36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. március 7. 14:31 | Link


~ legilimencia gyak., 2. szint

Ez máris sokkal izgalmasabb, mint mondjuk az, hogy nulla háttérzaj és a legtisztább körülmények között, hány méterről képes egy egészséges fül meghallani a leghalkabb hangot. Már csak azért is, mert ilyen soha nem fog fennállni, így nem is értem igazából, hogy miért kell nekem mindennél jobban tudni. Ahogy találkozik tekintetünk, szórakozottan elmosolyodva intek neki a tollal a kezemben, miközben visszacsúsztatom pálcám, és felemelem a másik karom is. Így természetesen már minden tisztább. Ha eddig mondjuk 720 pixelben láttam a képeket, amiket felidéz, akkor most hirtelen 1080 full hd-ban virít előttem minden, csak azért, mert rám nézett. Jonathan arcára, és a hozzá társuló, elég egyértelmű képre jókedvűen, halkan felnevetek, mintha épp valaki most mondott volna valami igazán szórakoztatót. A szám elé emelve tetovált öklöm csúszok megint lejjebb a széken, mintha ezzel kompenzálnám az előbbi csendháborítást. De hát tényleg vicces volt, akkor is, ha nekem szánta, akkor is, ha a belga hercegnek. Arcomon marad a széles mosoly, kiül zöldes szemeimre is, ahogy lapozok a könyvemben. Mintha annyira lekötne. Nyilvánvalóan. Húzok pár vonalat a lap sarkába, hogy elhitessem, én itt most nagyon tanulok, és nagyon erre figyelek. A látványos szenvedésre megemelve egyik szemöldököm épp csak felpillantok rá, és ha ő már úgyis lefelé néz, rajta is hagyom tekintetem, leheletnyit oldalra billentve fejem. Összevonva szemöldökeim kezdenek ugrálni szemeim az arcán, nem vagyok egészen biztos abban, amit láttam, részben mert egy homályos villanás volt, részben pedig mert akkora hűhót csap köré, mintha megölt volna egy embert. Halkan megköszörülve a torkom erőltetem meg magam, hogy jobban belelássak, miközben továbbra is kémlelem az arcát. Ehhez azért már eléggé koncentrálnom kell. Kicsit olyan, mintha valamiben kutatnék, csak annál nyilván megerőltetőbb a dolog, figyelnem kell rá, arra, hogy ne zavarjam meg a gondolatait, és ki is szűrjem - esetében meg is találjam -, ami érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Ónodi Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 57
Írta: 2018. március 7. 15:03 | Link

Adrian


A szemben ülő nevetésére ismét felpillantok, és a közöttünk húzódó asztal fölött, összeszaladó szemöldökeim alól hunyorgok át rá. Nem értem, hogy mi olyan mulatságos számára, ami miatt még az öklébe is bele kell harapnia, de kérdezés helyett inkább vonásaimmal üzenek. Ajkaim leheletnyire távolodnak egymástól, fejemet a másik oldalra billentem, tekintetemet le sem veszem róla. A toll lassan megáll a mozdulatban, és bár a csend próbál megtelepedni közöttünk, harsogó gondolataim, és az energia, ami még így is, ebben a speciális környezetben, majd' mozdulatlanul ülve is bennem tombol, nem hagy utat neki.
Tekintetem az övét kutatja, gondolataim közben lelassulnak, legtöbbjét elveszítem, mintha soha nem is aggódtam volna az öregedő Van Gogh miatt, mintha nem kellene vizsga után elszaladnom a közértbe vajért, mintha soha nem ismertem volna meg őt.
A szívem máris a torkomban kalapál. Lelki szemeim elé ismét beúszik a fekete szempár, a karakteres orrnyereg és az érinthetetlen ajkak, amelyekre saját magamon túlnőve vágyom. Amelyek afféle tehetetlenséggel töltenek el, amik miatt egyszerre veszek meg és leszek alázatos.
Adél! - sikít fel egy ismerős hang, mire hátradőlök a széken, és fejemet a plafon felé emelve hűs levegőért kapok. A tarkóm bizsereg, olyan érzésem van, mintha valaki figyelne, mintha valaki átlátna rajtam, akár egy olcsó szitán. Érzem, hogy ég az arcom, hogy ég a fülem, hogy...
Óvatosan leteszem a tollat, és reszkető, nyirkos kezeimet lassan lehúzva az asztalról, merev combjaimra teszem. Halk sóhaj. Lehunyom a szemem.
Jonathan, képtelen vagyok rá, nem tudom befejezni a cikket, hiszen még a bevezetőhöz sincs ötletem! Valami, valami... valami baj van velem. Nagyot nyelek, leszegem a fejem. Ő elhomályosodik, hogy az övéi helyett ismét a főszerkesztő szigorú szemeivel találjam szemben magam.
Aztán felpillantok, alulról, sejtetvén-kérdőn, de legfőképpen kíváncsian, hogy Adrian vajon engem néz-e, és ha igen, vajon mit akar?
Mit szeretnél, Adrian? Mi az, amit nem mondasz ki?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. március 7. 15:27 | Link


~ legilimencia gyak., 2. szint

- Ne haragudj - csak halkan motyogom ki a pillantását követően, miközben, továbbra is vigyorogva megcsóválom a fejem. Elég szomorú, hogy már ez is képes kilibbenteni annyira, hogy itt vihogjak magamban. Az életem szomorú. Mindig szeretek olyan emberekben kutatni, akiknek szemetel az agyuk, és akkor sem tudnak teljesen csendben maradni magukban, amikor akarnak. Valahogy szeretem hallani ezeket az apró, igazából teljesen lényegtelen részleteket. Akkor is ott vannak, ha nem figyelsz rájuk, és nem is igazából zavarnak, mert nem erőteljesek, csak így vannak, halványan, aprón. Aztán bevágódik újra az érzés képe, ami el is sepri a többit, nagyjából úgy, ahogy Anderson Silva fog egy újságot, és lecsap egy legyet. Rá kerül a rivaldafény, minden más pedig a háttérbe kerül - én pedig úgy ugrom utána, mint egy kisfiú, aki előtt megzörgették a cukorkás zacskót. Egy pillanatra meg is feszülnek a karomon az izmok, és talán a szemeim is megrezzennek, de ez mindig csak egy másodlagos mozdulat, így mindig csak sejteni tudom, hogy megtörténik.Ha valaki látna, és tudná, mit csinálok épp, gondolkodás nélkül rám vágná, hogy Mardekáros vagyok. Elvégre a bűntudat legcsekélyebb érzete nélkül kutatok valaki fejében, valami után, ami egyáltalán nem tartozik rám, és talán nem is kellene tudnom róla. De ha már ennyire a képembe vágták, miért is ne akarnám tudni?
A hirtelen jövő, teljes mértékben váratlan és kéretlen, intenzív, hangos, vakító akármire összerezzenek akaratlanul is, mintha kirázna a hideg, és inkább elnézek mellette. Nagyjából olyan, mintha valaki két centiről vakuzna bele a teljesen kitágult pupilládba. Nem épp életem legkellemesebb érzése.
Majd, megint Jonathan. Egészen aprót szusszanok türelmetlenül, hogy észre se vegye, ahogy arrébb seprem ezt a gondolatot, mert most nem erre vagyok kíváncsi, és türelmem sincs megvárni a végét. Különben sem szabad nekem előre tudnom, hogy mit fog kiadni az Edictum, meg mit nem. Nem mintha több jogom lenne valószínűleg tiltott szerelmek után keresgélni, de hát shit happens. Úgysem fogok sokat tenni, miután az egyik tanár gyereket csinált a tizenhat éves diák feleségének, úgyhogy lapozzunk.
Ahogy újra találkozik tekintetünk, kisimulnak a vonásaim, és inkább úgy nézek vissza rá, mintha csak bambulnék ki a fejemből, ahelyett, hogy mondjuk a vizsgámra tanulnék. Persze közben nem hagyom abba a megfeszített munkálkodást Adél elméjében. Tudni akarom.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2018. március 7. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Ónodi Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 57
Írta: 2018. március 7. 16:09 | Link

Adrian


Habár elnézést kér, az arcán szétterülő vigyor inkább szemtelenségről árulkodik, mintsem őszinte megbánásról. Egyébként sem teljesen világos, hogy miért bökte ki; a bámulásért, nevetésért vagy az idétlen viselkedésért. Mondjuk nagy jelentősége nincs, meg különben is, hogy őszinte legyek, már annak örülnöm kellene, hogy a szótára egyáltalán tartalmaz bocsánatkérést. Adrian jó fiú, könnyű kedvelni. Az emberek szeretik. Én is kedvelem.
Alig láthatóan - a számszegletében elnéző kis mosollyal - csóválom meg a fejem, gondolataim között most éppen ő tűnik fel. Látom őt a nagyteremben, amint rámosolyog Emilyre, látom őt az Eridon toronyba vezető lépcsőn, amint kezemben a könyveimmel felfelé rohanok, és a következő pillanatban összeütközik a vállunk. Látom őt a barátaival röhögni, este a prefektusi címerére vetni egy futó, kósza pillantást, és látom, ahogy utána sután körbenéz a klubhelyiségben. Nyugodj meg, Adrian, csak én láttam. Senki sincs itt rajtunk kívül.
Az emlékképek hol gyorsabban, hol egészen lassan követik egymást, a szemeim közben az arcán időznek. Ő valaki, akit ismerek, akinek a mozdulatai bennem élnek, amelyeket bármikor előhívhatok, aki hús-vér, aki itt van velem, mégsem tudok róla semmit. Ő felület volt, az, és talán mindig az is marad.
Eszembe jut, hogy Adrian még gyerek. A gondolataim megtelnek hasonló és épp ellentétes jelzőkkel, a szavak, mint fiatal, éretlen, hogy koraérett vagyok, hogy másra vágyom újra pumpálni kezdik a vérem. Az ereim duzzadnak, a szívem máris siet. Érett férfi képe dereng fel. Egy szempár, egy mosoly, egy hang, amely a nevemen szólít. Ismerem, mind ismerjük.
Az előttem fekvő pergamenre pillantok, combomon pihenő kezeim rászorítanak a nadrágromra. Hosszú körmeim végigkarcolják az anyagot, majd az arcom elé emelem őket, hogy egy rövid időre elbújhassak a világ elől. A tenyereim takarják lehunyt szemeim, az orrom és a szám, meleg leheletem végigszánt nyirkos bőrömön. Most sötét van, most nem lát senki.
Ha tudnám, hogy valaki lát... hogy valaki most is, így is, hogy valaki mindent lát... de csak azt tudom, hogy nincs elég erőm legyőzni saját magam.
Utoljára módosította:Ónodi Adél, 2018. március 7. 16:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. március 7. 16:35 | Link


~ legilimencia gyak., 2. szint

Tovább nevetgélve magamban sütöm le szemeim, kicsit ki is pirulok. Olyan ez, mint amikor eszedbe jut egy jó vicc, és akárhányszor ez megtörténik, nem tudod visszafojtani a nevetést. Percekkel utána sem. Jonathan és a perverz disznó gondolata egyszerre, felér egy ilyen viccel. A saját látványomra szelídül a mosolyom, jólesően csillannak meg a szemeim, ahogy beharapom alsó ajkam egy pillanatra. Másra vágyom. Oh nem, én pontosan tudom, hogy mire vágyom, azt is, hogy kire vágyom, hol, mikor, miként, és ez annyira előttem lebeg, hogy időm sincs másra koncentrálni. A saját elmémben megjelenik egy arc, sokkal tisztább, mint Adél arca, sőt, sokkal tisztább, mint Adél összes gondolata eddig. Göndör, barna haj, barna szemek. Festék és tusfürdő illat, dohánnyal keveredve. Megint kipirosodik az arcom, ahogy elveszem a tekintetem a lányról, lassan, ráérősen pillantok körbe a könyvtár sorai között. Nyelek. Annyira élesen van előttem, hogy most még az ő fejében felderengő arcot is háttérbe szorítja, így, ha felismerhetően fel is sejlik, szebben nem is maradhatnék le róla. Újra a szám elé emelem az öklöm, ahogy lesütve szemeim szusszanok egy nagyot, és a telefonom is előkotorom a zsebemből, ha már itt tartunk. A legtöbb esetben mindig fogad egy üzenet, ha ránézek a képernyőre, úgyhogy why not. Ki gondolta volna, hogy egyetlen gondolat ennyire ki fog libbenteni a hatalmas kutakodásmból? Csak remélni tudom, hogy Adél titokban nem egy profi legilimentor, de igazából nem is tudom, hogy miért nem akarom, hogy az legyen. Ha nem az egész iskola, de a kilencvenkilenc százaléka határozottan tudja. Megfordítom a lapom, és rajzolgatni kezdek rá, majd, amikor túl felismerhetőek kezdenek lenni a vonások, a legnagyobb lelki nyugalommal firkálom össze az arcot. Jeez. Úgy viselkedek mint egy tízéves kislány, aki szerelmes a bátyja legjobb haverjába. Gondolatban megforgatom a szemeim, majd megint Adélre pillantok.
Semmi.
Most vajon megszakadt a kapcsolat, vagy csak rájött, és szórakozik velem?
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2018. március 7. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Ónodi Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 57
Írta: 2018. március 7. 17:00 | Link

Adrian


Először csak a résnyire nyitott ujjaim között pillantok át Adrianre, azonban később, mikor már leengedtem a kezeimet, és a tollat ismét felvettem, leplezetlenül kezdem figyelni őt.
Valami más lett. Megváltozott. Nemcsak az arca és a vonásai, nemcsak a mozdulatai, hanem az őt körbejáró energiák is.
Hm. Elmosolyodom, úgy, mint aki épp most döbbent rá valami fontosra. Mint aki ezekben a pillanatokban fedett fel egy sejtelmes titkot, és aki most jött rá arra, hogy két ember mennyire is hasonlíthat egymásra - a vágyaik tárgyától és az eszményektől függetlenül.
Kiszélesedő mosollyal sütöm le én is a szemem, és a tollam hegyét a pergamen jobb felső sarkába lejegyzett dátum mellé érintem. Nem vagyok zavarban, a melegség, ami a mellem tájékán erősödik, boldogságszerű. Árnyalatnyi habozás után aztán gömbölyded vonalkákat kezdek húzni, de a toll időközben úgy kiszáradt, hogy nem akar fogni. Ennek ellenére újra meg újra lerajzolom, a tollhegy követi a már ismert utat. A görbe kis szívecske, amit kanyarítottam, láthatatlan marad, mégis, sokkal mélyebben válik eggyé a papírral, mintha tintát használtam volna.
Ismét felnézek. Adrian sietve satírozza a lapját. Lassan pislogva figyelem őt, az arcomról semmit sem lehet leolvasni. Gondolataim kiüresedtek, a tér egyszerre nőtt meg és csökkent le.
Aztán megreccsen alattam a szék, ahogy kitolom magam alól, és az asztal szélén támaszkodva felállok. Nem nézek a fiúra, nem nézek másfele sem. Ujjaim súrolják az asztal lapját, ahogy elindulok felé.
- Adrian - szólítom meg, mikor a hozzá legközelebb eső széken helyet foglalok és keresztbe teszem a lábaim. Jobbommal felkönyöklök a fára, kezeimet finoman összefűzöm. Nem siettetem, türelmesen várok a válaszára, legyen az bármiféle, hangos vagy hangtalan. Megvárom, hogy rám emelje a tekintetét, hogy lássam, tudni akarja, miért jöttem közelebb hozzá. - Tudod, mi jár a fejemben?
Nem játszom vele. Egyébként sem tudok semmit a legilimentori tanulmányairól. Ez csupán egy szófordulat, valami, amit sokszor megkérdezek Fannitól is. Ő persze általában tudja a választ, de az más, hiszen mi hatéves korunk óta ismerjük egymást. A hangom nyugodt, a szemeim mosolyognak.
Utoljára módosította:Ónodi Adél, 2018. március 7. 17:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. március 7. 17:18 | Link


~ legilimencia gyak., 2. szint

Részben elég rémisztő, hogy egyetlen jól irányzott gondolattal képes volt elterelni annyira a figyelmem, hogy észre vettem, mikor szivárogtam ki a gondolatai közül. Mindezt persze úgy, hogy nem is tud róla, legalábbis remélem, hogy nem is tud róla. A széklábak éles hangjára nem pillantok fel, ellenben nagyobb lelkesedéssel húzom fel-le a vonalakat, amíg már nem marad más, csak egy firkával elrejtett cigarettából felszálló halvány, fodrozódó füst. Szép munka. Tiszta déja vu. Így, Adél gondolatképei nélkül egészen csend van idebent. Megnyugtató csend, amire valamivel megkönnyebbülten szusszanok fel. Jobbommal felkönyökölök, megtámasztom ujjaimon a homlokom, ami halvány lüktetésbe kezdett az erőltetéstől. Addig is, balommal egy új firkába kezdek, ami ezúttal nem egy személy, annál lényegesen semlegesebb. Ugyan észlelem már csak az illatból is, hogy helyet foglalt mellettem, addig nem reagálok, amíg meg nem szólít. Akkor viszont az állam támasztom a kézfejemre, úgy pillantok a lányra.
- Hmmmmm - elgondolkodva húzom össze kicsit a homlokom. Nem kifejezetten nehéz így tenni, elvégre most kifejezetten tényleg nem tudom, mi jár a fejében. Azóta gondolhat spagettikre is, vagy a Van Gogh nevű fehér macskájára. - Egy elfogadható Felagundtól? - egy féloldalas mosollyal vetem fel az egyetlen tippem, ami a legtávolabb állhat a valóságtól. Ettől függetlenül még mindig eltalálhatom, mert mondom, bármi foroghat a fejében éppen, attól függetlenül, hogy az előbb még a titkos szerelmére gondolt. Aki most vagy tényleg titkos, vagy nem merte még bevallani magának, vagy megijedt attól, hogy szerelmes belé, és nem mer még gondolni sem rá. Én erre tippelnék, de csak képeket láttam, az érzések nem jöttek át ennyire egyértelműen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Ónodi Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 57
Írta: 2018. március 8. 15:31 | Link

Adrian


Először a szemeim nyílnak nagyra és a világos szemöldököm íve húzódik magasabbra, ahogy a mosolygó ajkakról a fiú tekintetére vezetem a pillantásomat. Aztán, egy lélegzetvétellel később nevetni kezdek, a könyvtár szentségéhez méltatlan hangerővel, őszintén, látszólag mit sem törődve azokkal a sorstársakkal, akik néhány asztallal odébb homlokráncolva pillantanak felénk. Még a fejemet is hátrébb hajtom kicsit, és így, felemelt állal nézek el a feszült társaság felé. A vállaim rázkódnak, a szám elnyílik, és míg nekik szentelek pár rövidke másodpercet, arra gondolok, hogy eddig miért nem tudtam arról, hogy Adriannek ilyen jó humora van? Igaz, alig ismerem.
Széles mosollyal fordulok vissza felé, és összeszorított ajkakkal, mintegy megadva magam neki, finoman biccentek néhányat.
- Egy elfogadható Felagundtól... - ismétlem meg halkan a tippet, és franciakulcsra zárt kezeimet szabadon engedve, balommal Adrian összefirkált papírja felé nyúlok, és az egyik sarkát két ujjam közé véve kezdem morzsolgatni. Mindig ezt csinálom, egyszerű rossz szokás. A satírról Adrianre emelem a tekintetem. - Az alighanem csodaszámba menne, de jövő héten kiderül, és utána elmondom, léteznek-e vagy sem. Csodák.
Léteznek. Habár soha nem beszélek Istenről, hitről és nem e világi megtapasztalásokról, és az is igaz, hogy mikor utoljára szóba került a gondolatok ereje, ahelyett, hogy kiveséztük volna a témát, inkább rávettem Fannit a lakás kitakarítására. De tudom, hogy léteznek. Mert, ha nem így van, akkor... elvesztem. Közel s távol. A sötét szempár ismét beékeli magát a gondolataim közé, de most nem engedek neki. Nyelek egyet, de mielőtt újra megszólalnék, köhintek és beszívom kiszáradt ajkaimat.
- Arra gondoltam, hogy hány olyan háztársunk van, akikkel nap, mint nap találkozunk, akikkel együtt ebédelünk a nagyteremben vagy közösen megyünk órára, és persze beszélgetünk közben, de... valahogy mégsem tudunk róluk semmi jelentőségteljeset. Úgy értem, ami igazán ők lennének. Az igazán fontos dolgokat - mondom, és bár a gondolat elején még hadarok, az utolsó szavakhoz érve már egészen lassan kerekítem a hangokat. A hangszínem is változik, az ereje gyengül, halkabbá és törékenyebbé válik.
Az ujjaim között felforrósodik a lap sarka, tekintetem rásütöm, újabbat nyelek. Fogalmam sincs arról, hogy Adrian mit vesz ki a szavaimból, hogy jelent-e neki bármit, amit mondtam. De a szempár ott van, előttem feketéllik, engem néz és mosolyog. A szívem úgy dobog, mintha csak most ébredt volna rá, mit jelent az élet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. március 11. 13:17 | Link


~ legilimencia gyak., 2. szint

Elmosolyodva emelem meg szemöldököm a felszakadó nevetésre. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni neki, de végül is miért ne lehetett volna vicces. Bár én nem nevettem volna. Mondjuk én amúgy is olyan dolgokon nevetek, amiért a már kijelölt helyem van a pokolban, és úgy hívják, hogy trón. A szemem sarkából vetek egy pillantást azokra, akiknek szintén kijár Adél nevetéséből, majd bocsánatkérően megvonom a vállam, amolyan én nem ismerem ezt az embert stílusban.
- Szerintem vannak. Miért ne lehetnének? - megvonogatom megint a vállaim. Mindenkinek megvannak a maga kis csodái, úgyis mindenki másképp határozza ezt meg, ebből adódóan meg másban is látja. Nekem is vannak. És ahogy láttam, neki is megvannak a sajátjai. Magamban vállat vonok a gondolatra. Nap mint nap találkozunk velük, nem kell olyan nagy felhajtást verni pár kis csodácska köré.
Továbbra is az arcát kémlelve hallgatom végig a gondolatmenetét. Néha lepillantok a lapra, ahogy újra mozogni kezd kezemben a toll, kusza vonalakat hagyva maga után. Persze, figyelek rá, látszik az arcomon is, hogy inkább a mondandójára koncentrálok, mint a kék mintákra.
- Mi juttatott ehhez a gondolathoz? - kicsit összevonva szemöldököm pillantok fel rá, ahogy épp egy hurkon húzom át a tintát. Most úgy érzem magam, mint egy pszichológus. Miért gondoltál erre? Hogy jutottál ide? Hogy érzed magad ettől? Megfordítva megint a tollat ujjaim között emelem meg fejem, hogy ismét felé forduljak.
- Csak nem rólam? - halványan elmosolyodok. Nincs semmi rosszindulat vagy sértettség a hangomban, csak maga a kérdés, egyszerű valójában. Tudom, hogy nem vagyunk öribarik, valószínűleg nem is leszünk, legalábbis én nem vagyok az a személy, aki majd kifesti a körmét, és pletykapartit rendez vele. De ez nem is jelenti azt, hogy feltétlen rossz kapcsolatot akarok vele ápolni. Én egyszerűen csak így létezek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2018. március 17. 00:02 | Link

Lilith
#tanulási #mégvizsgaidőszak #zene #én


Ez a vizsgaidőszak nagyon hiányzott most nekem, elég sok szarság kavarodik most a fejem fölött, erre még vizsgázzak is le. Persze, egyszerre csak egy megy nekem, hiába mondják, hogy a nők egyszerre nyolc dologra tudnak figyelni, én nem. Tuti valami eldeformálódott bennem még az elején, azért vagyok ilyen nyomott.
Ez nekem nem fog menni, képtelen vagyok rá, főleg, hogy apától is most kaptam meg az első levelet két és fél év aggódás után. Jól vannak Timivel, hála istennek. Nem tudom mihez kezdtem volna, ha őket elveszítem. Na de nem szabad ilyenekre gondolni, a lényeg, hogy jól vannak és... és sajnos távol tőlem. Semmit nem tudnak rólam, ami az utóbbi két és fél évben történt velem, illetve én sem tudok semmit róluk, hogy hol vannak pontosan meg ilyenek. De jól vannak. Ez a lényeg, nem? Látni akarom őket, de ez képtelenség. Na jó, verjük ki a fejemből a családot és foglalkozzunk a tanulással. Igen! Ez a legfontosabb. Mit is akartam? Ja igen, mugli-és mágusismeret.
Kikerestem a szükséges könyveket és letáboroztam egy üres asztalhoz, Lilith is itt lesz állítólag, legalább is azt írta bagolyban, hogy ő is jön ma tanulni. Szemeimmel háztársamat kerestem végül hosszú másodpercekkel később feladtam a keresést és fellapozva a szükséges oldalszámon, olvasni kezdtem a könyvem.
Körülbelül a harmadik mondatot futottam át és dünnyögve elfeküdtem a könyvön.
- Nekem ez nem megy... nem akarom. Nem itt van az agyam, segítség - nyüszögtem, persze a mondandómból nem sok szűrődött ki, csak annyi, hogy: Ne em e em e em aaom. Em i ana am seíég. Vagy valami hasonlóan torz izé. Elveszve éreztem magam, tuti az évismétlés, már lélekben felkészítettem magam.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 8. 11:48 | Link


#pajtizzunk

Hogy a fenébe fogok felmászni érte? Ott a könyv a varázsszőnyegekről, de azt hiszem, hogy már kiakasztottam a könyvtárost. Nagyjából fél órája vagyok itt, és már két halom könyv van az asztalon. Mindet vele szedettem le, és bár láttam, hogy mosolyog, szinte hallottam, hogy a pokolba kíván. Ezért az utolsó könyvet, amire ma szükségem lenne, valahogy le kell szednem. A felsőbb évesek ma nem annyira segítőkészek, az alsósok pedig nem ismerik a pálcamágiát, ahogy én sem. Bár próbáltam a leírás alapján, de csak felborítottam vele pár könyvet, Franciska persze ennek sem örült, mármint a könyvtáros hölgy. Állítólag ide járt, szóval segíthetne, de látom, hogy éppen nem akar, talán még egy kis kárörvendő mosoly is lapul a szája szegletében, vagy már csak én képzelem be ezt az egészet. Átmegyek a polc másik oldalára, és találok egy fellépőt… sajnos egy sínen, így nem tudom átcibászni a megfelelő helyre. Felállok, és a pálcámmal kilököm a könyvet, amit keresek, ami fura puffanással ér földet. ~ Ajj, ez nem a földre esett.~ Állapítom meg nagy okosan, és nagyon gyorsan átmegyek a másik oldalra, ahogy egy fiú van – Eridonos felségjelzéssel – és gőzöm sincs, hogy ráesett-e.
- Helló, minden oké? – kérdezem, ahogy suttogva megközelítem őt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Ryan Wolf Falkom
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 190
Írta: 2018. április 8. 13:06 | Link



 Bence

-Semmi gond- átnyújtja neki a könyvet. Gyorsan elkapja tekintetét a polcról és az ismeretlenre néz. Nem ismeri és mivel látja hogy Fanni csinálta a haját Eridonosnak ítéli. Mivel a fiú is őt nézi, teljesen kínosnak érzi és visszanéz polcra. Észreveszi a könyvet amit keres, és macska ügyességgel felmászik érte.
A könyv egy 500 oldalas kötet a varázstalizmánokról. Egy kérdés jut az eszébe és fel is teszi a -még nem biztosan- Eridonos fiúnak:
-Mért nem másztál fel érte?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 8. 13:22 | Link


#pajtizzunk

Nagy kő esik le a szívemről, ezek szerint nem ejtettem le rá. Vagy elkapta, vagy elvarázsolta, vagy egyáltalán nem is lehetett leverni.
- Hú, akkor oké, nem akartalak fejbe vágni vele - visszafogott vigyor, majd odasétálok és elveszem tőle a könyvet. - Végre, ezt kerestem - örülök magamnak, a srác pedig felmászik(!) a polcon. Félve nézek a könyvtáros felé, de ő úgy látszik nem tekint ide, vagy nem akar, vagy tudomásul sem veszi az egészet, mert elege volt mára a diákokból.
- Á, Franciska - bökök a könyvtárosnőre - megevett volna reggelire, ha meglát. Neked szerencséd volt, na meg nem is biztos, hogy vagyok olyan jól mászó, mint te. Tanultad valahol? - érdeklődöm, majd megnézem magamnak a srácot. Kábé annyi idős lehet, mint én, de még sosem láttam. Jó, hát miért kellene ismernem nekem mindenkit? Az arcmemóriám egyébként is katasztrofális.
- Te is gólya vagy? Azt látom, hogy Eridonos - bökök az uniformisra és kezet nyújtok neki. - Bence vagyok. - mutatkozom neki be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Ryan Wolf Falkom
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 190
Írta: 2018. április 8. 13:47 | Link

Bence

-Nyugi a könyvtáros miatt, úgy se vett volna észre- elfogadja a kézfogást- Falkom- mutatkozik be. Aztán elkezdi tanulmányozni a könyve hátulját, amin egy jáde nyaklánc látható, és egy jelenet, ahol egy idős emberen van a nyaklánc és egy tűzgojó repül feléjük majd mintha egy falba ütközne, eltűnik.
Viszanéz Bencére, és eszébe jut a fiú kérdése:- Hol tanultál meg így mászni-és arra jutott, hogy válaszol:
-Még kiskoromba, amikor még mindenhova felmásztam- mondta.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. április 22. 16:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 8. 14:24 | Link


#pajtizzunk

- Honnan tudod? Olyan a szeme akár a sasé - én azért nem nyugszom meg, szerintem, amikor megyünk majd kifelé, finoman célozni fog rá. A kézfogás után, én is lapozgatni kezdem a könyvet. Mindenféle repülőszőnyeg van benne, ez szuper lesz a házi dolgozathoz. Még tematikus ábrák, meg mindenféle statisztikai adatok is vannak benne. De egy jó seprűhöz képest szerintem semmit sem ér. Viszont kipróbálnék egy pikniket a felhők között, az menő lenne. Érdeklődök Falkomnál - ami egy hihetetlenül fura név, de tetszik-, hogy hol tanult meg mászni, csak, hogy ne unjuk be magunkat a könyvtárba. Kiderül, hogy nincs igazán előképzettsége, csak gyermekkorában sokat mászott fára. Mondjuk még most sem vagyunk felnőttek, de érti mindenki nem?
- Hát, engem sosem engedtek, és még ki is kaptam érte - sopánkodom. - Bence, ha még egyszer felmész és leesel, megverlek! - utánozom édesanyám hangját, majd elvigyorodom. Azért az sem semmi, hogy ha lesz valami bajom, még el is vernek, hogy biztosan fájjon. Arra nem válaszolt, elsős-e, szóval annak veszem.
- Képzeld, az egyik levitás lánnyal találtunk egy helyet, ami elvitt minket a középkorba. Majd szívrohamot kaptam - emlékszem vissza a kalandra, de amúgy nagyon izgi volt és nagyon élveztem. Remélem lesznek még ilyen helyek. - Te találtál már valami érdekes helyet? - közben nézem, hogy milyen jelenet játszódik le a borítón, amit a kezében tart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 8. 16:57 | Link

Álmos
- Még előző tanév, valamikor az éjszaka közepén

Továbbra sem vagyok éppen üde, ahogyan Álmos mögött baktatok a könyvtár irányába. Az a vicces, hogy még csak nem is vagyunk különösebben óvatosak - annyira késő van (pontosabban inkább már korán), hogy ilyenkor már nincsen az a mazochista prefektus vagy tanár, aki járőrözésre adná a fejét. A Banya portréja előtt elhaladva azért igyekszem vigyázni, mert a pletykákat jobb elkerülni, de úgy egyébiránt elég kényelmesen sétálunk végig a Rellontól az első emeleti folyosóig.
- Azt hiszem emlékszem, merre van a részleg az álmokról - mondom halkan, miközben benyomom az ajtót, hogy aztán a könyvek között találjuk magunkat. Remélhetőleg gyors és problémamentes lesz a keresgélés, bár abban biztos vagyok, hogy nem lesz a legkellemesebb így ennél a pici pálcafénynél olvasni. Nagyobbat varázsolni viszont én nem vagyok elég vakmerő, kiszúrhatja valaki, de lehet hogy a fiú erről máshogy vélekedik.
- Erre - bökök fejemmel az egyik bal hátsó sor irányába, amerre emlékeim alapján az álmokkal foglalkozó köteteket sejteni vélem. Amikor odaérek a megfelelő sorhoz, pálcámmal megvilágítva a polcot keresni kezdek bármilyen olyan könyvet, ami most segíthet. Azt pedig nem szabad elfelejtenem, hogy később egyedül majd visszatérjek egy olyanért, ami megmagyarázza nekem azt, mi történhetett akkor, amikor megpróbáltam illúziómágiát használni Álmoson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ryan Wolf Falkom
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 190
Írta: 2018. április 9. 13:16 | Link


 Bence

-Nem, még a kastélyon kívül nem jártam, pedig szeretnék, mert már másodikos vagyok-válaszolta.Belepillant a másik fiú könyvébe, majd a salyátjába, elkezd lapozni és Bencének mutat egy varázsrojtokról szóló fejezetet, ami elméletileg  
felgyorsítja a varázs szőnyegeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 9. 13:40 | Link


#pajtizzunk

Nem egészen értem, hogy mire gondol Falkom, mert a kastélyon belül is van számtalan sok érdekes hely, csak meg kell találni, vagy jó esetben elárulják a háztársaid... rosszabb esetben nem a háztársaid, akik ugratni akarnak, vagy kárörvendeni rajta. Például egy mumusraktárba nem szívesen mennék be, ha van egyáltalán ilyen.
- Itt is van sok érdekes hely. Akkor mit csináltál az első évedben? Én már alig várom a hétvégét, hogy kimehessek a szabadba, vagy elnyaljak egy fagyit a faluba. Állítólag van valami szuper hely, ahol varázsos fagyit is lehet kapni, arra kíváncsi vagyok - ered meg a nyelvem elég rendesen. nem mondom, hogy nem vagyok egy szószátyár, de a könyvtárban azért franci néni miatt csendben szoktam lenni. Le is halkítom a hangom, nehogy szó érje a ház elejét. Közben mutat nekem egy érdekes fejezetet az ő könyvéből, ami nekem fog jól jönni a házi dolgozatomhoz.
- Wow, ez tök király. Le kéne másolnom - sóhajtok egyet, majd felveszek egy üres pergament és egy tollat, és másolni kezdem az érdekes részeket, vázlatszerűen.
- Te beállsz a kviddicscsapatotokba? Egész ügyes vagy, biztos hasznát vennék az ügyességednek - kérdezem, amíg felrovom a betűket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Ryan Wolf Falkom
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 190
Írta: 2018. április 9. 19:58 | Link


Bence

-Nem akarok dicsekedni, de már benne vagyok- közben átles a másik fiú vázlatára, és halkan szól- Oda adom, ha kell- mondta. A nap már lassan kezd lenyugodni, és vöröses szín tölti meg a termet.Átnéz a válla fölött, és látja, hogy a széjjel hagyott könyvek a helyükre repülnek. Hirtelen fogja magát, leteszi az asztalra a könyvet, és elrohan. Tíz perccel később tér vissza egy szakácskönyvvel. Mikor visszaért kilihegte magát és hozzáfogott a magyarázathoz: -Tudod, mindig is szerettem volna azt, hogy milyen szakács vagyok.A könyv egy 100 oldalaskötet, a címe: Főzés, sütés alapfokon I..
aztán megkérdezte : -Nem próbáljuk ki, hogy mire vagyok képes a konyhában?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 9. 20:20 | Link


#pajtizzunk

- Tényleg? - lepődök meg, ez a legbénább reakció, hiszen az előbb mondta, hogy benne van. - Hú, akkor gratulálok és milyen poszton játszol? - érdeklődöm, mégiscsak az én házam csapatát fogja erősíteni, és legalább már egy ismerősöm lesz a KMB-ben, azaz a Kviddicsesek Menő Bandájában. Mert a legizgibb varázsport a világon, és imádom, ahogy menekülnek a játékosok a gurkók elől, vagy éppen felcsilingel egy jó dobás után a gólt jelző hang.
- Köszi - elveszem tőle a könyvet és lejegyzetelem ami nekem kell. Most már kész lesz a házi dolgozat, csak még egy kicsit össze kell majd raknom a gólyalakban. Mikor végzek az összes könyv visszarepül a helyére! ~ Átkozott légy Franci, hogy erről nem szóltál! ~ bosszankodom magamban, mert egy fél nap volt, mire visszasegítettem a könyveket a helyére. Közben visszatér Falkom is, egy új könyvvel. Jó messziről hozhatta, mert eléggé liheg, nem tudom, hogy mi lehetett ennyire fontos.
- Hát, miért ne, ezt már úgyis unom - pattanok fel az ötletre. - Akkor mehetünk is! - ösztökélem a srácot, kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne főzni. Ha akarja én nagyon szívesen adok tippet sütikre, mert kezd a gyomrom korogni, egy jó süti pedig csodákra képes. De kettő még többre!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. április 14. 22:57 | Link



Annyira megszokta már az állandó fáradtságot, hogy szinte már nem is emlékszik arra, milyen kipihentnek lenni. Fogalma sincs, mikor aludt ehhez eleget utoljára, tekintve, hogy az álmait kerülni igyekszik, ha pedig az mégsem sikerül, akkor előbb-utóbb úgyis felébred, méghozzá cseppet sem pihenten. Kezét zsebre dugva olyan komótosan sétál a folyosón, mintha az egész világ ura ő lenne ebben a pillanatban és fel sem merülne a lehetősége, hogy esetleg belefuthat egy álmatlan prefektusba vagy tanárba. Még a pletykás portrék előtt sem hajlandó osonni, csak úgy tesz, mint aki észre sem veszi őket. Azt hihetné az ember, hogy éppen alva jár, vagy valami olyasmi, ahogy leragadni igyekvő szemhéjakkal baktat előre a vakvilágba. Lilla lépteit követi tulajdonképpen, amíg csak el nem jutnak a pincéből egészen a könyvtárig.
- Sokat olvasol álmokról? - kérdezi, amint becsukja maguk mögött a helyiség ajtaját, egy pillanatra még neki is támaszkodik, majd nagyot ásít és nyújtózik egyet. Éberebb ettől sem lesz, a tagjainak azonban mégis jólesik a mozdulat.
- Tulajdonképpen miért érdekelnek annyira? - tesz fel újabb kérdést. Tenyerét végighúzza rövid haján, aztán ismét zsebébe mélyeszti a kezeit, amíg el nem jutnak a megfelelő polcig.
- Te is pszochológiára készülsz netán vagy mi? - dünnyög megállva a könyvek sora előtt, majd előhúzza a pálcáját, hogy lumost idézzen vele, elolvasva aztán a könyvek gerincén álló címeket a mágikus fény segítségével. - Állítólag közük van a tudatalattihoz, de ha ez igaz, akkor az nagyon borzalmas zuga lehet az agyamnak. Szóval... nocsak, álmoskönyv. - Leveszi a kötetet, majd fellapozza az sz betűnél. - Nincs is benne szörny. Nemáár. Te találtál már valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 15. 22:56 | Link

Álmos

Egészen elmélyülök a keresgélésben, mert tudom, hogy itt kell valahol lennie... Volt már a kezemben a könyv, ami a tudatos álmokkal foglalkozó fejezetet tartalmazza. Nem is sima szimbólumfejtős, vagy az álmok dinamikájáról író könyv volt, hanem gyakorlatiasabb, technikákat tartalmazott. Csak emlékeznék a címére... De lila borítója volt, az biztos. Még egy kis ideig keresgélek, éppen leveszek egy hasonló lila borítós könyvet. Lehet, hogy ez volt az? Éppen kinyitnám, amikor Álmos nekem szegezi a második kérdését, mivelhogy az elsőt megeshet, hogy elengedtem a fülem mellett... Kicsit felmegy bennem a pumpa, amiért megszakítja a keresési folyamatot, de igyekszem nem kimutatni. Valószínűleg csak a fáradtság miatt vagyok türelmetlen és egyébként sem lenne semmi értelme összeveszni vele. Összecsapom a könyvet amelyben éppen keresgélek, megpördülök, nekitámaszkodom a polcnak és Álmosra szegezem kékjeimet, miközben enyhe szkeptikus nevetést hallatok.
- Dehogy. Illúziómágiát tanulok és az álmaim jó ihletforrások. Főleg, ha még irányítani is tudom őket - mondom, majd kicsit sóhajtok és még eggyel halkabban folytatom - Meg aztán nekem is meggyűlt a bajom a saját rémálmaimmal... - Hát igen, miután az az idióta Ákos volt kedves beavatni az igazságba, miszerint különböző módokon tervezgette a kínzásomat és a halálomat, amíg én a közös jövőnkön gondolkodtam... Mondjuk úgy, hogy nem aludtam éppen a legjobban. Főleg akkor nem, amikor mindezek után még bevonult az elmegyogyóba. Most pedig próbálok úgy tenni, mintha nem tett volna tönkre mindent ez az egész, de ki tudja meddig megy még. Azon pedig már szinte csak nevetek, hogy most összehozott a sors egy újabb sráccal, aki nem bír a rémálmaitól aludni. Jó esetben ő talán nem pszichopata is mellé, de most már a biztonság kedvéért inkább semmi jót nem várok.
- Hát nem ez az - teszem vissza csalódottan a könyvet, amiről hamar megállapítom, hogy nem tartalmazza az általam keresett fejezetet.
- Mióta megy ez már? - kérdezem, egyértelműen a rémálmaira célozva. Borzasztó lehet így élni, ahhoz képest még egészen úgy tűnik, mint aki eszénél van. Én már biztosan megbolondultam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. április 18. 00:49 | Link



Az embert nem érdeklik csak úgy önmagukért az álmok, ez a véleménye az eddigi tapasztalatai alapján. Vagy valamit kutatnak azok, akikkel eddig találkozott, például pszichológusok vagy egyszerűen álomfejtésből akarnak roppant naívan megélni, vagy valami fura van az álmaikban, amitől szabadulni szeretnének, vagy ha szabadulni nem is, de legalább megérteni akarják, miért van valami úgy, ahogy. Még a Herzbergben találkozott valakivel, akit azért érdekelt az egész, mert volt egy fura visszatérő álma egy piros lufiról. Sajnos vagy sem, nem bírta egészen komolyan venni, úgyhogy nem sikerült megtudni, jutott-e valamire az az illető aztán ezzel kapcsolatban. Az első kérdésére Lilla fel sem figyel, csak a második hallatán csapja össze hirtelen az éppen kezében tartott könyvet és ad választ.
- Aha - dünnyögi. Már mindent ért. Ez esetben az álom ihletforrás, azazhogy eszköz, tehát Lillát sem önmagukért érdeklik. A további információ is csupán ezt a meglátását támasztja alá, de azért száját elhúzva pillant a lányra.
- Szar ügy - állapítja meg velősen a rémálmokat illetően. Ha valaki, hát ő aztán teljes joggal mondhatja, úgy érzi, és különben is. A rémálom az valami borzalom. Ezt úgy is tudhatja bárki, hogy nem él együtt vele. Levesz egy kötetet a polcról, de egyelőre csak a borítóját nézi meg, ujját végighúzza a gerincén, majd csak azután csapja fel tartalomjegyzéknél, majd találomra lapoz tovább.
- Nézd csak, itt... honnan tudhatjuk, hogy álmodunk... - mutatja, amint megakad a szeme ezen a mondaton éppenséggel az egyik oldal alján. Az újabb kérdés hallatán felpillant, majd gondolatban utánaszámol, mikor is halt meg az anyja. Nem sokkal azután jelentek meg a szörnyek. Ujjait is mozdítja, ahogy az éveket számlálja, de csak hangtalanul teszi egyelőre.
- Öt éve - böki ki végül. - Előtte is voltak kék foltjaim, ha leestem álmomban valahonnan, de a szörnyek öt éve jelentek meg először, és el ne mondd senkinek, de néha attól tartok, hogy egyszer ide is követni fognak és itt lesznek akkor is, ha ébren vagyok. Néha mondjuk már nem vagyok biztos benne, hogy épp álmodok-e vagy ébren vagyok. De nézd már, ez lehet, hogy hasznos - tér vissza az iménti témához, a lány orra elé tartva a könyvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 18. 16:44 | Link

Álmos

Elgondolkodom azon, vajon miért tűnik úgy, mintha Álmosnak a válaszom nyomán valamiféle felismerése támadna. Lehetséges, hogy volt már eleve bármilyen sejtése arról, miként fogok válaszolni? Nem hagy azonban sokáig töprengeni, ami pedig a "szar ügy" válaszát illeti, enyhe mosolyt csal az arcomra ez a rendkívül egyszerű, a rémálmokat megmásíthatatlan tényként kezelő, de nagyon is reális válasz. Rögtön beugrik Rachel és az ő reakciója ezekre az álmokra. Az aggódó barátnői szavak, amelyek olyan kontraszttal hasítanak most az emlékezetembe az iménti szavakhoz képest, hogy mosolyom már majdnem vigyorrá húzódik, mielőtt magamra erőltetném az előbbi halovány mosolyomat újra, visszaszelídítve ez arckifejezésemet. Továbbra is egy bódult álomban (hmm, milyen ironikus, nem?) érzem magam a kialvatlanságtól, az Álmos és köztem húzódó furcsa helyzet pedig nem sokat segít ezen. Szeretném megérteni, mitől lett nekünk hirtelen közünk egymáshoz - még mindig nem tudom elhinni, hogy gyenge illúziómágus próbálkozásomnak lehetett köze hozzá - de nem találok válaszokat.
- Ez az a könyv! - jelentem ki határozottan a kezében fekvő kötetet vizsgálva tekintetemmel, az álom pedig hirtelen teljesen kiszáll a szememből a röpke pillanat műveként rám zúduló lelkesedés eredményeképp. Közelebb állok hozzá, próbálva belekukucskálni a könyvbe, még a könyököm is az övéhez ér, de nincsen benne semmi természetellenes. Elvégre jártam már a gondolatai között is, mit nekünk most már ennyi fizikai kontaktus? Egy pillanatra a könyvben nyugvó tekintetem átemelem rá, enyhén megrázom a fejem.
- Én... Én éppen pont arra gondoltam, hogy nem is látszik, hogy annyira megviselne téged, mint amennyire mondjuk engem megviselne... - mondom neki egészen halkan és mélyen elgondolkodva, majd folytatom:
- Jól leplezed. - Ezt már egészen halkan, de némileg elismerően mondom. Szívesen hozzátennék még valami megnyugtatót, minthogy a szörnyek ide nem követhetik, vagy hogy biztosan találunk megoldást... De előbbit nem érzem ideillőnek, mert egyáltalán nem olyan a kapcsolatunk hogy gyengéden nyugtatgassam - nem is hiszem, hogy rászorul- , utóbbit pedig nem tudom garantálni, így inkább magamban tartom a megjegyzéseim. Inkább a könyvünkre koncentrálok, pontosabban annak tartalmára.
- Nézd, itt vannak a technikák! - mutatok jobb kezem mutatóujjával (amelyről már némileg lekopott a fekete körömlakk) a listára, amely olyan tippeket tartalmaz, minthogy az ember napi több alkalommal kérdezze meg magától a dátumot, vagy hogy milyen nap van, továbbá próbálja meg felidézni a nap korábbi történéseit és a további részére vonatkozó terveit. Ilyen és ehhez hasonló tanácsok vannak felsorolva, melyet a könyv írói röviden csak "valóságtesztnek" neveznek, és amelyek egészen könnyen követhetőnek tűnnek. A fejezet ír még valamit az alvás paralízisről és egy fura elalvási technikáról, amikor nem hagyod magad rendesen elaludni, de az a valóságteszteléshez kepést elég kellemetlennek és kissé veszélyesnek is tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. május 6. 14:49 | Link



Szemernyi időre döbbenten nézi a mosolyt a lány arcán, ahogy az szélesedni kezd, mielőtt még visszaszelídülne egy haloványabb változattá. Kissé összeszűkül a szeme, két szemöldöke között pedig ráncot rajzol ez a pillanatnyi meglepettség és értetlenség, mielőtt még egy vállvonással elengedné az egészet. Nem egyszerű eset a lány sem. Más mostanra már hosszas magyarázkodásnál tartana, vagy éppen arról kapna kioktatást, hogy így aztán nem illik beszélni, pedig hát mi mást lehet erre mondani? Kezdje el sajnálni, szánakozzon rajta, aggódjon, hogy jaj te jó ég, hát ez micsoda dolog már, és ugyan különben is... ez nem ő. Ő pontosan tudja, milyen a rémálmokkal együtt élni, és éppen ezért sincs értelme többnek eme lakonikus megállapításnál szerény véleménye szerint. Inkább vissza is tér a tartalomjegyzék böngészéséhez, hiszen az fontosabb, mint ezen a kérdésen lamentálni, és egész megkönnyebbülten szusszan fel, amikor a lány a tudtára adja, hogy ez az a könyv. Fordítja kicsit a könyvet, hogy mindketten rálássanak, és bizonyára a fáradtság tehet róla, hogy miközben megoldást igyekeznek találni, nagyon is őszintén válaszol a kérdésre, olyan mértékben nyílva meg, mint évek óta senkinek, még a nővérének sem. Szinte már el is felejtette, hogyan kell őszintének lenni, és kimondani, mi nyomasztja, egy pillanatra még meg is retten tőle, hogy micsoda komoly titkot adott ezzel a lány kezébe, de végtére is úgyis ismeri már az álmait. Ott járt bennük, csak még azt nem tudja, hogyan került oda és miért.
- Kösz - mormogja vállait kissé behúzva azért, és már vissza is térne a könyvhöz, ám még eszébe jut, hogy ha már itt tartanak, miért is ne kérdezhetne. Neki megvannak a szörnyei, és Lilla látta is őket, de azt nem tudja, hogy őt mi is tartja rettegésben, ha az álmok földjén jár.
- Te miket szoktál álmodni? - kérdez rá végül, csak ezt követően futja át a valóságtesztekről szóló részt. Hümmögve olvasgat. Érdekes.
- Az egyetlen bajom, hogy ehhez álmodni is kell - jelenti ki hatalmas sóhajjal. - És ha te is benne leszel... szóval ahhoz, hogy ott legyél, azt hiszem, éjszaka kellene aludnom, nem valamikor óra közben, amikor már nem tudom nyitva tartani a szemem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 6. 19:14 | Link

Álmos

Nem mondom hogy nem veszem észre Álmos röpke döbbenetét, ettől pedig persze kicsit még szórakoztatóbb lesz az egész. Végül aztán továbblendülünk és Álmos tényleg meglepően őszintén beszél arról, milyen ilyen álmokkal együtt élni. Még mindig kicsit meglepődöm a dolgon, pedig nem kellene. Az hogy szerepelek az álmaiban, az általánosan megszokott határokat nagyon meglazította kettőnk között. Nekem már nem kell magyarázkodnia és éppen ezért a többi ide kapcsolódó dologról is könnyebben beszél, nyilván neki is muszáj néha elmondania ezeket valakinek. Aztán mintha azt érezném, hogy kicsit rögtön meg is bánta a dolgot, ezt pedig megerősíti az, hogy hamar megpróbálja átterelni a beszélgetést rám. Hát persze, titokért titkot, vagy mifene. Felnézek a könyvből, Álmos tekintét keresve. Fel sem tűnt eddig, milyen szép szeme van, habár epésebbik felem nem hagyja ki az éles megjegyzést, hogy félhomályban mindenki szebb egy kicsit.
Azon gondolkodom, mennyit kellene mondanom. De ha már egyszer ő is őszinte volt velem és minden éjszaka önszántán kívül őszintének kell lennie, hát ennyit csak megérdemel, nem? Összefonom magam előtt védekezőleg a karjaim, érzem a pillanaton hogy mindkettőnk agya kicsit kevésbé zakatol a könyv tartalmával kapcsolatban, még ha csak rövid ideig is. Lesütöm a szemem azt remélve, hogy így könnyebben kiszakadnak a még gondolatban is undorítóan hangzó szavak.
- Leggyakrabban azt, hogy a barátom fojtogat. De néha bezár, néha kerget egy soha véget nem érő lépcsőházban és persze mindig ő a gyorsabb... - a végén kicsit már remeg a hangom, úgyhogy abbahagyom egy pillanatra, megköszörülöm a torkom. Mikor a hangomat kellően érzelemmentesre sikerül varázsolni, megvonom a vállamat és üres hangon hozzáteszem:
- De eddig mindig felébredtem, mielőtt meghaltam volna - végül is, ezt akár tekinthetjük pozitívumnak is, én legalábbis úgy teszek, mintha az volna. Egyébként mostanában már ritkábban álmodom ezt, de hozzá kell tennem, semennyit nem szokott segíteni, hogy gyakran végül felébredek ugyanamellett az ember mellett, akiről a rémálmok szóltak. Egyszer majdnem fejbecsaptam Ákost az éjjelilámpával közvetlenül ébredés után. Szinte köszönettel tartozom Álmosnak, amiért inkább az ő álmaiban vehetek részt a sajátjaim helyett, de ezt a világért sem mondanám ki hangosan. Elég önző dolog lenne, úgy érzem.
- Tudom hogy nehéz, de szerintem át tudnál szokni. Így is egész gyakran álmodsz éjszaka, legalábbis az elmúlt héten veled voltam párszor... Napközben pedig tesztelgetjük a külvilágot, kérdezgethetjük akár egymást is - belenézek a könyvbe példát keresve kérdésre, majd folytatom - egy hét múlva ha meglátsz álmodban, más sem fogd eszedbe jutni rólam, csak hogy mi a mai dátum - mondom, majd kicsit bugyuta, reményteljes mosolyt villantok. Meg kell próbálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. május 22. 22:20 | Link



Valószerűtlenül könnyen jönnek a szájára a szavak, szinte már álomszerűnek is mondhatná, ha emlékezne még arra, milyen is egy kellemes, ködös álom, ahol minden a helyén van, talán jobban is a kelleténél, és nem menekül éppen valami elől egy félelemmel és rettegéssel átitatott szürke köztes világban. Csakhogy nem emlékszik már ilyen álmokra, évek óta nem volt hozzájuk szerencséje, így mindössze hihetetlennek képes titulálni az egész pillanatot, amelyben gondolkodás nélkül enged betekintést a lánynak lelke mélyére. Nem szokása felfedni a félelmeit, de általában még azt sem, hogy ismer még érzéseket, nem csupán valami szoborszerű merevségbe dermedt szemlélője a világban zajló eseményeknek mindenféle reakció híján. Dehogy. Csak éppen jó mélyre száműzi magában mindezt, és ezzel egyidejűleg az embereket is távol tartani igyekszik magától. Minél kevesebb az esélye, hogy közelebb kerül hozzá bárki is, annál biztosabb, hogy nem kell újra átélnie mindazt, mint amikor évekkel ezelőtt elveszítette az anyját. Hirtelen megretten a tudattól, hogy Lillának most mégis felfedett valamit az igazán emberi valójából, és különben is, a lány részese az álmainak. Különösen ijesztőnek tetszik a lehetőség, hogy esetleg ismételten szembesülhet mindazzal a kellemetlen, égető, fájó, maró kavalkádjával az érzéseknek, ami akkor, évekkel ezelőtt zúdult rá teljes hirtelenséggel, ilyenné formálva őt szép lassan, hát igyekszik inkább a könyvre terelni a figyelmét és megoldást találni a jelen helyzetre. Akkor talán Lilla is kikerül az álmaiból, nem kell már tartania tőle, hogy esetleg éppen ő okozná a vesztét, mert ki tudja, mire képesek az álmai, amiről még nem tud, meg egyáltalán mire képes ő. Csakhogy akarja-e, hogy ez teljes mértékben megszűnjön? Mégiscsak megkönnyebbülést hozott az, hogy elmondta mitől is fél hosszú ideje, bármennyire is nem szeretné bevallani. Hülyeség, dönti el végül, határozottan utasítva rendre saját magát, kényszerítve szinte, hogy a sorokra figyeljen a könyv lapjain. Minden más mellékes csupán, fölösleges időpocsékolás foglalkozni tehát vele.
- Akkor miért a barátod? - kérdez vissza kurtán, meglehetősen értetlenül, mégis valahogy ítéletnek hangzik szájából a kérdés. Miért? Az ilyen nem barát. Ott van a ki nem mondott gondolat a szavak mögött. Ez inkább mumus.
- Nemt'om. Megpróbálom - közli megvonva a vállát. Tulajdonképpen nem is nagyon látja, mi más választása lenne, leginkább csak igyekszik visszabújni a kis burkába, de nem éppen sok sikerrel. Meglazult az egész konstrukció, legalábbis ami a lányt illeti. Hatalmasat sóhajt, és ez a sóhaj már inkább holmi halálhörgésre is emlékeztetheti az embert, ahogy enyhén gurgulázó hanggal társulva szakad fel a torkából, majd megdörzsöli az orrnyergét, aztán Lillára pillant.
- Remélem, mert most csak az jut eszembe, hogy mi van, ha egyszer tényleg bántanak téged is a lények. Fogalmam sincs, mire lehetnek még képesek az álmaim - dünnyögi tudomásul véve, hogy kár már megpróbálni is tovább játszani az önként választott szerepet, hiszen itt ezen a ponton nem tud már hiteles lenni. Vállat von csak úgy magának, aztán a könyvet becsukva leül a földre hátát a polcnak vetve. - Miért segítesz nekem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 23. 19:31 | Link

Álmos

Fura érzés az álmaimról beszélni. Álmos nem tudja, de ő az első akinek meséltem róluk, ahogyan én is sejtem, hogy az imént megfogalmazott gondolatait nem sokan hallhatták előttem. Talán éppen ezért döntöttem én is úgy, hogy őszinteséggel tartozom az őszinteségéért - de egy picit saját magam miatt is. Együtt kicsit könnyebb az ilyen titkokkal. Nem sokkal, de az elviselhető és az elviselhetetlen mércéjén talán egy leheletnyit lök a mutatón, amikor az ember valakivel megoszthatja, ami fáj. Így aztán mintha kicsit könnyebb lennék egy futó pillanatra, ám az érzés nem tart sokáig, egészen pontosan Álmos következő kérdéséig. Miért van az, hogy ez a srác egy hét ismeretség után olyan kérdéseket tesz fel, amelyeknek a megfogalmazásához nekem hónapok kellettek? A válaszadással segíthetne, hátha abban is ennyivel gyorsabb nálam, ugyanis azt még nem találtam meg.
- Nem tudom. Nem is vagyok már biztos benne, hogy az - mondom zavartan, egy tincset türelmetlenül a fülem mögé tűrve, mint aki zavarba esett. Zavarba is estem talán kicsit, úgy érzem magam, mint akit rajtakaptak valamin. Mondjuk azon, hogy hülyeséget csinálok. Hogy olyan emberre áldozom az időmet és a szeretetemet, aki nem is érdemli meg és aki talán sosem érdemelte. Persze tudom én, hogy a maga módján igyekszik. Éppen ez az igyekezet láncol hozzá évek óta, de minden igyekezete kevés lenne ahhoz, hogy jóvá tegye a dolgokat, azt hiszem.
Bólintok, bátorító mosoly kúszik az ajkaimra. Lehet hogy naiv vagyok, de én tényleg elhiszem, hogy ez a dolog sikerülhet. Azt nem tudom, mire megyünk vele pontosan, hogyha sikerül az álmodás tényét tudatosítani, de minden lépést a maga idejében kell megtenni, ezen majd aggódunk akkor, amikor aktuális lesz.
Álmos újabb gondolatára megrázom a fejem, mert már most libabőrös vagyok a szavaitól. Nem akarom, hogy ennek a felelősségét is magára vegye. Elég, ha aggódik saját magáért, félek ha még engem is a vállára vesz - és most nem a 45 kilómról beszélgetünk - összeroppan alatta. Most már teljesen elveszem a figyelmemet a könyvből és kékjeimet Álmosra szegezem, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak.
- Nem fognak bántani, mert nem tudnak és mert tudok magamra vigyázni. Ha mégis bántanának, akkor sem a te hibád lenne, úgyhogy kérlek ne vegzáld magadat még ezzel is - mondom, és remélem érti, hogy mennyire komolyan gondolom.
Csend ül közénk egy időre, aztán Álmos végül feladja a könyvben való kutakodást és leül a földre, a könyvespolc elé. Odalentre már tényleg alig ér el a beszűrődő fény, a pálcám pedig nem szeretném hogy kivigye a szemét, úgyhogy azt is eloltom, de így alig látok már belőle valamit a sötétben. Végül letérdelek vele szemben, majd lassan leereszkedem a sarkamra, így ülünk egy ideig némán. Közelebb hajolok, ha engedi finoman kicsúsztatom az ujjai közül a könyvet és beteszem a táskába, amit elhoztam magammal. Ezt a könyvet elvisszük, az biztos. Francba a könyvtárossal, meg a kölcsönzési listával. Egy kicsit gondolkodom, mielőtt Álmos kérdésére válaszolnék, akár azt is hiheti, hogy nem fogok már mondani semmit.
- Hiszek abban, hogy a dolgok nem történnek véletlenül. Hogy azért vagyok az álmaidban, mert szükséged van rám és mert nekem is rád - vonom meg a vállam, nem mintha mocorgáson kívül sokat láthatna belőle. Lehet, hogy ez kicsit most nyálasan hangzott, bár nem szántam annak. A fejemben kétségkívül kicsit jobban hangzott, mint általában minden ilyesmi. Sóhajtok egy nagyot. Lassan ránk reggeledik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. május 23. 21:38 | Link



- Mhm - dünnyögi megtartva magának minden elcsépelt okosságot ezzel kapcsolatban. Lilla nagylány már, csak el tudja dönteni, hogy akitől fél, az aligha a barátja, és különben sincs ehhez neki annál több köze, hogy most valami hihetetlenül furcsa, már-már szürreális pillanat eredményeként megosztottak egymással néhány apró, eddig még feltehetőleg soha ki nem mondott részletet. Legalábbis az ő részéről határozottan pozitív, hogy senki más nincs a megosztott kis titok birtokában. Csakhogy ez úgyis a múlté lesz, amint megoldódott ez az egész álom-mizéria, mert szinte biztos benne, hogy azzal majd úgyis kikerül a lány is álmaiból. Mindenképp reméli. Nincs szüksége arra, hogy mások testi vagy lelki épségét kelljen felügyelnie, nehogy éppen az álmai miatt essen bántódásuk, különösen, hogy azzal még ő maga is megégetheti magát. Náh, ez hiányzik a legkevésbé. Megoldás kell, lehetőleg minél hamarabb, mielőtt még túlságosan megkedvelné és közel engedné a lányt például, további titkokat fedve fel, mert annak sose lesz jó vége. Soha. Koncentrál is a könyvre egy ideig, ám valahogy nem sikerül kellőképpen figyelnie. Bizonyára csak a fáradtság az oka, az az állandó kimerültség, ami miatt kihívás, hogy olyan legyen, mint bármelyik normális ember. De végtére is, sose volt ő amúgy se az. Mindegy is.
- Csak azt ne mondd, hogy majd megszelídíted a démonaimat, jó? Az annyira elcsépelt lenne, mint valami zs kategóriás amerikai film - szólal meg jobb kezét félig felemelve, mutatóujját enyhén behajlítva tartva el a többi ujjától, mintha figyelmeztetni akarná a lányt, hogy vegye csak komolyan ezt a kijelentést, csak valahogy mégis fölöslegesnek érezné a mozdulatot vagy túl fáradt lenne a teljes kivitelezéshez. Hamar le is engedi a kezét, engedve, hogy elvegye tőle Lilla a könyvet, hunyorogva igyekezve behatárolni a sziluettjét a sötétben.
- Neked rám? Haha... - horkan fel. - Hát esetleg megkergethetem én a változatosság kedvéért a barátodat egy folyosón - közli némi szarkazmussal, hiszen ötlete sincs, mi másban tudna segíteni. Meg különben is. Ez kicsit olyan horoszkópba illő okosságnak hangzik számára, de ezt inkább nem mondja ki, csak egyszerűen lenyeli. Hihetőbb, hogy valami fura bolygóegyüttállás, vagy még inkább a birtokon szabadon áramló túlzott mértékű tette lehetővé az egészet, de akármi is a magyarázat, ebben már ketten vannak. Feltápászkodik lassan.
- Menjünk, mielőtt valaki rajtakap. Még egy hónapot ki kell bírnom anélkül, hogy kirúgnának - dünnyögi végül, aztán a lovagiasság látszatát is mellőzve zsebre dugja a kezeit ahelyett, hogy felsegítené esetleg a lányt, éppen csak bevárja, és a nyomában baktatva kisétál a könyvtárból, vissza a sokkalta biztonságosabb alagsori hálókörletbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 29. 19:49 | Link

Ryan Wolf Falkom
Pizsim | Szemcsi

Nem tudok aludni... olvasnom kell. De mit? Minden könyvet kiolvastam amit magammal hoztam Sümegről, amiket meg ott hagytam - nos, azokat is kiolvastam. Elcsoszogtam a könyvtárba, hogy nézzek valami könyvet, amivel lekötöm magamat. Allát az ágyon hagyva, szemüvegemet felvettem és beleléptem a mamuszomba, macskaléptekkel elindultam. Nagyon biztató 'Zombie Killer' (Zombi gyilkos) feliratos pólóból, és láncfűrészes gatyóból áll a pizsim, de egyszerűen ebben tudok elaludni, másban nem. Gyorsan nekivetettem magamat a könyveknek. Csak keresgéltem, de nem akadt számomra érdekes könyv a kezembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet