36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 45 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Edler Bonnie
INAKTÍV


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 349
Írta: 2018. december 26. 09:35 | Link

Franci

Végeredményben úgy látszott, hogy nem is tart őrültnek és hogy lassan, de biztosan minden haladgat vissza a normális felé. A szőke lány úgy tűnt, érdeklődik a dolgaim után, ezt pedig nagyon értékeltem, mert nem mindenki tudott lelkesedni sem a kutyák, sem a működőképtelen képességem iránt. Ez néha kicsit bántott is.
- Nem szeretek feladni semmit. Ahogy törések után is visszaültem a lóra, úgy azt hiszem, ezzel is csak mennem kell tovább - bólintottam kisebbeket, mert így volt. Nem az a lány vagyok, aki egy kis zökkenő után kiszáll és más hobbi után néz, ha az lennék, túl sok dolgot kellett volna már abbahagynom.
A furcsa érzelmi löketre egy pillanatra ledermedtem, majd egészen lassan fújtam ki a bent tartott levegőt. Mert mondhatnám, hogy nem történt semmi, mindezt rezzenéstelen arccal és üres tekintettel, de nem lenne igaz és én tudnám, hogy hazudtam.
- De. Történtek dolgok, amiknek nem voltam kontrolljában és eléggé megviseltek, így lehet, hogy az a kiváltó ok.
Hosszabb ideje talán ő az első, akinek nem kötöttem az orrára, hogy két hónapig intenzív elvonón voltam az ELME-ben, de nem éreztem helyénvalónak, hogy ezzel traktáljam. Meg van a maga gondja, nem kell mellé még az enyémet is ismernie.
- Előfordul az ilyesmi, nem kell sajnálni. Gondolom így kellett lennie és megvolt az ok a váltásra is - villantottam rá egy bíztató mosolyt, ahogy letettem a könyveket a pultra elé. Nem igazán voltam nagy társasági bogár akkor sem, de volt egy pár fontos ember az életemben, olyanok, mint Kevu.
- Az ebéd jól hangzik. Több, mint jól. Szóval ha lesz kedved, nyugodtan szólj, én nem futok el sehova.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen-Révay Franciska
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2018. december 26. 11:04 | Link

Bonnie

- Lóra?
Tudtam, hogy valahonnan ismerem a nevét, de azt hittem, hogy csak azért, mert itt láttam, amikor rendezgettem az új és visszatérő diákok papírjait. De nem, nem csak innen, és nem csak a múltból.
- Te vagy a húgom első nem férfi lovasoktatója.
Mondom határozottan, mert biztos vagyok benne, hogy az. Lili annyit mesélt róla, hogy lehetetlen, hogy ne ő legyen. A szépségéről és egyediségéről beszélt nekem, és arról, hogy mennyire más, de mégis mennyire jó, hogy ő az, akivel összehozta az élet. Tudtam én, csak miközben a feladatomat csináltam, nem akartam, hogy azt lássa, hogy intenzíven gondolkozom azon, hogy mégis, honnan ismerhetem. Ami meg még ennél is kellemetlenebb, hogy ő viszont simán elmeséli, hogy én ki vagyok a múltból, és nem azért, mert az apámat tudja, nem. Ő engem tud. Szükségem van barátokra, nem tompulhatok el ennyire.
- Viszont múltidőben beszélsz róluk, szóval akkor már jó úton jársz. Egy jó könyv, és szerintem a dolog megoldódik.
Biztos vagyok benne, hogy így lesz. Miután én is elengedtem a szorongást és a szomorúságot Ash miatt, megérkezett az életembe Farkas, és azóta egy új, korábban nem számított irányba ment az életem. Én pedig örülök annak, hogy így történt. Szeretem Asht, mindig is szeretni fogom, de mi ketten nem egyeztünk annyira, mint hittem, hogy fogunk.
- Mindenképpen. Várj csak!
Előveszem a határidőnaplómat, és felcsapva lépek oda mellé. Nem nagyon van mit titkolnom, szóval nyugodtan állok mellé vele.
- Oké, szóval a hétfő meg a csütörtök kritikus nálam, de a többi nap eléggé szabad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edler Bonnie
INAKTÍV


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 349
Írta: 2018. december 28. 17:33 | Link

Franci

- Tudom, nem egy menő hobbi, de nekem az  életem - vontam meg a vállamat, mert ha nem lett volna a lovaglás, teljesen más ember lennék, 17 teljes évem alakult volna más ösvény szerint, más emberekkel és időtöltésekkel. Tán sosem lettem volna gyógyszerfüggő, vagy nem is érek el ennyit.
- Lilié. Igen. Mesélt rólam? - kérdeztem kissé megdöbbenve. Őszinte leszek, amint Eugén felajánlotta a lakást, elfogadtam az ajánlatot. Nem akartam teher lenni és ha egész pontos akarok lenni... féltem. Hogy megint közel kerül hozzám valaki és amint megtudja, milyen is vagyok valójában, kihátrál, elfut és vissza sem néz, nehogy megbánjon valamit velem kapcsolatban. Ez volt az én keresztem, nem akartam senkit túl közel engedni, aki csak úgy elhagyhatott.
- Ebben reménykedem én is.
Mert vörös, göndör szőrcsomó a másik felem volt, egy olyan lény a lelkemben, akit nem utasítottak vissza, toltak el soha és aki feltétel nélküli mosolyra késztette az embereket. Egy eszköz, hogy segítsek másokon. Ha nem féltem volna, hogy mik a lehetséges zökkenők a sztoriban, elmentem volna egy terápiás-kutya képzésre.
- Mit szólnál a szerdához? Háromtól négyig lovagolok, de ha neked mondjuk a fél öt még jó, akkor ott megejthetünk egy teát, vacsit, ami jól esik - mosolyogtam rá bíztatóan. Azt hiszem, hogy talán el kéne engednem a múltat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen-Révay Franciska
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2018. december 31. 23:07 | Link

Bonnie

- Nem menő? Viccelsz?? Bár tudnék lovagolni!
A hangomból érezheti, hogy komolyan gondolom. Egyszer próbáltam, vagyis kétszer, ha számít az, hogy egyszer Lilivel is elmentem, mert akkor biztos jó lesz. Nos ő ott maradt, én meg nem. A tánc az egyetlen, amit közösen csinálunk, pontosabban Anna óta csak átjárok hozzá, hogy néha úgy érezzem, tettem azért, hogy a férjem kívánatosnak lásson. A két csík pedig a teszten eléggé az én malmomra hajtja a vizet.
- Igen, mondta, hogy tök jó, mert nincs egyedül. Amúgy is, éppen azt a korszakát éli, amikor sorra követi el a hülyeségeit, jó is, hogy nincs egyedül.
Van ez a Vajda sztori, amitől nekem speciel feláll a szőr a hátamon. Nem hiszem el, hogy ennyi esze van, hogy tényleg egy olyan fiút választott, akinek ilyen hírneve van. Nagyon remélem, hogy nem valami hülye népszerűségi verseny miatt szedte fel, meg nem is azért, mert akkora szentet akar belőle csinálni. A végén vagy megégeti magát, vagy olyan lesz, mint ő. Előre félek, bármelyik is lesz a valós. És hiába mondja Farkas, hogy ne lássak rémeket, és mindenki változhat. Nem könnyű igazamnak lenni, ha a férjem az élő példa erre. Közben előkerül a naptár, nézzük a napokat, és a szerdára bök.
- Szerintem tökéletes. Be is írlak egy egész estés programnak.
Mondom vidáman, és jó hosszan, fél öttől a nap végéig kiírom a nevét, és azt, hogy tea és vacsi. A naptár pedig reggel szépen jelezni fog, hogy úgy tervezzem a napomat, hogy egy ilyen király programom van.
- Annyira örülök neked! Mindig is szerettem volna egy kicsit nosztalgiázni, meg megtudni, hogy kivel mi lett.
Őszintén mondom, és azt hiszem, amit a legjobban várok a héten, az ez lesz. Komolyan mondom, annyira jó lesz végre egy kicsit mást is csinálni, és egy olyan emberrel lenni, aki életem egy fontos szereplője lehetett volna. De! Ennek így kellett lennie. Nekem ma be kellett jönnöm, és neki éppen ma kellett segítséget kérnie, hogy újra találkozhassunk! Tökéletes!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 11. 19:10 | Link

Dani




Ha megkérdezné bárki is, hogy melyik a kedvenc helyem a suliban, ahova minden ház tanulója bejárhat; hát akkor ezt választanám: a könyvtárat. Elképesztően jól néz ki ugyanis. És hatalmas! De ami a legjobb: itt csend van. Ezért jöttem most is ide. Csendre vágyom, és békességre. Arra, hogy valahol nyugodtan ellehessek úgy, hogy nem kérdez tőlem senki semmit, nem aggódik senki semmiért. Ahol nyugodtan tudok gondolkodni.
Ahogy belépek az ajtón megkönnyebbülten felsóhajtok, végre biztonságban vagyok a kíváncsi tekintetek elől. Mert hát persze, hogy idefelé jövet hasra estem a szőnyegben, nekimentem pár páncélnak, fellöktem pár elsőst. Nem azért mert ezek annyira mókásak lettek volna, nem. Szimplán nem figyeltem. Mondhatjuk úgy is, hogy álmodoztam. Rögtön az olvasótér felé veszem az irányt, na nem mintha ezt bárki is megkérdezné tőlem. A könyvtárost sehol sem látom, biztos itt van valahol ebben a labirintusban. De mivel nem szorulok segítségre, így nem kezdem el megkeresni. Az egyik ablakkal szemközti széket foglalom el, egészen pontosan a kedvenc helyemet. Akárhányszor idejövök mindig ide ülök. Remek a kilátás. Leteszem az asztalra halkan az útközben felkapott könyvet, őszintén szólva azt se tudom, hogy miről szól. Felcsapom egy tetszőleges oldalon, két könyökömet a könyv mellé támasztom, az államat a tenyereim közé veszem és bámulok kifelé. De nem látok semmit a kinti tájból. Nem látom, hogy valami madár szinte nekirepül az ablaküvegben, a tudatom teljesen máshol jár.
Megeresztek egy hangos sóhajt, majd lapozok egyet a könyvben, hogy legalább úgy tűnjön, mintha olvasnék is. A lapon mindenféle furcsa, dudoros arcú ember van ábrázolva. Valami orvosi dolog lehet, de mindegy, a célnak tökéletesen megfelel. Ráfekszem a könyvre és lecsukom a szememet mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. augusztus 7. 23:11 | Link

Péter, Elijah, Sára, Liliána

Hogy miért éppen ti? Mert abban a pillanatban, hogy Péter felnyitotta a könyvet, csak ti tartózkodtatok a könyvtárban. Vele ellentétben nem önszántatokból nyitottátok ki a könyvet, szó szerint a könyv egy-egy társpéldánya repült hozzátok, csapódott a mellkasotoknak, és ti ösztönösen rászorítottatok. Az álom azonnal bekövetkezett, és akár álltatok, akár ültetek összeesve mély álomba merültök. Kívülről legalábbis így tűnik, belül azonban más a helyzet. Ott nagyon is éberek vagytok, és szó szerint egy kupacba érkeztek, mintha az égből dobtak volna le titeket egy erdő közepére. Dörög, villámlik, de még nem esik. Most még nem. Minden, ami veletek itt bent történik, hatással van a testetekre a mesekönyvön kívüli világban. Ha valaki képes kiszakítani a könyvet a kezetekből, akkor örökre itt maradtok.

Kezdőhelyzet: Sára, te nem értél földet, a ruhád beakadt az ágakba, és most lebegsz a föld felett jó pár méterrel. Ha leesel, esélyesen eltörik a lábad. Liliána, te a földet éréskor felhorzsoltad mind a két térded s könyököd, finoman szivárog belőle a vér. Elijah, ösztönösen könyököltél, így miután Péter térde a gyomrodban kötött ki, behúztál neki. Üdvözöllek titeket az elvarázsolt erdőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jáger Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
Írta: 2019. augusztus 7. 23:36 | Link

Elvarázsolt erdő

Szóval amúgy ő majdhogynem biodíszletként funkcionált a könyvtárban, éppen körbevezette egy felsőbb éves a kastélyban annak örömére, hogy megérkezett. Így ma délelőtt. Egykedvűen hallgatta a magyarázatot a könyvtár szabályairól, amelyek - guess what - ugyanazok voltak, mint akármelyik másik könyvtár szabályai. Már amúgy is a szélén állt annak, hogy elaludjon, de nem egészen így tervezte. Alighogy kikötött kezében a kötet, egy jól ismert zsibongó érzés futott át rajta, ami a mágikus lapozgatós könyvekre jellemző, de mielőtt még egyáltalán bosszúsan felsóhajtott volna, az álom beszippantotta.

...
Hogy aztán azon belül sóhajtson fel bosszúsan. Hamar realizálja, hogy mennyire kellemetlen helyzetbe került (a többiek jelenlétét legfeljebb a vizuális perifériájának szélén), így az első dolog, amit tesz, hogy ellazítja magát és igyekszik mozdulatlanná dermedni. Ha ezek az ágak most tartják egyelőre, amíg nem fejt ki folyamatosan nagyon nyomást a mocorgással, akkor legalább kis ideig még tartani fogják. Ezt használja fel arra, hogy felmérje, mit lát a környezetében maga körül, ami hasznos lehet számára. Hogy konkrétak legyünk: egy stabilabb ágat, ami vagy kartávolságon belül van - vagy legalább kicsit neki kell rugaszkodni, de elkaphatná.
Ha talál ilyen stabilabb ágat, akkor kinyúl felé, hogy belekapaszkodjon, és majd azáltal lemászhasson - egyértelmű stratégia.
Amennyiben nem, legalább annyira lenéz magára, hogy felmérje, azokat a ruhákat viseli-e, mint a könyvtárban? Ha igen, akkor a pálcája valószínűleg nála van. Legalábbis ezt feltételezi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. augusztus 8. 21:14 | Link

Elvarázsolódtunk

- Kérlek, csak a hétvégére. Nem lenne nagy buli, ígérem.
Ujjaimat egymásba fonva, a lehető legártatlanabb és legaranyosabb szemmel nézek Francira, könyörögve, hogy adja nekem a nagyházat a hétvégére. Szeretnék csinálni Ricsinek egy ilyen, ha már itthon vagy a hétvégén, akkor találkozz a barátaiddal és legyen minden póker, pia party, egy kicsit, hogy lazítson. Pillogok párat, hogy hassak rá, mert tudom, hogy nem járnak haza, pontosan tudom, hogy nem nagyon akarják a Farkas házában élő szellemnőt egyedülhagyni, szóval inkább nem itt vannak.
- Kérlek... kérlek... kérlek!
Tudtátok, hogy a pszichopaták mondanak ki három szót egymás után? Vagy a szociopaták? Valamelyik Gyilkos elmék részben volt, még az első három évadban, de igazából belealudtam, és az agyam hátsó részében volt csak meg a tény, hogy van ilyen. Viszont hat a dolog, és áldást ad a bulira, és pedig az asztalt megkerülve, csókot nyomok egyetlen nővérem arcára.
- Ezeket visszavisszem!
Ha már odaadta, legalább dolgozzak meg azért a bizonyos képzeletbeli kulcsért, szóval felkapom a könyveket, és a sorok között elindulok, hogy visszategyem őket. Az utolsót irányítom a helyére, amikor valami a mellkasomnak csapódik, ijedten fogom meg a gerincét, és...

... szisszenve ébredek fel, az agyam is fáj, de annál is rosszabb a térdem és a könyököm érzést, csíp, hiszen fáj, még friss a seb, ráadásul a hajam nincs se befonva, se összefonva, úgyhogy a combig érő tincsek egy része, még a sebbe is beférkőzött. Egy nyögéssel ülök fel, körbenézve, nem tetszik, amit látok, mert tudom, hogy nem itt kellene lennem.
- De hát a könyvtárban voltam...
Mormogom magamnak, és kezd eluralkodni rajtam a pánik. Oké, jól teljesítek stresszhelyzetben, csak ez egy kicsit váratlan stressz most. Nézem az embertömeget, ami két összegubancolódott srác, méghozzá Petya és valaki, aztán a fáról lógó lányt, amit az agyam egy percig tök természetesnek fog fel, majd a térdeimet. Aztán azért a szemem visszakúszik a lányra, és rájövök, hogy nem okés, ami ott van. Nem kéne ott lógnia. Felkelve teszek felé pár bizonytalan lépést, és végül kimondom, ami az eszembe jut:
- Helló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. augusztus 9. 06:55 | Link

IV.

Tipikusan az a fajta vagyok, aki igencsak szereti az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat. A srácokkal tegnap összeültünk, hogy majd mi megmutatjuk, hogyan kell felkészülni a vizsgákra, de végül D&D lett belőle. A játék végeztével elaludtunk a klubhelyiségben, s amikor magamhoz tértem, az egyik felsőbb éves lány állt felettem, és rosszallóan csóválta a fejét. Nem volt prefektus, hisz’ nem volt rajta a jelvény, csupán egy tudálékos felsőbb éves, aki megveti a fiatalok szórakozását. De ez csak egy társasjáték, nem is értem. We’re just kids, for God’s sake. Mindenestre, jól ki lettem oktatva, hogy mégis mi ez a viselkedés, napokon belül vizsgákkal kell majd szembe néznem, így tegyem el a gyerekes játékomat, és eredjek tanulni. Nem is kellett több, kissé belém hozta az ideget, ezért a könyvtárba siettem, hogy „tanulni eredjek”. Persze, hiányos könyvet veszek magamhoz, ezért dühösen húzóm össze kusza szemöldökömet, megemelem baseball sapkámat, és az újabb kötet keresésére indulok. Elég hamar meg is találom, amit úgy gondoltam, hogy kerestem, így mellkasomhoz szorítva elindulok vele vissza a helyemre.
- B*szki – suttogom ingerülten, amikor megérzem, hogy valami melegség járja át felsőtestemet. Egészen biztos vagyok benne, hogy megint elbambultam, és mivel ma nem tettem be a műfogsort felülre, ezért tutira kifolyt a nyálam. De nem ez a helyzet. Fejemet megrázva foglalok helyet, majd a nagy lapozgatás közepette a könyv életre kel, és egy „Ég is feketéllik...” című műnél áll meg.
- Nem vicces, Eli – engem már megint szívatnak.
De senki nem válaszol nekem, majd furcsa érzés jár át a köldököm környékén, és végül valami borzasztóan furcsa történik. Konkrétan bezuhantunk az égből egy erdő közepére. És ekkor esek rá Elijahra, aki automatikusan bemos egy erősebbet az arcomat.
- Embeeeeer! Tán direkt csináltam… basszus – kapok orromhoz, és mondom mindezt olyan értetlenül, hogy az a bizonyos nadrág nélküli fehér kacsa is megirigyelné. Fogak nélkül hadarok, és szentségelek, hogy a srácom ennyire agresszívan reagál. Így vérző és sajgó orromat fogdosva nézek szét, és észre kell vennem, hogy nem vagyunk kettecskén. Akkurátusan fejem fölé tekintek, és egy szőke lány pillantok meg, aki egy igen veszélyes pozícióban próbál életben maradni.
- Hé, hé, hé – ez is pszichopata? – Óvatosan!
Ekkor újabb inger ér; Lili hangjára leszek figyelmes, ezért ahelyett, hogy egy hatalmasat bokszolnék Elijah vállába, kezem elernyed, és a vérző orromról is felemelem a másikat, hogy áhítatos tekintettel és véres tenyérrel inthessek egyet a Révay lánynak.
- Szia – mosolygok fogatlanmód, majd felrázom magam, egy halk nyögéssel felkelek az avarból. Le sem porolom a göncömet, hanem a fán ragadt lány alá sétálok, és hunyorítva kezdem őt méregetni.
- Le tudsz jönni? – kérdezem tanácstalan arccal, nyakamat vakargatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 11. 01:51 | Link

úristen



Nem, nem, nem, nem és nem.
Mantrázok magamban, meditálnék is, ha tudnék. Vizsgák, már megint a vizsgák, hát nem most írtunk?! És megint? Úgy érzem, az összes hajam kihullik ettől az egész helyzettől, ami nem lenne baj, apám csak örülne, mert szerinte ez se normális, hogy úgy nézek ki lassan, mint valami hippi. Vagy huligán. Fene sem tudja, milyen szót használt. De itt jó, nem ér utol és aztán ja, én elvagyok, elszórakozom, elszórakoztatnak, vannak tök jó arcok, ezt már megtanultam, seggfejek is, mit számít. Aztán ugye...
Vizsgák.
Igazából azt kell mondjam, hogy év közben egész jól ment, senkit nem küldtem a gyengélkedőre, magamat se nagyon, így talán van esélyem arra, hogy a vizsgáztatókat sem. Hogy átmenjek? Az már más kérdés. Tudjátok, ez olyan, mint a takarítás, addig kell ódázni, ameddig lehet és én mindenre figyeltem, csak a jegyzeteimre és a könyveimre nem. Aztán tessék, azon kapom magam, hogy bár az egyikből sikerült elkérnem a dolgokat, a másik hiányos, a harmadikra meg ráönthettem a kakaót vagy az ég tudja mit és olvashatatlan. És tessék, itt vagyunk.
Vagy hat könyvet raktam egymásra és ezzel kívánok egyensúlyozni, de pont jó, az állam tökre rá tudom fektetni a felsőre és így látok is és el se ejtem. Nem merem, mert félek, ki leszek akasztva a következő évig, mint a könyvek merénylője. Brrr. Első lépés, második, megy ez nekem, egyre kevesebbszer ejtem a dolgokat, határozottan javul vagy végre ember méretűre nő a tenyerem. Meg a reflexem. Kinézem az asztalom, már látom magam ott ülve és a körmöm tövig rágva, a másik kezem meg lezsibbadva, hogy épp jegyzetelek. De, sajnos nem vagyok jóstehetség. Sem.
Valamit épp ugatnék a beszólásfélére, aztán már csak arra van időm, hogy tágra nyílt szemekkel pillantsam meg a felém száguldó könyvet. Nem újdonság, láttam már galacsint, rágót és egyéb dolgokat megbűvölve repkedni az áldozatok felé, én is kipróbáltam, ez viszont olyan hévvel jön, hogy a gyorsvonat megirigyelhetné. Vagy nyilván csak felfújom, férfiasan sikítva dobom el a könyveket – meg fognak nyúzni, fel leszek lógatva – és elugrani nem, de az arcom akarom védeni, ehelyett amint becsapódik, felnyögök, a tüdőmből minden levegő kiszorul és végül, mint valami zombi, felhördülök. Észre sem veszem, hogy a könyvet szorítom, csak jön a sötétség és a zuhanás. Remélem, megint a labirintus...
Rettentő ramaty idő és zuhanás. Kiáltva érkezem és próbálom kivédeni, valahol olvastam, mi az ideális póz meg ilyenek, aztán már lent is vagyok. Zihálva tapogatnám át magam, hogy egyben vagyok-e meg ilyenek, de érkezik Petya és mindent visz. Előbb a tüdő, most a gyomor, mint valami eszement viadal. A hányás és a káromkodás közötti állapotban lendül meg a kezem és vernyogok fel, mert oké, megütöttem, de ez fáj. Ez is. A jó ku...
- Direkt hát... direkt – fogok a fájó pontra, majd feltápászkodva görnyedek előre és köpök egy embereset. Oké, nem hányunk, kis szédülés, de elmúlik.
- Te kinek beszélsz? - egyenesedem ki, amennyire kényelmes és körbetekintve veszem észre a többieket. Némán formálok ó-t a látottakra, nagyobbat a lógó lányra. Van aki rosszabbul járt, igen.
- Nyilván akkor lejött volna, ne kérdezz hülyeséget – lépkedem Petya mellé. - Le kell onnan lebegtetni vagy mi. Én öhm... inkább valaki próbálja meg, odaadom a pálcám is ha kell – mert megint nem bízok én ebben, aztán meg ha a lány repül miattam, repülök én is. Aztán, mint a villámcsapás, akár a távolban.
- De ami még fontosabb... hol... hova kerültünk? - ez nem Kansas, Toto...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. augusztus 11. 11:57 | Link

Sára jobb, ha nyugton marad, mert a legtöbb közelében lévő ág vékony, szerencsés, hogy az egyetlen vastag ágon maradt fent, Elijah módszere nem rossz, és talán egy felsőbbéves sikerre is vinné, de Liliána pontosan tudja, hogy miért nem nyúlt azonnal pálca után, mert nincs nála, ahogy a lánca sem. Éppen most, éppen ezen a hétvégén nincs nála. Kellemetlen. Döntenie kell, hogy kockáztat-e, vagy hagyja, hogy Sára a földre zuhanjon. Azonban az ágon lógó lány szerencsés, mert az öltözete nem változott, így a pálcája is nála van, vagyis könnyedén lejuthat a többiekhez.
Bár fák veszik körül a négyesfogatot, még így is érzékelhetik, hogy az ég színe folyamatoaan egyre mélyebbé, egyre sötétebbé válik, villámok nincsenek, de dörög, és mintha megrezdülnének a bokrok, pedig szélcsend van. Mintha valaki folyamatosan szemmel tartana titeket. Mintha lenne ott még valaki. Vajon van is ott valaki?
Utoljára módosította:Mesélő, 2019. augusztus 11. 12:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jáger Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
Írta: 2019. augusztus 11. 12:52 | Link

Kerekerdő

Egyszerre egy dologra igyekszik koncentrálni, és az most jelen helyzetben igencsak kényes szituációja, nem más. Ebben viszonylag sok dolog akadályozza, egyik jobban, másik kevésbé. Kisebb baj az új környezet, az erdő, merthogy mondhatni, ez még otthonosabb is számára. A nagyobb baj, hogy mindenki beszél körülötte, ő pedig pontosan tudja, hogy még a hangos beszédhez vett mélyebb levegő is kockázatos mozgást generál. Csendre inteni őket tehát nem opció.
Első körbenézésre sikerül felmérni, hogy a mászás nem működőképes opció, nincs egyetlen stabil ág sem, amire rákapaszkodhatna, így mást kell kitalálnia. Pár éve még bevállalta volna a lábtörést, de pár éve még egy olyan világban történt volna hasonló, ahol nincs mágia mint B terv.
Most viszont van.

- Hey kid - wanna some dangerous illusion-world szólal meg fojtott hangon, minél kisebb levegővétellel, szinte szűrve a szavakat. Ez kissé mérges benyomást kelt, annak ellenére, hogy pillanatnyilag inkább csak nagyon koncentrált, mintsem ideges.
- Állj arrébb. - Ha nem áll arrébb, az sem baj igazából, megoldja, merthogy a pálcája szerencsére a keze ügyében van, és nem hagy sok időt tenni a természetnek a dolgát (azaz az ágaknak, hogy tovább törjenek), a föld felé irányítja a pálcáját és a kviddicsezők által gyakran használt párnázó bűbájt terjeszti ki a földön egy területre. Miután végzett, most először tesz határozottabb és szélesebb mozdulatot, ezzel saját maga kezdeményezve a zuhanást (nem kell sokat könyörögni az ágaknak tho), a lényeg, hogy kontroll alatt tartsa a mozdulatsort. Sokkal nehezebb landolni egy olyan esésből, amire nincs felkészülve az ember. Így viszont, ha minden jól megy, a párnázott földterületre érkezik le, eredetileg behajlított lábakkal, de benne van, hogy a lendület annyira tovább viszi, hogy végül elesik. A lényeg, hogy ne sérülékeny, kinyújtott, feszített inakkal érkezzen le, és ne rossz szögben - merthogy párnázó bűbáj ide vagy oda, azért sosem lehet tudni -, elsődlegesen erre is törekszik; erre ment ki az előbbi pozicionálás, felkészülés.
Majd ha konstatálja a végén, hogy mi lett az eredménye, fájlalja-e a lábát vagy sikerült épségben leérkezni, utána lesz ideje, alkalma és kapacitása a többiekkel is foglalkozni.


//Sikeres párnázóbűbáj, sikeres landolás, pont úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A párnázóbűbáj megszűnik, de mintha a talaj kissé ingoványosabb lenne alatta. //
Utoljára módosította:Mesélő, 2019. augusztus 11. 14:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. augusztus 11. 14:34 | Link

Elvarázsolódtunk

Nézem a lányt, majd zavartan petyát, aztán megint a lányt, majd megint Petyát, meg a másik fiút, akinek valami Ali a neve vagy mi. Az előbb valami ilyet mondott Peti. Szóval nézem őket, majd Sárát.
- Hát...
Igen, le kellene szedni onnan a lányt, de én most éppen nem vagyok rá alkalmas. Jó, elméletben lehozhatnám, a mágiám megvan, csak nem nagyon szeretnék tenni azért, hogy azon a bizonyos listán megűrüljön a helyem. Így is már a nyolcadik vagyok, és valljuk be, nekem sosem volt az a vágyam, hogy a világ tíz legerősebb mágiával rendelkező embere közé kerüljek. Ami azt illeti, ez a nyolcadik hely is idegesít. Persze Ricsi néha ezt az orrom alá dörgöli, mert szerinte vicces, de addig nevet csak, amíg azt nem mondják, hogy benne vagyok a top háromba. Hogyan lehet odajutni? Úgy, hogy az előtted lévőket már felemésztette a mágiájuk, és meghaltak. Most még persze ez a nyolcadik nem tűnhet komolynak, főleg, hogy a kapcsolatunk elején is ott voltunk, de öt évvel ezelőtt, amikor felfedezték ezt, az ötvenhatodik voltam. Ilyen tempóban pedig nem vicces a menetelésem.
Arra, hogy álljunk arrébb, kiteszem a két kezem, és hátrébb állok, úgy, hogy a két srác is mozduljon, mert nem csoda, ha bámulnak, elvégre nem mindennap láthatunk ilyet, egy párnázóbűbáj, és egy tökéletes talajra érkezés. Mintha egy macska lenne a lány. Nem semmi. Fogalmam sincs, hogy miért nem találkoztunk eddig.
- Szóval, helló.
Nézek megint a lányra, majd először Petyára, aztán a másik fiúra, végül magamra mutatok.
- Petya, Ali, Lili. És te?
Mondjuk a másik srácnak nincs Alis feje, de lehet, hogy amikor megszületett, akkor még az volt. A szülei ránéztek, és azt mondták, hogy olyan "Ali", aztán felnőtt, és már nem lett Ali. Ez kellemetlen. Közben körbenézek, de nem látok senkit, viszont magamon érzem a tekintetét. Tudom, hogy milyen az, Ricsi sokszor néz.
- Én... um... én a könyvtárban voltam. És ti?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Jáger Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
Írta: 2019. augusztus 11. 15:55 | Link

Kerekerdő
-sikeres cselekvés végett közbeékelődő hozzászólás-

Oké, sikerült. Felegyenesedik, de nem fárad azzal, hogy leporolja magát- láthatóan nem zavarja, ha kicsit koszosabb. Így viszont végre van alkalma most először figyelmesen körbenézni a többieken és a tényleges környezetén. Mivel hátrébb terelte a két srácot, Lili áll hozzá a legközelebb, neki biccent először, de aztán hanyagul int a két fiúnak szintén.
- Hi, én Sára. Ez az első napom itt.- Remek indulás a bagolykőben. Mint valami elb*szott, megcsúszott gólyaavató. Ellép a landolás helyéről, és közvetlen környezetéből a földön felszed egy masszívabb botot. Elég hosszú, nem lenne túl effektív így önmagában, de miközben a többiek beszélnek, megfogja két ponton, majd megemeli az egyik térdét, és azon töri félbe az, két nagyjából egyenlő részre. Az egyiket odaadja Liliánának, a másikat magánál tartja. Nem a legjobb, de a semminél még így is több.
- Én is, épp körbevezettek. Mindenesetre most épp az erdőben vagyunk és sötétedik, szóval a helyetekben keresnék valamit, amivel alkalomadtán meg tudom magam védeni, vagy elővenném a pálcám.
Speciel részéről így is tesz, még van egy szabad keze a pálcához, ismét használatba is veszi és némi fényt csihol, hogy jobban lássák egymást.
- Nem mondanám biztosra, mert rég voltam ilyesmiben, de mielőtt ide kerültünk, az érzés hasonlított a mágikus kalandkönyvekhez, amikbe be lehet lépni. - Na olyasmit is rég használt, az annyira '90-es évek. Lol, nem is élt akkor. Vállat von.
- Vagy csoportos zsupszkulcs, az nagyobb szívás, de ezt ellenőrizhetjük, ha valakinél van telefon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 11. 17:57 | Link

erdőcske és népecske



Senkinek nem kell a pálcám, nekem sem, szóval ez a kör marha hamar lement. De ahogy nézem, a csaj is lefog, valamit ügyködik. Nyelek egyet, ha itt töri össze magát előttem, akkor nem lesznek szép éjszakáim, de hát ugye, neki van több esze és eszébe jut a megoldás. Én nyekeregnék a fán és leesnék, ilyen rizikós esetekben nem tudok szépen és okosan dönteni, bevallom. Pedig már lassan harmadéves vagyok, ott kéne lennie a kisujjamban a mágiának, hogy na majd mindenre azt, de nincs. És talán nem is lesz, mások legyenek okosabbak.
- Ez tök ügyes cucc – mutogatok, a gyomrom még mindig kicsit forog és fáj, Petyának nincs puha térde és ha a fizikát nézzük, estünk olyan erővel, hogy ennek fájnia is kell. De legalább nem akarok hányni, aztán terelnek minket, vagyis megérzem a nagyobbik kezét, amint finoman felszólít erre mert valóban, felfele bámulni most könnyebb. Egy nagyobb dörrenés miatt rezzenek össze, nem azért, mert félek a vihartól, hanem mert odakint – vagy hol van a valóság – jó és napos idő van, ez meg itt mindjárt leszakad és meglepett, így rázom hát meg a fejem, ez ránt ki a bambulásból, épp akkor, amikor a macska talpra esik. Még meg is tapsolom.
- Szuper, hogy leértél. Üdv a földön – sütöm el a béna poént, aztán kiegyenesedek végleg, mutogatós körbeismerkedés történik, de az én homlokom azonnal ráncolódni kezd.
- Ali? Nem vagyok Ali, a nevem Elijah – mintha sértve lennék, de nem, csak hát minek tudja rosszul, ha beleszólhatok. - De amúgy szia Sára. Nem minden nap ilyen fura amúgy, bár... elég sok – húzom el a számat, belegondolva abba, hogy mennyi fura dolog, esemény történik vagy hát eleve a mágia. Uhh. És ő pont azonnal futott bele, nem fogom csodálni, ha a vonatra vágyik vissza, én az első héten éreztem úgy, hogy csomagolok a francba, mert nem leszek itt, ebben az őrültek házában, ahol repkednek a poharak meg minden. De én speciális vagyok, azt hiszem. Legalább ebben?
- Tanulni akartam, de az univerzum se akarja. Az biztos, ha emiatt bukok meg valamiből, megnyúzom a tettest – mordulok, de ott a vigyor az ajkaimon, hogy hálelujah, megint nem kell tanulni. Nem volt kedvem, és most... Azért azonban ez a viharos égbolt, amit felnézve látok, nem biztató, az összes szőr feláll tőle a hátamon meg ilyenek, közben Sára mondja a dolgokat, így visszaforgatom felé a tekintetem.
- Vannak olyan könyvek, amikbe bele lehet lépni? - emelkedik meg szemöldököm, jön elő a mugli. Oké. Nekem a magától író penna is csoda volt, maga a penna, amivel írni kellett és én csaltam és tollat használtam és használok amíg csak lehet, de na. Oké. Fogom vissza magam, nem kéne ennyire földhözragadtnak bemutatnom magam.
- Az otthon van, nem hozhattam el, mert elvileg nem működik – tessék, ebben most hasznos lehetnék, a mobil, hátha itt menne, fene vigye, hát jövőre elhozom, bár év végére ezerszer lemerül és itt nem divat a konnektor. Óóó szűzanya. - Nem tudom amúgy, mert nekem jött egy könyv és ennyire emlékszem csak, aztán már itt vagyok. Az olyan cuccok nem ilyen lomos szutykok szoktak lenni? A suliban elég nehéz lenne... - vonok vállat végül, a tarkóm vakarom, mert közben még a viharfelhők mellett van itt még valami. Gyorsan körbe is nézek, de én nem látok semmit. Vagy igen?
- Szerintem keressünk valami szebb helyet, mert a végén még el is ázunk. Vagy... oké, befogom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. augusztus 11. 21:24 | Link

Elvarázsolódtunk

Csak így simán: wow. Nézem, ahogy a lány felvesz egy vastagabb fát, és a combján simán kettétöri. Tényleg simán. Abban a pillanatban eszembe jut Farkas Kamilla, és bár ezer éve nem hallottam felőle, egy pillanatra összerezzenek. Amúgy is összerezzenek a fiúsabb lányoktól, mert mindig szerencsétlennek érzem magam mellettük, és mert ők például Ricsivel is könnyebben megtalálják a hangot. Pillogva nézek rá, ahogy felém nyújtja a botot, és tényleg annyira meglepődök, hogy nem emlékszem rá, mikor történt, amikor átvettem tőle, de tudom, hogy még meg is köszöntem. Na ez a nem mindegy. Mégis, attól még, hogy megborzongat a jelenléte, elönt a nyugalom, hogy itt van, hogy ennyire masszív, ennyire meg tud minket védeni.
- Az első napod?
Ez mondjuk sok mindent megmagyaráz, én akaratlanul is tudom mindenkiről, hogy kicsoda ebben a kastélyban, nem csoda, hogy őt nem ismertem fel, mert igazából sosem láttam. Talán egy kicsit beteg, hogy mindenkit tudok, de eléggé jó az elmém az ilyenekben.
- Óóó, akkor Eli? Tudtam, hogy valami ehhez hasonló.
Akkor ezért nem volt Ali-s, mert ő inkább Eli-s. Az se teljesen, de sokkal inkább, mint az Ali. Sokkal inkább. Riadtan nézek a fiúra, amikor azt mondja, hogy megbukik. Óóó nem, ez csak egy rossz álom, felkelünk, és nem lesz semmi baj, rájövünk, hogy ez csak egy vicc, hogy nem komoly. De mégis, bármennyire is tiltakozom, el kell ismernem, hogy ez nem egy álom, hiszen érzem az illatokat, és álmunkban nem érzünk illatokat.
- Ez egy mesekönyv?
Ellépve a többiektől nézek körbe, de a kérdéskor a tekintetem Sárán van, majd a válasz után visszafordulok a fá felé. Minden olyan valóságos. Most már érzem, hogy fájnak a horzsolások a térdeimen és a könyökeimen. Nézem a környezetünket, és mint mindig, amikor ideges vagyok, ujjamon a gyűrűmet kezdem el piszkálni. Pontosabban a gyűrű helyét, mert még mindig csak fantomérzés, hogy ott van, hogy Ricsi visszaadta, de mindig rájövök, hogy ez nem így működik, hogy csak mert érzem, nem lesz ott. Vissza akarom kapni, ahogy a csókhoz való jogomat is. Egy mesekönyv.
- Vagyis, ha a kinti világban megszakítják köztünk és a könyv között a kapcsolatot, örökre itt ragadunk.
A kinti világban pedig örök életünkben kómába esünk, és ha itt, ezen a világon meghalunk, ott is leáll a szívünk, az agyunk. Akkor teljesen vége lesz. Ez mondjuk nem teljesen jó, mert akkor biztos szellem leszek, Ricsi miatt, a záróvizsgáim miatt. Nekem mennem kell innen, nekem le kell vizsgázni, és nagyon nem tetszik ez az egész.
- Mobil?
Nézek rá, majd a szoknyámat megtapogatva, zsebembe nyúlok, és előhúzom az unikornis kékeslila telefont, és átnyújtom Sárának.
- A képernyőkód 0319. Elhoztatod a mobilod, csak fel kell rúnázni. Nem működik száz százalékosan, de egészen jól. Viszont, ha ez egy mesekönyv, akkor nem fog működni kicsit sem.
Lehunyom a szemem, és Ricsire gondolok. Mostanra talán már a faluban van, és talán meghallja, hogy gondolok rá, hogy akkor megpróbál megtalálni, és megment. De hogyan mentene meg? Nem tudom, de próbálkozom vele, hogy meghalljon. Kinyitva a szemem, Elijah-ra nézek.
- Ez egy jó ötlet. Itt préda vagyunk. Kell lennie a környéken egy menedéknek, oda kellene mennünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. augusztus 12. 10:14 | Link

IV.

Göndör fürtjeim alá kaparok megrágott körmömmel, ami a teljes tanácstalanságomról árulkodik. Varázs-szülöttség ide vagy oda, vannak helyzetek, amiket nagyon át kell gondolnom, hogy cselekedni tudjak. Főképpen azért, mert a bűbájtan áll a legtávolabb tőlem. De annyira messze, mintha divatról kellene valakivel beszélgetnem. Nagy gombóc szánt végig a torkomon, ahogyan kék szemeim Elijah és Lili között cikáznak. A Révay lány segíthetne, elvégre a világ legnagyobb boszorkányai között van. A ny… igen, a nyolcadik helyen jegyezték fel, de biztosan bőven előtte kellene. Ekkor ismét Elijah felé fordulok, és szemeimet értetlenül düllesztve mutatok fel hurkás kis ujjammal a fára.
- Neki – le sem emelem a tekintetemet a pajtásomról. Egészen addig, amíg ő is úgy nem dönt, hogy szemügyre veszi a veszélyes helyzetben és a fán ragadt szőke lányt. – De amúgy neki köszöntem – suttogom Eli fülébe egy gyermeteg kaján mosoly kíséretében. Közben Lili irányába bökök sapkás kis fejemmel. Igen, ő a lány, akiért jelenleg kis szívem dobog. Felsőbb éves, és? Ez nem jelenti azt, hogy nem hódíthatom meg egy-két tánc vagy D&D éééés éneklés erejéig. Majd kitalálom még. Egyelőre az is egy mérföldkő, hogy már tudja, ki vagyok. Ekkor – mire valók a barátok – Elijah megajándékoz egy „Captain Obvious” titulussal a kérdésem miatt. Hát, oké. Baráti játékossággal fintorgok egyet Kearney irányába, majd inkább egy pár lépést arrébb állok, még az előtt, hogy a szőkeség fentről erre intett volna.
- Nem vágom – nézek körbe, a fák alatti bokrokra bámulva, miközben karjaimat is sas módjára tárom szét. Amolyan John Travoltás Pulp Fictionösen. – Tanulni kellett volna… besétáltam a könyvtárba, de természetesen olyan könyvet vettem magamhoz, amiből kitéptek egy lapot… - itt azért megforgatom a szemeimet, mert nem bírom a könyvrongálást. – Aztán… visszasétáltam a polchoz, és igazából meg sem néztem, hogy mit veszek le, mert ott volt a másik is, értitek, aztán… odalapozott magától ehhez a történethez, és… azt hittem, hogy te szórakozol – szegezem végül mutatóujjamat Elire, aztán elgondolkodó arccal meredek magam elé.
- Ja, igen... szia-szia! – intek egyet a bemutatkozásokra is, persze. Lili és Eli nem ismeretlenek, így bennük teljes mértékben megbízok, de amikor Sára azt mondja, hogy ez az első napja itt, és valóban nem is látta még őt senki, akkor összehúzom dús szemöldökömet, és Eli felé dobok egy jelentőségteljes pillantást; amolyan „Szerinted van köze ehhez?” nézéssel. Próbálom elhessegetni a gondolatot, elvégre nem lehetünk benne biztosak, de azért szemmel tartom őt. Ami amúgy nem is tart olyan sokáig, mert hirtelen elvarázsol azzal, hogy látott már kalandkönyvet. Szívecskék jelennek meg szemeim helyén, majd megrázom a fejem. Hú, átkozottul jó a csaj. Még a figyelmemet is eltereli arról, hogy őt gyanúsítom.
Aztán hatalmas dörgés. Imádom a vihart és az esőt. De így, az erdő közepén… azt sem tudjuk, hogy melyik erdőben vagyunk, és a mű címe sem volt éppen bizalomgerjesztő. Nagyot nyelek, majd a többiekre emelem tekintetem felváltva egyikről a másikra. Fel és alá kezdek mászkálni, miközben egyet-kettőt sántítok. Az esés engem is megviselt. Még akkor is, ha Elijah puha gyomra volt az érkezés vége.
- Az volt a mű címe, hogy az „Ég is feketéllik…” - jegyzem meg csak úgy, miközben nem is tudom, hogy mit akarok kihozni belőle. Folytatom a fel-alá sétálást, majd Eli tekintetébe fúrom kékjeimet.
- Jogos – bólogatok serényen, majd hirtelen kiráz a hideg. Mintha valami végig száguldana gerincem mellett, és szúrós tekintetét a bőrömbe vájta volna. Felszisszenek. A többiek tekintetét keresem, hogy ők is érzik-e, hogy valami nagyon nincsen rendben. Fúj a szél és rezdül egy bokor. Dörög és dörög.
- Akkor minden oké veled, Sára, igaz? – ráncolom szemöldököm, és közben az érdekel, hogy akkor el tudunk-e innen indulni. – Minden csontod a helyén – biccentek láthatóan kimérten a szőkeségre, majd pajtásomra emelem a tekintetem. Tőle csupán egy határozott bólintásra várok, hogy minden a legnagyobb rendben. Ezután Lili mellé lépek.
- Mire kell a telefon? – súgom neki. Nem értem, hogy miért kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Jáger Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
Írta: 2019. augusztus 12. 11:27 | Link

Kerekerdő

- Köszi – válaszol egy felvillantott vigyorral Elijah (szerencsére a neve azelőtt tisztázódik, hogy még Sára is tévesen leAlizná) “üdv a földön” üdvözlésére. A szemfogai azok a hegyeskésebb fajták, nem természetellenesen, csak valahogy kölykösebb élt kölcsönöz a gesztusnak.
- Az biztos, hogy nem említették, része lenne ez is az idegenvezetésnek. – Azért annak a lehetőségére, hogy egy könyvbeli illúzióvilágban vannak, és ha kint megszakítják a kapcsolatot, egy pillanatra lemerevedik és feszültté válik.
- Shit, again.  – Mormogja maga elé, mert bár Sierra már-már második otthon (ha nem az első), de ez megint egy teljesen ismeretlen terep, amit nem járt be, és ami nem ismerős úgy, mint az. Úgy tűnik, valami személyes átka lehet a fiktív világokban csapdába eséssel.
- Vannak. Régebbi varázslójátékok, de lehetnek varázstárgyak, amik nem szándékosan ilyenek.  – Igaz, személyesen az előbbi kategóriával volt csak dolga eddig, teljesen véletlenül még nem rántotta be magába egy sem. A pokolba is, még a Sierrába is önként lépett be, csak arra nem számított, hogy kilépni nem fog tudni.
- Teljesen jó ötlet a menedék, nem kell befogni.  – Amíg a helyzetükkel kapcsolatos a téma, nincs gondja a beszéddel, meg aztán most, hogy eléggé sötétben vannak egy erdőben, nem is gond, ha folyamatos hangi visszacsatolást kapnak egymás jelenlétéről. Rossz látási viszonyok mellett ez még megnyugtató is, hogy hallod a többiek hangját.
- Reménykedjünk, hogy ahogy Lili tudta, úgy más is tudni fogja, hogy nem szakíthat el minket tőlük.  – Nem akarja kimondani azt a lehetőséget is, de már lehet első felindulásban a mellettük lévő megtette ezt, viszont.. az nem lett volna jó, ha három amúgy is megilletődött, kicsit rémült fiatal helyett 3 pánikrohammal küzdő, használhatatlan gombóc vergődne az erdőben a továbbiakban. Arról nem is beszélve, hogy ő sem akarta belelovallni saját magát ebbe az eshetőségbe.
- Köszi, lássuk. Nem tudom melyik a jobb, egy mesekönyv vagy egy, az iskolai védelmet is kicselező térmágia.  – Az, ahogy ‘jobb’ szót ejti, az a szarkazmus regényeket tudna megtölteni. A mondat közben hálásan biccent Lilinek, és bepötyögi a képernyőzárat. Nála nincs itt a saját telefonja, mert.. nos, hát amúgy sincsen hozzánőve egyáltalán, néha azt is elfelejti, hogy van, de még ha ragaszkodna is a készülékhez, eredetileg csak egy gyors kört mentek volna a kastélyban, arra meg minek is kelletne. Lemondóan szemez a hálózat teljes hiányával. Nem túl biztató.
- Semmi. De az alapok működnek, tudunk ezzel is világítani egyelőre.  – Ezzel a kijelentéssel vissza is adja Lilinek.
Alapvetően Sára nem jelentené ki, hogy kell lennie itt egy menedéknek, a természetben semmi sem indokolná, hogy biztosan legyen egy barlang vagy olyan képződmény, ami alá biztonságosan behúzódhatnának, ugyanakkor ez egy könyv, egy történet elméletileg. Sokat segít a szituáció feldolgozásán, hogy volt már hasonló helyzetben, illetve az is, hogy kifejezetten sok alkalommal volt kitéve hasonló sztressz-helyzetekben. Nem számít, hogy játék-e, ha elég élethű, a pszichológiája ugyanaz. Szerencsére senki sem jár kiabálva fel-alá, ez már egy jó pont, a srácok is talpraesettnek tűnnek, megint csak valami, ami segíti a helyzetüket. Gondolatban azért mégiscsak önkéntesen magára vállalja a feladatot, hogy ha másnak nem is, de neki mindenképpen törekednie kell a hidegvérének megőrzésére.
Petya kérdésére átmozgatja a lábait, guggol egyet, majd kiegyenesedik.
- Úgy néz ki.
Érzi ő is, hogy valami nem teljesen kerek, nyugtalanító a hely atmoszférája, a bokorzörgés, és az, ahogy a tarkóján égnek állnak a szőrszálak; nem is ragaszkodik túlzottan ahhoz, hogy még sokáig egy helyben toporogjanak. Körbenéz, immár jobban bevilágítvsa környező susnyást, bokrokat, avart, és valami jobban kitaposott ösvénykezdeményt kerek, akár állatok által – meg úgy egyáltalán felméri, hogy melyik irányban a legkevésbé sűrű, ágas-bogas a növényzet. Amint kiválasztja a számára legszimpatikusabbnak tűnő opciót, mutatóujjával abba az irányba mutat.
- Arrafelé egészen járhatónak tűnik.
Utoljára módosította:Jáger Sára, 2019. augusztus 12. 12:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Mit nem tudok, azt megtanulom!
Írta: 2019. augusztus 18. 08:56
| Link

Miután vasárnap reggel, felkeltem és felöltöztem a könyvtárba siettem. Vittem magammal tollat, és pergament is hogy néhány információt gyűjtsek az ördöghurokról. Köztudott, ha unatkozom, olyannal kötöm le magam amit szeretek, vagy olyannal amit nem tudok még. Egy kicsit fura lány vagyok, na de egy kicsit! Megindultam hát, könyvadászatra. Atyaég mennyi könyv volt ott, és mire megtalálom a keresett példányt, bizonyára ebédidőre végzek. Halkan dudorászva megindultam a könyvek garmadája felé. Minden sorban, betű szerint voltak sorakoztatva a könyvek. Tekintetemmel végigfutottam, a betűkön, és megláttam az "N" betűt. Vagyis itt kell lenni, növényes könyvecskéknek. Fél órányi keresgélés után, egy hatalmas könyvhalommal léptem az egyik asztalhoz. Lepakoltam, és a biztonság kedvéért, elmentem az "Ö" betűs sorhoz is. Reménykedve, hogy szenteltek egy könyvet az Ördöghuroknak. Sajnos nem találtam egy ilyen kötetet sem, így hát visszatértem a kötetekhez. Felvettem az olvasószemüvegemet és nekiláttam a könyvkupacnak. Egy óra múlva, miután lefirkantottam az utolsó szót, ránéztem az órára, mely délt ütött.
Ma bizonyára, lesz finom fagyikehely! - mondtam mohón, felálltam majd visszahelyeztem a köteteket a helyükre.
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 18. 18:16 | Link

erdőcske és népecske



Hát na, a fatörős jelenet nem volt semmi, de nem vagyok én olyan, hogy a szájamat tátom ilyesmin, arcom egy elismerő fintorba moccan, halkan hümmentek egyet, hogy ez nem nekem jutott előbb eszembe...! Persze, itt a pálcám, na de egy bot, hát menten nekem is kell egy, így szememmel kutatom mint az állat, hátha találok valamit. Aztán odébb látok is egyet, de egyelőre nem moccanok érte. Kivárom az alkalmat? Na meg figyelek.
- Semmi gond amúgy, nem haragszom – persze vágom én Petya megjegyzése után, hogy mi volt itt a nagy köszöngetés meg minden. Aprót vigyorgok is a pajtás felé, hogy na, mik vannak, minden rosszban van valami jó, meg minden, neki meg most aztán főleg, én meg kapom azt, amit, egyelőre az értetlenséget. Jó, hogy Sára nem törte össze magát első körben, ez külön öröm, így akkor egész nyugodtan tudjuk megvitatni a helyzetet és persze, talán kitalálni valami olyat, amely hasznos lehet. Megint megvakarom a fejem búbját, ilyenkor szoktak ötletek jönni, amikor kihúzok egy szálat közben az üstökömből, de most... most semmi. Ott is annyi a kérdőjel, hogy abból is erdőt lehetne ültetni. Ajh.
- Én szórakozni ilyennel? - meglepett arccal pislog egy sort, bár aztán egy szégyenlős „hja, igen” vigyorral vonok vállat, a könyvlapozgatós dolog vicces lenne, na de bezárni egy mesekönyvbe, az olyan mágia, amelyet még elképzelni sem tudok. - Hát most már mindegy ki mit csinált. Nekem a kezemben sem volt mesekönyv, mégis itt vagyok. Szerintem csak random kapott mindenki, aki kicsit közelebb volt, ha akarta, ha nem. Szerintetek valaki más szívatása ez? - el lehet képzelni a kreatívak közül, hogy ilyet is kiagyal, viszont ott bűzlik az egész, hogy nekem ez nagyon bonyolultnak tűnik ahhoz, hogy csak úgy egy diák megtegye. Viszont mindig vannak meglepetések, így aztán nem kell ezen sokat gondolkodni, majd kiderül, egyszer.
- De ugye ki lehet jutni...? - bukik ki belőlem ismét, aztán leginkább egy másféle válasz hangzik el Lilitől, amire nem tudok nem nagyon nyelni. - F*sza... - mormogom arra, hogy akár itt is maradhatunk ha valaki megpiszkál minket és elveszi a könyvet. Akkor ezek szerint most ott fekszem a könyvtárban, szorongatom azt a könyvet és idebent meg állok és pofázok? Remek!
- Tuti valaki meg fog minket találni és elveszi a könyvet. Nem akarok mesehős lenni! - nem nyávogok, nem nyávogok, ez tény. Inkább mérges vagyok, de nem Petyára, nem volt ráírva, hogy ez történik. Szegény... tuti most rágja magát, hogy mit csinált véletlen.
- Ég is feketéllik... Biztató cím, ez inkább valami thriller lesz, nem mese – csóválom meg a fejem, most itt már tényleg nem vicc, főleg ha megint felnézek az égre, amely ezt sugallja, a címre utal meg minden és még mindig nagyon nincs jó érzésem ezzel az éggel kapcsolatban. Nem olyan, mint mikor valami kemény vihar csap le a strandon, vagy a városban, ez sokkal... mélyebb? Nincs hideg, mégis ráz a hideg folyamatosan, főleg mert közben még érezni azt a figyelő dolgot, érezni, hogy itt nem jó. Azért arcom felvidul egy kicsit, amint Lili felé fordulok.
- Tényleg? Ez remek! Te... te tudsz majd segíteni felrúnázni? Vagy hogy kell? - érdeklődöm, addig sem ezzel a vacak hellyel kell foglalkozni. Figyelem őt, őket, amint a telefonnal bíbelődnek, forognak és világítanak, az már túl szép remény lett volna, ha van térerő és még hívni is lehetett volna segítséget.
- Máshogy nem lehet üzenni kifele? Mondjuk ráírom a homlokomra, hogy ne piszkálj, az nem jelenik meg a fejemen kint? - spekulálok csak, azon történetek alapján, amiket valaha olvastam, akár képregény formájában. Talán bejön, talán hülyeség. Egy nagyobb dörrenés közben pont jól esik, aztán irányt választunk, miután a vakuval körbekémleltük a dolgokat. Fényben, főleg ebben, még parább az egész.
- Oké! - indulnék meg, de gyors visszalépek és felkapom a nemrég kinézett botot. Egész vastag, nem fog kettétörni, mert épp ránézek, talán megcsapkodhatok vele szörnyet is, ha lesz. Remélem nem. De közben úgy nézek ki, mint valami túrázó.
- Akkor menjünk – nem vagyok épp hősalkat, de nem küldhetek előre lányokat. Így magamra veszem ezt a terhet és elindulok Sára irányába, hátha járható, közben Petya felé sandítok, mennyire bírja. Amúgy tök vigyorognék, mert végre valami kaland, csak ja, nincs jó érzésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2019. augusztus 20. 20:43 | Link

Masa
Frayec

Lábfejem egyenletes dobolása kíséretében lapozok még egyet a könyvemben, aminek egy kicsit sincs köze a kutatásunkhoz. De mindegy is. Jelenleg egyedül ülök az egyik asztalnál, körülöttem több könyv itt-ott kinyitva és elszórva. Masa valahol a polcok között mászkál újabb kötetek után kutatva, hátha azoknak több haszna lesz, mint az előttem lévőnek. Halvány fogalmam sincs az időről, hogy mióta ülök már itt, vagy Masa mikor tűnt el a sorok között, és bár soknak tűnik, biztos nem lehet több pár percnél.
Fáradtan dörzsölöm meg a szemem és a mellettem lévő széken pihenő rasekra pillantok, aki egyáltalán nem zavartatva magát összegömbölyödve alszik. Mosolyogva rázom meg a fejem és egy másik kinyitott könyvért nyúlok, hogy azt magam elé húzva olvasgatni kezdjem. Valaminek kell lennie. Valaki, valahol, valamikor csak látott már vagy részt vett benne és aztán feljegyzést készített róla. Muszáj találnunk egy kis információt.
- Masa, ebben semmi nincs a kviddicsről. Csak az animágiáról van benne szó – panaszkodok a lánynak, amint visszatér gyűjtögető körútjáról. Ezt a könyvet is eltolom magamtól és közelebb húzok egy harmadikat, hátha abban lesz valami hasznos. - Amúgy meséld már el még egyszer, hogyan is sikerült neked kiharcolni egy terelőpárbajt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 20. 21:15 | Link

Iza
Masa


Állatok, növények, hobbik, kutyák, macskák, pillangók, tenisz, kosárlabda, röplabda, foglalkozások, vallások, bolygók... Áh ez nem jó, a Mi Micsoda sorozat nem akar itt nekem segíteni. Mondjuk nem tudom miért várok egy mugli sorozattól megoldást a kviddicsre. Nagy svunggal fejelem le a polcot, mire a túloldalon földre csattan valami macskatartási kézikönyv, így hát gyorsan iszkolok át, mielőtt valaki másnak feltűnik a dolog. Lehajolok, hogy a helyére illesszem a kötetet, a polc alatt viszont egy furcsa könyvre leszek figyelmes. Mindenféle veszélyérzet nélkül halászom elő, pedig akár bajom is lehetne belőle, de hát ugye az itt mindegy, nem számít, csak tegyük és csináljuk. A macskás cuccot csak úgy találomra lerakom valahová, a zöld borítós könyvre pedig nagyot fújok. Meglapogatom kicsit, az aranyozott labdamintáktól fellelkesülve lépdelek vissza diadalittasan Izához.
- Igen, igen, rosszat hoztam, bocsi, de ezt nézd meg mit találtam - puffantom az asztalra szerzeményemet, majd odahúzok egy széket, és én is helyet foglalok. Felnyitom fedelét, végigsimtok pár megbűvölt ábrán, majd a kérdésre felpillantok.
- Öööö... - fagyok le megint mint mindig akárhányszor előkerül a téma. - Tettem valamit amit nem kellett volna, de megtettem és ettől függetlenül felhúztak, szóval mérges lettem és véletlenül kicsúszott a számon.
Nagyvonalakban, teljesen érthetetlenül előadva ez történt, de nincsenek illúzióim, úgyis vissza fog kérdezni. Miért ne tenné? Fordított esetben én is rágnám a fülét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2019. augusztus 20. 21:32 | Link

Masa
Frayec

Szóval ebben a könyvben sincs semmi használható. Hiába lapozom át az egészet, futom át gyorsan a sorokat valami hasznosat keresve, még csak meg se említi a labda szót. Vagy a kviddicset. Vagy bármi ehhez kapcsolódót.
Masa közben visszatér az asztalhoz pár újdonsággal, mire érdeklődve csusszanok hozzá közelebb a székkel – amilyen halkan csak lehet, elvégre ez mégis csak egy könyvtár. Mondjuk az első oldalnál tovább nem jutunk, mert nekem is fel kellett azért tenni egy kérdést. A lány válaszát hallgatva először csak figyelmesen tanulmányozom az arcát és bólintok egy aprót, mint aki teljesen érti a helyzetet. Pedig nem.
- Szóval annyira mérges lettél valakire, hogy felajánlottad..? Felajánlottad neki, hogy akkor rendezzétek ezt le ilyen módon? Bencére lettél ennyire mérges a meccs miatt, vagy mi történt? – értetlenkedve ráncolom a homlokom és bár nem akarok belekérdezni valami nagy párkapcsolati drámába, mert tudom az milyen, mégis muszáj feltennem pár kérdést. Párat.
- Lapozz bele abba – mutatok rá az előtte fekvő könyvre. - Az ábrákból ítélve talán több köze van a kviddicshez, mint azoknak a könyveknek, amiket én hoztam - teszem még hozzá mosolyogva, de közben már azon jár az agyam, hogy ha nem is a könyvtár segítségével, hát hogyan máshogy lehetne kideríteni, mi is az a terelőpárbaj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 20. 21:43 | Link

Iza
Masa

Szusszantok is egyet, majd egy bólintással félreteszem magamban kicsit a kutatómunkát. Segít, ami egyrészt tök rendes tőle, másrészt akkor már tőlem is az lenne a tök rendes ha elmondanám neki mi a szösz történt. Bence említésénél megrzázom a fejem, majd kezeimet felemelve kezdem karmozdulatokkal is kísérni magyarázatomat.
- Szóvaal, egyik squadron edzés után gondoltam megyek és kihallgatok pár taktikát, szóval szépen utánuk masíroztam a férfiöltözőhöz. Aztán történt egy kis ez meg az, nem lényeg, de észrevettek, és számonkértek, aztán ott volt Béla - itt jelentőségteljes pillantást vetek Izára, remélve a gondolatba is belepirul - ő szekált egy kicsit, aztán egy idegen, akiről azóta már megtudtam hogy Henrik, mert Elle néni megmondta, kinevetett, hogy nem vagyok terelőnek való. Szóval felháborodtam, mert nem is látott játszani. Aztán azt mondtam tegyen próbára...
Először még heves indulatokkal mesélek, elmaszkírozva a kényes részeket, és igyekszem a lényegre koncentrálni. Utolsó mondatom azonban már bizonytalan, hiszen utólag én is jól látom, hogy hülyeséget csináltam.
- Nem, nem, ez most fontos - csukom be a kötetet, mert igen, lehet, hogy az rejti a megoldást, de előbb szeretném tisztázni, hogy nem kukkolni mentem. Pff, minek álltatom magam, úgyse hiszi el senki. - Szóval most már tudod. Hát ezért kell. Olyan öntelt, és ahogy mondta, argh... A helyemben te is ezt tetted volna.
Határozottan bólintok, így kísérve szavaimat. Körmeim a könyvön kopognak idegesen, még egy szúrós tekintetet is kapok amiért hangosan monologizálok a könyvtárban.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. augusztus 20. 21:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2019. augusztus 20. 22:16 | Link

Masa
Frayec

Egyik kezem a kinyitott oldalakon tartva, türelmesen várom meg, míg Masa erőt vesz magán és elkezdi magyarázni, hogy mi történt pontosan, amiatt most egy kis kutatómunkát végzünk. Tényleg nem akarok semmibe beletenyerelni és készen állok közbevágni, ha valami érzékeny dologról van szó, bármennyire is illetlen dolog más szavába vágni. Nem tudom mennyire lenne hajlandó ilyet megosztani velem, de azt sem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát miatta. Inkább akkor ne tudjam meg az okot.
Aztán mesélni kezd. Béla hallatán csupán egyik szemöldököm emelkedik feljebb, arcom rezzenéstelen marad, de már tudom, hogy ez az aprócska dolog életem végéig velem marad. Pláne most, hogy az Edictumban is szó volt róla. Ó igen, még mindig olvasok Edictumot. Csak Norbi ne olvassa és értelmezze félre, mert akkor bajok lesznek otthon.
- Figyelj, először is, ezt a taktika kihallgatást teljesen megértem. Mi is csináltuk anno még ifjabb koromban – végül is csak 24 vagyok, de mindegy -, bár mi inkább kimentünk a többi ház meccsére és ott írtuk össze, hogy ki, mi, merre, hogyan – azért kedvesen mosolygok rá, hiszen ez egy teljesen érthető és normális dolog. Meg hát tinédzserek vagy mi – ismétlem, 24 vagyok – és ilyenkor meg kell bámulni mindenkit, aki él és mozog.
- Másodszor meg… Mindenkivel előfordul, hogy kicsúszik a száján valami, amit esetleg nem akart volna kimondani és igen, a helyedben valószínűleg én is így tettem volna. De… Ki az a Henrik? Nem hiszem, hogy játszott ellenünk – kérdezek vissza lassan. Kutakodom az emlékeim között és próbálok, nagyon próbálok arcot kötni a névhez. Squadron kviddicses ez biztos, de mivel egy ideje nem vagyok már napi látogatója a kastélynak, nem ismerem az emberek többségét. A kviddicseseket szoktam, de Henrik most még sem ugrik be. Csak Béla, mert vele szívatnak mostanában a lányok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 20. 22:34 | Link

Iza
Masa

Aaaah, megérti - olvadozok mint főtt kukoricán a vajkocka, bár az anno ifjabb részen felnevetek. Bólogatok a tapasztalataira, de ha a bámulós részt hangosan mondaná ki... hát bizony pukkancskodni kezdenék. Türelmesen megvárom, hogy végiggondolja amit mondani szeretne, hiszen ez a legkevesebb ha már ő sem vágott az én szavamba. Látod ezt Henrik?! Én úgy kommunikálok az emberekkel, ahogy ők velem, szóval nézz kicsit magadba! Nem látja, tudom, de láthatná...
- Megnéztem az edzésüket is - bólintok, hogy értem én a helyzetet - ott még nem is volt gond. - Mondjuk az kifejezetten unalmas volt, szóval olyat többet nem csinálunk. Megtudtam, hogy tud az új emberke is repülni, de ennél többet úgysem jegyeztem én meg.
- Köszönöm, végre valaki - dőlök hátra elégedetten, és a kelleténél kicsivel hangosabban, amiért már egy pisszegést is bezsebelek. Komolyan fura lenne ha az egész kastélyból csak engem ugrasztott volna a torkának az a pár lenéző, kinevető mondat.
- A vezetéknevét én sem tudom, de Elle néni azt mondta szabad bejárása van. Szerintem a mi meccsünk után csatlakozott, legalábbis úgy emlékszem azt mondta sose látta hogyan játszom, szóval még nézőként sem lehetett ott. Amúgy nem tudok róla többet. Terelő, és hát... ez alkatra is látszik rajta.
Kelletlenül elismerem, hiszen végül is ami igaz, az igaz, valószínűleg engem is ugyanolyan könnyedén dobna odébb mint a vaslabdát. Arcom egy pillanatra akaratlanul is elpirul, de nem, ismétlem nem azért mintha zavarba jöttem volna, vagy ilyesmi, csak... Öhm. Indulatok, igen, csak felpaprikázódtam a sztori említésére. Csak ennyi történt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2019. augusztus 20. 23:01 | Link

Masa
Frayec

Igazából feleslegesen próbálok rájönni Henrik kilétére, mert egy random iskolás gyerekről úgysem fogom tudni, hogy kicsoda. Ellenünk nem játszott, így onnan nem ismerem, a pirosak minden edzésére meg sajnos nincs időm az egyetem mellett kicsücsülni. Masa majd bevállalja ezt is és kiszökik a legközelebbi edzésre is, hátha felbukkan ez a bizonyos Henrik.
A lányt lepisszegő hangokra idegesen pillatok oldalra-előre a körülöttünk tanulni vagy olvasni próbáló emberekre. A mellettem alvó állat is mocorogni és egy pillanatra azt hiszem lezuhan a székről, de csak még kisebbre húzza össze magát.
- Ha szabad bejárása van, akkor nem diák – hangosan kezdek el gondolkozni, hátha ez segít rájönnöm a férfi kilétére. - Szóval idősebbnek kell lennie. Idősebb egy diáknál. Jesszusom, Masa, te terelőpárbajra hívtál egy felnőtt férfit? – a székemen hirtelen előredőlve sziszegek a lánynak, mielőtt még ismét felbolydul a könyvár, amiért mi itt próbálunk beszélgetést folytatni. Addig örüljenek, amíg ingerülten össze nem csapom az egyik könyvet.
- Jó, oké, oké. Oké. Oké – motyogom lassan, az előttem kinyitott kötethez fordulva. - Akkor viszont sürgősen találni kell valamit – aggódva pillantok fel a lányra és gyorsan lapozni kezdek. Egyáltalán nem akarom, hogy valami felnőtt férfival bármiféle párbajba kezdjen, de nem vagyok az anyja, nem tilthatom meg neki. Aggódni viszont aggódhatok.
- Figyelj, mennyire sürgős ez a dolog? Vannak ismerőseim, például a régi csapatom terelői és Norbi csapattársaival is jó a kapcsolatom, tudok esetleg írni valakinek egy baglyot és megkérdezhetem őket, hogy mi a fene pontosan a terelőpárbaj. Ahhoz viszont kell egy kis idő, míg megfordulnak a baglyok. Jézusom, ugye nem holnap lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 20. 23:38 | Link

Iza
Masa

Oh, ezt az apró infót elfelejtettem volna a beszélgetésbe csepegtetni? Hupszikácska. - Valami olyasmi? - ugrik egy oktávot a hangom, ahogy behúzott nyakkal pislantok fel rá. Hmm, szóval elhamarkodottan ítéltem úgy hogy megérti a dolgot. Jó az mondjuk tény, hogy másképp állna a dolog ha egy elsős kis mitugrásszal veszek össze, de... Szeretem a kihívásokat? Ez jó szöveg? Nem, nem hiszem, hogy meggyőzném vele. Még kicsit zavarba is jövök ahogy kétségbe esik - miattam. Csak nézem ahogy hirtelen pakolászni kezd, és bár tekintetem egy pillanatra a mormogó zöld kupacra villan, legyűröm a késztetést, hogy nyugtatásképp felvegyem és magamhoz szorongassam. Mert persze, én is félek. Így, hogy már nem pezseg bennem az adrenalin, és alábbhagyott a bizonyítási vágyam, egyenesen megijedek, hogy mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. Bár néha úgy tűnhet, de nem vagyok hülye, pontosan érzem én is, hogy legyőzni egyszerűen nem fogom tudni. Akkor is tudtam. Azt azonban nem akarom hagyni, hogy megalázzon, annál igenis többet jelent nekem a kviddics. Hiába vagyok kezdő, hiába vagyok gyenge, hiába vagyok csak egy egyszerű levitás kislány. És pont azért mert az vagyok, pont azért nem akarom, hogy ő ezen köszörülje a nyelvét. Ha egy ütést is vissza tudok neki adni, én már boldog leszek. Ha eltöröm valamimet, nem érdekel, így jártam, de még egyszer nem fogom addig elhagyni a pályát amíg nincs rá komoly okom. Nem. Vannak dolgok amiket az ember büszkesége nem tud többször egymás után elviselni.
- Nem tudom mikor lesz - közlöm végül elszontyolodva kicsit. Hangom lassú, élesen elüt Iza tempójától, de hátha ez őt is kicsit megnyugtatja. - Elle néni azt mondta igazából, hogy megkérdezi nekem Christ, szóval a bagoly talán nem szükséges - gondolkodom el, majd a kötet felé nyúlok.
- De én azért keresgélnék még, könyvből biztosan más. Meg aztán ki tudja, lehet valami hasznos tippre is bukkanunk benne - mosolygok fel halványan, remélve, hogy lassan csökken a feszültsége. Elég ha kettőnk közül csak én vagyok ideges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2019. augusztus 21. 12:22 | Link

Masa
Frayec

Szóval férfi. Ez mindjárt megváltoztatja a dolgokat, mert egy diák ellen még azt mondom gyakorlással simán nyerhet is. Iskola mellett nem kviddicseznek profi szinten, úgyhogy annyira nem kell amiatt aggódni, na de egy felnőtt ember?! Lehet, hogy valami profi kviddicsessel sikerült összekavarodnia, aki már évek óta játszik terelőként és csak azért nem igazolt még le sehova, mert nem tud választani az ajánlatok közül. Na jó, ebbe még belegondolni is rossz. Inkább mégse gondoljunk arra, hogy profi.
Gondolkozom a lehetőségeinken, hogy kinek tudnék így hirtelen baglyot küldeni. Legrosszabb esetben hoppanálni is tudok, ha az idő miatt nem tudunk várni a levél érkezésére. Magamban már végigpörgettem az összes kviddicses ismerősöm nevét és kiválogattam azokat, akiknek ebben a bizonyos témában a legnagyobb tapasztalatuk lehetne és készen állok arra, hogy felsoroljam őket, mikor Masa ismét megszólal. Megszakad a szívem a szomorú hangjától.
- Az jó, ha Chris tud segíteni, de csak egy szavadba kerül és írok valakinek – teszem még hozzá a sajátjához hasonlóan egy halvány mosolyt villantva. - Egyébként meg ha belegondolsz, mi lehet egy terelőpárbaj? Egymásnak passzolgattok, amíg egyikőtök el nem fárad… vagy – és ezt már félve teszem hozzá - másik párbajokhoz hasonlóan megpróbáljátok kiütni egymást.
A könyvemet szorongatva keresem Masa tekintetét. Kezdek egyre jobban stresszelni emiatt a párbaj miatt, pedig egyrészt én a közelében sem leszek, másrészt nem nekem kell részt vennem rajta – és mégis, aggódva kezdem oly sok idő után most megint harapdálni az ajkam, hogy azzal is csináljak valamit. Hajaj Masa, legközelebb a csendes kukkolást is csendesebben kell csinálni.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2019. augusztus 21. 12:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2019. augusztus 27. 19:48 | Link

Cameron


Mert elég nekem csak a vizsgákra visszajönni. Mert ők eldöntötték, mert ők mindent eldöntöttek.
Szeretném betudni ezt a kamaszodásnak, de tudom, van egy hatalmas szakadék köztem és a szüleim között, és biztos nem én leszek az, aki ezt át fogja hidalni, hisz nem is én képeztem magunk közé. Tényleg figyeltem arra, hogy soha ne okozzak nekik csalódást, és pont ezért tettem. Igaza volt Robinak, de mire kellene büszkének lennem, erre? Ilyen, ha valaki aranyvérű?
A könyveim ugyanúgy állnak a szekrényemen, mint mikor eljöttek értem. Nem csomagolhattam össze, mert nem kellett, meg se lepődök, hogy kinyitva a szekrényem, a ruháim sincsenek sehol. Szerettem őket, mindegyikhez kötődtem, főleg a kékhez, de azt is eltüntették. Ennél jobban nem is adhatta tudtomra édesanyám, hogy ideje felnőnöm, és búcsút mondanom mindennek, ami eddig történt velem. Gerinek is. Főleg neki, pedig csak egy randi volt... egyetlen randi valakivel, akivel nem kellett volna, aki szerintük nem elég jó hozzám, pedig akkori korszakom legjobb dolga volt.
Még szerencse, hogy Norbi bá' elkap és rám bíz egy olyan feladatot, ami legalább eltereli a figyelmem az otthon történtekről. Hisz Várffy Sára vagyok az Istenért.
Megyek is a könyvtárba, mert elvileg várnak rám. Nevet nem kaptam, csak egy évfolyamot, ami persze én K-val teljesítettem is.
Két embert látok belépve a könyvtároson kívül, az egyik talárján virít a kígyó, így őt ki is lövöm egyből, és a másikhoz sétálok.
- Szia, téged kell keresselek, ugye? Mármint Norbi bá' szervezte ezt a randit. Sára vagyok - ülök le vele szembe, hisz neki csak adott némi infót rólam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 45 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet