37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 52 53 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 11. 22:48 | Link
Balósy Paulina


Végre a kedvenc helyemen lehettem, mármint a sok könyv között, ezért jöttem el idáig, mert tudtam, hogy itt végre otthon érezhetem magamat. Egyébként sem tudtam volna mit kezdeni magammal, ha nem találok gyorsan valami érdekes olvasnivalót, ami leköt egy ideig, a könyveknek pedig sosem tudtam ellenállni. Nem csalatkoztam a könyvtárban, mert itt aztán igazán sok izgalmas olvasnivaló volt. Beléptem a helyiségbe és kiválasztottam egy tudományos művet, a Rejtőzködő szimmetriák nyomában című könyvet. Nagyon érdekes olvasmánynak tartottam és sokkal többre értékeltem, mint az általános vagy hétköznapi műveket. Tudtam, hogy a legtöbben az utóbbiakat választanák, de engem azok egyáltalán nem érdekeltek, úgyhogy inkább elvonultam a könyvemmel kizárva ezeket a negatív gondolatok az egyik sarokba.
~ Valóban nagyon érdekes mű, ez pont nekem való. Ki fogok majd kölcsönözni ehhez hasonló műveket, itt szerintem úgysem kapkodnak utánuk. Jó lett volna, ha a testvéreim másképp gondolkodnának, de hát ez van, az élet nem kívánságműsor. Ez is abban erősít meg, hogy jobb, ha nem engedek közel magamhoz senkit sem, az élet majd eldönti úgyis, hogy mi lesz velem a továbbiakban. Azért jó lenne, ha Lilla itt lenne, akkor legalább lenne itt valaki ismerős...de ez tuti nem fog megtörténni, mert nyilvánvaló, hogy táncolni ment megint arra a fantasztikus órájára. Mostanában csak a tánc érdekli amúgy is. ~
Zsörtölődtem kicsit magamban, majd inkább úgy döntöttem, hogy nem szentelek tovább elpocsékolt időt ezekre a haszontalan gondolatokra, inkább elkezdem olvasni az érdekes művet, amit nemrég leemeltem az egyik könyvespolcról, így legalább szélesedik a látóköröm és új dolgokat tanulhatok, amit persze semmi más nem kárpótolhat.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 12. 12:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. június 13. 07:10 | Link
A bájitaltan talán a legnehezebb tantárgy amivel eddig találkozott. Pontosan ezért van most szüksége némi anyag gyűjtésre,arra pedig mi is lehetne jobb hely egy könyvtárnál. Szerencsére sikerült hamar megtalálnia,és már kezdődhet is a kutatás. A polcok közöt boklászva egyszer csak észrevesz egy másik lányt.
 -Szia-köszön neki vidáman majd ismét a könyvek felé fordul. A következő polcon meg is akad a szeme egy érdekesnek látszó köteten. "Bájitalok kezdőknek" hírdeti a felirat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 13. 21:06 | Link
Balósy Paulina


Nem bántam meg, hogy ezt a könyvet választottam, mert rengeteg hasznos információt találtam benne és érdekesnek is tartottam. Élveztem, hogy végre senki sem nyüzsög körülöttem, magamban lehetek és azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, azaz olvashatok. Már előre tudtam, hogyha ide fogok járni iskolába, akkor a könyvtár lesz a kedvenc helyem. Épp elmélyedtem az izgalmas műben, amikor egy lány viharzott el mellettem, rám köszönt, majd a polcokon lévő könyveket vizslatta.
- Helló! - köszöntem vissza, hiszen az illem úgy tartja, majd még közelebb vettem magamhoz a könyvet, hogy véletlenül se zargasson tovább senki. Néha-néha azért elkalandoztam, belegondoltam, hogy vajon melyik házba fogok itt kerülni. Lillától már kaptam egy kis felvilágosítást a házakat illetően, de egyelőre még rejtély volt, hogy melyik lesz az, amelyikbe valamennyire beleillek, bár volt egy, amelyet esélyesnek tartottam a különleges atmoszférája és az olvasás szeretete miatt.  
~ Vajon Lilla mit csinálhat most? Áh, hülyeség ezen agyalni, tuti, hogy a táncóráján van. Jó lenne, ha a bátyáimmal lehetnék kicsit, de biztos nem hiányzom nekik, nem úgy mint a nővérem, őt biztos nagyon hiányolják. Nem valami fair az élet. Legalább anyáékban nem csalatkoztam még idáig annyira, bár sanszos, hogy náluk is az utolsó helyen állok a fontossági sorrendben, ami elég szomorú. ~
Miután eltűnődtem a családi hátteremen, visszazökkentem a valóságba és úgy döntöttem, hogy nem pazarlom tovább az időmet ilyen negatív gondolatokra, inkább belevetem magam az olvasásba, az legalább pozitív élményekkel tölt fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. június 14. 18:03 | Link
Érdeklődve fellapozza az újonan talált művet és letelepedik vele az egyik asztalhoz. Az első kötet a tárgyal kapcsolatban amit végre megért ez pedig határozottan jó jelnek számít főleg ha sikerül memorizálnia.
 Rögtön az elején megakad a szeme egy érdekesnek tűnő bekezdésen. Különféle gyógyító hatású bájitalok szerepelnek benne. Izgatottan olvassa végig a részt,bármennyire nehéznek találja a bájitaltant ez még az ő figyelmét is felkeltette."Kéne csinálni egy adaggal"morfondírozik magában majd a lány felé fordult
 -Mit olvasól-érdeklődik miközben lesöpör egy szöszt a szoknyájáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 14. 22:41 | Link
Balósy Paulina


Miközben olvastam, észrevételeztem, hogy a lány, aki nemrég a könyvespolcnál volt talált magának egy izgalmas könyvet és odaült az egyik, tőle nem messze lévő asztalhoz. Úgy látszott, hogy megtalálta, amit keresett, mert hatalmas lelkesedéssel lapozgatta a könyvet, ez azért jó pont volt nálam, mert legalább valaki hasonló lelkesedéssel forgatta a könyveket, mint én. Legalábbis most úgy tűnt, azt nem tudhattam, hogy máskor is szívesen forgatja-e a különböző köteteket, de az már nem is az én gondom volt. Mindig is fontosnak tartottam az olvasást és a művelődést, úgy gondoltam, hogy az életben ez visz előre és legalább érdekelt is az egész, mert sok témát izgalmasnak tartottam, ami a korosztályomból sok diákot hidegen hagyott.
Miközben elmerengtem kicsit a megfigyelésem után azon kaptam magam, hogy kaptam a közelemben ülő lánytól egy kérdést.
- Rejtőzködő szimmetriák nyomában. - válaszoltam neki röviden, se nem túl halkan, se nem túl harsányan, hogy azért halljon is valamit, de mégse zavarjam meg a többi olvasót.
- Te? - kérdeztem vissza, mert ha könyvekről volt szó, akkor lehetett velem beszélgetni, mert azok mindig felkeltették az érdeklődésemet, kivéve, ha olyanok voltak, amikre egyáltalán nem voltam kíváncsi. Nagyon tetszett a könyvtár, ahogy szétnéztem, minden szépen, rendben a helyén volt, tisztaság uralkodott a helyiségben, és összességében, esztétikus, kulturált volt az egész. Reméltem, hogy sokszor ellátogatok majd még ide az itt létem folyamán, de tudtam, hogy egyelőre még várnom kell erre, mert még előkészítős vagyok, de legalább megismerhettem ezt  remek helyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. június 30. 20:39 | Link
Somoskői Alíz Evelin

 - Akkor a tiéd biztos izgalmasabb - állapítja meg,bár ezt csak feltételezni tudja ráadásul a lány arckifejezése sem árul el túl sok információt. Viszont amilyen elmélyülten olvasta elég nagy az esély rá,hogy mégiscsak tetszik neki. A gondolat önkéntelen mosolyt csal Paulina arcára.( Mármint az,hogy a másik talált egy jó könyvet.)
 - Én meg a Bájitalok Kezdőknek-et - teszi hozzá hiszen neki is válaszolnia kell a kérdésre. Ekorra már megfogant benne egy igen magvas gondolatt,ami az idegen nevével vagyis egészen pontosan annak ismeretlenségével áll kapcsolatban. Na nem mintha az ismeretlen valami szent akármi lenne amit csak körülírni lehet,de ha kimondod a nevét a számíts a korai halálra. Ez a fenyegetés persze ma senkit sem ijesztene meg pedig a régi időkben mindenképpen megvalósult az ígéret vagy a sértet szellem vagy a törzs személyében. Habár jobban belegondolva sokkal könnyebb betartani a szabályt ha fogalmad sincs mit nem szabad kimondani.
 Az ősmagyar hagyományokból viszonylag hamar visszatér a valóságba,igaz az utobbi is legalább olyan varázslatosnak bizonyult ˙( nem a beszélgetés hanem maga a Bagolykő ) végül úgy dönt előbb ő mutatkozik be  ha már eszébe jutott.
 - Egyébként Paulina vagyok - néz fel a kötetből s természtesen alaposan megnézi a lányt. Barna hullámos haja és kedvesnek látszó arca kifejezetten szimpatikus benyomást kelt. Szokták mondani,hogya testbeszéd és a mimika sok mindent elárul habár eddig  csak udvariasságot meg némi érdeklődést sikerült kiolvasnia a másikból. Habár valószínűleg nincs mitől tartania.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. július 2. 20:37 | Link
Balósy Paulina


Nagy dicséretnek vettem, hogy a lány beismerte, hogy én bizony tutira izgalmasabb könyvet olvasok. Még sosem mondta senki sem, hogy izgalmasabb lenne egy olyan könyv, amiből tanulni is lehet, nem csak szórakoztat, kivéve a barátnőimet. A lány a bájitaltan könyvet vette kézbe, ami a kezdő diákoknak szólt.
- Igen, valóban nagyon érdekes, amit olvasok. Azért a tiéd sem lehet unalmasabb, a bájitalok igenis nagyon hasznosak. Fontos szerintem megtanulni, hogy hogyan kell őket helyesen alkalmazni és mi lesz a hatásuk. - válaszoltam neki kedvesen, hiszen úgy látszik egy olyan emberre akadtam, aki díjazza a könyvek által közvetített tudást.
- Evelin vagyok, örvendek! - viszonoztam a bemutatkozását, hiszen az udvariasságra anyukámék nagyon megtanítottak.
Tudtam, hogy Lillának nem fog tetszeni, hogy a harmadik nevemet használom, de egyrészt nekem ez tetszett, másrészt ez is az elnevezésemet képezte, szóval miért is ne használhattam volna? Ismertem olyan embereket, akik a harmadik nevüket használták, szóval immár én is közéjük tartoztam.
- Honnan jöttél? - érdeklődtem Paulinától, mert kíváncsi voltam rá, és végül is miért is ne elegyedhettem volna beszédbe vele?
Reméltem, hogy a szüleim nem aggódják halálra magukat, amiért itt vagyok, a nővérem majd úgyis beszámol róla, hogy milyen volt a velem való találkozás, bár abban sajnos nem lesz sok köszönet. Már előre láttam, amit egy teljes panaszlevelet ír anyuéknak rólam, de majd én megcáfolom az állításait, mert igenis meg fogom védeni magamat vele szemben!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. július 3. 12:56 | Link
Somoskői Alíz Evelin

 Evelin kijelentésére csak egy bolintással felel. Persze,hogy fontos a bájitalok helyes használata különben elég nagy slamasztikát lehet csinálni. Igaz ő még egyet sem próbált ki(majd fog) így csupán az elbeszélésekben bízhat.
 A következő kérdésre viszont már felkapja a fejét. Mondjuk ez érthető hiszen mindenki szívesen gondol az otthonára.
 - Debrecenből - mosolyodik el egy pillanatra amikor eszébejut a város. Az elején nagyon nehéz volt megszoknia a hegyeket elvégre egész életében az Alföldön lakott.
 Azért ő is kíváncsi lett a másik származására szóval rákérdez:
 - Na és te - fürkészi a lányt mintha kitudná olvasni a tekintetéből. Természetesen nem sikerült tehát más megoldás híján jobbnak látta megvárni a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. július 4. 19:58 | Link
Mike Rolleyes

Kényelmes tempóban ér be a könyvtárba, halkan köszön a bent tartózkodó, egykori levitás házvezetőnek, majd gyorsan el is tűnik az egyik sor mögött. Nincs konkrét célja igazából, mármint a keresett könyvvel kapcsolatban, bár lassan már el kellene kezdenie készülni a vizsgáira, ha nem akar megbukni. Mondjuk addig még van elég ideje, hogy kiélvezze elsős mestertanonci éve utolsó heteit, és ezt is teszi most. Céltalanul téblábol a könyvtárban, ujjait néhol végighúzza a régi könyvek gerincein, máshol teljesen meg is áll és kihúzva egy-egy kötetet beleolvas abba, hogy megnézze milyen. De igazán egyik sem nyeri el a tetszését annyira, hogy magával vigye az asztalhoz és kényelembe helyezkedve olvasni kezdjen. Így hát tovább sétálgat a polcok között, néha kikerüli a földön ülő, a könyvébe merült diákokat, de más egyebet nem tesz. Különösebben nem érzi szükségesnek, hogy az egyik sornál leragadva addig keressen magának olvasnivalót, míg bele nem rokkan, ez a könyvtár hatalmas, tele könyvvel és valamelyik polcon biztos lesz kedvére való. Már csak meg kell találnia azt a polcot, amelyik azt a bizonyos könyvet tartja. Tovább sétál a polcok mellett, néz fel és néz le, aztán hirtelen megtorpan: megtörténik a csoda. Az egyik felsőbb elhelyezkedő könyvek között talál egy érdekesen kinézőt, így most már csak le kell onnan szednie. Most még a magassága sem állhat közé és a kinézett kötet közé, ujjaival int és könnyedén csúsztatja először kijjebb, majd emeli meg a könyvet és lebegteti le magához. Azzal azonban viszont nem számol, hogy ezzel így a mellette lévő is előrecsúszik, majd zuhanni kezd; egyenesen a lány mellett álló fiú feje felé.
- Basszus! - felsikolt és fel is üvölt, amikor a vaskos kötet találkozik a rellonos fejével, kezeit a szája elé kapja, mert hát ez még mindig egy könyvtár és nem kellene itt üvöltözni, bármilyen sokkos dolog is történik. A saját könyvére nem is figyelve lép először távolabb a fiútól, majd mikor megbizonyosodik arról, hogy annyira rossz dolog végül is nem történt -dehogynem-, közelebb hajol hozzá, hogy megnézze a harci sebet. Bűnbánóan pislog a másikra, miközben a kezét is nyújtja annak érdekében, hogy kitapogassa, ha esetleg van púp újdonsült ismerőse fején.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. július 5. 16:19 | Link
Balósy Paulina



A lánytól megtudtam, hogy Debrecenből érkezett ide, ott még sosem jártam, de hallottam, hogy szép szokott lenni a virágfesztivál, úgyhogy arra egyszer szívesen elnéznék. Más miatt nem éreztem késztetést rá, hogy elutazzak oda, de igazából szóba sem került ez az eshetőség, szóval részemről lezártam a dolgot.
- Budanekeresd. - feleltem röviden Paulinának, hiszen ezzel szerintem mindent elmondtam neki. Azt nem említettem meg külön, hogy egy gyönyörű, tágas lakásban élünk a családommal, mert egyrészt nem kérdezte, másrészt nem tartottam túl fontosnak.
- Hogy állsz a bájitalokkal? Van kedvenced? - érdeklődtem tőle, ha már egyszer ilyen könyvet olvasott. Én már önszorgalomból elolvastam néhány bájitalkészítéssel kapcsolatos könyvet, mert mindig is érdekelt a téma, és legalább kevesebbet kell majd tanulnom bájitaltan órán, ez pedig csak előny számomra. Igazából néhány tárgyból már eleve felkészült voltam, mivel a szabadidőmet általában olyan művek társaságában töltöttem, amikről úgy gondoltam, hogy később is a hasznomra lesznek. A tudományos és ismeretterjesztő könyveken kívül még a fantasy volt az, ami közel állt hozzám és lekötött, persze abból a műfajból sem minden mű, erősen szelektáltam, hogy melyek azok az irományok, amik nem egy kaptafára mennek.
- Milyen könyveket szoktál még olvasni? - kérdeztem a lánytól, hátha felfedezek még bennünk valami közös vonást, bár lehet, hogy ő más műfajt kedvel, ami megint csak távol állt tőlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. július 6. 00:24 | Link
Jess?  Rolleyes

Nem voltam nagy híve újabban a négy fal között időzésnek, mármint azon kívül, amit Karinával töltöttem, de az ugye minőségi idő volt, kérem. Neki kellett az én támogatásom, nekem meg valami, ami leköti a figyelmemet annyira, hogy ne kattanjak be. Ma viszont girl-free nap volt, ugyanis ahhoz képest, hogy mire kettőt pislogok, már nyakamon a vizsgák, még egy betűt sem tanultam rájuk. Még a végén nekem is Simfeltől kell vennem puskát. Az meg azért igen szép lesz... de legalább nem kéne azon duzzognom, hogy nem fogadja el a pénzem.
Rövid kátrányszünet és egy igen kiadós futás után - mert ugye rossz szokások ide vagy oda, a kondimhoz ragaszkodom- a könyvtár felé settenkedtem, hogy szerezzek valamit olvasni.
Persze belépve halkan köszöntem, majd a tőlem telhető leghalkabban és leggyorsabban igyekeztem a polcok között elveszni. Úgy érzem a könyvtárosok a vesémbe látnak, mintha mindent tudnának a múltamról. Pedig ugye az egyrészt igen para lenne és rossz hír nekem, másrészt meg amúgy is lehetetlen. A könyveket meg úgysem bántom, szóval nem sok okom volt idegeskedni.
Eredetileg a vizsgához akartam megkeresni még valamit tegnap, de aztán mostanra már nem is emlékszem, egyáltalán mi volt az, szóval céltalan bóklászásba kezdtem.
Épp lehalásztam egy könyvet, hogy tüzetesebben szemügyre vegyem, mikor egy leányzó mellettem elég érdekes műveletbe kezdett. Tudnom kellett volna, hogy rossz vége lesz. A rémes, hogy tudtam is. Egyszerűen csak ignoráltam a tényt egész addig, míg végül a könyv sarka a halántékommal nem ütközött. Persze azonnal oda kaptam, majd a lányra néztem.
- Sh.t, virágom, máskor nem lehetne hogy nem csinálsz ilyet? - szisszentem fel, felvont szemöldökkel. Nem akartam leüvölteni, mert egyrészt ez egy könyvtár, másrészt így is olyan rémült beütése volt. - Legalább a hangszálaid erősek...
Belehajolt a személyes terembe. Oh...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. július 6. 15:13 | Link
Mike <3

Senki sem mondta neki, hogy könnyű lesz az élete így, itt a Bagolykő falai között. Hát tényleg nem könnyű. A tudat, hogy most okozhatott egyik diáktársának akár maradandó sérülést is, nem segít neki abban, hogy higgadtan kezelje a helyzetet, ezért reagál úgy, mint normál esetben reagálna a többi ember is. Kezdetnek felüvölt, majd gyorsan betapasztja a száját, mielőtt a könyvtáros kisasszony haragja üldözné ki innen, közben bocsánatkérő pillantásokat lövell a fiú felé, hogy azért már legyen szíves ne verje le itt a két könyvsor között, mert egyrészt szereti az életét, másrészt pedig nem szívesen borítaná rá az egyik állványt a rellonosra. Mert bár képes lenne rá, ez nem szerepelt a napirendjében.
- Bocsánat, nem volt szándékos - halkan rebegi a szavakat, mintha még mindig attól tartana, hogy Matilda hamarosan felbukkan és kitessékeli a könyvtárból úgy, hogy még csak könyvet sem talált magának! Hisz eleve ezért van most itt, nem pedig rongálás vagy bántalmazás céljából, hanem egy jó olvasmány kereséséből. Erre nem is telik el egy óra, már itt a szerencsétlen, aki áldozatul esett a pszichokinézisének. Szuper.
- Nem csak a hangszálaim - teljesen természetesen legyint, aztán ha Ward nem üti félre a kezét vagy húzódik hátra, mutatóujját óvatosan nekinyomja a halántéknak, hogy kitapogassa a puklit. Természetesen pozitív dolognak veszi, hogy Ward még eszméleténél van és tud is beszélni egész szépen, ha ez számít valamit. Márpedig biztosan számít valamit, Heléna azonban sosem tudott túl sok dolgot a gyógyításról; ahhoz ért, hogy hogyan vigye le a lázát, meg tudja hogyan kell újraéleszteni, de hogy mi a teendő, ha valakit leütöttél egy könyvvel... nos, arról viszont fogalma sincs, de valószínűleg nem is most fog varázslatosan megvilágosodni.
- Megmaradsz? - amennyiben igen, vagy ennek a rokonértelmű szavainak egyike a válasz, bólintva int a könyve felé, hogy ettől a mozdulattól az felemelkedjen a padlóról, mert az meg útközben valahogy kicsúszott a kezéből. A fekete borítójú könyv hátlappal lefelé fekszik a földön, kinyitva a 42. oldalnál. Neki teljesen természetes, hogy pszichokinézissel intézi el ezeket a könnyen elintézhető dolgokat, Ward meg tuti nem fog hasra esni ettől. Hozzászokik, aztán úgyis elmegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. július 7. 00:46 | Link
Jess <3

Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy a szájbetapasztás azért történt, mert fél a könyvtárostól, vagy tőlem, vagy a tetteitől, kicsit elbizonytalanított. Olyan fura lányok vannak a Bagolykőben.... Áh, fura lányok vannak a Földön. Mind stikkes, de azért szeretjük őket. Bocsánatkérő pillantással nézett rám, mire halvány mosolyt erőltettem a hülye fejemre, a hajamba túrva. Na nem azért, mert puklim volt, hanem mert ugyebár én macsó vagyok... vagy vattafák.
- Gondoltam, hogy nem hobbid a könyvtárban ártatlan Rellonosokra könyveket dobálni... habár manapság már ki tudja, egyre furább ez a suli - vágtam elgondolkozott fejet. Felügyelők meg klikkek, meg minden amit az ember el tud képzelni.
A homlokom felé nyúlt, bennem meg megvolt az inger, hogy rávágjak a kezére, de mostanság nem vagyok kontrolljában az erőmnek teljesen, bántani meg... nem akarom? Azt hiszem, hogy nem. Elég biztos vagyok benne. Ő nem csinált semmit. Szóval csak grimaszolva pillantottam a kezére, mint aki nem biztos benne, hogy most bántják vagy nem vagy mi lesz.
- Ezt hogy értsem? - kérdeztem kissé oldalra biccentve a fejem, mert hát mi a fene, nem csak a hangszálai erősek? Valami díjbirkózó a csaj?
- Pf, karcolás. Úgy nézek ki, mint aki már belehalt könyvekbe? Szerintem elég eleven vagyok. - mosolyodtam el, majd vállat vontam kicsit és a visszaszerzett kötetre tévedt a pillantásom, összefonva a karomat a mellkasom előtt. Oké, ez a lány egy pöppet creepy. Lehet, hogy most vijjogatva és a karjaim a levegőben lóbálva kéne elfutnom? Talán majd később.
- Oké... ez fura volt, mit csináltál? - néztem egy labrador értelmi képességeivel a padlóra, ahol a könyv volt, majd a kezére, ahol most helyezkedett el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. július 8. 12:08 | Link
- Hát, elég ramatyul állok velük - húzza el a száját - de a bizalom elixírje jól hangzik.  
 Már ha el tudná készíteni, de eddig az elméleti részét sem értette, szóval inkább bele se mer gondolni mi lesz, ha üst elé kerül. Remélhetőleg csak a terem robban fel és nem az egész iskola.
 A saját Bájitaltan tudásán (illetve annak hiányosságain) morfondírozva észre sem veszi, hogy közben feltettek neki egy másik kérdést.
 - Sokfélét - ocsúdik fel a gondolataiból - főleg történelmi témájút. Tényleg, a varázsvilágban is vannak ilyenek?
 Igaz ami igaz, az események vagy az évszámok sosem maradtak meg benne huzamosabb ideig, de mindig lenyűgözte az akkori emberek gondolkodásmódja. Na nem mintha a maiaké olyan rossz lenne, csak hát nincs két egyforma kor és érdemes tanulni az elődeinktől.
Utoljára módosította:Isaac Nikolai Eccelstone, 2016. július 10. 12:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. július 11. 08:16 | Link
Balósy Paulina


- A bizalom elixírje valóban jól hangzik, nekem pont az tetszik a bájitaltanban, hogy sok hasznos italt lehet elkészíteni, persze figyelni kell arra, hogy ne rontsa el az ember a műveletet, mert akkor igencsak rosszul fog járni. - válaszoltam a lánynak, én személy szerint már nagyon vártam azt, hogy minél több ismeretet szerezhessek mindegyik tárggyal kapcsolatban, mert minél több mindent tudok, annál szélesebb lesz a látóköröm. A könyveket is éppen ezért bújtam mindig, mert sokat tanulhattam belőlük. Azokat a műveket szerettem, amelyekből némi tudás is ragadt rám, a "töltelék" irományokat nem igazán csíptem.
- Persze, vannak. A varázsvilágnak is megvan a maga történelme. Én is szeretem a történelmi jellegű műveket, bár mostanság inkább tudományos könyveket olvasok, de végül is változó, mikor mihez van kedvem. - feleltem, bár én nem csupán a varázsvilággal kapcsolatban műveltem magam, hanem a mugli történelembe is belekukkantottam. Őszintén szólva azt is nagyon érdekesnek találtam, bár azért még sok mindent nem tudtam arról a világról.
- Na, és melyik a kedvenc korszakod? - érdeklődtem Paulinától, hiszen nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy melyik éra tetszik neki a legjobban. Nekem mindegyik tetszett, az összesnek megvolt a maga varázsa, nehéz lett volna kiválasztanom közülük azt, ami igazán lenyűgözött volna, mert egyszerűen mindegyik érdekes volt, és megvolt a maga előnye és hátránya. Anyukám is sokat olvasott a családban, persze nem annyit, mint én, de azért ő is szeretett művelődni, bár ez az egész családra igaz volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. július 14. 19:54 | Link
Somoskői Alíz Evelin

A kislány magában elmosolyodik, ahogy elképzeli milyen lehet ezt az általa ismert történelemmel párhuzamos múltat. Hiba vagy sem, minden esetre egy percig sem gondolja,hogy ezek teljesen külön zajlottak hiszen ha valakik hosszú ideig élnek egymás mellett a szálak előbb vagy utóbb összefutnak. Főleg ha az egyik fél tud a másikról (és egy ideig az utóbbi is).

Sajnos ez a fajta "ismeretség" nem vezetett jóra. Paulina majdnem összerándult amikor eszébe jutott a középkor. Ha nem tanul róla annak idején talán eszébe se jut,hogy a félelem és az előítélet egyszer ilyen méreteket ölthet.
 - Hát talán az újkor - gondolkozik el egy pillanatra.
Utoljára módosította:Isaac Nikolai Eccelstone, 2016. július 24. 21:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. július 15. 11:21 | Link
Sebastian

- Hogy haladsz? Sok van még hátra? - érdeklődik, amint leül az asztal túloldalára egy szép vastag papírkupacot téve le maga elé. Jó ideje kerüli már az irodát, ha teheti, most meg egyébként is szeretné megkapni a kitöltött fejléceket, ha elkészültek, hogy letudhassa a papírmunka azon részét is. Ennyire még soha nem akarta, hogy vége legyen egy munkának már, mint ennek a beláthatatlanul hosszúra nyúló semmittevésnek ezek között a falak között. Egyszerűen nem igaz, hogy éppen azok csúsznak ki a kezeik közül, akiknek számot kellene adni valami komolyabb tettért, csak mert azokkal nem kezdhetnek semmit, akik nem diákok, másoknak meg valaki befolyásos az anyja, apja, nagynénje testvére házastársának a kollégájának a keresztanyja. Rühelli, amikor ezzel úsznak meg emberek jobbnál jobb eseteket, mert egyszerűen képtelenség még kihallgatni is őket, mert repül a fejük. Nagy levegőt vesz és lassan fújja ki, igyekezve szabadulni ettől a roppant dühítő gondolattól, aminek köszönhetően itt rostokolnak fölöslegesen már iszonyatosan régóta és olyan apróságokra pazarolják az idejüket, mint a takarodó utáni kint tartózkodás vagy a konyhába tett szabálysértő látogatások egyes diákok részéről. A franc esne bele az egészbe. Újabb kísérletet tesz, hogy megszabaduljon ettől a vissza-visszatérő, idegességre egész sok okot adó kérdésre, és átlapozza inkább az előtte álló kupacot, hogy aztán néhány lapot még a fiú orra elé tegyen.
- Ez az utolsó most már. Ugyan még nem hivatalos, de ha minden igaz, már nem ülünk itt sokat - jegyzi meg csak úgy mellékesen, és előkerítve a tollát neki is lát a saját írnivalójának, mert abból akad bőven. Még nem csúszott meg, de ha holnapig nem fejezi be a jelentéseit, akkor megint késve adhatja le az egészet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. július 15. 11:36 | Link
Farkas

Már egy ideje a könyvtárban ült, hogy befejezze a papírok töltögetését, amit még három hónappal ezelőtt szabtak ki neki büntetésnek. Nem bánta, neki igazán nem okozott gondot némi irodai munka, sőt, szinte pihenésnek fogta fel ezt a monoton tevékenységet az egész napos munka és tanulás után. Mostanában meg valahogy amúgy is annyira sivár lett az élete itt az iskolában, hogy nem volt jobb dolga.
Mikor a másik leült vele szemben, csak egy pillanatra nézett fel, aztán folytatta az írást és úgy válaszolt.
- Már csak három ebből a kupacból - felelte. Megmártotta aztán a penna hegyét a tintában és szusszant egy nagyot.
Egy ideje már nem foglalkoztatta az ügy, kivonta magát az egészből, sőt, azóta már a prefektusi jelvényét is visszaadta, és mivel nem akart részt venni ebben az egészben, még csak nem is esett nehezére. Sok minden megváltozott az év elejéhez képest, de jobbára csak nyomasztó érzések kerülgették, ha a kastély falai között tartózkodott. Igaz, némi könnyebbséget jelentett, hogy napok kérdése, és el fog tűnni róla a minisztérium megfigyelő pecsétje.
A szavakat hallva aztán hirtelen kapta fel a fejét és bámult a másikra. Belülről az ajkába harapott, hogy ne nevessen fel örömében hangosan, mert azért azt egy könyvtárban mégsem kellene, de azért az arcára meglehetősen boldog kifejezés ült ki, ezt képtelen lett volna elrejteni. Persze nem az okozott neki határtalan boldogságot, hogy elfogytak a papírok, hanem az, hogy távoznak a felügyelők.
- És ez a nem sok ez mégis mennyi? - nézte továbbra is kitartóan a vele szemben ülőt, kíváncsian fürkészve vonásait. Jelen pillanatban még az sem érdekelte, hogy jó eséllyel senkit sem fogtak el rajta kívül, aki fontos, ő meg önmagát adta fel. Ugyan ez a tény megmagyarázta számára, hogy miért éppen ezt a csapatot küldték egy iskolába gyerekcsőszködni, de ez most koránt sem volt olyan fontos, mint hogy távoznak végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. július 15. 13:57 | Link
Sebastian

Hümmög egy sort a kapott válasz hallatán, mérlegelve, hogy addig végére ér-e egy jelentés átolvasásának, vagy sem. Úgy dönt végül, hogy csak nekilát, amint átnyújtja a kiválogatott papírokat, a kérdés hallatán azonban mégiscsak felfüggeszti az olvasást egy kis időre és ujjai között forgatva a tollat megvonja a vállát.
- Ne örülj ennyire, nem tudom pontosan. Csak a napokban jártam a Minisztériumban és a titkárnő elkotyogta, hogy úgy tűnik, lassan szedelőzködhetünk - válaszolja. Lehet, hogy a levél is megérkezett már a Minisztériumtól, vagy ki tudja, milyen módon szeretnék értesíteni őket, hogy zárják le a még futó ügyeket és irány az iroda, de nem tud róla, mert mégiscsak annyit tartózkodik ott, amíg elveszi a kapott jelentéseket és lerakja, amivel kész van. Ha lehetősége van rá, akkor éppen kerüli azt a helyet, hát így esett, hogy ha van is valami, ő azért még Gizikétől tudja, mi a helyzet, mert a túlbuzgó szöszi tett néhány eléggé árulkodó megjegyzést a helyzetet illetően, amikor legutóbb találkozni volt szerencsétlensége vele. Még jó, hogy a lassan már kötelező kaktuszt nem kapta meg, bár ki tudja, lehet, hogy ami késik, nem múlik. Szusszant egyet, aztán ismét belemerül az olvasásba unottan böngészve a sorokat, amik megint csak arról szólnak éppen, hogy ki nem viselt talárt, ki ért vissza öt perccel takarodó után és ki próbált meg bejutni a konyhába. Túlbuzgó varjak. Bezzeg olyasmit nem tudnak felmutatni, amivel valamelyik notórius szabályszegőt tudnák elkapni így végszóra. Az képtelenség. Igaza van Feiglernek, hasznavehetetlen társaság, nem érnek semmit. Kár, hogy egyszerre több munkáját nem tudja elvégezni, hogy biztos legyen benne, hogy rendesen van elvégezve, mert nem tud több helyen lenni. Eh, mindegy. Ez a munka kész kudarc szerény véleménye szerint, és még örül is, hogy legalább iskolába nem ide járt. Olyan volt a Roxfort, amilyen, de ennél csak jobb. A mellettük éppen elrohanó diákon már nem is csodálkozik, csak szemét forgatva néz utána.
- Katasztrófa - jegyzi meg kelletlenül, és a másik lendületétől meglibbenő papírokat helyreigazítja, majd az egészre papírnehezék gyanánt ráhelyez egy karperecet, annak most tökéletesen megteszi, ha már ott árválkodott a zsebében. - Kezdem úgy érezni, hogy komolyan át kéne nevezni az egészet a közép-kelet-európai speciális igényű diákok nevelő intézetének, és akkor nem is lenne gond, mert mindenki tudná, mire lehet számítani.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. július 15. 14:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. július 15. 14:24 | Link
Farkas

- Most ezzel valóban lelomboztál - jegyezte meg, majd visszafordult a papírokhoz. A titkárnőről már hallott, valószínűleg ő lesz az a Gizike. Nos, ő a maga részéről most csak örülni tudott neki, hogy ilyen hírekkel szolgált, annak meg még inkább, hogy Farkas tovább is adta neki az értesülést. Még ha nem is tudott meg tőle konkrét időpontot, azért ez a hír némileg feldobta most a napját, mert látni lehetett a fényt az alagút végén.
Kis idővel később papírt cserélt, aztán hálát adott érte, hogy még nem kezdett el írni, mert egy szeles suhanc csattogott el mellettük, aminek biztosan paca lett volna a vége, ha penna van a kezében. Mérgesen nézett utána, már csak azért is, mert a könyvtárban egyszerűen _nem_futkosunk_, de nyilván a szúrós pillantás mit sem ért a távozó hátának vagy lelkiismeretének. Sóhajtva fordult aztán vissza, csak hogy szembesüljön a ténnyel, hogy egy karkötő került a friss kitöltendő kupac tetejére. A szeme felcsillant ugyan, de nem mondott semmit. Egyébként is megszólalt közben Farkas, akinek a megjegyzését bár teljesen jogosnak érezte, úgy mégis belé hozta a kisördögöt, hogy visszapattogtassa neki a labdát.
- Diák. Itt. Emlékszel? - mutatott magára nagy komolyan, de aztán elvigyorodott, jelezvén, hogy nem sértődött meg azért. - Egyébként ebben van valami - tette aztán még hozzá, most már a normális hanglejtésével, nem pedig a roppant bénán játszott sértődőssel.
- Legalább jutottatok bármire? - kérdezte aztán teljesen reflexből, miközben újabb betűket rótt az előtte fekvő pergamenre. Közben kinyújtotta a jobb lábát az asztal alatt, mert a bokáját alaposan megrántotta munka közben a Falatozóban előző nap, és már kezdett kényelmetlenné válni az ülés. Át is szaladt közben az arcán némi fintor, de aztán sikerült kényelmesen elhelyezkedni, és folytatni a a feladatát. Tulajdonképpen ha csak ennyi van a következő adagban, mint ami most előtte van az asztalon, akkor lehet, hogy még ma be is fejezi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. július 15. 16:56 | Link
Sebastian

Még időben menti meg a papírokat attól, hogy a földön végezzék, mégiscsak minisztériumi dokumentációról van szó, amit neki még le kell adni majd, hogy szépen iktassák őket, majd pedig átkerüljenek az archívumba, ne ékeskedjen egyiken se semmilyen paca, ha lehet. A száguldozót majd csak elkapja a könyvtáros, remélhetőleg, mert ő most itt nem hagyja a jelentéseket, csak azért, hogy megdorgálhasson valakit, mert nem olvasta végig a teljes könyvtári szabályzatot valószínűleg.  Szusszant inkább szemét fogatva, és összefoglalja a véleményét az iskoláról. A válaszra csak futólag pillant fel, de már fordul is vissza a papírjaihoz.
- Igen, emlékszem, viszont éveket ugrottál, csak mert unalmas neked a normál tanmenet. Mondd, hogy nincsenek speciális igényeid - szólal meg aztán, majd ír egy fél sort az előtte heverő pergamenre, amin eddig alig pár szó árválkodik a dátum alatt, mielőtt még megvonná a vállát válaszul a kérdésre egy kissé ideges sóhaj közepette.
- Fenét. Emlékszel a lányra, akiről Radúz mesélt? Tudod, aki állítólag az erdőben vadászgat, ha úgy tartja kedve. Jól tippeltem, az aligazgató lánya, és azóta se sikerült megfognom, pedig próbáltam, de mindössze egy takarodó van a rovásán, az is azért, mert én kaptam el őket a vízesésnél teljesen véletlenül - vakargatja meg a tarkóját. Ebből már nem lesz semmi, nem fog egyről a kettőre jutni, arra mérget merne venni. Igazán mindegy is már, úgyis eldöntötte, hogy visszakéri magát a Nyomozóirodára, nem is igazán érdekli már az ügy, csak lezárni szeretné. Na nem mintha eredetileg érdekelte volna, háborgott is rendesen már akkor is, hogy az egész gyerekcsőszködés egy jó nagy visszalépés a csapatnak csupán megannyi érdemlegesebbnek ítélhető munka után, semmi több.
- Viszont legalább tudom javasolni a Minisztériumnál, hogy az elemi mágus tanoncoknak tartsák csak meg a képességkorlátozó varázstárgyakat, nem fog megártani. Panaszkodott amúgy Szépvölgyi? Néhány héttel ezelőtt épp, hogy nem hisztizett, mert nem engedjük, hogy valós helyzetekben gyakorolja az önkontrollt - szólal meg valamivel később ismét, aztán újra beletemetkezik az írásba, ezekkel a jelentésekkel szeretne elkészülni minél hamarabb, de ha már olyan kevés van abból a kupacból, azt még megvárná, hogy annyival is több munkának érjen a végére holnapig, ne kétnaponta járkáljon a Minisztériumba.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. július 15. 17:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. július 15. 17:49 | Link
Farkas

- Jó, hát ha nem csak negatív értelemben mondtad... - felelte olyan hangsúllyal, mint aki széttárja a kezeit éppen, de azt inkább nem tette meg, tekintettel a tintás pennára meg a papírok épségére. - De tényleg unalmas - sóhajtott egy nagyot meglehetősen elszontyolodva. - Ez az egész mérhetetlenül unalmas - szakadt ki belőle, majd erőteljes pontot tett az egyik dátum közepére.
Nem sokkal később viszont már másik témára tértek át, és noha már nem volt úgymond a felügyelők szövetségese, észre sem vette, hogy az üggyel kapcsolatban kérdez. Na meg az se tűnt fel, hogy Farkas azért lazán válaszolt is neki, igaz, ezekről a dolgokról tulajdonképpen tudott, csak a végkimenetelükről nem.
- Naná, hogy emlékszek - felelte, aztán végighallgatta a másik mondandóját. Hümmögött is egy párat rá, majd egy rendkívül nyilvánvaló valamit állapított meg, mert nem tudott egyebet hozzáfűzni. - Hát igen, a kapcsolatok - mondta. - Sajnálom, hogy nem sikerült elkapnod őt, ezért az orvvadászatért még nekem is nyílik a zsebemben a bicska - tette még hozzá. Nem szerette azokat, akik feleslegesen bántanak állatokat, márpedig az iskola erejében lelőni valamit, nem volt más, mint puszta élvezetforrás. A menzán is adtak húst, felesleges volt még egy élőlényt megölni, csak mert valaki nem arra vágyott.
Amikor a varázstárgyakra esett a szó, akkor azért eltöprengve támasztotta meg a fejét az egyik tenyerében.
- Az valóban jó lesz - mondta, majd egy röpke pillanatig elgondolkozott azon, hogy vajon javasolja-e, hogy a melodimágusok is kapjanak ilyet, tekintettel az utóbbi élményeire velük, de végül lemondott róla, hogy ilyesmit közöljön, mert még ha nem is bírta a szobatársát, a közlekedéshez szüksége volt az erejére, és ezt még Sebby is belátta. - Ricsi nem mondott semmit, de azt hiszem nagyon a szívére vette a korlátozást. Pedig szerintem még az elemisek is jól járnak vele, mert semmiképp sem foghatnak rájuk semmit. Na meg úgyis levehetik időnként - összegezte a véleményét.
Befejezte aztán az utolsó előtti papír töltögetését is, és maga elé fektette az utolsó pergament.
- Újításnak benyújthatnád a kérelmet néhány számítógépre és nyomtatóra is - mondta aztán, mert bár nem esett nehezére a munka, amit végzett, ez azért rettenetesen elmaradott világnézetre vallott a minisztérium részéről, hogy még mindig kézzel írtak mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. július 15. 20:02 | Link
Sebastian

Neki sem tűnik fel, hogy már megint munkáról van szó, bár fontos hadi titkokat azért nem is adna ki, már ha azokról lenne szó egyáltalán. Az viszont, amit elmond, csupa olyan információ, amikről a fiú is hallott már, és aligha mond igazán újat.
- A végtelenségig úgyse csinálhatja ezt büntetlenül - vonja meg a vállát aztán, reméli, hogy ha ő nem, hát valaki más elkapja majd egyszer valamiért a lányt, és ha az bekövetkezik, nagyot fog koppanni, ez azonban már nem az ő dolga. Innentől kezdve nem is érdekli, vagy még a végén tovább fog kattogni rajta, mint kellene, abból pedig úgysem sül ki soha semmi jó. Rátér aztán az elemi mágiára is, és ha már ott tartanak, megemlíti az iskola aeromágusát is, akivel majdhogynem összezördülésnek nevezhető beszélgetése volt legutóbb, pedig eredetileg még azt is meggondolta, hogy eltekint a takarodó megszegésétől, ha már annyira érdekli a fiút a csillagászat.
- Erre nem is gondoltam, mint érvre, de különben sem korlátozás, hanem segítség. Még mindig tartom magam ahhoz az állításomhoz, hogy nem tudja, mekkora ereje is van pontosan, de egyébként is tapasztalatból tudom, hogy az aeromágusok még rosszabbul viselnek bármit, ami szerintük korlátozás, mint bármely más elemet uraló elemi mágus. Kár beszélni is róla - szusszant egyet, aztán még ír néhány szót, ha már az eridonos éppen az utolsó papír kitöltésének fogott neki. Azt még mindenképp megvárja. Egy újabb szó közepén felpillant aztán és kérdőn vonja fel a szemöldökét.
- Mi az, te most éppen leértékeled a hetvenesévekbeli technológiát, ameddig sikerült elaraszolnunk valahogy kínkeservesen? Vannak írógépek, számítógéppel és nyomtatóval még túl egyszerű lenne a végén minden. Úgy meg mi okból túlóráznánk?  - jelenti ki, és majdnem elneveti magát, de mivel olvasta a könyvtári szabályzatot és ez is hangoskodásnak minősülne, hát megmarad egy mosolynál, úgy fújva ki szaggatottan a levegőt, hogy abból egyértelmű, hogy a maga csendes módján éppen jól szórakozik a felvetésen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. július 16. 10:44 | Link
Farkas

- Úgy gondolod..? - pillantott a másikra kétkedve. Sajnos az a helyzet, hogy azok, akiknek befolyásos kapcsolataik vannak, többnyire igenis büntetlenül csinálnak mindent akár egy életen át. Ha valakit már iskolás korában sem tudnak elkapni, akkor mi esély van rá, ha már kikerül innen? Maximum ha valami igazán nagy dologba keveredik. Le is lombozta ez az egész a fiút, mert ismét szembesült a ténnyel, hogy egyeseknek olyan eszméletlenül könnyű életet osztott a sors, hogy még a tetteikért sem kell felelősséget vállalniuk. Másnak persze van lelkiismerete, ugyebár.
Valamivel később viszont már Ricsiről beszélgettek. Sebastian biztos volt benne, hogy a mostohatestvére nem akar rosszat senkinek, mert ő szerencsére nem az a fajta elemi mágus volt, aki csak úgy másokra támad, de azt, amit levágott a karperec körül, ő is soknak találta. Igazából ha valakiből, akkor éppen belőle nézte volna ki, hogy megérti ennek az egésznek a lényegét, hiszen még csak nem is büntetésből kapta, hanem mert minden más elemista is kapott az iskolában.
- Fogalmam sincs, hogy mennyire van vele tisztában - felelte aztán eltöprengve. - Ő nem bántana senkit szándékosan, de éppen hogy a nem szándékos eseteket hivatott kivédeni a karkötő, ha jól értettem. Egy tanonc nyilván még nem tudja ezt az egészet úgy irányítani, hogy maximálisan biztonságos legyen, különben nem is tanoncnak kellene őket hívni - fejtette ki az álláspontját.
Közben aztán haladt szépen a papírokkal is, már nem sok írás volt hátra, de azért a keze már kezdte megérezni a dolgot. Nem is csoda, ha már ilyen kőkori módon végezték a munkát a minisztériumban. Nem is tudta megállni, hogy meg ne jegyezze.
- Igazad van, úgy fejlődtök, hogy lassan már a csillagos ég sem állíthat meg titeket - felelte hasonló stílusban, mint a másik, miközben rávigyorgott és nyújtózott egyet. - A túlóráról szólva, az egyik kolléga a minisztériumban mindig azt mondogatta, hogy "a bűn sem pihen, mi sem alhatunk!", mikor még tizenegykor is bent ültünk - emlékezett vissza a régi szép időkre. Igazából szerette azt a munkát, kicsit sajnálta is, hogy ott kellett hagynia, de Arvid mellett dolgozva most legalább fosztogathatja a süteményes pultot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. július 16. 15:15 | Link
Sebastian

- Nem tudom. Pillanatnyilag nem sok esélyét látom igazából, de végtére is vannak még csodák - válaszolja elgondolkodva vakargatva kicsit a tarkóját. Zavarja, hogy nem sikerült semmire se jutnia, és ha már most sem sikerült elkapni, mi lesz később? Ettől viszont még idealista és legalább egy kicsit reméli, hogy mégiscsak sikerül elérni, hogy legalább néhány ilyen ember megkapja a méltó büntetését. Azzal viszont végképp nem oldja meg, ha más ügyek helyett is ezen rágódik, így feljegyez inkább néhány újabb sort, majd szóba hozza az elemi mágiát is, ami egyébként is amolyan vesszőparipának minősül nála. Ugyan nem tartja kevésbé veszélyesebbnek semelyik másik veleszületett képességnél, amivel vissza lehet élni, de mintha mégis ennek a képességnek a birtokosai lennének azok, akik lazán bántanak az erejükkel másokat, arra hivatkozva aztán, hogy de hát ez hozzájuk tartozik. Nem mindenki, ezt is elismeri, sok esetben viszont mégis az az érzése, mintha a képesség a felelősségtudat részleges vagy éppen teljes hiányával járna együtt.
- Én megpróbáltam elmagyarázni, hogy örülhet, amiért már egy húsz éve folyamatos fejlesztés alatt álló varázstárgyat kapott, aminek elég sok negatív hatását sikerült kiküszöbölni mostanra, és egyébként is egy gyakorlótérnek minősülő házban lakik, nem heti két órára szabadulhat meg a karperecektől, amíg órája van. Ha nem érti, hát nem érti, az már az ő problémája - jelenti ki, majd lemondó sóhajjal zárja az egész gondolatot, mielőtt még a Minisztérium használta technológiára térne ki. Kevésen múlik, hogy nem neveti el magát az egész kapcsán.
- Csillagos ég, persze... hol van az még? Újabb ötven év múlva talán megérjük, hogy néhány őskori számítógépet is megfontolnak, mondjuk egy olyat, ami egy egész termet igényel és külön szakembert, aki ért hozzá. Legalább lehet alkalmazni egy újabb embert - válaszolja hátradőlve a széken, és úgy dönt, egyelőre békén hagyja azt, amit éppen ír, megvárja, amíg a fiú végez az utolsó fejléccel is, és aztán egy szuszra megír mindent egyben.
- Elszánt ember lehet, viszont ez engem valahogy nem motivál sajnos - vonja meg a vállát. - Jobb ok kell, hogy bennmaradjak, mint például az, hogy már az összes kolléga befejezte a munkáját vagy éppen feladta és csendben dolgozhatok füstmentes környezetben - fogalmazza össze, mivel is lehetne rávenni arra, hogy bent ücsörögjön még az irodában az éjszaka közepén is, már amennyiben még az ügy is érdekli éppenséggel. Elrakja közben a tollát és inkább összeszedegeti ismét egyetlen kupacba a papírokat, hogy aztán összerázza az egészet élüket az asztalhoz ütögetve igazítva egymáshoz. Visszaköszön a rendmánia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. július 16. 20:43 | Link
Farkas

- Vannak - bólintott rá a dologra, méghozzá nem is véletlenül, mert ő tudott volna mondani egyet, de ezt a gondolatát inkább nem osztotta meg a másikkal. Mondjuk abban kételkedett, hogy ez kiterjedne az elemisták viselkedésére vagy a szabályszegések számának csökkenésére, de igazán nem akarta letörni a férfi optimizmusát.
- Hát, azt hiszem Ricsi nem látja ebben az eszközben a találmány zsenialitását - húzta el kicsit a száját, miután sóhajtásnak beillő hangon közölte a gondolatait. Sajnálta, hogy így van, mert a fiút egyébként okos és érdeklődő természetnek ismerte meg, de úgy tűnt, erre nem terjedt ki a kíváncsisága.
A számítógéphez fűzött szavakon aztán halkan felnevetett. Tulajdonképpen ha belegondolt, akkor volt is valami abban, amit Farkas mondott.
- Igazából lehet, hogy ez a nyitja. Túl sok lenne a munkanélküli varázsló..? - vetette fel, mert jelen esetben más lehetőséget nem látott, amiért a minisztérium nem használja az új technológiát, hiszen hála a varázslatnak még arra sem foghatják, hogy sok lenne a villanyszámla. Néhány laptop és nyomtató egyszerűen csodát tudna művelni a rendszerrel és a munkatempóval.
- Vagy valakinek kényelmes, hogy a bűnüldözésre így kevesebb idő marad - tette még aztán hozzá egy kicsivel később. Még akár logikus is lehetett a dolog, még ha az összeesküvés elméletektől mélységesen el is zárkózott.
A következő megjegyzést hallva viszont úgy benne volt a késztetés, hogy megkérdezze, történt-e azóta valamilyen atrocitás Kőhalmival, de végül úgy döntött, talán jobb lesz, ha nem teszi meg. Amúgy is eléggé ékesen beszélt a helyzetről, hogy Farkast szinte folyton a folyosókon látta és most az is megerősítette a gyanúját, amit a férfi mondott.
- Nemsokára vége - mondta halkan, miközben a másik elé tolta az utolsó papírt, ha már így beharangozta Farkas, hogy távozni fognak. - Kész vagyok - mondta még az asztallapot fürkészve, már ha nem lett volna egyértelmű amúgy is, hogy miért került a pergamen oda, ahova.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. július 16. 20:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. július 17. 19:25 | Link
Sebastian

- Sajnálhatja - vonja meg a vállát, kissé a száját is elhúzva mellé, le is zárva ezzel az egész Szépvölgyit érintő kérdést részéről. Már majdnem sikerült meggyőznie magát, hogy nem minden aeromágus felelőtlen, de a legutóbbi beszélgetésük alapján megint ugyanúgy ott lebeg számára a kérdőjel nagyon is határozottan a kijelentés fölött. Fel se merül benne, hogy meghaladhatja az ereje a tudását, végtére is tanonc, ilyesféle megrögzött önálltatással pedig ő aztán nem tud mit kezdeni, pusztán csak az ellenszenvét lehet vele erősíteni.
- Remélem, mert ha csak puszta mugli technológiától való idegenkedés, akkor csak magunkkal szúrunk ki - válaszolja a felvetésre. - Na jó, most is vannak öníró pennáink például, de azoknak például csak olyankor veszem hasznát, amikor fel kell jegyezni valamit. Egy ilyen feladat, mint egy fejléc kitöltése meghaladná egy penna tudását, szóval inkább gyakornokok munkája. Hogy imádhatnak minket, amikor ilyeneket kapnak tucatszám - húzza féloldalas vigyorra a száját. Gyakorlatilag nem igazán érdekli, ki mit gondol arról, ha ilyen munkát kap a nyakába, mert el kell végezni, és igazán lehetne még rosszabb is, idővel viszont szerencsés esetben úgyis csak jobb lesz. Szusszant aztán az újabb megállapításra, abban is lehet igazság, de inkább nem feszegeti. Már ez a sok befolyásos szülő, rokon, ismerős is éppen eléggé a könyökén jön ki, azon valahogy nem akar elgondolkodni, vajon a Minisztériumnál is nem pártolja-e inkább a bűnözést valaki, semmint a bűnüldözést. A lapjait rendezgeti inkább kitartóan, hogy matematikai pontossággal helyezkedjenek el egymáson, ki ne lógjon egy is a többi közül vagy netán meggyűrődjön. Szórakozottan bólint rá a fiú kijelentésére, majd átveszi a frissen elkészült papírokat is.
- Köszönöm - szólal meg felpillantva, aztán pedig átforgatja a lapokat, hogy mind ki van-e töltve, és hozzáigazgatja az eddigi papírjaihoz gondosan. - Ha végeztél azokkal is, nyugodtan add oda bármelyik varjúnak, hogy tegyék le az asztalomra. Jó munkát - mondja még felkelve az asztaltól, hogy dolgait összeszedve induljon letudni további teendőit, mert akad még bőven.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. július 17. 21:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. július 18. 00:23 | Link
Mike <3

Úgy látszik a rellonost nem igazán hatja meg bűnbánó arca, vagy ha igen, akkor jól titkolja, esetleg még szóba jöhet azon lehetőség is, hogy leányzónk nem veszi észre a sokktól, amit a szegény fejére dobott könyv okozott neki. Hiába szeretett volna csak egy könyvet levenni a polcról, ahhoz úgy látszik járt még egy, meg egy szerencsétlen huszonéves, aki a lány hibája miatt valószínűleg kénytelen lesz meglátogatni a gyengélkedőt, amennyiben kettőt lát a könyvekből… vagy Helénából, aki egyelőre még nem képes felfogni, hogy a srác jól van. Akinek egyébként még a nevét sem tudja, úgy mellékesen.
- Igen, nekem ez a szabadidős programom. Könyveket dobálok rájuk, aztán megijedek, hogy mit tettem. Hogy találtad ki? – szemét forgatva válaszol, még gúnyosan fel is nevet egy kicsit. Tekintetével követi saját kezét, ahogy a fiú pukliját keresi, majd mikor nem találja, elégedetten fújtat. Az előbbi gúnyos hangnem rögtön el is tűnik, ahogy ujjai a bőrt érintik. Rövidesen abbahagyja az óvatos nyomkodást és visszahúzza kezét, szemeit nem veszi le egyelőre a másikról. Ki tudja, lehet szeretne elájulni itt hirtelen mellette, minden előzmény nélkül, csakhogy még nagyobb frászt hozzon a leányzóra. Bár talán nem olyan puhány ez a gyerek.
- Hát.. Ütök, ha kell, érted. Meg simán rád döntök egy könyvespolcot, az meg se kottyan nekem. De öhm, nem fogok! – még gyorsan korrigál, amíg tud. A végén még a rellonos észbe kap és végre menekülőre fogja, mert most már lassan azt kellene. Egy ilyen kis incidens után csoda, hogy még mindig itt áll mellette és éppen társalognak(!!), de ahogy mondta, egyre furább ez a suli. Heléna ugyan erre nem tud túlságosan helyeselni, mert az első öt évét nem igen töltötte a kastélyban, többnyire csak órákra járt be és vizsgázni, de hisz újdonsült ismerősének.
- Hmm.. mi? Mit csináltam? Ja, hát izé felvettem egy könyvet, miért? – érdeklődve pillant az előbb még a nagy hőst és macsót játszó fiúra. Igen, neki teljesen természetes, hogy pszichokinézist használ idegenek előtt is akár, pedig most nem ártana vigyázni, nehogy az egyik felügyelő elé ugorjon és lecsukja, mert csak. Mr. Macsó viszont nem tűnik felügyelőnek, csak nem köpi be.
- Biztos jól vagy? – megkérdezi azért még egyszer, hátha. Sosem lehet igazából tudni, mikor mond igazat és miikor beszél belőle az egója, ami nem hagyja, hogy gyengének látsszon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. július 18. 00:47 | Link
Jess <3

Enyhén szólva olyan kis gunyoros volt. Vagy gunyorkás, ha minden igaz, nem tudom, lehet hogy most játszom a nyelvújítót, de a gúnyos nem illett rá, az nagyon erős lett volna. Az én szememben a gúny jóóóóóval feljebb kezdődik, ahhoz neki még gyúrni kell rá.
- Nem tudom, csak úgy beugrott, talán isteni szikra volt. Többet kéne jóslástanra járnom - hagytam, hogy végigtaperolja a fejemet, meglehetősen fura arcot vágva, mert hát most mégis milyet vágjak? Ha labrador lennék, tudnám, hogyan viszonyuljak ehhez az egészhez, na de így? Mégsem liheghetek, az tök fura lenne. Bár az ő fújtatása után...
A fenyegetésére egyre inkább kifutott az arcomból a vér és kiült rám a döbbenet, hozzám képest a yeti egy paradicsom. Hát mi a fene? Ez a nő egy pankrátor.
- Ki vagy te és hogy hiányozhattál eddig az életemből? - vontam fel a szemöldököm széles vigyorral. Azt hiszem, hogy az a könyv komolyabb sérülést okozott mint gondoltam volna, szóval én is kicsit tapogatóztam a puklim után, sikertelenül. Persze tényleg rá kellett volna kérdeznem, hogy mi a neve vagy valami, de nem hiszem hogy így kellett volna nyitnom. Ennyi erővel azt is megkérdezhettem volna, akar-e a feleségem lenni. Az már mindennek a teteje lenne...
- Ja hát csak nem tudom... se pálca, se semmi... neked nem lesznek gerincbántalmaid, az már egyszer biztos - bólogattam elismerően, miközben próbáltam leplezni a döbbenetet, ami azért még ott settenkedett az agyam hátuljában. Jaj eredj már valahova. Még egyszer megkérdezte, jól vagyok-e mire igyekeztem meggyőzött fejet vágni és heves bólogatásba kezdtem. Most kaptam agyrázkódást...
- Peeersze, csak adj egy percet, túlpörögtem - nevettem el magam kicsit. Na ilyen hülyén is régen sikerült viselkednem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. július 19. 21:54 | Link
Balósy Paulina


- Ó, az újkor! Az se rossz! - vágtam rá gyorsan, hiszen az összes történelmi korszak érdekelt, még akkor is, ha volt köztük 1-2 érdekesebb is, valahogy mindegyik lenyűgözött a maga módján.
- Na és mit dolgoznak a szüleid? - kérdeztem váratlanul, miközben a könyvemet tanulmányoztam, mert miért is ne tehettem volna fel neki ezt a kérdést? Ha akar válaszol, ha nem, akkor pedig nem... ez már rajta múlott, bár ezt egyáltalán nem tartottam indiszkrét kérdésnek. Váratlannak már annál inkább... Most érdeklődőbb kedvemben voltam a kelleténél, mert általában nem szokott érdekelni, hogy más mit gondol, vagy hogy honnan jött és a többi. Időnként azonban én is beszédesebb kedvemben voltam vagy vágytam egy kis társaságra, bár olyan is sokszor előfordult velem, hogy inkább egymagam lettem volna, de a beszélgetőpartnerem olyan érdekesnek bizonyult, hogy végül felkeltette az érdeklődésemet és hosszabb kommunikációba elegyedtem vele. Mindig is büszke voltam a családomra, a származásomra pedig még inkább, de ugyanez elmondható volt a nővéremről és a bátyáimról is, minket ugyanis ebben a szellemben neveltek és mégiscsak jó volt, hogy mindent megkaptunk, amire csak szükségünk volt, és ez nem csupán az anyagiakra vonatkozott, hanem pusztán a szeretetre is. Sok olyan embert ismertem a környezetemben, akivel nem igazán foglalkoztak a szülei, hanem inkább megkapott mindent, amit csak szeretett volna, de ennek ellenére sosem volt boldog, hiszen az érzéseket nem pótolhatja semmi... Sajnáltam is őket emiatt. Nekem ezt sosem kellett átélnem, úgyhogy ezen a téren szerencsés voltam, hogy ilyen remek családban nőhettem fel, de azért jól esett volna, ha olykor több figyelmet fordítanak rám, mint a nővéremre, de hát ez így alakult, lehet, hogy én vagyok telhetetlen, nem kizárt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 52 53 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet