36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 ... 47 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. október 11. 17:13 | Link

Edith

Hangom kísértetiesen visszhangzik a kihalt, üres folyosón, ahogy karjaimat a tarkómra vetve fütyörészek valami már réges-rég elfeledett dallamot.  Fejemet oldalra dobom, hogy megcsodáljam a mellettem sétáló lányt, ám ő túlságosan el van merülve a gondolataiban; rám sem néz. Így hát én is elemelem tekintetemet, majd a plafont kezdem el kémlelni. Későre jár már, szemeimet sem fedi már kontaktlencse, így igéző kéken bámulnak bele a kastély sötétjébe.
- Aha – bólintok, majd veszünk egy nagyobb kanyart, ahogy befordulunk a Könyvtár folyosórészére. Nem tudom, mi ütött ebbe a libába, hogy az éjszaka kellős közepén óhajt könyvtárba menni, ráadásul pont velem, aki kábé a képeskönyvek szintjén áll, de hát ő tudja. Ha neki, így jó, nekem is. Legalább kukkolhatom majd a seggét, ahogy lehajol egy olvasmányért. Fő a pozitivitás. Na, ne gondolj valami ősbunkó perverznek, igenis művelt ember vagyok én, hála húgomnak. Ugyanis, ha ő meg a millióm egy szerelmes szutyka nem lenne, akkor most én sem lennék oda a ponyvaregényekért és ismerném annyira a helyet, hogy a lányt még a sötétben is gond nélkül elnavigáljam. Noha ezen a szekción kívül elég szegényes a tudományom. Így hát, hogy ne keverjem feleslegesen a kását, hagyom, hogy belépjen az egyik sorba. Nem tudom mit keres, és ahogy nézem, ő maga sem igazán. Szemei cikáznak egyik gerincről a másikra, miközben én elfoglalom magam, és nekidőlök a pásztázott rész polcának.
- Szóval tényleg olvasni jöttünk ide – jegyzem meg, oly halkan, hogy talán még Edith-ig sem jutnak el szavaim. Őszintén azt hittem, hogy ez az egész helyzet csak egy kifogás volt, aztán valójában csak arra vágyik, hogy jól megfektessem amolyan tanár bácsis, tanulós közegben. Ám egyre jobban kezd eluralkodni rajtam az érzés, hogy én bizony hatalmasat tévedtem, és itt max csak könyvben fogom átélni a Piroska és a farkast.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edith Ixchel Payne
INAKTÍV


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 277
Írta: 2019. október 14. 19:09 | Link

Theon
Én

Van abban valami szép, hogy egy prefektussal járok tilosban. Mondjuk még nem hozta fel, hogy ez számára probléma lenne, se akkor amikor megbeszéltük ezt a kis kiruccanást, se most, mikor találkoztunk. Nem zavartatom tehát magamat én sem, szavainak megfelelően fordulok be jobbra a könyvespolcok közé. Nem úgy nézek azért körbe mint aki sosem járt még itt, nincs az arcomon gyermeki csodálkozás, se óriási bizonytalanság. Lassú, ruganyos léptekkel szédelgek át a soron, a köteteket vizslatva, pálcámból derengő fény komolyan csillan meg arcomon. Mikor lehajolok jobb oldalra megvizsgálni közelebbről egy borítót, kiengedett hajam mögül úgy szűrődik át a fehér fény, ahogy egy sűrűn benőtt erdő aljnövényzetébe a telihold fénye. Oda, ahol Theon áll kísértetiesen imbolygó árnyak vetülnek, hozzám viszont nem hallatszik el motyogásának lényege, csak néhány halk hangocska. Épp csak annyi amiből felmerül bennem, hogy esetleg hozzám szólt, értelmet nem hallok a duruzsolás mögé.
- Hm? - kérdezek vissza felé pillantva. Jobb kezemmel fülem mögé söprök egy tincset, arcom úgy fordítom felé, bőröm nappal megszokott meleg árnyalatát bántóan sápadtra festi a pálcafény. Lehet, hogy lenne olyan testvérem aki most reflexből dorgálna meg, hogy nem illik így visszakérdezni, de valószínüleg arra is csak egy újabb, értetlen "hm?" lenne a válaszom.
Ha válaszol bármit is, felegyenesedek, hiszen a kis közjáték elég arra, hogy ráeszméljek, ahol az árvácskák ültetése külön szekciókat foglal el, valószínűleg nem találom meg az elemi mágiával foglalkozó köteteket. Ha nem zökkent ki lehet, hogy reggelig olvasgatnám a gerinceket, és nagyon megörülnék ha mondjuk tavirózsára vagy vízililiomra bukkannék, de ezzel megmentette derekamat a hosszas görnyedéstől. Na nem mintha olyan öreg lennék, ez csak a nagyoktól ellesett szófordulat. Szívesen, hogy kikotyogom a titkaitokat.
- Te mit keresel? - kérdezek rá előbb erre, majd arra is ami tényleg érdekel jelen pillanatban. - Tudod merre lehetnek az elemi mágiás részek?
Ha valamit, akkor a dupla tagadást nem tudtam megszokni az évek alatt, így hacsak néha nem figyelmeztetem magam, általában nem is használom. Minek? Olyan bonyolulttá tesz mindent. Halvány mosollyal lépdelek vissza felé válaszra várva, egész testtartásomból sugárzik a nyugalom, nem sietek sehová.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. október 15. 14:36 | Link

Lorin

Semmi baj Theon, befúj, kiszív. Nem mindenki ismerheti a kedvenc könyvedet, csak nyugi. Elvégre kit érdekel, hogy ez a varázsvilág egyik legnevesebb ponyvaregénye? Talán mugliivadék a kölök? Nem, ez sem fogja felmenti bűnei alól. Elég sokat kémkedek a bátyja iránt, de a származásukat eddig nem sikerült kiderítenem. Az mondjuk nem is olyan izgi tényező, minthogy pontosan mekkora is van neki. Csak a lábára gondoltam, nyugi.
- Még hogy jó könyv e? – Nyelek egy nagyot, szemeim becsukom, hátha a vizuális csillám pónik le tudnak nyugtatni. Mély levegő, bent tart. Aztán olyan lendülettel fújom ki, hogy szerintem még a kastély pillérjei is beleremegnek. – Észnél vagy te, Asszony? – rázom meg erőteljesen vállait, miközben őrülettől csillogó íriszeimet az övébe fúrom. – Ez itt – rántom ki kezéből a könyvet, majd hevesen mutogatni kezdek rá – A világegyetem legeslegjobb, leggyönyörűbb és legérzékibb alkotása, amit valaha is ember a világra teremtett.
Hónom alá csapom az olvasmányt, majd elterelem Lorint a legközelebbi asztalhoz. Valószínűleg semmi kedve nem lesz hozzá, és már az első perctől a Pokol kénköves bugyraiba kíván engem, ha nem valami szebb és békésebb, de melegebb éghajlatra, viszont engem most ha törik, ha szakad, de végig fog hallgatni. Lehetőségem akadt arra, hogy fangörcsöljek valakinek, aki ráadásul még újonc is ezen a téren, szóval megeshet, hogy sikerül berángatnom ennek a fandomnak a rabbit hole-jába. Ezt a kínálkozó alkalmat pedig nem fogom csak úgy elengedni.
- Nos, soha nem is hallottál a Szellemszerelemről? – Ültetem le az egyik székre, most már sokkal nyugodtabb, de még mindig felcsigázott állapotban.  Jómagam is helyet foglalok a lánnyal szemben lévő ülőalkalmatosságon. Karjaimat összefonom az asztalon, majd ráhelyezem kobakom, hogy aztán így pisloghassak fel a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. október 16. 11:26 | Link

erdőcske és népecske



Eljut agyamig bocsánatkérése és úgy is nézek rá, hogy nincs semmi baj, nincs emiatt baj, de van, van valami nagy és hatalmas, de hogy mondjam el ha...? Persze, iszonyat szörnyű dolog volt eddig is Lili eltűnése és akkor még minden más is... Ezek után ha valaki valaha könyvet mer a kezébe fogni... előtte minimum írok egy végrendeletet. Kettőt. Nagyot sóhajtok, vállaim kicsit megrogynak, mintha valami nehéz lenne ott, majd el is tűnik, talán lehet, hogy tényleg túltoltam ezt a hiszti dolgot, sőt, sőt, nagyon, érzem, de úgy elönt, hogy már nem tudok ellene tenni. Nem én irányítok és mégis, muszáj lesz erősebbnek lenni, ujjaim ökölbe szorulnak, az érzés azonban marad. Miért ilyen nehéz?
Fejem fordul, ahogy nevem hallom, ahogy rám néz és ahogy most ő próbál nyugtatni, alkudozni velem, rávenni a falura és reppennék, jaj, már rég ott lennék de _nem_megy_. Nem lehet. Talán még könny is csillan a szemeimben, fejembe még jobban beleáll a fájdalom, egy pillanatra meg is fogom kobakom, mint aki csak tiltakozni akar vagy egy kis csendet azáltal, hogy ráfogok füleimre, de semmi. A fájdalom enyhül, az arcom is, minden.
- Ott van Lili, tudom és érzem – nézek el a kastély irányába, vágyakozóan, hogy nekem ott a helyem. Lehet interjú lesz, lehet vámpírral is, nem számít. A falu említésére testem ösztönösen rezdül össze, védekező mechanizmus és miegyéb, visszapillantok rá és határozottan rázom meg a fejem.
- A falunál még ez a nyomorult pusztulat tisztás is biztonságosabb – szűröm ki fogaim között, mintha csak valami káromkodás lenne és nem esne jól. Nem is esik jól. Semmi sem. Egy véleményen vannak, egyet mondanak és egyet döntenek. Menni kell, nincs mese, Petya hangjából elég kiszűrni, hogy itt és most nincs helye annak, amit teszek, tenni akarok. Bátortalan, apró léptek, mintha ólomból lennének a cipőim, de elindulok. Tekintetemmel ismét a kastélyt nézem, bámulom, hátha véletlen mégis arra tartunk, de nem. Előre, a falu közeledik, az én gyomrom egyre kisebbre szűkül, az őrület pedig közben...
Ujjakat érzek magam körül, hisztérikus tekintetem a másikra kúszik. Mintha egy üveg mögött lenne, elérhetném és mégsem. Még úgy is hallom kicsit, kell egy kicsi időre, mire felfogom szavait, mire lenyomom a magam torkán a gombócot és ki bírom nyitni számat. De elsőre valami nyikkanást hallatok csak, még mindig tele van a fülem azokkal, azzal, nem múlik.
- Nem hallod...? De... - erőtlen, tekintetem riadt, nem tudom, van-e ott bármi más is. Lehet. Nagyot sóhajtok, máskor zavarba hoz, ha egy lány ilyen közel és így, most erre sem tudok figyelni, csak kitépni innen magam és elrohanni. A lábaim mozgásban, toporgok, mintha nem lenne nyugtom, apró harc ez, önmagammal?
- Téged látlak, téged hallak és... mást. Valakit. Valaki aki veszélyben van... - és keservesen sikolt életéért talán. Szörnyű. Kínzó. Már-már szinte én érzem, mi fáj neki. De hogy mi ez és miért csak én hallom, fogalmam sincs. Reszketek, miközben ismét elindulunk, folyamatosan. Lassú lépések, elmaradok, lemaradok, megtorpanok, nem könnyű, tudom. Haladunk, csak nekem egyre rosszabb. És más.
Felsikítok, amikor a lángok felcsapnak. Ösztönösen ugrom hátra, mint valami vad és nem gondolkodom. Aztán kilép a mágus. Tekintete metsző, állom, de közben elsírnám magam, azonban ezt már nem engedem magamnak. Csak bámulom, állam felszegem, majd le. Ó, tudja. Tudja, amit én is?
Nagyot nyelek végül, semmit sem mond, a lángokra pillantok. Közelebb érek hozzá, érzem Sára kezének fogását. Aztán elborul minden. Most már nem csak a fejemben tombolnak, én magam is üvöltök egyet és kirántom a kezem.
- Nem, nem, nem. Halál! A tűz éget! - fröcsögöm és hátrálni kezdek. Nem enged oda be, tekintetem most már nem fél, határozott. - Akkor vesszetek oda! - köpöm feléjük a szavakat és megyek, vagyis... bukdácsolok. Lábaim még mindig nem engedelmesek, a bal erre, a jobb arra, de végül megtalálom az irányt. Nem futok gyorsan, náluk ott a pálca, ha meg akarnak állítani, de nekem az a cél, hogy ettől a tűztől olyan messze legyek, mint ide Kairó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. október 20. 08:31 | Link

Theon


Azt nem mondhatom egy pillanatig sem, hogy unalmas tanévem volt, de valahogy a vége az, ami ezt az egészet megkoronázza. Mert ahhoz képest, hogy az előbb vertem be a homlokomat egy könyvespolcba, és lüktet, mert lüktet, helyette teljesen természetesen beszélgetünk arról, hogy nem olvastam egy könyvet, ami a srác szerint tökéletes. Oké, engedjük el a "bocs, hogy úgy közlekedem, mint egy elefánt" problémakört, mert Denis nincs itthon, Cath vagy Jason meg szépen majd helyrerakja a szemöldököm. Sőt, Jasont kérem meg, mert ha Cath emlékei között Denis megtalálja ezt, akkor ki fogja nyírni a fehér hajú fiút. Azt meg senki sem szeretné.
- Igen, ezt kérdeztem.
Erősítem meg a visszakérdezését, és a reakciójából nem tudom megállapítani a helyes választ. Mert lássuk be, a helyes válasz bármi lehet. Az is, hogy jó könyv és imádja, meg azt is, hogy ilyen szennyet senki sem olvas, és csak a sátán ivadékai szeretik. Nos, remélem, hogy inkább az első, mert az önéletrajzom a kastélyi pletykákból és Edictum szösszenetekből már így is kimeríti a túlzás fogalmát.
- Hé!
Emelem meg ösztönösen a hangom, ahogy rázni kezd, mert egyre biztosabb vagyok benne, hogy a srácnak van egy furcsa szuicid hajlama, és éppen öngyilkosságot fontolgat, mivel nekiáll megrázni engem. Hú, ezért egészen biztos, hogy a bátyám meg fogja ölni. Durván, hosszan megkínozva. Nem is kellene megkérnem rá, csak ránézni, és ő megtenné. Mintha lenne egy saját bérgyilkosom. Ez egyrészt menő, más részt eléggé kétségbeejtő.
- Ööö... oké.
Akkor biztos jó könyv, és alkalmas arra, hogy Párizs felé elolvassam, felkészítve magam a látványra, amit a világ egyik legromantikusabb városa okoz majd. Végül aztán ez mégsem lesz elengedve, mert a következő pillanatban már egy asztalnál ülök, és azt hiszem már tudom, hogy milyen az, amikor felébresztem az alvó sárkányt. Meg kell, hogy mondjam, eléggé durva.
- Nem. Nem is hallottam róla soha. De akkor gondolom nem rossz könyv.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. október 23. 11:34 | Link

Min Jong

Azt hinné az ember, hogy a levitában a titkos könyvtárban mindenféle iratot megtalál, ami szükséges. Beismerem, hogy nem egyszer volt olyan, mikor beadandót kellett írni, akkor lusta voltam a suli könyvtárba átmenni és házon belül maradtam inkább.
De amikor a fő szakirányomról lenne szó, mégsem találtam semmit. Nagyszerű elemi mágusok jártak a levitába, a könyvtárunkban pedig semmi. Nuku. Nyista. Tehát pergamenekkel és tollal felszerelkezve indultam meg a nagy könyvtár felé. Talán voltak ötleteim, hogy merre kellene elindulnom, de kivételesen azonnal segítséget kértem, nem kolbászoltam össze-vissza.
- Helló - köszöntem az új könyvtárosnak, ahogy beértem. Nyílván új lehetett, mert korábban még nem láttam. - Mei Watts vagyok, kérhetek egy kis segítséget?
Illedelmesen megvártam, míg rám figyel. A hangomra is ügyeltem, nem mintha bármikor is olyan harsány személyiség lettem volna. Talán ezért is van, hogy kevesen gondolnak rám pyromágusként, sokkal inkább a föld elemet szokták párosítani velem.
Elengedtem ezt, mert jó ideje nem foglalkozok azzal, hogy mások mit gondolnak rólam. Én jól érzem magam, és csak ez számít. Pillantásommal újságokat vagy havilapokat kerestem, bármit, ami esetleg ma élő elemi mágusokkal foglalkozhat. Egy interjú aranyat érne nekem, és remélem hogy ez az úr segít megtalálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. október 28. 14:06 | Link

Edith


Unottan sóhajtok egyet, majd odabökök egy semmit Edith hümmögésére. Nem érné meg, most ha már rögtön felfedném legtitkosabb belső gondolataimat. Jó, nem olyan titkosak ezek, kábé mindenki tudja, min jár az eszem a nap huszonnégy órájában. Elvégre is én vagyok Theon Delacroix. Igen, az a fura rellonos srác, akiről még az újságok is szólnak manapság. Azokat a cikkeket el szoktam olvasni, amelyek rólam szólnak, a többit meg hát… általában leküldöm a süllyesztőbe. Tudom, az olvasás jó meg minden és valószínűleg a húgom is órákat tudna nekem papolni ennek helyességéről, de ha valaminek nem én vagyok a közepe, akkor az nem nagyon tudja lekötni a  figyelmemet. Na jó, egyetlen irodalmi alkotás van, ami még az én kitüntetésemet is elnyerte; a Szellemszerelem. Esküszöm, annál jobb könyvet a világ nem hordott még a hátán. Kiváló történetmesélés, szerethető karakterek és amit nem szabad elfelejtenünk, az hogy van benne egy iszonyatosan dögös halott pasi. Mit meg adnék én is egyért. Jó, nem muszáj halottnak lennie, csak legyen annyira dögös, mint Márkus, és máris teljesítve van minden kívánságom.
Nem is teketóriázok tovább, anélkül hogy várnék tovább a lányra, inkább csendben lelépek, hogy megkeressem azt a bizonyos könyvet, hogy betekintést nyerhessek legalább csak egy pár percre hőn imádott ponyvaregényem csodálatos világába. Hangtalanul suhanok végig a terem polcai között, s bár ugyan nekem nem kellene óvatosnak lennem prefektus lévén, mégis macskamód kerülgetem a nyikorgó faburkolatot, nehogy Edith véletlenül megneszelje hová is tartok. Mekkora égés lenne már, ha rájönne, hogy odavagyok a romantikus olvasmányokért. Nem mintha félteném a már amúgy sem létező férfiasságomat, egyszerűen csak nem szeretném, hogy bárki is megtudja. Éppen ezért ver le a víz, mikor meghallom a lány hozzám intézett szavait. Jó szerével is vagy három sor van köztünk és bár szuperhősöket is megszégyenítő sebességgel sprintelek vissza az eredeti pozícióm felé, Edith szépséges barna tincsekkel tarkított buksija így sem ott talál, ahol kellene. Szerencsére a romantika osztályról már eltűntem, bár a helyzet semmivel sem lett fényesebb. Idegességemben és a hirtelen kapkodásnak köszönhetően megfogom az első olvasmányt, ami az utamba akad; egy szakácskönyvet, amit ráadásul még fordítva is tartok.
- Hmm? Jah, fogalmam sincs – nevetem el a végét, amolyan jó kínosan, majd teszem vissza a kötetet a polcra, egyáltalán nem oda, ahol az előbb is volt. Végezetül szívok egyet az orromon, majd rossz fiúsan nekidőlök a téka oldalának. Igazából nem tudom, mit mondott, nem figyeltem meg eléggé. Meg úgy őszintén? Nem is érdekel. Én abban reménykedtem, hogy szórakozhatok egyet, erre meg az éjszaka közepén olvasni jövünk a könyvtárba. Érted, olvasni. Kész röhej.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2019. november 3. 21:50 | Link

Mei


Felvettek a könyvtárba! Hát nem ez a legcsodálatosabb a világon? Mármint... a bolt is király. Imádom, meg minden. De mégis... Hiányoztak a könyvek. Az illat, amit a papír áraszt. Egyszerűen leírhatatlan. Na meg, be kell valljam, a sötét, ami a polcok között húzódik szintén vonzó. Szóval hiányzott. A hangulat, az illat, a minden. De a legjobb az egészben, hogy ez NEM egy bolt. Még mindig nehezen hiszem el, hogy emberek elvisznek könyveket, aztán visszahozzák őket. Pedig ez egy fantasztikus dolog. Már gondoltam arra is, hogy kölcsönözhető ecseteket is beveszek a boltomba, de... nem. Magamból kiindulva, nem szeretnék olyan ecsettel festeni, amivel más is festett és ahogy végig gondoltam egyik művészeti kellék sem olyasmi, amit egy könyvhöz hasonlóan meg lehetne osztani.
Szóval itt vagyok. Élvezem az egész hangulatot és természetesen rögtön lekapok 4-5 könyvet, hogy na én ezt most kiolvasom. Persze tudom, hogy nem ezért vagyok itt. De ugyan melyik gyerkőcöt zavarná, ha én csendben olvasok, amíg ők ugyanezt teszik. Legfeljebb akkor, ha ők is ezeket akarják olvasni. De nem hiszem. Ez szépirodalom, nekik meg a tanulásra kéne koncentrálni. Aztán persze sosem lehet tudni.
Lazán ülök az egyik asztalon, a lábaim keresztbe vetve, az egyik egy széken pihen úgy támasztja alá a másikat. Miközben belemerülök az olvasásba. Egészen addig, amíg egy hang ki nem zökkent.
- Szia Mei! Én meg Min Jong, és persze. Mit keresel? - felelek a könyvet a nyitott felével az asztalra rakva, hogy könnyen folytathassam majd onnan, ahol abbahagytam, miközben lepattanok a földre. Szerencsére van az iskolának régi módi katalógusa, amit én is tudok használni, varázslat nélkül is, így bármire is legyen szüksége, meg fogjuk találni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2019. november 3. 21:59 | Link

Mikhail

Nem aludtam szinte semmit az éjjel. Ami mondjuk nem újdonság, de ha az ember nappal is dolgozik akkor az éjszakai élet igencsak fárasztóvá válik. Épp ezért szinte őrültként rontok be a kis zugba ahol elvileg lennie kéne kávénak. Kéne. De nincs. Mugli kávéfőző sincs, ami logikus, mert egy varázslóiskolában vagyunk. De hol vannak ilyenkor a manók?
Átfut a fejemen, hogy lerohanok a konyhába, de az is macerás, és túl sokáig tart. Nekem most kell kávé. Most. Nem később.
- Miért? Ki itta meg a kávémat? És miért nem csinált nekem másikat? - persze nem volt nekem kávém itt. De eddig bármikor jöttem be ide, nem volt gond. Volt gőzölgő meleg feketeség, ami ébren tartott. Csalódottan ülök le a kanapéra és nagyot sóhajtok. - Jó, ha nem... akkor nem... Kibírom - győzködöm magam és fel is állok, amikor nyílik az ajtó és belép rajta egy másik férfi. A nevére is emlékszem, igen... ööö... ő is könyvtáros, szóval biztos tudja a kávét. Vagy a manókat. De mi is a neve? Ah, tök mindegy.
- Helló! Kávéért jöttél? Elfogyott... - mondom kezdésnek, lehet kissé hiperaktívan, mert a fáradtság belőlem nem a legjobbat hozza ki - De ha te tudsz csinálni, én is kérek - toldom még hozzá, aztán eszembe jut, hogy amúgy még nem mutatkoztunk be, úgy legalábbis nem. Meg lett említve a neve az ünnepélyen, meg láttam itt korábban. De most beszélek hozzá először.
- Amúgy Min Jong vagyok. Ha jól tudom kollégák - toldom hozzá, aztán a kezem is előre nyújtom és ha elfogadja a jobbomat, akkor még meg is hajolok kézrázás közben. Ez mondjuk lehet túl koreai... de ha csinál kávét, a lábát is hajlandó vagyok megcsókolni. Mondjuk ezt nem kell tudnia. De így van. Kávét akarok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 3. 22:48 | Link

Min Jong


A reggeleim általában egyhangúan ugyanúgy teltek. Felkeltem, megvakartam a sejhajom, aztán elmentem intézni az ügyeimet és közben elkezdtem az aznapi rejtvényemet. Ebben társam no meg írnokom az a penne, amit még anno Katya bűvölt meg nekem. Bizony, ilyen kis lélektöredékekkel tele van zsúfolva a lakás, amitől olyan érzésem támad folyton, mintha egy kísértettel laknék együtt, aki csak úgy tébolyog fel és le, néha otthagyva illatát az egyik életében megfogott tárgyon.
Ha minden megvolt odabenn, elmélkedésemből kiszakadva,kikerültem onnan és nyugodtabban elindultam felöltözni, közben repült utánam újság, toll, hogy nehogy otthagyjam őket. Miután a ruha rajtam nyugodott, Bobon volt a sor, mert éhes ám a lakótárs, szóval amellett, hogy magamnak összedobtam egy tojást, ő is kapott abból a haleledelből amit akciósan vettem. Tehát lehet új Bobot is kell lassan vennem.
Az egész procedúra úgy nagyjából fél óra, kicsivel több, ha lassabban készülődök, ám még így is viszonylag korán szoktam megérkezni a könyvtárba, út közben megkapva a napi kávémat az egyik arra lefizetett manócskától. Míg sétáltam addig a kis flaskából a Baileys is belekerült, hogy legyen egy kis íze a dolognak.
Így léptem be azon a nagy, cikornyás ajtón aznap reggel, hónom alatt a rejtvénnyel, utána repülve a tollal, kezemben meg a kávéval, mikor is az egyik könyvtáros kollégám furcsa fogadtatásába ütköztem.
- Tessék? - meglepődve léptem ki az ajtón ellenőrizni, hogy jó helyen voltam-e, de azt írta " könyvtár " nem pedig " eldugottkávézóamiolyanmintakönyvtárajtódetökrenemaz ". Szóval megnyugodva léptem vissza a helységbe behúzva magam mögött az ajtót. Kettőnk közül ő van rossz helyen ha itt vár a kávéjára, úgyhogy én cammogva elindultam az asztalom felé, közben jót mosolyogva rajta.
- Tudok főzni ami azt illeti, de mondok neked valami jobbat barátocskám. Ez itt a kezemben egy még forró, gőzölgő kávéval teletöltött fél literes pohár.  - leteszem az asztalra az újságot, hogy aztán le tudjam csavarni a kupakot és meg tudjam mutatni bizonyíték gyanánt, hogy mennyire gőzölgő a cucc. Sőt az illúziómágiámmal kicsit rá is játszottam, mert ha kacsa akkor már legyen kövér.
- Bizony, hogy azok vagyunk. Mikhail vagyok, de inkább csak Misha. Szóval van bögréd? - Kérdem miután kezet rázok vele, ugyan a hajlásra csak biccentek. Tiszteletben tartom a szokásait azonban nem követem őket.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 3. 22:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
December 21.
Írta: 2019. november 9. 22:07
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



Szerencsére elég jól sikerült az írásbeli tesztem, nagypapinak is megmutattam, hogy mit tudok. Nem volt túl lelkes, legalábbis nem mutatta. Neki a bájitalok tudományánál kezdődött a mágia és ott is ért véget. Hiába mondtam el neki, hogy hírszerző szeretnék lenni és az álcához ez milyen nagyon jól fog jönni nekem, csak hümmögött, de tudtam, hogy azért büszke rám, mert szürkés szemei vidáman csillogtak. Nekem legalábbis úgy tűnt, és ez elég. Megcirógattam az arcát, és nyomtam rá egy puszit. Na, erre már el is mosolyodott, én meg elrohantam a könyvtár irányába. Mivel nem vagyok minden napos vendég ott, elérkezettnek láttam az időt, hogy tevékenykedésem  oda is kiterjesszem. Keresem folyton az új lehetőségeket, ahol kipróbálhatom magam, és persze az is fontos, hogy legyen vicces, legalábbis számomra. Az sem baj, ha a mulatság mellé izgalom is társul. A könyvek világa nem tűnik első hallásra túl izgalmasnak, de amilyen az én formám, majd alakítok valamit. Kinézek egy vékonyabb könyvet, hogy a lapozás illúzióját, abban is a mozgást, a lapok pergését, a surrogást valamint a légmozgást előidézzem magamnak. A nonverbalitás már jobban működik, mint egy héttel ezelőtt, így biztos voltam, hogy az a része menni fog. Felidézem a varázsigét, megy a pálcamozdulat is, és látom, hogy a lapok megindulnak, ahogyan elképzeltem. A hanghatáshoz talán nagyobb csend kéne, mert az nem tökéletes, de legalább a légmozgás, sőt még a papír illata is sikeresen megjelenik. Egy ideig megtartom a képet, aztán megunom és megszüntetem. Olyan kéne, amit más is lát, és nagy durranás. Megvan. Kinézem a könyvtáros bácsit, és egy lobogó lángot képzelek el az iménti könyv lapjain. Remélem, hogy tudok hatással lenni rá, meg, hogy a mű tűz, valódi riadalmat kelt majd.
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. november 12. 12:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 10. 13:57 | Link

Lena Felagund


Ez is egy olyan átlagos nap, mint a legtöbb másik. Most már kezdek belerázódni a hétköznapokba, kezdem kiismerni a kastély mindennapjait. A kávésbögrémnek már látszik az alja, annyira jár az idő, hogy lassan keressek valami délutáni nassolni valót a konyhán. Míg a cirkuszban voltam erre különösen figyelnem kellett, hogy semmi olyat ne egyek amire nincs szükségem, meg kordában kellett tartani a testem és hasonló akkor fontos bolondságok. De azóta élvezem minden felesleges kilómat és minden túlcukrozott falatot a számban.
A könyvtárban csend honol, elégedetten körbenézek, majd bólintva mélyedek vissza a könyvembe. Izgalmas kalandregény, nem mondom, hogy egyedi gondolatmenet fut benne, de néha szeretek tömegcikkeket olvasni, amin nem kell gondolkodni, izgulni.
Még tíz oldal van hátra a következő fejezetig, az a célom. Ott tartok majd egy kis pihenőt. Ezen elmélkedve először csak a furcsa, túlzottan magas hőt érzékelem, majd meglátom a betűk között futó lángokat is.
Döbbenten engedem, hogy a könyv koppanjon az íróasztalon majd felkapom fejem, hogy lássam melyik kölyköt kell fenéken billenteni amiért felgyújtott egy középkategóriás könyvet. Mert ugyebár magától az ilyesmi nem lángol, tehát csakis valami csíny állhat e mögött.
Nem esik nehezemre kiszúrni a feltehetőleges elkövetőt, mert egy kislány eléggé errefelé koncentrál. Ekkor fordul meg a fejemben először, hogy talán nem igazi tűzről van szó, hanem esetleg...Elgondolkodva köhintek egyet, ha eddig nem vette volna észre, hogy kiszúrtam, majd mutató ujjammal intek, hogy jöjjön csak közelebb.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
December 21.
Írta: 2019. november 10. 14:34
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



Nem csak a tűz melege az, ami eléri a lelkemet, hanem a siker érzése, ami tovább doppingolna, hogy még, még, még...többet, jobbat, tökéletesebbet alkossak. Sikerült és ez óriási boldogság. A sok, már unalomig ismételt apró tárgyacskák után, végre valami igazi, mégis kamusságában is tökéleset lángcsóva. Kicsi, forró és az enyém. Hála Imhotepnek, meg az összes szentnek és mágusnak, aki csak létezik. Állok lelkem képzeletbeli színpadán, kezemben az illúziómágus kupával, minden reflektor rám szegeződik...és- Köszönöm a tanáromnak, a szüleimnek, az iskolámnak, a nagypapinak, a tesóimnak... és sorolom. Persze egyszerre ennyi dologra koncentrálni nagyon nehéz, épp ezért a lángocska hamar szelídül, így aztán visszaállok a koncentrációba, ám a helyzet így sem változik. Nem bírom megtartani a lángolást. Ahogy a tűz a könyv lapjaim, úgy az én tüzem is bent, elhamvad. Felpillantok az addig olvasgató könyvtárosra és a forróság helyett a hideg érzése költözik a tagjaimba. Rám néz, sőt int is az ujjaival. Addigra már teljesen kihunyt a tűz, és az okát is sejtem, de ez csak sejtelem. Lelepleződtem, mert a férfi arcán nem látom a várt pánikot. Felmutatom a könyvet, nézze meg, nem esett bántódása. Végül eleget teszek a hívásnak és odafáradok az asztalához.
- Jó napot kívánok! Látom, fogytán a kávéja. - A nonverbális szakaszba lépésemnek hála, attól már nem kell tartanom, hogy a varázsige kimondása lebuktat, így a pálcamozdulat kellő palástolása csak a megoldandó feladat. Igyekszem mindent elkövetni, ami tőlem telik, és megtölteni a csészéjét forró, gőzölgő, illatos kávéval egy jól sikerült illúzió segítségével. Egy jó indítás nagyon hasznos lehet, pláne ebben az esetben, és anyutól sokszor hallottam, hogy a férfiakhoz a gyomrukon keresztül vezet az út. A puding próbája az evés, de az én kávémat nem próbálja meginni! Vagyis, de, próbálja csak! Akkor legalább elválik majd, hogy az ízre és az aromákra, a torkán lecsorgó érzésre mennyire tudok majd koncentrálni. Ha iszik belőle, ki is próbálom.
- Izgalmas a könyv? Mi a témája? -
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. november 12. 12:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 11. 00:02 | Link

Lena Felagund


Szerencsémre engedelmes a lány, nem rohan el, mert biztos nem indulnék utána, helyette szépen odabattyog hozzám és még mosolyog is kedélyesen.
Sőt, mielőtt szólhatnék a csészém is teletölti. Nem vagyok én semminek az elrontója, szóval ajkamhoz emelem és nagyot kortyolok belőle, majd visszateszem a helyére.
- Az én ízlésemet nem találta el, túl cukros hozzá, de az állaga elég kellemes, még egy kis gyakorlás és egészen el is lehet hinni, hogy nem a levegőt itatja ki velem a bögrémből - mosolyodom el, majd intek neki, hogy üljön le egy székre ami ott van tőle pár lépésre, csak errébb kell húzni.
- Ez milyen varázslat volt, pici devushka? Illúziót próbálgatja? - kérdezek rá kíváncsian, majd a könyvre csak legyintek.
- Égetni ugyan nem érdemes, mert mégiscsak olvasmány, de az agyat nem indítja be a története. - Fejtem ki röviden a véleményemet, mert úgy érzem erre több szót kár is pazarolni. Nem ilyenekből fog az ember nagyobb kedvet kapni a könyvekhez.
Így hát félre is teszem, miután gondosan belehelyezek egy papír könyvjelzőt, ami leginkább olyan, mintha egy cirkuszi sátor volna belehajtogatva. Hiába noh, egészen nem tudok elszakadni tőle, akármennyire is rossz emlékeket is idéz bennem. A múlt az múlt. Nem lehet lerázni mint a telefonos rátukmálókat.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 11. 00:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
December 21.
Írta: 2019. november 11. 16:04
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



Díjazni való, hogy belemegy a játékba, megkóstolja a kávét, én meg izgatottan várom, hogy lenyelje, közben koncentrálva a sötétbarna lére, hogy az illatra, zamatra, állagra, ízre élvezhető legyen, de túl édes.
- Biztosan azért mert én így iszom, már ha egyáltalán kapok, de próbálja megint, most másik ízt adok hozzá! - A banán mellett döntök, mert az van annyira markáns, hogy a fekete aromája nem nyomja el, és hogy meglegyen a kihívás, még egy csipet fahéjat is odaképzelek.
- Igen, azt tanulom. Még kezdő vagyok, de imádom. - Csillogó szemmel lelkesedek a legújabb szenvedélyemről. Olyan ez, mint a szerelem. Aztán elcsendesedek, csuklóból kirázom a megfelelő pálcamozdulatot, majd bólintok, hogy kész, ihatja, ha akarja. Na, most aztán tényleg kiderül, hogy mennyire tudok vagy nem. Az viszont bizonyos, hogy  a hőfokot elfelejtem beállítani, így meg van az esély rá, hogy vagy túl forró lesz vagy hideg vagy valami más. Remélhetőleg lesz olyan jó fej, hogy újra vállalja a kísérleti alany szerepét.
- Na, mit érzett? - húzom közelebb a széket hozzá is, az asztalhoz is, majd szépen le is csücsülök. Ciki, de nem emlékszem a nevére, meg semmire, abból, amit az évnyitón mondtak róla. Vagy aludtam vagy épp nem figyeltem. Talán Daviddel leveleztünk, vagy passz. Ezt orvosolandó bemutatkozom.
- Felagund vagyok és Lena. Önt hogyan szólíthatom? Illúziómágusnak tetszik lenni? Amúgy mi az a devushka? - Megvárom, míg kezet nyújt, az illendőség úgy diktálja, majd kezet fogok vele, ha ez megtörténik. Gondolom, attól még, hogy új a kastélyban, a Felagund név nem cseng idegenül a számára és nem kell külön magyaráznom, ki vagyok. Ez egy újabb előnye a felagundságnak.
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. november 12. 12:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. november 11. 19:08 | Link

Lorin

Japp, kétségtelen hogy szuicid vagyok. Most ez, legközelebb meg egy toronyból fogok halálugrást produkálni egy csinos lánnyal az oldalamon. Persze csak akkor, ha addig Denis nem nyír ki. Vagy ő lesz majd az, aki kihajít a felhőkarcolóból, ki tudja. De tudjátok mit? Cseszettül nem érdekel és inkább csak felizgat a helyzet. Az a méretes fallosz elmehet a fenébe, hisz örökre csak nem védheti a húgát. Példának okául, például most sincs itt. Jaj, mit tenne a csúnya gonosz sárkányos bácsi, ha a rossz Theon véletlenül mondjuk megcsókolná az ártatlan kis Lorint? Há! Semmit, ugyanis most a még az országban sem tartózkodik, szóval azt tehetek, amit csak akarok. Akár meg is rángathatom a lányt. És meg is teszem. Frusztrációmat rajta vezetem le, plusz erre az is rájön, hogy a másik nem ismeri a kedvenc könyvemet és ha még drasztikus módszerekhez is kell folyamodnom, akkor is bele fogom verni a fejébe a saját igazamat. Pont.
- Khmm... köszörülöm majd meg torkomat, amint a lányt is valamint magamat is leültettem az egyik asztalhoz. Szava járásából úgy tűnhet, hogy érdekeli amit mondok, de egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből, hogy Brightmore-vér csordogál az erekében. Egyszerűen képtelen vagyok jót és szépet gondolni róla. Nem, azok után, hogy a bátyja olyan fájóan elutasított. Érted itt a poént. Elutasított. Engem. Mégis ki lehet olyan hülye, hogy ne éljen egy magamhoz hasonló csodával? Na, ugye? Senki.
- Szóval... - teszem a könyvet ismét az asztalra, miközben felállok a széktől, ezzel totálisan semmisé téve előző cselekedetemet. Nem baj. - Akkor gondolom a történettel sem vagy tisztában - nézek rá a másikra, ám nem kell válaszolnia, elveszett tekintetéből és a magabiztosság abszolút nulláját sugárzó tartásából rögtön rájövök, hogy bizony úgy van és a másiknak halvány lila gőze sincs az előttünk heverő olvasmányról.
- Kornyik Bettina írta és egy a húszas éveinek végén járó lányról, nevezetesen Alexis-ról szól. Tudom, eddig uncsinak tűnhet, de csak várj! Szóval hősnőnknek eléggé maradi ősei vannak, akik a 21. századra fittyet hányva, el akarják venni lányuk szabad akaratát. Röviden férjhez akarják adni. Elég gáz, tudom. Szerencsére Alexis sem gondolja másként és lelép otthonról. Pont úgy, ahogy én is tettem, de ez most nem lényeg. Azonban a lány seprűje megbolondul és egy sötét erdőben köt ki ahol végül el is veszti az eszméletét. Amikor megint magához tér, egy régi, ódon háznál ébred fel. Na, és most jön a jó rész, ugyanis a házban egy észveszejtően dögös - nem mellesleg halott - pasi fogadja be a lánykát - fújom ki végül a levegőt, majd foglalok ismét helyet a nemrég magára hagyott ülőalkalmatosságon. Kicsit el tudom magam ragadtatni, ha olyan dolgokról van szó, amit szeretek is. Persze mindenkivel dumálok mindenről, de amikor erről a kötetről kérdezik a véleményem, komolyan mondom, megint szűz kislány leszek.
- Atyám, mit meg nem adnék én is egy jóképű, halott pasiért! Oké, lehet élő is - két kézfejem közé fogom fejemet, majd rázni kezdem azt. Fangirl-özök. Igen, én, Theon Delacroix. Hova fajulhat még ez a világ?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 11. 19:37 | Link

Lena Felagund


- Fontos tanulság akkor ez, hogy ha máson alkalmazod az illúziót előbb gondolj bele, hogy milyen az ő ízlése. Úgy sokkal hitelesebb. Nézd meg a kiállását, modorát, arcvonásait, ruházatát, ebből sokszor az alapvető ízlését el venni - jegyzem meg okítás céljából, mielőtt újabb kortyot öntök le torkomon. Ez már sokkal ízesebb, a banán kellemesen előjön benne, de mint hozzá nem értő és az ízekre annyira nem figyelő a fahéjat már nem tudom kivenni belőle.
Azon hogy illúziómágus csak biccentek, ám legbelül örömmel tölt el mindig, ha találkozok eggyel. Még akkor is, ha az csak egy ebihal akinek épp kinőtt a lába, de még ott a popóján az úszó.
- Banánt és keserűt, ezt már jobban eltalálta - dicsérem meg, letéve a csészém. Vajon most kiittam belőle a maradék kávét, vagy azt még az előző alkalommal?
Elmosolyodok erre a nagy kérdésáradatra. Mennyire lányka szokás ez, csak azok tudják ennyire a fecsegésre használni a nyelvüket. Ebből aztán régen volt bőven részem nekem is.
Felagund név ismerősen cseng, az egyik tanárkollégát is így hívják, így rögtön rokonságot kötök kettejük között.
- Mint az öregebb Felagund? - kérdezek rá, majd ha igenezik akkor csak biccentek. Ezzel ő nincs előrébb, se hátrébb, csak az én képzeletbeli tudásfámat gyarapítja egy újabb vonallal.
- Huha, hát nem is tudom. Itt bácsizni szoktak? Vagy urazni? - zavartan vakarom meg a fejem, mert eddig még a diákok ilyen kérdéssel nemigen jöttek elő, de aztán csak legyintek és a legegyszerűbbet adom meg.
-Az igazi nevem Mikhail Sergejevics Kazanov. Szólíts ez alapján úgy, ahogy a többi dolgozót is szoktad - hagyom rá a meló nehezét és rázom meg mosolyogva a pici kezét. Milyen érdekes, hogy gyermeknél is kezet kell fogni itt.
- Igen, az vagyok - biccentek büszkén, mert jó a szívemnek, aztán a kérdésre csak jót mulatok.
- Hát az te vagy, csak az én nyelvemen. Lányka. Devuska.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Edith Ixchel Payne
INAKTÍV


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 277
Írta: 2019. november 11. 21:52 | Link

Theon
Én

Nem igazán tűnik fel, hogy arrébb somfordál, annyira elmélyülten keresgélek, pedig ha mást nem is, azt azért igazán észrevehetném, hogy pálcájának halvány fénye már nem ragyog látóterem szélén úgy mint eddig. Kicsit össze is húzom a szemem ahogy felpillantva csak a sorok végén látok valami alig kivehető halvány derengést, de nem igazán gondolom tovább a dolgot. Bátran szólalok meg tehát, kikérve véleményét, hiszen azért mégsem illik tök csöndben lenni egy közös szervezett programon... Még akkor sem ha éppenséggel a könyvtárban ejtjük meg azt a bizonyos találkozót. Kérdésemre messzebbről érkezik válasz mint sejtettem volna, így kíváncsian meg is indulok valamerre a hang irányába. Hogy meglepődök-e azon hogy olvasni látom? Kérem alássan, ugyan miért tenném, könyörgöm egy könyvtárban vagyunk! Sőt igazából nem is akarom én beleütni az orrom abba mit olvas - de a borítóra csak rátéved a tekintetem. Úgy fordul felém mint Cody amikor titokban elcsen egy falat kóstolót az asztalról evés előtt, és nem akarja, hogy megszidják, nem csoda hát hogy rögtön keresni kezdem mi hibádzik.
- Fordítva - jegyzem meg kedvesen, utalva arra, hogy a betűket elég nehezen olvashatja így el, és kap egy amolyan "ugye nem gondolod hogy beveszem?" szemöldökfelvonást mindemellé. Ha tippelnem kéne azt mondanám a kötet mögött egy másik is rejtőzik, de ez rögtön meg is cáfolódik ahogy becsapva visszahelyezi a polcra. Tekintetem végigfut zárkózott sziluettjén, majd állom tekintetét - nem értem miért bámul. Tekintetének kereszttüzében ácsorgok kicsit zavartan, majd ahogy kínomban körbefordulok (mondani kéne valamit nem?), szemeim megakadnak egy keresett kifejezésen.
- Ohó - mosolyodok el, majd a szemközti sorhoz lépve leemelem azt a kötetet,  amelynek gerincén "A víz mélyén" cím szerepel. Igazából nekem már annyi elég, hogy víz, és rá is repülök... Picit bűntudatom van amiért korábban jól láthatóan megzavartam, így most igyekszem minél kevésbé zavaró lenni, és szótlanul rápillantok. Ha még mindig néz, a polcoknak döntve a hátam csúszok le törökülésbe, és pálcámat fejem mellett egy könyvre helyezem, hogy fénye rávetüljön a borítóra. Ismét felpillantok Theonra, majd vissza a könyvre, és végül hümmögve kezdem olvasni hangosan a fülszöveget.
- "A várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg - és hoz felszínre." Miért van olyan érzésem, hogy ez nem egy tankönyv lesz? - nevetem el magam. Fejemet félrebiccentem, kíváncsian várom mit szól zsákmányomhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
December 21.
Írta: 2019. november 12. 14:07
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



Mindig szívesen tanulok a jobbaktól, meg a kicsit rosszaktól is, ha úgy alakul, így engedelmesen bólintok a Könyvtáros tanácsára.
- Tök jogos, ebbe nem gondoltam bele. Néha nehéz mindenre odafigyelni, pláne ebben a korban, amikor még csapong a képzelet, ami egyébként egy illúziómágusnál hasznos eszköz. - Csacsogok, csacsogok, csacsogok, és már feledésbe is merült az iménti könyvégetésem. Gondolom megértette, hogy nem kárt okozni akartam, csak egyszerűen ez volt a mai tananyag. Az újabb kávés próbálkozásom már kicsit jobban ment, ám a fahéj íze talán nem volt elég precíz. Valóban kicsit kesernyés, de azért eléggé markáns ahhoz, hogy kiérezhető legyen. Na, nem baj, legközelebb jobb lesz majd az is.
- Igen, banán, egy kis fahéjjal. Remélem, nem lesz kávémérgezése. Az illúzió kávénál is működik a hatása ugyanúgy? Mert abban az esetben összeütök valami nyugtató bájitalt, nehogy bepörögjön. - Elnevettem magam. Nem sértésből, hanem, mert viccesnek találom. Valóban érdekes felvetés, hogy ha mondjuk egy bájital illúzióját alkotom meg, a hatás ugyanúgy létrejön-e, mintha igazit innánk. A jólneveltség oltárán adózom azzal, hogy bemutatkozom. Büszke vagyok a felagundságomra, a Felagund névre, fűződjenek hozzá bármilyen érzések is a többiek részéről. Az az ő dolguk.
- Igen, az öreg - kuncogok. - Ő a nagyapám, de vagyunk még itt Felagundok egy páran. Nagyapa bájitaltan tanár, úgyhogy ha szüksége lenne valamire, szóljon bátran. - Ajánlom fel a bartert. Cserébe tanítgathatna erre-arra, arra is, ami nincs a tananyagban vagy kis praktikákra, amik saját megtapasztalásai. Vagy ajánlhatna könyveket, vagy csak egyszerűen kijavítaná a hibáimat. Biztosan tudna segíteni, és én is ki tudnék cserébe találni valamit.
- Örülök, hogy megismerhettem. Az évnyitó, ahol bemutatták, kicsit káoszos volt. - Elpirulok, mert így kellemetlennek érzem a szitut.
- Uramnak, a tanárokat Tanár úrnak, de akkor Könyvtáros-nak fogom szólítani. Nagy kezdőbetűvel természetesen, de ha a Kazanov úr jobban tetszik, akkor úgy. - Szókincsem bővítését mosolyogva fogadom, és most már bátrabban elő merek lépni a farbával, amit olyan zseniálisan kitaláltam.
- Kazanov úr! Lenne kedve néha egy kicsit gyakorolni velem, elmondani pár titkot, mint az előbb grátisz? Nagy segítség lenne, de nem kérem ingyen. Biztosan lenne valami nekem való munka itt a könyvtárban, amiben segíthetnék, talán még az illúziómágiát is használhatnám. - Utóbbit élvezném, és még hasznos is lenne, de csak ha felmosni kell vagy összeszedni a szemetet, azt is vállalom. Kíváncsian várom a válaszát.
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. november 14. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. november 13. 09:46 | Link

Theon


Nagyon furcsa ez a fiú. Nagyon nagyon. De nem aggódok annyira, mint más tenné, mert nyílt terepen vagyunk, vannak itt mások is, szóval nem tud bántani. Nem tudom, hogy miért pont a bántás jut az eszembe, talán a könyv miatt, amit a legutóbb olvastam. Nem szokásom krimiket olvasni, de nem vettem észre, hogy az a könyv, és mire már rájöttem, addigra érdekelt a vége. Igazából ilyen romantikus krimi volt, szóval félig elérte a célját. Viszont Denis is és Cath is azt mondta, hogy idegenekkel olyan helyekre, amiken más nem jár, ne menjek. Nem megyek. Ezt egy életre megtanultam, hogy nagyon oda kell figyelni, merre járok.
Viszont tudom, hogy valami nem oké vele, és fogalmam sincs, hogy miért éppen engem kapott ki, akit megráz meg lefejelteti vele a polcot. Nyilván, az én bátyám nem dicsekedik nekem olyan dolgokkal, amik történtek, és az a nagy helyzet, hogy ez így van jól, mert az én lelkem ezt nem biztos, hogy nagyon elviselné, sőt. Nagyon nem viselné el, és tudom, hogy teljesen kibuknék, ha ezeket elmondaná nekem. Denis pedig ezt tudja. Sokszor, mikor Cath-tel beszélgetnek, hangosan hallgatok zenét, hogy ne halljam még csak véletlenül se, hogy miről folyik a diskurzus.
- Nem, nem ismerem.
Erősítem meg a feltételezését, mert valóban nem tudom, hogy miről van szó. Ha tudnám, akkor gondolom most nem itt lennénk. Lehet, hogy sokkot kaptam az ütéskor, mert egyelőre még nagyon tompának érzem magam, nagyon olyannak, aki nem tudja hova tenni a dolgokat, és teljesen meg van lassulva. Lehet, hogy el kellett volna futnom. Elszaladni, és keresni valakit, aki megvéd. Vicces vagyok én is, éjjel egy ismeretlen és gyönyörű alaktól nem félek, sőt, feltételezem, hogy ő maga a halál, de nappal, nyílt helyen egy sráctól elég nagy fenntartásaim, sőt, aggodalmaim lesznek.
- Szóval Alexis családja olyan, mint a legtöbb aranyvérű család, például a bátyám is azért házasodott meg, mert a feleségét máshoz akarták férjhez adni, ő meg megjelent és elvette feleségül.
A szívem nagyot dobban, amikor eszembe jut, hogy milyen is volt Denis ott. Ő nagyon önelégült volt, mi meg nagyon boldogok, amiért ez az egész így alakult. Emlékszem, nagyon büszke voltam rá, hogy ott áll, és megteszi ezt, hogy ne veszítsük el Cath-et. Mert az lett volna, elveszítette volna ő is, én is, mindenki is. Csak sajnos nem nagyon könnyű velük, mert így is hajlamosak arra, hogy elveszítsék egymást. De remélem, hogy nem így lesz, hanem a végén szépen majd rájönnek, hogy nekik együtt kell maradniuk, és boldogok lesznek.
- Halott?
Nem tudom, hogy a halottak hogyan lehetnek dögösek, szerintem én sem leszek szép látvány, amikor majd meghalok, még ha most tudom is magamról, hogy nem vagyok csúnya, sőt, amióta ugye különböző öltözködési és sminkpraktikák birtokába jutottam, eléggé széppé avanzsálódtam itt.
- Mit lehet csinálni egy halott pasival?
Nem nagyon értem, mert hát ugye ha meg van halva, akkor oszladozik, vagy szellem, és akkor meg hozzá sem lehet érni. Szóval kicsit értetlenül nézek Theonra, mert hát ő ismeri a könyvet, és látom, hogy eléggé tetszik neki, hát biztos meg is tudja magyarázni akkor, hogy mit lehet vele kezdeni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. november 13. 14:06 | Link

A Könyvtáros


Minden új év kezdete ennyire zűrös lesz? Összecsaptak a fejem fölött az utóbbi időben a hullámok és hiába próbáltam a felszínen tartani magam, aligha sikerült. Lex ugyan előkerült, de nagyon lesoványodott és beteg is lett. A gyógyítására ment el a nyaram, meg arra, hogy eladjam a krakkói lakásainkat. Iszonyatos érzés volt felszámolni elhunyt apám életének nyomait. Nem kívánom senkinek. De túl vagyok rajta és az a néhány holmi, amit megőriztem és magammal hoztam ide, örök emlék marad utána. Ezután jött az évnyitó, amire csak benéztem. Még nem igazán éreztem jól magam, így hamar felmentem a lakrészembe. Szerencsére az új igazgató Anton fenntartotta nekem. Jobb, mint a faluban élni. Minden közel van, minden kéznél van. Ha éjjel álmomból riadva eszembe jut, hogy kell valami, akkor itt azonnal megkapom. Ez mostanában nagyon fontos lett számomra. Ugyanis nemrég belefogtam egy kutatásba. Tanított itt egykor egy fiatal gemmológusnő, akinek gyógyító nemes kövek működtették a szívritmus szabályozóját. A halála után viszont a kísérletek abbamaradtak. Úgy tűnt, az iratok alapján legalábbis, hogy a kövek nem működtek megfelelően. De én ebben őszintén megmondva nem hiszek. Nagyon megrendített a története. Ezért elkezdtem nyomozni és tüzetesebben utánajárni egy kicsit a dolognak. Megannyi tanulmányt olvastam a témával kapcsolatban és saját méréseket is végeztem, ám egyelőre zsákutcába jutottam. Az egyik cikk utalást tesz egy bizonyos naplóra, amit ez a kollegina vezetett a szerkezettel és a kristályokkal megélt napjairól, ami azonban nem került elő, amikor a hagyatékát felszámolták. Levélben megkerestem a volt férjét, akinek a nevét abból a gyászmegemlékezésből tudtam meg, amit az itteni újságba írt a nő halála után. Neki nincs tudomása erről vagy másmilyen naplóról, amit a volt neje vezetett volna. Viszont engem valamiért akkor sem hagy nyugodni ez a napló dolog. Ha tényleg létezett, nem nyelhette el a föld. A mai óráimnak már egy ideje vége, az ebédemet pedig futtában ettem meg, mert eszembe jutott, hogy mi van, ha talán valahogy lekerült a könyvtárba az a memoár. A régi könyvek nehéz illatával azonnal megtelik az orrom, ahogy belépek az ajtón. Fehér talárom alatt farmert és laza pulóvert viselek, hajam kusza kontyba fogva fejem tetején inog. Tipikus bohókás, szórakozott professzor benyomását kelthetem, ahogy nagy kék szemeimmel kutatón nézelődöm, míg végül rászánom magam a segítség kérésre. - Jó napot! - lépek oda a könyvtáros asztalához. A férfi új kolléga, még nem volt hozzá szerencsém, csak az évnyitón láttam, azt hiszem. Ez elődjéhez sem jártam gyakran. Tetemes mennyiségű szakirodalmam van és hobbi könyvekből is akad a polcaimon szép számmal. szóval nem is igazán tudom, hogy itt miként is működnek a dolgok. - Segítene nekem kérem? - állok mosolyogva a férfi előtt és nem sokkal magasodom fölé. Apró termetemnek és kislányos vonásaimnak köszönhetően akár diáknak is tűnhetnék, de ez ellen már egy ideje nem harcolok. Vicces helyzetek adódtak már ebből szép számmal, így nagy a gyakorlatom bennük. Általában jót nevetünk miután bemutatkozom.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 14. 14:14 | Link

Lena Felagund


- Tudom, hogy nehéz, de ha sokat gyakorlod nemsokára már egy pillantással fel tudsz mérni valakit - bólintok. Tudom milyenek a gyermekek, ha nem is lenne sajátom a cirkuszban rengeteg volt, elvégre oda aki csak tudta a dolgozók közül is behozta a porontyot, s onnantól amolyan közös óvoda is voltunk. De soha nem zavart ez.
- Fahéj - konstatálom, hogy mit nem vettem észre. Ezt inkább a saját számlámra írom mint az övére, érzékeim ízek terén eléggé elhanyagoltak. A kérdésre elmosolyodok.
- Nos, az tőled függ. Ha azt akarod, hogy kávémérgezésem legyen illúzióval el tudod érni, s amíg fenn tartod addig azom lesz, de ezt fenntartani több órákig nehéz lesz. Viszont ha megszakítod az illúziót semmi utóhatása nem marad, hacsak nem esik el közben az illető és veri be valamiét - felelek vigyorogva, majd gyorsan odateszem felemelt mutatóujjal - de azt nem szabad direkt csinálni, hogy valakit megsebezz - szívesen odatenném hozzá, hogy ha bántani akar valakit, akkor menjen ökölre, mert akkor maximum büntetést kap, meg amúgy is ez a legferebb módja a nézetkülönbségeknek, de úgy látom Magyarországon nem ezek az elvek dominálnak, úgyhogy inkább csendben maradok.
Ezután a bemutatkozásra kerül a sor, s csakugyan rokon lyányka.
- Köszönöm - biccentek az ajánlatra, bár szinte biztos vagyok benne, hogy ha kellene valami inkább a felnőttel beszélném meg, hogy ne vesszen el hitelességem.
- Az biztos, semmi baj, nem számítottam rá, hogy bárki tudni fogja utána a nevem - nyugtatom meg, mert látom, hogy kicsit zavarban van, ezt pedig nem akarom, hogy így maradjon, hiszen nem neheztelek azért, amiért valaki nem jegyezte meg elsőre a nevem. Így aki megjegyezte az majd értékesebb lesz.
- Jó a könyvtáros is, a Kazanov úr is de akár a Misha bá is, ha lazábbra akarod fogni. - legyintek, elvégre ez az urazás annyira atyai, hogy ha lehet akkor inkább kerülném.
- Hoho, valaki ingyen munkás akar lenni, ennek hogy mondhatnék nemet? - mosolyodok el, s megdörzsölöm a kezemet.
- De előbb tudnom kell, hogy hol tartasz tanulmányaidban. Mi volt a legnagyobb dolog, ami sikerült is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 14. 14:39 | Link



Mint általában, ha nem kéri senki a segítségem, vagy nincs pakolni valóm, most is egy regényt bújtam. Ez a munka kezd egy álommá válni, hiszen még fizetést is adnak azért, amiért építgetem a könyvbirodalmam, olvasgatok és beszélgetek azokkal a vándorokkal akik szomjasak a tudásra.
~ Mintha a világ legmenőbb regényének főhőse lennék ~ állapítom meg marha elégedetten, s kortyolnék egy kortyot a kávémból, amikor rájövök, hogy már két órája üresen áll a csésze.
~ Akkor most már jöhet a süti is ~gondolom elégedetten. Ekkor hallom meg a köszönést. Feltekintek és kedélyesen elmosolyodok.
- Szép napot magának is Strakhova tanárnő -üdvözlöm, s bár sejtem, hogy ő nem tudja az én nevem, én már az első héten megtanultam az iskola tanárainak nevét és a legtöbb fontos dolgozóét. A többi dolgozó neve még tanulás alatt van.De eddig elég jó vagyok, mert még nem üdvözölt olyan felnőtt, akinek ne tudnám a nevét csípőből.
- Hát hogyne ezért vagyok - állok fel és teszem le a könyvet az asztalra, de szigorúan csak azután, hogy gondosan beleteszem a könyvjelzőt, mert az ilyen oldalszámokban már a memóriám koránt sem annyira kimagasló, s az eszem megőrülne, ha félórákat kellene kutatnom, hogy ugyan hol is tartottam, csak azért, mert nem tettem meg egy ilyen csekély dolgot.
- Szóval mit keres? - így, hogy már állok feltűnik, hogy milyen alacsony nő is. Elmosolyodom, szinte már aranyos. Közben azonban ráeszmélek, hogy az ingem nem igazítottam meg, tehát ezt hamar orvosolom, mert ha benne hagyom a ráncokat az baj, mert megráncosodik, estig meg még van egy csomó idő, s gyűrött inggel mégsem szeretnék mászkacsászkálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. november 14. 16:22 | Link

A Könyvtáros


Megjelöli a kötetet, amit érkezésemig békésem olvasott és már jön is segíteni a könyvek őre, aki velem ellentétben a nevemen szólít meg engem. Ez kínos. Azonnal a szégyen pírja borít el, mert én az ő nevét sajnos nem tudom. Pedig illene. - Oh, köszönöm - odázom el egy mosollyal ezt a buta helyzetet. Nem jut jobb az eszembe, főleg, hogy öltözetét látva kizökkenek szorult helyzetemből. - Szép ing - jegyzem meg ártatlanul pislogva a színes és mintás és nagyon laza ruhadarabra. Merész és kirí a tömeg általában viselt fekete talárjai közül és ez nagyon szimpatikus. A hozzá hasonlók hordanak vicces zoknit, meg vagány övcsatot. Nem követik inkább teremtik a divatot. Bárcsak én is tudnék ilyen erős egyéniség lenni... A sóhajom lehet picit vágyakozóbb, mint indokolt volna, de tényleg kicsit el vagyok megint szürkülve. Szerintem mindig is el voltam. Lehet az, hogy csak az apámmal, a munkámmal és semmi mással nem foglalkoztam teljesen vakká tett az ilyesmire. Vakká magamra és a kinézetemre. Belefeledkeztem a gondolatmenetembe, amiből a férfi kérdése zökkent ki hirtelen. - Hm, nos, egy volt itteni professzornő iratait keresem - kezdek bele a magyarázatba - Gemmológiát oktatott évekkel ezelőtt, de volt egy kísérleti gyógymód, amit rajta teszteltek. Erről állítólag jegyzeteket készített - nem tudom elegendő információt adtam-e meg, vagy sem, de folytatom - Sajnos korán elhunyt, de ezeket a papírokat nem találták meg a hagyatékában - vállam apró felvonásával jelzem, hogy ez számomra is érthetetlen - Szóval az jutott az eszembe, hogy hátha itt vannak valahol - pillantok és intek körbe a könyvek sokaságától roskadozó polcok között. Halvány remény ez csupán nekem, de annyit megér, hogy a kedves kolléga segítségével tegyek egy próbát. Hátha tényleg itt lesz az a napló és elősegíti az én ki privát kutatásomat. Minden bizadalmam belevetem hát most a velem szemben állóba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 14. 16:54 | Link



- Köszönöm, ma cirfa ing napot tartok épp - bólintok bezsebelve a dicséretet, s mikor meghallom a sóhajt halványan elmosolyodok.
- De ha akarja néha kölcsönadom magának is - ajánlom, mert az a sóhaj nagyon úgy hangzott, mint aki megirigyelte az ingem. Nos igen, ezek az ingek nagyon mókásak bár elsősorban magam szórakoztatására veszem fel ezeket. Azért, hogy mikor tükörbe nézek úgy lássam magam mint egy bohóc. És akkor ha úgy látom magam, már nincs is olyan távol tőlem a cirkusz, akkor már a honvágyam is csitul.
A nő magyarázatára megvakarom a fejemet. Már elkezdtem a teljes leltározást, de még korántsem néztem át mindent, azonban ezen elbeszélés alapján nekem nagyon gyanús, hogy nem itt lapulnak. De ki tudja, ez a könyvtár óriási.
- Esetleg a hölgy nevét nem tudja? A legjobb a teljes lenne, de egy kereszt vagy vezetéknév is hasznosabb a semminél - közben intek hogy kövessen és elindulok hátra.
- Néhány dokumentumot a raktárban tárolunk, nem tudtam őket átnézni teljesen, de volt egy-két önálló jegyzet, ami hasonlít, így talán ha itt vannak, bár sajnos erre sok esélyt nem látok, akkor csak és kizárólag itt tudom elképzelni őket. Kivéve ha a hölgy eldugta őket. Mert akkor ha ide is rejtette bármelyik ritkán olvasott könyvben lapulhatnak, nem beszélve a titkos fakkokról, amikből még az elején vagyok a felfedezéseknek. - világosítom fel, s kicsit izgatott leszek ettől. Kicsit úgy hangzik ez mint egy rejtély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
Írta: 2019. november 14. 18:01 | Link

Mikhail Sergejevics Kazanov


A gyakorlás..igen...Vanessza nénitől is egyfolytában ezt hallgatom, az egyéb tanáraimtól meg éppen az ideális tárgyat, de kinek erre energiája? Persze az illúziómágia az, amit a legszívesebben gyakorolnék egész nap. Sajnos nem lehet. Időnként vérző szívvel veszem elő a Gyógynövénytant vagy a Bűbájtant. Apa a múltkor azt mondta, hogy ha nem tanulom a Gyógynövénytant, nem lehet belőlem jó bájital keverő. Hát üzenem, hogy kilométerekkel le van maradva. Ki a fene akarja követni a családi hagyományokat? Meghagyom Lizának vagy Davidnek.
- Iszonyúan sok mindent kellene még gyakorolnom. Sajnos nem lesz az ember gyereke egyik pillanatról a másikra illúziómágus, még akkor sem, ha Felagund. - Elnevetem magam, mert legalább nekem legyen vicces a benyögésem, ha másnak nem is. Anya utálja, ha az ebédnél teszem ezt, mert David mindig beleröhög a levesébe és akkor kispriccel a leves a terítőre. Én meg kérdezem, hogy mi a baj ezzel? Ott a pálcája, tüntesse el, aztán kész. Hamarosan már én is meg tudom oldani, legalább addig, míg rátolom a tálat.
- Utóbbit is meg lehet oldani, akár legálisan is. Bár nem célom senkit összeverni, de az agressziónak vannak más formái is, ha éppen valaki ezt a figyelmet vívja ki magának. - Kacsintok, elég bénán megy, de ezt nem fogom gyakorolni. Inkább Kazanov bá'nak lenne szüksége egy kis korrepetálásra. Nem mintha probléma lenne, ha valaki szelíd, mint a ma született bárány, de az önvédelem fontos.
- Az ellenfélnek már akkor tudnia kell, hogy nem érdemes packáznia velünk, amikor megszületik. - Ez erős kijelentés, de halálosan komoly. Jobb nem belemenni egy kétes kimenetelű szituációba, jobb a megelőzés, mint a betegségeknél.
- Még nem kapható ellenem védőoltás, de csak idő kérdése. - Újabb jó vicc. Lehet nevetni! A hírszerzői meló nagyon menő és már most beleéltem magam. Várffynak hála sokat fejlődtem, legalábbis  gondolatban, sőt az illúziómágia is eme tervemnek volt köszönhető. Persze csapnivaló hírszerző az, aki a nevét sem tudja annak, akivel beszélget. Ezért kellemetlen, hogy nem tudom Kazanov nevét, de mentségemül szolgáljon, akkor még nem voltak ilyen terveim. Friss az elképzelés annyira, hogy még a szüleim sem tudnak róla, de még David sem, vele pedig mindent megosztok. Azért neki ideje lenne elárulnom. Meglátjuk.
Nem utasítja el egyből az ajánlatom, ez biztató.
- Ennek nagyon örülök, mármint, hogy hajlandó beszélni róla. Gondolom, feldobná a hétköznapjait. - Elképzelésem szerint egy idő után unalmas lehet itt ülni és olvasni vagy kikeresni a hatodik kötet Mágiatörténeti kiadványt egy vakegérnek, aki nem tudja az ABC-t.
- Hááát...lássuk csak! Még nagyon az elején vagyok. Élőlényt is csak egyszer próbáltam, ha leszámítjuk a gyümölcsöket a piacon, vagy az orgonát. Vagyis talán egy kis kacsa volt, kevés mozgással. Most jöttek be az ízek, a szagok ilyenek. A láng is kezdetleges, szóval láthatja, alig valami. - Kicsit tartok tőle, hogy erre azt mondja majd, van neked tanárnőd, majd az nevelget. Nem vagyok óvó bácsi. Igaza is lenne, de ő más szemmel nézne, mint Vanessza néni, és mást venne észre. Nem követné szigorúan a tananyagot, meg jobb két tanár, mint egy.
- Amikor ráér, heti egy-két alkalom, bárhol és bármikor. Mit kér cserébe? - térek rá az üzleti részre, esélyt sem hagyva arra, hogy nemet mondjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. november 14. 20:27 | Link

A Könyvtáros


Egyre jobban zavarba jövök. Arcom és szerintem már a fülem is pirospozsgás. Ez az ember úgy lát át rajtam, mint más az üvegen. Menteni szeretném valahogy a helyzetet, így próbálok olyan angyali arccal nézni fel rá, amilyen csak adatott. - Semmi kétség lebuktam. Mindig is egy ilyen vagány ingre vágytam - vetek egy pillantást a kósza mintákra, majd kékjeimet ismét a férfi arcára emelem - Lehet kicsit nagy lenne, de sebaj egy jó övvel rajtam ruha lesz belőle - bájos mosolyomba azért némi huncutság is vegyül, hiszen csak tréfálok. Viszont az nem vicc, hogy bírom az ingét, de ennél komolyabb oka van annak, hogy ide jöttem és hozzá fordultam. Amikor erre rátérünk céltudatosságom átveszi a bohókásságom helyét. - Természetesen tudom a hölgy nevét - bólintok mosolyogva és közlöm is ezt az információt a férfival - Azt is, hogy mikor oktatott itt, hogy mikor hunyt el szegény - folytatom és míg hátrafelé megyek, követve a könyvek őrét ezeket a részleteket is megosztom vele és minden mást is, amit a kollegináról tudok. Immár az összes, a napló kutatása szempontjából fontos adat a rendelkezésére áll. Remélem találunk valamit. Csendben kullogok eztán mögötte míg el nem tüsszentem magam. Ötször. - Bocsánat, ez a fránya allergia - szipogok párat és kifújom az orromat - Nem igazán tolerálom jól a port. A macskám szerencséje, hogy rá nem vagyok allergiás - kuncogok egy kicsit, ahogy elképzelem ahogy Lex mellém fekszik én meg folyvást tüsszögök - Jól néznénk ki mindketten - Elég elvakult macskás vagyok ahhoz, hogy cicámat beengedjem az ágyamba. Ha már mást ugyebár nem. Az ő társasága amúgy is megnyugtatóbb. A környezetemben élőkön láttam mit tesz az emberrel a szerelem. Hát...Érdekes kísérlet lenne azt hiszem. Nem is, inkább kamikaze akciónak mondanám. Az a kamu csók is úgy megborított a cukrászdában, hogy napokig nem voltam önmagam. Szóval érdekes lenne, ha eljönne értem a herceg a fehér lovon. De már megint túlcsordulnak a romantikus vágyaim. A csudába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 14. 20:53 | Link

Lena Felagund


- Még akkor sem ha Felagund - idézem a lányka utolsó szavait majd megrázom a fejem. - Nem, nem pici devuska, hiába kulcs ez a vezetéknév sok mindenhez, ebben bizony olyan lényegtelen, minthogy milyen pulóver van rajtad. - Szelíden és mosolyogva mondom, hogy ne érezze úgy, hogy kioktatom, mert egyáltalán nem ez a szándékom, pusztán figyelmeztetni, nehogy emiatt akadályokba ütközzön.
A lányka szavaira szélesen elvigyorodom. Egy orosznak próbálja ezt magyarázni, egy orosznak. De azért csak bólintok. Annyira bájos és tüneményes. Egy pillanatra nem is Lénának látom hanem a kicsi Daryanak. Valószínűleg ő is hasonló korú most.
- Remélem ha bajba keveredek majd megvédesz engem - vigyorom mosollyá halványul - és akkor cserébe nem oltom be magam a védőoltással ellened - próbálok egyességet kötni szelíden mosolyogva.
Kicsit felhúzom szemöldököm azon, hogy ő dobja fel a hétköznapjaim. Nagyon tüneményes lány, de az én napjaimat a kávé, a könyv és a kalandok dobják fel. Azok a kalandok amik miatt ide jöttem. Amikbe ha belekezdek nem lesz megállás. Csak még egy kicsit várnom kell. Csak még egy keveset.
Bólintok a felsorolásra. Ez hasznos, mert tudom, hogy így nagyjából milyen feladatokat kell adnom majd neki, miket kell csináltassak vele.
- Nagyon lényegre törő vagy. Levettél a lábamról, leszek a mentorod, ha neked is megfelel - mosolyodok el, s felállok a székemből.
- Én most elmegyek a konyhába egy jó nagy darab dobostortáért. Azonban van egy faladatom számodra. Ha majd bajba keveredem megvédsz. Szegény védtelen öregember vagyok, nekem ilyenekre nem futja. És tessék nem könyvet égetni a könyvtáramban. Nekik is van lelkük. AKkor már inkább más haját gyújtogassa. Majd beszélek Perge tanárnővel erről és akkor jelenlen meg hétvégén itt a könyvtárban. Addig van ideje gondolkodni, hogy biztos bevállal-é egy orosz tanítót - rákacsintok, úgy igazából és profin, majd megfogva könyvemet amit lángoltatott a kisasszony elindulok a konyha felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 14. 21:10 | Link



- Bizony jól állna - bólintok illedelmesen, aztán inkább erről tovább nem beszélek, már látom, hogy mennyire zavarja jött és kellemetlenséget nem akarok, se félreértést, se semmi egyebet.
Szerencsémre ezen nem is kell aggódnom, mert hamar elkezdjük a feljegyzéseket rejtélyét felgöngyölni. Az információk kielégítőek, biccentek egyet, minden plusz tudásnál, s agyamban el is raktározom, mert itt aztán lesz kutatás.
- Hát ez elég kellemetlen hír - állok meg az ajtó előtt, belenyúlva zsebembe - mert odabenn több a por, mint a dosszijék és dokumentumok. Nincs rá gyógyszere, bűbája - kérdezek rá, miközben előhalászom pálcámat és elmormolom a megfelelő varázsigét, hogy kinyissam a raktár ajtaját.
Itt egészen vegyes a felhozatal, így igaz nem tiltott szekció, szóval aki onnan akar infót, az jön és kapja, de azért mégiscsak több óvatosságot igényel, mint a kinti könyvek, mert ezek nem bekötött dolgok, hanem dosszijékban pihenő iratok, esetleg csak úgy, szakszerűtlenül bekötöttek, nem kemény borítóval.
Amint kinyitom az ajtót előre engedem, ha már fel van készülve, ha kér pár pillanatot akkor inkább én megyek előre.
- Nincsenek megcímkézve, se abc sorrendbe téve, de időszerűleg nagyjából be tudom lőni őket, szóval csak egy falfelületet kell átnézni, de az egy kisebb tanterem nagyságú - világosítom fel.
- Különben miért fontos ez neked?  - kérdezek rá, mert kíváncsi lélek vagyok és én mindent szeretek tudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. november 15. 16:30 | Link

A Könyvtáros


Az ing témáját letudva rátérünk ittlétem okára. Informálom a férfit és megindulunk a raktárba, ahol elkap az allergia. Sorozat tüsszentés formájában tiltakozik szervezetem az egyre növekvő por ellen. - Igazából ilyen semmiségek miatt mint a tüsszögés nem szoktam pálcát ragadni - mosolygok és egy újabbat tüsszentek igazolandó az elhangzottakat - Sok időt töltöttem muglik között és megszoktam, hogy nem használok mágiát csak, ha komoly baj van - magyarázom a könyvek kedves őrének - De most kivételt teszek, mert nehéz lenne a kutatás, ha lépten-nyomon eltüsszentem a lapokat - kuncogok és már húzom is elő kecses pálcámat, hogy egy orra koppintás és egy nonverbális igézet után egy jó időre száműzzem a tüneteimet. Lehetett volna annyi eszem, hogy hozok magammal mondjuk egy fluoritot, megelőzés céljából. De olyan hirtelen jött az ötletem, hogy nem került gondolataim homlokterébe. Pedig ennek a kőnek a lágy hullámzó zöldes-lilás energiákkal rendelkező változata hamar elűzte volna az allergiám összes tünetét. Sokkal kíméletesebben, mint az a bűbáj, amit alkalmaznom kellett. Na de ez van. A cél szentesíti az eszközt. - Az nem kis terület - jegyzem meg, amikor elmondja mekkora részen lehet a napló - Akkor essünk neki, mert ma kemencés tejberizs a vacsora - nézek rá a férfira és sugárzik ártatlan arcomon a tettrekészség és egy nagy mosoly. Megállok az emlegetett falrész előtt és elindulok a bal vége felé. - Volt egy kis betegem annak idején, aki hasonló problémával élt mint ez a hölgy. Kénytelen volt a muglik közt élni, mert nem fejlesztették ki a mágusvilágban használható változatát annak a műszívnek, ami életben tartotta volna. Mentőztem még akkoriban és egy riasztáshoz vonultunk. Rosszul lett mert átszökött a barátnője után - mesélem kérdésétől elkomorodva, ahogy a dossziékat, régi könyveket és iratokat veszem le a polcsor általam még elérhető részéről. Egyiket a másik után nézem meg és teszem vissza. - Ez motivált akkoriban és indított arra, hogy kutatni kezdjek. Olvastam jó néhány elemzést, szaklapot, esettanulmányt és az egyik ilyenben bukkantam rá a professzornő nevére - folytatom kis szünet után már némileg élénkebben - De történt pár dolog velem és háttérbe került ez az egész. Aztán mikor ide jöttem valamiért eszembe jutott az a kislány - elgondolkozva meredek pár pillanatig a kezemben tartott papírokra, majd visszateszem őket a helyükre miközben beszélek - Csakhogy az élet megint közbeszólt, mert meghalt az apám. Most viszont, ahogy egyik este őrjárat közben nézegettem a régi tablókat a falakon...Egyszerre minden összeállt - becsapom a kezemben lévő kötetet és a felszálló por szemcséi szinte köddé válnak előttem - Megláttam a nevét és ezzel helyére került a puzzle utolsó darabja. Előkerestem a régi jegyzeteimet és most itt vagyok, hogy folytassam a kutatást - szavaim kettőnk közt maradnak pár pillanatig. Az eltelt évek során annyi mindent láttam, annyi emberen próbáltam segíteni. Remélem, hogy most is sikerülni fog majd. Ha rálelnék a naplóra, az hatalmas előrelépés lenne. Az orvosok által leírt adatokat már ismerem. Minden paramétert, minden igét, minden bájitalt, amit használtak. De azt nem, hogy min ment át ő ezalatt. Hozzáértő volt, gyógyító, gemmológus és mindenek felett élni akaró beteg. Talán épp ezért vállalta, hogy rajta teszteljék a módszert. Mi történhetett? Mi volt az oka, hogy nem sikerült mégsem? Talán minderre rájövök, ha nem csak a számadatokat, hanem az ő szemszögét is láthatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 ... 47 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet