökkenőmentesen. Aludt ő a könyvtárban diák korában. Illetve alvásra nemigen kerített sort, csak másnap az órákon.
Levesz egy könyvet a polcról, megnézi, majd egy másikért nyúl, visszateszi őket, majd újabbat kap le, míg végül fel nem csillan a szeme.
- Franz Schubert. Parancsolj.
Megsárgult lapokból álló, kék, keménykötésű, gerincén kopottas ezüst betűkkel szedett művet nyújt át Axelnek. Ha kinyitja, egyszerre zene tölti be az étert. Nem tudni honnét jön a hang, a könyv varázsa teszi. Nem is hallja más, csak aki a könyvet tartja.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. december 15. 10:49
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 25. 18:37 | Link

Könyvtárosnénik gyöngye. Rolleyes

Bólogat ő arra, hogy meglehet, bár most talán igazán meglepődne, hogy úgy amúgy a könyvtárosnéni húga nem más, mint az a lány, aki a tanévnyitón állítólag Cupidónak köszönhetően Várffy ölében kötött ki a Nagyteremben. Pillanatnyilag valahogy úgy képzeli - még - , hogy biztos Annabell is ilyen nyugodt könyvmoly, mert miért is ne hasonlítana a nővérére, viszont ahelyett, hogy ezen töprengene, inkább bemutatkozik, majd máris széles vigyorral veszi tudomásul azt az önjellemzést, sőt még kérdez is.
- És mit tetszik igazán szeretni? - érdeklődik tovább, ha már a könyveknél tartanak, az úgyis hazai terep. Szeret ő olvasni, nagyon is, bár biztos benne, hogy annyira nem harcedzett könyvek falása terén, mint az idegenvezetője. Amint elérkeznek a zenei részleghez, még szélesebb lesz a vigyor a képén.
- Ó, az nem is hangzik rosszul. Amennyit elbírok egyszerre, vagy ezt lehet úgy is, hogy térek kettőt, aztán meg év végéig visszahordom őket szép lassan? - kérdezi, mert hát szétnézve ez a zenei rész nagyon is sok olvasnivalót tartalmaz, amit mind szeretne hirtelenjében kivégezni. Még az is megfordul a fejében, hogy talán nem is lenne érdemes ezt mind elcipelni a gólyalakig, mi lenne, ha itt folytatna átfogó kutatásokat, ám a kérdésre nemleges választ kap. Gyerekesen lebiggyeszti az ajkait és úgy pislog a nőre, mint egy szomorú kiskutyus.
- Kár... pedig milyen jó lenne, de igen, tudom, házirend. Na nem baj, attól azért még elhordhatom őket tonnaszámra. Svéd könyvek is vannak esetleg? Az angol is jól megy, de azért a leggyorsabban még mindig a svédet olvasom. - ebből fele magának szól, de a könyvek bámulása közben már el is felejti, hogy mi kinek is szól, esetleg van, amit megtarthatna magának, hogy ne untassa vele a könyvtárost. Elnézegeti a szebbnél szebb, és rendkívül jó olvasmányélményekkel kecsegtető könyveket, majd meglepetten pislog az elé tartott példányra egy fél pillanatig, amíg eljut az agyáig a borítón látott név. Elvigyorodva veszi át, majd felpislog boldog arckifejezéssel, épp, hogy meg nem öleli hirtelenjében a nőt, főleg, amikor ki is nyitja.
- Ez... ez... egyszerűen... nincs is rá szó. Nagyon-nagyon szépen köszönöm. Meg kell várnom vele a zárást, vagy elvihetném esetleg most rögtön is? És mennyi gyönyörűség van benne... ezt nem is ismerem... - bámul az egyik kottára örvendezve, majd inkább be is csukja a könyvet, mielőtt még a végén túl hangos lenne és rászólnának. Majd pont a könyvtárból kellene kitiltatni magát, mert túl hangosan örül egy könyvnek. Befogja a száját, és a könyvet két kézzel ölelve a mellkasához ismét előveszi a nagyon szép nézését, mert még a mai nap során a hegedűn gyakorolni is jó lenne anélkül, hogy büntetőfeladatot kapna késői kint tartózkodásért vagy a szobatársak feszítenék keresztre, mert bent játszik Schubertet.  
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 1. 13:55 | Link


Jó kérdés, mit is szeret igazán. Többnyire kedvenc sorozata, a Jonathan Samwell kalandjait taglaló regények nyomozgatós krimi témáját feleli ilyenkor, és hogy azokat a darabokat szereti, melyekben feloldásra váró rejtélyek, össze nem passzoló, de mégis remekül működő karakterek szerepelnek. De szinte bármi mást is elolvas, ami valahol megragadja a fantáziáját. Ez szinte mindig bejön, így Axel kérdésére végül csak egy mosolygós vállrándítással felel.
- Lehet úgy is - nevet a fiú lelkesedését látva. Mintha csak magát látná fiatalon. Még épp csak az hiányzik, hogy megkérdezze, szabad-e többször is elolvasni őket. A könyvtárban nem éjszakázhat, ezzel láthatóan kicsit el is szomorítja, úgy néz rá, mintha a kedvenc játékát vette volna el.
- Sajnálom, tényleg - de szerencsére a zenei részt látva nem kell tovább azon dilemmáznia, hogy mi lesz most szegény lelkével, mert Axel ámul-bámul és nem igen látszik betelni azzal, amit lát.
- Svéd nyelvű? Nem tudom, nem hiszem - tűnődik közben, miután átadta a könyvet, amivel sikeresen el is varázsolta Axelt. - Találkoztam pár kötettel, amit nem tudtam elolvasni, mert nem értettem, szóval az se kizárt, hogy svédül van, de nagyobb valószínűséggel íródott valami régi nyelven. Még a fordító varázslatokkal is csak félig-meddig lehet értelmezni egyiket-másikat.
Azt mondjuk nem teszi hozzá, hogy ezek többnyire a zárolt részlegben lelhetőek fel, valószínűleg éppen azért, mert nem tudni mi van benne.
Leemel még két kötetet, és átnyújtja őket a srácnak. Ezek is hasonló varázslattal átitatott darabok, ha kinyitja őket, gyönyörűséges zene tölti meg a könyv forgatója körül a teret.
- Ezeket is vidd el szerintem. És igen, már most akár - mosolyog rá, és egy pálcaintéssel magához húz még párat, ami érdekes lehet a tanonc számára, és maga előtt lebegtetve őket, elindul vissza pultjához, a bizonyos nagy könyvhöz.
Elkezdi beírkálni azokat a műveket, melyeket Axel felé nyújt, majd az asztal sarkára tornyozza őket.
- Ha még bármire szükséged volna, egész biztos megtalálsz - biztosítja róla, mert hát hol máshol is lenne, ha nem itt. Legalábbis egyelőre.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet