Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=821166#post821166][b]Mórocz A. Móric - 2020.11.13. 19:28[/b][/url]

Éjt nappallá téve el tudnám nézni azt az arcot, amivel megjutalmaz, amikor tudatosul benne, hogy mégis mi történt. Mert nyilvánvalóan utólag esik le neki, vagy csak annyira sikerült elcsábítanom ellenállhatatlan mosolyommal és pillantásommal, hogy teljesen megzavarodott, ami lássuk be, teljesen érthető lenne. Szélesen vigyorodom el a megállapítására, miszerint gusztustalan, de én annak a híve vagyok, hogy kinek mi, mert a kezének valami tök - hihi, érted, tök - különleges íze van. Nyammogok kicsit, nyelvemet cuppantom le hangosan szájpadlásomról, ahogy már a könyvvel a kezemben egyenesedek fel, majd hallom meg az apró koccanást, ami Kiscsibe homloka a polcon. Nos, teljesen egyszerűen hagyom figyelmen kívül és nyammogok tovább a számban lévő ízen, amikor csettintek egyet ujjaimmal és a rés felé fordulok, ahol nincs a lány. Megszeppenve hajolok közelebb a réshez, mert a csaj konkrétan felszívódott, a szerzett könyv gerincét támasztom összeszűkült szemekkel vállamnak, majd visszaegyenesedem és unott arccal húzom el ajkaimat. Akkor ez ennyi volt. Már éppen vállat is vonnék, miközben fordulok a sor vége felé, amikor megjelenik Kiscsibe. Egy mérges kiscsibe.
- De jó, hogy itt vagy! Azt hittem elhagytál! - dramatikusan helyezem homlokomra kézfejemet, de nem tartom magam sokáig így, szemtelen mosollyal ajkaimon sandítok ki kezem alól a lányra. - Remek reklám lehet, sütőtök íze van amúgy, nem tudom kóstoltad-e már - hogy zavar-e, hogy éppen lenyaltam kezéről az egyetlen jó dolgot, ami a lányon és a lányban megtalálható? Aligha. Ámbár most, hogy előttem áll, van esélyem jobban végig mérni. Elveszem kezemet homlokomról, laza testtartásom nem változik, ahogy vállamon pihen továbbra is a könyv, miközben szemtelen módon mérem végig. Óvatos léptekkel közeledek felé, ha sikerül elkapnom tekintetét el sem engedem azt, amíg elé nem érek.
- Mit mondhatnék? - szólalok meg immár sokkalta emberibb hangtónusban, mint eddig bármikor. - Szeretek veszélyesen élni, erre a testvérem és a legjobb barátom a tanúim. Ajánlom figyelmedbe, hogy kicsit elengedd magad néha. Gondoltál már rá? - biccentem oldalra fejemet. Másik lábamra helyezem testsúlyomat, arcát fürkészve mosolygok lefelé rá kedvesen - komolyan kedvesen -, mert nyertem. Ha belátja, ha nem. Én tudom, és ennyi bőven elég, még akkor is, ha ettől őt szétba- szétcseszi az ideg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=821202#post821202][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2020.11.14. 10:54[/b][/url]

Egyáltalán nem tetszett neki, amit hallott. Mindenre számított, de beismerő vallomásra nem. Mert Zsombor bizonytalansága alapot szolgáltatott egyébként azt nélkülöző félelmeinek, okot adott neki arra, hogy valóban féltse húgát ettől a sráctól, valamivel többet, mint a puszta tényt, hogy férfiből van. És ez nagyon, de nagyon megijesztette.
Nem fog megtörténni újra - visszhangzottak a szavak Lilla fejében, és szemei kerekre tágultak. De még mennyire, hogy nem! De ha mégis, gondoskodni fog róla, hogy Sári ne legyen még csak látótávolságon belül se!
Összeszorította ajkait, fogalma sem volt róla, miként öltse szavakba felgyülemlő érzéseit és gondolatait, főleg anélkül, hogy hangja megremegne. Fogalma sem volt hirtelen, hogy mitévő legyen, mert nem állhatott oda húgához, hogy márpedig többé nem találkozhat ezzel a veszedelemmel. Nem volt rá hatással, még annyit se ért el nála fenyegetéssel vagy utasítgatással, mintha a szüleik próbáltak volna beszélni vele.
És úgy tűnt, Zsombor sem adja meg magát. Mindent bevetni látszott, még a személyeskedéstől sem riadt vissza, ami viszont már támadásnak minősült Lilla szemében.
- Az égvilágon semmi közöd nincs az én magánéletemhez, és a messzemenő következtetéseidet is bátran megtarhatod magadnak. - Hátrapillantott, és feltartott ujjával jelezte a könyvtárosnak, hogy várjon egy pillanatot. - Nem érdekel sem a te szíved, sem az, hogy hány megátalkodott nő van a világon. Engem egyedül Sári érdekel ebben a történetben, és nem tudom, mi a te bajod, de ha megtudom, hogy veszélyt jelentesz a húgomra... - Pillanatnyi szünetet tartott, míg visszanyelte a halálos fenyegetést. - Figyelni foglak.
Azzal hátat fordított neki, és lecsapta a könyveket a pultra. Nem nézett többet vissza, és mikor végzett, elnézést kért a könyvtárostól az incidens miatt, majd távozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=821264#post821264][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.11.15. 00:57[/b][/url]

  Lecövekelek, megvetem a lábaimat és csípőre tett kézzel úgy állok ott, mint, aki készen áll egy újabb meccsre. Azonban ahogy kihúzza magát és meglátom tetőtől talpig, már tudom, ha akar felemel, és arrébb tesz. Nos, én nem is örülök neki, hogy itt van. A tragikumikus előadását pedig figyelmen kívül hagyom. Mert habár a színházat szeretem, őt most nem kifejezetten. Telik az időm, pedig amennyi tárgyat magamra vállaltam nem pocsékolhatom el. Egészen jól behoztam magam korábbi varázstalan mindennapjaim ellenére. Ha most elrontom, amit eddig elkezdtem... Nem. Megint csak túlgondolom. Mindezt magamban tartva kifejezéstelen arccal állok előtte. Ami egészen egy pillanatig tart, hiszen az orrom hegye reflex-szerűen mozdulni kezd a testápoló evés gondolatára. Hogyne! – Valamiért ez eddig fel sem merült bennem… - a mázolt hangomat rövid szünet követi. – Miattad tesznek a szappanra is használati útmutatót. – mondom a fejemet ingatva.
 Valami kellemetlen érzés fog el. Feszengek talán, zavarban vagyok?... ahogy a pillantását nem sajnálva megnézi az egész lényemet. Csípőre tett kezem ekkor összefonom magam előtt, és mire kék szemei abbahagyják a bóklászást a lehető legközömbösebb tekintettel találkozhat. Az idegen hangja megváltozik, ahogy újra megszólal, ami némileg kizökkent, és észreveszem a kezében lévő könyvet. Nem marakodásunk tárgyát, hanem az asztalomról eltűnt összest. Ugye most csak szórakozik velem? Véletlen egybeesés lenne? Nem bírom ki, hitetlenül kuncogok párat, de abbahagyom, amint újra beszélni kezd. Egy pillanatra félre fordítom a fejem. Nincs egy órája, hogy tart csodálatos ismeretségünk és inkább maradtam volna még a testápolónál is, mintsem engem kezdjünk el elemezgetni. Ő pedig hirtelen bájologni kezd. Nem csak nézem, látom, mit csinál. Normál esetben megemlíteném az olvasást, a kviddicset, ami ugyan két teljesen különböző módon, de hagynak lazítani. Vagy ha igazi szabdságról beszélünk, akkor eszembe jut a zongora billenytűinek érzése az ujjam alatt, na meg a repülés! Elkalandozok. De az eszemre hallgatok, ami úgy gondolja, ő erre nem is kíváncsi. – Szokásom – lépek egyet felé. - de most muszáj visszafogni magam, mert általában annyira jófej vagyok, hogy a végén megkedvelnél.
Jobb kezemmel a könyv felé kezdek nyúlni. Remélem, hogy kissé megtekert mondatom is segít rajtam. Ha beválik a trükk, a másik kezemmel elcsenhetem az összest amaz oldaláról és legalább az meglesz, hogy befejezzem az asztronómia feladatomat. Legalábbis így képzeltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=821314#post821314][b]Mórocz A. Móric - 2020.11.15. 16:18[/b][/url]

Mondhatnám, hogy tökéletes színészi képességekkel áldott meg a sors, de az kettőnk közül inkább testvérem erényei közé tartozik. Oké, ha ilyen helyzetbe kerülök akkor engem sem kell félteni, de maradjunk annyiban, hogy Móricnak sokkalta jobban mennek ezek, ám amíg elhiszem, hogy én is lehetek egy Brad Pitt, addig nincs mitől félnem. Széles vigyor kerül fel arcomra, amint befejezi mondandóját. Halk kacajt engedek meg magamnak, bár szívesen kiengedném, de mégis egy könyvtárban vagyunk, valamint engem nem érdekel, ha kiraknak, de Kiscsibe arcát elnézve, neki depresszióra adhatna okot, és valahogy úgy érzem, már így is eléggé megkeserítettem a napját. Ha nem a hetét. Mindegy, ennél már csak rosszabb lehet, ha ismét összefúj minket a szél.
- Jó, de azt meg ki olvassa el? Mindenki tudja, hogy kell szappant használni - forgatom meg szemeimet teljesen ártatlan hangszínt megütve, mint aki nem tudja miről beszél a másik, és hogy ezen mondat után teljesen megalázva kellene éreznem magam. Na, igen. Kellene. Sajnos több kell ahhoz, hogy bárminemű érzelem meginduljon bennem, ami elronthatja a kedvemet, főleg egy ilyen tökéletes performansz után, amihez még szórakoztatási eszközt is kaptam a lány személyében. Természetesen nem is kell mondania, hogy neki annyira nem volt szórakoztató, szinte már az arcára van írva, ahogy kékjeim visszatalálnak ahhoz, mert ugye így, hogy előttem áll, máris sokkalta egyszerűbb megnéznem magamnak.
Komoly arccal bólogatok, immár előtte állva, minden szavát iszom, mint sivatagban szomjazó, minden rezdülésére figyelek, mintha csak fegyvert tartanának a fejemhez. Mosolyom nem lankad, ahogy megérkezik a válasz, mert a szokása számomra annyira nem kielégítő, de éppen elég ahhoz, hogy leesen: nem fogja velem megosztani, mivel szokása. Így is lehet. Kékjeim villannak kezére, ahogy elkezd mozogni, gonoszkás vigyort villantok, majd rántom mindkét kezemet hátam mögé, hogy hirtelen hajolhassak füléhez. - Kicsit több kreativitást vártam volna tőled, de esküszöm már elég lenne annyi, hogy elkéred őket, mivel... - hajolok még közelebb füléhez, hogy az eddigieknél sokkal kedvesebb, mégis mélyebb hangon folytathassam. - Én nyertem - ugyanolyan vigyorral távolodok el tőle, majd egyenesedem fel ismét, de nem távolodom el tőle. Nincs az az isten, hogy megtegyem! Félrebiccentett fejjel fürkészem pár másodpercig arcát, hátam mögött teszem a nemrég megszerzett kötetet a másikhoz, hogy szabad kezemmel előre nyúlva emelhessem fel Kiscsibe kezét, majd helyezzem bele a könyveket. - Szívesen máskor is - bólintok egy komolyat lehunyt szemekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=821403#post821403][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.11.16. 17:58[/b][/url]

Elbíztam magam ezzel a Gurkóval szemben. A tervem dugába dől, és akkor még finoman gyakorlom az önkritikát. Megtorpanok, ahogy mindkét kezem a semmibe kap bele. Lecsukom szemeimet, pillanatnyi megbánást adok magamnak, amiért két lábbal ugrottam a hülyeségbe. Ez alatt a fiú kényelmetlenül közel hajol. Érzem, ahogy a fülembe beszél, és hátrahőkölök tőle, mert azért mégiscsak zavar. Meg sem kérdezem tőle, hogyan vélekedik a személyes térről, mert azt korábban már saját bőrömön megtapasztaltam. Éppen ezért nem gondolom, hogy odanyújtotta volna csak úgy a könyveket, és most sem hiszem. Fülemben visszhangzik, ahogy kimondja: nyert. Nem hajtom le a fejem, továbbra is magam elé nézek, így csak szemem sarkából látom azt az idegesítő vigyort, mintha filmvászonra lenne vetítve olyan széles. Kifejezetten idegesítőnek találom, azonban bölcsen, veszteségemet beismerve, bólintok. – Ma igen – szemeim összeszűkülnek. Tartom a szemkontaktust, még akkor is, ha egyik porcikám sem kívánja. Ahogy a fiú kihúzza magát, felém tornyosul, és onnan néz le rám. Ő is sokat állhatott az esőben.  Csak azzal zökkent ki, hogy kezemért nyúl és nemes egyszerűséggel belehelyezi a könyveket. Mi a fene? Tekintetem közte és a könyvek között jár, majd azokat a felsőtestemhez húzom, mint aki biztonságban akarja tudni őket. Mosolyogva nézek újra a fiúra – Na végre. – szabad kezem megpaskolja az arcát, azzal fordultamban elő is kapom a pálcámat és Tőle távolodva néhány mozdulatot írok le vele a levegőben. A könyvek megemelkednek, és a helyükre csusszannak. Talán ez a bűbáj megy már a legjobban, és mindjárt jobb a közérzetem is, ahogy a sorok között haladva újra célpontul veszem az asztalomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=821763#post821763][b]Angelica Black Wing - 2020.11.22. 12:47[/b][/url]

Odakint egyre hidegebb az idő, úgyhogy lassan egész napra be vagyok kényszerülve a kastélyba, kivéve természetesen akkor, amikor a szabadban van órám. Délutánjaimat a könyvtárban töltöm mostanában, hol tankönyveket, ajánlott olvasmányokat bújva, hol pedig a kastély, és az azt körülvevő terület történetét kutatva.
 A mai nap nem tudom eldönteni, hogy a sárkánytan beli ismereteimet mélyítsem el, vagy az iskola alapítójának életrajzán rágjam át magam harmadjára, úgyhogy leveszem mind a két könyvet, és már vinném is őket, hogy leülve egy székbe elolvashassam mindkettőt, amikor meglátok egy könyvet, ami felkelteti a kíváncsiságomat: “Az erdők mágiája” hirdeti a cím. Óvatosan leemelem az egész újnak tűnő könyvet, és a másik kettőt megpróbálva nem leejteni, megfordítom. A hátulján ott van a szokásos rövid összefoglalás, miszerint  Alexandra Wysocki, egy lengyel kutató elindult, és a Föld nagyobb erdejeinek történetét összegyűjtötte egy könyvbe, továbbá feljegyezte a mágikus jelenségeket is, amelyek némelyikben jelen vannak.
 A szívem nagyot dobban, és a jó vastag könyvet ráteszem a másik kettőre. Most, bár kissé lassan, de elindulok az asztalok felé. Nem hiszem, hogy Alexandra eljött volna Magyarországra, és megnézte volna ezt az erdőt, de azért szívesen olvasok más helyekről is. Nem vagyok annyira megszállott. Azt hiszem.
 Egyre kevésbé bírom a könyveket, úgyhogy amikor elérem az első asztalt, ráteszem a könyveket, igyekezve nem dobni őket, és lerogyok az egyik székbe. Nem veszem észre, hogy nem egyedül ülök az asztalnál.
 Kinyitom az új szerzeményt, és pár mondat után már érzem is, hogy ma sem alszok, legalábbis nem az ágyamban, hanem vagy ebben a székben, vagy, ha kiküldenek, a klubhelyiségünk egyik fotelében, de mindenképpen az “Az erdők mágiája” társaságában.
 Éppen lapoznék, amikor valamiért felpillantok. Talán megérzés, talán csak egy légy, nem tudom, a lényeg annyi, hogy meglátok velem szemben ülni egy eridonos lányt. Meglepetten, és kissé ijedten nézek rá egy pillanatig, utána veszek egy mély levegőt, és magamban feljegyzem, hogy legközelebb jobban körül kell néznem.
 Így, hogy megnyugodtam, felismerem Nonót, akivel a vadőrlaknál találkoztam nem rég. Elmosolyodok, és megszólítom.
 - Szia! Sajnálom, hogy nem vettelek észre hamarabb, kicsit belefeledkeztem a könyvembe. - Kissé kuncogok, majd egy könyvjelzőt téve a lapok közé, becsukom a könyvet, és felkészülök a beszélgetésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=821771#post821771][b]Fekete Nonó - 2020.11.22. 14:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=821871#post821871][b]Angelica Black Wing - 2020.11.23. 19:25[/b][/url]

Meg sem lepődök azon, hogy az eridonos lány úgy ontja magából a szavakat, mint a terek közepén álló szökőkút közepén álló alakok. Egy futó mosoly suhan át az arcomon, és igyekszem a lány minden kérdésére válaszolni.
 - Én már nagyjából fél órája itt vagyok, és keresem a megfelelő könyvet. Végül emellett döntöttem. - Egy kicsit megemelem az előttem heverő írást, már amennyire annak súlya engedi, és folytatom is válaszomat. - Röviden arról szól, hogy a világ erdejeiben milyen mágikus jelenségek vannak.
 Egy aprót sóhajtok, majd folytatom a válaszadást. Nonó bizony próbárateszi a beszélőképességemet! No, nem mintha baj lenne, egyáltalán nem, pusztán még nem vagyok jártas annyira benne.
 - Nem kell semmire, csak megtetszett a címe. Viszont találtam egy könyvet, ami sárkánytanra hasznos lehet, - itt a legalsó könyvre mutatok - és egy olyat is, ami az iskolának az alapítójának írja le az életét. - fejezem be, megemelve a legfelsőt.
 Egy pillanatig elgondolkozok azon, hogy nem viszem-e túlzásba a könyvtárba járást, végül egész gyorsan elvetem ezt a nevetséges ötletet.
 Utolsó kérdésére egy pillanatra felcsillan a szemem, utána viszont tekintetem a csinos kis kupacra siklik. Egy szomorú sóhajtás után aztán beleegyezek a lány ötletébe.
 Bólintok egyet, és egy egész gyorsnak mondható mozdulattal összeszedem gyűjteményem darabjait, és az iméntinél sokkal lassabban fel is emelem őket.
 - Kiveszem ezeket, és mehetünk. - Megindulok, közben azon töprengek, merre kéne menni. Nagyon nem szeretnék elkódorogni olyan helyekre, ahova mondjuk egyedül, vagy egy idősebb ismerősömmel mennék, ez pedig azért leszűkíti a lehetőségek körét. Már a könyvtárosnál vagyunk, amikor eszembejut egy ötlet.
- Mit szólnál, hogyha elmennénk a konyhába? Ismerek néhány manót, bizonyára szívesen afnak egy kis süteményt. Aztán még eldöntjük mi lesz. Mit gondolsz? - Az immár kivett könyveket a táskámba téve állok, és várom a lány válaszát. Lily-vel szívesen találkoznék, rég beszéltem vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=821880#post821880][b]Fekete Nonó - 2020.11.23. 22:05[/b][/url]