37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 20. 16:11 | Link
Horváth Milán Lóránt
outfit.


Másodéves lettem első nekifutásra. Na nem, mintha attól kellett volna félni, hogy megbukok, mert nem tanultam eleget, mert mást se csináltam egész évben, csak tanultam, leszámítva azt az időt, amit Sárival töltöttem, de ez még így is rengeteg tanulással töltött órát jelent tanévben mérve. Inkább tartottam tőle, hogy valami gyakorlati részt elbénázok a lehető leghamarabb, de mint látszik, csak sikerült mindenből ütnöm a mércét. Meg is ünnepeltük apuval a teljesítményem, aztán meg visszatértem örömére úgy döntöttem, nagy fába vágom a fejszém. Ha már ilyen jól ment ez a tanév, kutatni fogok és teljesen belemerülök a racionális tudományokba. Főleg az antropológia kezdett nagyon érdekelni meg a pszichopatológia, úgyhogy még a múlt héten kifosztottam a könyvtárat és elcipeltem a szobámig vagy másfél tucatnyi olvasnivalót. Nem ellenkezett a mennyiség miatt senki, csak arra lettem emlékeztetve, hogy majd időben hozzam vissza, lehetőleg egy héten belül, hogy mások is hozzáférhessenek, ha netán ezen témák valamelyike terén vágynának további ismereteket szerezni. Épp sikerült délelőtt az utolsó könyvnek is végére érnem, és azt is eldöntöttem, hogy legközelebb bizony figyelni fogok a mennyiségre, vagy úgy járok, mint ez alkalommal - három napja alig aludtam, hogy mindent elolvashassak, ami csak érdekelhet egy magamfajta információfüggő és kíváncsi könyvmolyt. Annyi mindenről nem volt eddig fogalmam, hogy most az egész szobámat beterítik a macskakaparással írt jegyzeteim és esetlen rajzpróbálkozásaim, de majd ha a könyvtárat intéztem, összeszedem őket. Nem szeretnék elkésni, ha már egyszer a mára ígértem vissza minden egyes olvasmányt, így gyorsan összekapom magam, aztán jöhet is az embert próbáló gyakorlat: eljutni a könyvtárig úgy, hogy a halom könyvből, ami mögül még csak ki se látok, egyet se tegyek tönkre, illetve a saját testi épségemnek se ártsak, na meg másokénak sem. Csoda, hogy nem vágódom el sehol és nem ütök el senkit, egyszóval épen és egyben beérek a könyvekkel együtt a könyvtárba, ahol első dolgom a könyvtáros asztalára tenni őket. Nem épp a legcsendesebb találkozás zajlik le asztal és könyvhalom között, de azért igyekszem nem fokozni a zajt, óvatosan emelem el a kezeimet a könyvek mellől, ugyanis ha most leborulna a belőlük álló torony, az bizony még hangosabb lenne. Az asztal szélére támaszkodom kifújva magam, fülem mögé igazítom az arcomba omló hajam, és körbenézek. Nem látom sehol a könyvtárost, aki múltkor olyan készségesen segített megtalálni minden egyes kötetet, de ha nincs itt, hát várok, addig is előhúzom szoknyám zsebéből a kissé gyűrött papírdarabot, amire az újabb beszerzendő kötetek listáját kapartam fel még indulás előtt. A lábjegyzetek igazi kincsesbányát jelentenek, ha olvasnivalót keres az ember lánya, most azonban el kell döntenem, mit akarok először elvinni, és mit legközelebb, egyben ennyi ugyanis tényleg túl sok lenne. Elmerengve, homlokomat ráncolva pislogok a lapra, szabad kezemmel még mindig az asztalt támasztva, de néha majd felpillantok, végül a karórámra. Nem kell még indulnom órára, de azért jó lenne, ha lassan jönne valaki, akinek igénybe vehetem a segítségét, vagy mindenkit elnyelt volna itt a föld?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. október 29. 13:43 | Link
Rentai Bálint és Ashley Valerie Stanwood rémtörténete

Olyan érzésed lehet, mintha most léptél volna ki egy étteremből, ahol degeszre etted magad. Akár keveset ettél a vacsorán, akár sokat, mindenképp ilyen érzésed van. Még akkor is, ha semmit nem ettél egész nap. Szóval, a jóllakottságtól kicsit elálmosodhatsz és egy ásítás után - ami történetesen csukott szemmel történik meg - egy üres szobában találod magad. Illetve a szoba nem olyan üres, található benne még egy asztal, amin hat kis fiola található. Mindegyikben más-más színű folyadék található. Piros, zöld, sárga, kék, fekete és narancs. Mindegyik bugyborékol és talán még nem jöttél rá, de mérgek. Nem halálosak természetesen, bénulást, vagy kis emlékezetkiesés okozhatnak. Egy kivételével. Az a kulcs az ajtóhoz, ami a sötétben nem látszik.  A helyes megtalálása után kénytelen leszel meginni a folyadék felét, a másik felét pedig az ajtó kilincsére kell öntened és vagy kinyílik, vagy nem. De vigyázz, nehogy kifuss az időből, mert a löttyök egyre csak párolognak el, siess, nehogy a jó is elfogyjon! (Mivel az ajtó nyitására szolgáló bájital nem emberi fogyasztásra alkalmas, előfordulhat, hogy emlékeid elvesznek, vagy teljesen megváltozik a viselkedésed, agresszív leszel.) Az ajtón nem működnek a varázslatok, sem a falon, így csak a belső térben tudtok ezekkel játszani.

//Páros jelentkezés esetén: egyikőtöknek meg kell találnia a jó fiolát, míg a másiknak az ajtót. Sok sikert!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2014. október 29. 17:58 | Link
Gideon

Durcásan keltem. Az idő mindig is hatással volt a hangulatomra. Amikor reggel felkeltem, kócos hajjal leskelődtem ki az ablakon, ahol a vártnál borúsabb idő fogadott. Köd, köd és köd mindenhol. Mintha már el is érkeztünk volna a télhez, amit amúgy szeretek, hiszen szép, fehér, tiszta meg minden.
A reggel rátette a bélyeget a napomra. Alig vártam, hogy vége legyen az óráknak. Szinte egyik órán sem tudtam figyelni, valami mindig lekötötte a figyelmemet.
Szívesen jelentettem volna beteget, vagy ilyesmi, de hát tanulni mégiscsak kell.
Gotto szinte egész nap a nyomomban volt, de már megszokta a durcás napokat.
Amikor vége lett az utolsó órának is, és az összes diák kitódult az ajtón, végre fellélegeztem.
Alig vártam, hogy elszabaduljak, hogy azt csináljam ami épp boldoggá tesz.
Szinte futva indultam a Nyugati szárnyba, az egyik legcsendesebb helyre, amit ismerek. A könyvtár!
Gottóval a nyomomban csörtettem be a könyvtárba, néztek is néhányan szigorú tekintettel felém, de nem zavart.
Egy kis ideig sétálgattam a polcok között, majd letelepedtem egy régi receptkönyvvel a polc sor tövébe. Nekidöntöttem a hátam a polcoknak, és Gottóval az ölemben törökülésbe vágtam magam.
A könyv sok receptet tartalmazott, volt vagy 600 oldalas. Igazából régebben sokat sütöttem a nagyival. De fogalmam sem volt, miért egy receptkönyvet kaptam le a polcról... Nem is szoktam receptkönyvet olvasgatni...  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
férjecske
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:44 | Link
Nina.



 Ezer éve nem olvastam egyetlen árva Stephen King könyvet és a sárkányos história után most kellő késztetést érzek magamban, hogy tiszteletemet tegyem a könyvtárban – elvégre bizonyára megvan már ott is az Álomdoktor. Meg egyébként is, az a férfi ma megint megjelent az utcán és egyre erősebben érzem körülötte azt az aurát, ami nekem cseppet sem szimpatikus – tehát Stephen King majd ki fog kapcsolni.
 Baileys ma kivételesen valamilyen indíttatás végett velem jött, sőt, a zárt helységbe is követett. Nem értem, mostanában olyan furcsán viselkedik, talán el kéne vitetnem valami varázslóhoz..? Ha még két napig így fog viselkedni, akkor már tényleg elrongyolok vele valami szakértőhöz. Most azonban más miatt vagyok itt: utamat a megfelelő sorok felé vettem, illetve azt gondoltam. Már el is felejtettem, hogy pontosan miért jöttem, és csak borítók alapján nézegettem a műveket. Egy öreg, már foszladozó háttámlájú egyed nagyon elnyerte a tetszésemet, majd kíváncsian leemeltem a polcról és végül valahol a közepén felcsaptam. Rossz döntés volt. A lapokból azonnal valami sűrű és fekete köd szállt fel elárasztva a fél könyvtárat. Pazar. Az orromig se láttam el, de megindultam, hogy legalább elbotorkálok valameddig, mondjuk egy ablakig, amit kinyitok és kiterelem a füstöt. Tapogatózva haladtam és vol 2. : valakit magam előtt felborítottam, ám akármilyen jó terelő vagyok és prímák a reflexeim, az egyensúlyérzékemről nem is beszélve, nem bírtam megtartani se őt, se magamat = az illető a földön kötött ki hanyatt, én pedig rá estem hassal. Aztán megcsapott egy illat.. Felismerem, akár ezer közül is, hogy ez kihez tartozik.. Szívem megdobbant, de hang nem jött ki a torkomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marton Miranda Melitta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 361
Írta: 2014. december 5. 01:47 | Link
Caitlyn


A mai reggel hangos sírással kezdődött a Levita hálószobáiban. Miranda csak a szokásos reggeli rutinját végezte (azaz fogkefével a szájában ült az ágya szélén, miközben a kezében ott díszelgett állandó társa, Verne 80 nap alatt a Föld körülje), mikor az 49. oldalra való lapozás közben valami olyasmi történt, ami rettenetesen megbolygatta a kék lányka lelki világát. Ahogy fordította át a lapot egyik feléről a másikra, szegény könyve végleg megadta magát, és mind a 151 oldal a padlóra hullott, cellulózszőnyeget képezve a lány lábánál. Csak az öreg borítás maradt Miranda kezében. Néhány másodpercig fel sem fogta, hogy mi történt, csak ott ült a bevetett fekvőhelyén, és nézte a darabjaira esett könyvét. Majd elért az agyáig is a dolog, a szemei megteltek könnyel, majd térdre rogyott az ágy előtt, és hüppögve elkezdte összeszedegetni a lapokat. Idejét sem tudja már, mióta volt meg ez a kötet. Ez volt az első Verne-regény amit olvasott, az édesanyja ajándékozta neki a 10. születésnapjára, előtte a nőé volt, és tovább adta a lányának. A Levitás azóta legalább havonta kétszer elolvasta a könyvet, nem csoda hát, hogy szegény feladta a küzdelmet. Hiába tudja, hogy mi fog következni, és hogy mi lesz a végkifejlet, most azonnal le kell vágtatnia a könyvtárba, és kivennie! Pont a folytatás az, ami ösztönzi. Mr. Fogg, és útitársai most mentik meg Auda hercegnőt a máglyahaláltól...!
Villámgyorsan befejezte a fogmosás áldomásos tevékenységét, és már viharzott is lefelé a lakóhelyéül szolgáló toronyból a nyugati szárny első emelete felé. Szerencsére erőt vett magán annyira, hogy ne feltépje a könyvtár ajtaját, hanem csak egyszerűen benyisson rajta - házvezető-helyettese lehet nem lett volna hálás neki, ha kiszakítja a foglalatból a nyílászárót. Óvatosan csukja be maga mögött a nehéz fát, és egy halk köszönéssel bandukol el Matilda mellett. Akkor Vernére fel!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


.Tritanóp könyvfüggő zenemániás. ^^
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
December 26.
Írta: 2014. december 29. 10:47
 | Link
Vajon meddig csinálhatom még ezt? Meddig nézik el, hogy nem végzem a munkámat, ritkábban dugom be az orrom a könyvtárba, mint egy-egy könyveket csak muszájból olvasó diák, és rendszerint a Levita mélyén bujkálok?
Elnézőek, tudom, és türelmesek, tisztában vannak vele, hogy nem épülök fel hipp-hopp, teljesen pedig sohasem, de ha megkérdezik Chaskét, hogy milyen gyakran is keresem fel őt, hogy az ispotályban megbeszéltek szerinti gyógykezelésre járjak, lehet, hogy kiábrándító választ kapnának.
Nem akaródzott, hogy a férfi így lásson, és mint valami rongybabát kezelgessen, aki nem tud rendesen megállni a lábán. De nem akartam, hogy bárki más is sajnálkozó pillantást vessen rám, vagy a segítségemre rohanjon. Azelőtt észre se vettek rendszerint, szürke kisegér a ködben, miért pont így kell kiszúrniuk?
Kezem már a könyvtár ajtajának kilincsén pihent néhány másodperce, de még gyűjtögettem az erőt. A folyosókon viszonylag észrevétlen maradtam, a nyüzsgésben könnyű volt elveszni, de a könyvtár csendes, és ilyenkor eléggé kihalt is, szóval ha van bent valaki, és hacsak nem foglalja le nagyon, amit olvas - mint engem szokott -, akkor észre fogja venni, hogy beléptem.
Essünk túl rajta, csak néhány papír, egy-két leltári jegyzék, felkapom, és már itt se vagyok.
A segédeim egyike biztosan kikészítette valahova az asztalon környékére, most, hogy nem vagyok itt, talán nincs akkora kupi ott, hogy ne találjam meg. Szóval ideje volt belépni.
A gumírozott végű mankó nem csapott nagy zajt, de az ajtó annál inkább. Illetve az sem igazán, csak nekem tűnt úgy, mert annyira igyekeztem óvatosan kinyitni. Amilyen gyorsan aztán tudtam, elindultam befelé, miközben minden próbálkozásom ellenére, hogy ne tegyem, vágyakozva körbenéztem. Semmi sem mozdult, mégis olyan érzésem támadt, mintha a polcokon sorakozó kötetek felém nyúlkáltak volna.
Elfordítottam végül tekintetem, és a könyvtárosi pultra szegeztem. Az éppen dolgozó segédem valahol a sorok között lehetett, mert itt nem volt. Annyi baj legyen, majd ír baglyot, ha valami gond volna.
A papírmunka az asztalon pihent, mindentől elkülönítve, szinte csak a rámutató tábla és a kivilágítása hiányzott, hogy még könnyebb dolgom legyen. Felnyaláboltam, és már fordultam is meg, vissza se nézve indulva el kifelé.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2015. január 11. 16:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2015. január 5. 17:34 | Link
Annamária
Valamikor ebéd után...


Ma érkeztem vissza a kastélyba, hiszen az ünnepeket és bizony az új évet is otthon köszöntöttem a szüleim és a bátyám társaságában. Nagyon örültem, hogy Caius is el tudott szakadni a csapattól és hazajött, habár ő a szilvesztert már a barátaival ünnepelte. Lehet, hogy nekem is így kellett volna tennem, és még 31.-én vissza kellett volna jönnöm az iskolába, de a helyzet az, hogy nincsenek olyan ismerőseim, akikkel együtt tölthettem volna az új év első perceit. Talán még a szüleim arcán is láthattam annak jelét, hogy kicsit szomorúak mert nem nagyon tudtam beilleszkedni, de ez nem igaz. Már ez alatt az egy év alatt is nagyon sokat változtak a szociális képességeim, és azt hiszem, hogy ez csak javulni fog. Bár tény, hogy kell idő, mire normális, igazi barátokat szerzek.
A Könyvtár felé veszem most az irányt, mert van még néhány házi feladatom, amiket nem fejeztem be otthon és amihez Caius sem tudott konyítani semmit. Ilyen az Átváltoztatástan, amiben a bátyám soha nem volt jó és valahogy mindig éppen átcsusszant a vizsgán egy V-vel. Nekem ez a kedvenc tárgyam, de ez a házi feladat most mégsem megy. Oldalamon a táskámmal keresem meg azt a szekciót, ami nekem kell, majd kiválogatok néhány könyvet, és a könyvekkel megpakolva egyensúlyozok vissza az egyik üres asztalhoz. Leülök, előhúzok a táskámból egy almát és lapozgatni kezdem az egyik vaskos, kissé poros könyvet a megfelelő válaszokért kutatva benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Woodrow Hugi
Fahéj
Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2015. január 20. 20:35 | Link
*Hát ez is eljött végül... épp leesett a hó odakint, ez pedig azt jelenti, hogy tél van, ez pedig azt jelenti, hogy ismét eltelt egy év, kezdődnek megint a vizsgák. Alighogy véget ért az egyik vizsgaidőszak, jött a másik. Legalábbis Isidor így érzi. Eszméletlen, hogy telik az idő, különösen, ha csinos lányokkal veszi magát körül az ember... Azonban a vizsgák pár héten belül itt vannak, így egy picit ki kell vonnia magát a társaságból, akármilyen jól is érzi magát velük, és a könyvekkel kell barátkoznia. Pár órája már a Sötét Varázslatok Kivédése részlegnél üldögél, mert ez érdekli a legjobban, és itt sok könyvet találhat kiegészítésül a tananyaghoz. Aki most a közelébe megy, egy halom könyvvel körülvéve találja, a halom közepén pedig a füzetébe jegyzetel varázslatokat, kivédési trükköket, mágikus eszközöket, körözött varázslók neveit és hasonlókat.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2015. február 8. 21:35 | Link
Corina Nazaru

Mióta hazajöttem Angliából, szinte állandó rohanásban voltam. Rengeteg bepótolni valóm akadt annak a két hétnek a nyomán. Először is sokat kellett tanulnom, rá kellett néznem, hogy az a pár diák, akiknek anno segítettem, vajon eligazodik-e már a suliban, hasonlókkal mulattam az időmet. Ja és ki kellett engesztelnem az én sztárkviddicsező, duzzogó tesómat is. Nem sokra mentem vele, de még van rá időm bőven, szóval nem aggódtam. Az iránt viszont igen, hogy járt a gyengélkedőn, meg ilyenek. Ha minden igaz, ráesett az egyik Levitás terelő. Nagyon szépek vagyunk, mondhatom... Ez se tudott jobban esni! Ma reggel felkeltem, majd nagy nehezen kimásztam az ágyamból és elkezdtem gondolkozni, hogy mit is kéne ma tennem. Elég sok dolgom akadt még, de először felöltöztem és elvonultam Sebastiannal a nyomomban a Nagyterembe, reggelizni. A macska végig az ölemben ülve dorombolt és sokszor még a tányéromba is beleturkált. Hiányoztam neki, de legalább valaki gondját viselte, míg én nem voltam itthon. Ezek után mi kettecskén felkerekedtünk és elvonultunk a könyvtárba, egyrészt azért, hogy sziesztázzunk egy nagyot, másrészt azért, mert ott sem jártam egy ideje, pedig ott dolgoztam. Szóval róttuk felfelé a lépcsőket, majd bementünk és elkezdtem rendezgetni pár könyvet, amit nemrég hoztak vissza. Ha valaki jön, akkor meg segítek, elvégre ez a dolgom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2532
Írta: 2015. február 14. 18:04 | Link
Áldozatra várva
Február 14.


A Valentin-napot megelőző két hétben eleget húzta az igát az ajándékboltban ahhoz, hogy erre a jeles dátumra szabadságot kérhessen. A harapós bögrés incidenst követően meglehetősen gonosz kis megtorlást eszelt ki Jarednek, tervéhez pedig hozzátartozott az a kamuduma, hogy együtt mennek édességezni, így gyanús lett volna, ha neki közben műszakja van, plusz jobbnak látta olyan távol maradni a falutól, amennyire ez lehetséges volt. Előre meg tudta tippelni, hol lesz a legnagyobb tolongás és a legkevésbé sem vágyott most odalent kóvályogni, majd kiélvezi munkájának gyümölcsét, ha az öccse este visszatér a szobába. Mindenesetre, az imígyen fennmaradt szabadidejét valahogy el kellett ütnie és nem tagadta, hogy jólesne egy kicsit szórakozni, az eredetihez megszólalásig hasonlító ál-Cupidók jelenléte pedig remek ötletet kölcsönzött neki ehhez. Ha úgy tesz, mint akit meglőtt egy a kastély-szerte repdeső és bújdosó kis szárnyas bestiákból, akárkinél bepróbálkozhat és a legtöbben nem bántottak volna valakit, aki maga sem tehet átmeneti agylágyulásáról. Miért ne használhatná ki ezt az alkalmat, hogy ártalmatlan módon esetleg még kellemesebbé is tegye valaki délutánját?
Így esett, hogy míg mások Cupidókat vadásztak vagy épp párjuk társaságát élvezték, ő a könyvtár egyik eldugott zugában olvasgatott, hogy lehetőleg egyik kategóriával se kelljen igazán találkoznia. Neki sokkal inkább olyan társaság hiányzott, aki lehetőleg szingli, de nem életcélja legyilkolni az összes, rémülten menekülő kis puttót. A helyszínt már jórészt azért választotta, hogy lehetőleg hasonló érdeklődésű emberrel hozza össze a sors - bár lehet, nem ez élete legbölcsebb döntése, elvégre a könyvek igen súlyos és komoly fegyverré válhatnak egy temperamentumosabb könyvmoly kezében, de pár kékfolt még nem nagy ár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Skanky Ivarsson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 26. 19:27 | Link
Annamária


Ruha

Már harmadszorra léptem ki a Levita ház tornyából és komótosan indultam el a könyvtár felé. Kénytelen voltam kétszer is visszafordulni, mert muszáj volt még jobban felöltöznöm. Ahhoz képest, hogy félig ír és félig svéd vagyok, rettentően fázós. Ennek szellemében vettem fel a kedvenc rénszarvasos pulcsimat, amit még a Nagymamám készített. Ez a harmadik napom az iskolában. Eddig még nem bántam meg, hogy Nagymamám és Anyám nyomdokaiba lépve idejöttem. Igaz, általában nem jellemző rám, hogy bármit is megbánnék. Remélem most sem lesz ez így.
Még nem voltam az itteni könyvtárban. Ma nincs kedvem a szabadban lenni. Ma nincs kedvem emberekkel lenni, így hát tökéletes hely lesz számomra, hogy a napom további részét ott töltsem. Izgatott lettem, ahogyan haladtam a Keleti-szárnytól egészen a Nyugatiig. Egyre jobban felspanoltam magam, ahogy a hatalmas, barna ajtó felé közeledtem. Imádom a könyveket. Imádok olvasni és számomra mindennél többet ér a tudás, mert azt senki nem lophatja el tőlünk. El is terveztem, hogy ma a csillagászattal, csillagképekkel fogok foglalkozni. Hatalmas vigyorral nyitottam ki az ódon faajtót és ahogy kitárult előttem a lélegzetem elállt. Sejtettem, hogy itt nem egy átlagos bibliotéka csábítja magához a tanulni, kutatni vágyó diákokat, de ez még engem is meglepett. Életemben nem láttam ennél karakteresebb és csodálatosabb helyiséget. Egyből a szívembe zártam és éreztem, rengeteg időt fogok még itt tölteni. Szinte remegő lábakkal indultam el a könyvektől roskadozó polcok erdejében. Egész könnyen megtaláltam a számomra megfelelő könyveket. Majdhogynem orra buktam, miközben igyekeztem az olvasószobában  kiszemelt kis asztalka mellé. Nagy sóhajtás közepette lehuppantam és belemerültem az olvasnivalómba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 22. 13:22 | Link
Andrew


Kezdtem újra embernek érezni magam a napokban. A tavaszi időjárás meghozta a kedvem. El is felejtettem, milyen amikor az emberek csak úgy örülnek valaminek.
A minden lében kanál macskám és én felkerekedtünk délután, hogy egy kicsit lazuljunk a könyvtárban. Furcsa, mi? Egy rellonost nem gyakran látni a könyvtárban. De ez egy cseppet sem zavart.
A könyvtár szinte üres volt, Matilda pedig éppen elmélyülten lapozgatott valamit, úgyhogy halkan besurrantam a terembe, és a harmadik sorból leemeltem egy ponyvaregényt, és egy réginek kinéző másik könyvet, aminek még a címét sem olvastam el.
Leültem törökülésben a földre, majd a regényt a vastag könyv mögé rejtettem. Nem szívesen magyarázkodtam volna. Még mindig nehezen gondoltam a mögöttem álló napokra.
Ideje volt megnyugodnom egy kicsit.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
férjecske
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Lazriell Hiuron
Írta: 2015. április 8. 17:21
 | Link
Lazriell Hiuron

Rosieval egész jól kijön, de Nyeste nem akar állandóan a rellonoson lógni, na meg, egyébként is felfedezni is akart. Ma pedig a felfedező útja során betévedt a könyvtárba. Náluk a faluban is volt könyvtár, de az ehhez képest, legfeljebb könyves polcnak mondható. Nem csoda hát, ha a pici lány, már órák óta csavarog a magas polcok között és csak próbálja felfogni, hogy mennyi és hányféle könyv létezik. Hiába tudta ő eddig is, hogy nálunk nincs minden a könyvtárban, ez akkor is egy hatalmas csoda, ami itt van! S a hosszas nézelődés közben talált is egy könyvet, ami igen érdekesnek bizonyult. Vaskos és régi kötet volt, nehezen is sikerült leemelnie a polcról és nem is jutott vele messzire. Lecsücsült hát vele a polc tövébe és ott nyitotta ki a könyvet, ami Leonardo da Vinciről szólt s merült bele. Idővel el is feküdt, a rajz mappájából kivett egy lapot és olvasás közben rajzolni kezdett.
Most már szépen látszik, hogy az idős művészt próbálgatja lemásolni. Ha nem lenne olyan jól nevelt, még akár hamisítónak is elmehetne, a rajza ugyanis szinte a megtévesztésig egyezik azzal, amit a könyvben nézeget. Az övé mondjuk nagyobb, de az arányok pontosak, a vonalvezetése is egyezik, most épp az árnyékokkal pepecsel, bár ez már nem bizonyul olyan egyszerűnek, hiszen a polcok között több irányból szűrődik a fény arra a helyre, ahol hasal és nem is biztos benne, hogy amit most lát, az a rajzon lévő árnyék vagy a fény vicces játéka. De nem különösebben zavartatja magát, csak rajzolgat, közben pedig a lábait lóbálja. Az, hogy esetlegesen útban van a földön eszébe se jut. Eddig egyébként se sokan jöttek a könyvtárnak ebbe a részébe, ahol a művészetekkel kapcsolatos könyveket találni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. április 13. 20:59 | Link

[19. tanév, 25. nap (péntek), délután]


Nehéz volt megszokni, legfőképpen az állandó hangzavart este, a tényt, hogy minden reggel úgy kell felkelnem, hogy ezek az átkozottak a gólyalakban hangosak és furcsa dolgokról beszélgetnek... hiába alszom keveset általában, ha egyszer még ezt a minimum pihenést sem hagyják meg nekem, akkor egyre kialvatlanabbá válok, egyre többször esik le a vércukrom, és egyre hamarabb vesztem el a hidegvérem.
Csak a mai napon háromszor lettem rosszul, kezdtem el szédülni, vagy ilyesmi - a vércukorszintemmel lehetett probléma, de bármit ettem vagy ittam, csak egy kis ideig használt, úgyhogy értetlenül álltam az eset előtt... pedig én jó vagyok betegségekben, hiszen kiskoromban is a fél életem ispotályban töltöttem, ezt most mégsem értettem.
Persze, ez egy olyan dolog volt - mármint, hogy a szobatársaim okán lettem rosszul - ami nem a legkönnyebb dolog, legalábbis nekik nem lesz az, ezt már elterveztem. Egyszer mindenkit némító bűbájjal fogok kezelni estére, ha nem hagyják abba lassan.
Természetesen órák után még csak el sem indultam a Rellon körlete felé, egyszerűen irtóztam attól, hogy a szobatársaimmal találkozzak, így hát el kellett gondolkodnom, hogy egyszerű, egyhangú életem nagyjából két állandó programja közül melyiket válasszam - az emberek megfigyelését, vagy az olvasást.
Dönthettem volna úgy is, hogy kiülök valahova nézni az embereket, azonban tudtam magamról, hogy túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy mindent, ami elhangzik, akár szóról szóra meg tudjak jegyezni, így hát végül a könyvtárban kötöttem ki a törzsasztalom mögött, asztronómia házit írva. Péntek délután igazság szerint valóban nem volt más programom, és úgy voltam vele, hogy ez még legalább érdekel is, akkor miért ne töltsem kellemesen az időt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
Írta: 2015. július 17. 14:31 | Link
Könyvtáros hölgynek címezve
I.


Lobogó folyamok zuhannak az éjszakába. Jöttem: a végzet bélyege homlokomon; roncsok s hullák hínárja ölelte-karolta a lábam, s hajamba tapadt a korom. Roncsok s hullák között, vergődve, tüzek, dorongok őserdejében, áttörve a rémült éjszakát. Vastalpam előtt recsegett, s leszakadt a sorompó:
dübörögve rohantam a hidakon át.
Jöttem. De ki tudja, mikor? De ki tudja, miért? És honnan? Senki se tudja, és én se tudom. Kis gyermek voltam: nagy a világ és minden nap csupa kérdés, csak válasz nincs sehol sem a hosszú úton. Kis gyermek voltam az angyalok édenében, kis gyermek. Álom? Vagy talán virág?
Anyám a vadorgona volt, s ezernyi kék szemében harmat csillogta: – Maradj, odakint nyomorult a világ! Nyomorult a világ – suttogta, a szélbe zokogva virágát, és emberek élnek a távoli partokon és megrothad a föld meg a víz, ahová ember teszi lábát, mert mi vagyunk az öröm, s az ember a szenvedés!
Az ajtó megnyikordult, ahogy a fémes kilincset lenyomva beléptem rajta. A leszögelt küszöb egy pillanatra talpamba hasított. A fejem tompán lüktetett; aznap már hajnal óta gyötört a migrén. Nem tudom hogyan jutottam el az épületig, hogy a folyosókon mi volt, hogy találkoztam-e valakivel, egyáltalán láttam-e bárkit is. Nem emlékszem sem festményekre, sem szobrozó páncélokra, vagy céltalanul bolyongó alakokra, akikkel utam során összefuthattam. Nem tudom milyen idő volt akkor, hogy az ablakokon  tényleg ragyogva sütött-e be a kinti fény, vagy csak én hittem úgy valamiért.
Míg a könyvtárat kerestem, végig egy régről ismert vers járt a fejemben. A hang odabent újra és újra elszavalta nekem, és mikor a kék szemű vadorgonához ért, én minden alkalommal anyámra gondoltam. A szívem összefacsarodott, gondolatanya mélyen a húsomba mart. A hang, ami a fejemben szólt, nem az enyém volt. Egy nő szólt hozzám, vagy egy búgóhangú lány, már nem tudom. Bizonyára akkor sem tudtam, hiszen még nem ismertem fel, kié az az olykor fülembe suttogó keserédes pusmogás.
A sorok között ténferegtem, sápadt ujjaim séta közben a könyvek gerincén húztam végig, s közben a fapadlón már rég megkopott vörös szőnyeget néztem. A máskor pompázatos borítók akkor színtelennek tűntek a koponyámban daloló színes hangok mellett. Egy pillanatra megálltam, és egy sérült, több helyen is javított, vékony kötet felé fordultam. Az arannyal írt cím megkopott, és hiába is hunyorogtam, vagy döntöttem oldalra a fejem, az úgy is olvashatatlan maradt.
Kicsúsztattam szorosan nekinyomódó szomszédai közül, szinte éreztem, ahogy lélegzethez jut. Visszafordultam, és a kötetet fellapozva a könyvtáros asztalához sétáltam. A lapok megfakultak, a sorok több helyt is olvashatatlanok voltak.
Az asztal előtt álltam meg, és a kisasszonyra meredve csuktam össze a dohszagot árasztó sérült művet.
- Csókolom! - mint egy medve, úgy dörmögött mutáló hangom. A könyvet óvatosan a nő elé tettem, s míg rám nem emelte kék tekintetét, szőke fürtökkel keretezett arcára meredtem. Szemei színére aztán újra mocorogni kezdett fejemben a vers. Megszédültem, balomat az asztal szélére támasztottam. Ubul mögöttem, akár egy Hold keringett. - Rémi vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 18. 19:56 | Link
Sébastien Bataille
Ruha

Ahogy közeledik a vizsga szezon egyre jobban érzem, hogy tanulni kéne, de ebben a melegben még a gondolattól is elfáradok.
Többek között ezért bámulom a plafon az ágyamon fekve azóta, hogy felkeltem. Tegnap már majd nem el mentem a könyvtárba, de végül győzött a lustaság és inkább a mai napra halasztottam a könyvtár látogatást.
Most viszont inkább tovább halasztanám...
Egy sóhajjal az aldolomra fordulok és megnézem mennyi az idő. Viszonylag korán, a délelőtt közepén járunk. Szóval nyugodtan elmehetnék egy-két órára a könyvtárba, már ha egyel talán képes leszek felkelni...
Visszafordulok a hátamra, de közben próbálom meggyőzni magam, végül is tényleg nem hallnék bele egy vagy két órácskába és után legalább elmondhatnám, hogy én már elkezdtem készülni.
Eme gondolat megfogalmazódása után néhány perccel felkelek és felöltözöm, aztán gyorsan kezdek még valamit a hajammal is.
Ezzel elkészülve elindulok a könyvtárba, az ajtóban vettek még egy utolsó vágyakozó pillantást a fekvőhelyemre, majd kilépek a szobából.
A könyvtárig vezető út közben nem találkozom senkivel, aminek örülök, most egyel talán nincs kedvem beszélgetni.
Halvány mosollyal az arcomon sétálok be a magas ajtókon és köszönök Tilda néninek. Aztán a könyves polcok között sétálva leveszek néhány Bűbájtanhoz kapcsolódó könyvet.
Miután ezzel végeztem hátra sétálok az egyik eldugott sor végén lepakolom a könyveim és kényelmesen elhelyezkedve tanulni kezdek.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. augusztus 25. 18:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fehéresi Blanka
INAKTÍV


Blani, Blanki, Blan, Blankus - ahogy tetszik :D
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 144
Írta: 2015. július 23. 15:26 | Link
Balla Máté

Még egészen új vagyok ezen a helyen, és hiába imádom a kastély hűvösét,az iskola varázsát, néha még elfog a honvágy. Valami olyan helyre indulok, ahol reményeim szerint jobban fogom érezni magam. Ez a hely végül a nyugati szárnyban elhelyezkedő, csarnokszerű helyiség lett. Amikor belépek egy pillanatra igazán kicsinek érzem magam, olyan hatalmas a terem, de ez az érzés hamar elmúlik, és otthonoság érzete veszi át a helyét. Tiszteletudó hangon köszönök a könyvtárosnőnek, majd felfedező útra indulok a polcok között. Könnyű mosollyal simítok végig néhány könyv gerincén, és szívom be a könyvtár jellegzetes illatát. Kissé régies, de üdítő könyvillat lepi be a helyiséget. Lehunyom a szemem, és az arcomon még szélesebb mosoly jelenik meg. Egy kicsit máris csillapítja a magány érzését bennem, mert a könyvek mindig is az otthoni házra emlékeztetnek, ahol nincs olyan szoba, ami ne lenne tele különbező méretű és formájú nyomtatott olvasmányokkal. A bagolykői könyvtár tökéletes rendje nem hasonlít a ház művészi káoszára, de mégis a hely hangulata egészen ugyanaz. A betűk világa mindig is örömmel töltött el, és ez most sincs másként. Szinte hangtalanul, nagyon halkan dúdolgatva olvasgatom a címeket, és kezdem kellemesen érezni magam. Több dolgot is keresek, egyrészt egy könyvet a bűbájtan tanuláshoz, másrészt valami kellemes regényt a magam szórakoztatására. Csak a kedvenceimet hozhattam el otthonról, és hiányzott már valami új történet. Egyszer-egyszer megállok, és leemelek egy könyvet a polcról, és kinyitom. A fejemet oldalra billentve olvasok bele, majd kissé a fejemet rázva sóhajtok fel, ha nem találom hasznosnak. Végül két kötet a kezembe kerül, de még mindig érdeklődve nézelődök, túlságosan is szeretem a könyveket. Amikor egy régi könyv kerül a kezembe és por száll fel belőle tüsszögni kezdek, mire inkább becsukom és visszatolom a helyére. Még néhányat tüsszentek, és óvatosan körbepillantok, remélve, hogy senkit sem zavartam meg.


Utoljára módosította:Fehéresi Blanka, 2015. július 23. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. július 29. 23:56 | Link
Martin Romberg

Azt azért nem mondhatnám, hogy minden kétségem egy-kettőre szertefoszlott volna a visszaköltözésünk által, de azért dobott egyet a hangulatomon. Megváltás volt a hűvös kastély a hosszas kényszernyaralás után, pláne így a vizsgák előtt, amikor már jó stréber lévén épp bepánikoltam volna tőle, hogy nem fogok tudni rá felkészülni. Mert ki az, akinek van kedve, energiája, motivációja nekiállni abban a dög melegben tanulni, he? Az eltökéltség nem elég, higgy nekem.
Így nem is olyan meglepő, hogy szinte azonnal meg is rohamoztam a jól ismert, csendes, könyvillatú, totál biztonságot nyújtó könyvtárat. Már azoknak persze, akik ismernek, és láttak az őrület határa felé sodródni. Jó, ez így erős túlzás, csak kezdtem egy kicsit rosszul érezni magam felkészületlenségem miatt.
Egy nagy halom könyvet lebegtetve magam előtt kerülgetem a kupaccal együtt a folyosón elhaladó diákokat, jó vaskos köteteket cipelek, bár még a felén sem rágtam át magam, muszáj kiegészíteni a tudástárat valamivel. Egyelőre a legkevésbé sem hiányzik, hogy az észak magyar időjáráshoz viszonyítva kellőképp fülledt melegbe kimerészkedjek, jobb híján pedig… maradt ez, mint elfoglaltság. És tényleg nyakamon a záróvizsga, szóval tökre érthető, hogy bármerre is megyek, tutira van nálam valamilyen szakkönyv. Bár Lilla nem feltétlenül csattan ki a boldogságtól, amikor elvesztem a beszélgetés fonalát, és magamban már átkokat és bűbájokat sorolok kényszeresen…
A könyvtárban honoló csendhez képest hangos puffanással landol az asztalon a kis csomagom, majd lehuppanok melléjük egy székre, és pakolászok egy sort, mire előkotrok minden szükséges cókmókot. Csak miután már kényelmesen elterpeszkedtem, veszem észre az asztal másik végében, a szemközti oldalon ülő fiút. Majdnem leesek a székről.
- Kicsi a világ! – döbbenek le. – Mint a régi szép időkben, hah? – vigyorodom el végül, de totál lefagytam. Pedig hallottam már a nevét, már azzal kapcsolatban, hogy ide jár, nem is kéne ennyire meglepődnöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. augusztus 16. 13:39 | Link
Tildus néni

Madagaszkár... nem ma volt. Ezt én valahol mélyen tudom, sőt tudtam három hete is, amikor rábukkantam egy könyvre, amit még az elutazás előtt kölcsönöztem ki, azzal, hogy amint kiolvasom, vissza is viszem, vagy ha nem, akkor tutira hosszabbítok. Nos, nem olvastam ki, nem hosszabbítottam, és mint ahogy idegességtől rángó arcomon látszik, vissza se vittem.
Most azonban, nem tűr halasztást a dolog. De mielőtt megejtem, lesétálok a faluba, hogy vegyek egy bon-bont a kékek házvezetőjének, aki biztos értékeli, hogy ennyi ideig ültem egy könyvön, ami nem mellékesen várólistás, és a holnapi vizsgához kell. Hát öhm. Jó, nem igazán számoltam ésszerűen, ami azt illeti.
Az édességboltban aztán jól elköltöttem a jövőheti zsebpénzemet, és ezen szomorkodva felfelé jövet megettem mindent, amit lent vettem. Alapjáraton is pörgök, nem hogy még amikor cukorhoz jutok. Például a tejeskávét nem ihatom cukorral. Tiszta szívás amúgy, amikor fáradtan, és csukott szemmel elrontod az arányokat, és emiatt igen keserű íze lesz a reggelednek.
Felérve a könyvtár elé, végignézek azon, ami mégis eljutott ide. Egy kicsit viseltessé vált könyv, és egy katica alakú csoki. Bevallom, hosszú pillanatokat töltök a vággyal, hogy a katica is a gyomromba kössön ki, ám végül mégiscsak tettem egy olyan nagyszerű lépést, hogy benyitottam a könyvtárba, mielőtt még megenném.
- Csókolom!
Lazának és nagypofájúnak tűnök, mint mindig, és ez egyáltalán nem probléma. Halál nyugodtan sétálok a néni felé, belül meg a cukor dolgoztatja a szívem. Még a végén kiderül, hogy én is pókember vagyok, és a falon körbefutva érek el majd az előttem lévő célig.
- Ezt hoztam vissza.
Csúsztatom át a könyvet, rajta a katica csokival, remélve, hogy ez elég lesz hozzá, hogy úgy tegyünk, mintha nem is késtem volna egy hónapot vele. Nem is, csak huszonkilenc napot. Mi az? Semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Ramsay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 34
Írta: 2015. augusztus 18. 18:52 | Link
Állia

Nyakunkon a vizsga, a szülinapom, és a nyári szünet. Persze számomra most csak az egyikre kell nagyon koncentrálni, és az természetesen a vizsga. Tegnap ha aludtam egy-két órácskát, de a többit biztos tanulással töltöttem. Ma is tanulás volt betervezve, így délután egykor elindultam a könyvtárba, ahol nyugodtan magolhatok. Pár perc sem telt el, máris körülbástyáztam magam könyvekkel. Minden apróságot feljegyzeteltem magamnak, hátha azokat is kérdezik. Minden évszámot kiírtam, bár egyszer összecseréltem kettőt, de végül az is ki lett javítva. Lassan, miután minden nevet átmásoltam a jegyzetfüzetembe, nem volt mit tanulni. Persze a tanulnivaló sosem fogy el, de minden teendőmet, amit ma meg kellet csinálnom, elvégeztem. Végül mégiscsak sikerült találnom magamnak elfoglaltságot, és miután elpakoltam a már szükségtelen könyveket, összeírtam azokat a könyveket, amiket még érdemes lett volna elolvasni. Végül újabb beszerzőkörútra indultam, és újabb kupac könyvet tettem le az asztalhoz. Mikor azok is megvoltak, jött a következő kupac. Azaz jött volna, de a harmadik felírt könyvet nem találtam sehol, pedig már vagy a fél könyvtárat átnéztem, ami nem kis dolog. És csak, hogy még irritálóbb legyen a sikertelenség, Tilda nénit, vagy egy könyvtárossegédet sem találtam. Azaz... Szinte biztos voltam benne, hogy Tilda néni a könyvtárosi helyén van, de a kis "kuckóm", meg persze én is, elég messze voltunk tőle, hiszen a könyvtár cseppet sem volt rövid idő alatt bejárható. Újra nekiveselkedtem, hátha megtudnám egyedül is találni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. szeptember 10. 12:26 | Link
Izabella


A bájitaltan vizsga után úgy rebbentek szét a diákok, mint a faágon üldögélő kókadt verebek ágyúdörrenés hallatán. Noel a szőke lány után állt fel asztalától, s dolgozatát egy megkönnyebbült sóhajjal dobta a tanár úr előtt egyre csak gyűlő halom tetejére. Úgy néz ki, az idei év is teljesítve, és bár nem ez volt az utolsó megpróbáltatása, az elemi mágia záró vizsgájától koránt sem fél úgy, mint félt Felagund borzadályától. De ugyan, mégis ki gondolta volna, hogy ilyen simán eljut az ötödév rettegett küszöbe elé?
Sára miatt soha nem kellett aggódni, és legkisebb húga is szorgalmasnak bizonyul, azonban Nelli és ő már nem tartoznak a jó tanulók népes táborába. Kettejük közül is ő a könnyebb eset; így vagy úgy, de ezidáig minden évet teljesített, és ugyan volt, hogy éppen csak átcsusszant egy-egy tárgyból, de olyan is volt szép számmal, amit kiválóra írt meg. Húga, Nelli viszont hol megbukik, hol nem, nagy ívben tesz mindenre, nem hallgat senkire és ami a legszörnyűbb, édesapjuk négy gyermeke közül még így is a lányt tartja a legtöbbre.
Noel a néhány méterre előtte haladó levitást követi, közben pár másik lányt hallgat, akik szerint Felagund maga az ördög és Merlinre esküsznek, hogy ha nem buknak meg, olyat tesznek lent a faluban, amit aztán egész életükben bánni fognak.
- Hajrá! - vigyorog rájuk a rellonos, majd Izabella után ő is befordul a könyvtárhoz vezető szűk folyosóra. Már lassan öt esztendeje jár a tanoda hideg kőfalai között, lakik a sárkányok dohos pincéjében, és amit csak megélhet egy fiatal, hamarosan férfikorba lépő kamasz, ő azt mind itt élte meg. Elmélázva bámulja az előtte sétáló leányzót, majd gyorsít léptein, és a nyíló ajtót jobbjával elkapva, úriemberhez méltón kitárja előtte, hogy amint az betér a könyvek országába, ő maga is úgy tehessen.
- Hogy ment? - kérdezi tőle a helyiséghez illő visszafogott hangon, és követi, akármerre is megy. - Remélem nem buksz meg. Túl sok meló lenne új üsttárs után nézni.
Hogy Izabella megbukna? Vicc. Pontosan tudja, hogy a levitás közelében sincs a troll elbíráláshoz, mégis hecceli, csak úgy, megszokásból. Aztán lemosolyog rá, és lelógó hajához érve birizgálni kezd néhány világos fürtöt.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2015. szeptember 10. 14:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 27. 10:23 | Link
Sz. N. D.


Csak egy lista. Egy mérhetetlenül hosszú lista arról, mit kéne nekem tudnom, s mivel kellő alaptudás híján, ez nem jött össze - lévén a családban varázsló sincs -, megint csak magamra számíthatok.
Az idők során ezt megszoktam, négy fiú testvér mellett volt időm hozzászokni, hogy a segítőkészség van mikor hiánycikknek számít. Nem is okoz ez problémát.
Az már inkább, hogy megtaláljam a könyvtárat, de ahogy hozzájutok a kávémhoz, az agyműködésem is beindul, pár korty után, már beugrik, hogy valahol az első emeleten lesz.
Nem értem, miért van minden fontos hely olyan messze, bár tudom, ez nézőpont kérdése. Annál a helynél, ahol én leledzek, nincs lejjebb, és ez így igaz. A pince... az a pince... megbarátkoztam vele, mert nem volt más választásom, de ha tehetem, szökök is el onnan.
Valahogy nincs meg az az érzés, hogy én odavaló vagyok, főleg mióta volt szerencsém futólag megpillantani pár nehéz eset háztársamat. Tudom, tudom az idő..., de valahogy nem bírom leküzdeni azt a keserű érzést, ami folyton bennem lappang.
Megvolt az életem, megvoltak a terveim, az eredményeim, a családom és az álmaim... nagy álmok, mikben hittem, és úgy gondoltam, nincs az a természeti erő, mai eltántoríthatna attól, hogy végig is érjem az ahhoz vezető utat.
Néhány serleg meg érem most is a szobámban lappang, valahogy úgy éreztem, el kell hoznom, nem hagyhatom, hogy az itteni közeg belem sulykolja, nem érek semmit, mert ez nincs így.
Meg tudnám mutatni, az én tehetségem, miben rejlik, de az itteniek nem vevők arra az életformára, ahogy azt sikerült leszűrnöm.
Ezzel nincs is gond, hisz én se azért táncoltam... táncolok, hogy mindenki lássa, milyen jó vagyok benne, sose ez volt az elsődleges, és az edzőm szerint ép ezért értem el azt, amit. Nekem a tánc nem hobbi, vagy ugródeszka a siker felé, a tánc minden, ami én vagyok. Egyedül úgy vagyok képes kifejezni magam, ami itt elég nagy hátrány.
Megrázom a fejem, és még egy pillantást vetve a listára, lépek be a könyvek útvesztőjébe, mert ez tényleg az. Elég csak megállnom az ajtó előtt, hogy lesápadjak a látszólag véget nem érő polcok láttán, de aztán csak erőt veszek magamon, és elindulok az egyik sorban, hisz ha szerencsém lesz, estig az összes könyv meglesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2015. október 3. 16:55 | Link
A könyv szerelmeseinek Könyvklub

Kisebb koromban jópár könyvszemlén, felolvasáson és egy-egy regény kitárgyalásán vettem részt, mindig is foglalkoztatott mások látásmódja. Én ugyan egyetlen alkalommal sem vettem aktívan részt ezeken a könyvklubokon, csupán beültem hátulra, meghúzódtam valahol a szélen, vagy egyszerűen belestem az ablakon (főleg olyankor, mikor felnőttek részére szervezték csak az eseményt, és a közelébe se engedtek). Akárhogy is, csupán hallgattam, és figyeltem, és aztán egy időre meg is feledkeztem ezen tapasztalataimról. Most azonban felmerült az igény rá, és hirtelen azon kaptam magam, hogy én magam szervezek meg egy ilyen könyvklubot.
Nem akartam túl későn kezdeni, mert tudtam, hogy nagyon bele lehet egy-egy vitába melegedni, viszont azt se szerettem volna, ha megéhezünk közben (mivel a könyvtárból szigorúan kitiltottam minden enni- és innivalót), ezért ebéd után, kora délutánra tettem az eseményt, és az alkalom kedvéért még a helyet is kicsit átrendeztem. Persze semmi komoly változtatás, mindössze felszabadítottam némi teret, hogy egy nagyobbacska körben tudjunk leülni. Asztalra nem volt szükség, csupán ülőhelyre, sok kis érdeklődő könyvmolyra, és egy könyvre, amit mind ismertünk.
Én magam már húsz perccel kezdés előtt elfoglaltam a helyem, elvégeztem minden dolgomat, és izgatottam vártam az első, általam szervezett könyvklub résztvevőit. Ölemben ott pihent egy példány a mai alkalom témájául szolgáló, és az Száz fű és lé címet viselő regényből. Nem olyan régen jelent meg, és egy trilógia befejező része volt, mely igen nagy népszerűségnek örvendett. Számos, különféle motivációval rendelkező szereplője volt, és fordulatokkal teli története, igazán érdekes témának ígérkezett a kibeszélése.
Ahogy lassan minden szék megtelt, megköszörülve torkom bele is fogtam.
- Szeretettel üdvözlök mindenkit, örülök, hogy eljöttetek! Szeretném előre leszögezni, hogy ez nem párbajszakkör, szóval kérlek ne essetek egymásnak, ha nem értetek egyet - mosolyogtam szavaim mellé, de valóban reméltem, hogy nem lesz semmi baj, mert kiskori emlékeim közt szerepelt pár hasonló alkalomról olyan eset, melyen már csak a pálca előrántása volt hátra, mielőtt feloszlatták volna az vitafórumot.
- Vágjunk is bele - csendült lelkesen hangom, miután elült kicsit a székmozgás és halk beszélgetés moraja. - Mit gondoltok, a főszereplő, Milo Silver milyen erényekkel rendelkezik, és mely rossz vagy épp jó tulajdonságai idézték elő, ami történt? Mert ugye az egész biztos, hogy nem egy eseményekbe belecsöppenő illető, sokkal inkább azokat okozó férfiú.


// Álmodói tudnivalók: az említett könyv és annak szereplője egyaránt nem léteznek valójában, csak szerepjátékosan Smiley A játék lényege az volna, hogy beszélgetés és vita formájában megteremtsük a történet szereplőit, és az eseményeket is egyaránt. Próbáljunk következetesek maradni, hogy legyen értelme a végeredménynek, de egyébként csak a képzeletünk szab határt annak, mit alkotunk Cheesy //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 11. 22:21 | Link
Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


Karina amióta Magyarországon tartózkodik önszorgalomból kezdett magyarul tanulni. Már két éve tanulta a nyelvet, viszont nem folyamatosan és nemrégiben volt egy nagy kihagyása, így ezért hangzik még most is úgy a beszédje, mintha csak féléve tanulná a magyart.
A diákok többsége nem igazán beszéli az angolt, grönlandit pedig Dión és rajta kívül senki, ezért rákényszerült arra, hogy komolyabban elsajátítsa a nyelvet. A megértéssel nem volt nagy gondja, viszont a mondatalkotással már több. Szerette volna legalább egy társalgási szintre fejleszteni a beszédképességét. Ezért elhatározta, hogy elvonul a könyvtárba tanulni, mint a legutóbb. Így is tett a szösszenet, útja hamarost a könyvtár irányába vezetett.
Hosszas keresgélések után megtalálta a neki megfelelő irodalmat s leült egy asztalhoz. Sajnos a könyv teljesen magyar nyelvű volt, így a magyarázat nagy részét nem is értette, ettől függetlenül csak azért is fellapozta a könyvet s bújni kezdte. Talált egy-két szót, aminek nem ismerte a jelentését, csak a szövegkörnyezetből következtette ki a lehetséges fordítását, de ez nagyon lassan ment. A mondatok alkotásánál és a ragozásánál pedig már kínjában a haját szerette volna tépni. Egyszerűen nem értette, hogy mit miért és hova kell írni. Leírták ugyan, hogy mi, miért történt, de ez akkor is magas volt Karyn számára. Nem telt el húsz perc, de már feladta. Homloka a padon koppant, és összenyomott arccal mormogott. Szó szerint belebújt a könyvbe. Talán abban reménykedett, hogy így könnyebben megtanulhatott magyarul? Kitudja.
- Én miért nem tud magyar? - nyöszörgött még egy kicsit, tompa hangok szűrődtek tőle, páran oda is szóltak a szöszinek, hogy halkabban nyavalyogjon.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 13. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 14. 20:53 | Link
Szentesy E. Izabella

Anno a régi sulimban egész sok időt töltöttem a könyvtárban, mivel ott egy rémisztő néni volt a könyvtáros és senki nem kockáztatta meg a beszélgetést: Elég hosszú időre el tudtam kerülni a keresetlen társaságot, ha éppen antiszociális voltam. Az ágyamon tespedve és a plafont bámulva csak remélni tudtam, hogy esetleg az itteni könyvtár is ilyen. Olyan... kussolós hely. Szóval átlapoztam, hogy kell-e valamelyik házi feladatomhoz könyv és arra jutottam, hogy esetleg a bájitaltanhoz kivehetnék valamit. Szóval a hajamba túrva felültem, majd kicsit rendeztem az ábrázatomat és el is indultam a könyvtár felé. Az egyik megszeppent gólya kifejezetten készségesnek bizonyult az információszolgáltatás terén. Elégedetten bólintottam, majd a megadott irányba indultam és kényelmes tempóban el is sétáltam odáig.
Az ajtót kivételesen nem berúgtam, vagy belöktem, hanem megfogtam a kilincset és óvatosan benyitottam. Egy csarnok szerű helyiségben kötöttem ki, a kopott padlót vöröses szőnyeg borította és az orromat már az első pillanatban elérte az a jellegzetes könyv illat. Ezt mondjuk szerettem, nem volt rossz. Felfedezni véltem egy kósza pillantással pár fogast is, de nem volt nálam semmi olyasmi, amit fel kellett volna akasztanom.
- jó napot - köszöntem halkan a könyvtáros hölgynek, aztán tovább is vonultam, át a réz kapun, teljesen tiszta lelkiismerettel. A polcok hatalmasak voltak, ha mást nem is, de azt egész biztosan el kellett ismernem, hogy ez a könyvtár eszméletlen volt. A polcokon kis címkék lapultak, mint utólag felfedezni véltem, ezek afféle útbaigazítók voltak, hogy ne kezdj el bájitaltan könyvet a regények közt keresni. De a tankönyv már nem is érdekelt annyira, inkább a regények címeit kezdtem el böngészni, oldalra döntve a fejem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. november 7. 17:04 | Link
Váradi Fanni



 Ahogy járom a kastély folyosóit, annál jobban kezd bennem megfogalmazódni az, hogy nem az elkövetkező egy - két hétben fogom megismerni a kastély nagyját. Nem izgat igazából, hiszen úgy gondolom előbb azokat a helyeket ismerjem meg, amik fontosak a tanulmányok,és a közösségi élet szempontjából. Amikor ezek között jó ismerem a járást, akkor jöhetnek az eldugott helyek. Most kicsit merevnek tűnök magamnak, aki nem nagyon mer kockáztatni egy jó kis móka miatt, de ez nem így van. A könyvtár felé tartok, ahova egy kis kutatás miatt akarok beülni, gondoltam egy - két szorgalmit megírok, vagy ameddig jutok. Semmi sem biztos mostanában, kevés diáktársammal beszélgettem eddig, és ha jön egy lehetőség, és a partner is szimpatikus, akkor miért ne várhat az a nyavalyás tanulás.
 Belépek a könyvtárba, nagyon nagy rend és csönd van. Utóbbi nagyon is hozzátartozik a könyvtárakhoz, ezért sem csodálkozom rajta. Páran a könyvespolcok közt nézelődnek könyvek után, mások az asztaloknál ülve körmölnek valamit.
 Köszönök a könyvtárosnak, kedves hölgy. útbaigazítást ad merre is vannak a mugliismerettel kapcsolatos könyvek. A polcokról leveszem ami nekem kell, az egyik eldugott zugba ülök, távolabb a forgalmasabb helyektől, hogy ne i s zavarjanak nagyon.Próbálok nagyon koncentrálni a feladatra.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2015. november 7. 22:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 15. 13:36 | Link
RémiRémi

A legutóbbi találkozásuk nem sikerült épp a legjobban, és bár a bogyók használtak valamit, ő mégsem tudott a legjobban aludni. Bűntudata volt, azon gondolkozott, hogy miért, és hogyan, és.. Túl sok minden volt a fejében. Ő nem akart rosszat Réminek. Meg akarta nyugtatni, és pont az ellenkezőjét érte el. Akkor, abban az egy pillanatban félt, rettegett, hogy mit fog tenni a fiú, és mikor ő eltűnt, Kamillában csupán sötétséget hagyott. Masszívat, fájót, olyat, ami elnyel mindent.
Milliószor elhatározta, hogy eljön, ám mégis mindig visszafordult. Most is fél, görcsöl a gyomra, a torka, mindene, és legszívesebben visszaszaladna a navinébe, de mégis itt van mert úgy érzi, nem halogathatja tovább. Halkan nyit be a könyvtár ajtaján, elmosolyodva köszön a könyvtárosnőnek, majd halkan szusszanva indul meg a kitűzött hely felé. Csak legyen itt. Csak legyen mersze.. Csak ne kergesse el.
Megtorpan, ahogy megpillantja, bukfencezik egyet a szíve, majd' kiugrik a helyéről. Hallja vére dobogását a fülében, kimelegszik, nyel. Tesz egy bizonytalanabb lépést előre.
Vissza.
Majd mégy egyet.
Szaladj innen.
Megáll előtte, lepislog a fiúra.
- Én... Ne haragudj a múltkoriért. Nem akartalak felkavarni. Azt hittem jó lesz. De mégsem. És nem akarlak zavarni, szóval.. Most.. Megyek is. Mert.. Biztos van dolgod. Csak.. El akartam mondani. Hogy nem akartam.. Hogy rosszul érezd magad. Csak.. Buta voltam. - a szavak akadozva törnek ki száján, zavarban van, és fogalma sincs mit kellene most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. február 27. 00:17 | Link
Zoé

Éppen hogy csak hazaértünk. Mindenkinek csak annyi ideje volt, hogy levágja a cuccát valahova, aztán az utazástól fáradtan dőljünk be az ágyba. Azonban engem már korán reggel kirúgott az ágyam. Egyszerűen nem tudtam tovább aludni az igazak álmát, amikor világosan él bennem a tudat, hogy már csak napjaink vannak hátra a vizsgaidőszakig. Én meg totál úgy érzem, mintha mindent elfelejtettem volna amíg Svédországban voltunk. Teljesen rástresszeltem, ettől pedig csak még rosszabb lett a helyzet. Most már úgy érzem, hogy azt is elfelejtettem, amit eddig biztosan tudtam. Az elmúlt években több szorgalmit írtam, azok talán segítettek, hogy jobban felkészülhessek a vizsgákra. Idén viszont egyetlen egyet sem írtam, még a házi feladataimat is csak hébe-hóba készítettem el. Kezdtem teljesen elhagyni magamat... Villámgyorsasággal ugrok ki az ágyból és szedelőzködöm össze. Igyekszem csendben maradni, hogy szobatársaimat ne ébresszem fel. A klubhelyiségbe érve látom csak igazán, hogy még csak pirkadat van, szóval nagyon korán lehet. A kastély nyugati szárnyának első emeletét célzom meg, egészen pontosan pedig a könyvtárat. Úgy érzem, egy perccel sem vesztegethetek el több időt. Szinte szaladva érek a könyvtárhoz és már-már berontásnak nevezném a belépőmet. Egy pillanatra megállok és rendbe szedem az arcomba hulló hajszálaimat. Veszek egy mély levegőt, kifújom, majd céltudatosan a könyvtáros hölgy asztalához igyekszem. Azzal a tárggyal kezdeném a tanulást, ami a legkevésbé megy: a mítoszok és legendákkal. Megkérem hát a könyvtáros hölgyet, hogy gyorsítsa meg nekem a dolgot annyival, hogy megmondja merre találom az ilyen jellegű könyveket. Ő inkább elkísér, mondván, hogy elég eldugott helyen vannak a tankönyvek. És valóban, követni is alig tudtam, hogy éppen merre megyünk a polclabirintusban, de igazából nem is érdekel. Elég elszánt vagyok, ha kell a vizsgáig hátralévő napokat itt fogom tölteni tanulással, magolással, jegyzeteléssel, vagy bármi mással, ami egy kicsit is segíthet. Le is veszem egyből az első három könyvet, ami a mítoszok és legendák címszó alatt szerepel. Majd az ablakok előtt elhelyezkedő asztalok közül választom ki a legközelebb esőt. Gyorsan le is vágom magam, és magam elé veszem a szerzeményeim. Hol is kezdjem, hol is kezdjem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorothy White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2016. február 27. 17:19 | Link
Partay Alfréd Benedek

Ahogy tudta, már körbejárta a kastélyt, és megjegyezte, hol vannak a fontosabb helyek, így ideje volt egy kicsit kikapcsolódni a könyvtárban. Mármint, ha kikapcsolódásnak lehet tekinteni az ismétlést. De akár kikapcsolódás, akár nem, jó lenne pár könyvet átnézni a tananyagról. Így hát Dorothy leballagott a könyvtárba, és a bájitaltannal kapcsolatos könyvek felé vette az útját. Ahogy ment a feje fölé tornyosuló polcok között, nézte a könyvek címét, és találomra levette a leghasznosabbnak tűnőket. Mikor már kilenc vastag könyvet a kezébe tudhatott, elindult letenni terhét az egyik asztalra. Ez a feladat cseppet sem volt könnyű számára, mivel a könyvek tényleg elég nagyok voltak, és a könyvtorony mögül nem látott ki. Végül odaért egy asztalhoz, és megkönnyebülten szabadult meg a sok kötettől. Megfogta a legfelsőt, leült, és elkezdett olvasni. Miután kicsit beleolvasott, csalódottan vette észre, hogy az érdekesnek tűnő mű csak a szerelmi bájitalok hatását taglalta, és iszonyú unalmasnak bizonyult. Mit érdekli őt ez? Félretette, és következett a második. Ez már érdekesebbnek bizonyult, és Dorothy teljesen elmélyült a műben. Történetesen vagy tizenöt perc múlva elszunyókált. Nem mintha unalmas lett volna az iromány, vagy netán őt nem érdekelte volna. A levitás lány odavolt a bájitalokért, és a történelemért is, így az a könyv, ami a különböző bájitalok megszületéséről szólt, különösen megtetszett neki. Csak tegnap éjjel nem tudott elaludni, és úgy bizony nehéz késő estéig ébren lenni. Meg mondjuk, a szék sem volt épp kényelmetlen. Mikor már vagy fél órája aludt könyvel a kezében, már a vacsorához kellett volna menni, de Dorothy, aki szendergett, ezt nem tudhatta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. február 28. 12:09 | Link
Kara úrfi


A leányzó mocorogni kezdett. Egy nagyon lassú mozdulattal eljuttatta kezét a homlokáig, majd pihentette ott egy kicsit. Iszonyatosan fájt a feje. Pár pillanat múlva továbbcsúsztatta iménti testrészét, hogy a színes hajába túrjon vele.
Eme mozdulatait követve a fejét oldalra fordította, a szemeit kinyitotta, majd körülnézett. Egy számára ismerős terem látványa üdvözölte őt.
Ezek után Emi újra becsukta őket, fejét függőlegesbe helyezte, később sóhajtott egyet. A földön feküdt még egy darabig, majd amint kellőképp összeszedte magát, felült.
Perceken keresztül üldögélt még ebben a helyzetben. Időbe telt számára, hogy újra képes legyen gondolkodni. Túlzottan szédült ahhoz.
A gazdája életjeleit meghallva egy szürke-fehér nyúl baktatott elő a helyiség valamelyik zugából előbukkanva.
A törpe állat gyors tempóban szaladt a földön ülő lányhoz. Amikor odaért, az ölébe kucorodott.
Emi ezen mosolygott egy csomót, később viszont megfogta a kedvencét, és a bő pulóverje zsebébe költöztette.
A lány továbbra sem lelte a magyarázatot a vele történtekre. Nem értette, hogy miért feküdt az előbb még eszméletlenül, az iskolai könyvtár padlóján, és hogy miért is fájt a feje.
Egy idő után a nyuszi megunta a ruha nyújtotta sötétséget, ezért kidugta a kobakját a zsebből, majd a kisasszonyra nézett. Erre Emily újra megeresztett egy halovány mosolyt, majd megkísérelt felállni, - amely nem sikerült.
A leány jobb ötlet hiányában elhelyezkedett a padlón. Leporolta öltözékét, - a kék farmerját, a világos pulcsiját, és még a fekete tornacipőjének a masniját is megigazította.
Ezt követve a kiengedett hajához nyúlt, majd azt is igyekezett elrendezni.
Amint elkönyvelte, hogy mindent sikeresen megigazított magán, elkezdte simogatni az állatkája kukucskáló kobakját. A maga mellett elszórt könyvre egyelőre ügyet sem vetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet