36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 30. 14:00 | Link

Violetta


A tükör előtt ácsorogtam, és a hajamat igazgattam. Nem nagyon szoktam ezzel sokat foglalatoskodni, de most nem volt jobb dolgom. Már félig majdnem kiolvastam egy mugliismerettel foglalkozó könyvet, pihentem is, ettem is, és most csak úgy...léteztem. Mikor végeztem, pislogtam párat, és jobban megnéztem magamat a tükörbe. Ha sokáig nézem magamat, gyakran elgondolkozom azon, hogy ez vajon tényleg én vagyok? Néha mintha nem is magamat látnám, hanem csak egy ismerős arcot, mintha már láttam volna szembe jönni az utcán. Pedig ez lennék én. Az a lány, akit annyian dicsérnek, csodálatos külseje és ragyogó aranybarna szempárjai miatt. Nem értem mi olyan különleges bennük. Csak egy átlagos ember vagyok. Azt hiszem. Az ágyamhoz sétáltam, leguggoltam, majd kihúztam alóla a bőröndömet. Még nem volt időm kipakolni, de, hogy őszinte legyek, nem is nagyon akartam. Itt szépen rendszerezve vannak a ruháim, a szekrényben csak össze lennének dobálva, és biztosan beletelne vagy egy órába, mire megtalálnék valamit. Előkaptam egy ujjatlan felsőt, meg egy farmert, majd gyorsan átöltöztem. Jó idő volt, kicsit fújdogált a szél odakint, végre nem volt hőség. Mikor mindennel végeztem, lábammal visszarúgtam a bőröndöt, és elhagytam a szobát. Az ajtó előtt ácsorogva, úgy éreztem, mintha elfelejtettem volna valamit. Lassan léptem vissza a szobába, alaposan körülnéztem, mi zavarhatja ennyire az agyamat, illetve a lelkiismeretemet ( már ha van olyanom ). Ekkor pillantottam meg az asztalomon, már lassan porosodó könyvet. Bájitaltan, már tegnap kiolvastam. Gyorsan felkaptam, majd azzal együtt ismét kiléptem a szobából. Jártam már a könyvtárban, így most kivételesen tudtam merre megyek. Végig a földet bámulva haladtam, nem is néztem az orrom elé, ez okozta, hogy beleütköztem valakibe. Rápillantottam a velem szemben álló idegenre, pislogtam párat, vállat vontam, majd otthagytam. Igen, ezt azt hiszem egy bocsánatkérésnek szántam, bár az illető biztosan nem jött rá. Mindegy. Jobban oda kellene már figyelnem, mit is csinálok, hova is megyek. Alig telt el pár perc, máris a hatalmas barna fa ajtóval találtam magamat szemben, amire nagy betűkkel rá volt vésve, hogy "Könyvtár". Szinte már berúgtam az ajtót, olyan nagy erővel löktem be, rápillantottam a könyvtárosra, biccentettem egyet neki, majd letettem az asztalára a visszahozott könyvet. Beljebb sétáltam, keresnem kellett valami másik könyvet. Mindig is szerettem olvasni, remek kikapcsolódás, és unaloműző, csak ezt persze soha senki sem tudta rólam. Mindenkinek vannak titkai, hát az enyém ez. Befordultam az egyik sorba, majd nézelődni kezdtem, hátha találok valami jót. A kedvenc könyvem mindig is a Rómeó és Júlia volt. Nem vagyok valami érzelgős típus, mégis imádom. Így akadtam rá, szinte már kiszúrta a szememet, és szólítgatott, hogy olvassam el. Már vagy 600x olvastam, de mégis kényszert éreztem arra, hogy még egyszer a kezembe vegyem, így hát kikaptam a polcról, majd  egy üres fotel után keresgéltem. Találtam is egyet, az egyik, kissé eldugott sarokba, majd mikor odaértem, leültem, és olvasni kezdtem. Egyszerűen imádom.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. július 30. 14:26 | Link

Yvonne
ruha

Mostanában, azaz talán két hete még az eddiginél is sokkal boldogabb vagyok. Azt hittem nem lehet fokozni, de rá kellett jönnöm, hogy mégis. Talán egy lány életében a legszebb pillanatok közül most átélhettem egyet, és ez azt jelenti, hogy nemsokára jön a következő is. Bár ez rajtunk áll, és még meg kell beszélnünk, mikorra is szeretnénk az esküvőt. Ifens olyan szép lánykérést hozott össze nekem, hogy könnyekig hatott, és ennél tökéletesebbet nem is kívánhattam volna. Persze, hogy igent mondtam, hiszen szeretem, sőt. Imádom, nem tudnék nélküle élni. Ez pedig azt jelenti, hogy Vele fogok élni. Tudom, mi is leköltözünk a faluba családostól, és így is elég sokat vagyok Nála, amikor éppen olyanom van, de ha már összeházasodunk, akkor egyértelmű, hogy mellette élek majd, ott, és Vele. Ez azonban nem vonja el a figyelmemet a tanulásról, csak mindent sokkal lelkesebben csinálok. Nekem ez most sokból nem áll, a mágiatörténészetet imádom, nemhiába vagyok mágiatörténet tanár szakon. Egészen kicsi koromtól kezdve ez a mások számára borzasztóan unalmas téma vonz, de nekem a zene és Jeff mellett ez a harmadik lételemem. Erre szükségem van, nem bírnám ki nélküle sokáig. Most viszont nagyon úgy érzem, hogy hiányzik valami, méghozzá egy könyvem, a távolkeleti mágiatörténeti.. valami. Szóval a lényeg meg van, a messzi keleti mágiatörténészeti feltárások, kutatások listája van benne, meg persze mindegyik összefoglalva valamelyest, és erre nekem most égető szükségem lenne. Igaz, hogy megvan valahol egybe, de mire abban megtalálnám, ami érdekel... Sok idő lenne. Így mivel nem áll birtokomban, az egyetlen megoldás a könyvtár, így miután kicsit összeszedtem magam már indulok is. Régen is ide jártam, most is itt vagyok már néhány hónapja, elég jól tudom, hogy mit merre van, így nagyon az útra nem kell figyelnem. Kis idő múlva már a faajtóval találom szembe magam, belépve pedig biccentéssel köszönök, és nagyjából ennyivel le is tudom a dolgot teljes mértékben, hogy aztán indulhassak is arra, amerre legutóbb is az ilyen témájú könyveket megtaláltam. Az az én szent helyem. A könyvespolchoz odalépve szememet és mutatóujjamat egyszerre, mégis más irányba és másra figyelve futtatom a könyvek gerincén, míg meg nem akad egy jó vastag példányon. Keleti Mágiatörténeti kalauz. Valami ilyesmi rémlett, de megvan, így rögtön le is kapom a helyéről, majd fellapozva indulok el arra, amerre úgy gondolom, hogy a fotelok vannak. Innen nincs messze, sőt. Nagyjából itt is vagyok, és mivel már nagyba bújom a sorokat azt sem veszem észre, hogy egy ilyen ülőalkalmatosságon majdnem átesek.
- Ooh, bocsi. Fájt? Vagy csak ebbe rúgtam bele?
Én tényleg nem akarom bántani, vagy akár csak zavarni is, csak egy kicsit elbambultam, van ilyen is, már nem lehet vele mit kezdeni.
- Egyébként Violetta vagyok. Téged hogy hívnak? Olyan sűrűn még nem láttalak errefelé...
Csak az igazat mondom, bár lehet az én figyelmemet kerülte el. Sokszor elbambulok vagy csak gondolkozok, és már a jövőt tervezgetem, miképp és hogyan lesznek a dolgok. Ezt persze nem tudom én ennyivel meghatározni, de mégis olyan jó érzés.
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 30. 14:46 | Link

Violetta


Imádom, imádom, imádom. Lapozok a második oldalra, elolvasom. Imádom, imádom, imádom. Minden oldal elolvasása után, csak ez járt a fejemben. Kívülről tudtam, hogy ki mit fog mondani, mi fog történni, de még is, olyan izgatott voltam, mint egy kisgyerek karácsonykor. Teljesen belemerültem a történetbe, szinte magával ragadott. Alig telt el 10 perc, de én már majdnem elolvastam 30-40 oldalt. Csak lapoztam és lapoztam, megszűnt számomra a külvilág. Ekkor riadtam fel, és tértem vissza a valóságba, mivel valaki majdnem átesett rajtam, de szerencsére, csak a fotelom érzett fájdalmat.
- Mi a...? Eszméltem fel, majd ránéztem a mellettem lévőre, kissé meglepetten. Ahogy végigpillantottam rajta, először is megállapítottam, hogy lány, és talán egy kicsit idősebb mint én, vagy csak annak tűnik. Sóhajtottam egyet, nem akartam bunkó lenni, most nem annak van itt az ideje, így talán kissé monoton hangon, de megszólaltam.
- Minden oké? Egyben vagy? Kérdeztem, majd egy picit feljebb ültem a fotelbe, és vártam a lány reakcióját. Nagyon reméltem, hogy nem purcant ki itt mellettem, de nem tűnik olyan gyengének, hogy egy apró eséstől súlyosabb sérüléseket kaphat. Mikor a lány feltápászkodott, kissé zavartnak tűnt, de még így is volt elég ereje ahhoz, hogy bemutatkozzon. Végighallgattam, majd becsuktam a könyvemet, és letettem a velem szemben lévő asztalra. Pár másodpercig csak gondolkoztam, hogy mutatkozzak-e be én is, vagy hivatkozzak valamire, ami miatt el kell mennem, de rájöttem, hogy ismerősöket kell szereznem. Nem akarok magányosan éldegélni itt, ennyi erővel, már most beszerezhetnék 7 macskát, és egy kis kötögetni valót. Nyeltem egyet, majd a lányra néztem, egy apró mosollyal az arcomon.
- Yvonne vagyok. Mondtam, majd a lány felé nyújtottam a kezemet. Ha már bemutatkozunk, legyünk hivatalosak. Violetta. Egész szép név. A lánynak volt még egy kérdése felém, erre viszont nem tudtam hirtelen mit válaszoljak. Valószínűleg még mindig a könyv hatása alatt voltam, kicsit vissza kellett rázódnom a jelenbe. Sóhajtottam egyet, majd beláttam, őszintének kell lennem.
- Nos, igeeen. Ez valószínűleg azért van, mert még csak nemrég érkeztem. Másik iskolából jöttem át, ide. Mondtam, egy halovány mosoly kíséretében, majd vállat vontam, nem tudom miért. A velem szemben lévő fotelre pillantottam, majd vissza Violettára, ezzel is jelezve, hogy nincs-e kedve leülni, vagy...valami ilyesmi. Ha nincs, azt is megértem. Igazán megértő tudok lenni ilyen téren, sokan nem kedvelik a társaságomat, de olyanok is akadnak, akik egyenesen rajonganak értem. Khm, igen ez lennék én.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. július 30. 15:11 | Link

Yvonne

Hát ezt nem épp így képzeltem, legalábbis a megismerkedés első pillanatait. Sokkal inkább el tudtam volna képzelni valami egyszerűt, hogy leülök, aztán köszönök, de hogy majdnem átesek rajta... nem is én lennék.
- Igen, egyben vagyok, minden oké.
Halovány félmosolyom azért megjelenik, de nem tudom még hogyan áll hozzám, elutasító lesz-e ezentúl vagy sem, bár majd kiderül. Én mindenkinek megadom az esélyt, van ez a tulajdonságom, de a naivitásból kezdek kinőni. A lelkesedés viszont marad, túlzó kedvességgel.
- Szép a neved.
Igen, tényleg tetszik a neve, és annak is örülök, hogy a kézfogást elfogadja. Nagyon alapvető dolog, de mégis jó, mert rögtön néhány dolgot le tud szűrni az ember. Ha már elfogadja a kézfogást, az valami jót sejtet, ha pedig nem, akkor erőteljesen azt üzeni, hogy békén kéne hagyni. Olyannal is találkoztam már, de akkor vele el tudok majd beszélgetni.
- Értem. Én is másik suliból jöttem, de csak vissza, és már néhány hónapja.
Azt nem tudom miért, de fontosnak tartom megjegyezni, mert azt is különösen szeretem, ha az emberekkel van bármi közös is. Csak egy apróság, és ok nélkül örülök. Olyan vagyok néha mint egy kisgyerek. Egy felnőtt kisgyerek.
A másik fotelra pillant, amiből rögtön rájövök, hogy burkoltan így ajánlja fel, hogy foglaljak helyet, én pedig így is teszek. Csak most nézek egy kicsit körbe, és a könyv, amit korábban az asztalra rakott feltűnik.
- Rómeó és Júlia? Gondolom eléggé bejöhet. Én csak egyszer olvastam. Tetszett, de nem az én stílusom.
A véleményemet is meg kell osztanom vele. Nem tudom majd mit reagál rá, de ha már úgy döntött, hogy elfogad engem beszélgetőtársnak, akkor ezt elmondom. Ha érdekli, akkor majd azt is tudatom vele, hogy mi is az én stílusom, az én világom. De egyelőre ő érdekelne, mit szeret, mit nem. Érdeklődő tekintetem talán egy kis utalás neki erre.
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet