36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 18. 22:24 | Link

Adrian


Rach örült, hogy a fiú segítőkészen állt hozzá, mert így talán könnyebb lesz rátalálni féltett kincsére, hiszen több szem többet lát.
- Közepes méretű, fekete keményfedeles borítója van és rá van írva, hogy Rachel's Diary, plusz rá van ragasztva a borítójára néhány fénykép, szóval el sem lehet téveszteni. -vágta rá a lány, ennél pontosabb leírást már nem is tudott volna adni a naplóról.
- Hátul ültem, ott! -mutatott pontosan arra a helyre, ahol nemrégiben még a naplójába írt, majd mikor félretette azt és elkezdett egy könyvtári könyvet olvasni, annyira belefeledkezett a történetbe, hogy utána totál elfeledkezett a naplójáról.
- Most nem látom ott, de ez még nem jelenti azt, hogy elvitte volna valaki, szóval remélem, hogy meglesz, lehet, hogy rápakoltak más könyveket és azért nem látom. -mondta a fiúnak, miközben magát is nyugtatgatta, nagyon remélte, hogy nem nyúlta le senki a naplót, de nem volt benne biztos, hogy rejtve maradt a kíváncsi tekintetek elől. Odament az asztalhoz és elkezdett kutatni, elég sok kötet volt ott, a könyvek ugyanis nem voltak a helyükre téve, úgyhogy volt még némi remény, hogy meglesz azon a helyen, ahol kereste, vagy a környékén.
- Tudom, hogy idiótaság volt itt hagyni, de gondolhatod, hogy nem szándékosan feledkeztem meg róla! Egyszer az eszemet is elhagyom! Bár úgy látszik, hogy félig-meddig már sikerült! -szólt oda a srácnak, mert sejtette, hogy mi járhat a fejében és ez a téma biztosan felvetődött benne, ráadásul saját magára is nagyon mérges volt, hogy szórakozottságában itt felejtette a naplót, amelybe így bárki beleolvashatott, ha nem volt szerencséje. A szövegelés igazából magának szólt nem a srácnak, így ugyanis könnyebb volt levezetni a feszültséget, de tudta, hogy akkor fog csak igazán megkönnyebbülni, hogyha rátalál a naplójára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 18. 22:24 | Link

Claire

Az első könyv nem szimpatikus, sőt. Nagyon furcsa elméleteket vet fel, melyeknek tudom, hogy semmi köze ahhoz a nézethez, amit én vallok. Sok tekintetben nyitott vagyok, de van egy határ. Ez pedig nem csak a határon túl akar elvinni kicsivel, hanem egy több száz kilométeres kirándulást is tervez benne. Na nem, biztosan nem.
A következő már sokkal jobb, szimpatikus a borító is és a tartalom is. A következő kettő megint nagyon nem az én világom, azonban a verses kötet nagyon jó. És akkor történik meg. Érzem a tekintetet magamon. Először igyekszem nem foglalkozni vele. Apám miatt, meg a drága bátyám miatt sokan megbámulnak. Először mindig erre gondolok. Majd kinézegeti magát, aztán visszafordul a maga kis világába. Olvasok pár verset, félreteszem a könyvet, de csak nem múlik az érzés, hogy figyelnek. Eleve kényes az egész helyzet, ami most a kastélyban van, így úgy gondolom, jobb megnézni a bámészkodót. Elvégre egy felügyelő is lehet. Borzalmas dolog, hogy nem követtél el semmit, mégis nagyon rosszul érzed magad miatta.
Felpillantok, egy lány az. Ismerős valahonnan, de biztos, hogy nem beszéltünk még. Mielőtt pedig jobban megnézhetném, elpirulva lesüti a szemét. Gyönyörű. Ő bámulhat, de én nem. Hát ez szép. Egy hosszú pillanatig még megpróbálom kicsalni, hogy mégiscsak felemelje a fejét, ám nem teszi, így csak felkelek, és lazán odasétálok, leülve a vele szembe lévő székre. A lábaim hanyagul szétesve a székről kicsit lecsúszva ülök. A magammal hozott könyvet fellapozom. Volt itt az előbb egy ide illő idézet. Oké, nem teljesen ide illő, de úgy gondolom, hogy mégiscsak ideális.  
- "Közelebb lépve hozzám, hosszan rám pillantott, és ez a nézés intimebb volt minden simogatásnál. A bőröm halványan izzani kezdett, mintha lenyeltem volna a holdat, és most a bőröm alatt világítana. Testemen minden szőrszál égnek meredt, a lélegzetem elakadt. És mindez egyetlen pillantástól."
Mikor a végére érek, felpillantok, hogy rám mer-e nézni. Roppant érdekesnek tartom, hogy egy könyvtárban a könyve helyett inkább én kötöttem le a figyelmét. Pont én. Ez roppant mód figyelemre méltó.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. április 18. 23:32 | Link

Will és Claire

Egy felügyelő megbízottja  sétálgat a könyvtárban, egyik kezében egy notesszel, a másik a zsebeiben pihen. Nem sokáig azonban, ugyanis néha rosszallóan felnéz egy-egy polcra, olyankor felír valamit, a fejét enyhén csóválva. Megeshet, hogy talált egy-két könyvet, amelynek a tartalmát nem szívesen látná egy iskolában. Hiszen ekkora káoszban, mint ami itt van, ez a legkevesebb. Nem baj, lesz egy-két szava, s akkor talán majd azok a könyvek is végre kikerülnek az iskola hivatalos könyvtárából, amelyek a tanuláson és az épülésen kívül bármilyen más célt szolgálnak.
A talárjának szegélye szürke, ő maga pedig alacsony és sötét haja van, könnyedén eltűnik a sorok között.
A tekintete megáll a párocskán, akik láthatóan nagyon zavarban vannak, így felügyelőnk rögtön feltételezi, hogy egy bimbózó szerelmi kapcsolatról lehet szó. Mi másról? Szívesen elrontaná a pillanatot és megjegyezné, hogy a könyvtár hamarosan zár, akkor pedig büntetésre számíthatnak, ha továbbra is itt fognak tartózkodni. Egyelőre reménykedik azonban, hogy a könyvtáros majd felvilágosítja őket. Ő inkább egyelőre csak rosszalló pillantással nézi a párost miközben az egyik könyvespolcot támasztja, majd a kezét egy penna kíséretében előhúzza újra a zsebéből, és serényen írni kezd valamit. Miután feljegyezte amit szeretett volna, tovább bámulja őket. Lepelezetlenül és indiszkrét módon. Bizony, ez célzás. A szerelmespárok menjenek szobára, vagyis esetünkben a klubhelyiségükbe. Ott legalább nem szegnek szabályt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. április 19. 00:13 | Link

Will

Észrevett! Észrevette, hogy őt bámulom, de én inkább úgy teszek, mintha valami nagyon, nagyon érdekes dolgot olvasnék az előttem heverő könyvben, hátha mégsem vett észre semmit és ő is visszatér az olvasnivalóihoz.
Ám ebben a pillanatban feláll és elindul felém. Üvöltök belül, hogy majd most biztosan egy könyvtári légkörhöz illően, diszkréten elküld egy melegebb éghajlatra, nekem viszont fel kellene állnom és vissza kellene rohannom a körletemben, amúgy is későre jár már, de ahelyett, hogy felállnék, mozdulatlanul ülök, és továbbra is érdeklődően bámulok egy h betűt. Odaér az asztalomhoz, kihúzza az asztal másik felén álló széket és lehuppan rá, majd mielőtt egy szót is szólhatnék, esetleg elsuttoghatnék egy bocsánatot, ő már el is kezd beszélni. A kezében tartott könyvből olvas fel egy részletet és nekem minden egyes porcikám megmerevedik, miközben a szívem majd' kiugrik a helyéről. Az idézet olvasása közben nem tudom eldönteni, hogy a szöveg részletet vajon magára vagy rám érti-e. Míg olvas próbálom minden bátorságomat elővenni, hogy legalább a szemébe tudjak nézni, aztán egy pillanat alatt előtör belőlem a dac. Ez az én asztalom, én voltam itt előbb, különben is mit képzel magáról, hogy egy könyvtár közepén elkezd hangosan felolvasni.
Amint az utolsó szó elhagyja az ajkát én felemelem a tekintetemet és mélyen a szemébe nézek a lehető leggorombábban, ahogy csak bírok. Hosszan nézek a barna szempárba, ám a dac, ami olyan hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnik és átadja a helyét valami teljesen más érzésnek. A tekintete teljesen átjár, úgy néz rám, mintha belelátna a gondolataimba és megint érzem, hogy az arcomat elönti a vörösség.
- Szia! - köszönök neki megpróbálva elterelni a figyelmét a paradicsom színű arcomról. - Ez egy nagyon klassz idézet volt.
A hangom halk és szégyenlős. Ebben a pillanatban észreveszem, hogy valaki a sorok közül minket bámul és rosszalló tekinteteket küld felénk. Még jobban lehalkítom a hangomat, kicsit közelebb hajolok az asztalhoz, hogy az ismeretlen srác hallja, mit mondok.
- Valaki minket bámul. - súgom és a fejemmel a sorok közé bökök. - Talán lassan mennünk kellene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 19. 06:22 | Link

Claire

- Ugye, hogy az.
Biccentek én is. Magam se tudom eldönteni, hogy mit is vártam attól, hogy ide ülök hozzá. Nem az a fajta rellonos vagyok, aki szeret embereket melegebb éghajlatra küldeni, sem az a fajta, aki élvezi, ha másokat megalázhat, szóval azt hiszem, a végkövetkeztetés alapján kíváncsi vagyok.
- Tudom, hogy láttalak már...
Pont amikor én beszélek, beszél ő is, egyszerre mondunk ki dolgokat, és még ennek ellenére is tökéletesen értem, hogy mit akar mondani. Lassan záróra van, de Tilda néni jó szokásához híven erre úgyis figyelmezteti a diákokat, így nem értem, hogy annak a valakinek miért kell minket figyelnie.
- valahol.
Fejezem be a mondatot nyugodtan, anélkül, hogy odapillantanék, amerre a lány mutat. Szóval nem ő volt az egyetlen, aki leselkedett, van itt még valaki, aki azt nézi mit csinálunk mi itt. Szentséges Szalamandra, ugyan mit csinálnánk egy könyvtárban! A tekintetem egy pillanatra az ég felé emelem, de közben a taláromba nyúlva apró füzetet és tollat húzok elő. Ez van, ha Edictumos az ember gyereke, hajlamos rá, hogy mindenhova tollal és papírral járjon. A kis jegyzetfüzet közepéhez lapozok, onnan kitépek egy lapot. Az egész akkora, mint a tenyerem, ezért is tudok mindent azonnal feljegyezni, és később az újságba beírni. Most viszont csupán pár firkantást végzek el, mielőtt megemelkednék.
- Egy pillanat.
Az első gondolatom az volt, hogy leütöm, akárki is az, de nem feltétlenül tanácsos ezekben az időkben verekedni. Szóval a második megoldás következett. Odasétáltam hozzá, és a polc résén át odacsúsztattam a papírt, amin az aláírásom van. Új taktika. Viselkedj úgy, mint anno Várrfy Robi. Hidd el magadról, hogy te vagy a világ közepe.
- Általában tíz galleonnál kezdődik egy ilyen, de egye fene, neked ajándékba adom, ha befejezed a bámulást.
Lazán beszélek, még magamat is meglepem, micsoda képességem nem tört felszínre. Úgy néz ki, be kellett volna lépnem a színjátszóba, a legutóbbi tagtoborzásukon. Közben azért megfigyelem az illetőt is. Az biztos, hogy nem Edictumos, és az is, hogy tökéletesen alkalmas arra, hogy kukkoló legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. április 19. 07:02 | Link

Árpikám

- Elnézést.
Úgy ízlelgetem a kimondott szót, mintha valami furcsa, kínai humbug lenne, amit nekem igenis értenem kellene. Merlinre, de be van feszülve pár régi papír miatt! Engem inkább a pálcám izgat. Nem szokott ilyeneket csinálni, és ez megrémít. Mi ketten már örök élettársiasságot kötöttünk, és ha lenne rá mód, hogy az ember a pálcájához menjen hozzá, egész biztos megtettem volna már. Sokkal jobb is lenne a világnak. Nem kell ez az ostoba szerelem érzés, meg a nagy tervek. Alapjáraton persze nem vagyok ilyen, hiszen élményként élem meg a szerelmet, és bocsánatot is tudok kérni, ha valamit elszúrtam, ám most mégis, a pálcám annyira lefoglal, hogy nagyon. Nem tudom mi történt vele, azt sem, hogy ami történt vele, az mégis miért történt, azt meg végképp nem tudom, hogy én ezt az egészet hogyan fordíthatom vissza. Szóval a tanácstalanság, és az aggódás lassan beette a józan eszemet, és most csak arra tudok gondolni, hogy mi van, ha tettem ellene valamit, vagy vele, és ez nem tett neki jót.
- Jaj már mit feszengsz? Csak kapott egy kis modern dizájnt.
Félelmetes, hogy az emberek min be nem tudnak feszülni. Elvégre ez egy régi könyv volt, azóta már legalább nyolc új kiadása is elkészülhetett már. Mostanság egy csomó új könyvet dobnak piacra. Beleraknak még két-három oldalt, kap egy új borítót, és tessék, már készen is van a csodálatos új kiadás. Van olyan könyv, ami például a hatvanhatodik kiadásán van túl, és még mindig nem állt meg. Hanyagul felemelem a könyvet, belelapozok. Na igen, ez itt középtájon eléggé kellemetlen, reméljük nem ez az egyetlen könyv, amiben benne vannak a VAV válaszok, mert akkor valószínűleg megszívtam, de minden más esetben pótolható az, ami elveszett. A srác viszont pörög kétszázzal, így valahogy meg kell oldani a dolgot. Ezért hát szemrebbenés nélkül felteszem a kérdést, amire úgyis tudom a válaszát.
- És mi legyen, gyújtsam fel az egészet, vagy menjek oda Tildához?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. április 19. 19:10 | Link

Will

Összezavarodok egy kissé, amikor az ismeretlen srác előhúz a talárjából egy papírt, ráfirkant valamit, feláll és egyenesen a minket bámuló illetőhöz sétál. Autogramot ad neki? Nem hiszek se a szememnek, se a fülemnek. Mégis ki lehet ő, egy híresség? Butának érzem magamat, hogy halvány fogalmam sincs arról, kivel kerültem kapcsolatba.
Miután átadja a kukkolónak a kis cetlit, lazán visszasétál az asztalhoz és újra kényelembe helyezi magát az előttem álló széken. Pár pillanatig csak kukán bámulok rá, próbálok kinyögni valami értelmeset, próbálnám eljátszani, hogy valójában nagyon is tudom, kivel van dolgom, de végül feladom. Semmi sem jut eszembe, amivel menthetném magamat vagy a helyzetet. Eszembe jut egy mondatfoszlány, amit gyakran szoktam hallani a nagymamámtól. Egy férfi észreveszi egy leányzó zavarát, de megretten egy nő bájától. Tehát eldöntöm, hogy magabiztos leszek. Kihúzom magamat, előretolom a mellkasomat, veszek egy mély levegőt és a lehető legbájosabb mosolyomat csempészem elő. Lehet, hogy nem tudom, ki ez az idegen, de ha magabiztosan adom magam elő, akkor talán nem lesz annyira kínos a helyzet.
- Szóval te ilyen híres vagy, hogy csak úgy osztogatod az aláírásaidat? És egyben ilyen nagylelkű is, hogy még csak pénzt sem kérsz érte? - rákacsintok, próbálom érzékeltetni vele, hogy bár pimasz vagyok, de csak viccelek.
- Nekem nem kell pénzt adnom, amiért élvezhetem a társaságodat, vagy kivételes eset vagyok?
Sikerül egy kicsit ellazulnom és felbátorodok. Maximum, ha nem veszi a viccet, akkor egyszerűen csak felállok, elköszönök és már itt sem vagyok, elkerülve ezzel az esetleges szóváltást. Legalább akkor tudni fogom, hogy ezzel a fiúval nem éri meg szóba elegyedni. Tovább firtatom az arcát, próbálom leolvasni róla, hogy mégis mi járhat a fejében. Egy pillanatra átsuhan a fejemen, lehet, hogy mégis átléptem egy bizonyos határt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. április 19. 19:14 | Link

Csornay Kíra Lotti


Valahogy megkönnyebbültem, mikor Lotti elállt attól a szándékától, hogy a Gemmológia könyvet dekorálja ki. Nem volt okom a felszabadultságra, csak egyszerűen jól esett, hogy azt nem bántja. Hasonlóan éreztem a többi könyvvel szemben is, de nem tehettem meg, hogy mindnek a védelmére kelek, így csak egy elégtételem maradt, a Gemmológia tankönyv. Fellélegeztem, majd finoman odébb toltam a kupacoktól, nehogy megint Lotticsek kezébe kerüljön. Eleinte, csak néztem őt, ahogy rajzol. A fény pont úgy esett a papír lapokra, hogy nem láttam tisztán mit is fest éppen. Nagyot sóhajtva vettem kezembe a legfelső kötetet, hogy én is részt vegyek a rongálásban, elvégre ezért vagyunk itt, nekem pedig segítenem kell, nincs mese és kész. Az fog egyszer a sírba vinni. Elmélyülten dolgoztam, ritkán néztem fel, csak a lapok surrogása hangzott fel, hol tőlem, hol Lotti felől. Elégedettség töltött el, pláne, hogy láttam, a rajzaim nem is rosszak, sőt.... Bár nem az volt a cél, hogy szépítsük a könyveket, ám nem is én lettem volna, ha még ezt is el nem rontom. Már rosszat csinálni sem vagyok képes, azt is elrontom, amit el kéne rontani. Nem tudok hibázni, másrészt meg még ahhoz sincs tehetségem, hogy elbaltázzak valamit, ha fontos lenne. Én egy hatalmas balfék vagyok. Csendesen szidtam magam, de közben láttam, hogy Lotti lelkesedik a rajzaim láttán. Egyáltalán nem láttam haragosnak, mert elfuseráltam a rendetlenkedését.
- Én meg azt hittem, haragudni fogsz, de igazad van. Jó ötlet ez a dekorálás és szórakoztató is. Nem gondolod? - Nevetve kérdeztem. Szorongásom is felengedett, aztán újabb lapokat kezdtem megtölteni a rajzokkal. Egy kis idő múlva azonban valami furcsa dolog történt. Az előző oldalakon lévő rajzok kezdtek eltűnni. Sorra lapoztam visszafelé, és ahogy haladtam a régebbiek felé, azok is tűntek el rendre.
- Nézd! Mi ez az egész? - kérdeztem értetlenül, pedig majdnem világos volt számomra...hát persze. Milyen lenne ez a mágus könyvtár, na meg a könyvtáros néni, ha nem védené bűbáj a könyveket a rongálók ellen? Akkor még nem láttam magam kívülről, de Lottinak bizonyára feltűnt, hogy az arcomon, a kezemen és minden látható bőrfelületen egyre-másra jelentek meg a csodás rajzaim. Mintha magamat dekoráltam volna tele. Tenyeremen éktelen festékfoltok terjedtek. A bosszú, megbosszulta magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 19. 20:34 | Link

Claire

Óóó mondanék én még megannyi mindent ennek a sunyi alaknak, de végül csak ellépek, és visszaülök a lánnyal szembe. Utólag belegondolva talán nem volt helyes megadni a nevem, de hát most már ez van. Kell nekem olyan szépen, olvashatóan írni. Anyám folyton sóhajtozik, hogy orvos már biztos nem lesz belőlem. Na nem mintha a vérrel olyan jó viszonyt ápolnék. A rellonosok mintapéldánya, mi? Igyekszem nem bosszankodni a meglapuló miatt, mert tudom, hogy ha befeszülök, azt itt nem tudom majd levezetni, és akkor már biztos, hogy takarodó után el fognak kapni. A lány kérdez, erre ocsúdok fel először, és el is nevetem magam. Vicces, és egyben ironikus is.
- Az kellene még nekem.
A fejem is megrázom hozzá, persze nem hevesen, csak érzékelhetően.
- Nem, egyáltalán nem vagyok híres, éppen csak úgy alakult, hogy híres szülők gyereke lettem. Nem én akartam így. És ilyet...
Kissé hátrabiccentek a polc felé, ahol fogalmam sincs, hogy ott van-e még a kukkoló, de nem is igazán izgat már innentől. Ha összepisilte magát, akkor elszaladt úgyis, ha meg összeszedi a bátorságát, akkor majd elém áll, és közli a véleményét. Spicli.
-... nem csináltam még sosem. Csak gondoltam meglepem.
Hozzátenném még, hogy jobb, mintha szétvertem volna, de hát úgy ismeretség, nem biztos, hogy azzal kéne kezdeni, hogy kicsit nehezen viselem, ha stresszes vagy dühös vagyok, de amúgy jó gyerek, mert fejek helyett inkább a dobomat püffölöm, szóval ne aggódjon, reményeim szerint nem olyan leszek, aki patyolatfehér asszonyverőben keménykedik majd, mert attól elhiszi, hogy ő a Jani a gáton. Egyszerűbb futóbolond vagyok annál.
- És mi a helyzet veled? Gyakran bámulsz meg embereket?
A kérdés, hogy fizetnie kell-e, hogy itt ülök most vele, inkább csak egy vigyorral elengedem a fülem mellett. Persze, hogy kell, hiszen nem osztogathatok mindent ingyen.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. április 19. 21:24 | Link

Will

Ő kérdez és válasz helyett én inkább úgy döntök, pontosabban az arcom, hogy újra vörösbe fordul. Utálom ezt a furcsa jelenséget a testemen. Bárki, aki idegen, kérdez tőlem valamit, vagy csak rám néz, én azonnal elpirulok. Ez lehet valami betegség? Majd megkérdezem a nagyiéktól, hogy a családban volt-e ilyen rendellenesség valakinél. Esetleg a mamámnál vagy a papámnál.
Próbálom elrejteni az arcomat, ezért az előttem heverő könyvet becsukom és közben olyan mélyre hajtom a fejemet, amennyire csak tudom.
- Én... nem akartalak bámulni. - rántom meg a vállamat. - Csak tudod olyan hangosan ültél le, megijedtem és kíváncsi voltam, ki hangoskodik itt, aztán meg...
Nem bírom befejezni a mondatot. Mégis mit mondhatnék neki? Ne haragudj, amiért bámultalak, de van benned valami, ami annyira megragadott, hogy nem bírtam levenni rólad a szememet. Amúgy is, ha jobban belegondolok, hihetetlenül szégyellem magam, amiért ilyen reakciót váltott ki belőlem valaki, aki nem Ervin.
Egyszer csak eszembe jut, úgy csuktam be a könyvet, hogy nem néztem meg az oldal számot, így gyorsan felcsapom a könyvet és elkezdek lapozni. Pár pillanat múlva megtalálom az oldalt és megjegyzem a számot. Felpillantok, látom a zavart pillantást az ismeretlen arcán.
- Bocsánat, csak elfelejtettem megnézni az oldalszámot, de megvan! 72. oldal. - magyarázom és mosolyogva újra becsukom a könyvet. - 2 nappal ezelőtt kezdtem el olvasni ezt a könyvet és eddig nagyon titokzatosnak és izgalmasnak tűnik, szeretnék a végére érni.
Megpróbálok visszatérni a témához úgy, hogy ne mondjam el az igazat, de valahogyan mégis adjak valamiféle magyarázatot a kérdésére.
- Nem szoktam embereket bámulni, csak téged. Vagyis téged is csak azért, mert hangos voltál. - nem tudok mit tenni, már kicsusszant számon, de próbálom menteni a menthetőt. - Claire vagyok, egyébként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 19. 21:40 | Link

Claire

- Rossz tulajdonságom, hogy hangoskodom.
Aranyos ez az elpirulás. Szegény az előbb olyan magabiztos volt, hogy az már figyelemre méltó, most meg hirtelen visszaesik. Látszik, hogy még nagyon kezdő ebben, de az előbb az is látszott, hogy ügyesen képes lenne manipulálni.
- Ritka példány vagy, Claire.
Jegyzem meg nyugodtan, miközben egy kicsit előrébb hajolok a széken, a két kezemmel felkönyökölök az asztalra, ujjaimat lazán összekulcsolom, miközben figyelem. Ő már bemutatkozott, én is be fogok, ám előbb még figyelem a reakcióit. Érdekes egy lány.
- Nem sok olyan van a mai lányok között, mint te. Az első barátnőmre, Lucyre emlékeztetsz. Bájos, ártatlan, normális. A legtöbb csaj ma nem ezekről híres, szóval inkább maradj ilyen, plusz egy kicsit több önbizalom.
Nem is szeretem túlságosan azokat, akik nyomulnak, valahogy egyik lány se volt ilyen. Lucyt én kaptam el, Bianka engem kapott el, de azzal, hogy bevallotta, két éve töretlenül szeret. Aztán késő lett már nekünk azt hiszem, mert mostanában fogalmam sincs, hogy mi van vele. A hangomban nem sok érzelem bujkál, ritka az, amikor azonnal el tudom engedni magam, és meg tudom mutatni, milyen is vagyok. Bianka ezért bámult távolról, mert az hitte bunkó vagyok. Pedig csak tartom a távolságot.
- William.
Nyújtom végül felé a kezemet, ha már egyszer bemutatkoztunk, igazán kezet is rázhatunk a dologra, elvégre olyan szép az, amikor két ember új ismeretséget köt egymással, még ha most lassan be is kell fejezni ezt a beszélgetést, ugyanis az órámra pillantva látom, hogy valóban lassan eljön a záróra ideje.
- Azt hiszem, lassan ideje elindulnunk vissza a klubhelyiségeinkbe.
Felkelve az otthagyott könyvek felé lépek, azokat veszem csak magamhoz, amelyek szimpatikusak voltak, és amelyeket nem néztem még át.
- Csak egy ártatlan kérdés. Melyik házba jársz?
Van egy rossz előérzetem, de ha ő is Navinés, hát akkor esküszöm, kifutok a világból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. április 19. 22:18 | Link

Will

Kicsit közelebb hajol hozzám, én viszont reflexből hátradőlök. Van valami ijesztő ebben a pasiban, olyan titokzatos, rejtélyes. Ervin nem ilyen, sokkal nyitottabb volt, amikor megismerkedtünk, ahogy most is. Rólam pedig köztudott, hogy Ervinen meg egy 5 éves kisfiún kívül nem sok sráccal volt dolgom. Szóval itt ül előttem ez a srác, a maga titokzatos módján, majd közli velem, hogy én vagyok egy ritka példány. Meghökkenek. Nem is a ritkán, tudom jól, hogy egy fura bogár vagyok, de példány? Tudom nem kellene ezen fennakadnom, de már megtörtént.
- Elnézést, mi vagyok? - kérdezem, miközben ő már felállt és indulásra készen áll, hiszen idő van, mennünk kell.
Félresöpröm a kezét, amit felém nyújt bemutatkozása jeléül. Dühösen felállok, olyan hévvel lököm ki a széket magam alól, hogy az egy hangos csattanással a földön landol. Felkapom a könyvet a helyéről és a hónom alá csúsztatom, a másik kezemmel pedig felállítom a széket és belököm az asztal alá a helyére. Visszasétálok a mögöttem álló polchoz, lábujjhegyre állok és visszateszem a könyvet.
- Mégis mi az, hogy "példány"? Hogy nevezhetsz így valakit, akit még csak nem is ismersz, kedves William? Talán azt hiszed, hogy te valami felsőbbrendű valaki vagy, aki bárkit lepéldányozhat?
Egyszer csak azt veszem észre, hogy remegek a dühtől. Eleget csúfolódtak velem és aláztak meg engem a csonka családom miatt, de azok az idők elmúltak, most már nem fogom hagyni magamat.
- Tudod mit? Elárulok most neked egy titkot. - közel megyek hozzá, újból csak lábujjhegyre állok, hogy elérje a szám a fülét és odasúgom neki. - Nem vagy semmivel sem több csak azért, mert Rellonos vagy.
Gúnyosan rámosolygok és elindulok a kijárat felé faképnél hagyva őt, de még a vállam fölött visszaszólok neki.
- Ja, és ezek egy Eridonos szavai voltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 21. 19:53 | Link

Rendbontók 2.0
ruha


Az utolsó kortyot is kiittam a kávémból, amíg hallgattam Natit, láttam, hogy küzd a szavakkal, ahogy küzd az egésszel, de nem könnyítettem meg a dolgát. Sokkal egyszerűbb, ha ő maga rendezi le ezeket az érzéseket, gondolatok. Én tudtam, hogy segít ha az ember kimondja hangosan, így hagytam, hagy adja ki magából. Azonban mikor a segítségemet is kérte, felvontam kissé a szemöldökömet, leraktam a bögrét és messzebbre toltam magamtól, hogy ezzel is nyerjek egy kis időt a válaszadásra.
- Hát, ami azt illeti, szerelem terén nem vagyok túl jó.
Megvolt. Szép volt jó volt, de szinte mindet elrontottam. Mindig zavarba hozott, ha valaki ilyen téren szeretett volna tőlem tanácsot kérni, mert nem tudtam rá igazán mit felelni. Ráadásul ez talán lehet valami első szerelemszerű dolog, hát tényleg nekem kell tönkretennem a haszontalan tanácsaimmal? Hiszen, magam körül sem tudtam rendes rakni. Mindenesetre vettem egy mély levegőt és megpróbáltam valami arany középutat mutatni.
- Nézd. Ha tényleg úgy érzed, hogy ebből lehet valami, akkor vágj bele. Inkább tedd meg és azt bánd meg, minthogy utána szívd a fogad, hogy kihagytad.
Hát igen, anno én is ezt a tanácsot kaptam és az igazat megvallva nem jártam túl jól vele, vagy legalábbis első elgondolásra nem. De nem csak rossz dolgokat kaptam, hanem legalább annyi jót is. Ezek szerint, akkor csak ér valamit a tanács?
- Csak vigyázz magadra. Még nagyon fiatal vagy. És most menj, keresd a könyvet.
Halványan rámosolyogtam, majd egy pálcalendítéssel feloldottam a bűbájt. Egyrészt, mert most már ideje lenne Natinak is keresnie, továbbá az Eridonos is megérkezett a könyvekkel, úgyhogy ideje volt őt is bevonni a kommunikációba.
- Remek. A Don Juan marad, megvárja amíg Nati megkeresi a könyvet.
Ellenőriztem a könyveket, majd félretoltam őket és megpaskoltam a helyet magam mellett, igen, ezt Christophernek tartogattam, vele is szerettem volna beszélni. Megvártam, amíg Nati hallótávolságon kívül kerül, csak akkor fordultam a piros fiúhoz.
- Szóval mi ez az egész köztetek?
Kérdőn pillantottam rá, szemöldökömet felvonva kissé csücsörítve. Kíváncsi voltam, a kíváncsiság pedig most talán segíthet rajtuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 21. 19:55 | Link

Gréta

Hirtelen felkapja a fejét, mert nem tudja, hogy tényleg neki szóltak-e. Ekkor látja meg egyik ház-és évfololyamtársát, ha jól emlékszik Grétát. -Szia- köszön halkan. Mivel a lány megkérdezi, hogy mit olvas, és lusta elmondani, ezért odanyújtja neki a könyvet. - Tessék, nézd meg- mondja mosolyogva- Egy mágiatöris könyv egyébként- teszi hozzá utólag azért, nehogy félrevezesse a lányt. Nem akarta, hogy valalmi olyasmi olvasmányak higgye, ami esetleg őt nem érdekli.- És hogy vagy mostanában? - töri meg a csendet, majd megvereget maga mellett egy üres fotelt, jelezvén, hogy huppanjon mellé nyugodtan, hiszen nem egy emberevő szörnyeteg. Vagy ha mégis, akkor arról nem tud.
Utoljára módosította:Vitéz Rebeka , 2016. április 28. 16:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katona Gréta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2016. április 24. 19:29 | Link

Rebi

A lány mintha kicsit megijedne, amikor megszólítom, ettől egy kicsit zavarba jövök. Azonban mikor mosolyogva mutatja a könyvét, látom, hogy minden rendben. Lepakolom a szerzeményemet az asztalra, hogy szemügyre vehessem, amit ő olvas. Történelem. Hááát... nem épp a kedvencem. Nagyon nehezen jegyzem meg a magolós dolgokat. Ízlések és pofonok, gondolom végül, azzal visszaadom Rebinek a könyvet. Közben egy elismerőnek szánt hümmögés hagyja el a számat. Bátorsgá kell ehhez, igazi bátorság.
- Ó, remekül! - válaszolom vidoran, és elfoglalom a felajánlott fotelt. - Készülgetek, hogy én is beszállhassak a kviddics meccsekbe. Még ha csak cserének is.
Nagyon izgatott vagyok emiatt, szóval készséggel elmesélem mindenkinek.
- És, veled mi újság? - kérdezek vissza, miközben ficergek egy kicsit a székben, hogy kényelmesebb legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. április 24. 20:29 | Link

S. K.

Nagy nehezen kinyögött a lány egy bocsánatkérést, de látszott rajta, hogy nem szívesen tette – mindenesetre olyan hangsúllyal beszélt, mintha még sosem ejtette volna ki a száján azt az egyszerű szót, hogy elnézést. Nyilvánvalóan nem lehetett túl jól nevelt.  Egyébként is olyan furcsa volt az a lány, már külalakra is: mintha egy teljesen más univerzumból lebegett volna a Földre – szemmel láthatóan volt egy afféle… extraordinális, extraterresztriális aurája. Szép volt a lány, bája mindenképp szignifikáns volt az amolyan laikus szemlélőknek is, mint Árpád. Ezt mindaddig így is gondolta, ameddig meg nem szólalt, mert az lelombozóbb volt minden valóságnál. Bár Árpi nem szokta gyakran felkapni a vizet, most már másodszor tette meg egy negyedórán belül – a lány szemtelensége tulajdonképpen egyszerre volt felháborító és szórakoztató.
- Modern dizájnt – ismételte lassan, pedig biztos volt benne, hogy jól hallotta (nagyanyja ugyan nagyothallott, de legjobb tudomása szerint genetikailag az nem öröklődő jellemvonás), majd ujjaival végigsimított az egyik középső lapon. Szórakozottan szeméhez emelte jobbját, de úgy fordult, hogy a lány is láthassa az ujjait borító fekete koromréteget. – Mondjuk úgy, hogy szénné égett – rektifikálta a lány mondatát. Az nem hagyta annyiban a dolgot – vissza is kérdezett, hogy mit csináljon vele (gyújtsa-e fel az egészet, vagy vigye oda Tildához), de Árpád már csak egykedvűen megvonta a vállát. Nyilvánvalóan klinikai eset a lány. Vitatkozni sem érdemes az ilyenekkel, bolond mindegyik.
- Ahogy akarod – mondta hűvösen, s most először a lány arcára tévedt a pillantása. Hozzá akarta tenni, hogy: „de én nem fizetek érte”, de azon kapta magát, hogy elmerengve bámul a lány szőke tincseire, melyeken épp megcsillant a hatalmas üvegablakokon beáradó napfény. Úristen, véla ez a lány?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. április 25. 13:25 | Link

Zoé

Kezdek végre egy kicsit fellélegezni. Remélem hasonlóan be fog ugrani minden, ha a többi tantárgy könyveit is átlapozgatom. Az előttem heverő pergamenekből elveszek egyet és gondosan a kinyitott lapok közé helyezem, ezzel megjelölve azt az oldalt, amit Zoé megmutatott nekem. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy előtörtek az amazonról tanultak, de biztos ami biztos alapon, inkább megjelölöm a könyvet, hogyha mégis átakarnám futni a vizsga előtt az anyagot.
Közben Zoé válaszol a kérdésemre, azt mondja nem kell félni a vizsgától. Persze, de kinek? A tanárok gyakran vélekednek a saját tárgyukról úgy, hogy az könnyű, nem nehéz. Nekik biztos nem. Nyilván, hiszen ők azt tanítják, szinte el is várható, hogy nekik azért könnyű, vagy legalábbis könnyebb legyen, mint a diákoknak. Viszont Zoé most mégis elég meggyőzőnek tűnt. Szerintem kitapasztalta már azt, hogy a diákoknak mi a könnyű, bár ez szintén relatív. Hiszen nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az erőssége. Azonban most mégis úgy gondolom, hogy valóban nem kell túl stresszeljem a Mítoszok és Legendák vizsgát. Ez az egyik olyan tantárgy, ami igazából csak elmélet, semmi gyakorlat, semmi varázspálca használat. Tipikusan egy olyan tárgy, amit csak le kell ülni és megtanulni. Az ilyen tárgyakkal nincs is nagy problémám, habár nem igazán szeretek magolni. Azonban a varázspálca használata egyáltalán nem az erősségem. Szégyellem magam, ha valami elrontok, nem is nagyon merek mások előtt komolyabb, bonyolultabb bűbájokat használni. Nem is tudom, valahogy félek az egésztől. Pedig ennyi idő alatt igazán hozzászokhattam volna és simán kitapasztalhattam volna a varázslás rejtélyeit. Azt hiszem ezen sürgősen dolgoznom kell.
Zoé elmondja, hogy ő már bukott meg. Noha én is ismételtem már évet, de annak családi okai voltak, nem pedig az elcsúszott vizsgák. Ez egy kicsit most megrémített. Zoé úgy véli meg fogok bukni?
- Hát, azért remélem arra nem kerül sor. - Kissé most pánikba estem. De hiszen.. Nem, biztosan csak megnyugtatni akart. Bár, amúgy az is érdekes, hogy Zoé valamikor megbukott. Erről nem is tudtam. De végül is, ha ő is szalasztott egy (vagy akár több?) évet, akkor biztosan nem az a világvége. Hiszen most is itt van, elvégezte az iskolát és most pedig tanárként és házvezető helyettesként tevékenykedik a tanodában. Ez a gondolat egy kissé megnyugtatott. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, a maximumot fogom nyújtani, de, ha bármi is történne (de nem fog!), akkor sem fogok kétségbe esni!
- Nagyon szépen köszönöm, sokat segítettél! - Egy rövid mosollyal mondom mindezt. És valóban nagyon hálás vagyok, hiszen így sokkal egyszerűbben és gyorsabban átvehettem legalább egy tárgyat. Ez nagyban megkönnyítette a dolgomat. Nem tudom, hogy esetleg más tárgyban is tudna-e nekem segíteni, mert akkor tényleg hamar végezhetnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 28. 16:24 | Link

Gréta

Leteszi a könyvet, a legközelebni asztalra, mert tudja, hogy most hogy társasága akadt, nem lesz semmi az olvasásból. Mert hhamár volt olyan kedves a lány, és ideült mellé,  akkor elég nagy udvariatlanság lenne, ha máshova figyelne. Főleg, hogyha egy könyvre, ugyanis ilyenkor teljesen átszellemül, és olyan lesz, mint egy süket-néma. Nem hall, és nem beszél, aki pedig megzavarja, az halál fia. Szerencse, hogy Gréti még azelött érkezett, hogy igazán belelendült volna.
- Nagyon helyes, hogy elkezdesz játszani, ugyanis a kviddics nagyon-nagyon sok mindenre jó. Többekközött fejleszti az erőnléted, ha tériszonyos vagy segít leküzdeni a félemet, megismersz egy csomó embert, akikben onnantól megbízol.- sorolja el komolyan a kétszáz és egy érvéből a (szerinte legalábbis) legefontosabbakat. - Egyébként köszi én is jól vagyok - mosolyog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. április 30. 17:46 | Link


~zárás

A külső leírásra bólogat, megjegyzi a hallott információt, majd elindul abba az irányba, amerre a lány mutat.
- Nem lehet, hogy összekeverted egy könyvvel, és a kötet helyett a naplód tetted fel a polcra? - összevonva szemöldökeit pillant be az asztal alá, hátha ott megtalálja, de nem, nem igazán. Ahogy háztársa beszél, rá pillant, majd keres tovább, elvégre minél hamarabb megvan, annál hamarabb mehetnek mindketten a dolgukra.
- Nem hiszem, hogy bárki is elvette volna. - mormolva kezdi pakolgatni a könyveket, hátha rá került valami, vagy esetleg a kupac alján van, viszont az sem kizárt, hogy ott van a szemük előtt, csak nem veszik észre.
- Mármint.. Mit kezdene bárki is más naplójával? - osztja meg álláspontját, miért gondolja úgy a dolgot, ahogy. Elvégre pletykát írni lehet anélkül is, hogy tetű módon ellopjunk egy embertől egy olyan dolgot, amibe az jóhiszeműen beleírta a titkait. Nem mintha valaha is érdekelte volna, hogy idegen emberek mit csinálnak - egészen addig, amíg neki nem zavarnak be.
- Vagy egyáltalán kit érdekelne, hogy épp kibe vagy belezúgva, vagy hogy mi volt a vacsora? - nemtetszését kifejezve csóválja meg fejét, ahogy végez a felhalmozott könyvek újrahalmozásával, majd elpakolja az, akinek ez a dolga.
- Hát.. Ja. - ezzel reagálja le a lány monológját, ahogy még egyszer végigméri az asztalt, majd annak székéről felemeli a keresett kötetet, s kissé meglóbálva azt nyújtja oda az ismeretlennek.
- Máskor ügyelj rá jobban. - ó igen, ő a hős, a lovag, ezzel megvolt az egész hónapi jótett adagja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. május 3. 23:05 | Link

Árpi

- Mondjuk.
Felelem teljesen nyugodtan. Magam előtt összefonom karjaimat, melyről megtanultam azon a csuda érdekes - ergó könnyű a vizsgája - Önismereti órán, hogy a védekezés jele, ha kellemetlenül érezzük magunkat. Hát engem maximum az zavart, hogy a srác, mint valami nyomozó, úgy nézte a megszenesedett lapokat. Hát most na, megesik az ilyen. Amúgy nem védekező volt, csak egy idő után zavar, hogy a testem mellett csak úgy lógnak a karjaim, másrészt meg apró utalás, hogy ha még egyszer beleköt abba, hogy esetleg kicsit megfeketedett a lap, akkor fogom és szétverem rajta. (De csak azért puszta kézzel, mert a pálcám nem akar engedelmeskedni.)
- Na mindegy? Akkor remek.
Ezzel át is nyúltam az asztal felett, magamhoz húztam a könyvet, az elejére lapoztam, gyorsan végigfuttattam a tekintetem a sorok között, majd szépen becsaptam, majd visszacsúsztattam a polcra, ahol a megnevezése alapján volt korábban is, majd elégedett vigyorral néztem rá a srácra. Így is lehet ezt csinálni.
- Mielőtt még totálisan kiakadnál, elmesélem, hogy ennek a könyvnek van egy, nem is egy, azt hiszem három javított kiadása. A legutóbbit három éve adták ki. Sőt azt hiszem az bővített kiadás. Szóval ami véletlenül megsemmisült, lehet tök fals, ami miatt kivághatnak a suliból, mert rossz adat. Gáz lenne, ha emiatt buknál meg a vizsgákon, szóval szívesen.
Annyira magabiztosan beszéltem, hogy még magam is elhittem mindent. Senkit sem csapnak ki pár régi adat miatt, ez mondjuk tök kamu, de tényleg van új kiadása a könyvnek magam láttam.
- Szép idő van kint, amúgy. Ha barnulnál vagy ilyesmi.
Ennél pedig nem akartam több időt fecsérelni erre. Valami történt a pálcámmal, valami komoly dolog, és meg kell tudnom mi, így egyből elindultam arra, amerre ezzel kapcsolatban fellelhetek valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katona Gréta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2016. május 8. 19:47 | Link

Rebi

Beszélgetőtársam úgy tolja arrébb a történelmes könyvet, mintha attól félne, mindjárt magába szippantja. Igazi könyvmoly viselkedés, jegyzem meg magamban. A kviddics úgy tűnik, őt is lázba hozza, ami remek hír, mert meg is van a közös téma. Ő is válaszol a kérdésemre, azután visszatérek az előző témára.
- Te mióta vagy a csapatban? Hajtó vagy, ugye? - kérdezem érdeklődve. Ez az első  két kérdés, ami eszembe jutott a sokból, majd később felteszem a többit is. Érdekel még sok minden (na jó, minden), ami a kviddicsjátékosok életével, szokásaival meg magával a kviddiccsel kapcsolatos. Beszéd közben a kezemmel is hadonászom, így leverem az egyik könyvemet. Egy akaratlan sikkantás hagyja el a számat, és már ugrok is, hogy megmentsem az én drága szerzeményemet.A földről felpillantok Rebire, és egy zavart mosoly tűnik fel az arcomon.
- Bocsánat - mondom elpirulva, és visszakászálódom a helyemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. május 19. 23:42 | Link

S. K.

Hosszasan fürkészte a lány arcát, olajozottan működő agytekervényei folyamatosan gondolkodtak. Nem volt róla meggyőződve, hogy a lány viselkedése csak egy újabb eklatáns példája a juvenilis szemtelenségnek, vagy viccel-e. Arckifejezés nélküli, unott stílusa mindenesetre nem volt túl bizalomgerjesztő: a lány lazán, fesztelenül viselkedett, s szemmel láthatólag egyáltalán nem érdekelte, hogy felgyújtott egy könyvet. Kelletlensége és fölényes hanghordozása sem tették kifejezetten szimpatikussá Árpád szemében (a bal mínusz 0,25-ös).
Szemmel láthatóan amúgy sem sok minden érdekelhette a lányt: a „mindegy” válaszra már át is nyúlt az asztal felett, megragadta a vastag kötetet, melyben képletek, axiómák és egyéb (Árpád számára) nyalánkságok tízezrei sorakoztak a megsárgult pergamenlapokon. A legcsekélyebb teketória nélkül visszatette a polcra, szélesen elmosolyodott, majd hasonló arckifejezéssel biztosította Árpit, hogy felesleges aggódni, több új kiadása is van már ennek a könyvnek. A többi merő hadoválás volt.
- Kedves tőled, hogy így gondolsz rám. Nagyon nagylelkű és jóindulatú lány vagy, ahogy látom – Árpád kényszeredetten elmosolyodott, bár a helyzet nem volt éppen megmosolyogtató. A szeme sarkából észrevétlenül végigmérte a lányt, akinek a nevét sem tudta, és meg kellett állapítania, hogy kifejezetten tetszik neki, bár keresve sem találhatott volna ennyire különböző karaktert. De ugye, az ellentétek vonzzák egymást, mint a mágnesek. Tulajdonképpen fizika ez is.
- Neked sem ártana egy kis napfény. Nem csak a fehérség miatt, de a D-vitamin miatt is, ami az ultraibolya-sugárzás hatására képződik. Az itteni étrend alacsony kalciferoltartalma miatt kiemelten fontos a megfelelő mennyiségű D-vitamin bevitele a szervezetedbe – okoskodott egy keveset. Hát igen. Ilyen egy igazi szerelmi vallomás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. május 29. 22:39 | Link

Árpicsek

Ez a fiú olyan fura volt, mint a legtöbb levitás. Nem is nagyon tippelném másnak, de hogy mondta-e, azt most nem tudom. Van benne valami elég furcsa, mondhatnám úgy is, hogy ijesztő. Nem árt figyelemmel kísérni, és megtudni róla többet. Gondolatban végigpörgetem, hogy ki mindenki lenne erre alkalmas, és ki az az egy, akit tényleg érdemes lenne megkeresni. Zavar, ha valakiről, aki látványosan feltűnő – és ez a sok idegen szóval dobálózó kölyök az –,  nem tudok legalább egy olyan dolgot, amivel be tudom biztosítani magam.
- Fogalmad sincs róla, mennyire.
Jegyzem meg vigyorogva, miközben pukedlizek is egyet. Nagyon gyanús. Fogalmam sincs, hogy őszintén mondta-e, vagy ironikusan, mert fejben egy kicsit másfelé járok. Azt hiszem egy kicsit túl sok mindent látok bele az életbe. Egy mugli vélekedés szerint, minél több gyilkossággal kapcsolatos sorozatot és filmet nézel, annál inkább beleképzeled a hétköznapjaidba is. Maga a tévé egy ilyen ördögi masina, hiszen, aki szappanoperákat néz, azt hiszi, úgy talál rá a szerelem, és így tovább. A muglik nagy része rengeteg időt tölt a zajláda előtt, így negatívabbak, és ijesztőbb gondolataik vannak. Bevallom, imádom az olyan nagyszerű produkciókat, mint a helyszínelők (szigorúan Vegas és New York), és a Gyilkos Elmék. Nagyon bírom a nyomozást. Tutibiztos, hogy mugliként ebbe az irányba mentem volna el.
- Aham, kivéve, ha sportolói koszton vagy, vagy az anyukád főz rád.
Az én esetemben mind a kettő igaz. Fontos, hogy jó formában legyek, hogy a csontjaim ne törjenek olyan könnyen, bár ha a gurkó jó szögben talál meg, akkor aztán tök mindegy nekem, hogy mennyire figyelek oda. Bár erre nem szeretnék gondolni. Tény, hogy a kviddics nekem nem életpálya, de szeretem csinálni, élvezem a sikeres passzokat, az új helyzeteket, így hát azt is, hogy egészségesen lépek a pályára.
- Szóóóval…
Hogy ne legyen az ember bunkó ilyenkor? Mondjuk tök mindegy, én önmagam vagyok. Aztán ez vagy bejön valakinek, vagy nem. Sajnos, pont nem érdekel.
- Én léptem. Jössz vagy maradsz, a te dolgod.
Jelentem ki végül nyugodtan, és egyszerűen. Biccentek neki azért, ha mégsem jönne, de ezen kívül mást nem teszek, csak elindulok a kijárat felé.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2016. június 9. 12:35 | Link

Emmuska  Grin


Már szinte teljesen befedtek a könyvek, amiket odahordtam magamnak az asztalkára. Egytől egyig az összes jóslástannal volt kapcsolatos, s bár a történelméről már gyakorlatilag mindent tudtam, magáról a tudományágról nem sok érdemleges feljegyzést sikerült előásnom. A Tarot-kártyák szimbólumait többnyire már fejből tudom, de a tudatos ráérzés valahogy a világért sem megy.
Gondoltam szórakozok viszont egyet, ha már így fél óra alatt sikerült 71443 fokosra forralnom az agyvizem. Valaki, sajnos nem tudom kicsoda, egy  történelmi könyvet akart leemelni a polcról. Pontosabban akart volna, ugyanis mérnöki pontossággal előtte vettem magamhoz a szóban forgó könyvet. Bizonyára csúnyán nézhetett rám, ám a következő könyv-ötletét is előre megéreztem, így azt is elcsakliztam az orra elől. Én kifejezettem jót derültem az egész mutatványon, ám a barna hajú leányzó bizonyára már kevésbé élvezte ezt a mókás és felettébb mulatságos játékot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2016. június 9. 13:07 | Link


Van, hogy az ember mindent megtesz azért, hogy a saját gondolatai előtt is gátat emeljen, hogy ne kelljen velük foglalkoznia. Hogy legalább egy kis időre megfeledkezhessen mindenről, hogy a fejében cikázó őrület és érzelmeinek kusza egyvelege ne fojtsa meg. Hisz mindenkinek van egy olyan emlékképe, ami elől menekül örök életében és mindent megtesz, hogy nála legyen az előny.
Az utóbbi időben a könyvtár vált az otthonommá. A könyvekben rejlő betűhalom a védőbástya, amikkel folyamatosan körbeveszem magam és próbálok a lehető legészrevétlenebb maradni. Úgy bolyongok a sorok között, mint valami szellem; hangtalanul, némán. Arra szinte nem is figyeltem, hogy mit veszek le a polcról, hisz... nem az volt a lényeg. Csupán szükségem volt a saját magam építette kalitkámra. Talán jobban, mint valaha...
Éreztem a jelenlétét, belepirultam a közelségbe, kellemetlenül éreztem tőle magam. De gyenge voltam, egy szó sem hagyta el a számat, csak némán nyúltam egy másik könyvért. Sejtettem, hogy direkt csinálja, amitől lassan kezdett érlelődni bennem az idegesség. Nem értettem, hogy miért engem szemelt ki. Azt hittem, itt majd jobb lesz...
Ajkamba harapva fordultam végül felé és dacos pillantásomat ráemeltem. Legszívesebben most is inkább elmenekültem volna, hogy újra egyedül lehessek, de tudtam, hogy nem ez a megoldás. Prefektus vagyok és szeretnék is jól teljesíteni. Viszont ha sosem állok a sarkamra, ez sosem fog megvalósulni.
- Idegesíts mást, engem hagyj békén. - Hangom hűvösen csengett és próbáltam végig állni a pillantását, hogy hitelesnek tűnjek. Karomat mégis összefontam a mellkasom előtt, hogy ha máshogy nem is, ezzel védjem magam. A lelkemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2016. június 9. 15:50 | Link

Emmus


Vetélytársam nem vitte túlzásba a védekezést, ugyanis már nagyjából a harmadik könyvét akartam levenni a polcról, mikor végre összeszedte minden bátorságát és farkasszemet nézett velem. Milyen érdekes megfigyelni ezeket az apró dolgait az embereknek. Szívesebben kerülik a szájkaratét, vagy bármilyen párbajt, s inkább fülüket-farkukat behúzva meghunyászkodnak a másik előtt egy erőltetett, fakó mosollyal az arcukon. Vagy csak egyszerűen úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, netán fapofával tovább mennek, mint aki észre sem vett semmit. Nem mernek kiállni a saját igazukért, a vágyaikért és álmaikért, de még csak a jelenlegi céljaikért sem tesznek semmit. Ezen a nálam alacsonyabb lányon is hiába virít a prefektusi rangjelzés, ha gyakorlatilag fittyet hányva rá inkább átadja másnak azt, amiért idejött. De félreértés ne essék, mert nem arra gondolok, hogy az lenne az ideális, ha valaki higgadtan bárkinek nekimegy bármiért, mert az meg természetesen a ló másik oldala, ami szerintem még elvetendőbb, mint a meghunyászkodás.
Már épp kezdtem azt hinni, hogy a fruskám csak a puszta véletlen miatt került a zöldek közé, mikor végre karbafont kézzel ugyan, de megálljt parancsolt nekem. Pedig már egész jól elszórakoztam.
- Nem tudom miről beszélsz. - hozzá hasonlóan tükörmintára felvettem a mellkas előtt összefont kezes pozíciót, majd a személyes térre ügyet sem vetve olyan közel hajoltam hozzá és magasodtam fölé, amennyire csak tudtam, hogy minimalizálni tudtam a kettőnk ruhája közti távolságot. Már amennyiben nem hátrált meg. Azon esetben kaján mosollyal együtt vártam a válaszát. Hátha nem tántorodik meg. Hátha kiáll magáért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2016. június 9. 16:16 | Link


Fogalmam sincs, hogy mit látnak bennem itt az emberek. Én csak szellő akarok lenni, mit senki sem lát és szabadon tovaszállhat amerre akar, némi felüdülést hagyva maga után azok számára, akik megérdemlik. Láthatatlan akarok lenni, hogy végre nyugtom legyen... Naivan reménykedtem abban, hogy végre újra kezdhetek mindent, tiszta lappal. Itt nem tudják, hogy mit tett a bátyám, hogy miket tettem én. Mégis... mégis, mintha valaki lépten-nyomon ki akarna kényszeríteni belőlem egy ballépést, ami futótűzként terjedhet el az ódon falak között. Hogy újra ugyan az legyek, aki a Herzbergben voltam...
Minden erőmre szükségem volt, hogy tartani tudjam a szemkontaktust. Erősnek akartam látszani, bármennyire is reszkettem belül, hisz nem engedhettem meg, hogy ezt ő is lássa. Gyenge voltam, ahogy életem bármely momentumában, de leginkább attól féltem, hogy emiatt megint olyasmit teszek, amit nem szabad. Hisz... a bátyám sem lehet mindig mellettem, ezt már ő is megmondta. Ujjaimat észrevétlenül mélyesztettem a bőrömbe, hogy ezzel elnyomjak minden más késztetést.
- Merlinre, ne játssz másokkal! - Sziszegtem halkan, hogy mások lehetőleg ne figyeljenek fel rám. Hangom magabiztosan csengett, de a hirtelen jött erő hamar cserbenhagyott. Ahogy közeledni kezdett felém, bennrekedt a levegőm és szinte teljesen a mögöttem lévő polcnak préselődtem, nem találtam menekülő utat. Szemeimet lesütötte, vállaim védekezően emelkedtek feljebb.
- Hagyj békén... - Szinte csak suttogtam, az imént még dacosan kiejtett szavakat. Megint védtelennek éreztem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2016. június 9. 16:42 | Link

Emmus


Bátorsága sajnálatos módon hamarosan inába szállt, s bár nem tudtam, hogy ez nála nagy erőfeszítésbe telt, a szemkontaktus tartása mégis elnyerte az elismerésem. Nem hagytam neki menekülő utat (bár nem így terveztem a dolgot), szabad kezemmel pedig a feje feletti polcnak támaszkodtam. Szemérmetlenül végigfuttattam rajta tekintetem, mihelyst az övét a földre sütötte, majd égető lassúsággal újra az arcán pihent meg éhes pillantásom. Hogy mire is volt éhes? Nem, nem arra, amire az ember fia e sorok olvasása után gondolna, legalábbis nagy valószínűséggel nem arra. Ujjbegyemmel megérintettem a pefektusi kijelzőjének az élét, egy pirinyót még meg is cirógattam, majd újra a polcra nehezedtem.
- Te nem hagysz békén engem. - egyelőre nem volt kedvem leállni. Olyan rég kekeckedhettem másokkal, olyan rég nem kötöttem bele senkibe, hogy már szinte hiányzik. Bár az is előfrodulhat, hogy most rossz 'ellenfelet' választottam. Lehet inkább valami saját súlycsoportbelit kellett volna. Sebaj, mindjárt végzünk itt úgyis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2016. június 9. 16:57 | Link


Kezdtem feladni mindent. Fáradt voltam a folytonos meneküléstől, az események forgatagától. Mégsem tudtam mást tenni, hisz ez voltam én. A félelem uralta az életem kiskorom óta, ezen képtelen voltam valaha is változtatni. Egyedül a testvéremmel éreztem magam ténylegesen biztonságban, akit noha visszakaptam két év után, mégis alig látom. Magamra maradtam, a gyengeségeimmel, a félelemeimmel és a tehetetlenségemmel...
Nem mertem felnézni rá, minden bátorságom tovaszállt. Aprónak és törékenynek éreztem magam a fölém magasodó háztársam miatt, de mégis tudtam, hogy ez csupán félig igaz. A lelkem az, ami remegve pislákolt mindig, ami a szabadságot kutatta, de sosem volt elég ereje ahhoz, hogy meglelje azt. A testem zárta börtönbe, ami erős volt és egészséges, mégis egyre csak kutattam, hogy ez a rabiga ne korlátozzon. Nem, nem vágytam sosem a halálra, csupán szárnyalni akartam a kék ég végtelenségében, mint a madarak.
- Ne érj hozzám! - Fojtott hangon kiáltottam fel és erősen ellöktem a kezét, mi felém nyúlt. A szavait immár nem hallottam, hirtelen jött harag perzselte a bensőmet. Egy meredek hullámvasút voltam, ami egyik pillanatról a másikra váltott emelkedőből meredeken ívelő lejtővé. Szemeim kissé összeszűkültek, ahogy ránéztem ismét. Elegem volt ebből, én csak nyugalmat akartam.
- Engedj el. Nem akarsz tőlem semmit amúgy se. - Szavaim ismét erőre leltek, hidegen visszhangoztak a levegőben. Nem akartam a játékszere lenni és ugyan, ki akarna bármit is tőlem? Általában megtartották tőlem a távolságot, hiába próbáltam ennek ellenkezőjét elérni. Fájdalmas volt a beismerés, hogy saját magam elől sosem menekülhetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2016. június 9. 17:34 | Link

Emmus


Ahogy ott állt előttem szinte teljesen kiszolgáltatottan, valami furcsa érzés kezdett elhatalmasodni rajtam. Az uralom, a hatalomvágy, amely eddig minden nagy férfit a magasból a mélybe taszított, mint egy múló tünemény, engem is megkörnyékezett, ám épp hogy csak elkapott egy alig létező mámor. Rég éreztem már az éles hierarchiát a közvetlen környezetemben, hisz ebben az iskolában szinte mindenki elbűvölően bájos, csinos, okos, kedves, laza és minden egyéb, ami a magániskolák diákjait jellemzi. Én meg, mint valami sötét tintapacni éktelenkedtem a makulátlanul hófehér papírlap szélén, csökkentem a színvonalat.
Lankadt figyelmem miatt kicsit megtántorodtam, ahogy ellökte magától a kezem. Újfent végigmértem - igen, most már úgy, ahogy azt érteni szokás. Az apró, törékeny felszín mögött azért mégis ott lapul a foga hegyét megvillantó farkas. Ez a lány egyre inkább hasonlít valakire, aki a való életből lépett ki, és nem valami tündérmese elkényeztetett, habos-babos királykisasszonya, vagy épp a Tomb Raider Larája. Valóságosnak fest a göndör, vörös fürtű, szeplős lány az önbizalomhiányával. És én már kezdtem elhinni, hogy becsavarodtam és valójában kényszerzubbonyban hallucinálok valami kórterem fénytől elzárt osztályán.
- Oké. Tessék. - a kezemben lévő könyveket a hölgy felé nyújtottam minden további hátsó szándék nélkül. És még a személyes távolságot is megtartottam. Kikerekedett barnáimmál és őszinte, széles mosolyommal a lányt mustráltam, s egy egyre erősödő érzés azt sugallta, hogy várjam meg, míg elveszi a könyveket tőlem. Előbb-utóbb átveszi azokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet