37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 8. 10:54 | Link
Adrian Ivanorovics Black


22:15


Rach nagyon szórakozott volt mostanában, a vizsgák leszívták az agyát, ennek eredményeként a napokban többször is megtörtént, hogy elfeledkezett valamiről, vagy épp elhagyott valamit, ami csak később tűnt fel neki. Ez történt a minap is, amikor úgy határozott, hogy elmegy a könyvtárba naplót írni, mert már unta magát a szobájában, és azon a véleményen volt, hogy egy kis környezetváltozás bizonyosan jót fog tenni neki. Az elgondolás nem volt rossz ötlet, a megvalósítás már annál inkább, ugyanis miután leírta gondolatait a naplójába úgy gondolta, hogy olvas egy kicsit, így is tett, a naplót félresöpörte az asztalról és elkezdte lelkesen olvasni az egyik könyvtári művet, amibe annyira belefeledkezett, hogy a végén a naplója nélkül hagyta el a helyiséget. A lánynak egy ideig fel sem tűnt, hogy otthagyta titkait őrző kötetét a bibliotékában, nyugodtan tett-vett, majd ledőlt kicsit pihenni. Épp azon tűnődött, hogy milyen csokoládét vigyen majd barátnőjének, aki állítólag látta Felát őszintén elmosolyodni megnyerve így a fogadást, amikor hirtelen bevillant neki, hogy valami hiányzik...mégpedig a naplója...
- Holy shit! Már elmúlt tíz óra, de nem hagyhatom ott, muszáj visszamennem érte, mielőtt valaki lenyúlja vagy beleolvas!
Rachel szélsebesen kipattant az ágyából, gyorsan átöltözött, felvette fekete hosszúszárú nadrágját, világoskék blúzát, fekete cipőjét, haját kiengedve hagyta és bevágta maga mögött az ajtót, aztán célegyenesen elindult a könyvtár felé.
~ Király, senki sincs aki fedezzen, hogy ne bukjak le, ezt a szívást, vihetem el egyedül a balhét...a hátam közepére kívánom az egészet! ~
A Rellonos odaért a könyvtárhoz, már a bejárat közelében volt, de kicsit hezitált, hogy bemerjen -e menni, pedig nem volt az az ijedős típus, valami mégis azt súgta neki, hogy a legnagyobb hiba amit elkövetett jelen pillanatban az volt, hogy egyedül jött ide és így nem sok esélye van arra, hogy lebukás nélkül megússza a dolgot.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. március 8. 10:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 19. 19:12 | Link
Csornay Kíra Lotti


A délutánok, azok mindig olyan kimerítően unalmasak, hogy még egy magamfajta jókisfiú is idegösszeomlást kap. Nem arról van szó, elüldögélek én egy sarokban, egy jó könyvvel, de ha kínálkozik jobb program, akkor kapva-kapok rajta.
- A könyvtárba? - kérdeztem Lottit, kerekre tágult szemekkel, mikor szinte magával rángatott.  - Tegnap is ott voltam, meg tegnapelőtt is, sőt az egész múlt héten. - Csalódott voltam kicsit, de nem ellenkeztem, csak nem tudtam elképzelni, mit talál háztársam érdekeset abban a porszagú helyiségben. Tehetetlenül futottam utána, hisz nem akartam elesni, és őt sem elrántani, mert az csúnya dolog lenne tőlem. Úgy nézhettem ki, mint egy mugli rajzfilm figura, ahogy szinte a lábam nem érintve a talajt, úsztam utána a levegőben. Jó, hogy nincsenek akkora füleim, hogy lobogjanak a szélben, és a nyelvem sem lóg...még.
- Mi ott olyan érdekes? - kiáltottam, bár lehet, hogy hangom elnyelte a menetszél, vagy Lotti lépteinek zaja. Sokáig nem kiabálhattam, mert berobbantunk az ajtón. Több szempár fókuszált ránk, több, mint amennyi figyelmet szerettem volna. Amilyen melegem lett hirtelen, könnyen lehet, hogy el is pirultam. Egy "csókolom"-ot odasuttogtam Tilda néninek, akinek a tekintete enyhe ejnye-bejnyét sugárzott. Ezután helyreállt a Világbéke, a felénk forduló arcok újra a könyveikbe temetkeztek és az előbbi zajos belépő helyét átvette újra a szokásos porlepte áhítat.
- Mit fogunk itt csinálni? Talán a vizsgádhoz akarsz megnézni valamit? - Szívesen álltam szolgálatára, ha bármiben segíthetek, számíthat rám. Fejem felett a glória is megjelenik hamarosan, pedig csak képtelen vagyok nemet mondani, ami másnak örömet okoz. Néha átok, szívom a fogam, de újra és újra megteszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 29. 14:45 | Link


Hosszú ujjait könyvek gerincén húzva végig rúnákat keres, a szemének kedves írásjelek azonban másfél polc átnézése után sem kívánnak felbukkanni. Sóhajjal nyugtázza, hogy újabb latin betűs kötetbe botlik. Megáll azért és fejét kissé oldalra döntve igyekszik elolvasni, mi is áll a sötétkék borítón szürke betűkkel. Kissé szokatlanul csengnek ajkán az elsuttogott szavak, elsőre nem is érti őket teljesen. Másodjára újraolvasva sikerül csak rájönni, hogy pusztán magyar könyvvel van dolga, és ajkait lebiggyesztve kissé veszi tudomásul, hogy a Mágikus tevékenység lenyomozása címet viselő alkotás nem lesz a mai olvasmánya. Át is sétál a szomszédos polcig, közben pedig futólag az asztal felé pillant hosszú tincsei mögül, hogy ott van-e még a pergamenköteg és a díszes fekete toll, amit magával hozott. Különleges ajándék volt, még anyjától kapta, amikor befejezte a tanulmányait. Nem önműködő, még csak a tintatartaléka sem végtelen, láthatatlanul sem ír, vagy nincs aranyból a hegye, bár egyetlen aranyszínű csík végighúzódik hegyétől a csúcsáig, legfőképpen azonban mégis érzelmi értékes van. Sajnálná, ha nélküle maradna, az új hellyel szemben pedig még bizalmatlan kissé. A polc felé visszafordulva ezen is módszeresen halad végig, minden egyes könyvet végignézve. Halvány mosoly jelenik meg szája szegletében a harmadik könyvnél, amikor ráébred, hogy az ereklyékről szól. A negyedik könyvet aztán le is veszi, körbeforgatja, majd elmosolyodik és lassú, nyugodt, de ruganyos léptekkel sétál el az asztalig. Olyan csendben mozog, hogy nem is hallani, aztán még a széknek is óvatosan nyúl a támlája alá, hangtalanul emeli meg, hogy helye legyen, majd helyet foglal. Leteszi a könyvet, felnyitja a borítót, óvatosan forgat a tartalomjegyzékhez, mintha attól tartana, hogy a könyv feljajdul, ha hevesebben lapozza fel, aztán a sorokat ujja hegyével követve megállapodik egy számára érdekes fejezetnél. Mágikus hírében álló koronaékszerek. A jelzett oldalnál nyitja ki a könyvet, és egy pergamendarabot lehajt, keze ügyébe helyezi a tollat, és az asztalra könyökölve nekilát olvasni.  
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. március 30. 10:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. március 29. 19:55 | Link
S. K.

Kellemes hangulatban üldögélt a könyvtár egyik székén, fenekének egzakt pozícióját gondosan megválasztva, hogy véletlenül se nehezedjen túl nagy súly az ülőalkalmatosság egyik oldalára, nehogy esetleg felboruljon.  Orra előtt könyv hevert, melyben semmi meglepő nem volt – annál inkább figyelemreméltó volt azonban az a tény, hogy szépirodalmat olvasott, s mindezt a könyvtárban tette. Ami azt illeti, még a Levita háza táján is kevesen voltak, akik így képzelték el egy bagolyköves diák ideális szabadidejét, de hát stréberéknél ez egyáltalán nem olyan meglepő. Lábát komótosan nyugtatta a vele szemközti széken, úgysem túl valószínű, hogy valaki épp oda akar leülni.
Azért annyira példamutató diák ő sem volt, sőt, e pillanatban több szabályt is szegett meg egyszerre, persze csak diszkréten tette, nehogy feltűnő legyen. A változások – mármint a felügyelők kastélyba érkezése – óta különösen fontos volt, hogy eminens, de legalábbis mérsékelten szabálytisztelő diáknak tűnjön, ezért annyit megtett, hogy a tábla csokoládét nem az asztalra tette ki, hanem lopva a táskájába süllyesztette. Mikor bekapott egy-egy kockát, diszkréten a táskájába túrt – a kívülállónak akár úgy is tűnhetett, hogy csak zsebkendőt keres –, óvatosan letört egy darabot, majd ásítást tettetett, s szája eltakarása közben mesteri mozdulattal a szájába csempészte az édességet, s csak akkor kezdte el rágni, amikor megbizonyosodott afelől, hogy senki nem nézi. E mozdulatsor után komótosan lenyalta az ujját, majd a nadrágjába törölte, nehogy nyomot hagyjon a lapon.
Alapesetben egyáltalán nem zavarta volna a kiírás, hogy „A könyvtárban étkezni tilos!”, s ugyanez volt a helyzet a maradék háromszáz diákkal, kik a bűntudat legapróbb jele nélkül, nagy előszeretettel ignorálták a táblát nemzedékeken át. Ám most, hogy a mitugrász kémek a kastély minden zugában lesben állva vadásztak a rendzavarókra, különös óvatosságra volt szükség, lévén nem akart összetűzésbe kerülni a minisztérium alkalmazottjaival. Habár lehet, túlreagálja ezt az egészet, végtére is ilyen apróságok miatt nyilván nem vegzálnak senkit, az már teljesen abszurd lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 14. 21:05 | Link
Kedves Ellenségem – büntetőmunka (előzmények: „Vigadófreskó folyosója”)
Chris
és HVH néni


Ez a péntek is jól indult… csak vicc volt, nagyon nem jól ébredt, és éjszaka is még többször felriadt a folyosón történtek után. Legjobb barátnőjének egyelőre még nem merte elárulni, hogy mitől is volt ez, vagyis pontosabban kitől. Szerencsére az órákra hamar rendbe szedte magát, rajta bizony ne lásson senki bizonytalanságot, gyengeséget. Csak keveseknek volt hajlandó megmutatni, hogy bő érezni is tud, és az bőven elég. Nem kell, hogy mindenki szeresse az ember lányát, elvégre nem Nutella.
A délután gyorsan elérkezett, gyorsabban attól, mint ahogy várta és szerette volna, de azért becsületesen megjelent a büntetőmunkán, nehogy csak a testvérei büszkélkedhessenek, hogy büntimelót kaptak. Az egészben az zavarta, hogy egyiküknek se volt a veszekedők közt annyi esze, hogy ne ilyen amatőr módon buktassák már le magukat, fel is jegyezte magának gondolatban, hogy meg kéne kérdezni a másik jó madarat, jártas-e a Disaudio alkalmazásában. Fiúknak többnyire menni szokott az SVK – neki annyira nem.
Szépen összeszedte magát, szokásos navinés egyenruhában jelent meg a Czettner tanárnő által megadott helyen, a megbeszélt időpontban. Kíváncsi volt, vajon Ő eljön-e, avagy gyáván megfutamodik?
Azt remélte, hogy a tanárnő nem épp őket akarta megkérni a könyvek dajkálására, ugyanis a testvéreit már tiltották ki egy teljes tanévre a könyvtárból… Tilda néni harapós, ha a könyveiről van szó, meg is értette, annak ellenére, hogy ő kimondottan nem volt úgy oda az olvasásért. Inkább gyakorlati típus volt tanulásban is.
Mit találhatott ki a tanárnő? Remélem, nem akar kínvallatást tartani, hogy mi történt…
- Jó napot – köszönt udvariasan, a tanárai felé tisztelettudó volt, diáktársai felé helyenként kevésbé, személyfüggő, hogy kinek adja meg és miért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 16. 20:39 | Link
Claire
Vacsora után

Nem sok kedvem volt egyből a klubhelyiségbe menni, úgyhogy egy jóleső esti séta után a könyvtár felé vettem az időt. Nyolc óra felé jár, vagyis bő két órám van még visszajutni a körletembe. Nem igazán jellemző rám, hogy kapkodó idegbeteg lennék, ha csak valaki fel nem húz, mert olyankor kő kövön nem marad. Viszont köszönöm szépen, kezdek javulni, sőt. A Lucy-vel töltött időre tudok már úgy gondolni, mint életem első nagy szerelmére, és csak a szép dolgokra, és a Biával történtekre is normálisan reagálok már. Azt hiszem, fejlődőképes vagyok.
- Jó estét!
Köszönök a könyvtárosnőnek, aki kedvesen mosolyog felém, mint mindig. Nem indulok el a könyvek felé egyből előbb megérdeklődöm tőle, hogy van - e adósságom, és amikor kiderül, hogy se könyv, se tartozás nincs a "számlámon", sokkal nyugodtabban indulok el hátrafelé, hogy körbenézzek. Idén végzős vagyok, ez komoly feladat, azonban nem akarok idegbeteg lenni, ahogy nem akarok csak a tanulásra koncentrálni. Muszáj kicsit kikapcsolnom. Ebben az évben is csak az Edictumot vállaltam be, semmilyen más körnek nem akarok a tagja lenni. A prefektusi rang megpályázásán ugyan elgondolkoztam körülbelül két pillanatig, de nagyjából ennyi is volt. Nem szeretem túlvállalni magam, így feleslegesen nem akarok se magamnak, se másnak rosszat.
Ezen elmélkedve térek be a szépirodalmi részre, ahol pár diák lézeng. Kellene valami egyszerű olvasmány, ami leköt, de nem gondolkodtat el. Leveszek néhány ígéretes című példányt, oké, körülbelül tizenötöt, és a legközelebbi asztalra halmozom őket. Valahogy már csak le kell őket szűkíteni. Például a hátukon lévő ajánlók elolvasásával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 17. 13:54 | Link
Gréta

Kifogyott az olvasmányokból. Nem sűrűn fordult elő, de most valahogy még is. Kivételesen, nem volt kedve a saját könyveit újraolvasni, szóval ezért döntött úgy, hogy ellátogat az iskolai könyvtárba. Belépett, köszönt, és a történelmi könyvek felé vette az irányt. Egészen szereti a történelmet, bár néha napján az agyára ment a mágiatöri. Lekapott a polcról egy pár érdekesnek tűnő könyvet, és kikölcsönözte őket. Átlépett az olvasótérbe ahol lecsüccsent és elkezdte alaposabban áttanulmányozni őket. Belemélyedt egy a Varázslók szerepe a mugli háborúkban című olvasmányba ami igazán érdekesnek bizonyult. Érdekelték az ebben a témában íródott könyvek, így nem ez volt az első, és valószínűleg nem is az utolsó ilyen könyv.
Utoljára módosította:Vitéz Rebeka , 2016. április 21. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2016. június 9. 12:35 | Link
Emmuska  Grin


Már szinte teljesen befedtek a könyvek, amiket odahordtam magamnak az asztalkára. Egytől egyig az összes jóslástannal volt kapcsolatos, s bár a történelméről már gyakorlatilag mindent tudtam, magáról a tudományágról nem sok érdemleges feljegyzést sikerült előásnom. A Tarot-kártyák szimbólumait többnyire már fejből tudom, de a tudatos ráérzés valahogy a világért sem megy.
Gondoltam szórakozok viszont egyet, ha már így fél óra alatt sikerült 71443 fokosra forralnom az agyvizem. Valaki, sajnos nem tudom kicsoda, egy  történelmi könyvet akart leemelni a polcról. Pontosabban akart volna, ugyanis mérnöki pontossággal előtte vettem magamhoz a szóban forgó könyvet. Bizonyára csúnyán nézhetett rám, ám a következő könyv-ötletét is előre megéreztem, így azt is elcsakliztam az orra elől. Én kifejezettem jót derültem az egész mutatványon, ám a barna hajú leányzó bizonyára már kevésbé élvezte ezt a mókás és felettébb mulatságos játékot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 11. 22:48 | Link
Balósy Paulina


Végre a kedvenc helyemen lehettem, mármint a sok könyv között, ezért jöttem el idáig, mert tudtam, hogy itt végre otthon érezhetem magamat. Egyébként sem tudtam volna mit kezdeni magammal, ha nem találok gyorsan valami érdekes olvasnivalót, ami leköt egy ideig, a könyveknek pedig sosem tudtam ellenállni. Nem csalatkoztam a könyvtárban, mert itt aztán igazán sok izgalmas olvasnivaló volt. Beléptem a helyiségbe és kiválasztottam egy tudományos művet, a Rejtőzködő szimmetriák nyomában című könyvet. Nagyon érdekes olvasmánynak tartottam és sokkal többre értékeltem, mint az általános vagy hétköznapi műveket. Tudtam, hogy a legtöbben az utóbbiakat választanák, de engem azok egyáltalán nem érdekeltek, úgyhogy inkább elvonultam a könyvemmel kizárva ezeket a negatív gondolatok az egyik sarokba.
~ Valóban nagyon érdekes mű, ez pont nekem való. Ki fogok majd kölcsönözni ehhez hasonló műveket, itt szerintem úgysem kapkodnak utánuk. Jó lett volna, ha a testvéreim másképp gondolkodnának, de hát ez van, az élet nem kívánságműsor. Ez is abban erősít meg, hogy jobb, ha nem engedek közel magamhoz senkit sem, az élet majd eldönti úgyis, hogy mi lesz velem a továbbiakban. Azért jó lenne, ha Lilla itt lenne, akkor legalább lenne itt valaki ismerős...de ez tuti nem fog megtörténni, mert nyilvánvaló, hogy táncolni ment megint arra a fantasztikus órájára. Mostanában csak a tánc érdekli amúgy is. ~
Zsörtölődtem kicsit magamban, majd inkább úgy döntöttem, hogy nem szentelek tovább elpocsékolt időt ezekre a haszontalan gondolatokra, inkább elkezdem olvasni az érdekes művet, amit nemrég leemeltem az egyik könyvespolcról, így legalább szélesedik a látóköröm és új dolgokat tanulhatok, amit persze semmi más nem kárpótolhat.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 12. 12:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. július 4. 19:58 | Link
Mike Rolleyes

Kényelmes tempóban ér be a könyvtárba, halkan köszön a bent tartózkodó, egykori levitás házvezetőnek, majd gyorsan el is tűnik az egyik sor mögött. Nincs konkrét célja igazából, mármint a keresett könyvvel kapcsolatban, bár lassan már el kellene kezdenie készülni a vizsgáira, ha nem akar megbukni. Mondjuk addig még van elég ideje, hogy kiélvezze elsős mestertanonci éve utolsó heteit, és ezt is teszi most. Céltalanul téblábol a könyvtárban, ujjait néhol végighúzza a régi könyvek gerincein, máshol teljesen meg is áll és kihúzva egy-egy kötetet beleolvas abba, hogy megnézze milyen. De igazán egyik sem nyeri el a tetszését annyira, hogy magával vigye az asztalhoz és kényelembe helyezkedve olvasni kezdjen. Így hát tovább sétálgat a polcok között, néha kikerüli a földön ülő, a könyvébe merült diákokat, de más egyebet nem tesz. Különösebben nem érzi szükségesnek, hogy az egyik sornál leragadva addig keressen magának olvasnivalót, míg bele nem rokkan, ez a könyvtár hatalmas, tele könyvvel és valamelyik polcon biztos lesz kedvére való. Már csak meg kell találnia azt a polcot, amelyik azt a bizonyos könyvet tartja. Tovább sétál a polcok mellett, néz fel és néz le, aztán hirtelen megtorpan: megtörténik a csoda. Az egyik felsőbb elhelyezkedő könyvek között talál egy érdekesen kinézőt, így most már csak le kell onnan szednie. Most még a magassága sem állhat közé és a kinézett kötet közé, ujjaival int és könnyedén csúsztatja először kijjebb, majd emeli meg a könyvet és lebegteti le magához. Azzal azonban viszont nem számol, hogy ezzel így a mellette lévő is előrecsúszik, majd zuhanni kezd; egyenesen a lány mellett álló fiú feje felé.
- Basszus! - felsikolt és fel is üvölt, amikor a vaskos kötet találkozik a rellonos fejével, kezeit a szája elé kapja, mert hát ez még mindig egy könyvtár és nem kellene itt üvöltözni, bármilyen sokkos dolog is történik. A saját könyvére nem is figyelve lép először távolabb a fiútól, majd mikor megbizonyosodik arról, hogy annyira rossz dolog végül is nem történt -dehogynem-, közelebb hajol hozzá, hogy megnézze a harci sebet. Bűnbánóan pislog a másikra, miközben a kezét is nyújtja annak érdekében, hogy kitapogassa, ha esetleg van púp újdonsült ismerőse fején.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
INAKTÍV


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. július 15. 11:21 | Link
Sebastian

- Hogy haladsz? Sok van még hátra? - érdeklődik, amint leül az asztal túloldalára egy szép vastag papírkupacot téve le maga elé. Jó ideje kerüli már az irodát, ha teheti, most meg egyébként is szeretné megkapni a kitöltött fejléceket, ha elkészültek, hogy letudhassa a papírmunka azon részét is. Ennyire még soha nem akarta, hogy vége legyen egy munkának már, mint ennek a beláthatatlanul hosszúra nyúló semmittevésnek ezek között a falak között. Egyszerűen nem igaz, hogy éppen azok csúsznak ki a kezeik közül, akiknek számot kellene adni valami komolyabb tettért, csak mert azokkal nem kezdhetnek semmit, akik nem diákok, másoknak meg valaki befolyásos az anyja, apja, nagynénje testvére házastársának a kollégájának a keresztanyja. Rühelli, amikor ezzel úsznak meg emberek jobbnál jobb eseteket, mert egyszerűen képtelenség még kihallgatni is őket, mert repül a fejük. Nagy levegőt vesz és lassan fújja ki, igyekezve szabadulni ettől a roppant dühítő gondolattól, aminek köszönhetően itt rostokolnak fölöslegesen már iszonyatosan régóta és olyan apróságokra pazarolják az idejüket, mint a takarodó utáni kint tartózkodás vagy a konyhába tett szabálysértő látogatások egyes diákok részéről. A franc esne bele az egészbe. Újabb kísérletet tesz, hogy megszabaduljon ettől a vissza-visszatérő, idegességre egész sok okot adó kérdésre, és átlapozza inkább az előtte álló kupacot, hogy aztán néhány lapot még a fiú orra elé tegyen.
- Ez az utolsó most már. Ugyan még nem hivatalos, de ha minden igaz, már nem ülünk itt sokat - jegyzi meg csak úgy mellékesen, és előkerítve a tollát neki is lát a saját írnivalójának, mert abból akad bőven. Még nem csúszott meg, de ha holnapig nem fejezi be a jelentéseit, akkor megint késve adhatja le az egészet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440
Írta: 2016. augusztus 20. 18:12 | Link
Návay L. Viktor

Mindenki tanul. MIÉRT? Jó, oké, vizsgaidőszak van, megértem, de az együtt lógásról ne mondjanak már leeeeee! Kis híján sztrájkolni kezdtem, csak a jelvényem akadályozott meg abban, hogy ne kezdjek lázadni a rendszer ellen. Igazából szerettem prefi lenni, de azok a szabályok... Meg volt kötve a kezem, zavart. Mint amikor meg mondják, mit rajzoljak. Bleeee.
Hosszas duzzogás és mérlegelés után rávettem magamat, hogy tanuljak. Vagy legalább megpróbáljak. Célirányosan felkerestem a könyvtárat, ahol egyszer már aludtam is egy rellonos elsőssel. Nem együtt, ő a könyvkupac egyik végén, én meg a másikon. Sajnos most nem pihenni igyekeztem oda. Amint megérkeztem, azonnal megkerestem azokat a könyveket, amikre szükségem lesz, hogy a tankönyveimben lévőket jobban megérthessem. Ha tíz könyvet nem hoztam az enyémek mellé, akkor egyet sem. Az asztalra lecsapva őket felszállt a por, én pedig automatikusan vad köhögésbe kezdtem. Mindenki engem nézett, azt hittem megölnek a szemeikkel, vagy Tilda néni, mert lecsaptam a könyveit.
Elhessegettem a porfelhőt s helyet is foglaltam a széken. Volt ott még egy lány az asztalnál.
- Szia, tanulsz? - kérdeztem tőle vigyorogva - Én is fogok! - Büszkélkedtem. S a nyakamat nyújtogatva próbáltam meglesni, hogy mit is tanult. Valószínűleg ezt pofátlanságnak vehette, mert idegesen becsapta a könyvet, felállt és eltrappolt.
- Chh, én csak kedves akartam lenni. - Meg idegesítő. Az ajkaim harapdálva nyitottam ki az elemi mágia könyveket. Nem tartott soká a motivációm, el is kalandoztam. A vonalzómat megragadva az orrom hegyére helyeztem, és egyensúlyozni próbáltam. El van a gyerek, ha játszik.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2016. augusztus 27. 16:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 11. 18:19 | Link


Lassan végére érek a vizsgáztatásnak, az akadémián azonban még messze nem értek véget a vizsgáim. Akad néhány elméleti, ha jól emlékszem, három, és még egy gyakorlat, igaz, attól tartok a legkevésbé. Biztos vagyok benne, hogy meglesznek, mindig feltaláltam magam, és még tanulni is szeretek, főleg, hogy még újdonságokkal is szembesülök időnként. Az a legjobb az egészben. Az elméleti tárgyaimhoz mellékelt hosszú olvasmánylistából azonban elég sokat csak a könyvtárban érek el, megvenni ugyanis azért a tíz oldalért, néhány fejezetért, amit egy vizsgához esetleg el kell olvasnom, nem fogom. Ennek örömére egész szép listával érkezem - vagy negyven centi pergamen ránézésre -, meg természetesen az órai jegyzeteim is nálam vannak néhány üres oldallal egyetemben. Ilyenkor már nem sok ember tartózkodik a könyvtárban, noha ez a legkevésbé sem szempont, egyszerűen csak ilyenkor érek rá még erre is. Az órát elnézve egy-kettőt lesz időm végigolvasni, a többit meg legfeljebb kikölcsönzöm majd. Először is a polcok között nézek szét, összeszedek néhány könyvet, aminek a címét a listán látom, majd egy egész csinos kis kupaccal indulok el, hogy keressek egy szabad helyet is. Ricsit teljesen véletlenül sikerül kiszúrni, csak mert az általam megkopasztott polcokhoz legközelebb eső asztalok egyikénél ül, és láthatóan annyira tanul, hogy észre sem vesz.
- Szia. Zavar, ha ideülök? - kérdezem, letéve a könyveimet egyelőre az asztalra, függetlenül attól, hogy még nem is kaptam választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Severin Bellerose
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Írta: 2016. október 29. 06:45 | Link
Nem értettem a rám vetülő, furcsálló tekinteteket. Bizonyosan nem én vagyok az első, és talán nem is az utolsó, aki egy kisebb lepkehálóval érkezik a könyvtárba. Furcsán dudorodó talárom pedig egy kapcsos tetejű befőttesüveget rejtett, elvégre a zsákmányt is el kellett tennem valahová. Illedelmesen köszöntem belépéskor, de nem túl hangosan, senkit nem szerettem volna megzavarni. A kérdésre, hogy szükségem van-e segítségre, csak mosolyogva megráztam a fejemet. Nagylány vagyok, egyedül is meglelem, amiért jöttem.
Határozott, ám igen apró lépésekkel vettem birtokba a könyvtár kacskaringózó sorait. Két kívánalomnak kellett megfelelnie az ideális helyszínnek. Senki ne olvasson, vagy keresgéljen a közelben, mert semmi esetre sem szerettem volna abajgatni másokat, valamint sok régi kötet sorakozzon a polcokon. A villogómoholyok ugyanis azokat szerették leginkább.
Kétségem sem volt afelől, hogy ez lesz-e az ideális hely néhány befogására, hiszen minden adott volt, amiért csak epekedhettek. Vaskos, megsárgult lapú kötetek. Mélyen beszívtam a régi könyvek papír illatát, megértettem a moholyokat, valóban kellemes volt. Az egyik üres sornál lecsatoltam a befőttes üveget, és letettem egy polcra, könnyebben mozogtam, ha nincs nálam. Csak álltam, és vártam arra, hogy felbukkanjon egy. A becserkészés már csak ilyen, hosszú órákat, sőt olvastam, hogy valaki napokat is várt már arra, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat. Nekem egyelőre ilyesmire nincs időm a napi teendők, és a tanulás mellett, de ha egyszer befejezem a tanulást, biztosan eljön ennek is majd az ideje.
Aztán valami fényeset vettem észre a szemem sarkából, el se hittem, hogy létezik ilyen szerencse. Nem, ez nem lehet szerencse, egyszerűen a sok évnyi gyakorlat teszi! Szinte azonnal arra vetettem magam a hálóval, hogy elkapjam a kis gézengúzt, mielőtt meglógna, erre azonban esélyem sem volt, a háló áthaladt a folton, és vele együtt én is keresztülzuhantam rajta, elterülve a padlón.
- Quoi? – Szalad ki önkéntelenül is a számon, és hatalmas szemekkel pislogtam, miközben felültem a földön.
El sem tudtam képzelni, mi történhetett, majd felrémlett előttem egy szellem alakja. Minden világossá vált. A moholyok hihetetlenül érzékeny lények, bizonyosan megijedt a szellemtől.
- Elnézést, Szellem úr! Nem szerettem volna megzavarni a kísértésben! – Szavatkoztam, a kinézete nem tévesztett meg, hiszen a szellemek már nem öregszenek, lehet, hogy sokkal idősebb, mint én. Lassan felállva leporoltam taláromat, majd összeszedtem a lepkehálót. – Nem látta véletlenül, merre repült az előbbi villogómoholy? – Kérdeztem bátortalanul, lehet éppen fontos dolga akadt, egy szellemet pedig nem szerencsés felbosszantani!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. október 31. 18:43 | Link
Mínea - Legilimencia
Haladó óra
Október 31. - 15:00

Nem volt tőle boldog, hogy végül kénytelen volt ketté osztani a haladó tanoncok óráját, mert így gyakorlatilag mindenkivel egyesével találkozott, ez pedig nem túl időkímélő helyzet. Ennek ellenére nem látszott rajta, hogy különösebben mérgelődne, egyszerűen csak azért, mert a lány szerencséjére lefoglalta más, ami jobban bosszantotta. Mivel egy olyan időpontot sikerült kiválasztani, amikor még a tantermekben tanítás folyik, azonban a könyvtár elég nyugodalmas, így ideiglenesen ide helyezte át a székhelyét, lévén nincs legilimencia tanterem. Igaz, ennyi diákért, mint amennyivel dolgozik, kár is lenne.
A jegyzetek közül ugyanazokat hozta magával, mint amiket már az első órára is vitt, ahol a lány ki tudja milyen okból nem jelent meg. Mínea elméletileg már a harmadik szinten áll, vagy legalábbis annak környékén, úgyhogy az volt a jó hír, hogy legalább nem kell az alapoktól kezdeniük az egészet.
Lapozgatott egy kicsit a papírok között, miközben belekortyolt a teájába - a tegnapi nap után valahogy nem volt kedve a kakaóhoz, ami már önmagában is rossz jel, de igyekezett nem tudomást venni róla. Most ismét egy olyan diákkal lesz dolga, aki idősebb nála, így mindenképp a maximumot kell hoznia, különben gondjaik lehetnek a későbbiekben, azt pedig végképp nem szerette volna.
Végül nagyot sóhajtva becsukta a mappát, és kipillantott az ablakban. A könyvtár egyik legeldugottabb sarkában várta a lányt, de azért remélte, hogy könnyen megtalálja őt, és nem feleslegesen vár rá, mint legutóbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. november 13. 15:03 | Link
Ward

Az utóbbi pár hétben eléggé lecsökkent a társaival töltött délutánjai száma, holott még csak vizsgára sem kellett készülnie, amire ráfoghatta volna ezt a kihagyást. Az iskolát nem hagyta itt, továbbra is a kastélyban tartózkodott, de inkább az Eridonon belül bóklászott, mint azon kívül. Nem igazán ismeri még a helyet, az öt éve alatt talán kétszer mászott át a portrén, abból is egy a legelső napján volt, mikor csoportosan kellett felvonulniuk a prefektusaikat követve. Volt mit felfedeznie, volt kivel megismerkednie, és ha az összeset nem is, de jelentős számú eridonossal találkozott és beszélgetett már, ezt pedig nagy sikernek könyvelte el magában. Végre egy kis szocializálódás.
Az az igazság, hogy kezdett neki hiányozni kedvenc rellonosa. Nem, mintha olyan sokat ismerne közülük, Wardot azonban igen, és rá kellett jönnie, hogy szó nélkül tűnt el, nem szólt róla a férfinek - mondjuk lehet, hogy nem is igényelte, Helénát viszont bántotta a dolog. Hogy csökkentse bűntudatát, a jól bevált módszert választotta: egyik este levelet küldött Weavernek, ma pedig a találka helyszínen sétálgat, ujjait végighúzza a könyvespolcok szélein. Nem tudja, hogy Wardot érdekli-e, hogy mi van vele, eljön-e vagy levele a kukában végzi, mélyen belül azért reménykedik a boldog végkifejletben. A rellonossal nagyon jól megértik egymást, kár lenne ezt a kapcsolatot elhanyagolni.
Nagy levegőt vesz és befordul egy másik sorba, tekintetével a könyveket pásztázza, hátha talál magának valamit, egyelőre azonban egyik címe sem fogja meg annyira, hogy magához hívja valamelyiket. Csalódottan húzza el száját, kifúj egy hajtincset arcából és folytatja útját. Szőkésbarna haja még mindig csak a válláig ér, habár nőtt azóta, hogy Ward utoljára látta, még mindig eléggé rövid. A napszemüveg és a csinos öltözet ezúttal elmarad, most talár és lapos sarkú cipő idő van. Ez mondjuk legalább jól melegít. Heléna aztán hirtelen megtorpan, felpillant a könyvespolc egyik feljebb lévő polcára, és igen! Mint aki megvilágosodott, szemei felcsillannak, közelebb lép az állványhoz és nyújtózkodva próbálja ki, eléri-e a könyvet. Szabad kezével belekapaszkodik az egyik polcba, egészen a lábujjai hegyéig emelkedik, de próbálkozása még így is kudarcba fullad. Mivel ez így nem megy, kénytelen lesz egy intéssel magához hívnia a könyvet - a pszichokinézis egyik nagy előnye, hogy bármit magadhoz hívhatsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Samantha Carpetner
INAKTÍV


Sam
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2017. január 9. 18:46 | Link
Varga Nóra

Megérkeztünk a könyvtárban, közben válaszoltam Nóra kérdéseire.
- Én is mugli könyveket szeretem. Meg a varázsregényeket is szoktam olvasni.-mondtam és közben néztem a könyvtár sorait.- De a kedvenc könyvem, egy mugli könyv a neve: Hucleberry Finn kalandjai. Neked melyik a kedvenc könyved?- kérdeztem Nórát. Bementem az egyik sorba. Néztem a különböző könyveket. Közben végigsimítottam az ujjamat a könyvek gerincén. Olyan jó érzés volt. Beszippantottam az új könyvek illatát. Olyan érzés volt, minthogyha otthon lennék, és a könyvespolcomnál álltam volna.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. január 10. 16:21 | Link
Alex

Egy csodás januári péntek délutánon a könyvtár felé tartott. Most először nem a vizsgákra való készülődés vagy egy házi dolgozat miatt látogat el a könyvekkel megrakott helyiségbe. Sőt, nem is szórakozás céljából. Hanem hogy megkezdje első „munkanapját” mint könyvtáros segéd. Nagyon örült, mikor megtudta, hogy elfogadták a jelentkezését, hiszen a könyveket és az olvasást a valaha volt legjobb dolognak tartotta a zenével együtt. Rettenetesen izgult, hiszen még soha nem bíztak rá hasonló feladatot.
Mielőtt belépett volna az ajtón, vett még egy nagy levegőt, majd lenyomta a kilincset, és besétált. Egyenesen a kiadópulthoz tartott, hogy köszönjön és megkapja a feladatát. Csak hamar ki is derült, hogy első teendője az lesz, hogy visszapakolja a visszahozott könyveket a helyükre. Magához is ragadott egy kisebb stóc olvasnivalót, hogy elhelyezhesse őket a polcokon társaik mellé.
Épp egy felsőbb polcra (melyet csak lábujjhegyen állva ért fel) igyekezett felvarázsolni az egyik kötetet, mikor is egy kezet érzett a vállán. Ijedtében elejtette a bal kezében tartott könyveket, de szerencsére a jobbjában tartott művet még sikerült feltuszkolni a többi mellé.
- Máskor inkább szólj – vigyorgott az első rémület után, majd neki állt, hogy összeszedje a leejtett köteteket.
- Amúgy segíthetek valamiben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. január 14. 18:43 | Link
Varga Nóra

Ez a nap is arra jó, hogy kicsit éljek a hobbimnak. Sietek a könyvtárba, majd ott csendre fogva a hangom és a zajkeltési lehetőségeim letelepszek egy szabad helyre, ahol csak egyedül vagyok és az imént "becsempészett" könyvem elővéve olvasni kezdek. Érdekes bűnügyi rejtély tárul elém a lapokból. Agyam lázasan próbálja a megoldást megkeresni. Az apró részleteket vizsgálja a legtüzetesebben. Hisz köztudott: "Az apró részleteket nem lehet eltúlozni".
Nem is tűnik fel, mennyi ideje nem lapozok a könyvben, de nem érdekel addig a megoldás míg magam rá nem jövök. Néha felnézek belőle, ekkor jövő-menő embereket pillantok meg. Újra belemélyedve a gondolataim egy pontra összpontosítása miatt a külvilág kizárul elmémből. Fel se tűnik, hogy rövid vagy éppen lehet hosszú idő után az üres helyek elfogynak. Tehát ha valaki most kíván beülni egy olvasásra akkor tuti, hogy valakivel szemben kellene helyet foglalnia. Vagy sem?
Teljesen mindegy, minden porcikám arra kíván megoldást találni, hogy vajon a magányos biciklista esetében miért fordul vissza a hölgy után hajtó ismeretlen fazon. Vagy én ezt már korábbról ismerem? Agyam legmélyebb bugyrából elevenítem fel az emlékeket. Ekkor pont felnézek a polcokra és az emberek mozgása már nem is látszik számomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. március 26. 15:38 | Link
Miss hogyishívnak? Ainsworth


A könyvtár csukott ajtajával szemben, a hideg falnak dől, és mint aki valami nagyon kellemetlen dologra készül, úgy fonja maga előtt keresztbe pulóver takarta karjait. Kék tekintete a kilinccsel néz farkasszemet, szája széle gondterhelten konyul le.
Nincs jó napja, ami az ő esetében szökőévente egyszer fordul elő, akkor azonban mindenkinek jobb, ha ki sem mozdul a szobájából. Ha mégis megteszi, biztosan a szabadba menekül, hátha odakint felejti szokatlan hangulatát. Most azonban nem pattanhat motorra, vagy ugorhat le híres hidakról meg irgalmatlan magas tornyokról, hiszen mióta Berci bá'-tól megkapta a prefektusi jelvényt, a vele járó kötelezettségek idekötik. Minden áldott nap.
A könyvtár ajtaja kinyílik, és egy alacsony lány, kezében halomnyi kötettel vánszorog ki rajta. Dehát tanulmányi szünet van! Mit csinál az ilyen stréber év közben?
Hunter megütközve néz végig a lányon. Mellkasa megemelkedik az ajkait elhagyó félhangos sóhaj alatt, majd fejcsóválva ellöki magát a málló vakolatú faltól, és tesz néhány lépést az ajtó felé, hogy végre elkezdje a prefektusi munkát.
A benti szagtól azonnal felfordul a gyomra, elképzelése sincs, mások hogyan képesek itt tölteni órákat, esetleg napokat is. Kész őrület! Pulóverén ott csillog a Levita kék jelvénye, és ez a tény sem ad hozzá így is csorbát szenvedett boldogságához. Kedvtelenül, lassú léptekkel indul el a hátsó soron, és alig tesz néhány lépést, mikor utoléri a balszerencse; az utolsó polcról lavinaszerűen borulnak le a földre a nehezebbnél nehezebb könyvek, amik mögött egy pillanattal később feltűnik a bűnös vörös feje.
- Remélem nincs estére programod... mert rongálásért holnap reggelig fogod sikálni a serlegeket az előcsarnokban - a könyvtárban tartózkodókkal mit sem törődve emeli fel a hangját, hogy a tettes már most érezze: bajban van. A léptein ennek ellenére nem gyorsít, így beletelik még némi időbe, hogy odaérjen hozzá, meg a padlón felhalmozódott könyvekhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 23. 22:30 | Link
Alison Black

Egy rémálomnak tűnt ez az új hét, és az is kész csoda volt, hogy Ramit a könyvtárban meg lehetett találni. Ritkán vetette erre a lábát, csak nagyon minimálisan ugrott fejet az olvasnivalók tengerében, de a legutóbbi khm, feladata után esze ágában sem volt még egy ilyen „cuki” megaláztatásban részesülni.
Nehem, ilyen olcsón nem adja ő a bundáját, bár az már az ő butasága volt, hogy nem nézett órát, és így lekéste nem is kicsit a takarodóidőt, plusz még olvastatták is.
Utált olvasni. Hogy miért?
Ennek egész egyszerű oka volt: nem bírt odafigyelni rá. Mindig volt valami, ami elvonta a figyelmét arról, amit meg kellett tennie, öt-tíz percnél tovább nem nagyon bírta, az is kész csoda volt, hogy az órákon úgy-ahogy nyugton maradt, mert egyébként alig-alig bírt megülni a fenekén.
Ezúttal azonban muszáj volt valami csendes, nyugis helyet találnia a csillagászat-elmélethez, illetve az asztrológiához, ha jót akart magának. Ez az egy érdekelte annyira, hogy oda tudott koncentrálni huzamosabb ideig, illetve könyvtárosi segédlettel, de az önismeret, önfejlesztő kötetekhez is eltalált.
Pár önsegítő példányt lekapott magának, rendszerezés témájában. Ha másért nem is, de azért mindenképp meg akart változni, jobb akart lenni, hogy bizonyítson önmagának. Régebben többször kísérletezett vele, de tervei valahogy mindig kudarcba fulladt, és sosem értette, hogy ez miért történik vele, mit ront el?
Kedvenc asztalánál foglalt helyet, valahol középtájon, ahol nem láthatott rá nagyon, hogy mikor ki lép meg – általában az ilyen sima események is képesek voltak rá, hogy eltereljék a figyelmét.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 24. 11:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagysallay P. Bulcsú Ányos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 6
Írta: 2017. július 25. 17:36 | Link

kutatómunka | kora délután | Könyvtár


Nyikorogva nyílik a könyvtár hatalmas tölgyfa ajtaja. Egy fiatal, talárba öltözött Rellonos diák lép be rajta, oldalán egy jól megtömött, barnaszín bőrtáskával, ami tele van jegyzetekkel. A mai napon megvoltak az első tanórák, és igazán jól szerepelt rajtuk, elvégre az alap tudása már megvan, de az új dolgokat jó lenne beleverni a koponyájába, hogy a következő órán is ugyanúgy tudja verni a mellkasát, ahogyan azt ma tette. Egy pillanatra megáll, ahogyan az első könyvespolchoz ír, megigazítja zöld-ezüst színű nyakkendőjét, majd hunyorítva indul el a Bájitaltan szekcióhoz. Az a célja, hogy minél hamarabb elsajátítsa eme gyönyörű tantárgy rejtelmeit, habár édesapja már eléggé sok dolgot tanított neki annak idején. Sokat beszéltek erről a tárgyról, s mind tudjuk, hogy az igazi Rellonos kitűnő ebből a tárgyból. Nyúlánk ujjaival végigszántja a könyvek poros gerincét, miközben behunyja égszínkék szemeit. Hihetetlen jó érzés járja át az általában boldogtalan testet, majd leemeli a megfelelő tankönyvet, és helyet foglal az egyik asztal mellett, noha előtte hangosan a földre hajítja súlyos táskáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 26. 13:17 | Link
Alíz
Szerda, órák után


Minden egy álommal kezdődött. Nem volt benne semmi különös, vagy épp minden furcsa volt. Gondolkozott rajta, hogy ez az új Illuminated tarot paklija miatt lehet, mindig nagyon érdekes érzés fogta el, mikor azt kevergette. Jósolni meg sem próbált még vele, lényegében kicsikét félt is tőle.
De az álomra visszatérve, csak azt látta, hogy egy tanteremben ül és egy feladat felett nagyon izgul. Felébredve nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, de a rá következő jóslástan órán elhangzott "mindennek jelentősége van" mondat után inkább leült tanulni. Vagy valami olyasmi. Nem szerette megcsinálni a házikat, legtöbbször sikerült neki kibújni alóla, ezért is esett nehezére egyedül leülni és azokat a buta tekercseket írogatni.
Nem tudná pontosan megmondani, mikor jött rá a legjobb megoldásra, nem volt egy kiemelkedő pillanat. Alíz jelentkezett egy órán, Viki utána pedig megkérdezte, hogy nem csinálják meg együtt a jóslástan házit. Értelmetlen lenne véletlennek nevezni, hiszen Viki okkal erre a tantárgyra készült. Az asztrológiát leszámítva ez volt egyetlen tantárgy, ami érdekelte, ráadásul a navinés lány úgy tűnt, mint aki szintén szereti a jövő tudományát.
Szóval így kötött ki a könyvtárban, kivételesen állatok nélkül. Olive volt az egyetlen, akire rá merte bízni őket, azok után, hogy amikor legutóbb a szobájába zárta be a kedvenceit, azok más holmijait is szétszedték. Egyre jobban fontolóra vette, hogy él a lehetőséggel, és beköltözik a Merkovszky házba, ahol saját szobája lehet.
Lepillantott az üres pergamenre maga előtt, kicsit elszégyellte magát, amiért megint elkalandozott.
- Már azt sem tudom, miről kell ötven centis beadandót írni - sóhajtott fel, majd elnyúlt az asztalon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 6. 12:50 | Link
Boróka

 Újoncként nehéz beilleszkedni, így számomra is sokkal könnyebb elvonulni ettől az egésztől egy helyen, ami csak a magamfajtának lett építve, aka. "Könyvtár". Az egyetlen hely, ahol sosem érzem magam teljesen újnak, ahol sosem zavarnak a világi külsőségek, csupán a csend és a betűk egymásutánisága. Ezzel a szellemmel lépek be a faajtón, egy fehér ingben, olvasnivaló nélkül, tudva, hogy itt úgyis több van, mint a fantáziámban felvetülhetne.
 A vörös kárpiton megtorpanva a távolba bámulok, s egy kisebb könnycseppet csal a szemembe a látvány, mivel ekkora könyvtárhoz még nem szerencsém. Na de mekkora szerencse ez most! Egész életemben olvastam, mert könnyebb volt, mint élni, és az új élet kapujában, mikor lenne esélyem kitörni, még inkább belesüllyedek ebbe a jól megírt mocsárba. Mondjuk nem bánom.
 Elhaladva a könyvtáros mellett, persze csak diszkréten, a rézkapun már legalább öt könyvel lépek át, meg nem nevezendőek. Egyből találok egy helyet, ahová a kis tornyomat lehelyezve, kényelembe helyezkedve, alaposan felkészülve, kinyitom az első kötetet: " Régi és elfeledett bűvölések, bűbájok". Egyelőre, nem céltudatosan futom a sorokat, csupán merő kíváncsiságból, hátha megfog valami, és beránt magával a szövegbe...
Utoljára módosította:Aranyfő Péter, 2017. szeptember 6. 12:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 21:41 | Link
Széplaki Alíz

Borzasztóan álmos voltam, ez meg is látszott rajtam, hisz a vacsoraasztalnál is majd beleestem a tányéromba. A háztársaim közül néhányan szúrós szemmel néztek rám emiatt, de olyanok is akadtak, akik csak jót mosolyogtak az orruk alatt. A kakaóm elfogyasztása is nehezemre esett, a kellemesen langyos és cukros ital csak még inkább az álmok földjére csábított. Hosszú bajusz húzódott meg az orrom alatt, amikor váratlanul egy dió pattant le a mellkasomrról, amit az egyik rellonos hajított át, látva szenvedésemet. Felkapva fejemet, azonnal a támadómat kerestem, aki temészetesen hangos röhögésben tört fel a zöldek asztalánál.
- Mi van veled? Mindjárt bealszol, talán nem kéne éjszakánként annyit olvasnod-Jegyezte meg nevetve az egyik háztársam, aki szintén a gólyalakban töltötte mindennapjait.
- Egyébként meg bajusz van az arcodon-Mosolyogva figyelmeztetett, mire kapkodva nyúltam egy szalvéta után és gyorsan meg is töröltem az arcomat.
- Levitások, indulás a hálótermek felé! - A teremben hirtelen elhalt a tányérok csörgése, helyét a prefektusok vezényszava váltotta fel, s az azt kísérő székek nyikorgása a padlón. Magam is feltápászkodtam, még egy almát felmarkoltam a tálról,hogy legyen nálam valami rágcsálni való, ha megéheznék, aztán elindultam a többiek után.
Útközben azonban annyira elbambultam bámészkodás közben, hogy pillanatok alatt lemaradtam a többiektől, s mire felocsúdtam, már fogalmam sem volt arról, hogy merre is kellene mennem.
- Fenébe, itt merre is kell fordulni?- Bizonytalanul álltam a folyosón, és a közelben lógó portrét figyeltem, hátha segít majd az ott lakozó figura. Pechemre azonban nem jött segítség, így tehetetlenül kóboroltam, míg végül kikötöttem a könyvtár bejáratánál.
- Remek- Sóhajtva telepedtem le a bejárathoz, lábaimat felhúztam, végül azonban elfogott az álom, s fejemet az ajtófélfának hajtva, bealudtam a folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kirill Nowakovskij
INAKTÍV


Yesli vy boites' volkov, ne khodite v les!
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 9
Írta: 2017. szeptember 23. 20:05 | Link
Róka


Muszáj tanulnom...Pedig nagyon elvonta a figyelmem a tervem, miszerint ellopom a szobatársam háziállatát és elküldöm postán Timbuktuba. Nagyon idegesített a kis dög. Hintázni kezdtem a székkel, bár a könyvtáros nem nagyon szereti...

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok között láttam meg a Lányt! Hallottam, hogy mindenki Rókának hívja, pedig nem is volt vörös haja. Szép arca volt, nem is kétség. Elvonta a figyelmemet a múltam árnyékáról. Egy nagy lendülettel lefordultam a székről, amikor nem figyeltem oda. A fejem nagyon fájt, de tettem mindenre magasról. Próbáltam nem feltűnést kelteni a vérző tarkómmal. Egy zsebkendővel fogtam fel a csordogáló véremet. A sorok közé bújva figyeltem, ki láthat meg. A méltóságom nagyobb volt, hogy ilyen dolog csorbát ejthessen rajta. De akkor megjelent Ő és mindent elrontott...
Utoljára módosította:Kirill Nowakovskij, 2017. szeptember 25. 08:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha félsz a Farkastól, ne menj az erdőbe!
Hok Olívia
INAKTÍV


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2017. szeptember 30. 21:53 | Link

Hát túl van ezen a napon is. Sikerült még becsekkolnia is, és megkapta a házat, amiben eltölti majd az éveit. Levita. Nem igazán tudja még pontosan, hogy ez mit is jelent, de már pedzegeti, és lesz elég ideje rá, hogy megfejtse ezt, és még sok más dolgot.
Elérkezett az évnyitó is végre, ami jó hosszú volt, és egészen hasonlatos egy mugli iskolabeli évnyitóhoz. Valahol titkon remélte, hogy a varázslók sokkal mókásabbak az úgynevezett "mugliknál", de úgy tűnik ilyen térne ők sem ismernek tréfát.
Végül azért megkapták a vacsorát, amiből jó alaposan belakmározott, és annyi sütőtöklevet ivott, hogy belefájdult a hasa. Ezután gyorsan felment a szobájába, ledobta magáról talárját, és bakancsos, fekete farmeros, pólós mivoltában elindult, hogy felfedezze a kastélyt, mielőtt még mindenkit ágyba parancsolnak. Mert biztos volt benne, hogy ennek is eljön az ideje, méghozzá hamarosan.
Egy ideig téblábolt a folyosókon, nem is tudva mit keres, ha egyáltalán keres valamit, aztán elkavarodott néhány furcsa terembe is.
Az egyik helyiségből nyílt egy másik ajtó, ami be volt zárva, és egy furcsán szűk folyosón is zsákutcába tévedt. Végül sikerült annyira elkavarodnia, hogy már fogalma sem volt, merre is lehet.
Néhány percig egy kissé kétségbeesetten sétálgatott gyors lépésben, mire kibukkant egy hatalmas csarnokban, aminek régi könyv illata van.
Most itt áll, tehát ezen a szent helyen. Ami minden kétséget kizárólag nem lehet más, mint az iskola könyvtár. Lézeng is itt éppen most is néhány elszánt tanuló, de ezt kivéve egészen néptelennek tűnik, bizonyára a hamarosan késeinek mondható óra miatt. Ácsorog még néhány pillanatig, majd megvonja a vállát. Úgy dönt, ha már itt van, akkor szétnéz, úgysincs más dolga, és legalább azt is megkérdezheti valakitől, merre is kell visszamennie a Levita ház klubhelyiségébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 7. 21:39 | Link
Franci <3
2017. 10. 07 esti könyvtártúra

Már rég el kellet volna hagynom a könyvtárat, de lázasan kerestem egy kötetet. Ha az angolok megcsinálták, a mi aranykáink miért ne tettek volna hasonló lépéseket? Hogy mit kerestem? Magam sem tudtam, de valahol a mágiatörténeti résznél próbálkoztam, hátha rábukkanok valamire, amiben benne van a magyar aranyvérű családokról minden, ami publikus információ. Továbbra sem tettem le a szándékomról, hogy megismernem magam a múltamon keresztül, hogy mit örökölhettem az őseimtől, és talán egy kis jó pontom is lesz ezzel az új tantárgyamból, A mágia elmélete és gyakorlatából.
Mivel anya nem igazán akart a segítségemre lenni, sőt, egyre inkább igyekszik tévútra vinni, más módot kell találnom, hogy megismerjem az apukámat.
Csak akkor döbbentem rá, hogy talán már nem kéne itt tartózkodnom, amikor a karórámra pillantottam. Egyszerű kis bizsu, de anyu pár bűbájjal egész pofássá varázsolta. Nem szoktuk nagyon elengedni magunkat költekezésben, úgyhogy biztos nem fogok janicsár-Rolexszel villogni. Bár néha jó lenne, ha anyu lazítana a pórázon néha, és nem szorongana annyit a költségvetésünk miatt. Ha elhinné végre, hogy élünk annyira jól, de… lehet, hogy talán még ő sem engedte el valahol apát gondolatban. Ha tudnék legilimentálni, belenéznék a fejébe, még ha nem is lenne túl etikus.
Így, vagy úgy, de előbb-utóbb találok utat rá, hogy jobbá tegyem a helyzetünket. Például most azzal, hogy szépen megkérem a könyvtáros nénit, ha még itt van bent, hogy eresszen ki, nem szeretnék itt aludni.
- Öhm, hahó! – A pultja felé igyekezve őt szemléltem, kár, hogy a könyvtorony miatt alig láttam, mocorog-e arra valaki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. január 14. 14:47 | Link
ValVal
Kinézet

Most, hogy szinte minden időmet a bűbájok gyakorlásával töltöm, ami még mindig gyatrán, vagy inkább egyáltalán sehogy nem megy, a tanulmányi átlagom leromlott. Még a téliszünet előtt adtak a kezembe egy levelet, hogy adjam oda apának. A levélben pedig leírták, szépen világosan, hogy a legtöbb tárgyamból troll vagy hitvány minősítést kapok félévkor, ha nem szedem össze magam. Holnap egy csomó javítódogám lesz, így a hétre száműztem a pálcát az ágyam alá, a dobozába, és csak a könyveim és beadandóim fölött gubbasztottam. Leginkább azért, mert szégyelltem magam az átlagomért, főleg mivel nincsen semmi látványos eredménye a bűbájok gyakorlásának, másrészt mert ahelyett, hogy apának adtam volna a levelet, elégettem. Így ha tényleg mindenből megbukok, akkor elég nagy veszekedés lesz otthon.
A mágiatörténet könyv utolsó fejezete előtt sóhajtva szusszanok egyet, mert annyi adatot kijegyzeteltem, hogy egyszerűen már készen áll az agyam a felrobbanáshoz. Fogalmam sincs, hogy ez hogyan lesz meg, de muszáj lesz megtanulnom, nem akarok szégyent hozni apára.
Kyle-ra gondolok, arra, hogy milyen gonddal készíti a pálcáit, és hogy valamilyen szinten őt is cserben hagytam, hiszen a tökéletes pálcám, ami ott és akkor melegséget csempészett belém, most ott hevet az ágyam alatt. Nem ezt érdemli. Ő is csalódni fog bennem, mert béna vagyok.
Lehunyom a szemem, kicsit végiggondolom a legújabbkor bűbájosainak első hullámát, mielőtt a szemeimet megdörzsölve visszahajolnék a papírok fölé. Jöjjenek az 1950 utániak.
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2018. január 14. 14:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobai Léda
INAKTÍV


~A macskáslány~
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 24
Írta: 2018. január 28. 22:09 | Link
Kiss Veronika


A könyvtár. Ódon, végtelen, és mint minden a kastélyban, ez is ugyanolyan varázslatos.
Az egyik vaskos könyvért nyúlok. Nézegetem, forgatom a kezemben. A lapok benne már sárgák, a címe félig kopott, de úgy látszik, hogy valami mágikus kalandregény lehet.
Leülök a nyikorgó fapadlóra, a köteget felütöm egy véletlenszerű oldalon és olvasni kezdek. Elmerülök benne. Az idő csak múlik és észre sem veszem.
Becsukom a könyvet és magamhoz szorítom. Biztos, hogy ezt ma még kiveszem.
Folytatom a kutakodást a kötetek milliói között. Rutinosan mozgok, mindig meg tudom találni, amit keresek.
Régen is sokat jártam könyvtárba, bár ez csak az általános iskolám kicsi terme volt, amiben körülbelül száz-kétszáz darab könyv foglalt helyet. Hetente mentem kölcsönözni, és amikor nem Nightmarerel voltam, vagy nem az ablakon bámultam kifelé, általában olvastam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet