28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Megjelent az Edictum legújabb száma! Love

Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, Levita lovag, DÖK tag, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Magántanuló, Elsős mestertanonc


young wolf
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 2060
Írta: 2019. december 28. 00:25 | Link

-de nagyon csúnyán lebuktam.
𝕃𝕠𝕣𝕚𝕟


Legszívesebben most leejtené a fejét, homlokkal lefelé és kicsit megkocogtatná az asztal lapját. Nem, nem a lány miatt, hanem inkább saját maga, hogy eltolta a dolgot és persze, hogy most emiatt alakul ki minden baj. Azt pontosan nem tudja, mikkel és hogyan küzd, csak azt, hogy baj van, így fogalma sincs, hogy a méreg nem csak a szépségének árt és talán most még jobb is, ha jajveszékelne, még rontana a helyzeten, ennél jobban. Az meg a másik, hogy elintézett egy kiadós veszekedést is, a csók már csak a meggy a hab tetején, lehet, most kellene szünetet kérnie és elvonulnia cigit venni – úgy két hétre. De minden helyett csak egy nagyot sóhajt, akkorát, amekkorát az orvosnál is kell, oké, nincs semmi veszve, meg kell tanulnia kommunikálni, rendesen kimondani a gondolatait, nem olyan nagy dolog ez. Vagy de? Fogalma sincs. A fejét csóválja meg, az asztal lapján kopog kicsit ujjaival. Hogyan tudná lenyugtatni? Jó, ha testvéri viszály van, abba neki nincs beleszólása, de nem úgy tűnt neki abból a rövid ismertetőből, hogy ilyesmi fenyegette eddig őket. De tény, nem ismer mindent.
- Dehogy szükséges az, nyugodj meg kérlek – olaj a tűzre, mert aztán ez benne van a top tíz „ki ne mondd, ha valaki ideges” szövegei között, de ő barátságos mosolyt is villant felé, mintha ez számítana valamit. Gyilkosságot nem akar, még ha most tényleg csak az ideg mondatja ezt vele. Biztos.
- Azért ezt nem mondanám. Vannak nála sokkal rosszabbak – könyököl az asztalra. Hogy ő mennyire jó védőügyvéd, azt senki nem tudja, maga sem. - Vele élek, amúgy. Ha rá akart volna venni, már lett volna ideje zsarolni. De nem, nem tette. Szóval... felesleges ezen vitázni. Még mindig az én döntésem volt ez – nem tudja, mennyire ragadt meg az benne, hogy saját útját járja, amely a másiknak kedvező. Ennyi az, ami ideköti. Meg a rokonság. Hát komolyan. Mindig ilyen nehéz volt a lányokkal? Tényleg elfelejtette.
- Elfogadta a felajánlásomat. Ez bűn? Kérem a bilincset – megint mosolyog, halkan nevet, szinte alig tör ki belőle hang. - Gondolom csak a fiúnak, neked nem jár olyan. Nézd, figyelj kérlek. Nem azt mondtam, hogy minden lépésed figyelve van. Felőlem azzal csókolózol, akivel szeretnél, majd ha hazaviszed mondjuk, az már ott más tészta, de nem a kém vagyok, aki még fotóz is, meg ilyenek. Hjaj... már nem tudom jobban körbeírni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 171
Írta: 2019. december 28. 16:22 | Link

Otets | ¤


Nem mondom, hogy nem félek. Sőt, reszketek. Hidegebbnek érzem a bőröm, mint a legfagyosabb Moszkvai estén. Hetek óta itt vagyok. Már a levelem is megírtam, és szinte biztosra vettem, hogy célba is ért, hiszen Pulia visszajött nélküle. Már csak annyi volt hátra, hogy ténylegesen elé állok. Biztosra vettem, hogy az első nem lesz egy kedves fogadtatás, hogy fel kell vérteznem magam a legrosszabbra. Hiszen minek ment volt Amerikába, ha nem azért, hogy előlem meneküljön. Az orosz maffiát ott se kerülhette volna el.
Addig megvolt, hogy leértem a könyvtárba. Nem először, hiszen amikor első körben voltam itt, valaki más foglalt helyet a pultban. Viszont már a belépésnél láttam, hogy ő van ott. Gyorsan az egyik hátsó sorba iszkoltam, és zsebemből elővettem a képet, amelyet még kiskoromban kaptam a babuskától. Ő volt rajta, amint engem tart a születésem után pár nappal. Még kis csúnya kukac voltam, az ő arcán pedig egy olyan mosoly volt látható, amit talán azóta soha nem villantott újra.
- Jól van Darya, mély levegő - mondta saját magának. - Meg tudod csinálni.
Pár levegő, és a polcról lekapva egy könyvet indultam el a pult felé. - Elnézést, megtudná mondani hol találom az orosz akrobatát? Mármint a könyvet... - próbáltam elviccelni a kezdést, bár igazság szerint fogalmam sem volt, hogy megismer-e. Végül is deduska mindig azt mondogatta, hogy anya szelleme bennem él tovább, annyira hasonlítok rá. A levelem után pedig számíthatott rá, hogy felbukkanok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 133
Írta: 2019. december 29. 00:54 | Link

Scarlett



Igazából ebben az elmúlt négy hónapban egészen elfeledkeztem arról, hogy miért is jöttem ide. Az első hónapban talán még volt is rá indokom. Elhelyezkedni. Megszokni. Beilleszkedni. Ezekkel magyaráztam. Aztán valahogy ebből elkényelmesedés lett. Abból pedig megszokás, végül megfeledkezés. Nemrég vettem csak észre azt a levelet, ami az asztalom sarkán porosodott. North utolsó levelét, amiben felszólít, hogy az első nyom egy személy. Akinek van a birtokában - jobb esetben az ujján - egy gyűrű. Ezt elég részletesen jellemezte, így habár képet nem küldött róla, azért felismerném ha látnám. A probléma pedig itt gyökerezett ki. Egyelőre nem láttam a könyvtári látogatok kezén ilyen gyűrűt, sétáim közepette sem sikerült összefutnom senki hasonlót hordó emberrel. Ami azért volt furcsa, mert nekem éppen ezért kellett szeptember óta egy kötést hordanom a csuklóm körül karkötőre kötve, hogy a másik fél is megismerjen. Amolyan vakrandi, csak úgy tűnik az egyik fél egészen megvakult, a másik meg nem lát.
Már meg is fordult a fejemben, hogy január környékén küldök egy baglyot bujdosó barátomnak, hogy adjon kicsit nagyobb segítséget, mert a másik fél nem együttműködő,v agy borzasztóan rosszul játszunk egy csapatban, mikoris egy napon mégiscsak feltűnt az a gyűrű.
Ugyanolyan munkanap volt, mint az összes többi. Diákok lézengtek a sorok között és szorgos tanulók falták a könyveket az asztaloknál a halovány gyertyafényben. Én épp néhány visszahozott kötetet lebegtettem magam mögött, keresgélve a helyüket. Erre is van bűbáj, de sokkal jobban szeretek saját kézzel gondoskodni rólunk. S akkor megvillant. Először csak egy pillanatra láttam meg a könyvlyuk helyén, ahogy elsuhant. Néhány pillanatot tétováztam, nem voltam teljesen megbizonyosodva abban, hogy tényleg felismertem a tárgyat vagy csak a képzeletem játszott velem. Azonban ezt legjobban megtudni úgy lehet, ha utána jár az ember. Hamar átrobogtam a másik sorba, ahol egy szőke lány forgatott épp egy könyvet a kezében.
- Elnézést - köszörültem meg a torkom. Aztán viszont nem egészen jutott eszembe semmi, amit úgy odamondhatnék neki. Mégsem akartam azzal letámadni, hogy North és gyűrű, mert ha tévedek akkor ő azzal fog letámadni, hogy bolond és perverz.
Megvakartam hát kínomban a tarkómat, majd ráböktem a kezében tartott könyvre.
- Amúgy az egy nagyon szép könyv egy gyűrűvel eljegyzett lányról - fingom nem volt arról, mit tart a kezében - a férfi elszökött mert üldözték és a nőnek csak jeleket hagyott hátra, meg egy segítőt - folytattam. Ha nem is ő az aki, mert innen se látom a gyűrűt annyira nagyon, akkor legalább csak azt hiheti, hogy egy hirtelen könyvajánlást kapott egy flúgos könyvtárostól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2267
Írta: 2019. december 29. 19:07 | Link

Misha

  Egyik könyv követte a másikat, hol a polcra visszakerülve, hol pedig a földre lehelyezve. Sorokat olvasott át egymás után, tartalomjegyzékek követték egymást sorban, és már elég jelentős kis gyűjteményt rakott össze Scar, amikor valaki leszólította. Vagy valami hasonló. A szöszi felkapta a fejét, de az 'elnézést' jó ideig nem követte semmi, így körbenézett maga körül, hogy bizonyosságot nyerjen, hogy az a férfi vele szemben tényleg hozzá beszélt.
  - Komolyan mondja? - kérdezte a szőke elképedve, és mint valami őrült, úgy lapozta fel a könyvet. - Akkor biztos ebben lesz... - motyogta maga elé, de ahogy átnézte az alcímeket, lassan leesett neki a tantusz. - Nincs is benne a gyűrű. Maga rólam beszélt - préselte össze a száját Scar. Annyira elmerült az olvasásban, és olyannyira biztos volt benne, hogy az egyik könyvben találja majd a megoldást, hogy fel sem tűnt neki a férfi kötése.
  - Nem is tudtam, hogy valaki másban is képes volt megbízni - csapta be a bőrkötést a szőke, és felmutatta kezét, melyen ott virított az a bizonyos ékszer. Visszahelyezte a könyvet a helyére, és közelebb sétált az ismeretlenhez.
  - Scarlett Conroy - nyújtotta a kezét, mert úgy tűnt North nem egy jelet hagyott neki hátra, hanem egy bajtársat. És ezzel a gondolattal előbb vagy utóbb meg kell békélnie. - Hallottál mostanában felőle? Jól van? - kérdezte a lány, hiszen már hónapok óta járt ez a kérdés a fejében. Ha állatot látott az út mentén, ha gyűltek a viharfelhők, vagy ha csak szimplán zokni nélkül mászkált a lakásban. Olyankor persze egy pillanattal később már a lábán is termett a lábbeli, folyamatosan North hangját hallotta a fejében.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2020. január 2. 15:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
online
RPG hsz: 245
Összes hsz: 748
Írta: 2019. december 29. 21:07 | Link

Edith

Magam sem tudom, meddig álmélkodok a könyv adta rengeteg csodás kép láttán. A percek másodpercként suhannak el mellettem, ahogy kedvenc kötetem a kezeim között pihen. Jól tudom, hol kell kinyitnom. A legizgalmasabb résznél felcsapom a könyvet, pont ott, ahol a srác és a lány szerelme végre beteljesül. Elalélok a szavak olvasása közben, lábam remegőssé válik, arcom pedig kipirosodik a le nem vezetett feszültségtől. És akkor bamm, mint kegyetlen nyílvessző csap át a könyvtár csendes légkörén Edith kérdése, mire én természetesen megrémülök. Nem a szavainak van ilyen hatása rám, hanem a tudatnak, mi szerint engem itt és most rajta fognak kapni azon, hogy romantikus ponyvairodalmat bújok.  Nem tudom, van ebben valami irtó ciki. Sosem voltam az az igazi pasis pasi, akit Raphael szeretett volna fiának tudni. Mindig is inkább jobban húztam a feminin oldal felé, mégis a kedvenc könyvem és a lebukás kombója egyszerűen megrémít. Óriási léptekkel szelem hát át a köztünk kialakult terepet, de még így sem sikerül pont helyben kapnom a lányt. Hirtelen zavaromban felkapom az első kezembe akadó szakácskönyvet, amit ráadásul fejjel lefelé sikerül mancsaim közé fognom.
- Oh, tényleg – elnevetem a mondta végét, olyan jó kínosan, majd amilyen gyorsan felvettem, már rakom is vissza a helyére az olvasmányt. Nem nekem való ez. Sosem tudtam főzni, és ha akarnék is, biztos nem egy könyvtől kérnék tanácsot. Egyáltalán ki az a hülye, aki ilyet ír?
Szerencsére Edith épp megtalálja, amit keresett, így az én vallatásommal felmond, majd a saját érdeklődési körét kielégítő tárgyhoz rohan. Én nem kíváncsiskodom, igazából teljesen hidegen hagy, mi is van nála. Én egy kiadós könyvtár bulira jöttem ide, amelyben két tényező létezik. Edith és én, nem holmi jött ment hülye könyvek.  Csak unottan megrántom a vállam. Ám a tortúrának még koránt sincs vége, mert a csaj tévesen azt hiszi, hogy azért nézem, mert érdeklődéssel fordulok a szakterülete felé. Meg a nagy francokat. Olvasni kezd, belőlem meg akkor pattan ki egy olyan jó tini picsás nyüsszögés, amihez még topogok is egy kicsit, csakhogy teljes legyen a kép. Ám mikor végre figyelni kezdek arra, mit is mond a másik, felvetődik annak a lehetősége, hogy ez mégsem annyira dögunalom, mint ahogy sejtettem. Valami krimi szerű sztorit tár elém, vízbe fulladt nőkkel és lányokkal, és hogy azoknak meggyilkolását alultámasztó bizonyítékok hogyan tűntek el. Szememben izgatott fény csillan, ahogy én is lekucorodom Edith mellé a földre, majd nemes egyszerűséggel kikapom a kötetet a kezei közül.
- Hmmm… - vizsgálgatom a lapon helyet kapott mondatokat. Újra elolvasom, amit a lány az imént hangosan, de nem sok mit sikerül kiszűrnöm belőle. Szeretem a krimit, de sosem voltam egy igazi Sherlock Holmes, hogy bármilyen ügyet csak úgy felgöngyölítsek.
- Szerinted ez igaz? Mármint, valós történések vannak benne leírva? – Felmutatom az immár becsukott könyvet, majd társam felé fordulok. Mert ha valóban így van, akkor a csaj megnyert magának, maradhatunk itt, ameddig csak akarja, ám ha ennek az ellenkezője bizonyul be, akkor viszont úgy megrakom a csajt itt helyben, hogy csak na. Oh, hogy mivel? Hát könyvekkel, mi mással. Hisz mégis csak egy könyvtárban vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 133
Írta: 2019. december 29. 21:41 | Link

Dashenka


Ötödik napja terrorban élek. A folyamatos rettegés egyenesen az őrületbe kerget. Minden megmozdulásra megrezzenek, az idegen diákoktól pedig szabályosan rettegek. Szinte felkiáltok ha rám néz valaki, akit nem tudok beazonosítani. Azt hiszem még néhány nap és pánikbeteg leszek.
Már nincs több kivehető szabadnapom, tehát a párnákból és bezárt ajtóból ácsolt pajzsom áttörte a lányom. Immár sebezhető prédaként vagyok kiveszítve ennek az átkozott helyiségnek a közepén. Érzem csuklóim körül a kötelek szorítását. Érzem, ahogy a húsomba vág, s a vér lassan cseppenként csöpög a padlóra. Minden egyes csepp visszhangzik fülemben. " Le fog vadászni ", " El fog kapni " ," Felemészt ", ezt kántálják.
Tehetetlenségembe szinte beleőrülök, a szünetet határozottan máshol akarom tölteni, de addig még ki kell bírnom legalább egy hétig. Szívem vad kalapálását próbálom egy újabb spékelt kávéval csillapítani. A második már ma. Többet nem ihatok. Ez az utolsó. A könyv amin rágom magam, az önidegen módon a borítója alapján választott darab, ami olyan nagy, hogy elfedjen engem. Legalábbis elölről. Mást nem tudok tenni ezen felül, csak imádkozni. Én még nem állok készen szembenézni a múltam legnagyobb szörnyetegével Időt akarok. Örök időt és egérutat.
Hallom, ahogy közelednek hozzám. Remegnek a kezeim, homlokomon gyöngyöző izzadságcseppek csillognak.
" Csak egy sima diák Misha, ne aggódj " - próbálom magam nyugtatgatni, de annyit ér mint halottnak a csók.
Aztán megszólal. Már az, hogy női hangja van újabb aggodalomra ad okot,de az, amit mond.
- Az író vezetéknevének kezdőbetűjét keresse meg a sorok közti betűkön onnan el tud már igazodni - darálom le monotonan, fel se nézve a könyvből, s magamban csak könyörgöm, hogy menjen el, menjen el, menjen el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 171
Írta: 2019. december 29. 23:39 | Link

Otets | ¤


Na tessék itt vagyok. Fogalmam sincs, hogyan képzeltem el fejben ezt a jelenetet. Néha azt szerettem volna, ha megölel és addig ismételgeti a nevemet, míg elfelejtem, hogy elhagyott. Máskor egyenesen irtóztam a gondolattól, hogy ez az ember hozzám érjen. Ismeretlen. Tizenöt éve a hangját sem hallottam. Néha pedig egyenesen azt képzeltem, hogy jól leteremtem, amiért nem csak elhagyott, de dedushkáék nyakába ilyen nagy terhet helyezett, mint én, miközben már öregek. No nem mintha rossz életem lett volna velük, de akkor is.
Tehát mindenhogy elképzeltem már, de nem így. Hátrahőköltem, és egy pillanatig értetlenül néztem csak rá. Vegyem le a láncom? De ha neki is ilyen micsodája van, akkor nem fog megérteni. Esetleg kérjem ki a könyvet, ami a kezembe akadt? Hiszen miért hoztam volna ide, ha nem ezért?
- Tudom, hogy tudod ki vagyok - szögeztem le az egyértelműt. - Kérlek nézz rám - mondtam neki a lehető legsemlegesebb hangon, ami tőlem tellett a jelen pillanatban. Fogalmam sem volt, hogy mit akarok tőle. Lesz valami jövőnk? Változtat ez bármin? Aztán gondolkodás nélkül folynak ki belőlem a szavak.
- Mióta elmentél, éreztem a hiányodat. Megtört az egyedüllét, szinte meg is ölt egy kicsit. Egyszer visszamentem a cirkuszba, és akkor újra kicsit közelebbinek éreztelek. A világ minden viharával egyedül kellett szembe néznem. Tudod milyen érzés, mikor három évvel később mutatkozik csak meg a varázserőd? Utálom a tudatot, hogy nem ismersz, és hogy én se ismerlek téged. Nem tudom, hogy olyan emberré váltam-e, akire büszke vagy, hogy helyesen cselekszem-e. Ezért jöttem utánad, ha már te nem tetted - kipirosodott arccal néztem Mikhailra. Az apámra. Az apámra? A nevét hordtam, de mégsem éreztem annak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 133
Írta: 2019. december 31. 18:26 | Link

Scarlett



Mikor a lány visszakérdez kicsit elhúzom a számat, mert ebből azt a következtetést vonom le, hogy rohadtul semmi köze az ügyhöz, csak épp hasonló gyűrűt hord. Így úgy látom jónak, hogy inkább ott is hagyom még a tartalomjegyzék elolvasása előtt, mert semmi kedvem szabadkozni egy áltartalom miatt.
Hátrálok hát pár lépést, majd sarkon fordulok és elindulok vissza az otthagyott könyveimhez. Teszek is pár lépést, mikor meghallom a hangját. Vállam felett visszatekintek, hogy akkor most mégiscsak vagy csak vádol, hogy szarul flörtölök, de aztán úgy tűnik csak megtaláltam akit North mellém szánt. Visszalépem azt a pár lépést, ha nem előz meg azzal, hogy elébem jön, aztán megrázom a kezét.
- Mikhail Sergejevics Kazanov - mutatom be magam - és ne aggódj, bennem is csak az első négy év után kezdett megbízni - remélem ezzel megnyugtatom kicsit, bár azt nem tudom, hogy milyen viszony fűzi a lányt Northoz. Akár ugyanolyan friss szerzet lehet itt Bagolykőn mint én, mert külföldi néven mutatkozott be. De az is lehet, hogy puszta féletlen és már évek óta ide jár.
- Az utolsó levele nyár végén jött, abban arra kért jöjjek ide és keresselek meg. Majd, bontsak fel egy dobozt, amit a levél mellé küldött. Az íróasztalom fiókjában van. - a lány utolsó kérdése után sejtem, hogy mégsem a történelem iránti szeretet kapcsolat össze őket, hanem inkább szerető státuszban lehettek. Esetleg North részéről nem viszonzott szerelem, mert ahogy megismertem a férfit, én teljesen képtelen vagyok elhinni, hogy voltak érzései más embertársak felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 133
Írta: 2019. december 31. 18:42 | Link

Dashenka


Nem megy el. Sőt, nem is pontosít, csak egyenes és nyílt. Pont mint az apja. Pont, mint én. Mélyet sóhajtok. Úgy tűnik tényleg eljött az idő, hogy szembenézzek életem legnagyobb mumusával, a tulajdon lányommal.
Ahogy leteszem a könyvet és ránézek összefacsarodik a szívem. A vonásai, az alakja, minden annyira Katyára emlékeztet. Mindenben ott él, sokkal jobban, mint mikor utoljára láttam. Pedig már akkor ott ültek az arcán, az anyja mosolyával mosolygott, az anyja szemöldökével ráncolta a homlokát, ha nagyon koncentrált. Az anyja mozdulatával emelte fel a kezét, mikor elbúcsúzott valakivel. Épp ugyanúgy, mint régen Katya. Most sem más, csak erősödött minden. A gyermeki élek, amik eddig tompítottak, már eltűntek. Nem maradt más, csak Katya.
- Azért jöttél utánam egészen Oroszországból, hogy megtudd büszke vagyok-e rád? - kérdezem, hosszú csend után. Ez egy nagyon jó kérdés, amire nem tudom a választ. Büszke vagyok azokra, amiket gyermekként elért, amíg mellette voltam, de az a tény, hogy miatta halt meg életem szerelme...
- Dashenka, nem azért hagytalak ott aznap, mert rosszat akartam neked. Hanem, hogy megóvjalak magamtól és magamat tőled. Az, hogy nagyanyád ide engedett mérhetetlenül nagy hiba volt a részéről. Úgy jártál volna a legjobban, ha soha nem is ismersz. - Újabb sóhajtás hagyta el számat és megdörzsöltem az orrnyergemet, mintha szemüveg ült volna korábban rajta. Nem egészen tudtam, hogy mihez kezdjek ezzel a helyzettel, vagy, hogy ha sokáig mellettem marad képes leszek-e moderálni magam és nem minden kétségem, ami összegyűlt bennem rá zúdítani. Eddig könnyű volt visszafognom magam, mert mesze volt, de most, egy egyszerű veszekedés után, vagy ha csak levegőt vesz a közelemben...Nem tudok eltekinteki attól, hogy kicsi szörnyetegnek látom és nem a lányomnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 171
Írta: 2020. január 1. 23:39 | Link

Otets | ¤


Elakadt a szókincsem is. Éreztem, ahogy a torkomba tolulnak a szavak, ott egy ponton összegyűlnek, és egymásba botlanak. Egy gombócot képeztek, amely már lassan levegőt sem engedett át.
- Én... nem tudom. Talán - tártam szét a karomat, hiszen ez volt az igazság. Éreztem magamban, hogy ide kell jönnöm. Tudtam, hogy valami nem volt jó eddig, és meg kell változtatnom. De arról hogy mit fogunk egymással kezdeni, arról előbb tudott volna a sas mesélni, mint én.
Dashenka. Először és utoljára is ő hívott így, másnak nem is hagytam. Most viszont a szó hallatán elfacsarodott a szívem. Éreztem, ahogy szúrni kezdett a szemem. Általában engedtem magamnak, hogy mások lássák, ha sírok. Hiszen ez sosem volt másnak a jele, minthogy élek. Most azonban teljesen más volt szituáció. Itt állt előttem az a férfi, akit egész életemben látni akartam. Nem akartam, hogy ez legyen az első benyomása rólam.
- A nagyit ne keverd ebbe bele, ő nem is tud róla, hogy te itt vagy
- szögeztem le kemény hangon. Azt még el tudtam nézni az embereknek, ha engem bántanak. Vagy egy számomra ismeretlen valakit. De a nagyszüleim tabunak számítottak. Tőlük annyi mindent kaptam, hogy egy élet is kevés lett volna azt visszaszolgáltatni. - Különben meg, honnan tudod te mi nekem a legjobb? - tettem fel az újabb kérdést. Nem veszekedni jöttem. Eleinte. Viszont nem tetszett, ahogy velem beszélt. Ahogy kioktatott, mintha tényleg az apám lenne. Lehet igaza volt, és a hátralévő időben inkább szépen elkerülgetjük egymást.
- Figyelj, nekem igazából egy kérdésem lenne. Miért? Miért hagytál el? És miért nem jöttél vissza hozzám az elmúlt tizenöt évben?
- váltottam újra halkabbra a hangom. - Én vártalak. Az apámat. A legjobb barátomat. Egy telefonhívás is elég lett volna... - Itt már nem én beszéltem, hanem a kisgyerek, aki még mindig bennem élt. Aki nem nőhetett fel apa nélkül, mert nem akart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2267
Írta: 2020. január 2. 15:56 | Link

Misha

  Kezetfogtak, ahogy azt illik, közben azért egy-két szempár feléjük villant, amiért beszélgettek. Hát, ezek szerint ezt már a könyvtárosnak sem szabad manapság.
  - 4 év... - morfondírozott a szőke. Négy évig takargatta. Négy évig nem mondta el. Négy évig hazudozott volna? Arcvonásai kissé megkeményedtek, de véletlenül sem a szemben álló férfi miatt. Úgy érezte egyre kevesebbet tudott Northról valójában.
  - Doboz? Az itteni fiókjában? - kérdezte Scar, és szemével azt üzente, hogy akkor gyerünk, menjünk, bár ez lehet nem minden kultúrában ugyanaz. Mikhailnak orosz neve és akcentusa is volt, mégis volt benne egyfajta kisugárzás, mely Scart az amerikaiakra emlékeztette volna. Kész időutazás volt ez a számára.
  - Lássuk akkor, mi van benne - bólintott a szőke, és amint Misha elindult, ő is követte. A maradandó könyveket a földön hagyta, és habár lehet ezért később még a könyvtáros orrolni fog rá, most valahogy egyáltalán nem érezte fontosnak a dolgot. Míg várt a férfire, körbelesett. Öten az ablaknál, hárman a nagy asztalnál és még heten szétszóródva a könyvtár területén.
  - Várj. Lehet nem kéne itt - váltott halkabb hangra Scar. Lehet, hogy nem hitte el azt a sok dolgot, amelyet North állított eleinte, de sosem tartotta őt teljesen hülyének sem. - Esetleg nincs valami olyan hely, ami teljesen biztonságos? Az erre tévedő szemek elől? - intett egy aprót a fejével jobbra, ahol egy kisebb társaság figyelt fel az ő kis diskurzusára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 133
Írta: 2020. január 4. 15:53 | Link

Dashenka


- Tehát lényegében titkolózol a saját nagyanyád előtt is. Az ilyesmit mindig a szívére szokta fenni. Majd este megírom neki. - vonom le a következtetést. Így már érthetőbb, miért nem volt semmi visszahúzó erő. A mama biztos figyelmeztette volna, hogy ez nem jó ötlet, mert ő ismer engem. Tudja, hogy amíg nem állok rá készen, nem jövök vissza önszántamból a lányomért, addig úgysem lesz jó. A sok- sok levél, amiben Daryáról lehetnek képek, megindító történetek, beszámolók, mind ezt támasztják alá. Egy egész évtizeden át csak küldte és küldte, nem zavartatva magát. Egyetlen választ sem írtam, a második után már ki sem bontottam a borítékot, csak dobtam a sarokba, ahol mára egész kupac nőtt belőle. De ő akkor sem adta fel, mai napig küldi őket. A legutolsót három hónapja kaptam. Ha azt kibontom, értesültem volna első kézből Darya érkezéséről, akkor meg tudtam volna akadályozni.
- Azért, mert anyád meghalt - nagyot nyeltem, még kimondani is rossz. Ilyenkor mindig fojtogatni kezd a bánatba. Hideg ujjai újból megtalálnak, én meg csak kapálózni tudok. De mindez pusztán sziszifuszi munka, soha nem fogok kijutni ebből a gödörből, akárhogy próbálkozom mindig majd vissza és vissza fogok csúszni.
- Hidd el nagyapád jobb apád volt, mint amilyen én valaha is leszek. Azzal, hogy őt kaptad helyettem nem veszítettél semmit, inkább nyertél. - nem tudom hova terelni tovább a szót, kellemetlen az egész beszélgetés, mert arra kényszerít, hogy a múlt felé forduljak, ami így is hátulról felemészt. Persze, most még az arcomat is dugjam oda, hogy marja meg azt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 133
Írta: 2020. január 4. 16:16 | Link

Scarlett


Érzem, hogy a szám amit mondok valamilyen oknál fogva kicsit meghökkenti a nőt. Kíváncsivá tesz ez a reakció.  Szemem sarkából az arcát elemzem, de sokat nem segít. Az érzelem ami megkeményíti a mimikákat sokféle gyökérből eredhet.
- Nem túl nagy, úgyhogy itt zártam el - magyarázom. A lány tekintetéből megértem a célzást. Viszont én ebben annyira nem vagyok biztos, ilyen helyen, ilyen időben kinyitni, nem érzem feltétlen kimagaslóan remek ötletnek. A türelem sokat játszik North barátom életében, ahogy leszűrtem leveleiből, ezért gondolom, hogy nem várj el, hogy siessünk a megoldással. Ezt szerencsére Scarlett is hamar belátja.
- Az a legnagyobb probléma, hogy épp dolgozom. Nem tűnhetek el sok időre, mert feltűnő lenne - jegyzem meg, mert mondanám én, hogy meghívom egy teára odafenn a szobámban, s míg elszürcsölgetjük a 40%-os tátrateát addig megnézzük a doboz tartalmát, de nem volna helyes itt hagynom a könyvtárat.
- Nyolckor végzem. Mit szólnál, ha akkor futnánk össze valami csendesebb helyen? - kérdezek rá. Másik megoldás a könyvtár valamelyik eldugottabb zuga lenne, viszont ha engem keresnek, akkor mennem kell. Nem bujdosó diák vagyok, kinek semmi dolga, hanem könyvtáros, akitől ha segítséget kell kérni, akkor a föld elől is elő fogják kutatni a gyerkőcök és igazuk is van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Edith Ixchel Payne
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 211
Írta: 2020. január 6. 06:08 | Link

Theon
Én

Mit sem sejtve olvasok tovább, miközben a fiú levetődik mellém. Épp, hog csak a fülszöveg végére érek, s kikapja a kezemből a kötetet. Elengedem meglepettségemben, de amúgy sem túl jó dolog könyvek után kapdosni, a lapok okozta vágások igencsak fájdalmasak tudnak lenni az ujjakon, tenyéren. Ha igazán vicces lennék, ide szúrhatnék be valami olyasmi poént, hogy ezért veszélyes az olvasás, vagy ezért nem járok én könyvtárba, de minden ami eszembe jut csak a kicsik pityergő arca, amikor hasonló megesett velük. Talán Daisy és David veszekedtek egy képeskönyvön? Nem is emlékszem már pontosan, de az egyiküknek szép kis sebecskéje lett, elég keservesen is sírt miatta. Megpróbáltam én megnyugtatni, de se sebhegesztő bűbájom nem vaolt talonban, se tapasztalatom mit is kéne csinálni, így csak egy zsepit szorítottam a tenyerére, és kérleltem, hogy ne sírjon. Jó nővér vagyok, tudom. Pislogva figyelem, ahogy végre valami felkelti a mellettem ülő figyelmét, bár, hogy pont egy ilyen téma legyen az... kicsit ijesztő vagy Theon.
- Hát - töprengek el -, igazából simán lehet. Mármint, azok után, hogy vannak lóméretű pókok, én egy ilyen történeten már meg sem lepődnék. Ha jól láttam az író mugli, szóval biztosan valami gyilkos ár a háttérben - fogalmam sincs, csak találgatok -, de lehet, hogy az egésznek van valami alapja mondjuk a varázsvilágban.
Nem ez lenne az első alkalom, hogy valami ami itt létezik, oda is kihat, vagy éppen fordítva. Olyan szép szimbiózisban csavarodik egymás köré a két világ, hogy talán azt sajnálnám legjobban abban, ha mugli lennék - lemaradnék két kultúra ilyen nagymértékű összeolvadásáról. Térdeimet felhúzom, hogy államat rájuk támaszthassam, pálcám fejünk felől, a polcról nyújt fényt. A könyvet fixírozom, ami Theon kezében nyugszik, úgy teszem fel kérdésemet.
- Miért érdekel ennyire? Ha létezne, mit csinálnál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 1020
Írta: 2020. január 10. 20:02 | Link

Masa
Kérdezősködés

Ez már a második mandragóra rágós napom. Lassan kezdem megszokni, és csak olyankor érzem az ízét, amikor más valamit eszek. Tulajdonképpen főleg emiatt jöttem fel a könyvtárba, hátha találok valamilyen receptet, aminek erősebb az íze, mind a levélnek. Bájitallal nem szeretnék próbálkozni, még a végén kezdhetném elölről.
 A szakácskönyveken végigérve szomorúan jegyzem meg magamban, hogy bizony ezt ki kell bírni. Újra ugyanazzal buzdítom magam, hogy ez egy kihívás, egy izgalmas kaland, és máris jobb kedvem lesz.
 Egy kicsit még üldögélek a "Mágikus fűszerek és használatuk" egy újabb példánya fölött, utána pedig indulni készülök.
 Ebben a pillanatban viszont felbukkan Masa, és megfordul a fejemben egy ötlet
Hiszen ő már animágus! Talán van valami trükkje, vagy tanácsa. Most igazából bármilyen információt szívesen fogadok az animágiával kapcsolatban.
 - Szia Masa! - Köszönök rá suttogva, de azért úgy, hogy hallja. - Tudnál válaszolni néhány kérdésre? - Ez úgy hangzott, mintha egy kihallgatáson lennénk. Miért nem segítséget kértem csak? Elmosolyodok a saját esetlenségemen, és várom Masa válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 171
Írta: 2020. január 14. 00:27 | Link

Otets | ¤

Dühös voltam? Igen. De azt is tudtam, hogy én voltam az az ember, aki utána jött, így nem játszhattam a sértődött tinédzsert. És amúgy sem volt értelme. Ivan előre felkészített, hogy mire számított. Misha... apa legjobb barátjaként látta már őt a legjobb és a legrosszabb passzban is, és tökéletesen tudta, hogy mire készülhetek. Több estét beszéltünk végig a lehetséges mondatokat boncolva, hogy mindenre legyen kézenfekvő válaszom. De soha nem gondoltam, hogy kimondja azt a két szót. Azokat, amelyeket belőlem próbáltak kihúzni az évek alatt, de soha nem tudtak. Mindig valami olyan megfogalmazást használtam, mint a "Már nincs köztünk", "Kicsi voltam, amikor elment", vagy nemes egyszerűséggel csak "Csak a nagyszüleim vannak nekem". Ez a két szó a szívembe mart. Karmaival erősen belekapaszkodott, mintha nem akarná elengedni, nehogy elfelejtsem. Éreztem, ahogy az arcomon minden izom valami más formát vesz vele, amelyet kevésszer lehet látni rajta. Mint az olajozatlan fém, nem egyik percről a másikra, hanem csak lassacskán alakult át.
- Az igazság az, hogy a jelenlegi állás szerint igazad van
- ismertem el. Bólintottam is egyet, és közben pedig a "Középkor varázspszichológiája" című könyv borítóját fixíroztam. - De én még emlékszem arra, amikor legalább próbálkoztál jó apa lenni. Megtanítottad az óra olvasását, elvittél szánkózni és mindig kaptam egy kis csokigolyót, ha segítettem neked. Nem is beszélve a kötéltáncról - kezdtem el sorolni a róla szóló emlékeket. Nem sokra emlékszem, inkább a boldogságra. Illatokra, és mindenekelőtt a színekre. Akkoriban minden sárgás narancsos fényben volt. Amikor elment pedig kék és fehér lett. - Én ezt az embert őrzöm a szívemben - ekkor rápillantottam, és elé raktam a képet, amit a nagyitól kaptam. - És anya is egy ilyen embert szeretett. - Tudtam, hogy az ő felemlegetése talán olaj volt a tűzre, de muszáj volt megpróbálnom. Nem hagyhattam, hogy ilyen könnyen kicsússzon a kezeim közül. Most nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 170
Összes hsz: 316
Írta: 2020. január 17. 12:42 | Link

Belián


A legrosszabb, amit Belián ebben  helyzetben mondhat, az az, hogy nyugodjak meg. Hát nem. Nagyon nem. Ha valamit nem fogok, akkor megnyugodni. Nagyon haragszom Denisre, mert ez azt jelenti, hogy nem bízik bennem, és nem tudom, hogy mégis mit tettem, ami miatt nem képes arra, hogy bizalommal legyen irántam. Ő az, aki fogta magát, és elköltözött, meg olyan furcsa mostanában, szóval nem hiszem, hogy az ő bizalma kellett volna, hogy meginogjon irántam. Így mikor Belián azt mondja, hogy nyugodjak meg, csak megforgatom a szemem, és összébb préselem az ajkaimat. Megnyugodni? Az most azt hiszem, hogy esélytelen lesz. Márpedig mindenképpen kellene, habár a nyakamat teszem rá, hogy a gyűrű már jelzett, már tudja a másik fél, hogy túlpörögtem. Néha túl érzékeny a mágiája, és egy film alatt is bejelez, úgy, hogy egymás mellett ülünk. Aztán persze olyankor jön a megállítás, a vizsgálat, az adatok feljegyzése, meg minden ilyen dolog, én meg csak kínosan érzem magam, hogy már megint itt tartunk. Persze most egyáltalán nem ez lesz, ha Cath felbukkan, mert most nagyon mérges vagyok. Elképesztően.
- Erre ne vegyél mérget.
Én nem vagyok benne biztos, hogy vannak. Tiszta fejjel talán, de most a vöröslő köd lepte el az agyamat, és ez egy olyan pillanat, amikor az ember nem tud tisztán gondolkozni. Ilyenkor nincs semmi, csak a méreg. De az meg úgy pörget, hogy amikor hallom, hogy nyílik az ajtó, tudom, hogy ő az. De még mennyire, hogy ő. Azért oldalra sandítok, és nem tudom, hogy rá mennyire legyek mérges, hogy mennyire volt ebben az egészben benne, mert pontosan tudom, hogy ő és a bátyám egy külön kis szövetségben élnek, és annak is a határai olyanok, melyek nem mindig tartják tiszteletben az ember magánéletét.
- Mennem kell, de igen, ez bűn. Mert olyan, mintha nem lenne bizalommal irántam.
Felkelve szépen betolom a széket, de nem indulok el azonnal, megtámaszkodva nézek le Beliánra.
- Felőled, de hidd el, Denis nem így gondolkozik.
Biztos vagyok benne, hogy ő egy kalitkába zárna, és még le is takarna, hogy még csak véletlenül se vegyen észre senki. És ez az, ami igazán fel tud mérgesíteni, az a nagy helyzet.
- Szia.
Ellépve tőle csak felkapom a cuccaimat, és elindulok a vörös nő felé. Most legalább jogos, hogy bejelzett a gyűrű. Most tényleg máshogy vert a szívem.


//Köszönöm a türelmet és a játékot! Love Love Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Elsős diák


Bosska | Karcsi
online
RPG hsz: 174
Összes hsz: 303
Írta: 2020. január 18. 11:24 | Link

Gábor

- Ez egy viszonylag egyszerűbb varázslat, nem ismered?-némi meglepettséggel pillantottam a fiúra, de aztán megfordult a fejemben az, hogy mivel korábban még nem láttam őt, valószínűleg csak időközben érkezhetett, s néhány dolog még kimaradt neki.
- Ne aggódj, majd megtanulod - tettem hozzá egy kedves mosoly kíséretében. Ezt leszámítva egy kicsit azért aggódtam, hogy hová tűnhetett a könyvtáros, bár volt egy olyan érzésem, hogy talán tényleg csak a mosdóba kellett elsietnie, s nem akarta nyitva hagyni a könyvtárat.
- Igen, ebben igazad van! Mondjuk, ha a megszokásokból indulunk ki, még ha mágia is, de én is le szoktam oltani magam után a világítást, ha megyek valahová. Szóval lehet, hogy ez tényleg csak egy beidegződés talán, reméljük- tettem hozzá bizakodva, hisz én sem gondoltam azt, hogy a könyvtáros ennyire felelőtlen lenne. Egész biztos, hogy itt valami rosszullét, vagy valami egyéb, sürgős dolog állhatott a háttérben. Bár az is igaz, hogy mi is túl sokáig tartózkodtunk odabent.
- Nem, dehogy is - nevetve megráztam a fejét, amint az ajtóberúgás jött szóba, hisz egyrészt az ajtó tényleg több száz kilósnak tűnt, másrészt pedig nem volt szándékomban a rongálás.
- Egyébként, úgy emlékszem, hogy van egy zárnyitó bűbáj, de sajnos azt még nem gyakoroltam eleget, nem hiszem, hogy menne - pillantottam a fiúra, bár feltehetően ő sem tudta, aztán ki tudja. Most jött volna jól Beni tudása, mert szerintem neki ez már biztosan ment.
A helyzet annyira azért még sem keserített el, mert végül is, nem maradtam egyedül, ott volt velem Gábor is, aki egész kedves srácnak tűnt, s ahogy sejtettem, ki is derült róla, hogy ő bizony még csak most érkezett.  
- Nahát, akkor ezért nem láttalak még - jegyeztem meg egy mosollyal, s ezután ráztam vele kezet.
- Nem mondhatnám, hogy régóta, ebben az évben kezdtem meg a tanulmányaimat, néhány hónapja vagyok itt, de nagyon élvezem - őszintén vallottam az érzéseimről, mert ezidáig tényleg mindenki kedves volt velem.
- Hű, nagyon sok mindent érdemes itt megnézni, mert gyönyörű az épület. Nem tudom, hogy például a nagyteremben voltál-e már. Hatalmas étkező, gyönyörű! A fénylő lelkek udvara is nagyon hangulatos, de ha valami izgalmasra vágysz, akkor érdemes lenne ellátogatnod majd a kívánságok termébe. Képzeld el, ha oda belépsz, és ott kívánsz valamit, akkor a szoba olyanná alakul. Nagyon izgi - igazi beleéléssel meséltem a fiúnak, s a kastély udvarát is megemlítettem, hisz a birtok is gyönyörű volt, mikor épp nem esett az eső, vagy nem fújt a szél.    
- A tiltott részlegbe? - amikor arról beszélgettünk, hogyan is üthetnénk el az időt, bevallom, egy picit meglepődtem a bátorságán. Ezidáig magam nem is gondoltam arra, hogy ellátogassak a tiltott részlegbe, hisz valószínűleg nem véletlenül lehetett tiltott. Bár az is igaz, hogy a kíváncsiságomat mozgatta a dolog, de egyelőre nem mertem volna belevágni egy ilyen kalandba.
- Nem is tudom, talán egyszer elmennék oda is, de nem is tudom - érezhette a hangomból, hogy egy kicsit bizonytalan vagyok.
- Viszont a Felelsz és mersz jó kis programnak tűnik, míg várunk a könyvtárosra - nevetve reagáltam az ötletére, miközben követtem Gábort a bejárati ajtó felé, s odaérve egy kicsit meg is rángattam azt.
- Öhm, ez nem nyílik. Jobb lenne, ha megvárnánk, míg visszajön a könyvtáros. Nézd..még az asztalát is rendezetlenül hagyta, egész biztos, hogy csak sürgős dolga akadt - pálcámmal közben megvilágítottam az asztalt, így a fiú is láthatta azt.  
- Egyébként meg...csak sokat olvastam este, egy izgalmas regényt, és talán nem sikerült magamat kialudnom. Na és veled mi a helyzet, honnan érkeztél ide, mit lehet tudni rólad?- kíváncsiskodtam, miközben az egyik közeli széken helyet foglaltam, s hellyel kínáltam a fiút is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 133
Írta: 2020. január 18. 14:51 | Link

Dashenka



Az embernek rosszul esik, ha valaki beismeri egy rá vonatkozó negatív tulajdonságát. Akkor is, ha ezt az állítást ő teszi, pár perccel ezelőtt. Közömbösen bólintok rá. Remélem legalább a fordítók átváltottak oroszra. Még csak az kellene, hogy az egész könyvtár hallja miről beszélgetünk.
Daryát látszólag nem zavarja  a környezet. Megértem, fordított helyzetben én is az érzelmeim hullámán próbálnék felülkerekedni, nem pedig azt vizslatni, melyik pápaszemes sandít ide, meg, hogy milyen gyakran teszi ezt a mozdulatot.
Miután leteremt engem, hogy rossz apa vagyok, azután áttér arra, amikor próbálkoztam ezen változtatni. Elkezdi sorolni gyermekkori emlékeit. Megesik rajta a  szívem. Kár, hogy a fejekből nem lehet kitörölni élményeket egyetlen csettintéssel. Ha ezt megtehettem volna tizenöt évvel ezelőtt, most nem lenne itt. Nem hajtaná semmi gondolatfoszlány felém. Élné az életét, békét hagyva nekem is meg magának is.
A szívem kezd meglágyulni, mint a mikroba tett fagyos vaj. Szegény kicsi rebenok. Talán megpróbálhatnánk még egyszer. Kezdésképp heti egy-két óra kötéltánc gyakorlat. Közben nem kell annyit beszélni, akkor túl tudunk lépni a múlton. Egyszer.
Pillanatnyi szünetet tart, ekkor már nyílik ajkam. Fel akarom ajánlani neki ezt az opciót, de ő megelőz. A mondata ledermeszt. Minden előző elmélkedésem eltűnik agyamból. Nevetséges mélázás volt. Soha nem fogja Darya visszakapni azt a férfit, aki kicsiként okította.
- Tévedsz Darya. Anyád tett olyanná, amilyen akkor voltam. Sem előtte, sem utána nem tudok az lenni mint aki közben voltam. Hetente egyszer színes inget veszek fel. Cifra, röhejes mintás darabot. Ennyi maradt hátra abból az emberből. - Felállok, kezdem úgy érezni ez a beszélgetés nem lesz jobb, minden további kifakadás csak olaj a tűzre.
- Ha olyanra vágysz add fel és menj haza. Otthon minden olyan mint anyáddal volt. Oroszország nem változik. Soha. Most pedig hozok magamnak egy kávét - keserűség szűrődik ki hangomból. Érzem, de nem tudom visszafojtani. Biccentek elköszönésképp a lányomtól, aztán hátat fordítva neki elindulok a könyvtár ajtaja felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 433
Összes hsz: 5058
Írta: 2020. január 21. 17:21 | Link

Ange
egyenruha

Nicsak, nicsak, egy Masa a könyvtárban. Rég jártam erre, talán egész a múlt héten, így rögtön halaszthatatlan pótolnivalóim akadnak. Először is, meg kell szagolnom a nyolcadik sor alulról második polcán, balról a harmadik rekeszben található "Sapi vagy süveg" Használat című oldalát, aztán meg kell néznem, hogy a pult mellé raktak-e ki új szerzeményeket, és csak ezek után vehetem be magam a hátsó sorba, a regényekhez. A könyvnek még mindig szuperfinom öreg papírlap illata van, az új szerzeményeket éppen ketten is körbeállják, így hát elindulok hátrafelé, elhaladva az asztalok mellett. Az egyik székről Ange pillant rám és súg felém, mire mosolyogva lépek oda hozzá. Egy kis csevegés belefér mielőtt hátramennék, úgyis régen beszéltünk. Öö azaz reggel. De hát hány órája volt már az.
- Szia szia - huppanok le mellé, cseppet sem elegánsan, szoknyámból kilógó inggel, félrecsúszott nyakkendővel. Szóval csak olyan Masásan. - Persze, mondd csak. Fhú ugye nem az LLG házival kapcsolatban? Arra nem válaszolok! - teszem fel a kezem rögtön ijedten. Egészen lever a víz, elég csak visszagondolnom rá amikor megírtam. Jujj, megszenvedtem vele, soha többet fogalmazást a Lethifoldokról... az emlékbe is beleborzongok. Figyelek a hangerőmre, de azért nem viszem túlzásba, egyelőre viszont egy közelünkben ülő diák sem pisszegte le a susmusunkat. Nem mondom, van aki már aggodalmasan pillant rám, lehet tudja, ha én itt vagyok az semmi jót nem jelent, de ez most részletkérdés. Na halljuk, jöjjön aminek jönnie kell. Csak ne az LLG vizsga... az maradhat ott ahol van.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2020. január 21. 17:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 4862
Írta: 2020. január 21. 18:22 | Link

Mikhail

Szerintem egy öt éves gyerek szintjén produkálom magam a kávé iránti durcámmal, de jelenleg ez sem érdekel, mert fáradt vagyok. Aludni akarok. A fene gondolta, hogy nem éjjelre keresnek könyvtárost, nem is értem. Simán jó lenne éjszaka is nyitva tartani, hogy a könyvmoly diákok kiélhessék éjszakai könyvtározási vágyaikat. Nekem is van ilyen vágyam, szóval tuti nekik is.
Kávé. Nincs. De akarom. A gondolat megőrjít és ismét kisfiú vagyok, akitől elvették a kedvenc ecsetjét, vagy hogy stílusos legyek, a kedvenc könyvét. Persze arról tudom, hogy otthon hever a vitrinben és senki-de-senki nem nyúl hozzá, mert ha igen megharapom. Szószerint.
Szerencsére nyílik az ajtó. Kezdeti lelkesedésemben észre veszem, hogy az illető kezében valami forró gőzölög, csak az jár az eszemben, hogy ő biztos varázsló és ha mást nem, varázsol nekem kávét, ha már a manók nem voltak ma kegyesek hozzám.
- Jobbat? - nézek rá meglepetten, aztán ahogy tovább magyaráz, és mutogat fel is csillannak a szemeim. Közelebb is lépek, meg is szemlélem-szaglászom a poharat. S valóban, annak gyönyörű sötétbarna tartalma, kávé illattal tölti meg szaglószervemet.
- Misha - ismétlem, elengedve a kezét, felegyenesedve. S szemeim ismét a gőzölgő pohárra szegeződnek. Apám mondaná erre, hogy bunkó vagyok. Izé. Bácsikám, nem az apám. Nem is beszélek vele. Nem is érdekel a véleménye.
- Bögre? - kérdezem meglepetten felpillantva a férfire. Tudom ám mi az. Csak az agyam nem pörög ma. Bögre...bögre... Nézelődöm balra-jobbra, a kanapé mellett egy asztalkán meg is látok egyet. Tökély. Felkapom felé nyújtom. Bögre. Nem az enyém, de bögre. Használni fogom. Jó lesz.
- Van. Kérek. Köszönöm - mondom gyorsan és szaggatottan, s ha valóban tölt nekem kávét akkor az első korty után még meg is ölelem. - Életmentő vagy, Misha! - közlöm, s mivel tényleg forró a második korty előtt, azért kicsit meg is fújom az itókát. - Áhh... - ez kellett már. De nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 171
Írta: 2020. január 22. 19:11 | Link

Otets | ¤


Legszívesebben kiálltottam volna ahogy csak a torkomon kifér. Utána, hogy ne menjen el. Vagy hogy mégis. Mindent mondtam volna gonoszat, jót, megrovást és megértést. Hiszen hogyan lenne ugyanolyan Oroszország? Minden más volt. A hó másképp csillogott, a vodka íze kesernyésebb volt, a barátaim száma megcsappant. Olyannyira, hogy alig volt. Még a cirkusz is megérezte mindezt. Ivan mesélte el nekem egyszer, az emberek hogy kérték vissza a pénzüket anya halála után. Azt mondták "Ők arra a gyönyörű párosra kíváncsiak, nem a kabaréra, amit a többiek művelnek".
- Amikor elmentél és felégettél magad mögött mindent, azt szó szerint értsd. Alig úsztuk meg élve - mondtam már a férfi hátának. Arcom felpuffadt, mint egy kisgyereké, és piros színt öltött a méregtől. Tudnia kellett, hogy nem ő az egyetlen. Hogy nem lehet ennyire önző. S mégis, mindenki hagyja neki.
Inkább megfordultam, és a levita felé vettem az irányt. Hogy úgy alakult-e, ahogy terveztem? Nem mondanám. Hogy sikeres volt a találkozó? Hát... az apámmal beszéltem. Tizenöt év után először...


/bol'shoye spasibo Love /
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
online
RPG hsz: 245
Összes hsz: 748
Írta: 2020. január 24. 18:37 | Link

Edith

Sosem voltam egy igazi lovag, akárhányszor is próbálkoztam vele, szóval most sem leszek az. Kikapom Edith kezei közül a kötetet, hogy magam is megbizonyosodjak annak tartalmáról. Ugyanaz, mint amit a lány mondott, mégsem adom vissza neki. Nagyon tudományosnak akarok tűnni, holott mindannyian tudjuk, hogy nem vagy az. Azért még csinálom, amihez értek, magyarul játszom az agyam. Hüvelyk és mutatóujjammal az állam kezdem dörzsölgetni, miközben számat becsücsörítem. Szeretem ezt a témát nagyon is. Ha valamivel fel lehet kelteni az érdeklődésem, abban biztos lesz valami gyilkosság vagy minimum kisebb ármány. Végtére is csak rellonos vagyok, kérem szépen.
- Vagy maga az író volt a gyilkos és most másnak kiadva magát akar megszabadulni az emléktől – rántom meg a vállam, majd csukom be a könyvet. Ránézek a címre és az íróra, hátha mond valamit, de akárhányszor is futtatom át a szemem a Horváth Tamás néven, semmi sem ugrik be. Akarom mondani semmi értelmes, mert hülyeségből aztán bőven akad. Agyamba millióm és egy kép kúszik be, egészen a hentelős gyilkostól a Jeckyll és Hyde féle szociopatákról. Szóval ja, van itt bőven felhozatal.
- Tudod, ha már egyszer nem rakhatlak meg és inkább hülye könyvekkel foglalkozunk, akkor legyen bennük valami érdekes is – mondom, szinte át sem gondolva a szavakat, amelyek az ajkamról gördülnek le. Való igaz, az eredeti tervem az volt, hogy a könyvtár adta lehetőségeket kihasználva leterítem a lányt az asztalra, de ha nem, hát nem. Egyszer majd úgyis kérni fogja. Mind ezt teszik. Csak percek kérdése, hogy a lány is színt valljon nekem. Végtére is, ellenállhatatlan vagyok.
- Mit csinálnék? – Gondolkodom el egy percre, de rövidesen mutatóujjamat a levegőbe meresztve felcsillan a szemem. – Megkeresném a valódi gyilkost, majd gratulálnék neki. Azaz mégsem. Ha egyszer egy könyvbe került, akkor igazán szarul csinálhatta amit. Így először lekevernék neki egyet, aztán mégis gratulálnék, amiért ennyi embert kifingatott – hangom először fesztelen, de a történet komolyságával alakul át valami egészen démonivá. Még a szememben is felcsillan egy aprócska vörös láng. De nem vagy pszichopata. Áh, hogy is gondolhattad ezt? Te kis butus.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Piroska Beáta
Diák Eridon, Ötödikes diák


Pirinyó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 140
Írta: 2020. február 1. 02:07 | Link

Anastasia


Hát itt van. A könyvtár. Végre megérkezett! De hogy ez miért is akkora dolog?
Beus az egyik legszerencsétlenebb teremtmény a világon. Kis túlzással. Ha belegondolunk, szó szerint kicsivel.
Korábbi szerencsétlen események sorozatának végkifejleteképp ugyanis megátkozta valami apró, manó-törpe-kobold szerű, borzasztó természetű kis valami, ami hatására Beus 30 - pontosabban 33, de ki számolja... - centivé változott. Azóta ugyan látta már pár doktorbácsi, de a valami haragjának utóhatása megmásíthatatlanul megmaradt: minden holdhónapban három előre meghatározhatatlan napra újból összetöpörödik, hogy aztán az egyébként hétköznapi és különösebb nehézségekkel nem járó dolgokat, mint pl. mosdóba járást, kajaszerzést vagy a lépcsőzést vért izzadva végezze el. De komolyan. Bárki emberi lény - kivétel a mozgássérültek -, aki panaszkodik a felfelé lépcsőzésre, elmehet a fenébe...
Éjnek évadján úgy határozott, dacára a kimenő lejártának, felkerekedik és elmegy a könyvtárba. Szörnyen nehéz napja volt, fáradt és hisztis, de mind e mellett, vagy inkább éppen ezért annyira mérges, hogy képtelen volt álomra hajtani a fejét. Még mindig haragudott a törpeszerűségre azért, amit vele tett, no meg a világra, amiért az hagyta neki. Ez az érzés pedig egyelőre minden észérvet legyőzött a fejében.
A lelke mélyén tudta jól, ez az állapot örökre megmarad. Szülei nem csak Magyarország minden nevesebb mágus gyógyítójához vitték el, még a Szent Mungót is megjárta, sőt azt elsőként, de már nem tudták véglegesen visszafordítani a folyamatot. És ha ők nem, akkor senki. Ennek ellenére Beus szerette volna hinni, hogy talál valamit, ami segít. Ha vissza nem is  változik, de ha legalább lenne valami, amivel előre tudhatja, mikor következik be a következő töpörödés... Ő már csak így hívta. Töpörödés.
Persze a kastély hatalmas hely egy barbibabánál alig nagyobb személynek, így kénytelen volt igénybe venni egy megértő házimanó segítségét, akivel az Eridon toronytól számított második folyosón akadt össze, és aki volt olyan kedves nemcsak szemet hunyni a takarodó fölött, de el is vitte őt a célállomáshoz. Így belegondolva, egyedül, ekkorka lábbakkal képtelen lett volna egy nap alatt is megtenni ezt a roppant tekintélyes távolságot.
De most itt van, végre itt van, és már az egyik, a manó által hozzácipelt asztalon heverő nyitott könyvön térdelve merengett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, Levita lovag, DÖK tag, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Magántanuló, Elsős mestertanonc


young wolf
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 2060
Írta: 2020. február 2. 01:45 | Link

-de nagyon csúnyán lebuktam.
𝕃𝕠𝕣𝕚𝕟


De pedig ő mindjárt mérget vesz, kis üvegcsében, halálfejesen. Komolyan, ő ezt nem így akarta, mert az alapokat tudja, hogy nem lenne illdomos felhúznia és mégis, látja rajta, hogy forrong. Mert ő béna, ez tudott, tudja, amióta ismét közösségben mozog. Ez is olyasmi, amit kitapasztal, de a büdös élet, hogy nem teszi többet. Elbukott, nem ő lesz a királynő fő kémje, szóval, karriert sem kell cserélnie. Oké, tudja, hogy az emberek makacsak, a nők is azok, de ennyire? Nehéz. Ő is nehéz természet és minden, és mégis, ennyire azért nem. Csak nem. De ezzel a helyzettel látványosan nem tud mit kezdeni, nem tudja kezelni és ha lehetne, megoldani sem. Az ilyenekből menekülni szokott, annak idején a hisztis csajokat is inkább hagyta, mert a végén csak robbantak volna felfelé, most azonban ha felpattan és elfut, csak pofont adna a dolognak és nem érdemli meg. Inkább ül, mint a darab valami, tekintetében a megbánás jele, aztán van ott egy kis fáradtság is és néma segítségkérés. Nincs erre könyv? Ide vele.
- Sajnálom – böki ki, nem tud többet. Tényleg, és ez legalább őszinte. Majd beszél erről Denis-el is vagy nem. Nem, nem fog. Olyan hamar illan el a dolog, ahogy jött, mert volt a mini intermezzo, amire talán már csak ő emlékszik, és nem azért, mert innentől furcsán fog a lányra nézni, hanem mert szokatlan, olyan embernek, aki elzárkózott minden ilyesmitől, annak megragad, apró sokk módjára. De bírja, holnapra kiheveri, csak jelenleg ő is pörög kicsit és agya kattog. Egyelőre nem vesz észre senkit sem, koncentrál előre és a nyelvét rágja. Jó, és most? Esdekeljen, köszönjön el és ennyi?
- É... értem, értem. Bűn. Nem erről van szó szerintem, de... nem szólok ebbe én többet bele – emeli fel a kezét, megadóan, nem, semmit sem fog. Nem figyel, nem kémked, nem zavar. Csendes lesz, mint az állóvíz és távol marad. Neki a saját dolgait kellene megoldania, azokat meg nem akarja, úgyhogy majd keres más dolgot. Akad. Majd tanul. Hah, szánalmasabb, hogy elismeri, hogy ez lesz a jobb út.
- Lehetséges, te ismered őt jobban – bólint, pillant ő is az ajtó felé. Egy pillanatra azt hiszi, hogy kap tőle egy adag fejmosást, de felé sem pillant, nem is ez volt a lényeg. Nem miatta jött. Oké, kapcsol.
- Szia – köszön ő is, még egy erőtlen intést is enged magának, majd amikor bezárul az ajtó, kezét leengedi és nagyot sóhajt. Tudta, hogy nem lesz egyszerű belemenni az életbe, hogy bárkivel is együttműködni, de az sem a legegyszerűbb út, ahova került. Nem átlagos. Neki ehhez még lassú az élete és talán az is maradt. Lehunyja a szemeit és nemes egyszerűséggel koppan homloka a nyitott könyv lapjain, mintha csak fáradt lenne és bealudt volna. Aztán ennyi. Egy ideig erőt gyűjt, mikor felegyenesedik, még mindig nem áll senki körülötte, bár tény, pár elkapott tekintetet észrevesz. Csak a szokásos. Fogalma sincs, hol tartott, így inkább magával fogja vinni a könyvet és egy nagy séta után esik neki újra. Elhagyja végül ő is a színteret.

//köszöntem a játékot
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2020. február 2. 01:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Angyal
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 169
Írta: 2020. február 2. 16:32 | Link

Piroska


Este van már és komor sötétség kúszott be az iskolába. A folyosókon csend honol. Néhány járőröző kollégán és prefektuson kívül nem kószál már senki sem. Nekem sem itt lenne a helyem. Aludnom illenék, de nem tudok. A kísérletemen dolgoztam ezidáig és most is amiatt osonok a könyvtár felé. Sok iratot néztem át és olvastam megannyi könyvet már, de még mindig nem tiszta számomra ez az egész. A szív az emberi test egyik legkülönlegesebb szerve az agy mellett, erre amondó vagyok. Azt mondják egyesek, csupán egy izom. Ebben én nem hiszek. Mások szerint itt a lélek lakhelye. Ebbe inkább tudósként most nem gondolok bele. Mégis az igazság, ami engem érdekel a kettő határán lépdel. Hol ide hol oda szökken, mert egyik vagy mindkettő egyszerre. Ebben a kérdéskörben kell még pár szakirodalmat beszereznem. Úgysem tudnék aludni. Szétszórtságom egyre nagyobb méreteket ölt, de tenyereim már legalább teljesen meggyógyultak. Apró fénnyel pálcám helyén slattyogok. Papucsom hangját visszavetik az ódon falak. Köntösöm alatt halványkék pizsama. Hajam egyszerű fonatba fogva. Arcom fakó, nagy kék szemeim alatt fáradtság festette füstszín karikák. Valami nincs rendben mostanság velem. Gondolataim kuszák és kószák és nem segít a hegyikristállyal aló meditálás sem. Sőt az ametisztem is csődöt mondott, pedig ez még vizsgák előtt a legrosszabb napokon is megoldotta a gondot. Sokszor Bálint is eszembe jut, ami megint csak igen szokatlan nekem. Most is abban reménykedem, hogy megint egybeosztják elem, vagy valamelyik kanyar után itt terem. De persze nem. A könyvtár ajtaját óvatosan nyitom meg és tárom elég szélesre ahhoz, hogy hangtalanul bejuthassak. Nem vagyok egyedül. Ez számomra azonnal kiderül. - Jó estét! - köszönök rá halkan egy hatalmas könyvön térdelő meglepően kicsi lányra - Ugye tudja, hogy már elég késő van az olvasáshoz, de főleg az ittléthez? - kérdezem és hangom barátságos kedvességgel csendül - Remélem fontos... - mutatok a könyvre és picit közelebb lépek, hogy ne takarjanak a polcsorok gyertyám fényétől hosszúra nyúlt árnyékai. Nem tudom mi szél hozta és miért szegte meg a takarodó szabályát, de bizonyára jó oka van. Annak kell lennie. Ha pedig valóban jó ez az ok akkor eszem ágában sincs megbüntetni. Természetesen ezt nem fogom az ő orrára ideje korán rákötni. Előbb hallanom kell ittlétének magyarázatát.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 133
Írta: 2020. február 3. 23:57 | Link

Min Jong


Nagyon vicces, hogy valakit ennyire függővé tesz a kávé. Ezt pedig nyíltan ki is fejezem arcmimikámmal, hiszen éppen iszonyatosan jót derülök kollégámon. A lehető legegyüttérzőbb formában természetesen. Elvégre mégiscsak fő a jó viszony fenntartása, egy munkahelyi légkör nem jó, ha fojtott.
- Azt hiszem azt tegnap hagyta itt egy tanár - jegyzem meg, majd legyintve beleöntöm a lényeget. Azt a folyadékot, aminek az illata megvadítja az embert, erős, semmihez sem fogható aromája szétárad az orrüregekben, minden egyes receptorra rákiáltva, hogy tudja, ki közeledik. A barna, a reggeli napsütés első fényeiben megvilágított ital lassan csordultig tölti a silány, használt bögrét, valami fantasztikusan csodás feladattal ruházva fel azt. Elvégre az istenek italát töltötték beléje. Minden álma valóra vált, azon se lepődnék meg, ha menten sírva fakadna a kerámia ibrik.
Legalábbis így tudom elképzelni a másik szemszögéből nézve a dolgot. Valószínűleg sokat nem tévedhetek, mert a következő pillanatban már az én derekamat markolássza. Először lemerevedem, majd megveregetem a hátát. Szegényke, ez súlyosabb a vártnál. Legközelebb megkérem az egyik manót, hogy mindig legyen itt Min Jong előtt és főzzön egy adagot érkezésre.
- Szóval most addig fogsz követni míg vissza nem adod a szívességet mint Isolt Sayre-t a Pukwudgie? - viccelődök, helyet foglalva.
- Szóval, te hogy lettél könyvtáros? Gyermekkori álom, mint muglinak a nindzsa, vagy pusztán véletlen, kellemes meglepetés? - kérdezek rá, belekortyolva kávémba. Ha jól tudom, neki is az első éve itt ilyen posztban. Bár meg kell hagyni, hogy látszatra jóval fiatalabb nálam, de ki tudja, lehet van valami izgalmas története.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Elsős mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 48
Írta: 2020. február 5. 22:36 | Link

Kazi mester - szombaton
Ruhácska

Teszek egy próbát, hogy bevágódjak, bár nem sok ember van a világon - és a szüleim se sorolhatóak ide -, akik elmondhatják magukról, hogy én megpróbáltam náluk jó benyomást tenni, smúzolni, puncsolni, hívjuk ezt a létformát bárhogy is, de szegény Kazi mester, akit becsületesen Mikhail Kazanovnak hívnak, nem önként választott engem, hanem a kezébe nyomtak egy pokélabdát, hogy na barátom, akkor innentől oldd meg, és csórón látszott, hogy nem nagyon érti, milyen is lesz ez.
Én meg, bár tudom, hogy tök jó fej vagyok, meg a buli lelke, egy ilyen cukkancs brancsban nem nagyon tudom, hogyan kell jól viselkedni, szóval egyelőre csak tapogatózok. Egyelőre azt hiszem, senki nem utál azért mert mondjuk megbántottam az érzékeny lelkét, arról meg nem nagyon tehetek, ha élből nem szimpatikus nekik a pofázmányom. Hahaha, pofázmány. Oké, korán volt a reggel. Szóval ma smúzolok egy kicsit a bácsinál, hátha nem kap odabent instant frászt, amikor meglát vagy hallja a nevem valaki más szájából. Nem lenne rossz, ha nem veszíteném el, csóró után biztos, hogy csak rosszabb jönne. Mert ez van, mindig egy rosszabb jön.
Azt már megfigyeltem, hogy kávézik, de azt nem tudtam megnézni, hogy hogyan issza, de remélem az igyekezetem elnyeri méltó jutalmát. Osonok, és mielőtt még az ajtó becsukódna, becsússzanok én is. Korán reggel van, a könyvtár majd csak egy fél óra múlva nyit, de nem akarom, hogy ennél a beszélgetésnél más is jelen legyen, és fogalmam sincs, hányan járnak szombaton reggel könyvtárba.
- Jó reggelt! Hoztam önnek kávét. De nem tudom, hogyan issza, ezért ilyen ízesítőket is.
Leteszem az asztalra a nagy adag kávét, majd a zsebemből, mivel ma magamhoz képest egész sok ruhába bújtam, előhalászok nyolc kis tasakot, amik a legegyszerűbb málnától a legextrémebb kakaós-sütőtökösig mindent tartalmaznak.
- Na és, izgul? Holnap lesz a nagy nap, az első telihold. Biztos aggódik azért egy kicsit.
Kiváló beszédtéma, igazán párját ritkító csodálatossággal kezdem meg a barátkozást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 133
Írta: 2020. február 7. 22:56 | Link

Angyali farkaskölyök | bolondos ingnap


A szombatok és a vasárnapok általában a legnyugisabb napok a héten. Ilyenkor a diákok nem igazán éreznek kényszert tanulni, pláne nem betenni a lábukat a könyvtárba. Néhány szerelmespáron illetve szorgos kék diákon kívül nem is számítok másra ma. Ennek megfelelően hónom alatt ott is a tökéletes könyv, egy beleragadósabb típusból. Amolyan három óráig olvassa az ember anélkül, hogy észrevenné fajta. Ezt csak ilyenkor jó forgatni, ha túl sok a kérdés, nagy az átjárás, élvezhetetlen a sok kirángatás miatt, amit a buzgós gyerkőcök kérdései okoznak.
Én nyitok, így egyeztünk meg, sőt abban sem vagyok biztos, hogy kollégám bejön-e ma. Ilyenkor felesleges a duo, egyedül is túlerőben vagyok.
- Odett? - meglepődve pillantok rá. Aztán az ajtóra. Utána újból rá. Én nem így lettem tájékoztatva. Könyvtár, kávé, ráadásul szombaton. Egész kellemeset csalódtam.
Odasétálok az asztalhoz, megkerülöm és leülök. Onnan figyelem végig azt a bazárt amit hamarjában kitesz.
- Melyiket ajánlod ha én a keserű ízeket szeretem? - kérdezek rá, mert az ilyesmihez én nem igazán értek. Viszont az újdonságokra mindig nyitott vagyok, pláne akkor, amikor épp bolondos ingnapot tartok, elvégre a ruha ezt megköveteli tőlem.
- Teljes mértékben megbízom benned, hiszem, hogy mindent úgy teszel, hogy senkinek illetve semminek ne essen baja, beleértve téged is - adom meg a választ. Felpillantok rá, ajkamon szelíd mosoly. Picit talán apukás, vagy inkább nagybácsis. Családi, bizalmas, viszont nem féltő. Így van, volt már dolgom problémás esetekkel. Az ilyenek szeretik, ha nem kezeljük őket problémás esetként. Én pedig mindaddig megadom a bizalmat, míg el nem játssza. Legalábbis tudja csak így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Piroska Beáta
Diák Eridon, Ötödikes diák


Pirinyó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 140
Írta: 2020. február 7. 23:39 | Link

Anastasia


Egyszerűen képtelen odafigyelni arra amit olvas. Járkálnak ugyan a szemei a sorokon, már egy ideje újra és újra ugyanazon a soron, de semmit sem fog fel belőle. Tulajdonképpen azt sem tudja, mit keres pontosan. Ez a rész elvileg egy növesztő szérumról szól, de eddig nem tűnik valami biztatónak számára. Elvégre, ha ez hatásos lenne, akkor legalább a Szent Mungó gyógyítóinak eszébe jutott volna. Legalábbis ez a logikus, vagy nem? Bár ennyi erővel ez mindenre elmondható lehet, amit egy iskolai könyvtárban fellelhet. Végül is, a gyógyításról nagyobb és több ismerete van - legalábbis kellene, hogy legyen - egy elit varázs-kórház gyógyítócsapatának, mint egy általános varázslóképző intézmény könyvtárának. Még ha szakosodott iskolában lenne... Annak több értelme lenne.
Valóban. Ennek így semmi értelme. De aludni nem tud, így meg legalább úgy érzi, tesz valami hasznosat is magáért és a helyzeten való segítésért. Bár a lelke mélyén pontosan tudja, hogy ezzel nem jut előrébb.
Morfondírozásában egy hang zavarja meg. Egy kedves, bár valahogy mégis szigorú női hang. Egy pillanatra meg is feledkezik jelen állapotáról és csak annyit fog fel, hogy ő egy átlagos, takarodót figyelmen kívül hagyó diák, aki most kemény büntetésre számíthat. Hirtelen fordul egyet ennek gondolatára a gyomra, aztán rájön, hogy talán a legjobb, ami most történhet vele, az egy kiadós, hosszú lejáratú büntetés. Talán az lekötné és elvonná a figyelmét aktuális gondjairól. Bár jobban belegondolva, jelen méreteivel magának sem tudna kiötölni olyan büntetést ami testhezálló és végrehajtható feladat lenne számára. De hát a mögötte álló hölgy biztos elég tapasztalt és kreatív, hogy kitaláljon valamit.
- Jó estét! - köszön kedvesen, mikor végre ráveszi magát, hogy megforduljon. Hangjában nyoma sincs a korábbi idegességnek. Már nem bántja a büntetés gondolata. Sőt inkább kíváncsi lenne, mit szabnának ki egy harminc centis embernek. A hölgy kérdésére viszont már nem válaszol azonnal, gondolataiba merülve törpöl, mi lehet az a felelet, ami nem hangzik se bugyután, se kifogásnak. Végül rájön, hogy olyan nincs, így inkább kerek perec megmondja a ki nem fejtett igazat.
- Igen, nekem valóban fontos. Megoldást kerestem egy problémámra, de sajnos itt létem ideje alatt kénytelen voltam rádöbbenni, hogy én ehhez kevés vagyok. És sajnos jó eséllyel a könyvtár is. De legalább megpróbáltam. - húzza kissé keserédes mosolyra a száját. Nem szeretné sajnáltatni magát, de túl fáradt hozzá, hogy leplezze, valami igenis zavarja. Azt már, hogy a hölgy akarja-e tudni, mi is a probléma, rá bízza, magától nem mond többet. Az már tényleg nem az ő műfaja.
- Mi a büntetésem? Gondolom,  itt így működnek a dolgok. Ha valakit tilosban találnak, büntetés jár, ugye? - kérdezi fürkésző tekintettel. Hangjában őszinte tisztelet csendül, kis bizonytalansággal és talán némi reménnyel. Nem igazán volt ideje belerázódni a mindennapok rutinjába, így a szabályok sem tisztázódtak le benne teljesen, de kicsit tényleg reméli, hogy ezek után nem kell rögtön ágyba bújnia, hanem legalább csinálhat valamit. Akármit. Ha egy hatalmas fogkefével kell reggelig takarítania a hölgy... Nos, bármijét ami elég kicsi, és nincsenek magas falai, mint egy üstnek, neki megfelel.
Utoljára módosította:Farkas Piroska Beáta, 2020. február 9. 15:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet