30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2014. július 22. 23:19 | Link

Evelin

 Egyik diákommal volt egy komoly beszélgetésem és nem hagy nyugodni, hogy eltévesztettem egy mitológiai adatot Aioloszról. Eljöttem hát a könyvtárba megbüntetni magamat a görögökről szólok könyvek sokaságának átolvasására.
 Sokan emlegetik az ő mitológiájukat Európa kulturális bölcsőjeként. Véleményem szerint azonban mind a kelták, mind az őket megelőző népek is rendelkeztek az általuk birtokolt tudással. Minden esetre most nemezt a hipotézisemet jöttem alátámasztani avagy megcáfolni, hanem tovább mélyíteni a megbízhatatlannak vélt tudásomat, ami ezúttal csúfosan cserben hagyott.
 Az egyik polcsor mentén meglátok egy lányt aki a könyvek között válogat. Épp visszatesz egyet és levesz egy következőt. Nem leskelődöm tovább megkeresem amiért jöttem. Három könyvet találtam számomra hasznosnak ezekkel indulok vissza. Az imént látott lány újabb könyvet tesz vissza és egy másikat vesz le. Úgy látom nem igazán tudja miért jött pontosan. Avagy tudja, de nem tud eligazodni ezeken a fránya könyvtárakon. Nem csodálkoznék rajta...
 Az imént említett három könyvvel hónom alatt elindulok a lány asztalához. Eleinte csak neki fogok az olvasásnak, nem akarok kellemetlenkedni, de kíváncsi természetem nem hagy megállni, hogy kérdezgessek.
 -Szia! Remélem nem haragszol, hogy idejöttem. Nem akarlak zavarni az olvasásban, csak gondoltam megkérdezem mit olvasol. - szegény lány nem is sejti miféle messzemenő következtetéseket vonok majd egyetlen ártatlan választás végett.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 23. 00:53 | Link

Miközben olvasgatok, valami zajt hallok. Valaki éppen erre sétál. Na, mindegy nem foglalkozok vele. Olvasok tovább. Vagyis próbálok. Hirtelen valaki rámköszönt. Bevallom egy kicsit megijedtem, erre nem számítottam volna. Hirtelen becsuktam a könyvet. Egyépként amikor rájöttem, hogy az egyik tanárral van dolgom, megörültem. Remélem őt nem borítom ki. Egy tanárt már sikerült. Még egyet nem szeretnék. Azért már kár lenne. Meg végre ismerkedhetek egy tanárral is.
- Dehogy is zavar. Kifejezetten boldoggátesz, hogy itt van. Legalább van társaságom. Valami gyógynövényes könyvet vettem le már megint. Számomra nincs már benne semmi újdonság. Esetleg tudna ajánlani valamit? Szivesen meghallgatom.
Félrecsúsztattam a már úgyis becsukott könyvet. Kényelmesebben elhelyezkedtem a széken.
- Tudom, hogy egy kicsit beszédes vagyok, de kérem ne haragudjon ezért, mentségemre szóljon, hogy az utóbbi napokban lettem ilyen. Elméletben.
Mérget vettem volna arra, hogy öt percnél nem húzza velem tovább. Végülis ki tudja, talán ő elnézőbb tanár mint a többi. Folalmam sincs, még nem ismerem. Remélem, most lesz alkalmam megismerni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 23. 01:22 | Link

Ez a kis manó, ez egy igazi tünemény. Nála barátságosabb lényt még nem láttam. Imádom a manókat. Elvégre vele találkoztam először közülük. Na, sebaj. Igaza van, nekem tanulni kéne, neki pedig a munkáját végezni. Az ablakok épek. Mostmár nincs itt semmi dolga. Hagyom had menjen a dolgára. Nem zavarom tovább, bármenyire is szivesen tenném.
- Na, jó. Menj az utadra, de vigyázz magadra. Ha segítség kell, szólj nyugottan. Neked bármit. Örülök, hogy megismertelek.
Amikor a mondandóm végére értem, vettem egy nagy levegőt, mert mint szokásomhoz híven mindent egy szuszra mondok el. Kissé szomorkásan de elengedtem a kis manót. Levettem egy könyvet a polcról és kinyitottam. Utána olvasni kezdtem. Kissé unalmas volt. Na, sebaj ezt is muszáj megcsinálni. Ezt a napot nem fogom egy hamar elfelejtemi. Ebben már biztos vagyok. És a beszélgetésünknek a legfontosabb része az, hogy mint megtugtam a manókat ne kínálgassam csokival. Az embereknél viszont beválik. Na, ezen még rágódni fogok egy darabig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leila Shine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 330
köszönöm a játékot :)
Írta: 2014. július 27. 11:33
| Link

David

A terelőlány figyelmesen hallgatta David lelkes monológját és kérdéseit. Rég találkozott ennyire izgatott újonccal, és bár ő maga valahogy kinőtt már ebből, örült, hogy vannak, akik még ennyire tudnak örülni minden apróságnak.
- Többnyire kalandregényeket - válaszolta Leila, mikor a fiú rákérdezett, hogy mégis milyen szépirodalmat olvas. Biztatóan rávigyorgott, amikor bevallotta, hogy egy kicsit tud repülni. Legalább van valamilyen alap, amivel dolgozhatok. Ezután a levitás társa újabb kérdésekkel bombázta, a lány pedig igyekezett sorban válaszolni rájuk.
- Szeretnék leszerződtetni egy klubhoz, igen. De ha nem jönne össze, akkor Amerikába mennék kviddics tehetséggondozói szakra.
A lány Chicagóból származott, és amióta a szüleivel elköltöztek Magyarországra, nem járt Amerikában. Ezért gondolt arra, hogy a tanulmányait egy illinois-i varázslóiskolában folytatná, és újra megismerkedne Chicagóval. Nem sokra emlékezett belőle, csak a házukra, amelynek egyik szobáját az ötödik születésnapján lilává varázsolta.
Nevetve bólintott David poénjára, miszerint a szőkeség elvesztette az időérzékét alvás közben, mert valóban így történt. Megrázta a fejét, amikor a levitás megkérdezte, szüksége van-e egy könyvre, és türelmesen megvárta, amíg visszatért a könyvespolcok közül.
- Nem vagyok fáradt, csak képes vagyok váratlanul elaludni bárhol, még ha nem is érzem magam álmosnak előtte. Narkolepsziának hívják, állítólag betegség, de nem igazán tudok tenni ellene semmit - vonta meg a vállát a kék. Elég zavaró tudott lenni bizonyos helyzetekben, de már hozzászokott.
Kényelmesen feltette a lábait egy mellette lévő székre, és amíg David a rúnatannal foglalkozott, ő tovább olvasta a vicckönyvét. Néha fel-felnevetett, és megmutatta a srácnak a kedvenceit, de igyekezett nem zavarni őt túlságosan. Lám, valaki tanulni is képes a könyvtárban, vele ellentétben.
- Igen, a tavaly még játszottam. Terelő vagyok - mosolyodott el a fiú kérdésére. Kivételesen büszke volt a posztjára, mert elsős kora óta ugyanazon játszott, és annak idején nem sok 14 éves terelőlány volt a világon. Azóta meg is erősödött, és bebizonyította, hogy egy törékeny lányból is válhat erős terelő, kellő munkával és odaadással.
Amikor David szólt neki, hogy lassan megy lefeküdni, Leila is ráeszmélt, hogy a könyvtár hamarosan bezár. Nagyot nyújtózkodva felállt, és ránézett a társára.
- Persze, hogy jövök - bólintott. - Most a Levitába mész, igaz? Jövök én is, bár szerintem én a klubhelyiségben fogok még maradni egy ideig.
Barátságosan belekarolt a srácba, és elment vele egészen a Levita toronyig. Nem sok újoncot ismert, de úgy tűnt, David kitűnő utánpótlás lesz, amikor ő elballag. Ha sikerül végre idén elballagnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levitás. ex-CSK, álomcsapat. Örökbefogadó. Exprefektus. lzkwjehylko-tulajdonos.
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2014. július 28. 19:52 | Link

Amira

A mai nap nagyon húzós volt. Reggel korán keltem és körbefutottam a birtokot 2x. Utána a faluban voltam, vásároltam egy új pálcatokot, és néhány zoknit is, mert azokat otthon felejtettem. Nem az a tuti pamut, amit otthon lehet kapni, de megteszi. Csutakosan értem vissza a kastélyba délben, vettem egy hosszú zuhanyt, aztán leültem az ágyra, és tanulni kezdtem. Nem tudok visszaszokni az órákra beüléshez, 2 évig magántanuló voltam, és tökéletesen jól elvoltam azzal.  Körülbelül egy-két órát tanultam egyhuzamban, aztán újra lementem a faluba, és vettem egy képkeretet, meg a bagolypostára is ellátogattam. Bekereteztem a közös képünket Jace-szel, és kitettem az éjjeli szekrényre. Így kicsit olyan, mintha velem lenne. Nekidőltem az ablakpárkánynak, és felbontottam a csomagot, amit a postán felvettem. Volt benne egy becsomagolt kis dolog, ami ajándéknak tűnt, meg egy levél. A feladója Stella volt. Izomból az ágyhoz csaptam a levelet, megragadtam a hajam és a fejem, és tettem két kört erőltetett menetben a szobában. Legalább 5 perc volt, mire rá tudtam magam venni, hogy felbontsam a levelét. Kicsi parfümmel átitatott papírra volt írva, rövid volt, és lényegre törő.
Dear Bentley,
Jace and I both miss you. I have to tell you, I kinda lied to you when I said he isn’t yours, I probably should’ve said chances are he isn’t yours. Please come back, so we can find out. I don’t care about anyone else, only you. And I want you to raise this child with me. And sorry for everything i’ve said.
Love, Stella

A kis csomagban volt még egy kép Jace-ről, és az egyik kis zoknija is. Összegyűrtem a levelet, miután elolvastam. Egyáltalán nem akartam Stella-val semmilyen kapcsolatot, de hogy most újra hiteget engem, megőrjít. Miért van az, hogy az anyák kapják a gyereket, ha két pár szétmegy és nem házasok? Semmim nincs, amit mondhatnék a bíróságon, Stella se nem részeges, és nem dolgozik a sarkon sem… legalábbis papíron nem. Plusz elvileg Jace nem is az enyém. Túl bonyolult volt ez nekem. Hülye muglik. Egy pálca kéne és mindent elintéznék. Teljes erőmből a falba vertem, aztán még 20 percig sajnáltam a jobb öklöm. Jó kis Bentley-féle megoldás volt…
Túlságosan felbosszantottam magam, hogy egy helyben maradjak. Egy írólapot kerestem, hogy válaszoljak Stella-nak egy kicsit sem kedves hangvételű levélben. Egyet sem találtam, ezért szét akartam tépni a könyvem, és az egyik lapjára írni, amin csak félig van írás, de egy olyan lapot sem találtam. Lefutottam a könyvtárba, és kedvem lett volna felborogatni az egészet, de inkább egy eldugott sarokba mentem, és elkezdtem keresni egy ilyen könyvet. Már mindent tudtam, hogy mit fogok neki írni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Földesy Mira Léna
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. július 28. 20:52 | Link

Bentley
Kinézet

Jó ideje nem köti le a tanulás Mirát, a legtöbb idejét elveszik a gyerekek. Narancs, a házimanójuk főz, takarít, és mindent megcsinál, de azért az ikrek, akik ketten sírnak, kettejüknek fáj a hasa, kemény dió így is. Ebből adódóan Mira örül, ha marad egy kis ideje magára, és a választott tárgyaira, meg a lemaradások pótlására. Hálás Kristófnak ha átveszi néha az éjszaka melót - ami már csak egyszer van éjjelenként -, de nem várhatja el, hogy párja mindenre figyeljen a lehető legjobban. A kviddics, és a tanulás fontos, de legalább az estéket együtt töltik családként.
Az esküvő után még nászúton sem voltak, pedig rájuk férne egy jó pihenés, ami az utóbbi két évben nem nagyon volt. Nem nagyon...szinte semmi.
Végre adódott egy kora este, mikor a fiatal nő elmondhatta, hogy a házban minden rendben van, és Kristóf nem marad egyedül a kölykökkel. Valentin keresztszülei, Michelle és Mihael voltak olyan drágák, és beugrottak, hogy egy kicsit "kényeztessék" keresztfiukat, és a tesóját. Domi keresztszülei az utóbbi napokban nem voltak látogatóban, amit Mira teljes mértékig meg is ért. Alinak ott van Daniel meg Nóri, Dominak meg a suli, meg a saját kis élete.
Szóval így, hogy volt egy szabad estéje, szépen kicsinosította magát - hűen önmagához -, és felsétált a kastélyba, a vállán hordozva súlyos táskáját, melyben jegyzetek voltak, és ehhez kellettek neki friss információk, amikért a könyvtárba ment.
Végigtipegett a részlegeken, vagy öt percig azt sem tudta, hogy álljon neki a keresésnek. Végül úgy döntött, mindent körbejár, a könyvtár úgyis szinte üres volt. Néhányan olvastak az asztaloknál, és kész, vége.
Ahogy sétált a könyvek között, kezében egy vastag összefűzött pennarakattal, szinte kővé dermedve pillantott meg egy ismerős alakot...
- Bentley? - kérdezte döbbenten, majd megköszörülte torkát. - Te, itt? - biztos volt benne, hogy nem szellemet lát, és nem is mást titulált neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2014. július 28. 21:21 | Link

Amira, aki Mira

Miután felborogattam legalább egy tucat polc könyvet, kezdtem megnyugodni. Hova lett a személyiségem, hova lett a vicces és barátságos Bentley? Megőrültem volna? Kéne beszéljek valakivel, aki segíthet? Kivel? Itt vagy mindenki furcsán néz rám, vagy azt se tudja ki vagyok. Mikor már fél órája csendben borogattam és rugdostam a könyveket, leültem a kupac közepére, és a kezembe vettem egy könyvet az OMSZ-ről. Kicsit el is kalandoztak a gondolataim Jace-ről, ahogy beleolvastam a könyvbe. Minden egyes lap után tudat alatt egyre inkább győzködtem magam, hogy nem válaszolok Stella-nak, de a következő lehetőségemmel hazautazom, és megcsináltatom azt a tesztet. Menekülhet a világból is, ha Jace az enyém. Én el tudok menekülni a világból Jace-szel, ő nem. Itt van nekem a Bagolykő… Már minden lejátszódott a fejemben, hogy mit és hogyan tennék, de aztán kupán vágott a gondolat, hogy ez egyáltalán nem is biztos. Sőt. Az OMSZ-es könyvben a nagyanyám minden második oldalon ott volt, találtam róla egy képet is. Kitéptem és mikor már épp készültem volna zsebre vágni, valaki megzavart. Akkora tűsarkak voltak rajta, hogy nem tudom hogy nem hallottam a lépteit. Összerezzentem, hirtelen azt hittem hogy a könyvtáros épp most akar nekem egy hatalmas fejmosást adni, aztán megláttam az ismerős szempárt.
-    Amira?! – a kérdésre egy nagyon hasonló kérdéssel válaszoltam, és zsebre vágtam a gyűrött képet a kezemben. A kis zoknicskát, ami mellettem trónolt a könyvkupacon pedig gyorsan a mellényzsebembe raktam, hátha nem vette még észre. – Visszatértem, igen. – vettem kicsit komolyabbra a szót, majd tűszúrásokként beugrottak a közös emlékeink. Tudtam, hogy férje van és gyerekei. A sors iróniája. Megráztam a fejem, felálltam, és kezet nyújtottam neki. – Hátsófertály és lábügyileg nem nagyon változtál. – mosolyogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. július 28. 23:02 | Link

Parammparamm Belle és Tilda, hadd szóljon  :3

Rahedli adag piercing van a fejembe vésve, de viccen kívül. Anyától kaptam egy méretes istenezést az arcomra, vörös is lett a képem utána egy teljes napig, de megérte. A füleim végiglyukasztotta otthon egy haver, a tetoválásokra pedig találtam itt elég uborkaszerű szépséget a rellonosok között. Ember, el nem hinnétek, mennyi agyament kis giliszta csúszkál ide-oda a suliban különböző hobbikkal. Én is lesokkoltam, mikor megláttam, hogy úristen, az egyik tetkózik, a másik seprűket bűvöl meg javít, a harmadik a pálcádat karbantartja, szóval van itt pár igenfinom ínyencség, ha válogatni akarunk. Kész piac.
Nadekérem, az még finomabb volt, mikor kifogtam azt a csajt, a bigét, tudjátok, na. Szóval Belle-t. Elsőre kajak lánynak nézett, de már kezdem megszokni, hogy itt nem tudják, mit jelent a gatya, és csak arcból ítélnek. Európaiak, erre mit mondhatnék? Bocsmár, hogy anyám koreai, húú, én meg vágott szemű lettem. Mno, visszatérve Belle-hez, a csajt egész véletlen fogtam ki. Történetesen átestem rajta a hálójában, ahol aludni akartam. Véletlen, nem-e? Na. Úgy. Az is adott vagy két pofont, de örültem is neki. Vissza is adtam pár nyálas csókkal arra a szép képére, meg eláztattam a haját, hadd örüljön magának, de végül csak megbékültünk. Jó lány ő, csak néha elgurul a gyógyszer, vagy mintha gurulna ide-oda. Fene se tudja, de az tény, hogy a nővére itt dekkol a suliban, könyvtárosként, meg helyettes vezető is a levitásoknál. Ja, az okosoknál. Ők amúgy tényleg redva okosok; megáll az eszem, mennyi szemetet bevesz az agyuk, én annyit nem tudnék ülni és magolni, amennyit ezek füstölik az agyuk a könyvtárban. Brrr, a Jóisten őrizzen meg a könyvektől, és Belle nővére pont könyvtáros kell legyen, ojjé.
Kitaláltuk, hogy ideje előre hozni az április elsejét és tesztelni, hogy ityeg a szívroham Tildánál (így hívják a nőcit- szerintem királyság a neve, mintha Titánnak keresztelték volna. Teen Titans rulzz). Előkajtattam Avery egyik csecse gyűrűpárosát, az egyiket Belle ujjára nyomtam, a másikat a sajátomra. Döbbenés első elem: eljegyeztem a csajt. Kíváncsi leszek, mikor akar majd csontot törni a boszi.
- Hellóbellóóóóóó! Hogy ityeg? Szevasztok, szevasztok, nem kell felállni, jól vagytok így, tényleg. - Láttátok már a széles vigyorom? Neeem? Épp Belle kezét fogva masírozok be a könyvtárba- mindketten rendkívül elégedett pofát fogunk vágni mindjárt, ha a sok ledöbbent könyvmoly felénk sziszeg, hogy pofa befog, Tilda meg ránk szörnyűlködik. Nem vagyok az illem mellszobra, na...
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. július 28. 23:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. július 28. 23:26 | Link

Tildu és Alexizzant

Először is le kell szögeznem valamit. Alexis Lyall nem normális. Nem úgy, mint Leonie, mert a vöröske, mondjuk aranyosan-idegesítően nem normális. Alexis viszont veszélyesen nem normális. Mondjuk a megismerkedésünk hasonlóan kezdődött, mint a terelőlánnyal, ő is az ágyamban akart valamit csinálni. Meg fogom nézni, hogy van-e ott méz, hogy rájönnek a hangyák, vagy mit tudom én, de néha már félek lefeküdni, hogy ki botlik belém éjjel. Azért, hogy tudja, hogy hol a helye, kapott két sallert, meg egy fejmosást, erre mit csinált? Majdnem lesmárolt a marhája, ráadásul akkor még lánynak nézett ki. Na, mindegy, ő biztosan másképp emlékszik, nekem viszont határozottan eszemben van még pár rúgás és hiszti részemről. Valamiért mégis kibékültünk valamikor – na, ennyire tudom az egészet -, és éppen kapóra jön, hogy Tildát kicsit…. hát, hogy is mondjam szépen… megszívassuk. Alexis persze benne volt egyből, nem is vártam mást tőle, de az ötlet kissé bizarr.  Főleg azért, mert ha Léda véletlenül megtudja, tutira kinyirbál minket ollóval, a következő Edictum címlapról, aztán pedig elássa a holttesteinket. Két eridonossal több, vagy kevesebb kit érdekelne? De ezen ráérek még aggódni, hogy lássa Tildu kivel van dolga, felvettem az egyik ruhát a száz közül, amit nekem vett valamimre. Mivel ezeket nem szoktam használni, gőzöm sincs, hogy milyen alkalomra vette, de ez az egyberészes szoknyaruha, vagy mi, még egész jól is állt nekem. Hagytam, hogy a szobatársam kisminkeljen – persze nem túlságosan, nem vagyok bohóc -, majd találkoztam ezzel az idiótával. Először is, nagyjából két percig röhögtem rajta, hogy hogyan néz ki, ezért a sminkemet ő igazította vissza, mivel a sírásom elmosta. Nem tudom milyen lett, de nem is érdekel igazán. Megkaptam a gyűrűt, még le is térdelt a marhája, és persze igent mondtam neki. Szóval kézen fogva mentünk elújságolni a hírt Tildának, Alexis „okosan” be is köszönt nekik. Viszont, hogy megmutassam milyen jó menyasszony vagyok, közbe kellett vágnom.
- Jaj drágám, pszt már, halkabban. Ez egy könyvtár, ahol a sok nyominak tanulnia kell, és mi a tesómhoz jöttünk. Helló Tilduuuuuu! – integetek már messziről, majd lóbálva az összefogott kezünket odalépkedünk a tesómhoz.
- Na, mit szólsz, szép? - mutatom a gyűrűt, majd Alexisre is ránézek, és egy arcpuszit nyomok a közelebbi pofijára, közben pedig szerelmesen vigyorgok.
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2014. július 28. 23:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Földesy Mira Léna
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. július 29. 09:38 | Link

Bentley

A sors iróniája, hogy mikor fontos dolga van az embernek, akkor fut össze ismerősökkel, vagy olyan idegenekkel, akikkel aztán lesz valami dolga. Mira bő ismeretségi köréből nem nehéz olyat találni, aki megér két percet.
Bentley jelenléte nagyon meglepte. A srác sokat változott, de kisfiús vonásai nem tűntek el, még mindig jellegzetesek voltak. Hozzá képest Amira rengeteget változott, főleg a terhesség miatt. Na nem úgy, nem növesztett pocakot, és nem jár slamposan, csak formásabb lett.
- Te meg...férfiasodsz. Már látok is egy szőrszálat az álladon - összeszűkítette szemeit, úgy nézte pár másodpercig, majd elvigyorodott. Nem tudta, mit is mondjon, vagy kérdezzen, nem váltak éppen a legszebben el, sőt, igazából rendes búcsú sem volt.
- Visszajöttél a suliba? - kérdezte kíváncsian. Lassan odébb lépett, és a polcról kivett egy vastagabb enciklopédiát. Sárkányok nagykönyve Végre megtalálta, amit keresett. Átfutotta a tartalomjegyzéket, majd visszanézett Bentleyre, közben pedig helyet foglalt a kis puffoknál, szépen kipakolva az asztalra.
- Muszáj jegyzetelnem, míg van ki vigyázzon az ikrekre... - adta a választ egy fel nem tett kérdésre kissé mérgesen. Utálja ezt, hogy meg van kötve a keze, de igazából nem bánja, hisz otthon élete három férfija várja. Kristóf, Valentin és Domi.
Percekig el volt merülve a jegyzeteiben, aztán tekintete a srácra vándorolt. Szája szegletében mosoly bujkált.
- Mit csinálsz, amihez ki kellett tépned egy lapot az iskola könyvéből?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2014. július 29. 13:39 | Link

Akkoris Amira

Méregettem 1-2 percig a lányt, de nem azzal a csajozós méregetéssel. Nagyon megváltozott. Nem azt mondom, hogy megöregedett, de azokat a pajkos arcvonásait már nem igazán véltem fellelni. Hiába, az anyák megváltoznak. Leszámítva, ha Stella-ról van szó. Ő ugyanolyan hülye, mint azelőtt.
- Na ne már! Pedig mindent megteszek, hogy eltüntessem őket. – vigyorogtam, és megsimogattam az állam. Tényleg rám férne már egy borotválkozás. Leült egy puffra, én meg mellé vetettem magam, kényelmesen elhelyezkedtem, és hátrabillentettem a fejem. Kicsit elfáradtam a buldózermódjára könyvtár szétrombolásba. Odapillantottam, hogy mit olvas, valami sárkányos cucc volt.
- Nem úgy tűnök, mint aki itt van? – vigyorogtam rá gúnyosan. Amikor megemlítette az ikreit, akarva akaratlanul beugrott Jace arca. Hiába nem akartam ennek nagy jelét mutatni, megráztam egy kicsit a fejem, hogy elhessegessem a gondolatokat.
- Áh, ikrek? – mosolyogtam. Pontosan tudtam, hogy ikrei vannak, de itt volt az ideje egy kis kekeckedésnek, túl sokáig voltunk komolyak, ahhoz képest hogy Amiráról van szó. Legalább 3 percig. – Őszintén szólva, tudva amit tudok, el nem képzeltem volna, hogy belőled kifér egy gyerek. Nem hogy kettő. – kicsit kinyújtottam a nyelvem és újra elővettem a gúnyos vigyorom.
- Elfogyott a cigipapír. – adtam neki egy elég kétértelmű választ, gondolhatja azt is, hogy tényleg, meg azt is, hogy megint csak kekeckedek vele. Nm mondhatom el az igazat, az családi titok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 433
Összes hsz: 14195
Írta: 2014. július 31. 10:18 | Link

Nagy L. Anita

Közelednek a vizsgák, és ezt nem csak én érzem, hanem azt hiszem mindenki más is. Egyre többször akadok tanuló diákcsoportokba és egyre nehezebb nyugodt helyet találni, hogy az ember tanulhasson egy kicsit.
Az utolsó reményem a könyvtár, mert Tildát ismerve, ő figyel a rendre és nem hagyja, hogy bárki is hangoskodjon. Most sem kell csalódnom, ahogy belépek síri csend fogad, csak egy-egy könyv lapjainak suhogása hallatszik, majd az egyik sarokból, ahogy a polcok közt haladok halk suttogás.
Mosolyra húzom a számat, megtaláltam a megfelelő helyet a rúnatan házim megírásához. Már csak a rúnaszótárt kell megkeresnem, meg pár másik könyvet, ami a témába vág, aztán kell egy asztal és tanulhatok is.
Szerencsére a rúnatanos könyvek mind egy helyen vannak, így könnyen ki tudom választani a nekem szükségeseket, és egy kisebb kupaccal felpakolva sietek a legközelebbi asztalig. Az asztaloknál elég sokan ülnek, ám az egyiknél egy ismerős Levitás arcot találok. Bár korábban nem beszélgettem a lánnyal, többször láttam a klubhelyiségbe, és ha jól sejtem elsős-másodikos lehet. Mellé lépek, leteszem a könyveimet, és halkan megszólítom.
- Szia! Nem baj, ha ideülök? - pislogok le rá, miközben megigazítom a taláromat. Délután van, és még nem jártam a klubhelyiségben, de amúgy is furán néznének rám, ha már levettem volna az egyenruhát. Így viszont tökéletesen látszik, hogy én is levitás vagyok. Mondjuk, kétlem, hogy ő ne látott volna korábban. Na mindegy. Ha rábólint, hogy ideüljek, akkor kihúzom a széket, és leülök, majd a jobb kezem köszönésre nyújtom.
- Amúgy Bálint vagyok! Te mit tanulsz? - érdeklődöm, még mindig halkan, talán nem küld el rögtön. Nem szeretném zavarni, de ki tudja, még segíthetünk is egymásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 31. 18:22 | Link

Niki
öltözet





Ritkán fordul elő, de Chuck-ot újabban nosztalgikus hangulat gyötri. Mióta visszatért, egyszer vetemedett arra, hogy besétáljon a kastély falai közé. Úgy érzi, hogy ez egy korszak volt, ami lezárult. Jobb bent tartani azt, ami odavaló, és nem kellene kiengedni, mert abból csak baj lehet. Közben egyébként ugyanúgy éli a hétköznapjait, mint eddig, csak ez is helyet foglal a gondolatai között a kispadon. A mai nap sem különbözik semmivel a többitől. Úgyis mondhatjuk, hogy ez egy "üres" nap, mert ma nem adott órát, és egyéb dolga sem akadt eddig. Szóval a szokásos dolgok: reggeli korán kelés után edzés, futás, zuhanyzás és egy jó reggeli. Bearanyozza a napot. A mai napon délelőtt kiolvasta az utolsó könyvét is, amit otthon talált. Ezután az udvaron szórakozott egy sort a tuják lemetszésével, mert azért bevallhatja magának, hogy jól néz ki meg minden, de néha azért méretre kell vágni, egységesen. Amikor végez, leül a fűbe, mint egy kisfiú és bámul maga elé; egy kicsit azért elfáradt. De hamar feltápászkodik, mert még a házban is van dolga. Közben egy kicsit meg is izzad, de nem érdekli, majd utána letusol. Lemegy az alagsorba, mert a dobszobát akarja átalakítani egy kicsit, meg kitakarítani. Milyen mozgalmas felnőtt lett ebből a Chuck-ból, talán kezd benőni a feje lágya? Azért ne hamarkodjunk el semmit, mert megbánhatjuk...
Megkönnyebbülve dől el az ágyán a megváltó fürdés után, ilyenkor édes ám a pihenés. De csak fekszik, nem bír aludni. Lehet, hogy nem elhanyagolható tényező az, hogy délután négy óra van, és ilyenkor nem igazán szokott aludni. Szóval inkább felkel reményt vesztve és az étkező felé veszi az irányt. Igencsak megéhezett a fárasztó munka után. Jól esne valami kaja. Ennek megfelelően összeüt valamit, ami szemnek-szájnak ingere, önt egy kis limonádét egy pohárba, és az étkezőasztalnál ülve elmélkedik magában. Milyen ironikus, hogy mindene megvan, semmiben nem szenved hiányt és mégis olyan egyedül van, hogy fel nem lehet fogni. Nem tud mit csinálni, ő is tudja, hogy ez így van, keserédesen mosolyogni tud csak rá egyet.
Nem tud ellenállni, muszáj elmennie a kastélyba. Nem talált ki semmi más elfoglaltságot estére, és csak ez maradt most, úgy érzi. Úgyis kell pár könyv, amit kikölcsönözhet a suli könyvtárából. Aztán szépen visszaviszi, mint a mesékben, hacsak el nem felejti. Felöltözik, aztán kilép az ajtón. Reméli, hogy este nyolckori indulással nyitva lesz a kastély és be tud jutni. Régebben simán megcsinált bármit, reméli, hogy azóta nem volt semmi változtatás a házirendben. Bár, nem az a típusú gyerek, akit bármi is érdekelne.
Szépen, komótosan sétál a bűbájos lépcsőfordulókon felfelé, és az első emeleten le is fordul a mellékfolyosóra. Azért annyira nem régen járt ide, hogy ne emlékezzen arra, hogy mi hol található. Átmászik a portré által "őrzött" bejáraton, és rögtön elő is ugranak elméjében az emlékek. Jók is, rosszak is. Ahogy halad, majdnem mindenhez tud fűzni magában emléket, ettől szép ez az egész. Egyszerűen csak lehuppan az egyik könyvespolc előtti könyöklőhöz, ahova még pár széket is mellékeltek a diákságnak. Elkezd nézelődni, de nem talál semmi érdekeset, egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rovenszky Nikoletta Léna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 1. 09:35 | Link

Chuck
Ma


Borzalmasan aludtam. Azt hiszem még hozzá kell szoknom, hogy nem az otthoni, hatalmas pihe puha ágyamban alszom és ébredek is fel. Mikor feltápászkodtam az ágyamból, önkéntelenül is ellenőriztem tekintetemmel a vásznaimat és az ecseteimet. Ez már egy amolyan berögződés nálam, hiszen otthon is ezt csináltam, mindenféle ok nélkül. Ebből is látszik, hogy nagyon fontosak nekem, és féltem őket. Hamar rendbe szedtem magamat, odakint szépen sütött a nap, így ennek megfelelően öltöztem fel. Készen álltam szembe nézni a mai nappal is.
Egész nap csak bóklásztam, semmi konkrét ötletem nem volt afelől, hogy mit is kellene kezdenem magammal. Megfordult még az is a fejemben, hogy lemegyek a klubbhelyiségünkbe, hátha találok ott valakit és szóba elegyedek vele, de még nem éreztem magamat elég bátornak ahhoz. Mindent a maga idejében. A folyosókon sétálgatva élveztem a furcsábbnál furcsább pillantásokat amik rám vetődtek. Rövid nadrágban voltam, amiatt pedig mindkét lábamon láthatóvá váltak az én kis szépséges műalkotásaim. Minden egyes tetoválásom az egyik festményem, igen, ezt kevesen tudják. Nem foglalkoztam a megvető pillantásokkal, hiszen büszke vagyok arra aki vagyok, és ahogyan kinézek. Ettől leszek különleges. Mindig is szerettem kilógni a sorból. Pár perc céltalan sétálgatás után megtorpantam egy hatalmas, barna ajtó előtt. Könyvtár. Éreztem a lelkemben valami féle tüzet, és izgalmat, mikor elolvastam az ajtó feletti kis feliratot. Mostanában időm nem volt arra, hogy leüljek és élvezzek egy jó könyvet. Nagyon hiányzik is. Benyitottam, majd halk léptekkel haladtam egyre beljebb és beljebb. Azt hittem mentem elájulok mikor a szemem elé több tíz könyvespolc tárult, és mindegyikük tömve volt jobbnál jobb könyvekkel. Nekem ez a mennyország. Majdnem elsétáltam a könyvtár legvégére, mikor befordultam az egyik sorba, és csak felfelé néztem, hátha találok valami érdekeset. Nem figyeltem az orrom elé, szinte sose szoktam ezért is majdnem hasra estem egy székben, amin "szerencsémre" még ült is valaki. Mikor észbe kaptam, arcomon biztosan észrevehető volt a meglepődöttség, meg talán egy kis ijedtség is.
- Te jó ég, ne haragudj! Mondtam, majd mikor már kezdtem visszatérni, és fel is dolgozni, hogy mi történt a széken ülő személyre pillantottam. Szememet először a tetoválásai szúrták ki, azonnal megtetszettek. Majd ahogy egyre jobban végignéztem rajtuk, ismerőssé kezdett válni. Már láttak ezeket a tetoválásokat, bárhol felismerném őket. A ruha, a teste majd végül mikor az illető arcára pillantottam, ismét elfogott egy kis szédülés, és féltem, hogy mentem elájulok. Széles vigyor húzódott az arcomra, alig hittem a szememnek, kellett pár perc míg megemésztem a dolgokat.
- Chuck?! Ez tényleg Te vagy? Kérdeztem, bár kissé furcsán hangozhatott, de remélem elnézi neki. Tudja milyen kis dilis tudok néha lenni. Arcomról nem hervadt le a mosoly, ebben a pillanatban szerintem semmi se tudta volna azt onnan levakarni. Ezer éve nem láttam már őt, sőt, nem is hallottam már felőle! Szégyellem is magamat kicsit amiatt, mert annyi időm nem volt, hogy fogjak egy papírt meg egy pennát és írjak neki pár sort, hogy él-e még, vagy sem. Azt hiszem ez a sors keze, hogy ezt most személyesen bepótoljam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Csibucsi és bagolyka
Írta: 2014. augusztus 1. 13:37
| Link

- Nem vagyok valami nagy társaság. - Talán annyi pozitívuma lenne az ideköltözésnek, hogy a könyvtáros biztos nem lenne sokat egyedül. Viszont vele nem járna jól, főleg itt, hiszen Gergő amúgy sem szószátyár (és most nagyon finoman fogalmaztam), amikor olvas, akkor meg főleg nem. Valószínűleg nem venné fel a legjobb barátnő szerepét, hogy Matilda kisírhassa a bánatait a vállán, ápolgassa a lelkét, illetve masszírozza néha a lábát. Pedig elméletben olyan szép kép, kár, hogy sosem fog megvalósulni. Ahhoz valami elég furcsa bájital, vagy varázslat kéne, remélhetőleg senkinek nem jut eszébe ilyesmi.
Amikor Lilla azt kérdi, valami baja van-e, ő csak felpillant. Látszott rajta valami? Rajta sosem szokott látszani semmi, vagy talán a kis prefektus figyel rá nagyon, eléggé, hogy észrevegye a rezdüléseit. Kettejük közül ő a megfigyelő, furcsa szerepet váltani.
- Nincs baj. - Sóhajtja, közben kezeivel előre-hátra fésüli a haját, kicsit az arcára simítja őket, majd lerakja. Nincs hát, semmi baj, csupán kezd kivetkőzni magából. Ő egy egyszerű srác, a megelégedő, a belenyugvó. Nem a lázadó, na nem, ő nem a húga, soha nem lenne olyan. Annácska a sosem elégedett, a mindig morgó, az ellenálló. Gergő nem úszik árral szemben, követi az eseményeket, hagyja, hogy magukkal sodorják. Igen ám, de meddig lesz neki elég ez a szerep? Senki nem tudja.
Viszont nem tart sokáig a szerepcsere, átható tekintettel nézi a lányt, amint a prefektusi jelvényére pillant, hallja az aprócska sóhajt is, amikor elkezd beszélni. Figyelmesen, türelmesen hallgatja végig, elég nagy erénye, hogy jó hallgatóság. Tanácsadásban nem az igazi, öhm, nagyon nem, de azt csinálja, amit mindig is: elmondja a véleményét egyszerűen, kertelés nélkül.
 - Szerintem ha téged választottak, van benned valami, amire ennek a háznak szüksége van. - Ha jól tudja a prefektusoknak példát kell mutatnia a többi diáknak, nem csak fegyelmezni őket. Ha mindenki olyan tapintatos, gyengéd, kedves lenne, mint Lilla, valószínűleg nem lenne több konfliktus az iskolában. Lehet, hogy nem azért választották, hogy fegyelmezzen, hanem, hogy megmutassa a diákoknak, hogy lehet ilyennek is lenni és még kifizetődő is.
 - Ebben az esetben el kell kezdenem rosszalkodni. - Mondja, hiszen eddig nem tud olyanról, hogy nagyon rossz fiú lett volna, de tényleg szívesen látná Lillát akcióban, vajon hogy birkózik meg vele. Lehet, hogy egyik éjjel, takarodó után átsurran a lányok szobáihoz és tiltott időben lesz tiltott helyen. Na akkor majd kaphatja a büntit, nem mintha olyat ki tudna neki találni, amit ne csinálna meg.
A kis kanárija azonban nem hagyja unatkozni, máris előállt egy tervvel, hogyan fognak nevet választani a kis bagolykának. Hozott egy könyvet, ismertette a tervet és elég jó ötletnek tűnt. A véletlen majd segít, hogy a leginkább nem megfelelő nevet kapja a bagoly, amely még mindig jóízűen falatozik. Tökéletes, legalább valami megfelelően groteszk lesz, ami illik Gergőhöz, még ha Lillához nem is.
- Tizenhat. - Mondja egyszerűen az oldalszámot és mintha a lottót sorsolnák, úgy nézi és várja, vajon mit kap a kis szerencsétlenség névnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 1. 13:40 | Link

Niki




Egy jó ideje küzd azzal, hogy végre bemerészkedjen a kastély falai közé. A suli hivatalos területeire szokott járkálni; például játszótér, sétányok, rét. De ez nem ugyanaz. A kastélynak rengeteg pontjához tud valami emléket fűzni, az már részletkérdés, hogy pozitívat-e, vagy sem. A nagy sulikerülésnek nagyjából az a kiváltó oka, hogy amíg ide járt, egészen más ember volt. Mély depresszió, hányinger az emberektől, folyamatos borúlátás jellemezte az életét. Még mindig vannak visszatérő elemek az életében, de már kezdi otthagyni a dolgot. Úgy gondolta, jobb a suliban hagyni, ami megfertőzte, inkább nem kockáztat. És most mégis a könyvtárban ül, nem is könyvekkel foglalkozik, hanem a rengeteg emlék járja át az elméjét és testét egyaránt, ami most tört fel benne a körülötte lévő dolgok hatására. Kicsit fel is áll, utána az ablakhoz sétál, amit kinyit résnyire, hogy ne ezt a poshadt levegőt kelljen szagolnia. Biztos volt benne, hogy ez az, ami nem változhat. A könyvtár nyirkos, állott szaga. Igazából talán jobb is így, mert ennek is megvan a maga varázsa. Biztosan van, aki szereti. Chuck el sem tudja képzelni, hogy ez hogyan lehetséges, de majdnem 100%-ig biztos benne, hogy létezik olyan ember, aki ezt szereti. Kinéz az ablakon és egy kicsit elmélázik a gondtalan diákok látványán, akik egymást szórakoztatják a szabadban önfeledten, vagy csak éppen beszélgetnek. Mostanában ezt is nagyon tudja irigyelni. Csak akkor kell beszélnie, ha órát az valamelyik babnak; tényleg teljesen egyedül érzi magát.
Amikor kiheveri a dolgot, szép lassú léptekkel visszamászik a legutóbb elfoglalt székhez, amit nem foglalt el senki előle. Ki tette volna ezt? Jó időnk van, mindenki kint "lóg" a "barátaival". Na mindegy, ne legyünk keserédesek, Chuck-nak nem jöttek össze a dolgok. Nagyon úgy tűnik. Mély egyetértéssel könyököl végig a valamikor bőven a születése előtt összetákolt könyöklőn, majd ráhajtja karjaira a fejét. Kicsit rosszul érzi magát, nem is tudja, hogy pontosan mit várt a sulitól, de azt tudja, hogy valami extrát, valamit, ami felborítja az eddigi kis kényelmes életét...
Hirtelen valami olyan történik, amit már lassan megszokhatna, mert már sokszor eljátszották vele. De hát ez van, az ilyen balesetekre nem lehet felkészülni, ugyanis már megint nekimentek. Pontosabban a székének, ami majdnem felborult. Hát felborult volna, ha hősünk nem ül, vagyis fekszik a segítségével. És ilyenkor következne az, hogy az izom kétszer nehezebb, mint a zsír. Szokták mondani, de Chuck nem ilyen, ő inkább csendesen izmos.
- Miért nem lehet legalább egyszer odafigyelni?! - méltatlankodik reménytelenül, de annyira már nem is érdekli a dolog. Közben azért úgy dönt, hogy csak megnézi ki támadta meg. Természetesen a cipőjétől kezdni, mert végig lefelé bámult -igaz, csukott szemmel-; hamar észleli, hogy ez bizony megint egy nőnemű életforma. Amint felfelé halad a tekintete, akaratlanul is összeráncolja a szemöldökét, mert ez a láb páros bizony nagyon ismerős neki. De elképzelhető, hogy csak a gyönyörű tetoválások miatt. Közben felfelé halad és ez egész test olyan ismerős, meg a hajszín is. Már látta valahol... Úristen, elérkezett a hölgy arcához. Eléggé meglepődik, kicsit olyan fejet vág, mint aki szellemet, vagy szörnyeteget lát, de nem azért, mert nem tetszik neki, amit lát -nagyon is-, de eljutott odáig, hogy villámgyorsan felismerje.
- Niki?! - nem is tud mit mondani hirtelen, csak feláll a székről, majd egy kicsit arrébb rúgja a lábával a fatákolmányt és közelebb lép a lányhoz. Hirtelen nem tudja, hogy mit tegyen. Hogy félbeszakadt ez a dolog is. Mintha csak elvágták volna egy ollóval azt a szálat, amin ez az egész kapcsolat futott. Aztán Chuck úgy dönt, hogy lassan közelebb lép még egy kicsit és megöleli a lányt.
- Ne haragudj rám, hogy nem kerestelek - nyilván kétoldalú a dolog, de ő a férfi és neki kellett volna keresnie őt. Pedig tartották a kapcsolatot, és mégis, milyen hirtelen lett vége mindennek. közben halkan zárójelbe lehet tenni, hogy már két éve is nagyon szépnek tartotta, most viszont még szebb. De mit keres itt?
- Hogy vagy? - na jó, ez így elég béna kezdés, inkább folytatja a dolgot.
- Hogyhogy itt? Diák vagy? - próbál kérdezni, de most hirtelen össze vissza gondolkodik, és hasonlóképpen is beszél, de hát ez van ilyen szituációban. Közben megpróbálja átgondolni a dolgot; amíg diák volt, nem látta, aztán talán akkor keveredett ide, amikor kint volt? vagy új? Túl sok a lehetőség, be is fejezi inkább a gondolkodást. Illegve megpróbálja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Földesy Mira Léna
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. augusztus 2. 07:22 | Link

Bentley

Minden lány életében elérkezik az a kellemetlen pillanat, vagy pillanatok sora, amikor egy exével fut össze valahol. Ilyenkor elég sok választási lehetősége van; elfuthat, játszhatja az eszét, vagy akár normálisan is elcseveghet a bizonyos pasival. Nos kár lenne tagadni, ez mindenkinél így van, Mirában is volt egy kicsi kellemetlen érzés. Ott állt vele szemben, akivel megannyi közös emléket őriznek a kísértetházból, meg innen-onnan, miközben ő már férjes asszony. Mindenkinek van múltja, a feketeség pedig nem is tagadja, hogy iskolai életének nagy részét mi tette ki. Pasik, pasik és pasik. És így találkozott a nagy Ő-vel, aki éppen otthon várja a két ikerrel, és mit sem sejt arról, hogy az asszony éppen egy volt pasival cseveg.
A könyv tanulmányozása jobban lekötötte, mint a semmiből jött ismerős, de nem azért, mert Bentley rossz társaság lenne. Cseppet sem, mindig jókat lehetett vele...beszélgetni, csak amikor az embernek egy kis szabadideje van, akkor azt így a vizsgák előtt nagyjából 100%-ig a tanulásra kell fordítani.
- Ne már - nevetett fel halkan. - Jó ideje nem láttál, azért egy hosszú kapcsolatban megedződik az ember. Mondjuk ott azt mondtam, hogy könyörgök, forgassuk vissza az időt. Majdnem szétszakadt a medencém - mosolyogva gondolt vissza arra a napra, amikor David vitte be az ispotályba a karjában, mert Kristóf még otthon sem volt, és kicsit korábban indultak meg a dolgok. Hát mióta kibújtak, Valentin és Dominic ugyanolyan türelmetlenek, és akaratosak, mint a pocakban voltak.
- Még mindig cigizel? - felvont szemöldökkel, kissé megvetően pillantott a srácra. Hosszú lábait keresztbe rakta, úgy ült a fotelban, mint egy igazi királynő. Igazából nem érdekelte, hogy mire kell neki a papír. Már nem prefektus, hogy beleszóljon, ezt a pozíciót átadta egy jóval fiatalabb, de annál lelkesebb lánynak.
- Van most valakid? Mármint remélem te még nem állapodtál meg...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rovenszky Nikoletta Léna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 5. 10:30 | Link

Chuck


Beletelt pár pillanatba míg magamhoz tértem, hogy kivel is állok jelenleg szemben. Csak pislogtam, köpni nyelni alig tudtam. Chuck először kissé leteremtett, mikor majdnem átestem rajta, de mikor a fiú szeme az arcomra tévedt, megváltozott. Rajta is láttam ugyanazt a meglepődést, mint amit én éreztem. A fiú azonnal felpattant és magához ölelt. Jó érzés volt, ha valaki kérdezné, meg se tudnám rendesen fogalmazni milyen jó. Egy ideje már egyedül vagyok, barátokat se nagyon találtam, ezért is bántam, hogy nem kerestem Chuckot. Arcomra egy széles mosoly telepedett, pár percig csak néztem a fiút, és meg se szólaltam. Vannak ilyen furcsa pillanataim. Akármennyire is közel álltam hozzá, az a vicces, hogy még Chuck sem tudja milyen az eredeti hajam, bár tud a parókagyűjteményemről, és imádtam benne, hogy sosem tartott emiatt dilisnek. Azonnal megbombázott kérdésekkel, nekem pedig kellett egy kis idő, hogy mindegyikre összegyűjtsem magamban a megfelelő válaszokat.
- Nemrég érkeztem. Igen, mondhatni diák. Mestertanoncként vagyok itt. Mondtam majd elmosolyodtam. Olyan gyorsan megöregedtem. Persze, 18 évesen ezt még korai mondani, de mintha csak tegnap lett volna, hogy 12 évesen rohangáltam az annói iskolám folyosóján, félve, hogy elkések egy óráról. Fel se fogtam, olyan gyorsan elment azóta ez a 6 év, és már hivatalosan is nagylány lettem. De én persze nem értem be ennyivel. Szeretnék profi lenni abban, amit csinálok, és ehhez az kellett, hogy idejöjjek és folytassam a tanulást. De nem bántam meg, hiszen ha nem jövök ide, lehet sose találkozok újra Chuckkal.
- Gondolom emlékszel még mennyit festegettem otthon. Nem gondoltam volna, hogy majd ez lesz a jövőm is. Folytattam a mesélést, ebből gondolom rájöhetett a fiú, hogy milyen szakon is vagyok itt.
- Amúgy jól vagyok, szerencsére minden rendben van. Na és veled miújság? Te se haragudj amiért olyan hirtelen megszűnt minden, magam sem tudom már, hogy miért. Szégyellem is, hogy nem kerestelek többet. Mondtam, tekintetemet pedig kissé lesütöttem a föld felé. Felsóhajtottam, majd bocsánatkérően vállat vontam, ismét elmosolyodtam, és újból beleugrottam a fiú nyakába. Kezdtem attól tartani, hogy hamarosan felébredek ebből. Miután elengedtem, végigsimítottam a karján, majd halkan felnevettem.
- De hiányoztak a tetoválásaid. Mindig is imádtam őket! Képes vagyok néha néha beleszeretni tetoválásokba, a másik szenvedélyem. Van hogy valaki szembe jön velem az utcán, egy csodás műalkotással a testén, és megfordulok utána, vagy esetleg rákérdezek, hogy mit szimbolizál az a tetoválás a számára. Ha valaki egyszer tőlem kérdezné ezt, szerintem órákon át tudnék mesélni. Arcomról nem hervadt le a mosoly, így álldogáltam és néztem Chuckot, majd egyik pillanatban a fiú mögé sétáltam, és leültem arra a székre, ahol az előbb ő ült. Onnan néztem fel a fiúra, várva, hogy ismét megszólaljon.
Utoljára módosította:Rovenszky Nikoletta Léna, 2014. augusztus 5. 10:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 21556
Írta: 2014. augusztus 5. 10:34 | Link

Nojel
gönc


Fáradt voltam. A ma reggelem sem indult túlságosan fantasztikusan, az pedig még egy lapáttal rátett a rossz kedvemre, hogy most már vészesen közelített a vizsgaidőszak. Egyre többször fordult elő olyasmi, hogy hajnalba nyúló órákat töltöttem el tanulással. A könyvtár gyakori látogatója lettem és ma is éppen oda tartottam. Már vagy három napja nem reggeliztem, általában egy almát ettem, aztán azzal el voltam, ezért ma sem tömtem tele a hasam. Vattával az oldalamon csoszogtam a folyosón, a kutya pedig mellettem ugrált. Ő kifejezettebben jókedvű volt, ellenben velem. A szemeim alatt lévő karikákat púderrel és egyéb kenceficékkel próbáltam eltüntetni, kisebb-nagyobb sikerrel. Sok álmatlan éjszakám volt a tanulás és a halálhír miatt is, habár utóbbit már sikerült feldolgoznom és el is fogadtam, még fájt, hogy megtörtént. De sajnos én sem vagyok időutazó, így nem tudom megváltoztatni a múltat, de most már nem is szeretném.
Szóval, éppen a könyvtár felé tartottam, felsétáltam a lépcsőn, majd benyitottam az ajtón. Köszöntem a könyvtárosnak és egy gyors beszélgetés után, ami arról szólt, hogy Vatta nem rongál meg semmit és jól fog viselkedni, a juhászkutyával a nyomomban elindultam a sorok között. Ma sem volt semmi kedvem és erőm a tanuláshoz, de megint csak muszáj volt. Az első évemet sikeresen befejeztem, anyámék nagy örömére, így a második évben nem bukhatok meg, de nem is fogok. Miután megérkeztem a megfelelő sorhoz, levettem pár könyvet, a kutyám leültettem magam mellé, majd a földre csüccsenve szétpakoltam a könyveimet és miután kiválasztottam egyet, elolvasni kezdtem és próbáltam a lehető legtöbb dolgot felfogni belőle. A könyv borítójára pillantva EVT-hez kellett, amit kifejezetten szerettem, így sikerült túljutnom az első oldalon, ami nagyon jó érzés volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 689
Összes hsz: 6190
Írta: 2014. augusztus 5. 12:06 | Link

Izabella
~muzsika

Ha az ember lezáratlan múltja egy nap visszakacsint, van, hogy az illető az események sodrásában valahol érdektelenné válik. Noel unott, minden érzelmet nélkülöző arccal rója a folyosókat, melyek kora reggel csak a legelszántabb diákok lépteit verik vissza. Ekkortájt még madárcsicsergést sem hallani, a festmények zöme is mélyen alszik, és a napfény is csak néhány foltban világítja meg a kastély rideg belsejét. A rellonos bajnok lett, de nem a büszke és elégedett fajta, aki lenni akart, mint ahogy az összes többi versenyző is, vagy az egész ház, ki tudja már hány bajnoka lett a háznak hirtelen, Markovits jóvoltából. Elfojt egy morgást a szemei előtt felrémlő emlékképre, majd ráfordul a nyugati szárnyra, és a lassan ébredező keretlakók között becsörtet a könyvtárba. Lépteinek óvatosságára nem ügyel, a mögötte záródó ajtó kemény hangjára sem pillant vissza. Nem érdekli ki mit szól, a könyvtáros kisasszony egyébként is pár héttel ezelőtt büntette meg - a levita házvezető helyettesének pozíciója alatt. Először Matilda asztalához sétál, szabaddá teszi zsebeiben pihenő kezeit, majd mutatóujjával a fa lapját kezdi kocogtatni. Pillanatokig csendben figyel, megvárja, hogy a fiatal nő ráemelje tekintetét, s mikor ez megtörténik, ő minden udvariasság nélkül dobja elé olvasókártyáját, amit természetesen eddig egyszer sem használt. A mozdulatot követően visszacsúsztatja kezeit nadrágja zsebeibe, és elindul a sorok között, hogy keressen pár könyvet még azelőtt, hogy a vizsgaidőszak rohamában elhappolnák előle a legszükségesebb példányokat, mint például a Mágiatörténet alapjait, amit ha ki is vesz, pontosan tudja, hogy az ágya alatt fog porosodni a vizsgák végéig. A Magia Historia sor végén aztán, egy, a polc legfelső csücskében ülő könyvért nyújtózva, véletlenül beletapos valami keménybe, mire azonnal lenéz, és pár Elfeledett Varázslatok Tanával foglalatoskodó könyv címét pillantja meg. Abbahagyja a pipiskedést, kezét leereszti, és a szekrény takarásában kíváncsian kiles. Kutya, könyvek, szőke lány.
- Na mi van, Izabella, - lép elő, és fintorral az arcán, felvont szemöldökkel szólítja meg a levitást. - leégett a levita, hogy ideevett a penész?
Gúnyosan beszél, mondata második felén a hangsúlyt különösen megnyomva, utalva az incidensre, amiért kétszeresen is bűnhődnie kellett. Bizonyára eljutott a hír a Nemes lányig is, hogy valaki felgyújtott néhány festményt a Keleti szárnyon, a Levita klubhelyiségbe vezető útvonalon, így a rellonos éles célzását érteni fogja. Aztán a fiú leguggol, egyik kezét a kutya irányába nyújtja, és ha az eb erre odasomfordál hozzá, akkor kedélyesen megsimogatja a fejét.
- Nem voltál tegnap gyógynövénytanon - jegyzi meg csak úgy, egészen mellékesen, miközben a szőkét, és a körülötte fekvő könyveket figyeli. - Mi lesz így a vizsgán, ha?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádja
11.22.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 21556
Írta: 2014. augusztus 5. 12:57 | Link

Nojel


A padlón ültem, hátamat nekivetve az egyik polcnak, Vatta pedig mellettem feküdt. Jó volt úgy tanulni, hogy a kutyám itt volt mellettem, ő mindig megnyugtatott. A könyvek körülöttem nyitva hevertek, néha belepillantottam egybe, de különben a kezemben lévőt olvastam. Főleg az indiánokról volt szó, akikről nagyon keveset tudta, így most hasznos volt számomra ez a könyv. A könyvtárban alig volt pár ember, ami kissé szokatlannak tartottam, mert hát mindjárt vizsgaidőszak, de az is lehet, hogy a klubhelyiségükben gubbasztanak. A Levitában is nagy hangzavar volt, ezért is menekültem ki onnan, na meg a könyv miatt. A fejem is nekidöntöttem a polcnak, sóhajtottam egyet és behunytam a szememet. Próbáltam kicsit pihenni, de ezt nem tudtam végrehajtani, mert egy fiú lépett ki az egyik polc mögül és a nevemen szólított. Rávillantottam zöldjeimet, majd abbahagytam Vatta simogatását. Gyanúsan méregettem a fiút, akiről most már meg tudtam állapítani, hogy kicsoda is valójában. Szemeim összeszűkültek Noel láttán, hiszen most már pontosan tudtam, hogy ki állt velem szemben és hogy miket tett. A kérdése villámcsapásként ért és össze is rezzentem, és megmarkoltam Vatta nyakörvét, amikor a kutya az immár guggoló fiú felé indult.
- Noel - szűrtem ki a fogaim közül a nevet. Tisztában voltam vele, hogy miket művelt az elmúlt két hét során, de főleg a Levitás dolgok foglalkoztattak. Becsuktam a könyvet, egy másikra hajítottam és magam mellé húztam a lábaimat. Még mindig gyanúsan méregettem, mert a konyhai elrabolós eset után kezdtem még jobban tartózkodni a Rellonosktól. Ki tudja, most még ő is felkap és sutty, már visz is valahova, mint Mihael. Behunytam a szemeimet, majd elengedtem a kutyát, aki újra leült és a fiút méregette.
- Nem fogok megbukni - sziszegtem. - És még is mióta érdekel az téged, hogy én hol vagyok és hol nem?
Egy magamfajta lány élete és dolgai mióta érdeklik az olyan zöldeket, mint Noel? Tulajdonképpen semmi köze sem lett volna ahhoz, hogy én hol, mikor és mit csinálok, vagy tervezek. Mostanában nagyon sok mindenkit érdekel az életem, ami engem nagyon zavart. Még mindig Noelt fürkésztem a tekintetemmel, fél szemem pedig a kutyán tartottam, arra az eshetőségre, ha esetleg tenne valami furcsát. Mondjuk... tarkón nyalná a fiút...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 689
Összes hsz: 6190
Írta: 2014. augusztus 5. 13:59 | Link

Izabella

Izabella láthatólag nincs elragadtatva az érkező személyétől, ellenben a rellonossal, akit a kialakult helyzet különös élvezettel tölt el. A lány érti a célzást, és a lehető legmulatságosabb módon reagál rá, már ha az összeszűkült szemeket és a dühtől összeszorított fogakon átszűrődő hangot nézzük. Noel elvigyorodik, zöldjeiben megjelenik az az őrülten pislákoló fény, amit csak a gyújtogatás gondolata tud felszínre hozni, s miután letelepedik a lánnyal szemben, türelmes várakozásba kezd. Figyeli, ahogy Izabella elpakolja az addig szorgalmasan olvasott könyvét, lábait közelebb húzza magához, és még kutyája nyakörvébe is belekapaszkodik, csakhogy a lehető legjobban elzárhassa magukat a sárkányfiókától.
- Ugyan már, Izabella, ne sérts meg, nem foglak bántani - mondja a másik tekintetét keresve, fejét pár fokkal oldalra billentve. Semmi haszna nem adódna abból, ha a lány úgy tűnne el, hogy a könyvtáros kisasszony éppen vele látta utoljára. A rellonos megcsóválja a fejét, közben enyhén gondolkodó arcot vág, ajkaira kiül egy huncut mosoly.
- E hónapban csak 30 pontot szereztél a házadnak, emiatt adod a durciórát? Ha pedig nem hagysz fel idejében a homlokráncolással, bűbájos egy banya lesz belőled hamarosan, meglásd - osztja meg szépségápolási tanácsát a szőkével, beszéd közben saját körmei tisztogatásával foglalatoskodva. Amint végez, a lányra emeli tekintetét, érdektelenül megvonva vállait. - Talán nem szabad így vizsgaidőszak előtt ellátogatnom a könyvtárba, összefutnom egy kedves ismerősömmel, és megérdeklődni, hogy levitás létére mégis mi a fenéért lógott az egyik legalattomosabb óránkról?
Újfent elvigyorodik, kiváltképp élvezve apró társasága viselkedését. Nagy bajban lehet a leányzó, ha attól fél, hogy megbukik bármiből is, lévén, hogy a szfinxek táborát erősíti, oda pedig nem kerül buta ember. Noelnek több félnivalója akad, de a legkevésbé sem izgatja magát, hiszen egyáltalán nem érdeklik holmi tantárgyak, sem osztályzatok, de még csak az sem, hogy a Rellonnak hány pontja fog összegyűlni idén. Már az is remekbe szabott eredmény, hogy egyáltalán valamelyikük - tettét természetesen a többiek előtt mélységes titokban tartva - beadott pár szorgalmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádja
11.22.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 21556
Írta: 2014. augusztus 5. 16:44 | Link

Nojel


Noel megjelenésére nem kavart nagy vizet, elvoltam a földön, de jobb lett volna, ha nem helyezkedik el nagyon a földön és inkább távozik. A kutyámat mostanra már elengedtem és tovább helyezkedtem a földön, de most már csak csendben üldögéltem és vártam, hogy mit reagált a dologra. A nevét még alig bírtam kiszűrni a fogaim közül és amikor sikerült, akkor is inkább úgy hangzott, mintha valami körözött bűnöző nevét ejtettem volna ki, mintsem hogy egy diákét. A reakciója most teljesen hidegen hagyott, mert a tanulással szerettem volna igazából foglalkozni, de a szavai még is csak eljutottak a tudatomig és összerezzentem.
- Csak mondd... hogy mit akarsz és hagyj tanulni - sziszegtem újra, a lehető leghalkabban a fiúnak. A juhászkutya mellettem feszülten figyelt, én pedig még mindig készen álltam, hátha valami zavaró dolgot csinálna. Lesütöttem a szemem, de Noel szavai újra arra késztettek, hogy ránézzek. Dühtől csillogó szemekkel meredtem a fiúra és nem értettem, hogy még is mit akart most már tőlem. Nem szólaltam meg, csak nagyot sóhajtva megcsóváltam a fejem és elnéztem a feje fölött.
- Mit... akarsz... tőlem? -Alig bírtam kinyögni ezt a pár szót, kezdtem ideges lenni és... félni. A barát szóra újra összerezzentem, a fiú szavai villámcsapásként értek, mint az utóbbi öt percben. Szerettem volna nagyon gyorsan véget vetni ennek a társalgásnak, de a Rellonosra nézve ezt a gondolatot gyorsan kidobhattam a kukába.
- Te is tudod, hogy nem vagyunk barátok - kezdtem megint. - És nagyon jól tudod, hogy tudom, hogy mit tettél aznap éjszaka. Erissel...
A hangom most már nagyon halk volt, szinte suttogtam a szavakat és nem csodálkoztam volna, ha Noel meg sem hallotta őket. Inkább szóltak magamnak, mint neki. Pontosan emlékeztem, amikor mesélték. "Éjjel... suttogtak... a folyosókon... felgyújtották a kastély portréijait...a Levita felé tartottak... majdnem bejutottak..." Hogy még is miért akartak bejutni, az számomra még mindig rejtély volt, de most különösebben nem ez érdekelt. Szerettem volna minél előbb elhessegetni innen Ombozit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 6. 22:03 | Link

Niki





Érdekes dolog találkozni egy olyan ismerőssel, mint Niki, akivel egy kicsit bonyolult kapcsolat alakult ki, és valamennyi idő múlva szét is szakadtak egymástól. Milyen érdekes, főleg így, pont a magányos, társaság nélküli időszakában. Semmi társaság, majdnem teljes magány. Úgy érzi, hogy mindenképpen jó fog kisülni abból, hogy találkoztak. Chuck nem hisz a sorsban; abban hisz, hogy te döntöd el azt, hogy mit fogsz elérni, és a céljaid nincsenek előre megírva. Egyedül rajtad múlik, hogy mit érsz el, minden más csak kifogás, az akadályokat pedig nem az univerzum állítja eléd... Ez a srác véleménye. Na, következzen inkább a folytatás, a mai részünkben Chuck nem könyvet fog kölcsönözni, pedig ezért jött. De hát nem panaszkodhat, nagy szerencséje van a mai nappal.
Csak nézik egymást a fiatalok egy ideig, nem is tudják pontosan, hogy ilyenkor mit is lehet tenni, vagy mit ajánlatos ebben a helyzetben. Végül Chuck kérdez, amire hamar választ is kap Nikitől.
- Értem - ennyivel tudja nyugtázni a lány válaszát arra a kérdésre, hogy mit keres itt. Éppen folytatná azzal a kérdéssel, hogy milyen irányba, de közben egyébként van sejtése és meg is kapja a választ. Szóval mégsem kérdezi meg.
- Igen, emlékszem - mondja kis mosollyal, miközben eszébe jutnak a lány festményei, amiket látott még valamikor a múltban.
- Gyönyörűen festesz - ezt most igazából kétféleképpen is lehet értelmezni, erre csak azután jön rá, miután már kimondta. Igazából a festészetre gondolt, de a másik értelmezéssel sem tud ellenkezni. Eddig is tudta, hogy Niki gyönyörű, és az a nagyjából két év sem tett rosszat neki. Felnőtt időközben, és kicsit más lett, nem rossz értelemben. Mondja ő, mintha annyival nagyobb lenne. Alig idősebb másfél évvel.
- Hát ennek örülök - tényleg örül annak, hogyha minden rendben van, feltéve, hogy őszintén mondta.
- Velem? - kérdezi egy kis nevetéssel kísérve, közben ilyen "hagyjuk" kézmozdulattal el is intézi a dolgot. Nem arról van szó, hogy nem szívesen beszélne Nikinek a dolgairól, csak még maga sem tudja, hogy mit csinál, mit akar, mihez fog kezdeni magával. Az utóbbi nem a munka, megélhetés témakör, hanem a magánélete. Fogalma sincs, hogy mi van Ráhellel, vagy hogy mikor lesz végre egy rendes barátja. A lényeg, hogy majd akkor mesél, ha kérdezik a kis dolgairól.
- Semmi baj, ugyanolyan hibás vagyok - kezd bele megint, majd fojtatja.
- Két ember kell hozzá - ezzel lezártnak is tartja a dolgot részéről. Egyáltalán nem haragszik Nikire, ugyanúgy áll hozzá, ahogyan eddig. Nagyon kedveli, talán túlságosan is.
Kicsit tovább terelődik a téma Chuck tetoválásaira, amit meg is mosolyog. Ő is nagyon szereti őket, meg volt már ember, aki mondta, hogy tetszik neki valamelyik, de Niki különös érdeklődést tanúsít irántuk.
- Csak a tetoválásaim - kis vigyorral, olyan hangnemben, ami inkább kérdéshez hasonlítható, de inkább folytassuk.
- Nekem is... Hiányoztak... a tetkóid - mondja, miközben finoman megérinti az egyiket Niki lábán. Maga sem tudja, hogy mit csinál, senki se kérdezze.
- Ezt mindenképpen a könyvtárban akarjuk folytatni? - teszi fel a kérdését, aztán folytatja.
- Elég lehangoló - mondja sajátos kis mosolyával, ami az arcán megfigyelhető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. augusztus 7. 19:49 | Link

A l e x i s
N
N


Az emberek általában külső alapján ítélnek. Meglátnak valakit, és ha nem tetszik nekik rögtön, amit látnak, nem is akarják megismerni, hogy mi minden rejtezik amögött, amit mutat. De ez nem csak személyekre igaz. Lehet egy furcsa ételről, egy bájitalról, egy növényről, vagy akár egy könyvről szó: nem néznek a felszín alá, csak azt látják, hogy csúnya, büdös, és ránézésre is kellemetlen bármiféle kapcsolatba kerülni vele. Én leginkább az utolsó példáján tanultam meg, hogy nem minden a borító. Olvastam már olyan könyvet, melynek konkrétan rohadt a külseje, és különös foltok tarkították. Nem próbáltam rájönni, milyen természetűek, helyette csipeszt tűztem az orromra, és már olvastam is. Ez van, izgalmas darab volt, nem is bántam meg.
Szóval igen, úgy hiszem elmondhatom magamról, hogy nem ítélkezem a külső alapján. Igaz, emberek esetében még nem is igazán volt rá alkalmam, illetve okom. Bár sok varázsló és boszorkány hódolt még most is régmúlt divatnak, hordott csúcsos süveget, és járt (még férfi létére is) hosszú, szoknyás ruhában, valamint válogatta össze ruhatárát a legelképesztőbb, össze nem illő módon, mikor varázstalanok közé volt kénytelen menni, ilyen dolgokon sosem akadtam fel. Igazság szerint saját külsőmmel sem sokat foglalkoztam. A ruháimat zömében kaptam, vagy örököltem, és mikor fel kellett valamit venni, hát felvettem. Aztán legfeljebb kicsit furán festettem, bár sosem szóltak meg miatta.
A kissé csapongó időjárásra ma egy kardigánnal feleltem, és hosszú, sötét nadrággal; a könyvtárban egyébként sem volt soha túl meleg vagy túl hűvös, de a hiedelmekkel ellentétben néha azért kimozdultam innét, mostanában még sűrűbben is, mióta a Levita házvezető helyettese lettem. Ami még mindig elképesztő volt. Nemkülönben a ricsaj, melyre váratlanul felkaptam a fejem. Számban egy ceruza lifegett, a végét rágicsáltam, mint valami kisegér, de aztán kifordult ajkaim közül, és az előttem fekvő könyv lapjai közé esett. Meglepetten pislogtam a közeledő hangoskodókra. Mióta itt vagyok, még egyszer sem kellett rendet vágnom a kötelező "csendet a könyvtárban" szabály miatt, noha már tükör előtt elgyakoroltam, felkészülve a lehetséges esetre. De ami felém közeledett a két kézen fogva járó alak képében, arra bizony aligha készültem fel.
- Annabell..! - hápogok, és először fel sem sikerül fognom, hogy mit mutogat. Akkora hanggal jöttek be, hogy most a fél könyvtár néz felénk, bosszús és érdeklődő arcok sokasága.
- Tudod jól, hogy a könyvtárban nem szabaaaa... - Valahogy nem sikerül befejeznem az intést, mert kiszúrja a retinám a gyűrűkön megcsillanó fény, és hirtelen elengedhetetlen vágyat érzek a szájtátásra.
Rengeteg dolog kezd el megdöbbentő sebességgel cikázni a fejemben, de zömében félgondolatok, és összeszedetlenek. Rámeredek a testvérkém kezét szorongató nagyon fiatalnak tűnő srácra, és arra, ami rajta van. Egy mugli fémdetektor felrobbanna, mielőtt bekapcsolnák, ha a közelébe kerülne. De nem ez zavar, noha a külsejét meglátva Anya sírva fakadna, Apa pedig agyvérzést kapna. A bátyánk reakcióját viszont nem tudom elképzelni. Valószínűleg jót derülne rajta mindenesetre.
Én viszont? Csak nézek ki a fejemből, és pár másodpercre elfelejtem, hogy kell levegőt venni. Rettentően vigyorog mindkettő, örülnek maguknak és egymásnak. Emésztem az eseményeket még néhány másodpercig. Ez a fiú éretlennek és pimasznak tűnik, olyannak, akit a legkisebb mértékben is maradi gondolkodású emberek elzárnának valahol, vagy legalábbis húsz méterre elkerülnének. Én nem  vagyok ilyen, a külső egy dolog, még akkor is, ha kifejezi a belsőt. Nem ez zavar.
- Mikor történt ez? - nézek végül Annabellre. Még mindig úgy érzem, mintha kóvályognék, álomszerűnek tűnik, hogy a húgom felbukkan előttem.. eljegyezve! Megrázom a fejem; nem, ez annyira abszurd. Nem ilyennek ismerem őt.
- Te pedig..? - pislogok a srácra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. augusztus 7. 22:05 | Link



Nem tudja, hogy a nemrég emlegetett könyvtárosnak miféle ízlése lehet a társaságot illetően, hiszen nem sikerült még úgy beszélnie vele, hogy többet tudjon meg annál, hogy mikorra vigye vissza a könyveket, vagy hasonlók. De az tény, hogy, ha neki tényleg nem lenne nagy társaság, az ő ízlésének igencsak másfajta besorolásai vannak.
- Szerintem meg érdekes vagy, nagyon. De lehet csak nekem. – tette hozzá, hiszen nem sok fiúval beszélgetett ezidáig hosszabban, Bálinton és Bencén kívül, hiszen eddig csak velük ismerkedett meg úgy igazán, illetve, ott van még Fandi is, de róla kevesebbet tud. Nem az a fajta, aki csak úgy letámadja a fiúkat, valahogy sosem ment neki, és nem azért, mert félne tőlük, hanem egyszerűen ő túl szégyellős. Idegen fiúk esetében inkább fülig pírul, és örül, ha ésszerű mondat hagyja el ajkait, nem pedig valami sületlenség. Na igen, sikerült már olyan összehoznia, nem is akar rá gondolni.
- Akkor jó. – mosolyodik el végül, amikor megtudja, hogy csak ő látta rosszul a dolgokat, esetleg, értelmezte félre kissé. Persze, az is benne lehet a pakliban, hogy van valami, csak nem akarja az orrára kötni, amit ő tisztességben tart, és nem faggatózik. Nem is a legjobb hely ez arra, hisz a könyvtárban nemigen lehet ilyesmit művelni, nem, mintha valaha is erre vinné a lélek. Majd megnyílik, hogy ha szeretne.
 A másik téma viszont már neki „kellemetlenebb”, hiszen, még sok dolog van, amit nemigen fogott fel, vagy épp, nemigen értett meg, de igyekszik okosodni a témában. Az eszébe sem jutott, hogy visszaadja a jelvényt, hiszen, akkor nem is érte volna meg az, hogy neki adják, illetve, csalódást okozna azzal, hogy meg sem próbálta, nem tett semmit azért, hogy bizonyítson. Nem, gyávasága ellenére ő sem ilyen. Inkább csendben hallgatta a fiút, hogy az ő véleménye mégis mit tartalmaz, hogy látja azt, ami ő jelenleg igencsak máshogy értelmez.
- Lehet tényleg neked van igazad, és én látok csak rémeket. – sóhajtott, de most már némileg nyugodtabban, hogy egy okosabb fél is hozzászólt a dologhoz, nem kell egyedül rágódnia a dolgon, ami valljuk be, nemigen volt célravezető eddig. Nem az, hogy pesszimista alkat, csak néha túl élénk a fantáziája, és olyan dolgokat is képzelhet oda, ami nagyon nem kell, vagy nagyon nem valós. Igyekszik leszoktatnia magát erről, de még nem megy neki teljesen, pláne, egy ekkora „meglepetés” után, amely oly’ váratlanul tudja érni. De majd, majd egyszer. Az újabb szavaira már csak mosolyog, ismét, és összedörzsöli a tenyereit, mintha nagyon nagy dologra készülne, azon törné épp a fejét, hogy milyen nagyszerű is lesz büntetnie őt.
- Helyes, helyes. Ne adj nekem kevesebb munkát. – bökte ki, mintha eddig amúgy is sok lett volna neki, büntetésből meg aztán pláne. Nem, nem fog senki sarkában loholni, és lesni az alkalmat, kivárja inkább, hogy magától jöjjön el az. Az a legszebb, persze, tudja, hogy a meglepetés erejétől elsőnek nemigen fog tudni lépni, de ez nagyon a jövő zenéje. Jelenleg inkább az ötlettel foglalatoskodik, no meg a könyvvel, mely már az ujjai alatt pihen, és csak arra vár, hogy fellapozzák. Nem vastag kötet, nagyobb méretű, nyílván csak pár nevet szedtek össze benne, nemigen nézett nagyon utána, és nem volt kedve a nagy, vaskos kötetet levenni, amely mellette pihent a polcon. Így, amint a fiú kimondta a bűvös számot, elgondolkodik maga is, miközben ujjaival felnyitja a könyvet.
– Legyen alulról a harmadik sor. – nyugtázta hangosan is választását, majd, már lapozgatott is, és mikor odaért a tizenhatodik oldalhoz, és kiválasztotta a megfelelő sort, rápillantott az ott ücsörgő névre. Ahogy elolvasta, halk, visszafogott nevetést tört ki belőle, mivel azért nem hahotázhat a könyvtárban, és megfordítva, óvatosan csúsztatta Gergő elé a könyvecskét, ujját a név fölé bökve. Miután elhalkult a nevetés, még mindig nagyon vigyorogva pillantott a madárkára, majd vissza a könyvre, végül pedig, magára Gergőre, hisz kíváncsi volt, ő maga mit szól az igencsak furcsa névválasztáshoz.
- Rezső. – bukott ki belőle megint a kuncogás, és óvatosan megsimította a madárka szárnyait. Nem tudja, mennyire lesz hozzáillő a név. Lehet, hogy okosabbakra kellett volna hagyni a választást, de lehet, hogy ez volt a legtökéletesebb.
Miután kellően kinevetgélte magát, kicsit hangosabban, összepakolt, mert ideje volt, hogy a jelvény adta dolgaival is foglalkozzon. Egy utolsó simítás a bagolykának, egy köszönés Gergőnek, és már sietett is a dolgára, mielőtt a könyvtáros megeszi, mert hangosabb volt, mint kellett volna.
Utoljára módosította:Bánkúti Lilla, 2014. szeptember 14. 01:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 8. 14:42 | Link

Bálint
Smiley


Mivel közeleg a vizsgaidőszak és kissé elvagyok maradva a szorgalmikkal, úgy döntöttem rászánom magam és neki látok.
Kint verőfényes napsütés van pedig legszívesebben kint a szabadban szeretek tanulni.
 Azonban most koncentrálnom kell és tudom a szép idő a csicsergő madarak és a virágok mámorítóan édes illata pillanatok alatt elterelné a figyelmemet a tanulásról.
Elgondolkodtam vajon hová vonulhatnák el nyugodtan tanulni, ahol nem zavar senki.
Végül eszembe jutott, hogy a könyvtárban talán találok egy nyugodt kis zugot.
Be is igazolódott amire gondoltam a helyiségbe belépve csak halk sustorgást és a könyvek lapjainak halk neszezését lehetett hallani.
Gyorsan elindultam a könyvespolcok felé mivel is kellene kezdenem a tanulást?
Talán legjobb lesz ha a rúnatannal kezdem.
Leültem egy üres asztalhoz. Éppen mikor kezdtem már belemerülni a tanulásba egyszer csak valaki az asztalomhoz lépett és megszólított.
Kicsit meglepődve néztem fel a jegyzeteimből a fiúra aki megszólított.
Valahol már láttam megvan a mi házunkba jár. A francba, de a neve nem jut eszembe.
Majd mikor bemutatkozott megtudtam, hogy Bálintnak hívják. És az érdekelte odaülhet e hozzám. Gyorsan válaszoltam.

- Szia. Anita vagyok. mosolyogtam rá
- Persze nyugodtan ide ülhetsz. Én rúnatant tanulok és te?  kérdeztem kíváncsian.
- Különben is sokkal jobb valakivel tanulni, mint egyedül.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 13. 22:26 | Link

Shara Rogers

Egy kicsit már megint unatkoztam, így csak a szokásos mellett döntöttem, elindulok sétálgatni. Most kivételesen a kastély falai közt maradtam, általában a szabadban járkálok, de most beértem a kastéllyal is. Pont útbaesett a könyvtár, hát mit volt mit tenni bementem, úgyis van még egy-két tanulással kapcsolatos dolgom, amiért úgyis bekellett volna jönnöm ide. Most itt az ideje, hogy benézzek, hát meg is tettem, csak a szokásos fogad, sok könyv, legalább van választék. Hamar ki is választottam egy nekem szinpatikus könyvet, csak sajnos már megint a polc tetején volt. Gondolkodnom kellett, hogy tudnám leszedni onnan, támadt is egy ötletem. Mivel, hogy kicsi vagyok és nem érem el, növeljük a magasságot, erre az elvre jutottam. Hamar körültekintettem a könyvtárban és kiszemeltem magamnak egy széket, ő lesz a szerencsés áldozat. Odamentem, megfogtam és odaállítottam a polc elé és rááltam. A könyvet így már leemelhettem a polcról. Utána mindent a helyérepakoltam, ahogyan kell és leültem az egyik asztalhoz. Az áldozatom egy Bűbájtan könyv volt. Hamar kinyitottam, pont a lebegtetőbűbájnál, abban a pillanatban ügrott be, hogy egyszer-kétszer átgondolhattam volna a dolgokat cselekvés előtt, akkor kevesebb erőfeszítésembe került volna. Már késő, így is megszereztem a könyvet, akkor olvassunk is bele. Az elejérelapoztam és el is kezdtem. Síri csöndben üldögéltem a sok könyv közt, igazi kikapcsolódás volt a nap végén. Csak egy a bökkenő, nem vagyok valami türelmes hangulatomban és meguntam az olvasást viszonylag hamar. Így hát becsuktam a könyvet és csak azt teszem amit szoktam, ülök és nézek ki a fejemből. Az előttem lévő asztal a könyvel nagyon érdekes volt, bizonyára ha bejön valaki és így talál elmebetegnek fogy tartani, végül is ilyet épelméjű ember nem csinál, de én nem arról vagyok híres.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 14. 10:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Shara Rogers
INAKTÍV


Wholockian
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 14. 23:31 | Link

Evelin Ordassy

Sietve sétáltam át az iskola folyosóin. A könyvtár felé tartottam hogy még egyszer át olvashassam a Bűbájtan tananyagomat a más napi órám előtt. Ahogy befordultam az utolsó sarkot vissza vettem a tempómból mivel tudom hogy nem nagyon szeretik a futkosást a Könyvtárban és körül. Céltudatosan suhantam át a polcok hada között míg el nem értem a sort mely számomra már oly ismert volt. Fel néztem a polc tetejére s láttam hogy a könyv amiért jöttem nincs a helyén. Körbe néztem körülöttem egy gyors és kecses fordulattal, végig futattam a szemeimet a polcokon hátha lett volna egy másik példány belőle de nem volt szerencsém ezért fogtam magam és elindultam az ajtó irányaba amikor megpillantottam egy lány üldögélni az egyik asztalnál. Egy könyv volt elé helyezve az asztalon, azt bámulta. Meg néztem a könyvet egy kicsit jobban és rá jöttem hogy az az a könyv ami kell nekem. Elgondolkodtam... Elkérhetném tőle a könyvet vagy majd később vissza jöjjek? Végül úgy döntöttem hogy próba szerencse, még akkor is ha a lány furcsa, le ültem a vele szembe lévő székbe.
-Szia! Én üdvözöltem...
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. augusztus 15. 22:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rovenszky Nikoletta Léna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 15. 11:16 | Link

Chuck


Csak bámultam a fiúra, mintha valamiféle műalkotással állnék szemben. Egyből feldobottnak éreztem magamat, a szívem csak úgy kalapált, hogy a meglepődöttségtől vagy a fiútól-e azt nem tudtam pontosan megállapítani. Megigazítottam pár hajtincsemet ami a szemem elé került, majd vártam, hogy Chuck is szóra bírja magát. Imádok a munkáimról és a festészetről beszélni, így most sem bírtam ki, hogy ne hozzam egy kicsit is szóba, de a fiú bókja igazán jól esett. párszor kaptam már dicséretet egy-két alkotásomra, de akihez közelebb állok, azoktól mindig jobban esnek az ilyenek.
- Köszönöm. Tudod...igyekszem. Mondtam, majd szerényen megvontam a vállamat. Egy ideje már nem is kezdtem el dolgozni semmin, de fejlődni szeretnék, és számomra a következő szint a portré festése lenne. Kicsit mindig is tartottam tőle, úgy érzem nem lennék elég jó hozzá, de talán majd egyszer belevágok.
Mikor Chuckot kérdeztem mi van vele mostanság, egy legyintéssel letudta a dolgot. Karba fontam a kezemet, és szúrós pillantást vetettem rá.
- Ennyivel nem fogsz tudni lerázni. Ezer éve nem hallottam rólad, azért szeretnék hallani egy s mást! Mondtam, már szinte parancsolóan, de utána ellágyult a tekintetem, ezzel is jelezve, hogy ne vegyen véresen komolyan. Arcomra ismét megjelent az a széles mosoly. A könyvtár meglepően csendes volt. Oké, mondjuk általában minden könyvtár az, de itt mintha még levegőt se venne senki. vagy lehetséges, hogy csak mi ketten vagyunk itt, és azért tűnik ilyen furcsának minden. De igencsak tetszett a hely, az biztos, hogy nem fogok sokat unatkozni errefelé, főleg, hogy most már tudom, Chuck is itt lesz nekem, hacsak egyik napról a másikra nem fog felszívódni. Bár, nem úgy ismerem, szóval...Azt hiszem nem kell emiatt aggódnom. Halkan felnevettem, mikor a fiú kissé gúnyosan kérdezte, hogy csak a tetoválásai hiányoztak-e. Ismét magamhoz öleltem, majd lágyan megszólaltam.
- Meg te is, persze. Mikor elengedtem a kezét a lábamon éreztem, az egyik tetoválásomra mutatva. Mikor lenéztem az egyik legnagyobb rózsára mutatott, az volt az egyik kedvencem. Sokan kérdezték már tőle, hogy nem zavar-e, hogy gyakorlatilag egy szabad terület sincs a lábamon, mindegyiken valamiféle műalkotás díszeleg. Sose zavart, imádom őket!
- Szóval csak a tetkóim? Ugyanolyan hangnemben kérdeztem vissza, mint az imént Chuck, majd halkan, ismét felnevettem.
- Nem haragszom semmiért, ez már a múlt, most viszont nagyon örülök, hogy újra láthatlak. Nem gondoltam volna, hogy pont itt futunk össze! Említettem neki, majd rögtön azon kezdtem el gondolkozni, vajon ő mit kereshet itt? Diák lenne? Ezt a kérdést még őrölgettem magamban egy kicsit, majd ráér később is foglalkoznom vele. Tekintetem ismét a fiúra tévedt, mikor az újra megszólalt.
- Ennyire nem bírod a könyvtárakat? Bár...Igazad van. Szeretnél valahova máshová menni? Kérdeztem vissza, majd egy kedves mosollyal az arcomon vártam válaszát. Izgatott voltam, mint egy hatéves Karácsonykor, bár igyekeztem mindezt leplezni, kisebb nagyobb sikerrel.

VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet